Díjat alapítottak Csép Sándor emlékére – Tévéünnep Kolozsváron
Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a Román Televízió (TVR) Kolozsvári Területi Stúdiója, és ezen belül a kisebbségi szerkesztőség.
Az ünnepséget két részre osztották: szerdán 17 órától a német, roma, zsidó, illetve ukrán szerkesztőségek, csütörtökön 18.30-tól pedig a magyar adás szerkesztői ünnepelnek a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, illetve a Kolozsvári Magyar Operának otthont adó sétatéri teátrumban.
Pákai Enikő, a kisebbségi szerkesztőség főszerkesztője lapunk megkeresésére elmondta: a csütörtöki esemény fénypontjaként első alkalommal adják át a Csép Sándor-emlékdíjat, amelyet a KTV Egyesület hozott létre, és amelyet ezentúl minden évben egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó kolléga, illetve volt kolléga kap.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által szervezett Kisebbségi napok keretében tartott gálaestek egyébként nem az évforduló első „jelei”, hiszen egész évben igyekeztek felhívni a figyelmet a jubileumra.
Nemrégiben sikerült digitalizálni a 90-es évek elején készült műsoraik egy részét, ezekből számos részletet levetítettek az év során, sok volt kollégát is meghívtak, hogy felelevenítsék a szerkesztőség nagy pillanatait, de egy hosszabb filmet is forgattak a magyar adás történetéről, ebből egy 25 perces részletet a csütörtöki gálán is levetítenek, szerdán pedig a többi kisebbségi műsor történetét elevenítik fel hasonló vetítésekkel.
Pákai Enikő visszaemlékezett, hogy a területi stúdió megalakulása roppant sajátos történet. A rendszerváltás utáni napokban nemcsak a korábban megszüntetett Kolozsvári Rádió egykori szerkesztői kezdtek el gyülekezni a rádióépületben, hogy újraindítsák az adást, hanem a TVR kolozsvári közvetítőkocsijának alkalmazottai is – köztük Csép Sándor – akik önként, saját vagy kölcsönkért felszereléssel indították el a kolozsvári műsort, amely csak hónapok múltán vált hivatalossá.
Az évek során kialakult a most ismert kisebbségi szerkesztőség is – legutóbb 2008-ban bővültek ukrán nyelvű műsorral –, 2009-ben pedig saját regionális csatornát kaptak, amelynek következtében le kellett ugyan mondaniuk az országos szórásról, Erdély területén azonban több műsoridőt kaptak. 2010-től hétfőtől szombatig mindennap jelentkezik a magyar adás, jelenleg pedig a modern kor adta egyéb lehetőségeket igyekeznek kihasználni.
Próbálnak többek között jelen lenni a YouTube videomegosztó portálon, illetve az internetes közösségi térben – főleg a Facebookon – is. Pákai szerint egyre többet foglalkoznak a fiatalokkal is, szeretnék őket megszólítani. A belépés a gálákra díjtalan.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Sepsiszentgyörgyön nyitottak irodát
Összekapcsolják a kínálatot a kereslettel
A magyarországi és háromszéki vállalkozások közötti üzletkötések fejlesztését, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok erősítését, befektetések megtelepedését támogatja a sepsiszentgyörgyi Vállalkozói Inkubátorházban tegnap megnyitott Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH Zrt.) irodája.
Deák Gyöngyvér irodavezető elmondta, tevékenységükkel szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy növekedjen Székelyföld versenyképessége. Skapinyecz Péter, az MNKH igazgatója rámutatott, hogy 35 irodát működtetnek, és ebben az időszakban további 22 irodát nyitnak a Kárpát-medencében. Romániában 7 iroda kezdi meg működését, ennek egyike a tegnap megnyitott sepsiszentgyörgyi, de Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Aradon, Nagyváradon és Szatmáron is működnek hasonlók. Ezek hálózatban tevékenykedve járulnak hozzá, hogy új piacokat és üzleti lehetőségeket nyissanak a magyarországi, illetve a külhoni kis- és középvállalkozásoknak.
Skapinyecz Péter egy felmérésre hivatkozva elmondta, a cégeknek legfőképpen információkra, kapcsolatokra, külkereskedelmi tapasztalatokra, pénzügyi támogatásra és nemzetközi menedzsmentre van szükségük ahhoz, hogy exporttevékenységet folytassanak. Mindezeket tudja biztosítani a MNKH irodája, amely várja a háromszéki vállalkozók érdeklődését. Az igazgató szerint Románia harmadik legfontosabb gazdasági partnere Magyarországnak. Országunkban közel 13 ezer magyarországi cég működik, ezek 700 millió euró befektetést valósítottak meg.
Szabó József, a Külkereskedelmi és Külügyminisztérium Közép-Európai osztályvezetője szerint az irodához forduló cégek sok munkát és kockázatot megspórolhatnak. Emlékeztetett, hogy a magyar kormány a jövő évet a külhoni fiatal vállalkozók évének tekinti, amely során sok pályázatot és szakmai programot hirdetnek majd. Az iroda megnyitását üdvözölte Nagy József, a háromszéki önkormányzat alelnöke, Miklós Zoltán, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke, Bagoly Miklós Asimcov-elnök és Édler András, a háromszéki kereskedelmi kamara elnöke is.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Kristófi János, akinek öröm volt a művészet
Kilencven éve, 1925. december 15-én született Monospetriben regiónk egyik legismertebb és legelismertebb huszadik századi festőművésze, Kristófi János.
Kristófi János az elemi- és középiskolai tanulmányait a római katolikus egyház oktatási intézményeiben folytatta 1949-ig, főiskolai tanulmányai megkezdéséig. 1949-54 között a kolozsvári „Ion Andreescu” Képzőművészeti Akadémián Abodi Nagy Béla, Petre Abrudan, Kovács Zoltán és Mohy Sándor voltak festészeti tanárai. 1954-től Nagyváradon élt. 1955-től nyugdíjba vonulásáig, 30 éven át a Városi majd Népi Művészeti Iskolának nevezett szabadiskola tanáraként nemzedékeket nevelt a művészet szeretetére, indított el a művészi pályán és folyamatosan részt vett a váradi és országos művészeti életben. Minden fontos csoportkiállításon szerepelt és jelentős számú egyéni kiállításon mutatkozott meg otthon és külföldön. 1956-ban feleségül veszi a tehetséges szobrász-kerámikust, Hoványi Juditot. Házasságukból tíz gyermekük született. A festőművész 2014. január 5-én hunyt el Nagyváradon.
Méltatás
Banner Zoltán művészettörténész a következőképpen méltatta Kristófi János munkásságát: „Festői stílusa több szálon kötődik a posztnagybányai törekvésekhez és az impresszionizmushoz. Kristófi János a természetelvű piktúra képviselője; képein a fénnyel telített színek a látvány természethű, mégis egyéni módon átköltött kifejezésével párosulnak. Életművét – mely több mint kétezer festményre becsülhető – két korszakra, ezen belül öt vonulatra tagolhatjuk, melyek ugyanakkor párhuzamosan, illetve egymásba fonódva, egymást keresztezve érvényesülnek munkásságában. Első korszakának első vonulatát: a falusi táj és ember, mindenekelőtt szülőfaluja, Monospetri megörökítése képezi. Szinte magában hordozza e sajátos, az alföld és a dombvidék találkozásában kialakult domborzati- és falukép formai elemeit és gyorsan meg is találja hozzá a kifejezési eszközöket: a bihari természtei és települési jelleg szigorú rajzát, a szélesen ívelő, egymásba hatoló építészeti formák kompozícióját, s a reggeli és alkonyi fényekbe ágyazott, tompított színakkordokat. (…) Még első korszakán belül kialakul festészetének második vonulata: az urbanisztikai táj képtípusa, középpontjában természetesen Nagyváraddal; de ezzel az 50-es évek végén – 60-as évek elején letisztult, romantikus ugyanakkor a történelmi hangulathoz hű dokumentáris szellemmel örökíti meg későbbi utazásai helyszíneit is: Budapest, Bécs, Győr, Miskolc, Kolozsvár, Stockholm stb. pittoreszk részleteit.”
Várad, mint múzsa
„Miután otthonra lelt Váradon, figyelme előbb a kis mellékutcák szerény, falusias házain meg a piac szintén gyermekkorára emlékeztető motívumain torpan meg s csak fokozatosan szokik hozzá a szeme és festői képzelete a nagyvárosi életforma, életritmus artisztikumához” – emeli ki Banner Zoltán művészettörténész, aki a továbbiakban ezt írja Kristófi Jánosról: „Végülis igazi váradi festő lett, a klasszikus váradi festők utóda és kortársa, a város hűséges polgára és krónikása egyszemélyben. „Mintha minden, amit megfest, valamilyen módon népes családjához tartozna; a váradi utcák, házak csakúgy, mint a bihari falu, ahol nagymama él, (…) a hangszerek, amelyekkel a családi kamarazenekar játszik; a képtári folyosó, ahol sokáig álldogálnak más festők képei előtt; a fák, a víz, a levegő, minden, ami természetszerűen váradi…” – írja 1975-ös kiállítása alkalmából Bölöni Sándor író. De ez már nem a föld-színek, hanem a fény-színek korszakában, tehát a kettébe osztott életmű-idő második periódusában bontakozik ki, nagyjából a 60-as és 70-es évek fordulójától.”
Második korszak
A második korszakba vezető fordulat jelképes mozzanata a Művészetek című ciklus (1967), amellyel szinte észrevétlenül lép be Kristófi festői kamarazenéjébe a harmadik vonulat szólama: a műterem és a művészet világa, tematikai változatai, amelyekben maga a művészet, az alkotás válik képeinek tárgyává. Az életöröm lesz ettől kezdve festészetének alaphangja”. A nagy pályatárs, Jakobovits Miklós így ír Kristófi János műveiről: „Piktúrájának harmónikus zenei hullámai olyan mélységről jönnek, az élet vállalásának olyan férfias jeleit hordják magukon, amelyek festői jelentésükben átsütnek a finom szürkészöldeken, okkeres barnákon. Lelke mélyéről olyan meghitt nyugalommal és szenvedéllyel tereli a színeket a kartonok lazúros felületére, mint felelősségteljes szülő szeretett gyermekeit, mint jó hadvezér féltett katonáit. (…)Kristófi nem képet fest elsősorban, hanem a súlyosan megérlelt élményt kívánja kivetíteni, melyet lelke mélyén hord és dédelget, amelyről álmodik és amellyel küszködik. Igy azt mondhatjuk, Kristófiban a motívum jelen van. A tájjal s az emberrel való közvetlen kapcsolat csak egy hirtelen szikrát ad a művésznek, hogy vászonra téve a motívumot, megszabaduljon belső kényszerétől. Ez a lelki feszültség adja meg képeinek a belső megbízhatóságot, valamint a szemlélőnek a befejezettség érzetét, mert a gyors ecsetvonások alatt nem a vázlat könnyűvérűségét érezzük, hanem egy mélyen érző művész súlyos lelki és emberi problémáit, örömeit és vívódásait.”
Vonulatok
Kristófi János művészetében nagy szerepet kap negyedik vonulatként az akt műfaja, ugyanakkor már 1957-től, első Szent Erzsébet-kompozíciójától átszövi egész életművét a szakrális téma feldolgozása is, nem csak szent királyaink portréinak megfestése, hanem a zászlós körmenetek, gótikus vagy barokk templomkapukon át haladó hívek ábrázolása által is. „Költői ihletettségű művész” – mondja róla Banner Zoltán: „látásmódja és stílusa tiszta, áttekinthető, minden képe ember és természet, ember és környezetének harmonikus kapcsolatáról mesél a nézőnek. Hagyomány és modern szemléletmód, közérthetőség és művészi magasabbrendűség nála egymást erősítő fogalmak. Képei nyugalmat és erőt sugallnak, élénk vörös és kék színharmóniái derűt sugároznak, míg a pasztell színvilág finom lírai hangulatot közvetít a néző felé, nosztalgikus érzéseket ébresztve”. Maga Kristófi János egy a 85. születésnapja alkalmából adott interjúban a következőképpen vallott a művészetről: „A művészet minden ága azért van, hogy az emberiségnek orvossága, lelki felüdülése legyen. Azért van a szép zene, azért van a tánc és sok minden más, hogy ezzel boldogítsa az embereket a napi munka után. (…) Egy napi szorgos munka után a művészet gyógyír.”
erdon.ro

Igényes az udvarhelyi olvasóközönség
Közel kétezren igényeltek idén új olvasói kártyát a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban, több mint négyezer aktív olvasójuk van. Egyre többen nyitnak a szépirodalom felé, és nem csak a divatos szerzőket keresik.
A szép számú udvarhelyi könyvtárlátogató közösségre jól kialakult olvasókultúra jellemző – állítja Rendi Éva, a Városi Könyvtár adatösszesítő könyvtárosa. A szórakoztató irodalom mellett egyre többen olvasnak szépirodalmat, de szakkönyveket is. A könyvtárnak ebben az évben több mint négyezer aktív olvasója volt – többségük nő –, akik közel negyvenezer kötetet kölcsönöztek.
Mindamellett, hogy jobbára a média és a közösségi portálok alakítják az olvasói igényt, a könyvtár munkatársaitól is sokan kérnek és kapnak ajánlásokat. Ilyenformán részt vesznek a helyi olvasói kultúra formálásában. A legaktívabb könyvtárlátogatók a nyugdíjasok.
Bár nem lehet ugrásszerű növekedésről beszélni, az idén igényelt közel kétezer olvasókártya jó része gyerekekhez került. A helyi tanintézetek is rendszeresen szerveznek csoportos könyvtárlátogatásokat. Főként délutánonként látogatják a játéktermet felnőttek és gyerekek. „Kisgyerekes családok éppúgy eljönnek társas szórakozásra, mint a középiskolások vagy felnőtt baráti társaságok” – tájékoztatott Rendi Éva. Vannak pedagógusok, akik szervezett iskolai csoportokat kísérnek társasjátékozni.
