Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./

Gazdaságokat árasztott el, földcsuszamlásokat okozott, településeket hagyott ivóvíz nélkül és háztetőket tépett le, az ország tíz megyéjében okozott károkat a hétvégi vihar. Az árvíz 38 települést érintett, mintegy százötven ház és 800 hektár termőföld került víz alá; 28 személyt kilakoltattak. Gyergyószentmiklóson beljebb ültették az ablak melletti padsorból a gyermekeket, mert félő volt, hogy az épület előtti fenyők kitöri az ablaküveget, mondta el Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója. Ilyen körülmények között nem lehetett folytatni a tanítást, az iskola biztonságosabb, hátsó kijáratán vezették ki a diákokat az utcára. A városban húsz fát döntött ki a szél, a Csíky-kertben 300 köbméternyi 80–90 éves fenyő dőlt ki, a temetőben többtucatnyi síremlék szenvedett kárt a rájuk dőlő fák miatt, villanyvezetékek szakadtak le. A háromszéki Bodza-vidéken és Márkosréten mintegy 150 háztartás került víz alá, három iskolában szüntették be a tanítást. A háztartások nagy része Szitabodzán került víz alá. A Krassó-Szörény megyei Herkulesfürdőn tizenöt gazdaság került víz alá, a Cserna völgyén további öt lakást rongált meg az ár. Máramaros megyében háztetőket tépett le, Beszterce-Naszód megyében több tízezer köbméter fát döntött ki a viharos szél. /Emberáldozatot követelt a tomboló vihar. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Március 26-án Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban mutatták be A gyulafehérvári érseki levéltár és az erdélyi katolikus státus levéltára című munkát. Dr. Marton József teológia professzor a két kötetről /Szögi László (I. kötet: Repertórium) és Bernárd Rita (II. kötet: Oklevél és iratjegyzék, Canonica visitatiok mutatója)/ elmondta: nem látványos, de annál értékesebb műről van szó, amelyet főként történészek fognak előszeretettel igénybe venni. Az első kötetben változatos, ezer folyóméternyi anyagot dolgoztak fel az erdélyi és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársai, diákjai. A második kötet 1030 dokumentumból összeállított jegyzéke egyedi, történelmi jelentőségű anyagot tartalmaz. Dr. Szögi László, az ELTE tanára, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke szerint az anyaország tartozott ezzel a munkával Erdélynek, melyet száz egyetemistával közel tíz éve kezdtek el. Sikerült komoly forrásbázist összegyűjteniük Erdélyről, mely művelődéstörténeti, helytörténeti stb. értékeket ment meg az enyészettől, és melyet magyar és román történészek egyaránt eredményesen használhatnak fel. A jövő kihívása a Batthyaneumban található értékes dokumentumok feldolgozása, amelyekhez a Szögi László által vezetett csapat még nem férhet hozzá, illetve a már folyamatban levő régi anyagok feltárása különböző erdélyi parókiákon. /Ö. I. B. : Katolikus egyháztörténeti könyvsorozat indult. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Az ötezredik lapszám megjelenését Baróton a Tortoma Önképzőkör meghívottjaként ünnepelte a Háromszék szerkesztősége. Farkas Árpád főszerkesztő, Bogdán László főmunkatárs, illetve Váry O. Péter, Ferencz Csaba szerkesztők, és Hecser László erdővidéki tudósító a lapszerkesztésről, a mindennapi munka nehézségeiről, a politikai nyomásgyakorlás ellenére a függetlenség megőrzéséről vallott. Erdővidéken érződött a környező nagyvárosoknak elszívó ereje volt, s most, amikor visszaszerezték termőföldjüket, erdeiket, a vidéktől elszakadtak hajlamosak mindezt eladni. Ezen kellene változtatni, s gátat vetni az idegenek honfoglalásának – mondotta Farkas Árpád. Bogdán László emlékeztetett, a mentalitás is megváltozott: eltűntek a nagycsaládok és a hagyományos megélhetési lehetőségek is, s helyébe még a politikumnak sem sikerült igazán alternatívát kitalálnia. Bogdán az RMDSZ-t marasztalta el, amiért nem sikerült elérnie, hogy a magyar megyéket a vidék jellegzetességeit kihasználó külön fejlesztési régióba sorolják. Baróton a város katolikus múltja ellenére már a reformátusok vannak többségben. A városban az RMDSZ nem létezik, a szenátor és képviselők pedig ritkán konzultálnak velük, mondotta Nagy István, Barót polgármestere. /Hecser László: A Háromszék Baróton: Kafkai város. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Impozáns kötettel /Háromszéki olvasókönyv/ rukkoltak ki a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Charta Kiadó a háromszéki magyarok augusztusi világtalálkozójára. A tekintélyes kötet Kovászna megye leírásával indít (Kisgyörgy Zoltán), Hermann Gusztáv Mihály történész Székely történeti kis tükröt adott közre, szerepel még a kötetben Demeter Lajos Háromszék területi egységeit és népét székenként való bemutatása, Szellemi értékek címmel Háromszék népművészetéről, művészettörténetéről, iskoláiról, a Székely Nemzeti Múzeumról, a Kézdivásárhelyi Múzeumról, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumról, a kézdivásárhelyi színjátszásról és Háromszék írott sajtójáról. A könyv legterjedelmesebb részét a Háromszéki írók, írók Háromszékről fejezet tölti ki. Alig ismert régi szerzők is szerepelnek. A Háromszéki olvasókönyv olyan emlékkönyv, amelyet az itthon élők s a nagyvilágba szétszóródottak örömmel olvashatnak. /Sylvester Lajos: Háromszéki olvasókönyv (Reprezentatív kiadvány a világtalálkozóra). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./

Március 24-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átadták a Magyar Örökség-díjakat. A díjazottak között voltak a szatmári irgalmas nővérek is, akik „szolgáló szeretetükért” kapták az elismerést. A szatmári irgalmas nővérek különféle iskolatípusokat működtettek óvodától a tanítóképzőig, árvaházakat és internátusokat tartottak fenn a leányifjúság nevelésére. Kezdettől dolgoztak a város kórházaiban is. /Magyar Örökség-díjat kaptak a szatmári irgalmas nővérek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 1./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Kevesen voltak a Szovátai Alkotótábor kiállításának megnyitóján Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A Szovátai Nemzetközi Művésztelepet immár második alkalommal rendezték meg. A művésztelep létrejötte két tehetséges alkotónak, Sánta Csaba szobrászművésznek és Siklódi Zsolt képzőművésznek köszönhető, mindkettőjük szülőhelye Szováta. /Nb. : Tábortárlat Szovátáról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

Nem első alkalommal hívott meg avatott előadót, versmondót kulturális rendezvényére a Temesvári Magyar Nyugdíjasok Klubja. Az április 14-én tartott irodalmi összejövetel mégis rendhagyónak számított, mert a meghívott előadók mellett, teljesen spontánul, a közönség soraiból is felcsaphattak versmondónak egyesek. Az irodalmi délutánon négy költő életével és munkásságával ismerkedhetett a közönség. Telegdy Gyöngyvér tanárnő bemutatta a mindinkább feledésbe vesző Tompa Mihályt, a még ismerősként csengő Arany Jánost, a kevésbé ismert Dsida Jenőt, valamint az édesapja meg a féltestvére révén a temesvári közönséghez közel álló József Attilát. A felsorolt költők életének ismertetését Czernák Ferenc, a meghívott lippai vendég, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör tagja versekkel tette emlékezetessé. A rendezőt, Béres Margit ny. tanítónőt, a Nyugdíjas Klub elnökét áldozatos munkájáért méltán illette elismerés a megjelentek részéről. /(S.): Szép magyar versek, avatott előadásban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./

Barabás Miklós szülőfalujában, a közigazgatásilag Szentkatolnához tartozó Márkosfalván megújult a művelődési és egyházi élet, mióta a Tamás lelkészházaspár, Endre Ottó és Orsolya a faluba költözött. A lelkészházaspárnak köszönhetően 2005-ben könyvtárat létesítettek, egy évvel ezelőtt pedig a templomkertben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek állítottak emlékművet. Tamás Orsolya tiszteletes asszony, a kézdivásárhelyi Református Kollégium iskolalelkésze elmondta: lelkes pedagógusok kerültek a falu iskolájába, akikkel nagyon jól együttműködnek. Jelenleg a július második felében sorra kerülő falunapokra készülnek. A nyári szünidő kezdetén a gyermekek számára egyhetes evangelizációs tábort szerveznek. A falunapok alkalmával a település Csernáton felőli bejáratához székely kaput állítanak, az általános iskola pedig felveszi a Barabás Miklós nevet. /Iochom István: Mozgolódó márkosfalviak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

