Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. június 1.
Egy távozó számadása
(Levél a szerkesztőhöz)
T. szerkesztő úr!
Minthogy jelen nyilatkozatomnak célja nem egyéni érdeket nemzeti érdek palástjába burkolni, s így követelő minőségben lépni föl, hanem egyszerűen fajunk s nemzetünk iránti tartozásomat tisztázni, ezért reménylem, helyet ád becses lapjában a távozó számadásának.
Életemből 25 évet – mert öntudatos cél felé igyekvésem tartamát ennyire számíthatom – nem fényes körülmények közt, őszinte törekvésben töltöttem el, tanúim erre még élő tanáraim Csíksomlyón, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Bécsben és Budapesten; tanúim külföldön, ahol nemzetünknek s tudományos törekvésének szégyenére éppen nem voltam, mindazok, akikkel kétszeri tanulmányutazásom alatt érintkeztem. E törekvés várakozást keltett úgy szülőföldemen, mint annak határán túl is. Hogy eme várakozásnak nem felelhetek meg, nem rajtam múlik. Merthogy nem születtem gazdagnak, s így tanulmányaim értékesíthetése céljából álláskeresésre lettem utalva, az nem az én hibám. Midőn orosz- és mongolországi utam bevégeztével hazahívattam onnan, ahol kielégítő egzisztenciát biztosíthatok vala magamnak, a Magyar Tudományos Akadémia ígért segélyezni mindaddig, míg országos állásom lesz. Ezen ígéretben bízva, őszinte odaadással fáradtam gyűjteményem kidolgozásán, még a sértő alárendelés dacára is. Midőn második ázsiai utamból betegségem miatt hazatérni kényszerültem, értésemre adták, hogy az akadémiai segélynek vége van, állítólag azon okból, mert egyik mecénásom, Fogarassy János koldus módon meghalván, házat nem örökölhetett az akadémia, valóban pedig azért, mert uralomra jutottak a fanatikus pajtások, akiknek igen zokon esett, hogy túlzásaik ellen szólni mertem, s hogy nem voltam hajlandó tekintélyöket elismerni még abban is, amihez édeskeveset értenek. Féltek, hogy ha valamely portentum engem akadémiai taggá találna tenni, a lelkes Toldy s mások példáját követve, sorompóba állandottam volna a nemzeti ébredés kora óta igazi tudósaink által eléggé kifejtett egységes nyelvünket Csáki szalmájává tenni igyekvők kétes célú tábora ellenében. Mert sohasem tudtam eltitkolni azon aggodalmam, hogy a sok nem produkáló, hanem csak kérődző mester törekvése bábeli zavart teremtene a magyar nyelvben, ennek csak megutálására vezet úgy az azt megtanulni akaró idegeneknél, mindaz azon beszélő és igazán teremtő romlatlan nyelvérzékűeknél. (...) Hogy mire való volt a félévi ápril-jártatás felsőbb helyen, nem tudom; hogy miért kell valakinek tudományos működését féléven át megzsibbasztva tartani s így idejét elveszíttetni, azt nem értem. Talán célja volt e taktikának engem annyira puhítani, hogy végre nemzetem példájára, lihegve kapkodjam föl az elém szórt hitványka morzsákat? Hisz ha az ajánlat nem gúnyűzés akart lenni, akkor azt kell hinnem, hogy a magyar kormánynak egyenes célja volt vagy alkalmat nyújtani nekem az Indiában tanulmányozott fakírélet itthoni gyakorlására, vagy kényszeríteni az elvándorlásra. Én ez utóbbit választom, mert annyira szellemi nyomoréknak még nem tartom magam, hogy egy csupa kegytől függő 5–6 száz forintnyi fizetéssel s még vagy annyira rúgó ígérettel megelégedjem. (...) Hogy mi a hibám a kormány előtt, tisztán nem tudom. Talán az, hogy nem voltam politikus? a kelleténél több van; talán, mert barátaim némelyike nem kormánypárti? én nem tudok lenni fajomnál fogva; talán, mert nemzetemet buzgón szerettem? ha kormány magát nemzetinek tartja; talán, mert a szabadelvűséget a szolgaság országában sem tudtam megtagadni? ha kormány maga is szabadelvűnek nevezi magát. Talán valamely titkos társaság tagjának tartanak? Ha a nemzettel tartani s azzal együtt érezni és a családi szentélyt tiszteletben tartani nem egyértelmű a titkos társasághoz tartozással, úgy esküszöm, hogy semminemű titkos társasághoz sem tartozom.
Én tehát fölveszem a vándorbotot, melyet előbb nemzeti tudományosságunk érdekében hordozék, hogy új hazában keressek magamnak egzisztenciát, amelyet itthon megteremtenem sem sikerült – mert azt még az Isten sem kívánhatja, hogy én annyi évi küzdés után dühös elleneim kegyelméből tengjek-lengjek.
(...) Én azon tiszta öntudattal veszek búcsút hazámtól, hogy megtettem a lehetőt. A belém fektetett nemzeti tőkét kérje számon a nemzet azoktól, akik oda terelték a dolgot – amint szegény Fogarassy János halálos ágyán Ázsiában létemkor előre jelezte –, hogy kényszerülve lettem lemondani mindarról, ami fajomhoz csatol, mert én nem tudván kétszínű lenni, hazámat s nemzetemet nem tudom magammal vinni a népek szipolyául szolgáló tökéletes faj példájára.
Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az igazi törekvő sokszor nem találja föl honját a hazában, míg a jövevények mind portentumokká lesznek. Az igaz, hogy a hazából kiszorított jeleseink mind szerencsésebbek szakmájuk univerzálisabb természeténél fogva, mint sokkal igénytelenebb magam, aki szerencsétlenségemre jobbadán hazai érdekű szakmát karoltam föl. Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az amfíbiumoknak előnyt ad, pedig tudhatná s láthatná, hogy ezektől csupán azon dicsőség – ha annak lehet nevezni – háramlik reá, hogy tömi gyomrukat s áztatja bőven torkukat, míg az igazi dicsőség sugara máshova esik. Ebben teljesen hasonlítunk egy szomszédunkhoz, ahol minden nagyságos és excellenciás tudós büszkén veti meg a nemzetet, amelynek pedig kopogó testén és lelkén kívül mindent köszönnie kellene.
Vigasztalódjatok, öreg szüleim, annak tudtával, hogy többeket ért fiatokénál átkosabb sors; hisz hányan nem estek csak a közelmúltban is merőben nemzetellenes ügynek áldozatául, akikben szülők, nők s gyermekek mindenüket vesztették? Ha még kiskorú gyermeketek volna, azt a tanácsot adnám, hogy az amfíbiumok, rókák és kutyák főtulajdonságait öntenétek és vernétek belé, mert akkor hamarább célt érne, és ti is általa, mert látjátok, én a mai kor ezen kívánalmai egyikével sem dicsekedhetvén, semmire sem vihettem. A hatalmasoknak (...) pedig ajánlom, hogy kezdjék a kormányzást önmaguk jellemének megigazításával, amint Kung-ce kínai bölcs tanítja, s akkor a kisebbeknél is üdvösebb eredményt érnek el.
Bálint Gábor
Részletek a Pesti Napló 1879. május 2-i, 107. számában megjelent levélből
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
(Levél a szerkesztőhöz)
T. szerkesztő úr!
Minthogy jelen nyilatkozatomnak célja nem egyéni érdeket nemzeti érdek palástjába burkolni, s így követelő minőségben lépni föl, hanem egyszerűen fajunk s nemzetünk iránti tartozásomat tisztázni, ezért reménylem, helyet ád becses lapjában a távozó számadásának.
Életemből 25 évet – mert öntudatos cél felé igyekvésem tartamát ennyire számíthatom – nem fényes körülmények közt, őszinte törekvésben töltöttem el, tanúim erre még élő tanáraim Csíksomlyón, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Bécsben és Budapesten; tanúim külföldön, ahol nemzetünknek s tudományos törekvésének szégyenére éppen nem voltam, mindazok, akikkel kétszeri tanulmányutazásom alatt érintkeztem. E törekvés várakozást keltett úgy szülőföldemen, mint annak határán túl is. Hogy eme várakozásnak nem felelhetek meg, nem rajtam múlik. Merthogy nem születtem gazdagnak, s így tanulmányaim értékesíthetése céljából álláskeresésre lettem utalva, az nem az én hibám. Midőn orosz- és mongolországi utam bevégeztével hazahívattam onnan, ahol kielégítő egzisztenciát biztosíthatok vala magamnak, a Magyar Tudományos Akadémia ígért segélyezni mindaddig, míg országos állásom lesz. Ezen ígéretben bízva, őszinte odaadással fáradtam gyűjteményem kidolgozásán, még a sértő alárendelés dacára is. Midőn második ázsiai utamból betegségem miatt hazatérni kényszerültem, értésemre adták, hogy az akadémiai segélynek vége van, állítólag azon okból, mert egyik mecénásom, Fogarassy János koldus módon meghalván, házat nem örökölhetett az akadémia, valóban pedig azért, mert uralomra jutottak a fanatikus pajtások, akiknek igen zokon esett, hogy túlzásaik ellen szólni mertem, s hogy nem voltam hajlandó tekintélyöket elismerni még abban is, amihez édeskeveset értenek. Féltek, hogy ha valamely portentum engem akadémiai taggá találna tenni, a lelkes Toldy s mások példáját követve, sorompóba állandottam volna a nemzeti ébredés kora óta igazi tudósaink által eléggé kifejtett egységes nyelvünket Csáki szalmájává tenni igyekvők kétes célú tábora ellenében. Mert sohasem tudtam eltitkolni azon aggodalmam, hogy a sok nem produkáló, hanem csak kérődző mester törekvése bábeli zavart teremtene a magyar nyelvben, ennek csak megutálására vezet úgy az azt megtanulni akaró idegeneknél, mindaz azon beszélő és igazán teremtő romlatlan nyelvérzékűeknél. (...) Hogy mire való volt a félévi ápril-jártatás felsőbb helyen, nem tudom; hogy miért kell valakinek tudományos működését féléven át megzsibbasztva tartani s így idejét elveszíttetni, azt nem értem. Talán célja volt e taktikának engem annyira puhítani, hogy végre nemzetem példájára, lihegve kapkodjam föl az elém szórt hitványka morzsákat? Hisz ha az ajánlat nem gúnyűzés akart lenni, akkor azt kell hinnem, hogy a magyar kormánynak egyenes célja volt vagy alkalmat nyújtani nekem az Indiában tanulmányozott fakírélet itthoni gyakorlására, vagy kényszeríteni az elvándorlásra. Én ez utóbbit választom, mert annyira szellemi nyomoréknak még nem tartom magam, hogy egy csupa kegytől függő 5–6 száz forintnyi fizetéssel s még vagy annyira rúgó ígérettel megelégedjem. (...) Hogy mi a hibám a kormány előtt, tisztán nem tudom. Talán az, hogy nem voltam politikus? a kelleténél több van; talán, mert barátaim némelyike nem kormánypárti? én nem tudok lenni fajomnál fogva; talán, mert nemzetemet buzgón szerettem? ha kormány magát nemzetinek tartja; talán, mert a szabadelvűséget a szolgaság országában sem tudtam megtagadni? ha kormány maga is szabadelvűnek nevezi magát. Talán valamely titkos társaság tagjának tartanak? Ha a nemzettel tartani s azzal együtt érezni és a családi szentélyt tiszteletben tartani nem egyértelmű a titkos társasághoz tartozással, úgy esküszöm, hogy semminemű titkos társasághoz sem tartozom.
Én tehát fölveszem a vándorbotot, melyet előbb nemzeti tudományosságunk érdekében hordozék, hogy új hazában keressek magamnak egzisztenciát, amelyet itthon megteremtenem sem sikerült – mert azt még az Isten sem kívánhatja, hogy én annyi évi küzdés után dühös elleneim kegyelméből tengjek-lengjek.
(...) Én azon tiszta öntudattal veszek búcsút hazámtól, hogy megtettem a lehetőt. A belém fektetett nemzeti tőkét kérje számon a nemzet azoktól, akik oda terelték a dolgot – amint szegény Fogarassy János halálos ágyán Ázsiában létemkor előre jelezte –, hogy kényszerülve lettem lemondani mindarról, ami fajomhoz csatol, mert én nem tudván kétszínű lenni, hazámat s nemzetemet nem tudom magammal vinni a népek szipolyául szolgáló tökéletes faj példájára.
Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az igazi törekvő sokszor nem találja föl honját a hazában, míg a jövevények mind portentumokká lesznek. Az igaz, hogy a hazából kiszorított jeleseink mind szerencsésebbek szakmájuk univerzálisabb természeténél fogva, mint sokkal igénytelenebb magam, aki szerencsétlenségemre jobbadán hazai érdekű szakmát karoltam föl. Nemzetünk sorsa, úgy látszik, hogy az amfíbiumoknak előnyt ad, pedig tudhatná s láthatná, hogy ezektől csupán azon dicsőség – ha annak lehet nevezni – háramlik reá, hogy tömi gyomrukat s áztatja bőven torkukat, míg az igazi dicsőség sugara máshova esik. Ebben teljesen hasonlítunk egy szomszédunkhoz, ahol minden nagyságos és excellenciás tudós büszkén veti meg a nemzetet, amelynek pedig kopogó testén és lelkén kívül mindent köszönnie kellene.
Vigasztalódjatok, öreg szüleim, annak tudtával, hogy többeket ért fiatokénál átkosabb sors; hisz hányan nem estek csak a közelmúltban is merőben nemzetellenes ügynek áldozatául, akikben szülők, nők s gyermekek mindenüket vesztették? Ha még kiskorú gyermeketek volna, azt a tanácsot adnám, hogy az amfíbiumok, rókák és kutyák főtulajdonságait öntenétek és vernétek belé, mert akkor hamarább célt érne, és ti is általa, mert látjátok, én a mai kor ezen kívánalmai egyikével sem dicsekedhetvén, semmire sem vihettem. A hatalmasoknak (...) pedig ajánlom, hogy kezdjék a kormányzást önmaguk jellemének megigazításával, amint Kung-ce kínai bölcs tanítja, s akkor a kisebbeknél is üdvösebb eredményt érnek el.
Bálint Gábor
Részletek a Pesti Napló 1879. május 2-i, 107. számában megjelent levélből
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 1.
EMKE-díj a közművelődés elismert szervezőinek
Két újságírót – Nagy Miklós Kundot, lapunk volt főszerkesztőjét s Kelemen Ferenc koreográfust, nyugalmazott rádiós szerkesztőt díjazott csütörtökön este az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megyei szervezete. Olyan marosvásárhelyi személyiségeket, akik magas színvonalon végezett szakmai tevékenységük mellett a közművelődés terén folyó munkából is tevékenyen részt vállaltak.
A plakettet és az oklevelet a megyei EMKE elnöke nyújtotta át, tevékenységüket Sebestyén Spielmann Mihály történész és dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár méltatta. A Vártemplom Diakóniai Otthonában tartott jó hangulatú ünnepség a Marosvásárhelyi Napok egyik nyitórendezvénye volt.
Az elismerés 2003 óta része a város ünnepének, 2002-ben az akkor 90 éves Haáz Sándort köszöntötték, akinek unokája, Haáz Márton Orosz Dávid Gergővel együtt zenélt, mindketten a művészeti középiskola végzős hallgatói – hangzott el Ábrám Zoltán megyei elnök nyitóbeszédében.
"Ha egyszer valaki arra vállalkozik, hogy megírja az erdélyi magyar művészet históriáját a hatvanas évektől a huszonegyedik század első harmadáig, Nagy Miklós Kund írott dokumentumai nélkül aligha teheti meg" – hangsúlyozta Sebestyén Spielmann Mihály, majd felsorolta a marosvásárhelyi közszolgálati rádió riportereként, később a Népújság szerkesztőjeként működő díjazott, Nagy Miklós Kund köteteit. Ezek többsége a Műterem sorozatban elismert erdélyi, marosvásárhelyi képzőművészek életéről, munkásságáról készült, s a sort további művészmonográfiák, portrékötetek, úti beszámolók, gyűjteményes kiadások követték. Rádióriportjai mellett hosszú évek óta szerkeszti a Népújság Múzsa mellékletét, "mely szinte egyedülálló a romániai magyar lapok politikumközpontú gyakorlatában". Az elmúlt két évtizedben házigazdaként "rangos művelődési, tudományos eseményeket szervezett, kiállításokat nyitott meg, hozott a vásárhelyi Bernády Házba, amelyet szervezőtársaival együtt a marosvásárhelyi magyar művelődési élet egyik központjává tett. A rendszerváltó időktől nyilvános teret nyert humora is, csujogatóin, vicces versein, kabarétréfáin jól derültek az olvasók, a közönség.
Köszönő szavaiban Nagy Miklós Kund szeretettel emlékezett meg az elfelejtett Pedagógiai Főiskoláról, amelyet 1965-ben Kelemen Ferenc mellett a romániai magyar művelődési élet későbbi elkötelezett alakítóival végzett, majd a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait. Vallomásában elmondta, hogy az újságírói pálya lehetőséget teremtett számára sok rendkívüli személyiséggel való találkozásra, ismerkedésre, barátságra, s a saját gondolatait hozzátenni azokhoz a kiállításokhoz, rendezvényekhez, amelyeket megnyitott. Az újságírói szakma tette lehetővé, hogy megőrizte kíváncsiságát, érdeklődését a világ dolgai iránt, ugyanakkor fontos volt számára, hogy egy bizonyos területen – az ő esetében a képzőművészetben – jobban elmélyüljön.
Az ötgyermekes marosvásárhelyi tanárcsaládból származó Kelemen Ferenc pályaképét Ábrám Zoltán rajzolta meg. 1989–97 között a Marosvásárhelyi Rádió művelődési osztályának riportere, majd 2006-ig a Bukaresti Rádió magyar adásának szerkesztőjeként ismerte és szerette meg a hallgatóság. Rádiós pályafutásának személyes sikere, hogy élőben közvetíthette 1991 tavaszán Bálint Lajos római katolikus püspök beiktatását, s nem volt könnyű dolga 1990-ben, amikor élőben számolt be a Görgény-völgyiek ostromáról s a marosvásárhelyi "egyetemen dúló viszonyokról". Munkásságának másik területe a tánc, a koreográfia. Táncolt a népi együttesben, híressé vált színházi előadás, filmek koreográfiáját készítette el, oktatott, szervezett az Egyetemisták Házában, később pedig a Színművészeti Főiskolán. Ötletadója, koreográfusa volt az RTV magyar adása Kaláka című műsorának, kezdeményezője az öreg táncosok találkozójának, s hosszú éveken át vezetője volt a többszörös országos első díjjal kitüntetett Kortárs táncegyüttesnek, hagyományőrző együtteseknek. Több mint 300 szakmai írása jelent meg a hazai néptánckultúráról, a balett és a kortárs tánc elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Játékos ritmika néven könyvet szerkesztett – hangzott el a méltatásban. Ábrám Zoltán kiemelte Kelemen Ferenc tevékenységét az EMKE Maros megyei szervezetében, amelynek alelnöke volt, és sok ötlettel járult hozzá a hőskorszak művelődési rendezvényeinek szervezéséhez.
Kelemen Ferenc gyermekkorára, édesanyjára, a tánc fantasztikus nevelő erejére, a népi együttesben töltött évekre, a gyimesfelsőloki élményekre, a vendégszereplésekre, a rádió ökumenikus egyházi műsorainak a szerkesztése során szerzett tapasztalataira, a testvérével, Kelemen Kálmánnal történt szomorú eseményekre emlékezett.
– Életemben mindenkitől csak kaptam, s annak kis részét tudtam visszaadni – hangzott el vallomásában, s kiemelte Éghy Ghissza, a színpadi mozgást és ritmikát oktató táncművész szerepét koreográfiai tevékenységének alakításában, majd hozzátette, hogy a művésznő hagyatékának a feldolgozására készül, s szeretné, ha az általa nagyra becsült jobbágytelki Balla Antalról művelődési házat neveznének el szülőfalujában.
Beszélt a rádió 1990-es ostromáról, majd hozzátette, hogy még mindig reménykedik abban, hogy az RMDSZ vezetői egyszer meghívják, az eseményekről készült beszámolókban pedig értékelni fogják, ahogy 1990 márciusában helytálltak, és sikerült megvédeniük a román kollégák segítségével a rádiót a felbőszült tömeg támadásától.
A családias hangulatban, jó barátok között tartott esemény végén Ábrám Noémi Székely János Virágok átka című versével köszöntötte a díjazottakat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Két újságírót – Nagy Miklós Kundot, lapunk volt főszerkesztőjét s Kelemen Ferenc koreográfust, nyugalmazott rádiós szerkesztőt díjazott csütörtökön este az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megyei szervezete. Olyan marosvásárhelyi személyiségeket, akik magas színvonalon végezett szakmai tevékenységük mellett a közművelődés terén folyó munkából is tevékenyen részt vállaltak.
A plakettet és az oklevelet a megyei EMKE elnöke nyújtotta át, tevékenységüket Sebestyén Spielmann Mihály történész és dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár méltatta. A Vártemplom Diakóniai Otthonában tartott jó hangulatú ünnepség a Marosvásárhelyi Napok egyik nyitórendezvénye volt.
Az elismerés 2003 óta része a város ünnepének, 2002-ben az akkor 90 éves Haáz Sándort köszöntötték, akinek unokája, Haáz Márton Orosz Dávid Gergővel együtt zenélt, mindketten a művészeti középiskola végzős hallgatói – hangzott el Ábrám Zoltán megyei elnök nyitóbeszédében.
"Ha egyszer valaki arra vállalkozik, hogy megírja az erdélyi magyar művészet históriáját a hatvanas évektől a huszonegyedik század első harmadáig, Nagy Miklós Kund írott dokumentumai nélkül aligha teheti meg" – hangsúlyozta Sebestyén Spielmann Mihály, majd felsorolta a marosvásárhelyi közszolgálati rádió riportereként, később a Népújság szerkesztőjeként működő díjazott, Nagy Miklós Kund köteteit. Ezek többsége a Műterem sorozatban elismert erdélyi, marosvásárhelyi képzőművészek életéről, munkásságáról készült, s a sort további művészmonográfiák, portrékötetek, úti beszámolók, gyűjteményes kiadások követték. Rádióriportjai mellett hosszú évek óta szerkeszti a Népújság Múzsa mellékletét, "mely szinte egyedülálló a romániai magyar lapok politikumközpontú gyakorlatában". Az elmúlt két évtizedben házigazdaként "rangos művelődési, tudományos eseményeket szervezett, kiállításokat nyitott meg, hozott a vásárhelyi Bernády Házba, amelyet szervezőtársaival együtt a marosvásárhelyi magyar művelődési élet egyik központjává tett. A rendszerváltó időktől nyilvános teret nyert humora is, csujogatóin, vicces versein, kabarétréfáin jól derültek az olvasók, a közönség.
Köszönő szavaiban Nagy Miklós Kund szeretettel emlékezett meg az elfelejtett Pedagógiai Főiskoláról, amelyet 1965-ben Kelemen Ferenc mellett a romániai magyar művelődési élet későbbi elkötelezett alakítóival végzett, majd a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait. Vallomásában elmondta, hogy az újságírói pálya lehetőséget teremtett számára sok rendkívüli személyiséggel való találkozásra, ismerkedésre, barátságra, s a saját gondolatait hozzátenni azokhoz a kiállításokhoz, rendezvényekhez, amelyeket megnyitott. Az újságírói szakma tette lehetővé, hogy megőrizte kíváncsiságát, érdeklődését a világ dolgai iránt, ugyanakkor fontos volt számára, hogy egy bizonyos területen – az ő esetében a képzőművészetben – jobban elmélyüljön.
Az ötgyermekes marosvásárhelyi tanárcsaládból származó Kelemen Ferenc pályaképét Ábrám Zoltán rajzolta meg. 1989–97 között a Marosvásárhelyi Rádió művelődési osztályának riportere, majd 2006-ig a Bukaresti Rádió magyar adásának szerkesztőjeként ismerte és szerette meg a hallgatóság. Rádiós pályafutásának személyes sikere, hogy élőben közvetíthette 1991 tavaszán Bálint Lajos római katolikus püspök beiktatását, s nem volt könnyű dolga 1990-ben, amikor élőben számolt be a Görgény-völgyiek ostromáról s a marosvásárhelyi "egyetemen dúló viszonyokról". Munkásságának másik területe a tánc, a koreográfia. Táncolt a népi együttesben, híressé vált színházi előadás, filmek koreográfiáját készítette el, oktatott, szervezett az Egyetemisták Házában, később pedig a Színművészeti Főiskolán. Ötletadója, koreográfusa volt az RTV magyar adása Kaláka című műsorának, kezdeményezője az öreg táncosok találkozójának, s hosszú éveken át vezetője volt a többszörös országos első díjjal kitüntetett Kortárs táncegyüttesnek, hagyományőrző együtteseknek. Több mint 300 szakmai írása jelent meg a hazai néptánckultúráról, a balett és a kortárs tánc elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Játékos ritmika néven könyvet szerkesztett – hangzott el a méltatásban. Ábrám Zoltán kiemelte Kelemen Ferenc tevékenységét az EMKE Maros megyei szervezetében, amelynek alelnöke volt, és sok ötlettel járult hozzá a hőskorszak művelődési rendezvényeinek szervezéséhez.
Kelemen Ferenc gyermekkorára, édesanyjára, a tánc fantasztikus nevelő erejére, a népi együttesben töltött évekre, a gyimesfelsőloki élményekre, a vendégszereplésekre, a rádió ökumenikus egyházi műsorainak a szerkesztése során szerzett tapasztalataira, a testvérével, Kelemen Kálmánnal történt szomorú eseményekre emlékezett.
– Életemben mindenkitől csak kaptam, s annak kis részét tudtam visszaadni – hangzott el vallomásában, s kiemelte Éghy Ghissza, a színpadi mozgást és ritmikát oktató táncművész szerepét koreográfiai tevékenységének alakításában, majd hozzátette, hogy a művésznő hagyatékának a feldolgozására készül, s szeretné, ha az általa nagyra becsült jobbágytelki Balla Antalról művelődési házat neveznének el szülőfalujában.
Beszélt a rádió 1990-es ostromáról, majd hozzátette, hogy még mindig reménykedik abban, hogy az RMDSZ vezetői egyszer meghívják, az eseményekről készült beszámolókban pedig értékelni fogják, ahogy 1990 márciusában helytálltak, és sikerült megvédeniük a román kollégák segítségével a rádiót a felbőszült tömeg támadásától.
A családias hangulatban, jó barátok között tartott esemény végén Ábrám Noémi Székely János Virágok átka című versével köszöntötte a díjazottakat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 1.
Tükörből ablakká válni
Fennállásának nyolcadik évében 39 végzős diákot bocsátott szárnyra ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Elsőként a tanintézmény vezetői, Kocsis Attila Levente igazgató és Balogh Botár Károly Csaba aligazgató szólt a ballagókhoz, arra biztatva őket, hogy nyitott szemmel és szívvel lépjenek ki a világba és mindig bizalommal térjenek vissza iskolájuk falai közé.
Ugyanakkor maguk és pedagóguskollégáik nevében az intézmény vezetői megköszönték a szülők bizalmát, mellyel négy vagy nyolc esztendővel ezelőtt rábízták gyermekeiket a még nagyon fiatal, alakulóban lévő tanintézmény munkatársaira. A bizalom azonban busásan megtérült. A most végző évfolyam matematika-informatika osztálya kiváló eredménnyel, 9,13-as osztályátlaggal zárja a tanévet, és nagyszerűen megállták helyüket a középiskolában a turizmus és a poligráfia osztályok diákjai is. A jó eredményekről, a négyévi küzdelemről, kitartásról Mészáros Enikő, Hejus Ágnes és Orbán Julianna osztályfőnökök szóltak, akik meghatódva búcsúztak kedves diákjaiktól, az utolsó percben is szerető gondoskodással látva el őket jó tanáccsal.