Az intézmény munkatársa elmondta, saját forrásból ebben az évben csak tíz könyv megvásárlására futotta, azonban pályázatokból sikerült közel hatszáz kötettel gazdagítaniuk a meglévő állományt.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Johannis: az idei esztendő a normalitás helyreállításának éve volt
Az idei esztendő a normalitás helyreállításának éve volt Romániában, 2016-ot pedig a demokratikus intézményekbe vetett bizalom visszaszerzésének kell szentelni - hangoztatta Klaus Johannis államfő szerdán, mandátuma első évének mérlegéről tartott parlamenti beszédében.
Az elnök felidézte: megválasztásakor "másfajta politikát" ígért, amelyben a botrányok helyét a tisztelet és komolyság veszi át. Úgy vélte, a belpolitikában megszokottá váltak a konszenzuskereső konzultációk, a külpolitikában pedig Románia fontos lépéseket tett szövetségesi kapcsolatrendszere és regionális szerepe erősítése érdekében.
Johannis bejelentette: az oktatási rendszer reformjáról kezdeményez társadalmi vitát, és úgy vélte: a "Művelt Románia" lehetne az távlatos országprojekt, amelyet az 1918-as egyesülés centenáriumán kitűzhet maga elé az ország.
Külpolitikai vonatkozásban elnök az Egyesült Államokkal kialakított stratégiai partnerségi kapcsolat erősítését és bővítését emelte ki célkitűzései között, fontosnak nevezte az európai uniós és NATO-tagállamokkal, illetve a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatok megszilárdítását, a Moldovai Köztársaság európai integrációjának támogatását.
A "legtragikusabb lecke"
Az államfő kitért arra, hogy Románia "legtragikusabb leckéje" idén a bukaresti Colectiv-klubban történt (62 életet követelő) tűzvész volt, amely rávilágított arra, hogy nem szabad szemet hunyni vagy tehetetlenül vállat vonni, amikor a polgárok vagy a hatóságok nem tartják be a törvényeket, mert bebizonyosodott: "a korrupció öl". A társadalomnak ezek után nagyon határozott elvárása, hogy a közügyek intézői, a választott képviselők felelősségteljesen és tisztességesen végezzék munkájukat, a politikai osztálynak elkerülhetetlenül meg kell újulnia, helyre kell állítani a bizalmat a társadalom és a politikai elit között - vonta le a következtetést Johannis.
Mint mondta: lehet, hogy az elmúlt esztendőre a levélben való szavazás bevezetése, vagy egy technokrata kormány megalakulásának éveként fognak emlékezni, de ő azt szeretné, ha úgy emlegetnék, hogy ebben az évben kezdődött a román politikai elit megújulása.
Az elnök beiktatásának évfordulója valójában december 21-én lesz, de akkor a parlament már vakáción lesz, ezért Johannis a költségvetés megszavazásának és az 1989-es temesvári forradalom kitörésének évfordulóján mondta el évértékelő beszédét.
"A változás 26 éve kezdődött Temesváron, ahol a lázadáshoz a szabadságvágy adott erőt az embereknek. A demokrácia véráldozatot követelt (...) Úgy tudunk méltóképpen tisztelegni a 26 évvel ezelőtti áldozat előtt, ha erősebbé tesszük a demokráciát. Ezért azt javaslom, hogy 2016 legyen a politikába, a demokratikus intézményekbe, a pártokba és képviselőikbe vetett bizalom megerősítésének éve" - hangoztatta évértékelőjében az államfő.
maszol.ro

1989. december 16-án nyertes csata, majd 22-e után hallgatólagos kiegyezés
Az utóbbi fél évezredben a magyarság sok csatát megnyert, de a háborúkat jellemzően elvesztette.
1989. december 16-án is volt egy számottevő csata: a Tőkés László parókiája körül gyülekező tömeg kemény magja, a Cina vendéglő nehézsúlyú belvárosi vagányokból álló törzsközönsége ötven méterrel arrébb helyezte a megmozdulás középpontját, hogy a nyílt kommunista- és kormánypárt-ellenességódiuma ne terhelje az elsősorban egyházi vonalon tiltakozó lelkészt.
A tüntetők megállították a villamosokat (a leszálló tömeg nem csekély része csatlakozott a demonstrálókhoz) és egyikük, Zaganescu Daniel felszállt a legelső villamos ütközőjére és onnan vezényelte a tömeg skandálását. Életre szóló élmény volt első ízben hallani azokat a jelszavakat, melyek egy része (például az, hogy „Szabadságot!”) még ma is aktuális. De lúdbőrözik az ember háta attól is, ha felidézi, miként vették át a tüntetők a „Le a Securitate-val”,„Le Ceausescuval”,„Le a kommunizmussal” jelszavakat.
A tízezresre duzzadt tömeg egy idő után elindult, megostromolta és bevette a pártházat, s megütközött a rendőrökkel. A rendfenntartó erők a nyílt utcai harcban vereséget szenvedtek. Viszont a szétszéledő tömegből többeket letartóztattak, Tőkés Lászlót feleségével együtt megverték, letartóztatták és menyői kényszerlakhelyére vitték, s mindazokat a közeli barátokat, akik épp vele voltak, bebörtönözték, majd december 20.-ig terrorizálták fizikailag és lelkileg. (Erről a legérzékletesebben és részletesebben Gazda Árpád írt a „Temesvár ostroma” című kötetben).
December 17.-én folytatódott a rendszerellenes megmozdulás, eldördültek az első lövések. Félelmetes, de való, a város központjában délután fél öttől hajnali fél négyig nem telt el öt perc, hogy ne hallatszott volna lövés. Magyarán éles töltényekkel a fegyvertelen tömeget csak akkor sikerült visszaszorítani és hazatérésre kényszeríteni, amikor egyébként békés körülmények között is jellemzően véget érnek a tüntetések.
December 18.-án és 19.-én általános sztrájk volt Temesváron, szórványos tüntetésekkel és lövöldözésekkel, majd 20-án győzött a népfelkelés, a hadsereg megtagadta a tűzparancsot. December 21.-én több városban is tüntetések zajlottak, s minden jel arra utal, hogy 22.-ére virradó éjjel a színfalak mögött megtörtént a második vonalbeli kommunisták pozícióba kerülését lehetővé tevő hatalomváltás, ami végül a diktátor menekülésébe, elfogásába és igen gyors, eljárásjogi szempontból vitatható kivégzésébe torkollott.
Az új rendszer lassan konszolidálódott, az első években a román „demokratúra” mindennapjait bányászjárások tarkították, hogy a marosvásárhelyi pogromról ne is szóljak. Sokáig úgy nézett ki, hogy a demokratikus mez a volt kommunisták diktatúráját fedi és mihelyt győz a demokratikus ellenzék, a rendszer katonai diktatúrává alakul, hogy az 1989. december 22. utáni vérengzésért felelős új vezetők irhájukat mentsék. Nos, nem így történt, a Demokratikus Konvenció 1996-os győzelme után az új elit kiegyezett a régivel, elmaradt az igazságtétel.
Az új rendszernek is megvannak a diktatorikus vonásai (gondoljunk csak a Mikó-kollégium ügyére vagy az utóbbi idők magyarellenes gesztusaira, a csíkkozmási „Községháza” felirat eltávolíttatására, a székely zászló elleni megújult erejű hadjáratra vagy a kézdivásárhelyi esetre, Beke István egyértelműen koholt váddal alapján való letartóztatására), de összességében sokkal elviselhetőbb a korábbinál, ha korlátok között is, de élhetünk szabadságjogaink nagy részével, köztük a mozgásszabadsággal, szólásszabadsággal. S bár minden bizonnyal hamisítanak a választásokon bizonyos mértékben, de azért mégiscsak működik a pártverseny.
26 év távlatából úgy tűnik, hogy 1989 december 16.-án a demokratikus erők csatát nyertek, majd háborút kihozták döntetlenre.
Más szóval: a régi elit nagy része átmentette magát és kiegyezett a társadalommal, illetve az új elittel. Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

Erdélyi magyar kavar
Az erdélyi magyar sajtó gyakran állítja be az erdélyi magyar politikusokat úgy, mint akik időnként butaságokat beszélnek. Vagy azért, mert nagy a kavarodás a fejükben, vagy azért, mert nem tudják szabatos és értelmes magyar mondatokban elmondani, hogy mégis mi van a fejükben. De az is igen gyakori, hogy a politikus tudja, mit beszél mellé – azaz szándékosan maszatol, hallgat el dolgokat vagy csak sugall ezt-azt –, ám a sajtómunkás, a szerkesztő képtelen kiszűrni a lényeget és a konkrétat abból, ami elhangzik.
Itt van mindjárt két friss eset. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sejtelmes és felemás kijelentéseket tett pártja egyik szócsövében a marosvásárhelyi önkormányzati választásokat megelőző „magyar összefogás” kapcsán. Eszerint az RMDSZ abban az esetben fogadja el az Erdélyi Magyar Néppárt javaslatát közös önkormányzati képviselői lista állítására Marosvásárhelyen és Maros megyében, ha az alakulat írásban vállalja, hogy nem indul a parlamenti választáson. A mérgezett almát tehát először Kelemen nyomta le a „gyanútlan” sajtó torkán e félbemaradt mondattal. A megszeppent, a fontos emberek mondanivalójától mindig elájuló médiának nem jutott eszébe azonnal visszakérdezni: hol is ne induljon az EMNP a parlamenti választásokon? Az egész országban, tehát egyáltalán? Vagy csak Marosban? Hiszen nagyon nem mindegy. Szilágyi Zsolt néppárti elnök erre ugyanilyen sejtelmesen, félreérthetően válaszolt: a párt azért jött létre, hogy a választásokon induljon, másrészt nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy az RMDSZ elnökének kérésére a Néppárt „csak úgy leszerelje önmagát”. Mindazonáltal az EMNP hajlandó tárgyalni arról, hogy ne indítson önálló jelöltlistát a parlamenti megmérettetésen, itt vagy ott. Aki tud olvasni, látja és érti, hogy ezek ketten mellébeszélve és üzengetve kóstolgatják egymást úgy, hogy közben nem is ugyanarról beszélnek: Szilágyi az önkormányzati választásokról – amiket jövő nyáron –, Kelemen meg a parlamentiekről – amiket jövő ősszel – rendeznek, hacsak nem történik valami rendkívüli, amire Romániában mindig számítani kell.
Ehhez képest rögtön akadt egy másodrangú RMDSZ-aktivista, bizonyos Kovács Péter, aki sietett kioktatni a Néppárt elnökét, hogy az nem ismeri a választási törvényt, mivel nem úgy reagált Kelemen felvetésére, ahogy ez utóbbi szerette volna. Szilágyi viszont épp az sugallta az első hallásra komolytalannak tűnő reagálással, hogy az RMDSZ-elnök komolytalan felvetésére nem lehet komoly választ adni. Mert miközben ő a helyhatósági választások ügyében várt volna egy karakán választ Kelemen Hunortól, az a parlamenti választásokkal állt elő, összemosva az idősíkokat és a politikai célokat.
Hogy az RMDSZ-elöljárók és -aktivisták fejében micsoda zavar lehet, azt híven illusztrálja a legújabb eset. Egy másik Kovács, ezúttal Attila, lemondásra szólította a pártsajtón keresztül Toró Tamás brassói önkormányzati képviselőt valami jelentéktelen kocsmai affér kapcsán. (Az esetet agyoncsócsálta a balliberális média, gyalázatos részrehajlással és szakmai nívótlansággal, ahogy szokta: előbb ítélkezett, aztán kérdezett… volna, de még erre a minimumra sem volt hajlandó.) Kovács a Brassó megyei RMDSZ elnökeként még azzal sincs tisztában, hogy mi a különbség egy politikai párt és egy civil szervezet, egy mozgalom között. Volt parlamenti képviselőként, megyei tanácsi alelnökként nem ismeri a közigazgatási törvényt, ő és pártja úgy szólítja fel lemondásra „Toró Tamás EMNT-s városi tanácsost”, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak nincsenek is választott képviselői az önkormányzatokban. Az EMNT soha semmilyen választáson nem indult el. Az EMNT és az EMNP két külön entitás, ez utóbbinak vannak képviselői az önkormányzatokban, ez utóbbi indított jelölteket hivatalosan bejegyzett regionális pártként a romániai választásokon, mind helyi, mind országos szinten. Hogy a magyarországi sajtó nem képes disztingválni az erdélyi politikai spektrum tényezői között, az is eléggé bosszantó – nemzeti reintegráció ide vagy oda –, de hogy a „mieink” is maszatolnak, az már eléggé furcsa és aggasztó.
Hacsak nem szándékosak ezek az „elszólások”. Az RMDSZ saját kettősségét, felemásságát, kétarcúságát – ti. hogy amikor pártként szólítják meg, akkor szövetségnek mondja magát, amikor meg szövetségként várnak tőle kiállást, akkor pártként hivatkozik a szűk mozgástérre – netán azzal akarja palástolni, hogy tudatosan igyekszik összemosni mindent és mindenkit, ami és aki nem az „aklon belül” van?
R. Balogh Mihály
itthon.ma//szerintunk

A parlament elfogadta a 2016-os évi állami költségvetést
A parlament megszavazta szerdán a 2016. évi állami költségvetést, amely szerint Romániának 2,95 százalékos államháztartási hiánya lesz jövőre.
A parlament nagy többséggel támogatta a büdzsét, 309 honatya szavazott mellette, 13-an ellene. Az állami költségvetés 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel és 0,5 százalékos fogyasztói áremelkedéssel számol. Dacian Cioloş miniszterelnök korábban kifejtette, hogy a Ponta-kormánytól örökölt tervezet jelentős részét átvették, és a korábbi, béremeléseket előirányzó törvénymódosításokon sem változtattak.
Cioloş kifejtette, hogy mintegy 10 milliárd lej bevételkiesésre számítanak az adócsökkentések nyomán, emellett az idei utolsó negyedévtől hatályos, közszférában megadott béremelések miatt a kiadások is több mint 9 milliárd lejjel emelkednek. Összességében az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek mintegy 20 milliárd lej a büdzsére kifejtett hatása – mondta a kormányfő.
