Nagy Mihály Zoltán történész mutatta be Kolozsváron Benkő Levente – Papp Annamária szerzőpáros Magyar fogolysors a második világháborúban /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. kötetet. Nehéz hadifoglyokról, internáltakról írni, derékba tört emberi sorsokról, szétszakított családokról van szó, ezeknek a történeteknek a feltárásában a történész túlzottan objektív lehet, másrészt vannak a témával foglalkozó könyvek, amelyekben a túlzott szubjektivizmus háttérbe szorítja vagy mellőzi a kontextus, a történelmi környezet ismertetését. Ebben a kötetben azonban a szerzők szépen elegyítik mindkettőt, hiszen a fogolytáborokról csak mint statisztikákról nem elég írni. A két kötetes könyv hosszú bevezető tanulmánnyal indít, valamint részletes forrásgyűjteményt tartalmaz, amelyben román és magyarországi hadtörténeti levéltárak anyagait közlik. Ezeket az anyagokat visszaemlékezésekkel, interjúkkal egészítik ki a fogolytáborokról szóló leírásokkal. Kiderül, hogy a közhittel ellentétben az amerikai, angol és francia fogolytáborok nem nevezhetők „barátságosnak”, gyakran élelmet, orvosi ellátást, sőt szállást nélkülözve tengődtek a foglyok, az elhurcolt hadifoglyokban és civilekben a táborokba jutott lelkészek és papok próbálták tartani a lelket. 300 000–350 000 főre tehető azoknak a száma, akik nyugati hadifogolytáborokba kerültek, ők 1945 őszétől 1947-ig kerültek haza, a szovjet táborok foglyainak hazajutása 1956-ig is elhúzódott. 400 000–450 000 magyar hadifogoly volt ezekben a táborokban, akiknek csak fele tért haza. Papp Annamária közölte, személyes okokból foglalkozik ezzel a nem kimondottan nőies témával, ugyanis nagyapja több éves szibériai fogság után mesélt élményeiről. /F. I. : Magyar fogolysors a második világháborúban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Író-olvasó találkozót tartott az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a kolozsvári Alternatíva Egyesület november 9-én Magyarlónán, illetve november 9-én Tordaszentlászlón. A rendezvényeken felolvastak: Farkas Wellmann Endre, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, Molnos Lajos, Muszka Sándor és Orbán János Dénes. ÍRÓK AZ 1956-OS FORRADALOMBAN címmel a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatából válogatott kiállítás nyílt meg november 9-én Kolozsváron a Korunk Galériában. /Hírek. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10./

Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós Napok keretében több könyvet mutattak be. Bajna György újságíró a Salamon Ernő Irodalmi Kör nemrég megjelent Találkozások című antológiájáról szólt. Bákai Magdolna könyvtárigazgató válogatásában megjelent a Gyergyói mondák könyve /F&F International, Gyergyószentmiklós/. Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évfordulójára állt elő dr. Becsek Garda Dezső Gyergyószentmiklós története /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címmel kiadott, egyelőre két kötetet tartalmazó monográfiával, mely a mely a település történetét a kezdetektől 1918-ig foglalja össze. A száz év fényei című albumról Kolcsár Béla, a művelődési központ igazgatója elmondta, a szerkesztés, grafikai tervezés a Hargita Megyei Kulturális Központ valamint Ádám Gyula fotós és Cseke Gábor munkája. Gyilkos-tó címmel látott napvilágot a Gyilkos-tó keletkezésének 170. évfordulójára az a kiadvány, melynek megjelenésében közreműködött Bajna György, Bákai Magdolna, Dezső László, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói osztálya. /Baricz-Tamás Imola: Szent Miklós Napok. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), dec. 13. – 50. sz. /

A vár a Vártemplommal Marosvásárhely legrégebbi és a legimpozánsabb épülete. 900 m hosszú falát és bástyáit 1962-1979 között részben újjáépítették, kijavították, majd a várat körülvevő utcákat, parkokat rendezték, szépítették. A várfalak mentén több köztéri szobrot is felállítottak, ezek közül a magyar múltat idézik a következők: a Kapubástya előtti részen látható Borsos Tamás (1566-1634), a város főbírájának a szobra, Kiss Levente szobrászművész alkotása, az öntést Balogh József végezte. A szobor leleplezésére 2000. június 22-én került sor. – A Teleki-ház előtti kis parkban állították fel 1994. október 29-én dr. Bernády György (1864-1938) polgármester bronzszobrát, amelyet Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotott, az öntést Balogh József és munkatársai végezték. – Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) magyar őshazakutató szobra a Mészárosok bástyája előtti parkban látható. Alkotója Dabóczy Mihály szobrászművész. A szobor elkészítését 1943-ban a volt Polgári Fiúiskola tanulói kezdeményezték, majd a Kádárok bástyája előtti részen felállították. A háború idején a szobor megrongálódott, Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, s így került sor az újra leleplezésére 1962-ben. – II. Rákóczi Ferenc szobrát 2004. november 26-án avatták fel a Vár sétányon, Rákóczi Erdély fejedelmévé választásának 300. évfordulóján. A szobor alkotója Pokorny Attila képzőművész, öntőmester Balogh József. A szobor elődje, Székely Károly szobrászművész alkotása, a Kossuth Lajos és az Arany János utca találkozásánál lévő parkban állt, melyet 1920-ban a románok ledöntöttek és összetörtek. /Fodor Sándor (S.): Szobrok a várfalak mentén. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Az Erdélyi Kézmíves Céh és az Alternatíva Egyesület szervezésében nyílt meg december 19-én a Kézműves Ajándéktárgyak Vására Kolozsváron. A Mátyás utcai kirakodóvásárra várják az érdeklődőket. /Kézművesvásár Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

