Hamarosan újból megjelenik a Bernády György városa című, Marosvásárhely múltjáról szóló könyv. Marosi Barna, a könyv szerzője úgy vélte, a XX. század elején alkotó polgármester neve elválaszthatatlan a modern Marosvásárhely megteremtésétől. A bővített, javított kiadású könyvet, amelynek előszavát Sütő András író jegyzi, az októberben megrendezendő Bernády-napok keretében mutatják be. /Újból megjelenik a Bernády György városa című könyv. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke sajtótájékoztatóján kijelentette: ha a Demokrata Párt (DP) azt akarja, akkor 2007-ben előrehozott választásokat fognak tartani. A politikus kifejtette: az RMDSZ nem támogatja az előrehozott választások megszervezését, de más alternatíva nem létezik. A kisebbségi törvénytervezetről szólva, az RMDSZ elnöke elmondta: szükség van egy kisebbségi törvényre, mivel az európai integráció „kiolt” ugyan régi vitákat, de nem fogja megoldani a kisebbségek nemzeti identitásával kapcsolatos gondokat. /Markó: ha a DP akarja, lesz előrehozott választás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Gyurcsány Ferenc kormányfő bizalmat kapott a parlamenttől. Gyurcsány Ferenc kormányfő lemondásáig minden nap délután öt és hat között az ellenzék parlamenti képviselői ott lesznek a Kossuth-téren. Ezt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelentette be október 6-án, miután bizalmat szavaztak a parlamentben Gyurcsány Ferencnek. A Kossuth téri nagygyűlésen Orbán Viktor bejelentette: az erkölcsi rend helyreállításának érdekében a politikusoknak „tiszta lappal kell indulniuk”, ezért útjára bocsátják az „Igen, Magyarország” Chartát. Felszólított minden tisztségviselő politikust, hogy csatlakozzon a Chartához, igent mondva ezzel a politikusok példamutatására. Ugyanakkor bejelentette, hogy az ország stabilitása érdekében nem követelnek előrehozott választásokat, de elvárják, hogy a kormánypártok állítsanak „új, hiteles miniszterelnököt” és szakértőkből álló nemzeti egységkormányt az ország élére. Az MSZP párt szóvivője, Nyakó István ezzel szemben leszögezte: az MSZP-nek most nem az a dolga, hogy a „képzavarokkal tűzdelt orbáni beszédet” megfejtse, hanem az, hogy a gazdasággal, az ország békéjével és nyugalmával, az előttük álló reformokkal foglalkozzon. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szerint a kormány megkapta a felhatalmazást programja végrehajtásához, s „mostantól kezdve nem kell foglalkozni Orbán Viktorral, amíg kívülről akarja gyengíteni a magyar parlamentáris demokráciát”. Az MDF közleményben leszögezte, hogy a magyar ellenzéknek nem Chartára, hanem alternatív programra van szüksége, amivel a Fidesz még mindig adós, így „továbbra is az a helyzet, hogy a jelenlegi kormánnyal szemben kizárólag a Magyar Demokrata Fórumnak van programja”. Mintegy nyolcvanezren hallgatták Orbán Viktor beszédét. /Guther M. Ilona: Folytatódik a politikai kötélhúzás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A bizonytalan támogatási rendszer miatt szükségessé vált, hogy a civil szervezetek képesek legyenek alternatív források megteremtésére, mivel a jelenlegi pályázati rendszer nem teszi lehetővé, hogy a különböző civil szervezetek működési költségekre is pályázhassanak – foglalta össze Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) elnöke az október 14-én véget ért VIII. Civil Fórum legfontosabb következtetését. A VIII. Civil Fórum célja ezúttal is a szakmai segítségnyújtás volt. Különböző ötleteket vettetek fel arra vonatkozóan, hogyan gazdálkodhat egy civil szervezet, működhet együtt vállalkozásokkal vagy növelheti bevételeit különböző rendezvények szervezésével. A rendezvényen több mint 220 civil szervezet vett részt. /Kiss Előd Gergely: VIII. Civil Fórum: közösségi forrásteremtés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./ „A pályázás immár nem elégséges egy szervezet optimális működtetéséhez, az »ingyen« civilkedés ideje lejárt” – hangsúlyozta Puskás Bajkó Gábor, a Brassai Társaság képviselője az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (Ermacisza) nyolcadik alkalommal megszervezett Civil Fórumán. A Közösségi forrástermelés elnevezésű találkozón többször is elhangzott: a civil szervezeteknek alternatív pénzforrásokat kell találniuk, hiszen havonta szembesülnek kiadásokkal. Szükség van a tudatos arculatépítésre, amelyet elsősorban a célközösségek szintjén kell elkezdeni, erről beszélt Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke. /Saját források megteremtését szorgalmazzák. Vége az „ingyen” civilkedésnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A polgármesterek nézeteltérései miatt nem sikerül kistérségi társulásokat alapítani Háromszéken. A tervek szerint a megyében 10–12 mikrorégiót alakítanának, azt azonban a polgármestereknek kell eldönteniük, hogy mely településekkel kívánnak szövetkezni. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök közölte, mindeddig csupán a Barót környéki települések határoztak kistérségi társulás alapításáról. Emellett még Gelence, Zabola és Szentkatolna, illetve Torja, Csernáton, Dálnok és Maksa polgármesterei mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere elmondta, a mikóújfalui, sepsibükszádi, bodoki és gidófalvi elöljárók megállapodtak abban, hogy létrehozzák a társulást. Nyáguly szerint eddig azért nem történt előrelépés, mert a megyei tanács azt ajánlotta, hogy minden Olt menti település tömörüljön egy nagy társulásba. Van más gond is, például Nagyborosnyóval egyetlen környékbeli település sem kíván társulni. Bartha László polgármester kifejtette, tárgyalásokat folytatnak Zágonnal és Barátossal, ám egyelőre egyetlen település elöljárójával sem sikerült megegyezniük. – Együttműködési szerződést írtak alá az Európai Régiók Szövetsége és az Árkosi Európai Uniós Képzőközpont képviselői, amelynek értelmében februárban brüsszeli fejlesztési szakértők látogatnak Háromszékre. Az RMDSZ elképzelése szerint többek között Kovászna, Hargita és Maros megyében kellene önálló régiókat kialakítani. – Elkészült a Székelyföldi Önkormányzati Társulás statútuma, legkésőbb jövő hónap közepéig pedig megszervezik az alakuló közgyűlést is – jelezte Demeter János. /Kovács Zsolt: Nem tudnak egyezségre jutni a polgármesterek a kistérségi szövetségeket ügyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

A gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozó Központot korábban öregek otthonként emlegették. Néhány éve alakult át szociális központtá. Jelenleg 74 személyt kezelnek, zömük ágyhoz kötött beteg. Ápoltjaik között sok a szellemi fogyatékos, akik szülei halála után a kórházotthon gondozására maradtak. Minden hónapban egy napot szánnak az ünnepelteknek, mondta Vágási Margit szociális asszisztens. A közelmúlttól az otthonban Nagy Katalin személyében egy hozzáértő pszichológus tevékenykedik. Az intézményt sokat segíti az Ora International szervezet, 1991-től pedig rendszeresen holland és bajor támogatások érkeznek. /Barabás Márti: Születésnap a gyergyói öregotthonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

„Ez az est több az új szám bemutatásánál – ünnepnek szántuk” – e szavakkal nyitotta az október 14-i Látó-estet Gálfalvi György, a folyóirat főszerkesztője Marosvásárhelyen. Az irodalmi lap az 1956-os forradalom emléke előtt hajt jelképesen fejet, szerzői közül sokan eljöttek Marosvásárhelyre, akik átélték a megtorlást: Páll Lajos (négy év börtön), Buda Ferenc, Kossuth-díjas költő (egy év börtön), Pomogáts Béla (6 hónap internálás), Dávid Gyula (hét év börtön), Visky András (öt év internálás, apja börtönben), Vida Gábor és a kiskunmajsai Kozma Huba, akinek az ottani '56-os múzeum köszönhető. Pomogáts Béla hangsúlyozta: az ünnep szent napot jelent, ugyanakkor számvetésre késztet. Október 23-a nemzeti ünnep: az egész nemzetnek számot kell vetni önmagával. Ebben a vonatkozásban szomorú és csalódott. A huszadik század magyar történelmének legnagyobb eseményét szakralizálja és nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nincs kinek átadni a stafétabotot. A magyar nemzetet hasadékok szabdalják. Buda Ferenc öt versét – köztük azokat is, amelyekért kizárták az egyetemről és elítélték – olvasta fel, majd Dávid Gyula, a magyar irodalom szürke eminenciása korabeli emlékeit idézte és a folyóiratban megjelent írását olvasta fel. Visky András A megtorlás kegyelme című beszédét mondta el, majd Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője az '56-os sajtóban megjelent írásokból idézett. Kozma Huba a kiskunmajsai '56-os múzeumról és Pongrácz Gergelyről, a Corvin-köz legendás főparancsnokáról emlékezett. Az előadók sorát Páll Lajos zárta versmondásával. /Nagy Botond: A visszasugárzó szentség. Látó-est '56 jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

