EMNP: fenyegeti a Néppárt jelöltjeit az RMDSZ
Megfenyegették az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben induló Szilágy megyei, illetve zilahi önkormányzati képviselő-jelölteket és hozzátartozóikat az RMDSZ helyi vezetői, a jelenségre ugyanakkor más erdélyi megyékben is panaszkodtak az EMNP politikusai – jelentette be keddi rendkívüli kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Tunyogi Timea, az alakulat zilahi polgármester-jelöltje és Rácz Lóránd megyei tanácsosjelölt azt állította, miután nyilvánosságra hozták a néppárt jelöltjeinek neveit, a szövetség megyei vezetői telefonon keresték és fenyegették őket, illetve családjukat.
Tunyogi Timea, Toró T. Tibor, Rácz Lóránd „Megfenyegették a szüleimet, hogy tönkreteszik a családi vállalkozásukat, ha nem lépek vissza. Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke és Sojka Attila, Zilah RMDSZ-es alpolgármestere telefonon zaklatják a listáinkon szereplő embereket és hozzátartozóikat, akiket állásuk elvesztésével vagy gazdasági ellehetetlenítésükkel próbálják megfélemlíteni” – nyilatkozta Tunyogi Timea, az EMNP zilahi szervezetének elnöke, polgármester-jelöltje.
A Magyarországon eltöltött tíz év után nemrég hazatelepült fiatal politikus hozzátette: megyeszerte számtalanszor felhívták az EMNP jelöltjeit, akiknek előbb RMDSZ-es politikai karriert ajánlottak, később azonban fenyegető üzeneteket kaptak.
Rácz Lóránd, az EMNP Szilágy megyei tanácsosjelölt-listájának második helyezettje arról számolt be, hogy Seres Dénes parlamenti képviselő több alakalommal személyesen felhívta telefonon. Azt kérte, ne induljon a választásokon az EMNP színeiben, majd az RMDSZ listájára való felvételt ajánlotta. Az elutasító választ követően Seres állítólag közölte, „gondoskodik róla”, hogy az EMNP-s jelölt munkanélküli felesége többé ne kapjon állást Zilahon, sőt azt is kilátásba helyzet, hogy a civilben a többnyire lakodalmakon fellépő Szinkópa együttesben zenélő Rácz zenekara egyetlen meghívást se kapjon esküvőkre vagy más rendezvényekre. „Ne indulj, mert három szavazattól nem leszel sztár” – idézte Rácz Seres Dénest.
Toró T. Tibor a sajtótájékoztatón elmondta, a zilahi eset csak az egyik példája a pártja jelöltjeit ért megfélemlítési kísérleteknek: a Székelyföldön, de Bihar és Szatmár megyében is hasonló incidensekről számoltak be a néppárti jelöltek. Elmondta, Sepsiszentgyörgytől Kolozsvárig a megfélemlítés volt a legnagyobb probléma, amellyel eddig találkozott, Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Párt próbálkozik hasonló módszerekkel. Toró T. Tibor egyúttal visszautasította a „félelemkampányt”, úgy fogalmazott, nem gondolta volna, hogy 22 évvel a kommunizmus bukása után ennyire markánsan jelenik meg a félelem és a fenyegetettség érzése, amiért az általános választójoggal élve a helyhatósági választásokon jelölteket állítanak.
„Az EMNP visszautasítja, hogy félelemben éljünk, minden ilyen próbálkozást elutasítunk és nyilvánosságra hozunk” – szögezte le Toró T. Tibor. Közölte: az RMDSZ-nek és személyesen Kelemen Hunornak, a szövetség elnökének kíván a sajtón keresztül üzenni a történtek nyomán.
„Az RMDSZ-esek hiába fenyegetnek, mert az új egység, amely létrehozásán a néppárt munkálkodik, előbb vagy utóbb úgyis létrejön. Ennek az egységnek a kötőszövete pedig nem a félelem, hanem a választópolgárok, a történelmi egyházak közösségei, a civil szervezetek és a különböző politikai pártok együttműködése” – szögezte le Toró.
Az EMNP elnöke ugyanakkor megerősítette pártja korábbi álláspontját, miszerint csak választási koalícióban tudja elképzelni az együttműködést a másik két magyar politikai párttal. Újságírói kérdésre Toró T. Tibor elmondta, a román politikai szervezetekkel sem zárja ki az együttműködés lehetőségét, ha az a magyar érdekeket szolgálja. Példaként említette, hogy Marosvásárhelyen a függetlenként induló Smaranda Enache lehetne a közös polgármester-jelölt, mert a magyar pártok jelöltjeinek külön-külön semmi esélye visszahódítani a városházát.
Az RMDSZ Zilah megyei elnökét kedden többszöri próbálkozásra sem sikerült elérnünk, a Transindex hírportálnak nyilatkozva azonban Seres Dénes hazugságnak nevezte, hogy az RMDSZ részéről bárki is megfenyegette volna az EMNP két jelöltjét, szerinte szó sem volt arról, hogy ő és az alpolgármester lebeszélték volna az indulásról a jelölteket. „Mi az EMNP módszerét kifogásoltuk: miután lecsengett az RMDSZ jelöltállítása, kimentek a falvakba és próbálták meggyőzni a jelölteinket arról, hogy álljanak át az EMNP-be. Tehát nincsenek embereik, ezért a mi embereinket próbálják elcsalogatni” – nyilatkozta Seres a portálnak.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Toró intelmei a kolozsváriaknak
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tartja elfogadhatónak az RMDSZ eddigi egyetlen ajánlatát sem a közös listaállítást illetően – szögezte le tegnapi rendkívüli sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az alakulat országos elnöke.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tartja elfogadhatónak az RMDSZ eddigi egyetlen ajánlatát sem a közös listaállítást illetően – szögezte le tegnapi rendkívüli sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az alakulat országos elnöke. A Tőkés-párt vezetője figyelmeztette az EMNP Kolozs megyei szervezetét, súlyos ellentmondásba kerülne az országos vezetőséggel, amennyiben elfogadná az RMDSZ-nek azt az ajánlatát, amely lehetőséget biztosítana a néppártos jelölteknek arra, hogy a szövetség tanácsoslistáján induljanak a június 10-i helyhatósági választásokon.
„Eddig csak azt hallottam az RMDSZ-től, hogy a lakat le van verve, a kulcs el van hajítva, és mindenki számára nyitva áll a lista. Ezt egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. A remény hal meg utoljára, így én még reménykedem abban, hogy a hátralévő két napban a megyei szervezeteknek sikerül dűlőre vinniük az ügyet, és reményeim szerint hárompárti lista készül Kolozsváron a helyhatósági mandátumokért” – fogalmazott Toró. Mint korábban írtuk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében tartott nyílt tárgyaláson a három magyar alakulat kolozsvári vezetői hajlandóságot mutattak a megegyezésre. Lapunk információi szerint azóta többször egyeztettek telefonon, és várhatóan ma asztalhoz ülnek a fennmaradó nézeteltérések egyeztetése céljából. Az EMNP-elnök tegnapi állásfoglalása nehéz helyzetbe hozza Gergely Balázst, a párt közép-erdélyi régióelnökét és kolozsvári polgármesterjelöltjét.
Annak apropóján, hogy a demokrata liberálisok kolozsvári polgármesterjelöltje Emil Boc volt kormányfő lesz, Toró újságírói kérdésre leszögezte: a kolozsvári magyar közösség érdekeit szem előtt tartva az EMNP adott esetben akár a román pártokkal is hajlandó egyezséget kötni.
Toró T. Tibor kifejtette, a párt mindenhol, ahol csak teheti, saját listát indít, olyan helyeken is, mint Sepsiszentgyörgy vagy Gyergyószentmiklós, ahol a jelenlegi RMDSZ-es, illetve MPP-s városvezetőt támogatják. „Minden település esetében a magyar közösség érdekeit szem előtt tartva döntünk arról, hogy milyen színben induló városvezetőt támogatunk, de hangsúlyozom a helyi megmérettetés fontosságát” – mondta Toró T. Tibor.
EMNP-s vádak
A tegnapi sajtótájékoztatónak az adta a rendkívüli jellegét, hogy az EMNP zilahi szervezetének két képviselője elmondta, a helyi RMDSZ vezetősége burkoltan és nyíltan is megfenyegette az EMNP listavezetőit. „Naivan nyilvánosságra hoztuk a listáinkon szereplő neveket, és döbbenten tapasztaltuk, hogy az RMDSZ megyei, illetve helyi szervezetének vezetősége, Seres Dénes megyei RMDSZ-elnök személyesen is megfenyegette és megzsarolta jelöltjeinket, így próbálva rábírni őket arra, hogy lépjenek vissza. Ezt elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk” – jelentette ki a sajtótájékoztatón Tunyogi Tímea, az EMNP zilahi polgármesterjelöltje. „A sajtón és egyéb rendelkezésünkre álló csatornákon keresztül is felkérem Kelemen Hunor elnök urat – akinek a megválasztásához annak idején nagy reményeket fűztünk – arra, hogy teremtsen rendet az RMDSZ-ben, az efféle félelemkeltő akcióknak nincs helyük a politikai életben” – mondta Toró.
RMDSZ-es cáfolat
Lapunk megkeresésére Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, parlamenti képviselő határozottan elutasította a vádakat. „Szemenszedett hazugság a néppárt állítása, mi nem félemlítettünk meg senkit. A listáinkat két hete lezártuk, jó képességű jelöltjeink vannak, jobbak, mint azok az emberek, akiket az EMNP fel tudott sorakoztatni. Ellenben tiltakozunk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a néppártosok folyamatosan járják falvainkat és a listánkról lecsúszott, kimaradt RMDSZ-es magyar embereket megpróbálják átcsábítani a néppártba” – válaszolt Seres Dénes.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

K Ö Z L E M É N Y
Ivan Gasparovic szlovák államfő és Iveta Radičová volt miniszterelnök után Robert Fico kormányfőhöz fordult a felvidékiek ügyében Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.
Levelükben először is gratuláltak a szociáldemokrata pártvezérnek a választásokon való sikeres szereplésért, majd felhívták a figyelmet a szlovák állampolgárságuktól jogtalanul megfosztott felvidéki magyarok helyzetére. Arra kérték a nemrég megválasztott miniszterelnököt, hogy járjon közben annak érdekében, hogy „a saját hazájukban hontalanná vált felvidékiek” az állampolgárságuk mellett valamennyi jogosultságukat visszakapják és a „rendkívül súlyos erkölcsi és anyagi kárért” kapjanak kártérítést. A levél írói szerint Szlovákia megítélését hátrányosan befolyásolná, ha a nemzetközi bíróság megállapítaná, hogy diszkriminálja állampolgárait, és súlyos erkölcsi és anyagi károkat okozott nekik.
Emlékeztették a kormányfőt arra, hogy a szlovák alkotmány kimondja: akarata ellenére senki sem fosztható meg állampolgárságától, azt csak saját kérésre lehet elveszíteni. A szlovák hatóságok alkotmányellenesen intézkedtek, amikor a huszonnégy szlovákiai magyartól megvonták állampolgárságukat. A kártérítési igény jogos, mert az állampolgárságuk mellett bejelentett állandó lakcímüket valamint a törvény alapján járó juttatásaikat is elvesztették, ráadásul a parlamenti választáson sem szavazhattak. Mindez az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseit is több ponton sérti, mutatott rá a levél, mely kitér arra is, hogy „az átélt lelki megrázkódtatások hatására több érintettnek károsodott az egészsége is. ”
A levélben az állampolgárságától életének 99. évében, „brutális érzéketlenséggel megfosztott” Tamás Aladárné nyugdíjas rimaszombati tanítónő ügyét is kiemelték mondván, hogy a nemsokára 100. életévét betöltő idős hölgy számára a legnagyobb ajándék az lenne, ha visszakapná szlovák állampolgárságát.
Mint ismeretes, az Emberi Méltóság Tanácsa vállalta, hogy az érintettek érdekeit képviseli az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és díjmentes jogi képviseletet biztosít. Erdélyben a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére több ezer aláírás gyűlt össze felvidékiek melletti szolidaritásvállalás jegyében a szlovák állam jogfosztó gyakorlata ellen. Az aláírásgyűjtést Erdély-szerte tovább folytatják.
Nagyvárad, 2012. április 25.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája.

Az állampolgárságuktól megfosztott felvidékiek miatt fordult a szlovák kormányfőhöz Lomnici Zoltán kormányfőhöz Tőkés László és Lomnici Zoltán
A szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok ügyében fordult levélben Robert Ficó szlovák kormányfőhöz Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Tőkés László sajtóirodája szerdán tudatta: levelükben arra kérték Robert Fico miniszterelnököt: járjon közben annak érdekében, hogy "a saját hazájukban hontalanná vált felvidékiek" az állampolgárságuk mellett valamennyi jogosultságukat visszakapják, és a "rendkívül súlyos erkölcsi és anyagi kárért" kapjanak kártérítést. A levél írói szerint Szlovákia megítélését hátrányosan befolyásolná, ha a nemzetközi bíróság megállapítaná, hogy diszkriminálta állampolgárait, és súlyos erkölcsi és anyagi károkat okozott nekik.
Tőkés László és Lomnici Zoltán emlékeztette a kormányfőt arra, hogy a szlovák alkotmány kimondja: akarata ellenére senki sem fosztható meg állampolgárságától, azt csak saját kérésre lehet elveszíteni. Úgy vélték, a szlovák hatóságok alkotmányellenesen intézkedtek, amikor huszonnégy szlovákiai magyartól megvonták az állampolgárságát. Levelük tanúsága szerint jogosnak tartják a kártérítési igényt is, mert az érintettek az állampolgárságuk mellett a bejelentett állandó lakcímüket, valamint a törvény alapján járó juttatásaikat is elvesztették, és nem szavazhattak a parlamenti választásokon.
A levélben kiemelték az állampolgárságától életének 99. évében megfosztott Tamás Aladárné nyugdíjas rimaszombati tanítónő ügyét, mondván, hogy a nemsokára 100. életévét betöltő idős hölgy számára a legnagyobb ajándék az lenne, ha visszakapná szlovák állampolgárságát.
Az Emberi Méltóság Tanácsa korábban vállalta, hogy az érintettek érdekeit képviseli az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és díjmentes jogi képviseletet biztosít. Erdélyben a Tőkés László által vezetett EMNT kezdeményezésére több ezer aláírás gyűlt össze felvidékiek melletti szolidaritásvállalás jegyében. Az aláírásgyűjtést Erdély-szerte tovább folytatják. MTI

A külhoni magyarok népességfogyása az autonómia megteremtésével állítható meg
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a határon túli magyar közösségek drámai, 10 és 20 százalék közötti népességfogyását a számukra létrehozott intézmények megerősítésével, illetve az autonómia megteremtésével lehet megállítani.
Az államtitkár, a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottságának elnöke a testület csütörtöki budapesti ülése utáni sajtótájékoztatóján azt mondta, a magyar kül-, illetve nemzetpolitikának stratégiai megoldásokban kell gondolkodnia, az első lépéseket már megtették.
Az államtitkár úgy fogalmazott, „nem ad hoc politikai alkukban kell gondolkodni, hanem a széles értelemben vett autonómiát kell megteremteni a határon túli magyarok számára". Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az új magyar alkotmányban hangsúlyosan szerepel az autonómiatörekvések támogatása.
Németh Zsolt a szakbizottsági ülésen elhangzottakat felidézve azt mondta, a szomszédos országokban végzett népszámlálási adatok a határon túli magyar közösségek drámai népességfogyását jelzik.
Véleménye szerint ezért a határon túli magyar közösségek hosszú távú megmaradásáért meg kell teremteni a magyar oktatás és a magyar nyelvhasználat intézményes kereteit. Hozzáfűzte: ez részben jogi, részben gazdasági feladatokat jelent.
Az államtitkár a szakbizottsági ülésen tárgyaltakat ismertetve arra is felhívta a figyelmet, hogy 2011-2012-ben a szomszédos országokban választásokat tartottak, illetve tartanak. Jelezte, ezek egy részét már megtartották ugyan, így Horvátországban, Szlovéniában és Szlovákiában, de hátravan Romániában, Ukrajnában és Szerbiában; utóbbiban közeli időpontban, május 6-án.
A választásokkal kapcsolatban hangoztatta: a magyar politika egyöntetűen azt támogatja, hogy a határon túli magyarok nemzeti alapon szervezzék meg önmagukat. Hozzátette, úgy látja, bár komoly törekvések vannak arra, hogy különféle centrista, liberális, demokrata elkötelezettségű, többségi politikai erők hatoljanak be „a magyar választói bázisba", a szakbizottságában részt vevő összes politikai szereplő egyetért abban, hogy „a nemzeti alapon szerveződő magyar kisebbségi politikának van jövője a Kárpát-medencében".
Közölte, a magyar állam ezért őket támogatja, és bíznak abban, hogy a határon túli magyarok aktívak lesznek, részt vesznek a választásokon, és a nemzeti alapon szerveződő politikai erőkre fognak szavazni, hogy erős érdekképviselet jöhessen létre a szomszédos országokban.
Arról is beszélt, hogy a kormány „az egységes magyar fellépést" támogatja. Arra figyelmeztetett, hogy a kisebbségi élethelyzetben a széttagoltság rendkívül nagy kockázatot jelenthet. Kérdésre válaszolva a szlovákiai választást hozta fel példaként, eredményét „fájdalmas kudarcnak" és egyben „intő jelnek" nevezte: azt, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem tudott bejutni az ottani parlamentbe. Ez – szavai szerint – a felvidéki magyarság politikai érdekérvényesítő képességét gyengíti. Németh Zsolt úgy fogalmazott, bízik abban, hogy a „józanság győzedelmeskedni fog"; Romániában – a rosszak mellett – vannak jó jelek is.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a sajtótájékoztatón azt hangoztatta, a nemzetpolitikai stratégia egy átfogó célt határoz meg, azt, hogyan lehetnek a külhoni magyar közösségek – számbelileg, gazdaságilag, szellemileg és jogi értelemben is – gyarapodó közösségek, és hogy ebben hogyan tudja segíteni őket a magyar kormány.
A helyettes államtitkár Németh Zsolthoz hasonlóan ugyancsak a magyar intézmények megerősítését emelte ki. Közölte, ezért hirdették meg a külhoni magyar óvodák évét, illetve ezen intézmények támogatására ezért biztosítottak 100 millió forintos keretet.
Bejelentette azt is, hogy még az idén el kívánják indítani az úgynevezett Kárpát-medencei jogsegélyszolgálatot; ez olyan „háló" kialakítását jelenti, amely a külhoni magyarok és közösségeik jogvédelmét segíti majd. Erre a célra a magyar Országgyűlés 50 millió forintos keretet szavazott meg.
MTI. Erdély.ma

