A szórványért, szívvel és lélekkel
Újfajta szemléletmódot képviselnek azok a fiatal politikusok, akik az autonómia és a szórványkérdés kapcsán azt mondják, a két fogalom nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Benkő Erika háromszéki és Csoma Botond kolozsvári RMDSZ-es parlamenti képviselők azt állítják, az erdélyi magyar közösségen belül párbeszédet kell kezdeményezni, a feleknek értő módon kell egymás felé fordulniuk. A tömbben és szórványban élő magyarok élethelyzete eltérő, sok gondunk különböző, de számos problémánk azonos, szükségünk van egymásra, szolidárisnak kell lennünk – hangsúlyozza Benkő Erika.
Erdély és Székelyföld bármelyik szegletében a ma gondjainak orvoslása mellett a jövő, a vállalható élet megteremtése a tét. És bár ez térségenként változó kihívást jelent, az elfogadhatatlan, hogy a székelyföldi autonómia kérdését magyar ajkú politikusok azért seperjék le az asztalról, mert – miként gyakran hangoztatták – az itteni, egy­előre csupán remélt önrendelkezés a szórványban élő nemzettársaink kárára válna. Ez a vitatható diskurzus állandósulni látszott az érdekképviselet holdudvarában, azt eredményezve, hogy a székelyföldiek és a szórványbeliek ingerültebben mutogathattak egymásra. Ezt próbálták valame­lyest ellensúlyozni a székelyföldi megyei önkormányzatok és egyházak, arra törekedve, hogy intézményesített, szakmai és emberi kapcsolatrendszert alakítsanak ki a szórványbeliekkel. A szórványkérdésben minden elvesztegetett nap, hónap, esztendő pótolhatatlan veszteséget jelent. Hogy mégis sikeres szórványkollégiumok működhetnek Erdély-szerte, az főként a történelmi egyházaknak, illetve a magyar állami támogatásnak köszönhető. Többet is el lehetett volna érni, ám ehhez nem a tömbbelieket és a szórványbelieket kellett volna egymás ellen hangolni, hanem a megoldandó feladatokra kellett volna erőteljesen figyelni, működőképes szórványstratégia mentén kellett volna cselekedni, már a kilencvenes évek elejétől. Ám ahhoz, hogy ebben a pillanatban mentsük, ami még menthető, szükséges, hogy politikai szinten minél többen felvállalják Benkő Erika és Csoma Botond gondolatait, s cselekedjenek. Ha valaki a tennivalókra kíváncsi, elég, ha a szórványgondozásban kiemelkedő, Vetési Lászlóékhoz köthető kolozsvári Diaszpóra Alapítvány honlapjára vagy Facebook-oldalára pillant. Mi több, a szórványbeliekkel való törődés szükségességére már az iskolában fel kellene hívni a figyelmet, attól függetlenül, hogy szerepel-e vagy sem a tantervben. Hiszen tanítani, tanulni lehet az odafigyelést, a szolidaritás iránti igényt, azt, hogy itt, Erdélyben, Székelyföldön valóban szükségünk lenne egymásra. S míg a törvény szavatolni fogja az önrendelkezéshez – vagyis az emberi méltósághoz – való jogunkat, bebizonyíthatjuk, hogy saját vállalásként, szívvel és lélekkel törődünk azokkal a mostoha  körülmények között élő nemzettársainkkal, akik önhibájukon kívül kerültek nyelvi peremvidékre.
Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem prioritás a kormányra lépés
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szövetség Állandó Tanácsának (SZÁT) tegnapi, Kolozsváron zajlott ülését követően a Transindexnek egyebek mellett arról számolt be: a testület tagjai arra jutottak, hogy az RMDSZ jól használta ki ezt a helyzetet, és jól döntött, hogy a magyar kisebbség számára fontos kérdéseket az SZDP–LDSZ-vezetőkkel zajló tárgyalások napirendjére tűzte, függetlenül attól, hogy mi lett ennek a kimenetele.
Az ügyvezető elnök szerint az SZÁT tagjai az új kormány kialakítása kapcsán megfogalmazták: továbbra sem kell lemondaniuk, vagy háttérbe helyezniük prioritásaikat azért, mert most kialakult egy nacionalista hangulat. „Bárki is lépjen kormányra, ezeket a kérdéseket továbbra is napirenden tartjuk” – mondta az ügyvezető elnök. Az államfővel zajló egyeztetés kapcsán Porcsalmi elmondta: elsősorban meghallgatják Iohannis mondanivalóját, majd a hét első felében folytatják a tárgyalásokat a koalícióval a törvénytervezetek kapcsán. Az esetleges kormányra lépést illetően kifejtette: „Az SZÁT-ben az a vélemény dominál, hogy az RMDSZ-nek most nem kellene kormányzati szerepet vállalnia, de ez továbbra is egy nyitott kérdés.” Sajtóértesülések szerint az Szociáldemokrata Párt Florin Georgescut, a jegybank kormányzóhelyettesét vagy Mihai Fifort, a párt szenátusi frakciójának elnökét jelölheti kormányfőnek. Ugyanazon források szerint a miniszterek többsége is folytathatja a munkát, személycsere négy-öt tárcánál várható. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége részéről tegnap Teodor Meleşcanu külügyminiszter jelezte: mind a négy miniszterük maradna a következő kabinetben is.
 Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kénkőszag 
Megfakult, régebbi cédula került a kezembe. Szokásomtól eltérően elfelejtettem lejegyezni forrását. Megállapításait most mérhetem föl igazán. Amit Ceauşescu gyakorolt Elenájával, azt ma már százezrek akarják: mindent maguknak! Lám csak!, kiáltanék fel, de inkább legyintek: a társadalom anyagi süllyedése, az erkölcsi züllés folyamatosan mélyült.
Nyílt céllá vált a haszonlesés, a vagyonszerzés, mintha senkit sem zavarna a társadalom jelentős részének mohó kapzsisága, grasszál a képmutató gátlástalanság, a rideg törtetés; a gombaként cseperedő, meg a poraikból feltámasztott relikvia-pártok nem váltották meg az országot, inkább csak gyorsították romlását. A madárnyelven fogalmazott „programok” harsogása már a kukázó medvéket sem tántorítja el a zsákmánykereséstől. A posztkommunista szerveződésekről rendre kiderült, hogy a (már nem is annyira) gyűlölt kriptopárt bolygói. A kommunisták „örökébe” elvetemült kalandorok, politikai szélhámosok, idült agyú hatalomvágyók tolták magukat, elképzelhetetlenül pimasz csürhe népség, eszméletlenül manipuláló bandák grasszálnak mindenfelé, dúl a bozótharc a politikát is megkaparintó gazdasági maffia elvetemült klánjai között.  A bűnözés a mindennapok kulcsjelenségévé vált, zsúfolva a börtönök, de gonosztevőinkből éppen elég jut exportra is. 
Az elbizonytalanított társadalmat az ármányos, rosszindulatú média is húzza. A bambult népet a bukaresti hatalmi dzsungelháború valós vagy kitalált, agyonmanipulált fordulataival szédelgetik, a zavar káosszá terebélyesedett, senki sem kíváncsi a másik véleményére, a vitakultúra abban csúcsosodik, hogy az ellenpartnert túlkiabálva a saját érdekcsoport malmára hajszolják a propaganda energiáját. 
Miközben mindenki veszettül harcol a korrupció ellen, s azt feltételezi, sőt, akár bizonyíték nélkül is bizonyítja: a másik az igazi korrupt, velejéig romlott gazember; a másik pedig még ádázabb fegyverzettel igazolja, hogy az ellenfele az igazi korrupt, a génjei gyökeréig berohadt utolsó tróger...
Korrupt a korrupt, és még korruptabb, aki a korruptról állítja, hogy korrupt. Senki sem tudja, s nem is kíváncsi rá, hogy kicsoda az igazi Trebitsch.
Régi cédulámon olvasom: ez a társadalom, mióta annak lehet nevezni, mindig tekintélyelvű volt. C.-t mindenki utálta, de az átlagember azon túl, hogy a legcsekélyebb lehetőséget is kihasználva igyekezett „helyzetet” teremteni magának, s elfoglalni a ranglétra bármelyik, még oly alacsony fokát is, ahol valami kis hasznot tud kanyarítani magának, „a nép egyszerű fia” visszariadt a nagyobb gazemberségtől, mert félt. A diktatúra utáni tartós káoszban senki sem fél senkitől. Az örökös bajt hiteltelen rétegek felkapaszkodott, csaló, szélhámos főcsahosai kavarják; áldatlan ténykedésük nyomán mind nagyobb zűrzavar gerjed – készül az új parancsuralom melegágya.
A multik, az ultik, a pénzpápák, a vércápák, a mogulok, a cégek, a bégek, a banksereg, a hadsereg, a tábornokok és a bíbornokok, az államvallás újbábeli klérusa, a rendőrség, a csendőrség, a pártok, a törvénygyártók: a parlament, a parlament, az jobbra ment, vagy balra ment?, jaj, dehogy ment, magának ment, menti, menti, magának menti az állam vagyonát mindenki. Mígnem a végsőkig ajzott idegek harcában – őrült égből világcsapásként – egyszer csak felülkerekedik a téboly, és ropogni kezd, anélkül, hogy szót kért és kapott volna – egy géppuska. Ajrópa, már ne segíts, csak csudálkozz.
Anti-Chanel a levegőben. Diktatúra-bűzt érzek.
BÖLÖNI DOMOKOS Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Arad megyei irodalombarátok Nagyszalontán
Tartalmas és közösségépítő napot töltöttek együtt a hét elején a Lippai Degré Alajos Olvasókör, illetve a Gyoroki József Attila Olvasókör tagjai Nagyszalontán, ahol a helybéli Versbarátok köre meghívására Arany János-emlékműsoron vehettek részt. A lippai olvasókört Czernák Ferenc ny. ezredes vezette, a gyorokiakat Tusa Erzsébet és Simó Klára képviselte.
Czernák Ferenc lapunkon keresztül mondott köszönetet a házigazdának, Pelok Gabriella ny. tanárnőnek, aki végigvezette őket a városon és bemutatta annak nevezetességeit. Az Arad megyei vendégek a városnézés alatt koszorúkat helyeztek el a Hajdú-emlékműnél, illetve az Arany- és a Kossuth-szobornál. Meglátogatták Arany János szülői házát (ott is elhelyeztek egy koszorút), illetve az Emlékmúzeumot és a város másik jellegzetes épületét, a Csonkatornyot.  
A költő születésének 200. évfordulójára emlékeztek az irodalombarátok, a színvonalas emlékműsort a nagyszalontai Arany Palota kiállítótermében tartották.
Czernák Ferenc Degré Alajos életét ismertette, és bemutatta a nevét viselő lippai kört, melynek tagjai Toldi első énekével mutatkoztak be. A szalontaiak többek között Petőfi és Arany barátságát szemléltető verseket olvastak fel, a lippaiak és gyorokiak Arany forradalom és szabadságharccal szembeni magatartását szemléltették a kiválasztott költeményekkel. Pelok Gabriella Arany János Domokos napra c. alkotásával emelte a rendezvény hangulatát.
A szeretetvendégséggel zárult irodalmi délutánon az aradiak búcsúzásként Brauch Magda és Regéczy Szabina Perle köteteiből adtak át néhányat a házigazdáknak.
Czernák Ferenc a Nyugati Jelennek a találkozó kapcsán azt nyilatkozta, az együtt eltöltött nap kiváló alkalom volt a tapasztalatcserére, ugyanakkor a magyar nemzeti értékek ápolására. Az emlékműsorral a házigazdák és a vendégek igyekeztek a nemzet összetartását és megmaradását szolgálni.  
Külön megköszönte Wonerth Lóránd úrnak, a lippai Caritas képviselőjének, hogy támogatta és közbenjárt a nagyszalontai látogatás sikeres lebonyolításában.
Sólya Emília Nyugati Jelen (Arad)