A 17. század végének sorsfordító történéseit tárgyaló kötethez méltó környezetben, Temesvár egyik legrégebbi épülete, a Művészetek Házául szolgáló ingatlan udvarán, mutatták be április 20-án Kiss András ornitológus, a Bánság Múzeuma munkatársának új román nyelvű könyvét, a Marsigli gróf madarait. Ion Paun Otiman akadémikus méltatta a szerző munkásságát, a bánsági madárvilág és ökoszisztéma alakulásának három évszázadra visszatekintő kutatását. A szerző elmondta: a bolognai születésű Luigi Fernando Marsigli, az osztrák sereg ezredese hat kötetet jegyzett, ezek közül az ötödik a Bánság madarairól szólt; a most bemutatott mű ennek egyfajta tudományos feldolgozása, amihez a madárvilág csak apropóul szolgál, tulajdonképpen a 17. század végének történetéről szól. “Amit enciklopédistaként leírt, annak nagy hatása volt a korabeli európai politikára. Marsigli kiemelkedő egyéniség volt, kutató, gyűjtő, kartográfus, hadvezér, gyakorlatilag ő kötötte meg a karlócai békét, amely egyetemes nagyságrendű fejlemény volt a török ellen folytatott harcban, és fordulatot jelentett – mai kifejezéssel élve – az európai stabilitásért folyó küzdelemben” – mondta Kiss András. /(pataky): Történelem “madártávlatból” = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

A romániai politikai harcoknak eddig nem volt sok közük a másutt megszokott jobb/bal ellentéthez. Iliescu elnök mellett vagy ellen, Cioran és Noica mellett vagy ellen, Hohenzollern-Sigmaringen Mihály vagy Antonescu marsall mellett, Basescu elnök mellett vagy ellen. Mindez csak értelmiségi pozícióharc. Közben Romániában a piaci fundamentalizmus, a neokonzervatív elkötelezettség és az atlanti lojalitás elképesztő egységét senki nem vonta kétségbe, csak a fasiszták, írta Tamás Gáspár Miklós. Kifejtette, az új román fasizmust az állítólag „kommunista” állambiztonsági apparátusok teremtették meg (s az ő informális hálózataik tartják fönn). Az internacionalista-leninistának beállított, szerintük KGB-s Iliescu-garnitúra áll itt szemben a nacionalista-sztálinista szekusokkal (a Nagy-Románia Párt, a PRM vezetőivel), a haza őrzőivel. Ugyanakkor csak a szélsőjobboldal értett szót a munkásokkal, Miron Cozma szélsőjobboldali bányászvezér. Romániát a csődtől nem a helyi komprádor burzsoázia, nem a multinacionális nagyvállalati szféra menti meg, hanem a parasztproletárok, proletárok és lumpenproletárok. Így válik Temesvár Délkelet-Európa gazdasági fővárosává (maga alá temetve Debrecent, Szegedet, Belgrádot, Újvidéket). Miközben a liberális-demokratikus értelmiség az ügynökdossziékkal, az 1947 és 1989 közötti korszak megtorlásaival, a romániai holokauszt végre-valahára bekövetkezett föltárásával van elfoglalva, a hajmeresztő társadalmi igazságtalanságok említést sem érdemelnek. TGM szerint Románia semmivel se korruptabb, mint szomszédai. A különféle angol-amerikai agressziókban való részvétel, a támaszpontok fölajánlása, a Nastase-korszakhoz képest érzékelhető visszalépés a magyarkérdésben, mindez az uralmon lévő politikai osztály tökéletes közönye a romániai nép érdekeivel szemben. Ilyen körülmények között kellene megteremteni a romániai baloldalt – a semmiből, írta TGM. Az eljövendő romániai baloldalnak világossá kell tennie, hogy a dolgozók oldalán áll, mindent meg kell tennie a Nyugaton dolgozó vendégmunkásokért, a közszolgálatok privatizálása ellen, az etnikai kisebbségek, elsősorban a cigányok diszkriminációja és szegregációja ellen. A modern baloldal csakis feminista lehet, a melegeknek, leszbikusoknak