A ballagók szellemi útravalóját amúgy az ünnepség alkalmával sokan igyekeztek még gazdagabbá tenni. Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc alapítvány igazgatója és Albert Leander ferences atya tanmesékkel buzdította a diákokat a hit, remény és szeretet gyakorlására, Zsargó János református esperes pedig Isten áldását kérte a ballagókra, felhívva figyelmüket, hogy immár felnőttként felelősséggel tartoznak minden szavukért, tettükért. Dézsi Attila kormánybiztos a gyökerekhez való ragaszkodás, illetve a szabadság fontosságát hangsúlyozta, Széll Lőrinc ifjúsági igazgató pedig arra kérte a fiatalokat, hogy a közösség tartóoszlopának nevezhető iskolából kirepülve váljanak ők maguk is közösségeik tartópillérévé. Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, rávilágítva arra, hogy az iskola léte a közösség erejét, életképességét bizonyítja, és az itt tanuló diákság elsőrendű hivatása tovább erősíteni a közösséget. Takács Aranka, az RMDSZ megyei ifjúsági alelnöke bátorságra, merész álmok megvalósítására biztatta a diákokat. Máté Márta tanfelügyelőnő rendkívül tömören és szemléletesen fogalmazta meg az iskola szerepét és a ballagás pillanatának lényegét: „Az oktatás legfőbb feladata, hogy tükrökből ablakot faragjon. Kívánom, hogy immár nyitott ablakként táruljon a szívetek, elmétek a világra, amelyen beáramolhat a tudás fénye és kifele ragyoghat a lelketek.”
Az ünnepi búcsúztatások sorát díjátadás követte, melyen a hagyományos tanulmányi díjak mellett az idei évfolyamelső, a színtízes általánossal végző Szabó Tímea átvehette a Hauer Erich Társaság, a dévai RMDSZ, illetve az iskola különdíját is. Ezután maguk a végzősök mondtak köszönetet iskolájuknak, tanáraiknak, sok kedves emléket idézve fel. A poligráfia osztály képviselője, Segărceanu Radu versben búcsúzott az alma matertől, majd Szabó Tímeával és Costin Gabriella osztályelsőkkel közösen átadták az iskola kulcsát tizenegyedikes diáktársaiknak. Utóbbiak szintén kedves szavakkal köszöntötték végzős társaikat, majd felcsendült az iskolában már hagyományos búcsúdalként ismert Honfoglalás, örökös visszatérésre intve az elballagó diákokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Fennállásának nyolcadik évében 39 végzős diákot bocsátott szárnyra ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Elsőként a tanintézmény vezetői, Kocsis Attila Levente igazgató és Balogh Botár Károly Csaba aligazgató szólt a ballagókhoz, arra biztatva őket, hogy nyitott szemmel és szívvel lépjenek ki a világba és mindig bizalommal térjenek vissza iskolájuk falai közé.
Ugyanakkor maguk és pedagóguskollégáik nevében az intézmény vezetői megköszönték a szülők bizalmát, mellyel négy vagy nyolc esztendővel ezelőtt rábízták gyermekeiket a még nagyon fiatal, alakulóban lévő tanintézmény munkatársaira. A bizalom azonban busásan megtérült. A most végző évfolyam matematika-informatika osztálya kiváló eredménnyel, 9,13-as osztályátlaggal zárja a tanévet, és nagyszerűen megállták helyüket a középiskolában a turizmus és a poligráfia osztályok diákjai is. A jó eredményekről, a négyévi küzdelemről, kitartásról Mészáros Enikő, Hejus Ágnes és Orbán Julianna osztályfőnökök szóltak, akik meghatódva búcsúztak kedves diákjaiktól, az utolsó percben is szerető gondoskodással látva el őket jó tanáccsal.
A ballagók szellemi útravalóját amúgy az ünnepség alkalmával sokan igyekeztek még gazdagabbá tenni. Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc alapítvány igazgatója és Albert Leander ferences atya tanmesékkel buzdította a diákokat a hit, remény és szeretet gyakorlására, Zsargó János református esperes pedig Isten áldását kérte a ballagókra, felhívva figyelmüket, hogy immár felnőttként felelősséggel tartoznak minden szavukért, tettükért. Dézsi Attila kormánybiztos a gyökerekhez való ragaszkodás, illetve a szabadság fontosságát hangsúlyozta, Széll Lőrinc ifjúsági igazgató pedig arra kérte a fiatalokat, hogy a közösség tartóoszlopának nevezhető iskolából kirepülve váljanak ők maguk is közösségeik tartópillérévé. Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, rávilágítva arra, hogy az iskola léte a közösség erejét, életképességét bizonyítja, és az itt tanuló diákság elsőrendű hivatása tovább erősíteni a közösséget. Takács Aranka, az RMDSZ megyei ifjúsági alelnöke bátorságra, merész álmok megvalósítására biztatta a diákokat. Máté Márta tanfelügyelőnő rendkívül tömören és szemléletesen fogalmazta meg az iskola szerepét és a ballagás pillanatának lényegét: „Az oktatás legfőbb feladata, hogy tükrökből ablakot faragjon. Kívánom, hogy immár nyitott ablakként táruljon a szívetek, elmétek a világra, amelyen beáramolhat a tudás fénye és kifele ragyoghat a lelketek.”
Az ünnepi búcsúztatások sorát díjátadás követte, melyen a hagyományos tanulmányi díjak mellett az idei évfolyamelső, a színtízes általánossal végző Szabó Tímea átvehette a Hauer Erich Társaság, a dévai RMDSZ, illetve az iskola különdíját is. Ezután maguk a végzősök mondtak köszönetet iskolájuknak, tanáraiknak, sok kedves emléket idézve fel. A poligráfia osztály képviselője, Segărceanu Radu versben búcsúzott az alma matertől, majd Szabó Tímeával és Costin Gabriella osztályelsőkkel közösen átadták az iskola kulcsát tizenegyedikes diáktársaiknak. Utóbbiak szintén kedves szavakkal köszöntötték végzős társaikat, majd felcsendült az iskolában már hagyományos búcsúdalként ismert Honfoglalás, örökös visszatérésre intve az elballagó diákokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2013. június 1.
Romsics Ignác: magyar kormány-feladat oktatással fejleszteni
Telt házas közönség hallgatta meg csütörtök délután Romsics Ignác történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagjának Mérlegen a magyar 20. század című előadását a Kolozsvár Társaság székhelyén. A professzor nem politikai, hanem gazdasági szemszögből vázolta a kérdéskört, főként az egy főre eső nemzeti össztermék alakulására alapozva. Statisztikai adatokból kiderül, hogy mikor következett be Magyarország gazdasági lemaradása. 1870-ben az ország GDP-je 1092 dollár volt, miközben az Amerikai Egyesült Államokban 2448-at, a tizenkét legfejlettebb európai államban pedig 2024-et tett ki. Viszont 2001-ben már jelentősebb különbségek mutatkoztak: 7434, illetve 27 848 és 19 266 USD-ről beszélhetünk.
Az első világháború előtti időszakra az erőteljes fejlődés volt jellemző. Később, a Horthy-korszakban a feldarabolt ország nem dőlt össze, hanem a vártnál gyorsabban regenerálódhatott, mégis Nyugathoz képest lemaradt (csúcsot az 1939-es esztendő, a hátrányban kivételt csupán az iskolázottsági fok jelentett). Az 1946–1988-as időszak 4-5 százalékos évi növekedést hozott, de soha nem érte el az 1939-es szintet. Ezalatt az akkori Közös Piac tagjai nagyot léptek előre.
A gulyáskommunizmus idején Magyarország mezőgazdasága fejlődött igazán, ami főleg az elosztási módszereknek köszönhető. 1990 után visszaesés következett be, de aztán az ipari haladás gyorsan beindult. 1999-ben a GDP visszatornászta magát az 1989-es szintre. 2001-ben a nemzeti össztermék az USA-ban 27 548, Európa elitjében 20 024, Magyarországon 7454 dollár volt.
Jelenleg a lakosság pesszimista, főként a történelmi frusztráció miatt. Nagy gondot jelent a cigány lakosság lemaradása, és az általános európai probléma, az elöregedés. Változtatni leginkább a magyar oktatási rendszer megreformálásával lehet, amivel a versenyképességet kell növelni, de ezt eddig egyetlen kormány sem tudta teljesíteni.
Telt házas közönség hallgatta meg csütörtök délután Romsics Ignác történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagjának Mérlegen a magyar 20. század című előadását a Kolozsvár Társaság székhelyén. A professzor nem politikai, hanem gazdasági szemszögből vázolta a kérdéskört, főként az egy főre eső nemzeti össztermék alakulására alapozva. Statisztikai adatokból kiderül, hogy mikor következett be Magyarország gazdasági lemaradása. 1870-ben az ország GDP-je 1092 dollár volt, miközben az Amerikai Egyesült Államokban 2448-at, a tizenkét legfejlettebb európai államban pedig 2024-et tett ki. Viszont 2001-ben már jelentősebb különbségek mutatkoztak: 7434, illetve 27 848 és 19 266 USD-ről beszélhetünk.
Az első világháború előtti időszakra az erőteljes fejlődés volt jellemző. Később, a Horthy-korszakban a feldarabolt ország nem dőlt össze, hanem a vártnál gyorsabban regenerálódhatott, mégis Nyugathoz képest lemaradt (csúcsot az 1939-es esztendő, a hátrányban kivételt csupán az iskolázottsági fok jelentett). Az 1946–1988-as időszak 4-5 százalékos évi növekedést hozott, de soha nem érte el az 1939-es szintet. Ezalatt az akkori Közös Piac tagjai nagyot léptek előre.
A gulyáskommunizmus idején Magyarország mezőgazdasága fejlődött igazán, ami főleg az elosztási módszereknek köszönhető. 1990 után visszaesés következett be, de aztán az ipari haladás gyorsan beindult. 1999-ben a GDP visszatornászta magát az 1989-es szintre. 2001-ben a nemzeti össztermék az USA-ban 27 548, Európa elitjében 20 024, Magyarországon 7454 dollár volt.
Jelenleg a lakosság pesszimista, főként a történelmi frusztráció miatt. Nagy gondot jelent a cigány lakosság lemaradása, és az általános európai probléma, az elöregedés. Változtatni leginkább a magyar oktatási rendszer megreformálásával lehet, amivel a versenyképességet kell növelni, de ezt eddig egyetlen kormány sem tudta teljesíteni.
2013. június 1.
Ásatás a Ferenc-rendi zárda udvarán
Még a télen a Ferenc-rendi zárda udvarán régészeti feltárás kezdődött. Néhány hónapig feltűnés nélkül folytak a munkálatok. Áprilisban azonban nagy érdeklődést kiváltó hír kapott szárnyra: két, kéz a kézben, arccal egymásnak fekvő csontváz került felszínre. A sajtó szerint 1450–1550 körül élhettek. Amint később kiderült, ennél korábban.
Két másik csontvázat is találtak. Egyiknek a medencecsont fölötti része a zárda kerengőjének belső, nyugati alapja alatt fekszik. Testének felső része a fal alatt fekszik. Ez alól bal karja vége és néhány ujja, és a térde fölött vezető nem túl vastag csatorna mögül kibújó két lábszár- és egyik sípcsontja látszik ki. A feltárás északi szélén, hosszában félig a kerengő ugyancsak belső, de ezúttal északi falának alapja alatt gyermekcsontváz fekszik. Mellkasának jobb oldala, néhány bordája van az alapon kívül.
Kérdés, mikori a sírkert, melynek ez a részlete napvilágra került? Mert világos, hogy az egykori építők egy régi, már nem használt, elfeledett temető sírjaira alapozták a zárda falait. Meg kell említenünk, hogy valamennyi csontváz, a Rómeó és Júliának mondott páros is, keresztény szokás szerint kelet–nyugat tájolású, fejjel nyugat felé fekszik. Tehát keresztény szokás szerint temették el őket. De mint említettem, nem a zárda udvarára, mert akkor az épület még nem létezett.
1092 előtt nem templom mellé temetkeztek. E korai temetőket, bár keresztényeket hantoltak el bennük, félpogánynak mondják. Ennek a helyzetnek Szent László 1092. évi szabolcsi zsinaton hozott I. törvénye 25. fejezete szándékozott véget vetni: „Aki […] nem a templom mellé temeti az ő halottjait, tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva.” (Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár. 1000–1526. évi törvényczikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerkesztette Dr. Csiky Tamás, Dr. Kolosvári Sándor, Nagy Gyula, Dr. Óvári Kelemen, Tóth Lőrincz, Dr. Márkus Dezső. Franklin-Társulat, Budapest, 1899., 57–59., 89.). A törvény alkalmazásához idő kellett, ezért Kálmán király törvényeinek első könyve 73. fejezete 1096-ban ismét kitért erre: „Keresztyének temetése ne másutt, hanem a templom csarnokában legyen.”
Ennek alapján az első keresztény temető Kolozsvárt a korai Szent Mihály-templom mellett létesült, melynek egy részletét a főtéri föld alatti illemhely déli szomszédságában Méri István tárta föl 1943-ban. A tizennégy napvilágot látott sírból háromban S végű hajkarikát, XI–XII. századi, XIII. század eleji magyar női hajviseleti kelléket találtak. 1968-ban az illemhely és a Szent Mihály-templom közötti villanyoszlop alapozásakor is egy S végű hajkarika és egy hajtű került elő. Ugyanebben az évben a templom északi falától 30 m-re föld alatti áram-átalakító (transzformátor) aknájának ásásakor további sírok kerültek napvilágra. Ezek fő melléklete ugyancsak S végű hajkarika volt.
1995-ben Mátyás király szülőháza előtt gázvezeték árkának ásása közben Sorin Cociş a Főtéren Méri István által feltárt 14 sírral azonos korú női sírt tárt föl. Erre a benne talált S végű hajkarikából lehetett következtetni. E sír alapján megállapítható, hogy az egykori temető a Méri István által föltárt részletnél észak felé jóval nagyobb kiterjedésű volt, továbbá az, hogy az Óvárnak ez a része a XI–XII. században, továbbá a XIII. században a tatárjárásig, nem lakott terület, hanem sírkert volt. Vagyis az Óvár akkor még nem létezett. Most a zárda udvarán egyetlen korhatározó leletre bukkantak, egy Károly Róbert-pénzérmére. Ő érvényesen harmadszorra megkoronázva 1310 és 1342 között uralkodott, de a történelemtudomány az 1308. évi királyválasztó országgyűlés alapján második megkoronázása évét tekinti uralkodása kezdetének.
A felszínre került sírok korát azonban ezzel az érmével nem lehet meghatározni. Az eredetileg domonkos zárda létéről az első adat 1397-ből való. Azonban a templommal együtt korábban is léteznie kellett, hiszen a tatárjárás idején elpusztult település újjáélesztésére idetelepített szászok és vendégek érkezésük, 1270 után valamikor templomot is építettek. Feltételezhetően zárdát is emeltek melléje.
Ugyanakkor okirat említi, hogy 1455-ben Hunyadi János a kolozsvári domonkos zárda építésére évenként 50 forintot érő sót adományozott a széki sóaknából. A két említett csontváz helyzetéből arra következtethetünk, hogy ekkor, a már nem használt temetőben épült a zárda. Így került a feltárt csontvázak fölé az épület alapja. Kérdés, vajon a temető a XIII. század végén, a XIV. elején, a szászok által emelt kis óvári templom mellett jött létre, majd alig néhány évtized múltán fölhagyták, és építkezni kezdtek az egykori sírok fölé? Itt újabb kérdést tehetünk föl: feltételezhető-e, hogy a most föltárt sírok a korai Szent Mihály körüli temető északi szélén voltak? Ha arra gondolunk, hogy annak idején a holtak hozzátartozói nem tolongtak, mint manapság az újtelepesek, valamelyik régi sír megvásárlására, majd kirámolására, igennel válaszolhatunk. Volt hely bőven, új sírt lehetett ásni, s a temető szabadon terjeszkedhetett észak felé, a később, a tatárjárás után létesített óvári területen.
Egyelőre azonban úgy tűnik, az egyetlen, ami biztos, az az, hogy semmi sem biztos. Pontos választ minderre csak akkor kaphatunk, ha a szén C14-es izotópjával meghatározzák a felszínre került csontok korát.
ASZTALOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)
Még a télen a Ferenc-rendi zárda udvarán régészeti feltárás kezdődött. Néhány hónapig feltűnés nélkül folytak a munkálatok. Áprilisban azonban nagy érdeklődést kiváltó hír kapott szárnyra: két, kéz a kézben, arccal egymásnak fekvő csontváz került felszínre. A sajtó szerint 1450–1550 körül élhettek. Amint később kiderült, ennél korábban.
Két másik csontvázat is találtak. Egyiknek a medencecsont fölötti része a zárda kerengőjének belső, nyugati alapja alatt fekszik. Testének felső része a fal alatt fekszik. Ez alól bal karja vége és néhány ujja, és a térde fölött vezető nem túl vastag csatorna mögül kibújó két lábszár- és egyik sípcsontja látszik ki. A feltárás északi szélén, hosszában félig a kerengő ugyancsak belső, de ezúttal északi falának alapja alatt gyermekcsontváz fekszik. Mellkasának jobb oldala, néhány bordája van az alapon kívül.
Kérdés, mikori a sírkert, melynek ez a részlete napvilágra került? Mert világos, hogy az egykori építők egy régi, már nem használt, elfeledett temető sírjaira alapozták a zárda falait. Meg kell említenünk, hogy valamennyi csontváz, a Rómeó és Júliának mondott páros is, keresztény szokás szerint kelet–nyugat tájolású, fejjel nyugat felé fekszik. Tehát keresztény szokás szerint temették el őket. De mint említettem, nem a zárda udvarára, mert akkor az épület még nem létezett.
1092 előtt nem templom mellé temetkeztek. E korai temetőket, bár keresztényeket hantoltak el bennük, félpogánynak mondják. Ennek a helyzetnek Szent László 1092. évi szabolcsi zsinaton hozott I. törvénye 25. fejezete szándékozott véget vetni: „Aki […] nem a templom mellé temeti az ő halottjait, tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva.” (Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár. 1000–1526. évi törvényczikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerkesztette Dr. Csiky Tamás, Dr. Kolosvári Sándor, Nagy Gyula, Dr. Óvári Kelemen, Tóth Lőrincz, Dr. Márkus Dezső. Franklin-Társulat, Budapest, 1899., 57–59., 89.). A törvény alkalmazásához idő kellett, ezért Kálmán király törvényeinek első könyve 73. fejezete 1096-ban ismét kitért erre: „Keresztyének temetése ne másutt, hanem a templom csarnokában legyen.”
Ennek alapján az első keresztény temető Kolozsvárt a korai Szent Mihály-templom mellett létesült, melynek egy részletét a főtéri föld alatti illemhely déli szomszédságában Méri István tárta föl 1943-ban. A tizennégy napvilágot látott sírból háromban S végű hajkarikát, XI–XII. századi, XIII. század eleji magyar női hajviseleti kelléket találtak. 1968-ban az illemhely és a Szent Mihály-templom közötti villanyoszlop alapozásakor is egy S végű hajkarika és egy hajtű került elő. Ugyanebben az évben a templom északi falától 30 m-re föld alatti áram-átalakító (transzformátor) aknájának ásásakor további sírok kerültek napvilágra. Ezek fő melléklete ugyancsak S végű hajkarika volt.
1995-ben Mátyás király szülőháza előtt gázvezeték árkának ásása közben Sorin Cociş a Főtéren Méri István által feltárt 14 sírral azonos korú női sírt tárt föl. Erre a benne talált S végű hajkarikából lehetett következtetni. E sír alapján megállapítható, hogy az egykori temető a Méri István által föltárt részletnél észak felé jóval nagyobb kiterjedésű volt, továbbá az, hogy az Óvárnak ez a része a XI–XII. században, továbbá a XIII. században a tatárjárásig, nem lakott terület, hanem sírkert volt. Vagyis az Óvár akkor még nem létezett. Most a zárda udvarán egyetlen korhatározó leletre bukkantak, egy Károly Róbert-pénzérmére. Ő érvényesen harmadszorra megkoronázva 1310 és 1342 között uralkodott, de a történelemtudomány az 1308. évi királyválasztó országgyűlés alapján második megkoronázása évét tekinti uralkodása kezdetének.
A felszínre került sírok korát azonban ezzel az érmével nem lehet meghatározni. Az eredetileg domonkos zárda létéről az első adat 1397-ből való. Azonban a templommal együtt korábban is léteznie kellett, hiszen a tatárjárás idején elpusztult település újjáélesztésére idetelepített szászok és vendégek érkezésük, 1270 után valamikor templomot is építettek. Feltételezhetően zárdát is emeltek melléje.
Ugyanakkor okirat említi, hogy 1455-ben Hunyadi János a kolozsvári domonkos zárda építésére évenként 50 forintot érő sót adományozott a széki sóaknából. A két említett csontváz helyzetéből arra következtethetünk, hogy ekkor, a már nem használt temetőben épült a zárda. Így került a feltárt csontvázak fölé az épület alapja. Kérdés, vajon a temető a XIII. század végén, a XIV. elején, a szászok által emelt kis óvári templom mellett jött létre, majd alig néhány évtized múltán fölhagyták, és építkezni kezdtek az egykori sírok fölé? Itt újabb kérdést tehetünk föl: feltételezhető-e, hogy a most föltárt sírok a korai Szent Mihály körüli temető északi szélén voltak? Ha arra gondolunk, hogy annak idején a holtak hozzátartozói nem tolongtak, mint manapság az újtelepesek, valamelyik régi sír megvásárlására, majd kirámolására, igennel válaszolhatunk. Volt hely bőven, új sírt lehetett ásni, s a temető szabadon terjeszkedhetett észak felé, a később, a tatárjárás után létesített óvári területen.
Egyelőre azonban úgy tűnik, az egyetlen, ami biztos, az az, hogy semmi sem biztos. Pontos választ minderre csak akkor kaphatunk, ha a szén C14-es izotópjával meghatározzák a felszínre került csontok korát.
ASZTALOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 1.
Aranka György-verseny a tordai Jósikában
Jósika Miklós Elméleti Líceum
A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum adott otthont Kolozs megye V-VIII. osztályos diákjai számára szervezett Aranka György Nyelv-és Beszédművelő Verseny idei fordulójának május 11-én. A versenyre a következő magyar vagy magyar tagozatos iskolák neveztek be: Kolozsvárról az Apáczai-líceum, a Báthory-líceum, a Brassai-líceum, az unitárius kollégium, a Református Kollégium, a Sigismund Toduta Zenelíceum, az Octavian Goga Iskola és a Talentum Református Iskola diákjai, Désről az 1-es számú iskola diákjai, Bánffyhunyadról a Technológiai Líceum tanulói, a körösfői Kós Károly Iskola, a kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola diákjai jelezték részvételi szándékukat a szervező Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjai mellett .
mérhette össze helyesírási, nyelvhelyességi, szövegértési, szövegalkotási és versmondási képességeit: Édes anyanyelvünk, Szép magyar beszéd és Versben bujdosó versenyformákban.
A párhuzamosan zajló írásbeli, majd szóbeli megmérettetés után a vendég diákok és kísérő tanáraik városnézésre mentek Szabó Hajnalka magyar szakos tanárnő vezetésével, aminek során a tordai templomokat, Jósika Miklós szülőházát, a Történelmi Múzeumnak helyet adó fejedelmi házat látogatták meg. Ezután az iskolanapok alkalmából Tordára látogató kiskúnfélegyházi vendégdiákok társaságában közös ebéden vettek részt. Az ünnepélyes díjkiosztásra az ótordai Református templomban került sor.
Édes anyanyelvünk V-VI. osztályosok kategóriája:I. díj: Pethő Róbert (Jósika Miklós Líceum), II. díj: Péntek Alíz (körösfői Kós Károly Iskola), III díj: Román Sarolta (unitárius kollégium), dicséret: Kelemen Szabolcs (Octavian Goga Iskola), Boros Péter (unitárius kollégium), Horváth Márton (Apáczai-líceum).
VII-VIII. osztályosok kategóriája: I. díj: Mátó-Székely Orsolya (unitárius kollégium), II. díj: Farkas Anna (unitárius kollégium), III. díj: Nagy-Betegh Kamilla (unitárius kollégium), dicséret: Benő Loránd (Báthory-líceum), Orbán Dávid (dési 1-es számú iskola).
Szép magyar beszéd V-VI. osztályosok kategóriája: I. díj: Lázár Katalin (Sigismund Toduta Zenelíceum), II. díj: Dimény Kristóf (unitárius kollégium) és Péntek Kitti (körösfői Kós Károly Iskola), III. díj: Ilyés Anna-Boróka (Apáczai-líceum), dicséret: Palocsay Johanna (Octavian Goga Iskola),Varga Eszter (Református Kollégium).
VII-VIII. osztályosok kategóriája : I. díj: Kovács Nóra (körösfői Kós Károly Iskola), II. díj: Szallós-Kis Csaba (Brassai -líceum), III. díj: Ilyés Zalán György (Apáczai-líceum), dicséret: Kömöcsi Panna (unitárius kollégium), Simon Eszter Nóra (Báthory-líceum).
Versben bujdosó V-VI. osztályosok kategóriája: I. díj: Gyurka Sára Krisztina (Református Kollégium), II. díj: Vernes Anita (unitárius kollégium), III díj: Czire Orsolya (unitárius kollégium), dicséret: Kerekes Ákos (Apáczai-líceum), Kun Eszter (Református Kollégium).
VII-VIII. osztályosok kategóriája : I. díj: Pánczél Kata (unitárius kollégium,), II. díj: Sánta Orsolya (unitárius kollégium), III. díj: Mihály Renáta (körösfői Kós Károly Iskola), dicséret: Szalma-Győrfi Anna (Báthory-líceum), Benedek Ida (Báthory-líceum)
Mihályfalvi Zsuzsa
Jósika Miklós Elméleti Líceum
A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum adott otthont Kolozs megye V-VIII. osztályos diákjai számára szervezett Aranka György Nyelv-és Beszédművelő Verseny idei fordulójának május 11-én. A versenyre a következő magyar vagy magyar tagozatos iskolák neveztek be: Kolozsvárról az Apáczai-líceum, a Báthory-líceum, a Brassai-líceum, az unitárius kollégium, a Református Kollégium, a Sigismund Toduta Zenelíceum, az Octavian Goga Iskola és a Talentum Református Iskola diákjai, Désről az 1-es számú iskola diákjai, Bánffyhunyadról a Technológiai Líceum tanulói, a körösfői Kós Károly Iskola, a kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola diákjai jelezték részvételi szándékukat a szervező Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjai mellett .
mérhette össze helyesírási, nyelvhelyességi, szövegértési, szövegalkotási és versmondási képességeit: Édes anyanyelvünk, Szép magyar beszéd és Versben bujdosó versenyformákban.
A párhuzamosan zajló írásbeli, majd szóbeli megmérettetés után a vendég diákok és kísérő tanáraik városnézésre mentek Szabó Hajnalka magyar szakos tanárnő vezetésével, aminek során a tordai templomokat, Jósika Miklós szülőházát, a Történelmi Múzeumnak helyet adó fejedelmi házat látogatták meg. Ezután az iskolanapok alkalmából Tordára látogató kiskúnfélegyházi vendégdiákok társaságában közös ebéden vettek részt. Az ünnepélyes díjkiosztásra az ótordai Református templomban került sor.
Édes anyanyelvünk V-VI. osztályosok kategóriája:I. díj: Pethő Róbert (Jósika Miklós Líceum), II. díj: Péntek Alíz (körösfői Kós Károly Iskola), III díj: Román Sarolta (unitárius kollégium), dicséret: Kelemen Szabolcs (Octavian Goga Iskola), Boros Péter (unitárius kollégium), Horváth Márton (Apáczai-líceum).
VII-VIII. osztályosok kategóriája: I. díj: Mátó-Székely Orsolya (unitárius kollégium), II. díj: Farkas Anna (unitárius kollégium), III. díj: Nagy-Betegh Kamilla (unitárius kollégium), dicséret: Benő Loránd (Báthory-líceum), Orbán Dávid (dési 1-es számú iskola).