Hargita megyei falvak maradtak áram nélkül
Kilenc Hargita megyei település maradt részlegesen vagy teljesen áramellátás nélkül a péntek esti vihar következtében.
Több ezer háztartás maradt áram nélkül, ugyanis a vihar miatt kidőlt fák sok helyen letépték a vezetékeket, tönkretették a transzformátor-állomásokat.
Alina Ciobotariu, a Hargita megyei készenléti felügyelőség szóvivője azt nyilatkozta, hogy Székelykeresztúr közelében hét település maradt áramellátás nélkül, Nagygalambfalva, Kisgalambfalva, Décsfalva, Székelymagyaros, Bögöz, Agyagfalva és Betfalva.
Székelyudvarhelyen több transzformátor-állomást és egy középfeszültségű hálózatot tett tönkre a vihar, csakúgy mint Bélboron és Székelyvarságban. Az Electrica villamos művek alkalmazottai már minden településen dolgoznak a villanyhálózat helyreállításán.
Péntek este személygépkocsira döntött egy fát a vihar Székelyudvarhelyen, a sofőr azonban sértetlenül megúszta, Nagygalambfalván pedig egy gázvezetékre dőlt egy fa, azonban a helyzet nem volt súlyos. maszol.ro

Így indul neki az RMDSZ a hétfőn kezdődő kormányalakítási tárgyalásoknak
Nem adottak a körülmények az RMDSZ kormányra lépéséhez, a szövetség a koalícióval kötött parlamenti együttműködési megállapodásba szeretne új elemeket bevinni, és nem mond le a hét elején egyeztetett tervezetcsomagról. „Nem érezzük úgy, hogy be kellene húznunk a kéziféket” – számolt be a Maszolnak a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hétvégén hozott döntéseiről Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök.
A politikus elmondta, a SZÁT ülésén az az egyértelmű álláspont alakult ki, hogy helyes volt az RMDSZ tárgyalási stratégiája a koalíciós pártokkal a bizalmatlansági indítványukról. „Jó lépés volt, hogy a számunkra fontos tervezetek elfogadását kértük a tárgyalópartnereinktől” – összegzett az ügyvezető elnök.
A kívülről érkező bírálatokról, miszerint az RMDSZ többet ért volna el, ha egy kisebb jogszabálycsomag támogatását kéri a koalíciós pártoktól, a SZÁT megállapította: ha akár csak egy tervezet elfogadását kérték volna a PSD-ALDE-től, ugyanez lett volna a reakciója azoknak, akik a hét elején elindították a magyarellenes hangulatkeltést.
Nem mondanak le a tervezetcsomagról
„Jó, hogy ezeket a tervezeteket tettük az asztalra” – hangsúlyozta Porcsalmi, emlékeztetve arra, hogy ha például a kisebbségi törvényt elfogadta volna kedden a képviselőház, akkor a jogszabályt már csak az államfőnek kellett volna kihirdetnie ahhoz, hogy hatályba léphessen. „Ez nagyon fontos szakaszgyőzelem lett volna, nem csak szimbolikusan, hanem jogi értelemben is” – magyarázta. Hangsúlyozta azt is, hogy az RMDSZ csomagjában szereplő tervezetekről készült pozitív szakbizottsági jelentéseket nem vonták vissza, így később bármikor újra plénum elé kerülhetnek.
A SZÁT eldöntötte, hogy az RMDSZ kitart a tervezetcsomag mellett, és tárgyalásokat folytat a parlamenti pártokkal az elfogadtatásáról. Az ügyvezető elnök tájékoztatása szerint az elnöki hivatalban hétfőn kezdődő konzultációk előtt is lesznek kétoldalú tárgyalásaik. „Mi ugyanezt a tervezetcsomagot tesszük ezentúl is az asztalra. Úgy gondoljuk, hogy a múlt heti egyeztetések után nem kell behúznunk kéziféket” – fogalmazott.
Nem időszerű a kormányra lépés
Porcsalmi elmondta, az RMDSZ várhatóan hétfőn, a Klaus Johannis államfővel tartott találkozó előtt dönti el az álláspontját a kormányalakítással kapcsolatban. Tájékoztatása szerint a SZÁT ülésén az körvonalazódott, hogy az RMDSZ számára nem időszerű a kormányzati szerepvállalás.
 „A testület tagjainak túlnyomó többsége azt mondta, hogy nem adottak a körülmények a kormányra lépéshez. Húzzunk egy vonalat az ülésszak végén, és nézzük meg, hogy koalícióval kötött parlamenti együttműködési megállapodásba még mit lehet belevinni, és erről kell tovább tárgyalni” – részletezte a politikus. A miniszterelnök-jelölt személyétől, a mögéje sorakozó parlamenti többségtől függ, hogy az RMDSZ kinek a kormányát fogja támogatni – tette hozzá.
Kérdésünkre, miszerint a múlt heti nacionalista hangulatkeltést látva nem érzik-e úgy a szövetség döntéshozói, hogy az elkövetkezendőkben a román pártokkal nehéz lesz a magyar közösség jogait érintő bármelyik tervezetről tárgyalni, Porcsalmi azt válaszolta: az RMDSZ szavazataira továbbra is szüksége lesz a lehetséges tárgyalópartnereknek.
„Vitathatatlan, hogy kemény hangot ütöttünk meg ezeken a tárgyalásokon. Viszont aki meg akar szavaztatni egy kormányt, annak az RMDSZ szavazatai nélkül nem lesz kényelmes többsége, kormányának stabil parlamenti támogatása. Ez matematikailag ennyire egyszerű” – fejtette ki az ügyvezető elnök.
Porcsalmi ismételten hangsúlyozta: az RMDSZ nem veszi le a kéréseit a napirendről a hét eleji ellenséges hangulat miatt. „Legfeljebb újraütemezzük ezeknek a tervezeteknek az elfogadását. De nem vagyunk kétségbeesve a múlt héten történtektől. Valóban volt egy hangulatkeltés, de ez most nem azt jelenti, hogy a továbbiakban nem léphetünk semmit a közösségi jogok ügyében” – fogalmazott a politikus.
Javítanák a kommunikációt a román közvélemény-formálókkal
Arra a kérdésünkre, miként lehetne megelőzni a hét elejihez hasonló nacionalista hangulatkeltést, Porcsalmi elmondta, az RMDSZ javítani szeretne a kommunikációján azokkal a román közvélemény-formálókkal, akik normálisan gondolkodnak az erdélyi magyar közösségnek a román állammal szembeni elvárásairól, a többség-kisebbség viszonyáról.
„Voltak erre pozitív példák az elmúlt két-három évben, és voltak ezen a héten is. Jelentek meg a médiában olyan írások, amelyek román szerzői ugyanúgy látják ezt a kérdést, és akik számára teljesen természetes volt a mi tárgyalási stratégiánk. Egyértelmű, hogy a céljainkat a románoknak is el kell magyaráznunk” – jelentette ki.
Cs. P. T. maszol.ro

KOLOZSVÁR ÚJRA KINCSES, DE NEM MAGYAR
Már tényleg csak a melegfelvonulás hiányzott volna ahhoz, hogy Kolozsvár belépjen az európai „kultúrvárosok” sorába. De erre még várni kell, a ClujPride szervezői egyelőre nem kaptak engedélyt a polgármesteri hivataltól, hogy július elsején szivárványossá tegyék az egykori kincses város egy napját.
A több mint háromszázezer lakosú Kolozsvárt az utóbbi évek látványos fejlődésével párhuzamosan elérte a nyugati befolyás majdnem összes jótékony és káros hatása. Sajátos egyvelege lett az egészséges hagyomány ápolásának, a román nacionalizmusnak, a nyitottságnak és a befogadásnak egyaránt. Kelet-európaiság, erdélyiség és a Balkán találkozáspontja sok pénzzel kipárnázva.
A régiófejlesztési politika újragondolása céljából az Európai Bizottság a Világbankkal együttműködésben végzett közvélemény-kutatást 1250 romániai lakos bevonásával. A megkérdezettek több mint tizenöt százaléka azt válaszolta, hogy a magasabb életszínvonal miatt Kolozsvárra költözne, ha tehetné. Bukarestet tizennégy százalékuk jelölte meg ideális lakhelyként, Temesvár futott be harmadikként tizenkét százalékkal. Az eredmény nem feltétlenül meglepő.
Ma Kolozsváron van a legtöbb lehetősége megfelelő munkahelyre annak a romániai fiatalnak, aki úgy dönt, nem követi közel négymilliónyi honfitársát a külföldi boldogulás keresésének kétesélyes útján. Az építkezések még a gazdasági válság alatt sem álltak le, most pedig újra szédületes tempóban zajlanak. Bukarest után Kolozsvár lett Románia legkeresettebb városa, de kelet-közép-európai összesítésben is a legvonzóbb gazdasági célpontok közé emelkedett.
Kolozsvár, amely régóta akadémiai városnak számít, rendkívül hatékonyan épített erre a tényezőre, és ez jelentős hatással volt az iparra és a gazdaságra. A helyi döntéshozók támogatják azokat a polgári kezdeményezéseket, amelyek rendezvényeket, eseményeket, konferenciákat szerveznek, s ezzel pénzt generálnak. Szakértők szerint Kolozsváron az elmúlt két évben folyamatosan húsz százalék feletti a turisztikai növekedés, éppen az előbb említett kezdeményezéseknek köszönhetően. Két évvel ezelőtt nagy sikernek örvendett az Európa ifjúsági fővárosa cím. A szokásossá vált kulturális pezsgés megsokszorozódott, nemzetköziesedett.
Emil Boc polgármester a napokban jelentette be, hogy az általa vezetett város megpályázza az Innováció európai fővárosa címet, amelyet Kolozsvár a következő tíz évben nyerhet el. A technológiai és közpolitikai jellegű rendezvénysorozatot első alkalommal rendezik kelet-közép-európai városban.
Eddig Barcelona, Amszterdam és Bécs nyerte el ezt a címet. A növekedés üteme mellett persze ott találjuk a szürke, kopott, nagy többségében még mindig felújításra váró panelházakat, az elhanyagolt zöldövezeteket, a minden tekintetben lehangoló lakónegyedeket. A lakosság egy részének kulturális, civilizációs színvonala még mindig egy volt kommunista állam ipari városának átlagát hozza, ami most jóval feltűnőbb, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Gheorghe Funar polgármestersége már a múlté, de szelleme és egykori híveinek többsége ma is él.
Hogyan érzi magát ebben a közegben a tizenöt százaléknyi magyarság? Nyilván vegyes a kép. Bármilyen nemzetiségű is legyen, nincs az a fiatal, akinek ne tetszene, ha városában van munka- és szórakozási lehetőség. Siker-e ugyanakkor, hogy bírósági döntés kellett a magyar településnév hivatalos feltüntetéséhez a város bejáratánál?
Avagy megfordítva a kérdést: van-e ok a méltatlankodásra, amikor évről évre egy héten keresztül magyar művészek előadásai uralják a főteret? Mit hoz és mit visz a gazdasági szárnyalás az egykori kincses városban? A kolozsvári Krónika napilap szakértőkkel igyekezett megvizsgálni, milyen kockázatokkal jár a város népszerűsége.
Pásztor Gyöngyi, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia karának adjunktusa a számos pozitív hatás mellett megemlíti, hogy egyre nagyobb teher nehezedik a város infrastruktúrájára. A magasabb bérek egyenes következménye a keresletnövekedés, ami magasabb árakat is jelent.
Kolozsvár az ingatlanpiacon is regionális központ lett, mivel egyre többen – nem csupán a környékbeli falvakból, hanem az egész országból – a kincses városban keresnek lakásokat. Egyre nagyobb a befektetési szándékú lakásvásárlás Kolozsváron. Az áremelkedések negatív következményeként kiszorulnak a városból azok, akik ezzel a trenddel nem tudnak lépést tartani.
A szakértő szerint etnikai vonzata is van a lakosságnövekedésnek, és nyilvánvaló, hogy ennek a magyarság a kárvallottja. A kolozsvári magyarok vagy a tanulmányaikat ott végző magyar diákok – az informatikusokat leszámítva – rendszerint nem a nagyon pénzes szakmákban dolgoznak.
A legtöbben humán értelmiségiek, akik egyre nehezebben tudnak megkapaszkodni Kolozsváron. Ennek a szuburbanizációs folyamatnak az egyik legnagyobb kockázata, hogy az elköltözések következtében jóval kevesebb magyar marad a kincses városban.
Pataky István Magyar Idők (Budapest)