minden tekintetben egyenlő jogokat kell biztosítani. A romániai baloldal csakis ökoszocialista és antiglobalista lehet és az ún. „kommunista” rendszerből (1917–1989) nem lelhet inspirációt. Megjelent a bukaresti Observatorul Cultural-ban (ápr. 19.), Anamaria Pop fordításában. /Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Dr. Berényi Károly települési képviselő, a határon túli magyar ügyek hódmezővásárhelyi tanácsnoka Szentegyházán az erdélyi magyarok önszerveződésének támogatására elkülönített költségvetési forrásból pénzösszegeket adott át erdélyi partnereiknek, Hódmezővásárhely itteni tiszteletbeli polgárainak. A támogatottak közül a lista élén a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület állt, amely felvállalta dr. Rákossy Árpád felsőcsernátoni származású ügyvéd emlékművének – a felsőcsernátoni Bod Péter Általános Iskola elé kerülő bronz mellszobor – felállítását. Hódmezővásárhely nagyvonalú gesztusával segít befejezni a Rákosi- és a Kádár-korszakban koncepciós perekben elítélt jogászdoktor szobrának elkészítését. A hódmezővásárhelyiek jelentős összeggel támogatták a szentegyházai Gyermekfilharmónia Alapítványt, egy évig biztosítva a Szentegyházi Hírlap című, információs-kulturális újság megjelenését és az alapítvány által vásárolt régi székely ház felújítását. A csekefalvi unitárius egyházközösség az unitárius parókia felújításhoz kapott támogatást, a Tarcsafalvi Egyesület a megrongálódott iskolaépületet javíttathatja ki, és támogatásban részesült a parajdi Áprily Lajos Emlékház egy Ki tud többet Áprily Lajosról? című verseny lebonyolítására. Ezek a támogatások olyan időszakban érkeztek Erdélybe, amikor a magyar politikai és gazdasági élet súlyos válságban van. A tizenhét éven át polgári vezetésű Hódmezővásárhelyt a jelenlegi kormányzat hátrányos megkülönböztetéssel sújtja, s olyan anyagi elvonásokkal ,,bünteti”, amelyek botrányosak és kormányzathoz méltatlanok. A kórház esetében az ,,ágyelvonások” a legdrasztikusabbak, 60 százalékon felüliek. Dr. Berényi Károly ismételten felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, amelyet a határon túli magyaroknak mintegy jóvátételül ajánl fel a 2004. decemberi népszavazás lehangoló eredménytelensége miatt felelősséget érző alföldi város, Hódmezővásárhely lakossága. A Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára cím elnyerésére csupán egy bejelentkezési levelet kell elküldeni postai vagy elektronikus úton a jelentkezők személyes adataival és pontos lakcímével Hódmezővásárhelyre. /Sylvester Lajos: Hódmezővásárhelyiek jobbja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Kisebb költségvetésű programokra is pályázhatnak a Szülőföld Alap költségvetéséből támogatást igénylő szervezetek. Az oktatási és szakképzési kollégium 93,3 millió forint értékű romániai pályázatai mellett 10,4 millió forintot különített el erre a célra. A kulturális és egyházi kollégium 132,5 millió forint összértékű pályázati lehetőségei esetében az elkülönített summa 28,9 millió forintra emelkedik. Az önkormányzati, informatika- és médiakollégium 68,3 millió forintra rúgó pályázati összegén kívül további 7,5 millió forintos összeg áll rendelkezésre a kis költségvetésű rendezvények finanszírozására. Nagy Imre, a Szülőföld Alap irodavezetője elmondta: az intézménynél azért szabták meg az 500 ezer forintos alsó határt egy pályázatra, hogy ne aprózódjanak szét az összegek. A kisebb költségvetést igénylő rendezvények támogatására is lehetőséget hagynak. „A csatlakozás után a magyarság többsége ugyanazon politikai, gazdasági és jogi keretek közé került, tehát át kellett immár gondolni ezt a kisebbségpolitikát” – vélekedett Törzsök Erika. Eltérő a különböző országokban élő magyar kisebbség helyzete is, így mára tartalmatlanná vált az egységes magyar nemzetpolitika szlogenje. „Az eltérő adottságokat figyelembe véve kell együttműködési formákat találnunk” – hangoztatta Törzsök. Az eddigi paternalista szemléletmódot fel kell