1956-nak erőteljes volt a visszhangja az erdélyi egyetemisták körében. Kelemen Kálmán /sz. 1938. okt. 12./, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke 1956-ban egyetemista volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Megalakult a diákszövetség, amelynek öttagú vezetőségébe őt is beválasztották. Programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a diákság szabad utazását külföldre, a szabad kapcsolattartást, egyetemi reformot, a kollégiumi nevelés újjáélesztését szorgalmazták. Kelemen Kálmánt 1956. november 18-án Koczka György egyetemista társával letartóztatták. Elkezdődtek a vallatások, a megfélemlítések. Nem árulta el a barátait. Ennek ellenére, amikor hét év múlva hazakerült a deportálásból, néhányan közülük kerülték a társaságát. 1957. márciusában volt a tárgyalás. A hamis vád szerint Erős Lajos római katolikus pappal való kapcsolatuk révén egyes burzsoá-nacionalista elemek beszivárogtak az egyetemi diákszövetségbe, „ellenforradalmi tevékenységet folytattak, egyetemi reformprogramot dolgoztak ki, a diákok szabad mozgását követelve, ultimátumot akartak adni a Tanügyminisztériumnak.” Szimpatizáltak a magyar forradalommal, egyesek gyászszalagot viseltek „az ellenforradalmi terroristák emlékére”. Ezek alapján ítélték el Kelemen Kálmánt háromévi, úgynevezett javító fegyházra. Itt a legkegyetlenebb kínzásokat és megaláztatásokat alkalmazták. Égő cigarettacsikket oltottak el rajta. Nemegyszer pucérra vetkőztették, s úgy hagyták napokig a betonon feküdve, majd csizmával tapostak végig a hátán. Átvitték a szamosújvári börtönbe, ahol magánzárkába tették. Úgy érzi, a legnagyobb erőt a hit adta. Látta az 1958. június 13-i börtönlázadás utáni vérfürdőt: belőttek a cellákba, a rabokat megtizedelték, aki túlélte, véresre verték. A halottakat jel nélkül hantolták el. Három év múlva szabadult, akkor bejelentették, hogy nem engedik haza, hanem két év kényszerlakhelyre kell mennie. Fegyveres kísérettel vitték Románia déli részére, a Baraganba. Lassan négy év is eltelt, de még mindig nem volt vége. Ráfogták, hogy a katolikus egyházzal szervezkedik, továbbá visszautasította, hogy a szeku besúgója legyen. Végül az utolsók között, 1963 júliusában ő is kiszabadult. 1964-ben jelentkezett az orvosira, de visszautasították a jelentkezését. Azután 1965-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári műegyetem gépészmérnöki szakára, '70-ben megszerezte a gépészmérnöki oklevelet. 1979-ben agydaganattal megműtötték. 1990-ben a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt főtitkára lett, 1995-ben az elnöke, emellett az Európai Néppárt vezetőségének és a Kereszténydemokrata Internacionálé politikai bizottságának is tagja. /Mózes Edith: Múltidéző – 1956–2006. Kelemen Kálmán: „Nekem a legnagyobb erőt a hit adta”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 20-án hivatalában fogadja Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét, egykori szenátortársát. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke közölte: az SZNT találkozót kért Markó Bélától, hogy a népszavazás szükségességéről és a területi autonómia kérdéséről tárgyaljanak. Hasonló kéréssel felkeresték a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőségét is, valamint a történelmi magyar egyházak püspökeit. Október 7-én a Székely Nemzeti Tanács közel száz küldöttje Sepsiszentgyörgyön határozatot fogadott el a székelyföldi autonómia népszavazás kiírásának és megszervezésének kezdeményezéséről. Ennek értelmében, a népszavazás kezdeményezése előtt az SZNT elengedhetetlennek tartja a történelmi egyházak támogatásának elnyerését, valamint az EMNT, az RMDSZ és az MPSZ országos vezetőségével való egyeztetést. Az SZNT kitart amellett, hogy Székelyföldnek területi autonómiára van szüksége. Tőkés László püspök, az EMNT elnöke október 18-i nyilatkozatában kifejtette: elsietett és túlzott volt az a bizakodás, amellyel a közvélemény az RMDSZ utóbbi időben hangoztatott nyitási szándékait és párbeszédre való készségét fogadta, hiszen Markó Béla ígéreteiből ez ideig semmi nem teljesült. A püspök rámutatott: Agyagfalvára nem EMNT-elnöki minőségében, hanem a többi erdélyi magyar egyházvezetővel együtt püspökként hívták meg. „Az RMDSZ autonómia-párti zászlóbontása szintén demagóg diplomáciai húzásnak tűnik. A Demokrata Szövetség elnöke ugyanis az egysíkú pártrendezvénnyé silányított ünnepségről – az EMNT és az SZNT mellőzésével – éppen azokat tartotta távol, akik az általa vezetett pártszervezet obstrukciója idején haló poraiból keltették életre, és egyedül képviselték a közösségi önrendelkezés, a székelyföldi területi autonómia ügyét” – hangzott a nyilatkozat. Tőkés László attól is tart, hogy a Szövetség a Székelyföldért elnevezésű RMDSZ-önkormányzati társulás valójában azért jött létre, hogy az SZNT mesterségesen létrehozott alternatívája legyen. A püspök felszólította az RMDSZ-t, hogy valljon színt: „hajlandó-e végre a román hatalommal folytatott paktumpolitikájával, másfelől a magyar viszonylatban gyakorolt diktátum-politikájával szakítani?” És hajlandó-e végre a valós összefogás végett párbeszédbe kezdeni, erre ugyanis az EMNT továbbra is nyitott. /Markó–Csapó találkozó Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ Tőkés László püspök szerint az október 15-i, agyagfalvi megemlékezést „exkluzív RMDSZ-gyűléssé” változtatták. „Bár Toró T. Tibor közbenjárt Markó Bélánál, hogy én is kapjak szót Agyagfalván, Markó