Szép magyar beszéd V-VI. osztályosok kategóriája: I. díj: Lázár Katalin (Sigismund Toduta Zenelíceum), II. díj: Dimény Kristóf (unitárius kollégium) és Péntek Kitti (körösfői Kós Károly Iskola), III. díj: Ilyés Anna-Boróka (Apáczai-líceum), dicséret: Palocsay Johanna (Octavian Goga Iskola),Varga Eszter (Református Kollégium).
VII-VIII. osztályosok kategóriája : I. díj: Kovács Nóra (körösfői Kós Károly Iskola), II. díj: Szallós-Kis Csaba (Brassai -líceum), III. díj: Ilyés Zalán György (Apáczai-líceum), dicséret: Kömöcsi Panna (unitárius kollégium), Simon Eszter Nóra (Báthory-líceum).
Versben bujdosó V-VI. osztályosok kategóriája: I. díj: Gyurka Sára Krisztina (Református Kollégium), II. díj: Vernes Anita (unitárius kollégium), III díj: Czire Orsolya (unitárius kollégium), dicséret: Kerekes Ákos (Apáczai-líceum), Kun Eszter (Református Kollégium).
VII-VIII. osztályosok kategóriája : I. díj: Pánczél Kata (unitárius kollégium,), II. díj: Sánta Orsolya (unitárius kollégium), III. díj: Mihály Renáta (körösfői Kós Károly Iskola), dicséret: Szalma-Győrfi Anna (Báthory-líceum), Benedek Ida (Báthory-líceum)
Mihályfalvi Zsuzsa
2013. június 1.
Borbély: küszöbcsökkentés helyett háromnapos szavazás az alkotmányról
Határozottan ellenzi az RMDSZ a népszavazások érvényességi küszöbének 50 százalékról 30 százalékra való csökkentését – szögezte Borbély László a politikus sajtóirodájának pénteki közleménye szerint.
„Egyrészt azért ellenezzük, mert a hatalmon levő pártok egyáltalán nem konzultáltak az ellenzékkel, annak ellenére, hogy mi felajánlottuk nekik, hogy üljünk le tárgyalni a törvénymódosításról, másrészt azért, mivel nem tartották be még a módosító javaslatokra vonatkozó határidőket sem” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke. Hozzátette, a szociálliberálisoknak „valami miatt” annyira sürgős volt ez a módosítás, hogy felrúgták a házszabályt, és az RMDSZ javaslatait teljesen figyelmen kívül hagyták.
„Egyértelmű: attól félnek, nem lesz meg az 50 százalékuk, amikor meghirdetik a referendumot az alkotmánymódosításról, pedig mi hangsúlyoztuk, hogy 2003-hoz hasonlóan, amikor még két napig lehetett szavazni, megvalósítható lenne akár a három napig tartó népszavazás is. Ezt előírhatja akár egy kormányhatározat, vagy belefoglalható a referendumtörvénybe is” – mondta Borbély.
Az alelnök kifejtette: a Szociál-Liberális Szövetség (USL) döntése hátrányosan érinti az RMDSZ-t, a romániai magyarságot, mert a jogszabályt kihasználva, például egy román többségű nagyobb község esetében már 30 százalékkal eldönthetik, hogy beolvasszák vagy átcsatolják a települést egy másik községhez, megváltoztatva így az etnikai arányokat.
„Emellett a polgármestereket is könnyebben le lehet ezentúl váltani, amire eddig csak 50 százalékos jelenlét esetében volt lehetőség” – magyarázta Borbély, hozzátéve: az RMDSZ-nek súlyos fenntartásai vannak a módosítás alkotmányosságával kapcsolatban, és remélik, hogy Az alkotmánybíróság visszautasítja a jogszabályt, amely így visszakerül a parlamentbe. „Mi csak annyit kérünk, hogy egy ilyen fontos kérdésben konzultáljanak az ellenzékkel, hiszen nem csak pártszempontokat kell figyelembe venni” – szögezte le Borbély.
Maszol.ro
Határozottan ellenzi az RMDSZ a népszavazások érvényességi küszöbének 50 százalékról 30 százalékra való csökkentését – szögezte Borbély László a politikus sajtóirodájának pénteki közleménye szerint.
„Egyrészt azért ellenezzük, mert a hatalmon levő pártok egyáltalán nem konzultáltak az ellenzékkel, annak ellenére, hogy mi felajánlottuk nekik, hogy üljünk le tárgyalni a törvénymódosításról, másrészt azért, mivel nem tartották be még a módosító javaslatokra vonatkozó határidőket sem” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke. Hozzátette, a szociálliberálisoknak „valami miatt” annyira sürgős volt ez a módosítás, hogy felrúgták a házszabályt, és az RMDSZ javaslatait teljesen figyelmen kívül hagyták.
„Egyértelmű: attól félnek, nem lesz meg az 50 százalékuk, amikor meghirdetik a referendumot az alkotmánymódosításról, pedig mi hangsúlyoztuk, hogy 2003-hoz hasonlóan, amikor még két napig lehetett szavazni, megvalósítható lenne akár a három napig tartó népszavazás is. Ezt előírhatja akár egy kormányhatározat, vagy belefoglalható a referendumtörvénybe is” – mondta Borbély.
Az alelnök kifejtette: a Szociál-Liberális Szövetség (USL) döntése hátrányosan érinti az RMDSZ-t, a romániai magyarságot, mert a jogszabályt kihasználva, például egy román többségű nagyobb község esetében már 30 százalékkal eldönthetik, hogy beolvasszák vagy átcsatolják a települést egy másik községhez, megváltoztatva így az etnikai arányokat.
„Emellett a polgármestereket is könnyebben le lehet ezentúl váltani, amire eddig csak 50 százalékos jelenlét esetében volt lehetőség” – magyarázta Borbély, hozzátéve: az RMDSZ-nek súlyos fenntartásai vannak a módosítás alkotmányosságával kapcsolatban, és remélik, hogy Az alkotmánybíróság visszautasítja a jogszabályt, amely így visszakerül a parlamentbe. „Mi csak annyit kérünk, hogy egy ilyen fontos kérdésben konzultáljanak az ellenzékkel, hiszen nem csak pártszempontokat kell figyelembe venni” – szögezte le Borbély.
Maszol.ro
2013. június 2.
Gyógyír a poszttrianoni traumára
Nincs külön magyarországi és határon túli magyar érdek – emelte ki Németh Zsolt külügyi államtitkár vasárnap a Budapest XXII. kerületében tartott nemzeti összetartozás napi ünnepségen.
A Fideszes politikus rámutatott: minden magyar érdeke, hogy kihozzuk a határok feletti összetartozásból, amit lehet, erre hívja fel a figyelmet évről-évre a nemzeti összetartozás napja. A külügyi államtitkár hangsúlyozta: mindent meg kell tenni az anyaországi élet szervezésével az államigazgatásban, az önkormányzatokban, a gazdaságban és a szellemi életben azért, hogy a határon túliak „magától értetődő kapcsolódási pontokat” találjanak. „Meg kell tenni mindent, hogy a határon túli magyar szervezetekkel – így az Erdélyi Magyar Néppárttal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal is – olyan együttműködési programokat alakítsunk ki, amelyek minden szakterületen felszabadítják az összetartozásban rejlő energiákat, és értéket teremtenek. Ezáltal pedig megőrzik és átörökítik az új nemzedékeknek az összetartozást” – mondta Németh. Hozzátette: meg kell tenni mindent ezekért a célokért a szomszédos országokkal és a nemzetközi partnerekkel való együttműködésben is, olyan projektek indításával, amelyek szorosabbá teszik a kapcsolatokat a magyarországi és a szomszédos országok társadalma, nemzetei és gazdaságai között. A külügyi államtitkár elmondta, Nyugat-Európa számos országában beigazolódott, hogy a kisebbségek területi és kulturális autonómiaformái segítik az önmegvalósítást, az energiák felszabadulását, és ez így van a Kárpát-medencében is. „Több autonómia, több teljesítmény. Több teljesítmény, gyorsabb felemelkedés. Gyorsabb felemelkedés, jobb Közép-Európa” – foglalta össze az államtitkár a nemzeti összetartozás programját.
Tőkés László erdélyi EP-képviselő az ünnepségen azt mondta: Trianon nem egyedi, egyszeri esemény, hanem 93 éve tartó gyilkos folyamat. „Állandó poszttrianoni traumában élünk, ezért nagyon fontos az anyaország támogatása a külhoni magyarság számára” – hangsúlyozta az EMNT elnöke, aki szerint ez az ünnep egy történelmi eseményen, Trianonon, és egy kristálytiszta eszményen alapul, ami nem más, mint az összetartozás. „Ez az, ami magyarok százezreit gyűjti össze ezekben a napokban. Gyásznap helyett az egymásra találás napját éljük át” – hangsúlyozta Tőkés, majd a székely lobogót magasba emelve azt mondta az egybegyűltek előtt: „ezt a zászlót senki nem veheti ki a kezünkből”. Kijelentette: a romániai magyarok nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki.”
Az Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
szekelyhon.ro
Nincs külön magyarországi és határon túli magyar érdek – emelte ki Németh Zsolt külügyi államtitkár vasárnap a Budapest XXII. kerületében tartott nemzeti összetartozás napi ünnepségen.
A Fideszes politikus rámutatott: minden magyar érdeke, hogy kihozzuk a határok feletti összetartozásból, amit lehet, erre hívja fel a figyelmet évről-évre a nemzeti összetartozás napja. A külügyi államtitkár hangsúlyozta: mindent meg kell tenni az anyaországi élet szervezésével az államigazgatásban, az önkormányzatokban, a gazdaságban és a szellemi életben azért, hogy a határon túliak „magától értetődő kapcsolódási pontokat” találjanak. „Meg kell tenni mindent, hogy a határon túli magyar szervezetekkel – így az Erdélyi Magyar Néppárttal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal is – olyan együttműködési programokat alakítsunk ki, amelyek minden szakterületen felszabadítják az összetartozásban rejlő energiákat, és értéket teremtenek. Ezáltal pedig megőrzik és átörökítik az új nemzedékeknek az összetartozást” – mondta Németh. Hozzátette: meg kell tenni mindent ezekért a célokért a szomszédos országokkal és a nemzetközi partnerekkel való együttműködésben is, olyan projektek indításával, amelyek szorosabbá teszik a kapcsolatokat a magyarországi és a szomszédos országok társadalma, nemzetei és gazdaságai között. A külügyi államtitkár elmondta, Nyugat-Európa számos országában beigazolódott, hogy a kisebbségek területi és kulturális autonómiaformái segítik az önmegvalósítást, az energiák felszabadulását, és ez így van a Kárpát-medencében is. „Több autonómia, több teljesítmény. Több teljesítmény, gyorsabb felemelkedés. Gyorsabb felemelkedés, jobb Közép-Európa” – foglalta össze az államtitkár a nemzeti összetartozás programját.
Tőkés László erdélyi EP-képviselő az ünnepségen azt mondta: Trianon nem egyedi, egyszeri esemény, hanem 93 éve tartó gyilkos folyamat. „Állandó poszttrianoni traumában élünk, ezért nagyon fontos az anyaország támogatása a külhoni magyarság számára” – hangsúlyozta az EMNT elnöke, aki szerint ez az ünnep egy történelmi eseményen, Trianonon, és egy kristálytiszta eszményen alapul, ami nem más, mint az összetartozás. „Ez az, ami magyarok százezreit gyűjti össze ezekben a napokban. Gyásznap helyett az egymásra találás napját éljük át” – hangsúlyozta Tőkés, majd a székely lobogót magasba emelve azt mondta az egybegyűltek előtt: „ezt a zászlót senki nem veheti ki a kezünkből”. Kijelentette: a romániai magyarok nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki.”
Az Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
szekelyhon.ro
2013. június 2.
Minden lehetőséget ki kell használnunk, ami a könyvvel kapcsolatos
Nem volt túl nagy a tolongás az I. Székelyföldi Könyvnapok sátrai körül, de így is elérte a célját. Minden jelenlévő partner hiánypótlónak, ötletesnek és színvonalasnak érezte ezt a kétnapos rendezvényt.
Lehetséges, hogy a helyszín és az időzítés nem volt ideális, de a jól kiválasztott időpont a következőkben sokat javíthat majd a Könyvnapok színvonalán és könyveladásokban, tömegben mérhető hatásán. Az Udvarhelyi Híradó Kft. székhelyének udvara pedig a jövőben is rendelkezésre áll, csak éppen rá kell szoktatni az embereket, hogy a szépen karbantartott, kockakővel kirakott belső tér gépkocsik parkolása mellett ilyen és ehhez hasonló kulturális projekteknek is helyet képes biztosítani.
Nyilvánvaló volt már a szervezés pillanatában, hogy május második felében, június elején nincsen olyan „békésnek mondható” időpont, amikor egy ilyen formátumú, s ráadásul újonnan bevezetendő programot nagy hatékonysággal el lehessen indítani.
„Az V. Városnapok végén, a ballagások kellős közepén, az időjárás szeszélyeivel is dacolva választottuk ki május utolsó és június első napját – mondta Nagy László, a Székelyhon.ro webboltjának menedzsere –, de mostanra volt érvényes a vásári sátrakat biztosító Cetate Production Kft. kedvezményes ajánlata. Ezt a próbalehetőséget nem hagyhattuk ki. Felhívásainkra nem tudott ugyan minden könyvkészítő műhely válaszolni, nem tudott jelen lenni, de azért sikerült akkorát meríteni a kínálatból, a friss művekből, hogy reprezentatívnak mondható a felhozatal. Kapcsolatépítés szemszögéből is eredményesnek mondható ez a két nap.”
A vásár kiértékelése még ezekben a pillanatokban is tart. Egyelőre ezzel a rövid beszámolóval és a mellékelt fotógalériával szolgálhatunk az olvasóknak.
Simó Márton
szekelyhon.ro
Nem volt túl nagy a tolongás az I. Székelyföldi Könyvnapok sátrai körül, de így is elérte a célját. Minden jelenlévő partner hiánypótlónak, ötletesnek és színvonalasnak érezte ezt a kétnapos rendezvényt.
Lehetséges, hogy a helyszín és az időzítés nem volt ideális, de a jól kiválasztott időpont a következőkben sokat javíthat majd a Könyvnapok színvonalán és könyveladásokban, tömegben mérhető hatásán. Az Udvarhelyi Híradó Kft. székhelyének udvara pedig a jövőben is rendelkezésre áll, csak éppen rá kell szoktatni az embereket, hogy a szépen karbantartott, kockakővel kirakott belső tér gépkocsik parkolása mellett ilyen és ehhez hasonló kulturális projekteknek is helyet képes biztosítani.
Nyilvánvaló volt már a szervezés pillanatában, hogy május második felében, június elején nincsen olyan „békésnek mondható” időpont, amikor egy ilyen formátumú, s ráadásul újonnan bevezetendő programot nagy hatékonysággal el lehessen indítani.
„Az V. Városnapok végén, a ballagások kellős közepén, az időjárás szeszélyeivel is dacolva választottuk ki május utolsó és június első napját – mondta Nagy László, a Székelyhon.ro webboltjának menedzsere –, de mostanra volt érvényes a vásári sátrakat biztosító Cetate Production Kft. kedvezményes ajánlata. Ezt a próbalehetőséget nem hagyhattuk ki. Felhívásainkra nem tudott ugyan minden könyvkészítő műhely válaszolni, nem tudott jelen lenni, de azért sikerült akkorát meríteni a kínálatból, a friss művekből, hogy reprezentatívnak mondható a felhozatal. Kapcsolatépítés szemszögéből is eredményesnek mondható ez a két nap.”
A vásár kiértékelése még ezekben a pillanatokban is tart. Egyelőre ezzel a rövid beszámolóval és a mellékelt fotógalériával szolgálhatunk az olvasóknak.
Simó Márton
szekelyhon.ro
2013. június 2.
Tőkés László: Trianon 93 éve tartó gyilkos folyamat
Az erdélyi magyarok nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki." – mondta Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke Budapest XXII. kerületében tartott nemzeti összetartozás napi ünnepségen. Az emléknap június 4-én, a Trianoni szerződés évfordulóján van.
A XXII. kerületben nemzeti összetartozás napi megemlékezést tartottak, melyen beszédet mondott Németh Zsolt külügyi államtitkár és Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke.
Németh Zsolt rámutatott: minden magyar érdeke, hogy kihozzuk a határok feletti összetartozásból amit lehet, erre hívja fel a figyelmet évről-évre a nemzeti összetartozás napja. Hozzátette: az év minden napján, és nemcsak ünnepi keretek között , hanem „szürke hétköznapi aprómunkával" kell megtenni mindent ezért az eredménymaximalizálásért.
A külügyi államtitkár hangsúlyozta: mindent meg kell tenni itthon, az anyaországban a hazai élet szervezésével az államigazgatásban, az önkormányzatokban, a gazdaságban és a szellemi életben azért, hogy a határon túliak „magától értetődő kapcsolódási pontokat" találjanak. Meg kell tenni mindent, hogy a határon túli magyar szervezetekkel, – így az Erdélyi Magyar Néppárttal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal is -, olyan együttműködési programokat alakítsanak ki, amelyek minden szakterületen felszabadítják az összetartozásban rejlő energiákat, és értéket teremtenek. Ezáltal pedig megőrzik és átörökítik az új nemzedékeknek az összetartozást – mondta. Németh Zsolt úgy folytatta: meg kell tenni mindent ezekért a célokért a szomszédos országokkal és a nemzetközi partnerekkel való együttműködésben is, olyan projektek indításával amelyek szorosabbá teszik a kapcsolatokat a magyarországi és a szomszédos országok társadalma, nemzetei és gazdaságai között. A külügyi államtitkár szerint minél szabadabb és stimuláltabb környezetben élnek otthon a határon túli magyarok, annál többet tudnak kihozni képességeikből. Ezért kérnek ők autonómiát és ezért támogatjuk mi az autonómia törekvéseiket – fejtette ki.
Hozzátette: Nyugat-Európa számos országában beigazolódott, hogy a kisebbségek területi és kulturális autonómia formái segítik az önmegvalósítást, az energiák felszabadulását, és ez így van a Kárpát-medencében is. „Több autonómia, több teljesítmény. Több teljesítmény gyorsabb felemelkedés. Gyorsabb felemelkedés jobb Közép-Európa" – foglalta össze a külügyi államtitkár a nemzeti összetartozás programját.
Tőkés László, EP-képviselő az ünnepségen azt mondta: Trianon nem egyedi, egyszeri esemény, hanem 93 éve tartó gyilkos folyamat, és „állandó poszttrianoni traumában élünk". Ezért nagyon fontos az anyaország támogatása a külhoni magyarság számára – hangsúlyozta az erdélyi politikus. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint ez az ünnep egy történelmi eseményen, Trianonon, és egy kristálytiszta eszményen alapul, ami nem más, mint az összetartozás. Ez az, ami magyarok százezreit gyűjti össze ezekben a napokban, „gyásznap helyett, az egymásra találás napját éljük át".
Tőkés László magasba emelve a székely lobogót azt mondta az egybegyűltek előtt: ezt a zászlót senki nem veheti ki a kezünkből, majd idézve Szabó Dezső szavait úgy fogalmazott: megmaradásunk, anyagi és lelki megújhodásunk feltétele, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Kijelentette: nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki."
Az ünnepségen állampolgársági eskütételt is tartottak. Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP) polgármester azt mondta: „mi anyaországiak meg sem értjük mit jelent, hogy sokan ismét felvehetik fiatalságuk, őseik állampolgárságát".
Kitért arra, hogy nyilván nem mindannyian hoztak könnyű döntést a kérelem beadásakor, hiszen több országban nem csak nem nézik jó szemmel, de egyenesen büntetik is ezt a lépést. Azt kívánta, élvezzék ezt az új helyzetet, találják meg számításukat magyar állampolgárként akár szülőföldjükön, akár Magyarországon, vagy bárhol a világban. Ugyanakkor azt is kérte, hogy soha ne felejtsék el a gyökereiket, amelyek több mint 1000 éve megtartották a magyarságot.
„Önökön is múlik, hogy újabb 1000, vagy több ezer év elteltével elhangzik-e magyar szó a Földön, ismerik-e zenénket, táncainkat, kultúránkat" – fogalmazott a kormánypárti politikus.
MTI
Erdély.ma,
Az erdélyi magyarok nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki." – mondta Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke Budapest XXII. kerületében tartott nemzeti összetartozás napi ünnepségen. Az emléknap június 4-én, a Trianoni szerződés évfordulóján van.
A XXII. kerületben nemzeti összetartozás napi megemlékezést tartottak, melyen beszédet mondott Németh Zsolt külügyi államtitkár és Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke.
Németh Zsolt rámutatott: minden magyar érdeke, hogy kihozzuk a határok feletti összetartozásból amit lehet, erre hívja fel a figyelmet évről-évre a nemzeti összetartozás napja. Hozzátette: az év minden napján, és nemcsak ünnepi keretek között , hanem „szürke hétköznapi aprómunkával" kell megtenni mindent ezért az eredménymaximalizálásért.
A külügyi államtitkár hangsúlyozta: mindent meg kell tenni itthon, az anyaországban a hazai élet szervezésével az államigazgatásban, az önkormányzatokban, a gazdaságban és a szellemi életben azért, hogy a határon túliak „magától értetődő kapcsolódási pontokat" találjanak. Meg kell tenni mindent, hogy a határon túli magyar szervezetekkel, – így az Erdélyi Magyar Néppárttal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal is -, olyan együttműködési programokat alakítsanak ki, amelyek minden szakterületen felszabadítják az összetartozásban rejlő energiákat, és értéket teremtenek. Ezáltal pedig megőrzik és átörökítik az új nemzedékeknek az összetartozást – mondta. Németh Zsolt úgy folytatta: meg kell tenni mindent ezekért a célokért a szomszédos országokkal és a nemzetközi partnerekkel való együttműködésben is, olyan projektek indításával amelyek szorosabbá teszik a kapcsolatokat a magyarországi és a szomszédos országok társadalma, nemzetei és gazdaságai között. A külügyi államtitkár szerint minél szabadabb és stimuláltabb környezetben élnek otthon a határon túli magyarok, annál többet tudnak kihozni képességeikből. Ezért kérnek ők autonómiát és ezért támogatjuk mi az autonómia törekvéseiket – fejtette ki.
Hozzátette: Nyugat-Európa számos országában beigazolódott, hogy a kisebbségek területi és kulturális autonómia formái segítik az önmegvalósítást, az energiák felszabadulását, és ez így van a Kárpát-medencében is. „Több autonómia, több teljesítmény. Több teljesítmény gyorsabb felemelkedés. Gyorsabb felemelkedés jobb Közép-Európa" – foglalta össze a külügyi államtitkár a nemzeti összetartozás programját.
Tőkés László, EP-képviselő az ünnepségen azt mondta: Trianon nem egyedi, egyszeri esemény, hanem 93 éve tartó gyilkos folyamat, és „állandó poszttrianoni traumában élünk". Ezért nagyon fontos az anyaország támogatása a külhoni magyarság számára – hangsúlyozta az erdélyi politikus. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint ez az ünnep egy történelmi eseményen, Trianonon, és egy kristálytiszta eszményen alapul, ami nem más, mint az összetartozás. Ez az, ami magyarok százezreit gyűjti össze ezekben a napokban, „gyásznap helyett, az egymásra találás napját éljük át".
Tőkés László magasba emelve a székely lobogót azt mondta az egybegyűltek előtt: ezt a zászlót senki nem veheti ki a kezünkből, majd idézve Szabó Dezső szavait úgy fogalmazott: megmaradásunk, anyagi és lelki megújhodásunk feltétele, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Kijelentette: nem akarnak az erdélyi szászok, svábok és zsidók sorsára jutni, akiket „kemény valutáért árusítottak ki."
Az ünnepségen állampolgársági eskütételt is tartottak. Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP) polgármester azt mondta: „mi anyaországiak meg sem értjük mit jelent, hogy sokan ismét felvehetik fiatalságuk, őseik állampolgárságát".
Kitért arra, hogy nyilván nem mindannyian hoztak könnyű döntést a kérelem beadásakor, hiszen több országban nem csak nem nézik jó szemmel, de egyenesen büntetik is ezt a lépést. Azt kívánta, élvezzék ezt az új helyzetet, találják meg számításukat magyar állampolgárként akár szülőföldjükön, akár Magyarországon, vagy bárhol a világban. Ugyanakkor azt is kérte, hogy soha ne felejtsék el a gyökereiket, amelyek több mint 1000 éve megtartották a magyarságot.
„Önökön is múlik, hogy újabb 1000, vagy több ezer év elteltével elhangzik-e magyar szó a Földön, ismerik-e zenénket, táncainkat, kultúránkat" – fogalmazott a kormánypárti politikus.
MTI
Erdély.ma,
2013. június 2.
Magyaródy Szabolcs: a magyarok nem ismerték fel a külföldi propaganda fontosságát
Kanadában élő Magyaródy Szabolcs nevéhez számos, a magyarságkép külföldi alakítását hasznosan szolgáló könyv kiadása fűződik.
Jelentőségében azonban kiemelkedik az a történelmi zsebkönyv sorozat, amelyet a szomszédos országok nyelvén is megjelentetett, hogy végre a valóságos közös történelmet ismerjék meg a szerb, román, ukrán, szlovák történelemoktatáson nevelkedett nemzedékek.
Tavaly újabb könyvét mutatták be címe: „Hungary and the Hungarians”, azaz „Magyarország és a Magyarok.” A kötet bevezetőjében ez áll: „A magyarok sosem ismerték fel igazán a tájékoztatás fontosságát, ezért ellenségeik szabadon fejthették ki mindig gyűlölködő propagandájukat szerte a világban, anélkül, hogy a magyarok szeme rebbent volna.” Magyaródy Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett arról, hogy a szerző kanadai szemmel milyennek látja a magyar tájékoztatást.
Magyaródy szerint a magyarok sosem ismerték fel a propaganda értékét, ezért fordultak ellenünk a nyugati barátaink is, mert közben a románok, és a csehek óriási pénzeket költöttek a nyugati közvélemény, és a politikusok szimpátiájának megnyerésére.
A mai magyar kormány javított ugyan a nemzeti propagandáján, de Magyarországon belül nagyon erős az ellenpropaganda, Brüsszelben, de kint Amerikában is vannak olyanok, akik foggal-körömmel a Magyar Állam ellen küzdenek, szögezte le Magyaródy.
A Hunyadi János Munkaközösség tevékenységéről Magyaródy elmagyarázta, hogy ők ellátják az amerikai egyetemi könyvtárakat olyan könyvekkel, amelyek tisztességesen és objektíven tárgyalják a magyar történelmet, és a kisebbségeikhez való viszonyukat, 115 ezer könyvet és CD-lemezt osztottak szét ingyen a nagy amerikai könyvtárak számára.
A könyv szerzője a továbbiakban kitért a kanadai cigányellenességre, Magyarország nemzetközi megítélésére, és arról a propagandáról, amit ők folytatnak azért, hogy az országot reálisan ítélje meg az Amerikai Egyesült Államok.
Az interjú utolsó részében Magyaródy Szabolcs szólt a dollár térvesztéséről, és az önellátó falu szerepéről is, amelyet ez a következő világválság idején játszhat. Kossuth Rádió
Erdély.ma
Kanadában élő Magyaródy Szabolcs nevéhez számos, a magyarságkép külföldi alakítását hasznosan szolgáló könyv kiadása fűződik.
Jelentőségében azonban kiemelkedik az a történelmi zsebkönyv sorozat, amelyet a szomszédos országok nyelvén is megjelentetett, hogy végre a valóságos közös történelmet ismerjék meg a szerb, román, ukrán, szlovák történelemoktatáson nevelkedett nemzedékek.
Tavaly újabb könyvét mutatták be címe: „Hungary and the Hungarians”, azaz „Magyarország és a Magyarok.” A kötet bevezetőjében ez áll: „A magyarok sosem ismerték fel igazán a tájékoztatás fontosságát, ezért ellenségeik szabadon fejthették ki mindig gyűlölködő propagandájukat szerte a világban, anélkül, hogy a magyarok szeme rebbent volna.” Magyaródy Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett arról, hogy a szerző kanadai szemmel milyennek látja a magyar tájékoztatást.
