A magyarországi politikai táborok nem értenek egyet az anyaországnak a határon kívüli magyarsághoz való viszonyában. Salamon Márton László főszerkesztő politikai primitivizmusnak nevezte az anyaország és a határon kívülre szakadt közösségek rendszerváltás előtti viszonyát. A Magyarországot körülvevő, jelentős magyar közösségeket területükön tudó államok agresszív-uralmi jellegű nacionalista viszonyulásával szemben állt a Kádár-rezsim szocialista internacionalizmusa, ezért csak a nyolcvanas évek második felében vett tudomást a politika a határokon kívüli magyar közösségek létezéséről. A rendszerváltás után jött az „Antall-féle bűvös tizenötmillió bódulata, majd később a Fidesz státustörvény-mézesmadzaga”, a főszerkesztő szerint ezek tévutak voltak. A magyarországi baloldal hol országok közti alapszerződésekre, hol sebtében létrehozott magyar–magyar testületekre, „hol érdektelen budapesti kormányhivatalnokokra bízta ennek a kényes kérdésnek a kezelését. ” A maga érzéketlenségében „talán még a Gyurcsány-kormány tűnt a legfrankóbbnak abban, amit üzent a határon túliak felé: tessék szépen megállni a magu(n)k lábán... ” A Szili Katalin nevével fémjelzett új nemzetpolitikai stratégiát a szintén az Országgyűlés elnöke által életre hívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán fogadták el a testület tagjai. Szili ezzel pártján belül próbál helyezkedni, erősítve, hogy az MSZP-ben is van azért kíméletesség. „Kicsit úgy viselkedve, mint a nagykorúsodott gyermek védelmében a szigorú apa akaratával szembeszálló anya. ” /Salamon Márton László: Anya, ország. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Az RMDSZ-nek és az erdélyi magyarságnak jelen kell lennie a jövőben is a bukaresti és a brüsszeli döntéshozásban, mára ugyanis kialakult az az eszközrendszer, amellyel hatékony módon segíthetők a magyar közösségek – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök Csernátonban a kézdiszéki önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel, folytatott megbeszélésén. Markó Béla az EU-választásokról kifejtette: az RMDSZ át fogja lépni az ötszázalékos választási küszöböt, és ezzel legalább két képviselői mandátumot szerez az európai törvényhozásban. /Nagyarányú támogatások a Székelyföldnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Adrian Cioroianu külügyminiszter szerint a román diplomácia azért nem szeretné, ha Koszovó függetlenedése precedenst teremtene, mert hátrányosan érintené Kelet-Európa stabilitását. Nem Erdély, hanem a Moldova Köztársaságról levált, magát elszigetelő Transznisztria tekintetében. Az International Herald Tribune szeptember 24-i száma azt írta, hogy Washington nyomás alá helyezte Szlovákiát és Romániát, mert a két ország nem támogatja Koszovó teljes függetlenségét attól való félelmükben, hogy a magyar kisebbség helyi közösségei nagyobb autonómiát fognak követelni, miközben az Egyesült Államok teljes mellszélességgel kiáll az albánok lakta tartomány függetlensége mellett. A nemzetközi sajtó felrótta Romániának, Szlovákiának, Görögországnak és Ciprusnak, hogy az EU miattuk nem tud egységes álláspontot kialakítani Koszovó ügyében. Basescu államfő és Cioroianu szerint tiszteletben kell tartani Szerbia területi egységét, Tariceanu kormányfő viszont júliusban kijelentette, hogy jelenleg az Ahtisaari-terv a legjobb megoldás, amely de facto függetlenséget biztosítana a jelenleg ENSZ-közigazgatás felügyelte tartománynak. /Sz. T. : Cioroianu: Transznisztria, nem Transzilvánia miatt félünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Románia továbbra is a legkorruptabb ország az Európai Unióban – áll a Transparency International jelentésében. A szervezet aggodalmát fejezte ki az eredménnyel kapcsolatban. Hasznosnak tartaná, ha végleges döntések születnének a korrupciós ügyekben. Romániát Bulgária és Törökország is megelőzte a korrupció elleni küzdelemben. /Románia az EU legkorruptabb országa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Az utódállamok java részében izzik a magyarság elleni gyűlölet. Ennek kézzelfogható bizonyítékai a