Ország és nemzet szolgálatában – Torma Miklós emlékére
Az erdélyi magyar történelmi családokat egyesítő Castellum Alapítvány tagsága 2005. december 9-én vett végső búcsút Marosvásárhelyen Torma Miklóstól, az alapítvány akkori ügyvezető elnökétől.
A tízéves évforduló apropóján a néhai közösségépítő emberre, a Castellum szellemiségének egyik meghatározó egyéniségére emlékezik a tagság.
Búcsúbeszédében a mostani elnök, gr. Haller Béla marosvásárhelyi tanár egyebek közt azt mondta: „Torma Miklós ügyvezető elnökként nagy feladatok előtt állt már a 90-es évek elejétől, ugyanis nagy volt a tét: felismerni a múltnak azokat a szellemi-erkölcsi tartalmait, amelyeket nem szabad veszni hagyni, megtalálni az egyetlen hangot, amelyen szólni lehet a megváltozott világhoz, nagy-nagy tudással és bölcsességgel mérlegelni az újrakezdés esélyeit miután megváltoztattuk a megváltoztatandókat, egyszóval megtalálni a múlt jövőjét.”
A néhány napja elhunyt br. Csávossy György író, egyetemi tanár – a közismert borász szakember, a Castellum egykori elnöke – pedig így fogalmazott Torma Miklós koporsójánál: „A Castellumban te voltál a kastély tégláit összekötő habarcs. A kastély lehet pompás építmény, de összekötő anyag nélkül romhalmazzá válik. Szerény voltál végtelenül, megmaradtál szürke, falakat tartó közegnek, csak mi, akiket összefogtál, tudtuk, hogy nélkülözhetetlen vagy.”
A mintegy hatszáz éves, csicsókeresztúri nemesi előnevet viselő Torma családnak az egykori Szolnok-Doboka vármegyében, a mai Beszterce-Naszód megyében voltak birtokai. A családból többen is kitűntek országos vagy megyei ügyek intézésében és voltak, akik a tudományos életben szereztek érdemeket. Ezúttal csupán a két jeles régészt: Torma Károlyt és Torma Zsófiát, valamint Mikes Kelemen édesanyját, Torma Évát említem. Zsófiáról könyvet jelentetett meg a Kriterion Kiadó (1972) és Szászvárosban 2005-ben emlékünnepélyt rendeztek tiszteletére; Károlynak 2003-ban szobrot állítottak Naszódon, Éva pedig hazatérésre buzdította fiát egyik levelében.
Torma Miklós életét meghatározó jelszavát felmenőitől, őseitől tanulta: ország és nemzet szolgálatában, ez legyen a legfontosabb! Sosem önmagáért, mindig a közösségért fáradozott. Lelkiismeretesen, józan mérlegeléssel dolgozott. Élettapasztalatának, széles körű tudásának köszönhetően számos esetben bölcs tanácsainak vehette hasznát a tagság. Sokat vállalt magára nem csupán alelnökként, hanem a restitúciós ügyek mozgatójaként is. Felméréseket készített a Civitas Alapítvánnyal az elkobzott vagyonokról, javaslatokat is tartalmazó folyamodványt nyújtott be több hazai minisztériumba, hogy méltányosabb legyen az ingatlan-visszaszolgáltatási jogszabály.
A Torma családot az 1949-es március 2-ai kitelepítés és teljes vagyonelkobzás csicsókeresztúri otthonában érte. Miklós ugyan megúszta az elhurcolást, mert középiskolás volt Désen, de később neki is kijutott a megbélyegzésből (munkaszolgálat, kapuzár főiskolákon, egyetemeken, sokáig csak fizikai munka). A mai fiatalok okulására talán nem hiábavaló megosztani a továbbtanulás lehetőségeiről szóló, a Torma Miklós özvegyétől, dr. Rácz Katalintól származó információkat: érettségizett ugyan Désen 1949-ben, de egyetemről már szó sem lehetett.
Jakó Zsigmond – egyebek mellett – a következőket írja Kabós Éva költőnőnek 1998-ban: „Torma Miklósék levéltárát én hoztam be Entz Géza társaságában Csicsókeresztúrról Kolozsvárra. Jól ismertem anyját és apját, de hát ő akkor, amikor náluk vendégeskedtem, még kicsi fiú volt. Utolsó hírem, illetve kapcsolatom Tormáékkal az volt, amikor megpróbáltam, sajnos az akkor adott körülmények közt sikertelenül, hogy felvegyék a Bolyai-egyetem történelemtudományi karára. Ma is jól emlékszem, miként seperték félre az érveimet, miszerint egy olyan család leszármazottját, amely a régészprofesszor Torma Károlyt és Torma Zsófiát adta a magyar történelemtudománynak nem felvenni a karra, kész öngyilkosság” – közölte Rácz Katalin. Miklósnak csak az osztályharc megszűnése után adódott lehetősége felsőfokú tanulmányok elvégzésére, osztályvezetőként ment nyugdíjba.
A tíz éve eltávozott felebarátunk betegen is dolgozott a közösségért. 2005 nyarán még a hagyományos Castellum-találkozó alkalmával erdélyi történelmi emlékhelyek bemutatásával gyarapította a hallgatóság ismereteit, novemberben pedig az alapítvány közgyűlésén beszámolót terjesztett elő. Tudta, súlyos beteg, mégis tudott kedves és mosolygós is lenni. Halála után a Castellum vezetősége Torma Miklós-díjat alapított. Azokat a tagokat jutalmazzák vele, akik figyelemre méltó eredményt értek el az alapítvány céljainak megvalósításában. Évente egyszer egy személy veheti át a díjat. Jó alkalom, hogy minden évben a tagság felidézze Torma Miklós emlékét. Akik ismerték, szerették és tisztelték, gondoljanak rá kegyelettel!
Komoróczy György
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradra vitték Máramaros tájait
Többek között a sokszínűséget és a minőséget tartotta szem előtt Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész, amikor a Nagybánya Tájképfestő Telep elmúlt húsz évének közel ötszáz alkotása közül kiválasztotta azt a több mint negyven munkát, amelyek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) előcsarnokában január végéig tekinthetők meg.
A művésztelep szakmai vezetője a hétvégi megnyitón rámutatott: a felsőbányai tábor „dialógus-módszerrel” dolgozik, különböző stílusú festőket hívnak meg, vitatkoznak, egymástól tanulnak, de mindennél fontosabb, hogy ők nem a természetet másolják, hanem a természet által inspirálva vetik vászonra az érzéseket. Eddig összesen tizenkét ország mintegy százötven művésze vett részt a nyári alkotótáborukban, amely a nagy előd, a nagybányai festőtelep és -iskola hagyományait követi, újjáélesztve azt, amit annak idején a szocreál megpróbált a gyökerestől kiirtani.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh által szervezett jubileumi kiállítás megnyitójakor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy püspöksége idején a Máramaros megyei Magyarláposon az ő kezdeményezésére jött létre az első nyári alkotótábor. Egyszeri alkalomra szánták a Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának 75. évfordulóján – 1996 júliusában –, de a folytatás nem maradt el.
A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál, illetve környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborait. Az európai parlamenti képviselő azzal a reménnyel köszöntötte az egybegyűlteket, hogy az egyesület hamarosan székházat kaphat, így intézményesedhet a tábor.
Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész szerint a nagybányai festőtábor annak idején egész Magyarországon éreztette hatását. A festő nosztalgiával idézte fel a nagy elődök törekvéseit, kritikusan jegyezve meg: gondatlannak bizonyult az utókor az örökség kezelésében. „Nagyon nagy feladat vár az ifjúságra, hogy a felejtés folyamatát megállítsák, és úgy alakítsák a jövőt, hogy ennek a korszaknak méltó emléke maradjon az eredeti helyszínen” – vélte a festőművész.
Véső Ágoston hangsúlyozta, a kilencvenes évek végén nagyon nagy igény volt a hagyományok megmentésére, azóta pedig évről évre egy olyan alkotótábor várja a művészeket, ahol példamutatóan jók a kapcsolatok, szeretet és tisztelet sugárzik a részt vevőkből. A 20. alkotótábor egyébként szeptember 12-én zárult Felsőbányán.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Lényegük a nevelés
Évtizedek munkáját értékelték
Húsz háromszéki pedagógust tüntetett ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű-díjjal múlt pénteken. A megyeszékhelyi Kós Károly Szakközépiskola dísztermében ünnepeltek és barátok, kollégák vettek részt a szép eseményen, ahol minden ünnepeltnek egy csokor virágot és oklevelet adtak át.
A Szózat eléneklése után dr. Szőke Anna Mária, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatónője és Péter Sándor, a megyei pedagógusszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket.
– Manapság túl sokszor hallani a tanügy, stratégia, taktika szavakat – fejtegette Péter Sándor –, emellett elhalványul a hivatás és a pedagógus iránti tisztelet. Ennek azonban mindkét irányban érvényesnek kellene lennie.
A polgármesteri hivatal részéről Nagy Zoltán tolmácsolta Antal Árpád és Sztakics Éva önkormányzati vezetők jókívánságait és köszönetét, kiemelve: a tanult lecke, ha megkopik is a tanítványokban, az átadója emberi mivolta nem halványul el, hangja, gesztusai, jó szavai tovább élnek.
A nemrég alapított Korodi Hajnalka-díjat idén a kovásznai Molnár Jánosnak ítélték oda a színjátszókörben betöltött, több évtizedes közösségépítő tevékenységéért. Nagy Károly baróti nyugalmazott református esperesnek az iskola és templom közötti távolság csökkentéséért tett erőfeszítését méltányolták a díjjal. Antal Éva kovásznai óvónő „a jó pedagógus minden ismérvét birtokolta”, a kézdivásárhelyi Bakk-Dávid Enikő jó kedvét, elkötelezettségét, kiállását nagyon hiányolják kollégái. Barabás Margit óvónő mindenki Manyika nénije, üde és fáradhatatlan, alázatos és nagyszerű szakember. Bedőházi Erzsébet Uzonból nyugdíjasan is aktív, önzetlen és tettrekész, Berekméri Judit megbízható és odaadó munkatárs volt 28 évig a Székely Mikó Kollégiumban, Cserkész Béla tanár népi klarinétosként és a helyi dzsesszélet, de a fúvószenei táborok alapembereként is megbecsült. Fejér Ella sepsiszentgyörgyi óvónő-tanítónő nyugdíjasan is jeles a karitatív tevékenységben, a baróti Gyulai-György Éva partitúrákat ír, együtteseket vezet, vezényel, tanítja is a zenét, ő a „történések alakítója”. Keresztes Enikő uzoni munkásságát és magyarságtudatát a község díszpolgárrá avatással honorálta, Keserű Katalin mérnök-tanárt pedig a magyar nyelvű szakoktatásért tett erőfeszítéseiért méltányolták kollégái. „Gyökereket és szárnyakat adott” tanítványainak Mikó Ágnes tanár (Sepsiszentgyörgy), Pénzes Klára uzoni vallásoktató „szeretetlángot gyújt maga körül”, a kézdivásárhelyi Rozsnyai Árpád kémiatanár „szakmai vára legyőzhetetlen volt”. Baróton toleráns és empatikus matektanár Süketes János, akivel munkatársai nagyon szeretnek együtt dolgozni, Kovásznán Tompa Klára Enikő az emberi lelkek kiformálásában és igazsággal megtöltésében volt mindig példaadó. Zaláni Mária tanítónő munkássága a kollégák számára „örökmécses”, és ez igaz Kádár Gyula megfeszített küzdelmére is, amellyel a székelység számára próbálta kiharcolni a közösségi jogokat. Ezt sajnos már csak posztumusz kitüntetéssel tudta elismerni az RMPSZ.
Az ünnepségen fellépett a Voces női kar is, majd egy pohár bor elkoccintásával zárták a jeles alkalmat a jelenlevők.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

A sunyi nacionalizmus
Mostanában román értelmiségi körökben a sunyi nacionalizmus divatja járja. Mivel tudják, hogy a túlzott nemzetieskedést a világ civilizáltabb felén nem díjazzák, a többség nem meri hangosan vállalni, hogy nagynemzeti álmokat kerget, ezt ráhagyná néhány ultrára, a melldöngető üvöltőkre. A sunyik legtöbbször csak némán drukkolnak, és néha elengednek egy-egy náci lózungot. Mert vörös posztó előttük is minden, ami arra emlékeztet, hogy Erdély 1918 előtt Magyarországhoz tartozott, és itt annyi értéket teremtettek, hogy az évszázados kizsákmányolása ellenére még mindig maradt belőle. Ezt ma tagadni botorság. Sokan nem is teszik, hanem azt mondják, mi értelme ezt felemlegetni.
A napokban több, úgymond „magyarszerető” személyiség is azt feszegette, miért kell a gyulafehérvári nyilatkozatot előszedni, és azt idézve követelni az autonómiát. Pedig egyszerű: szinte nincs olyan román történelemkönyv, amelyben ne lenne benne, hogy a Gyulafehérváron kinyilvánított népakarat döntött Erdélynek Romániához csatolásáról. Persze, arról nem akarnak tudni, hogy ugyanaz a népakarat azt is kimondta: „Az együtt élő népek számára teljes nemzeti szabadság. Minden egyes nép a saját nyelvén, a saját kebeléből származó egyének révén oktat, igazgat, és ítélkezik, és minden egyes nép az országos törvényhozó testületekben és a kormányzásban az őt alkotó személyek számával arányosan kap képviseleti jogot.” Az elmúlt szinte száz év alatt ezt minden román hatalom elfelejtette, mintha országalapító szövegük e része nem létezne.
E sunyi nacionalizmusnak köszönhetően éppen Erdély annektálásának napját szavazták meg az ország nemzeti ünnepének, hogy megmutassák a magyaroknak: ki itt az úr. Manapság nagy igyekezettel készülnek az egyesülés 100. évfordulójára, a kiáltványból passzusokat kihagyni a múlt megcsorbítását, ősapáik óhajának figyelmen kívül hagyását jelentené. Itt az ideje tehát, hogy a nacionalizmus helyett az együttélésbe bízzanak, és végre betartsák a Nagyromániát létrehozó akkori ígéreteiket.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Aki érezheti az olvasók megbecsülését: Fekete Vince
Egy anyaországi kisvárosban élő kiváló írástudó jelentette ki, hogy ő soha nem értett egyet azzal, hogy „a vidék különböző értelmű hiányai vagy szűkösségei akadályoznák az alkotói kiteljesülést, ez ritkán felel meg a valóságnak, többnyire a nem eléggé tehetséges alkotók önfelmentő ideológiája inkább.”