Dacian Cioloş hangsúlyozta, hogy a kormány jövőre az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést és a közberuházásokat tekinti kiemelt területnek.
A gazdaság várhatóan 3,4-3,7 százalékkal nő idén, az államháztartási hiányt pedig 1,83 százalékra tervezték, de az első tíz hónap után még 1,28 százalékos államháztartási többletről számolt be a pénzügyminisztérium, főleg azért, mert a tervezett közberuházások nem valósultak meg maradéktalanul. Az RMDSZ is támogatta
„Támogattuk szavazatunkkal a jövő évi állami költségvetést, mert felépítése biztosítja az állami intézmények zavartalan működését, folytatja a megkezdett beruházásokat és megteremti a jövő évi választásokhoz szükséges pénzkeretet. Továbbá kiszámítható, tartalmazza a fizetésemeléseket és az adótörvénykönyvben előírt adócsökkentéseket, ezzel megteremtve a költségvetési stabilitást” – ismertette Erdei-Dolóczki István, a Szövetség pénzügyi szakembere, parlamenti képviselője azt követően, hogy a parlament megszavazta a jövő évi állami költségvetést.
„A kormány által a parlamentnek küldött 2016-os költségvetés egy elfogadható, megszavazható dokumentum. Jelentősen nem változik a költségvetés struktúrája, de számos kritikával lehet illetni az államkasszában lévő pénzösszegek jövő évi elköltésére kidolgozott anyagot. Többek között a beruházásokra elkülönített összegekkel kapcsolatosan vannak fenntartásaink, hiszen az észak-erdélyi autópályára elkülönített pénzkeret kisebb a beígértnél. Egyértelmű, hogy nem elég előirányozni az összegeket, azokat el kell tudni költeni is, éppen ezért annak tekintetében, hogy mennyit költenek el az autópálya építésére, költségvetés-kiegészítéskor újabb összegeket lehet előírni” – fogalmazott Erdei-Dolóczki István.
A Szatmár megyei parlamenti képviselő ezt követően elmondta, hogy az önkormányzatok költségvetéseinek kiegyensúlyozására az általános forgalmi adóból elkülönített 2,23 milliárd lejből 374,1 millió lejt az önkormányzatok adósságainak kifizetésére irányoznak elő, 105 millió lejt pedig az akkreditált magán- és felekezeti oktatási intézmények finanszírozására.
A megyei tanácsok rendelkezésére bocsátják a hozzáadottérték-adóból fennmaradó 1,85 milliárd lej 27 százalékát, valamint a személyi jövedelemadó egy részét, visszaadva ezzel a lehetőséget a megyei tanácsoknak arra, hogy az önkormányzatok költségvetését kiegyensúlyozzák. Erdei-Dolóczki István parlamenti képviselő továbbá hangsúlyozta, hogy a jövő évi állami költségvetésben egyértelműbb és átláthatóbb az Etnikumközi Hivatal működésére vonatkozó rész is.
MTI
Erdély.ma

Közös listát kér az EMNP Kolozs megyében
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón – adja hírül Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Román nem a kézdivásárhelyi Wass Albert utcára
A kézdivásárhelyi Wass Albert utca ellen tiltakozik a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma. A magyarellenes szervezet azt követeli a kézdivásárhelyi önkormányzattól, hogy vonja vissza vonatkozó novemberi határozatát, ellenkező esetben a bírósághoz fordulnak – adja hírül Bíró Blanka a kronika.ro-n.
A románok fóruma közleményében azzal érvel, hogy „Wass Albert bizonyítottan háborús bűnös volt, a Kolozs megyei népbíróság 1946-ban távollétében halálra ítélte”. A fórum előzetes feljelentést tett a kézdivásárhelyi önkormányzatnál. Közleményükben leszögezik, ha harminc napon belül nem kapnak választ, vagy a városvezetés visszautasítja a felszólításukat, és nem vonja vissza a határozatot, akkor a közigazgatási bíróságon kérik annak megsemmisítését.
Kézdivásárhelyen a múlt hónapi tanácsülésen egyhangúlag megszavazták, hogy egy eddig névtelen utcát Wass Albertről nevezzenek el. A névadást a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete, és annak elnöke, a jelenleg merényletgyanú miatt előzetes letartóztatásban lévő Beke István javasolta.
Ők eredetileg a Millennium Park átnevezését szerették volna, ám ezzel a tanácstagok többsége nem értett egyet, végül arra jutottak, hogy egy eddig névtelen utca kapja a Wass Albert nevet. A javaslatot az előírások értelmében a megyei névadó bizottság elé terjesztették, az negatívan véleményezte, ám a jóváhagyásuk nem kötelező érvényű, így a tervezetet a városatyák megszavazták.
A HVIM különben korábban átadott egy dokumentumot az önkormányzatnak, amit 2004-ben a főügyészség adott ki egy kérvényezőnek, és amelyben megfogalmazzák, hogy a Kolozs megyei népbíróság határozatának elemzéséből kiderül, Wass Albertet sem a béke, sem az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért, sem háborús bűnökért nem ítélték el.
Amint arról beszámoltunk, az elmúlt hónapban tízezer lejes bírsággal sújtotta a segesvári bíróság azt a szovátai férfit, aki tavaly Wass Albert-szobrot állított fel lakóháza udvarán. Az ítéletről a magyarellenes feljelentéseiről elhíresült Dan Tanasă számolt be blogján, a hivatkozott bíróság ugyanakkor még nem tette közzé honlapján a végzést.
A november 24-én született alapfokú ítélet a fasiszta, rasszista és xenofób ideológia terjesztését, a béke és emberiség elleni bűncselekményeket elkövető személyek kultuszát tiltó, 2012/187-es számú jogszabály alapján született. A segesvári bíróság egyúttal elrendelte a büszt, az író nevét tartalmazó plakett és a három, magyar nemzetiszínű szalag elkobozását is – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Ellopott forradalom
Huszonhat évvel ezelőtt, így, december közepén még kevesen hittünk a csodában, ritka madár volt, aki nemcsak remélte, de szinte bizonyos volt abban, hogy vége Ceauşescu sötét, zsarnoki uralmának. Amikor Tőkés László konok határozottsága kipattintotta a később lánggá terebélyesedő szikrát Temesváron, csak a legbizakodóbbak gondolták, hogy ez a diktátor végének kezdete.
Recsegő-ropogó rádiók mellett hallgattuk a szörnyű hangfelvételeket, a lövöldözést, a kétségbeesést és 16-ától 22-éig erősödött az érzés, hogy a hatalmába kapaszkodó Ceauşescu inkább mindenkit lelövet, bezárat, de nem engedi a lázadást kibontakozni, elterjedni. Ma már tudjuk, nem csak rajta múlott bukása, és nem is csak azokon, kiknek volt bátorságuk utcára vonulni. Nagyon sok hitet, reményt adott az a huszonhat évvel ezelőtti december. Új és jobb életet, valódi szabadságot vártunk. A negyedszázadon túli mérleg azt mutatja, kevés valósult meg belőle. Mekkora volt a döbbenet, amikor Silviu Brucan 1990 elején azt mondta, húsz év szükséges, hogy Románia felzárkózzék Nyugat-Európához! S lám, kiderült: nem vészmadárkodott. Mert míg mi hatalmas lendülettel, bizakodással kezdtünk az új világ építgetéséhez, mások már tudták, hogyan kell saját érdekeik szerint formálni azt. Míg a demokráciát kóstolgattuk, a szabadságot ízlelgettük, a háttérben éledeztek azok az erők, melyek később kibontakozva letéríthették az egyenes útról Romániát. Huszonhat év múltával még mindig keveset tudunk az akkori történések valós mozgatóiról, de tisztulni kezd a kép a következő évekről, évtizedekről. Egyre több minden kiderül arról, kik robbantották ki Marosvásárhely fekete márciusát, a bányászjárásokat, kik gazdagodtak meg a zavaros időkben, kik váltak később politikusokká, vezetőkké, kik azok, akik a háttérből valójában ma is irányítják a dolgokat. A nyíltan hatalomra kerülők és a mögöttük álló, őket mozgatók engedték ily mértékben elburjánozni a korrupciót, ők rabolták szét a működő ipart, tették tönkre a mezőgazdaságot, ők felelősek a még ma is csak csetlő-botló demokráciáért, a rengeteg szegénységi szint alatt élőért, az éppen csak eltengődőkért, azért, hogy sokan visszasírják Ceauşescut és sötét korát, úgy érzik, jobban éltek akkor – amiért nemhogy húsz, de huszonhat év sem volt elegendő az áhított Nyugathoz való felzárkózáshoz. Hogy nagyon sokak számára december közepe, vége nem ünnep, a huszonhat esztendővel ezelőtti események nem a felszabadulást, hanem egy kínlódásokkal teli időszak kezdetét hozták.
Ellopták forradalmunkat, a következő két és fél évtizedünket, és erejük ma is töretlen. Nekik tudható be, hogy évről évre mind keserűbb az évfordulós számvetés.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tízezer – köszönjük a bizalmat
Az elmúlt napokban elérte a tízezret azon olvasóink száma, akik kedvelték lapunk Facebook-oldalát. Barabás Edith sepsiszentgyörgyi olvasónk „lájkolta” tízezredikként a Háromszék oldalát, ezért lapunk kis ajándékkal kedveskedik neki: előfizetéssel és könyvcsomaggal köszönjük meg bizalmát.
A tízezer „lájk” elérése újabb jele annak, hogy a Háromszék a világhálón is egyre népszerűbb: internetes kiadásunkat immár naponta 10–13 ezer látogató követi, oldalunkon 6800-an regisztráltak, és mintegy 3000-en igényelték napi hírlevél-szolgáltatásunkat. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet legutóbbi, médiafogyasztási szokásokat is kutató, Erdély-szinten reprezentatív felmérése szerint az erdélyi magyar lapok közül a Háromszék a legolvasottabb. Olvasóink hűségét köszönjük, bizalmukra továbbra is számítunk. (H.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Klaus Johannis: A korrupció öl
Az idei esztendő a normalitás helyreállításának éve volt Romániában, 2016-ot pedig a demokratikus intézményekbe vetett bizalom visszaszerzésének kell szentelni – hangoztatta Klaus Johannis a mandátuma első évének mérlegéről tartott tegnapi parlamenti beszédében.
Az elnök felidézte: megválasztásakor „másfajta politikát” ígért, amelyben a botrányok helyét a tisztelet és komolyság veszi át. Úgy vélte, a belpolitikában megszokottá váltak a konszenzuskereső konzultációk, a külpolitikában pedig az ország fontos lépéseket tett szövetségesi kapcsolatrendszere és regionális szerepe erősítése érdekében. Kiemelte azt a pártközi egyezményt, amelyben Románia vállalta, hogy 2017-ig a GDP két százalékáig növeli védelmi kiadásait, valamint az új nemzetvédelmi stratégiát, amely az oktatást és egészségügyet is nemzetbiztonsági kérdések közé sorolta. Johannis bejelentette: az oktatási rendszer reformjáról kezdeményez társadalmi vitát, és úgy vélte, a „Művelt Románia” lehetne az a távlatos országprojekt, amelyet az 1918-as egyesülés centenáriumán kitűzhet maga elé az ország.
Külpolitikai vonatkozásban Johannis az Egyesült Államokkal kialakított stratégiai partnerségi kapcsolat erősítését és bővítését emelte ki célkitűzései között, fontosnak nevezte az európai uniós és a NATO-tagállamokkal, illetve a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatok megszilárdítását, a Moldovai Köztársaság európai integrációjának támogatását.
Az államfő kitért arra, hogy Románia „legtragikusabb leckéje” idén a bukaresti Colectiv Klubban történt (62 életet követelő) tűzvész volt, amely rávilágított arra, hogy nem szabad szemet hunyni vagy tehetetlenül vállat vonni, amikor a polgárok vagy a hatóságok nem tartják be a törvényeket, mert bebizonyosodott: „a korrupció öl”. A társadalomnak ezek után nagyon határozott elvárása, hogy a közügyek intézői, a választott képviselők felelősségteljesen és tisztességesen végezzék munkájukat, a politikai osztálynak elkerülhetetlenül meg kell újulnia, helyre kell állítani a bizalmat a társadalom és a politikai elit között – vonta le a következtetést Johannis. „A változás 26 éve kezdődött Temesváron, ahol a lázadáshoz a szabadságvágy adott erőt az embereknek. A demokrácia véráldozatot követelt (...) Úgy tudunk méltóképpen tisztelegni a 26 évvel ezelőtti áldozat előtt, ha erősebbé tesszük a demokráciát. Ezért azt javaslom, hogy 2016 legyen a politikába, a demokratikus intézményekbe, a pártokba és képviselőikbe vetett bizalom megerősítésének éve” – hangoztatta évértékelőjében az államfő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtartották az SZNT kontra Európai Bizottság per tárgyalását
Megtartották az Európai Unió luxemburgi bíróságán kedden annak a pernek a tárgyalását, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott európai polgári kezdeményezés bejegyzésének elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság (EB) ellen a kezdeményezők – tájékoztatta az MTI-t telefonon Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Az EU bíróságának joggyakorlata szerint a tárgyaláson a jogi képviselők beszéltek: a felperesek jogi képviselője mellett az ő oldalukon beavatkozó Magyarország, illetve az EB, valamint a bizottság oldalán beavatkozó Románia és Szlovákia jogi képviselője kapott szót. A szintén az EB oldalán beavatkozó Görögország nem képviseltette magát és a korábbi írásos szakaszban sem tett le indoklást.
A kezdeményezők annak a határozatnak a megsemmisítését kérték a bíróságtól, amellyel az EB "nyilvánvaló" kompetenciahiányra hivatkozva elutasította a nemzeti régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét.