Aranka György, a nyelvújító, Gecse Dániel orvos, Teleki Sámuel könyvtáralapító, Molter Károly, Sütő András, Kemény János, Székely János író, Bolyai Farkas és Bolyai János matematikus, Bernády György és Borsos Tamás városépítő, valamint Nagy Pál festőművész arcképe szerepel abban a kulturális eseménynaptárban, amelyet a Marosvásárhelyi Kulturális Központ adott ki a Communitas Alapítvány és a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság támogatásával. A Marosvásárhely nevezetes személyiségeit ábrázoló naptárt bemutatták a Kultúrpalotában. A rendezvényre a szervezők a város magyar iskoláiból egy-egy tanulót, illetve pedagógust hívtak meg, akik az intézmény számára átvehették a kiadványt. Szepessy Előd, a kulturális központ elnöke elmondta, a naptárral Marosvásárhelyt, a város múltját, kiemelkedő személyiségeit szeretnék jobban megismertetni az iskolásokkal, egyúttal a szellemi hagyományok ápolását, továbbadását akarják támogatni. /Antal Erika: Kulturális naptár Marosvásárhelyről. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

A szlovákiai magyar iskolák diákjainak szlovák nyelv- és történelemismeretét elmélyíteni hivatott törekvéseket erősítő koncepciót hagyott jóvá Pozsonyban a szlovák kormány. A szlovákiai magyar politikusok és pedagógusok szerint Robert Fico kormánya a kilencvenes években hatalmon levő Meciar-kormány által szorgalmazott „alternatív oktatás” bevezetésére törekszik, ezúttal új köntösben akarja korlátozni a magyarok történelemoktatásának színvonalát és a magyar iskolákban nagyobb óraszámban tanítani az államnyelvet. A magyar iskolákban emelik a szlovák nyelv és irodalom tanításának és gyakorlatainak óraszámát, egyszersmind a magyar iskolákban szlovák nyelvet oktató pedagógusok számára is a szlovák nyelvismeret elmélyítését célzó intézkedések elrendelésére készülnek. Szigeti László, az előző kormány oktatási minisztere szerint ez a törekvés tovább csorbítja a szlovákiai kisebbségek jogi státusát. /Diszkrimináció új köntösben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