Elítélték Romániát a bányászjárás ügyében
Hatvanezer eurós kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot a strasbourgi emberjogi bíróság azon két fiatal – Andrei Frumuşanu és Aurica Crăiniceanu – családjának javára, akiket az 1991-es bukaresti bányászjárás idején gyilkoltak meg. A keddi ítélet indoklása szerint megsértették az európai emberjogi egyezménynek az élethez való jogot rögzítő cikkelyét.
Az ügy előzménye, hogy 1991. szeptember 25-én, amikor a kormány székhelyét körülvették a tüntetők, a kormányőrök tüzet nyitottak rájuk. Ekkor érte halálos lövés a 33 éves Aurica Crăiniceanut és a 20 éves Andrei Frumuşanut. Az ügyben azóta sem zárult le a nyomozás, ezért Crăiniceanu férje és Frumuşanu családja 2004-ben a strasbourgi bírósághoz fordult.
A bíróság felrója a román kormánynak, hogy az események óta eltelt húsz év sem volt elég a felelősök kilétének felderítésére. Rámutat arra is, hogy a nyomozást olyan katonai ügyészekre bízták, akiket köt a katonai ranglétra tiszteletben tartása, miközben a gyanúsítottak az akkori katonai hierarchia legmagasabb fokán álltak. Az ítélet szerint az akkori időszak társadalmi és politikai viszonyai nem indokolják az igazságszolgáltatási eljárás késlekedését, ezért mindkét áldozat hozzátartozóinak 30-30 ezer eurós kártérítést ítéltek meg.
A nyomozati anyag szerint 1991. szeptember 25-én, mivel korábban nagyszámú bányász érkezett a kormánypalota elé, a kormányszékház elé kordonokat helyeztek ki, és nagy számban vezényeltek ki rendfenntartó erőket is, köztük egy kormányőregységet is, mivel Petre Roman akkori kormányfő is a kormánypalotában tartózkodott. A demonstrálók összecsaptak a rendfenntartó erők tagjaival, akik gumibotokkal és könnygázgránáttal próbálták feloszlatni a tömeget.
Később lövések is dördültek, ezek oltották ki a két áldozat életét. Az ügyben 1995-ben indult bírósági eljárás Vasile Gabor kormányőr százados – azóta őrnagy – ellen, mivel a gyanú szerint ő lőtt ki a kormánypalota épületéből. Vádlotttársa volt egy másik százados, Marian Constantin, akit hamisítással vádoltak, miután megpróbálta eltüntetni annak a dokumentumait, hogy Gabor lőfegyvert használt. Constantint első fokon hat hónap felfüggesztett börtönre ítélték, ám 2000-ben az ügy elévülése miatt felmentették. 2003-ban a Gabor elleni vádakat is ejtették, majd 2011-ben az ügyet ismét elővették.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

A gyergyószárhegyi alkotótábor 40 évének legjava Kolozsváron
A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótáborban az elmúlt 40 évben született alkotásokat bemutató kiállítás nyílt kedden Magyarország kolozsvári főkonzulátusán, az eseményen a szintén Gyergyószárhegyen zajló írótalálkozó törzstagjai is felolvastak műveikből.
Szilágyi Mátyás főkonzul a Gyergyószárhegyi kisugárzás című rendezvényen elmondta, a képzőművészeti és irodalmi alkotótáborok az évek során nemzeti kinccsé váltak, amelyek összefűzik a magyar alkotóenergiát. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója hangsúlyozta, az intézmény, illetve a táborok elsődleges célja a lokális művészet helyének megkeresése globális szinten, ennek egyik fontos lépése a kincses városban szervezett kiállítás.
„Úgy gondolom, hogy a székelyföldi település az a hely, ahol egy megfelelően hosszú rúddal akár a világot is ki lehet mozdítani helyéről. Az intézmény és annak feladatköre fokozatosan bővült, jelenleg évente több képzőművészeti, népművészeti alkotótábort, írótalálkozót, kiállításokat és más kulturális rendezvényeket szervezünk Szárhegyen” – magyarázta Kassay Péter.
A képzőművészeti alkotótábor történetét Márton Árpád festőművész ismertette, aki elmondta: a rendezvény Nagy Imre ötletének köszönhetően született meg, az első táborok pedig Csíkzsögödön zajlottak.
„A második világháború miatt sajnos abbamaradt a szervezés, 1974-ben azonban Zöld Lajos újságíró, Gaál András festőművész és jómagam kezdeményezésére újraindult az egy hónapon át zajló tábor. Szerettük volna a nagybányai művésztelep szellemiségét, hagyományait folytatni, ehhez elsősorban a szárhegyi kastély és a kolostor rendbehozására volt szükség, amelyet szintén mi végeztünk” – fejtette ki a csíkszeredai művész. Mint mondta, a tábor időközben nemzetközivé nőtte ki magát, ahová a világ minden tájáról érkeznek alkotók, a kincses városban nyílt kiállítás pedig elsősorban kolozsvári művészek munkáit mutatja be.
Az irodalmi alkotótáborokat Egyed Péter író, egyetemi oktató, a szárhegyi írótalálkozók szakmai vezetője mutatta be. Mint hangsúlyozta, a település különös vonzással, varázzsal rendelkezik, elsősorban történelmének köszönhetően.
„A rendezvény 1980-ban Domokos Géza író-politikus, a Kriterion kiadó igazgatójának kezdeményezésére indult, a résztvevők eredetileg a román–magyar fordításokat középpontba állító szakmai műhelyt terveztek. Az első tábor politikai katasztrófa volt, így a második kísérletig tíz évet kellett várni, 1990-ben Gyergyószentmiklóson került sor a találkozóra. A harmadik tábort már a 2000-es évek elején szerveztük meg, ezt követően alakult meg egyébként az Erdélyi Magyar Írók Ligája, az E-MIL” – idézte fel Egyed Péter. Mint mondta, a további táborokra 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben került sor, ezek elsődleges érdeme pedig, hogy a résztvevőknek könyvkiadási, illetve – értékelési problémákkal kapcsolatban is szerveztek beszélgetéseket.
„Az intézményesülés irányába hat, hogy időközben sikerült egy díjat is létrehoznunk, amelyet Csiki Lászlóról neveztünk el – ezt először 2010-ben Karácsonyi Zsolt érdemelte ki –, ebben a Hargita megyei tanácsnak is nagy szerepe volt” – tette hozzá Egyed.
A rendezvényen egyébként Szilágyi István író, Karácsonyi Zsolt költő és Király Zoltán költő, a gyergyószárhegyi írótalálkozó törzstagjai olvastak fel műveikből. A kiállítás május 2-áig munkanapokon, előzetes egyeztetés alapján látogatható.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Még mindig függőben a kolozsvári magyar összefogás
Az RMDSZ csak a tulipán jegyében hajlandó a megegyezésre
Röviddel lapzártánk előtt ért véget az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnökei által vezetett küldöttségek tanácskozása a közös kolozsvári önkormányzati jelöltállítást illetően. – Az RMDSZ felajánlotta listáját a másik két politikai alakulatnak, és nyitott arra, hogy jelöltjeik a szövetség jele alatt induljanak a választásokon – tájékoztatta lapunkat Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Hozzátette: az országos elnökségeknek még jóvá kell hagyniuk a javaslatot, így a tárgyalások ma folytatódnak. – Amennyiben elfogadják az ajánlatot, az RMDSZ kész listáját módosítani, mert felelősséggel tartozunk azért, hogy a magyar közösség ne maradjon erős képviselet nélkül – hangsúlyozta. Gergely Balázs, az EMNP országos alelnöke lapunknak úgy nyilatkozott: az RMDSZ ajánlata bármilyen „megtisztelő”, ezt ilyen formában nem tudják elfogadni, és a tárgyalások tovább folytatódnak.
Máté András Levente emlékeztetett: a választási jelek bejegyzésének törvényes határideje már rég lejárt, egy olyan listát pedig nem fogadhat el, amelyen szignó híján csak egy név szerepel. Hangsúlyozta, a mindenki által jól ismert tulipán, az RMDSZ jele által megjelölt listán helyet biztosítanak mindkét párt jelöltjeinek. Kérdésünkre hozzátette: választási együttműködés esetén az EMNP és az MPP támogatná a szövetség polgármesterjelöltjét, Eckstein-Kovács Pétert, illetve megyei tanácselnökjelöltjét, Máté András Leventét.
Gergely Balázs lapunknak elmondta: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) koalíciós lista összeállítását ajánlotta a tárgyaláson, – azaz a három párt választási jel nélkül induljon együtt –, mivel szerintük ez az egyetlen olyan módja az együttműködésnek, amelynek köszönhetően mindhárom politikai entitás megjelenhet. „Úgymond „megtisztelő” az ajánlat, de ezt nem tudjuk vállalni, hiszen ez azt jelentené, hogy az EMNP és MPP politikusainak ott kellene hagyniuk a szervezeteiket, és azokat a polgárokat, akiket képviselnek, és be kellene lépniük az RMDSZ-be” – mondta Gergely Balázs. Megerősítette: a küldöttségek megállapodtak abban, hogy a megyei elnökök egyeztetnek az országos vezetőségekkel, majd ma újra tárgyalnak egymással a pártok képviselői. Gergely Balázs emlékeztetett: az EMNP és az MPP országos szinten már jóval korábban bejegyeztetett egy közös koalíciós választási jelet, hogy nyitva hagyja a lehetőséget megegyezés esetén annak használatára. A választási szignó bejegyeztetésének.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Közgyűlést tartott a Kolozsvár Társaság
Évi közgyűlést tartott kedden délután a Kolozsvár Társaság. Horváth Andor alelnök bevezetője után Kántor Lajos elnöki beszámolója következett. A fennállásának tizedik évfordulójához közelítő kulturális szervezet vezetője kiemelte a legfontosabb múltbeli eseményeket: a társaság állásfoglalását a Mátyás király szoborcsoport felújításáért, a könyvbemutatókat, a más önkormányzatok vezetőivel való találkozókat stb.
Viszont negatívumként említette meg a fiatal nemzedékek általános hiányzását a társaság rendezvényein, ami sürgős orvoslásra szorul. Ugyancsak sok bíráló visszajelzés érkezett a kolozsvári magyar színház műsorpolitikájáról, amiről szombaton délután tartanak kerekasztalt a társaság székhelyén az érintettek bevonásával. A Kolozsvár Társaság honlapján, elkerülendő a kincses város kulturális rendezvényeinek gyakori egybeesését, hamarosan „előjegyzési lista” fogja segíteni a szervezőmunkát.
A hozzászólások, ötletközlések között szerepelt, többek között, Szilágyi Mátyás magyar főkonzul véleménye, aki kifejtette: szerinte a Kolozsvár Társaság feladata a magyar szellemiség felügyelete a városban, és ő nem ért egyet a Főtérnek multifunkcionálisra történt átalakításával, mint ahogyan a magyar színház műsorpolitikájának egyoldalúságával sem. Mindezekre a kérdésekre megoldást lehetne találni egy igazi kulturális autonómiával, valamint azokkal a román civil szervezetekkel együttműködve, amelyek erre hajlandók. A meghívottként jelen levő Molnos Lajos városi tanácsos válaszként közölte: ilyen civil együttműködés már van, melynek eredménye, hogy a Főtérről eltűntek a sörfesztiválok és a vásári sokadalmak, valamint jövőre nem lesz műjégpálya sem.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Tizenhét házasságszédelgő
Nem lenne szerencsés – és talán igaz sem – ha a parajdi RMDSZ „oszlásnak indulását” általános jelenség kezdeti aktusaként értelmeznénk, a tény azonban attól még tény marad. Sóvidék központjában tizenhét emberben felhorgadt az önbecsülés, ők a
jelek szerint komolyan vették az alulról építkezés elvét, és miután a széki tulipános vezetés rutinszerű erődemonstrációval akarta eldózerolni a szervezet renitenseit, a tizenhetek fogták
magukat és átléptek a Néppártba. Hogy mi lesz a történet vége, megtudjuk legkésőbb június 11-re virradóra, a valóban nem mindennapi folyamat első stációi azonban máris tanulságosak.
A magukat a hazai magyar politikai életben szélsőségesnek számító lépésre elszánók a helyi döntéshozatal jogába vetett hitüket igyekeznek megvédeni a „szomszédba” költözéssel. Hogy miért nem másik szomszédba mentek? Állításuk szerint azért, mert csak a Néppárt
szervezeti autonómiapolitikáját tartják hitelesnek. Nem lehetett könnyű a döntés, hiszen a jó kis erdélyi akolmelegben könnyű helyen áll az árulózás, a hatalomból kiszorultak frusztrációjának emlegetése. Részben azért, mert a pártváltásoknak valóban csekély hagyományuk és elismertségük van a magyar politikai kultúrában, de legalább akkora visszatartó erejük lehetett a várható, és rutinszerűen érkező RMDSZ-es vádaknak is. Csakhogy míg egy-két eltévelyedett bárány esetében még hitelesnek is tűnnek ezek a megbélyegzések, addig egy teljes tanácsnyi ember döntése már aligha söpörhető le félkézzel az asztalról.
Az a vád sem nagyon áll a lábán, hogy hatalomvágy vezérelte volna a parajdi „lázadókat”, hiszen egy részük jelenleg is tagja a helyi önkormányzatnak, márpedig a júniusi megméretés még mindig a tulipán árnyékában ígéri a legbiztosabb célba érést. A merész lépés ezért sokkal inkább árulkodik elvi szilárdságról, politikai kurázsiról,
gondolkodó, felelős döntéseket emberek társaságáról mint opportunista helyezkedésről. No meg az RMDSZ udvarhelyszéki vezetőinek rövidlátásáról, ön- és közösségpusztító merevségéről, hogy gyorsan elejét vegyük az esetleges megosztó uszítás vádjának.
A parajdi eset után azonban a lecke a nevető harmadik EMNP-nek is alaposan fel van adva. A jelek szerint hitelesen hangzó üzeneteik itt-ott már célba értek, s egy újdondász pártnak most kell igazán vigyáznia, nehogy elszúrja a dolgot, kiábrándítsa a gyülekező híveket. Mert egyértelmű, hogy a közélet iránt fogékony erdélyi ember örvendetes módon kezdett keresgélni.
Hogy találjon is, nos, ez valamennyi hazai magyar párt érdeke – és felelőssége. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Külhoni magyarok jogvédelme
Negyedmillióan nyújtották be eddig magyar állampolgársági kérelmüket kisebbségben vagy diaszpórában élő nemzettársaink közül. Az évtized kétségtelen sikertörténete a könnyített honosításé.
Bízvást elmondható, hogy milliós tömegek igényét, titkos vágyát, áhított célját teljesítette a magyar Országgyűlés, amikor e jogszabályban elébe ment az idegenbe szakadt nemzetrészek és egyének óhajának, és meghozta ama törtvényt, mely százezrekben ébresztette fel a reményét annak: egyenjogúságra törekvésük támaszra lel az anyaországban. A könnyített honosítás révén megszerezhető állampolgári minőség ugyanis új nemzetpolitikai kurzus beindításának reményével kecsegtet, ez kiemelkedő elvi és gyakorlati nóvuma a rendszerváltás utáni két évtizednek.
De vajon valóban az-e? Az állampolgárság elnyerése ugyanis olyan dokumentumok birtokába juttatja az újdonsült polgárt, melyek megkezdték a maguk külön életét. Rengeteg külön joggal és előnnyel jár letelepedésben, utazási kedvezményekben, oktatásban, orvosi ellátásban, kikapcsolódásban és "bekapcsolódásban". Ha a szükséges okmányokat beszerezte az ember, olyan új világ és lehetőségek tárulnak fel előtte, hogy nem csoda, ha sokan már csak azzal törődnek, figyelmüket az köti le – és nyilván jól teszik, hiszen több nemzedék száz éve szenved hiányuk miatt. E jogokból őket a történelem mostohasága forgatta ki, s íme, most rájuk mosolygott végre a jóvátétel.
E nagy felbuzdulásban mindazonáltal ne feledjük: a könnyített honosítás megszavazásának első hírére érzett elégtételünk nem az új útlevélnek, nem az akadálytalan tanulási és tulajdonszerzési lehetőségnek stb. szólt, hanem annak a hatósági védelemnek, melynek hiányát az utódállamok nemegyszer lefokozó viszonyai közt mi is, felmenőink is untig megismerhették. A kisebbségi kiszolgáltatottság, a másodrendűség ellenszerét reméltük megtalálni az anyaországi befogadásban, illetve pontosan azáltal, hogy kivándorlás nélkül, szülőföldünkön is megkaphatjuk e védelmet.
Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat felállítását jelentette be az illetékes államtitkár a minap. Ez egyelőre egyéneknek szól, de nyilvánvalóan a védhatalmi státus kiépítéséhez vezethet. A leválasztott nemzetrészek alighanem valami ilyesmire vártak az első pillanattól fogva.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ jelen lesz, de nem fog szavazni
Az RMDSZ képviselői jelen lesznek a parlamentben a bizalmatlansági indítvány szavazásakor, de padjaikban maradnak, miként arról a koalícióban két héttel ezelőtt eldöntöttük – nyilatkozta csütörtökön Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Kelemen Hunor csütörtökön Kolozsváron tartott sajtóértekezletén azt nyilatkozta, két héttel ezelőtt a koalícióban megállapodtak, hogy a honatyák jelen lesznek a bizalmatlansági indítvány szavazásakor, és padjaikban maradnak.
Hozzátette, úgy tudja, a kormánykoalíciós partnerek közül eddig senki sem „ellenkezett” e döntéssel.
“Azt nem lehet, hogy némelyek helyükön maradnak, míg mások kimennek szavazni. Ha az UNPR, a PDL vagy a kisebbségek csoportja kimegy szavazni, persze, hogy kényesebb a helyzet. Most két hete a koalícióban megállapodtunk, hogy jelen leszünk, és a padokban maradunk. Jelen pillanatban csak annyit mondhatok, hogy a kormánypartnerek közül eddig senki nem ellenkezett e döntéssel” – mondta Kelemen.
Hozzátette, pénteken összeülnek, és megbeszélik, miként fognak eljárni.
“Reggel ülést tartunk a bizalmatlansági indítvány vitájának megkezdése előtt, akkor megállapodunk. Mi mindig és minden körülmények között, amikor kormányon voltunk, ellene szavaztunk vagy nem éltünk szavazati jogunkkal a bizalmatlansági indítványok esetében. Ha holnap kimegyünk szavazni, akkor megtaláljuk a módját, hogy jelezzük, a bizalmatlansági indítvány ellen szavazunk. A másik megoldás, miként a koalícióban megállapodtunk, a kormánypárti parlamenti tagok biztosítani fogják a kvórumot, de nem fognak szavazni. Persze ez nagy fegyelmet feltételez minden politikai alakulat részéről, mert az nem lehet, hogy némelyek a padjaikban ülnek, mások meg kimennek szavazni” – mondta Kelemen.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint nem lesz jelen a Szövetség minden képviselője, hiszen azoknak kötelező jelen lenniük, akik az indítványt benyújtották, nem a többieknek.
Az USL a múlt héten nyújtott be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen Állítsák meg a zsarolható kormányt! Így nem lehet soha! címmel, melyet a szükséges legkevesebb, 116 honatya írt alá. A 15 oldalas dokumentum három fejezetre tagolt.
A bizalmatlansági indítványt hétfő este olvasták fel a parlament plénuma előtt, és pénteken 9 órától kerül sor a vitára és a szavazásra.
A PDL-s honatyák véleménye megosztott az ellenzék bizalmatlansági indítványa tekintetében, némelyek aggódnak, hogy esetleg megszavazhatja a parlament, mások azonban kizártnak tartják ezt.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Nem lesz magyar koalíciós lista Kolozsváron
Nem tudtak megállapodni a választási összefogásban az RMDSZ, az EMNP és az MPP Kolozs megyei szervezetei. A szerdán este kezdődött, csütörtökön lezárult egyeztetéseken az RMDSZ elutasította az EMNP által javasolt közös koalíciós lista létrehozását Kolozsváron. Máté András Levente megyei RMDSZ-elnök ehelyett azt ajánlotta: a szövetség saját listáján, a tulipán jele alatt helyet biztosít a másik két alakulat jelöltjeinek. A Néppárt Kolozs megyei szervezete ezt elutasította, és közölte: a továbbiakban az MPP-vel folytatja együttműködési tárgyalásait.
Az RMDSZ és az EMNP Kolozs megyei szervezetének csütörtökön délután kiadott közleményei:
Közlemény
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete megtette az utolsó lehetséges lépést a kolozsvári és Kolozs megyei magyar összefogás érdekében. Az imént zárult hárompárti egyeztetésen az RMDSZ felajánlotta: méltányos helyeket biztosít az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt jelöltjei számára a „tulipán” választási jele alatt.
A felajánlás elsősorban azon a józan megfontoláson alapul, hogy az eredményes mozgósítás szempontjából egyáltalán nem harmadrendű kérdés az, hogy már nem szerepelhetnek választási jelek a listákon. A kolozsvári magyarság szempontjából rendkívül rossz emlékű Funar-korszak idején ugyanis éppen a tulipán égisze alatt sikerült 8 magyar tanácsost bejuttatnunk a helyi önkormányzatba. Hisszük, hogy bölcs döntés és őszinte összefogási szándék mellett ez most is megvalósítható lenne.
Úgy ítéljük meg, a jelenlegi helyzetben viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy választóinkban zűrzavart keltsünk, és ebből adódó távolmaradásuk révén kockára tegyük képviseleti esélyeinket a helyi testületekben.
Sajnálattal vesszük tudomásul: dacára annak, hogy Kolozsvár és Kolozs megye magyar közössége köztudottan alulmaradt az utóbbi évek demográfiai mutatóinak vonatkozásában, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt helyi szervezetei visszautasították az összefogásra szólító ajánlatot, amely magyar nemzeti közösségünk talponmaradását lenne hivatott szolgálni.
A Kolozs megyei RMDSZ szervezete nevében
Máté András Levente elnök
Kolozsvár, 2012. április 26.
Magyar egység helyett tulipánt akar az RMDSZ
Sikertelen kormányzás, beváltatlan ígéretek, korrupciós ügyek kísérték az elmúlt években az egykor szebb napokat látott RMDSZ-t. Ennek ellenére, az erdélyi új egység létrehozása érdekében az önkormányzati választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt nagyvonalú ajánlatot tett a kolozsvári szervezetnek.
Az Erdélyi Magyar Néppárt – egyetértésben a Magyar Polgári Párttal – felajánlotta a közös, koalíciós lista létrehozását, a teljes összefogást, amelyet a civil szervezetek, egyházak, az Erdélyi Nemzeti Tanács is fontosnak tartottak.
Kolozsvári koalíciós listát ajánlottunk, amely három párt közös listája lett volna, s így nem megosztja, hanem egyesíti a kolozsvári magyarságot. Ezen túlmenően pedig felajánlottuk az RMDSZ polgármester-jelöltjének és megyei tanácselnök-jelöltjének a támogatását. Elfogadtuk továbbá, hogy Kolozs megyében csak RMDSZ-lista legyen, amelyen a Néppárt a történelmi egyházak által javasolt személyt jelöli.
Történelmi lehetőség állt előttük, de sajnos, az RMDSZ most is elütötte a kolozsvári magyarok kinyújtott kezét, hivatkozva arra, hogy nem szerepelhetne rajta a tulipán jel, márpedig – ahogyan ők fogalmaztak – a „Tulipán kell, mert az emberek megszokták, és jelentős részük amúgy sem tud olvasni!” Megdöbbentő és elfogadhatatlan sértés ez a Kolozs megyei magyarok számára. E régi, mára már csak saját vezetőinek érdekeit képviselő párt körül egyre fogy a levegő. Egyre többen ébrednek rá – még saját soraikban is –, hogy csak a pozíció, a hatalom, a szavazat fontos számukra, amellyel majd saját érdekükben kereskednek.
A régi politika ideje lejárt, s lejárt a régi, önző politikusok ideje is. Új egységre, új megoldásokra, új együttműködésekre van szükség, amelynek legfontosabb alapja az erdélyi magyarság akarata. Az Erdélyi Magyar Néppárt nem mond le az új egység megteremtéséről, nem mond le a magyarság minden tagjának képviseletéről, nem mond le a tiszta kezek, a korrupciómentes politika megteremtéséről, ezért tovább folytatja együttműködési tárgyalásait a Magyar Polgári Párt Kolozsvári Szervezetével, a civil szervezetekkel, az erdélyi magyar egyházakkal.
Hiszünk Erdélyben!
Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezete
A Magyar Polgári Párt Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének sajtóközleménye
Az utóbbi héten több alkalommal folytattunk egyeztető megbeszéléseket a másik két magyar párttal(EMNP, RMDSZ). Bár az utóbbi napokban reménykedtünk abban, hogy sikerül megegyeznünk a választásokon való összefogásban, az utolsó megbeszélésen az RMDSZ merev álláspontja miatt ez meghiúsult.
Az MPP felajánlotta, hogy visszavonja kolozsvári polgármesterjelöltjét, támogatja az RMDSZ jelöltjét és egy közös koalíciós lista összeállítását, lehetőséget teremtve ezzel akár 7-8 magyar tanácsos bejuttatásához a városi tanácsba. Meggyőződésünk, hogy közösségünk jogos elvárása egy széleskörű képviselet az önkormányzatokban. Ez a lehetőség minden igyekezetünk ellenére nem valósul meg, mert az RMDSZ az együttműködést kizárólag a saját listáján és a tulipán jelképe alatt hajlandó elfogadni, a másik két párt kizárásával. Ez azt jelentené, hogy az MPP és EMNP tagjai kilépnek saját pártjukból és beiratkoznak az RMDSZ-be. Saját tagságunkkal szemben egy ilyen megalkuvásba nem mehetünk bele, habár azt is elfogadtuk volna a magyar közösség érdekében, hogy támogatjuk az RMDSZ megyei tanácselnök-jelöltjét, saját megyei listáját és két olyan személy felvételét erre a listára, akik pártfüggetlenek és akiket a civil társadalom képviselői javasolnak.
Ezennel kijelentjük, hogy az összefogás meghiúsulásáért teljes mértékben az RMDSZ a felelős.
A tárgyaló delegáció tagjai:
Csép Sándor megyei elnök
Simon Csaba ügyvezető elnök
Fodor Alpár polgármestejelölt
Kolozsvár, 2012 április 26. Krónika (Kolozsvár)