szlovákiai, a szerbiai magyarverések, az ukrajnai szigor, arra azonban, hogy egy EU-tagország törvényhozása a nemzeti megsemmisítésre utasító, azt törvényerőre emelő Benes-dekrétumokat megerősítse, a legelvakultabb nacionalisták sem számítottak. E rendeletek elsősorban a szudéta-németeket sújtották, de a magyarokról sem feledkeztek meg. Az első magyarellenes intézkedés 1945. május 5-én, Pozsonyban történt, ahol a magyarok lakására éjjel szlovák katonák törtek, a tulajdonosoknak fél órát hagytak a csomagolásra, majd a helybeli lakosság 90%-át a Duna-hídon át Ligetfalura hajtották, ahol 20 ezer fős, embertelen körülmények között működő internáló táborba zárták őket. Az akkori belügyi megbízott, a kommunista Gustav Husák nem volt hajlandó átvenni a magyarok tiltakozó levelét. A magyar kormány kénytelen volt elfogadni a csehszlovák kormány által felajánlott lakosságcserét. 1947. április 12-e és 1949. június 5-e között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, illetve 89 660 magyart toloncoltak ki Szlovákiából. Ezután Szlovákiában megkezdődött az elmagyartalanítás, a reszlovakizáció könyörtelen folyamata. Európa akkor is hallgatott, most is hallgat. A szlovákiai példa megtorlás nélkül hagyása precedens értékű, táptalajt teremthet az utódállamokban jelenleg is viruló uszításnak, a nemzetgyűlöletnek, a kisebbségek minden eszközzel történő beolvasztási törekvéseinek. Romániában több magyar többségű településre érkeznek sokgyermekes vadidegenek gyanúsan sok pénzzel házat vásárolni. /Balta János: Hátborzongató hallgatás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

Szeptember 28-án döntött a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kezdeményezte Aranka György-szoborpályázat bírálóbizottsága. Az öt beérkezett pályamunka közül a nyertes Gyarmathy János helybeli szobrászművész lett. Aranka György, ez egykori Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozójának szobra Marosvásárhelyen fog állni. /(nk): Döntött az Aranka György- szoborpályázat zsűrije. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

Szeptember 28-án Lippán a helybeli Degrée Alajos Olvasókör megtartotta évadnyitó ülését. Czernák Ferenc Arany János és Szombati-Szabó István őszi témájú verseiből szavalt, Simó Luca Petőfi Sándor, ugyancsak ősszel kapcsolatos verseiből olvasott fel. /(b): Évadnyitó ülés volt Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából rendeztek emlékkonferenciát Lakiteleken szeptember 29-én Európa és a magyarság esélyei címmel. Fekete Gyula író úgy értékelte: „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. „Gyurcsány Ferenc pártdiktatúrává fokozta le a demokráciát” – mondta Fekete Gyula, aki szerint a kormány elherdálja az évszázadok alatt összegyűjtött közvagyont, és „az utódainkat is eladósítja”. Bíró Zoltán irodalomtörténész a mai magyar társadalom legfontosabb érdekének a Gyurcsány-kormány „mielőbbi eltakarítását” nevezte. Csoóri Sándor költő szerint nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, s az MDF-SZDSZ paktum a demokrácia megszűnését jelentette. „Nagyon becsültem Antall Józsefet, de ettől a pillanattól kezdve feszültség volt közöttünk” – mondta a Kossuth-díjas költő. Csurka István író a Gyurcsány-kormány hatalomra jutásáról szólva kijelentette: „maffiás államcsíny történt, mely minden ellenállásra jogot ad”. Für Lajos történész a magyar honvédség ellehetetlenítéséről beszélt, véleménye szerint a hadsereg nem lenne képes megvédeni az országot. Lezsák Sándor kijelentette: újjá kell szervezni ezt a nemzetet, országot. A nemzeti újjászületés alapjának az iskolát nevezte. Pozsgay Imre sajnálta az elvesztegetett lehetőségeket. Fritz Tamás politológus szerint a válság jele az is, hogy a kormány nem védi a magyar nemzeti érdekeket, látványosan elfordul a határon túli magyaroktól. Kelemen András, a Fidesz országgyűlési képviselője a tavaly őszi Kossuth téren események kapcsán azt mondta: ekkor sem sikerült megteremteni a nemzet egységét. Kelemen András, a Fidesz országgyűlési képviselője a tavaly őszi Kossuth téren események kapcsán azt mondta: ekkor sem sikerült megteremteni a nemzet egységét. Ángyán József egyetemi tanár: a társadalmat két részre osztó határvonal nem pártok, hanem a globális tőke és a helyi közösségek által létrehozott társadalom között húzódik. /MTI – fidesz.hu, szept. 