December 19-én tartotta a lippai katolikus plébánia hittantermében decemberi ülését a helybeli Degré Alajos Olvasókör. Czernák Ferenc Márai Sándor, Ady Endre és Szombati Szabó István karácsonyi hangulatú költeményeiből szavalt. /(b): Olvasóköri ülés Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Az RMDSZ-ből kimaradt a középgeneráció, de megjelent egy harminc- és huszonéves korosztály, és lassan-lassan már csak az ő mércéjük lesz a fontos – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készített interjúban. Az államelnök olyan utat képvisel, amelyen Markó nem tudná követni, mert az egyfajta autoritárius rendszer, egyfajta „putyini út”. Korrupció nemcsak a csúcson van, hanem mindenütt. De erről nem beszélnek, inkább az egymás elleni politikai harc vagy lejáratás eszközéül szolgál a korrupció elleni küzdelem. Markó olyan társadalmat akar, amelyben érvényesül a sokszínűség és a testületi demokrácia, illetve nem az egyszemélyes vezetésen alapul. Sokan mondják, hogy megszűnt az RMDSZ monopóliuma, vetették fel az újságírók. Markó szerint Tőkés László személyesen nem alternatíva, és kíváncsi arra, hogy ő, vagy akik körülötte vannak, mit kínálnak mást. A másság csak a kritikában nyilvánul meg: hogy az RMDSZ túlságosan mérsékelt, talán nem kellene kormányon lennie, nem kellene román pártokkal együttműködnie... Markó szerint ez csak retorikai különbség, mert utána jön az államfőnél tett látogatás és a nagyon szoros együttműködés például a Demokrata Párttal. Markó a programban nem lát alternatívát. El kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal. Ennek érdekében fölajánlották, hogy alakítsanak ki egy politikai rendszert, amelyben ki-ki végzi a maga dolgát. Ezt a másik oldal visszautasította. A velük szemben állók csak konfrontációban tudnak gondolkozni, állapította meg Markó. Arra a kérdésre, hogy lesz-e közös lista, Markó válasza: „Nem tudom. ” Minél szélesebb konzultációval kell kialakítani a közös álláspontot. Hangsúlyozta: az RMDSZ megnyerte a választásokat, ez kétharmados támogatást jelent Erdélyben. A különböző csoportosulással párbeszédet kell folytatni. Frunda György azt mondta, hogy az RMDSZ mintha túlságosan jobbra tolódott volna. Markó szerint felvetődött, hogy erős nemzeti üzenetet kell-e közvetíteni, vagy pedig a modernizációs üzenetet, szociális problémákra helyezni a hangsúlyt. Ezt a kettőt nem szabad szembe állítani egymással. /Ágoston Hugó, Szőcs Levente: Lassan csak a fiatalok számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Az RMDSZ ellenzékeként meghatározó csoportosuláson belül is megkezdődtek a hatalmi harcok. Az MPSZ sepsiszéki szervezete szerint a majdani Magyar Polgári Pártot Tőkés Lászlónak kellene vezetni, Szász Jenő jóval megosztóbbnak bizonyul, kompromisszum-képtelensége miatt a bihariak kiléptek az MPSZ-ből. Azonban Tőkés László is ellentmondást nem tűrő személyiség, ami továbbra sem kedvez annak, hogy valóban mindenki mögé álljon. Lehet, hogy a megoldás egy harmadik személy lenne, aki életképes, koherens programot fogalmaz meg. Ezzel ugyanis egyelőre adós maradt. /Balogh Levente: Alternatívák. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Prágától Phnompenig egyben közös volt a kommunista diktatúra, a módszeres és sokszor kegyetlen elnyomásban. Ennek állítanak emléket több volt kommunista országban a diktatúrák múzeumai. Kambodzsában nincs olyan család, amelyik ne gyászolná valamelyik rokonát. Három évtizeddel ezelőtt, az akkor hétmilliós országban kétmillió embert megöltek a maoista vörös khmerek. Eddig 380 kivégzőhelyről tudnak, és 19 ezer tömegsírt találtak. A meggyilkoltak emlékére 80 helyen állítottak emlékművet. Tuol Szleng vagy más néven a 21-es számú biztonsági börtön Phnompenben, Kambodzsa fővárosában valaha középiskola volt. A vörös khmerek rémuralma idején, 1975-től 79-ig a kínzások és a tömeggyilkosságok egyik színhelye. A vietnami hadsereg szabadította fel a Tuol Szlenget 1979-ben. Hatezer fotót találtak. A vörös khmerek előszeretettel fényképezték áldozataikat. Kínzás előtt és kínzás után. Dokumentálták a vallatások „eredményeit” is. A Tuol Szleng ma múzeum. Egy évvel a vörös khmerek hatalmának megdöntése után, 1980-ban nyitották meg. Minden úgy maradt, mint amikor a vörösök elhagyták az épületet. A gyilkosokat és irányítóikat azóta sem vonták felelősségre, a vörös khmer utódpárt ma kormányképes erő Kambodzsában. Phnompentől 15 km-re 18 emeletes sztúpa állít emléket annak a 15-20 ezer embernek, akiket ott kivégeztek. Minden tartományban volt „gyilkos mező”, kivégzőhely. A vörös khmereknek mindenki gyanús volt. Elég volt például szemüvegesnek lenni, hogy valakit kivégezzenek. Romániában nem a fővárosban áll az emlékezés központja. Az ukrán határon, Máramarossziget egykori börtönében működik a „helyi Terror Háza”. Még 1993-ban határozták el, hogy létrehozzák a múzeumot, itt, a kommunista Románia 230 „gulágjának” egyikében. Itt halt meg a magyar szempontból dicstelen, a románok számára demokrata Iuliu Maniu 1953-ban. Cellája épp úgy nyitva áll a látogatók előtt, mint az egyik legjelentősebb román történészé, Bratianué. Ő szintén itt, szintén fogságban halt meg. Az első és második emeleten kínzókamrák, mindenfelé a megtorlások, kitelepítések emlékei, tárgyai. Évtizedekig elhallgatott eseményekre csodálkozhat rá a látogató. Ki hallott a Kárpátokban hosszú évekig működő 20-40 fős ellenálló csoportokról? A női internálótáborokról? A kronologikus rendben megemlékeznek a 80-as évek műemlékrombolásairól és a vérbe fojtott eseményekről. Az 1977-es zsil-völgyi és az 1987-es brassói munkáslázadásról. Külön termet szenteltek az 1956-os magyar forradalomnak. Az 1944-es Varsói Felkelés Múzeuma is egy százéves épületben kapott otthont. A lengyelek fő témája a nácik elleni, de a szovjetek által cserbenhagyott felkelés, néhány szoba pedig bemutatja a szocialista Lengyelország életét is. Az elesett ezreké a múzeum Szabadság Parkja. A 156 méter hosszú Emlékezés Falán már több mint hatezer név sorakozik. A múzeumon belül működik a náci támadás idején Varsót vezető Stefan Starzynskiről elnevezett intézet, ahol az oktatási-kutatási munka folyik. Prága belvárosában, néhány lépésre a Vencel tértől 2001-ben nyílt meg a Kommunizmus Múzeuma. Az 1948-as kommunista hatalomátvételtől az 1989-es bársonyos forradalomig, a Lenin-szobroktól a berlini falig látható Csehszlovákia és a szovjet blokk II. világháború utáni vörös korszaka. (Forrás: Heti Válasz) /Múzeumba zárt kommunizmus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

Az egy főre eső nemzeti össztermék (GDP) szempontjából országos szinten Háromszék megye a 14–15. helyen van, ami nem rossz. Átlagfizetések szempontjából a 35–36. helyen van, és ez viszont már nem jó, adott tájékoztatást Vajda Lajos, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke. Az önkormányzatok tavaly rekordméretű összeget kaptak a kormánytól, főleg beruházásokra. Összesen 670–700 milliárd lej értékben újítottak fel a megyében százhét iskolát. 45 milliárd jött csak vízvezetésre. Két-három évvel ezelőtt évente 2,3–3 milliárd lejt kaptak egy esztendőre. Minden önkormányzat elindított két-három nagy projektet. Ezt kellene valahogy összefogni. Van javítanivaló Hargita és Kovászna megye között az együttműködésben, egyeztető fórumot kellene létrehozni. A két megye közösen dolgozza ki a hulladékkezelési tervét. További közös terveket lehet kell kidolgozni, például: székelyföldi filharmónia megteremtése, színházak, intézmények közötti együttműködés, egyetemek közötti együttműködés. Háromszéknek óriási problémája a tulajdonviszonyok rendezetlensége, addig uniós pénzről nem is lehet beszélni. Létrehozták a gazdaság- és térségfejlesztési egyesületet (Adetcov), amely idén megkezdi tevékenységét. Idén kezdi el működését a Kovászna Megyei Turisztikai Egyesület is. További nagy programok: Sugásfürdő felújítása, Kovászna város infrastruktúrájának rehabilitálása, ipari park létesítése. Fontos a sepsiszentgyörgyi fejlesztési pólus, mert félő, hogy Brassó elszívja a munkaerőt. A parlagon maradt mezőgazdasági területek ügyében alternatív növénytermesztésre terveznek egy tanácsadó céget. A kistermelők esetében a megoldás a termékértékesítési szövetkezet. /Farcádi Botond: Összehangolt fejlesztés szükséges (Beszélgetés Vajda Lajossal, a Kovászna Megyei Tanács alelnökével). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., folyt: jan. 9./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