Izsák Balázs elmondta, nemcsak Magyarországnak hálás, amiért támogatólag beavatkozott a perbe, hanem az EB oldalán beavatkozó Romániának és Szlovákiának is, mert ezzel elismerték a kérdés súlyát, segítettek bebizonyítani, hogy az EB kompetenciahiánya egyáltalán nem nyilvánvaló. Magyarázata szerint ugyanis, ha egyáltalán kétség merült fel, hogy az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik-e az SZNT által felvetett jogalkotási igény, az EB-nek nem lett volna szabad megtagadnia a polgári kezdeményezés bejegyzését.
A bíróság előtt olyan két és fél órás vita zajlott le, amelyet nem ott, hanem az uniós jogalkotó előtt kellett volna lefolytatni – mondta Izsák Balázs. Úgy értékelte, több ez a per annál, mint hogy kinek van igaza, bejegyzik-e a kezdeményezést, vagy nem, hiszen az írásos szakaszban letett részletes dokumentáció és a keddi hosszas jogvita bekerül a luxemburgi bíróság esetjogába, hivatkozási alapot teremt akár a Székelyföld, akár a hozzá hasonló régiók számára, amelyek másféle kohéziós politikát várnak el az EU-tól.
Az SZNT és partnerei 2013-ban terjesztették az EB elé a nemzeti régiók védelméről szóló jogalkotási kezdeményezést a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatósága címmel. Ebben az unió kohéziós politikájának megújításáról kértek jogalkotást annak érdekében, hogy az unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól.
Az Európai Unió 2012 áprilisa óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Egy év alatt egymillió uniós polgár támogatását kell megszerezni ahhoz, hogy az EU figyelembe vegye a kezdeményezést.
Az SZNT kezdeményezése azonban nem jutott el az aláírásgyűjtésig, mert az EB megtagadta bejegyzését. Ez ellen a döntés ellen perelnek a kezdeményezők az EU luxemburgi bíróságán. A bíróság ítélete egy-két hónapon belül várható.
Népújság (Marosvásárhely)

Évzáró MKT-ülés Aradon
Idén sok jó és hasznos megvalósítás történt a megyében
Kedden 17 órától a Püspökség utca 32. szám alatti székházának a nagytermében tartotta MKT-ülését az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az egybegyűlteket Hadnagy Dénes MKT-elnök üdvözölte, miután a vele a prezídiumban helyet foglaló ifj. Zágoni Szabó András alelnök és Tóth Piroska titkár közül utóbbi bejelentette az érvényes kvórumot, az ülésvezető ismertette a napirendet.
Az első pont szerinti politikai tájékoztató megtartására felkérte Faragó Péter megyei elnököt, aki az év végi számvetésében kifejtette: idén sok jó és hasznos megvalósítás történt a megyében, ahol szinte minden magyarlakta településen épült, szépült valami, mert a magyarság képviselői megdolgoztak értük. Ezzel párhuzamosan, számos kulturális eseményt is szerveztek, amelyek rendkívül fontosak a közösségépítés, a hagyományaink megőrzése, az utódainknak történő továbbadása szempontjából. Legnagyobb magyar közművelődési megvalósítás az Ereklyemúzeum újranyitása volt, ami a megyei és az aradi tanácsban az RMDSZ által képviselt befolyásnak, súlynak köszönhető. Ezt viszont a legutóbbi helyhatósági választásokon az érdekképviselet megyei jelöltjeire leadott 13 ezer szavazat biztosította. A következő megmérettetésig fél év sincs hátra, ezért parancsoló szükségletnek tekinti a legjobb, magyar szellemiségű, a kultúránk iránt elkötelezett jelölteknek az állítását. Ha kellő szavazatmennyiséggel segítjük őket, továbbra is biztosíthatjuk az anyanyelvű oktatásunknak és a kulturális rendezvényeinknek a minden szinten történő támogatását. Mert egy 10% alatti létszámú közösség nem engedheti meg magának a közönyösséget, a kiábrándultság miatti fásultságot. Arad megyében is elkezdődött a konzultáció a magyar lakossággal, hogy az érdekvédelmi szövetség jobban megismerje a közösség gondjait, a szövetség iránti elvárásait. A soron következő helyhatósági választásokon minimális elvárás az eddig megszerzett polgármesteri, alpolgármesteri és tanácsosi tisztségeknek a megtartása, lehetőleg a növelése. Évértékelőjét vitaindítónak tekintette, várta a hozzá fűzött véleményeket.
Előtte azonban Péró Tamás ügyvezető elnök ismertette a 2016-os helyhatósági választásokon alkalmazandó, előválasztási szabályzatnak a határozattervezetét, aminek 4 pontjához Bölöni György megyei tanácsos kért kiegészítő magyarázatot. Faragó Péter, illetve Péró Tamás szolgáltak kiegészítésekkel, majd a tervezetet megszavazták.
A különfélék napirendi pontban Péró Tamás ügyvezető elnök beszámolt a magyarság körében szervezett felmérés helyzetéről a megyeközpontban és a megyében, továbbá az Eurotrans Alapítvány munkatársai által végzett honosítási/újrahonosítási eljárás fellendüléséről. Ebben a tekintetben Erdély 19 megyéjéből Arad megye a 6. helyen áll.
Bognár Levente aradi alpolgármester, egyben az aradi szervezet elnöke a 26 évvel ezelőtt elindult rendszerváltó eseményekre hívta fel a figyelmet. December 23-án 12 órakor Tóth Sándor kopjafájánál újra a hősi halált halt hódmezővásárhelyi emberre emlékeznek. Mivel a legtöbb aradi magyar közművelődési rendezvényt az önkormányzat támogatta, szerinte meg kellene írni az aradi és a megyei magyarság történetét is, amihez a fiatal történészek közreműködését várja.
Szász Mihály fazekasvarsándi elnök felvetése, miszerint a bukaresti Colectiv-tragédia kapcsán a fazekasvarsándi önkormányzat, a rendezvényekhez elvárja a katasztrófavédelmi óvintézkedések hivatalos meghozatalát, az ülésen közvitát indított el, hiszen ebben mindenfajta, köztük az iskolai rendezvények is érintettek lehetnek. A kialakult komoly vitába Pellegríni Miklós helyettes főtanfelügyelő, januártól megyei RMPSZ-elnök is bekapcsolódott. Erdős Bálint szintyei polgármester a pedagógusok fizetésemelésével párhuzamosan, a tanulók fejadag kvótájának az esetleges emelése felől érdeklődött, amire ugyancsak Pellegríni Miklós helyettes főtanfelügyelő válaszolt.
Kocsik József AMMGE-elnök azt a szükséget vetette fel, miszerint minden magyarlakta településen, legkevesebb 5 fővel létre kell hozni a gazdakört, ami nagyban hozzájárulhat a települések mezőgazdaságának a fellendüléséhez.
Faragó Péter zárszavában mindenkinek áldott karácsonyt, boldog, sikerekben gazdag új évet kívánt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A Tóth Árpád Irodalmi Kör karácsonyi rendezvénye
Sokszor érezte magát „létüres térben”
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör december 15-én, kedden délután tartotta karácsonyi munkaülését a megyei könyvtár gyermekrészlegében. Ezúttal az Erdőhegyi Általános Iskola Szikra csapata teremtett karácsonyi hangulatot. Az ökomenikus egyházi énekekkel ékesített, remekül előadott betlehemes játék osztatlan tetszést aratott.
Buburuzan Katalin, Dávid Benyámin, Demeter Réka, Kiss Erik, Köpe Alex, Kovács Krisztián, Mihăiescu Krisztián, Milák Beatrice, Molnár Adrienn, Purcel Adél, Rădulescu Ábrahám és Szabó Richárd tanulók kiváló előadása Sime Judit igazgató és Pusztai Matild tanárnő odaadó munkáját dicséri. A Szikra csapata már számos helyen lépett fel és részesült díjban, elismerő oklevélben.
A rendezvény második részében dr. Brauch Magda A halak jegyében című kötete került bemutatásra. Az írónő legújabb, Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelent novellagyűjteményét Regéczy Szabina Perle műfordító méltatta. A könyv anyagát több részre csoportosította. Legelőször gyermek- és ifjúkori élményeit megörökítő elbeszéléseit ismertette. Részletesen mutatta be azokat a sérelmeket, amelyek maradandó nyomot hagytak lelkében. A közöny, a meg nem értés, az osztálytársnőkkel való konfliktus ismétlődő motívum. Nem véletlen, hogy sokszor érezte magát „létüres térben”, Böszörményi Zoltán író, József Attila-díjas költő szavaival élve. Ilyen novellái: Szürke fiatalság, Boldog Gyermekkor, Babaszoba, Az első (két) füzetem.
Ifjúkori élményei közül kiemeli az aradi Ghiba Birta Líceumba való felvételijét (Rendhagyó felvételi), valamint egyetemi éveinek örömteli és fájdalmas eseményeit (Az első napok, Örök titok, A nyelvészeti katedra). Írásainak másik csoportjában dolgozó éveit örökíti meg. Megismerhetjük tanári pályájának állomásait, ingázásának és munkavégzésének körülményeit, pedagógusközösségét, diákjait, a tanügyben lezajlott igazságtalanságokat, hiteles történelmi körképbe ágyazva (Vidám utazás, Franciska néni, Románul mesélek, Találkozások). Más munkák ízelítőt adnak újságírói tevékenységéről (Intermezzo, Tiszta fejjel, A repülőtéren).
A kötet második részében Brauch Magda tanulmányai, esszéi olvashatók, melyekben nagyjaink – Mikszáth, Jókai, Kosztolányi – élete és munkássága jelenik meg. A recenzens előadását az irodalmi kör jeles szavalói, Hevesi József, Kolumbán Zsolt, Czernák Ferenc, Gál Zoltán, Katona Béla és Lovász Miklós illusztrálták felolvasással.
Ünnepi szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a délutánt, míg a képzőművészet szerelmesei Kolumbán Zsolt, Brittich Erzsébet és Szabó Péter képeiben gyönyörködhettek.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvári mesék valóságból és képzeletből ihletve
Szülővárosáról, Kolozsvárról szól Zágoni Balázs legújabb kötete, a benne szereplő szövegeket történelmi ihletésű mesékként definiálja szerzőjük. Egyesek valós történelmi tényeken alapulnak, mások fikcióval átitatva teremtenek egyedi világokat, különböző korokba kalauzolva az olvasót. A honfoglalás korától a huszadik század elejéig barangolhatunk, miközben a történeteket egymás után olvassuk. Jánosi Andrea illusztrációit nézegetve még inkább részesei lehetünk az élménynek. A magyar főkonzulátus rendezvénytermében kedden délután tartott könyvbemutatón tudtunk meg ilyen és hasonló részleteket a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Kolozsvári mesékről, az alkotópárossal Rostás-Péter Emese, a kiadó felelős szerkesztője beszélgetett.
Simon Edina konzul köszöntötte az egybegyűlteket, felidézte: két évvel ezelőtt, úgyszintén decemberben volt a legutóbbi koinóniás esemény náluk, akkor Cseh Katalin Amit nem lehet megenni, Sikó-Barabási Eszter Kabátvigasz, gombszomor, valamint a Zágoni Balázs–Kürti Andrea alkotópáros Erdélyi gyermekenciklopédia című munkáját ismerhették meg az érdeklődők. A konzul szerint kicsikét hosszúak Zágoni Balázs legújabb meséi, de a gyerekek ezt bizonyára egy pillanatig sem bánják, elvégre ők kiváltképp „szeretik, ha megtaláljuk a leghosszabb mesét, mert akkor este annál később kell elaludni”.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

PNL: Florea nem indulhat újabb mandátumért az alakulat színeiben
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által frissen elfogadott feddhetetlenségi feltételek értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Dorin Florea nem indulhat újabb polgármesteri mandátumért alakulatunk színeiben – jelentette ki a Krónikának Marian Petrache, a PNL első alelnöke szerdán azt követően, hogy az ügyészség hivatali visszaélés miatt bíróság elé állította a marosvásárhelyi elöljárót. Ha Florea függetlenként sem indul, az megnöveli a magyar jelölt esélyét a 2016-os helyhatósági választáson.
Megtörténhet, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kaparja ki a gesztenyét a marosvásárhelyi magyarok számára a jövő évi helyhatósági választáson. A nyomozó hatóság szerdán hivatali visszaélés miatt vádat emelt a megyeszékhely élén negyedik mandátumát taposó Dorin Florea polgármester ellen, akinek a helyi futballklub önkormányzati finanszírozását róják fel.
Az 59 éves, első mandátumát 2000-ben Fodor Imrével szemben megnyerő politikus első alelnöki tisztséget tölt be a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), amely éppen hat nappal ezelőtt szigorította a helyhatósági, parlamenti és európai parlamenti választásokra vonatkozó jelölési szabályzatát.
Az alakulat által elfogadott feddhetetlenségi kritériumok értelmében nem indulhat a 2016-os önkormányzati megmérettetésen a PNL színeiben az a politikus, akit jogerősen elítéltek korrupciós, erőszakos vagy szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt. Hasonlóképpen nem lehet a liberális alakulat jelöltje, aki ellen csúszópénz elfogadása vagy adása miatt bűnvádi eljárás indult, illetve aki ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények miatt vádat emeltek.
Szigorítottak jelölési szabályzatukon a liberálisok
A PNL-ben Floreához hasonlóan első alelnöki tisztséget betöltő Marian Petrache szerdán a Krónika megkeresésére elmondta, az új jelölési szabályzat értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Marosvásárhely jelenlegi polgármestere nem indulhat az alakulat jelöltjeként újabb mandátumért. „Nem kívánok a Dorin Florea konkrét esetéről, a terhére rótt vádakról nyilatkozni. Viszont a párt országos tanácsa által december 11-én elfogadott feddhetetlenségi kritériumok alapján nem pályázhat a PNL színeiben a polgármesteri tisztségre. Nagyon sajnálom a helyzetet, hiszen egy kiváló kollégánkról van szó” – jelentette ki a Krónikának Petrache.