váltania a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapuló új támogatáspolitikának. Cél információhoz juttatni a kisebbségi magyar közösséget. „Ezek azok az eszközök, melyek sokkal többet jelentenek az itt élőknek, mint ha háromszor elénekelnénk a himnuszt – magyarázta Törzsök Erika. – Az európai gazdasági és jogi keretek nem teszik lehetővé az etnikai alapon történő bármiféle megkülönböztetést. Amikor a magyar kormány megpróbálja az információt, technikát és együttműködési modelleket bemutatni, tulajdonképpen helyzetbe akarja hozni azokat, akik a kisebbségi létből adódóan nehezebben jutnak ezekhez az információkhoz. ”Törzsök szerint „az egyesült Európában a fő feladat immár nem a régiók etnicizálása, hanem az etnikumok regionalizálása”, ezen belül a különböző autonómiaformák az adott ország decentralizációs és modernizációs kereteibe illeszkednek. Rajnai Gábor, a Nemzetpolitikai Ügyek főosztályának szakmai főtanácsadója beszámolt arról, hogy az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) eddigi feladatait és szerződéseit a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. veszi át, amely garantálja az eddigi támogatási szerződésekben foglalt kötelezettségek teljesítését, és biztosítja a nyertes pályázók számára a támogatások zavartalan folyósítását. /Lázár Lehel: Falunapokra is jut pénz. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

Vajdahunyadon tartották a Nyelvszigetek a szórványban konferenciát. Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórványfelelőse ismertette Hunyad megye magyar történelmét. Hányszor temették már el a Hunyad megyei szórványmagyarságot! Például 1906-ban Szabó Dezső harói lelkipásztor a beolvadás aggasztó mértékéről írt. Manapság 97 magyar él Haróban – szinte ugyanannyi, mint száz éve –, s a templomban is magyarul zajlik az istentisztelet. A Vajdahunyad melletti Rákosd még érdekesebb példával szolgál. A tizenkilencedik század végén már románul beszélő református gyülekezetet egy ügyes pap vissza tudta téríteni az anyanyelv útjára. Manapság Rákosd az egyik legjelentősebb magyar falu Hunyad megyében. Számos elhagyatott magyar templom, iskola vagy történelmi műemlék létezik a megyében. Mindezek ellenére a Hunyad megyei szórványmagyarság átvészeli a sors viharait. Péntek János professzor a honfoglalási gyökerű Lozsádot említette: kb. két évszázada, amióta feljegyzik a népességi adatokat, az Isten háta mögöttinek tekinthető faluban mindig olyan 150 körül volt a magyarok száma: egy csepp a környező román tengerben. Ma is annyian vannak. A nyelvszigetek többfélék: Lozsád, Rákosd vagy Haró például a honfoglalás idejéből maradtak. Csernakeresztúr vagy a Brassó melletti Hétfalú jóval későbbi székely telepítések. Mégis szívósan őrzik a magyar nyelvet. Történelmi csapások, világuk összeomlása a bukovinai székelyek óriási alkalmazkodó képességéről tettek tanúbizonyságot, hangsúlyozta Fazakas Tibor, a hamburgi egyetem professzora. A legutóbbi szigetek – az iparosodás nyomán keletkezett városi magyar csoportok – azonban korántsem olyan szilárdak, mint a zárt falusi környezet. Vajdahunyad vagy a Zsil-völgyi bányavidék szinte a beolvadás példáiként említhetők. Az erdélyi magyarságnak a 1992-es és 2002-es népszámlálások közötti közel 200 000 fős vesztesége további 100 000-rel folytatódott az utóbbi 5 évben, ismertette a súlyos helyzetet Csép Sándor az Áldás, népesség mozgalom képviseletében. A statisztikailag kimutatott közel 200 000-es népességcsökkenés fele a negatív szaporulatra vezethető vissza. További 70-80 000-es a kivándorlás negatív mérlege, a beolvadás pedig olyan 10%-ot tesz ki. Az Áldás, népesség egyesület éppen a népesedési etika megváltoztatására hívja fel az erdélyi magyar társadalom figyelmét, az össztársadalmi összefogás szükségességét hirdeti. /Chirmiciu András: Magyar nyelvszigetek a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