Magyaródy szerint a magyarok sosem ismerték fel a propaganda értékét, ezért fordultak ellenünk a nyugati barátaink is, mert közben a románok, és a csehek óriási pénzeket költöttek a nyugati közvélemény, és a politikusok szimpátiájának megnyerésére.
A mai magyar kormány javított ugyan a nemzeti propagandáján, de Magyarországon belül nagyon erős az ellenpropaganda, Brüsszelben, de kint Amerikában is vannak olyanok, akik foggal-körömmel a Magyar Állam ellen küzdenek, szögezte le Magyaródy.
A Hunyadi János Munkaközösség tevékenységéről Magyaródy elmagyarázta, hogy ők ellátják az amerikai egyetemi könyvtárakat olyan könyvekkel, amelyek tisztességesen és objektíven tárgyalják a magyar történelmet, és a kisebbségeikhez való viszonyukat, 115 ezer könyvet és CD-lemezt osztottak szét ingyen a nagy amerikai könyvtárak számára.
A könyv szerzője a továbbiakban kitért a kanadai cigányellenességre, Magyarország nemzetközi megítélésére, és arról a propagandáról, amit ők folytatnak azért, hogy az országot reálisan ítélje meg az Amerikai Egyesült Államok.
Az interjú utolsó részében Magyaródy Szabolcs szólt a dollár térvesztéséről, és az önellátó falu szerepéről is, amelyet ez a következő világválság idején játszhat. Kossuth Rádió
Erdély.ma
2013. június 3.
Legyetek a jövő őrzői (Ballagás Háromszéken)
Közel kétezer háromszéki végzős diák fejezte be középiskolai tanulmányait, és három iskola kivételével, ahol egy héttel korábban ballagtak, pénteken és szombaton a többi alma materben is kicsengettek.
1316 magyar és 665 román tagozatos végzős számára tartották meg az utolsó osztályfőnöki órát, szólt utoljára az iskolacsengő, és valamennyi iskolában elhangzott: a tudás a legnagyobb érték, amit szellemi batyujukban magukkal visznek.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban először a harang, majd az iskolacsengő jelezte, indulnak a végzősök le a lépcsőkön, és pillanatok múlva megérkeznek az őket ünneplők közé. Elöl vonultak a tanárok, utánuk jött a nyolcvanegy székely ruhás ballagó diák. A kórus megkezdte az iskolahimnuszt, és már az első sor után a tömegből is többen csatlakoztak. „Nemcsak ti szövögettek álmokat hivatásról, családról, egy szép jövőről, szerelemről, nagy utazásokról, hanem az iskolának is vannak álmai” – mondta Kondor Ágota iskolaigazgató. „Az iskola alapítóinak az volt az álma, hogy diákjai ezeket a falakat élettel, tartalommal, szellemiséggel töltsék meg. Hogy az innen induló fiatalok hasznos tagjai legyenek közösségünknek szakmailag, emberileg egyaránt, hogy igaz emberekké váljanak. Most már a ti feladatotok is, hogy a 154 éves múltra visszatekintő iskolánk hírnevét öregbítsétek, hogy iskolánk alapítóinak álmát valóra váltsátok. Ott, ahová utatok vezet, méltón képviseljétek iskolánk szellemiségét. Mindenki a hegy tetején akar élni anélkül, hogy tudná: a boldogság a meredek megmászásában van. Erre próbáltunk tanítani, nevelni titeket az elmúlt években. Arra, hogy ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kellett küzdenetek és dolgoznotok. Így lesz az életben is.” „Ti vagytok és lesztek a jövő őrei” – hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő, aki arra biztatott minden jelenlevőt, hogy közösen védjük iskoláinkat, diákjainkat, anyanyelvünket, őrizzük és ápoljuk kultúránkat. Első osztályos és tizenegyedikes diákok szóltak a végzősökhöz, búcsúztak a ballagók is, akik lelkészi áldással indulhattak a nagy útra.
Az ötvenhatos emlékparkban
A Plugor Sándor Művészeti Líceum két magyar osztályának végzősei székely ruhában, a román tagozatosok polgári ünneplőben vonultak csengőszó kíséretében az iskola előtt kialakított, az első ballagásnak helyet adó ötvenhatos emlékparkba. „Sokszor lankadtál, elkedvetlenedtél, lemondtál mindenről, félretetted, elhanyagoltad. És miért? Mert te is ember vagy. Tele mindenféle hibával, tökéletlenséggel, bűnnel és mocsokkal. A művészet adta meg neked a megtisztulást, a felocsúdást, az erőre kapást. Belekapaszkodtál a hangszeredbe, az ecsetedbe, és minden megszépült benned, elmúlt a fáradtság, és megtelt a szíved reménnyel, élettel, erővel és boldogsággal” – vázolta Sebestyén-Lázár Enikő iskolaigazgató, hogy szerinte mi az a többlet, amit a művészet tud nyújtani. Varga Ibolya osztályfőnök hangsúlyozta, a fa a szél ellen gyökereivel védekezik, és van úgy, hogy a fák kettétörnek, de mindig a végsőkig küzdenek, és biztatta tanítványait, ők se adják fel soha a küzdelmet.
* Mielőtt a jutalmakat kiosztották volna, minden sepsiszentgyörgyi iskolában felolvasták Antal Árpád polgármester levelét, aki arra bátorított minden ballagót: „tanuljon tovább, szerezze meg a számára szükséges képesítést ahhoz, hogy később könnyebben és jobban érvényesüljön. De nemcsak az egyének, a fiatalok számára fontos, hogy jó szakmát tanuljanak, hanem szülőföldünknek, Székelyföldnek, városunknak, Sepsiszentgyörgynek is. Minél jobban értünk ahhoz, amit majd munkánkként végzünk, és minél jobban szeretjük választott szakmánkat, az annál jobban látszik majd szülőföldünkön, régiónkon is. Mert csakis rajtunk, rajtatok, az elkövetkező nemzedékeken múlik az, hogy milyen lesz majd ez a régió. És mindenkinek azt kívánom, legyen bátorsága, ereje, kitartása ahhoz, hogy céljait elérje. Ne féljetek senkitől és semmitől, bízzatok önmagatokban. Ne feledjétek, honnan indultatok, és mindig tudjátok, hogy hová tartotok. Őrizzétek szívetekben Sepsiszentgyörgyöt és Székelyföldet, mert szülőföld csak egy van, és ez itt a tiétek.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Közel kétezer háromszéki végzős diák fejezte be középiskolai tanulmányait, és három iskola kivételével, ahol egy héttel korábban ballagtak, pénteken és szombaton a többi alma materben is kicsengettek.
1316 magyar és 665 román tagozatos végzős számára tartották meg az utolsó osztályfőnöki órát, szólt utoljára az iskolacsengő, és valamennyi iskolában elhangzott: a tudás a legnagyobb érték, amit szellemi batyujukban magukkal visznek.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban először a harang, majd az iskolacsengő jelezte, indulnak a végzősök le a lépcsőkön, és pillanatok múlva megérkeznek az őket ünneplők közé. Elöl vonultak a tanárok, utánuk jött a nyolcvanegy székely ruhás ballagó diák. A kórus megkezdte az iskolahimnuszt, és már az első sor után a tömegből is többen csatlakoztak. „Nemcsak ti szövögettek álmokat hivatásról, családról, egy szép jövőről, szerelemről, nagy utazásokról, hanem az iskolának is vannak álmai” – mondta Kondor Ágota iskolaigazgató. „Az iskola alapítóinak az volt az álma, hogy diákjai ezeket a falakat élettel, tartalommal, szellemiséggel töltsék meg. Hogy az innen induló fiatalok hasznos tagjai legyenek közösségünknek szakmailag, emberileg egyaránt, hogy igaz emberekké váljanak. Most már a ti feladatotok is, hogy a 154 éves múltra visszatekintő iskolánk hírnevét öregbítsétek, hogy iskolánk alapítóinak álmát valóra váltsátok. Ott, ahová utatok vezet, méltón képviseljétek iskolánk szellemiségét. Mindenki a hegy tetején akar élni anélkül, hogy tudná: a boldogság a meredek megmászásában van. Erre próbáltunk tanítani, nevelni titeket az elmúlt években. Arra, hogy ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kellett küzdenetek és dolgoznotok. Így lesz az életben is.” „Ti vagytok és lesztek a jövő őrei” – hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő, aki arra biztatott minden jelenlevőt, hogy közösen védjük iskoláinkat, diákjainkat, anyanyelvünket, őrizzük és ápoljuk kultúránkat. Első osztályos és tizenegyedikes diákok szóltak a végzősökhöz, búcsúztak a ballagók is, akik lelkészi áldással indulhattak a nagy útra.
Az ötvenhatos emlékparkban
A Plugor Sándor Művészeti Líceum két magyar osztályának végzősei székely ruhában, a román tagozatosok polgári ünneplőben vonultak csengőszó kíséretében az iskola előtt kialakított, az első ballagásnak helyet adó ötvenhatos emlékparkba. „Sokszor lankadtál, elkedvetlenedtél, lemondtál mindenről, félretetted, elhanyagoltad. És miért? Mert te is ember vagy. Tele mindenféle hibával, tökéletlenséggel, bűnnel és mocsokkal. A művészet adta meg neked a megtisztulást, a felocsúdást, az erőre kapást. Belekapaszkodtál a hangszeredbe, az ecsetedbe, és minden megszépült benned, elmúlt a fáradtság, és megtelt a szíved reménnyel, élettel, erővel és boldogsággal” – vázolta Sebestyén-Lázár Enikő iskolaigazgató, hogy szerinte mi az a többlet, amit a művészet tud nyújtani. Varga Ibolya osztályfőnök hangsúlyozta, a fa a szél ellen gyökereivel védekezik, és van úgy, hogy a fák kettétörnek, de mindig a végsőkig küzdenek, és biztatta tanítványait, ők se adják fel soha a küzdelmet.
* Mielőtt a jutalmakat kiosztották volna, minden sepsiszentgyörgyi iskolában felolvasták Antal Árpád polgármester levelét, aki arra bátorított minden ballagót: „tanuljon tovább, szerezze meg a számára szükséges képesítést ahhoz, hogy később könnyebben és jobban érvényesüljön. De nemcsak az egyének, a fiatalok számára fontos, hogy jó szakmát tanuljanak, hanem szülőföldünknek, Székelyföldnek, városunknak, Sepsiszentgyörgynek is. Minél jobban értünk ahhoz, amit majd munkánkként végzünk, és minél jobban szeretjük választott szakmánkat, az annál jobban látszik majd szülőföldünkön, régiónkon is. Mert csakis rajtunk, rajtatok, az elkövetkező nemzedékeken múlik az, hogy milyen lesz majd ez a régió. És mindenkinek azt kívánom, legyen bátorsága, ereje, kitartása ahhoz, hogy céljait elérje. Ne féljetek senkitől és semmitől, bízzatok önmagatokban. Ne feledjétek, honnan indultatok, és mindig tudjátok, hogy hová tartotok. Őrizzétek szívetekben Sepsiszentgyörgyöt és Székelyföldet, mert szülőföld csak egy van, és ez itt a tiétek.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 3.
Családi nap a Mikes-kastélykertben
A zabolai Mikes-kastély parkja adott otthont az ötödik alkalommal megszervezett Székely Családok Napjának.
A rendezvény egybeesett a gyermeknappal, így a kicsiknek különös figyelmet szenteltek a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság, a Europe Direct iroda és Zabola önkormányzata. A nap házigazdája, Mikes Katalin grófnő ugyancsak kiemelte a kicsiket köszöntő beszédében. Ádám Attila, Zabola polgármestere a Gabi Pékség kemencéjében sült, szekérkerék méretű „székely családok kenyeréből” saját kamrájából hozott zsírral kent szendvicsekkel kedveskedett a jelenlevőknek. A kastély sétányán Zöld Boltív Galéria címmel szabadéri fotó- és grafikai kiállítást szerveztek. A gyerekek szórakoztatásába besegített a Vöröskereszt, a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes, az Evilági zenekar, amely Dalóka című koncertjét adta elő. A négyszáz vendéget három üstben főzött pityókatokánnyal vendégelték meg a polgármesteri hivatal és a Gyöngyharmat egyesület „szakácsai”.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A zabolai Mikes-kastély parkja adott otthont az ötödik alkalommal megszervezett Székely Családok Napjának.
A rendezvény egybeesett a gyermeknappal, így a kicsiknek különös figyelmet szenteltek a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság, a Europe Direct iroda és Zabola önkormányzata. A nap házigazdája, Mikes Katalin grófnő ugyancsak kiemelte a kicsiket köszöntő beszédében. Ádám Attila, Zabola polgármestere a Gabi Pékség kemencéjében sült, szekérkerék méretű „székely családok kenyeréből” saját kamrájából hozott zsírral kent szendvicsekkel kedveskedett a jelenlevőknek. A kastély sétányán Zöld Boltív Galéria címmel szabadéri fotó- és grafikai kiállítást szerveztek. A gyerekek szórakoztatásába besegített a Vöröskereszt, a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes, az Evilági zenekar, amely Dalóka című koncertjét adta elő. A négyszáz vendéget három üstben főzött pityókatokánnyal vendégelték meg a polgármesteri hivatal és a Gyöngyharmat egyesület „szakácsai”.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 3.
Az anyanyelvhasználat jogáról vitatkoznak az egészségügyi hatóságok
Az egészségügyi minisztérium körlevélben kérte számon a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
A szaktárca arról kért jelentést a megyei hatóságoktól, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek. A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében.
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008- ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, s ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
"A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
A hírügynökség a Maros megyei közegészségügyi hatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak nevű civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Népújság (Marosvásárhely)
Az egészségügyi minisztérium körlevélben kérte számon a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
A szaktárca arról kért jelentést a megyei hatóságoktól, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek. A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében.
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008- ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, s ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
"A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
A hírügynökség a Maros megyei közegészségügyi hatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak nevű civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 3.
Céljaik elérésére buzdították a ballagókat
Öt színmagyar és egy tagozatos líceum végzősei ballagtak el szombaton, Kolozsváron. Először reggel 9-től a Báthory-líceum négy végzős osztálya búcsúzott az Alma Matertől. Délelőtt 10-kor négy iskolában szólt utoljára a csengő: az Apáczai-líceubmban, a S. Toduţă Zenelíceumban, a János Zsigmond és a Református Kollégiumban. Az Apáczai-líceumban három, míg a János Zsigmond és a Református Kollégiumban két-két osztály (egy humán és egy reál) végzett. A zenelíceumbeli magyar osztályban tizenhat fiatal ballagott. Délután fél háromtól a Kolozsvári Magyar Opera színpadán a Brassai-líceum három végzős osztálya búcsúzott el. Az ekkor szokásos búcsúbeszédek az iskolai évek biztonságára és a további kihívásokra összpontosítottak. A szónokok főleg arra buzdították a fiatalokat, hogy harcoljanak céljaik eléréséért, álmaik beteljesüléséért, szülőföldjükön keresve a boldogulást. Az iskolák többségében tanulmányi és különdíjakat adtak át. Kivételt képezett a Református Kollégium, ahol a jutalmakat csak az évzárón osztják ki.
„A világ a szívünkben tükröződik”
A Szent Mihály-plébániatemplomban tartott hálaadó istentisztelettel kezdődött a Báthory István Elméleti Líceum ballagási ünnepsége, amely az iskola nagyépületének udvarán folytatódott. A ballagó négy osztály diákjai, élükön osztályfőnökeikkel, énekelve járták be az iskola épületét, majd felsorakoztak az udvaron. A közösen elmondott ima után Kiss Endre iskolalelkész olvasta fel Kovács Sándor főesperes üzenetét, amelyben az ifjúkori felelősségre és kötelességre hívta fel a figyelmet. Ifjúságunk lesz életünk kialakításának legfontosabb időszaka, életünk tehát ifjúságunk visszhangja lesz. Fiatal korban – amikor még álmodozunk, merészen szárnyalunk – kell megalapozni a későbbi tudást sok munkával, a jellem fejlesztésével, fegyelmezésével, a lélek gazdagításával. „S hogy munkádat elvégezhesd, Isten után bízzál magadban, ez a siker nagy eszköze” – szólt a főesperes biztatása.
Timár Ágnes igazgatónő két bölcsességről beszélt a búcsúzó diákoknak. Egyrészt Dsida Jenő egyik verséből idézve vallotta, hogy igenis, kétkedés nélkül ki lehet jelenteni: szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne. Másrészt annak az öreg bölcsnek a történetét mesélte el, aki a Korinthusba vezető út szélén ülve, két idegennel beszélgetett, akik mindketten Athénból mentek Korinthusba, és érdeklődtek tőle, hogy milyenek ott az emberek. Az öreg válasz helyett visszakérdezett, hogy milyenek Athénban az emberek. Egyikük rettenetes társaságnak tartotta őket – ennek az öreg azt válaszolta, Korinthusban sem jobbak. Másikuk azonban nagyszerű embereknek jellemezte az athéniakat – ezt az öreg megnyugtatta, hogy Korinthusban is ugyanolyan nagyszerűek. Mert a bölcs szerint: „a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.” Ezzel a bölcsességgel bocsátotta útjukra a ballagó diákokat az igazgatónő, azt kívánva, hogy járjanak békével, szeretettel és sikerrel az úton, amelyen elindultak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes nem csak búcsúzásnak nevezte a ballagást, hanem számlakészítésnek is: ilyenkor sorra veszik a terveket, sikereket, emlékezetes és boldog pillanatokat. Isten áldását kívánta a szülőknek is, áldozatos munkájukért.
A tizenkettedikesek nevében Czakó Zoltán olvasott fel elköszönő beszédet, a tizenegyedikesek részéről pedig Hatházi Rebeka búcsúztatta a végzősöket. A XII. B osztály könyvet ajándékozott az iskolának, folytatva a hagyományt, amelyet két évvel ezelőtt kezdett el az akkori XII. C osztály. Ezt követte a szimbolikus kulcsátadás. Végül elszavalták Kányádi Sándornak az iskola 400 éves évfordulójára írt versét – Öreg iskola ünnepére.
Az ünnepség végén következett a számtalan díj átadása, amely tükrözte az iskola diákjai által elért kiemelkedő eredményeket. A Szabadság szerkesztőség díját Vincze Minya Boglárka vehette át közösségi tevékenységéért, nyilvános fellépéseiért, amelyekkel az iskola hírnevét öregbítette.A TANULMÁNYI EREDMÉNYEKKEL KIÉRDEMELT KÜLÖNDIJAK 1. Czakó Zoltán XII. B osztályos diákot illeti a Szent Mihály plébánia nagydíja, amelyben mindig az a diák részesül, aki 4 éven át a legmagasabb általános osztályzatot éri el. 2. A Báthory István fejedelemről elnevezett díjat az iskola igazgatósága a Lyceum Alapítvánnyal közösen ítéli oda azoknak a ballagó diákoknak, akik XII. osztályban 9,75-nél nagyobb általános osztályzatot értek el, és magaviseletük 10-es. A díj egy Báthory–portrét, egy emléklapot és pénzjutalmat tartalmaz. A díjat 1999 óta a Lyceum Alapítvány biztosítja.
Bíró Vencel a piarista gimnázium történelem szakos tanára volt, de egyben a modernizálás lelkes híve. A katolikus vallásolimpiákon és vetélkedőkön elért eredményeiért a Szent Mihály plébánia külön díjazza Pataki Tímea XII. Helytállni minden élethelyzetben
Gyermeknapon búcsúztatták az Apáczai Csere János Elméleti Líceum végzőseit is, akik több felszólaló szerint és szemmel láthatóan is már egyre kevésbé gyerekek – felnőtté válásuk első ünnepélyes lépéseit „ballagták” iskolájuk udvarán 10 órai kezdettel.
Az iskola kórusa adta meg az esemény kezdőakkordjait, majd Nagy Albert ótordai lelkipásztor áhítata következett. Péter apostol levelének egy szakaszára alapozta üzenetét, és kiemelte, ha a szülőktől való örökségünk olykor nem is tökéletes, az Istentől jövő megajándékozás értelmes feladat elé állít bennünket, és továbbajándékozásra szólít fel.
A kórus többször is „beleszépített” az ünnepség folyamatába, Szabadi Ildikó vezényletével klasszikus kórusműveket és modern feldolgozásokat (Queen) adott elő, kiegészítve a gyakran elhangzó Gaudeamust. A latin nyelvű éneket gördülékenyen énekelték a végzősök is. Nem csoda, hiszen közülük többen is a latin nyelv szeretetéről tanúskodtak nyelvi versenyeken elért sikereikkel. Bizonyára senki sem bánta, hogy vége-hossza nem volt a díjkiosztások fejezetének, hiszen felemelő volt látni, milyen sokféle tehetséges fiatal van a három osztályban, akik egyéni vagy csoportos szinten számtalan sikert értek el. Az egyesületek, társadalmi szervezetek képviselői átadták díjaikat a nyelvi és irodalmi versenyeken, közgazdasági vetélkedőkön jelesen szereplő diákoknak, de kiemelkedő sporteredményeket is díjaztak (például az iskola focicsapata 2011-ben és 2013-ban országos bajnok, illetve Erdély Kupa-győztes lett), továbbá ígéretes színitehetségek és képzőművészetben jeleskedők is átvehették az elismerést. Voltak olyan díjazottak is, akik különösebb „szakosodás” nélkül fontos szerepet töltöttek be, és számtalan feladatot elvállaltak osztályuk, iskolájuk közösségi életében.
A kóruson kívül Kovács Andrea és Lukács Ferenc XI. osztályos tanulók Demjén Ferenc Honfoglalás című dalával, illetve Csüdöm Tímea végzős diáklány szépen előadott énekkel tette kellően zeneivé az alkalmat. A tizenegyedikes diákok ezenkívül búcsúbeszéddel, két igazán jól kiválasztott és szépen előadott verssel adtak át utolsó bajtársi üzenetet nagyobb társaiknak. A végzősök közül Tőkés Emma A osztályos tanuló készült szimpatikus, érett gondolatokat és üzenetet közvetítő ünnepi beszéddel. Különösen megkapó volt a kis elsősök jelenléte, akik virágot adtak iskolájuk „óriásainak”.
Jelen volt Horváth Anna alpolgármester is, aki arra buzdította a kezdő felnőtteket, hogy minden élethelyzetben emberként tudjanak helyt állni.
Vörös Alpár, akinek az ünnepség során moderátori szerepe is volt, beszédében közvetlenül és szeretettel szólt volt diákjaihoz, majd az állatvilágból vett humoros és találó példákkal mutatott rá a különböző jellemeknek, valamint képességeknek megfelelő szerepekre, életpályákra. A Szabadság különdíját a német nyelvi versenyeken kiválóan szereplő Teleky Orsolya, (XII. A) vehette át .A tanév legmagasabb tanulmányi átlagával rendelkező diákok díszoklevelet vehettek át.
Mindig Veled, Uram, mindig Veled…
Az örök Gaudeamus igitur mellett ezzel a vallásos tárgyú énekkel vonult be a Farkas utcai református templomba a Kolozsvári Református Kollégium két osztálya, pontosabban 45 végzőse. A 21. évfolyam ballagási ünnepségén Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsosa hirdetett igét, amelynek alapjául a Bírák könyve 7. részének 9–18. verse szolgált. – Elindultok helyeteket megkeresni a világban. Veszélyes, nehéz feladat vár rátok, de soha ne feledjétek: Isten oltalma mindig veletek lesz – fogalmazott a lelkipásztor, majd közösségteremtésre és összetartásra buzdította a fiatalokat.
Székely Árpád igazgató arra kérte a végzősöket, hogy a Krisztusba vetett hitben élve mindig szilárdan álljanak ellen a „romlás virágainak”.
Míg Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsos a célok elérésére ösztönözte a fiatalokat, addig Szabó Gábor tanfelügyelő arra buzdította őket: – Térjetek néha vissza azon maradandó értékek közé, amelyeket a kollégium teremtett – mondta.
Az iskola amerikai támogatója, Lauer Edit asszony így vélekedett: – Huszonegy éve örömmel veszünk részt abban a keresztszülő-programban, amellyel az amerikai magyarok egy csoportja támogatja a kollégium diákjait. Sok kiváló fiatallal ismertetett meg ez a program, és ez ad erőt a folytatáshoz – mondta, majd felolvasta a kollégium támogatását már a kezdetektől felvállaló Nádas Gabriella asszony üzenetét. – Azért támogatjuk ezt az iskolát, mert a kollégium lelke és szellemisége Amerikában is „megszólított embereket” – tudtuk meg a beszédből.
Kerekes Boróka véndiák, aki négy évvel ezelőtt érettségizett a kollégiumban, arra figyelmeztetett: a kollégium nagycsalád, amelyet Isten szeretete ölel át. Ezt követően Molnár-Galaczi Júlia és László Margit osztályfőnökök emléklapot nyújtottak át minden végzősnek.
Kovács Sarolta első osztályos kisdiák azt hangsúlyozta: a végzősök tudják, hogy mit hagynak most itt, és mit visznek magukkal azon az úton, amelyen elkíséri őket a kisebbek szeretete is.
Tasnádi István XI-es arra buzdította a maturandusokat, hogy találják meg hivatásukat, tegyék széppé saját, de mások életét is. A Bibliát Czirmay Zoltán, Kovács Emese és Stojka Tímea végzősök adták át a XI.-eseknek, azaz Kovács Andreának, Tasnádi Istvánnak, Rácz Szabolcsnak.
Váncza Loránd végzős hangsúlyozta: a kollégium tervezésre, alapozásra, építkezésre nevelte őket.
A végzősök kórusának bizonyságtétele ezúttal sem maradt el: vezényelt Székely Árpád és Antal Zsuzsa maturandus, kántorizált Kovács Réka orgonatanár.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium ballagási ünnepélyeinek sajátossága a meghitt, családias hangulat. Ennek titka minden bizonnyal az a különleges kapcsolat, amely ebben az iskolában a tanárokat és diákokat összefűzi. Az idei végzősök búcsúztatását is ennek varázsa hatotta át: a kollégiumból kilépő fiatalok nem csak iskolájuktól, tanáraiktól, hanem második otthonuktól, szigorúan féltő nevelőiktől köszöntek el szombaton, az unitárius templomban sorra került ünnepségen.
Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár áhítatát követően Popa Márta igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Kedves szavai a szintén szombatra eső gyermeknapot idézték fel, mondanivalója azonban az iskolapadból „kinőtt” maturandusokhoz szólt. A két esemény egybeesése jó alkalom volt arra, hogy emlékeztesse a felnőtt kor küszöbén álló fiatalokat, mennyire fontos, hogy megőrizzék magukban a merész gyermeket, a gyermekként szőtt szép álmokat, és tegyenek azért, hogy ezek valóra váljanak.
Dr. Máthé Dénes, az unitárius egyház főgondnoka annak az értékvilágnak és szellemiségnek a megőrzésére, illetve fontosságára hívta fel a végzősök figyelmét, amelyet ebben az iskolában kaptak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes köszöntőbeszédében mindenekelőtt azt kívánta a ballagóknak, hogy értékeljék ezt a pillanatot, s hogy őrizzék meg mostani önmagukat. Bárhogy is alakuljon a sorsuk, bármit is érjenek el az életben, maradjanak meg lélekben a jövőjét bátran tervező, elszánt fiatalnak. Magdó János, kolozsvári magyar főkonzul személyes hangvételű beszédében arról szólt, milyen értéket képviselnek az ember életében az iskolaévek, és mennyire megismételhetetlen pillanatok ezek.
A XI.-es diákok nevében Ecsedy-Baumann Edina búcsúztatta a végzősöket, a ballagó diákok részéről a két évfolyamelső diák, Lőrincz István és Tóth Dávid mondott beszédet.
