Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács álláspontja az RMDSZ-szel való tárgyalásról. Az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége ne sérüljön, hanem erősödjön a belső többszínűség és többszólamúság hasznosításával. A tárgyalások elsődleges feltétele az, hogy az RMDSZ vezetői ismerjék el az erdélyi magyar közösségen belül létező politikai és világnézeti többszínűséget, pluralizmust. A politikai célokat megfogalmazó szervezetek vállalják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozását és működtetését. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Az EMEF működésének elvi alapja • a bizalom és közösségi szolidaritás helyreállítására való törekvés, • a választói akarat és a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartása, • a többszólamúság és munkamegosztás a közösségi érdekérvényesítésben, • konszenzus-orientált döntéshozás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenet kidolgozásában. Az EMEF megalakulásáig és intézményesüléséig ennek szerepét átmeneti jelleggel az RMDSZ és EMNT paritásos tárgyalóbizottsága tölti be. Az EMEF feladata – többek között – kidolgozni a nemzeti összefogás programját, annak stratégiai sarokpontjait és a hozzárendelt cselekvési ütemtervet. A nemzeti összefogás programja I. Lehetséges közös célok, cselekvési prioritások • a kisebbségek jogállásáról szóló törvény közvitájának újrakezdése, a tervezet módosítása, a kulturális autonómia közjogi keretének megvalósítása, ennek képviselete a politikai egyeztetéseken, a kormányban és a parlamentben • a Székelyföld területi autonómiájának támogatása • az SZNT által kezdeményezett belső népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatása a helyi RMDSZ- szervezetek által, • a törvényhozásban függőben lévő törvénytervezetek támogatása az RMDSZ képviselet által • az RMDSZ többségű megyei és helyi önkormányzatok hozzanak határozatokat a helyi népszavazások kiírására vonatkozóan • az Európa Parlamentben jelenleg lévő RMDSZ-képviselők vállalják a Székelyföld autonómiájának képviseletét és az e célból már elindított lobby-tevékenységet • A közoktatási és felsőoktatási stratégia politikai képviselete, konkrétan • az oktatási törvény módosítása (kiemelten a román nyelv oktatásának kérdése, illetve a történelem és földrajz anyanyelven való oktatása) • a felekezeti oktatás törvényi feltételeinek kialakítása • a PKE akkreditációs törvényének támogatása • a Sapientia EMTE akkreditációs folyamatának támogatása • a Bolyai Egyetem ügyének nyílt és cselekvő felvállalása Bukarestben és Brüsszelben • a BKB kezdeményezéseinek konkrét politikai és egyéb jellegű támogatása. • a megtisztulás folyamatának elindítása: • a korrupciómentes közélet feltételeinek megteremtése • a tisztségviselők átvilágítása, az átvilágítást és a lusztrációt tartalmazó jogszabályok aktív támogatása a törvényalkotás rendjén • a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása • a sajtószabadság biztosítása, a pártsajtó visszaszorítása saját keretei közé, a sajtótámogatások átláthatóvá tétele • a státusirodák depolitizálása és közszolgálatiságának garantálása. • A csángóügy hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete: • anyanyelvi misék • elemi oktatás, magyar nyelv oktatása • az ügy képviselete a nemzetközi fórumokon. • Az egyházak és a politikum partneri viszonyának helyreállítása, az egyházi támogatások depolitizálása. • Az egyházi és közösségi javak restitúciós, valamint kárpótlási folyamatának felgyorsítása. • Az erdélyi magyar jövőkép határozottabb megjelenítése a román közvélemény előtt; ennek érdekében • a magyar politikai szervezetek közösen dolgoznak ki egy teljes alkotmánytervezetet és azt közzé teszik • erdélyi közvitát követően (amelybe mind román, mind magyar szakmai szervezeteket meghívnak) benyújtják a parlamentbe az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetét. II. Rendszerváltozás az erdélyi magyarság politikai képviseletében. Ehhez szükséges: • A választási törvények, valamint a párttörvény antidemokratikus és kisebbségi szempontból diszkriminatív, az etnobizniszt támogató elemeinek módosítása az RMDSZ parlamenti frakcióinak kezdeményezésére. • A pluralizmus érvényesülése a tömbmagyar településeken, azaz: többpárti politikai verseny a helyhatósági választásokon. • Azokon a településeken és régiókban, ahol csak összefogással lehet polgármesteri tisztséget szerezni, illetve képviselőt juttatni az önkormányzatokba, közös listát kell állítani. • Ennek alapjául a helyi belső választások szolgálnak, amelyeket az érintett és érdekelt politikai szervezetek közösen szerveznek meg. • A parlamenti jelöltlisták összeállításában megegyezésre a következők szerint kerül sor: • közvetlen tárgyalások útján azon politikai szervezetek között, amelyek már részt vettek legalább a helyhatósági választásokon, az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján, vagy • a közösen szervezett előválasztások eredményei alapján (az egyes választókerületekben). • Az Európai Parlamenti választások esetén a közös jelöltlista belső választások alapján áll össze. • Megegyezés az RMDSZ érdekképviseleti monopólium-helyzetéből származó vagyon megosztásáról, illetve – ott, ahol az alternatív politikai szervezetek megjelenése ezt szükségessé teszi – közös használatáról. III. A támogatási rendszer reformja • Annak érdekében, hogy a nemzeti közösségünket érintő közpénzek és támogatások elosztása terén az igazságosság, a méltányosság és az arányosság érvényesüljön, a politikai klientúraépítés lehetősége pedig teljes mértékben kiküszöbölődjön, a magyar és a román kormány által biztosított alapok elosztása tekintetében kétszintes döntési mechanizmus kialakítását kell bevezetni: • felső szinten a politikai képviselettel rendelkező szervezetek paritásos alapon megalakított bizottsága állapítja meg a támogatások elosztásának főbb irányait, területeit és az azok közötti arányokat • a közvetlen elosztás alsóbb szintjén a civilszervezetek által megválasztott/kijelölt testületek döntenek, biztosítandó ezáltal a pályázatok elbírálási folyamatának teljes depolitizálása. • A gyermekvállalást és az identitásválasztást ösztönző Erdélyi Magyar Alap létrehozása és működtetése. Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács: Tőkés László elnök, Szilágyi Zsolt alelnök, Toró T. Tibor alelnök; Székely Nemzeti Tanács: Fodor Imre elnök. Kolozsvár, 2007. július 30./Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért Közös nemzeti célokért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vele készült interjúban kifejtette, amikor 2003-ban megalakult az EMNT, azt hangsúlyozták, kizárólag az autonómiatörekvések megjelenítésével kívánnak foglalkozni. Azonban az EMNT vagy a Székely Nemzeti Tanács kénytelen-kelletlen arra kényszerül, hogy alternatív szerepet is betöltsön, politikai funkciót is vállaljon. Eddig az RMDSZ erőfölénye tudatában megengedhette magának, hogy csak mímelje a párbeszédet. Most viszont olyan a helyzet, hogy reális párbeszéd alakulhat ki. Bebizonyosodott: az RMDSZ nem fedi le az egész erdélyi magyar társadalmat. Az RMDSZ csak akkor hajlandó engedni a képviseleti monopóliumából, ha erőt mutatnak fel vele szemben. – A román társadalomban úgy-ahogy, de mégiscsak működik a politikai pluralizmus. Most viszont „mi kullogunk a romániai demokrácia mögött. ” „A nagy dilemma abban áll, hogy az egységelv eddigi erdélyi mindenekfölöttiségével szemben merjünk-e újítani, alternatívát képezni. Mert ha fenntartjuk azt a nézetet, hogy egy önálló jelölt indulása megnyithatja egy, az RMDSZ-szel szembeni erős politikai alternatíva képződésének útját, akkor egyenesen vétek volna kiegyezni. ” Tőkés László úgy érzi, az önálló jelöltként való indulásnak inkább volna értelme. „Fennáll viszont annak a veszélye, hogy az RMDSZ lejárató kampányba kezd, olyanba, amilyet már az autonomistákkal szembeni vagy az MPSZ-szel szembeni fellépésben is láthattunk. ” Azzal kapcsolatban, hogy az egyházon belül is bírálatok érik, a püspök rámutatott, a támadások legfőbb szorgalmazója a CE szövetség. Hivatalos lapjában, a Kis Tükörben egymást követik Tőkés jelöltségét és az egyház politikai szerepvállalását bíráló írások, interjúk. /Gazda Árpád: Bukott a Marló-doktrína. Interjú Tőkés László református püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Bukarestben rájöttek, hogy a falun élő embernek szüksége van közösségi együttlétre, szórakozásra, tánc- és színjátszó körökre, dalcsoportokra, könyvtárakra, esetleg számítógépekre, internetszolgálatra. Ezért a Művelődési Minisztérium programot indított falusi művelődési házak építésére. Kovászna megye – a benyújtott pályázatok alapján – hat településén kezdhetik el hamarosan a művelődés hajlékának építését: Illyefalván, Maksán, Szentkatolnán, Kisborosnyón, Csernátonban és Bölönben. Szeptemberben Málnásfürdő és Málnás nyújthat be ilyen célú pályázatot. (simó): Hat művelődési házat építenek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Csernáton község önkormányzata a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának tiszteletére a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában a Kovászna Megyei Tanács támogatásával nyolcvanoldalas, gazdag képanyaggal illusztrált füzetet adott ki – egy leendő falumonográfia előfutáraként. A füzetet Dimény Haszmann Orsolya és Haszmann Pál-Péter szerkesztette. A szerzők a kúriák, udvarházak sokaságát is felvonultatják, a köztéri szobrok, emlékhelyek Csernáton község neves alkotóinak, hírességeinek a galériája. /(sylvester): Csernáton írásban és képekben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Alternatívát kell nyújtani a verespataki bányászoknak, hiszen ciánmentes bányászati technológiák is léteznek – fejtette ki Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke. Olteanu Chilében találkozott egy ott élő, bányászati kutatásokat végző román tudóssal, aki azt állítja, a verespataki aranykitermelés ciántechnológia alkalmazása nélkül is lehetséges. /Bogdan Olteanu: Ciánmentes alternatívát! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Székelyföld határát jelző tábla felállításával kezdődött a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. A megyehatáron elhelyezett háromnyelvű Székelyföld-tábla avatásán Olguta Vasilescu a Nagy-Románia Párt megyei elnöke és egyik képviselője is megjelent és kijelentette, ha az RMDSZ nem őrködik a reklámpannó mellett, éjszaka leveteti a táblát embereivel. Indulatait Markó Béla RMDSZ-elnöknek kellett csitítania. Az ünnepség díszpolgári címek adományozásával folytatódott. A világtalálkozóra hazaérkezők előbb a településeik rendezvényein, majd a székek rendezvényein, végül pedig a megyei rendezvényeken vehetnek részt. Augusztus 17-én 10 órakor egyszerre kondul meg valamennyi háromszéki magyar templom harangja, jelezve, hogy megkezdődött a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. Augusztus 16-án a sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtárban 12 háromszéki személyiségnek osztották ki a Pro Comitatu Covasnae díjakat. Idén a díjat dr. Boga Olivér, a kézdivásárhelyi kórház volt igazgatója, Haszmann Pál, a csernátoni tájmúzeum alapítója, Gazda József kovásznai etnográfus, Damó Gyula kisborosnyói tanító, Máthé Ferenc baróti népművelő, Kubánda Gizella nagyajtai művelődésszervező, Molnár Gizella sepsiszentgyörgyi színművész, dr. Ioana Georgescu megyeszékhelyi gyermekorvos, Niculina Tintar szociológus, a Kovászna Megyei Művelődési Központ referense, Botka László sepsiszentgyörgyi színművész, József Álmos sepsiszentgyörgyi tanár és dr. Szőcs Dániel sepsiszentgyörgyi orvos kapta. Gazda József kovásznai etnográfus elmondta, jelenleg a Szétszóratottságban. Magyarok a nagyvilágban című könyvén dolgozik, amelyhez Dél-Amerikától a skandináv országokig gyűjt adatokat. „Igyekszem átfogni a nagy magyar jelenlétek színhelyeit, sok emberrel elmondatva a sorsát, ezekből a mozaikokból megépíteni a nemzet azon részének krónikáját, amelynek valamilyen okból el kellett hagynia a szülőföldet” – mondta el. Damó Gyula tevékenységét Sylvester Lajos közíró méltatta. „A kisborosnyói tanító csodát művelt a 300 lelket számláló faluban, olyan magyar históriai és kortárs Pantheont rendezett be, amely párját ritkítja a régióban. Hihetetlen, hogy ez a kis falu Damó Gyula tanító úr vezetésével mire képes, hiszen a település lakóinak tevékenysége Rodostóig nyúlik, oda is ők küldtek cserefát, amiből székely kaput faragtak” – hangzott el. József Álmos, a Székely Mikó Kollégium matematikatanára több mint 40 éves szerteágazó munkásságával érdemelte ki a díjat. 1991-ben adta ki Sepsiszentgyörgy képeskönyvét, 1995-ben jelentette meg Fürdőélet Háromszéken című kiadványt, 1997-ben a tusnádi fürdőkről készített könyvet, ezt követően pedig Sepsiszentgyörgy képes történetével rukkolt elő. Mire a falevelek lehullnak címmel 2003-ban kiadta az első világháborús képes és írásos dokumentumokat tartalmazó könyvet, és idén jelent meg az Országzászló-állítások Háromszéken című kiadványa. Dr. Szőcs Dániel 18 éven át volt a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, részt vett az Úz-völgyi háborús veteránok emlékművének felállításában. Tíz éve elnöke a Székely Mikó Kollégium véndiák-társaságának, akik felállították a Mikó Imre-szobrot, illetve 5 évig háromszéki főorvosa volt a budapesti Segítő Jobb Alapítványnak. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik csúcspontjaként augusztus 19-én felavatják a Háromszékiek emlékparkját Maksa község határában, az Óriáspince-tetőn. A sétányon 12 stilizáltan leegyszerűsített székely kapu a 12 hónapot és stációt jelöli, a feliratokon a háromszéki települések neve szerepel. A szervezők arra számítanak, hogy az emlékpark a háromszékiek szent helye lesz. /K. Zs. : Hazavárt székelyek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke kiadott közleménye szerint az elmúlt tizenhét esztendőben az eredményes magyar érdekvédelmet az tette lehetővé, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erős képviselettel rendelkezett az önkormányzatokban és a román parlamentben. Erős, egységes képviseletre ezután éppúgy szükség van, mint eddig. Vannak, akik a romániai magyarság túlnyomó többségének támogatását bíró RMDSZ-en kívül keresik a politikai alternatívát. 1989 után minden választáson megjelent valamilyen formában az RMDSZ-szel szemben egy másik lista, illetve másik párt, de csak elenyésző szavazatot tudtak összegyűjteni. A független jelöltként indulni szándékozó Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével több kérdésben nem értenek egyet. Ennek ellenére hiteles személyiségnek tartják, és felajánlják a választási együttműködést. /”Meg kell keressük az együttműködés módját”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából augusztus 17-én Felsőcsernátonban a Bod Péter Általános Iskola előtti téren ünnepélyes keretek között avatták fel a falu jeles szülötte, a magyarországi koncepciós perekben kétszer is börtönbüntetésre ítélt dr. Rákossy Árpád (1902–1972) jogászdoktor bronzba öntött portrészobrát, Vetró András alkotását. A szobrot talapzatát Rozin Sándor mikóújfalusi kőfaragó készítette. Az avatóünnepélyen megjelent dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, Mádi Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, Tárnok Gyöngyi konzul asszony, a csíkszeredai magyar főkonzulátus képviselője, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, Rákossy Árpád gyermekei és még sokan mások. Bölöni Dávid, a község polgármestere dr. Rákossy Árpád példaértékű életét méltatva kiemelte, a szülőfalu lakói méltán lehetnek büszkék arra, hogy itt ringatták bölcsőjét. Fetés András ikafalvi születésű budapesti tanár, dr. Rákossy Árpád életét, munkásságát, kálváriáját ismertette, és érdemeit méltatta. Őt követően Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, a szoborállítás egyik fő kezdeményezője és Tamás Sándor parlamenti képviselő. Fetés András és Sylvester Lajos leplezte le a mellszobrot. Felolvasták dr. Sólyom László köztársasági elnök erre az alkalomra küldött üzenetét. A szoboravatást követően a jelenlevők a Bod Péter Általános Iskola egyik osztálytermében berendezett dr. Rákossy Árpád-emlékkiállítást tekintették meg. /Iochom István: Csernáton főhajtása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

A Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) szinte örömmámorban úszik. Az RMDSZ létezésének legsúlyosabb válságában kénytelen volt beadni a derekát párbeszédre. A polgári szövetség ugyanis egyszerűen nem alternatíva! – szögezte le Chirmiciu András, a lap munkatársa Szerinte az MPSZ makacsul ragaszkodik a székelyföldi ló-szemüveghez. Jóllehet a másfél milliós erdélyi magyarság csak körülbelül fele él a három székely megyében, míg a másik fele – vegyes lakosságú vidékeken, vagy szórványban. /Chirmiciu András: Alternatíva? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Hunyad megye egyetlen Szent István-napi búcsúja dévai, csernakeresztúri, sőt magyarországi híveket is Piskitelepre vonzott. Államalapító Szent István király nevét viselő piskitelepi templom búcsúünnepén Táncos Levente vendéglelkész mondott beszédet. Piskitelepen, további 26 erdélyi településhez hasonlóan, Szent István király lett a templom védőszentje. /Gáspár-Barra Réka: A hídépítő. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Több időszakos tárlatot nyitottak meg Kézdivásárhelyen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a Vigadó Művelődési Házban. Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Esztelnekkel kapcsolatos fotóit állították ki. A Kézdiszéken élő, illetve onnan elszármazott képzőművészek impozáns tárlatán – amelyen a helybeli Vetró, Kosztándi és Sárosi művészcsaládokat többen is képviselik – festményeket, grafikákat, szobrokat és számítógépes grafikai programmal készült kompozíciókat lehet megtekinteni. A műalkotások zöme a magyarsághoz, a találkozóhoz kötődik: Vetró Bodoni Zsuzsa pasztellképein a perkői búcsú összetartó erejét érzékelteti, Kosztándi Jenő festményén a széttöredező harangokból ágyú körvonalazódik. A tárlat megnyitóján a Fórika Balázs által vezetett kantai kórus lépett fel. A földszinti kiállítóteremben a csernátoni népművészek munkáiból nyílt tárlat, a pincében pedig a Beke Ernő vezette Hobby cserebere-klub rendezett tárlatot. /Bartos Lóránt: A pincétől a padlásig. Kiállítások nyara Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Mintegy 200 roma és 150 magyar volt részese annak az összetűzésnek, amely augusztus 21-ről 22-re virradóra robbant ki a Brassó megyei Apáca községben, miután egy csapat roma nemzetiségű személyt lucerna-lopáson értek. A rendőrség szerint egyikük megütötte a közösségi rendőrt, aki megpróbált közbelépni a konfliktusban. Ekkor a magyar lakók botokkal, vasvillákkal és kövekkel felfegyverkezve kivonultak az utcára. Az összecsapás során, amíg a rendőr- és csendőrcsapatok kiértek, három személy könnyen megsérült, és négy ház ablakait betörték. A Brassó megyei hatóságok közös ülésen eldöntötték: 25 fős faluőrséget állítanak fel a községben, amelyben magyarok, roma személyek és rendőrök egyaránt helyet kapnak. Florin Cioba, a romák önjelölt királya nyugalomra intette az apácai romákat, és arról biztosította őket, hogy a verekedés kirobbantásáért felelős személyek a törvény előtt fognak felelni. /Önbíráskodás Apácán? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Apáca határában járőröző csősz öt roma nemzetiségű férfit állított meg, akik egy fűvel megrakott szekérrel a romák által lakott része felé tartottak. A szekéren ülők egyike egy bottal megütötte az egyik csőszt. A vérző fejű férfi elpanaszolta a helybelieknek, hogy mi történt, és arra buzdította őket, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. Percek alatt kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel és botokkal felfegyverkezve elindultak a „romanegyed” felé. Hasonlóképpen szerszámokkal és kövekkel felfegyverkezve várták a magyarokat a romák. „Ezt már nem lehetett tovább tűrni! Elegünk volt a cigányokból, hogy folyton lopnak, és senki sem fogja el őket. Ha más nem tett semmit, teszünk majd mi” – mondja indulatosan egy férfi az összecsapás után. „Fel akarták gyújtani a házainkat! Jöttek benzines üvegekkel, kaszával, villával, és ütöttek! Mi persze védtük otthonunkat, dobáltuk őket kövekkel, sikerült is többeknek betörni a fejét” – emlékezett vissza az egyik roma. Borzos Aurel a verekedés kirobbantója, aki először ütött, nem ismeretlen a rendőröknek, ellene folyt már bűnvádi eljárás. „Nem kell feltétlenül etnikai színezetet adni a dolognak, egy bűncselekmény gyanúja miatt a tulajdonosok önkényesen védték meg a tulajdonukat” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Jelezte: létrejött az orvosláshoz a tulajdonosok és a romák közös bizottsága. /Mihály László: Romaellenes magyar parasztfelkelés Apácán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök felkérte Cristian David belügyminisztert, hogy hozzon “drasztikus intézkedéseket” az Apácán történt konfliktus ügyében. “Megengedhetetlen, hogy Romániában egyesek dolgozzanak, mások lopjanak és a rendfenntartó erők csak akkor lépjenek közbe, amikor már kirobbant a konfliktus, és nem dolgoznak annak megelőzésén” – mondta Tariceanu. Apáca községnek 3200 lakosa van, közülük fele roma nemzetiségű. /A kormányfő közbeszól. = Nyugati Jelen (Arad), 2007. aug. 23./

Semmisnek nyilváníthatják az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti politikai jellegű bírósági ítéletek következményeit. Az erre vonatkozó törvénytervezetet sajtótájékoztatón mutatták be, és hamarosan a kormány, majd a parlament elé kerül. Az RMDSZ már tavaly kezdeményezte egy olyan jogszabály elfogadását, amely biztosítaná az 1956-os események kapcsán meghurcoltak rehabilitációját, éppen ezért támogatja a törvénytervezet elfogadását. A jogszabály-tervezet szerint az említett periódusban politikai jellegűnek minősülnek azok a végleges bírósági ítéletek, amelyeket a totalitarizmussal szembeni ellenállás miatt hoztak. Más ítéletek, jogtalan intézkedések bírósági úton nyilváníthatók politikai jellegűnek. Ilyenek azok az intézkedések, amelyeket a rendőrség és a Szekuritáté hozott, és amelyek révén az állandó lakhelyükről elmozdítottak, kényszerlakhelyre vagy munkatáborba internáltak embereket, illetve kötelező munkahelyet jelöltek ki számukra. Az ilyen esetekben a szükséges bírósági eljárást kezdeményezhetik az elítéltek, a rokonaik negyedfokig, vagy bármely szervezet, amely bebizonyítja a személyhez fűződő jogos érdekeltségét. Az eljárás bármikor kérvényezhető. A politikai elítéltek vagy politikai jellegű intézkedés által sértettek, házastársuk, másodrangú leszármazottaik a törvény elfogadásától számított három évben bírósági úton erkölcsi és anyagi kártérítést is kérhetnek az államtól. /Cél: rehabilitálni a kommunizmus elítéltjeit. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Sandu bá, az apácai romák vezetője elmondta, hogy a faluban a romák sokan vannak és nincstelenek. A férfiak nem családfenntartók, mert más jövedelmük a társadalmi segélyen kívül nincs. Elismerte, hogy lopás is előfordul. Felzárkóztatási programokkal próbálkozott a polgármester. Az ezerhétszáz romának öt évvel ezelőtt még kútja sem volt a dombon. A községháza bevezette a vizet. Villanyt is vezettek a falu költségén. Európai Uniós pénzeket pályáztak meg, hogy iskolát építsenek a nagy számú roma gyereknek. Képviselőjüket továbbra is RMDSZ-listán juttatták be a tanácsba. A román sokszor elvitték szekereiken az apácai gazdák földjein termett burgonyát, kukoricát, kaszálták a herét, lucernát. Sandu bá szerint a roma közösségben ez nem számít bűnnek. Apácán a rendőrök is szemet hunytak a lopások fölött. /Ambrus Attila: Baj, nagyon nagy baj! = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Az 1920–30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Végveszélyben látták az országot nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt. Ezért azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremtsenek. A népi mozgalom tagjai a demokratikus átalakulást halaszthatatlannak ítélték a magyarság megmaradása szempontjából. A nemzetből korábban kihagyott néposztályok felszabadítása útján akartak demokratikus magyar nemzetet formálni. A népi írók legfontosabb törekvése az új, európai mintájú nemzettudat megteremtése volt. Ez a program fogta egységbe a különféle származású, különféle műveltségű, különféle esztétikai ízlésű írókat. Származásukat tekintve a népi írók közül legtöbben a parasztságból jöttek. Ezek egy része magasabb iskolái révén már fiatalon értelmiségivé és városivá lett, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Kovács Imre, Darvas József vagy Juhász Géza. Másik része pedig magasabb iskolák nélkül, önművelés révén vált íróvá, mint Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, Nagy Imre és Sértő Kálmán. És voltak, akik a középosztályból, többnyire vidéki értelmiségi családból származtak, értelmiségiként mégis szívügyüknek tekintették az alulsó Magyarország felszabadítását, nemzetbe emelését: ilyen volt Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Gombos Gyula, Gulyás Pál, valamint a budapesti születésű Szabó Zoltán. A népi írók ideológiai tekintetben is meglehetősen heterogén csoportot alkottak. A közös célt eltérő utakon, módokon keresték. Ebből következett az is, hogy egymás között is éles vitáik voltak sok-sok kérdésben. Az akkori fogalmak szerint baloldali, középen lévő és jobboldali egyaránt volt köztük. A népi írók számára a nép az egész nemzetet jelentette, nemcsak a parasztságot. A nép fogalmának ezt a tág, a nemzetével azonos értelmezését a népi írók világosan kifejtették. Németh László számára Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi volt a példa arra, hogy az irodalom a nép legmélyebb megnyilatkozása. Illyés Gyula szerint a népi irodalomban az egész magyar irodalom érkezett el fejlődésének egy régóta esedékes szakaszába, hogy azonosuljon az egész nemzettel. A népi írók a magyar társadalmat úgy akarták megváltoztatni, szociálisan igazságossá tenni, hogy közben nem feledkeztek meg a magyarság súlyos nemzeti problémáiról. Ezért volt a népi irodalomnak az erős társadalmi érdeklődése mellett határozott nemzeti jellege. A népi írók a magyar nemzet boldogulását a kelet-közép-európai népek közösségében keresték. Illyés a maga patriotizmusát is az egyetemes emberi értékekhez és jogokhoz való mély kapcsolódásával magyarázta. Valamennyien úgy érezték, hogy az író felelős népe sorsáért. Nyíltan megvallották, hogy irodalmi munkásságukkal a nemzet megújulását, igazságosabb életét akarják szolgálni. Tamási Áron szerint „nemzet- és sorstársaival egyetemben az író nemcsak azért felelős, amit írásban és szóban hirdet, hanem azért is, amit mások az ő hallgatása fölött a népével cselekednek. ” A népben-nemzetben gondolkodó Veres Péter is a cselekvő történelmi jelenlétet tekintette az író küldetésének. A népi író elnevezés Németh Lászlótól származik. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom jellegadó vonása az volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat. A nemzet felemelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Éppen ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi-urbánus ellentétnek. A népiek is alapvető társadalmi változásokat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szempontokat mellőző ideológiáját. A népi-urbánus vitában a baloldali radikalizmus és a nemzeti radikalizmus ellentéte nyilatkozott meg. Később azonban sokféle ellentétnek lett fedőneve a népi-urbánus szembeállítás. A népi írók történelemszemléletének fontos eleme volt az a felismerés, hogy történelmünk során valamely külső és idegen hatalomra való támaszkodás sohasem segítette elő a nemzeti fejlődést. Ez a történelmi tapasztalat vezette a népi írókat, mindenekelőtt Németh Lászlót arra, hogy a magyarság saját útját keressék. Ezt a saját utat nevezte Németh László a harmadik útnak. A harmadik út a magyar radikalizmus igénye és programja volt. Németh László a fasizmussal és a szovjet rendszerrel egyformán szemben állva megfogalmazta a harmadik út programját. Ezt hirdette meg 1943-ban a második szárszói konferencián elmondott előadásában is. A reálpolitikus Bibó István is a harmadik út lehetőségéhez fellebbezett, amikor 1945-ben nagy tanulmányban mérte fel a magyar demokrácia válságát: „aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló, aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége”. Az adott történelmi körülmények között a harmadik út eszméje nem juthatott többre, minthogy megfogalmazza egy független, szabad Magyarország igényét, melynek gyakorlati megvalósítására azonban akkor a történelem semmiféle lehetőséget nem adott. Mint eszmény mégis megmaradt a magyarságban. (A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata) /Görömbei András: A magyar népi irodalom. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Augusztus 24-én elkezdődött Marosvásárhelyen a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Főgimnázium ötödik világtalálkozója. Kirsch Attila, a szervező Bolyais Öregdiákok Baráti Körének elnöke üdvözölte a megjelenteket, szavait ökumenikus istentisztelet követte. Az ünnepi beszédek sorozatát Csegzi Sándor alpolgármester nyitotta. Bálint István igazgató, majd Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Borbély László miniszter öregdiákként és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnökeként érkezett. Dr. Péter Mihály akadémikus, a marosvásárhelyi, egykori katolikus gimnázium Sanctus Emericus Baráti Körének nevében üdvözölte a hallgatóságot, emlékezett arra, hogy a harmincas években osztályukat a Református Kollégium befogadta. Ezért a mindenkori iskola vezetőségének mondott köszönetet. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke az idei évfordulót történelmi jelentőségűnek minősítette: A Református Kollégium 450. évfordulójának jelentősége túlnő Erdély és Magyarország határain, történelmi esemény. Egyben különleges és jelentőségteljes évfordulók sorába illeszkedik: Árpád halálának 1100. évében, Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulóján. A résztvevők a térre vonultak, ahol Kerekes Károly képviselőt beszélt. Ő volt az, aki végigjárta a jogi procedúrát annak érdekében, hogy az iskola homlokzatára újra fölkerülhessen a Református Kollégium régi címere, Keresztes Gyula szakirányításával. A mű Hunyadi László szobrászművész alkotása. A nap további részében megemlékezések, kiállítások, tabló- és könyvbemutatók, tudományos értekezések, koncertek, szórakoztató, táncos műsorok várták az ünneplő közönséget. /Nagy Botond: Megkezdődött az öregdiákok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

Duma András, a moldvai magyarok egyik szellemi mindenese, archaikus csángó nyelvjárásában fogalmazó népköltő internetes felhívást tett közzé (aduma@xnet. ro), amelyben klézsei múzeumi sarok berendezéséhez kér tárgyi és szellemi emlékeztető anyagot az ötvenes évek magyar nyelvű oktatásáról Moldvában. Kérdései: 1. Vannak-e dokumentumok a moldvai magyar nyelvű oktatásról az 50-es években? 2. Hány faluban volt magyar iskola? 3. Hány diák vett részt vett a magyar nyelvű iskolában? 4. Hány faluban építettek iskolákat abban az időben? 5. Lehet-e tudni a tanárok nevéről? Duma András Klézsén él, az Alexandrina nevű falurészben, postai irányítószáma: Cleja, Alexandrina, 607 105. Duma András internetes levelére Halász Péter, a moldvai magyarság egyik legkiválóbb szakkutatója és ismerője válaszolt. Levelében említette, hogy Sylvester Lajos Csupa csapás az élet – Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve című munkája (Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) ,,szinte kizárólag az 1948–1959 közötti moldvai magyar nyelvű oktatásról egykori tanárokkal készített interjúkat tartalmaz”. A Csupa csapás az élet megjelenése óta eltelt majdnem egész évtized lényeges változásokat eredményezett. A legfrissebb tudósítás a Nyugati Magyarság 2007. májusi számában olvasható K. Debreczeni Mihály tollából, Tanárok kerestetnek címmel. A Hegyeli Attilával folytatott beszélgetés – Hegyeli Attila a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse – fontos, eligazító adatokat tartalmaz, és moldvai magyar jövőképet is felvázol. Megjegyzi, hogy a Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él.,,Ebből a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek között pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni. (...) A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizenhatban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. ”Moldvában