Az Ilfov Megyei Tanács elnöki tisztségét betöltő liberális politikus ugyanakkor reményének adott hangot, miszerint a jövő nyáron esedékes önkormányzati választásokig Florea perében bírósági ítélet születik, a polgármesternek pedig sikerül tisztáznia magát, és mégis indulhat újabb mandátumért a PNL színeiben.
Közbevetésünkre, miszerint a romániai igazságszolgáltatás lassú törvénykezését figyelembe véve kicsi az esélye, hogy fél év alatt jogerős ítéletet hozzanak az ügyben, Petrache úgy vélekedett: hasonló esetekben indokolt lenne felgyorsítani a bírósági ügymenetet. „Már csak azért is, mivel a vádemelési szakaszban még senkiről sem lehet megállapítani, hogy bűnös vagy ártatlan, viszont ha éppen a vádak miatt nem indulhat a választáson, azzal őt is, de az egész várost megfosztják attól, hogy folytathassa a Marosvásárhelyen folytatott munkáját” – állapította meg a PNL első alelnöke.
Marian Petrache elismerte, a feddhetetlenségi feltételek rögzítésével alakulata nagy felelősséget, de nagy kockázatot is vállalt, szerinte azonban erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy végbemenjen a társadalom által a politikai pártok körében szorgalmazott megtisztulási folyamat. Lapunk megpróbálta Dorin Florea álláspontját is kikérni az ügyben, de nem sikerült elérnünk telefonon.
Felértékelődik a magyar összefogás
A polgármester kedden, a vádemelés bejelentése előtt egyébként úgy nyilatkozott: jelenleg nem tudja, megpályázza-e jövőre is az elöljárói széket; ebben az ügyben lakossági konzultációt folytat a következő időszakban, és csak azután hozza meg a döntését.
Hozzá hasonló helyzetbe került egyébként a megyeszékhely szintén liberális alpolgármestere, Claudiu Maior is, akit ugyancsak hivatali visszaélés miatt állított bíróság elé a DNA, tehát rá ugyanúgy vonatkoznak a PNL szabályai. Maior – aki az alakulatok egyesülése nyomán Floreával együtt a Demokrata-Liberális Pártból (PDL) került a PNL-be – hosszú ideje a marosvásárhelyi polgármester bizalmasának számít, akit már a PDL-ben is alkalmasnak találtak arra, hogy egyszer átvegye a stafétát Floreától a városháza élén.
Amennyiben a két politikus jövőre valóban nem indul önkormányzati tisztségért, abban az esetben alaposan felértékelődik a három magyar párt marosvásárhelyi összefogása. Ennek nyomán az októberi előválasztáson Soós Zoltán városi tanácsos lett a marosvásárhelyi magyarok közös polgármesterjelöltje.
Megtörhet Dorin Florea pályafutása
Illyés Gergely politológus a Krónika érdeklődésére elmondta, nem kizárt, hogy a korrupcióellenes ügyészség eljárása megtöri Dorin Florea politikai pályafutását, hiszen, mint mondta, erre számos példa volt már korábban.
„Véleményem szerint az új helyzet jelentősen tudja befolyásolni a jövő évi polgármester-választás kimenetelét. Amennyiben a Nemzeti Liberális Párt nem változtatja meg időközben a jelöltekre vonatkozó, épp a múlt héten elfogadott belső rendszabályzatát, Florea csak függetlenként vagy más politikai alakulat színeiben indulhat ötödik mandátumáért. Ha pedig nem tud indulni, akkor több hasonló erejű román jelölt fog feliratkozni a megmérettetésre, ami jelentősen növeli a magyar közösség jelöltjének, Soós Zoltánnak az esélyeit, amennyiben a magyar politikai alakulatok valóban elhiszik, hogy reális esélyük van a győzelemre – fogalmazott a politológus. – A DNA-s ügyek kimenetelét egyébként sosem lehet előre megjósolni, az azonban biztosra vehető, hogy a választásokig nem fog lezárulni ez az eljárás.”
Illyés Gergely szerint fontos részlete a történetnek, hogy Florea „jobb keze”, Claudiu Maior alpolgármester ellen is vádat emelt az ügyészség.
DNA-vád: elfocizott közpénzek
A vádirat szerint Florea törvénytelenül kötött az önkormányzat nevében társulási szerződést a Marosvásárhelyi FCM futballcsapattal. A szerződés alapján az önkormányzat anyagi támogatásban részesítette a csapatot működtető sportegyesületet, amelynek az állammal szemben adóssága volt. Az ügyészség szerint az állammal szembeni tartozás miatt a futballklub nem lett volna jogosult állami támogatásra. A marosvásárhelyi önkormányzat 2013 júliusában 7,5 millió lejt szavazott meg a klubnak, amiből a város 7 millió lejt át is utalt. A klub adósságai akkoriban 3,5 millió lejre rúgtak. Az ügyészség szerint a vádlottak ezáltal 7 millió lej kárt okoztak a város költségvetésének.
Dorin Florea polgármestert és Kiss Imola gazdasági igazgatót hivatali visszaéléssel, Maria Ciobant, a városháza volt jegyzőjét, Claudiu Maior alpolgármestert, Benedek István és Ioan Fărcaş tanácsosokat – a futballklub vezetőtanácsának tagjait –, Bakó László Attila és Virgil Măceşanu jogászokat hivatali visszaélésben való bűnrészességgel vádolják. Nucu Ioan Mant, a klub elnökét pénzmosás és sikkasztás miatt állítják bíróság elé. Az ügyet a Hargita megyei törvényszék fogja tárgyalni.
Dorin Florea az Agerpresnek azt nyilatkozta, nem kívánja kommentálni a döntést, azonban hozzátette, megpróbálja bebizonyítani ártatlanságát. „Félreértés történt: én nem írtam alá semmit, csak lepecsételtem a határozattervezetet, amely a támogatásokról szólt. Ha a tanácsosok nem fogadták volna el a határozatot, akkor senki nem lenne hibás, így most a polgármester a felelős. Várom, hogy megkezdődjék a tárgyalás, megpróbálom bebizonyítani, hogy ártatlan vagyok. A pénz megvan, nem vette el senki, szó sincs sikkasztásról” – fogalmazott Dorin Florea.
A DNA egyébként más erdélyi városokban is nyomoz a sportklubok önkormányzati támogatásának törvényességét firtatva: Temesváron a Poli futballklubjának közpénzből történő finanszírozását vizsgálják, Nagybányán pedig a város kézilabdacsapatainak nyújtott önkormányzati támogatás kapcsán nyomoztak.
A polgármester „kampánycsapata”
A jelenleg a román labdarúgó-élvonalban szereplő, az elmúlt szezonban bajnoki ezüstérmet szerző klubot 2008-ban alapították még Marosvásárhelyi FCM néven hathatós önkormányzati támogatással.
Az egyesek által Dorin Florea polgármester „kampánycsapatának” nevezett együttes létrejötte évében – az akkori, megengedő sportszabályozásoknak köszönhetően – helyet vásárolt magának a másodosztályban a Nagyszentmiklósi Unireától, majd második Liga 2-es idényének végén, 2010-ben feljutott az élvonalba, két év múlva azonban kiesett az első osztályból.
2013-ban átszervezték a klub működését, és ez névváltoztatással is járt: felvette az egykori nagy múltú előd, az ASA nevét. Azonban jogilag nem örökölte meg a katonacsapat dicsőséglistáját, új nevét az Asociaţia Sportivă Ardealul (Erdély Sportegyesület) kezdőbetűi adják. A csapat 2014-ben ismét feljutott a Liga 1-be, ahol újoncként idén egy hajszállal maradt le a bajnoki címről. Ezüstérmének köszönhetően a nemzetközi porondra is kijutott, ám elbukta az Európa Liga utolsó selejtezőkörét. A román Szuperkupát ugyanakkor megnyerte a bajnok Steaua ellenében.
Nem ez az első eset egyébként, hogy a marosvásárhelyi futballklub korrupciós botrányba keveredik. Vasile Avramot, a játékvezetői testület korábbi vezetőjét idén áprilisban három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság, mert – az időközben elhunyt – Sorin Ţerbea marosvásárhelyi üzletember 2011-ben 19 ezer euróval és ingyenes helikopteres utaztatással megvesztegette azért, hogy az ASA jogelődje, az FCM meccsein a klub által „kedvelt” bírók fújják a sípot. A pénzt a 2011-ben lejátszott FCM–Kolozsvári U találkozó alkalmával vette át Avram, aki az összecsapás hivatalos megfigyelője volt.
Az ítélet tudatában az idén nyáron az élvonalból kiesett Szamos-parti egyetemistacsapat az ASA kizárását követelte az élvonalból, ám ez nem történt meg.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Örök érvényű ajándékok a Tékánál
„Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tikok” – kántálták a gimnazista kollégisták kedden este a szamosújvári Téka Alapítvány által működtetett szórványkollégium karácsonyváró műsorában.
A nézőtéren ülő iskolai, valamint kollégiumi pedagógusok, illetve az évről évre visszatérő, cipősdoboznyi szeretetet és figyelmességet hozó „angyalok” abban a kedves fenyítésben részesültek, ha netalán nem ismernék a regulát, azaz nem adnak tojást, diót, szalonnát, akkor a kedves kollégisták „levágják a gerendát”, esetleg – akinek van – a jelenlévők bajszát. Jóllehet az ígéret hihetően hangzott, mégsem váltották be fogadalmukat az előadók, néhány dióért cserébe békésen levonultak a színről.
Műsorukat a kollégium diákönkormányzatának kis, lélekmelengető jelenete követte. Ahogy az a Téka háza táján megszokott, a diáktanács tagjai nem kimondottan karácsonyi történetet adnak ajándékba a velük együtt ünneplőknek, hanem valami örök érvényűt, bármikor aktuálisat igyekeznek megfogalmazni. Idén, kedves karácsonyi énekükkel keretbe foglalva, azt mesélték el, hogyan lehet egy szál rózsából egy hétig élni, majd ezt követően saját szavaikkal megfogalmazva is a vendégeknek szegezték a kérdést: a rutincselekvéseink közepette van-e olyan „egy szál rózsánk”, amely éltessen bennünket, virágoztassa lelkünket.
A kis karácsonyváró műsor végén előbb a kollégiumban lakó gimnazistákból, majd a szintén bentlakó középiskolásokból (néhány hónapja) alakult kórus örvendeztette meg a vendégeket. A közös ünneplés lezárásaként a kollégisták és a meghívottak, körülbelül százhúsz torok énekelte együtt a Csendes éjt.
A családias hangulatú ünneplésen a kollégium apraja-nagyja részt vett, mindenki adott és kapott valamit, a meghívottak a kollégium több mint tíz éves időszaki megjelenő értesítőjét, a Kukucskát vihették haza, valamint diákok által készített gyöngyhópelyhet és képeslapot kaptak. A bentlakók pedig gondosan és szeretettel készített, cipősdobozba rejtett, hasznos és finom, szép és érdekes ajándékokkal gazdagodtak.
„Nini, eltalálták a színem” – mutatta egyik bentlakó az ajándékba kapott sálat. „Olyan nagyon finom illata van a tusfürdőnek” – mondta egy másik, két fiú pedig szögletes mozdulatokkal, de szívből nyújtott át egy-egy csokit a magáéból két lánynak, és még sok ehhez hasonlót lehetett látni, hallani a bentlakás szobáiban, folyosóin. Az Észak-Mezőség különböző falvaiból származó, eltérő anyagi és családi háttérrel rendelkező kollégisták együtt örültek az előkarácsonynak, a felszabadult, derűs hangulatú, ünnepi együttlétnek.
Dénes Gabriella
Krónika (Kolozsvár)

Semmire sem garancia a sikeres rezidensvizsga
Munka nélkül maradt többtucatnyi, többek között Marosvásárhelyen végzett pályakezdő orvos. A rezidensvizsga lejárta után országos szinten 153-an nem kaptak állást annak ellenére, hogy a megmérettetésen átmenő jegyet szereztek.
A Digi 24 hírtelevízió beszámolója szerint ennek oka, hogy a fiatalokat csak azokban a kórházakban alkalmazhatják, amelyek ahhoz az egyetemi központhoz tartoznak, ahol letették a rezidensvizsgát. Ezekben az egészségügyi intézményekben azonban nincs elég szabad állás mindannyiuk számára.
Az érintett pályakezdők ezért múlt héten ügyvédi kísérettel keresték fel Bukarestben az egészségügyi minisztérium illetékeseit. Az ügyben szervezett háttérbeszélgetésen azonban segítség helyett Benoni Ţiganiuc, a szaktárca egyik tanácsosa kivándorlásra buzdította a fiatalokat, akiknek azt javasolta, hogy saját érdeküket szem előtt tartva külföldön vállaljanak munkát. A minisztérium ennek nyomán múlt héten azonnali hatállyal menesztette a tanácsost.
Az orvoselvándorlás roppant érzékeny téma az országban, ahonnan az elmúlt nyolc évben mintegy 36 ezer szakember távozott külföldre. A sikeresen vizsgázott fiatalok ugyanakkor néhány napja a Cotroceni-palota előtt szerveztek tüntetést, amelyen Klaus Johannis államfő segítségét kérték, s ha ennek nyomán sem történik előrelépés, a következő célállomásuk Brüsszel.
A rezidensvizsgát 2009 óta hat egyetemi központban szervezik meg: Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Temesváron, Bukarestben, Craiován és Iaşi-ban. Ez azt jelenti, hogy a pályakezdők nem jelentkezhetnek például Galac megyei kórházakba, ahol jelenleg legalább 2500 orvosra lenne szükség. Ebben az évben országos szinten négyezer szabad orvosi állást hirdettek meg.
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy problémák merülnek fel a rezidensvizsga nyomán, 2009-ben ugyanis hasonló helyzet állt elő, akkor pedig az egészségügyi minisztérium kérésére a kormány további 1500 állást hirdetett meg. Most a szaktárca egyelőre nem adott konkrét választ a fiataloknak arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják orvosolni a helyzetet.