ettől elzárkózott” – jelentette ki a püspök. Az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet közleményben szögezte le: az agyagfalvi rendezvény nem az RMDSZ választási kampányrendezvénye volt, ezért nem lobogtak RMDSZ-zászlók. Ezzel ellentétben az SZNT jelenlévő tagjai megpróbálták a saját propagandájuk céljaira felhasználni a kínálkozó lehetőséget. /Markó-Csapó találkozó pénteken Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Sylvester Lajos Török Józseffel, a Volt Po­liti­kai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének el­nö­kével áttekintette az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki emlékjeleit. Az előző években elhelyezett emlékjelek: Kézdivásárhelyen, a református temetőben a Szoboszlay-per áldozatainak állítottak kopjafát, Torján ugyancsak kopjafa emlékeztet Ábrahám Árpád római katolikus pap mártírhalálára, Sepsibükszádon kopjafás kőtömb örökíti meg Ábrahám Árpád emlékét, és az egykori iskola – ma óvoda – is a kivégzett forradalmár nevét viseli. Az idei félszáz éves évfordulóra legelőször Kisbo­rosnyón emlékeztek kő­tömbös, kopjafás emlékállítással. Ez az első olyan emlékmű, amely a háromszéki származású, halálra ítélt és kivégzett forradalmárokról és a börtönben elpusztult emberek emlékére állítottak. Kisbo­rosnyó, a nem egészen négyszáz lelkes falu többnyire önerőből egy egész magyar történelmi emlékjel-parkot hozott létre. Damó Gyula nyugalmazott tanító és falusfelei a Kárpát-medence magyarsága egészének állított ,,emberségből példát, vitézségből normát”. A budapesti turulmadár-ellenes balliberálisokat kellene ebbe az apró falucskába invitálni, hogy a magyar történelem jelképeiről és jelképszemélyiségeiről valamit megtudjanak, írta Sylvester Lajos. 1956-ra emlékeztető térplasztikai alkotás készül, és emlékparkot építenek Sepsiszentgyörgyön. Az emlékmű Vargha Mihály szobrászművész díjnyertes pályázata alapján készül el. A harmadik emlékművet Vetró András tervei alapján Felsőcsernátonban fogják elhelyezni. A szervezők elsősorban a jogászok támogatására számítanak, a felsőcsernátoni, koncepciós perben kétszer elítélt Rákossy Árpád a Kárpát-medence legnevesebb, 1956-ért is szenvedő jogásza volt, aki először Rákosi Mátyás pribékjeinek karmai közé került, majd az 1956-ot megtorló kádáristák börtönébe. /Sylvester Lajos: 1956-os emlékjelek Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi vonatkozású eseményeire emlékeztek írók, költők a marosvásárhelyi Bernády-házban, a Látó című irodalmi folyóirat októberi számának bemutatója alkalmával. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi folyóirat elődje, az Igaz Szó, az ’50-es években jelentős szerepet játszott a magyarság irodalmi-politikai életében. „Csalódott vagyok, mert nincs kinek átadni a megemlékezés hagyományait, az ünnep jelentősége elszürkült, átszövi a politika hálója” – jelentette ki Pomogáts Béla, akit hat hónapra internáltak a forradalom leverése után. Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, aki egy évet töltött rácsok mögött, ’56-os vonatkozású verseiből olvasott fel. A hét év börtönbüntetést letöltött, Kolozsváron élő Dávid Gyula irodalomtörténész rámutatott: „Válaszút nem volt. Amikor mindannak, amiről meg voltam győződve, az ellenkezője ment végbe, csak olyan mértékig illeszkedtem be a kint talált világban, amennyire tisztességgel és a magam korábbi eszményeihez híven tehettem”. Viski András író, költő, dramaturg úgy érzi – bár 1957-ben született –, megfogantatása pillanatában a forradalom gyermeke lett. Édesapját, Viski Ferenc református lelkészt, feleségével és hét gyermekével együtt, mint „horthysta, felforgató elemet”, a román Gulágra száműzték. Kántor Lajos irodalomtörténész a korabeli lapok, folyóiratok tematikáját ismertette, kiemelve, hogy az „új Korunkért” emelt szót Gáll Ernő, Veres Péter, Szentimrei Jenő és Turnovszki Sándor. Kántornak az a véleménye, hogy egykori tanárának, Szabédi Lászlónak az öngyilkossága visszavezethető az 1956-os eseményekre is. – Ötvenhat hősei lassan mind elmennek közülünk, a legendás pesti srácok is közelítenek hetvenedik életévükhöz – idézett könyvéből a magyarországi Kozma Huba. Ő Pongrátz Ödönről, a Corvin köz főparancsnokának, Pongrátz Gergelynek a bátyjáról jelentetett meg nemrégiben könyvet. „Ödön vette föl az öccse kezéből kiesett lyukas zászlót, hazaköltözött Amerikából, és most már ő fogadja a Kiskunmajasi Ötvenhatos Múzeum látogatóit...”. Páll Lajost 1956-ban hat év börtönre ítélte az akkori hatalom. Versei híven tükrözik a rabság szenvedéseit, megaláztatásait. /Nánó Csaba (Marosvásárhely): Látó-bemutató és emlékezés ’56-ra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