A nyelvművelésben és a tudományos élet szervezésében kiemelkedőt nyújtó Aranka Györgynek emléket állító egész alakos bronzszobrot az egykori Iskola, ma Aurel Filimon utca és a Nemzeti Színház által körülhatárolt, nemrég kialakított kis parkban helyezik majd el Marosvásárhelyen. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozójának alakját megörökítő szobor felállításáról már döntött az önkormányzati képviselőtestület. A Bernády György Közművelődési Alapítvány által meghirdetett pályázatra négy szobrász jelentkezett: a bírálóbizottság októberi döntése értelmében a marosvásárhelyi Gyarmathy János készítheti el Aranka György szobrát. Nagy Miklós Kund, az alapítvány egyik kurátora szerint a szoboravatásra remélhetőleg júniusban sor kerül. /Király K. László: Agyagba öntött Aranka. Júniusra csúszhat a marosvásárhelyi Aranka-szobor felállítása. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Vannak még mecénások, akik lehetőségeikhez mérten támogatják a kultúrát, képzőművészetet, irodalmat. A gyergyóalfalui Gál Mihály ilyen mecénás: évek óta látja vendégül az Erdély különböző sarkaiból érkező képzőművészeket a Bucsin melletti, Vadárvácska nevű alkotótáborában. És az is hagyománnyá vált, hogy az ott születő műveket a marosvásárhelyi Bernády Ház galériáiban is kiállítják. Az idei tárlatnyitóra január 10-én került sor. /Nagy Botond: Vásárhelyi Vadárvácska. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

A román nyelv nem anyanyelvként történő tanítását kéri a kisebbségi oktatásban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, valamint a diákszervezetek és a pedagógusok. Lászlófy Pál, a RMPSZ elnöke szerint az új tanügyi törvény sok részét csak formailag módosították, tartalmilag nem. Balázs Lajos, a Sapientia Egyetem tanára elmondta, tanszéke kidolgozott egy alternatív tantervet is, a román nyelv mint nem anyanyelv oktatására az V–VIII. és IX–XII. osztályok számára. A Hargita Megyei Egyeztető Tanács ülésén elfogadták azt a dokumentumot, amely tartalmazza a tanügyi törvényre vonatkozó észrevételeket. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője, Szabó Zsuzsa elmondása szerint a református gimnáziumok tavaly decemberi találkozóján kidolgoztak egy javaslatcsomagot, amelynek legfontosabb eleme, hogy a tanügyi törvény garantálja az egyházi iskolák állami finanszírozását, mert a mostani jogszabály csak a tanárok fizetését biztosítja. A Kovászna Megyei Diákönkormányzat és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete is megfogalmazta az új közoktatási törvényre vonatkozó javaslatait. A tanügyi törvényhez kapcsolódó, a felekezeti oktatást érintő javaslataikról egyeztettek január 15-én Kolozsváron a magyar történelmi egyházak képviselői. /Garanciaigény az anyanyelvű oktatásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Az RMPSZ tiltakozásul a magyarlakta területeken aláírásokat gyűjt a szülőktől február 10-éig. „Ha az aláírásgyűjtésnek sem lesz hatása, más eszközökhöz folyamodunk, európai szervekhez fordulunk segítségért” – mondta Lászlófy. /Babos Krisztina, Székely Zita: Legyen idegen nyelv a román! = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

1990-ben nagy lendülettel kezdődött el az erdélyi magyarság szimbolikus rehabilitációja. Kezdetét vette az „intézményalapítási” munkaverseny is, ilyen volt például a színházalapítási láz. Mindezek az önmagukban véve igen fontos intézmények a különböző térségek, székek egymással szembeni elkeseredett küzdelmének voltak eszközei, írta Csutak István miniszteri tanácsos. A cikkíró szerint kiderült: székelyföldi színházi élet nincs. Még a szomszédba sem igen mozdulhatnak ki. Magára valamit is adó székely (kis)város egyetemmel is büszkélkedik. Mire akkreditálják őket, alaposan megcsappan a diáklétszám. Valójában még a frissen végzettek elhelyezkedése sem könnyű. A számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi műhelyek hatékony hálózatává. A csíkszeredai Régizene fesztivált sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. A kovásznaiak Árkoson létrehozták az „Európai Tanulmányok Központját”. Csíkszeredában is rittyentettek egy „Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökséget”, biztosítva, hogy középtávon Székelyföld fejlesztési koncepciójával foglalkozó intézet Székelyföldön ne lehessen. Egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Az egyetemet végzettek közül egyre kevesebben akarnak visszatérni szűkebb pátriájukba. Beszélni kell a székelyföldi elit felelősségéről. Alternatívákat kellene megfogalmazni. Mik legyenek a célok? Milyen időzítéssel? Az öt (mellesleg „székelymagyar”) városi önkormányzat által megvalósítható regionális ivóvíz szolgáltató terve megbukott. Pedig EU-s pénz lett volna rá. Nem kellett, mert a helyi (törzs)főnökök nem tudtak megegyezni, hangsúlyozta Csutak István. A székek marakodása a megyék szintjén reprodukálódik. A székely székek közigazgatási struktúrája elavult. A 18 évvel ezelőtt feltámasztott „törzsi széki” berendezkedés a politikailag Európához csatlakoztatott térségben teljességgel kontraproduktív. Anakronisztikus a székek tradícióira intézményeket alapítani és működtetni. Leszámolni ezzel a berendezkedéssel és egy korszerű, életképes rendszerrel helyettesíteni azt, az elit felelőssége. Létezik egy modernizációs kényszer, Székelyföldnek egységes és következetes jövőkép kell. /Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