Egy verseskötet megjelenése alkalmából döntöttem úgy, hogy helyénvaló idézni itt és most ezt a gondolatot, minthogy e könyv szerzője, Fekete Vince is ezelőtt tizenöt-húsz évvel egy vidéki kisvárost választott otthonául és alkotó műhelyéül, s mára neve és irodalmi munkássága elválaszthatatlan lett városunktól, Kézdivásárhelytől. Persze, sejteni véljük, választása nem kevés gonddal járt. Azt gondolom, alaposan megfontolt döntés és elszánt lépés volt ez Fekete Vince részéről, aki addig megtapasztalta egyetemi központoknak, irodalmi centrumoknak az előnyeit saját választott pályája jövőjének, illetve hivatása gyakorlásának a tekintetében. Úgy vélem, akkori választásában nem kis súllyal esett a latba, hogy az a kistérség, ahová visszatér öt-tíz évnyi szellemi töltekezés után, szülőhazája, s hallgathatott talán egy belső hangra is, amely valami olyasmit sugallhatott neki, hogyha a Teremtőtől kapott tehetség és a kitartó, áldozatos munka kéz a kézben fog járni, akkor lehet esélyed majd – József Attilával szólva – a mindenséggel mérni önmagad...
Az ötvenedik életévét éppen ebben az évben betöltött Fekete Vince eddig megjelent hat verseskötete alapján, több mint húsz év terméséből adott közre ezúttal egy válogatást, amelyet még kiegészített eddig kötetbe nem foglalt új versekkel is (Vak visszhang. Válogatott és új versek 1995–2015. Kolozsvár, Sétatér Könyvek, 2015). Egy ilyen arányú irodalmi munkásság felmutatása talán feljogosít arra, hogy egyik erdélyi klasszikusunk, Dsida Jenő versrészletét idézve figyelmeztessem magunkat arra, hogy „tiszteld a költőket, akik / veled vannak bármerre mennél / s több életet adnak neked / tulajdon ember-életednél.” (Tíz parancsolat, IV.)
Magától értetődik, hogy e felszólítás elsőként a mindenkori olvasónak szól, de önmegszólításnak is tekinthetjük, azaz magában az idézett költemény szerzőjében is feltétlen tisztelet kell, hogy legyen bármely igaz költő iránt. Ami különben Fekete Vince esetében is erőteljesen érvényesül, aki indulása idején sem az irodalmi hagyománnyal való szakítást, hanem elsősorban a kapcsolatokat kereste, mondjam azt, a kötelékek megerősítését, a szövetséget, éspedig oly módon, hogy eközben az ő „szólama” is érvényesüljön ama nagyszabású „zeneműben”, ami tulajdonképpen a teljes, hétévszázados magyar líra, vagyis törekedett arra, hogy saját „hozományával” gazdagítsa az irodalmi örökséget. S minthogy mai napig is erre az örökségre építkezve alkot, ő maga is irodalmi kultúránk jeles művelőjévé vált az évek múlásával.
Mindezt figyelembe véve úgy ítélem meg, hogy jó, ha költőnk bölcsőhelyének közönsége is érzi, sőt tudatosítja a maga számára a gondolatot, amit a bevezetésben idézett írástudó, Elek Tibor így fogalmazott meg: „a tágas szemléletű, esztétikailag értékes, általános érvénnyel bíró, vidéken született alkotás gazdagítja a vidék kultúráját is.”
Hogy Fekete Vince munkái révén tényleg szerves része a mai magyar irodalmi műveltségnek, számos díj és elismerés jelzi, de azt is tudja költőnk, hogy legnagyobb elismerés íróember számára az olvasók megbecsülése. Amiben – hála Istennek! – része van neki. S kívánjuk, hogy ezután se legyen ez másként!
Borcsa János
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Magyar napokat tartanak a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fennállásának 70. évfordulója tiszteletére december 7. és 11. között kulturális-tudományos rendezvénysorozatot szervez az intézmény, amely úgynevezett Magyar Kulturális Napoknak is helyet ad.
Az egyetem magyar tagozatán nem mindenki fogadta lelkesen a kezdeményezést, volt, aki úgy vélte, „ügyes fogás” a románok részéről, hogy felmutathassák, „íme, megvalósult a multikulturalitás”. A valódi multikulturalitás nem csupán egy rendezvényt jelent, hanem azt, hogy az oktatás több nyelven folyik – mondta portálunknak egy nevét nem vállaló személy. Ennek ellenére szerinte ez jó ötlet, és nem tartja helyesnek, ha elhatárolódnak, és nem kapcsolódnak be a kezdeményezésbe.
Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a sajtónak úgy fogalmazott: az egyetem multikulturális jellegét szeretnék ezzel is hangsúlyozni, ezért javasolta magyar kollégáinak, illetve a magyar hallgatóknak, hogy kapcsolódjanak be a rendezvénybe, hiszen számos orvos, orvostanhallgató, gyógyszerész van, aki zenél, fest, szobrászkodik. A programban szerepel képzőművészeti kiállítás, hangverseny, ahol bemutatkoznak a művészi tehetségű orvosok, gyógyszerészek, diákok, karácsonyi dalok hangzanak el, klasszikus zeneszerzők darabjai szólalnak meg.
A hétfői és keddi kulturális rendezvényeket a tudományos konferenciák sora követi, doktoranduszok, fiatal sebészek, gyógyszerészek, szív- és érsebészek, altatóorvosok szakmai tanácskozásaira kerül sor. Csütörtökön 14 órakor felavatják a MOGYE új orvosi kutatóközpontját, azt a háromszintes, 9 millió eurós beruházást, amelynek az üzemeltetése az egyetem további feladatai közé tartozik.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Új elnököt választottak a néppárt Maros megyei szervezének élére
Bereczki Ferenc személyében új elnöke van az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetének, melynek éléről lemondott az alakulat legismertebb politikusának számító Portik Vilmos.
Jóval mandátuma lejárta előtt intett búcsút a néppárt megyei vezetésének Portik Vilmos, aki utódja felkérésére a továbbiakban alelnöki szerepet vállalt. Az EMNP volt vezetője azzal indokolta döntését, hogy a továbbiakban több időt szeretne szentelni a marosvásárhelyi szervezet építésére és a 2016-os helyhatósági választások előkészítésére.
„Marosvásárhely egész emberes odafigyelést igényel. Ha lesz koalíciós megállapodás az RMDSZ-szel, akkor azért, ha nem lesz, akkor meg azért” – magyarázta megkeresésünkre Portik. Kérdésünkre, hogy a vásárhelyi szervezet elnöke, Jakab István egyedül nem lenne képes megbirkózni a feladattal, a távozó megyei elnök hangsúlyozni kívánta, hogy ő teljes mértékben megbízik kollégájában, azonban hozzátette, hogy „azért mégiscsak én vagyok a párt legnagyobb ismeretséggel bíró embere”.
Portik Vilmosnak eltökélt szándéka bejuttatni az EMNP-t a városi önkormányzatba, még akkor is, ha az RMDSZ csúcsvezetése nem egyezik bele a Kelemen Hunor által lecsónak minősített közös lista állításába. Lapértesüléseink szerint a fiatal elnök távozása megkönnyítette az országos vezetőség dolgát, melynek kegyeiből jó pár hónappal ezelőtt kiesett Portik Vilmos.
A párt megyei irányítását Bereczki Ferenc építészmérnök vette át. Az új elnököt inkább szakmai körökben ismerik, mintsem a politikai szférában. Bereczki az osztrák útépítő cég, a Strabag romániai leányvállalatát vezeti. Három évvel ezelőtt a szászrégeni körzetben szeretett volna indulni egy képviselői mandátum megszerzéséért, azonban ausztriai állandó lakhelyére hivatkozva, a Maros megyei választási iroda nem fogadta el a kettős állampolgár jelölését. Hétvégi megválasztása után az új elnök is nyomatékosítani kívánta, hogy amennyiben az RMDSZ lesöpri az asztalról a marosvásárhelyi együttműködés lehetőségét, alakulata külön listát indít a helyi és megyei önkormányzatba való bejutásért.
Bereczki munkáját a továbbiakban Portikon kívül Tőkés András alelnökként, valamint Balázs Ákos, Hermann Márk Christian, Kali István, László György, Portik Dénes és Varga Loránd vezetőségi tagokként segítik. Az új alelnök, a valamikor a polgári párt élén álló Tőkés Andrást úgy választották tisztségbe, hogy nem is vett részt a gyűlésen. „Épp otthon voltam, amikor megszólalt a telefonom, és megkérdezték, hogy vállalom-e a feladatot. Igent mondtam, de egy feltétellel: előbb felélesztjük a szervezetet, amelyet szinte újjá kell építeni, és csak azután kezdünk el »verekedni« a tisztségekért” – fejtette ki szerkesztőségünknek Tőkés László bátyja, aki elismerte, hogy eddig nemigen vette ki részét a néppárt munkájából. Ő is, a polgáriaktól átigazolt volt megyei elnök, László György is rendezni szeretné a két jobboldali alakulat viszonyát. Utóbbi elmondta, hogy ma már nem csak azok, akik 2012-től errefelé átigazoltak az EMNP, hanem az MPP-ben maradtak jelentős része is a két alakulat közötti fúzió gondolatát támogatják. „Nem az egyik vagy másik általi felszippantást, de nem is a személyes érdekek mentén előtérbe helyezett bratyizást támogatjuk. Maros megyében a tagság többsége – nálunk is, a polgári pártnál is – az egyesülés híve” – szögezte le László György.
Székelyhon.ro

Lelkészszentelés az ünnepi közgyűlésen
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tevékenykedő hat gyakornok lelkész szolgálatát szentelték fel pénteken délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templomban.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) ünnepi közgyűlésén Csűry István hirdetett igét Jakab apostol leveléből vet igerész alapján (2:18-20), hangsúlyozva azt, hogy a mai világban megkérdőjeleződik a keresztény hit, ezért a lelkészekre nagy feladat vár. “A mai embernek sokkal erősebben kell hinnie, és az ebből a hitből fakadó cselekedeteket felmutatnia, mert így mutatkozik meg a kivezető út ebből a sötét világból” – fogalmazott a püspök, aki a továbbiakban hit és cselekvés egységéről beszélt. Kifejtette: “Nincs olyan hívő ember, kinek hite megmarad önmagának, és abból senkinek nem akar semmit adni. Kényszerít minket a világ arra, hogy hogy cselekedjünk”- majd a felszentelendő lelkészekre is utalva elmondta, hogy “az Úr felszentelt szolgája valamit tud, érez, és Istentől azt a feladatot kapta, hogy a hitével szolgáljon”. Ezt követően kijelölte a fiatal lelkészekre, de minden lelkipásztorra váró feladatot: a magukba zárkózott, szomorú elkeseredett embereket kell visszahívni az egyházba, “mert az embernek egy menedéke van, az Isten!” A püspök kiemelte azt is, hogy a kereszténység meglehetősen kilátástalan helyzetben van, márpedig, mint fogalmazott “ha az egyház hangosabban hirdette volna hivatását, Isten igéjét, akkor a kereszténység ma nem ott tartana, ahol tart”, éppen ezért a keresztény hívek, a lelkipásztorok cselekedeteiken keresztül kell megmutassák belső hitük nagyságát. “Sokszor kilátástalannak tűnik a helyzet, de Jézus kezét fogva mindenképpen lesz kiút” hangsúlyozta Csűry püspök, aki beszéde végén egy a hívek számára ösztönző gondolatot fogalmazott meg: „Nem vagyunk még annyira gyöngék, hogy a hitvallást ne tudnánk felmutatni ebben a világban.”
Belső migráció
Az igehirdetést követő ünnepi közgyűlést dr. Varga Attila egyházkerületi főgondnok nyitotta meg, aki beszédében szintén a kereszténység mai helyzetéről értekezett röviden. Arra hívta fel a figyelmet, hogy megváltozott körülöttünk a világ, aminek egyik kiváltó oka a vallási identitás, de, mint mondta, félő, hogy a keresztény identitás áldozata lesz ennek a folyamatnak. Mint kifejtette, Európa civilizációját a kereszténység határozta meg, de a keresztény identitást a mai európai ember hamis ateista humanista elvekre támaszkodva megtagadja, ezért a most eluralkodni látszó eszmékre a kereszténység kell megadja a keresztény választ. Annál is inkább, mert “a jelenleg zajló migrációnál sokkal súlyosabb gond az, hogy az emberek belső migrációban élnek, és szinte menekülnek saját keresztény identitásuk elől”, ezért szükség van a keresztény értékrend felmutatására, mert enélkül sokkal sérülékenyebbekké válunk. Végezetül Varga Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy “kezd kialakulni a félelem légköre Európában, de nem hagyhatjuk, hogy a félelem kultúrája kialakuljon”, viszont ez csak úgy érhető el, ha hiszünk Istenben, hiszen, mint hirdette: “ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”.
Ünnepi pillanatok
Ezt követően Forró László az egyházkerület nyáron megválasztott püspökhelyettese tette le a hivatali esküt, majd a lelkipásztorok felszentelése következett: Csiszér Norbert Lóránd, Kala Noémi Katalin, Papp Annamária, Papp Szabolcs, VékonyZsolt József és Csizmadia Ferenc elmondták az esküt, majd fogadták az áldást, végezetül Csűry István kibocsátó beszéde következett. A lelkész szentelés után kiosztották a Pro Ecclesia Díjakat, a Pro Partium Díjat, valamint az M. Nagy Ottó Díjat. Pro Ecclesia Díjban részesült Szolnokháza és Hagymáslápos egyházközség a kis gyülekezetek kategóriában, Nagyvárad-Velence és Érszöllős egyházközség a közepes gyülekezet kategóriában, egyéni kategóriában pedig Barabás Imre magyarkakucsi főgondnok és Lukács Sándor tasnádszántói gondnok részesült ebben a kitüntetésben. Pro Partium Díjat vehetett át Jan és Heintje Bakker holland házaspár, akik egyháztámogató munkájukért kapták az elismerést. Az M. Nagy Ottó Díjat Módi Kinga vallástanár kapta meg vallásoktatói és misszió tevékenysége elismeréseképpen.