Megbuktatták a MOGYE-ügyben kiálló Ungureanu-kormányt
Victor Ponta kapott kormányalakítási megbízást
Sikeresnek bizonyult tegnap az ellenzéki Szociálliberális Szövetség (USL) által előterjesztett, az Ungureanu-kormány ellen irányuló bizalmatlansági indítvány, így a kabinetnek közel nyolcvan napos működés után mennie kellett. Az eddigi „legszorosabb” bizalmi szavazáson a 460 honatyából 259-en vettek részt a plenáris ülésen, közülük 248-an voksoltak. Az indítvány mellett 235-en szavaztak, néggyel többen, mint amennyi a kezdeményezés átviteléhez szükséges volt; kilenc ellenszavazatot számláltak, négyet érvénytelenítettek. Indoklásában az ellenzék mindenekelőtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az angol és magyar tannyelvű karok kormányhatározat általi létrehozását kifogásolta, amit etnikai elkülönülésnek minősítettek. Traian Băsescu államfő este, a parlamenti pártokkal való konzultáció után bejelentette: Victor Pontát, az USL társelnökét bízza meg kormányalakítással.
A Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett végrehajtó hatalmi testület megbízatása 78 napig tartott. A bizalmatlansági indítványról való szavazást megelőző hetekben 10-11 törvényhozó állt át az ellenzékhez a kormány fő erejét alkotó Demokrata-Liberális Pártból (PD-L). A szavazás eredménye azt jelzi, hogy a kormányoldal további tagjai is megszavazták a kabinet bukását.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján megállapította: számításaik szerint a szavazást megelőzően a koalíció körülbelül 6-7 szavazatból álló szerény többséggel rendelkezik az ellenzékhez viszonyítva, de a bizalmatlansági indítvány elvetéséhez fegyelmezetten is kellene működnie, ami utólag azonban nem következett be.
Emil Boc, a PD-L elnöke a kormány bukását eredményező voksolást követően úgy nyilatkozott, hogy szerinte a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjának egyes képviselői is átálltak az ellenzék oldalára, és a koalíció ellen fordultak. Mihai Răzvan Ungureanu kijelentette, megtisztelő volt számára, hogy a kormányt irányíthatta. Megállapította, hogy a szavazás eredménye a demokrácia része, és hangsúlyozta: még az „utolsó szót” nem mondta ki. Victor Ponta, a PSD elnöke és az USL társelnöke bejelentette: nincs amiért további fél évet várnia az országnak a gazdasági és társadalmi válság közepette a novemberi választásokig: az USL kész a kormányzásra, és vállalja is annak felelősségét. Kelemen Hunor úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ az előrehozott választások megszervezését támogatja, amelyek nyomán biztos többség által támogatott, legitim végrehajtó hatalmi testület vehetné át az ország kormányzását. Ugyanakkor újságírói kérdésre valószínűsítette, hogy az RMDSZ a jövőben ellenzékbe vonul.
Mint ismeretes, a Szociáldemokrata (PSD), a Nemzeti Liberális (PNL) és a Konzervatív Pártból (PC) álló ellenzéki Szociálliberális Szövetség (USL) márciusban jelentette be, hogy bizalmatlansági indítványt terjesztenek be Mihai Răzvan Ungureanu két hónapja beiktatott kormánya ellen, amiért az úgymond „engedett az RMDSZ zsarolásának”, és kormányhatározattal alapított különálló kart a magyar orvosképzés számára a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). Ezt az eljárást az ellenzék etnikai elkülönülésnek minősítette. Az USL mindemellett két másik ponttal is kiegészítette időközben indítványát: az ország ásványi kincseinek és fontos energiavállalatainak kiárusításával, s a közpénzek választási célokra való felhasználásával is megvádolta az Ungureanu-kormányt.
Mihai Răzvan Ungureanu kormányfő a szavazást megelőző parlamenti vita során fejtette ki álláspontját a kabinetjével szemben felhozott vádakról. Parlamenti válaszában a miniszterelnök megállapította, hogy az ellenzék az ország stabilitását és hitelét áldozta fel egy megalapozatlan, demagóg bizalmatlansági indítvánnyal, amelyet a választási kampány eszközének tekint. Mint mondta, a határon túli románok számára kért jogok a romániai kisebbségeket is megilletik.
„Miért lenne elfogadhatatlan, hogy a kisebbséghez tartozó román állampolgárok nemzeti és kulturális önazonosságuk megőrzésére törekednek, miközben mi, a román állam képviseletében, ugyanezt próbáljuk elérni a határon túli román közösségek számára. Az elfogadhatatlan az, hogy egyesek választási tőkét remélnek a letűnt időket idéző nacionalista szónoklatoktól” – hangsúlyozta a kormányfő a MOGYE magyar karának létjogosultságát megkérdőjelező ellenzéki hangulatkeltésre utalva.
A további vádpontok kapcsán Ungureanu kifejtette: a külföldi befektetések az ország fejlődését, és nem kiárusítását jelentik, az ellenzék pedig megsértette a választópolgárokat azzal a feltételezéssel, hogy az önkormányzatoknak kiutalt forrásokkal szavazatokat lehet vásárolni.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes a parlamenti vita során arra emlékeztette a szociáldemokratákat és liberálisokat, hogy ők is engedtek az RMDSZ „zsarolásának”, amikor kormányzásuk idején szükségük volt a szövetség támogatására. Szerinte ezért hiteltelen, hogy az anyanyelvű oktatás miatt támadták ki az Ungureanu-kormányt.
A pártokkal való konzultáció nyomán az államfőnek meg kell neveznie miniszterelnök-jelöltjét, akinek tíz napon belül kell kabinetjét kialakítania, és bizalmi szavazásra a parlament elé terjesztenie a miniszterek névsorát, valamint programját.
**********************************************************************
Traian Băsescu államfő este, a parlamenti pártokkal való konzultáció után bejelentette: Victor Pontát, az USL társelnökét bízza meg kormányalakítással. Szabadság (Kolozsvár)