30./ Orbán Viktor kifejtette, egész Európa rájött arra, hogy a szélsőséges liberalizmussal nem lehet célba érni, és a pénz nem mér mindent jól, s így az egészséget, a kultúrát és az oktatást nem lehet piaci elvre helyezni. Közép-Európában új küzdelem kezdődik, és új harctereken folyó küzdelem indul meg a diktatúra maradványainak lebontásában. a szociális válság nem rövid lejáratú válság, hanem olyan történelmi korszak, amellyel hosszú évtizedekig kell számolnia egy nemzetnek, ha egyszer belesüllyedt. ezért aktuális ma Lakitelek. – A polgári oldal a Bokros-csomag után egyszer már kivezette az országot a fenyegető szociális válságból, /Orbanviktor.hu, szept. 30./; Emlékeztető: Lakiteleki Nyilatkozat – 1987. szeptember 27. A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait. Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvetelével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére. A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását. Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból. Lakitelek, 1987. szeptember 27. Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Joó Rudolf, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor.

Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész a kezében könyvet és gyertyát tartó, „betűhintő” Aranka György-alkotása nyert a Bernády György Közalapítvány által meghirdetett szoborpályázaton. Aranka György író, tudományszervező szobrát, akinek nevéhez az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság 1791-es megalapítása kötődik, jövő év májusában tervezik felállítani Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház mögötti téren. A bronzszobor a járdával egy szinten, kisebb halmon fog állni, amelynek kockakövei a magyar ábécé betűit fogják ábrázolni. /Antal Erika: A betűhintő tiszteletére. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárságának főigazgatója szerint az ellenzék tisztában van azzal, hogy a nemzetpolitikai búsongás ma már nem hoz szavazatokat, mégis a határon túli magyarság megosztására törekszik, annak ellenére, hogy a Romániában és a Szlovákiában élő magyarságot már inkább saját gazdasági lehetőségei érdeklik. A 168 Óra hetilap kérdésére, érvényes-e még az etnobiznisz kifejezés, Törzsök Erika leszögezte, nem érvényes. Kijelentette: „Rájöttünk, hogy az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette. A harmincas években azt gondolták, hogy vissza fog állni a régi „rend”, és csak átmenetileg kell Budapestről támogatni a szomszédos országokban kisebbségbe került magyarságot. ‘90 után változatlanul azt vélték, hogy Magyarországról kell finanszírozni a külhoni magyarság intézményeit. A szomszédos országokban élő magyarok is – bekerülvén az Európai Unióba – velünk azonos gazdasági és politikai keretek közé jutottak. Felismertük tehát, elsősorban a kisebbségi létből eredő hátrányokat kell tompítani a magyarországi támogatási forrásokkal. Új intézményrendszert hoztunk létre, amely EU-konform, és kialakítottuk a nemzetpolitika másik pillérét: a fejlesztéspolitikát. ”Az 1990–94 közötti időszakban „bizonyos klientúrákat támogattak, és exportálták a magyarországi pártpolitikai ellentéteket, a belpolitikai háborúskodást. Sokan most is ezen fáradoznak. ”Törzsök Erika szerint az ellenzék úgy gondolja, hogy a nemzetpolitika az ő felségterülete. – Nemrégiben Párkányban a kis-Máért résztvevői azt követelték, hogy a schengeni rendszer ne jelentsen majd új vasfüggönyt. Törzsök Erika úgy gondolja, „hogy olyanfajta politikai játszmákat folytatnak jelenleg Szlovákiában, amelyek nem tesznek jót az ott élő magyarságnak. ” És Erdélyben?