Pap István
erdon.ro

Világgá mentem, majd jövök
December 5-én mutatták be a váradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb előadását, a Világgá mentem, majd jövők című darabot a Szigligeti Stúdióban.
December 5-én mutatták be a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb darabját, a Világgá mentem, majd jövök című előadást, amely alapjául Michael Ende azonos című könyve szolgált. Ende történetének főhőse Soma, egy nyolc éves vörös hajú kisfiú, aki nehezen éli meg, hogy mióta kishúga született, ő a háttérbe szorult, és neve csak szidással, kioktatással együtt hangzik el. Úgy érzi, senki nem érti meg, senki nem értékeli, kirekesztettként tengeti napjait, ráadásul még iskolába is kell járnia. Egy esős napon iskolába menet úgy dönt, hogy tanulás helyett egész nap a városban tekereg, és élénk fantáziájától vezérelve várja a kalandokat, amelyek során bebizonyíthatja, milyen remek kis fickó ő és hogy eddig mindenki félreismerte.
Játék a padláson
Michael Ende története nyomán a Lilliput Társulat darabját Oláh Anikó Katalin írta, rendezte, valamint játssza is, az előadás további szereplője Hanyecz Debelka Róbert bábszínész. A darab főhőse egy Márta nevű kislány, aki Sára húga születése után úgy érzi, hogy kirekesztetté vált és saját kis világát nem oszthatja meg mással csak vörös hajú játékbabájával, Somával. Márta egy nap az iskola helyett úgy dönt, hogy inkább egy öreg padláson húzza meg magát, ahol hamar különböző történeteket talál ki, és játszik el a kezébe kerülő tárgyak segítségével, ezekben a kitalált történetekben pedig Soma-baba a főhős, aki végülis Mártát és az ő érzéseit vetíti ki, testesíti meg. Így azt érzi, hogy legalább fantáziájában ő lehet a hős, a bátor, aki mindenkit megment. Az önfeledt játék során végül mégis rájön, hogy mik az igazi értékek a világban, és hogy ő ugyanolyan fontos a szülei számára, mint a kistestvére. A darab szólhatna bármelyik kisiskolás gyermekről és gyermeknek, akinek nemrég kistestvére született. Az előadás olyan problémákkal, élethelyzetekkel foglalkozik, amelyek egy kisgyermek életében mindennaposak lehetnek, de ezek a gondok a darabban játékosan meg is oldódnak, így a gyermek úgy érezheti, ha Mártának és Somának sikerült, akkor nekik is fog.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Kalendárium múltról, jelenről, jövőről
Megjelent a református kalendárium, a közel háromszáz oldalas kiadvány hétezer példányban látott napvilágot, a lelkészi hivatalokban, egyházkerületeknél vásárolható meg, ára 15 lej.
Bereczki András paptamási lelkipásztortól, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott Református Kalendárium a 2016 esztendőre című kiadvány szerkesztőjétől megtudtuk: mivel jövőre nyugdíjba vonul, ez az utolsó általa szerkesztett szám. Az eltelt húsz év során, mióta a kalendáriumot szerkeszti, rengeteget tanult, amiért hálás a Jóistennek. A kalendárium amúgy a rendszerváltás óta jelenik meg ebben a formában, korábban kis füzetként létezett.
Visszajelzések
A szerkesztő kiemelte az In memoriam 1956 című írást, melyben az akkori események erdélyi következményeire emlékeznek vissza, illetve a gróf Széchenyin Istvánról szóló írást, a Széchenyi-év kapcsán. Mint hozzátette, a kalendárium fontos részét képezi a Gyülekezeti Őrjárat, melyben ezúttal a hagymásláposi, magyarláposi, óvári, szamosdobi, szatmárudvari, magyarcsaholyi, szilágypéri, éradonyi, Nagyvárad-újvárosi, paptamási, vadászi, szapáryfalvi, nagybodófalvi és szilágyballai gyülekezetekről, a települések történelméről tudhatnak meg érdekes részleteket az olvasók. A Gyülekezeti Őrjárattal kapcsolatban sok visszajelzés érkezik. „Nyugat-Európában élő magyarok is igen szívesen olvasnak a mi kis gyülekezeteink történelméről, hiszen a gyülekezeteink múltja a mi eredetünkről szól és ily módon a jelenkori életünknek is része” – mondta a lelkipásztor. A kalendárium előszavát Csűry István püspök jegyzi, s vele készített, az épülő egyházkerületi székházzal kapcsolatos interjút is olvashatunk. Mindemellett többek között a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói szolgálat közösségéről, a bátorítás és a hála gyakorlásának közösségépítő erejéről, a Királyhágómelléki református Nőszövetségről, továbbá a Teológusi Arcok keretén belül dr. Kecskeméthy Istvánról, valamint Tőkés Béla életrajzi hagyatékáról is megtudhatunk részleteket, utóbbi Dr. Hermán. M. János tollából származik. Nem hiányoznak a keresztrejtvények, az egészségügyi témájú írások sem, s a Királyhágómelléki Református Egyházkerület teljes címtára zárja a kalendáriumot.
erdon.ro

Ragaszkodva az igazsághoz
Legtöbb, amit a szabadságszerető, méltányosságot és tartást gyarló érdekek fölé helyező ember tehet, az, hogy minden körülmény között ragaszkodik az igazsághoz. Ez nem árnyalható, nem színezhető, hanem szigorú tényként kezelendő. Azok a kézdivásárhelyi tiltakozók, akik már napok óta kitartóan tüntetnek a céhes város főterén, azért teszik, hogy a Beke-ügyben egyértelműen és visszavonhatatlanul, mielőbb derüljön ki az igazság.
Ez nem csak a kézdivásárhelyiek jogos igénye, hanem minden, a demokrácia értékeiben bízó romániai és Kárpát-medencei polgáré is. Ám a tüntetők – hasonlóan a Beke István Attila meghurcoltatása kapcsán megszólaló politikusokhoz – kiállnak az ártatlanság vélelme mellett, illetve a rendelkezésre álló információk alapján a fogvatartott ártatlansága mellett foglalnak állást. A történtek, a körülmények és az előzmények ismerete alapján ugyanis nehezen valószínűsíthető, hogy a kézdivásárhelyi férfi esetében bizonyítható lenne az úgynevezett „székelyföldi terrorvád”. Ám a bizonyítékok felmutatása késik, és ezzel tovább súlyosbodik a helyzet, a kézdivásárhelyiek után a sepsiszentgyörgyieket is utcára hívják, és valószínűsíthető, amennyiben a hatóságok nem tisztázzák félreérthetetlenül ezt az ügyet, a tüntetők száma növekedni fog. A székelyföldi magyarok ugyanis joggal utasítják el a kollektív megbélyegzést – bármelyik nemzetiség ezt tenné –, márpedig ennek az abszurd, a gondolkodók által manipulációs szándékként minősített történetnek az egyik maradandóan súlyos következménye, hogy az itt élő magyar embereket egységesen illethetik vállalhatatlan jelzőkkel. A mostani európai helyzetre pillantva, ez több mint rágalom vagy gyűlöletkeltés, ez bűn. A székelyföldi, jogaikért kizárólagosan békés eszközökkel küzdő magyarok nagy többsége abban bízik, arra vár, hogy a független romániai igazságszolgáltatás ejtse a felmerült vádakat. Hogy egyértelműen kiderüljön, Bekéék valóban azt tették, amiről társai az elmúlt napokban beszéltek: kacifántos játékszereikkel bíbelődtek, vitatható módon. Egyrészt – de ez nem újdonság –, mert a székelyföldi magyarság nem a vádban említettek szerint kíván érvényt szerezni követeléseinek, másrészt, hogy beigazolódjék – és ez fontos lenne –: hatalmi túlkapás, provokáció történt. Ez persze nem hatástalanítaná a december elsejei bejelentés keltette hullámokat, de legalább lezárná az ügyet. Kissé elfogultan, de mondják: férfiakat a gyermekektől játékszereik ára különbözteti meg. Sokan bízunk benne: Beke és társai valóban és egyértelműen csak furcsa játékszenvedélyüknek hódoltak, miközben – reméljük, ez is kijelenthető lesz – a riogatók alaposan és aránytalanul túllőttek a célon. Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Betekintés a zágoni báró Szentkereszty család életébe
Az utóbbi napokban több helyszínen – Zágonban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön – mutatták be a nemrég megjelent „... Hagyatékul hagyod utódaidnak ...” Elvetélt álmok nyomában – Fejezetek a zágoni báró Szentkereszty család életéből című könyvet. A méretében és súlyában is tekintélyes kötetet a Balog László, Málnási Levente, Sándor Lajos Levente és Kovács Márta Mária szerzőcsoport írta. A Veress család kiadásában jelent meg, az évét 2016-ra datálták.
A zágoni bemutatón Balog László többször hangsúlyozta: a könyv a zágoni báró Szentkereszty család nevének régi csillogását kívánja visszahozni, törölni szándékozik a családdal kapcsolatos tévhiteket. „Bőséges dokumentumtárával betekintést enged a család néhány tagjának mindennapjaiba: harcaikban, legyőzetéseikben valóban kálváriás utat jártak. A ma is zajló küzdelmeibe is betekintést nyerünk” – írja Balog a könyv fülszövegében. Számos régi és új fotó van a kötetben, például a családi legelőkről és erdőkről több mint tíz nagyméretű, színes. Hangsúlyt fektettek korabeli dokumentumok megjelentetésére, a régi adóbevallásokra, különféle átiratokra, jegyzőkönyvekre. Újdonságként szolgál a három rövid interjú, melyben a család leszármazottai, Veres Judit, Veres István és gróf Almássy Maritta a jelenkor megpróbáltatásairól beszélnek. Az eddig is ismert, különböző nyomtatott forrásokban részben már megjelent családi adatokat tömörítik egy kötetbe a szerzők. Lényegében nyitott kaput hagy a további kutatásokhoz – nem ír a család ősi eredetéről (családalapítóként a bárói címet nyert I. Andrást említi, nem mutatja be a további felmenőket, a család származási helyét, nem esik szó a korábbi nemesi címről és címerről). Dokumentumokkal alátámasztott tisztázásra vár a zágoni vagyon elnyerésének körülménye. A báró Szenkereszty család nagy „bűnének” róják fel sokan, hogy a császárt szolgálva kapott birtokot Zágonban. Ez azonban csak részben igaz, a Szentkeresztyek munkásságukkal, hivatali, társadalmi és hadi szerepvállalásukkal mindig az erdélyi magyarságot szolgálták, ezért számos elismerésben részesültek. Csupán ezeknek a részleteknek az alapos kutatása újabb kötetnyi értékes adatot eredményezhet.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kopjafaavatás Dálnokon
A dálnoki Beczásy-kúria kertjében kopjafát avattak november 29-én. Az emlékjelt Jákob Lajos helybeli fafaragó készítette. Marosi Károly református lelkipásztor az eseményt a Józsué könyve 4,1–7 alapján Izrael fiainak a Jordánon való átkelés utáni emlékállításhoz hasonlította. Kiemelte, hogy a mostani kopjafaállításnak több oka is van.
Először jelezni szeretnék, hogy 1964–1990 között ebben az épületben működött a község óvodája, ami sok dálnoki számára a második otthont, a második családot jelentette. Ez az a hely, ahol az egykori gyermekek a családi közösség mellett olyan ismereteket, tapasztalatokat szerezhettek, amelyek egy életen keresztül hasznosíthatóak: „ossz meg mindent másokkal, ne bántsd a másikat, ne vedd el a másét, kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál, mindennap tanulj, gondolkodj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól...”– hangsúlyozta a lelkipásztor. Másodszor emléket akartak állítani néhai Márkos Irma és Farkas Ilona óvónőknek, illetve köszönteni kívánták a jelenlévő Jákób Ildikó és Veres Judit óvónőket, akik második anyák lettek e falak között, akik lehajoltak a kicsikhez, ha kellett, vigasztaltak, ha kellett, ölbe vették a csüggedőket, s ha a kicsik megbátorodtak, jöhetett a mondókatanulás, mesehallgatás, amely egy életre az emlékezetbe, szívbe vésődött. Harmadszor a kopjafa iránymutatóként is kíván szolgálni, emlékeztetni, buzdítani arra, hogy az egyházközség azért vásárolta meg az ingatant, hogy az felújítva újra közösségi célt szolgálhasson. Bartók Ede Ottó polgármester köszöntőszavaiban a mindenkori óvónők szerepét emelte ki. Bonda Anna-Mária, a Darkó Jenő-iskola igazgatója hitét fejezte ki, hogy lelkünk adventi gyertyáját szüleink után pedagógusaink gyújtják, világító lámpásokként állnak előttünk és segítenek megőrizni gyermekeink, közösségünk szívében a hitet, reményt, szeretetet és békét. Az ünnepi műsor Kovács Hanna és Czine Mercédesz Jázmina óvodások versmondásával folytatódott, majd Mágori Melinda egykori óvodás osztotta meg emlékeit az egybegyűltekkel, amelyből kicsengett: bár nem voltak meg azok a technikai lehetőségek, amelyek a mai gyermekek rendelkezésére állnak, mégis bensőséges volt az egykori óvodai élet, amire ennyi idő távlatából is jó visszaemlékezni. Jákób Ildikó óvónő is felidézte, hogy milyen is volt az egykori intézményben és a körülötte lévő mesés környezetben oktatni, együtt dolgozni az akkori kollégákkal. A kopjafa megáldása után koszorúzás következett, majd a presbiterek virággal köszöntötték a jelen lévő óvónőket. Az ünnepség az egykori óvodatermek meglátogatásával folytatódott, majd a vendégek megtekintették az egyházmegyei nőszövetség vándor kézimunka-kiállítását, melyet szeretetvendégség követett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MIÉRT-akadémiát tartottak Püspökfürdőn
Az elmúlt hét végén tizennegyedik alkalommal szervezte meg a MIÉRT-akadémiát a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és tagszervezete, a Bihar megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). A december 4-6. közötti szakmai programra ezúttal is a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a Perla Szállóban került sor. A helyszín, mint az Akadémia részvevői már jól tudják, nemcsak a találkozásoknak, a képzéseknek ideális helyszíne, hanem az aktív kikapcsolódásnak is. A MIÉRT-akadémia minden évben egy adott témára összpontosít, idén a tematika az egyetem elvégzése utáni munkavállalás volt. Az előadók ennek körbejárásával igyekeztek hasznos útmutatást adni a mintegy másfélszáz részvevőnek.