Élettér Atyhából
Atyha, a kicsiny sóvidéki falucska neve időnként a figyelem középpontjába kerül. Legutóbb tavaly szeptemberben, amikor egy villámcsapás következtében leégett a maroknyi település katolikus temploma. És a figyelem középpontjába kerül évente a nyári napforduló tájékán is: ekkor nyílik a Vinczeffy-porta magángalériájában a Kárpát-medence egyik legsajátságosabb képzőművészeti kiállítása.
A Munkácsy-díjas Vinczeffy László a maga lehetőségei és módja szerint igyekszik visszahelyezni szülőfaluját, Atyhát a térképre: a galériává átalakított csűrben immár negyedik éve rendez kiállítást, konok kitartással végezve a szervezőmunkától a meszelésen át az alkotásig mindent. Nem egyedül, mert a Sóvidéken élő képzőművészek mindannyian önzetlenül segítenek neki, hiszen céljuk közös: megismertetni a nagyvilággal Atyhát, a régiót – és a képzőművészetet. És talán nem is hiábavaló fáradozásuk, hiszen míg néhány évvel ezelőtt csak terepjáróval lehetett feldöcögni Korond után az országútról leágazó kátyús földúton Atyhába, idén már aszfaltozásra előkészített szerpentin, a faluban meg egy darab leaszfaltozott útszakasz várta a látogatókat. 
A Kakasülő Galériában szombaton nyílott tárlatra Vinczeffy László az Élet/Tér témát ajánlotta művésztársainak. E sajátos kezdeményezés rítusához híven a kiállítók a hét alapítóból és meghívottjaikból kerülnek ki, az idei kiállításra rányomta bélyegét az egyik alapító, Siklódi Zsolt szovátai grafikusművész korai halála: ő már csak műveivel és az emlékekben lehetett jelen. Gyászkeretbe helyezett fényképéről utolsó mosolyát hagyta a látogatókra, az emlékére meggyújtott gyertya szálegyenes lángja azonban azt üzente, ne adjátok fel, nélkülem is folytatnotok kell.
Újabb kiállítótérrel is bővült idén a Vinczeffy-porta, a csűrrel egybeépített pajtában, a Homloktörő Galéria nevet kapott térben Vinczeffy László egyik unokája, a mindössze 14 éves Csáki Apor mutathatta meg kibontakozó tehetségét, melyet – mint a megnyitón a házigazda elmondta – sem pátyolgatással, sem mederbe tereléssel nem befolyásolt, „hagytam, hogy csináljon, amit a szíve és az agya kívánt”. A szív és az agy pedig a szürrealista és a szecesszió keverékéből született munkákat eredményezett, méltán kapva helyet egyik bogárvirág-rajz a kiállítás katalógusában, a nagyok alkotásai mellett.
A kiállítást Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese méltatta a megnyitón, a végtelen tér és a véges egyéni élettér elemzését vetítve ki a bemutatott művekre. Az idei tárlatra Bocskay Vince szobrászművész (Szováta) Jakabos-Olsefszky Imola keramikusművészt (Brassó), Kuti Dénes festőművész (Szováta) Kolozsi Tibor szobrászművészt (Kolozsvár), Kuti Botond festőművész (Szováta) Berze Imre szobrászművészt (Székelyudvarhely), Sánta Csaba szobrászművész (Szováta) Zsombori Béla szobrászművészt (Székelyudvarhely), Siklódi Zsolt grafikusművész (Szováta) Madaras Péter szobrászművészt (Zalán), Vargha Mihály szobrászművészt (Sepsiszentgyörgy) Éltes Barna szobrászművészt (Feldoboly) és Vinczeffy László festőművészt (Sepsiszentgyörgy – Atyha) Bartos Jenő festőművészt (Jászvásár) hívta meg, a kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgytől Marosvásárhelyen át Budapestig mindenhonnan érkezett nagyszámú közönséget Samu Imola és zenekara világzenei előadása szórakoztatta.
Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Cinikus és megalázó
 „Hamis információ, hogy a diákok el kell hagyják az iskolaépületet. A 427 diák ugyanabban az épületben fog továbbra is tanulni, ahol minden körülmény adott számukra” – nyilatkozta Ioan Macarie megyei főtanfelügyelő a pápai nagykövet marosvásárhelyi látogatásakor. Ehhez képest megszületett a zseniális megoldás, amely szerint szó sincs arról, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum kilencedik osztályokat indíthasson, s a rendszerből a 70/2017-es rendelettel törölt három osztályt a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, a faipari és az építészeti iskolaközpontba helyezik át, miközben a helyhatóságok képviselői megegyeztek abban, hogy önálló szerkezetként a katolikus iskola a Bolyai keretében működhet tovább.
A nuncius látogatását követően a főtanfelügyelő, aki a Népújság kérdésére, hogy a katolikus iskola osztályait netalán a leggyengébb szakközépiskolákba fogja-e áthelyezni, hevesen tiltakozott, sajnos, mint kiderült, egyáltalán nem mondott igazat. A tanfelügyelőség döntése arcul csapása a marosvásárhelyi és a romániai magyarságnak, cinikus és megalázó lépés a marosvásárhelyi katolikus iskola végső szétzüllesztése és megszüntetése érdekében. Nehéz elhinni, hogy ez a megoldás a főtanfelügyelő fejében született volna meg, feltételezhetően nagyobb erők hűséges követőjeként sugallta azon a vezetőtanácsi ülésen, ahol a határozat megszületett. Itt lenne a történet vége, akárcsak az orvosi és gyógyszerészeti egyetem esetében, ahol torzóban maradt a törvény által előírt önálló magyar tagozat létrehozása. Jó lenne hallani, olvasni, hogy mit szól a katolikus iskola helyzetéhez a marosvásárhelyi látogatásakor annyira derűlátó pápai nagykövet, akit a jelek szerint hazug ígéretekkel traktáltak. A tanfelügyelőség döntése pedig tágabb vonatkozásban nemcsak a marosvásárhelyi, a romániai magyarságból űz csúfot, hanem a katolikus egyházból is. Feltételezhetően az ország, Románia jó hírére is hatással lesz egy kilátásba helyezett pápai látogatás előtt. Ne értsék félre, tudom, hogy piciny pont vagyunk a világtérképen, de mégis egy európai uniós országban élünk, amely egy sor kisebbségvédelmi egyezményt aláírt, s amelynek diplomáciai sikereiről zeng az utóbbi időben a sajtó. Sajnos az államfő, akit az utóbbi időben annyira ajnároznak már nemcsak külföldön, hanem itthon is, s akit olyan nagy számban szavazott meg a romániai magyarság, legutóbbi nyilatkozataival alaposan kimutatta a foga fehérjét, s bebizonyította, hogy az ellenünk folyó agresszív kampányban határozottan a többség pártján áll.
Annyi aljas dolog, ami az orrunk előtt történik, történt, annyi hazugság elhangzott a katolikus iskolával kapcsolatosan, hogy több kötetet kitenne már. Bármennyire is szeretnénk a homokba dugni a fejünk, a marosvásárhelyi magyar intézmények módszeres lebontásának vagyunk tanúi. Mi pedig szépen beletörődünk a megváltoztathatatlannak hitt helyzetbe. Ha a katolikus iskola megszüntetésére kidolgozott kampány sikerrel jár, ki sem merem mondani, hogy mi következik. Addig is el lehet tűnődni: ha ilyen módon gondolkodó pedagógusok vezetik a tanfelügyelőséget és oktatják a jövő nemzedéket, utódaink mire számíthatnak a jövőben?
 BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)

Csűrszínház tizenötödször
Ha fúj, ha esik, és ha vihar van
Annyira a Mikháza mindennapjaivá vált a Csűrszínház, hogy már nem is feltűnő a létezése, működése. Szinte természetes, hogy ott van az iskola udvarán, immár megszépült külsővel, változatos és színvonalas műsorával. Nemcsak a napokon, amelyet immár 15 éve megálmodott és kitartóan szervez Szélyes Ferenc színművész, és „kaparja ki” hozzá a szükséges pénzösszeget felesége, Szélyes Andrea-Natália, hanem máskor is, amikor itt római fesztivál, gazdarendezvény, filmnap, netán színjátszó tábor van. 
Ha fúj a szél, vihar van és eső mossa el az udvart, akkor is több mint másfél évtizede minden június utolsó hétvégéjén eljönnek Mikházára mindazok, akik kedvelik a színházat, megszerették azt a különleges környezetet, helyet, amelyet a helybéliek talán nem is értékelnek annyira, és együtt ünneplik a kultúrát, a színházművészetet. És nem csak. Mert jó néhány éve színvonalas kiállítással egészül ki a kínálat. Az idén a vendégek a szervezők felkérésére a szovátai művészek voltak, akik igen találóan rendezték be a minitárlatot úgy, hogy felvonultatták az alkotók javát. A falra kerültek Szőcs János, Sánta Csaba, Fülöp Mária-Magdolna, Szőcs Máté Tímea, Németh Attila, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Kuti Botond, Vinczeffy László és a néhai Kusztos Endre és Siklódi Zsolt munkái. Az alkotásokról – a megnyitót és Szélyes Ferenc vendéglátó köszöntő szavait követően – Bocskay Vince beszélt. És alighogy a közönség közelebbről is megtekinthette a kiállítás anyagát, máris jött egy felajánlás, hogy jövőben a nyárádszeredai alkotótábor anyagából válogathatnak a szervezők úgy, hogy e tájegységben élők alkotásait hozzák egy térbe. 
A pénteki esőzések mintha egy kicsit elbátortalanították volna a délutáni, esti előadás iránt érdeklődőket, aztán mégis kisütött a nap, és eljöttek mindazok, akik időjárástól, politikai állástól és egyéb körülményektől függetlenül fogyasztói e kulturális kínálatnak, azok, akik a nézőtéri gyenge fényben is megtalálják helyüket a padok között, mert tudják, hogy mindazoknak az előadásoknak, amelyeket egyébként kőszínházban is megtekinthetnek, itt különlegesebb a hangulata. Még akkor is, ha netán esküvői menet vonul végig, autók tülkölnek és fáradt traktorok pöfögnek végig az utcán, vagy kíváncsi gyerekek bújnak át a színpadot árnyékoló vászon alatt, s az előadás közben a kocsmázók hangos beszéde néha jobban behallatszik, mint a színpadi produkcióban elhangzott replikák. 
Akik úgy döntöttek, hogy eljönnek a tizenötödik Csűrszínházi Napokra, ezúttal is színes előadásokat láthattak. Azt, hogy miként játszhat el két színész egy előadásban legalább 16 karaktert (a gyergyószentmiklósi Figura Színház Marie Jones Kövekkel a zsebében című tragikomédiájában Kolozsi Borsos Gábor és Moşu Norbert-László). És újra fejet hajthattunk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyasszonya, Farkas Ibolya alakítása előtt, aki a soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Komáromi Jókai Színház, a mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház, a Pesti Magyar Színház és a bécsi Europa Club közös produkciójaként bemutatott Ingmar Bergman Őszi szonáta című film forgatókönyvéből készült színpadi játékában bizonyította, hogy a világot jelentő deszkák testet-lelket megfiatalító energiákat szabadíthatnak fel egy-egy alakítás során. De hasonló teljesítményt nyújtott Eva szerepében Molnár Anikó fiatal soproni színművész is, akiknek játékát Vukosavljev Iván (Viktor) és Diószegi Imola (Helena) egészítette ki. 
Hagyományossá vált, hogy a Csűrszínház udvarára a Mentor Kiadó is elhozza legújabb köteteit, s az is sajnos megszokott, hogy néha többen állnak a könyvek mögött, mint előtt. Habár az idén – egy kicsit talán annak is köszönhetően, hogy babgulyás rotyogott az üstben – többen eljöttek. Aki lemaradt, veszített, mivel a megjelent szerzők (Kovács Levente, Sebestyén Mihály, Lokodi Imre, Király Káli István, Soós István, Székely Szabó Zoltán) több kötetet is elhoztak, s mint ilyenkor szokás, még a „kulisszatitkokba”, az írás fortélyaiba is betekintést nyerhettek a szellemi táplálék iránt érdeklődők. 
Az Őszi szonáta mellett az idei csűrszínházi előadás fénypontja a budapesti Nemzeti Színház kiváló színművésze, Tóth Auguszta Hoztam valamit a hegyekből – Mezei Mária című önálló estje volt. Szűcs Nelly zongoraművésznő kíséretében a több mint kétórás egyéni előadáson nemcsak a múlt század elején és derekán élt, elismert, majd a pályáról félreállított színművésznő élete pergett le korabeli sanzonok kíséretében, hanem olyan sorstragédia, önvallomás is volt, amely korhűen ábrázolta a korabeli kultúrpolitikát és mindazt a megpróbáltatást, amelyet a második világháborúban és az azt követő sötét diktatúrában át kellett élni. A lekötő előadásmód, a kiváló színészi teljesítmény – a kereken 100. előadásban – a környéken zajló mulatság ellenére mély katarzist váltott ki a nézőkből. 
A szórakozni vágyóknak a felüdülést a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Carlo Goldoni Mirandolina című vígjátéka jelentette, amelynek díszletei úgy zsúfolódtak be a Csűrszínház színpadára, hogy az elemeket szállító tehergépkocsit nagy erőfeszítések árán traktorral kellett kihúzni a szomszéd kertből, a színpadszerelőket lelkes helyi fiatalok egészítették ki a helyi lakodalmat megelőző erőgyakorlatként. 
A rendezvény vasárnap zárult a Bekecs néptáncszínház legújabb produkciójának, a Legendák kertjének csűrszínházi bemutatójával. A Bekecs a Maros Művészegyüttes mellett évek óta visszatérő vendége a Csűrszínháznak, így a székelyföldi legendákat a tánc nyelvén felelevenítő előadást is igen nagy szeretettel fogadta a nyárádmenti – és nem csak – közönség. 
A csűrszínházi évad nem zárul le, lesz még zenei, film- és római fesztivál, gazdanap, és a soproni Petőfi Sándor Színház gyerekeknek és fiataloknak szóló Michael Ende-mesejátékot, A pokoli puncs- pancs című zenés darabot is bemutatja július 22-én. Érdemes gyakrabban visszatérni a Csűrszínházba, igen a gazdag a nyári kulturális kínálat. 
VAJDA GYÖRGY Népújság (Marosvásárhely)