A diktatúrával bátran szembeszegülő, elveihez, becsületéhez és hazájához hű ember képe sejlik fel az Egy ügyvéd a gáton című kötetből, amelyet Sylvester Lajos szerkesztett. A kiadvány több, mint egyszerű tisztelgés a csernátoni születésű dr. Rákossy Árpád bíró emlékének. A kiadvány felidézi a Rákossy-szobor felállításának ötletétől az adománygyűjtés stációit az ünnepélyes felavatásig. Az írások többségét a sajtóban megjelent cikkek teszik ki. A szobor a felsőcsernátoni Bod Péter Általános Iskola elé került. Felelevenedik a füzetben a diktatúra koncepciós pereinek gépezete, a rossz sorsban is becsületéhez és igazságszeretetéhez ragaszkodó, közemberből hőssé lett arc, de megjelennek azok a nehézségek is, amelyek a szobor felállítása előtt tornyosultak. /Farcádi Botond: A tisztelet teljessége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./ Dr. Rákossy Árpádot 1951-ben elítélték el Magyarországon, az ÁVH kényszervallatásnak vetette alá, és hat évre ítélték. Rákossy Árpád 1956 tavaszán szabadult, a kecskeméti Konzervgyárban érte a forradalom, beválasztották a munkástanácsba. 1957-ben újra letartóztatták és két évre ítélték. 1972-ben halt meg. Hamvait szülőfaluja, Csernáton temetőjében helyezték örök nyugalomra.

A Vasárnap szerkesztősége pályázatot hirdetett. Erre futott be Árvay Árpád (Szatmárnémeti, 1902. ápr. 21. – Bukarest, 1985. szept. 9./ életének ismertetése, melyet gyermeke állított össze. Árvay Árpád Szatmárnémetiben született, de már gyermekkorában Nagyváradra költöztek. Nyolcan voltak testvérek. Az ifjú Árpád korán megismerte a nélkülözést, népes családjának fenntartója lett. Leírhatatlan nyomorban éltek. Érettségi után rögtön munkát vállalt. Tanulmányait a nagyváradi jogi akadémián és a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. Huszonkét évesen kezdett újságírással foglalkozni, majd 1926 után végleg az újságírói pályára lépett. Szerkesztője lett a kisebbségi magyar érdekeket védő Magyar Szó című nagyváradi lapnak. Ez a lap volt a legelszántabb védelmezője a bihari magyarságnak. Árpád is sajtóvétség miatt számtalanszor ülte le egy-két heti börtönbüntetését a nagyváradi fogházban. A lapot több ízben betiltották, de aztán más-más címen mégis megjelent. 1937-ben a hatóságok a lap megjelenését végleg felfüggesztették. A romániai Magyar Párt tagja megalapítása óta, majd később a nagyváradi Magyar Párt főtitkára. Amellett, hogy a két világháború közti váradi publicisztika kiemelkedő személyiségévé vált. Első önálló verseskötete Regősök útján címmel 1931-ben jelent meg. 1940 után, a második bécsi döntést követően. Árpádot meghívják a magyar országgyűlésbe. A német fasizmussal szembeni ellenállás vonzásába került. Lapját, a Nagyváradon megjelenő Esti Lapot a Magyarországot 1944 márciusában megszálló németek betiltották. Hetekig bujdosott. 1944-ben családjával Budapestre költözött. 1945. június 4-én a nagyváradi securitate – mindannak dacára, hogy képviselői mivolta biztosította immunitását – elrabolta budapesti lakásáról, és Nagyváradra hurcolta. Ütötték-verték, vallatták. Majd Kolozsváron tartották fogva ítélet nélkül 1946 novemberéig, amikor koncepciós perben mint háborús bűnöst tíz évre ítélték. Felesége beadvánnyal fordult Tildy Zoltán és Nagy Ferenc egykori képviselő társaihoz. Ők bizonyították, hogy Árpád lapját az országot megszálló németek betiltották, és az akkori nagyváradi főispán feljelentésére a Gestapo is üldözte. Erre tízéves ítéletét megsemmisítették. 1948 szeptemberében az akkori utasítások ellenére internálták. 1949 májusában szabadult a börtönből. Amíg a börtönben volt, mindenüket elvették. Kétholdnyi szőlőt hagytak meg csupán, abból kellett feleségének négy kiskorú gyermekével (a legkisebb 1945 őszén született, amikor Árpád már börtönben volt) megélnie. Figyelmeztették, hogy veszélyben van, ezért Bukarestbe költözött. 1953 márciusában újra letartóztatták, három évre elítéli a securitate azzal az indoklással, hogy a Magyar Párt titkára volt. Nyilvános tárgyalást nem tartottak. Hosszú ideig a családja sem tudta hollétét. Másfél év múlva helyezték szabadlábra. Állandó megfigyelés alatt tartották élete végéig. 1965-ben újból házkutatást tartottak lakásán. Huszonkét évi kényszerű hallgatás után, a ‘60-as évek végén újra írogatni kezdett. Eleinte csak nevének kezdőbetűivel jegyzi cikkeit. 1970-ben megjelent első regénye, A Jumbó nem felejt című ifjúsági regény. A Művelődés, A Hét és még számos magyar lap közölte cikkeit. 1973-ban jelent meg Szélsodorta falevél című regénye. Az Elődök példája című, 1973-ban megjelent esszékötete a 19. század középső részében a képzőművészet, a színház, a zene területén kialakult magyar–román művészkapcsolatokat mutatta be. /Igaz történet. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jan. 20. – kiegészítve Árvay Margit: Árvay Árpád születésének centenáriumán (Erdélyi Napló (Nagyvárad), 2002. ápr. 23.) című emlékezésében szereplő adatokkal.