A megnyitóünnepséget pénteken délután tartották meg, melyen jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Debreczeni Sándor, a MIÉRT Akadémia főszervezője, a BTIET elnöke.
A megnyitó után Kelemen Hunor Tiszta lappal a politikában – Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. A szövetségi elnök arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy vállaljon részt a helyi közélet alakításában, és lehetőségeihez mérten mindenki igyekezzen a közösségépítés célját szolgálni. Ugyancsak pénteken Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke azt járta körül, hogy mit ér a diploma, és hogy az anyaországi fiatalok körében milyen tendenciák érvényesülnek az egyetem alatti és utáni munkavállalás terén.
Szombaton két részben tartották meg az előadásokat. A délelőtti szekcióban Veres Valér egyetemi docens, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora arról beszélt, hogy jellemző módon milyen körből érkeznek hozzájuk a hallgatók, de legfőképp az a fontos, hogy az egyetem elvégzése után merre halad tovább a fiatalság. Ugyancsak fontos tudni azt is, hogy a hallgatók milyen szempontok alapján választanak szakot és melyek a munkavállalási terveik. Antal Lóránt, Biró Rozália szenátor és Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke motiválták a fiatalokat, hogy valósítsák meg álmaikat, merjenek vállalkozni és itthon boldogulni. Székely Tünde, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje az intézményt mutatta be, különös hangsúlyt fektetve ennek kolozsvári és csíkszeredai karaira. Előadásában kiemelten foglalkozott azzal, hogy a Sapientiára beiratkozó diákok milyen környezetből és földrajzi régióból érkeznek. Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere a bihari megyeszékhely iparának bővítéséről, illetve az ezt megelőző lépésekről beszélt, miközben részletesen bemutatta az Eurbusiness Ipari Parkot, amelyben a rendelkezésre álló területek nyolcvan százalékát már kiadták vagy értékesítették, de mint elhangzott, a maradék húsz százalékra is várhatóan még az idén megkötik a befektetőkkel a szerződéseket, így megtelik az első nagyváradi, modern ipari park mintegy 120 hektáros területe.
A szombati nap második szekcióján, délután Lánczi Péter a budapesti Mathias Corvinus Collegium tevékenységét és az intézet által nyújtott lehetőségekről beszélt, míg Gönczi József, a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) alelnöke és Kapy András, a nemrég nemzetközileg is elismert és kitüntetett nagyváradi Axosuits cég tulajdonosa az ötletek megvalósításáról beszéltek Hogyan lesz egy ötletből sikertörténet? című előadásukban.
Szombaton este diákszövetségek kerekasztal- beszélgetésével ért véget a program. Az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége képviselői a hallgatók lehetőségeiről, a cserediákprogramok tapasztalatairól osztották meg álláspontjukat.
Népújság (Marosvásárhely)

25 éves a Lorántffy
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából hívtuk ünnepelni a vásárhelyieket. Sokan elfogadták meghívásunkat, pedig hétköznapot írtunk. Megtisztelt jelenlétével Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, dr. Csige Sándor Zoltán is több konzultársával, a polgármesteri hivatal részéről dr. Csegzi Sándor, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Társaság, pedig szépszámú küldöttséggel volt jelen, élén Kerényi Györggyel, a társaság elnökével.
Születésnapi ajándékokat is kaptunk: a közönség sok tapsát, Marosvásárhely polgármesteri hivatalának évfordulós oklevelét a köz hasznára kifejtett tevékenységünkért, Nagy Miklós Kund művészeti író akár érdemszózatként is elkönyvelhető meleg hangú, az egyesületünk tevékenységét méltató beszédét, az EMKE marosvásárhelyi fiókjának díszoklevelét a magyar közösség szolgálatában kifejtett tevékenységünkért, és sok-sok virágot.
Mi sem maradtunk adósok. Ünnepi műsorral készültünk: a Napsugár néptáncegyüttes táncával és a Bekecs táncegyüttes elegáns, palotás táncával bizsergette meg a közönség talpát. Bevontuk az idei rendezvényeinken díjazott diákokat is, így Mezei Zsolt, a paniti Kádár Márton Általános Iskola tanulója, népdalokat énekelt, Szalma Szilárd, a Bolyai iskola diákja Reményik Sándor-verset adott elő, a Művészeti Líceum két diákja, Pethő Rebeka fuvolán és Pethő Csaba gitáron Liber-tangót játszott, és fellépett az operettvetélkedő ifjú nyertese is, Siklódi István. Kilyén Ilka és Kilyén László színművészek műsorvezetése és szavalatai az előadás méltóságteljes hangulatát fokozták. Majd, akikre mindig számíthatunk, és akik nélkül már el sem képzelhető kulturális műsoraink szervezése, Trózner Kincső és dr. Buta Árpád duettjei röpítettek magasba. Végül a hangulatot a Bánk bán opera nagyáriájának előadásával dr. Buta Árpád tette magasztossá. A megemlékező est szerkesztése Kilyén Ilka, az egyesület alelnöke munkájának eredménye.
Visszatekinteni az elmúlt évekre csak megelégedéssel tudunk. Sok munka, kitartás áll az egyesület mögött, amely nem tudott volna 25 éven át megmaradni, ha nincsenek olyan emberek, mint Gellért Márta, aki már az egyesület születésénél ott bábáskodott, az első elnöknők, néhai Kerekes Tóth Erzsébet, aztán Szekeres Erzsébet Katalin, aki most is féltőn figyeli munkánkat, vagy akik menet közben társultak az egyesülethez és váltak kitűnő vezetőkké, mint Incze Vanda, vagy a jelenlegi elnöknőnk, Náznán B. Olga, aki jó szervezőmunkájával összefogja a maroknyi csapatot. Nem hagyhatjuk ki az egyesület tagjait sem.
Ünnepi szónoklatot nem tartottunk, de hálásan köszönjük mindenki segítségét. Talán azért nem volt nehéz ez a 25 év, mert sok jó ember állt mellettünk, akikkel gondjainkat megoszthattuk. Ezért tudunk bizakodon még a jövőbe is nézni!
Köszönjük támogatóinknak, a Maros Megyei Tanácsnak, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, a Tak Agrozoot Kft.-nek, a médiának, sok vállalkozónak és magánszemélynek, akik vállunkra tették kezüket, vagy hónunk alá nyúltak akkor, amikor szükségünk volt segítségükre, bátorításukra.
Szükségünk lesz továbbra is mindenki bátorítására, pártfogására, jelenlétére, elismerésére, mert így érezzük leginkább, hogy igénylik azt, amit csinálunk, hogy szeretnek minket.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)

Az egyetem utáni munkavállalás témáját járta körül a 14. MIÉRT Akadémia mintegy 150 résztvevője
Tizennegyedik alkalommal szervezte meg a hétvégén a MIÉRT Akadémiát a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és tagszervezete, a Bihar Megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). A december 4–6. közötti szakmai programra ezúttal is a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a Perla Szállóban került sor, ahol az egyetem elvégzése utáni munkavállalás témáját járta körül a mintegy másfélszáz résztvevő.
A pénteki megnyitón jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor szövetségi elnök, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Debreczeni Sándor, a MIÉRT Akadémia főszervezője, a BTIET elnöke.
A megnyitót követően Kelemen Hunor Tiszta lappal a politikában – Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. Az RMDSZ elnöke arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy vegyen részt a helyi közélet alakításában és munkájával a közösségépítést szolgálja.
Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke arra kereste a választ, mit ér a diploma, és hogy a magyarországi fiatalok körében milyen tendenciák érvényesülnek az egyetem alatti és utáni munkavállalás terén.
Szombaton Veres Valér egyetemi docens, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzora és Székely Tünde, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje arról értekeztek, jellemzően milyen hátterű hallgatók érkeznek továbbtanulás céljából az általuk képviselt egyetemekre, ugyanakkor hangot adtak azon meggyőződésüknek, miszerint a legfontosabb, hogy az egyetem elvégzését követően merre halad tovább a fiatalság, melyek a munkavállalási terveik.
Antal Lóránt, Biró Rozália szenátor és Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke a jelenlévőket álmaik megvalósítására, az itthon maradásra ösztönözték, azt javasolván, merjenek vállalkozni.
Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere a bihari megyeszékhely iparának bővítéséről beszélt, a budapesti Mathias Corvinus Collegium tevékenységét és az intézet nyújtotta lehetőségeket Lánczi Péter mutatta be, továbbá Gönczi József, a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) alelnöke és Kapy András a nemrég nemzetközileg is elismert és kitüntetett nagyváradi Axosuits cég tevékenységét ismertették a Hogyan lesz egy ötletből sikertörténet? című előadásukban.
A diákszövetségek kerekasztal-beszélgetésével ért véget a hétvégi program: az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége képviselői a hallgatók lehetőségeiről, a cserediákprogramok tapasztalatairól osztották meg álláspontjukat.
Nyugati Jelen (Arad)

Regionális honismereti találkozó
Immáron hagyományszámba megy, hogy minden év decemberében megrendezzék a Regionális Honismereti Találkozót, amelynek keretében a régió helytörténészei egymást kölcsönösen informáló összejövetelen számolnak be utóbbi időben végzett tevékenységükről, terveikről, javaslataikról, akár a közös munkát is előrevetítő elképzeléseikről. Az ilyen összejövetelekre eddig minden alkalommal Szegeden került sor, tavaly azonban felmerült, hogy máshol is meg lehetne azokat szervezni – ekkor javasolta Matekovits Mihály Aradot, aki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökeként főszervezője is lett találkozónak.
Idén valóban Arad – közelebbről a Csiky Gergely Főgimnázium és igazgatója, Hadnagy Éva – volt az esemény vendéglátója.
A december 4-én délután a líceum tanári szobájában tartott összejövetelen jelen voltak a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület (CSMHE) és tagszervezetei, az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Dugonics András Alapítvány tagjai, Temes és Arad megyei helytörténészek.
A vendégeket és megjelenteket Matekovits Mihály, Bognár Levente aradi alpolgármester, Hadnagy Éva igazgató, Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes, leendő RMPSZ megyei elnök és Páll Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a CSMHE elnöke köszöntötte. (Pellegrini Miklós egyebek közt elmondta, hogy Arad megyében 15 településen folyik magyar nyelvű oktatás.)
A köszöntők után több résztvevő – Balla Tamás, a Temesvári Bartók Béla Líceum és a Gerhardinum Katolikus Líceum tanára, dr. Erdei Ildikó, a Temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója, Endrész Erzsébet, a Kiszombori Kiss Mária Honismereti kör képviselője, Gergelyné Bodó Mária, a CSMHE és az Anyanyelvápolók Szövetsége, Kiss-Pataki Adél a temesvári Bartók líceum részéről, Puskel Péter aradi helytörténész, Szanka József a Szegedi Meritum Kulturális és Művelődési Egyesület, Szatmári Sándor, Urbancsok Zsolt a Szirbik Miklós Egyesület és a Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület (Makó) képviseletében, Olasz Angéla, Jámbor Ilona és dr. Muntean Raul Tibor aradi helytörténészek szóltak aktuális kérdésekről. A beszélgetés moderátora Károlyi Attila tanár, a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium aligazgatója volt.
A félnapos, eredményes találkozó a Szabadság-szobor előtti tisztelgéssel zárult, majd az aradi RMPSZ vacsorán látta vendégül a résztvevőket.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Táplálék a léleknek – Ismét megszervezték az év végi vásárhelyi tárlatot
A szokásos helyszín, a marosvásárhelyi Kultúrpalota helyett ezúttal a vármúzeum földszinti szobáiban rendezték be a Maros megyei képzőművészek szokásos év végi tárlatát, amelynek immár több mint hatvanéves hagyománya van.
A Maros megyei képzőművészek év végi szokásos közös tárlata idén a Kultúrpalota kiállítótermei helyett a marosvásárhelyi vármúzeum földszinti szobáiban tekinthető meg.
A szombaton megnyílt kiállításon főleg festmények és kisplasztikák láthatók, olyan ismert képzőművészektől, mint Gyarmathy János, Nagy Dalma, Haller József, Barabás Éva, Nagy Zsuzsanna, Bálint Károly, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kántor Zita, Kuti Botond, Sajgó Ilona, Kiss Levente, Moldován Mária, Kozma Rozália, illetve fiatal pályakezdők, például Szabó Anna Mária alkotásai.
A tárlatnyitón Mana Bucur egyesületi elnök köszöntötte a jelen lévő művészeket és művészetpártolókat, majd Nagy Miklós Kund művészeti író vette át a szót, és fejtette ki gondolatait a kiállítás kapcsán. Elmondta, bár szokatlan helyen szervezték meg a szokásos téli tárlatot, az semmit sem von le annak értékéből, sőt a történelmi környezet, a szobákban látható régi bútordarabok, a múzeum tárgyai, a termek különleges beosztása, a boltívek még különlegesebbé teszik a látnivalókat. Három helyiségben helyezték el a munkákat.
Nagy Miklós Kund elmondta azt is, hogy az a pár óra volt a legérdekesebb, a legizgalmasabb számára, amikor egy nappal korábban berendezték a tárlatot, a festményeknek megtalálták a legmegfelelőbb helyet. Először a kisplasztikákat helyezték el, és mivel egyik sem volt még felcímkézve az alkotók nevével, a korábbi tudására, a művészek stílusának felismerésére hagyatkozva találgatta, hogy melyik mű kihez tartozik.
Arra is kitért a méltató, hogy ez a hagyomány, az év végi találkozás már több mint hatvan éve szokása a Maros megyei, illetve tartományi képzőművészeknek. „Jó, hogy idén sem maradt el, és a művészetkedvelők egész hónapban, illetve januárban is megtekinthetik a színes, változatos, gazdag kiállítást” – tette hozzá Nagy Miklós Kund.