Ünnep, gyász
„Megértem és tisztelem azt a büszkeséget, ami a magyarokat eltölti ezen a rendkívüli napon, ebben osztozom Önökkel”.
„Március 15-e a világ magyarságának ünnepe éppen úgy, ahogy Románia nemzeti ünnepe megható pillanata minden románnak, függetlenül attól, hogy a világ mely részén él. Ezen az ünnepen szervezett események felidézik a magyar szabadságharcot, amely az Európán végigsöprő 1848-1849-es forradalmi hullám része volt, de ez az ünnep ugyanakkor szimbóluma a magyarok, románok és más európai nemzetek nemzeti modernizációra és emancipációra való igényének.” A fenti idézetek Traian Băsescunak még államelnökként, a világ magyarságának két különböző évben küldött március 15-i üzenetéből származnak. A legfeltűnőbb mindegyikben az, hogy homlokegyenest ellentmond annak, ahogyan a volt államfő ma, ellenzéki politikusként viszonyul a kérdéshez.
Amikor március 15-öt „a magyar grófok által tízezerszámra legyilkolt erdélyi románok gyásznapjának” nevezi, és amelynek megünneplésére Budapestre küldi a romániai magyarokat. Olyan újságíróként, akinek éppen március 15-én adódott alkalma interjút készíteni a Cotroceni-palotában Băsescuval (még 2005-ben), nem gondolom, hogy a volt elnököt erősebb magyarellenesség fűti a román politikustársaihoz képest.
A többiekhez hasonlóan ugyanakkor képes a magyarokhoz való közeledésre, ha politikai érdekei úgy kívánják, de a legdurvább sértésre is, amennyiben ettől remél szavazatokat. Viszont a március 15-ével kapcsolatos visszataszító hisztériakeltés okainak vizsgálatát nem érdemes a volt elnökre kihegyezni, mivel ő csupán egyike a magyarellenes kórus hangadóinak.
Azoknak a román politikusoknak, akik miközben előszeretettel vádolják múlt századokba révedéssel a magyarokat, nem veszik észre, hogy ugyanolyan sztereotípiákból, történelmi sérelmekből táplálkoznak, mint a magyarok. Ők Ördögkúttal, Ippel bezzegelnek, mi Szárazajtával és Köröstárkánnyal replikázunk, miközben egymás fejéhez vagdossuk december 1-jét, Trianont, a monarchiát, de még a honfoglaláskor ellopott lovakat is.
Pedig azoknak van igazuk, akik szerint nem abból kellene folyton kiindulni, ami elválaszt, hanem ami megteremtheti az alapot a megbékélésre, az együttműködésre. Hiú ábránd a többség részéről a december 1-je magyarokkal való megünnepeltetése, ha eközben még a március 15-éhez fűződő jogunkat sem tisztelik. Egyáltalán mikor hagyjuk végre nyugodtan ünnepelni a másikat? Gyászolni láttuk egymást eleget a történelem folyamán.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)

Akikre szívesen emlékezünk…
Az Akiknek szívesen tapsolunk rendezvénysorozat újabb eseményét ezúttal a visszaemlékezés jegyében szervezték meg: Csíky Ibolya és Varga Vilmos alakját idézték meg pénteken délután.
A Szent László Napok keretében lebonyolított rendezvényen levetítettek egy Varga Vilmosról készült filmet (Piski Norbert alkotását) és a Csíky Ibolyáról szóló Ifjúság és vénség című portréfilmet, melyet Boros Zoltán készített a Román Televízió számára. A megjelenteket Török Sándor, az Akiknek szívesen tapsolunk sorozat házigazdája köszöntötte, kiemelve, hogy a magyar színjátszás két emblematikus színészóriására emlékeznek, de megidézte Ács Tibor alakját is, aki szintén nemrégiben hunyt el. A váradi színjátszás két nagy alakjára Varga Vilmos özvegye, Kiss Törék Ildikó, Csíky Ibolya lánya, Vindis Andrea, valamint két pályatárs, Miske László és Dobos Imre emlékeztek. A beszélgetés szomorú hangnemben kezdődött, hiszen Török Sándor azt kérdezte a hozzátartozóktól hogyan lehet feldolgozni a veszteséget. Kiss Törék Ildikó válaszában bevallotta, hogy Varga Vilmos eltávozását lehetetlen számára teljesen feldolgozni, de mindig jólesik emlékezni rá. Vindis Andrea elmondta, hogy testvérével nap mint nap igyekeznek feldolgozni a feldolgozhatatlant, de a szeretett édesanyát nem fogják elfelejteni soha. Miske László aláhúzta, hogy Csíky Ibolya és Varga Vilmos ragyogó tehetségű emberek voltak, akik gazdag életutat hagytak maguk után, majd vidámabb hangnemben folytatva saját emlékeit idézte fel Csíky Ibolyáról és Varga Vilmosról. Elárulta, hogy egyszer ezt mondta Csíky Ibolyának: „Ibi, te egy plasztelin Manci vagy!”, amin aztán mind a színésznő, de a pénteki visszaemlékezésen jelenlevő közönség is jót derült. Miske László elmagyarázta, hogy ezzel a furcsa kifejezéssel azt akarta kifejezni, hogy Csíky Ibolya bármikor, bármilyen szerepre alakítható volt, és ez számára sem szakmailag, sem emberileg soha semmilyen problémát nem jelentett, és soha senki és semmi miatt nem sértődött meg. Varga Vilmosról a pályatárs elmondta, hogy az erdélyi magyar színjátszásban nincs még egy olyan színész, akinek annyi és olyan sokrétű munkája lett volna, mint neki.
Emlékek
Dobos Imre is azt emelte ki, hogy Csíky Ibolyát egész életében elkísérte a jókedv, és nagyszerű közös munkáik voltak. Mint említette, ő is és Csíky Ibolya is nagyon sajnálták azt, hogy a Godot-ra várvát nem tudták kijátszani, holott azt az előadást mindketten nagyon szerették. Mint mondta, Varga Vilmossal azért volt nagyszerű együtt játszani, mert amikor a színpadon valaki az ő szemébe nézett, azt látta, hogy olyan teljes beleéléssel és meggyőződéssel játszik, amivel színészpartnereit is magával ragadta, beszippantotta az előadásba. „Mindkét kollégának fantasztikus humora volt”, jelentette ki ezután Dobos Imre, amivel a többi visszaemlékező készséggel egyetértett, majd mindannyian fel is idéztek néhány Csíky Ibolyához és Varga Vilmoshoz kapcsolódó humoros emléket, estet, ezzel a megidézett művészek személyiségéhez igazodva teljes mértékben vidám hangulatúvá varázsolva a visszaemlékezést. A két színész vidámságát, humorát, bohémságát ismerhettük meg ezekből az adomákból, ami szintén emberi és művészi nagyságukat bizonyítja, hiszen mint Miske László kifejtette, a színészi tehetség óhatatlan velejárója a bohémság. „A színészethez menthetetlenül hozzátartozik a bohémság, aki nem bohém, azzal kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy még rejtegeti a színészi tehetségét, vagy egyáltalán nincs is neki” – fogalmazott Miske László.
A díjalapításról
A beszélgetés végén a Varga Vilmos-díj alapításáról, annak célkitűzéséről beszélt Kiss Törék Ildikó, elárulva azt, hogy Varga Vilmos bár sok díjat kapott, de ezek egyike sem járt együtt pénzzel, ezért gondolta ő, és fiuk, mint alapítók azt, hogy legyen egyfajta válasz Varga Vilmos részéről az, hogy az ő nevét viselő díjhoz járjon a boríték is.
Pap István erdon.ro

Gyermek vértanúnk
A megyeszékhelyi Művész moziban nemrég vetítették Filep Farkas és Vörös T. Balázs Emlékmű helyett címet viselő dokumentumfilmjét. Alkotásuk a sepsiszentgyörgyi szoborrobbantási kísérlet következtében szörnyethalt Vaszi Jánoska tragédiáját idézi fel – sajátos módon. Bizonyítékok hiányában ugyanis az emlékezés, logika és következtetés segítségével próbálja alátámasztani mindazt, ami akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló volt és azóta is az: Vaszi Jánoska a kommunista diktatúra magyarellenes intézkedéseinek áldozata lett.
Ő a mi vértanúnk tehát, akinek alakjáról már legfőbb ideje volt letörülni a feledés porát. Már csak azért is, mert helyette bárki megjárhatta volna és hasonlóan járhat a jövőben is, ha nem derítjük ki, hogy mi is történt és nem vonjuk felelősségre az elkövetőket. Hiszen az eszközök változtak ugyan, az elnyomásunk azonban maradt. Ennek fokozását és kiszélesítését pedig csak közös fellépéssel tudjuk megakadályozni. Ahhoz viszont, hogy ezt megtegyük, nemzeti és polgári öntudatra van szükség, melyek felélesztésének leghatékonyabb eszköze a múlt feltárása mellett az emlékezés és emlékeztetés.
A napjainkban is állandó megfigyelés alatt álló Mihai Viteazul-szoborcsoportot akkoriban huzamosabb ideig még szemlélni sem volt tanácsos, nemhogy túlzottan megközelíteni. Hogy a milícia (rendőrség) és a szekuritáte (politikai rendőrség) mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt tartott. Hogy jóváhagyás nélkül még írógépet sem lehetett vásárolni, és vadászfegyverrel is csak a hatalom birtokosai rendelkezhettek.
Mindezek tudatában feltehetünk néhány kényelmetlen kérdést az 1984 nyarán bekövetkezett tragikus eseménnyel kapcsolatban. Például, kinek, vagy kiknek volt lehetősége összeállítani a robbanószerkezet? Miként lehetett azt a szobor talapzatához helyezni? Hogyan állhatott ott órákon keresztül észrevétlenül? Mit kerestek ott a szekusok, a robbanás bekövetkezte előtt?  Megválaszolásuk után pedig az is érthetővé válik, hogy a rendszerváltás ellenére, miért nem lehetett ennek a sötét ügynek a végére járni, illetve a nyomozati anyag miért van 50 évre titkosítva.  A végső kérdés azonban mégiscsak az, hogy szabad-e elhantolva hagyni az igazságot?
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Befejeződött Marosvásárhelyen a Magyar film története sorozat
Vasárnap este a Művészeti Egyetem vetítőtermében Bereményi Géza kult-filmjével, az Eldorádóval zárult a magyar filmtörténeti vetítéssorozat.
A 120 éves a magyar film címmel 11 alkotásból álló filmtörténeti sorozat indított a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel, a Maros megyei MADISZ-szal, a K’Arte Kulturális Egyesülettel és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel közösen Marosvásárhelyen. A vasárnap végződő sorozat a némafilmes korszakból indulva egy-egy rendező, filmtörténeti korszakot meghatározó alkotását mutatta be.
A magyar film története 120 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1896-ban a Lumiére testvérek filmjeit a Royal Szálló kávéházában levetítették, majd ezt követően, két úttörő testvér, Sziklai Arnold és Zsigmond az Andrássy úton megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. Ennek jegyében a magyar filmtörténeti sorozatban a Magyar Nemzeti Digitális Archívummal (MaNDA) együttműködve, minden hónapban bemutattak egy jelentős filmes alkotást, mely a maga nemében és idejében mérföldkőnek számított a magyar film történetében. A sorozatot Bukarest után Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is bemutatták.
A sorozatban bemutatták a magyar filmművészet olyan kiemelkedő alkotásait, mint például a némafilmek közül Uher Ödön: Mire megvénülünk című 1916-os, Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka című 1917-es és Korda Sándor: Az aranyember című 1918-as filmjét. Ezeket követte Székely István: Hyppolit, a lakáj (1931), Ráthonyi Ákos: Szarajevó (1940), Szőts István: Emberek a havason(1942), Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956), Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965), Makk Károly: Szerelem (1970), Gothár Péter: Megáll az idő (1981) és végül Bereményi Géza: Eldorádó(1988) című filmjével ért véget a sorozat. 
Antal Erika