A Magyar Demokrata Fórum (MDF) arra kéri Hernádi Zsoltot, a Mol Rt. vezérigazgatóját, hogy a Magyarország határain túli Mol benzinkutaknál biztosítsa a magyar nyelvű kiszolgálás lehetőségét mind a tankolásnál, mind az autómosásnál, és tegye lehetővé a magyar nyelvű, illetve magyarországi friss sajtótermékek megvásárlását, fejtette ki Csapody Miklós képviselő. Hozzáfűzte: a Molnak kötelessége szem előtt tartani a határon túli magyar közösségeket. /Magyar nyelvű kiszolgálást! = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 21./

Erdély több városában már hét végén elkezdődtek a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett események. A marosvásárhelyi Magyar Kulturális Központ és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata január 20-án tartotta, rendezvényét. Január 22-én a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen a múlt évad egyik sikeres produkciójának /John Pielmeier Isten Ágnese/ felújított változatát mutatják be. A városban vendégszerepel a Codex régizene-együttes, továbbá a Bernády-házban a sepsiszentgyörgyi, brassói, csíkszeredai zenetanárokból alakult zenekar a 16–18. század magyar, főként erdélyi főúri zenéjéből nyújt válogatást. Kolozsváron tudományos előadásokkal és táncházmulatsággal köszöntik a jeles napot. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában konferencia lesz. Kétszer is bemutatták Nagyváradon az Eltáncolt cipők című táncjátékot. Szatmár megyében, az Ady Endre Társaság szervezésében egész hetes rendezvénnyel ünneplik a magyar kultúrát. Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban fellépett a felvidéki Rock Színház a Mert tiéd az ország című előadással, melyben Koltay Gergely A Megfeszített és A napba öltöztetett lány című rockoperájából, valamint a Kormorán együttes dalaiból adtak elő válogatást. Január 22-én Kovács Emil Lajos festőművész munkáiból nyílik tárlat, majd a Nagykárolyi Collegium régizene-együttes lép fel. Január 23-án Szatmárnémetiben a Háromszék Táncegyüttes lép fel a Csávási balladával, 24-én az Ács Alajos Stúdióban Franz Xaver Kroetz Felső-Ausztria című darabját játsszák Márk-Nagy Ágota rendezésében. Gellért Sándor halálának 20. évfordulójára Miske László debreceni színművész emlékezik január 25-én, A tanú című előadóestjével. 26-27-én rendezik ugyancsak Szatmárnémetiben a 17. Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési verseny elődöntőjét, illetve döntőjét. Székelyudvarhelyen január 21-én a Tomcsa Sándor Színház felolvasóestjével kezdődött rendezvénysorozat. 22-én az Udvarhelyszék Fúvószenekar ad ünnepi koncertet, este pedig a Cabaret című musicalt láthatja a közönség a Tomcsa Sándor Színház előadásában. 23-án Bálint Arthur rendező-operatőr Poros öltöny című dokumentumfilmjét mutatják be, 24-én a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban egész napos szakmai tanácskozás lesz az udvarhelyszéki népi építészetről. Az estét az Udvarhely Néptáncműhely előadása, az Ige zárja. 25-e a zene és a film napja lesz Székelyudvarhelyen: Székely Zsejke, a Kolozsvári Magyar Opera énekesnője kortárs magyar zeneszerzők dalaiból tart előadást Valaha címmel, este pedig két dokumentumfilmet vetítenek a könyvtárban: Jakab Ervin Költözés és Bálint Ibolya–Bálint Arthur Asszonyélet című alkotását. 26-án gyermekrajz-kiállítás nyílik a könyvtárban, délután pedig a Kecskeméti Jazz Band koncertezik Székelyudvarhely művelődési házában. 27-én, vasárnap Orbán Balázs szemével Homoródalmáson címmel fotókiállítás nyílik, majd este az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztásával, továbbá Siculus-emlékkoncerttel, gálaesttel zárul a rendezvénysorozat. A Csíki Székely Múzeumban a gyergyóremetei 12. Nemzetközi Fotótábor anyagából készült kiállítással, valamint albumbemutatóval kezdődik a rendezvénysorozat Csíkszeredában. Sepsiszentgyörgyön január 21-én Benczédy Sándor és Tüzes István tartott vetített képes előadást Az altorjai Apor-kastély reneszánsz faliképei témával, majd a kolozsvári Passamezzo historikus együttes előadta a Mátyás, az igazságos című reneszánsz táncjátékát. Január 22-én Baróton, Erdővidék Múzeumában nyílik fotókiállítás a sepsiszentgyörgyi Képvidék Alkotócsoport munkáiból. /A Himnusz születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Sajátos kontraszelekció kezd kibontakozni: az RMDSZ-ben nem a teljesítmény, a közösség érdekében kifejtett munka kap jutalmat, hanem az egyéni ügyeskedés, a „hordószónokoskodás”, írta Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács alelnöke, Csík területi RMDSZ-elnöke. Az RMDSZ helyi és területi szervezetek meggyöngültek, az „alternatív” szervezetek gomba módra elszaporodtak. Az előválasztás jelenlegi formájában gátolja az érdekképviseleti munkát, kontraszelekciós mechanizmusként működik. Sokszor az RMDSZ-ben az nyer választott tisztséget, aki jól tud „kampányolni”, akinek vannak „befolyásos” támogatói. A vállalkozói körök igyekeznek saját jelölteket állítani. /Borboly Csaba: RMDSZ: hordószónokok előnyben? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Az SZKT ülésének lagymatag unalmassága hű tükre az RMDSZ tanácstalanságának. Eldöntöttnek látszik, hogy a júniusi önkormányzati választások előtt semmilyen egyezkedésbe nem kezd az RMDSZ a Tőkés-oldallal, a többi kérdés megválaszolatlannak tűnik. Eckstein-Kovács Péter rendkívüli kongresszusra tett javaslatot, ez a Markó-féle stratégiával szemben az egyetlen alternatív stratégia. Markó szándéka: az RMDSZ csendes hozzáidomítása a megjelenő politikai versenykörnyezethez, anélkül, hogy számonkérésre sor kerülne. Eckstein javaslata viszont a gyors szembenézést, az elszámoltatást célozza. – Egyelőre az RMDSZ politikai „stagflációját” látható, amelyben a belső problémák megoldásának stagnálását az ígéretek inflációja fedi el. /Bakk Miklós: Az RMDSZ stagflációja. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Január 29-én jóváhagyta a bukaresti törvényszék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmét. Öt napon belül fellebbezni lehet. A bíró, bár korábban kifogásokat fogalmazott meg a párt nevében szereplő magyar megnevezés ellen, most ellenvetés nélkül hirdette ki az ítéletet. A pártot a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alapította. Az MPP 18 megyéből és Bukarestből közel 27 000 támogató aláírást szerzett. „Az MPP bejegyzésével valósággá vált a romániai magyarság számára a politikai pluralizmus. Ez a döntés megteremti az ehhez szükséges jogi és intézményesített keretet, valamint alternatívát jelent az RMDSZ eddigi monopol helyzetével szemben. Most már biztosított mind a helyhatósági, mind az általános választások szabadsága”, közölte Szász Jenő, az MPP elnöke, majd hozzátette: „Jelenleg arra várok, hogy Markó Béla gratuláljon. ”A Magyar Polgári Párt (MPP) elnevezése kétnyelvű: román és magyar. A politikai alakulat legfontosabb célkitűzése Székelyföld autonómiájának kivívása lesz. Az MPP Erdélyben 12 területi szervezettel rendelkezik, de a vezetők további új szervezetek létrehozását kezdeményezik Erdély magyarok lakta településein. Markó Béla – gratuláció helyett – kijelentette: „nehézkes” lesz az együttműködés az MPP-vel, amennyiben ez a politikai alakulat az RMDSZ alternatívájaként jött létre. „Örülök, hogy bejegyezték az MPP-t, számítottam is erre”, nyilatkozta Toró T. Tibor Temes megyei képviselő. „Úgy néz ki, hogy az MPP olyan kiegyensúlyozott képviseletet biztosít, amelynek keretében a magyar közösség tagjai megtalálják azt az opciót, amely nem volt lehetséges az RMDSZ-en belül”, hangsúlyozta Toró. Arra a kérdésre, hogy átiratkozik-e az MPP-be, Toró T. Tibor a következőket válaszolta: „Mandátumom végéig a bánsági magyarság érdekeit képviselem. Most nem tudok határozott igennel vagy nemmel válaszolni erre a kérdésre. Én abban a politikai értékrendben hiszek, amit Tőkés László jelenített meg a legtisztábban. Amennyiben az MPP átveszi ezt az értékrendet, jó viszonyom lesz ezzel a párttal”, mondta a képviselő. „Kíváncsian várom, hogy mit akar az MPP”, nyilatkozta Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki szerint az RMDSZ-en belül több platform kapott helyet, ezért nem volt feltétlenül szükséges az új párt bejegyzése. /Nagy-Hintós Diana: Bejegyezték az MPP-t. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./ Bejegyezték az MPP-t, Szász Jenőék pártját. „A párt bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése jövő hónapban elkezdődik, várhatóan őszre sikerül a bejegyzést lebonyolítani” – mondta még 2005 januárjában Szász Jenő, az akkor még Magyar Polgári Szövetség elnöke. /Mihály László: Bejegyezték az MPP-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: „Az RMDSZ önmaga vetélytársa. Mi akkor érünk el eredményeket a választásokon, ha képesek vagyunk megújulni, megoldásokat kínálni a saját közösségünknek. ” Az RMDSZ-szel szemben magyar ellenpárt indult már 1990-ben is, akkor úgy hívták, hogy Független Magyar Párt, aztán rá néhány évre megváltoztatta a nevét. Markó hangsúlyozta: „minden választáson szembesülünk a próbálkozással, hogy azok, akik az RMDSZ-ben nem tudtak boldogulni, megpróbáltak egy alternatívát létrehozni. ” Hozzátette, Tőkés László támogatottsága és az MPSZ támogatottsága között óriási különbség van. Tőkés László hiteles személyiség, akkor is, ha Markó vele számos kérdésben nem ért egyet. /S. M. L. : Markó Béla: az RMDSZ önmaga vetélytársa. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