A művészet üzenetéről, a társadalomban betöltött szerepéről Radu Florea kiállító osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Elmesélte, hogy volt egy látomása: az élelmiszerrel megrakott szatyrokat cipelő emberek egy-egy képzőművészeti alkotást visznek, festményt, grafikát, kisplasztikát, nemcsak a fizikai táplálékukról gondoskodnak, de arról is, amire azért van szükség, hogy lelkileg jobban érezzék magukat. Mert a művészet felülemelkedik a hétköznapi gondokon, a mindennapi politikán, a különféle csatározásokon – hangsúlyozta. Ha haza nem is viszünk túl gyakran műalkotást, menjünk és tekintsük meg a kiállítást, azzal is gazdagabbakká válunk – hangzott el a tárlatnyitón.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Uniós ellenszélben is folytatni kell a kisebbségi politizálást
„Uniós ellenszélben kell folytatni az kisebbségi politizálást, hiszen olyan időszakot élünk, amikor a nyugat-európai közösségek újból hajlamosak arra, hogy összemossák az őshonos nemzeti kisebbségek tematikáját azokkal az új kihívásokkal, amelyek a migrációs válságból adódnak” – fogalmazott Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő a Magyar közösségek esélyei a Kárpát-medencében című találkozón, amelyet csütörtökön Pozsonyban tartottak.
A Csáky Pál európai parlamenti képviselő meghívására szervezett beszélgetés központi témája az erdélyi és felvidéki magyarság helyzete volt, de a két európai politikus kitért az új európai kihívásokra is.
„Idén, fennállásának és munkásságának 25. évfordulóját ünnepelte az Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Románia parlamentjében, a Szövetség az egyetlen olyan politikai alakulat, amely 25 esztendeje ugyanazon elnevezéssel és az alapértékeit megőrizve, változatlan programmal és célkitűzésekkel van jelen a romániai parlamenti és politikai porondon. Az egység megtartása olyan célkitűzés az RMDSZ számára, amelyet az évről évre, választásról választásra jelentkező kihívások ellenére, mindig sikerül teljesíteni” – hangzott el Winkler hozzászólásában.
A részvevőknek az etnikai politizálás elvével kapcsolatos kérdéseire válaszolva az RMDSZ európai parlamenti képviselője elmondta: a romániai magyar közösség túlnyomó többsége úgy értékeli, hogy ez az egyetlen járható út a magyar érdekképviselet megőrzésére. „A romániai politikai pártokba való betagolódás nem jelent alternatívát az etnikai politizálásra, mert a romániai politikai pártok, még 25 év elteltével sem érték el azt a szintet, hogy programjukban, politikai kínálatukban kisebbségvédelmi fejezeteket fogalmazzanak meg és egy reális, tartalmas és őszinte ajánlattal forduljanak a romániai magyar közösséghez. Ezt a kérdést a továbbiakban is így látjuk, szükségünk van úgy az etnikai politizálás elvének megtartására, mint pedig az egység megőrzésére. Ezen meggyőződésünkben a közösségünk is folyamatosan megerősít bennünket, hiszen az elmúlt évek választásainak alkalmával, az RMDSZ a romániai magyar szavazatok 85 százalékát tudta folyamatosan megszerezni, akkor is, amikor magyar versenypártokkal kellett megküzdeni a magyarok szavazataiért” – magyarázta Winkler az EP-képviselő sajtóirodájának beszámolója szerint.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kelemen Hunor: jogos magyar követeléseket is veszélyként könyvelhetnek el
„A román média nagy része jelenleg a kollektív bűnösség elve alapján tálalja az ügyet, ami azt eredményezheti, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyvelheti el a román társadalom” – jelentette ki a merényletkísérlettel gyanúsított kézdivásárhelyi Beke István letartóztatásáról Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta, az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a kézdivásárhelyi ügyben konkrét és gyors eljárás közepette döntés szülessen. Mint mondta, nincs elegendő információja az esetről ahhoz, hogy sommás megállapításokat tegyen, de semmi olyat nem fogadhat, ami erőszakhoz vezet. „Minden kérdésről észérvekkel kell vitázni, legyen az az autonómia vagy a közösségi jogok” – fogalmazott.
Kelemen Hunor szerint amikor az érzelmek lecsillapodnak, arról kell ismét beszélni, hogy miből fakadnak a magyarok elégedetlenségei. „Vajon nem abból-e, hogy a román állam nem tartotta és tartja be közel száz évvel ezelőtt tett ígéreteit?” – tette fel a kérdést.
A radikalizmus erdélyi terjedéséről megjegyezte: amióta a Jobbik és a Jobbikhoz kötődő szervezetek megjelentek Erdélyben, „van olyan érzése az embernek”, hogy nő a radikalizmus, de ez nem nagyobb mértékű, mint bármelyik más társadalomban.
Sikertörténet-e a DNA?
Arra a kérdésre, hogy sikertörténetnek tartja-e a korrupcióellenes ügyészség (DNA) működését, a politikus kijelentette: nem lehet kétségbe vonni DNA fontosságát, de az intézmény tevékenysége több kérdést is felvet. Az egyik az, hogy a DNA-nak nem sikerült felszámolni a korrupciót, ehhez az általános mentalitásnak kell megváltoznia.
„A politikai osztály csak leképezi a társadalmat. (…) De amíg szinte naponta csuknak le polgármestereket, minisztereket, addig újabb és újabb korrupciós ügyekre derül fény. Sokan ma is kenőpénzeket vesznek el, holott tisztában vannak a korrupcióellenes offenzívával” – magyarázta.
Másfelől az RMDSZ elnöke szerint fennáll a gyanú, hogy a korrupció elleni harc leple alatt politikai leszámolás is történik. „A kommunisták által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának a leállítása is a DNA-hoz kötődik. A csíkszeredai és gyergyószentmiklósi polgármesterek esetében is utólag derült ki, hogy nincs szó korrupcióról, kifogásaink jogosak az ügyészség munkájával kapcsolatban” – sorolta Kelemen Hunor.
Arra a felvetésre, miszerint nem jó üzenet a román társadalomnak, ha az RMDSZ kommunikációja azt sugallja, hogy a magyar politikusok elleni eljárás minden esetben magyarellenes akció, a politikus leszögezte: az RMDSZ mindig igyekszik árnyaltan, pontosan fogalmazni, de ez nem mindig jön át a médián. „Ha valaki a román hírtelevíziókat nézi, akkor láthatja, milyen gyorsan tudnak magyarellenes hangulatot kreálni olyan ügyekből, amelyek valójában nem ügyek” – tette hozzá.
maszol.ro

Megjelent az Erdélyi Gyopár idei utolsó lapszáma
A legnagyobb erdélyi magyar turistaszervezet, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) tizenöt osztálya számos tevékenységet végez, ezekről olvashatunk az egyesület kiadványában, az Erdélyi Gyopárban.
Az egyesületi hírek rovat ezúttal még gazdagabb, hiszen az is olvasható benne, hogy kalákában készült el a várfalvi EKE-vár új kerítése, illetve hogy iskolásokkal ismertetik a turistaság folyóiratát ennek szerkesztői rendhagyó földrajzóra keretében.
Szintén a diákság fontosságát hangsúlyozza a szervezet, amikor jelentős teret ad az ő írásaiknak. Így folytatódik e lapszámban az EKE-napi pályázatok közlése, és szintén ifjú hölgy tollából olvashatják az Egy kalandokkal teli hétvége a Retyezát-hegységben című írást.
Többéves hagyománya van, „nagycsoportos” korba lépett a Cenk alatti Csütörtöki séták sorozata, ahol nem csak az izmok erősödnek, a magyarságtudat is izmosodik. Ez az írás áll szemben a teljesítménytúrákat bemutató kötet ismertetőjével, melyhez szépen illeszkedik a Szélárnyékban rovatban bemutatott menedékház-ismertető is. Komótosan, társaságban, gyorsan a célba és fel, fel minél magasabbra – mindegyik vágy sajátja az ekésnek. De nem veti meg a természetjáró a táj emberét sem, így a Vajdán is szétnéz, de akár külföldre is kikacsint. Túratársaink Portugáliába és Albániába kirándultak.
Az Erdélyi Gyopár lehetőséget ad, hogy gondolatban ellátogassanak olvasói a Csukási Tigájok Természetvédelmi Területre, a zsögödfürdői borvízforrásokhoz, hogy felismerjék a téli csillagképeket, és közben GPS-ismereteket szerezhetnek, hogy el ne tévedjenek.
Ráadással is szolgál a Gyopár így, az év utolsó kiadványában: meteorológus oszt meg statisztikai adatokat arról, milyen hideg is volt a korábbi esztendőkben, bizonyítva, nem vicc, hogy a télnek foga van.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület kéthavonta megjelenő, természetjárás, honismeret, környezetvédelem témaköröket felölelő kiadványát az EKE-osztályokon lehet megvásárolni!
maszol.ro

Egymást hibáztatja Borboly és Bunta az egynyelvű helységnévtáblák ügyében
Tervezési-kivitelezési „baki” csúszott a 132-es számú megyei út Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár szakaszának felújításába: csak román nyelvű helység- és útjelző táblákat helyeztek ki. A december 7-ei rendkívüli ülésén elhangzottak szerint a megye önkormányzata saját költségén cseréli kétnyelvűekre a feliratokat. A tervek elfogadásáról Hargita Megye Tanácsának korábbi elnökét, Bunta Leventét kérdeztük.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke Borboly Csaba elnök jelenlétében a rendkívüli ülésen elmondta: az év végéig befejeződő, európai uniós finanszírozású korszerűsítést számos nehézség után sikerült elvégezni. Felszámolták a munkálatokra 2009-ben szerződést kötött konzorcium cégeit, ami miatt nem lehetett folytatni a kivitelezést, így szerződést kellett bontani, amire 2012-ben került sor. 2012-től 2013 májusáig a folyamatos óvások miatt többször elindított közbeszerzési eljárásoknak nem volt eredményük, így két évig szünetelt a kivitelezés.
Még 2007-ben (Bunta Levente elnöksége idején) fogadta el az akkori megyei tanács a tervet, amelyben egynyelvű helységnévtáblák szerepeltek. A jelenlegi alelnök, Barti Tihamér szerint nem kérdés, hogy a kétnyelvűséget be kell tartani.
A felújított út hossza 26,6 kilométer, a projekt összértéke közel 65 millió lej. Jelenleg már csak a szentegyházi gyár előtti híd elkészítése van hátra, így a kivitelezés mintegy 90 százalékban elkészült.
A fentiekkel szemben Bunta Levente polgármester, Hargita Megye Tanácsának egykori elnöke állítja: az elmúlt időszakban elég sok mellébeszélés jelent meg a jelenlegi megyei önkormányzat részéről. Ez csak egy a sok közül. „Tudni kell, hogy még 2008-ban hátra volt hagyva egy 15 millió eurós kivitelezési szerződés, de a munkát a mai napig nem tudták befejezni. Most egy nagyon furcsa magyarázkodásba kezdenek, amikor a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyva egynyelvű helységnévtáblákat helyeztek ki. Elég szánalmas, ilyenkor férfiasan be lehet ismerni, hogy tévedtünk” – mondta el Bunta. „Egyébként is tudnivaló, hogy a műszaki terv nem szokott kitérni ilyen részletekre, ezért is nevetséges a megyei tanács viszonyulása. Szégyellni kellene, hogy egy ilyen beruházás kivitelezéséhez nyolc évre van szükségük, amit más körülmények között egy, esetleg két év alatt el lehetett volna végezni” – tette hozzá.
„Sajnos politikai rossz szándékot feltételezek, térségek közötti ambíciókat” – közölte Bunta Levente. „A térségi ambíciókat félre kell tenni, és a közösség érdekét kellene szem előtt tartani. Nem méltó egy megyei vezetőhöz, hogy így viszonyuljon egy beruházáshoz. Mindez hozzá nem értésre utal” – közölte szerkesztőségünkkel a beruházási tervek elfogadásának idején tisztségben lévő egykori tanácselnök.
Szőke László
Székelyhon.ro

Dupla 70-es életműkiállítás
A Képzőművészeti Múzeumban kedd délután nyitották meg Zagyva László és Z. Erdei Anna közös tárlatát.
Két kitűnő, Szatmárnémetiből elszármazott képzőművész közös életmű-kiállítását nyitották meg kedd délután a Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén, a Vécsey-házban. A közös tárlat egy sorozat része, a művészházaspár tagjai közös tárlatot tartottak Nyíregyházán, Marosvásárhelyen és most Szatmárnémetiben.
Mindhárom várossal szoros a kapcsolatuk, hiszen most Nyíregyházán élnek és ott teljesedett ki életművük. Marosvásárhelyen értek igazi képzőművészekké, Szatmárnémeti pedig a kezdetet, a kiindulópontot, azokat az érzelmi, lelki tartalékokat jelenti, amelyek minden művészt egy életen át elkísérnek. A kiállítás kapcsán még fontos tudni, hogy dupla 70-es tárlatról van szó: a szobrászművész és a grafikusnő is nemrég töltötte be a kerek évszámot.
Muhi Sándor grafikus, mint művészettörténész és a kiállítók régi jó barátja beszélt munkásságukról, művészetükről.
"Erdei Anna alaposan ismeri és kamatoztatja alkotómunkájában a hagyományos grafikai eljárásokat, készít rézkarcokat, linóleummetszeteket, kollázs nyomatokat, tervezőgrafikai munkái kifinomult ízlésvilágról, szakmai igényességről és a képzőművészeti eszköztár alapos ismeretéről vallanak, de egyéniségéhez sokkal közelebb jár a rajz. Elsősorban szénnel, ritkábban pasztellel dolgozik. A líraiság talán pasztellképein érvényesül leginkább, ezek többségét a táj, a közvetlen környezet ihlette, de itt, ezekben a munkákban se tagadja meg önmagát. Fekete, barnás-vörös vonalhálókkal átszőtt felületei úgy tűnik kiválóan alkalmasak az egyéniségén átszűrt közvetlen élmények közvetítésére" - mondta Muhi.