Ismét versek Dsida otthonából
Születésnapi beszélgetés Füzesi Magdával
Füzesi Magda 1952. május 3-án született a kárpátaljai Nagyberegen. Szülőfalujában érettségizett, majd Beregszászban nyomdász lett. 1975-től a kétnyelvű járási lap munkatársa, később a magyar kiadás felelős szerkesztője. Magyar nyelv- és irodalomszakos diplomát az Ungvári Állami Egyetemen szerzett. Írásai számos magyarországi és erdélyi lapban, illetve antológiában láttak napvilágot, verseiből oroszra és ukránra is fordítottak. Ezekből a nyelvekből magyarra ő is fordít. Mindeddig kilenc önálló verseskötete jelent meg. Az ukrán és a magyar írószövetségeknek, továbbá a Magyar Művészeti Akadémiának a tagja, újságírói tevékenységéért Táncsis Mihály-díjjal tüntették ki.
– Magyar–ukrán kétnyelvű versesköteted címe: „Szőttes pirossal, feketével”. A fekete-pirosnak mifelénk már van egy sajátos jelentése.
– Ismerem Kányádi Sándor „Fekete-piros” című versét, csábító is a gondolat, hogy azt mondjam: persze, az én versemben is tettenérhető a kárpátaljai őshonos magyarság passzív ellenállása. Adott esetben ez a „szőttes pirossal, feketével” fogalom sokkal prózaibb: szülőfalumban, Nagyberegen (a történelmi Bereg megye egykori „fővárosában”) készítik, szövik a híres-nevezetes beregi szőttest – pirossal, feketével. A piros az öröm színe, a fekete a bánaté. S talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a kárpátaljai magyarság sorsában az öröm mellett (megmaradtunk!) jócskán benne van a bánat is („malenykij” robot, megtizedeltetés, szétszóródás). A vers különben így kezdődik: „A dolgok fáit szél tépázza / felriad a sok gond-madár. / A lovak össszebújnak fázva, / ki tudja, meddig tart a nyár?” A sorok között ott van a kolhozosítás (1949), a félnapokig sorbanállás a betevő falatért, vagy akár a cukorjegy is. Azt hiszem, az erdélyi olvasó magyarázat nélkül is érti: egyformán megéltük a piros-fekete időket, bár azt, hogy ez itt is így történt, én csak az utóbbi években tudatosítottam.
– A piros-fekete időket egyaránt megélték és versekben dolgozták fel mind Erdélyben, mind Kárpátalján. Költészeted legtömörebb összefoglalását Bertha Zoltántól olvastam. Idézem: „A kárpátaljai sorsviselés éles, metsző fájdalmassága, a konok, szigorú, csaknem engesztelhetetlen keserűség, a tájban-gyökerezettség kínzó-ambivalens elrendeltetésszerűsége mintegy kigyöngyözi a szenvedés, a kötődés és a reménytelenséggel határos megkönnyebbülésvágy sugallatos metaforáit és létszimbólumait”. Másik méltatódnak, Petrőczi Évának „Egy lenvirág reggeli imája” lett a kedvenc verse: „Ez az egyszerre paraszti és poétaasszonyi könyörgés olyan, mint egy, a ládafiából előkerült családi Biblia lapjain lévő régi imádság, olyan mint egy aszályos-kegyetlen évben született fohász.”
De térjünk vissza a jelenbe. Változatos irodalmi életpálya után kerültél Kolozsvárra, és itt sem akárhová, egyenesen Dsida Jenő hajdani otthonába.
– Ott kell kezdenem, hogy 2001-ben megözvegyülvén, magam is alig vártam a nyugdíjaztatást. Egyetlen lányom Magyarországon találta meg a párját egy kolozsvári fiatalember személyében, az unokák növögettek, úgy éreztem, ott van rám szükség. Édesanyám is biztatott, hogy akkor segítsek a lányomnak, amikor szükség van rám, egy idő után a családok amúgy is „szétfejlődnek”. Így aztán 2005-ben beadtam a letelepedési kérelmet. Aztán – mondjam, ne mondjam? – az ügyintézés malmai következtek. Volt is erről egy kis krokim „(T)örökbe fogadtak” címmel, amikor a magyarországi hivatalos okmányaimat Mahda névre állították ki, merthogy az ukránból így transzliterálták – előírás szerint. Na, de nem erről akartam beszélni, hanem Dsidáról. Időközben találkoztam egy új, kolozsvári társsal, aki történetesen Dsida Jenő egykori otthonában született. E kapcsolatnak köszönhetően kinyílt előttem a világ. Sokat utaztam Erdélyben, megismertem Csíkország nevezetességeit (ezekből az élményekből több versem született), és eljött az idő, amikor már elég erősnek éreztem magam, hogy kialakítsak egy új életteret Kolozsvárt. Dsida nevét ismertem már diákkoromban is, ugyanis (a most kárpátaljai) Beregszász a költő iskolavárosa volt: 1914–1918 között Dsida itt töltötte gyermekéveit, anyai nagyszüleinél. A beregszászi vasútállomás falán (a költő nagyapja állomásfőnök volt) tábla őrzi a majdani literátor emlékét. „Dsida-versek kárpátaljai olvasata” címmel írtam egy tanulmányt arról, mit üzenhet verseivel szűkebb pátriám irodalombarátainak a költő, aki „Tekintet nélkül” című költeményében kertelés nélkül leszögezte: „Krisztusnak és Pilátusnak, / .... / egyformán szolgálni / nem lehet”. Van egy dédelgetett álmom: a Dsida-ház kertjét a költő virágaival szeretném beültetni. Olyan virágokkal, amelyekben egykor örömét lelte, hiszen mintegy testamentumként hagyta ránk: „Orrodba édes illatot gyüjts / szívedbe békét és mosolygást, / szemedbe fényt, hogy az utolsó / napon is tudj örülni folyvást...” /. Lehet ennél szebben írni életről és halálról?
– Bár köteteidet nem találni sem magyarországi, sem erdélyi könyvesboltokban, a nevedet mégis ismerik a magyar olvasók a Kárpát-medencében. Tucatnyi verseskönyvedből jónéhány költemény került be az összmagyar antológiákba. A természetes, egyszerű, dallamos sorok szinte tálcán kínálják magukat az énekeseknek is. Nem csoda, hogy a Kalákától Dinnyés Józsefig, Kárpátaljától a Vajdaságig sokan ráharaptak...
– Nem vagyok jó sáfára a verseimnek, mai szóval élve: a marketing nagyon távol áll tőlem. Mindaz, ami verseimmel történt, Isten ajándéka. Időnként megkerestek antológiaszerkesztők, hogy adjam áldásomat egy-egy vers megjelentetésére. Volt úgy is, hogy egy-egy publikálást utólag fedeztem fel valahol. Ami a dallamosságot illeti: Posztmoderniában ez nem kifejezetten előnye egy költeménynek. Dinnyés József daltulajdonos volt az első muzsikus, akinek „megakadt a gitárja” a „Küzdelem” című versemen. Őt még abból az időből ismerem, amikor a nyolcvanas évek végén a Beregszászi Tanítók Házában egy hatalmas Lenin-portré alatt teli torokból énekelte, hogy „Határtalanul szeretném hazámat...” Időközben a verseimből dallá vált egy CD-nyi, bízom benne, hogy hamarosan a nagyközönség számára is hozzáférhető lesz. A kárpátaljai Credo verséneklő együttes tucatnyi versemet megzenésítette, legutóbb éppen az „Agyő, Kárpátalja!” címűt. Ez az a vers, amelyet Ivaskovics József, az együttes vezetője szerint a zenészek sem tudnak könnyek nélkül előadni.
– A peresztrojkát már tapasztalt lapszerkesztőként harcoltad végig. Hoztál-e ebből az időből egy saját történetet?
– Érdekes, hogy pont a napokban jutott eszembe egy ilyen történet. Dióhéjban: 1969-től (sikertelen egyetemi felvételi után) hat évig nyomdász, tördelő voltam, majd 1975-ben önérzetes kollégáim szerint tisztességes szakmunkásból firkász lettem. Végigjártam a szamárlétrát: korrektorból lettem szerkesztő egy kétnyelvű (magyar és ukrán) járási lapnál. Természetesen vezércikkeket is írtam, és az egyik ilyen „felszólamlásom” váltotta ki a hatalom nemtetszését. Történt pedig, hogy Katona József „Bánk Bánjából” Tiborcot hívtam segítségül: „mert ki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít”. (Valahogy így, nincs a kezem ügyében a kritikai kiadás...). Egyszóval másnap megjelent a szerkesztőségben egy rendőr (már peresztrojkát írunk!), aki a rendőrfőnök üzenetét hozta: szerkesztő asszony, tudhatná az eljárást, ha annek a Tiborcnak valami panasza van, akkor írjon beadványt, ne az újságban rágalmazza a milíciát. Persze, könnyű most ezen mosolyogni, de volt idő, amikor éjszakákat nem aludtam egy-egy meredekebb bíráló (tényfeltáró) publikáció megjelenése után. 2003-ban Táncsics-díjjal tüntetett ki az anyaország. Akkor a Magyar Nemzetben közölt interjúban meg is kérdezte az újságíró kolléga, hogy mit gondolok, miért keresett meg a kitüntetés? Azt mondtam: bizonyára jól szerepeltem „kötéltáncos” kategóriában. 1989-re viszont már a kötéltáncon is átlendültünk. Ekkor jelentettem meg a „Kósa Anna balladáját”, az első közvetlen utalást a háború utáni elhurcolásokra. Kósa Anna falumbeli öregasszony volt, a fiát elpusztították, anyai fájdalmában valóban megzavarodott.
– Az anyaországba kivándoroltak Kárpátaljai Szövetsége lapjának, a Kárpátaljai Hírmondónak a főszerkesztője vagy. Mi ez: hűtlen hűség, távolibb, tehát objektívabb rálátás, utóélet vagy csak nosztalgia?
– Ezen sokat lehetne morfondírozni, de én nem szeretném „megideologizálni” a helyzetet, annál is inkább, mert egykori ismerőseim között voltak olyanok is, akik lelkiismeret-furdalásukat azzal csillapították, hogy ők majd Magyarországon „a határok légiesítésén fognak munkálkodni”. Én nem tűztem ki magam elé ilyen nagy célt, de amikor nyolc évvel ezelőtt a több mint ezer tagot számláló Kárpátaljai Szövetség elnöksége fantáziát látott abban, hogy folyóiratot adjon ki, és engem megkerestek a főszerkesztői feladatra, hosszas lelki gyötrődés után („alkalmas vagyok én erre?”) elvállaltam. A lap életképes, az olvasók szeretik, jó visszajelzéseket kapunk. Sok anyaországi számára meglepetés, hogy mennyi minden történt az utolsó ezer esztendőben „azon a Kárpátalján”. Külön büszkeségem, hogy egy idős nyíregyházi főiskolai tanár minden lapszám után jelentkezik, hogy „már megint tanultam valamit”. És hadd legyek már egy kicsit hedonista: a sok politikum után, amely több mint három évtizedes újságírói pályafutásom alatt „rámszakadt”, örömmel szerkesztek egy olyan folyóiratot, amelyben kiélhetem a hűtlen hűséget, a távolibb, tehát objektívabb rálátást és a nosztalgiát is.
– Múzsákra még egy költőnőnek is szüksége van. Gyermekverseidet az egykori (örök) kisgyermek, a mama vagy a nagymama írja?
– A kérdés jó, különösen, hogy sosem gondolkodtam el még azon, hány ember is lakhat bennem egyszerre. Szerintem mindhárom „énem” ott van egy-egy gyermekvers születésénél. Bár egy alkalommal Kányádi Sándor azt mondta, nincs olyan fogalom, hogy gyermekvers: csak jó vagy rossz vers van. Több gyermekversíró korszakom is volt, Magdi lányomnak történetecskéket írtam (közülök többet megzenésítettek). Amióta a nagyberegi lányom és a kolozsvári vejem megajándékoztak két okos és – hangsúlyozom – érzékeny lelkű kislány unokával, Hajnalkával és Orsikával, ismét szóbaálltak velem a tündérek. Jó látni, hogy a lányom családjában fontos a nemzeti értékrend. Csak zárójelben jegyzem meg: a járókelőknek furcsa lehetett, amikor a budapesti születésű kisebbik unokám még óvodásként a Margit-hídon sétálva boldogan felkiáltott, „Nézd, nagymama, magyar zászló!” Ez is nevelés kérdése...
– A beszélgetésből kiderült, hogy beilleszkedtél az új környezetbe, lassan ennek a hazának is „ismered könnyét, sóhaját”. Ám szerintem még a kívülálló szemével látod az erdélyi magyarságot. Hadd kérdezzem meg végezetül: mi az, amitől jól érzed magad Kolozsvárt, Kalotaszegen, a Székelyföldön?
– Kezdetben vala a gyámoltalanság. Én Budapesten sokáig csak vendég voltam: emlékszem, a békásmegyeri református gyülekezetben az első alkalommal a legutolsó sor legszélső székére mertem csak leülni... Más kérdés, hogy azóta ott is barátokra találtam. Lehet, hogy furcsán hangzik egy olyan ember szájából, aki a határon túl egy tömbben élő magyarságból került a kincses városba, de Kolozsvár a magyar mentalitásával fogott meg. Nem mintha a beregvidéki nemzettársaink feladták volna identitásukat: nekem otthon magától értetődő, hogy Beregszászban a feliratok magyarul is ki vannak írva, hogy 1991 óta Kárpátalja magyarlakta települései polgármesteri hivatalainak épületein a törvény értelmében az ukrán mellett ott van a magyar trikolor is, és még sorolhatnám. S mindez nem azért van így, mert Ukrajna annyira barátja lenne a demokráciának: egy százötvenezres kisebbséggel az államalkotó nemzet nemigen számol... Más a helyzet Romániában, ahol egymillió kétszázezer magyar él. A 2011-es népszámlálás óta tudjuk, hogy Kolozsváron a magyarság százalékaránya 18-ról sajnos 16 százalékra csökkent, ezért itt minden magyar rendezvénynek jelentősége van. Örvendetes, hogy a városban a történelmi egyházak lelkipásztorai milyen összhangban munkálkodnak. A magyar kultúra napján, augusztusban, a városnap környékén, vagy emléktábla-avatáson és még hosszan sorolhatnám, hol mindenhol fognak össze, és ösztönzik híveiket az identitás megőrzésére. Kolozsvár egyenes derekú város. Méltósággal éli meg a mostani felemás időt is, hiszen annyi minden történt már itt a letűnt századok alatt. És mennyi minden történhet! A Házsongárdi temető eszünkbe juttatja, hogy „hol nemzet süllyed el”, de utána nyomban azt is, hogy „romon virág”. Ezt jelenti nekem Kolozsvár. Kalotaszeg és Székelyföld szavak nélkül is áll a vártán, áll kitartóan és megfellebbezhetetlenül, mintha az utóbbi száz esztendőben mi sem történt volna! Én tanulni jöttem Erdélybe. Nemcsak a látnivalókat fedeztem fel, kaptam ajándékba egy belső látást is. Ha Isten élni enged, ezt az ajándékot szeretném megosztani Erdély kisebb testvérével, az egykor éppen a fejedelmi Erdélyről leszakadt Kárpátalja magyarságával.
– Témáid így hát nálunk is akadnak bőven. Születésnapodra azt kívánjuk, hogy versekre serkentő jó tündéreid ezután is sűrűn felkeressenek.
KRAJNIK-NAGY KÁROLY. Szabadság (Kolozsvár)

Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat jön létre
Már a közeljövőben felállhat a kárpát-medencei jogsegélyszolgálat hálózata a magyarok lakta határon túli területeken - mondta el az MTI-nek Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Pozsonyban szombaton.
Répás Zsuzsanna a jogsegélyszolgálatról a Pozsonyi Magyar Intézetben - a kárpát-medencei fiatal politológusok konferenciájának keretén belül tartott - előadása során beszélt.
Mint elmondta: a hálózat tevékenységének tárgyát jogi és diplomáciai segítségnyújtás képezi majd, és azt a célt irányozza, hogy: "Ha valakit bántódás ér magyarsága miatt, akkor legyen kihez fordulnia." A konkrét segítségnyújtás mellett a hálózat határon túli szakemberek számára szakmai képzéseket is szervez majd.
Az MTI a hálózat struktúrájára vonatkozó kérdésére a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár azt válaszolta: a hálózat már működő határon túli magyar szervezetekre alapoz.
"Azt szeretnénk, hogy a külhoni magyarok fogalmazzák meg azt, hogy milyenek az elképzeléseik" - mutatott rá. Hozzátette: a hálózatot egyetemi bázisokkal szeretnék kiegészíteni, ezzel kapcsolatban már folynak az egyeztetések és egy-két héten belül eldől, hogy erre milyen módon kerül sor.
A magyar nemzetpolitika célkitűzései kapcsán - a legutóbbi népszámlálás eredményeivel összefüggésben - Répás Zsuzsanna megállapította: megoldást kell találni a határon túli magyar közösségek létszámfogyására. Rámutatott: a határon túli magyar közösségekben - az előző népszámlálás eredményeihez képest - 10 százalék feletti volt a létszámfogyatkozás, ennek okai pedig nem csak a demográfiai trendekben keresendő, hanem abban az asszimiláció és az elvándorlás jelensége is komoly szerepet játszik.
A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a jelenség elleni harc legjobb eszközének azt tartja, hogy: meg kell mutatni, hogy miért jó, miért érdemes magyarnak lenni, és miért érdemes erre büszkének lenni. "Magyarországnak pozitív, erős ország képét kell mutatnia, olyan országét, amelyre lehet számítani" - mutatott rá az MTI-nek nyilatkozva Répás Zsuzsanna.
A szlovákiai magyarok jogállásával kapcsolatban Répás kijelentette: nem látni, hogy megőriznék a status quót, amit az is bizonyít, hogy Szlovákiában megszűnt a kisebbségügyi kormányalelnök posztja. Hozzátette: a status quo megőrzése egyébként sem megoldás, többletjogokra van szükség. Hozzáfűzte: nemcsak többletjogokra, de arra is szükség van, hogy az érintettek éljenek is ezekkel a jogokkal.
A már hatodik alkalommal szervezett - csütörtöktől szombatig tartó - konferenciára Komáromban és Pozsonyban került sor. A szakmai konferencia központi témáját a Közép-Európa országainak keretén belül megvalósítható együttműködési lehetőségek adták. A rendezvény idei célkitűzése a szervezők szerint az volt, hogy a résztvevők a fórum keretén belül megbeszéléseket folytassanak a nemzeti érdek három nagy fontossággal és aktualitással bíró pilléréről, az európai integrációról, a környező országokkal kialakított stratégiai partnerségről és a nemzetpolitikáról. Paraméter.sk