1956 októberében egész Erdélyt átszövő szervezkedés kezdődött. 1957-ben kezdődtek a letartóztatások, tíz vádlottat 1958-ban kivégeztek /Szoboszlay Aladár és társai pere/. A Szoboszlay-per utolsó, életben lévő elítéltje az Alsócsernátonban élő 86 esztendős Bulárka István. Elmondta, hogy Kónya István Béla kézdivásárhelyi ügyvéd szervezte őt be. Szoboszlay naiv elképzelése majdnem a halálát jelentette. A vádlottak padján közvetlenül Szoboszlay és Huszár után ő következett. Őt is halálra ítélték. Másodfokon huszonöt évre változtatták az ítéletét, így életben maradt. Hat és fél évig volt börtönben. Szoboszlayt és társait ártatlanul végezték ki, nem csináltak semmit azon kívül, hogy beszélgettek és szervezkedtek. /Iochom István: Ezerkilencszázötvenhat: Nem látta a napot öt esztendeig (Az utolsó túlélő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

„Az RMDSZ ernyője alá én azokat kívánom az elkövetkezőkben is feltétlenül bevonni, akik politikai alternatívákat keresnek. Mert azt gondolom, hogy nincs más politikai alternatíva. Ha gond van, akkor az RMDSZ-t kell jobbá tenni, de ezt az egységes szövetséget fönn kell tartani” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen azt követően, hogy október 20-án fogadta Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét. „Tájékoztattam az elnök urat azokról a megoldásokról és indokokról, amelyek az SZNT-t és korábban a gergyóditrói székely nemzetgyűlést arra késztették, hogy ilyen jellegű határozatot hozzon, amelyben újból a közvetlen demokrácia eszközével kívánja a székely nép kinyilvánítani akaratát az önrendelkezési jog érvényesítésére és a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan” – mondta Csapó József a találkozó után. Markó Béla úgy értékelte: „Az RMDSZ nem tudja támogatni a népszavazásra irányuló kezdeményezést, ugyanis az a véleményünk, hogy Romániában a törvény ezt nem teszi lehetővé. Az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy olyan törvény legyen Romániában, amely ilyen referendum szervezését megengedi”. Hangsúlyozta azonban, hogy a Csapó Józseffel folytatott egyeztetésen kiderült, az RMDSZ és az SZNT a célok tekintetében egyet ért – a Székelyföldnek szüksége van a területi autonómiára – a megvalósításához szükséges eszközökről azonban különbözően vélekedik. Az SZNT-elnök azt is elmondta, a november 4-re beharangozott második székely nemzetgyűlés megszervezésének dátuma módosulhat. Markó Béla elmondta, hamarosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjével, Tőkés Lászlóval is tárgyalóasztalhoz ül. /Gujdár Gabriella: Először egy asztalnál Markó és Csapó. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Zenés áhítatot szerveztek az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékére október 23-án Kolozsváron, az evangélikus templomban. Adorjáni Dezső evangélikus püspök után Cseh Áron Gusztáv, magyar főkonzul beszélt. A budapesti Deák téri Lutheránia ének- és zenekar koncertje zárta az estét. /Hideg Bernadette: Múlt, ami elmúlt? – In memoriam ’56. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége hetente két alkalommal, három-három magyarórát tart tucatnyi gyereknek immár Bákóban is, a Ion Luca Általános Iskolában. Jelenleg tizenegyen járnak Hegyeli Attila óráira. Hegyeli szerint a moldvai csángó falvakhoz képest – ahol az idősebb korosztály mégiscsak ápolja anyanyelvét és kultúráját – a 175 ezres lakosú Bákóban szinte minden csángómagyar asszimilálódott. „Szinte nincs olyan hét vagy akár olyan nap, hogy a négy bákói napilap közül valamelyik ne támadná a szövetségünket vagy a magyarságot. Alig adták be nyolc szülő kérvényét a bákói tanfelügyelőséghez, másnap valamennyiüket megkereste a helyi román sajtó, és valósággal kérdőre vonta őket. Szerencsére a gyalázkodó cikkek nem tántorították el döntésüktől. A 15. század elején magyar huszita központnak számító Bákóban a lakosság több mint felét a magyarok alkották, még a 16–17. században is. Erről tanúskodik több misszionárius szerzetes, Bernardino Quirini 1591-ben, Petrus Deodatus Bakovic 1641-ben és Bartolomeo Basetti 1648-ban keltezett okirata. A moldvai magyarság legfontosabb városában a 17. században a román és magyar bírók és elöljárók még felváltva viselték a tisztséget. Jelenleg Moldvában 16 helységben oktatják a magyar nyelvet, köztük 14-ben immár anyanyelvi tantárgyként az állami iskolákban is. Tavaly 661 gyerek számára kérvényezték a szülők az iskolai magyarnyelv-órák bevezetését, ez a szám a 2006/2007-es tanévben 981-re emelkedett. /Szucher Ervin: Identitásukat is keresik a Bákóban élő csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Október 25-én Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund nyitotta meg Képzőművészek 1956-ról című tárlatot. Hunyadi László Pongrácz Gergely alakját örökítette