A Magyar Polgári Párt bejegyzése a pluralizmus diadalát, az ugyanolyan értékű, legitimitású értékrendek közti választás lehetőségét kellene hogy jelentse az erdélyi magyarság számára is. Azonban nem alternatív értékrendek versenye, hanem két párt kíméletlen harca várható. Az MPP megjelenésével nem csak az RMDSZ „talált emberére”, hanem a sokfelé szóródott, az EMNT ernyője alatt úgy ahogy megférő RMDSZ-ellenzék is. Az „erdélyi ellenzéki kerekasztal” sincs többé. Az RMDSZ érzi a veszélyt, látja az önkormányzati választások tétjét, ezért olyan jelöltet kell állítania, akivel biztosra megy. /Székely Kriszta: Bejegyeztetett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Hosszas huzavona után bejegyezték a Magyar Polgári Pártot. A Magyar Polgári Szövetség – amely azt követően alakult meg, hogy a Reform Tömörülés Platform 2002-ben kivált az RMDSZ-ből és több részre szakadt – 2005-ben kezdte gyűjteni a bejegyzéshez szükséges szignókat, de csak 2007 augusztusában sikerült elegendő számú aláírást csatolni a bejegyzéshez szükséges iratokhoz. Az MPP az RMDSZ alternatívájaként kíván szerepelni a helyhatósági és a törvényhozási választásokon. Elődje, az MPSZ 2004-ben is indított jelölteket – függetlenként, illetve román pártszínekben –, de értékelhetetlen eredményt ért el. Előzőleg nyilatkozatháború folyt Szász Jenő MPSZ-elnök, illetve Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke között arról, hogy ki legyen az alakulófélben levő politikai párt vezetője. Gazda szerint erre a funkcióra – és egyben az RMDSZ ellenzékének összekovácsolására – Tőkés László a legalkalmasabb. Szász Jenő ellenben úgy nyilatkozott, hogy az EP-képviselői mandátumot nyert püspök számára „lealacsonyító” lenne egy párt ügyvezetői tisztsége. Toró T. Tibor képviselő arra figyelmeztetett, hogy egyelőre nem világos, milyen programmal és milyen csapattal vesz majd részt az MPP a választásokon. Szerinte a Tőkés-féle politikai filozófiára kell majd építeni. 1991-ben megjelent a magyar politikai palettán a Magyar Független Párt, de esélytelenül indult az RMDSZ ellenében. Az 1996-os választások előtt ugyanaz a Kiss Kálmán vezette alakulat a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártként (RMSZDP) jelent meg az erdélyi magyar politikai palettán, nem több eséllyel, mint korábban. Az akkori sajtó szerint az alakulat a román kormánypárt segítségével „éledt újra”, és az RMDSZ „szavazóinak elhódítását” fogalmazta meg célként saját jelöltek állításával. A 2000-es helyhatósági választásokon nyolcszáz szavazatot szerzett Marosvásárhelyen, amennyi „éppen elég” volt ahhoz, hogy az RMDSZ ne nyerje meg a polgármester-választást. 2004-ben, már nem RMDSZP, hanem az MPSZ által elvitt szavazatok miatt nem lett magyar polgármester Marosvásárhelynek. /Simon Judit: MPP: új párt, sokadik próbálkozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ Megjegyzés: Simon Judit állításával szemben 2004-ben Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester a 85. 892 leadott érvényes szavazatból 48. 556-ot szerzett meg. Kelemen Atillára 34. 625-ön szavaztak. /(antalfi): Marosvásárhelyi polgármester-választás. = Népújság (Marosvásárhely), 2004. jún. 8./ Az MPSZ nem indított jelöltet.

Bartos István műgyűjtő kiállításának ad otthont Marosvásárhelyen a Bernády-ház. Az érdeklődők a kollekció több mint nyolcvan darabját tekinthetik meg. Bartos István, több évtizede gyűjti a festményeket. /Antal Erika: A gyűjtő titkai: pénz, ízlés, idő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./

Tizennyolc évet kellett várni ahhoz, hogy az erdélyi magyarok számára a politikai pluralizmus kézzelfoghatóvá váljon. A Magyar Polgári Párt bejegyzésével lehetőség nyílik arra, hogy azok is a politikai közélet hivatalos színpadára léphessenek, akik az RMDSZ-t már nem tartják az erdélyi magyarok következetes képviselőjének, kiszorultak vagy elüldözték őket, írta összegzésében Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke2004-ben már megvolt a változás esélye. Akkor a Reform Tömörülés belső ellenzéki platform hálózatára építő Magyar Polgári Szövetség sikerrel gyűjtötte össze a törvény által megkövetelt 25 ezer aláírás több mint kétszeresét. Az RMDSZ akkor a román szociáldemokrata párt és az ellenzék segítségével olyan törvényt fogadtatott el, amely megakadályozta a lehetséges alternatíva választási részvételét. 2004-et, hathatós bukaresti segítséggel, az RMDSZ vezetői „megúszták". Az emberi jogokra és a demokrácia megsértésére oly érzékeny baloldali értelmiség szó nélkül elment a diszkrimináció választási törvényben legalizált formája mellett. Az erdélyi magyar kistársadalom jelenleg politikailag az egypártrendszer állapotában van. Egyetlen párt és annak szűk vezetése uralja a politikai képviselet majd teljességét, és ennek a szűk pártvezetésnek a kezében van mind a fontos politikai döntések joga, a magyar és román költségvetésből származó és az erdélyi magyarok számára biztosított anyagi alapok döntő hányada. Az ellenőrzési formáktól szinte teljes mértékben mentes az a tucatnyi erdélyi magyar vezető, aki a döntéseket birtokolja. A tavalyi év európai parlamenti választási eredményei, Tőkés László és a nemzeti tábor sikere bebizonyította: az egypártrendszer immár nem tartható. Székelyföldön és ott, ahol a magyarok többségben élnek, hasznos lehet a politikai verseny. Mindkét oldalról kompromisszumot igényel a differenciált stratégia: – Az RMDSZ vezetői részéről annak elfogadását, hogy a pártérdeknél fontosabb a közösségi érdek. – Az MPSZ részéről annak elfogadását, hogy a verseny nem totális. /Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke: Szavazás vagy választás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./