„Az RMDSZ nem figyelt fel idejekorán arra, hogy az etnikai pártok jövője meglehetősen véges ebben a térségben, és talán célszerű volna regionális párttá átformálnia magát. Etnikai pártként sem az RMDSZ, sem az MKP – az én megítélésem szerint – nem sokáig lesz koalícióképes ezekben az országokban. ” Közeleg december 5-e, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás bukásának évfordulója. Számít-e arra, hogy a jelenlegi ellenzék – ahogy az elmúlt években is tette – országos „búsongási kampányt” hirdet? Szili Katalin, a parlament elnöke nemrégiben nemzetpolitikai törvényt szorgalmazott. Erről Törzsök Erika kifejtette: „Magyarországon egy kisebbségpolitikai, ha úgy tetszik, megújuló nemzetpolitikai koncepció végrehajtása folyik. Működését, intézményrendszerét egyeztetjük a szomszédos országok vezetőivel. Erről lehet nem tudomást venni, lehet múltba tekingető megoldásokhoz visszanyúlni, de azt gondolom, hogy túl sok értelme nincs. A napokban elkészült e tárgyú elemzés szerint a Máért újraélesztési szándéka sokkal inkább kommunikációs üzenet, mint tényleges szakpolitikai kezdeményezés. ”Az elemzés szerint a Máértet a paternalista gondolkodás jellemezte, túlbecsülte az anyaország problémamegoldó képességét és lehetőségeit. /Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./

Vajdakamaráson az adventista gyülekezet fennállásának száz éves jubileumi ünnepségét tartotta, sok külföldi vendég jött el. A jelenlévőket Csergezán Bernárd adventista lelkész üdvözölte. A Mezőség egyik legnagyobb gyülekezete Vajdakamaráson van, ahol 321 adventista él. /Erkedi Csaba: Vajdakamarás. Jubileumi ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Gidó Csaba történész előadásával (Székelyföldi vasutak) indult újra a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban zajló előadássorozat. A múlt héten a sorozat 10. előadását tartotta Gyöngyössy János Székely templomerődök címmel. A vegyészmérnöki végzettségű, de a művészettörténetet tudományos szinten „művelő” előadó előadását a helyi Digital 3 Tv közvetítette. A székelyeknél az erődített építkezés nem annyira jellemző, mint a szászoknál, ennek több oka van: a 15-16. században a Székelyföld nagy részét még erdő borította, a gazdasági fejlettség kisebb volt a szászföldinél, ezért e terület nem jelentett nagy vonzerőt a portyázó török csapatok számára. A székely erődítések kezdete egybeesett a templomok késő gótikus átépítésével. Előbb egyszerű kerített templomok jöttek létre (Oklánd). A legfontosabb erődített templomhálózat a Székelyföldön a Brassó-Bereck útvonal mentén jött létre: Alsócsernáton, Zabola, Maksa, Feltorja, Uzon, Gidófalva, Sepsiszentgyörgy, Bölön. Ez volt az egyik legjelentősebb hadi és kereskedelmi útvonal. A háromszéki templomerődöket az 1473-as erős földrengés nagyon megrongálta, ugyanakkor az építmények datálását megkönnyíti e történelmi dátum pontos ismerete. /Kápolnási Zsolt: Udvarhelyi premier: TV-közvetítés az Areopolisz szabadegyetemen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./

„A marosvásárhelyi polgármester-jelölés nem az RMDSZ városi szervezetének az ügye, de még csak nem is a megyeié. Úgy gondolom, országos ügy, hogy Marosvásárhelyen kit állítunk jövőre a román pártok ellenében” – jelentette ki Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. Az RMDSZ megbízásából készülő felmérés kérdezőbiztosai szeptember 25. és október 2. között kopogtattak be kérdőívvel a kezükben marosvásárhelyi magyar családokhoz. A Közélet Marosvásárhelyen 2007 című nyolcoldalas kérdőív első húsz kérdése vonatkozik a marosvásárhelyi polgármesterjelölt kiválasztására. Közvetlenül is rákérdeztek arra, hogy Csegzi Sándort vagy Borbély Lászlót tartanák alkalmasabbnak a polgármesterségre. – Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-elnök szerint e felmérés eredményei alapján jelölik ki a személyt. Csegzi Sándor úgy látja, bizonyos kérdéseket tendenciózusan fogalmaztak meg. Amikor bizonyos kérdések átírását javasolta, Csegzi azt a választ kapta, hogy a nyomtatványok már elkészültek. Borbély László nem kívánta kommentálni Csegzi megjegyzéseit. Bulyovszky Loránd, a Borbély László által vezetett Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi titkára meglepődve értesült a felmérés megrendeléséről. Állította, hogy a