"Zagyva szobrai a technikai, formai változatosság ellenére (hiszen dolgozik bronzba, kőbe és fába) egységes összképet mutatnak, alapos anatómiai ismeretekről, műgondról, olykor humorérzékről árulkodnak. Ez utóbbi, megítélésem szerint alkotásainak egyik fontos, meghatározó jellegű erénye. A humor az ő esetében sohasem bántó gúny, hanem olyan nemes irónia, olykor önirónia, amely közelebb hozza alakjait a nézőhöz, aki ezek sutaságában, kiszolgáltatottságában önmagára ismerhet. Kedvenceim közé tartoznak a nyíregyházi városközpont közelében álló oszlopszobrai, a mitológiát idéző fa faragásai, illetve a Dudás címet viselő sorozata, amelyeken a művész humora fokozottan érvényesül. Az nem véletlen, hogy Zagyva László kiváló éremművész, alkatilag szinte predesztinált erre a területre. Érmein a kiváló portrék mellett bohócok, mitológiai állatfigurák, épületrészletek, és az otthonát, házát lécenként összehordó, kiszolgáltatott ember mindennapi küzdelme elevenedik meg. E sorok írója számára kisebb, élményekkel gazdagító kaland volt ennek az anyagnak a körbejárása" - magyarázta Zagyva László alkotói munkájáról régi barátja, Muhi Sándor.
szatmar.ro

Van-e „székely terrorizmus”?
Még a mangalicaólat is feldúlta a román titkosszolgálat
Múlt kedden a Bukaresti Táblabíróság eleget tett a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) kérésének, és harmincnapos vizsgálati fogságba helyezte a kézdivásárhelyi Beke István Attilát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi vezetőjét. A székely fiatalembert december 1-jén hajnalban tartóztatták le, azzal vádolva, hogy nagy mennyiségű pirotechnikai eszköz segítségével robbantásra készült a Románia nemzeti ünnepe alkalmával szervezett katonai parádén.
A nyomozók a székely fiatalember baráti körét is alaposan felderítették, némelyiküknél házkutatást is tartottak. Kézdisárfalván például átugrottak Szabó Ottó amatőr festő, karateedző kerítésén is (a férfi utána kinyitotta a kaput a tizennyolc tagú, nyomozókból, csendőrökből és kommandósokból álló különítmény előtt, mondván, úgy könnyebb közlekedni), sáros bakanccsal végigcaplattak az edzőterem tatamiján, a műteremben hosszasan tanulmányozták a vásznak alapozásánál használatos csontenyv-granulátumot (nem robban), a pácolóporokat (azok sem), feldúlták a mangalicaólat, aztán távoztak. Az amatőr festő parittyáját és muzeális kardjait nem kobozták el.
A román sajtó értesülései szerint a HVIM kézdivásárhelyi tagjai októberben kezdték el tervezni a „merényletet", vagyis azt, hogy a városközpontban Románia nemzeti ünnepén működésbe hoznak egy petárdákból összeállított robbanószerkezetet, amelyet a katonai parádé útvonalán egy szemeteskukában kívántak elrejteni. A gyanúsított állítólag azt mondta, a bombát úgy is fel tudja robbantani (mobiltelefon segítségével), hogy sem ő, sem a családja nem lesz a városban. A Mediafax úgy tudja, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) október 23-án tett feljelentést a terrorizmus elleni igazgatóságon a HVIM helyi szervezete ellen. A titkosszolgálat ebben úgy fogalmazott, hogy a csoport tagjai „közvetlen kapcsolatban állnak a magyar szélsőséges Jobbik politikai alakulat és a magyar Alkotmányvédelmi Hivatal által terrorista jellegű szervezetként megbélyegzett Betyársereg" vezetőivel.
Beke István látványos letartóztatása után a szenzációt szimatoló román hírtelevíziók megszállták a háromszéki város főterét, a bukaresti stúdiókban pedig habzó szájú publicisták elmélkedtek a székely terrorizmusról. A magyarok elleni gyűlöletkampányból lapunk és e sorok írója sem maradhatott ki: sokszor – és pontatlanul – idézték az ezeken a hasábokon december 1-jén megjelent publicisztikát a román nemzeti ünnepről. Legfőképpen ezt a mondatot sérelmezték: „Európának ezen a fertályán úgy alakult, hogy ami nagy öröm az egyiknek, óriási bánat másnak – magyar ember (legyen erdélyi vagy akár anyaországi) nem tud tiszta szívvel ünnepelni ezen a napon." Arról már nem beszéltek, hogy a jegyzetben megjósoltam: idén december 1-jén is újabb magyarellenes provokációkra számíthatunk.
Nem kellett sokat várni, és szerencsére megjelentek a józanabb hangok is. Cristian Tudor Popescu a Digi 24 hírtelevízión péntek este arról beszélt: logikusan gondolkodva a román titkosszolgálat érvelése nem áll meg a lábán, viszont súlyos hatása lett, mert a letartóztatás nyomán Kézdivásárhelyen utcára mentek az emberek, hogy megvédjék Beke Istvánt. (December 2-án délután spontán módon több száz ember verődött össze a város főterén, majd vonult a polgármesteri hivatal, a városi rendőrség, a bíróság és az ügyészség elé, hogy tiltakozzon a fiatalember meghurcolása ellen. Fiatalok, középkorúak, idősek, nők és férfiak együtt követelték, hogy a román hatalom illetékes szervei vessenek véget a magyarok ellen irányuló, a kisebbség megfélemlítését szolgáló intézkedések ellen.)
A román újságíró szerint az SRI munkatársai azt akarták bebizonyítani nyugati kollégáiknak, akik a valódi terrorizmus ellen harcolnak, hogy ők is éberek, és teszik a dolgukat. Valóban elgondolkodtatóak a román publicista érvei: ha igaz az SRI érvelése, és a hajnali négykor letartóztatott székely fiatalember valóban robbantani akart aznap délelőtt, akkor miért nem volt összeszerelve a robbanószerkezet? Azt még el kellett volna helyeznie a szemeteskukában – ezt fényes nappal tervezte egy olyan kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit? Ráadásul az első hírek még időzítőről, detonátorról is szóltak, de később kiderült, hogy ilyet nem találtak a fiatalemberre lecsapó kommandósok, csak nagyobb mennyiségű tűzijátékot – igaz, az erősebb fajtából, de még azok sem alkalmasak arra, hogy embert öljenek. És miért robbantott volna annak a városkának a főterén, ahol jó eséllyel barátai, rokonai, ismerősei tartózkodnak?
Az Átlátszó Erdély nevű világhálós médium időközben megszerezte az előzetes letartóztatási jelentés szövegét. Eszerint a kézdivásárhelyi HVIM elnökének lakásán 195 darab FP3-as típusú petárdát találtak – ezek darabonként 3 gramm robbanóanyagot tartalmaznak, és a román törvények szerint közepesen veszélyesnek minősülnek, így ilyeneket csakis tűzszerészengedéllyel rendelkező személyek birtokolhatnak. A petárdákat egyébként interneten rendelte egy román cégtől tavaly szilveszterre, de azok tíz hónapos késéssel (!) érkeztek meg.
A DIICOT szerint az akció ötlete egy, az SRI által lehallgatott, 2015. október 10-ei találkozón körvonalazódott – itt az egyik vármegyés felvetette, hogy egy robbanószerkezetet kellene elhelyezni és felrobbantani a román nemzeti ünnepen rendezett felvonuláson, december 1-jén. Majd hozzátette, neki otthon van is egy doboz petárdája, amit erre lehetne használni. Az is érdekes, hogy a kézdivásárhelyi fiatalembernek tévé- és rádiójavító vállalkozása van, így természetesen sok elektromos kütyüt találtak nála a házkutatás során. Azt is ellene használják, hogy rendszeresen űzi az airsoft nevű hobbisportot, így a román tévék lövöldözős fotókat tudtak mutatni róla, amelyeken katonai ruhára hasonlító öltözetben szerepel – arról már kevesebb szó esett, hogy ezt a sportot légfegyverekkel játsszák, és lényegében veszélytelen.
Az Átlátszó által közölt iratból az is kiderül, hogy a hatóság nem terrorakcióként kezeli az ügyet (ahogy ezt először beharangozták), hanem az alkotmányos rend felforgatására tett kísérletként. Az Europa FM kereskedelmi rádió nagy hallgatottságú műsorában, a Románia élőben című betelefonálós adásban a riporter megjegyezte: nem szokás, hogy a titkosszolgálatok a sikeresen meghiúsított merényletkísérletekről ilyen részletesen beszámoljanak. Franciaországban csak a Charlie Hebdo- és a Bataclan-terrortámadás után tudta meg a közvélemény, hogy az év során hat másik kísérletet akadályoztak meg a titkosszolgálatok, és ezekről semmilyen más részletet nem hoztak nyilvánosságra. Mi a cél, tette fel a kérdés a műsorvezető: vétkessé nyilvánítani egy egész nemzetet, a magyarokat? Feltépni a történelmi sebeket, amelyek még be sem gyógyultak? Még jobban izolálni a Székelyföldet, hogy a románok ne merjenek odamenni? Mit kellene tenni a két nemzet megbékéléséért?
Nem tudom, mit akartak pontosan a kézdivásárhelyi hatvannégy vármegyések. Azt tudom, hogy nem áll távol tőlük a hőbörgés, de hülyének lenni alapvető emberi jog: a fantáziabűnöket egyelőre nem büntetik, így amíg nem csináltak semmi törvénybe ütközőt, addig őket is megilleti az ártatlanság vélelme. Nagyon úgy tűnik, a román hatóságok túlreagáltak valamit, de ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. A cél ugyanis évek óta világos: katonai parádéval, óriási román zászlóval, álterroristával vagy Isten tudja, mivel, de provokálni, amikor csak lehet.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet,

Sepsiszentgyörgyön is tüntettek
Mintegy kétszázan gyűltek össze tegnap Sepsiszentgyörgy főterén, hogy a kézdivásárhelyi Beke István Attila szabadon bocsátását követeljék, illetve tiltakozzanak a titkosszolgálatok és a román média manipulációja, hazugságai ellen.
Az épülő főtéren összegyűltek közül többen székely zászlóval érkeztek, kék-arany karkötőt viseltek, néhányan csillagszórót gyújtottak. A politikusokat MPP-s vezetők, volt és jelenlegi néppártosok képviselték, RMDSZ-es vezető nem volt jelen az eseményen.
Az akciót A Magyarság Megmaradásáért Szövetség nevében kezdeményező Bedő Zoltán röviden ismertette a megmozdulás célját: a román hatalom packázásai ellen tüntetünk, azt üzenjük, hogy nem félünk, nem lehet megfélemlíteni bennünket, az igazság mellett kiállunk. Ma Bekét viszik el, holnap bárkire sor kerülhet – figyelmeztetett. A románságnak is üzent: ne dőljenek be a médiából áradó uszításnak, fogjunk össze az igazságért, és vessünk véget a gyűlöletnek, amit sötét erők, a Securitate utódszervezetei szítanak, hogy a zavarosban folytathassák üzelmeiket, és eltereljék a lakosság figyelmét a gazdasági gondokról, arról, hogy mintegy ötmilliónyian az ország határain kívül kénytelenek megélhetést keresni, valamint a korrupcióról, ami a hatalmi köröket behálózza. Bedő ismertette a felvonulás útvonalát is – ezen módosítani kellett, ugyanis a Román Hírszerző Szolgálat előtt nem szabad tüntetni –, a tömeg a Kézdivásárhelyen immár több mint egy hete zajló tüntetésekről ismert jelszavakat skandálva a Kossuth Lajos utcán menetelt, majd a prefektúránál állt meg, végül a törvényszék épülete elé vonult. Beke Isti ártatlan, Székelyföld, csatlakozz!, Hol a bomba?, Hazudik a SRI, Hazug román média, Korrupt román hatalom, Igazságot akarunk!, Aki magyar, velünk tart!, Engedjétek szabadon!, Terrorista SRI – skandálták a résztvevők. A felvonulást rendőrök, csendőrök biztosították, átmenetileg lezárták a forgalmat azokon a szakaszokon, ahol vonultak a tüntetők.
A főtérre visszaérve imával, a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a tüntetés, amely a kezdeményezők szerint mostantól naponta zajlik majd Sepsiszentgyörgyön is, gyülekező 16 órakor a főtéren. Engedélyt egyelőre e hét végéig kaptak, de jövő hét elején újabb kérést nyújtanak majd be – közölte Bedő.
A hetedik nap Kézdivásárhelyen
Tegnap délután folytatódott a tüntetés Kézdivásárhelyen. A több száz fős tömeg a megszokott útvonalon – Gábor Áron tér, rendőrség, bíróság, ügyészség és főtér – vonult végig, és a lapunkban már többször is közölt jelszavakat skandálta. Miután visszatértek a főtérre, a Gábor Áron-szobor mögötti pódiumon Bíró Levente tanító, Németh Loránd Csaba állatorvos, Tódor Előd képzőművész és Beke Ernő szólt az egybegyűltekhez, majd Németh Loránd Csaba felolvasta azt a magyar és román nyelven megírt petíciót, amelyet Klaus Johannis államelnöknek, Dacian Cioloş kormányfőnek és a két házelnöknek juttatnak el. Az ügyvédi kiadások fedezésére a múlt héten elkezdődött gyűjtés ezen a héten is folytatódik, és a Beke István Attila szabadon bocsátása céljából kezdeményezett aláírásgyűjtés is elkezdődött. A tegnapi tüntetés szokás szerint a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
A bukaresti táblabíróság lapzártáig még nem tűzte napirendre a Beke István Attila előzetes letartóztatása ellen benyújtott fellebbezési kérést. (iochom)
Ezer lej adomány
Néhány óra alatt közel ezer lej gyűlt össze azon az adománygyűjtő akción, amelyet a Háromszéki Közösségi Alapítvány kezdeményezett az igazságtalanul meghurcolt Beke István Attila perköltségeinek fedezése és hazahozatala érdekében – tájékoztatott Bereczki Kinga, a HKA elnöke. Mint mondta, az adományozók között volt olyan nyugdíjas, aki két-három lejt tudott felajánlani, de akadt olyan is, aki Brassóból utazott Sepsiszentgyörgyre csak azért, hogy ily módon fejezze ki szolidaritását.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Növekvő érdeklődés (Gyere haza program)
Negyvenhárom kérést adtak le Sepsiszentgyörgyön az önkormányzat által ingyenesen használatba adható Borvíz utcai telkekre, és nyolc igénylő számára jóvá is hagyta a tanács a szerződéskötést: ők nemsokára nekifoghatnak a házépítésnek a város által jóváhagyott típustervek szerint.