Kiosztották a János Zsigmond Kollégium és az unitárius egyház különdíjait is, illetve több közéleti díjat. A János Zsigmond díjat azok a diákok kaphatják, akik a humán és társadalomtudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményt értek el, vagy irodalmi összeállításokban, versmondásban és színjátszásban jeleskedtek. A díjat azok kapják, akik a reáltudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményeket értek el. A kollégium diáktanácsának díja a diákprogramok tervezésében, szervezésében aktívan szerepet vállaló végzőseknek jár, nevezetesen Gál Sándornak, illetve Tóth Dávidnak. Az unitárius egyház díjai Az Unitárius Egyház fődíja, a Kelemen Lajos díj. Ebben a díjban az a diák részesül, aki a diáktársak és a tanárok értékelése alapján kimagasló eredményt ért el tanulmányi és közösségépítés téren. A díjat idén Kerekes Kinga kapta. A Kolozs-Tordai Egyházkör díját Gulácsi Orsolya kapta, aki hitéről tett tanúbizonyságot a négy esztendő ideje alatt.
Telt házas ballagás az operában
Szokatlannak tűnhet ballagás kapcsán telt házról beszélni, de a Brassai Sámuel Elméleti Líceum esetében ezúttal nem, mivel a végzősök ünneplését a Kolozsvári Magyar Operában tartották. Az iskola az utóbbi két évben az épületcsere miatt kénytelen az intézményen kívül megtartani ünnepélyeit, így a Diákművelődési Ház után ezúttal az opera adott otthont az idei ünnepségnek.
A 12 harangszó elkondulása mellett, az iskola zászlóját és kulcsát vivők mögött a tizenkettedik osztályosok – élen az osztályfőnökökkel– énekszóval vonultak fel a színpadra, ahol már várták a XI. osztályosok és a ceremóniamester, Iszlai Enikő igazgatóhelyettes.
Az 1557-ben alakult iskola hagyományait a mai Brassai felvállalta, értékeit a politikailag nehezebb időkben megőrizte, és napjainkig átmentette – szombaton a 457. évfolyam ballagott el.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a szépséges, céltudatos, magasan ívelő, vidám énekű madarakkal vont parabolát, Hermann Hesse német író gondolataival és Boldizsár Ildikó királyfiról szóló meséje alapján bocsátotta szárnyukra a végzős hallgatókat – a mesehőst tanító két holló, az Emlékező és Gondolkodó, valamint a kilenc további titokhordozó madár segítségével kívánt nekik szép madárhoz illő, szép repülést.
A hagyományőrzés jegyében hangzottak el a további búcsúbeszédek és szavalatok: hangzottak el.
A szimbólumok szokásos átadása és átvétele következett: a zászló- és kulcsátadás. A nagybetűs életbe való jelképes kilépésnél a végzősök három lépést tettek meg előre, a tizenegyedikesek meg a nyomukba.
A tanulmányi díjak átadása közben a jelenlévők egyperces néma csenddel áldoztak a XII. C osztályos, súlyos betegség által örökre elszólított Marha Dorottya emlékére.
Első ballagás az új iskolában
Tizenhat magyar fiatal végzett idén a S. Toduţă Zenelíceumban. Ez volt az első évfolyam, amely már a tanintézmény új székhelyén (Pap/Párizs utca 60. szám) énekelhette el a Gaudeamust. Kállay-Miklós Tünde, a magyar tagozatért felelős igazgatóhelyettes a fentebbi ének magyar fordításából kiindulva szólt a végzősökhöz.
– A Gaudeamus… harmadik szakasza teszi ezt a dalt igazán diákdallá. Vivat academia, vagyis „Éljen az egyetem” – esetünkben „az iskola”. Veletek együtt éltettem én is az iskolát, ahol legtöbben a betűvetést tanultátok, ahol kamaszokká váltatok, és ahol reményeink szerint az életre felkészült, az életnek örvendező ifjakká váltatok. Amikor azt énekeltétek, hogy „vivat professores”, tanáraitokban tulajdonképpen nemcsak minket, hanem egy hagyományt, a tanáraitok tanárait éltettétek. Olyan kiválóságokat, mint a nemrég elhunyt Guttman Mihály tanár úr, aki egyike volt azoknak, akiknek iskolánk szellemiségét is nagymértékben köszönheti – mondta az igazgatóhelyettes.
Vincze Melinda végzős beszédében egy utazáshoz hasonlította az iskolás éveket, majd közölte: tizenkét év dallamát viszik magukkal.
Rudolf Ráchel XI.-es diák egy Varró Dániel-vers alapján arra összpontosított: a
Öt színmagyar és egy tagozatos líceum végzősei ballagtak el szombaton, Kolozsváron. Először reggel 9-től a Báthory-líceum négy végzős osztálya búcsúzott az Alma Matertől. Délelőtt 10-kor négy iskolában szólt utoljára a csengő: az Apáczai-líceubmban, a S. Toduţă Zenelíceumban, a János Zsigmond és a Református Kollégiumban. Az Apáczai-líceumban három, míg a János Zsigmond és a Református Kollégiumban két-két osztály (egy humán és egy reál) végzett. A zenelíceumbeli magyar osztályban tizenhat fiatal ballagott. Délután fél háromtól a Kolozsvári Magyar Opera színpadán a Brassai-líceum három végzős osztálya búcsúzott el. Az ekkor szokásos búcsúbeszédek az iskolai évek biztonságára és a további kihívásokra összpontosítottak. A szónokok főleg arra buzdították a fiatalokat, hogy harcoljanak céljaik eléréséért, álmaik beteljesüléséért, szülőföldjükön keresve a boldogulást. Az iskolák többségében tanulmányi és különdíjakat adtak át. Kivételt képezett a Református Kollégium, ahol a jutalmakat csak az évzárón osztják ki.
„A világ a szívünkben tükröződik”
A Szent Mihály-plébániatemplomban tartott hálaadó istentisztelettel kezdődött a Báthory István Elméleti Líceum ballagási ünnepsége, amely az iskola nagyépületének udvarán folytatódott. A ballagó négy osztály diákjai, élükön osztályfőnökeikkel, énekelve járták be az iskola épületét, majd felsorakoztak az udvaron. A közösen elmondott ima után Kiss Endre iskolalelkész olvasta fel Kovács Sándor főesperes üzenetét, amelyben az ifjúkori felelősségre és kötelességre hívta fel a figyelmet. Ifjúságunk lesz életünk kialakításának legfontosabb időszaka, életünk tehát ifjúságunk visszhangja lesz. Fiatal korban – amikor még álmodozunk, merészen szárnyalunk – kell megalapozni a későbbi tudást sok munkával, a jellem fejlesztésével, fegyelmezésével, a lélek gazdagításával. „S hogy munkádat elvégezhesd, Isten után bízzál magadban, ez a siker nagy eszköze” – szólt a főesperes biztatása.
Timár Ágnes igazgatónő két bölcsességről beszélt a búcsúzó diákoknak. Egyrészt Dsida Jenő egyik verséből idézve vallotta, hogy igenis, kétkedés nélkül ki lehet jelenteni: szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne. Másrészt annak az öreg bölcsnek a történetét mesélte el, aki a Korinthusba vezető út szélén ülve, két idegennel beszélgetett, akik mindketten Athénból mentek Korinthusba, és érdeklődtek tőle, hogy milyenek ott az emberek. Az öreg válasz helyett visszakérdezett, hogy milyenek Athénban az emberek. Egyikük rettenetes társaságnak tartotta őket – ennek az öreg azt válaszolta, Korinthusban sem jobbak. Másikuk azonban nagyszerű embereknek jellemezte az athéniakat – ezt az öreg megnyugtatta, hogy Korinthusban is ugyanolyan nagyszerűek. Mert a bölcs szerint: „a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.” Ezzel a bölcsességgel bocsátotta útjukra a ballagó diákokat az igazgatónő, azt kívánva, hogy járjanak békével, szeretettel és sikerrel az úton, amelyen elindultak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes nem csak búcsúzásnak nevezte a ballagást, hanem számlakészítésnek is: ilyenkor sorra veszik a terveket, sikereket, emlékezetes és boldog pillanatokat. Isten áldását kívánta a szülőknek is, áldozatos munkájukért.
A tizenkettedikesek nevében Czakó Zoltán olvasott fel elköszönő beszédet, a tizenegyedikesek részéről pedig Hatházi Rebeka búcsúztatta a végzősöket. A XII. B osztály könyvet ajándékozott az iskolának, folytatva a hagyományt, amelyet két évvel ezelőtt kezdett el az akkori XII. C osztály. Ezt követte a szimbolikus kulcsátadás. Végül elszavalták Kányádi Sándornak az iskola 400 éves évfordulójára írt versét – Öreg iskola ünnepére.
Az ünnepség végén következett a számtalan díj átadása, amely tükrözte az iskola diákjai által elért kiemelkedő eredményeket. A Szabadság szerkesztőség díját Vincze Minya Boglárka vehette át közösségi tevékenységéért, nyilvános fellépéseiért, amelyekkel az iskola hírnevét öregbítette.A TANULMÁNYI EREDMÉNYEKKEL KIÉRDEMELT KÜLÖNDIJAK 1. Czakó Zoltán XII. B osztályos diákot illeti a Szent Mihály plébánia nagydíja, amelyben mindig az a diák részesül, aki 4 éven át a legmagasabb általános osztályzatot éri el. 2. A Báthory István fejedelemről elnevezett díjat az iskola igazgatósága a Lyceum Alapítvánnyal közösen ítéli oda azoknak a ballagó diákoknak, akik XII. osztályban 9,75-nél nagyobb általános osztályzatot értek el, és magaviseletük 10-es. A díj egy Báthory–portrét, egy emléklapot és pénzjutalmat tartalmaz. A díjat 1999 óta a Lyceum Alapítvány biztosítja.
Bíró Vencel a piarista gimnázium történelem szakos tanára volt, de egyben a modernizálás lelkes híve. A katolikus vallásolimpiákon és vetélkedőkön elért eredményeiért a Szent Mihály plébánia külön díjazza Pataki Tímea XII. Helytállni minden élethelyzetben
Gyermeknapon búcsúztatták az Apáczai Csere János Elméleti Líceum végzőseit is, akik több felszólaló szerint és szemmel láthatóan is már egyre kevésbé gyerekek – felnőtté válásuk első ünnepélyes lépéseit „ballagták” iskolájuk udvarán 10 órai kezdettel.
Az iskola kórusa adta meg az esemény kezdőakkordjait, majd Nagy Albert ótordai lelkipásztor áhítata következett. Péter apostol levelének egy szakaszára alapozta üzenetét, és kiemelte, ha a szülőktől való örökségünk olykor nem is tökéletes, az Istentől jövő megajándékozás értelmes feladat elé állít bennünket, és továbbajándékozásra szólít fel.
A kórus többször is „beleszépített” az ünnepség folyamatába, Szabadi Ildikó vezényletével klasszikus kórusműveket és modern feldolgozásokat (Queen) adott elő, kiegészítve a gyakran elhangzó Gaudeamust. A latin nyelvű éneket gördülékenyen énekelték a végzősök is. Nem csoda, hiszen közülük többen is a latin nyelv szeretetéről tanúskodtak nyelvi versenyeken elért sikereikkel. Bizonyára senki sem bánta, hogy vége-hossza nem volt a díjkiosztások fejezetének, hiszen felemelő volt látni, milyen sokféle tehetséges fiatal van a három osztályban, akik egyéni vagy csoportos szinten számtalan sikert értek el. Az egyesületek, társadalmi szervezetek képviselői átadták díjaikat a nyelvi és irodalmi versenyeken, közgazdasági vetélkedőkön jelesen szereplő diákoknak, de kiemelkedő sporteredményeket is díjaztak (például az iskola focicsapata 2011-ben és 2013-ban országos bajnok, illetve Erdély Kupa-győztes lett), továbbá ígéretes színitehetségek és képzőművészetben jeleskedők is átvehették az elismerést. Voltak olyan díjazottak is, akik különösebb „szakosodás” nélkül fontos szerepet töltöttek be, és számtalan feladatot elvállaltak osztályuk, iskolájuk közösségi életében.
A kóruson kívül Kovács Andrea és Lukács Ferenc XI. osztályos tanulók Demjén Ferenc Honfoglalás című dalával, illetve Csüdöm Tímea végzős diáklány szépen előadott énekkel tette kellően zeneivé az alkalmat. A tizenegyedikes diákok ezenkívül búcsúbeszéddel, két igazán jól kiválasztott és szépen előadott verssel adtak át utolsó bajtársi üzenetet nagyobb társaiknak. A végzősök közül Tőkés Emma A osztályos tanuló készült szimpatikus, érett gondolatokat és üzenetet közvetítő ünnepi beszéddel. Különösen megkapó volt a kis elsősök jelenléte, akik virágot adtak iskolájuk „óriásainak”.
Jelen volt Horváth Anna alpolgármester is, aki arra buzdította a kezdő felnőtteket, hogy minden élethelyzetben emberként tudjanak helyt állni.
Vörös Alpár, akinek az ünnepség során moderátori szerepe is volt, beszédében közvetlenül és szeretettel szólt volt diákjaihoz, majd az állatvilágból vett humoros és találó példákkal mutatott rá a különböző jellemeknek, valamint képességeknek megfelelő szerepekre, életpályákra. A Szabadság különdíját a német nyelvi versenyeken kiválóan szereplő Teleky Orsolya, (XII. A) vehette át .A tanév legmagasabb tanulmányi átlagával rendelkező diákok díszoklevelet vehettek át.
Mindig Veled, Uram, mindig Veled…
Az örök Gaudeamus igitur mellett ezzel a vallásos tárgyú énekkel vonult be a Farkas utcai református templomba a Kolozsvári Református Kollégium két osztálya, pontosabban 45 végzőse. A 21. évfolyam ballagási ünnepségén Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsosa hirdetett igét, amelynek alapjául a Bírák könyve 7. részének 9–18. verse szolgált. – Elindultok helyeteket megkeresni a világban. Veszélyes, nehéz feladat vár rátok, de soha ne feledjétek: Isten oltalma mindig veletek lesz – fogalmazott a lelkipásztor, majd közösségteremtésre és összetartásra buzdította a fiatalokat.
Székely Árpád igazgató arra kérte a végzősöket, hogy a Krisztusba vetett hitben élve mindig szilárdan álljanak ellen a „romlás virágainak”.
Míg Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsos a célok elérésére ösztönözte a fiatalokat, addig Szabó Gábor tanfelügyelő arra buzdította őket: – Térjetek néha vissza azon maradandó értékek közé, amelyeket a kollégium teremtett – mondta.
Az iskola amerikai támogatója, Lauer Edit asszony így vélekedett: – Huszonegy éve örömmel veszünk részt abban a keresztszülő-programban, amellyel az amerikai magyarok egy csoportja támogatja a kollégium diákjait. Sok kiváló fiatallal ismertetett meg ez a program, és ez ad erőt a folytatáshoz – mondta, majd felolvasta a kollégium támogatását már a kezdetektől felvállaló Nádas Gabriella asszony üzenetét. – Azért támogatjuk ezt az iskolát, mert a kollégium lelke és szellemisége Amerikában is „megszólított embereket” – tudtuk meg a beszédből.
Kerekes Boróka véndiák, aki négy évvel ezelőtt érettségizett a kollégiumban, arra figyelmeztetett: a kollégium nagycsalád, amelyet Isten szeretete ölel át. Ezt követően Molnár-Galaczi Júlia és László Margit osztályfőnökök emléklapot nyújtottak át minden végzősnek.
Kovács Sarolta első osztályos kisdiák azt hangsúlyozta: a végzősök tudják, hogy mit hagynak most itt, és mit visznek magukkal azon az úton, amelyen elkíséri őket a kisebbek szeretete is.
Tasnádi István XI-es arra buzdította a maturandusokat, hogy találják meg hivatásukat, tegyék széppé saját, de mások életét is. A Bibliát Czirmay Zoltán, Kovács Emese és Stojka Tímea végzősök adták át a XI.-eseknek, azaz Kovács Andreának, Tasnádi Istvánnak, Rácz Szabolcsnak.
Váncza Loránd végzős hangsúlyozta: a kollégium tervezésre, alapozásra, építkezésre nevelte őket.
A végzősök kórusának bizonyságtétele ezúttal sem maradt el: vezényelt Székely Árpád és Antal Zsuzsa maturandus, kántorizált Kovács Réka orgonatanár.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium ballagási ünnepélyeinek sajátossága a meghitt, családias hangulat. Ennek titka minden bizonnyal az a különleges kapcsolat, amely ebben az iskolában a tanárokat és diákokat összefűzi. Az idei végzősök búcsúztatását is ennek varázsa hatotta át: a kollégiumból kilépő fiatalok nem csak iskolájuktól, tanáraiktól, hanem második otthonuktól, szigorúan féltő nevelőiktől köszöntek el szombaton, az unitárius templomban sorra került ünnepségen.
Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár áhítatát követően Popa Márta igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Kedves szavai a szintén szombatra eső gyermeknapot idézték fel, mondanivalója azonban az iskolapadból „kinőtt” maturandusokhoz szólt. A két esemény egybeesése jó alkalom volt arra, hogy emlékeztesse a felnőtt kor küszöbén álló fiatalokat, mennyire fontos, hogy megőrizzék magukban a merész gyermeket, a gyermekként szőtt szép álmokat, és tegyenek azért, hogy ezek valóra váljanak.
Dr. Máthé Dénes, az unitárius egyház főgondnoka annak az értékvilágnak és szellemiségnek a megőrzésére, illetve fontosságára hívta fel a végzősök figyelmét, amelyet ebben az iskolában kaptak. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes köszöntőbeszédében mindenekelőtt azt kívánta a ballagóknak, hogy értékeljék ezt a pillanatot, s hogy őrizzék meg mostani önmagukat. Bárhogy is alakuljon a sorsuk, bármit is érjenek el az életben, maradjanak meg lélekben a jövőjét bátran tervező, elszánt fiatalnak. Magdó János, kolozsvári magyar főkonzul személyes hangvételű beszédében arról szólt, milyen értéket képviselnek az ember életében az iskolaévek, és mennyire megismételhetetlen pillanatok ezek.
A XI.-es diákok nevében Ecsedy-Baumann Edina búcsúztatta a végzősöket, a ballagó diákok részéről a két évfolyamelső diák, Lőrincz István és Tóth Dávid mondott beszédet.
Kiosztották a János Zsigmond Kollégium és az unitárius egyház különdíjait is, illetve több közéleti díjat. A János Zsigmond díjat azok a diákok kaphatják, akik a humán és társadalomtudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményt értek el, vagy irodalmi összeállításokban, versmondásban és színjátszásban jeleskedtek. A díjat azok kapják, akik a reáltudományok területén megyei, országos és nemzetközi versenyeken kiváló eredményeket értek el. A kollégium diáktanácsának díja a diákprogramok tervezésében, szervezésében aktívan szerepet vállaló végzőseknek jár, nevezetesen Gál Sándornak, illetve Tóth Dávidnak. Az unitárius egyház díjai Az Unitárius Egyház fődíja, a Kelemen Lajos díj. Ebben a díjban az a diák részesül, aki a diáktársak és a tanárok értékelése alapján kimagasló eredményt ért el tanulmányi és közösségépítés téren. A díjat idén Kerekes Kinga kapta. A Kolozs-Tordai Egyházkör díját Gulácsi Orsolya kapta, aki hitéről tett tanúbizonyságot a négy esztendő ideje alatt.
Telt házas ballagás az operában
Szokatlannak tűnhet ballagás kapcsán telt házról beszélni, de a Brassai Sámuel Elméleti Líceum esetében ezúttal nem, mivel a végzősök ünneplését a Kolozsvári Magyar Operában tartották. Az iskola az utóbbi két évben az épületcsere miatt kénytelen az intézményen kívül megtartani ünnepélyeit, így a Diákművelődési Ház után ezúttal az opera adott otthont az idei ünnepségnek.
A 12 harangszó elkondulása mellett, az iskola zászlóját és kulcsát vivők mögött a tizenkettedik osztályosok – élen az osztályfőnökökkel– énekszóval vonultak fel a színpadra, ahol már várták a XI. osztályosok és a ceremóniamester, Iszlai Enikő igazgatóhelyettes.
Az 1557-ben alakult iskola hagyományait a mai Brassai felvállalta, értékeit a politikailag nehezebb időkben megőrizte, és napjainkig átmentette – szombaton a 457. évfolyam ballagott el.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a szépséges, céltudatos, magasan ívelő, vidám énekű madarakkal vont parabolát, Hermann Hesse német író gondolataival és Boldizsár Ildikó királyfiról szóló meséje alapján bocsátotta szárnyukra a végzős hallgatókat – a mesehőst tanító két holló, az Emlékező és Gondolkodó, valamint a kilenc további titokhordozó madár segítségével kívánt nekik szép madárhoz illő, szép repülést.
A hagyományőrzés jegyében hangzottak el a további búcsúbeszédek és szavalatok: hangzottak el.
A szimbólumok szokásos átadása és átvétele következett: a zászló- és kulcsátadás. A nagybetűs életbe való jelképes kilépésnél a végzősök három lépést tettek meg előre, a tizenegyedikesek meg a nyomukba.
A tanulmányi díjak átadása közben a jelenlévők egyperces néma csenddel áldoztak a XII. C osztályos, súlyos betegség által örökre elszólított Marha Dorottya emlékére.
Első ballagás az új iskolában
Tizenhat magyar fiatal végzett idén a S. Toduţă Zenelíceumban. Ez volt az első évfolyam, amely már a tanintézmény új székhelyén (Pap/Párizs utca 60. szám) énekelhette el a Gaudeamust. Kállay-Miklós Tünde, a magyar tagozatért felelős igazgatóhelyettes a fentebbi ének magyar fordításából kiindulva szólt a végzősökhöz.
– A Gaudeamus… harmadik szakasza teszi ezt a dalt igazán diákdallá. Vivat academia, vagyis „Éljen az egyetem” – esetünkben „az iskola”. Veletek együtt éltettem én is az iskolát, ahol legtöbben a betűvetést tanultátok, ahol kamaszokká váltatok, és ahol reményeink szerint az életre felkészült, az életnek örvendező ifjakká váltatok. Amikor azt énekeltétek, hogy „vivat professores”, tanáraitokban tulajdonképpen nemcsak minket, hanem egy hagyományt, a tanáraitok tanárait éltettétek. Olyan kiválóságokat, mint a nemrég elhunyt Guttman Mihály tanár úr, aki egyike volt azoknak, akiknek iskolánk szellemiségét is nagymértékben köszönheti – mondta az igazgatóhelyettes.
Vincze Melinda végzős beszédében egy utazáshoz hasonlította az iskolás éveket, majd közölte: tizenkét év dallamát viszik magukkal.
Rudolf Ráchel XI.-es diák egy Varró Dániel-vers alapján arra összpontosított: a
2013. június 3.
Budapesti nagydíj Bartha Lórándnak
Bartha Lóránd fiatal erdélyi színházrendező vehette át a budapesti TITÁNium 2013 Tehetségkutató Platform díját május 29-én, gálaműsor keretében.
A TITÁNium projekt keretében az 51 beérkezett pályázat közül 5 produkció valósulhat meg anyagi és menedzsmenti támogatással a 2013/2014-es színházi évadban a következő helyszíneken: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Átrium Film-Színház, Thália Színház, TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza. Az évad során bemutatott előadások rendezői közül kerül ki az Év Titánja fődíj tulajdonosa, aki az esemény fő támogatójának, a MasterCard felajánlásának köszönhetően pénzjutalomban is részesül. Bartha Lóránd az első fiatal erdélyi rendező, akit kitüntet a magyarországi alternatív színházi közeg. Lovassy Cseh Tamás kolozsvári fiatal író és dramaturg Kutyák című drámáját állítja színpadra, erdélyi fiatal alkotók közreműködésével. – Azt gondolom: ez egy lehetőség a generációm színházi alkotóinak, hogy megérezzük és megmutassuk Budapesten, mi hogyan is látjuk a kortárs valóságot itthon. Generációs díjnak érzem, közösen kell megmutatnunk valamit ebből a létezésből, mert most kíváncsiak ránk! – nyilatkozta Bartha Lóránd. Az előadást Orlai Tibor magyarországi producer menedzseli, és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Kamaratermében mutatják be 2014 márciusában. A Platform további díjazottai: Radnai Márk (Párhuzamos történetek), Bodzsár Márk (W. úr üzen), Boross Martin (Ibolya), valamint Benkó Bence és Fábián Péter (Brecht: A szecsuáni jólélek).
Bartha Lóránd fiatal erdélyi színházrendező vehette át a budapesti TITÁNium 2013 Tehetségkutató Platform díját május 29-én, gálaműsor keretében.
A TITÁNium projekt keretében az 51 beérkezett pályázat közül 5 produkció valósulhat meg anyagi és menedzsmenti támogatással a 2013/2014-es színházi évadban a következő helyszíneken: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Átrium Film-Színház, Thália Színház, TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza. Az évad során bemutatott előadások rendezői közül kerül ki az Év Titánja fődíj tulajdonosa, aki az esemény fő támogatójának, a MasterCard felajánlásának köszönhetően pénzjutalomban is részesül. Bartha Lóránd az első fiatal erdélyi rendező, akit kitüntet a magyarországi alternatív színházi közeg. Lovassy Cseh Tamás kolozsvári fiatal író és dramaturg Kutyák című drámáját állítja színpadra, erdélyi fiatal alkotók közreműködésével. – Azt gondolom: ez egy lehetőség a generációm színházi alkotóinak, hogy megérezzük és megmutassuk Budapesten, mi hogyan is látjuk a kortárs valóságot itthon. Generációs díjnak érzem, közösen kell megmutatnunk valamit ebből a létezésből, mert most kíváncsiak ránk! – nyilatkozta Bartha Lóránd. Az előadást Orlai Tibor magyarországi producer menedzseli, és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Kamaratermében mutatják be 2014 márciusában. A Platform további díjazottai: Radnai Márk (Párhuzamos történetek), Bodzsár Márk (W. úr üzen), Boross Martin (Ibolya), valamint Benkó Bence és Fábián Péter (Brecht: A szecsuáni jólélek).
2013. június 3.
Holnapos „szellemidézés” Nagyváradon
„Kis fesztivál ez, amely nem is akar többet, mint azt, hogy megismertessük és továbbvigyük azt a szellemiséget, amelyet a Holnaposok jelentenek a városnak" – mondta Szűcs László író a hétvégén rendezett Holnaposok Irodalmi Fesztiváljáról Nagyváradon.
A három nap alatt a szervezők igyekeztek bemutatni egy szeletet a korszakból, így például megemlékeztek arról a Rimanóczy családról, amelynek a Pece-parti Párizs központja az arculatát köszönheti – a két építész, apa és fia tervezte ugyanis a központ több szecessziós épületét. A mai Iosif Vulcan, egykori Rimanóczy utcán található egykori irodájuk homlokzatára el is helyeztek egy emléktáblát a tiszteletükre, majd bemutatták Péter I. Zoltán A két Rimanóczy című könyvét. A „holnapos korszak" megidézése mellett, a kortárs irodalom is része a tavaly hagyományteremtő szándékkal útnak indított HolnapFeszt-nek.
A Törzsasztal – amelyet most ezen programsorozat keretében rendeztek meg – meghívottja ezúttal az a Dalos György volt, akit a magyar irodalom németországi nagyköveteként emlegetnek. A Budapesten született, Berlinben élő író, műfordító nemrég megjelent könyve, A közgazdász bukása apropóján betekintést engedett életébe, hiszen saját tapasztalati inspirálták a mű megírására. A többnyire árvaházban nevelkedett Dalos állami ösztöndíjjal a moszkvai Lomonoszov Egyetemen történelem karán tanulhatott, ahol felismerte hogy a „kommunista frázisok nem stimmelnek". Ekkor fordult Kína felé, bevallása szerint a távol-keleti ország azért volt szimpatikus számára, mert messze volt.
„Egy diákcsoport tagjaiként eldöntöttük, hogy inkább Kínát támogatjuk, amiből államellenes összeesküvést koholtak" – mesélte Dalos, akit 1968-ban az úgynevezett „maoista perben" hét havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. „Szerencsém volt, mert csak felfüggesztettet kaptam, ám ez az ítélet könyvtilalommal is járt. Nyíltan soha nem mondták ki, de ezután nem publikálhattam, a könyveimet visszaküldték azzal az indokkal, hogy nem felelnek meg a színvonalnak" – magyarázta. Ugyanakkor épp ennek az incidensnek köszönheti, hogy elküldték a Néphadseregből. Persze ez azzal is járt, hogy kirúgták a munkahelyéről, és szovjet szakirodalmat kellett fordítania.