meg domborművén, mellette Kiss Levente Moyses Márton emlékére készített munkája áll. A rendezvénysorozat második részében 1956 eseményeit taglaló történelemtudományi konferencia zajlott, Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Sándor történészek – közülük többen doktorandusok – részvételével, a beszélgetést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálta. Könyvbemutató keretében az előadók a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró munkákat ismertettek. /Nagy Botond: Tények, képek, telt ház. 1956-ra emlékeztek a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Hagyományosan az utolsó októberi hétvégén szervezett Bernády Napokat a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A rendezvénysorozat kiemelkedő mozzanata a Bernády-emlékplakett átadása volt, melyet idén Borbély László miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Keresztes Gyula építészmérnöknek nyújtotta át. A díjazott kimagasló szakmai tevékenysége mellett részt vállal a közéletben, hazai és külföldi lapokban közöl rendszeresen, négy kötet szerzője, többek között felkutatta és megírta a Maros megyei kastélyok és udvarházak történetét. „Marosvásárhelyen természetes, hogy az utóbbi esztendőkben megpróbáltunk kultuszt teremteni Bernády Györgynek, mert szükségünk van Bernády György példájára” – mondta a rendezvényen jelen levő Markó Béla RMDSZ-elnök. Ráday Mihály budapesti történész, a Magyar Televízió Unokáink sem fogják látni című sorozatának készítője bemutatta Marosi Barna Bernády György városa című, Sütő András előszavával bevezetett, könyvét. Ráday rámutatott: 1914-ben Budapest után Marosvásárhelynek volt a legtöbb aszfaltozott utcája, a Kultúrpalotát és a Városházát tervező építészről szólva pedig megjegyezte: elférne Marosvásárhelyen egy Komor Marcell-emléktábla. /Lokodi Imre: Bernády-kultusz könyvgálával. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban nyílt jubileumi kiállításon tizenhárom képzőművész tisztelgett az 1956-os forradalom emléke előtt. Beszédes tény, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások első résztvevői, majd a terrorakciók megszenvedői elsők között éppen a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjai voltak, Balázs Imre, Tirnován Vid és Szécsi András. Festmények, grafikák, szobrok, domborművek, emlékműtervek kerültek most a közönség elé. A Korondon élő Páll Lajos, akit 1956 után bebörtönöztek, festői kompozícióba emelte megkínzott társai szenvedését, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre szénrajzát hozta el, Haller József grafikáit, Kákonyi Csilla olajképeit, Márton Árpád és Fekete Zsolt festményét. A brassói grafikus, Csutak Levente mellett Hunyadi László szobrászművész a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Művét Kiskunmajsán felavatták. Ugyancsak dombormű Kiss Leventéé, aki ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tűzhalált választott Moyses Márton emléke előtt tisztelgett. Bocskay Vince monumentális emlékművének kicsinyített változatát mutatta be, másik szovátai kollégája, Kuti Dénes pedig festményét. Gyarmathy János bronz kisplasztikája mellett a csíkszeredai Xantus Géza is jelentkezett munkájával. /N.M.K.: Művészeink 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Sánta Csaba szovátai szobrász kis bronzszobraiból álló kiállítása. /N.M.K.: Bronzformák ölelkezése. Sánta Csaba egyéni tárlata Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Gelencei Zernyén, Luka István vendéglőjében második alkalommal szervezték meg a hagyományőrzők bálját, amelyen harmincnyolc szegedi, bélafalvi, gelencei és csernátoni hagyományőrző mellett Gelence testvértelepüléseinek a képviselői is jelen voltak. A talpalávalót a kézdiszentkereszti zenekar szolgáltatta. /(Iochom): Hagyományőrző bál Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Marosvásárhelyen a Bernády Ház új kiállításán két helybéli, a város kulturális életében markáns jelet hagyó képzőművész – Kiss Levente és Szép György – munkái láthatók. Kiss Levente szobrászművész kisplasztikái bronzból és márványból készült, különleges hatású alkotások. Szép György ihletője az irodalom is: Székely János, Márai Sándor költészete, illetve prózája. /Nagy Botond: Márvány a bronzban, titok a csendben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A jövő héttől elkezdheti munkáját az a román és magyar szakemberekből álló bizottság, melynek célja „alternatív” román nyelv és irodalom tantervet kidolgozni a magyar (és általában kisebbségi) anyanyelvű diákok számára. A kisebbségi tannyelvű oktatás igényeinek és sajátosságainak megfelelő új tanterv az Erdélyi Magyar Közoktatási Tanács november 11-i, marosvásárhelyi ülésének egyik legfontosabb napirendi pontja volt. Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke közölte: ezen a hétvégén, Szovátán országos szakmai tanácskozást tartanak a magyar diákoknak román nyelvet és irodalmat tanító pedagógusok részvételével. Az alternatív tanterv bevezetéséhez előbb a törvényt kell módosítani. Az ehhez szükséges lépéseket az RMDSZ teszi majd meg a parlamentben. /Cs. P. T.: Románoktatás: hogyan tovább. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Népes közönség gyűlt össze Csernakeresztúron a helyi hagyományőrző egylet által hatodik alkalommal megszervezett bukovinai székely mesemondó vetélkedőre. Öröm volt hallgatni a bukovinai székely nyelvjárásban előadott történeteket. Az első helyezést a csernakeresztúri Kelemen Szabolcs érte el a “lejánlopásról” szóló történetével. /Gáspár-Barra Réka: Ádám teremtésétől a “lejánlopásig”. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Átlátható, hatékony támogatási rendszer kialakítása, a politikai befolyás csökkentése, a támogatások hatékonyságának növelése és kiszámítható folyósítása – ez a célja a kormánynak a Szülőföld Alapról szóló törvény módosításával, amellyel átalakul az alap szervezeti és támogatási rendszere. Az átalakítás eredményeképpen egy háromszintű fórumrendszer jön létre, melyben a politikai szintet a Regionális Egyeztető Fórum, a szakmai szempontokat a kollégiumok, a végrehajtó szintet pedig az alap kezelő szervezete képviseli. A támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Ugyanakkor azzal, hogy a források jelentős részét nem a szétaprózott intézményi struktúra fenntartására költik, azok a jelenleginél nagyobb arányban hasznosulnak. A kabinet nemzetpolitika-alapelveinek legfőbb elemeit Törzsök Erika kormány-főtanácsadó foglalta össze. Kiemelt figyelmet kell fordítani az EU-hoz a közeljövőben nem csatlakozó Kárpátalja, Vajdaság magyarlakta területeire. A nemzetpolitika alapelvként rögzíti a be nem avatkozás politikáját mind Magyarországon, mind a szomszédos államokban. A korábban jellemző paternalista szemléletmódot felváltja a közös és kölcsönös felelősségvállalás, együttműködés. Az új magyarságpolitika két pillérre – az identitásmegőrzésre koncentráló normatív támogatáspolitikára és a versenyképességet, a gazdasági-társadalmi előrehaladást szolgáló fejlesztéspolitikára – támaszkodik. Törzsök Erika megállapította: a korábbi 44 csatornás elosztási rendszer egyszerűsödik, helyébe a Szülőföld Alap lép. A határon túli magyarsággal foglalkozó közalapítványok integrálódnak az alapba, a támogatásokra korábban fordított források megőrzése mellett. A cél a korábbi támogatásfüggőség helyett a „helyzetbe hozás”, a valódi hátrányok, egyenlőtlenségek felszámolása. Magyarország nagy hangsúlyt fektet a gazdaság, a vállalkozások, az innováció, az infrastruktúra (elérhetőség), a környezet- és természetvédelem fejlesztésére. Alapvető célkitűzés a „varrat nélküli Európa” megteremtése, ahol fizikai (és mentális) határok nem akadályozzák többek között az állampolgárok szabad vállalkozását, képzését, utazását. Az eszközrendszerében megújult nemzetpolitika új intézményi hátteret is igényel, mind a hazai kormányzati munkában, mind a magyar–magyar párbeszéd területén. Az új kormányzati struktúrában a nemzetpolitikai stratégia kidolgozása és a koordináció a Miniszterelnöki Hivatalban, a szakmai tevékenység ellátása nagyrészt a szaktárcáknál zajlik. /Cél a „varrat nélküli” Európa létrejötte. = Népszava, nov. 15./

1956. november 17-én hangzott el először hivatalosan, hogy az 1952-től Iosif Ranghet középiskola új nevet kap: Bolyai Farkas Középiskola lett. A líceum akkori igazgatója, Kozma Béla kitartásának köszönhetően sikerült elérni, hogy az oktatási intézmény Bolyai Farkas halálának 100. évfordulóján volt hírneves tanárának nevét vegye fel. Az akkori esemény 50. évfordulóján, november 16-17-én a mostani tanárok, diákok és az öregdiákok ünnepeltek. Az iskola tanulói tartottak szimpóziumot a két Bolyairól, majd a műsorban helyet kapott a néptánc és a reneszánsz zene is. Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a líceum udvarán, valamint a Bolyai téren levő szobrokat, illetve a temetőben a két Bolyai és dr. Bernády György városépítő polgármester sírját, továbbá dr. Kozma Béla emléktábláját. /Vajda György: Ünnepség a Bolyaiban. A névadásra és Kozma Bélára emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