Bepanaszolja a Diszkriminációellenes Tanácsnál a Kolozsvári Városházát a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat kolozsvári kirendeltsége és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete bepanaszolja a Kolozsvári Városházát az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.  A szervezet szerint a városháza helytelenül járt el, amikor meghirdette a versenyvizsgát a kincses város oktatási, kulturális, vallási, sport és szociális kérdésekkel foglalkozó osztályának a vezetői tisztségére. 
Csoma Botond az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke korábban kifejtette: „Elfogadhatatlan, hogy egy interetnikus párbeszédre, toleranciára törekvő városban olyan személy vezesse a polgármesteri hivatal kulturális főosztályát, aki számtalanszor diszkriminatív és sértő megjegyzést tett a kisebbségek kapcsán.  Antonescu marsall nagy csodálója, a román vasgárda mozgalom értékeit képviselő Ioan Vasile Țene nem lehet Kolozsvár oktatási, kulturális, vallási, sport és szociális kérdésekkel foglalkozó iroda vezetője"
A jogvédelmi szolgálat által elkészített panaszban részletesen indokolta álláspontját, miszerint Ionuț Țene alkalmatlan a már említett ügyosztály vezetői tisztségének a betöltésére, ugyanakkor kinevezése az alkotmány több pontját is sérti, illetve számtalan törvénynek és kormányhatározatnak is ellentmond. 
Továbbá az újságíróként is tevékenykedő Țene több publikációjában is kifejtette csodálatát Antonescu marsall munkássága iránt, és számos olyan írása is megjelent, amelyben diszkriminatív megjegyzésekkel illeti a Romániában élő kisebbségeket. 
Tasnádi István Szilárd a Mikó Imre Jogszolgálat kolozsvári munkatársa a beadványban kifejtették a közszereplőknek, úgy a kisebbségi, mint többségi nemzetiségű állampolgárok érdekeit kell képviseljék, nem saját nézeteiket, mint ahogy az megfigyelhető a publicista munkásságban.  „Nagyon fontosnak tartom az erőteljes fellépést minden olyan esetben, ahol fennáll annak a veszélye, hogy szélsőséges nézeteket valló személyek kerüljenek tisztségekbe Romániában. Ionuț Țene közismert kisebbségellenes magatartása véleményünk szerint alkalmatlanná teszi őt egy fontos tisztség betöltésére egy magyarok által is lakott városban. Azt gondoljuk, hogy ennek a tisztségnek a betöltéséhez részrehajlás-mentes szakmaiság szükséges és nyilvánvaló az, hogy Ionuț Țene kinevezése a továbbiakban hátrányosan érintheti a kolozsvári magyarokat, tekintve azt, hogy a szóban forgó személy korábban nyíltan xenofób írásokkal uszított az erdélyi magyarság ellen. Éppen ezért a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat élni kíván minden törvényes eszközzel ez esetben.”- nyilatkozta Benkő Erika, a jogvédő szolgálat vezetője.
Ionuț Vasile Țene esetleges kinevezéséről június 23-án kerültek napvilágra újabb részletek, amikor is kiderült, hogy a köztisztviselői állás betöltésére kiírt versenyvizsgán első helyen végzett.  A jogvédelmi szolgálat munkatársai szerint Țene esetleges kinevezése a köztisztviselők státuszát szabályozó törvényekkel menne szembe. Mint arról már értesítettük az olvasókat az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete múlt pénteken közleményben határolódott el Ionuț Țene-től, mivel ez számtalan diszkriminatív megjegyzést tett a nagyközönség előtt a kisebbségeket illetően. A szervezet további lépéseket fontolgat, a városházi versenyvizsga jogszerűségét a közigazgatási bíróságon szeretnék kivizsgáltatni. (közlemény) Erdély.ma

Életműdíjat kapott Szélyes Ferenc színművész
Noha a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház idén nem vett részt a 29. alkalommal megszervezett Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, a vásárhelyi siker idén sem maradt el. Igaz, a díj ezúttal egyéni: Szélyes Ferenc színművészt, a Tompa Miklós Társulat nyugalmazott tagját életműdíjjal tüntették ki az idei szemlén, amelynek az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felajánlott fődíját ez évben a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának Liliom című előadása kapta.
Életműdíjjal jutalmazták Szélyes Ferenc mellett Giricz Attila színművészt, az Újvidéki Színház tagját, a legjobb női és férfi főszereplő díját Vasvári Emese és Fabó Tibor, a Komáromi Jókai Színház színművészei kapták. A legjobb női mellékszereplő Benedek Ágnes, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja, míg a legjobb férfi mellékszereplő Benkő Géza, a Komáromi Jókai Színház tagja lett.
A legígéretesebb tehetségnek járó elismerést Vass Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi teátrum tagja kapta, a zsűri különdíjával pedig a Tündéri című előadást jutalmazták, amelyet az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a Maszk Egyesület közösen állított színpadra. Az előadások zeneiségéért járó díjat a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Kapitalizmus és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Magyar című előadásaiért ítélték oda, a jelmezekért adható elismerést pedig Kiss Zsuzsanna kapta a Liliom című előadásért. A pályakezdő rendezői díjat Nagy Botond vehette át az Anyegin című előadásért, a város polgármesterének díját Lőrinc Tímea, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, a közönségdíjat pedig a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása, Örkény István Tóték című darabja kapta. A kisvárdai teátrumi seregszemlén huszonöt társulat előadásait tekinthette meg a közönség – áll a szervezők közleményében.
Szélyes Ferenc színművészről volt tanári és munkatársi minőségében dr. Kovács Levente rendező, professzor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyugalmazott tanára írt laudációt, amelyet az alábbiakban olvashatnak.
„Szélyes Ferenc, született Marosvásárhelyen, 1953. május 13-án. Elemi iskolai, gimnáziumi és felsőfokú tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészdiplomát 1976-ban. Vizsgaszerepeiben (Brecht: Egy fő az egy fő, D. R. Popescu: Szomorú angyalok, Hubay-Vas-Ránky: Egy szerelem három éjszakája című darabokban) szerzett elismerést a közönség körében, és felkeltette a szakma figyelmét. 
Színészi pályájának első állomása a Szatmárnémeti Északi Színház, ahol évről évre egyre fontosabb és változatosabb szerepek sikeres megoldása révén 25 év alatt a társulat egyik vezető színészévé vált. Rengeteg különböző jellegű szerepben láthatta a közönség (pl. Nagelschmidtként Sütő Lócsiszárjában, volt Oszip Csehov Platonovjában, játszott az emlékezetes Shakespeare-műben, a Viharban, a Hippolyt a lakájban és sok más szerepben aratott sikert).
Az 1990-es fordulatot követően hazatért szülővárosába. A Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagjaként tovább ívelt felfelé művészi pályája. Újabb jelentős szerepekben értékelte művészetét a közönség: Székely János, Sütő András, Goldoni, Birinszkij, Bánffy Miklós, Vaszary János, Molière és mások műveiben. Évekig színészmesterséget tanított abban az intézetben, ahol a diplomáját szerezte. Alapító tagként hosszú ideig közreműködött a Nagy István által vezetett Gruppenhecc kabaré-társulatban, melynek révén ismertté vált Európa több országában is. Hatvanadik születésnapját a nagyváradi Szigligeti Társulat vendégeként eljátszott, A nagy Romulus című Dürrenmatt-előadás címszerepében ünnepelte a szakma. 
Nyugdíjazását követően a Marosvásárhelyen alakult Spektrum elnevezésű magánszínházban lépett fel Harold Pinter és Molière műveiben, majd a soproni színház és a budapesti Nemzeti Színház kérte fel közreműködésre. Alapítóként és igazgatóként közel 15 éve működik Mikházán a Csűrszínház néven általa létesített (az „erdélyi Kapolcs”-ként is emlegetett) nyári játszóhely, egyre változatosabb színházi, folklór- és irodalmi műsorokkal Erdély egyetlen intézményes nyári színházaként.
A gazdag életmű száraz adatai mögött egy igen konok művész arculata rejlik. Konok és rendíthetetlen a színházban, a nemzetiségi tudat és méltóság otthonról hozott hittel végzett ápolásában, a színpadi tartás, hivatás és etika kérlelhetetlen elkötelezettjeként példás és iránymutató tagja volt minden társulatnak, ahol megfordult. Drámai szerepeiben szenvedélyes és hiteles, komikusként fergeteges és visszafogott, karakterszerepeiben a sajátos jegyek következetes betartása jellemzi munkáját. A személyes temperamentum és az előadás ritmusa sajátos összhangban vannak jelen színpadi alakításaiban. Civil konoksága, hite a tisztességben és az emberi méltóságban fényesen megmutatkozott a kommunista pártból való kilépés bátor és hatásos gesztusában a Ceauşescu-diktatúra tombolásának teljében. A nemzetiségi kultúrát ápoló csűrszínházi mozgalomban saját anyagi tartalékait is önzetlenül bevetve tartotta a színvonalat, megteremtve a folyamatos működés és tökéletesedés feltételeit. 
Művészi termésben gazdag életműve, emberi tulajdonságai és konok elkötelezettsége alapján teljes mértékben jogosult a magas kitüntetésre.” 
A díjazott művésznek mi is gratuláltunk, és arról kérdeztük, hogyan érzi magát immár életmű-díjasként. 
– Nagy meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy engem szándékoznak kitüntetni. Főként azért, mert általában az anyaszínház szokta a díjra felterjeszteni a művészeit, és én mint nyugdíjas úgy érzem, hogy már kikerültem az erdélyi színházi körforgásból. Amikor felhívtak, nem is akartam elhinni, főként, hogy a javaslat a határon túlról érkezett. De a meglepetés mellett nagy örömöt és nagy megtiszteltetést is jelent számomra a díj. Kovács Levente laudációja pedig annyira szép, hogy remélem, a nekrológomat is ő írja majd. De annyira azért nem sietek, és ezúttal, a reklámlehetőséget kihasználva, szeretettel hívok mindenkit a mikházi Csűrszínházban sorra kerülő további nyári programokra. Itt jegyezném meg, hogy a soproni Petőfi Sándor Színházhoz szerződtem, és a soproni társulattal és Ács József rendezővel július 3-án kezdjük Michael Ende Pokoli puncs-pancs című zenés mesejátékának próbáit. A premierre (és az egyetlen erdélyi előadásra) július 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor – erre is szeretettel várjuk a közönséget – nyilatkozta Szélyes Ferenc színművész.
K. NAGY BOTOND Népújság (Marosvásárhely)