Kormánylutri
Több vonatkozásban is újszerű volt pénteken a parlament által megszavazott bizalmatlansági indítvány, hiszen először fordult elő, hogy a megbuktatott kormány után az ellenzék került kormányalakítási pozícióba. Ha Victor Pontának és kabinetjének sikerül várhatóan jövő hétfőn megnyernie a parlament bizalmát, akkor sajátos helyzet áll elő, amire nem volt még példa Romániában a rendszerváltás óta. Választások előtt ugyanis ellenzék még soha nem vette át a hatalmat. Ez azt jelenti, hogy a Szociálliberális Szövetségnek (USL) kormányzati pozícióból kell megnyernie a választásokat lehetőleg úgy, hogy meghaladják az ötven százalékot, hiszen az USL ezt tekinti céljának.
Kormányzati pozícióból azonban nem könnyű kampányolni, még akkor sem, ha most Pontának lehetősége nyílik arra, hogy megemelje a béreket. Kevésbé valószínű, hogy az emberek a béremelés pozitív döntését a szociálliberálisoknak tulajdonítanák, éppen ezért Pontának megvan az a lehetősége is, hogy ne emelje meg a fizetéseket: azonban ez igazából nem jelent alternatívát, hiszen ez utóbbi legalább ugyanolyan kedvezőtlen döntés lenne az USL számára, mint az ellenkezője, tehát a bérek növelése. Az USL már nem húzhat előnyt se az egyik döntésből, se a másikból, sőt kényszerpályán van, hiszen az esetleges béremeléssel kénytelen lesz alátámasztani az előző kormány érdemeit.
Pontának és Antonescunak viszont hosszabb távon az lesz a legkellemetlenebb, hogy kormányzati pozícióból fel kell adnia a korábbi vehemens retorikát, amellyel eddig hatékonyan lehetett ostorozni az „országot kiszipolyozó narancssárga” hatalmat. Ezt a lemezt most le kell cserélni, vagy legalábbis jelentős mértékben árnyalni kell a kormánybíráló szólamokat. Általában irritálja a választókat, ha egy hatalmi pozícióban levő politikus rendszerint az ellenzékben keresi a hibát, és mindig a „nehéz örökségre” hivatkozik. Ezért Ponta és Antonescu kampánycsapata várhatóan olyan stratégiát tervez, amely módjával vegyíti a nehéz örökségre való hivatkozást a pozitív üzenetekkel, de ezt a keveréket nagyon precízen kell összeállítani, különben könnyen a Demokrata Liberális Párt (PD-L) malmára hajthatják a vizet.
A PD-L eleve a kormánybuktatásból is profitálhat, hiszen a vesztesekkel mindig könnyebb szimpatizálni, mint a nyertesekkel, így néhány százalékot már csak a kormánybuktatás is hozhatott a konyhájukra. Ion Iliescu óva intette Pontát attól, hogy belehajszolja magát a választások előtti hatalomátvételbe. Iliescu ugyanis tudja, hogy így tovább csökken az ellenzék esélye arra, hogy 50 százalék feletti eredményt érjen el a várhatóan novemberben sorra kerülő választásokon. A kormányzás tehát igazi lutri az USL számára.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

Három éve hunyt el László Ferenc
„Még nem tudjuk, kit veszítettünk el” – írta egy hozzászóló a Szabadság sportblogján László Ferenc halálhíre kapcsán. És valóban. A szerkesztőség gyászba borult, egykori munkatársai könnyet ejtettek érte, mi, a fiatalabbak pedig sorra kérdeztük kollégáinkat: ki volt László Ferenc? „Sportújságíró”, „a legjobb”, „humoros”, „gavallér”, „úriember” és folytathatnánk a sort. Mindenkinek mást-mást jelentett a vele való személyes kapcsolatától függően, de alapjában véve mindenkinek ugyanazt: a szakmájában zseniálisat nyújtó, emberként, barátként, munkatársként példaértékű személyt. Röviden: Fricit, esetleg Frici bácsit. És hogy kit veszítettünk el? Még mindig nem tudhatjuk, mert munkásságának egyes elemei csupán most kerülnek elő. Ami biztos: László Ferenc nemcsak felbecsülhetetlen értékű munkát tett le az asztalra, hanem az erdélyi magyar sportújságírás atyjaként magát az asztalt is ő maga faragta.
Egy nap híján három éve borította gyászba a Szabadság szerkesztőségét és az újságolvasók szívét a hír: elhunyt László Ferenc, az erdélyi magyar sportújságírás stílusteremtő, példamutató atyja.
Kolozsvárott született 1930. március 10-én. Apja, László Ferenc tisztviselő és műszaki rajzoló, anyja, Bácsi Erzsébet háztartásbeli. Tanulmányait szülővárosában kezdte, a Kolozsvári Református Kollégiumban tanult és utódiskolájában végzett és érettségizett 1949-ben. Az egyetemen kémiát tanult, de sosem vonzotta ez a szakma. Később a Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézeten (Tanárképző Főiskola) román és magyar nyelv, valamint irodalom szakon szerzett diplomát, 1971-ben. Ezután a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–német nyelv és irodalom szakát is elvégezte, és 1975-ben államvizsgázott, akkor már közismert újságíróként.
Első publikációi közé az 1943 nyarán magánkiadásban megjelentetett bethleni Nyári Közlönyben írt sportcikkei sorolhatóak, 13 évesen ő szerkesztette a lap sportrovatát. A református kollégiumban eltöltött középiskolás diákévei alatt a Világosság című napilapnak ő írta a diáksággal kapcsolatos sporthíreket.
Elsőéves egyetemistaként értesült a Népsport – a mai Nemzeti Sport elődje – hasábjairól, hogy az újság sportújságírókat keres. Beküldött pályázatára pozitív elbírálást kapott és ekkor már a professzionális szaklap munkatársaként dolgozhatott. Tudósítói állása azonban alkalmi munkának bizonyult, a megélhetéshez ez nem volt elég. Éppen emiatt döntött úgy, hogy él a lehetőséggel és beáll az Armătura gyár bérszámfejtői közé nyárára. Nemsokára lapunk elődje, az Igazság levelezőket toborzott tanfolyamra. A gyár ifjúsági szervezete László Ferencet jelölte, akinek nyert ügye volt, amint kiderült, hogy Budapestre tudósít. 1950. november 1-jétől László Ferenc az Igazsághoz „igazolt”, és a napilap a későbbiekben már nevet változtatott, amikor ő még mindig a sportrovatának a vezető szerkesztője volt. Újságírói munkája mellett több sportot maga is űzött. 1947–1949 között a Kolozsvári CFR-nél leigazolt teniszezőként sportolt, 1948-ban a Kolozsvári Református Kollégium kosárlabdacsapatával városi bajnoki címet szerzett. 1947–1954 között hét éven át versenyszerűen is űzte a kosárlabdázást: a Kolozsvári Viktória, majd a Kolozsvári Vasas és a HSK után a Kolozsvári Szpártákban is kosarazott. A kosárpályától szakítva 1954–1960 között vívott és öttusázott a Kolozsvári Tudomány, majd a Kolozsvári Dinamó színeiben. 1949 és 1959 között kosárlabdaedzőként is tevékenykedett.
László Ferenc eleinte csak tudósításokat közölt az Igazságban, de 1950-től gyakorlatilag ő jelentette a napilap sportrovatát. Bár a sportrovatvezetői állását hivatalosan csak 1956-ban kapta meg, Dózsa Sándor egykori munkatársának visszaemlékezése alapján 1953-ban László Ferenc már egyedül szerkesztette a sportot. 1954-től a Kolozsvári Rádiónál is munkát vállalt, ez azonban nem akadályozta őt az újság szerkesztésében, mert egybevágott a két munkakör. Szepesi Györggyel való levelezése nagyban befolyásolta László Ferenc rádióriporteri munkásságát. Az Aranycsapat tizenkettedik tagjának titulált Szepesivel az-után vette fel a kapcsolatot, hogy a Kolozsvári Rádiónál megkezdte a rádiós munkásságát. Kettejük között életre szóló barátság alakult ki.
A rendszerváltás után Szabadság lett a magyar lap. 1991-ben László Ferenc nyugdíjba vonult, és ezután közölte mindazon cikksorozatait, amellyel hallgatnia kellett az átkosban. Nyugdíjazása után még több mint tizenöt éven át szerves részét képezte a Szabadság sportrovatának. Kalendárium-szerű írásai (Ezen a napon, Ezen a héten, Hétről hétre) mellett pályafutása egyik legnagyobb kutatómunkáját közölte a kolozsvári napilap hasábjain: az Ezredvégi arcképcsarnokot – belefoglalva a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) részletes történetét is.
Sportújságírói munkásságára felfigyelve a Révay Nagy Lexikona 1990-ben felkérte László Ferencet, hogy gyűjtse össze az ismert erdélyi magyar sportolók szócikkeit. 1990–1994 között ötszáz sportolót mutatott be, pályafutásukat, eredményeiket. A Révaynak végzett munkáját részben átültette – és kiegészítette – az 1996-ban megjelent Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? és az egy évvel később megjelent, 1997-es Romániai magyar ki kicsoda című lexikonba is.
Pályafutása során több mint tíz lapnak tudósított rendszerességgel, és három rádióban hallgathatta tudósító és megemlékező műsorait a közönség. Első, elismert lapban közölt írása 1948-ban jelent meg a Világosságban, utolsó újságírói munkáit pedig a Paprika Rádiónak telefonos bejelentkezések alkalmával vezetett műsora képzelte, 2008-ban. A fentiekből kiderül: több mint 60 éven át szolgálta a magyar olvasóközösséget cikkeivel, kutatásaival, teljes munkájával.
Az Igazság sportszerkesztőjeként 1979-ben és 1984-ben ő nyerte el a Penna-díjat. 1993-ban a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) neki ítélte a rádiós Nívódíjat – ő nyerte el először ezt az elismerést. Pályafutását, több mint félévszázados munkásságát a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Aranytoll-díjjal koronázta meg 2001-ben.
2009. május 1-jén legyőzte őt a betegség, és kiragadta családja, munkatársai, olvasói köréből. Ugyanabban az évben szeptember 11-én a Minerva-házban megnyitották a László Ferenc Sporttörténeti Gyűjteményt, hagyatékát pedig ma is büszkén őrzi a Minerva Művelődési Egyesület. A három éve elhunyt László Ferenc az erdélyi sportújságírás legátfogóbb életművét hagyta az utókorra.
KOVÁCS HONT IMRE. Szabadság (Kolozsvár)

Meggyaláztak egy kovásznai helységnévtáblát
Ismeretlen tettes(ek) lefestették Kovászna város kétnyelvű helységnévtáblájának magyar feliratát. Ehhez hasonló vandalizmus több mint egy évtizede nem történt a fürdővárosban; igaz, három éve Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is így gyalázták meg a magyar feliratokat.
Minden jel szerint a hétvégén történhetett az incidens, ismeretlen(ek) fekete festékszóróval festették be Kovászna Zabola felőli bejáratánál elhelyezett helységnévtábláját.
Lőrinc Zsigmond polgármester szerint ez a vandál megnyilvánulás a közelgő választásoknak tudható be, ugyanis ilyenkor sokkal könnyebben felszínre kerülnek a magyarellenes indulatok, „de Kovászna már rég nem az a város, amelyik teret ad a nacionalista kitöréseknek” – szögezte le az elöljáró. A meggyalázott táblát mihamarabb ki fogják cserélni.
Az eset kapcsán Butyka Gyula, a városi kultúrház igazgatója elmondta, hogy közel tizenöt éve történt hasonló eset, amikor a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont névtábláját firkálták össze ismeretlenek.
2009 őszén Kézdivásárhely Bereck felőli bejáratánál található helységnévtábláját festették össze hasonló módon, pár héttel ezt megelőzően a sepsiszentgyörgyi tábla magyar feliratát tették tönkre.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Egyezményt írt alá az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum
A két kisebbségi érdekvédelmi szövetség, az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei szervezetei vasárnap délben aláírta azt az együttműködési protokollt, melynek jegyében közös listákon indulnak a júniusi, helyhatósági választásokon.
A Szatmárnémeti RMDSZ székházában megtartott sajtótájékoztatón az egyik felet Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács és a megyei szervezet elnöke, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti elnöke és Draveczky Károly, a megyei tanács RMDSZ-es frakciójának vezetője, a másik oldalt pedig Johann Forstenheizler, a Német Demokrata Fórum megyei és Leitner István városi elnöke, továbbá Keizer Lajos megyei tanácsos képviselte.
„Örömmel tölt el, hogy mint 1992 óta mindig, ezúttal is meg tudunk egyezni az NDF-el. Immár húsz éve közösen dolgozunk a megye fejlődéséért", nyugtázta a megállapodást Csehi. „Együttműködésünk gyümölcsöző és eredményes volt mindkét fél számára. A mostani választásokra is fel vagyunk készülve, hisz immár két évtizedes tapasztalat áll mögöttünk", mondta Forstenheizler.
„Az NDF mindig is minőségi tanácsosokat delegált, igazi technokratákat, akik igazi csapatemberek. A fórum hatalmas szerepet játszott a német befektetők Szatmárra való csábításában. Emellett mindkettőnk számára az egyik legfontosabb prioritás az anyanyelvi oktatás biztosítása", nyilatkozta Kereskényi. „Egyedül nem érhetnénk el céljainkat, ezért szükségünk van partnerekre. Én azt mondanám, ez az együttműködés nem is 22 éves, hanem 300, hiszen e két nemzetiséget immár három évszázada összeköti a közös múltja", fogalmazott Leitner István, az NDF városi szervezetének vezetője.
„Ez egy természetes együttműködés, aminek kulturális és történelmi gyökerei vannak. Meggyőződésem, hogy más partnerségben nem tudnánk olyan hatékonyan képviselni a kisebbségek érdekeit", fejtette ki Ilyés, aki kiemelte, az olyan stratégiai fontosságú beruházók, mint a Zollner, a Casco, a Draxlmayer, a Caro, a Contitech vagy a Polipol Szatmár megyei szerepvállalásában a Fórumnak elévülhetetlen érdemei vannak. „Ki merem jelenteni, a Fórum nélkül szegényebb lenne a megye."
Keizer Lajos megyei tanácsos szót ejtett a nagykárolyi együttműködésről is, kiemelve, hogy sokat sikerült eddig is megvalósítaniuk. „Eddig is jó csapatot alkottunk és véleményem szerint jó úton haladunk. Ezért is kérem a megye német és magyar lakosainak a támogatását". Draveczky szerint az elmúlt 22 év bebizonyította: a kisebbségeknek össze kell tartaniuk.
A vasárnapi megállapodás értelmében Leitner János és Reszler István helyet kap az RMDSZ városi tanácsjelöltek listáján, a 10. és a 15. helyen. Kaiser István, Nagy Mária és Reszler István a megyei tanácsosi listára kerül fel, míg Keizer Lajos, Müller János és Tempfli László a nagykárolyi listán kap helyet. Erdély.ma