jelenleg harminckét magyar pedagógus teljesít missziós szolgálatot, Bákó megyében szétszórva. Hegyeli szerint legalább kétszáz településen lenne magyar pedagógusokra szükség ahhoz, hogy meg tudják oldani a magyar nyelv oktatásának ügyét ott, ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet. A támogatásokról szólva elmondja, hogy ez mintegy tíz százaléka annak, amire szükség lenne. Válaszai szemrehányásokkal és keserűséggel terheltek.,,Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának az érdeke lenne. ”Duma András múzeumi kezdeményezése kiváló ötlet, mert azt a korszakot sok szempontból (iskolaszervezés, építkezések, tanszerbiztosítás, internátusok szervezése stb.) példaként lehet felidézni. Jó ötlet ez az iskolamúzeum-alapítás Klézsén. /Sylvester Lajos: Szívtuk be szívünkkel a magyar beszédet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Várakozáson felül jelentkeztek Szentivánlaborfalvára, a Berde Mózsa nevét viselő, az ősztől I―IV. osztályossá apadó iskola egy hétig tartó sokoldalú tevékenységére. Népi bútorfestéssel is foglalkoztak, a többiek alternatív foglalkozásba kezdtek. Harmincegy vakációzó kisgyerek és tanuló töltötte hasznosan szabadidejét a vakációs bibliahéten. /Kisgyörgy Zoltán: Vakációs bibliahét Szentivánlaborfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A napokban érkezett haza az a több mint száztagú székelyföldi csapat, amely a Magyarok Székelyföldi Társaságának szervezésében és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület támogatásával hatnapos zarándoklaton vett részt Törökországban. A zarándoklat csúcseseménye a székely származású Ibrahim Müteferrika – Székely Ábrahám –, az egykori kolozsvári teológus szobrának leleplezése volt Rodostó városközpontjának reprezentatív terén. A hivatalos ünnepségen török és magyar méltóságok jelenléte, a török katonai fúvószenekar tiszteletadása mellett zajlott a szobor avatása. A Mikes-zarándoklaton részt vevők a Rákóczi Múzeum előtt álló, kisborosnyói cserefából Csernátonban faragott székely kaputól magyar és székely zászlókat lengetve vonultak végig Tekirdag régi utcáján, majd a Magyar utca sarkán elvonultak a Bercsényi Miklós nemrég összeroskadt lakóháza előtt, s megtekinthették Mikes egykori házának hűlt helyét, amelynek megsemmisülése az utóbbi évek magyarországi kulturális vezetőinek a lelkén szárad. A török méltóságok Ibrahim Müteferrikának a török nyomdászat és számos, nagy értékű ősnyomtatvány létrehozásában vállalt szerepe mellett a török és székely–magyar kapcsolatok erősítését hangsúlyozták. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, a zarándoklat szervezője török nyelven és magyarul méltatta Ibrahim Müteferrika érdemeit, dr. Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök II. Rákóczi Ferenc tolmácsaként betöltött kulturális közvetítő szerepét hangsúlyozta. Rodostóban a Müteferrika-szobrot és Köpe Csaba faragóművész személyében szobrászt is avattak. A nagyméretű – márványtalapzatra állított –,2,5 méteres szobor a nagy teret körülölelő, magas épületek között jól érvényesül. A kisbaconi erdőségek hatalmas tölgyfájából készült a szobor. Ibrahim Müteferrika rodostói szobra, II. Rákóczi Ferenc ülő alakos emlékműve, a háromalakos Mikes-térplasztika, a Rákóczi Múzeum és a Magyar utcai székely kapu mellett az ötödik magyar kötődésű műalkotás, amely a sok-sok segítség mellett nem egy esetben magyar hatósági ellenkezés közepette jött létre. /Sylvester Lajos: Székely Ábrahám szobra Rodostóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A Czuczor–Fogarasi-szótár alapján dolgoznak a csernátoni nyelvművelő táborban, Marácz László, az amszterdami egyetem docense, Kisberk Ferenc fertődi gépésztanár és Haszmann Pál, a múzeum őrzőjének vezetésével Erdélyben premiernek számító nyelvápoló tábor zajlik a csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeumban. A táborozó – magyarországi és erdélyi – gyerekek számára új megközelítés szerint nyújtanak ízelítőt a magyar nyelv titkaiból. A szógyök, azaz a nyelv legkisebb szótani egységének a szempontjából ismertetik mindazon szavakat, amelyeket a mai fiatalok már nem ismernek, vagy nincsenek teljesen tisztában a jelentésükkel. Marácz László elmondta, a Czuczor Gergely által megkezdett, majd a Fogarasi János által befejezett alapmű, A magyar nyelv szótára alapján zajlik az oktatás, a múzeum pedig ilyen szempontból ideális helyszínül szolgál számukra. „A régi gépek, berendezések, régi háztartási eszközök elnevezését próbáljuk elhelyezni a gyökrendszerben, az oktatás alatt a gyerekekkel közösen derítjük ki, hogy a megvizsgált szavak magyar eredetűek-e vagy sem” – mondta a Hollandiában élő professzor. A kolozsvári Transylvanian Treasure Box (Erdélyi kincsesláda) alapítvány által támogatott rendezvényen a gyerekek betekintést nyerhetnek a kézműves-foglalkozásokba is. /Bartos Lóránt: A szekértől a szekercéig. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

Amióta sikerült kieszközölni Hunyad megyében Déván három párhuzamos magyar középiskolai osztályt, évről évre az anyanyelvű oktatásban érdekeltek kétségbeesetten futkostak, hogy meglegyen a három osztály indításához szükséges diáklétszám. Az idén történik meg először, hogy augusztus végén mindhárom kilencedik nagyjából indulásra kész, mondta Kocsis Attila, a Téglás Gábor iskola igazgatója. Pozitív tendenciát mutat a vajdahunyadi magyar oktatás, ahol idénre sikerült fiatal tanerőkkel megerősíteni a pedagógusgárdát és az első osztályba a múlt évi 4 diákhoz képest 14-en iratkoztak be. Csernakeresztúr tartja a szintet az idénre beiratkozott öt elsősével. Némi visszalépés csupán a Zsil völgyében tapasztalható, illetve Pusztakalánban, ahol a diáklétszám-csökkenés miatt össze kellett vonni, illetve be kellet szüntetni tagozatokat. Összevonás történt a lupényi és vulkáni gimnáziumok szintjén is, az elemik pedig mindkét településen egybeolvadtak. Petrillán tavaly egyetlen elsős sem jelentkezett, idén négyen iratkoztak első osztályba, ami jó négy évre garantálja az itteni összevont elemi fennmaradását. Petrozsényban, amióta a Szent Ferenc Alapítvány beindította gyermekotthonát, gyakorlatilag nincs gond a diáklétszámmal, hiszen évről-évre kikerül a jó 20-25-ös létszámú osztály. Hasonló a helyzet Szászvároson, ahol ugyan 10 körül mozog egy-egy osztály létszáma, de ez a Szent Erzsébet gyermekotthonnak köszönhetően évek óta stabil. Idén három új óvodai csoportot is sikerült beindítani a megyében. Magyarul tanulók létszámának alakulása Hunyad megyében I–IV. V–VIII. IX–XII. Szakiskola Összesen2005–2006 327 308 210 50 = 895 2006–2007 343 306 188 61 = 898 2007–2008* 344 298 170 74 = 886 *Tervezett beiskolázási számok /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Nyugis tanévkezdés. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