Óriási sikerrel zárult május 6-án, vasárnap Déván az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) kultúrkaravánja, mely a megyei ifjúsági és RMDSZ-szervezetekkel közösen egy hónap alatt 11 szórványtelepülésre vitte el a kolozsvári Magyar Állami Opera művészeit, a kisbácsi néptáncegyüttest, valamint a sztármeghívottként Dancs Annamarit. A turnét végig nagy lelkesedés kísérte, számolt be Borbély Károly ANT-elnök, a petrozsényi, illetve dévai záró előadáson pedig valóságos örömünnepet ült a közönség. Déván félezernél is többen jelentek meg, szép számban jöttek a környékbeli Csernakeresztúrról, Vajdahunyadról, Rákosdról, sőt Szászvárosról is. Dancs Annamari, a népszerű erdélyi popénekes örökzöld és saját slágerekkel aratott sikert, az ifjabbak táncra perdülve énekeltek kedvencükkel. /Gáspár-Barra Réka: Elsöprő sikert aratott a Kultúrkaraván. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Kilenc művész és egy tárlat, vándorkiállítás, városról városra járó alkotások. Szobrok, festmények, a csíkszeredai Studio9 vándortárlatának anyaga. Marosvásárhelyen a Bernády Házban látták vendégül a kiállítást. A művészek: Balla Tibor, Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Keresztes Györgyi, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László és Xantus Géza. /Nagy Botond: Csíki egymásmellettiség. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

Az idei Bárdos Lajos–Nagy István kórusfesztiválon először lépett fel a nyárádszeredai Bocskai Dalkör Ferencz Csaba vezette női kara és a szovátai Intermezzo kamarakórus. A Bernády Művelődési Egylet kebelében működő Intermezzo kamarakórust alakulása (1995) óta Fülöp Judit vezeti. Az Intermezzo nevet 1996-ban vették fel, változatos repertoárukra való tekintettel. Egyházi kórusműveket és gregoriánokat, népdal- és gyermekdal-feldolgozásokat egyaránt énekelnek. 1999-ben Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) címmel adták ki hangfelvételeiket, egyházi kórusműveket tartalmazó CD-jüket. /b. d. : Intermezzo. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Marosvásárhelyen Bernády Házban megnyílt Szabó Attila csíkszeredai fotóművész tárlata. Kis székely falvak emberei láthatók a fotókon. Szabó András főmuzeológus-kurátor, a kiállító testvérbátyja méltatta a kiállítást. /Nagy Botond: Világteremtő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Tizedik alkalommal szervezték meg a hét végén a petrozsényi Caritas házban a petrozsényi római katolikus ifjúsági találkozót, amelyen – elnevezése ellenére – vulkáni, aninószai, petrillai, pusztakaláni, vajdahunyadi, csernakeresztúri résztvevők is voltak. Kiscsoportos beszélgetés zajlott, majd tematikus előadások következtek. A cél a felebarát megsegítése, hangsúlyozta Dubik Nóra, a rendezvény főszervezője. /CH. A. : Ifjúsági találkozó Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Május 15-én Marosvásárhelyen a Bernády Házban bemutatják Sára Sándor doni dokumentumfilmjéből és a korabeli hadi okmányokból összeállított Hol vannak a katonák? /Új Horizont Kiadó, 2006/ című kötetet. A találkozón levetítik a Pergőtűz című film rövidített változatát. Vetítés után Sára Sándorral Gálfalvi György beszélget. /Találkozó Sára Sándorral. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

Jobb elnöki alternatíva hiányában Traian Basescu támogatására hívta fel a Magyar Polgári Szövetség gyergyószéki szervezete a romániai magyar választókat. A gyergyószéki szervezet ezzel társult a szervezet sepsiszéki fiókja által kiadott felhíváshoz. Közleményében a gyergyószékiek elítélik az RMDSZ-t, amiért “a posztkommunista Szociáldemokrata Párt, a volt szekusok vezette Konzervatív Párt, illetve a Nagy-Románia Párt oldalán áll” a május 19-i népszavazáson. A gyergyószéki MPSZ felszólítja a választókat, hogy szavazzanak nemmel Basescu lemondatására. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