Feljelentik az erdélyi magyarok ellen uszító politikusokat
Az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata feljelentést tesz minden olyan magyarellenes kijelentés miatt, amelyet az elmúlt napokban román politikusok és közismert véleményformálók fogalmaztak meg – hangzott el az M1 Ma reggel című műsorában.
A jogvédő szervezet szerint az RMDSZ és a kormányzó szociáldemokraták között a kormányválságról folytatott tárgyalások idején olyan magyarellenes uszító nyilatkozatok láttak napvilágot, amelyek nem maradhatnak következmények nélkül.
„Fogadják el a nyelvi jogokat bővítő közigazgatási törvénytervezetet, illetve legyen hivatalos munkaszüneti nap március 15-e.” Ez volt az RMDSZ két legfontosabb feltétele, hogy aláírja a bizalmatlansági indítványt.
Az elmúlt időszakban hihetetlenül vehemens magyarellenes hullám csapott végig a román média egy nagy szegmensén és számos román politikus élesen magyarellenes megnyilvánulásokat tett. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat úgy döntött, hogy nem megy el szó nélkül a történtek mellett.
Az elmúlt 5 évben nem volt példa ilyen magyarellenes hisztériára, mint ami az elmúlt napokban kitört az RMDSZ legitim politikai tárgyalásai során – jelentette ki Benkő Erika képviselő. „Hihetetlenül éles és durva magyarellenes kijelentések hangzottak el véleményvezérektől és politikusoktól, többek a között a román közösségi médiában” – tette hozzá az RMDSZ parlamenti képviselője.
Benkő Erika elmondta: hosszú távon azt szeretnék elérni, hogy mindenki gondolja meg Romániában, mielőtt politikai érdekből a magyar közösségnek a méltóságát sértő kijelentéseket tesz. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálatnak az a munkája, hogy folyamatosan felügyeljen minden magyarellenes megnyilvánulást – hangzott el az M1 műsorában.
(hirado.hu) Nyugati Jelen (Arad)

Bölcső és biblia
„A történelmi múlt erőt kell adjon a jövőhöz!”
Szimbolikus jelentőségű, bölcsőde- és szoboravató hálaadó ünnepséget tartottak június 23-án, pénteken a temesvári református templompalotában. Igét hirdetett ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. Az örömteli eseményre a Reformáció 500. és a Református Anyaszentegyház 450. évfordulója tiszteletére, a Mária téri templompalota fennállásának 115. évében került sor, a temesvári magyar közösség jeles képviselőinek részvételével.
A hálaadó ünnepség díszvendégeit, ft. Csűry István református püspököt, nt. Bódis Ferenc temesvári esperest, az egyházmegye és a testvéregyházak lelkipásztorait, Farkas Imre temesvári alpolgármestert, Molnár Zsoltot, a Bánsági Közösségért Egyesület elnökét, volt parlamenti képviselőt, a magyar közösség jelenlevő tagjait nt. Fazakas Csaba házigazda lelkipásztor köszöntötte. Az igehirdetés során ft. Csűry István a szentírásból Pál apostol történetét idézte fel, akit a tanítványok arra kértek Cézaréában, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe, mert ott megkötözik, és a zsidók és a pogányok kezére adják. De Pál így felelt: „Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata!” Nekünk, a modern kor emberének, a nehézségek, a terhek, a félelmeink súlya alatt, ugyanaz a dolgunk: meg kell mutatnunk, hogy Isten akarata szerint akarunk és tudunk élni!” – mondta a püspök.
Az ünnepi közgyűlést nt. Fazakas Csaba lelkipásztor nyitotta meg, aki felkérte dr. Kovács Béla főgondnokot, hogy olvassa fel beszámolóját az első temesvári magyar bölcsőde létrehozása érdekében megtett lépésekről. „Ennek a bölcs gondolatnak az elindítása még a 2011-es évre tehető, mikor az egyházközség templomi hangerősítőjének korszerűsítése és bővítése készült el, mikor beindítottunk egy „baba–mama” szobát a vendéglakás nappalijában, ahol a fiatal édesanyák kicsiny gyermekeikkel, részt vehettek a vasárnapi istentiszteleteken. Ezek a baba–mama szobában találkozó fiatal édesanyák fogalmazták meg azon kérésüket, hogy az elkövetkező években, egyházközségünk beruházási terveiben jó lenne bevállalni egy magyar bölcsőde kialakítását a templompalotában. A Presbitérium helyesnek találta ezt a bölcs felvetést, és apró lépésekkel, de töretlenül haladt a magyar bölcsőde megvalósítása felé” – mondta dr. Kovács Béla, aki lépésről lépésre felidézte az öt évig tartó folyamat főbb állomásait, amelyek végén elérkezett a bölcsőde ünnepélyes felavatásának a pillanata. Ez alatt az idő alatt folyt az adománygyűjtés, a jótékonysági rendezvények szervezése, a bölcsőde javára és ezzel párhuzamosan a pályázás a Református Konventnél és a Nemzetpolitikai Államtitkárságnál, amelyeknek köszönhetően, a Magyar Kormány támogatásával végre megvalósulhatott a bölcsőde. „A kialakított bölcsőde beindításának, azaz jogilag és törvényesen garantált működtetésének rendezését a 2017-es év eleji Presbiteri gyűlésen Fazakas Csaba parókus lelkész vállalta, és meg is oldotta idén március végéig. Ennek érdekében Egyházközségünk Nagyváradról átvette a „MÁRTA” Alapítványt, melyet a romániai Igazságügyi Minisztérium és Ügyfélszolgálat módosít a 160017/21.03.2017 számmal bejegyzett „Márta Református Alapítványra”. A Presbiteri gyűlés 11. pontjánál megbeszéltük és elfogadtuk a bölcsőde működtetéséhez szükséges álláskeretet, mely a következőkből áll: 1 adminisztrátor, 2 óvónő, 2 dada, 1 takarítónő és egy félnormás asszisztens. Reméljük, hogy a templompalotánkban kialakított első magyar bölcsődét 2017 szeptemberétől sikeresen működtetjük, azaz a 140 négyzetméteres helységben 2 csoportban 30 kicsi bölcsődés kezdheti el a tanévet” – mondta befejezésül dr. Kovács Béla főgondnok.
A Csongrádi egyházmegye nevében nt. Juhász András csongrádi esperes köszöntötte a jelenlevőket, aki jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szegedi Kis István mellszobrának másolata, Lapis András szobrászművész alkotása immár a temesvári református templompalota dísze.
A szoborállítás engedélyeztetése Farkas Imre temesvári alpolgármester hathatós segítségével valósult meg. „Az 500 évvel ezelőtt kezdődött reformációt Temesvárra hozó Szegedi Kis István a Wikipédiából és a történelemkönyvek lapjáról ma ismét kilép Temesvár utcájára – mondta ünnepi köszöntője során Farkas Imre. – Külön eredmény az a tény, hogy egy több mint 300 000 lakosú városba – ahol sajnos a számarányunk 5 százalék alá esett – sikerült beemelni őt a Temesvár életét és szellemiségét meghatározó 100 fontos személyiség közé. Így a személyiségek sétányát kiterjesztettük a Mária térig. A történelmi múlt erőt kell hogy adjon a jövőhöz. Ezt jelenti ma az első temesvári Magyar Bölcsőde avatója. Egy több éven át érlelt, és alaposan előkészített terv megvalósulása, amihez külön gratulálok. Szórványban és halmozott vegyességben élő magyar közösségünk jelmondatává kell váljon az esemény meghívójának zárómondata: „Jövőnk a bölcsőben van”!
A magyar bölcsőde megvalósítását a magyar Nemzetpolitikai Államtitkársághoz benyújtott, 15 millió forint értékű pályázat tette lehetővé, amelynek egyik fontos szószólója volt Molnár Zsolt, akkori parlamenti képviselő. „Nagy elégtétel számomra, hogy fél évvel a képviselői mandátumom lejárta után, végre felavathatjuk az első konkrét megvalósítást, amelyhez hozzájárultam: a magyar bölcsődét. Ígérem, hogy hamarosan megvalósul a temesvári magyar egyetemisták számára létesített bentlakás és a végvári szórványkollégium is!” – mondta Molnár Zsolt, a Bánsági Közösségért Egyesület elnöke. A hálaadó ünnepség fényét a Szabolcska Mihály énekkar és a Dettai Reviczky Gyula daloskör szolgálata emelte.
A résztvevők átvonultak az európai színvonalú felszereltséggel bíró Magyar Bölcsőde helyiségeibe, ahol ünnepélyes szalagvágásra került sor, majd ft. Csűry István királyhágó-melléki református püspök megáldotta a létesítményt. Következett Szegedi Kis István bronz mellszobrának leleplezése, a református templompalota bejárata mellett. A nagy református teológus, Luther Márton tanítványának tevékenységéről Szekernyés János helytörténész tartott alaposan dokumentált előadást, hangsúlyozva, hogy Szegedi Kis István, a régió nagy reformátora feltétlenül megérdemli, hogy a szobrot állítsanak neki Temesváron. Mint a Temesvári Képzőművészek Szövetségének az elnöke, Szekernyés János azt is kiemelte, hogy újabb jelentős művészeti alkotással gazdagodott a Bánság fővárosa. A református templompalota falát díszítő Szegedi Kis István bronz mellszobrot Farkas Imre alpolgármester és nt. Fazakas Csaba lelkipásztor leplezték le. A bölcsőde- és szoboravató hálaadó ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

Az RMDSZ kezdeményezésére a protestáns lelkészképzés is állami támogatásban részesül ezután
Az RMDSZ kezdeményezésére ezentúl azon történelmi magyar egyházak lelkészképzői is állami támogatásban részesülnek, amelyek nem állami rendszerben szervezik ezt az oktatást.
"A szenátus döntéshozó fórumként a hatályos tanügyi törvényt úgy módosította, hogy megszüntessük a pap- és lelkészképzés állami támogatása területén tapasztalt kettős mércét. A folyamatos egyeztetések eredményeképpen egyhangú szavazással fogadták el javaslatunkat, és így ezután a protestáns, református, evangélikus, unitárius lelkészképzés is részesülni fog állami finanszírozásban" – nyilatkozta Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kedden a plénumi szavazást követően.
A Bihar megyei törvényhozó kifejtette: jelenleg az ortodox papképzés szinte teljes egészében állami egyetemek keretében szerveződik, míg a katolikus papképzés kettős rendszerben állami és felekezeti, szemináriumi formában van jelen. A magyar protestáns egyházak lelkészképzője, a Protestáns Teológiai Intézet azért nem részesült eddig állami támogatásban, mert nem állami, hanem egyházi rendszerben szerveződött. Mint mondta, a szenátus végső döntéshozóként fogadta el az RMDSZ módosító indítványát, így az államelnök általi kihirdetés esetén, a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után biztosított lesz a protestáns lelkészképzés számára az állami támogatás.
Novák Csaba Zoltán, a szenátus tanügyi bizottságának alelnöke elmondta: „a törvény azért is jelent előretörést, mert kifejezetten a kisebbségi egyházak lelkészképzésének a támogatását oldja meg, hiszen a többségi egyház esetében a papképzés az állami oktatási rendszerben zajlik, és államilag eddig is támogatott volt. A mi történelmi egyházaink, főleg a protestáns lelkészképzés nem az állami rendszer része, önálló rendszerben szerveződik, és mostanáig számukra nem írt elő fejkvóta alapú állami támogatást a tanügyi törvény. Az RMDSZ törvény-módosításának köszönhetően immár a Protestáns Teológiai Intézet is részesül ebben a finanszírozásban.”
A tavalyi év folyamán elkészített törvénykezdeményezést Kelemen Hunor szövetségi elnök megbízásából a protestáns egyházak vezetőivel és szakembereivel Szabó Ödön, a képviselőház tanügyi bizottságának alelnöke, Bihar megyei képviselő egyeztette. A végső szöveg a már említett református, evangélikus, unitárius egyházi vezetők jóváhagyásával került a törvényhozás elé, és így immár az RMDSZ sikeres parlamenti munkájának eredményeként az államelnök aláírására vár ahhoz, hogy életbe lépjen. maszol.ro