Az üggyel kapcsolatban Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatója arra hívta fel a figyelmet: a probléma kialakulásához az is hozzájárul, hogy nem mindegyik meghirdetett állást foglalják el a pályakezdők, nem egyformán kelendőek a szakágak.
Kőrössy Andrea, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Harmadik erő az RMDSZ egy közvélemény-kutatás szerint
Az RMDSZ a harmadik legerősebb párt Romániában – derül ki az INSCOP közvélemény-kutató szerdán nyilvánosságra hozott eredményeiből.
A kutatás adatai szerint a legnépszerűbb párt a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely a voksok 40, 1 százalékát kapná meg, ha most vasárnap lennének a választások. A második a Szociáldemokrata Párt (PSD) 36,3, az RMDSZ pedig 5,2 százalékkal. Az 5 százalékos parlamenti küszöböt csak ez a három párt éri el, vagyis esetükben nem kellene alternatív küszöböt alkalmazni.
A negyedik a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom (MP) 4,4 százalékkal. A Călin Popescu-Tăriceanu volt kormányfő vezette Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 4 százalékon áll, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) 2,6-on, a Monica Macovei volt igazságügy-miniszter fémjelezte M10 pedig 2,4-en.
A férfiak 41,6 százaléka a PNL-re, 34 százaléka a PSD-re voksolna, míg a nőknél ez az arány 38,1-39,2. A 18 és 34 év közötti válaszadók 50,7 százaléka a PNL-lel, 26,3 százaléka a szociáldemokratákkal szimpatizál. A 35 és 49 év közötti korosztályban ez az arány 43,5-26,3, az 50 és 64 év közöttiek körében 27,3-36,7. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 35,7 százaléka a liberális, 29,5 százaléka a szociáldemokrata pártot választaná, míg az érettségi nélküliek körében ez az arány 34,8-50,4, az érettségivel rendelkezők esetében pedig 43,2-34.
A városlakók 43,6 százaléka PNL-párti, míg 31,2 PSD-szimpatizáns, a vidékiek körében az arány 35,8-42,6. Moldvában és Bukovinában a PNL-re 37,4 százalék voksolna, a PSD-re pedig 46,6. Ez az arány Munténiában, Olténiában és Dobrudzsában 41,5-38,9, a Bánságban és a Partiumban 45,3-24, Erdélyben pedig 37-28,3.
Arra a kérdésre, hogy szavazna-e új pártra, 36,2 százalék igennel, 33,7 százalék pedig nemmel válaszolt. Emellett 47,2 százalék véli úgy, hogy szükség lenne új pártokra Romániában. A felmérés november 26. és december 2. között készült, 1071 fős mintán.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ajándékcsomagok roma gyerekeknek
Nagyvárad- Szerda délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében a Diakónia Alapítvány cigánymissziós programjában részt vevő nyolcvanhárom gyereket ajándékozták meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület évtizedeken keresztül komolyan vette a diakóniai munkát, mindig keresték azt a legoptimálisabb módot, illetve struktúrát, melynek keretében meg tudják valósítani ezen szolgálatukat. Ennek a gondolatnak a mentén néhány évvel ezelőtt létrehozták a Lámpás Alapítványt, mely a KREK-ben gyülekezetekként működő diakóniai csoportokat, közösségeket próbálja egymás mellé helyezni. A kezdetek után alkalom adódott arra, hogy melléjük álljon a német Diakónia, mely már régóta üdvös munkát végez Kolozsváron, illetve az Erdélyi Református Egyházkerületben. Így végzik napjainkban azt a munkát, mely három pillérre- Németország, EREK és KREK- támaszkodik. A nagyváradi cigány missziós központnak a KREK a védnöke, illetve ugyanakkor a Lámpás Alapítvány ennek a nagyobb csapatnak a munkáját igyekszik valamilyen formában koordinálni.
Fejlődés
Csűry István királyhágómelléki református püspök azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az utóbbi három esztendőben rengeteget fejlődtek, a kezdeti 20-25 gyermeklétszámot 83-ra sikerült bővíteniük, és stabil alapokkal rendelkeznek, ami az étkeztetésüket, valamint a délutáni tanításukat, a velük való foglalkozást illeti. „Azért nagyon fontos érzékelni ennek a munkának a lényegét, mert a KREK nemzetstratégiában gondolkodik, ami egyúttal azt is jelenti: meg kell látnunk, tapasztalnunk azt, hogy nem lehet úgy továbbmenni, hogy azokat a roma testvéreket ne próbáljuk meg magunkhoz állítani, akik itt élnek körülöttünk, és többnyire magyarul beszélnek. Ezeknek az embereknek a sorsa, életminősége a mi sorsunkat, és a mi életminőségét is befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy a szomszédban ki lakik. Látva Európa siralmas helyzetét, éppen az idegenek áramlása, letelepedése ás befogadása terén, megmutathatjuk azt, hogy ami tőlünk telik, azt a feladatot elvégezzük, mert a vendégszeretet nálunk nyilvánvaló- hangsúlyozta az egyházi vezető.
Ünnepség
A szerda délutáni ünnepségen Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Keresztény Alapítvány kolozsvári fiókja váradi munkapontjának Bihar megyei koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid áhítatot tartott Csűry István püspök. Levetítették Ady Endre Karácsonyi regéje alapján készült rövidfilmet, és felléptek a központ munkatársai, valamint a roma gyermekek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Adventi hangulat a nemeseknél
Nagyvárad- Kedd délután Kanonok sori székhelyükön idei utolsó összejövetelüket tartották a partiumi és erdélyi nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai. Az egybegyűlteknek az idén is az Oláh Gabriella kántor által felkészített gyermekek kedveskedtek egy pásztorjátékkal, aranyosak és ügyesek voltak.
Ezután Mons. Fodor József általános helynök, egyesületi elnök osztotta meg karácsonnyal kapcsolatos gondolatait az ünneplőkkel. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: a szent evangéliumok pontosan meghatározzák Jézus születésének helyét, idejét és körülményeit, történelmi légkörbe helyezik a szereplőket. Ez olyan isteni dolog, mely keresztény hitünk lényegét adja, olyan hittitok, melyet emberi ésszel képtelenek vagyunk felfogni vagy megmagyarázni. A megtestesüléssel ugyanakkor megnyilvánult az irgalom, Isten irántunk tanúsított szeretete, ahogy a próféták több évszázaddal ezt megelőzően már megjövendölték. Úgy fogalmazott a vikárius: karácsonykor tehát tulajdonképpen arra fókuszálunk, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy emberi testet öltött magára, közénk jött szeretettel, és nekünk ajándékozta önmagát. Köztünk akar maradni állandóan, nem csak ünnepi alkalmakkor, hanem mindig, csak észre kell vegyük őt, figyelnünk kell rá, mert irgalmas jóságával és szeretetével magához akarja ölelni az egész emberiséget, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Széll Katalin képzőművész, egyesületi titkár is szép karácsonyi gondolatokkal kedveskedett, majd agapéval folytatódott az összejövetel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az autonómiából nem szabad kiábrándulni
Noha az erdélyi magyar politikából kiábrándult, meggyőződése, hogy a Székelyföld autonómiájáért indított mozgalom sikerre van ítélve. Gazda Zoltánnal, a Székely Nemzeti Tanács több autonómia-megmozdulásának főszervezőjével beszélgettünk.
– Legutóbb Székelyföld 750 km-es határának a kivilágítását célul kitűző SZNT-akció főszervezője volt. Mennyire elégedett a rendezvény visszhangjával?
– Úgy gondolom, csak részleges sikert arattunk. Sikerült felhívni az emberek figyelmét a rendezvény fontosságára, ugyanakkor számba kell venni azt is, hogy adottságából kifolyólag nem mozgathatott meg annyi embert, mint a Székelyek Nagy Menetelése. Azért sem volt igazán sikeres, mert nem értük el sem a román, sem a nemzetközi média ingerküszöbét.
– Mi kell ahhoz, hogy a román média a székelyföldi autonómiatörekvésekről tudósítson?
– A román médián belül óriási a versengés, ami azt feltételezné, hogy a hírversenyben mindenkinek érdeke valamilyen módon tálalni egy ekkora horderejű eseményt. Egy-két tv-adó vérszegény híradásán kívül azonban az audiovizuális média elhallgatta akciónkat. Noha erre bizonyítékom nincs, feltételezem, titokban összebeszéltek, hogy lehetőleg senki ne tudósítson a kivilágításról. Amikor magyar ügyről van szó, nagyon is egy húron pendül a román média. A román nyelvű írott sajtó a két nagy román hírügynökség hírét közölte.
– Érdekes jelenség, hogy miközben az RMDSZ csúcsvezetősége kihátrált az SZNT akciója mögül, a székelyföldi polgármesterek és önkormányzatok mégis támogatták.
– Ez a szervezés zömében a székelyföldi RMDSZ-es önkormányzatok részvételével jöhetett létre: legtöbb helyen ők biztosították a helyszínt, a tűzifát vagy a távolról érkezettek megvendégelését. A háromszéki és a csíkszéki RMDSZ-szel jó viszony alakult ki, Udvarhelyszéken és Marosszéken adódtak ugyan gondok, de összességében jó, hogy az akciót mindenhol sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani.
– Eljutott-e az üzenet a román hatóságokhoz?
– Egyértelmű, hogy a román politikum az első, aki értesült róla, hiszen minden mozdulatunkat figyelik. A bukaresti politikum visszaigazolását mutatja, hogy a rendezvényt követő napokban a Székely Nemzeti Tanács akcióinak jogi és anyagi hátterét biztosító két alapítványnál, a marosvásárhelyi Siculitasnál és a sepsiszentgyörgyi Sepsireformnál a pénzügyminisztérium keretében tevékenykedő nagyszebeni Regionális Csalásellenes Hatóság ellenőrei folytattak átfogó ellenőrzést.
– A román hatalom által el nem ismert Székelyföld területi autonómiájáért harcoló SZNT vezetősége számára, gondolom, ez nem meglepő.
– Jogállamban az kellene meglepő legyen, hogy az ellenőrök minden áron büntethető hibát keresnek. A Sepsireform esetében mindenféle igyekezetük ellenére sem sikerült. Marosvásárhelyen egy vitatható adminisztrációs procedúra miatt büntették meg az alapítványt tízezer lejre, amit természetesen nem fizettünk ki, hanem megfellebbeztük. Szentgyörgyön hiába kutattak pénzek után, mert a kasszában mindössze 168 lejt találtak. Amikor a jegyzőkönyv tanúsága szerint dolgavégezetlenül kellett távozzanak – merthogy mindent rendben találtak –, megkértem az ellenőröket, hallgassanak végig, és egy kiselőadást tartottam az autonómiáról. Elmondtam, azért is fontos a székelyföldi autonómia, hogy az itt élő románokat illesse meg pozitív diszkrimináció, és ne az a gyakorlat, mint most minket a bukaresti hatóságok részéről.
– Milyen az együttműködése a román hatóságokkal?
– Háromszéken a csendőrséggel a Székelyek Nagy Menetelése és a mostani akció alkalmából jó kapcsolatok alakultak ki. Ugyanez nem mondható el Marosvásárhelyről: a Székelyföld határának kivilágítása kapcsán az ottani megyei csendőrségtől egy nagyon durva hangvételű, fenyegető levelet kaptunk, amiben három oldalon sorjázták, mire számíthatunk kihágások esetén. Az akció ilyen szempontból különös próbatétel volt, hiszen fel kellett készülnünk provokációkra is, ha a mi nyakunkba akarnak sózni egy esetleges tűzesetet. A megyei csendőrség, a rendőrség, a helyi polgármesteri hivatalok és a megyei tanács részletes tájékoztatót kaptak a helyszínenként sorra kerülő akciókról és azok felelőseiről. Mindenhol igénybe vettük a helyi önkéntes tűzoltóságot is. A legellenségesebben viselkedő Maros megyei hatóságoknak sem adtunk támadási felületet.
– Az SZNT iránt érdeklődő titkosügynökök mennyire zaklatják?
– A nagy menetelés megszervezése előtt már nem is titokban dolgoztak. Beállt a rendőrkocsi a székház elé és onnan követtek, bármerre mozdultam. Nem leplezték a megfigyelésemet. Mondanom sem kell, hogy telefonjainkat lehallgatják. Mivel a román titkosszolgálat lehallgató-készülékei valószínűleg nem utolsó generációsak, a lehallgatást nem tudják nyomtalanul megtenni. Sokszor hallom, amint bekapcsol a szerkezet. De olyan trükkjük is van, hogy éjnek idején felhívnak, és senki nem szól bele a kagylóba. Nyilvánvaló, hogy itt hemzsegnek, figyelnek, minden lépésünket követik. Nagyon is érdekli őket Székelyföld autonómiája!
– Gyakran hallok olyan véleményt, hogy ez a fajta civil tiltakozás nem vezet sehova...
– A Székely Nemzeti Tanácsnak nincs más útja. Nekünk nincsenek fegyvereink, csak a szánk van. A román törvényeket betartva, alkotmányos jogainkat érvényesítve tiltakozhatunk. Tudom, hogy sokan türelmetlenek, ezért is egyre nehezebb önkénteseket találni. Az emberekben egy idő után tompul, majd letörik a lelkesedés. Még emlékszem az alakuló települési székely tanácsok gyűléseire, ahol csillogó szemű emberek ajánlották fel önzetlen segítésüket. De hát emberi tulajdonság a türelmetlenség és a fásultság, ha azt érezzük, hogy látszólag potyára dolgozunk. Nekem mégis meggyőződésem, hogy ha egy porszemet is tovább tettünk az ügy érdekében, azzal is előbbre vagyunk.
– Önt sokféle csalódás érte már az erdélyi magyar politizálásban...