Dankanits Ádám nagyenyedi évei (1955–1961)
Üdvös dolognak tartom, hogy a Kolozsvár Társaság nemrég Dankanits Ádám művelődés-, irodalom- és könyvtörténész emlékének fölelevenítésére szentelte egyik ülését, mely alkalommal a fölszólalók részleteiben vázolták a szakember életútjának legfontosabb szakaszait, szakmai, tudományos munkásságának sokoldalú vetületét, tanulmányíróként, egyetemi tanárként, és szerkesztőként egyaránt. Az alábbiakban életútjának enyedi állomását próbáljuk föleleveníteni s ezáltal minél teljesebbé tenni a tudós, a szakember, az igazgató, a könyvtáros alakját, személyiségét.
Feltárt adataim szerint 1955-ben érkezett Enyedre, ahol a Bethlen Kastélyban az alig pár évvel annak előtte, 1951-ben berendezett Történelmi Múzeumban kapott igazgatói állást. Itt jegyzem meg, hogy a beindult múzeumban a Bethlen Kollégiumból kiemelt és áttelepített történelmi állomány képezte az alapkiállítás lényegbevágó részét, s ezáltal kapott illusztrálást az ókor, a középkor, a modernkor, numizmatikai szempontból pedig a gr. Mikó Imre kollégiumi főgondnok éremgyűjteménye, néprajzi vonatkozásban a Fenichel Sámuel-féle Új-Guineai gyűjtemény s nem utolsósorban régészeti szempontból a XIX. sz. végén Fogarasi Albert és Bodrogi János kollégiumi professzorok által Marosgombáson feltárt erdélyi honfoglalás kori magyar sírok állománya. Az általam áttanulmányozott múzeumi irattári anyag alapján elmondhatom, hogy az akkori idők biztosította munkakörülmények, igények, elvárások, ideológiai dogmák stb. közepette Dankanits igen sokrétű teendők, feladatok megvalósítója volt. Fiatalos lendülettel vállalta s tett eleget mind a helyi, mind a tartományi és minisztériumi követelményeknek. Nem könnyű egy cikk keretében fölidézni sokirányú, igen gyakran nem is a szakmájába vágó teendőinek sokaságát. Leltározott, adminisztratív levelezést bonyolított le, kiállításokat szervezett, anyagi, pénzügyi forrásokat igényelt, népszerűsítő és szakmai előadásokat tartott, tudományos levelezést folytatott hasonló intézményekkel és személyiségekkel, régészeti ásatásokat bonyolított le kolozsvári szaktársakkal, melyek eredményeiről tudományos dolgozatokban számolt be, a múzeum alapállományát gyarapította beszerzésekkel és adományokkal, annak tevékenységéről az Igazság és Előre napilapokban számolt be népszerűsítő cikkei keretében. Mindezek mellett ún. házon kívüli megbízatást is vállalnia kellett. E tekintetben csupán egy epizódot említenék, amikor is az akkori rajoni néptanács részéről azon feladatot kapta, hogy intézkedjen és szállítsa haza Fugadra, Ispánlakára és Megykerékre a Kolozsváron megjavított falurádiókat. És Ádám ment Kolozsvárra, és hozta a készülékeket, és gyalogolt aztán tíz kilométereket, hóna alatt a falurádióval esőben, sárban, szélben egyaránt. És ment Torockóra (20 km), csak ő tudja, mivel, hol a helybeli kollektív gazdasággal kötött szerződést a múzeumépület kibővítése s kéttucatnyi, fenyőfából készítendő állvány előállítása végett. Jelenleg a lépcsőház szerepét betöltő melléképület siralmas állapotban vár jobb sorsára. Közben a látogatók ezreit kalauzolta a kiállítótermekben, kiknek száma a fellelhető statisztika szerint ekképp alakult: 1951– 8500 látogató; 1952 – adathiány; 1953 – 4408; 1954 – 10 006; 1955– 5600; 1956 – 7000. Sok, vagy kevés azokhoz az időkhöz viszonyítva: döntse el az olvasó. Itt jegyzem meg, hogy jómagam, mint VII.-es diák léptem át először osztályommal együtt e múzeum küszöbét 1961-ben becses emlékezetű Köble József történelemtanárom vezetése alatt. Jól emlékszem manapság is a kiállított anyag rendkívüli gazdagságára, változatosságára, amelyből napjainkra alig maradt némi látnivaló, a lényeg részben raktáron, de javarészt más hazai intézményekbe – Gyulafehérvár, Nagyszeben, Bukarest stb. – vándorolt, úgymond jobb megőrzés végett. Az intézmény pedig ún. régészeti múzeumként éli mindennapjait, a befogadó Bethlen Kastély viszont minden részecskéjében sürgős és általános felújítást igényel, ami már nagyon régóta esedékes.
Egy pillanatra viszont még időzzünk el Dankanitsnál. 1956. december 15-én kelt, s a Művelődési Minisztériumhoz intézett jelentésében többek között közli, hogy „Az utóbbi két évben Enyed rajon múltjának dokumentációs feltárásán munkálkodtunk. E tevékenység párhuzamosan zajlik: 1) felszíni régészeti ásatások, 2) építészeti kutatások (különösen a népi építészet terén), 3) a kulturális műemlékek kutatása, 4) a rajon társadalmi életére vonatkozó bibliográfia összeállítása. Mindezek mellett a múzeum épületét ábrázoló képeslap megvalósítása, az 1437-es parasztlázadásra vonatkozó kiállítás megszervezése, 3 helytörténeti előadás megtartása Enyeden, Felvincen és Marosújváron és ugyanitt egy állandó jellegű helytörténeti kiállítás megnyitása szerepel napirenden”. Ugyanezen keretben, 1956 májusában Enyed rajon amatőr festőinek alkotásaiból nyitott kiállítást a múzeumban, azon év nyarán a kolozsvári Művészeti Múzeum adott helyet az enyedi karikaturisták alkotásainak, majd decemberben ismételten Enyeden mutatják be festményeiket a helybeli alkotók. 1957 márciusában a helyi művelődési házban szervez képzőművészeti kiállítást, majd azon év decemberében Vass Albert enyedi festő és rajztanár mutatja be alkotásait a múzeum kiállítótermében. S ugyanazon évben a kolozsvári Művészeti Alaphoz fordul egy kétnyelvű: román–magyar feliratos alkotás kivitelezéséért: „Vizitaţi Muzeul raional de istorie Aiud, Látogassa meg a rajoni történelmi múzeumot”.
Dankanits a múzeumban kifejtett tevékenységét 1957. december 11-ével kezdődően a közelben levő Bethlen Dokumentációs Könyvtárban folytatja. Ugyanis akkoriban a rövid ideig a könyvtárban tevékenykedő Lazăr Valeriu – mit sem értvén a magyar könyvekhez, nem ismervén a magyar nyelvet – a helyhatóság döntése szerint, személycsere révén, átvette a múzeumot, Dankanitsot pedig áthelyezték a könyvtárba.
Mielőtt tovább lépnénk azonban, tisztázzuk pár mondatban a Bethlen Könyvtár akkori helyzetét. Mint ismeretes, az államosításig a könyvtár a Bethlen Kollégium szerves részét képezte. A múzeumok, könyvtárak, művelődési intézmények államosításáról szóló, 1951-ben megjelent rendelet értelmében a Bethlen Könyvtár is állami tulajdonba kerül, „Állami Bethlen Dokumentációs Könyvtár” elnevezés alatt, és központi szinten az Oktatási és Művelődési Minisztérium keretében működő Művelődési Intézmények (Aşezăminte Culturale) hatáskörébe, majd a későbbiek során ugyanazon szaktárcánál a Könyvtárak Igazgatóságának felügyelete alá kerül. Helyi szinten az akkori rajoni néptanács a felettes hatóság, mind anyagi, mind személyzeti, adminisztrációs vonatkozásban. Dankanits két új kollégája: Böjthe Jolán, aki 1957. április 15-én kezdi könyvtárosi munkáját, és Vita Zsigmond, aki másodjára 1956. március 15-én kap alkalmazást a Bethlen Könyvtárban. Dankanits tehát 26 évesen foglalja el Turnovszky Sándor igazgató nyugdíjba vonulása után a Bethlen Könyvtár igazgatói székét.
A könyvtár irattárának áttanulmányozása során (amelyet a legnagyobb rendben és szabályszerűen hagyott maga után az 1968. augusztus 31-én nyugdíjba vonuló Vita Zsigmond), Dankanits, mondhatni zökkenőmentesen, ugyanazon stílusban és ritmusban – s minden bizonnyal még nagyobb kedvteléssel – folytatja sokrétű, most már könyvtárosi teendőit. 1958 januárjában már a gyulafehérvári Batthyaneumban érdeklődik az 1788-ban kiadott: Deutsch-Ungarisches Wörterbüchlein zum Gebrauche der Schulknaben c. munka, és egyéb, 1788 előtt Gyulafehérváron nyomtatott szótárak, valamint a püspöki nyomda felállítása iránt. S ugyancsak januárban a kolozsvári antikváriumban keresi hivatalos levele által Báthori István erdélyi fejedelem levelezését, Komjátszeginek Békés Gáspárról írott munkáját s az Erdélyi Múzeum Almanachját. A könyvtári munka megkönnyítése végett a szakminisztériumhoz folyamodik egy írógép biztosítására, mely igényét alábbiak szerint indokolja:
„Könyvtárunk közel 65 000 kötettel rendelkezik. Ezen állomány feldolgozása, katalogizálása, újrakatalogizálása nem nélkülözheti egy írógép biztosítását, melynek napi használata 6-7 órás munkaidőt venne igénybe. S ha tekintetbe vesszük, hogy a városi könyvtár sem rendelkezik írógéppel, akkor az írógépes munka napi 8-9 órát igényelne. Ennek hiányában képtelenek vagyunk feladatkörünket megfelelő módon teljesíteni. Az esetleges juttatás esetén kérjük, szíveskedjenek román–magyar–német billentyűzettel ellátott készüléket biztosítani.” A szaktárcának nem lévén módjában kérését teljesíteni, a helyhatósághoz irányította a kérvényezőt a kérdés megoldása végett. Helyi szinten hosszadalmas várakozás következik, s így 1959. augusztus 28-án újabb beadvánnyal igényli a nélkülözhetetlen munkaeszközt, mely kérésében fenti indoklását alábbiakkal egészíti ki: „Tekintettel arra, hogy könyvtárunkat, az ország egyik legértékesebb intézményét igen gyakran külföldi kutatók is igénybe veszik, tűrhetetlennek tartjuk, hogy manapság is ezt az immár elavult, kéziratos módszert alkalmazzuk a katalóguscédulák elkészítésénél. Ugyanakkor igen gyakran a kutatók által igényelt és részükre eljuttatott dokumentumokat is másolással vagyunk kénytelenek elvégezni, amit kézzel végezve, kezdetleges dolognak minősül. Amennyiben írógéphez jutnánk, azt a másik három intézmény, városi könyvtár, történelmi múzeum és természettudományi múzeum használatára is átengedjük.” Így zarándokolt a továbbiak során az aprócska, kezdetleges munkaeszköz hosszú időn át, amíg fel nem mondta a szolgálatot, egyik intézményből a másikba. Egyébiránt a továbbiak során a könyvtár még 1977-ben, ideérkezésem idején sem rendelkezett írógéppel.
Dankanits könyvtári tevékenysége során olyan jeles kutatókat fogadott, s biztosított számukra értékes forrásanyagot, mint: Kiss József, Benda Kálmán, Gyenes Vilmos az MTA részéről, Skultéti Sándor tudományos kutató és Kulcsár Péter Szegedről, Szőkefalvi Nagy Zoltán vegyészkutató Egerből, továbbá Fazoli Sándor történész, Jakó Zsigmond történész, Benkő András zenetörténész, Hajos József szerkesztő, dr. Izsák Sámuel tudományos kutató, Szabó T. Attila egyetemi tanár, Engel Károly tudományos kutató, Jancsó Elemér egyetemi tanár, és Kántor Lajos Kolozsvárról; Ion Berciu muzeográfus Gyulafehérvárról, Iosif Antohi egyetemi tanár Bukarestből, Ján Misianik kutató Pozsonyból, valamint Jarosievitz Zoltán, Demény Zoltán, Király László, Deák Ferenc, Maxim Éva, Molnár Árpád, Bíró Gábor kollégiumi tanárok Nagyenyedről. Ugyanakkor bibliográfiai adatokkal szolgált a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtárnak, az enyedi Történelmi Múzeumnak, Lakatos István és Benkő András zenetörténészeknek, Kós Károly néprajzkutatónak, Jordáky Lajos tudományos kutatónak stb.
GYŐRFI DÉNES
FOLYTATJUK. Szabadság (Kolozsvár)

Újabb szakot akkreditáltak a Sapientia–EMTE-n
A tervezett ütemben halad az egyetem új ingatlanának építése
Több újdonságról számoltak be a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán tegnap megrendezett sajtóeseményen. Tonk Márton, a kar dékánja elmondta: a napokban kapták kézhez a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság azon értesítését, amely szerint akkreditálták a kolozsvári karon működő Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakot. Ezzel 16-ra emelkedett a végleges akkreditációval rendelkező karok száma. Azt is megtudtuk: a Tordai úton épülő ingatlan munkálatai a tervezett ütemben haladnak, így nincs akadálya annak, hogy az új székhely 2013 őszén megnyissa kapuit. Elhangzott még az is, hogy május elején nyílt napokat szerveznek a Sapientián, és hogy a Sapientia egykori oktatója, Lupán Ernő alapítványt hoz létre azzal a céllal, hogy tíz hónapon át ösztöndíjat biztosítson az egyetem jogi karán tanuló legjobb tanulmányi eredményt elért jogászhallgatónak.
Újabb szak végleges akkreditációjáról döntött a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) esetében. Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta: néhány nappal ezelőtt kapták kézhez a kolozsvári karhoz tartozó Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak akkreditációját. – Ezzel 16-ra emelkedett a Sapientián a végleges akkreditációval rendelkező szakok száma. Elképzelhető, hogy idén már mi megrendezhetjük e szak végzőseinek az államvizsgát – magyarázta a dékán.
Tonk Márton arról is beszámolt, hogy az egyetemnek a Tordai úton épülő ingatlanának munkálatai a tervezett ütemben haladnak, ezért nem látja akadályát annak, hogy a 4,5 millió összértékű munkálatok a tervezett határidőre, azaz 2013 őszére befejeződjenek. – Idén január közepén néhány hétig állt a munka, mivel a területen XVIII. századi használati tárgyakra bukkantak. A régészeti feltárás február közepén lezárult, így a munkálatok folytatódtak. Idén év végére az épületnek szerkezetkész állapotba kell kerülnie. Jelenleg a pince kivitelezése zajlik. A 2012-ben elvégzendő munkálatok ára 1,5 millió euró, ebből félmilliót már ki is fizettünk – hangsúlyozta a dékán, majd azt is elmondta, hogy 2011-ben a magyar államtól az egyetem finanszírozására kapott összeg újból elérte a 2 milliárd forintot.
Repülőgépmakett-kiállítás a nyílt napon
A Sapientia–EMTE kolozsvári kara május 3-a és 5-e között, illetve május 12-én nyílt napot szervez. Az eseményre 150–200 középiskolás tanulót és azok tanárait várják nem csak Kolozs, hanem Szilágy, Beszterce-Naszód, Szeben, Fehér, Brassó és Máramaros megyéből is. Tonk Márton dékán elmondta: a más megyéből származó tanulók utazási költségeit a Sapientia fedezi. – Interaktív nyílt napokat szervezünk a középiskolások számára. Az egyetem Déva utcai székhelyén repülőgép- és repülőgép-anyahajó makett kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezen kívül előadásokat és társadalomtudományi, természettudományi és filmes workshopot szervezünk a középiskolásoknak.
Ösztöndíj a legjobb jogászhallgatónak
Lupán Ernő erdélyi magyar jogász, gazdasági és jogi szakíró, egyetemi tanár, aki az utóbbi időben két éven át a Sapientia jogi karának oktatója is volt, a nevét viselő alapítványt hozott létre azért, hogy tíz hónapon át ösztöndíjat biztosítson a Sapientia–EMTE Jogi karán tanuló, legjobb tanulmányi eredményt elért hallgatónak. – Nagy örömet szerzett nekem az, amikor a Sapientián megalakult a jogi kar. Két tanéven át a polgári jogot adtam elő. Ezt követően merült fel bennem az a gondolat: hogyan támogathatnám a magyar nyelvű jogászképzést? Ezért létrehoztam egy alapítványt, amely havi ösztöndíjat biztosít a Sapientia legjobb jogász hallgatójának. A díj odaítéléséről az alapítvány három tagú igazgatótanácsa – Veress Emőd adjunktus, Sztranyiczki Szilárd társult oktató és Tonk Márton dékán – dönt. Lupán Ernő elmondta: hosszú oktatói pályafutása alatt több száz publikációt halmozott fel; ebből 45 könyv. Az ily módon szerzett honoráriumot az évek során összegyűjtötte, és most ebből hozta létre a 70 ezer lej alaptőkével rendelkező alapítványt. Mivel nincs se családja, se közelebbi rokona, ezért döntött úgy, hogy vagyona egy részét a legjobb tanulmányi eredményt elérő sapientiás joghallgató támogatására áldozza. A havi ösztöndíj értéke 200–300 lej közötti. – Életelvem mindig az volt, hogy ne csak magammal, hanem másokkal is törődjek – összegzett Lupán Ernő.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Hunyad sokszínű magyar napjai
Javában zajlik a hétvégén elkezdődött III. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, amely főzőversennyel, sportvetélkedőkkel, kiállításokkal, koncertekkel, könyvbemutatókkal és gyerekprogramokkal várta-várja a megye magyarságát.
„Ezt a földet választottam, ezt a napot úgy akartam!” – az ismert Republic dal idézett sorai még vasárnap hangzottak el a vajdahunyadi vár külső udvarán a III. Hunyad Megyei Napok megnyitóünnepségén több mint 3000 ember előtt: a szórványban élő magyarok újra bizonyították élni akarásukat, felmutatva az összefogás erejét. Babos Aranka főszervező elmondta: a rendezvény sikerének elengedhetetlen feltétele a lelkes csapat, amely fáradtságot nem ismerve mindent megtesz a rendezvény sikere érdekében.
Bende Barna független polgármesterjelölt egy, a Magyar Napok keretében tartott délutáni beszélgetés alkalmával elmondta, a program a kulturális sokszínűség jegyében zajlik, és ez azért jó, mert az egymás mellett élő nemzeteknek alkalmuk van megismerkedni és esetleg el is sajátítani egymás szokásait.
A szeretet a legfontosabb fűszer – ez volt május 1-jén a Pogocsán–Sáfár–Dezméri főzőcsapat mottója a dévai Magyar Háznál a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmából szervezett családi majálison, amelyre népes tömeg gyűlt össze. A rendezvény első óráiban az egybegyűltek a benevezett hat csapat egyikének drukkolhattak a focibajnokságon. A díjátadó ünnepségen minden csapat oklevélben részesült – egyébként az Old Boys csapat nyerte a bajnokságot, második lett a Kolostor csapat, harmadik a Téglás – mondta Pogocsán Ferdinánd, a majális szervezője.
Amíg a férfiak a bőrt rúgták, addig a főzőversenyre benevezett négy csapat finom ételekkel lepte meg az egybegyűlteket. A Szent Ferenc Alapítvány családja kapros nokedlivel készült pörkölttel nyerte el az első helyezést, őket követte a Gáspár–Barra család babgulyása, a Pogocsán–Sáfár–Dezméri jókais babgulyása, illetve a Lengyel – Máté család csángógulyása. Az ízletes ételek titkát a csapatok nem árulták el, viszont egyikük annyit elmondott: az ételek elkészítésében „a szeretet a legfontosabb fűszer”.
Aki a népdalt és a néptáncot szerette, az a Magyar Ház hűvös termében megnézhette a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalkörének, illetve a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport előadását.
A családi majális palacsinta kiállítással kezdődött, amit az Összhang nőegylet tagjai készítettek. A hagyományos lekváros és túrós palacsinták mellett sonkás, tojásos, gombás rakott palacsintát, valamint csörögét és aranygaluskát is kóstolhattak a jelenlevők. Miközben a gulyás és krumplipaprikás főtt, Szabó Zoli slágerekkel teremtette meg a jó hangulatot. Ezt követte a népi táncház és a hagyományos bál.
Minden magyarra szükség van
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitóünnepségen elmondta: válságos időkben minden magyar emberre szükség van, mint ahogyan az összefogásra és közösségépítésre is. – A III. Hunyad Megyei Magyar Napok bizonyítéka annak, hogy itt, a szórványban nem fog lemorzsolódni ez a nagy család, hanem megerősödve építkezik egy jobb, szebb jövő reményében. Mircea Moloţ, a Hunyad Megyei Tanács elnöke is köszöntötte a népes tömeget, és kijelentette: a magyarság az elkövetkezőkben is partnerre fog találni személyében.
A rendezvénysorozat során központi szerepet kap a család, ezért vasárnap is számos családi programmal vártak szülőket, gyermekeket. A vajdahunyadi vár külső udvarán felállított sátrakban pszichológiai tanácsadáson, kézműves foglalkozásokon és a Családi ízek elnevezésű főzőversenyen vehettek részt az érdeklődők. Délután fellépett még a dévai Renaissance tánccsoport és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, eközben pedig szombathelyi kézművesek foglalkozásai lefoglalták a kisebbeket.
Több település is bekapcsolódott
A központi rendezvénnyel párhuzamosan a megye más településein, illetve Vajdahunyad más helyszínein is zajlott a kulturális élet. Déván Kulcsár Székely Attila színművész tolmácsolásában került sor Wass Albert Mustármag című előadására. Vajdahunyadon nagy sikernek örvendett a Szent Koronáról szóló előadás, amelyet a római katolikus templomban tartottak, de különleges élményben lehetett része mindazoknak is, akik ellátogattak Fazakas Tibor festőművész kiállítására a vajdahunyadi Magyar Házba. A Szászvárosba érkezők Szakács Gábor és Friedrich Klára előadását hallgathatták meg, akik a rovásírásról és Torma Zsófia régészről tartottak színvonalas és érdekes előadást.
Vasárnap este a vajdahunyadi vár udvarán többezer ember hallgathatta és dúdolhatta az együttessel közösen a Republic zenekar közismert dalait. A koncertre nemcsak a megyéből, de az ország számos településéről érkeztek lelkes rajongók.
Idén is volt májusfa
A hétfői programok a néphagyományokra összpontosítottak. Csernakeresztúron – Hunyad megye egyetlen magyar többségű településén – a májusfaállítás hagyományát ápolták ez alkalommal is. A tavasz ősi jelképét, a fiatal lombos fát a legények május első napjának hajnalán lopják be a lányok udvarába. A hajadonoknak ki kell találniuk, kitől kapták a fát, s ha megsejtik, és kedvükre való az illető legény, akkor színes szalagokkal díszítik fel azt, és kitűzik a kapuba. Minél több fát kap egy lány, annál büszkébb lehet, hiszen azt jelenti, sok legény választaná szívesen párjául. Ma már krepp-papírból készülnek a szalagok, régen viszont a lányoknak hosszú színes szalagjuk volt, azt kötözték a májusfára, s minden színnek megvolt a maga jelentése – tudtuk meg Szabó Juliannától a csernakeresztúri néptánccsoport vezetőjétől. A májusfaavatás után az iskola előtti téren színvonalas előadással lépett fel a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre. A rendezvényen jelen volt Czakó Gábor író, aki örömmel és megelégedéssel szemlélte a ma is élő népszokást.
A Téglás Gábor Iskolaközpontban került sor az EMKE Kisenciklopédia és Szabadegyetem keretében Czakó Gábor Kossuth-díjasíró, publicista, képzőművész Beavatás a magyar észjárásba című előadására. Az író rámutatott a magyar nyelv, észjárás és gondolkodás különleges mivoltára, nyelvünk különös sajátosságait számtalan példával támasztotta alá.
A vajdahunyadi hétfői gyerekprogramot péntekre halasztották a május 1-je alkalmából esedékes munkaszüneti nap miatt, ezért a szervezők péntek délelőtt várják a játszani, rajzolni szerető óvodásokat és iskolásokat a vajdahunyadi Magyar Ház udvarára.
Kun-Gazda Kinga-Viola. Szabadság (Kolozsvár)