Kelemen: Kovács Irénnek azt az elvet kell képviselnie, hogy a magyar oktatásnak nincs alternatívája
Az RMDSZ javaslatára dr. Kovács Irén Erzsébetet, Szilágy megye volt főtanfelügyelő-helyettesét nevezte ki oktatásügyi államtitkárnak Sorin Grindeanu miniszterelnök. Az RMDSZ új államtitkára Király Andrást váltja, aki 2010 februárja óta felelt a kisebbségügyi oktatásért. A biológus- és pedagógus végzettségű Kovács Irén Erzsébet középiskolai tanárként, majd egyetemi adjunktusként tevékenykedett, igazgatója volt a zilahi Wesselényi Református Gimnáziumnak, 2013 óta Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes. „Eddigi pályafutásom során megtanultam, mikor van a küzdés és mikor az együttműködés ideje, hogyan kell kiállni a magyar oktatás érdekeiért, hogyan kell azokat helyi és megyei szinten képviselni" – fogalmazott az új államtitkár. Kelemen Hunor szövetségi elnök abban bízik, hogy Kovács Irén ezt a tudást és tapasztalatot használja fel a továbbiakban egy olyan területen is, ahol még sok a megoldandó kérdés és a sajátos probléma. Hozzátette: az oktatás kérdése ma, de a következő években is prioritása az RMDSZ-nek, az új államtitkárnak pedig az lesz a feladata, hogy a végrehajtói hatalom szintjén is képviselje azt, amire a következő nemzedéknek, a magyar közösségnek szüksége van. „A minőségi oktatást ki kell terjesztenünk, hiszen azt látjuk, hogy gyorsan változik a világ, a munkaerőpiac körülöttünk, a felgyorsult globalizációban pedig tudnunk kell alkalmazkodni, fel kell zárkóznunk. A szakemberekkel elkészített 2013–2015 közötti megyei prioritási listákat fel kell frissítenünk, a tűzoltást pedig tudatos tervezésre kell felváltanunk. Legutóbbi, zilahi kongresszusunkon stratégiai dokumentumot fogadtunk el arról is, hogy nyílt pályázatot hirdetünk a román tankönyvek írására, amelyet a Szövetség finanszíroz” – részletezte az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor kiemelte, olyan oktatási reform készül, amelyről ma még viszonylag keveset tudni, de amellyel kapcsolatosan már most kijelenthető: semmi olyat nem szabad elfogadnia az RMDSZ-nek és a magyar közösségnek, amely a megszerzett jogokból vágna vissza. „Nekünk a parlamentben, a kormányban, helyi szinten is azt kell mondanunk, hogy a magyar oktatásnak nincs alternatívája. Ezt az elvet kell képviselnie Kovács Irénnek, továbbá vállalnia kell a döntés felelősségét azért, hogy a magyar gyermekek és szülők érdekei érvényesüljenek mindenek előtt” – összegzett a szövetségi elnök. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Szent László-emlékünnepség Gelencén
Szent László-emlékünnepséget szervezett tegnap a gelencei, több mint 850 éves Szent Imre római katolikus műemlék templomban és a templomkertben Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága, Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Pro Patria Egyesület.
Elsőként Bereczi István plébános köszöntője hangzott el. A plébános arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy idén ünnepeljük Szent László trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóját. „Megtiszteltetés számunkra, hogy az emlékkonferencia helyszínéül a mi templomunkat választották. Szent László hite, reménye és magyar népének szeretete lelkesítse önöket példája követésére” – mondotta a plébános, majd megáldotta a rendezvényt és annak résztvevőit. Az áldást követően Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke szólt az egybegyűltekhez, beszédében azt emelve ki, hogy a Székelyföldön azért van a legtöbb Szent László-emlék, mert a székelyek hű katonái voltak és ma is azok a határvédő lovagkirálynak. Háromszéken Bibarcfalva, Gelence, Gidófalva, Kilyén, Kökös, a kézdiszentléleki Perkő, Sepsibesenyő és Szacsva őrzi kisebb-nagyobb mértékben falfestményeken, emlékképeit a nagy királynak, ezek közül is Gelencén a legnagyobb felületben és a legszebb megjelenítésben – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke, aki azt is elmondta: a Kárpát-medencén belül a legkeletibb Szent László-emlék Gelencén található, tehát nem véletlenül szervezték itt az emlékév egyik legérdekesebb rendezvényét. Tamás Sándor azt is közölte, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a bukaresti események miatt nem tud jelen lenni.  Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának nevében Brendus Réka főosztályvezető-helyettes köszöntötte az emlékünnepség résztvevőit, és méltatta a lovagkirály személyiségét, tetteit és szellemi örökségét. Hegedűs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a szövetség nevében szólt az ünneplőkhöz. Meglátása szerint akármekkora politikai vihar, cirkusz és hisztéria van bárhol körülöttünk, a Szent Király, ha ma élne, akkor is kiállna az értékeinkért, a jogainkért, a szimbólumainkért és kiállna anyanyelvünkért. Az ügyvezető alelnök köszönetet mondott a magyar államnak, hogy mind nagyobb és nagyobb összegekkel támogatja műemlékeink felújítását. 
A műemlék templom belső kőfalára helyezett Szent László élete, kultusza és szellemi öröksége című kiállítást id. Lomnici Zoltán, a Szent László Tanácsadó Testület tagja, Magyarország Legfelsőbb Bíróságának volt elnöke nyitotta meg. Elmondta: a kalotaszegi születésű Okos Márton kereste meg tavaly tavasszal azzal az ötlettel, hogy jó lenne, ha az ország Szent Lászlóra emlékezne az idei emlékévben, és az ügynek kellene egy kis sajtó- és civil támogatás. Mint mondta, örömmel karolta fel a kezdeményezést, és a múlt év augusztus 17-én jelentették be Potápi Árpád János államtitkárral és Okos Mártonnal hárman, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság meghirdeti a Szent László-emlékévet. A kiállítás anyaga több nyelven készült el, és már több országban és Magyarországon állították közszemlére. Ezt követően Jánó Mihály művészettörténész, kurátor ugyancsak a templomfalra rögzített Szent László-legenda falképei a székelyföldi templomokban című kiállítást nyitotta meg. A pannókon levő fotókat Mudrák Attila, az Esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa készítette. A két tárlatmegnyitó után a jelenlevők a templomba vonultak, ahol a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola régizene-együttese Pillanatképek a magyar történelemből című előadását hallgatták meg, majd megkezdődött A király képmása nevet viselő konferencia. A két tárlat vasárnapig látogatható.
 Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Terror Székelyföldön
Medvét gázolt el a vonat Sepsibodokon. Két medve garázdálkodik Ozsdolán. A sepsibodoki volt kaszárnya udvarán medvecsalád él. Bálványoson a szálloda bejárata előtt kószált egy medve. Ozsdolán egy ház küszöbéről nézte a medve a bent rekedt lakókat. Erdővidéken szarvasmarhát ölt a medve.
Zabolán egy hét alatt kétszer támadt, disznókat marcangolt meg, a riasztására kisietett gazdát ő űzte el. Már Sepsiszentgyörgy határában is megjelentek a medvék. Ezek nem egészen egy hónap medvés híradásai Háromszékről, de ha kitekintünk a megyehatáron, értesülünk számos más esetről. Csíkdánfalván juhpásztorra, másnap két napszámosra támadt a medve. Tusnádfürdőn számon sem tudják tartani, hány állat jár be a városba. Bögöz határát éjszakánként síppal-dobbal őrzik, így próbálva elriasztani a településre bejáró bocsos anyamedvét. És a sor szinte a végtelenségig folytatható lenne. Érdemes megfigyelni, hogy ha minden medvetámadásos hír helyszínét egymás mellé helyezzük a térképen, mily szépen kirajzolódik Székelyföld körvonala. Amiben végső soron semmi különös nincs, hiszen a Kárpátok-beli barnamedvék élettere jórészt egybeesik Székelyfölddel. Élettere? De hát épp ez a baj. Nem kell szakértőnek lenni a témában, csupán több-kevesebb figyelemmel követni az elmúlt negyven-ötven év történéseit: a nagyvadak mesterséges túlszaporítását az egykori fővadász követelésére; a fás területek fogyatkozását a pénzhajhász erdőkivágások miatt; és ezekhez hozzácsatolni az unió átgondolatlan nagyragadozó-kilövési tilalmát. Hogy mennyi medve él jelenleg Románia területén, arra még nagyjából pontos választ sem lehet adni. Egymásnak ellentmondó becslésekről szólnak a híradások, más adatot mondanak a vadászok, mint az állatvédők, és ismét mást a vadgazdák. Egyetlen dolog, amiben mindannyian egyetértenek, hogy a medvék módfelett elszaporodtak, egyre több kárt okoznak, és a jelenséget kezelni kellene. Amit minden tábor a maga elképzelése szerint valósítana meg – mely elképzelések még véletlenül sem találkoznak, derül ki a nemrég egy miniszteri szintű megbeszélésen elhangzottakról szóló tájékoztatásból. És itt érünk a dolog lényegéhez. Mert mindennek alfája és ómegája a politikum, sirathatja a kárvallott gazda elhurcolt malacát, riogathat a vadásztató társaság a csődbe jutás veszélyével, panaszkodhat a vadgazda a kiesett bevétel miatt, ha a döntéshozásban egyedül illetékes politikus csak ül bársonyszékében. És most nemcsak a miniszterekre gondolunk (láthatjuk-tapasztalhatjuk, mifelénk egy mégoly erős politikai támogatással felkent kabinet sem marad helyén egy évig), hanem a választott képviselőkre Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Nemcsak kisebbségi jogaink érvényesítésében várjuk el tőlük a cirádás felszólalásokat, nemcsak a fizetésemelések (köztük sajátjuk) érdekében benyújtott törvényjavaslataikért szavaztunk rájuk, nemcsak azt kérjük tőlük, aszfaltot és befektetőket hozzanak Székelyföldre, hanem biztonságunk biztosítását is. Mert jelenleg az igazi fenyegetettséget mifelénk nem a nap-holdas zászlónkat eltávolíttató prefektus, nem a spanyolhonból a községháza szó ellen hadakozó szolgálatos feljelentő, nem a magyar gyerekeknek szervezett táborban a csak magyar nyelven kiírt menü miatt bírságoló főfogyasztóvédő jelenti, hanem a lépten-nyomon bekövetkezhető és a gombás-málnás szezon eljöttével egyre nagyobb eséllyel bekövetkező végzetes medvetámadás. A kóborkutya-jelenség sok évig húzott-halasztott törvényi megoldása súlyos áldozatot követelt. A medvekérdés kezelésében talán nem kellene megvárni, míg embert marcangol szét a vad.
Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtanult küzdeni az új oktatási államtitkár
Tapasztalatból tudja, hogyan kell kiállni a magyar oktatás érdekeiért Kovács Irén Erzsébet, az új oktatási államtitkár, aki Király Andrást váltja a tisztségben.
Eddigi pályafutásom során megtanultam, mikor van a küzdés és mikor az együttműködés ideje, hogyan kell kiállni a magyar oktatás érdekeiért, hogyan kell azokat helyi és megyei szinten képviselni” – jelentette ki Kovács Irén Erzsébet frissen kinevezett oktatásügyi államtitkár, Szilágy megye volt főtanfelügyelő-helyettese, aki Király Andrást váltja a tisztségben.
A biológus és angol szakos pedagógus végzettségű Kovács Irén Erzsébet középiskolai tanárként, majd egyetemi adjunktusként tevékenykedett, igazgatója volt a zilahi Wesselényi Református Gimnáziumnak, 2013 óta pedig Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettesként dolgozott. Kelemen Hunor szövetségi elnök abban bízik, hogy Kovács Irén ezt a tudást és tapasztalatot használja fel a továbbiakban egy olyan területen is, ahol még sok a megoldandó kérdés és a sajátos probléma. Hozzátette: az oktatás kérdése ma, de a következő években is prioritása az RMDSZ-nek, az új államtitkárnak pedig az lesz a feladata, hogy a végrehajtói hatalom szintjén is képviselje azt, amire a következő nemzedéknek, a magyar közösségnek szüksége van.
„A minőségi oktatást ki kell terjesztenünk, hiszen azt látjuk, hogy gyorsan változik a világ, a munkaerőpiac körülöttünk, a felgyorsult globalizációban pedig tudnunk kell alkalmazkodni, fel kell zárkóznunk. A szakemberekkel elkészített 2013–2015 közötti megyei prioritási listákat fel kell frissítenünk, a tűzoltást pedig tudatos tervezésre kell felváltanunk. Legutóbbi, zilahi kongresszusunkon stratégiai dokumentumot fogadtunk el arról is, hogy nyílt pályázatot hirdetünk a román tankönyvek írására, amelyet a szövetség finanszíroz” – részletezte az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor kiemelte, olyan oktatási reform készül, amelyről ma még viszonylag keveset tudni, de amellyel kapcsolatosan már most kijelenthető: semmi olyat nem szabad elfogadnia az RMDSZ-nek és a magyar közösségnek, amely a megszerzett jogokból vágna vissza.
„Nekünk a parlamentben, a kormányban, helyi szinten is azt kell mondanunk, hogy a magyar oktatásnak nincs alternatívája.
Ezt az elvet kell képviselnie Kovács Irénnek, továbbá vállalnia kell a döntés felelősségét azért, hogy a magyar gyermekek és szülők érdekei érvényesüljenek mindenek előtt” – összegzett a szövetségi elnök. Krónika (Kolozsvár