A tanult fiatalok szülőföldön való boldogulását segítő Gyere haza program nem bizonyult igazán vonzónak: az előző években mindössze hét szerződést írtak alá, és ebből hármat fel is bontottak (mert a kedvezményezettek nem kezdték meg egy éven belül az építkezést). Egy ideig le is állt az egész, majd újra elindult, de nagyon döcögősen: a most elbírált kérvények zöme többéves, mindössze kettő új, és további hatot újítottak fel naprakész adatokkal. A városvezetés ezeknek is örvend, és reméli, a példa ragadós lesz. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A közérdek és a politikai önös érdek vékony mezsgye
Túl lassú a demokrácia?
A marosvásárhelyi könyvvásáron Zárug Péter Farkas egyetemi adjunktus, politológus Leviatán ébredése – Avagy illiberális-e a magyar demokrácia? című könyvét mutatta be Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője. A vita során a partnerek markáns véleményeket fogalmaztak meg a könyvben leírtakról és a magyarországi politikai helyzetről. Ennek szerkesztett változatát közöljük.
Karácsonyi Zsigmond: Amikor a könyvet olvasni kezdtem, részben megdöbbentem, részben pedig egyetértettem az ott kifejtettekkel. A téma annyira komplex, hogy nehéz eldönteni: valóban illiberális-e a magyar demokrácia?
Zárug Péter Farkas: Azzal kezdeném, hogy a vita arról, hogy illiberális-e a magyar demokrácia, az utóbbi egy évben, Orbán Viktor tavalyi tusnádfürdői beszédétől lángolt fel. Az illiberális egy műszó. Amikor pedig egy műszó keletkezik, akkor önmagában negatív dolgot jelent. Nincs olyan, hogy pozitív terrorizmus, hisz maga a terrorizmus a jelentéstartalma tekintetében negatív társadalmi jelenség leírását hordozza. Az illiberális kifejezés egy államra vagy demokráciára vonatkozóan valami olyan, ami nem feltétlenül demokratikus vagy valamiféle hibrid rendszer, demokrácia, diktatúra vagy autoriter rendszer közötti állapot. Az meg végképp furcsa, ha valaki a saját maga rendszerét nevezi meg így. Általában negatív jelzőket saját magunkra nem nagyon szoktunk aggatni. Sokan tehát azt nem értették, hogy milyen keretek között beszél a miniszterelnök a saját rendszeréről mint illiberális rendszerről.
– Néhányan az első olvasatra azt mondták, hogy könyved az Orbán-kormány bírálata, jobbról.
– A keret, amiben a bírálatot vagy az észrevételt megteszem, jellegzetesen konzervatív, és nem liberális. Arról az oldalról közelít, hogy meddig mehet el egy állam, amikor beavatkozik a társadalom életébe. És nyilvánvaló, kerestem és keresem a választ arra, hogy akkor ez most úgymond az illiberális kifejezés tekintetében azt jelenti-e vagy nem azt jelenti. A leviatán pedig egy biblikus szörny, amit nem biblikus szörnyként értelmezek természetesen: valójában nem más, mint az abszolút uralkodó. Az az uralkodó, akinek a teste, ha közelebbről nézzük a fedőlapot, sok pici emberfejből tevődik össze, vagyis magából a társadalomból, két kézzel fogja a jogart és a kardot, amivel irányítja ezt a társadalmat, miközben őt magát is a társadalom alkotja. Ez azért fontos, mert Orbán Viktornál a kétharmados támogatottságra való hivatkozás visszaköszön ebben, amint az állandó társadalmi legitimitásra való hivatkozás is. Az észrevételeimet – és gondolom, erről is fogunk beszélni – egyértelműen konzervatív alapállásból teszem meg. Azért tűnik úgy, hogy az illiberálissal szemben valamilyen liberális értéket akarok kvázi védelmezni, mert ezek mára az európai civilizációban univerzális értékek. Ugyanúgy értékeik a szociáldemokratáknak és a konzervatívoknak is, mert már olyan sok idő telt el az európai politikai életben, hogy beépültek civilizációs értelemben a szabadságjogokba, alkotmányos alapkérdésekbe, és mára már mindegyik eszmeáramlatnak alaptéziseivé váltak.
– Valóban a konzervativizmust kéred számon Orbán cselekedeteiben. A könyv két részből áll. Úgy is mondhatnám, hogy ez a könyv az első tanulmánynak a 2.0 kiadása, újraértelmezése. Három éve jelent meg az a tanulmány, amely a II. Orbán-kormány első két évét elemezte. Abban behozol két fontos fogalmat: az egyik a kormány, illetve a Fidesz hiperaktivizmusa a törvényhozásban, a másik pedig a pártkatonák beépülése a rendszerbe, ezt nevezed pártpretoriánizmusnak.
– Maradjunk akkor a Leviatán szemszögénél. A neoliberalizmust konzervatívként kárhoztatom, és most már nemcsak én, hanem mindenki kárhoztatja. Az Európai Unió 2004 utáni világában – az Egyesült Államokban már a ’90-es évek második felében – hihetetlen államleépítés ment végbe a nyugati féltekén. Minden, ami állami feladat volt, a piac részévé vált. A piac mindenhova benyomult, és minden egyes területen liberalizálást követelt. Ebből adódóan az államok szuverenitását végletesen meggyengítette. Olyan mértékben, hogy az állam mint társadalmi szerveződés, erő már nem tudta alapfeladatait ellátni. Az ideológia és a piac oldaláról hangos, zajos éljenzés fogadta, hogy mindenki mucsai, mindenki múlt századi, amennyiben nem ezt a piaci előrenyomulást és a piacnak a brutális deregulációs folyamatát támogatja.
2008-ban ez a rend összeomlik, és ebben a hirtelen keletkezett válságban mindenki az államhoz fordult. Az, aki korábban a leghangosabban kiabált, hogy az állam ne szabályozzon, hagyjon minket békén, elsőként jelentkezik, hogy meg kéne segíteni. Hirtelen a lufi, amit a neoliberalizmus fújt, kipukkadt, és valamilyen módon újra akarta az államot tematizálni. És ebben a pillanatban jelentkezik az európai politikai erőtérben a magyar Leviatán, aki kétharmaddal megszerzi a törvényhozást, és mindent, amit akar, pofázás nélkül. Nagyon határozott, az állam minden intézményét maga mögött tudva kezdi átalakítani a politikai rendszert, nem is kendőzi el. Itt nagyon kritikus vagyok.
– Voltak sikeres törvények is, többek között a határon túliaknak megadott állampolgársági kedvezmény, a gyorsított honosítási eljárás. Ugyanígy sikernek nevezhető a trianoni emléknap vagy az összetartozás napja, amelyek "hoztak is a konyhára", hisz a 2014-es választáson látszott, hogy a határon túli szavazók körében több mint 90 százalékos sikert ért el a Fidesz.
– Orbán nagyon gyorsan felismeri, hogy a tétova állam nem tud érdemben cselekedni, mert úgymond a demokrácia neki túl lassú. Az én félelmem az, hogy persze, túl lassú, de arra azért nem kapott felhatalmazást, hogy olyan gyorsan menjen, ahogyan ő akar. És ez a dilemma: kell-e egy beavatkozó állam, egy olyan állam, amely mondjuk, a piacot orrba vágja. Az én alapállásom, hogy itt Leviatán helyesen cselekszik, amennyiben végzi a feladatát, és a politika terjeszkedik túl Leviatán nevében, ott, ahol a saját érdekét nézi. Vagyis a közérdek és a politikai önös érdek bizony vékony mezsgye ebben az államban, amennyiben én birtoklok mindent. Mert én egyben politikus is vagyok, meg politikai pártot is képviselek, de egyben én magam vagyok az állam is idézőjelesen, és cselekszem, ahol kell a köz érdekében. No de, hogy ez meddig húzódik, hol húzódik, örök dilemma. Már Arisztotelésznél, Szókratésznél is dilemma volt. Nagy újdonság ilyen értelemben nincs.
Köztudott, eltelt 20 év, és a bankszektor korlátlanul gazdagodott a társadalom nyakán. Az elmúlt 25 esztendőben nem volt magánszemély, aki bankkal szemben Magyarországon pert nyert volna. Normális dolog ez? Normális dolog az, hogy a bankszektor egyfelől a társadalmat belekényszeríti abba, hogy kizárólag általa jusson pénzhez, s korlátozás nélkül, egyoldalúan bármikor, bármit megtehet? Nem normális. Normális dolog, hogy húsz éven át a nagy beruházásokért és munkahelyteremtésért és mindenféle neoliberális maszlag miatt a legnagyobb, legerősebb multik kaptak telket, adómentességet? Mi mennyi adómentességet kapunk? A lefizetett politikai elit pedig nem kéri ezt rajta számon.
– Számomra azért izgalmas a gondolatmeneted, mert a második, illetve harmadik Orbán kormány ennyire markáns elemzésével nem találkoztam még a liberális vagy a balliberális sajtóban sem. Bár egyes elemeit más kontextusban felleltem. Pl. a Simicska-ügyet, vagy a holokauszt-emlékmű körüli vitát.
– Köszönöm, amit mondtál, hogy ilyen markáns véleményt még a másik oldalon sem láttál. Sajnos, mindenki valamilyen politikai haszon mentén gondolkodik a kérdésről. A baloldali elemző is valamilyen politikai hasznot akar, és ütni akar ezen az oldalon. A másik meg akarja védeni, de neki belső indíttatás az, hogy ha egy mondatban nem védi meg háromszor a miniszterelnököt, és négyszer a Fideszt, akkor ő nem jó jobboldali. Ez agyrém. Értékek mentén kell állást foglalni, értékek mentén kell tisztázni azt, hogy mit miért, milyen módon tartok jónak, s emellett érvelek.
– A könyv erénye, hogy kimond kényelmetlen igazságokat is. Ugyanakkor furcsa a zsigeri viszonyulásod a balliberális kormányokkal szemben.
– Igen, de gyűlölet nincs, ez orientáció. Egy olyan zsinórmérték, amelyben viszonyul az ember. Én azt tanultam a szüleimtől, nagyszüleimtől, az itt jelen levő Bolyai Anna kutatótól, keresztanyámtól, hogy vannak zsinórmértékek. És ezek mentén ítéltetnek meg a cselekedeteid, meg más cselekedetei is.
– Úgy érzem, megvéded a liberalizmust mint értéket.
– Az értékek menetén ki kell álljon az ember. De ezt nem lehet úgy, hogy egyszer az érték fehér, utána fekete. Ez a fajta értékrelativista neoliberalizmus jutott el oda, hogy a homoszexuális is érték, és a heteroszexuális is érték. Ez nem elfogadható. Mást jelent a tolerancia. A tolerancia nem azt jelenti, hogy azonos mértékben, azonos léptékkel értéknek tartom azt is és annak oppozícióját is. Ez elmebaj. Én az értékek mentén való kiállásról beszélek.
– Értékről beszélünk. Mi ezt kérnénk számon, függetlenül attól, hogy illiberális államnak vagy másként nevezik.Ugyanakkor leírod, hogy ez a rendszer – a gazdaságot átszőve – a Fidesz körüli korrupciót termeli ki. Át lehet-e térni a saját pártkatonáin keresztül irányított országból egy értékeken alapuló adminisztrációra, országvezetésre?
– A korrupció nagyon fontos kérdés, de azt tisztázom, hogy egyébként a tekintetben, hogy egy rendszer illiberális-e vagy nem, a korrupciónak semmi köze nincs. Szingapúrban a világon a legalacsonyabb a korrupció. Vagyis van olyan illiberális állam, amelyikben a korrupció nagyon- nagyon alacsony, és van olyan, ahol nagyon magas. Például Törökország ebbe az irányba mutat. Tehát önmagában a korrupció kérdése nagyon fontos elem, és a társadalom–politika–állam viszonylatában nagyon fontos index, de nem döntőbírája annak a kérdésnek, hogy valami autoriter, diktatórikus vagy nem. Van olyan diktatúra, amelyikben nagyon kevés a korrupció, és van olyan demokrácia – beleértve az Egyesült Államokat is –, ahol meg nagyon magas.
– A párizsi merényletek után az európai államoknak változtatniuk kell a migrációs politikájukon.
– A migráció kapcsán most hol egy cselekvőképes és úgymond pártpretoriánus rendszerrel azonnal intézkedő kormány van, hol pedig a hagyományos értelemben vett liberális demokrácia, amelyik lassan, a kapuk között várva megtárgyalja, újra- meg újratárgyalja. Ami értéke ennek a rendszernek, viszont az én álláspontom szerint súlyos történelmi válságok kapcsán végzetes is lehet. Úgy látom, minél inkább ilyen külső fenyegetettség ér egy társadalmat, annál inkább elfogadottabbak lesznek a politikai önérdekek, és az mindig be lesz bújtatva amögé, hogy ez nem miattunk, hanem miattatok van, azért, mert gyorsan kell cselekedni. De az sem probléma esetleg, hogy egy államtitkár a saját cégén keresztül építtett meg 178 kilométer kerítést. Nemhogy nem baj, nagyon jó. Hál’ istennek, hogy itt volt, hogy be tudott szerezni ilyen gyorsan ennyi drótot, hogy föl tudta húzni. A társadalmi haszon nagyobb, mint a korrupció. És így lopakodik előre a politikai önérdek: minél nagyobb a külső fenygetettség, annál inkább meg lehet magyarázni. A társadalom nagy része látja, hogy másutt nagyobb bajok vannak, és azt mondja, jó a rendszer. Ennek nem örülök. Meglátásom szerint minden esetben következetesen kritikusnak kellene lennie a jobboldali értelmiségnek, minden esetben ehhez kell igazodnia, nem kell egyéb jellegű mérlegelést megtennie.
– Ezekért a gondolatokért kell végigolvasni ezt a szókimondó könyvet, nem szabad megállni az első soroknál. Olyan megállapításai vannak a szerzőnek, ami továbbgondolkodásra sarkall.