– Először az RMDSZ-ben csalódtam, pedig 1989-ben alapító tagja voltam a szövetségnek. Erdélyben elsőként függesztettem fel nyilvánosan a tagságom 1998-ban, jelezve, hogyha a szövetség visszatér igazi medrébe, visszavonom a beadványomat. De csalódnom kellett a Magyar Polgári Pártban is. A sepsiszentgyörgyi önkormányzatban, 2008-ban, az RMDSZ-es képviselők számához képest eggyel több, 9 képviselői mandátumát az MPP-nek négy év alatt sikerült lenulláznia, a következő választásokon egyetlen önkormányzati képviselőjük maradt... Mindenre rányomta a bélyegét a szakmaiatlanság és az esetlegesség. Az ellenzék minden szinten lejáratta magát belső perpatvaraival, szakmaiatlanságával és lustaságával. Egyértelmű, hogy csalódtam az erdélyi magyar politikában. Ma már ott tartunk, hogy az RMDSZ és az ellenzéki magyar pártok egyformán padlón vannak. Ebből a helyzetből a magyarság feleszmélése, egy belső „forradalma” mutathat kiutat.
– Ön 24 évig volt a Tamási Áron Színház művésze. Nem hiányzik a színpad?
– A színháztól öt évvel ezelőtt azért távoztam, mert megromlott a viszonyom a színházvezetéssel. Irodalmi, művészeti titkárként sok gondom volt a műsorpolitikával, és azzal büntettek, hogy nem kaptam feladatot. A színház vezetőségi tagjaként naponta kényszerültem konfrontációra. Azt mondtam, hogy egy kőszínháznak sok műfajban és sokkal szélesebb rétegekhez kellene szólnia igényesen. Egy idő után aztán eljöttem.
– Két mandátumban volt városi önkormányzati képviselő, és dolgozott egy önkormányzati hatáskörbe tartozó turisztikai egyesületben. Ellenzéki képviselői mandátuma megszűntével önt jogellenesen kirúgták állásából...
– A megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó turisztikai céghez úgy kerültem, hogy az RMDSZ nyomására nem lehettem MPP-s alpolgármester, viszont Sepsiszentgyörgy új polgármestere, Antal Árpád – akivel mai napig jó viszonyt ápolok – és a megyei közgyűlés elnöke, Tamás Sándor cserébe felajánlott egy turisztikai állást, amit három év alatt megszerettem, a szívemhez nőtt. A 2012-es helyhatósági választások éjszakáján – amikor kiderült, hogy az MPP elveszítette a választásokat – Tamás Sándor SMS-ben közölte velem, hogy ki vagyok rúgva.
– Immár a román fináncok is bebizonyították, hogy az SZNT-ét nem veti fel a pénz. Hogyan lehet megélni pártfüggetlen autonómiaharcosként Székelyföldön?
– Nehezen. Amíg volt állandó állásom, önkéntesként végeztem az SZNT irodájának az ügyintézését. Miután a turisztikából utcára kerültem, egy igen nehéz periódus következett, pár hónapig sehol nem kaptam állást. Azt fontolgattam, hogy elmegyek Sepsiszentgyörgyön utcaseprőnek, hadd lássák az emberek, én dolgozni akarok. Mentőövként pályázatokból sikerült előteremteni annyi pénzt, hogy az SZNT-iroda ügyintézéséért valamennyi fizetést kaphassak, és emellett versenyvizsgával bekerültem olvasószerkesztőnek a Háromszék című laphoz, részmunkaidős állásba. Két egyetemista gyerekünk van, a feleségem a színháznál súgó.
– Elismeri, hogy az emberek türelmetlenek, miközben a saját bőrén tapasztalja, hogy magyar politikusaink egy része nem veszi komolyan a székelyföldi autonómiaküzdelmet. Hogyan lehet hitet adni a tömegeknek, hogy mégis érdemes a küzdelmet folytatni?
– A Székely Nemzeti Tanács nem sűrűn tart megmozdulásokat. Amikor viszont tartunk, elvárjuk a székelyektől, az erdélyi magyarságtól és a magyarországi magyaroktól is, hogy álljon mellénk, és egyként lélegezzünk, egyként mozduljunk. Csak ez a fajta összefogás adhat hitet egy olyan mozgalom számára, amely sikerre van ítélve.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megválaszolatlan kérdések
Ahogyan időben távolodunk az 1989. december 17-én, Temesváron kirobbant „forradalmi” eseményektől, egyre kopik az emlékezet, előzetes tájékozódás nélkül egyre nehezebben idézzük fel a történéseket. Az események semmivel össze nem téveszthető hangulata azonban kitörölhetetlenül megmarad. Meddig tartott az eufória? Szerintem az 1990. február 18-ai marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetésig. Aztán következtek a titkosszolgálati eszközökkel kiprovokált márciusi események, a magyarellenes pogrom, ami után már másként láttuk a világot, s magát a „forradalmat” is.
Nem kerülhető meg a kérdés: hogyan történt, miből állt a román rendszerváltás? A politikai felépítmény átfazonírozása, az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérés valóban látványos volt. Mintha előre megrendezték volna. Úgy zajlott, hogy a korábbi nacionál-kommunista állampárt tagjai, valamint a titkosszolgálatok emberei az újonnan vagy újraalakult pártokba beépülve ellenőrzésük alá vették azokat. Az történt, hogy az egykori első vonalhoz tartozók helyét átvették a második, sőt a harmadik vonal tagjai. Ami a lényeg: tulajdonképpen a mai napig ellenőrzésük alatt tartják a politikai és gazdasági hatalmat egyaránt.
Az a helyzet, hogy az események számos mozzanata (mint például: kik voltak a terroristák) a mai napig tisztázatlan, szándékosan homályban tartott. Hogy miért van ez így, gondolom, nem kell részleteznem. Köztudott, a történelem alakulását befolyásoló eseményeknek többnyire két vonulata van: a nyilvános, illetve a titkos. Az előbbiről beszámol a média, megírják a történelemkönyvek, az utóbbiak a színfalak mögött zajlanak, s csak igen kivételes esetekben derül fény rájuk. Minden valószínűség szerint ebbe a vonulatba tartozik a ’89-es romániai „forradalom” rengeteg vonatkozása is.
Az utóbbi bő negyedszázad azt bizonyította, a lépcsőfokokat nem lehet átugrani, a tanulási folyamatot nem lehet megspórolni. A parlamentáris demokrácia bizonyos érettséget feltételez mind a politikus, mind a választópolgár részéről. Romániában pedig nincs hagyománya a demokráciának. Ilyen optimálisnak aligha nevezhető történelmi-társadalmi körülmények közepette kell nekünk, erdélyi magyaroknak megtalálnunk a túlélés lehetőségeit.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Kortárs képzőművészek Pulzusa Csíkszeredában
A négy éve Székelyudvarhelyen szervezett Pulzus művésztelep terméseiből nyílt tárlat a csíkszeredai Megyeháza Galériában. A szerda esti megnyitón a kiállított munkák magas színvonaláról hangzottak el szakmai értékelők.
Negyedik éve, hogy július közepétől tíz napon át Székelyudvarhelyen a Spanyár-ház és udvara a kortárs képzőművészet egyik bölcsője, ahol ragyogó művészeti gondolatok öltenek testet – mondta Kovács Árpád művészettörténész a Pulzus névvel szervezett művésztelep szerda esti, csíkszeredai tárlatnyitóján. A Megyeháza Galériában az idei tábor alkotói – Bartis Elemér, Erőss István, Gidó Szende Melinda, Koter Vilmos, Mira Marincaș, Siklódi Zsolt, Siklódy Ferenc, Zidrija Janusaité, Zsombori Béla, Berze Imre – mellett az előző évi művekből is kiállításra kerültek műalkotások.
A méltató szerint a Pulzuson született alkotások a kortárs képzőművészet szerves részét képezik, ahol erdélyi és magyarországi, elismert alkotók fordulnak meg, de a telep célja a fiatal, ígéretes tehetségeknek is bemutatkozási lehetőséget biztosítani. Emellett a Pulzus vonzáskörét is nemzetközivé tette az a kezdeményezés, hogy évente egy-egy külföldi alkotót is jelen legyen.
Czimbalmos Attila, a gyergyószárhegyi alkotóközpont igazgatója szerint örvendetes, hogy a 40 éves múltú Gyergyószárhegyi Művészterep mellett Székelyudvarhely is magas színvonalon gyarapítja a képzőművészeti termést, ehhez gratulált az alkotóknak és szervezőknek.
Berze Imre, a tábor kurátoraként, jelezte, a telep részt vállal a székelyföldi művészet megújulási folyamatában, amiért művészeknek és a tárlatszervezőknek is egyaránt köszönet jár.
A Megyeháza Galéria ünnepi évzárójaként tartott tárlatnyitón Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke elmondta: a galérianyitással a cél az is volt, hogy olyan teret nyissanak, ahol 24 órában látogathatóak legyenek a kiállított művek, tehát éjszakai látogatókat is szívesen várnak.
Gellért Edit
maszol.ro

Román kifogások és javaslatok (Közmeghallgatás zászlóügyben)
Mindössze tizenkét személy vett részt tegnap délután a sepsiszentgyörgyi városzászló tervének megvitatására kiírt közmeghallgatáson, és ahhoz képest, hogy a kérdés milyen indulatokat és pereket gerjesztett eddig, gyorsan és nyugodtan lezajlott a megbeszélés.
Lényegében véleményeket és javaslatokat lehetett megfogalmazni a három változatról, amelyeket Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa dolgozott ki, és amelyekről bizonyos román szervezetek hiányolják a rájuk utaló jeleket.
A román szervezetek kifogásait ezúttal a nyugdíjas és tartalékos belügyi káderek szervezetét képviselő Ivan Nicolae mondta el, rajta kívül az azonos nevű, de a védelmi minisztériumhoz tartozó egyesület alelnöke, Rusznák Róbert, a székelyföldi románok civil fórumának küldötte, Andrei Cochior volt ott, valamint a Románia Haladásáért Országos Szövetség egy tagja, Aurel Dragomir. Antal Árpád polgármester ismertette a közmeghallgatás tárgyát és szabályait. Mivel a zászlótervek mindegyikében szerepel a városcímer, leszögezte: ezt már 2007-ben jóváhagyta a román akadémia és a kormány, így nem változtatnak rajta. Szekeres Attila ismertette a három változatot, és felolvasta egy román szakértő ajánlását arról, hogy milyen a jó zászló (egyszerű, kevés, jól megjegyezhető szimbólummal és kevés színnel). A románok civil fóruma azt kérte, hogy legyen rajta egy dák lelet vagy római pénzérme (betűre azonos levélben a nálunk csak magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tănasă is ugyanazt szorgalmazza), és amikor elmagyarázták, hogy a zászló egy adott területé, amelyre ilyen leletek nem jellemzőek, az országzászlót kezdte elemezni; végül pedig azt kérdezte, hogy hol vannak a városlakók, nélkülük nem lehet dönteni. Az általuk megválasztott tanács fog dönteni, nyugtatta meg a polgármester. Aurel Dragomir a színek jelentését firtatta, szerinte túl mosottak és korszerűtlenek, az egész egy középkori városra utal, nem a mára. A régebbi címerek értékesebbek, a zászló színei pedig a címerpajzshoz igazodnak, ha azok mások, a háttér is más lett volna – felelte Szekeres Attila. Antal Árpád pedig kijelentette, hogy Sepsiszentgyörgy jövőben 555 éves város lesz, és erre ő nagyon büszke, a zászlóra is büszkén tekinthet minden helybeli. A leghosszabban Ivan Nicolae beszélt: szerinte a zászlónak az itt élőket kell képviselnie, a 25 százalékos románság jelenlétére pedig semmi nem utal. Ezért ők a négy sarkába négy karikát helyeznének el, román népviselettel, ortodox kereszttel, kehellyel és kenyérrel, illetve dák zászlóval. Elmagyarázta, mit jelképeznek ezek a tárgyak és színek, ugyanakkor néhány gyakorlati kifogást is megfogalmazott: a tervezetben nem szerepel, hogy a zászlórúd jobbról vagy balról legyen, az sincs leírva, hogy a sávok vízszintesek vagy függőlegesek, a színeket pedig számkóddal kell jelölni, mert arany is legalább háromféle van, kék szín rengeteg. Utóbbi megjegyzéseit hasznosnak ítélték, a zászló négy sarkának feldíszítését azonban ellenezték: túl sok szín és elem lenne, amúgy sem lehet a város minden felekezetét és nemzetiségét feltüntetni. A volt rendőrtiszt a szimbólumokkal is elégedetlen, és felhozta, hogy Románia címerében is szerepel Erdély. Igen, de Erdély minden itt élő emberé – felelte Antal Árpád, Szekeres Attila pedig hozzátette: a címer fölött megjelenő hét torony nem Erdélyt, hanem a megyeszékhelyet, a település rangját jelképezi, a falvaknak például csak egy torony dukál. A zászló nem csak a magyaroké lesz, mert területi, nem etnikai jellegű. Cserey Zoltán történész szerint nem kell a kákán csomót keresni, nem írja sehol, hogy a Sepsiszentgyörgy címerében szereplő elemek magyar jelképek: van egy vár, egy keresztény szent, a nap és a hold, ez épp elég világos és ékesszóló. Még ez is túl sok – vélekedett Bocsárdi László, a Tamási Áron színház igazgatója, aki szerint a legegyszerűbb megoldás a legjobb: a Reflex színházi fesztivál jelképe egy pont volt, és mindenki nagyra értékelte...
Rusznák fehér-zöld színeket javasolt, ezt is feljegyezték. Valamennyi ötletet a tanács elé terjesztik, amely december 29-ei ülésén fogadja el a városzászlót. A közmeghallgatás végén Ivan Nicolae a zászlóállványhoz lépett, és kihúzott egy kék-arany zászlót a városcímerrel: már meg is van? Ezt 2008-ban fogadtuk el – felelte Antal Árpád –, de megtámadták, elvesztettük a pert, ám azóta új törvény lépett érvénybe, ezért kezdtük elölről az egész eljárást...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházfenntartó evangélikus nőszövetség
Vámosgálfalván a Szász Hordója panzió és étterem udvarán szervezett karácsonyi vásár megnyitó ünnepségén a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség tagjaival egyházfenntartó tevékenységükről beszélgettünk.