Bernády Alapítvány nem rendelt semmiféle közvélemény-kutatást. Borbély László tisztázta: a Max Weber Társadalomkutató Központtal végül az RMDSZ megyei szervezete kötött szerződést a felmérésről. A Krónika egyik olvasója jelezte, hogy egy bárban két kérdezőbiztos a közvélemény-kutatás nyomtatványait írta át. A ceruzával beírt válaszokat kiradírozták, és golyóstollal átírták. Veres Valér szerint azonban nincs semmi kivetnivaló abban, hogy az esetleges hibák kiküszöbölése érdekében a kérdezőbiztos előbb ceruzával írja be a válaszokat, és csak később erősíti meg golyóstollal. /Testreszabott kérdőívek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Bernády-gyűjteményt október 20-tól a szentendrei MűvészetMalomban tekintheti meg a nagyközönség. A Szépművészeti Múzeum anyagaként egykor ideiglenesen marosvásárhelyi letétbe került alkotások több mint 90 év elteltével láthatók ismét Magyarországon. A gyűjtemény része Barabás Miklós, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf több festménye is. A Bernády-gyűjteményként ismert 44, nagy értékű alkotás 1913-ban a Szépművészeti Múzeumból szekereken utazott Marosvásárhelyre, egy ottani kiállításra, Bernády György polgármester kérésére. Nem sokkal később kitört a világháború, majd a trianoni békeszerződés következtében a képek a román állam tulajdonában kerültek. A felbecsülhetetlen értékű alkotások mostanáig, évtizedeken át a marosvásárhelyi múzeum raktáraiban porosodtak. Most a festmények négy hónapon át lesznek láthatók Szentendrén. /A Bernády-gyűjtemény Szentendrén. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Legkésőbb novemberben benyújtják a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, jelentette be Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke. Most készítik a Magyar Polgári Párt működési szabályzat-tervezetét. A Magyar Polgári Párt az RMDSZ alternatívájaként kíván tevékenykedni, legfontosabb célkitűzése Székelyföld területi autonómiájának kivívása. /Gyergyai Csaba: Konkurencia az RMDSZ-nek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./ 26 176 aláírást gyűjtött össze pártbejegyzése érdekében az ország 18 megyéjéből, illetve Bukarestből a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Hangsúlyozta: nem támogatói aláírásokról, hanem tagságról van szó, a vonatkozó törvény értelmében tehát az aláírók egyben alapító tagjai is a jövőbeli pártnak. /Szász Emese: Bejegyzésre kész az MPSZ pártja. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

A 85 éves Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, színházi rendező sokrétű tevékenységét a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Sólyom László köztársasági elnök. A kitüntetést Szabó Béla főkonzul adta át Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Gálfalvi György értékelte Jánosházy György munkásságát. Huszonkét évig dolgoztak együtt a Látó folyóirat szerkesztőségben, emlékezett Gálfalvi György. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben. De nem is törekedett erre soha. Jánosházy nem csak költő. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztők és a folyóiratok számára egyaránt. Egyike volt azoknak a romániai magyar képzőművészeti kritikusoknak, akik valóban értettek hozzá. /Nagy Botond: Mert „a nem-listák is ugyanolyan fontosak…” Kitüntették Jánosházy Györgyöt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Sepsiszentgyörgyön élő ismert szobrászművész, számtalan köztéri szobra áll a tereken. Elmondta, hogy évek óta az Üregek című kisplasztikai sorozatán dolgozik. Ezek antropológiai jegyeket hordozó absztrakt alkotások. A cím kiüresedésre utal. Nemrég avatták Sepsiszentgyörgyön Arany János-szobrát, most László Ferenc, a nagy múzeumőr plakettje foglalkoztatja. Évtizedekig nem volt szabad magyar történelmi alakokról készült szobrokat közterekre kiállítani. Most lehet, be kell pótolni a hiányokat. Szomorú tény, hogy Sepsiszentgyörgynek nincs elég kiállítóterme. A képtár önmagában nem pótolhatja a hiányt. Műtermeket kell létrehozni, hogy a fiatalokat hazacsalogassák. Baász Imre bevallotta annak