Vőfélynek lenni eredeti foglalkozás, bár kihalófélben van már a szakma. Ezt a következtetést vonhatta le az, aki a felső-háromszéki, hagyományt ápoló vőfélyek első ízben megrendezett találkozóján megjelent. Ágoston József, a csernátoni kultúrotthon vezetője és Bara Kádár Imre gelencei vőfély fejében a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkozót szervezzenek a kézdiszéki, „régivágású” vőfélyek számára is. Niczuly Ödön csernátoni vőfély mind a 17, Felső-Háromszéken aktívként számon tartott vőfélyt meghívta a találkozóra. Heten objektív okok miatt távol maradtak, de így is tíz, „eskető mesterember” jelent meg a mulatságon. /Bartos Lóránt: Vőfélyek, ha összegyűlnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

,,A resteket serkentem” – olvasható a kézdivásárhelyi kantai nagytemplom 1875-ben Eger városában újraöntött nagyharangján. A barátosi református gyülekezet – lelkipásztora Bóné S. Barna lelkipásztor – mert harangját rekvirálta 1944 nyarán a budapesti Magyar Hadianyaggyár, s további keresése Magyarországon hiábavalónak bizonyult, közadakozásból, anyagi áldozatok árán új 360 kg-os harangot öntetett a marosvásárhelyi Rácz és társa nevű cégnél, melyet ünnepi istentisztelet keretében avatott fel. Felirata: Boldog nép, akinek az Úr az ő Istene. Szülőfalujában hirdetett ez alkalommal igét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Háromszék harangjairól átfogó nyilvántartás nem készült, tizennyolc olyan harangról tudnak amelyet a második világháború végefelé elvittek. A harangok beolvasztására már nem kerülhetett sor, a budapesti Konvent udvarán raktározták, majd a két ország közötti nehézkes diplomáciai kapcsolatokra hivatkozva magyarországi egyházaknak osztották szét. Hála a magánemberek közötti kapcsolattartásnak és információcserének, néhány harang hollététől értesítés érkezett, és nem kis áldozat, küzdelem, erőfeszítés révén a köpeci, a lécfalvi, az orbaiteleki és a zabolai gyülekezetek harangjai visszakerülhettek a harangtornyokba. Felsőcsernáton, Kézdivásárhely, Bodok, s most Barátos – újat öntettek az elkobzott helyett. Háromszék templomos népe akkor nem sajnálta harangjait, amikor Gábor Áron kérte, hogy ágyút öntessen belőlük. Hazafias lelkülettel ajánlottak fel a háromszékiek összesen 125 harangot. Kisebb volt a lelkesedés az első világháború küszöbén, amikor 51 háromszéki toronyból szereltették le a harangot, és az ominózus 1944. esztendőben. 159 esztendő alatt összesen 194 harangot kellett feláldoznia Háromszék népének. /Kisgyörgy Zoltán: Elnémult harangok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./

Szeptember 8-án szervezik Máréfalván hatodik alkalommal a székely kapuk napját. Bemutatják Kovács Piroska: Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere című CD-jét, majd székelyföldi múzeumok (Sepsiszentgyörgy, Alsócsernáton, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely) kapuállományáról tartanak előadást. Huszka József /Kiskunfélegyháza, 1854. nov. 20. – Budapest, 1934. márc. 31./ kiváló kutató rajztanári képesítést szerzett, Erdélybe jött, a sepsiszentgyörgyi polgári leányiskola és fiúiskola rajztanára volt 1890-ig. Tevékenyen részt vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Huszka József 1881-ben indult első erdélyi gyűjtőútjára. Szinte minden „régiséget” lerajzolt, lefényképezett, az öreg székely kapuktól a középkori falképekig. „A székely fából épít” – írta Huszka József A székely ház című könyvében. 1890-ben Huszka József elhagyta Székelyföldet, hamarosan kinevezték a budapesti Piarista Gimnázium tanárává. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja volt. Kutatásait hét nagy műben összegezte, melyek közül az 1898-ban megjelent Magyar Ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története a legjelentősebb. Ez utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítőelemeinek – elsősorban a tarsolylemezek, székely kapuk motívumainak – rendkívüli gazdagságát. Huszka több mint 23 erdélyi templom falfestményeit tárta fel és örökítette meg rajzaiban. /Szőcs Lajos: Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia Központban a magyar óvónők és tanítók számára rendezett tanácskozáson részletesen ismertették az országos román tanterv alapkérdéseit, a fogalmak magyar jelentését és a módszertani követelményeket. „Mi magyar nyelven gondolkodunk, és úgy is kell hallanunk, értenünk és elmondanunk mindazt, amit a szakmáról tudunk” – fogalmazott Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő, a tanítóképző főiskolán is oktató tanár. A márciustól a minisztérium honlapjáról letölthető magyar nyelvű óvodai tantervet első ízben beszélhették meg és elemezhették közösen a magyar szakfelügyelők. A minisztérium anyagilag is támogatja a pedagógusok továbbképzését. A korábbi években is tartottak ilyen tanfolyamokat, de ezek között nem minden esetben volt magyar anyanyelvű is. Kovács Júlia Maros megyei szaktanfelügyelő a megye szakirányítóit Marosvásárhely egyik legnagyobb gyereklétszámú óvodájába – a 14-es számúba – vezette, ahol egy új pedagógiai alternatívát, a magyar kottamódszert láthatták bemutató filmen, és ki is próbálhatták a jelenlevők. /Mayla Júlia: Fejtágító magyar tanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Módosította az RMDSZ Állandó Tanácsa szeptember 7-én az európai parlamenti jelöltjeinek listáját: az első három helyen Frunda György szenátor, Sógor Csaba szenátor és Winkler Gyula informatikai és távközlési miniszter áll, őket követi Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Az Állandó Tanács ugyanakkor úgy döntött: a lista többi része változatlan marad, s az újonnan elfogadott listát szeptember 8-án terjesztik szavazásra a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Az RMDSZ szerint egy független jelöltnek nincs esélye eljutni Brüsszelbe, de indulásával kockára teheti a romániai magyarság brüsszeli képviseletét. Várható, hogy Sógor „előléptetésével” Tőkés szavazótábora megoszlik. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Állandó Tanács ülése után súlyos hibának nevezte, hogy Tőkés László és az őt támogató szervezetek visszautasították az RMDSZ együttműködésre és a közös választási lista kialakítására vonatkozó javaslatát. A visszautasítás ellenére az RMDSZ a továbbiakban is a teljes összefogást, a nyitást, a romániai magyarság egységét szorgalmazza. „Számomra teljesen érthetetlen a döntésük, szerintem esetükben vagy politikai rövidlátásról van szó, vagy pedig ők nem a romániai magyarság politikai egységét, hanem egy más politikai alternatívát képviselnek” – szögezte le, hozzátéve: Tőkés László inkább hajlott volna a megegyezésre, mint a kollégái. A felmérések adatai ugyanis egyértelműen azt mutatják: míg Tőkés Lászlónak van egy bizonyos támogatottsága, a mögötte álló szervezetek támogatottsága „gyakorlatilag nulla” – mutatott rá. Markó bejelentette: Nagy Zsolt már korábban közölte, vissza kíván vonulni a listáról, ugyanis az ellene indított lejáratási kampány miatt nem akar lehetőséget adni az RMDSZ ellen irányuló esetleges támadásoknak. Markó kiemelte, Frunda György kétségtelenül az RMDSZ legmegfelelőbb, legtapasztaltabb politikusa erre a megbízatásra. Frunda György hangsúlyozta, hogy az Európa Tanácsban kifejtett 14 éves munkája során szerzett tapasztalatait az Európai Parlamentben is kamatoztatni tudja majd. Kelemen Hunor kampányfőnök közölte: a felmérések alapján az RMDSZ-nek minden esélye megvan két tisztség megszerzésére. Sógor Csaba egyike a továbbra is az RMDSZ kötelékében tevékenykedő ellenzéki csoportnak. A Hargita megyei szenátor gyakran helyezkedett szembe az RMDSZ politikai vonalvezetésével, közeli viszonya Tőkés Lászlóval – több évig a püspök külügyi és ökumenikus tanácsosa volt – közismert. A tél folyamán felmerült egy olyan lehetőség is, hogy a Tőkést támogató szervezetek és az RMDSZ kiegyezik abban: Sógor Csaba befutó helyre kerüljön a szövetség EP-listáján, erre azonban nem került sor. Sógor azoknak a szavazatára számít, akik bizonytalanok, eltávolodtak az RMDSZ-től, és akik egyáltalán nem mennének el szavazni. Elmondta: nem Tőkés ellenében indul. /Módosította az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistáját. Frunda, Sógor és Winkler a névjegyzék első három helyezettje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Újra akarják szervezni a helybeli dalárdát, újraalakult a hagyományőrző csapat Csernátonban. Az őszi kulturális idényre készül a Csiporkázó játszóház, hamarosan megkezdi munkáját a gyermektánccsoport. A kultúrotthont visszajuttatták a református egyháznak, ezért az önkormányzat új művelődési ház építését tervezi. /(Kgy. Z.): Új évad előtt Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

Miközben végig kerülte az ellenzékkel folytatott tárgyalások lényegi témáit – azt, hogy milyen legyen a távlatokat megalapozó erdélyi magyar „rendszerváltás” –, a Tőkés-táborral folytatott megbeszélés-sorozat végére az RMDSZ-nek sikerült jelentős „kommunikációs” előnyre szert tennie. Elhitette a közvélemény nagyobbik részével, hogy nem rajta, hanem csakis az ellenzéken bukott az egyezmény megkötése. Az SZKT már ennek a szakaszgyőzelemnek a jegyében folyt le: az RMDSZ újraírta jelöltlistáját, amelynek első két helyén Frunda a folytonosságot, Sógor pedig a „sokszínűséget” jeleníti meg. Megbicsaklik Sógor közvetítői szerepe, amelyet azért osztottak rá, hogy az alternatívák tisztázhatatlansága minél tovább fennmaradhasson. Az erdélyi magyar „konszenzusos demokrácia” esélyei távolodnak. /Bakk Miklós: Konszenzusos demokrácia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./

Szeptember 14-én tartja újabb ülését Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). Az új nemzetpolitikai stratégia kialakításának szándékával előkészített találkozóról a fórumalapító Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyilatkozott az ÚMSZ-nek. Egy nemzetpolitikai stratégiát kívánunk elfogadni, amelynek kidolgozása több mint egy évre nyúlik vissza, mondta el Szili Katalin. A lényege a fejlesztés alapú nemzetpolitika, ami a határon átnyúló fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Szili Katalin örül annak, hogy a Vajdaságban a különböző magyar politikai erők együttműködnek, szemben az erdélyi megosztottsággal. /Szűcs László: Jó esély egy új időszámításra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Az először 2004-ben, Szili Katalin házelnök kezdeményezésére összehívott és azóta évenként egy alkalommal ülésező összmagyar egyeztető fórum mostani ülésén Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatja a résztvevőket a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati célkitűzésekről, majd az ezt követő zárt ülésen többek között megvitatják A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című, Szili Katalin által előterjesztendő dokumentumot. A nemzetpolitika stratégiai távlatait és irányait lefektető, törvényi szintű jogszabály a Kárpát-medencei magyarság politikai közössége által kidolgozott követendő tájékozódási és célrendszert állítana fel Magyarország számára. A tervezet szerint létrehoznának olyan véleménynyilvánító fórumokat, amelyeken a civil szféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek. A tervezet szerint fontos lenne a magyar közösségek brüsszeli lobbiirodájának létrehozása. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Krónika kérdésére elmondta, a szövetség küldöttsége többek között a támogatásrendszer, a magyar közösségnek szánt pénzek, illetve az autonómia kérdésében is véleményt nyilvánít. „Nem értünk teljesen egyet azzal, ahogy folyamatosan visszanyesik az itteni magyarságnak szánt kulturális támogatási összegeket, és az sem tetszik, hogy máshonnan mondják meg, mi is legyen a mi autonómiánkkal” – emelte ki a frakcióvezető azon kérdésköröket, amelyben az RMDSZ véleménye nem egyezik a magyar kormány álláspontjával. A Magyar Állandó Értekezlet újrafelállítása nem lenne más, mint puszta intézményduplikáció, amire a politikailag ugyan támadott, de szakmailag jól működő, jelenlegi többoldalú intézményrendszerben semmi szükség nincsen – áll a kormány háttérintézményeként működő Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány tanulmányában. A tanulmány szerint a Magyar Állandó Értekezlet szimbolikus tartalmat is hordozott. Azt a gondolkodást, mely a kilencvenes évek elejétől kezdve egy Budapest és magyar állam központú, paternalista, elosztó politika folytatásához biztosított hátteret, végül pedig egy valamennyi magyart egységbe forrasztó, romantikus politikai közösség képviseletét ellátó, nem hatékony szervezet létrehozásában tetőzött. /Balogh Levente: Magyar jövőképről egyeztetnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./; Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője Törzsök Erika.