A díszkivilágítással ellátott faházikókban adventi koszorúkat, karácsonyi dísztárgyakat, szemet gyönyörködtető kalocsai csipkét, házi készítésű biolekvárt, szörpöt kínáló kistermelők áruja mellett a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség által készített ruhaneműk, illetve a különböző formájú mézeskalácsok iránt is nagy volt az érdeklődés.
A Kis-Küküllő menti város evangélikus nőszövetségének tagja és gondnoka, Vácmány Julianna és Precup Márta árusította a nőszövetség által készített különböző ruházati cikkeket: horgolt sapkát, kötött sálat, zoknit, szász népviseletet, ugyanakkor mézeskalács-hegyeik is gyorsan apadtak. Mint kifejtették, annak érdekében, hogy megmaradjon az egyházuk, önfenntartókká kellett váljanak, az alacsony taglétszám miatt ugyanis állami, önkormányzati támogatásban nem részesülnek. Templomuk nincs, a tűzoltósággal szembeni saroképületet vásárolták meg és alakították át, amelyben a kéthetente Szászmedgyesről érkező evangélikus lelkész tart istentiszteletet. Mint kifejtették, nőszövetségük tizenegy tagja csütörtökönként 15–17 óra között ül össze, beszélgetnek, recepteket cserélnek, kávé és kalács mellett kézimunkáznak, az elkészült darabokat az egyházi épületükben tartott keddi kirakóvásáron értékesítik, a begyűlt összeget pedig egyházuk fenntartására fordítják. Így sikerült felújítaniuk az ingatlant és az orgonát is, terveik között szerepel a tetőzet megjavítása. Szász női és férfinépviseletekhez készítenek hímzett ingeket, egy-, illetve kétszárnyas nyakkendőket is, nagyobb mennyiségben többnyire németországi rendeléseknek tesznek eleget – mondta el érdeklődésünkre a karácsonyi vásáron jelen lévő két nőszövetségi tag.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepi sokadalom a Téglásban
Karácsony készül, emberek!
Wass Albert gyönyörű sorainak tolmácsolásával, sok-sok karácsonyi dallal, pásztorjátékkal, ünnepi jelenettel, tánccal ajándékozták meg szüleiket, diáktársaikat, tanáraikat a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum osztályközösségei.
Az immár hagyományossá vált karácsonyi sokadalmat idén is a Hauer Erich Diáktanács (HEDT) szervezte meg, felkérve a tanárokat, diákokat vegyenek aktívan részt az ünnepi hangulat megteremtésében. A felszólítás halló fülekre talált. A kisdiákok tanítóik irányításával hópehelytáncot, pásztorjátékot, szívet melengető karácsonyi jelenetet, vidám rénszarvastáncot adtak elő a szépen ékesített aulában. Nagyobb társaik az ünnepi dalokat, táncos bemutatókat részesítették előnyben, no meg a technika eszközeit felhasználva, a karácsonyi vásárra való készülésüket is bemutatták. A HEDT is meglepetéssel szolgált: egy bevásárlókocsiból rögtönzött rénszarvas-húzta szánon elhozták az iskolába a Télapót.
Az ünnepi műsort követően került sor a várva várt karácsonyi vásárra. A kínálat idén is bőségesnek mutatkozott. Az óvodások, kisiskolások, nagyobb diákok egyaránt lelkesen kínálták portékájukat: süteményt, mézeskalácsot, képeslapokat, ünnepi díszeket, forró teát. A vásáros pultok hamar leürültek, a szülők, tanárok keze, táskája pedig megtelt minden széppel, jóval. És a szívek is feltöltődtek. A vidáman nyüzsgő diáksereg, az előadáson elhangzó sok szép gondolat, kedves színpadi jelenetek minden résztvevőnek szebbé tették az ünnepvárását.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés az aradi RMPSZ leköszönő elnökével, Matekovits Mihállyal
„Anyagilag taszító a pálya a magyar pedagógusoknak”
November 24-én került sor a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Arad megyei szervezetének tisztújító közgyűlésére. A Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében megtartott rendezvényen Matekovits Mihály búcsút mondott az elnöki tisztségnek, és 13 évnyi aktív vezetői munka után átadta a stafétabotot. A szakmai szervezet vezetését (az elkövetkező négy évre) Pellegrini Miklós Arad megyei helyettes-főtanfelügyelő vette át. Az ő javaslatára elődjét a szervezet tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. A volt elnök biztosította kollégáit afelől, hogy tapasztalataival, kapcsolataival – amennyiben igényt tartanak segítségére – továbbra is segíti a pedagógusszövetséget, a döntéshozatalba azonban már nem kíván beleavatkozni. Úgy érzi, itt az ideje, hogy a teendőket fiatalabbakra bízzák. Közel a 70 felé, így tartotta korrektnek, mondta Matekovits Mihály a Nyugati Jelen székhelyén megejtett beszélgetésünk alkalmából. Őt kérdeztük az elmúlt 13 évről, az RMPSZ-ben vállalt szerepéről, megvalósításairól, kudarcairól.
– Milyen érzésekkel, gondolatokkal adta át a stafétabotot kollégájának, Pellegrini Miklósnak?
– Egy hónap múlva leszek 70 éves, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy átadjam ezt a tisztséget. Generációváltásra van szükség. Másrészt nem lévén már benne a tanügyi rendszerben, a törvénymódosításokat sem követem olyan rendszerességgel. Mind az országos, mind pedig a megyei szervezetnek alapító tagja vagyok, 19 évig voltam az RMPSZ országos alelnöke. Jövő decemberben lesz 25 éve, hogy Sepsiszentgyörgyben megalakult az RMPSZ, akkor Arad megyét Khell Levente és jómagam képviseltük. Az RMPSZ egy olyan szervezet, ahol dolgozni kell. Egy politikai párttal (például az RMDSZ-el) ellentétben, itt nem jellemzőek a személyi viták, torzsalkodások. Itt minden a pedagógusok, iskolák és a gyermekek érdekében történik. Persze mindezt a román törvények és a magyarországi támogatások függvényében. Ami jó érzéssel tölt el, hogy az évek során sikerült csapatban dolgozni és megszervezni a szerteágazó feladatokat, elég, ha csak a Szülőföldön magyarul pályázatra gondolok – tavaly 2432 sikeres pályázatunk volt Arad megyében. Megemlíteném még a Bolyai Nyári Akadémia képzéseit, az anyaországi vagy a más Kárpát-medencei továbbképzéseket (elég sokan járnak Arad megyéből a Vajdaságba, mert közelebb van, mint Csíkszereda). És nagyon sikeres az Erzsébet-tábor is. Szintén fontos akcióink közé tartozik a gyermek, illetve a pedagógiai folyóiratok terjesztése és az iskolák magyar tankönyvvel való ellátása. Ezt, ha nem lenne az RMPSZ könyvtára, nem tudnánk megcsinálni. A szervezet adja ki ugyanakkor az országos Mákvirág- és Ezüstgyopár-díjakat, illetve kétévenként a Márki Sándor-díjat Arad megyében. Aktívan részt veszünk az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatban, az aradi magyar pedagógusok napjával, melyen a nyári továbbképzéseket elvégző pedagógusok számolnak be élményeikről. Szintén ez alkalommal mutatjuk be a magyar iskolákban tanító pályakezdő pedagógusainkat.
– Ilyen hosszú idő távlatában, különösen most, amikor magyar osztályok, iskolák szűnnek meg a gyermekhiány miatt, milyennek látja az RMPSZ szerepét a szórványban?
– A gyermekhiánnyal érintőlegesen foglalkozunk, ami azonban igazán érint bennünket az a magyar pedagógushiány (tanító, óvónő, sőt újabban magyar tanár is). Nem vonzó a pálya. Sőt, anyagilag taszító. A szórványt pedig ez hatványozottan érinti. Komoly nehézséget okoz például a szülési szabadságon lévő pedagógusok helyettesítése. Még zavaróbb probléma, hogy a tizenkét általános iskolánkból már ötben az V–VIII. is összevont osztályokban dolgozik, nem csak az I–IV. Ezáltal még a főtantárgyakból sincsenek teljes katedrák. Ilyen körülmények között pedig a magyar pedagógus inkább elmegy egy román osztályba, ahol teljes katedrát, fizetést kap. Emberileg el sem várhatod, hogy a saját zsebükön, rendszeresen szamaritánuskodjanak. Ebben próbál a szervezetünk, kapcsolatai révén, a tanfelügyelőséggel együttműködve megoldásokat találni.
– Az RMPSZ-ben elfoglalt vezetői tisztségei mellett több évig a vezérigazgatói posztot is betöltötte az oktatási tárca kisebbségi osztályánál. Sikerült-e akkor, abban az időszakban maximálisan kihasználni ezt a lehetőséget az Arad megyei magyar oktatás szempontjából?
– Öt évet voltam a minisztériumban – ebből négyet a Tăriceanu-kormány idején – és egy nagyon jó időszakot fogtam ki, gondolok itt a támogatási lehetőségekre. Rengeteg iskolát tudtam Erdélyben (beleértve Arad megyét is) segíteni építkezésekben. Sajnos voltak olyan helyzetek is, mint például Arad megyében, ahol teljesen felújítottuk a zimándközi iskolát és egy év múlva megszűnt. Sok iskola épült abban az időszakban, de ebből, úgy gondolom, jó arányban sikerült a magyar iskolákat támogatni. Sokkal hatékonyabban tudtam lobbizni annak idején a helyi tanácsoknál, mert volt pénz a hátunk mögött. Ezenkívül volt pénz bizonyos rendezvényekre. Én vittem be legalább tizenöt magyar versenyt országos versenyre, azaz a minisztérium finanszírozásával. Ilyenből most is van, például az Aranytoll meseíró verseny, vagy a Kányádi Sándor-szavalóverseny, továbbá sikerült a magyar vallásolimpiát teljesen függetleníteni az ortodoxtól, elindítottuk a nemzetközi magyar matematika versenyt, ami most is jól működik. Ez nem feltétlenül csak az én érdemem, de ott voltam és ráhajtottam, mert egészen lentről ismertem a rendszert.
– Mi az, amire igazán büszke, visszatekintve az RMPSZ-ben eltöltött éveire?
– Úgy érzem, hogy a megyei könyvtárunkkal egy olyan központot tudtunk és tudunk biztosítani Arad megye számára, mely önműködő rendszerként nagyon sokat segíti főleg a vidéki, de még az aradi pedagógusok munkáját is. Aminek megint nagyon örülök, hogy sikerült egy rendkívül jó cserekapcsolatot felépítenünk a Kovászna megyei magyar pedagógusokkal. Igazából ezt feleségem és testvére hozták létre annak idején, és szerencsére ezt azóta éltetjük. A tapasztalatcserék során nagyon sok barátság is született. Erre büszke vagyok. Ezenkívül (és ilyen más megyében nincs), próbálunk segíteni az egyedül élő, hátrányos helyzetű nyugdíjas kollégáinkon. Mi kevesen vagyunk. Öt évvel ezelőtt kiadtam az aradi magyar iskolákban tanító pedagógusok címtárát és névsorát. Abban háromszáz név szerepelt, ebből körülbelül kétszáz a tiszta magyar. Itt a szórványban azonban jobban érvényesül a báránypolitika, hogy jobban összehúzódunk, jobban ismerjük egymás gondjait, bajait.
– Van-e olyan, amit megbánt, amit úgy érzi, elmulasztott, vagy amit másképp csinálna?
– Néha bánt, hogy nem sikerült minden kollégát olyan jellegű továbbképzésre rábeszélni, amiből később abszolút haszna lett volna. Pedig maximális segítséget adott a szövetség a könyvtári anyag révén is. Másrészt nem mindenhol sikerült a helységeken belül a csapatmunkát összehangolni. Ez emberfüggő, hiszen, ahol nincs egy olyan ember, aki maga köré tudja keríteni a többit, ott nem lehet csapatmunkáról beszélni.
– Állandó vita tárgyát képezi a következő kérdés, amit önnek is felteszek: milyennek látja az Arad megyei magyar oktatás jövőjét?
– Én egy született optimista vagyok. Még akkor is, ha öt évvel ezelőtt öt általános iskolánk volt Aradon és most nincsen csak kettő, abból is a Vlaicu egyre nehezebben döcög. Bár csökkent a gyermeklétszám, úgy érzem, Aradon javult a minőség, a gyerekek jó eredményeket érnek el. A Csikyben érettségizők nagyon meg tudják állni a helyüket Kolozsvártól Magyarországig, és akár a nyugati egyetemeken is. Ez egy mérvadó dolog. Aki itt jó tanuló, az bárhol megállja a helyét tisztességesen, főiskolákban is. És jó pedagógusaink vannak. Tehát, minőségi szempontból optimista vagyok, mennyiségiből pesszimista. Nagyon nagy vágásnak számított a 90-es években elindult kivándorlás. Csak az 1-es iskolából 61 gyermek ment el akkor a szüleivel együtt többnyire Magyarországra vagy még messzebb. A peregi iskolában akkor a nyolcadikban volt huszonvalahány gyermek és a kicsengetésre maradt nyolc. Elment továbbá nagyon sok fiatal, aki később potenciális szülő lett volna nálunk. Ezeket a veszteségeket nagyon érezzük. Nagy méreteket ölt továbbá a román iskolák felé kacsingatás, bár az eredményeink nekünk arányosan ugyanolyanok vagy még jobbak a román iskolák eredményeinél. Ez egy társadalmi jelenség, amibe nem tudunk beleszólni, csak a szakmát próbáljuk erősíteni.
– Ha adhatna egy jó tanácsot az utódjának, Pellegrini Miklósnak, mi lenne az?
– Azt mondanám, hogy nézzen körül és csinálja, ahogy jónak látja. A legjobb, ha körülnéz és diagnosztizál. Ezért is maradt meg a vezetőség, hisz a tisztújításon nem volt csak elnökválasztás. Alelnököket és titkárokat cserélni, ráér egy fél év után is, ha gondolja, hogy erre szükség lesz.
– Köszönöm a beszélgetést!
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)