idején, azért jött ide, mert műtermet kapott, de ezért jött Hideg Margit, Koppándi és Tornai Endre is. Vargha Mihály /sz. Kézdivásárhely, 1961/ 1988-ban Iasi-ban diplomázott a Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán, számtalan csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Köztéri alkotásai Sepsiszentgyörgyön: In memoriam 1956 – térplasztika, kő, bronz, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Szent István, Csereyné Zathureczky Emília, Arany János, Kós Károly – bronz mellszobrok, Jókai Mór, Málik József, Puskás Tivadar, Bartók Béla, Berde Áron – bronz domborművek. Szárazajtán: Mártírok emlékműve – kő. Bereckben: Gábor Áron, egész alakos bronzszobor, Csernátonban: Zámbler János, monumentális kőportré. Kovásznán: Ignácz Rózsa, bronz mellszobor, Gazdáné Olosz Ella, bronz dombormű, Sepsiillyefalván: Szabó Dezső, bronz mellszobor, Royal Oak, Detroit (USA): Együttes Lény. In memoriam Baász Imre – faplasztikák. Nagyatád (Magyarország): Halmok – faplasztika. Hojer (Dánia): Apa és fia – festett fa. Morges (Svájc): Fej – kő. Ószandec (Lengyelország): Szent Kinga – fa. Buenos Aires (Argentína): Czetz János – fa. /Bogdán László: Mindig is a fa izgatott. Beszélgetés Vargha Mihállyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Az RMDSZ konferenciáján a jelenlegi fejlesztési régiók átrajzolásáról tanácskoztak, Arra aligha van esély, hogy az elkövetkező hónapokban – de akár középtávon is – támogatásra leljen a román pártok körében az a régióátrajzolási terv, úgy, hogy a székelyföldi területi entitást is létrehozzák. Üdvözlendő, hogy az RMDSZ konkrét tervekkel, térképekkel is előállt, még akkor is, ha az”alternatív” régiók felvetését jórészt kampánycélból időzítették a mostani időszakra. A Demokrata Párt már meg is adta az alaphangot, amikor Emil Boc, a párt elnöke leszögezte: nem enged az „egységes nemzetállam” elvéből. Holott épp a demokraták szorgalmazták a közelmúltban, hogy akár alkotmánymódosítás révén is biztosítsanak bizonyos szintű önkormányzatiságot a régióknak. /Balogh Levente: Álmok álmodói. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Szabó Vilmos zilahi festőművész marosvásárhelyi tárlatával a régmúlt dolgai költöztek a Bernády Házba. A művész a múlt rendszerben a halál állandó és nyomasztó társaságában élt. De nem csak akkor. Pusztul a székely világ, és ő ennek a világnak a része akar lenni. Emberi világot ábrázol, de emberek nélkül. /Nagy Botond: A mulandóság tárgyai. Szabó Vilmos tárlatáról. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./

Néhány esztendeje még konszenzusközeliség jellemezte a magyar nemzetpolitikát. Ma nem csupán kormánypárti és ellenzéki különbözőségekről beszélhetünk, hanem a koalíción belül is léteznek, alternatívák. Szűcs László, a lap főmunkatársa, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője szerint a Gyurcsány-kormány által végrehajtott lendületes változtatások közül igazán sikeresnek, korszerűnek a támogatáspolitika reformja bizonyult. Az átláthatóbbá tétel ellen aligha lehet elvi kifogást emelni. Szűcs László útkeresésnek nevezi az intézményrendszer radikális változásait, „a megszűnt hivatal, a jegelt állandó értekezlet helyett kapcsolódási pontok kerestetnek. ”Vannak „kibeszéletlen ügyek”, amilyen a 2004. december 5-i népszavazás, melyet „hamis adatokkal is operáló kormányzati kampányhisztéria” előzött meg. A kapcsolatépítési próbálkozások lekezelő, ironizáló, indulatos reakciót váltottak ki. Így például Szili Katalin bírálói olyan sületlenségeket állítanak, hogy a házelnök Kárpát-medencei fórum-szervezési kezdeményezéseivel sikertelen államfői indulását próbálja kompenzálni. A htm-ügyek /határon túli magyar ügyek/ körében ugyancsak vizsgálódást érdemel, hogy a határon túli politikai szervezetek mozgásterének beszűkülése milyen mértékben tulajdonítható e tömörülések elhibázott politizálásának, valamint a hatalmon lévő erők változó érdekeinek. A Felvidéken és Vajdaságban lezajlott vezetőváltások épp úgy nélkülözik a generációváltást, mint az RMDSZ-ben. /Szűcs László: Nemzetpolémiák határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Augusztus derekán, a dr. Rákossy Árpád, a Rákosi és Kádár-korszakban is koncepciós perekben elítélt ‘56-os ügyvédáldozat portrészobrának avatásán az ünnepségre szóló meghívást elfogadta dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és Felsőcsernátonba érkezett Fónay Jenő, a halálra ítélt, majd közkegyelemmel szabadult szabadságharcos, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnöke, valamint Mádi Jenő, a POFOSZ jelenlegi elnöke, az ugyancsak koncepciós perben elítélt repülőgép- majd, szabadulása után autóbusz-tervező mérnök. A szoboravatáson természetesen részt vettek a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki tagjai is. /Sylvester Lajos: Volt politikai foglyok háromszéki találkozója (‘56 emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Marosvásárhelyen a Dózsa György utcai, jelenleg 2-es iskola folyosóin nagyrészt román vonatkozású történelmi eseményekről és személyiségekről lehet olvasni. Kiírták Nicolae Iorga-idézetet: Ardealul nu mai e Ardeal, ci Romania. Magyarul: Erdély már nem Erdély, hanem Románia. Laslo Ioan tanár szerint ez nem sértő. „A magyar gyerekeket miért zavarja az a tény, hogy Erdély már nem Erdély, hanem Románia?”- kérdezte. A főbejárat melletti márványtáblán áll: „Ezt az épületet építette a magyar népoktatás céljaira Marosvásárhely Szabad Királyi Város Közönsége, a M. Kir. Közoktatásügyi Kormány hozzájárulásával Dr. Bernády György polgármestersége idején Ifj. Csiszár Lajos építőmester az 1905-1906. években”. Magyar vonatkozású anyagokat nem látni a falakon. „Én a románok történelmét tanítom, és őszintén: kevés magyar történelmi személyiséget ismerek” – fogalmazott Laslo. Ilyen feliratok mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Kollégiumon kívül egyetlen magyar nevű líceum (Szász Adalbert Sportlíceum) van, egyetlen magyar személyiségről elnevezett általános iskola sincs, sőt, már nemcsak a magyar személyiségek neveit veti el a tanintézet névadásakor a többségében román nemzetiségű pedagógusokból álló testület, hanem a gimnázium csupán „gimnaziul”-ként válik elfogadhatóvá. /Törzsök Gyopár: „Magyar népoktatás” száz év után. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

A marosvásárhelyi Bernády Házban Szabó Vilmos zilahi festőművész, a szárhegyi alkotótábor állandó meghívottja Féltés címmel állította ki munkáit. /Szabó Vilmos festőművész kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

A Brassó megyei Apácán ezerkétszáz, jövedelem nélküli roma lakik, ők vannak többségben. A terményeiket védő falusiak és a mindennapi betevőjükért lopni kényszerülő romák összecsaptak. Az ügyet etnikai konfliktusként állították be az országos tévécsatornák. Apáca polgármestere, Bölöni Gyula igyekezett hangsúlyozni, hogy nem etnikai, hanem társadalmi oka van a történteknek. A terménylopások rendkívül megkeserítik a falusi gazdák életét. Négyfaluban, Apácán, Ürmösön, Szászmagyaróson a jelenség mindennapos, és állandó feszültség forrása. Az apácai községháza több éve megszervezte a mezők őrzését, de az őrök jelenléte nem riasztja el a tolvajokat. Egy augusztusi este a mezőőrök három kiskorút állítottak meg, aki lucernával megrakott szekérrel tartott hazafelé. Felelősségre vonták őket. Pillanatok alatt több tucat roma termett a helyszínen. A szóváltás verekedéssé fajult, s a mezőőrök elmenekültek a támadó romák elől. A hír gyorsan elterjedt a faluban, a magyarok és románok is csapatokba szerveződtek, és összecsaptak a romákkal. A verekedésnek néhány könnyebb sérültje volt mindkét oldalon. Jó két órával később megjelent a csendőrosztag. Másnap rendkívüli tanácsülést tartottak, amelyen a szemben álló felek egymást vádolták: a magyarok és a románok a romákat gyanúsították a mindennapos lopásokkal, a romák pedig azt állították, hogy csak néhány család lop. Az ülésen bizottságot hoztak létre mindhárom etnikum képviselőiből, melynek feladata a mező és a termények hatékonyabb őrzése lesz. A polgármester javasolta, hogy a nincstelen romáknak a parlagon heverő földeket adják bérbe. Azóta