Országos Katolikus Egyetemista Találkozó
Isten keresése és felfedezése együtt
A Bánság fővárosában április 27–29. között került sor az Országos Katolikus Egyetemista Találkozóra (OKET) a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK) szervezésében.
A találkozó 1994-ben indult, amikor a kolozsvári és temesvári egyetemi lelkészségek fiataljai egymással szerettek volna találkozni. A rendezvény idővel félévente megrendezett igényes fórummá nőtte ki magát, amelyen a Brassói Egyetemi Lelkészség (BEL), a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség (CSEL), a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség (KEL), a Marosvásárhelyi Egyetemi Lelkészség (MA-FIA), a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösség (TEKMEK) fiataljai és a gyulafehérvári teológián tanuló kispapok megoszthatták egymással tapasztalataikat, gondjaikat, együtt vehettek részt ifjúsági szentmisén és imákon, nyitottan, szabadon beszélhettek a hitük megéléséről, Istennel való kapcsolatukról.
A mostani találkozó címe Isten… hol vagy? volt. Vendégeink voltak a BEL, a CSEL, a KEL, a MA-FIA és a TEIFI-D fiataljai. Három nap alatt egy időszerű témát közelítettünk meg különböző nézőpontok segítségével. Az első napon az esti ima által elmélkedhettünk Isten jelenlétéről életünkben. Az életút állomásait ábrázoló kellékek, képek, imák, idézetek segítségévél felfedezhettük Isten jelenlétét. Láthattuk, hogy Isten gondviselő szeretete végigkísér gyermekkorunkban, hivatásunkban, párkapcsolatunkban, családunkban, magányunkban.
Szombaton ft. Szilvágyi Zsolt Istenkeresés a XXI. századbancímmel tartott előadást. Rámutatott arra, hogyan lehet megtalálni Istent abban a szekularizált, globalizált világban, amelyet talán legjobban Pilinszky János szavai jellemeznek a következőképpen: „Olyan világban élünk, ahol az evidenciák meghasadnak”. A vágyakozás, az elhatározás, az aszkézis, a bátorság, az önismeret útját bejárva megtalálhatjuk Istent. Az előadást követően bizalomjáték, képmeditáció, hangoskönyv és videórészlet segítségével beszélgettünk el kiscsoportokban arról, hogy hol van Isten hétköznapjainkban. A délutáni szentmisét msgr. Dirschl Johann általános helynök mutatta be, a prédikációban ft. Kocsik Zoltán kiemelte, hogy Jézus köztünk lakik.
Vinnai András a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata által bemutatott Furnitur című zenés vígjátéka az elidegenedett, felelősség elől menekülő, értékeket kifordító társadalom mindennapjait ábrázolta humorosan, ironikusan és drámaian. Az előadást buli követte, amelyen ft.Andó Attila szolgáltatta a jó zenét.
A vasárnapi szentmisét ft. Bene Tamás mutatta be. Prédikációjában kiemelte, hogy fontos önmagunkban felismerni Istent. A találkozót záró kiértékelőben a résztvevők kiemelték, hogy egy családias és tartalmas rendezvényen vehettek részt, ahol fontos volt az egymással és Istennel való találkozás.
A rendezvény nem jöhetett volna létre támogatóink, partnereink nélkül. Köszönetet mondunk a szervezőcsapat minden lelkes tagjának és támogatóinknak: a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek, a Temesvári Erzsébetvárosi Római Katolikus Plébániának, a Szalvatoriánius Rendháznak, a Csiky Gergely Állami Magyar Színháznak, az Airtechnik Kft-nek, a Courier For You Kft-nek, az Euro Motor‘s Kft-nek, az Expert Software Applications Kft-nek, a Kenyo Pan Kft-nek, a Media Crusher Kft-nek, a Quick Lunch Kft-nek, a Rewox Hungaria Kft-nek, a Sofasoft Kft-nek.
Molnár Tímea-Imola. Nyugati Jelen (Arad)

Nem tetszik az LMP-nek a Székely himnusz
Budapest – Lezsák Sándor „becsempészte” a Székely himnuszt az új köztársasági elnök beiktatásának ünnepi ülésébe. Az LMP szerint irredenta műdalnak nincs helye nincs helye az állami eseményeken.
A Székely himnusz eddig nem volt része a parlament hivatalos ünnepségi koreográfiájának, Áder János köztársasági elnöki beiktatása végén mégis közös eléneklésére szólította fel a képviselőket Lezsák Sándor, a Kövér Lászlót helyettesítő ideiglenes házelnök. Csanády György és Mihalik Kálmán 1921-es szerzeménye először a 2010-es országgyűlési alakuló ülésen hangzott el az országgyűlésben, ám akkor még a protokoll részeként: a Jobbik csempészte be a műsorba – emlékeztet az Index.
Az Indexnek nyilatkozó Jávor Benedek LMP-s frakcióvezető szerint Székely himnusznak nincsen helye a köztársasági elnök beiktatásának eljárásában, ami egy közjogi aktus, ahol a törvényben megszabott Himnuszt és Szózatot éneklik. Jávor ezzel egyúttal azt is magyarázni akarta, hogy pártja képviselői miért nem énekelték a szerinte „a programba hekkelt irredenta műdalt".
civishir.hu. Erdély.ma

Bunta Levente nyílt levele Kövér Lászlónak
Tisztelt Elnök Úr!
Mindenekelőtt engedje meg, hogy újból elmondjam, teljes mértékben támogatjuk és üdvözöljük a Magyar Országgyűlés elhatározását, miszerint Nyirő József, a székely apostol végső akaratát teljesítik, hazahozzák hamvait.
Nyirő József Székelyföld szülötte. Épp ezért a székely apostol hazatérése nem jelentheti különféle pártok politikai, választási kampányának programját!
Az Ön nevében eljáró Fráter Olivér tevékenysége zavart keltő városunkban – sajnálattal tapasztaltuk, hogy nem azonosul a székely nép lelkületével, törekvéseivel – sarkalatosan képviseli Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnökének politikai érdekeit és nézeteit. Legutóbbi levelében személyemet, általa pedig a székelyudvarhelyieket több ízben megsérti támadásokat és valótlan vádakat fogalmazva meg.
Úgy gondoljuk, hogy a magyar nép egységét, identitástudatát és nemzetegyesítő törekvéseinket az ilyen hozzáállás egyáltalán nem támogatja! Ugyanakkor mégis reméljük, hogy ez a magatartás és viszonyulás nem tükrözi a Magyar Országgyűlés álláspontját.
Fontosnak tartanánk azonban, hogy a magyar állam segítségével Székelyföldön, a székelyek szervezésében kerüljön sor Nyirő József hamvainak végső nyugalomra helyezésére.
Az Ön, illetve az Országgyűlés elnöki megbízottjának viszonyulása megkérdőjelezi, hogy méltón tudják-e teljesíteni Nyirő végakaratát, mely szerint az író végső lelki megnyugvását remélte hazatérése által. Az Önök politikai eljárása kapcsán a kegyeletsértés veszélye áll fenn. Ennek elkerülése végett várjuk el azt, hogy a hamvak átadására Székelyföld határában kerüljön sor, a székelyek küldöttei vegyék át, és gondoskodjanak a méltó, kegyeletteljes elhelyezéséről.
Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala bízik az Önök együttműködési szándékában, tekintettel az esemény fontosságára, méltóságára. Ismételten kérjük, hogy őrizzük meg az esemény politikamentességét! Ezen történelmi pillanat kapcsán ünneplőbe öltöztetjük lelkünket, díszbe öltöztetjük a várost, és székely közösségünk tagjaiként veszünk részt e mindannyiunk számára jelentős eseményen.
Kérjük, tartsák tiszteletben azt, hogy Nyirő József a székelyeké, Székelyföldé.
Székelyföld pedig a mienk, székelyeké!
Tisztelettel, Bunta Levente, polgármester. Erdély.ma

Engedély nélkül is megtartják Nyirő József újratemetését
Az emigrációban elhunyt Nyirő József újratemetését szervező Országgyűlés Hivatala szerint Székelyudvarhely polgármestere nem támogatta az újratemetéssel összefüggő közterülethasználati engedély kiadását, ennek ellenére május 27-én, pünkösd vasárnapján megtartják a rendezvényt.
Az Országgyűlés Hivatalának pénteki közleménye szerint a hivatal képviselői – mint Nyirő József újratemetésének szervezői – április 18-án Székelyudvarhelyen megbeszélést folytattak Bunta Levente polgármesterrel az újratemetéssel összefüggő székelyudvarhelyi közterülethasználati igényekről, és a városvezető akkor az ügy kapcsán a nemzeti összefogás szükségességéről beszélt.
Mint írják, ezek után sajnálattal vették tudomásul, hogy a város polgármestere nem támogatta a Márton Áron térre vonatkozó közterülethasználati kérelmet, amelyet az újratemetés helyi társszervezője, a Székelyudvarhelyért Alapítvány nyújtott be. A közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy a március 26-án benyújtott kérelemre a törvény által meghatározott 30 napos határidő legutolsó napján válaszoltak ezáltal is szűkítve a rendelkezésre álló további szervezési időt, megnehezítve az esemény újratervezését.
Az Országgyűlés Hivatala ugyanakkor közölte: ennek ellenére Nyirő József újratemetésére május 27-én, Pünkösd vasárnapján Székelyudvarhelyen sor kerül, „oly módon, hogy engedélyköteles közterülethasználatra nem lesz szükség".
„Sajnálattal vettük tudomásul azt is, hogy Székelyudvarhely jelenlegi polgármesterének 2012-ben sem sikerült túllépnie azon álláspontján, amely miatt már 2004-ben is támadást intézett a Nyirő József szobrát is magába foglaló székelyudvarhelyi Emlékezés Parkja ellen" – írja az Országgyűlés Hivatala, egyben emlékeztetve arra, hogy 2004. július 3-án Bunta Levente egy RMDSZ ülésen úgy fogalmazott, Székelyudvarhelyen nincs szükség olyan szoborparkra, melyben „Csaba királyfi szobra Orbán Viktorra emlékeztet".
A közlemény kitér arra is, hogy az újratemetés kapcsán egyébként valamennyi érintett romániai önkormányzati és egyházi hatóság kifogástalan és gyors eljárásban támogató magatartást tanúsított, beleértve egy Arad megyei román nemzetiségű polgármestert is.
Az újratemetést szervező Országgyűlés Hivatal szerint Nyirő József tisztelői május 23-án, 10 és 15 óra között a fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában róhatják le kegyeletüket, az író koporsóját Romániába szállító zarándokvonat május 24-én 6 órakor indul a budapesti Nyugati Pályaudvar 10-es vágányáról. A szervezők az újratemetés részletes programjáról 2012. május 14-én tájékoztatják a közvéleményt.
Nyirő József földi maradványai április elején érkeztek meg Madridból Budapestre. Az 1953-ban elhunyt magyar író földi maradványainak hazaszállítása a rendszerváltást követően többször felmerült, de az elképzelések vagy pénzhiány, vagy technikai okok miatt meghiúsultak. Most a magyar Országgyűlés kezdeményezésére a madridi magyar nagykövetség kérte a sír feltárását.
Nyirő József író, közíró, katolikus pap, Székelyzsomboron született 1889-ben, Madridban hunyt el 1953-ban. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa volt, a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoport egyik tagja. Székelyudvarhelyen épített otthont családjának, 1939-42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője volt. 1941-ben – behívott képviselőként – a Magyar Országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt, majd nyugati emigrációba vonult. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében élt, majd 1950-ben Madridba települt át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa volt.
Főbb művei: Jézusfaragó ember (novellák 1924), Az Isten igájában (regény 1926), A Kopjafák (novellák 1933), Uz Bence (regény 1933), Az én népem (regény 1935), A Havasok könyve (novellák 1936), Madéfalvi veszedelem (regény 1939), Néma küzdelem (regény 1944).
Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelentek Magyarországon, az Uz Bencét pedig 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is kiadta.
MTI. Erdély.ma