Későbbi műveit már Németországban publikálták először, ahol 1984-ben elnyerte a DAAB Berlini Művészprogramjának egyéves ösztöndíját is. A Holnaposok Irodalmi Fesztiváljának szabadtéri, zenei programjait végül a rossz idő miatt elhalasztották, de várhatóan néhány héten belül pótolni fogják, mint ahogyan megtartják majd azt a kiállítást is, amelyen újságírók eddig még publikálatlan, Nagyváradhoz kötődő fotóit mutatják be.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
„Kis fesztivál ez, amely nem is akar többet, mint azt, hogy megismertessük és továbbvigyük azt a szellemiséget, amelyet a Holnaposok jelentenek a városnak" – mondta Szűcs László író a hétvégén rendezett Holnaposok Irodalmi Fesztiváljáról Nagyváradon.
A három nap alatt a szervezők igyekeztek bemutatni egy szeletet a korszakból, így például megemlékeztek arról a Rimanóczy családról, amelynek a Pece-parti Párizs központja az arculatát köszönheti – a két építész, apa és fia tervezte ugyanis a központ több szecessziós épületét. A mai Iosif Vulcan, egykori Rimanóczy utcán található egykori irodájuk homlokzatára el is helyeztek egy emléktáblát a tiszteletükre, majd bemutatták Péter I. Zoltán A két Rimanóczy című könyvét. A „holnapos korszak" megidézése mellett, a kortárs irodalom is része a tavaly hagyományteremtő szándékkal útnak indított HolnapFeszt-nek.
A Törzsasztal – amelyet most ezen programsorozat keretében rendeztek meg – meghívottja ezúttal az a Dalos György volt, akit a magyar irodalom németországi nagyköveteként emlegetnek. A Budapesten született, Berlinben élő író, műfordító nemrég megjelent könyve, A közgazdász bukása apropóján betekintést engedett életébe, hiszen saját tapasztalati inspirálták a mű megírására. A többnyire árvaházban nevelkedett Dalos állami ösztöndíjjal a moszkvai Lomonoszov Egyetemen történelem karán tanulhatott, ahol felismerte hogy a „kommunista frázisok nem stimmelnek". Ekkor fordult Kína felé, bevallása szerint a távol-keleti ország azért volt szimpatikus számára, mert messze volt.
„Egy diákcsoport tagjaiként eldöntöttük, hogy inkább Kínát támogatjuk, amiből államellenes összeesküvést koholtak" – mesélte Dalos, akit 1968-ban az úgynevezett „maoista perben" hét havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. „Szerencsém volt, mert csak felfüggesztettet kaptam, ám ez az ítélet könyvtilalommal is járt. Nyíltan soha nem mondták ki, de ezután nem publikálhattam, a könyveimet visszaküldték azzal az indokkal, hogy nem felelnek meg a színvonalnak" – magyarázta. Ugyanakkor épp ennek az incidensnek köszönheti, hogy elküldték a Néphadseregből. Persze ez azzal is járt, hogy kirúgták a munkahelyéről, és szovjet szakirodalmat kellett fordítania.
Későbbi műveit már Németországban publikálták először, ahol 1984-ben elnyerte a DAAB Berlini Művészprogramjának egyéves ösztöndíját is. A Holnaposok Irodalmi Fesztiváljának szabadtéri, zenei programjait végül a rossz idő miatt elhalasztották, de várhatóan néhány héten belül pótolni fogják, mint ahogyan megtartják majd azt a kiállítást is, amelyen újságírók eddig még publikálatlan, Nagyváradhoz kötődő fotóit mutatják be.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 3.
Cáfolja Nicolăescu a nyelvi jogok számon kérését
Cáfolta Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter, hogy az általa vezetett tárca körlevélben szólította fel a megyei egészségügyi igazgatóságokat (DSP) a kisebbségi nyelvhasználati jogok tiszteletben tartására.
Az Agerpres hírügynökség pénteken számolt be arról, hogy az egészségügyi minisztérium a közegészségügyi hatóságokon számon kérte a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését. A körlevélben a szaktárca arról kért jelentést az igazgatóságoktól, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek.
A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében. Eugen Nicolăescu ezzel szemben szombati sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: tudomása szerint a szaktárca semmilyen módon nem kérte számon a megyei igazgatóságoktól az anyanyelvi jogokkal kapcsolatos intézkedéseket. A tárcavezető „egyszerű politikai nyilatkozatnak” nevezte az értesüléseket.
Florin Buicu szerint mellékes a nyelvi jogok kérdése
Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára ugyanakkor azt állítja: a romániai egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése, így fölösleges ilyesmivel foglalkozni. A szociáldemokrata (PSD) politikus hangsúlyozta: a sokszor hangoztatott egészségügyi reformnak nem abból kellene állnia, hogy a szaktárca szükségtelen feladatokat ró a megyei igazgatóságok alkalmazottaira.
Mint mondta, az egészségügyi hatóságoknak „nem tisztjük más jogokat biztosítani, mint amit az alkotmány előír.” „Úgy tűnik, hogy a minisztérium egyes tagjai nem tudják, hogy mi a feladatuk, és a fejük helyett a lábukkal gondolkoznak. Az illetékeseknek a betegeket érintő problémákkal kellene foglalkozniuk, és nem olyasmivel bajlódniuk, ami a társadalomra vonatkozik” – vélekedett Buicu.
Az egészségügyi bizottság titkára szerint a körlevélben olvasható felszólítás legfeljebb a szociális intézmények esetében lehet jogos, a kórházaktól azonban nem lehet számon kérni a kisebbségi nyelvi jogok tiszteletben tartását.
„A kórházak nem szociális intézmények”
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008-ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
„A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
Az Agerpres a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója egyébként május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek azokon a településeken, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 3.
A szakképzést támogatnák
A nagykárolyi Simion Bărnuţiu Iskolaközpontban járt május 30-án Magdó János kolozsvári főkonzul.
A magyar kormány 170 millió forintot különített el az anyaországon határain kívül található Kárpát-medencei szakiskolák (közöttük a Szatmár megyei szakiskolák) helyzetének felmérésére, valamint a szükséges stratégiák kidolgozására. Ennek kapcsán látogatott tegnap a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Mezőgazdasági Szakközépiskolába Magdó János kolozsvári magyar főkonzul, dr. Vízi Gabriella és dr. Szűcs Zoltán konzulok társaságában.
A Kolozsvári Magyar Főkonzulátus delegációját Gindele Imre, az oktatási intézmény igazgatója, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, valamint Knecht Csaba, a Polipol Mobila bútorgyár aligazgatója fogadta. A vendéglátók először is ismertették a szakközépiskola jelenlegi helyzetét, továbbá arról is beszámoltak, hogy a szakképzés minőségének javítása érdekében sikeres közreműködést folytatnak különböző vállalkozásokkal (Polipol, Contitech), végül pedig bemutatták a tanintézmény osztálytermeit, laboratóriumait és az iskola bentlakását is.
Magdó János elmondta, a magyar kormány azért segítene a szakiskolákon, hogy azok a gyerekek, akik különböző okokból nem az elméleti líceumokat, hanem a szakiskolákat választják, jó minőségben, jó oktatókkal tudjanak szakmát tanulni. „A magyar nyelvű szakképzés fejlesztése Erdélyben mindenképpen prioritás kell legyen, ezen szeretnénk segíteni. Az elkülönített keret arra vonatkozik, hogy felmérjük a szükségleteket, miben van hiány, mire van szükség, mi az aktuális helyzet a szakképzés terén és ebből építkezve lássuk, hogy mit kellene még tenni. A felmérésnek azért is van kiemelt jelentősége, mert a közigazgatási és igazságügyi minisztérium 2014-et a szakképzés évének nevezi ki, így más forrásokból is lehet majd befektetni” — nyilatkozta a főkonzul, aki hozzátette, hogy egy rendkívül lelkes csapattal találkozott a károlyi iskolában, mely a folyamatos fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt: „Nagyon fontos, hogy a károlyi iskola vezetősége megtalálta azokat a vállalkozókat, akik hajlandóak együttműködni az iskolával”.
Ifj. Deák Endre
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)
A nagykárolyi Simion Bărnuţiu Iskolaközpontban járt május 30-án Magdó János kolozsvári főkonzul.
A magyar kormány 170 millió forintot különített el az anyaországon határain kívül található Kárpát-medencei szakiskolák (közöttük a Szatmár megyei szakiskolák) helyzetének felmérésére, valamint a szükséges stratégiák kidolgozására. Ennek kapcsán látogatott tegnap a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Mezőgazdasági Szakközépiskolába Magdó János kolozsvári magyar főkonzul, dr. Vízi Gabriella és dr. Szűcs Zoltán konzulok társaságában.
A Kolozsvári Magyar Főkonzulátus delegációját Gindele Imre, az oktatási intézmény igazgatója, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, valamint Knecht Csaba, a Polipol Mobila bútorgyár aligazgatója fogadta. A vendéglátók először is ismertették a szakközépiskola jelenlegi helyzetét, továbbá arról is beszámoltak, hogy a szakképzés minőségének javítása érdekében sikeres közreműködést folytatnak különböző vállalkozásokkal (Polipol, Contitech), végül pedig bemutatták a tanintézmény osztálytermeit, laboratóriumait és az iskola bentlakását is.
Magdó János elmondta, a magyar kormány azért segítene a szakiskolákon, hogy azok a gyerekek, akik különböző okokból nem az elméleti líceumokat, hanem a szakiskolákat választják, jó minőségben, jó oktatókkal tudjanak szakmát tanulni. „A magyar nyelvű szakképzés fejlesztése Erdélyben mindenképpen prioritás kell legyen, ezen szeretnénk segíteni. Az elkülönített keret arra vonatkozik, hogy felmérjük a szükségleteket, miben van hiány, mire van szükség, mi az aktuális helyzet a szakképzés terén és ebből építkezve lássuk, hogy mit kellene még tenni. A felmérésnek azért is van kiemelt jelentősége, mert a közigazgatási és igazságügyi minisztérium 2014-et a szakképzés évének nevezi ki, így más forrásokból is lehet majd befektetni” — nyilatkozta a főkonzul, aki hozzátette, hogy egy rendkívül lelkes csapattal találkozott a károlyi iskolában, mely a folyamatos fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt: „Nagyon fontos, hogy a károlyi iskola vezetősége megtalálta azokat a vállalkozókat, akik hajlandóak együttműködni az iskolával”.
Ifj. Deák Endre
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)
2013. június 3.
Kritikus helyzetben az anyanyelvű oktatás ügye
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora az intézményben uralkodó állapotokat, amelyek hétfőn egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyi minisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben. Az oktatási tárcafelelősökkel több ízben is tárgyaló Szabó Béla valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a minisztérium illetékesei mossák kezeiket, a felelősséget az egyetem román többségű szenátusára hárítva. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történhet így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre. A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb az, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben. Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez még inkább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de egyelőre még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, hogy a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek semmiféle tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor. Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközöket vetnek be az ősszel. A kérdésünkre, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal valamiféle tiltakozó akcióba, Szabó Béla azt válaszolta, hogy ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok innák meg a levét. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Nem lesznek ott Bukarestben
Hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozó menetéhez az egyetem magyar vezetői – szögezte le Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanév hajrájában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, hogy még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban a tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy szép számban jelennek meg az erdélyi tüntetők a fővárosi utcai tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbusz foglalására kötött egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora az intézményben uralkodó állapotokat, amelyek hétfőn egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyi minisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben. Az oktatási tárcafelelősökkel több ízben is tárgyaló Szabó Béla valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a minisztérium illetékesei mossák kezeiket, a felelősséget az egyetem román többségű szenátusára hárítva. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történhet így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre. A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb az, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben. Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez még inkább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de egyelőre még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, hogy a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek semmiféle tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor. Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközöket vetnek be az ősszel. A kérdésünkre, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal valamiféle tiltakozó akcióba, Szabó Béla azt válaszolta, hogy ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok innák meg a levét. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Nem lesznek ott Bukarestben
Hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozó menetéhez az egyetem magyar vezetői – szögezte le Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanév hajrájában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, hogy még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban a tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy szép számban jelennek meg az erdélyi tüntetők a fővárosi utcai tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbusz foglalására kötött egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro
2013. június 3.
MOGYE-ügy – A rektor szerint betartották a szeptemberi megegyezést
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora, Leonard Azamfirei szerint az egyetem vezetése betartotta az intézményen belüli román-magyar feszültséget feloldó szeptemberi megállapodás kitételeit.
Leonard Azamfirei az Agerpres hírügynökségnek azt követően nyilatkozott hétfőn, hogy a magyar tagozat képviselői egy sajtótájékoztatón a megállapodás megszegésével vádolták az egyetem vezető testületeit.
„A MOGYE betartotta a magyar tagozattal kötött megállapodást, de emellett kötelező módon be kell tartania a felsőoktatásra vonatkozó törvényeket, az oktatás minőségét szavatoló hivatal (ARACIS) és az egyetem chartájának és szabályzatainak az előírásait is" – nyilatkozta a rektor. Hozzátette, ez utóbbi szabályozások egyaránt vonatkoznak a magyar és a román tagozatra.
Úgy vélte, az egyetemen belüli tavalyi román-magyar viták felmelegítése számára azt a mondást idézik, hogy „beszélek, tehát vagyok." Hozzátette, ezeket a vitákat a bíróság is lezárta. Ezzel arra utalt, hogy áprilisban a Marosvásárhelyi Táblabíróság hatálytalanította azt a kormányhatározatot, amellyel tavaly tavasszal az Ungureanu-kormány próbálta orvosolni a helyzetet, és amely a jobboldali kabinet bukásához vezetett.
A rektor hibának találta, hogy „egyesek" az állam megannyi intézményét bírálják, ha azok mást állítanak, mint ők. „Az igazság elismerését, őszinteséget és okos együttműködést várok mindenkitől" – jelentette ki Leonard Azamfirei rektor.
A MOGYE magyar tagozatának a vezetői egy hétfői sajtótájékoztatón közölték, a tanévzárásig nyitottak a tárgyalásra, de ősztől tiltakozó akciókat szerveznek, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba.
MTI
Erdély.ma
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora, Leonard Azamfirei szerint az egyetem vezetése betartotta az intézményen belüli román-magyar feszültséget feloldó szeptemberi megállapodás kitételeit.
Leonard Azamfirei az Agerpres hírügynökségnek azt követően nyilatkozott hétfőn, hogy a magyar tagozat képviselői egy sajtótájékoztatón a megállapodás megszegésével vádolták az egyetem vezető testületeit.
„A MOGYE betartotta a magyar tagozattal kötött megállapodást, de emellett kötelező módon be kell tartania a felsőoktatásra vonatkozó törvényeket, az oktatás minőségét szavatoló hivatal (ARACIS) és az egyetem chartájának és szabályzatainak az előírásait is" – nyilatkozta a rektor. Hozzátette, ez utóbbi szabályozások egyaránt vonatkoznak a magyar és a román tagozatra.
Úgy vélte, az egyetemen belüli tavalyi román-magyar viták felmelegítése számára azt a mondást idézik, hogy „beszélek, tehát vagyok." Hozzátette, ezeket a vitákat a bíróság is lezárta. Ezzel arra utalt, hogy áprilisban a Marosvásárhelyi Táblabíróság hatálytalanította azt a kormányhatározatot, amellyel tavaly tavasszal az Ungureanu-kormány próbálta orvosolni a helyzetet, és amely a jobboldali kabinet bukásához vezetett.
A rektor hibának találta, hogy „egyesek" az állam megannyi intézményét bírálják, ha azok mást állítanak, mint ők. „Az igazság elismerését, őszinteséget és okos együttműködést várok mindenkitől" – jelentette ki Leonard Azamfirei rektor.
A MOGYE magyar tagozatának a vezetői egy hétfői sajtótájékoztatón közölték, a tanévzárásig nyitottak a tárgyalásra, de ősztől tiltakozó akciókat szerveznek, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba.
MTI
Erdély.ma
2013. június 4.
Semmit a magyaroknak!
A magyarok mindig a megváltoztathatatlant akarják megváltoztatni. A romániai magyarok az alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a szlovákiai magyarok a Benes-dekrétumokat, és hogy akik felvették a magyar állampolgárságot, ne veszítsék el a szlovákot.
Nem akarjuk megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megváltoztatni?!
Erre hivatkozik Victor Ponta is. Ő nagyon somolygott az RMDSZ-kongresszuson szövetséges ellenfelével, Crin Antonescuval egyetemben. Olyan szépen mondták el, hogy semmit nem ígérnek, hogy a jámbor néző azt hihette, mindent megígértek. Ponta talán hajlana is arra, hogy meghallgassa a magyarok kéréseit, de a törvény neki is köti a kezét. Nálunk az alkotmány 152. pontja tiltja a nemzetállami meghatározás megváltozását. Ponta, persze, erről nem tehet. Rendben: Az egyes cikkelyt nem lehet változtatni. No de a 152-es, az megváltoztatható, nemde? És ha igen, akkor azon lehet módosítani, többek közt úgy, hogy az első cikkely is módosulhasson. Vagy van olyan cikkely is, amelyik kimondja a 152. megváltoztathatatlanságát? Szlovákiában ugyanígy nem lehet visszavonni a Benes-dekrétumokat, mert a szlovák parlament kimondta azok sérthetetlenségét. A magyarok az Európa Parlamentnél megreklamálták a Benes-dekrétumokat és a szlovák állampolgársági törvényt. Már azt is nagy sikernek könyveltük el, hogy a petíciós bizottság egyáltalán foglalkozott ezekkel a problémákkal. Zárt ülést rendeltek el, mert ezt a román delegátus is kérte. Így a tárgyalásokról kitoloncolták a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Berényi Józsefet. A következő lépés az lehetne, hogy kitoloncolják Szlovákiából is, mindazokkal egyetemben, akik felvették a magyar állampolgárságot. Mert a törvény szerint megtehetik. Most 93 éve, a trianoni békeszerződések megkötésekor meg sem hallgatták a magyarokat. Akkor sok mindent ígértek nekünk. Aztán kiderült, az volt a baj, hogy az ígéretek meghaladták az európai normákat, így azokból vissza kellett venni, hogy európai módon oldassék meg a nemzetiségi kérdés.
A szlovákoknak végül is örvendeniük kellene, hogy a felvidéki magyarok így ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz. Mert kérdem én, mi lenne, ha ott minden magyar felvenné a magyar állampolgárságot, a szlovákok megvonnák tőlük a szlovákot, és arra ébrednének, hogy a magyar határ mellett, Szlovákiában él félmillió tisztán magyar állampolgár? És ők azt mondanák, hogy mivel nem szlovák állampolgárok, semmi közük Szlovákiához, Magyarországon akarnak élni anélkül, hogy elköltöznének szülőföldjükről. Ezt elkerülendő, a szlovákok nem hatálytalanítják a Benes-dekrétumokat. A régiósítást is megoldották: a megyéket úgy osztották újra észak-déli irányban, hogy véletlenül se legyen egyikben sem magyar többség. Ez jó példa. Nálunk is így fogják felosztani a magyarok lakta megyéket, csak nem észak-dél irányban, hanem a szélrózsa minden irányában.
Szigorúan tudományos alapon.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A magyarok mindig a megváltoztathatatlant akarják megváltoztatni. A romániai magyarok az alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a szlovákiai magyarok a Benes-dekrétumokat, és hogy akik felvették a magyar állampolgárságot, ne veszítsék el a szlovákot.
Nem akarjuk megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megváltoztatni?!
Erre hivatkozik Victor Ponta is. Ő nagyon somolygott az RMDSZ-kongresszuson szövetséges ellenfelével, Crin Antonescuval egyetemben. Olyan szépen mondták el, hogy semmit nem ígérnek, hogy a jámbor néző azt hihette, mindent megígértek. Ponta talán hajlana is arra, hogy meghallgassa a magyarok kéréseit, de a törvény neki is köti a kezét. Nálunk az alkotmány 152. pontja tiltja a nemzetállami meghatározás megváltozását. Ponta, persze, erről nem tehet. Rendben: Az egyes cikkelyt nem lehet változtatni. No de a 152-es, az megváltoztatható, nemde? És ha igen, akkor azon lehet módosítani, többek közt úgy, hogy az első cikkely is módosulhasson. Vagy van olyan cikkely is, amelyik kimondja a 152. megváltoztathatatlanságát? Szlovákiában ugyanígy nem lehet visszavonni a Benes-dekrétumokat, mert a szlovák parlament kimondta azok sérthetetlenségét. A magyarok az Európa Parlamentnél megreklamálták a Benes-dekrétumokat és a szlovák állampolgársági törvényt. Már azt is nagy sikernek könyveltük el, hogy a petíciós bizottság egyáltalán foglalkozott ezekkel a problémákkal. Zárt ülést rendeltek el, mert ezt a román delegátus is kérte. Így a tárgyalásokról kitoloncolták a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Berényi Józsefet. A következő lépés az lehetne, hogy kitoloncolják Szlovákiából is, mindazokkal egyetemben, akik felvették a magyar állampolgárságot. Mert a törvény szerint megtehetik. Most 93 éve, a trianoni békeszerződések megkötésekor meg sem hallgatták a magyarokat. Akkor sok mindent ígértek nekünk. Aztán kiderült, az volt a baj, hogy az ígéretek meghaladták az európai normákat, így azokból vissza kellett venni, hogy európai módon oldassék meg a nemzetiségi kérdés.
A szlovákoknak végül is örvendeniük kellene, hogy a felvidéki magyarok így ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz. Mert kérdem én, mi lenne, ha ott minden magyar felvenné a magyar állampolgárságot, a szlovákok megvonnák tőlük a szlovákot, és arra ébrednének, hogy a magyar határ mellett, Szlovákiában él félmillió tisztán magyar állampolgár? És ők azt mondanák, hogy mivel nem szlovák állampolgárok, semmi közük Szlovákiához, Magyarországon akarnak élni anélkül, hogy elköltöznének szülőföldjükről. Ezt elkerülendő, a szlovákok nem hatálytalanítják a Benes-dekrétumokat. A régiósítást is megoldották: a megyéket úgy osztották újra észak-déli irányban, hogy véletlenül se legyen egyikben sem magyar többség. Ez jó példa. Nálunk is így fogják felosztani a magyarok lakta megyéket, csak nem észak-dél irányban, hanem a szélrózsa minden irányában.
Szigorúan tudományos alapon.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 4.
Trianon ürügyén
A trianoni szerződés a világtörténelem legrosszabb, legkegyetlenebb, legördögibb békéje.
A wilsoni, a nemzetek önrendelkezési joga alapján hozott igazságos békére nem volt sem tér, sem akarat, mert a Monarchia feldarabolását már évekkel a háború befejezése előtt eldöntötték, sőt ezzel csalogatták a szomszédainkat.
A nemzetgyilkosság feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg a győztes nagyhatalmak. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket, az év májusában adták át, ezek olvastán a magyar küldöttség lemondott:
„…és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok […] ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása, vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék?”
A szerződés kimondta ugyan a harmadára zsugorított ország függetlenségét, azonban megtiltotta, hogy bárkivel államszövetségre lépjen a Népszövetség engedélye nélkül. A nyersanyagbázisaitól megfosztott országnak 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az okozott háborús károkért. A hadisarc összegét később határozták meg, de zálogul már azonnal lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. Ráadásként Magyarország köteles volt megadni a győztes hatalmaknak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt is. A győztesek mindezt megtehették, mert a győztesek bármit cselekszenek is, nem lehetnek háborús bűnösök.
A békeszerződés aláírásáról, mint nemzeti gyásznapról, így írt a korabeli tudósító: „A budapesti templomokban megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. […] Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt, kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tették véreink közül sok millió hű és becsületes embert.”
Az elszakított országrészek magyar közösségei viszonylag hamar eszméltek a nemzeti gyászból, megtörve az akkori vezető körök hirdette passzivitást.
1921. január 23-án jelent meg a Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István jegyezte
Kiáltó szó. A magyarság útja. A politikai aktivitás rendszere című röpirat.
Kós a Kiáltó szó-ban olyan fundamentumot vázolt fel, melyen az önazonosság-tudat feladása nélkül lehetne beilleszkedni a megváltozott feltételek közé: „A régi Magyarország nincs többé a számunkra, de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ, feltámadt és van. [...] Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”
Megrázó erejű írása nem egyszerűen kiáltott, hanem beleharsogta abba a tehetetlen, dermedt ájulásba a követendő utat, a jövő, a megmaradás két feltételét: munka és autonómia.
Egyik, Reményik Sándornak írt levelében ez áll: „Mi kevesen, néhányan megmarkoltuk a dolgot: belülről, alulról felépíteni – Erdélyt.” Szervezésében, 1921. június 5-én Kalotaszeg harmincöt községének képviseletében Bánffyhunyad piacán „Erdély az erdélyi nemzeteké!” jelszóval zászlót bontott az első erdélyi magyar politikai szervezet, az Erdélyi Néppárt.
Később, az erdélyi magyarság érdekét egyedül képviselni akaró Magyar Szövetség politikájában csalódott néppárti vezetők 1922. január 15-én, Kolozsvárott, új, önálló országos pártot alapítottak a bánffyhunyadi gyűlés egykori programjának felújításával és nevének Magyar Néppártra való módosításával. A tízpontos munkatervükben hangsúlyozottan szerepelt Erdély védelme „az erőszakos és soviniszta román törekvések ellen”, hogy Erdély „az erdélyi nemzetiségeké legyen”. A gyulafehérvári határozatokra való hivatkozással akarták megvalósítani „az erdélyi nemzetek és egyházak autonóm jogait”, valamint a „közoktatás ügyének és a kulturális intézményeknek nemzeti autonóm keretekbe vonását”.
Az erdélyi magyarság egysége jelszavával folytatott tárgyalások után megalakult újabb, a román kormánnyal paktáló politikai szerveződések elszigetelték, majd kibuktatták a vezetőségből a néppártiakat, ami visszavonulásra késztette Kós Károlyt.
1944 őszén, amikor látta az építkező munka lehetőségét és értelmét, engedett Balogh Edgár hívásának és ismételten bekapcsolódott a politikai, kulturális és művészeti életbe.
1946-tól 1948-ig a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei országgyűlési képviselője, aztán megint, akár a húszas évek nagy változásai után csalódnia kellett. Az erdélyi magyarság akkor sem vehette kezébe sorsa irányítását, mert a megválasztott vezetők elfelejtették ígéreteiket.
Kós Károly kiáltott szavai: munka és autonómia, ma is nemzeti megmaradásunk alapkövei.
Az autonómia reális cél annak, aki hisz benne, viszont utópia annak, aki nem. Középső út nem létezik. Aki mégis tudatlanságból, önös érdekből, vagy egyebek miatt erre az útra kényszeríti közösségét, vagy ezt az utat járja, az vak és tehetetlen.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)
A trianoni szerződés a világtörténelem legrosszabb, legkegyetlenebb, legördögibb békéje.
A wilsoni, a nemzetek önrendelkezési joga alapján hozott igazságos békére nem volt sem tér, sem akarat, mert a Monarchia feldarabolását már évekkel a háború befejezése előtt eldöntötték, sőt ezzel csalogatták a szomszédainkat.
A nemzetgyilkosság feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg a győztes nagyhatalmak. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket, az év májusában adták át, ezek olvastán a magyar küldöttség lemondott:
„…és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok […] ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása, vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék?”
A szerződés kimondta ugyan a harmadára zsugorított ország függetlenségét, azonban megtiltotta, hogy bárkivel államszövetségre lépjen a Népszövetség engedélye nélkül. A nyersanyagbázisaitól megfosztott országnak 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az okozott háborús károkért. A hadisarc összegét később határozták meg, de zálogul már azonnal lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. Ráadásként Magyarország köteles volt megadni a győztes hatalmaknak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt is. A győztesek mindezt megtehették, mert a győztesek bármit cselekszenek is, nem lehetnek háborús bűnösök.