semmi sem változott. Már másnap lefoglaltak egy fogatot, mert gazdája lopott fát szállított az erdőből. Két év alatt hárommilliárd régi lejes büntetést róttunk ki azokra, akik lopják a termést, ebből eddig alig 11 milliót fizettek ki. A tolvajok agresszívek, többször megverték a szolgálatban levő rendőröket. Az ügyész tízmillió lejre büntette, és szabadon engedte az elkövetőket. A parlagon levő földekért egyetlen roma sem jelentkezett. Apácán nincs elég rendőr. Az apácai magyarok félelemben élnek. Constantin Leonte, az apácai rendőrőrs helyettes vezetője egyért azzal, hogy csendőrőrs létrehozása szükséges. Hozzátette, szó sincs etnikai konfliktusról. Egyszerűen a be nem tartatott törvények miatt a bűnözés igen gyakori Apácán, és a gazdák türelme elfogyott. Megoldást kell találni mindenütt, például Tatrangon, Barcaújfaluban, Ürmösön, Krizbán és máshol is, ahol a nyomorban élők száma meghaladja az aktív lakosság számát. /Tamás F. Attila, Both Csaba: Nincstelenek a szegények ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 16-i munkaülésén Kenyeres Pál egykori elnökre emlékeztek. A jeles költő, prózaíró, irodalomszervező alkotásaiból olvastak fel. Hevesi József Hogyan tanultam meg kopogni? című novelláját ismertette. A rendezvény második részében dr. Brauch Magda Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát mutatta be a hallgatóságnak. Czernák Ferenc részletet olvasott fel a műből, melyet kötetlen beszélgetés követett. /Regéczy Szabina Perle: Vers, próza, megemlékezés a Tóth Árpád Körben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Bálint Zsigmond fotóművész hetvenéves, ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády Ház galériáján állították ki fotóit. Bálint Zsigmond fáradhatatlanul járja a vidéket, Erdélyt és Magyarországot. Nemrég nyerte el a Magyar Fotográfusok Országos Szövetségének aranyelismerését. Feltérképezi a feledőbe menő népszokásokat. Több mint 250 hazai, 300 nemzetközi és közel 70 egyéni tárlaton is túl van már. /Nagy Botond: Jellemek tárlata. Bálint Zsigmond hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Csernáton írásban és képekben /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ a címe annak a nyolcvanoldalas, több mint száz színes fotóval illusztrált falufüzetnek, melyet a település első írásos említésének 675. évfordulójára és a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára jelentetett meg a nagyközség önkormányzata. A kiadványt Haszmann Pál Péter és leánya, D. Haszmann Orsolya írta, szerkesztette. A képeket Dimény Haszmann Árpád készítette. A kiadvány csupán előzménye a közeljövőben kiadásra kerülő átfogó falumonográfiának. /(Iochom): Csernáton írásban és képekben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezetének vezetősége azt állította, Markó Béla RMDSZ-elnök területi autonómiára vonatkozó kijelentése csak akkor lenne hihető, ha az RMDSZ-nek törvénytervezete is lenne erről. Benedek Barna, a helyi szervezet alelnöke kijelentette: az RMDSZ ismét fel fogja használni a területi autonómia témáját a választási kampányban, de ez tartalommentes addig, amíg a Szövetség nem mutat be egy törvénytervezetet ebben a témában. “Az RMDSZ-vezetők gyakran illették kritikával a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által készített törvénytervezetet a Székelyföld autonómia-statútuma kapcsán, de nem álltak elő egy alternatívával. ” /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Még 51 év elteltével is nehéz szenvedélymentesen beszélni vagy írni az 1956-os forradalom történéseiről. A rendszerváltást követően a politikum megpróbálta „birtokba venni” 1956-ot. Az 1956-os forradalom és szabadságharc fordulópontot jelentett a magyar nemzet életében. A közvélekedéssel ellentétben, történészek véleménye szerint a történetírás keretén belül a mi lett volna, ha? című kérdést is kell vizsgálni, mert a történelem minden pillanatában vannak reális alternatívák. /Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ alelnöke: Történelem és politika. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./