Külföldön él a 194 ezer „elveszett” erdélyi magyar több mint fele
Erdélyi magyar népesedést tanulmányozó kiadványt mutattak be
„A technikai tartalom mellett bemutatja a romániai magyar kisebbségkutatás beszédmódjának fejlődését, alakulását is” – jellemezte Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus tegnap bemutatott, Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója. A Minerva-ház emeleti előadótermében rendezett eseményen részt vett Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök is, a könyvbemutatót szervező Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökeként, kifejtve: nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki nemcsak a kisebbségi magyarság létszámának, hanem közérzetének, jövőképének felkutatása terén is. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadványa a 2011-es népszámlálás februárban közölt előzetes eredményei vonalán taglalja a demográfiai, társadalmi változásokat, a romániai magyarság népesedési folyamatára vonatkoztatva a számsorokat.
A kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kós Károly Akadémia Alapítvány szép számú hallgatóság előtt mutatta be tegnap Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című kiadványát, amely a 2011-es népszámlálás előzetes eredményeinek kontextuális elemzésére, valamint az erdélyi magyar népesedést befolyásoló tényezők feltárására épül.
A könyvbemutatót kísérő tulajdonképpeni előadást, a kialakult beszélgetést Horváth István moderálta, aki elsőként Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, korábbi RMDSZ-elnöknek, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnökének adta át a szót. „Nagyon is jelentős fejlődés mutatható ki a kisebbségkutatás terén, hiszen létrejött az ezt elősegítő intézményi keret. Más kérdés, hogy az intézmények milyen tartalmat tudtak biztosítani. Ahhoz, hogy jövőt tervezhessünk, céljainkat nem csak szimbólumokban kell megfogalmaznunk! Feltétlenül léteznie kell a szakmai háttérnek, a kutatómunkának” – fogalmazott Markó Béla, megjegyezve, hogy ma már tényekként kezelhetjük a népszámlálási adatokat, nem pedig politikai intézkedések, érdekek termékének, mint a rendszerváltozást követő években. „Ezt a munkát senki sem fogja elvégezni helyettünk” – közölte a Kós Károly Akadémia elnöke a romániai magyarság kisebbségkutatói munkájára célozva.
Horváth István a romániai magyarság népességi helyzetének feltérképezését dióhéjban mutatta be, hangsúlyozva, hogy csupán a tíz évvel ezelőtti népszámlálást követően szűnt meg a Budapest-központú elemzési munka: „Az áttörést a 2002-es népszámlálás jelentette, amelyet követően – magyarországi finanszírozásból ugyan – már erdélyi kutatók végezték az elemzői munkát”.
A kiadvány szerzői közül elsőként Barna Gergő szólalt fel, aki mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a publikált adatok kisebb-nagyobb mértékben módosulnak majd az eredmények véglegesítését követően, ami jövőre várható.
A következőkben a kötetben bemutatott témákkal és adatokkal ismerkedhetett meg a hallgatóság. Az elemzéseket több szempont alapján végző kutatók a számsorok között olvasva „optikai csalódásokra” mutattak rá, néhány érdekességet kiemelve.
Ahol a legnagyobb a baj
A magyarság csökkenését – amely mindössze 0,6 százalékponttal marad el a románságétól – megyék és településformák taglalásával mutatták be a szerzők. Kiderült: legdrasztikusabban a Bánságban és Dél-Erdélyben fogyott a magyarság, és erőteljes tömbösödés figyelhető meg magyar vonatkozásban. Jelenleg az erdélyi magyarságnak a 38 százaléka él Székelyföldön, 25 százaléka a Partiumban, további 20 százaléka pedig Közép-Erdélyben.
„Minél kisebb volt a magyarság aránya egy adott településen, annál nagyobb fogyást tapasztaltunk” – közölte Barna Gergő. Kisebbségünk létszámának csökkenése leginkább a kis- és közepes városokban figyelhető meg, ahol mintegy 15–17 százalékponttal kevesebb magyart „jegyeznek”. Metropoliszövezetekben mindössze 1,8 százalékpontos a csökkenés, nagyvárosokban pedig 23 százalékpontos – utóbbi érték azért ilyen magas, mert a 100 ezernél több lakossal rendelkező városok szinte kivétel nélkül szórványvidéki településeknek számítanak.
Pozitívum ugyanakkor, hogy jelentősen mérsékelődött magyar szempontból a Partium helyzete és tovább javult a Székelyföldé – ezen régiókban a románság népességcsökkenése nagyobb a magyarokénál. A román lakosság aránya jelentős mértékben növekedett ugyanakkor metropoliszövezetekbe sorolt községekben (16,2 százalékkal), és stagnáló arányt mutat a magyar többségű kisvárosok szintjén, ahol az adminisztrációs rendszer megfelelő stabilitást biztosít számukra.
A kis- és közepes városok egyaránt elvesztették magyar és román lakosságuk bő 15 százalékát, Barna Gergő szavaival élve „elvesztették megtartó erejüket”.
A települések nagyságát tekintve az tapasztalható, hogy kisebbségünk tagjainak 44 százaléka községben él, a nagyvárosokban azonban csak 21 százalékunk lakik. A tömbösödést igazolja, hogy 53 százalékunk olyan településen él, ahol a magyarság többségben van, 13 százalékunk szórványosodik, 9 százalékunk pedig már szórványban él.
Fogyatkozásunk okai
Kiss Tamás népességfogyásunk négy okát vázolta: a természetes népmozgalom, az intergenerációs asszimiláció, a nemzetiségváltás, illetve a migráció vonatkozásait tárta fel.
A természetes szaporulat – amely a felsorolt négy közül a legegzaktabb – kapcsán rávilágított arra, hogy a kiindulási alap kedvezőtlen mivolta miatt negatívabb a helyzetünk a románokénál. Magyarán: minél kevesebben vagyunk, annál kevésbé működőképes a szaporulat. Annak ellenére fogyunk jobban, hogy a termékenység, illetve a születéskor várható élettartam nagyjából megegyezik a román lakosság azonos adataival.
Az intergenerációs asszimiláció azt vizsgálja, hogy a szülőknek sikerül-e átadniuk az identitás jegyeit a gyermeknek. Ez nagyban függ a vegyes házasságok arányától, illetve a vegyes házasságokban történő szocializációtól. Székelyföld kivételével mindenhol csökken a homogén házasságkötések (magyar férj és magyar feleség) száma, így helyenként súlyos asszimilációs veszteség jelentkezik. A legdrasztikusabb a helyzet Bánságban és Dél-Erdélyben, ahol a magyar ajkúaknak nagyjából a fele köt vegyes házasságot. Az utódok többségét már nem magyarként jegyzik be, így az ottani magyarok többezres nagyságrendben válnak az intergenerációs asszimiláció „áldozataivá”.
A nemzetiségváltás kapcsán sváb–magyar, roma–magyar és román–magyar vonatkozásban vázolta a folyamatokat Kiss Tamás. A legtöbb kihívással a roma–magyar helyzet rendelkezik, ugyanis mintegy 150 ezer roma beszéli a magyar nyelvet, és mintegy 90 ezer magyarnak is vallotta magát közülük. Nem kérdés, hogy a népszámlálás nem számít adekvát eszköznek a romák létszámának megállapítására – közölte Kiss –, mert még mindig sokan nem vállalják fel roma mivoltukat. (Szakemberek és különböző érdekvédelmi szervezetek egyébként 1,8–2 millió főre becsülik a romániai roma lakosság létszámát – tudtuk meg.) A magyar lakosság a svábok és a romák nemzetiségváltásából is „profitált”, de közel sem akkora mértékben, mint amekkora „kincsesbányának” tűnt ez a népszámlálást megelőző kampány során.
A migrációs egyenleg alapján Moldva és Dél-Erdély a legérintettebb két régió. Országos szinten 11,3 ezrelék Románia kivándorlási aránya, a magyarság berkeiben azonban csupán 8,5 ezrelékre rúg a szóban forgó adat. Észak- és Dél-Erdélyből, valamint a Bánságból – azaz a szórványrégiókból – a magyarság elvándorlásának aránya azonban magasabb a románságénál. A belső migráció folyamatát kutatva ebben az esetben is tömbösödésről árulkodtak az adatok: a magyar szórványvidékről a magyar többségű települések, régiók irányába történik jelentős népességmozgás.
A magyarok kivándorlása többnyire „lecsengett”, de az emigráció célországa a szülőföldjüket elhagyók 60–75 százalékának még ma is Magyarország.
Több mint 100 ezer főt vesztettünk kivándorlással
A tavalyi népszámlálási adatok tükrében Románia migrációs vesztesége az utóbbi 10 évben 2,22 millió főre rúg. Ebből 111 ezer személy a magyar kivándorló.
A 194 ezer fős magyar „összveszteséget” boncolgatva Kiss Tamás rámutatott: az erdélyi magyarság 2002. és 2011. között „eltűntjeinek” 57,4 százaléka kivándorolt, 31,3 százaléka (60,6 ezer fő) pedig a természetes szaporulat negatív értékének következménye. Becslések alapján mindössze 4,6 ezer magyar lakos tartozik a nemzeti hovatartozásukról nem nyilatkozók csoportjába. Országos szinten közel hatezren intergenerációs asszimiláció, több mint kilencezren pedig a román–magyar nemzetiségváltás miatt nem vallották magukat magyarnak.
Járható utak
A kutatók négy irányvonalat határoztak meg, amely mentén haladva elősegíthető népességfogyásunk lelassítása. Első lépésben a gyermekszám további csökkenése, illetve a termékenységi arányszám csökkenése ellen kell tennünk, amelynek egyik része, módja az oktatási rendszer újraszervezése is. Szorosan összefügg ezzel a szórvány-kérdés újragondolása, mert Székelyfölddel és Partiummal szemben szórványvidéken nagyon felgyorsult a népesedési erózió. Kiss Tamás vitaindítónak szánt észrevétele szerint a magyar nyelvű oktatás „a rendezett kivonulás egyik eszköze”. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a romák integrációjának kérdése, mind politikai, mind pedig kulturális és társadalmi téren. „A magyar cigányok többsége a magyar közösséghez tartozna, ugyanakkor Székelyföldön minden 13. magyar lakos cigány nemzetiségű” – vázolta Kiss. A migráció vonatkozásában a politikai közösség és az intézményesített diaszpóra sajátosságainak józan mérlegelésére hívta fel a figyelmet.
Szórványkérdésről és a kolozsvári jelenségről
A hallgatóság körében többen is felszólaltak. Péntek János nyelvészprofesszor a magyar oktatást kutató szakmai intézményi keret hiányára panaszkodott, amely nem létezik annak ellenére, hogy a politikum lehetővé teszi a létezését és rendkívül fontos és hasznos szereppel bírna. Székely István, a tavalyi népszámlálás RMDSZ-es munkacsoportjának a vezetője arra reflektált, hogy a belső migráció több érdekességet rejteget, mint amennyit eddig kiaknáztak belőle a szakemberek, és az említett jelenség alaposan felülírhatja az eddigi eredményeket. A teljes életpályára szóló iskolarendszer biztosítása kiemelt fontosságú Kötő József parlamenti képviselő észrevétele szerint, a kormány kisebbségekkel foglalkozó főosztályának ügyvivője, Rodica Precupeţu pedig egy, valamennyi romániai kisebbség képviselőit tömörítő találkozó szervezésének ötletével állt elő.
Felvetődött a népszámlálás elkeserítő kolozsvári eredményeinek a kérdése is, és kiderült, közel sem annyira elrettentő a számsor, mint amennyire első ránézésre annak tűnik. A mintegy 10 ezres magyar népességfogyás felét migráció okozta, a természetes szaporulat negatív előjele mintegy négyezer lakossal csökkentette a kolozsvári magyarság számát, és 1,2 ezerre becsülték azok számát, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról. Megnyugtató azonban, hogy a mintegy ötezer elvándorlónak hozzávetőleg a fele a Kolozsvárt övező települések valamelyikében él, tehát nem tekinthető „elveszett” embernek. Szabadság (Kolozsvár)

Gyergyószentmiklós: felújítják a magyar hősök sírját
Május végére megújulva, ismét a régi helyükre, a gyergyószentmiklósi római katolikus temetőben kialakított sírkertbe kerül a 218 első világháborús honvéd hős emlékére állított kőkeresztek azon része, amely felújítása jelenleg a helyi Jakab Gyula műhelyében zajlik.
szükséges pénzt a magyar Honvédelmi Minisztérium biztosítja, koordinálja. „Tavaly a Gac-oldali megemlékezésen jelen voltak a minisztérium képviselői is, akkor kezdődtek egyeztetések, hogy a honvéd sírokat rendbe kellene tenni.
A Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozó hivatala által most nyílt lehetőség az elképzelés kivitelezésére” – fejtette ki Virág Zsolt, hozzátéve, a felújítást Gyergyószentmiklós önkormányzata is támogatja, az újraszentelő ünnepség egyeztetése, időpontjának kitűzése is a városvezetés feladata. A Kavicsbánya utcai telepen pedig a munkások már javában tisztítgatják a temetőből elhozott kereszteket, szegélyköveket.
Jakab Gyula cégtulajdonos elmondta, nem is tudta, mit vállal tulajdonképpen, amikor a minisztériummal megállapodott. „A hó alatt nem látszott, hogy ezek a sírkövek betonba vannak öntve. Nehéz kivenni úgy, hogy ne sérüljenek. Márpedig vigyázni kell, mert ezek pótolhatatlanok” – magyarázta a geológus szakember. Mint megtudtuk, fel kell frissíteni a kereszteket, a közös emlékművet, ami azt jelenti, hogy az andezitkereszteken megtelepedett mohát el kell távolítani, a megkopott, alig olvasható feliratokat meg kell mélyíteni.
A szakember több problémát is említett, amelyek a munkát nehezítik. Ilyen például az andezit, mely a Görgényi-havasokból származik, nem a legkeményebb fajtából való, van, ahol pótlásra szorulna, egy kereszt pedig törött is. Ahhoz viszont, hogy ne üssön el a többitől, nem lehet új keresztet faragni, kőragasztóval és andezitporral kell kiegészíteni, összefogatni.
A közös műemléket ugyanakkor helyben kell majd tisztítani, ennél is kérdés vetődött fel: hogyan lehet eltüntetni a porózus anyagba beszivárgott gyertyaviaszt. Haladáshátráltató az is, hogy a feliratok megmélyítése csak akkor kezdődhet, ha megkapják a sírkertben nyugvók pontos névsorát. A nevek ugyanis sok helyen már kibetűzhetetlenek. A nevek várhatóan hamarosan felkerülnek a www.hadisir.hu honlapra, azonban a 218 katona közül 12-nek nem ismert a neve.
Balázs Katalin. Krónika (Kolozsvár)

Bod Péter köztünk van
„A tudomány hogy hasznos? Ha mással közlöd: ha titkolod, nem sokat ér!” – ez a Bod Pétertől származó idézet volt a mottója annak a háromnapos konferenciának, amelyet a Magyar Athenás szerzője születésének 300. évfordulóján tartottak Nagyenyeden és Magyarigenben. Bod Péter egykori iskolájában, a nagyenyedi kollégium dísztermében Bárócz Huba esperes konferenciakezdő áhítattal nyitotta meg az előadás sorozatot. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium fennállásának 390. évfordulójára utalt mondván, ez az örökség kötelez.
A tudomány hogy hasznos? Ha mással közlöd: ha titkolod, nem sokat ér!” – ez a Bod Pétertől származó idézet volt a mottója annak a háromnapos konferenciának, amelyet a Magyar Athenás szerzője születésének 300. évfordulóján tartottak Nagyenyeden és Magyarigenben. Bod Péter egykori iskolájában, a nagyenyedi kollégium dísztermében Bárócz Huba esperes konferenciakezdő áhítattal nyitotta meg az előadás sorozatot. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium fennállásának 390. évfordulójára utalt mondván, ez az örökség kötelez. Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár igazgatója szerint hajdani és jelen problémák hasonlósága alapján bátran kijelenthetjük, hogy Bod Péter köztünk van.
Koszorúzás Bod Péter sírjánál a magyarigeni templomkertben – 1749-től szolgálta a közösséget
A vendégeket Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere is üdvözölte, majd Gudor Botond gyulafehérvári, volt magyarigeni református lelkipásztor az Iskola, tudomány és nevelés a barokk korban, azaz hogyan lett Bod Péterből tudós lelkész című értekezéssel nyitotta meg az előadások sorát.
Bellágh Rózsa tudományos kutató Bod Pétert a historia litteraria megalapozójának nevezte, kiemelve: az utókorra hagyott írói lexikon, a Magyar Athenás Bod fáradságos gyűjtőmunkájának a koronája. A 16–17. században élt írók életét és műveit kívánta a jelenkor elé idézni, betűrendi sorrendben mintegy 528 író (szépíró és tudós) életéről és munkásságáról számolva be. Irodalmi munkássága Bethlen Kata könyvtárának feldolgozásával kezdődött, lexikonába mindazok bekerültek, akik valamilyen írásos emléket hagytak maguk után.
A budapesti Csoma Zsigmond beszédében arra tért ki, hogy Erdély történetírói sohasem felejtkeztek el a mindennapi életet meghatározó természeti csapások, a politikai-katonai helyzet, a járványok említéséről. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékéről Egyed Emese gróf Gyulai Lajosról beszélt, aki kéziratos kiegészítésekkel látta el Bod Péter Hungarus Tymbaulesének birtokában lévő példányát, amely 1677-ben Bod munkájának folytatásaként jelent meg.
Érdekes előadás volt az oxfordi Gróf Lászlóé, aki Bod Péter kartográfiai tevékenységéről beszélt. Négy világrészt illusztráló térképe az első magyar nyelven megjelent kontinenstérkép; oktatási segédletként való használata jelentős mind a magyar, mind a 18. századi egyetemes térképtörténelemben. Györfi Dénes könyvtáros a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban bemutatott anyaggal kápráztatta el a vendégeket Bod Péter csaknem valamennyi kiadványa, könyvtárának 14, saját kézjegyével ellátott kötetével és kézirataival. Ugyancsak itt mutatták be Gudor Botond disszertációját, aki román nyelven szándékozik ismertetni a többségi nemzettel Bod Péter munkásságát, hisz ő írta meg elsőként a románság történetét, Historia valachorum címmel. Az előadások végén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium reneszánsz táncegyüttesének, leánykórusának műsora, a sepsiszentgyörgyi Codex régizene-koncertje szórakoztatta a vendégeket.
A kétnapos rendezvényt a magyarigeni barokk templomkertben Bod Péter sírjának megkoszorúzása zárta.
Tamás András. Új Magyar Szó (Bukarest)