Zárug Péter Farkas politológus, jobboldali közszereplő. Marosvásárhelyen született 1975. február 18-án. Tanulmányait a Berekfürdői Általános Iskolában, majd Karcagon a Gábor Áron Református Gimnáziumban végezte. A Miskolci Egyetemen politológia szakos hallgatóként kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol negyedéven a Bölcsészettudományi Kar kiemelt ösztöndíjasa volt, ötödéven pedig Köztársasági Ösztöndíjas hallgatóként 1998-ban kitűnő minősítéssel diplomázott. Egyetemi évei alatt két évig irodalmat, valamint állam- és jogtudományokat is hallgatott. 1998-tól a Bölcsészettudományi Kar tanársegéde, 2007 szeptemberétől egyetemi adjunktus. A 2000-es évek elejétől az országos politikában is aktív volt. Tevékenysége ebben az időszakban a MIÉP- hez kötődött, Csurka István pártelnök tanácsadója volt. Egy ideig a szintén a radikális párthoz köthető Pannon Rádió műsorvezetője és hírszerkesztője. Doktori dolgozatát a politikai beszéd és diszkurzív környezete témában írta. 2009-ben a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában irodalom- éskultúratudományok tudományágban doktori (PhD) címet szerzett. Rendszeresen publikál közéleti és politikatudományi lapokban, emellett több, elsősorban a politikai jobboldalhoz köthető média gyakori elemzője.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Orvos- és gyógyszerképzés Marosvásárhelyen
Magyar est nyitotta az egyetemi napokat
Hetven éve indult a magyar nyelvű orvosképzés Marosvásárhelyen. Erre az évfordulóra emlékeztek december 7-én a MOGYE Fogorvosi Karának előadótermében, ami kicsinek bizonyult az oktatói kar egy része és a szép számban összesereglett diákság befogadására. A Gáspárik Attila színházigazgató vezette műsor kezdetén a szervezéssel megbízott dr. Mártha Krisztina egyetemi előadótanár leszögezte: céljuk az volt, hogy nem elsősorban a tudomány, hanem a művelődés, sport és egyéb területek felől elevenítsék fel az egyetemet múltját, mutassák be jelenét és tekintsenek a jövőbe.
Az eseményen jelen volt a MOGYE egész vezérkara, dr. Leonard Azamfirei rektorral az élen, akinek kérésére az estet megszervezték. Részvételük a tisztelet jele – mondta a rektor, aki ezennel megnyitotta az egyetemi napok rendezvénysorozatot is. A kötekedők ellenére, a magyar kulturális est a normalitás, egymás kiegészítésének és nem az egymás mellett állásnak a jele – értékelte az eseményt, a szervezők munkáját az egyetem vezetője.
A normálist fogjuk hát ünnepelni, ami ritka madár tájainkon manapság – csavart egyet a gondolaton a műsorvezető, majd részletek következtek az egyetem első rektorának, dr. Csőgör Lajos fogászprofesszornak a vallomásából. Őt az alapításkor orvoskollégái közül többen elítéltek amiatt, hogy kiállt a Kolozsvári Állami Magyar Egyetem, később Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának a Marosvásárhelyre költöztetése mellett. Egy háború és annak következményei után rendkívül nehéz, de ugyanakkor örömteli feladat volt a semmiből egy egyetemet tervezni és megvalósítani – mondta Csőgör professzor, aki a minisztérium által kinevezett szervezőbizottság tagjaként a rektori teendők mellett az orvostudományi kar vezetését vállalta. Kiemelte Groza Péter volt miniszterelnök letagadhatatlan szerepét abban, ahogy 1945 nyarán az egyetem megalakult. A történelem az egykori rektort igazolta, hiszen 1948-ban az egyetemi és főiskolai reform során a kar önálló orvostudományi egyetemmé alakult több fakultással. Börtönéveire pedig mint a rendszerezés, a megnyugvás időszakára tekintett vissza, amelyek után megerősödve lépett vissza a közéletbe.
Az egyetemmel 300 család költözött Marosvásárhelyre, ahol akkoriban hetente kétszer adtak fejenként 25 deka húst – mondta a műsorvezető, majd a rendezvény meghívottai közül egy sebészgeneráció harmadik tagját, legifjabb Száva János szájsebész rezidenst szólította színpadra. A fiatal orvos, akinek bevallása szerint a génjeiben van a sebészet, nagyapjára, dr. Száva János ortopéd sebészprofesszorra emlékezett, aki világszenzációnak számító műtétekkel szerzett hírnevet az általa vezetett klinikának és az egyetemnek.
A következő vendég Bölöni László sokszoros válogatott labdarúgó, világhírű edző volt, aki a marosvásárhelyi egyetem fogorvosi karán végzett. Elfoglaltsága miatt nyolc év alatt vizsgázott le az öt év anyagából, de egykori tanára, Bocskay István professzor szerint kitűnően. A neves sportember elmondta, hogy azért ragaszkodott Marosvásárhelyhez, mert az egyetemen toleránsak, segítőkészek voltak iránta.
Időközben képek peregtek, amelyek a tanulás mellett, az egyetemen folyó élet változatosságáról, a híres Tympanon zenekarról, a közmunkáról, mezőgazdasági gyakorlatról, a kantinszolgálatról, a színvonalas sportéletről és a szórakozásról, sítáborokról, csónakázásról, az "életre nevelés" mozzanatairól szóltak.
Az emlékezők során dr. Mühlfay György előadótanár következett, aki mondhatni édesapjától örökölte az orr-fül- gégészeti szakmát. Gyermekkorára emlékezve Vendég Vince professzorról beszélt, aki a rosszindulatú daganatok virális eredetét akarta bizonyítani. Humoros történet után szólt a klinika fejlődéséről, a mind szélesebb körben tartott tudományos rendezvényekről.
Az 1948-ban alakult gyógyszerészeti tanszék története a dr. Rácz Gábor egyetemi tanárral készült beszélgetésből bomlott ki, aki a világhírű dr. Kopp Elemér professzor munkáját folytatta a gyógynövények kutatásának, nemesítésének terén. A filmben fiatal munkatársként dr. Péter Mária tanárnő, illetve frissen végzett gyógyszerészként dr. Pokorny László beszélt. A kar alapítójára, dr. Hankó Lászlóra, dr. Spielmann József lebilincselő orvos- és gyógyszerészetörténeti előadásaira, Ajtay Mihály gyógyszerészre, lányára, dr. Kincses Ajtay Mária professzorra dr. Gyéresi Árpád egyetemi tanár emlékezett, aki az első leckekönyvről, gyógynövénygyűjtésről, kirándulásokról, találkozókról mutatott be képeket.
Kovács Levente, a színművészeti egyetem nyugalmazott professzora az egyetemi diákszínjátszás sikereiről számolt be; a csapatban, amely 1972–84 között 16 előadást mutatott be és országos díjakat nyert, orvostanhallgatók is szerepeltek.
Az egyetem, a marosvásárhelyi orvosok szimfonikus zenekarának sikereire Bocskay István professzor emlékezett, akinek a hallását a "vinnyogó turbina" megviselte ugyan, de ma is azt vallja, hogy nyugtató hatásával a zene szerves része kell legyen az orvos életének.
Az RTV magyar adásában hangzott el a Csáky Zoltán készítette interjú néhai dr. László János professzorral, a romániai bakteriológia kiváló képviselőjével, aki 1965–66 között munkatársaival bebizonyította, hogy lehetőség van a fertőző májgyulladás elleni védőoltás kifejlesztésére.
Tubák Nimród, a Diákszövetség volt elnöke beszámolt arról a szándékukról, hogy a közösségért is folyton tenni kell valamit. A szövetség munkájából kiemelte a tudományos tanácskozások szervezését, és a vidám versengést, szórakozást jelentő diáknapokat.
1980-ben még arra tanították a hallgatókat, hogy az az orvos, aki nem művelt ember, csak egy kreatúra – mondta dr. Nagy Attila. Ennek szellemében a műsoron orvos költők fellépése is szerepelt, dr. Puskás Attila érgyógyász főorvos adventi ihletésű és dr. Nagy Attila laboratóriumi főorvos a hivatásról szóló verseit mondta el, s megemlítette az irodalom terén jeleskedő orvosok nevét is.
A Művészeti Egyetem ajándéka egy duett volt, Ilyés Alexa és Kiliti Krisztián előadásában.
A műsor végéhez közeledve Gáspárik Attila műsorvezető Kós Károlyt idézte: "Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk." Ha a Kiáltó szó szövegének egészét tekintjük, akkor igazat kell adnunk a műsorvezetőnek.
Pozitív üzenet közvetítését tűzte ki célul, amikor felkérték, hogy megszervezze a magyar kulturális estet – mondta Mártha Krisztina tanárnő. Szereti a vásárhelyi egyetemet, azzal a céllal vállalkozott a 70 éve anyanyelven folyó oktatás hagyatékának a felgöngyölítésére, hogy továbbadják azt a hallgatóknak, akiknek a sorsáért felelősséget vállaltak.
Ezt követően a rektor örömét fejezte ki azért, hogy Bölöni László, a románok által legkedveltebb magyar büszkén említette az orvosi egyetemet, amelynek hallgatója volt. A neves sportembert a MOGYE oklevelével és az évfordulóra készült fotóalbummal ajándékozta meg, Gáspárik Attila műsorvezetőt úgyszintén. Figyelemre méltó volt Bölöni László válasza, aki azt mondta, hogy jólesik számára a figyelmesség, amit szeretne megosztani a teremben levő, nála sokkal értékesebb emberekkel, majd azzal a kívánsággal zárta mondanivalóját, hogy az egyetem 70 év múlva is létezzen.
A magyar estet a különböző tájegységek gyönyörű eredeti népi ruháját viselő egyetemi hallgatók fergeteges táncműsora zárta.
Az orvosok sokoldalúságát bizonyító csodaszép fényképkiállítást, amelyen dr. Fodor István, a csíkszeredai kórház orr- fül-gégészeti osztályának vezetője és dr. Münzlinger Attila családorvos állította ki képeit, dr. Madaras Sándor idegsebész főorvos mutatta be.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Románia elrománosodása — Lucian Boia könyve
Újabb román történelmi esszé fordítása látott napvilágot a Koinónia gondozásában, a kolozsvári kiadó arculatához immár szorosan hozzátartozik az is, hogy román gondolkodók, történészek műveit hozzáférhetővé kívánja tenni a magyar olvasóközönség számára. A történelmi témájú könyvek közül az első Neagu Djuvara A románok rövid története című tömör összefoglaló munkája volt (idén a harmadik kiadást érte meg magyar nyelven), az utóbbi években pedig Lucian Boia olvasmányos nagyesszéi következtek: aMiért más Románia?, A Nyugat hanyatlása után a Románia elrománosodása szintén izgalmas kérdéseket vet fel. A kötet 1859-től, Alexandru Ioan Cuza fejedelemségétől kezdődően napjainkig mutatja be a román nemzetállam kialakulásának folyamatát, ezen belül pedig a kisebbségek sorsának alakulását. Bár a magyar olvasóközönséget elsősorban a magyar közösségre vonatkozó megállapítások érdekelhetik, nagyon sok érdekes adattal ismerkedhet meg arra vonatkozóan is, hogy a többi kisebbség — tatárok, németek, zsidók, törökök, bolgárok, ukránok — sorsa miként alakult, illetve miként vesztettek végleg talajt mindössze néhány évtized alatt ebben az országban. Lucian Boia számos statisztikai adatot sorol fel a könyvben úgy, hogy közben pillanatra sem veszíti el az olvasót lebilincselő mesélőkedvét, a könyvből világosan kirajzolódik az a folyamat, ahogyan a rurális Románia teret nyer, és a románság lesz a térség legjelentősebb etnikuma, pedig egy évszázaddal ezelőtt a városokban — legalábbis Erdélyben és Moldva egy részében — még kisebbségben volt.
Az esszét Marosvásárhelyen többek között a Kobak és a Gutenberg könyvesboltban lehet megvásárolni, valamint meg lehet rendelni a www.konyvter.ro internetes oldalon.
Berke Sándor
Népújság (Marosvásárhely)

Korszerű oktatási segédeszközök a Szórvány Alapítványtól
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában december 7-én, hétfőn adták át az Alapítvány által meghirdetett és felajánlott számítástechnikai eszközöket, az ezeket igénylő Arad és Temes megyei oktatási intézmények képviselőinek. Korszerű oktatási segédeszközöket – laptopokat, asztali számítógépeket és multifunkcionális nyomtatókat – a temesvári 12-es számú Óvodának, az Ötvösdi Iskolának (Temes megye), valamint a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskolának és a Vadászi Iskolának adományozta a Szórvány Alapítvány.
A számítástechnikai eszközök ünnepélyes átadásán részt vett Valdman Kinga és Kovács Katalin (Szórvány Alapítvány), Bereczki Klára óvónő (temesvári 12-es Óvoda), Patik Izabella (az Ötvösdi Iskola képviseletében), Bálint Enikő, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója és Szabó Beáta tanítónő (Vadászi Iskola). A 12-es Óvoda egy laptopot, az Ötvösdi Iskola egy asztali számítógépet, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola egy laptopot, a Vadászi Iskola pedig egy asztali számítógépet és egy nyomtatót kapott a Szórvány Alapítványtól. Az Arad és Temes megyei pedagógusok elmondták: a korszerű számítástechnikai eszközök nélkül ma már elképzelhetetlen a tanítás. „Az adományba kapott laptopot az iskolánk pedagógusai közösen fogják használni – mondta Bálint Enikő, a zimándújfalusi iskola igazgatója – a tanárok a laptopot beviszik az óráikra és filmeket vetítenek, virtuális múzeumlátogatást tesznek a diákokkal vagy zenét hallgatnak”. Hasonló célokra használja fel a laptopot Bereczki Klára óvónő a temesvári 12-es Óvodában.
„Ezeket a számítástechnikai eszközöket különböző pályázatok keretében szereztük be – nyilatkozta Valdman Kinga, a Szórvány Alapítvány projektmenedzsere –, úgy döntöttünk, hogy Arad és Temes megyei oktatási intézményeinek adományozzuk őket, ily módon is támogatva az oktatási infrastruktúra bővítését a szórványtelepüléseken. Két laptopot, két asztali számítógépet és két multifunkcionális nyomtatót hirdettünk meg és ajánlottunk fel, közülük öt számítástechnikai eszköz talált gazdára. Beérkezett még egy igénylés a Temesvári Magyar Diákszervezettől is. Ők kivetítőt és laptopot igényeltek, de projektorral nem rendelkeztünk, a laptopok esetében pedig az oktatási intézmények előnyt élveztek.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)