A Hargita megyei Vöröskereszt csíkszeredai székhelyén működő Generációk Klubja szervezői március 28-án indult tevékenységük számos megvalósításról tudnak beszámolni. A minden korosztálynak nyitott klubban többek között elsősegélynyújtásról szóló előadást és amatőr színjátszókört is szerveznek. Az utóbbi legfrissebb előadásával, Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című bohózatával éppen vidéki turnéra készülnek. Zsigmond Éva, a Vöröskereszt kirendeltségének igazgatója elmondta, kiváltképpen oda szeretnének elmenni, ahová hivatásos színházak ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el. Ugyanebben az épületben működik az ugyancsak hozzájuk tartozó Ifjúsági Klub is. A Generációs Klub felszerelését (varrógépeket, tévét, számítógépet, bútorzatot) a Karmel International hollandiai székhelyű nemzetközi segélyszervezet biztosította, a gépeket az Ifjúsági Klub fiataljai önkéntes munkával szerelték fel. /Málnási Levente: Összehozzák a nemzedékeket. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Idegen rögök közt nyugszanak a kétszeres halált halt katonák. A kétszeres halál a legfájdalmasabb: azokra, akik hazájukért estek el egy először értelmetlen, majd utolsó megoldásként végigharcolt háborúban, megtiltotta az új hatalom az emlékezést. Akik túlélték, inkább hallgattak róla. Jó húsz évnek kellett eltelnie, amikor először beszélhettek. Voltak, akiknek fontos volt mindez – ők voltak a megszólaltatók. Sára Sándor filmrendező is a megszólaltatókhoz tartozott. Marosvásárhelyen találkozott az érdeklődő közönség Sára Sándorral és a 26-27 évvel ezelőtt forgatott, Pergőtűz című művel, amelynek rövidített változatát, a sorozatként vetített mű utolsó részét mutatták be. Sára Sándor elmesélte, először 25 részes filmben gondolkodtak, ebbe a filmgyár vezetősége nem egyezett bele, így maradt a kétrészes változat. De már az elején kiderült, hogy ebbe a két részbe semmi sem fér bele, így fokozatosan nőtt a részek száma, alkudoztak, kilincseltek – abban az időben Magyarországon egyáltalán nem volt természetes a második magyar hadsereg Don-kanyari tragédiájáról beszélni. Végül maradt a 25 rész, de a tévében kellett bemutatni, a moziba nem engedték. Amire elkészült az utolsó rész, és az MTV már vetítette Krónika cím alatt a sorozatot, kitört a botrány: a magyar katonának szovjet tanítónővel folytatott, a filmen elmesélt viszonya miatt a mű és az ügy a szovjet nagykövetségre került. A vetítés érdekében beleegyeztek a cenzúrába, de így sem mutatták be teljes egészében a sorozatot. Eredeti formájában a Duna TV vetítette a rendszerváltás után. A film elkészülte után megkereste Sárát az egyik könyvkiadó, hogy meg szeretné jelentetni a szöveget. A kissé átdolgozott szövegből 1983-ban elkészült egy meglehetősen vastag könyv 80. 000 példányban. Amikor a film körül kirobbant a botrány, elrendelték a könyv bezúzását. Kalandos utakon menekült meg pár kötet belőle... /Nagy Botond: Elkésett visszhang a kétszeres halálról. Sára Sándor Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./ Sára Sándor Hol vannak a katonák? című dokumentumfilmjét mutatták be a marosvásárhelyi Bernády Művelődési Központban, az alkotást első alkalommal láthatta az erdélyi közönség. A filmrendező Csíkszeredába – ahol a Film. Dok fesztivál zsűrielnöke – tartva állt meg Marosvásárhelyen. „Annak idején elképzelhetetlen lett volna Erdélyben a magyar hadseregről forgatni filmet. A II. magyar hadsereget horthysta-fasiszta jelzővel bélyegezték meg, ezért csak kevés erdélyi résztvevőt tudtam megszólaltatni” – mondta el Sára. /Antal Erika: Sára Sándor filmje a háborúról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Az erdélyi magyar közösség politikai tagozódása címmel tartott Brüsszelben előadást május 15-én Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti képviselő. Kónya-Hamar kitért az RMDSZ-nek a koncepcióját képező szabadság-ideológiai elemekre, illetve azok össztársadalmi méretekben megvalósuló pilléreire. Hangsúlyozta, hogy a Kolozsvári Nyilatkozatban /1992/ foglaltak tizenhét év után is érvényesek. A politikus következtetése az, hogy „az erdélyi magyarságnak és közképviseleti, érdekvédelmi szövetségének, az RMDSZ-nek vissza kell térnie közösségépítő programjához, és úgy kell azt kiegészítenie a megfelelő gazdaságpolitikai és településpolitikai fejezetekkel, hogy a szülőföldön való maradás stratégiájának lehetőségét kínálja alternatívaként. ” /Ma is érvényes a Kolozsvári Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Az öt éve elhunyt író élete és munkássága előtt tisztelgő kétnapos tanácskozás kezdődött május 21-én a Kolozsvár Társaság székhelyén, A zokogó majom könnyei – Bálint Tibor emlékkonferencia címmel. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a most hetvenöt éve született, több nyelvterületen is ismert irodalmi nagyságról kijelentette: ha ma élne Bálint Tibor (1932–2002), alternatív Nobel-díjra jogosulna, annyival egyénibb, egyetemesebb másoknál. Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke azt a tavaly novemberben született írását olvasta fel, amellyel Bálint Tibort post mortem eredménytelenül ajánlották a Pro Cultura Hungarica-díjra. Török Katalin színművész a prózaírónak a kolozsvári szülőföldről szóló vallomását tolmácsolta. Jakab Gábor pápai káplán, Egyed Emese költő, esszéíró Antall István irodalmi szerkesztő (Magyar Rádió) és Láng Gusztáv irodalomtörténész (Szombathely) tartott előadást. Délután az EME-székhelyén Zsehránszky István műkritikus és Csép Sándor tévészerkesztő, író értekezett, majd levetítették a Sánta angyalok utcája színdarab 1972-es kolozsvári előadását. /Ördög I. Béla: Emlékezés Bálint Tiborra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./ „Bálint Tibor Zokogó majom című nagyregényében a közép-kelet-európai kisember léttapasztalatának egész megrendítő mélységében tárulkozik föl” – fejtette ki Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész előadásában. A Bálint Tiborról könyvet is írt Bertha Zoltán részletesebben elemezte a Forrás-nemzedék egyik kiemelkedő alakjának életművét. /Stanik Bence: A zokogó majom könnyei. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A marosvásárhelyi művészeti élet egyik aktív fiatal alkotója, Pokorny Attila szobrászművész Pécsett is egyre ismertebbé válik. A 30 éves szobrász, a szülővárosában felavatott II. Rákóczi Ferenc-mellszobor szerzője 2006-tól a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a doktori iskola hallgatója. Most a Pécsi Galériában közös kiállításon mutatkozott be. A művész szobrait a marosvásárhelyi Bernády Házban tavaly egyéni tárlaton tekinthették meg a művészetkedvelők. /Pokorny Attila Pécsett. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Németh János Munkácsy-díjas keramikus munkáiból nyílt tárlat a marosvásárhelyi Bernády-házban. A Zalaegerszegen élő, Európában is elismert kerámiaművész nagyméretű alkotásainak, köztereken álló szobrainak, kútjainak, épületeket díszítő munkáinak kicsinyített mását első alkalommal hozta el Erdélybe, de számos domborművet, portrét, kisplasztikát is mellékelt. /Antal Erika: Néphagyomány ihlette kerámiák. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

Május 31-én Aradon, az RMDSZ székházában tartotta meg Czernák Ferenc A világ, ahogyan én látom című egyéni szavalóestjét. Kölcsey Himnuszával indított, majd felolvasta Illyés Gyulának a Himnuszról szóló esszéjét. A továbbiakban a magyar zászlóról, a jelvényekről, vetített képes illusztrációkkal a koronázási ékszerekről tartott előadást, majd magyar költők verseit szólaltatta meg. /(b): Czernák Ferenc előadóestje Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

Bemutatta politikai programját az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja június 1-jén Csíkszeredában. A Szabadelvű Kör tagjai aláírást gyűjtöttek a csoportosulás platformként való újra bejegyzése érdekében. – Szükség van egy alternatívára az RMDSZ-en belül és ez az alternatíva a Szabadelvű Kör – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke. /Eckstein: Az alternatíva a Szabadelvű Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./