A békeszerződés aláírásáról, mint nemzeti gyásznapról, így írt a korabeli tudósító: „A budapesti templomokban megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. […] Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt, kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tették véreink közül sok millió hű és becsületes embert.”
Az elszakított országrészek magyar közösségei viszonylag hamar eszméltek a nemzeti gyászból, megtörve az akkori vezető körök hirdette passzivitást.
1921. január 23-án jelent meg a Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István jegyezte
Kiáltó szó. A magyarság útja. A politikai aktivitás rendszere című röpirat.
Kós a Kiáltó szó-ban olyan fundamentumot vázolt fel, melyen az önazonosság-tudat feladása nélkül lehetne beilleszkedni a megváltozott feltételek közé: „A régi Magyarország nincs többé a számunkra, de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ, feltámadt és van. [...] Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”
Megrázó erejű írása nem egyszerűen kiáltott, hanem beleharsogta abba a tehetetlen, dermedt ájulásba a követendő utat, a jövő, a megmaradás két feltételét: munka és autonómia.
Egyik, Reményik Sándornak írt levelében ez áll: „Mi kevesen, néhányan megmarkoltuk a dolgot: belülről, alulról felépíteni – Erdélyt.” Szervezésében, 1921. június 5-én Kalotaszeg harmincöt községének képviseletében Bánffyhunyad piacán „Erdély az erdélyi nemzeteké!” jelszóval zászlót bontott az első erdélyi magyar politikai szervezet, az Erdélyi Néppárt.
Később, az erdélyi magyarság érdekét egyedül képviselni akaró Magyar Szövetség politikájában csalódott néppárti vezetők 1922. január 15-én, Kolozsvárott, új, önálló országos pártot alapítottak a bánffyhunyadi gyűlés egykori programjának felújításával és nevének Magyar Néppártra való módosításával. A tízpontos munkatervükben hangsúlyozottan szerepelt Erdély védelme „az erőszakos és soviniszta román törekvések ellen”, hogy Erdély „az erdélyi nemzetiségeké legyen”. A gyulafehérvári határozatokra való hivatkozással akarták megvalósítani „az erdélyi nemzetek és egyházak autonóm jogait”, valamint a „közoktatás ügyének és a kulturális intézményeknek nemzeti autonóm keretekbe vonását”.
Az erdélyi magyarság egysége jelszavával folytatott tárgyalások után megalakult újabb, a román kormánnyal paktáló politikai szerveződések elszigetelték, majd kibuktatták a vezetőségből a néppártiakat, ami visszavonulásra késztette Kós Károlyt.
1944 őszén, amikor látta az építkező munka lehetőségét és értelmét, engedett Balogh Edgár hívásának és ismételten bekapcsolódott a politikai, kulturális és művészeti életbe.
1946-tól 1948-ig a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei országgyűlési képviselője, aztán megint, akár a húszas évek nagy változásai után csalódnia kellett. Az erdélyi magyarság akkor sem vehette kezébe sorsa irányítását, mert a megválasztott vezetők elfelejtették ígéreteiket.
Kós Károly kiáltott szavai: munka és autonómia, ma is nemzeti megmaradásunk alapkövei.
Az autonómia reális cél annak, aki hisz benne, viszont utópia annak, aki nem. Középső út nem létezik. Aki mégis tudatlanságból, önös érdekből, vagy egyebek miatt erre az útra kényszeríti közösségét, vagy ezt az utat járja, az vak és tehetetlen.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)
2013. június 4.
MOGYE-ügy: a tanévzárásig nyitott a tárgyalásra a magyar tagozat
A tanévzárásig nyitott a tárgyalásra a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata, de ősztől tiltakozó akciókat szervez, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba - jelentették be hétfőn a MOGYE magyar oktatói.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat, melyek tegnap délben egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája körüli ellentét akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit.
„Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most válaszolt a tanügy-minisztérium, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben.
Az oktatási tárca illetékeseivel több ízben is tárgyaló Szabó Béla, valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a szaktárca illetékesei mossák kezeiket, az egyetem román többségű szenátusára hárítva a felelőséget. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történik, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében egy hétpontos megállapodást írtak alá, mely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület gondjainak rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre.
A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben.
Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, melyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez tovább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor.
Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközök bevetésén gondolkodnak. A Krónika kérdésére, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal tiltakozni, Szabó Béla azt válaszolta: ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok látnák kárát. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy az, amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Az egyetem betartotta a magyar tagozattal Ecaterina Andronescu volt tanügyminiszter jelenlétében kötött protokollumot, és valamennyi érintett fél bölcs együttműködésére számít – jelentette ki tegnap a magyar oktatók panaszaira reagálva Leonard Azamfirei. A MOGYE rektora az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: az egyetem vezetősége az említett szerződés mellett köteles betartani a hazai törvényeket, az ARACIS minőségi oktatásra vonatkozó előírásait, valamint az intézmény chartáját és belső szabályait.
„Ezek mindenkire egyformán érvényesek, a magyar tagozatra is” – hangsúlyozta a rektor. Hozzátette, amennyiben a magyar tagozat képviselői őszinteségről, tisztességről beszélnek, be kellene ismerniük a politikum beavatkozását egy olyan területre, amely esetében törvény tiltja a politikai befolyást. „Tisztességet, az igazság beismerését és bölcs együttműködést várok mindenki részéről” – jelentette ki Azamfirei.
Nem lesznek ott Bukarestben
Az egyetem magyar vezetői hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozómenethez – szögezte le lapunk kérdésére Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanévvégi hajrában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk meg” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban az egyetemi tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy az erdélyi tüntetők szép számban megjelennek a fővárosi tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbuszra kötött foglalási egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
A tanévzárásig nyitott a tárgyalásra a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata, de ősztől tiltakozó akciókat szervez, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba - jelentették be hétfőn a MOGYE magyar oktatói.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat, melyek tegnap délben egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája körüli ellentét akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit.
„Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most válaszolt a tanügy-minisztérium, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben.
Az oktatási tárca illetékeseivel több ízben is tárgyaló Szabó Béla, valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a szaktárca illetékesei mossák kezeiket, az egyetem román többségű szenátusára hárítva a felelőséget. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történik, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében egy hétpontos megállapodást írtak alá, mely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület gondjainak rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre.
A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben.
Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, melyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez tovább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor.
Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközök bevetésén gondolkodnak. A Krónika kérdésére, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal tiltakozni, Szabó Béla azt válaszolta: ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok látnák kárát. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy az, amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Az egyetem betartotta a magyar tagozattal Ecaterina Andronescu volt tanügyminiszter jelenlétében kötött protokollumot, és valamennyi érintett fél bölcs együttműködésére számít – jelentette ki tegnap a magyar oktatók panaszaira reagálva Leonard Azamfirei. A MOGYE rektora az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: az egyetem vezetősége az említett szerződés mellett köteles betartani a hazai törvényeket, az ARACIS minőségi oktatásra vonatkozó előírásait, valamint az intézmény chartáját és belső szabályait.
„Ezek mindenkire egyformán érvényesek, a magyar tagozatra is” – hangsúlyozta a rektor. Hozzátette, amennyiben a magyar tagozat képviselői őszinteségről, tisztességről beszélnek, be kellene ismerniük a politikum beavatkozását egy olyan területre, amely esetében törvény tiltja a politikai befolyást. „Tisztességet, az igazság beismerését és bölcs együttműködést várok mindenki részéről” – jelentette ki Azamfirei.
Nem lesznek ott Bukarestben
Az egyetem magyar vezetői hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozómenethez – szögezte le lapunk kérdésére Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanévvégi hajrában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk meg” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban az egyetemi tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy az erdélyi tüntetők szép számban megjelennek a fővárosi tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbuszra kötött foglalási egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 4.
A nemzeti összetartozás napja
Országszerte megemlékezéseket, ünnepségeket tartanak ma a nemzeti összetartozás napjának alkalmából.
A fővárosi Magyarság Házában Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitja meg az emléknap ifjúsági programjait. Áder János köztársasági elnök határon túli magyar fiatalokat fogad a Sándor-palotában. Este az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartanak, majd beszédet mond Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot nemzeti emlékhellyé avatják, az ünnepségen beszédet mond Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Nyíradonyban Halász János kultúráért felelős államtitkár részvételével átadják a nemzeti összetartozás emlékhelyét, Jászberényben, a Tolna megyei Tamásiban és a főváros XVI. kerületében pedig Trianon-emlékművet avatnak.
A karcagi református templomban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter vesz részt a mécsesgyújtással egybekötött ünnepségen. Pécsett a vasasi templomkertben lévő Trianon-emlékműnél tartandó ünnepélyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mond beszédet.
Budapest III. kerületi önkormányzatának ünnepi rendezvényén Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szólal fel. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes a József Attila Színházban a nemzeti összetartozás napja és a Határok nélkül Kárpát-medencei ifjúsági találkozó alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen mond köszöntőt.
Balatonalmádiban Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára emlékezik meg a nemzeti összetartozás napjáról.
A fővárosban a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében címmel tartanak konferenciát mások mellett Morvai Krisztina független EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) országgyűlési képviselő részvételével.
A nap folyamán sok más településen tartanak megemlékezést, koszorúzást, kulturális rendezvényt.
Az országhatárokon túl a vajdasági Királyhalmán ünnepi szentmisét tartanak; ott és a Szabadkán folytatódó ünnepségen Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár mond beszédet.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében nyolcvan Kárpát-medencei középiskola több mint 2600 diákja utazhat legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához. Dörner György igazgató vezetésével az Újszínház küldöttsége Tamási Áron szülőfalujába, a romániai Farkaslakára utazik, hogy megkoszorúzzák a Trianon-emlékművet.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja.
MTI
Országszerte megemlékezéseket, ünnepségeket tartanak ma a nemzeti összetartozás napjának alkalmából.
A fővárosi Magyarság Házában Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitja meg az emléknap ifjúsági programjait. Áder János köztársasági elnök határon túli magyar fiatalokat fogad a Sándor-palotában. Este az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartanak, majd beszédet mond Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot nemzeti emlékhellyé avatják, az ünnepségen beszédet mond Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Nyíradonyban Halász János kultúráért felelős államtitkár részvételével átadják a nemzeti összetartozás emlékhelyét, Jászberényben, a Tolna megyei Tamásiban és a főváros XVI. kerületében pedig Trianon-emlékművet avatnak.
A karcagi református templomban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter vesz részt a mécsesgyújtással egybekötött ünnepségen. Pécsett a vasasi templomkertben lévő Trianon-emlékműnél tartandó ünnepélyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mond beszédet.
Budapest III. kerületi önkormányzatának ünnepi rendezvényén Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szólal fel. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes a József Attila Színházban a nemzeti összetartozás napja és a Határok nélkül Kárpát-medencei ifjúsági találkozó alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen mond köszöntőt.
Balatonalmádiban Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára emlékezik meg a nemzeti összetartozás napjáról.
A fővárosban a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében címmel tartanak konferenciát mások mellett Morvai Krisztina független EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) országgyűlési képviselő részvételével.
A nap folyamán sok más településen tartanak megemlékezést, koszorúzást, kulturális rendezvényt.
Az országhatárokon túl a vajdasági Királyhalmán ünnepi szentmisét tartanak; ott és a Szabadkán folytatódó ünnepségen Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár mond beszédet.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében nyolcvan Kárpát-medencei középiskola több mint 2600 diákja utazhat legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához. Dörner György igazgató vezetésével az Újszínház küldöttsége Tamási Áron szülőfalujába, a romániai Farkaslakára utazik, hogy megkoszorúzzák a Trianon-emlékművet.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja.
MTI
2013. június 4.
Meg kell látni az emberek áldozatát is
Áder János köztársasági elnök határon túli fiatalokat látott vendégül a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Sándor-palotában. 2013-ban a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet soha nem múló egységét ünnepeljük.
Orbán Viktor miniszterelnök a Facebookon üzent. Mint írta: „Június 4. A nemzeti összetartozás napja. Trianon leckéje: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.”
Áder János köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt kedden a Sándor-palotában. Áder János felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában. A köztársasági elnök köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő generációk magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, továbbá a kulturális tradíciók továbbadásában.
A fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon
Védjük nemzeti összetartozásunk tudatát
Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kedden a parlamentben a nemzeti összetartozás napján.
A köztársasági elnök hangsúlyozta, a Sándor-palotába látogató diákok leveleit olvasva azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
Az államfő a déli órákban személyesen vezette végig a Sándor-palotán a 38, határon túli középiskolást, akik a Budapestre érkező külföldi állami vezetőkhöz hasonlóan az épület erkélyéről is megnézhették a város panorámáját, majd együtt ebédeltek a köztársasági elnökkel.
A magyar nép ösztönszerűen egybeforrasztja magát
Répás Zsuzsanna a fővárosi Magyarság Házában, külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen kiemelte: újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott. Hozzátette: Trianon után van mire büszkének lennünk. Az az erő, amely akkor újraformálta az országot, a talpra állás, az újjáalakulás iránti hit és akarat kiállta az idő próbáját. Nekünk, magyaroknak ez a stabil bástyánk, ezt támasztja alá történelmi tapasztalatok egész sora – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Amikor nagy a baj, és törvényszerű lenne a széthúzás, az egyéni érdek elsőbbrendűsége, akkor a magyar nép ösztönszerűen rátalál saját egységére, egybeforrasztja önmagát. A problémák megsokszorozzák a magyarok erejét, összegzik képességeit, akaratukat és a legjobbat képesek kihozni magukból – mondta. Kiemelte: „ma egy új, ám ugyanolyan erős egységet formálunk annak ellenére, hogy végzetes szétszaggatatásra ítéltek minket”. Hozzátette, az összetartozás olyan teljesítmény, amelyre büszkének kell lenni, „a köldöknéző magatartás még sohasem vezetett sikerre, felemelt fejjel lehet csak meglátni azt az ösvényt, amely a gyarapodás felé visz”.
Az összetartozás fája
Az ünnepségen lelepleztek egy mintegy háromméteres, terebélyes fát, az összetartozás fáját, amelynek ágain egy-egy Kárpát-medencei tájegységi ház makettjét helyeztek el, és ezek oldalára, falára üzenetet fogalmaztak meg a külhoni és anyaországi diákok a nemzeti összetartozásról.
Répás Zsuzsanna elmondta: a fa azt jelképezi, hogy „a gyermekeink már egy olyan nemzedéket képviselnek, akik számára az összetartozás az alapélmény”. Azt jelképezi, hogy a több évtizedes küzdelem létünkért, önmagunkért, a magyar identitás újraértelmezéséért sikeres volt – közölte, kiemelve: a fiatal generáció a nemzet egységére már olyan adottságként tekint, amely érték és erőforrás a számára.
Arra van szükség, hogy a nyitott kérdéseket rendezzük
Trianon fájdalmas emlék, amíg lesz magyar a földön, nem tudja igazságosnak mondani azt, ami akkor történt – mondta a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke Tamásiban, a város trianoni emlékművének avatása alkalmából rendezett ünnepségen. Berényi József hangoztatta: jó, hogy a magyar Országgyűlés változtatott ennek a napnak a hangulatán. Az Országgyűlés üzenete az, hogy a búslakodás helyett „hirdessük meg az összetartozás ünnepét, és szimbolikusan fordítsuk meg a történelmet” – mondta.
A megemlékezésen, amelyen mintegy ötszázan vettek részt, az MKP elnöke arról beszélt, hogy a szlovák állam nagy hangsúlyt fektet a nemzetállam építésére, ennek ellenére még mindig ötszázezer magyar él Szlovákiában. Mint mondta, időnként magyarországi és szlovákiai politikusok arról beszélnek, hogy megbékélésre van szükség. „Úgy érzem, nincs szükség megbékélésre, mert béke van. Arra van szükség, hogy a nyitott kérdéseket rendezzük” – tette hozzá.
Miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot?
„Ha szlovák barátainknak üzenünk, akkor nem a megbékélésről kell szólni az összetartozás napján, hanem arról, hogy miért van a mai napig kollektív bűnösség a szlovák jogrendben” – jelentette ki, utalva a második világháború után a csehszlovákiai magyarokat és németeket kollektív bűnösnek kimondó, Szlovákiában ma is sérthetetlennek tartott Benes-dekrétumokra.
Beszédét úgy folytatta, kérdés az is, hogy miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot, és miért van az, hogy Nyugat-Európában természetes a kisebbségek autonómiája, a szlovák politikusok szerint ugyanakkor az ország szétverését célozza meg, aki erről beszél. „Csak a szavak szintjén vagyunk az országot gazdagító közösség Szlovákiában, valójában biztonságpolitikai tényezőként kezelnek bennünket” – fogalmazott, hangsúlyozva, a megbékélés akkor lesz őszinte, ha elfogadják, hogy a magyar közösség a magyar nyelvet használva, a magyar kultúrát élvezve, magyar állampolgársággal élhessen Szlovákiában.
„Nemzetgyilkossági kísérlet”
Morvai Krisztina európai parlamenti független képviselő a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében című konferencián arról beszélt, legyen vége annak, hogy lehajtott fejjel beszélünk Trianonról, emeljük fel a fejünket és követeljük a jogainkat. Megnyitóbeszédében a politikus fontos aktualitásnak nevezte, hogy a szerb európai uniós csatlakozási tárgyalások már megkezdődtek. Szerinte ez történelmi lehetőséget teremt arra, hogy a magyar állam követeléseket támasszon a délvidéki jogsértésekkel szembeni fellépés és a nemzeti önrendelkezés jogának érvényesítése érdekében.
Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője a konferencián azt mondta, a jog eszközével, az elcsatolt területeken élő magyarokkal közösen fogják kiharcolni az önrendelkezést minden magyar számára. A békediktátum több mint hárommillió embert taszított idegen sorsba, „ebbe nem fogunk soha belenyugodni” – hangsúlyozta, és „nemzetgyilkossági kísérletnek” nevezve a történteket. Gaudi-Nagy Tamás a konferencia sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, a trianoni békediktátumot semmilyen körülmények közt nem fogadhatjuk el – sem érzelmileg, sem politikailag, sem jogilag.
Durva beavatkozás
Az LMP fiatalok számára hirdet pályázatot, amelyen a résztvevők ökopolitikai, természetvédelmi szempontból vizsgálnák a trianoni békediktátum máig tartó hatásait – jelentette be sajtótájékoztatón a párt emlékezetpolitikai szakszóvivője. Hajdu Mária az érkező árvízre is utalva azt mondta, a Duna összeköti a Kárpát-medencében élőket. A június 4-i dátumot gyásznapnak nevező Mile Lajos országgyűlési képviselő ehhez azt tette hozzá, hogy a trianoni diktátum után Magyarország erdőinek a 85 százalékát, illetve vízgyűjtő területeinek komoly részét elveszítette. Szavai szerint ebből is látszik, hogy a döntés környezeti szempontból is durva beavatkozást jelentett.
A Himnusz az a dal…
A Demokratikus Koalíció (DK) véleménye szerint a Himnusz az a dal, amelyik párthovatartozástól függetlenül összeköti a magyarokat – jelentette ki keddi, a fővárosi Olimpiai Parkban tartott sajtótájékoztatóján Vadai Ágnes. A független képviselő arról beszélt, hogy a magyarok sokfélék, sokféle helyen élnek a Kárpát-medencétől Amerikán át egészen Ausztráliáig, de – mint fogalmazott – „sok minden összeköt bennünket, a nyelvünk, a történelmünk, a közmondásaink, a népmeséink és van egy ilyen dal is”. Szavai szerint a kormány mégis úgy gondolta, hogy „az adófizetők pénzén irat egy gagyi dalt” és megkéri az iskolásokat, hogy június 4-én este hatkor énekeljék el azt. Ezt követően a DK mintegy 80-100 szimpatizánsa, illetve politikusai, köztük Gyurcsány Ferenc, Szűcs Erika, Bauer Tamás, Kolber István, Niedermüller Péter és Debreczeni József a helyszínen felállított két magyar és egy európai uniós zászló mellett közösen elénekelték a Himnuszt.
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök közleményében azt írta: sem a hallgatás, a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Véleménye szerint nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha június 4-én „nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel”.
MNO.hu
Áder János köztársasági elnök határon túli fiatalokat látott vendégül a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Sándor-palotában. 2013-ban a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet soha nem múló egységét ünnepeljük.
Orbán Viktor miniszterelnök a Facebookon üzent. Mint írta: „Június 4. A nemzeti összetartozás napja. Trianon leckéje: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.”
Áder János köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt kedden a Sándor-palotában. Áder János felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában. A köztársasági elnök köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő generációk magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, továbbá a kulturális tradíciók továbbadásában.
A fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon
Védjük nemzeti összetartozásunk tudatát
Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kedden a parlamentben a nemzeti összetartozás napján.
A köztársasági elnök hangsúlyozta, a Sándor-palotába látogató diákok leveleit olvasva azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
Az államfő a déli órákban személyesen vezette végig a Sándor-palotán a 38, határon túli középiskolást, akik a Budapestre érkező külföldi állami vezetőkhöz hasonlóan az épület erkélyéről is megnézhették a város panorámáját, majd együtt ebédeltek a köztársasági elnökkel.
A magyar nép ösztönszerűen egybeforrasztja magát
Répás Zsuzsanna a fővárosi Magyarság Házában, külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen kiemelte: újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott. Hozzátette: Trianon után van mire büszkének lennünk. Az az erő, amely akkor újraformálta az országot, a talpra állás, az újjáalakulás iránti hit és akarat kiállta az idő próbáját. Nekünk, magyaroknak ez a stabil bástyánk, ezt támasztja alá történelmi tapasztalatok egész sora – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Amikor nagy a baj, és törvényszerű lenne a széthúzás, az egyéni érdek elsőbbrendűsége, akkor a magyar nép ösztönszerűen rátalál saját egységére, egybeforrasztja önmagát. A problémák megsokszorozzák a magyarok erejét, összegzik képességeit, akaratukat és a legjobbat képesek kihozni magukból – mondta. Kiemelte: „ma egy új, ám ugyanolyan erős egységet formálunk annak ellenére, hogy végzetes szétszaggatatásra ítéltek minket”. Hozzátette, az összetartozás olyan teljesítmény, amelyre büszkének kell lenni, „a köldöknéző magatartás még sohasem vezetett sikerre, felemelt fejjel lehet csak meglátni azt az ösvényt, amely a gyarapodás felé visz”.
Az összetartozás fája
Az ünnepségen lelepleztek egy mintegy háromméteres, terebélyes fát, az összetartozás fáját, amelynek ágain egy-egy Kárpát-medencei tájegységi ház makettjét helyeztek el, és ezek oldalára, falára üzenetet fogalmaztak meg a külhoni és anyaországi diákok a nemzeti összetartozásról.
Répás Zsuzsanna elmondta: a fa azt jelképezi, hogy „a gyermekeink már egy olyan nemzedéket képviselnek, akik számára az összetartozás az alapélmény”. Azt jelképezi, hogy a több évtizedes küzdelem létünkért, önmagunkért, a magyar identitás újraértelmezéséért sikeres volt – közölte, kiemelve: a fiatal generáció a nemzet egységére már olyan adottságként tekint, amely érték és erőforrás a számára.
Arra van szükség, hogy a nyitott kérdéseket rendezzük
Trianon fájdalmas emlék, amíg lesz magyar a földön, nem tudja igazságosnak mondani azt, ami akkor történt – mondta a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke Tamásiban, a város trianoni emlékművének avatása alkalmából rendezett ünnepségen. Berényi József hangoztatta: jó, hogy a magyar Országgyűlés változtatott ennek a napnak a hangulatán. Az Országgyűlés üzenete az, hogy a búslakodás helyett „hirdessük meg az összetartozás ünnepét, és szimbolikusan fordítsuk meg a történelmet” – mondta.
A megemlékezésen, amelyen mintegy ötszázan vettek részt, az MKP elnöke arról beszélt, hogy a szlovák állam nagy hangsúlyt fektet a nemzetállam építésére, ennek ellenére még mindig ötszázezer magyar él Szlovákiában. Mint mondta, időnként magyarországi és szlovákiai politikusok arról beszélnek, hogy megbékélésre van szükség. „Úgy érzem, nincs szükség megbékélésre, mert béke van. Arra van szükség, hogy a nyitott kérdéseket rendezzük” – tette hozzá.
Miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot?
„Ha szlovák barátainknak üzenünk, akkor nem a megbékélésről kell szólni az összetartozás napján, hanem arról, hogy miért van a mai napig kollektív bűnösség a szlovák jogrendben” – jelentette ki, utalva a második világháború után a csehszlovákiai magyarokat és németeket kollektív bűnösnek kimondó, Szlovákiában ma is sérthetetlennek tartott Benes-dekrétumokra.
Beszédét úgy folytatta, kérdés az is, hogy miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot, és miért van az, hogy Nyugat-Európában természetes a kisebbségek autonómiája, a szlovák politikusok szerint ugyanakkor az ország szétverését célozza meg, aki erről beszél. „Csak a szavak szintjén vagyunk az országot gazdagító közösség Szlovákiában, valójában biztonságpolitikai tényezőként kezelnek bennünket” – fogalmazott, hangsúlyozva, a megbékélés akkor lesz őszinte, ha elfogadják, hogy a magyar közösség a magyar nyelvet használva, a magyar kultúrát élvezve, magyar állampolgársággal élhessen Szlovákiában.
„Nemzetgyilkossági kísérlet”
Morvai Krisztina európai parlamenti független képviselő a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében című konferencián arról beszélt, legyen vége annak, hogy lehajtott fejjel beszélünk Trianonról, emeljük fel a fejünket és követeljük a jogainkat. Megnyitóbeszédében a politikus fontos aktualitásnak nevezte, hogy a szerb európai uniós csatlakozási tárgyalások már megkezdődtek. Szerinte ez történelmi lehetőséget teremt arra, hogy a magyar állam követeléseket támasszon a délvidéki jogsértésekkel szembeni fellépés és a nemzeti önrendelkezés jogának érvényesítése érdekében.
Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője a konferencián azt mondta, a jog eszközével, az elcsatolt területeken élő magyarokkal közösen fogják kiharcolni az önrendelkezést minden magyar számára. A békediktátum több mint hárommillió embert taszított idegen sorsba, „ebbe nem fogunk soha belenyugodni” – hangsúlyozta, és „nemzetgyilkossági kísérletnek” nevezve a történteket. Gaudi-Nagy Tamás a konferencia sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, a trianoni békediktátumot semmilyen körülmények közt nem fogadhatjuk el – sem érzelmileg, sem politikailag, sem jogilag.
Durva beavatkozás
Az LMP fiatalok számára hirdet pályázatot, amelyen a résztvevők ökopolitikai, természetvédelmi szempontból vizsgálnák a trianoni békediktátum máig tartó hatásait – jelentette be sajtótájékoztatón a párt emlékezetpolitikai szakszóvivője. Hajdu Mária az érkező árvízre is utalva azt mondta, a Duna összeköti a Kárpát-medencében élőket. A június 4-i dátumot gyásznapnak nevező Mile Lajos országgyűlési képviselő ehhez azt tette hozzá, hogy a trianoni diktátum után Magyarország erdőinek a 85 százalékát, illetve vízgyűjtő területeinek komoly részét elveszítette. Szavai szerint ebből is látszik, hogy a döntés környezeti szempontból is durva beavatkozást jelentett.
A Himnusz az a dal…
A Demokratikus Koalíció (DK) véleménye szerint a Himnusz az a dal, amelyik párthovatartozástól függetlenül összeköti a magyarokat – jelentette ki keddi, a fővárosi Olimpiai Parkban tartott sajtótájékoztatóján Vadai Ágnes. A független képviselő arról beszélt, hogy a magyarok sokfélék, sokféle helyen élnek a Kárpát-medencétől Amerikán át egészen Ausztráliáig, de – mint fogalmazott – „sok minden összeköt bennünket, a nyelvünk, a történelmünk, a közmondásaink, a népmeséink és van egy ilyen dal is”. Szavai szerint a kormány mégis úgy gondolta, hogy „az adófizetők pénzén irat egy gagyi dalt” és megkéri az iskolásokat, hogy június 4-én este hatkor énekeljék el azt. Ezt követően a DK mintegy 80-100 szimpatizánsa, illetve politikusai, köztük Gyurcsány Ferenc, Szűcs Erika, Bauer Tamás, Kolber István, Niedermüller Péter és Debreczeni József a helyszínen felállított két magyar és egy európai uniós zászló mellett közösen elénekelték a Himnuszt.