Marosvásárhely régi települést egy 1316-ból való írásos dokumentum Forum Siculorum (a székelyek vásárhelye) néven említi. A város történetéről, múltjáról a XX. század elejéig csak Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (1870) és Koncz József: A marosvásárhelyi Ref. Kollégium története (1896) című munkákban találunk utalásokat. Így került sor arra, hogy 1902-ben a polgármesterré választott dr. Bernády György szerződést kötött dr. Dékányi Kálmánnal, Biás Istvánnal és Kelemen Lajossal a város történetének megírására, de az első világháború kitörése következtében a terv meghiúsult. Kelemen Lajos kutatásai alapján elkészült várostörténeti munkája, aminek ma is jelentős hézagpótló szerepe van. Kelemen Lajos (1877-1963) Marosvásárhelyen született és itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Osztálytársa és jó barátja volt ifj. Nemes Ödönnek, akinek rajztanár édesapja lelkesen másolta Marosvásárhely és környékének középkori falfestményeit, amit a fiúk nagy érdeklődéssel szemléltek. Kelemen Lajos 1893-ban, V. gimnazista korában osztálytársával már tudományos kíváncsisággal szemlélte a vártemplomi kápolna régi, málladozó falképeit, majd 1894-ben elkísérték az idősebb Nemes Ödönt Gógánváraljára, Ádámosra, 1896-ban Nyárádszentlászlóra és Nagyölyvesre a templomokban még létező falképek lemásolására. Ezek a kirándulások hozzájárultak, hogy Kelemen Lajos Orbán Balázs életművének folytatója kívánjon lenni, s e célból 1896-ban beiratkozzon a kolozsvári tudományegyetem történelem–földrajz szakára. A vásárhelyi indítás meghatározta Kelemen Lajos érdeklődését a középkori építészet, iparművészet emlékeinek a felkutatásában. Már II. éves korában a festett mennyezetű pusztuló régi templomokról, a kolozsvári falfestményekről publikált a helyi hírlapokban. Aggodalommal írt 1903-ban az erdélyi műemlékek sorsáról s azok intézményes megvédésének, valamint a közvélemény kialakításának a szükségességéről. Kiállott a templomok eredeti formában való restaurálása mellett. Műemlékvédelmi harca során megnőtt a tekintélye, s így az egyházak sok esetben kérték a tanácsát. Elévületlen érdeme, hogy felismerte a falusi templomok, vidéki kúriák és kastélyok művészettörténeti jelentőségét és küzdött azok sorsáért, mert abban a magyar nemzeti tudat ébrentartását látta. A különböző lapokban megjelent írásait könyv alakban csak halála után, 1977-ben adták ki Szabó T. Attila bevezető tanulmányával /Művészettörténeti tanulmányok/. 1982-ben B. Nagy Margit gondozásában további kiadatlan munkái válnak hozzáférhetővé /Művészettörténeti tanulmányok. II. kötet/ Ebben két önálló fejezetben Marosvásárhely, Kolozsvár és környékének múltját és műalkotásait mutatja be. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

November 12-én mutattak be Marosvásárhelyen, a Dr. Bernády György Közművelődési Házban három Marosvásárhellyel, tágabb értelemben Erdély múltjával foglalkozó könyvet, a Mentor Kiadó gondozásában, az Erdély emlékezete sorozatban jelentek meg. Péter Mihály orvosprofesszor közel négy évi munka eredményeként vetette papírra az erdélyi fogorvoslás első magyar nyelvű monográfiáját Az erdélyi fogorvoslás történetéből címen. A kötet több mint ötszáz év tevékenységét mutatja be, közben emléket állít a marosvásárhelyi klinikák vezetőnek is. Pál Antal Sándor levéltáros Marosvásárhely jogszabályai és polgárnévsorai a XVII-XVIII. században című könyvében forrásokat tárt fel. A kötetnek folytatása is lesz, ígérte, hogy a jövő évben piacra kerül egy újabb vásárhely-történeti tanulmánykötete. Sebestyén Mihályt a Marosvásárhelyi Református Kollégium története foglalkoztatta. A kollégiumtörténet második nagy fejezetét írta meg A Marosvásárhelyi Ev. Református Kollégium történetéből (1895–1944) címmel. Az első kötet, ami sajnos még nem jelent meg, Koncz József munkája. /Sz. E.: Vásárhelyi könyvekben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

November 22-én Lippán a római katolikus parókia hittantermében tartotta soros ülését a helybeli Olvasókör, amelyen a nemrég elhunyt Sütő András életútját és munkásságát foglalták össze, tájékoztatott Czernák Ferenc, az Olvasókör elnöke. /K. K.: Sütő Andrásra emlékeztek Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Két bölcsészettudományi szakkönyvet ajánlottak az érdeklődők figyelmébe november 22-én a BBTE Bölcsészkarán. Berszán István Irodalomelmélet – Olvasásgyakorlat című, tankönyv jellegű kötetét a Kolozsvári Egyetemi Nyomda adta ki, az említett szerző szerkesztésében megjelent Gyakorlat-Etika-Pragmatizmus című tanulmánygyűjteményt pedig a Scientia Kiadó gondozta. A tanulmánykötet társszerzője Székely Melinda. Ez a könyv folytatása a Scientia Bölcsészettudomány sorozatában korábban megjelent Alternatív mozgáselemek: működés és/vagy gyakorlás a kognitív folyamatban című munkának. Viszonylag állandó kutatócsoport tett kísérletet az irodalomtudomány újabb társtudományokkal kialakuló kapcsolatának alternatív javaslatokat is megfogalmazó vizsgálatára – olvasható az előszóban. /-f-: Új bölcsészeti szakkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./