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök közleményében azt írta: sem a hallgatás, a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Véleménye szerint nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha június 4-én „nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel”.
MNO.hu
2013. június 5.
Megemlékezések az összetartozás jegyében
Áder János: köszönet a fiataloknak
Áder János magyar köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt tegnap a Sándor-palotában. Áder János a nemzeti összetartozás napja alkalmából felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában.
A köztársasági elnök a diákokkal és kísérőikkel találkozva köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő generációk magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, a kulturális tradíciók továbbadásában. Áder János megköszönte azokat a leveleket is, amelyeket a Sándor-palotába látogató diákok írtak neki, összefoglalva, mit is jelent számukra magyarnak lenni. Elmondta, ezekből azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
Lezsák: védjük összetartozásunkat!
Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke tegnap a parlamentben a nemzeti összetartozás napján. Közölte, a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja, míg az egykori európai döntéshozó politikusoknak csak egy történelmi tény, amelyről el lehet felejtkezni, amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogy évtizedek során kialakult. Ezt „eurocinizmusnak” lehet nevezni – mondta. Lezsák Sándor kitért arra, hogy októbertől legalább egymillió támogató aláírásra van szükség ahhoz az uniós polgári kezdeményezéshez, amellyel az Európai Bizottság speciális, kötelező érvényű szabályozással rendezheti a Kárpát-medencében az őshonos magyar kisebbségek jogos igényét, autonómiatörekvésüket.
Répás: van, amire büszkének lennünk
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint 2013-ban a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet összetartozását, soha nem múló egységét ünnepeljük. Répás Zsuzsanna tegnap, a nemzeti összetartozás napján a fővárosi Magyarság Házában külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen kiemelte: újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott. Hozzátette: Trianon után van, mire büszkének lennünk. Az az erő, amely akkor újraformálta az országot, a talpra állás, az újjáalakulás iránti hit és akarat, kiállta az idő próbáját. „Nekünk, magyaroknak ez a stabil bástyánk, ezt támasztja alá történelmi tapasztalatok egész sora” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Mesterházy: meg kell haladni Trianon következményeit
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet, de meghaladni igen; ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk – olvasható az MSZP elnökének a trianoni békeszerződés évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján kiadott közleményében. Mesterházy Attila szerint csak akkor boldogulhatunk, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás. Álláspontja szerint azonban nemcsak a tragédia fájdalmára, hanem a kiváltó okokra és főként a tanulságokra kell emlékezni. Az ellenségeskedés, a sovinizmus, a nacionalizmus, a gyűlölet voltak a Trianonhoz vezető út állomásai, amelyek soha nem gyógyították, hanem mindig okozták a sebeket. Mesterházy Attila hozzáfűzte: a mindenkori magyar kormányoknak kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak, hogy magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat.
Bajnai: le kell zárni a hallgatás és a visszaélések korszakát
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök, az Együtt 2014 –Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője közleményében hangsúlyozta: sem a hallgatás, sem a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Bajnai Gordon arról is írt, hogy Trianon ügyében ma sincs közös nevező. A valódi nemzeti politika az, amely minden magyart abban segít, hogy szülőföldjén boldogulhasson. Ezért kell lezárni azt a korszakot, amely a Trianonról való hallgatás és a Trianonnal való politikai visszaélés évtizedeit jelentette – olvasható az Együtt–PM szövetség vezetőjének közleményében.
Jobbik: követeljük jogainkat!
Morvai Krisztina európai parlamenti független képviselő egy tegnapi konferencián arról beszélt, legyen vége annak, hogy lehajtott fejjel beszélünk Trianonról, emeljük fel fejünket, és követeljük jogainkat. Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője elmondta, a jog eszközével, az elcsatolt területeken élő magyarokkal közösen fogják kiharcolni az önrendelkezést minden magyar számára. A békediktátum több mint hárommillió embert taszított idegen sorsba, „ebbe nem fogunk soha belenyugodni” – hangsúlyozta, és „nemzetgyilkossági kísérletnek” nevezve a történteket.
Berényi: fordítsuk meg a történelmet
Trianon fájdalmas emlék, amíg lesz magyar a Földön, nem tudja igazságosnak mondani azt, ami akkor történt – mondta a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke tegnap Tamásiban, a város trianoni emlékművének avatása alkalmából rendezett ünnepségen. Berényi József hangoztatta: jó, hogy a magyar Országgyűlés változtatott ennek a napnak a hangulatán. Az Országgyűlés üzenete az, hogy a búslakodás helyett „hirdessük meg az összetartozás ünnepét, és szimbolikusan fordítsuk meg a történelmet” – mondta. Beszédét úgy folytatta, kérdés az is, hogy miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot, és miért van az, hogy Nyugat-Európában természetes a kisebbségek autonómiája, a szlovák politikusok szerint ugyanakkor az ország szétverését célozza meg, aki erről beszél. Berényi József arra kérte a jelenlévőket, ha a Felvidéken járnak, erősítsék az összetartozás érzését, mert ma a szlovákiai magyar közösség van a legnehezebb helyzetben a Kárpát-medencei magyar közösségek közül.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Áder János: köszönet a fiataloknak
Áder János magyar köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt tegnap a Sándor-palotában. Áder János a nemzeti összetartozás napja alkalmából felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában.
A köztársasági elnök a diákokkal és kísérőikkel találkozva köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő generációk magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, a kulturális tradíciók továbbadásában. Áder János megköszönte azokat a leveleket is, amelyeket a Sándor-palotába látogató diákok írtak neki, összefoglalva, mit is jelent számukra magyarnak lenni. Elmondta, ezekből azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
Lezsák: védjük összetartozásunkat!
Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke tegnap a parlamentben a nemzeti összetartozás napján. Közölte, a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja, míg az egykori európai döntéshozó politikusoknak csak egy történelmi tény, amelyről el lehet felejtkezni, amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogy évtizedek során kialakult. Ezt „eurocinizmusnak” lehet nevezni – mondta. Lezsák Sándor kitért arra, hogy októbertől legalább egymillió támogató aláírásra van szükség ahhoz az uniós polgári kezdeményezéshez, amellyel az Európai Bizottság speciális, kötelező érvényű szabályozással rendezheti a Kárpát-medencében az őshonos magyar kisebbségek jogos igényét, autonómiatörekvésüket.
Répás: van, amire büszkének lennünk
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint 2013-ban a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet összetartozását, soha nem múló egységét ünnepeljük. Répás Zsuzsanna tegnap, a nemzeti összetartozás napján a fővárosi Magyarság Házában külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen kiemelte: újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott. Hozzátette: Trianon után van, mire büszkének lennünk. Az az erő, amely akkor újraformálta az országot, a talpra állás, az újjáalakulás iránti hit és akarat, kiállta az idő próbáját. „Nekünk, magyaroknak ez a stabil bástyánk, ezt támasztja alá történelmi tapasztalatok egész sora” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Mesterházy: meg kell haladni Trianon következményeit
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet, de meghaladni igen; ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk – olvasható az MSZP elnökének a trianoni békeszerződés évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján kiadott közleményében. Mesterházy Attila szerint csak akkor boldogulhatunk, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás. Álláspontja szerint azonban nemcsak a tragédia fájdalmára, hanem a kiváltó okokra és főként a tanulságokra kell emlékezni. Az ellenségeskedés, a sovinizmus, a nacionalizmus, a gyűlölet voltak a Trianonhoz vezető út állomásai, amelyek soha nem gyógyították, hanem mindig okozták a sebeket. Mesterházy Attila hozzáfűzte: a mindenkori magyar kormányoknak kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak, hogy magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat.
Bajnai: le kell zárni a hallgatás és a visszaélések korszakát
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök, az Együtt 2014 –Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője közleményében hangsúlyozta: sem a hallgatás, sem a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Bajnai Gordon arról is írt, hogy Trianon ügyében ma sincs közös nevező. A valódi nemzeti politika az, amely minden magyart abban segít, hogy szülőföldjén boldogulhasson. Ezért kell lezárni azt a korszakot, amely a Trianonról való hallgatás és a Trianonnal való politikai visszaélés évtizedeit jelentette – olvasható az Együtt–PM szövetség vezetőjének közleményében.
Jobbik: követeljük jogainkat!
Morvai Krisztina európai parlamenti független képviselő egy tegnapi konferencián arról beszélt, legyen vége annak, hogy lehajtott fejjel beszélünk Trianonról, emeljük fel fejünket, és követeljük jogainkat. Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője elmondta, a jog eszközével, az elcsatolt területeken élő magyarokkal közösen fogják kiharcolni az önrendelkezést minden magyar számára. A békediktátum több mint hárommillió embert taszított idegen sorsba, „ebbe nem fogunk soha belenyugodni” – hangsúlyozta, és „nemzetgyilkossági kísérletnek” nevezve a történteket.
Berényi: fordítsuk meg a történelmet
Trianon fájdalmas emlék, amíg lesz magyar a Földön, nem tudja igazságosnak mondani azt, ami akkor történt – mondta a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke tegnap Tamásiban, a város trianoni emlékművének avatása alkalmából rendezett ünnepségen. Berényi József hangoztatta: jó, hogy a magyar Országgyűlés változtatott ennek a napnak a hangulatán. Az Országgyűlés üzenete az, hogy a búslakodás helyett „hirdessük meg az összetartozás ünnepét, és szimbolikusan fordítsuk meg a történelmet” – mondta. Beszédét úgy folytatta, kérdés az is, hogy miért akadályozzák Szlovákiában a magyar nyelvhasználatot, és miért van az, hogy Nyugat-Európában természetes a kisebbségek autonómiája, a szlovák politikusok szerint ugyanakkor az ország szétverését célozza meg, aki erről beszél. Berényi József arra kérte a jelenlévőket, ha a Felvidéken járnak, erősítsék az összetartozás érzését, mert ma a szlovákiai magyar közösség van a legnehezebb helyzetben a Kárpát-medencei magyar közösségek közül.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 5.
A 20 éves Kántor-Tanítóképző Főiskola ünnepi műsora
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola 20. évfordulójának ünnepségére november 6-án és 7-én kerül sor a Vártemplomban.
Szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja. A felekezetek közös hálaadó imáját Nagy László unitárius lelkész, püspökhelyettes, Papp Noémi evangélikus lelkész, Ferencz István római katolikus lelkész és Ötvös József református esperes mondja el.
Reményik Sándor Templom és iskola című versét Kilyén Ilka Magyar Örökség-díjas színművész adja elő. Fellép a főiskola kórusa. Ezt követően köszöntések hangzanak el dr. Nagy István dékán, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Piet Booij, a Driestar Főiskola és dr. Hollanda Dénes, a Sapientia egyetem alapító tanára részéről. A Kántor-Tanítóképző Főiskola 20 éves történetét dr. Barabás László igazgató ismerteti. Ezt követően elhangzik Balassi Bálint Végek dicsérete című verse Kilyén Ilka színművésznő előadásában. 12.30 órától jubileumi emléklapokat adnak át.
Iskola a magasban, iskola a mélyben – a jubileumi kötetet Gáspár Sándor mutatja be. A gótikus teremben berendezett kiállítást Ábrám Noémi nyitja meg.
Délután 3 órától A tanároké a szó címmel rövid előadások hangzanak el. Levezeti Mester Mihály. 17 órától Öregdiákok hangja címmel énekesek, zenészek, kórusok, együttesek szolgálnak. Levezeti dr. Barabás László.
November 7-én, vasárnap délelőtt 10 órától hálaadó istentiszteletre kerül sor, igét hirdet dr. Pap Géza püspök. Ezt követően köszöntések hangzanak el Ötvös József kuratóriumi elnök és Kiss Zoltán vártemplomi főgondnok részéről. A főiskola 20 éve – egy kötetben, a kiadványt bemutatja dr. Barabás László igazgató. Szolgál a főiskola kórusa.
A főiskola jövőjéért dr. Nagy István, dr. Bustya Dezső és dr. Fodor Ferenc mond imát. 12.30 órától az elhunyt lelkészek, tanárok és öregdiákok sírjainál koszorúznak.
Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola 20. évfordulójának ünnepségére november 6-án és 7-én kerül sor a Vártemplomban.
Szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja. A felekezetek közös hálaadó imáját Nagy László unitárius lelkész, püspökhelyettes, Papp Noémi evangélikus lelkész, Ferencz István római katolikus lelkész és Ötvös József református esperes mondja el.
Reményik Sándor Templom és iskola című versét Kilyén Ilka Magyar Örökség-díjas színművész adja elő. Fellép a főiskola kórusa. Ezt követően köszöntések hangzanak el dr. Nagy István dékán, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Piet Booij, a Driestar Főiskola és dr. Hollanda Dénes, a Sapientia egyetem alapító tanára részéről. A Kántor-Tanítóképző Főiskola 20 éves történetét dr. Barabás László igazgató ismerteti. Ezt követően elhangzik Balassi Bálint Végek dicsérete című verse Kilyén Ilka színművésznő előadásában. 12.30 órától jubileumi emléklapokat adnak át.
Iskola a magasban, iskola a mélyben – a jubileumi kötetet Gáspár Sándor mutatja be. A gótikus teremben berendezett kiállítást Ábrám Noémi nyitja meg.
Délután 3 órától A tanároké a szó címmel rövid előadások hangzanak el. Levezeti Mester Mihály. 17 órától Öregdiákok hangja címmel énekesek, zenészek, kórusok, együttesek szolgálnak. Levezeti dr. Barabás László.
November 7-én, vasárnap délelőtt 10 órától hálaadó istentiszteletre kerül sor, igét hirdet dr. Pap Géza püspök. Ezt követően köszöntések hangzanak el Ötvös József kuratóriumi elnök és Kiss Zoltán vártemplomi főgondnok részéről. A főiskola 20 éve – egy kötetben, a kiadványt bemutatja dr. Barabás László igazgató. Szolgál a főiskola kórusa.
A főiskola jövőjéért dr. Nagy István, dr. Bustya Dezső és dr. Fodor Ferenc mond imát. 12.30 órától az elhunyt lelkészek, tanárok és öregdiákok sírjainál koszorúznak.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 5.
Trianon erőt adó forrás a magyarságnak
Országszerte megemlékezéseket tartottak tegnap Magyarországon a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Budapesten a Magyarság Házában Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg az emléknap ifjúsági programjait, majd Áder János köztársasági elnök határon túli magyar fiatalokat fogadott a Sándor-palotában. Este az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartottak, amelyen beszédet mondott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot nemzeti emlékhellyé avatták, Nyíradonyban átadták a nemzeti összetartozás emlékhelyét, Jászberényben, Tamásiban és a főváros XVI. kerületében pedig Trianon-emlékművet avattak. Képünkön a Magyarság Házában felállított nemzeti összetartozás fája, amelyet határon túli magyar fiatalok készítettek.
Ma a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet összetartozását, soha nem múló egységét ünnepeljük – jelentette ki Répás Zsuzsanna kedden, a nemzeti összetartozás napján, Budapesten, a Magyarság Házában, külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen.
A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja legyen. Az erről szóló törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott.
Az ünnepségen lelepleztek egy mintegy háromméteres, terebélyes fát, Az összetartozás fáját, amelynek ágain egy-egy Kárpát-medencei tájegységi ház makettjét helyezték el, és ezek oldalára, falára üzenetet fogalmaztak meg a külhoni és anyaországi diákok a nemzeti összetartozásról.
Répás Zsuzsanna elmondta: a fa azt jelképezi, hogy „a gyermekeink már egy olyan nemzedéket képviselnek, akik számára az összetartozás az alapélmény”. Azt jelképezi, hogy a több évtizedes küzdelem létünkért, önmagunkért, a magyar identitás újraértelmezéséért sikeres volt – közölte, kiemelve: a fiatal nemzedék már a nemzet egységére olyan adottságként tekint, amely érték és erőforrás a számára. Ez a nemzeti összetartozás napjának alapelve: a múlt – diadalaival és árnyoldalaival együtt – olyan erőforrást képezzen, amelyből a jövő magyarsága merítkezhet, és ahová mindig visszanyúlhat – emelte ki.
Áder János köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt kedden a Sándor-palotában. Áder János a nemzeti összetartozás napja alkalmából felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában.
A köztársasági elnök a diákokkal és kísérőikkel találkozva köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő nemzedékek magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, továbbá a kulturális tradíciók továbbadásában.
Áder János megköszönte azokat a leveleket is, amelyeket a Sándor-palotába látogató diákok írtak neki, összefoglalva, mit is jelent számukra magyarnak lenni. A köztársasági elnök hangsúlyozta, a diákok leveleit olvasva azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
A magyar Országgyűlés tegnapi ülésén is megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kijelentette: nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát. Közölte, a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja, míg az egykori európai döntéshozó politikusoknak csak egy történelmi tény, amelyről el lehet felejtkezni, és amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogy évtizedek során kialakult. Ezt „eurocinizmusnak” lehet nevezni – mondta.
A Fidesz szerint a nemzeti összetartozás napja alkalmat ad annak az egységnek a kifejezésére, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”. Évről évre egyre növekszik azok száma, akik a nemzeti összetartozás napján – mind Magyarországon, mind a határainkon túl – megállnak, és arra emlékeznek, hogy erős nemzet vagyunk és összetartozunk – jelentette ki keddi, budapesti sajtótájékoztatóján a Fidesz szóvivője. Hoppál Péter fontos cselekedetnek nevezte, hogy az Országgyűlés megalkotta az új magyar alaptörvényt, amelyben benne van a határokon túl élő magyarság iránti felelősségvállalás. Az is fontos, hogy megéljük és ezen a napon fejezzük is ki ezt az egységet, hogy minden magyar felelős minden magyarért – tette hozzá.
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet, de meghaladni igen; ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk – olvasható az MSZP elnökének a trianoni békeszerződés évfordulóján kiadott közleményében. Mesterházy Attila szerint csak akkor boldogulhatunk, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás. Mesterházy Attila hozzáfűzte: a mindenkori magyar kormányoknak kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak, magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat. Ehhez korrekt, tisztességes, európai viszonyra van szükség a határon túli magyarokkal, politikai képviseleteikkel és a környező országok kormányaival is.
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője közleményében azt írta: sem a hallgatás, a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Véleménye szerint nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha június 4-én „nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel”.
Szabadság (Kolozsvár)
Országszerte megemlékezéseket tartottak tegnap Magyarországon a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Budapesten a Magyarság Házában Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg az emléknap ifjúsági programjait, majd Áder János köztársasági elnök határon túli magyar fiatalokat fogadott a Sándor-palotában. Este az Országház kupolatermében ünnepi koncertet tartottak, amelyen beszédet mondott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot nemzeti emlékhellyé avatták, Nyíradonyban átadták a nemzeti összetartozás emlékhelyét, Jászberényben, Tamásiban és a főváros XVI. kerületében pedig Trianon-emlékművet avattak. Képünkön a Magyarság Házában felállított nemzeti összetartozás fája, amelyet határon túli magyar fiatalok készítettek.
Ma a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet összetartozását, soha nem múló egységét ünnepeljük – jelentette ki Répás Zsuzsanna kedden, a nemzeti összetartozás napján, Budapesten, a Magyarság Házában, külhoni és anyaországi diákok részvételével tartott ünnepségen.
A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4. a jövőben a nemzeti összetartozás napja legyen. Az erről szóló törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához kapcsolódó elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban – fogalmazott.
Az ünnepségen lelepleztek egy mintegy háromméteres, terebélyes fát, Az összetartozás fáját, amelynek ágain egy-egy Kárpát-medencei tájegységi ház makettjét helyezték el, és ezek oldalára, falára üzenetet fogalmaztak meg a külhoni és anyaországi diákok a nemzeti összetartozásról.
Répás Zsuzsanna elmondta: a fa azt jelképezi, hogy „a gyermekeink már egy olyan nemzedéket képviselnek, akik számára az összetartozás az alapélmény”. Azt jelképezi, hogy a több évtizedes küzdelem létünkért, önmagunkért, a magyar identitás újraértelmezéséért sikeres volt – közölte, kiemelve: a fiatal nemzedék már a nemzet egységére olyan adottságként tekint, amely érték és erőforrás a számára. Ez a nemzeti összetartozás napjának alapelve: a múlt – diadalaival és árnyoldalaival együtt – olyan erőforrást képezzen, amelyből a jövő magyarsága merítkezhet, és ahová mindig visszanyúlhat – emelte ki.
Áder János köztársasági elnök szerint a trianoni döntés máig feldolgozatlan emlékként él a magyarokban. Az államfő erről a határon túlról érkezett magyar fiatalok fogadásakor beszélt kedden a Sándor-palotában. Áder János a nemzeti összetartozás napja alkalmából felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat látott vendégül hivatalában.
A köztársasági elnök a diákokkal és kísérőikkel találkozva köszönetet mondott a fiatalok tanárainak és szüleinek, amiért segítséget nyújtanak a felnövekvő nemzedékek magyar önazonosságának megőrzésében, a magyar történelmi hagyományok, emlékek, évfordulók ápolásában, továbbá a kulturális tradíciók továbbadásában.
Áder János megköszönte azokat a leveleket is, amelyeket a Sándor-palotába látogató diákok írtak neki, összefoglalva, mit is jelent számukra magyarnak lenni. A köztársasági elnök hangsúlyozta, a diákok leveleit olvasva azt a tanulságot vonta le, hogy még azokban a fiatalokban is feldolgozatlan emlékként él Trianon, akiknek nemhogy a két világháborúról, de a szocializmusról sincs személyes élményük. Aki erről nem vesz tudomást, aki képtelen meghallani a határon túli fiatalok hangját, és aki a kettős állampolgárság ellen kampányol, arra igazak Széchenyi István szavai: „akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Áder János.
A magyar Országgyűlés tegnapi ülésén is megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kijelentette: nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát. Közölte, a magyarságnak ez a nemzeti gyász napja, míg az egykori európai döntéshozó politikusoknak csak egy történelmi tény, amelyről el lehet felejtkezni, és amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogy évtizedek során kialakult. Ezt „eurocinizmusnak” lehet nevezni – mondta.
A Fidesz szerint a nemzeti összetartozás napja alkalmat ad annak az egységnek a kifejezésére, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”. Évről évre egyre növekszik azok száma, akik a nemzeti összetartozás napján – mind Magyarországon, mind a határainkon túl – megállnak, és arra emlékeznek, hogy erős nemzet vagyunk és összetartozunk – jelentette ki keddi, budapesti sajtótájékoztatóján a Fidesz szóvivője. Hoppál Péter fontos cselekedetnek nevezte, hogy az Országgyűlés megalkotta az új magyar alaptörvényt, amelyben benne van a határokon túl élő magyarság iránti felelősségvállalás. Az is fontos, hogy megéljük és ezen a napon fejezzük is ki ezt az egységet, hogy minden magyar felelős minden magyarért – tette hozzá.
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet, de meghaladni igen; ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk – olvasható az MSZP elnökének a trianoni békeszerződés évfordulóján kiadott közleményében. Mesterházy Attila szerint csak akkor boldogulhatunk, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás. Mesterházy Attila hozzáfűzte: a mindenkori magyar kormányoknak kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak, magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat. Ehhez korrekt, tisztességes, európai viszonyra van szükség a határon túli magyarokkal, politikai képviseleteikkel és a környező országok kormányaival is.
Bajnai Gordon szerint a trianoni békediktátum igazságtalan és irracionális volt. A volt miniszterelnök, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője közleményében azt írta: sem a hallgatás, a trauma szőnyeg alá söprése nem segíti a nemzet egységét, sem az, hogy bárki politikai ellenfelének a nemzetből való kirekesztésére használja fel Trianont. Véleménye szerint nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha június 4-én „nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel”.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 5.
Festékkel öntötték le a honvéd emlékművet a Kismezői temetőben
Ismeretlen tettesek piros festékkel öntötték le az első világháborúban elesett honvéd katonák emlékművét Kolozsváron, a Kismezői temetőben, ahol tegnap délutánra a Hatvannégy vármegye ifjúsági mozgalom (HVIM) tervezett megemlékezést a trianoni évforduló alkalmából. Értesüléseink szerint a szervezőkkel tegnap közölték, hogy a rendezvény megtartására nem kapnak engedélyt.
Kedd délután a helyszínen rendőrök és csendőrök kisebb csoportja tűnt fel. Bár a megemlékezésre nem kerülhetett sor, 17.32-kor – 1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni szerződést – három fiatal érkezett a HVIM képviseletében a temetőbe, kezükben virágkoszorú, a nemzeti színű szalagon pedig a következő felirat: „Mi valamennyien azt óhajtjuk, hogy a Szentkoronát régi dicsőségében láthassuk”. Szemtanúk szerint a rendőrök figyelmeztették a fiatalokat, hogy nem rendelkeznek engedéllyel az ünnepség megtartására. Igazoltatták őket, a büntetést pedig attól tették függővé, hogy a szalagon szereplő szöveg mit tartalmaz, ehhez azonban előbb meg kell várni a hiteles fordítást, mondták. A rendőrök mellett megjelentek a nyomozók is a festékkel leöntött emlékműhöz.
Presbitériumi döntés értelmében a megemlékezésen, amelyet 2009-tól a Hatvannégy vármegye ifjúsági mozgalom szervez, a hídelvi lelkész már sem tavaly, sem idén nem tarthatott istentiszteletet. Szőllősi János lapunknak elmondta: tegnap délután azért ment ki a temetőbe, mert értesítették, hogy az obeliszket megcsúfolták. A megemlékezésre engedély híján végül nem került sor, a jelenlevők csendesen imádkoztak az immár hagyományosan 17.32-kor megszólaló harangok hangjának kíséretében.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)
Ismeretlen tettesek piros festékkel öntötték le az első világháborúban elesett honvéd katonák emlékművét Kolozsváron, a Kismezői temetőben, ahol tegnap délutánra a Hatvannégy vármegye ifjúsági mozgalom (HVIM) tervezett megemlékezést a trianoni évforduló alkalmából. Értesüléseink szerint a szervezőkkel tegnap közölték, hogy a rendezvény megtartására nem kapnak engedélyt.
Kedd délután a helyszínen rendőrök és csendőrök kisebb csoportja tűnt fel. Bár a megemlékezésre nem kerülhetett sor, 17.32-kor – 1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni szerződést – három fiatal érkezett a HVIM képviseletében a temetőbe, kezükben virágkoszorú, a nemzeti színű szalagon pedig a következő felirat: „Mi valamennyien azt óhajtjuk, hogy a Szentkoronát régi dicsőségében láthassuk”. Szemtanúk szerint a rendőrök figyelmeztették a fiatalokat, hogy nem rendelkeznek engedéllyel az ünnepség megtartására. Igazoltatták őket, a büntetést pedig attól tették függővé, hogy a szalagon szereplő szöveg mit tartalmaz, ehhez azonban előbb meg kell várni a hiteles fordítást, mondták. A rendőrök mellett megjelentek a nyomozók is a festékkel leöntött emlékműhöz.
Presbitériumi döntés értelmében a megemlékezésen, amelyet 2009-tól a Hatvannégy vármegye ifjúsági mozgalom szervez, a hídelvi lelkész már sem tavaly, sem idén nem tarthatott istentiszteletet. Szőllősi János lapunknak elmondta: tegnap délután azért ment ki a temetőbe, mert értesítették, hogy az obeliszket megcsúfolták. A megemlékezésre engedély híján végül nem került sor, a jelenlevők csendesen imádkoztak az immár hagyományosan 17.32-kor megszólaló harangok hangjának kíséretében.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)