Iskolahálózat nincs, a katolikus iskola helyzete függőben
Csütörtök délután tartja rendes havi ülését a marosvásárhelyi önkormányzat, amelynek legfontosabb napirendi pontja az iskolahálózat megszavazása, illetve a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetének tisztázása lesz.
A tanácsülést megelőző napon tárgyalások folynak a római katolikus gimnázium megmaradása érdekében. Szülők, jogászok, RMDSZ-képviselők, a prefektúra és a városháza alkalmazottai keresik azt a megoldást, amely végre tisztázhatná, melyik az a járható út, hogy ne szűnjön meg az iskola.
​Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport szóvivője a Maszolnak arról számolt be, hogy nagy nap lesz a csütörtöki, hiszen ekkor dől el, megmarad-e az iskolájuk, vagy felszámolódik. Azt is elmondta, kérték az RMDSZ-frakciót, hogy azt a határozattervezetet, amelyet negyven nappal ezelőtt nyújtottak be a városházára – és amely a katolikus iskola új alapítására vonatkozik –, vonják vissza. Erre ígéretet kaptak, a visszavonást csütörtökön megtörténik.
„Azóta azt a tanfelügyelőségi határozatot, amely az iskolaalapításhoz szükséges volt, megsemmisítették, a körülmények megváltoztak, a jogi viszonyok is, tehát más formában kell gondolkodni” – magyarázta Csíky Csengele, aki szülőtársaival együtt azt kérte, hogy az iskolájukat sorolják a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz, legyen annak az alegysége, mert akkor megmaradhatna az a struktúra, ami ma is létezik és ami biztosíthatná a folytonosságot.
Az iskolahálózatnak sűrgősen meg kell születnie, hiszen a június 30-án kifüggesztett kisérettségi eredmény után a diákoknak tájékozódniuk kell, hogy milyen középiskolába folytatnák a tanulmányaikat, és egy hetük van beiratkozni. Abból azonban nem hiányozhat a katolikus iskola, mint önálló struktúra.
A szülők javaslatát Horațiu Lobonț, a polgármesteri hivatal oktatásért felelős igazgatóságának vezetője is tanulmányozta, majd szakvéleményt is kiadott a katolikus iskola szülők által javasolt formában történő további működtetéséről. „Az nem volt rossz, de attól függetlenül holnap másképp is dönthet” – fogalmazott Csíky Csengele, aki szerint kérdéses, hogy egyáltalán megszületik-e a sokat emlegetett és sürgetett, számos határidőt átlépő iskolahálózat és benne lesznek-e a katolikusok is.
„Mi a Bolyait kérjük változatlanul, hogy segítsen, vegyen át bennünket, mert úgy véljük, csak így menthető meg az iskolánk” – mondta, hozzátéve, hogy részben érthető a Bolyai vezetőségének is az álláspontja, akik kijelentették, hogy amíg nem létezik hivatalos papír arról, hogy a katolikus gimnázium elveszítette a jogi személyiségét, addig nem akarják kérni azt. Pedig – tette hozzá a szülő – sokkal könnyebb lenne, ha megtennék ezt a lépést.
Antal Erika maszol.ro

Magyarország csöndes, lassú elfoglalása
A leghíresebb erdélyi „száguldó riporter”, Beke György fia, Beke Mihály András Trianon ma és holnap címmel közölt egy hosszabb publicisztikát a Magyar Hírlapban, ebből idézünk egy „rólunk szóló” részt alább.
Erdélyiként mondom, örvendetes, hogy június negyedike konnotációját sikerült negatívból átfordítani pozitívba: nem a gyász, hanem az összetartozás napja lett. Még akkor is, ha ez inkább imperatívusz, mintsem realitás, kívánalom, mintsem valóság. És mindaddig, amíg akad magyarországi ember, aki rácsodálkozik arra, hogy milyen jól beszélnek a székelyek magyarul, addig az is marad. A trianoni trauma pedig feldolgozatlan. A határon túli magyar nem ilyen „szerencsés”, naponta beleverik az orrát a trianoni valóságba. Az anyaországi közember azonban még mindig nem képes felmérni, sem azt, hogy mit vesztett valójában (a négyzetkilométerekre vonatkozó száraz tankönyvi anyagon túl), sem azt, hogy mitől szenved és mitől fog még szenvedni valójában. Nem dolgozta fel a trianoni traumát, így nem tanult belőle, így veszélyérzete sincs. Pedig hát...
A HVG internetes változatában Torontáli Zoltán néhány hete hosszabb riportban számolt be arról, hogy a keleti határszélen, nevezetesen Battonyára a rendszerváltás óta összesen mintegy ötszáz román család költözött át a közeli Aradról. És nem csak magyar nemzetiségűek. Ők pótolják az elvándorlás miatt elnéptelenedő város lakosságát. Az aradi panellakások árából megveszik a pusztuló battonyai kertes házakat, rendbe hozzák azokat, onnan ingáznak be a nagyvárosba. Olyan jó hírű és jól felszerelt a helyi román tannyelvű iskola, hogy még a magyarok is oda járatják a gyerekeiket.
A helyi lakosok természetesnek tartják, hogy városuk Arad agglomerációs települése. Egy másik híradásból tudható, hogy a környéken már megvan a telek az ortodox templom megépítésére. Hiszen ez a jelenség, a romániai, partiumi nagyvárosokból a határszéli magyar településekre való átköltözés és az onnan ingázás egyáltalán nem csak Battonyára jellemző.
Pedig Románia egyelőre nem is tagja a schengeni övezetnek. Szemben például Szlovákiával. A hetilap újságírója korábban Rajkán is járt, beszámolt arról, hogy a települést az uniós határ megnyitása óta ellepték a szlovák állampolgárok, persze köztük felvidéki magyarok is, s a falu lélekszáma megduplázódott. Évente mintegy háromszáz szlovák állampolgár költözik át a hajdani magyar koronázóvárosból. Pozsonyból városi busz jár át Rajkára, és emlékezhetünk arra is, hogy a szlovákiai választások idején szlovák politikai plakátokat is kiragasztottak a magyar városban.
Távolról sem tudok azonosulni a battonyai románok postaládáiba gyűlölködő röpcédulákat szóró magyar szélsőségesekkel, tettüket nem csak ostobának, hanem reménytelenül önpusztítónak is tartom. Ugyanakkor az hiszem, egy komolyan vehető nemzetpolitikának hatékony választ kellene találnia erre a kihívásra.
Hiszen lehet, hogy van, akit ez a nagy népmozgás EU-fóriára lelkesít. Erdélyiként azonban nem tudok nem arra gondolni, hogy ugyanígy örülhettek hajdan az erdélyi magyar földesurak a Kárpátokon túlról folyamatosan érkező, a magyarokat kiszorító, mert náluk olcsóbb román földműves munkavállalóknak.
A HVG újságírója neheztelve szól arról, hogy Rajkán a helyi magyarok mennyire tartózkodóak, sem a boltos, sem az óvónő nem akar megtanulni szlovákul. Azt viszont ő is érzékeli, hogy bár egyelőre a betelepült szlovákok nem vesznek részt a helyi – magyar – közéletben, ez bármikor megváltozhat. Rajkán már ma többségben vannak a szlovák állampolgárságú lakosok, és bár még nagyobb a magyarul beszélők száma, az évi háromszáz betelepülő révén ez hamarosan változhat. Akár már néhány éven belül a szlovák állampolgárok többségben lesznek a faluban, és kérdés, hogy megpróbálják-e kezükbe venni annak irányítását. A lakcímkártyával rendelkezők nem csupán szavazhatnak az önkormányzati választáson, hanem polgármesternek is jelöltethetik magukat. És legközelebb már lehetnek olyan rajkai szlovákok, akiknek más elképzelésük van a település jövőjéről, mint az akkora már kisebbségbe szoruló magyar őslakosoknak. Hiszen amiképpen Battonya Arad agglomerációjának tekinthető, azonképpen Rajka ma már csak közigazgatásilag magyar, valójában Pozsonyhoz tartozik.
Akkor meg talán majd az óvónő is kötelezhető lesz arra, hogy megtanuljon szlovákul! itthon.ma/szerintunk

Maroknyi székely tüntetett elismerésért Budapesten
Mintegy százhúszan vonultak fel kedd délután a Thököly út és a Hősök tere között a székely nép létjogosultságának elismerését követelve. A megmozdulást a Székelyek Világszövetsége szervezte. Úgy tudjuk, hogy a kicsi, de elszánt tüntetőcsoporttal vonult Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom merényletkísérlettel megvádolt, majd tíz hónapra elzárt kézdivásárhelyi szervezője, de MIÉP-es vezetők és Ludányi-Horváth Attila volt kolozsvári konzul is részt vett a rendezvényen.
A menet kevéssel dél után a román nagykövetség elől indult, ahol egy petíciót szerettek volna átadni – sikertelenül. „Azt szerettük volna, hogy a román kormány ismerje el a székely nép őshonosságát, de át sem vették a kérelmünket. Majd megkapják postán is, aztán július 1-jén elvisszük a petíciót Bukarestbe” – mondta lapunknak az elutasítás ellenére is bizakodó András Mihály, a világszövetség elnöke. A szervezet ugyanezt kéri a magyar kormánytól is: a kérelemhez szükséges ezer aláírást már összegyűjtötték, de két alkalommal is visszapattantak a Nemzeti Választási Bizottságról – mind a kétszer technikai hiba miatt utasították el beadványukat. András Mihályékat ennyi még nem tántorítja el, mindenképp a magyar parlament elé szeretnék vinni kérelmüket. Ugyanakkor arra is felkészültek, hogy máshol kell támogatót találniuk. „Ha a magyar kormány nem foglalkozik velünk, akkor megyünk az oroszokhoz és az amerikaiakhoz. A lényeg, hogy találjunk egy államot, amely elismeri őshonosságunkat Székelyföldön, és később is kiáll mellettünk” – magyarázta András Mihály, aki azt is megmagyarázta, miért fontos az őshonos nép státuszának megszerzése. Azzal együtt, hogy így nyilvánosan elismerik a székelység helyhez kötött identitását, népszámláláskor nem számolnák őket a román népességhez – és ami a legfontosabb, a székelyek törvényesen, az ENSZ támogatásával kijelenthetnék önrendelkezési jogukat is. A demonstráció később a Hősök terén folytatódott szónoklatok és népzenei koncertek kíséretében: a helyszínválasztás szimbolikus, hiszen 1988-ban több tízezren tiltakoztak ugyanitt a romániai falurombolások ellen – ez volt az 1956 utáni legnagyobb spontán tömegdemonstráció Magyar­országon.
KONCZ TAMÁS (Magyar Nemzet) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dragnea tárgyalt az RMDSZ-es honatyákkal
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerdán úgy nyilatkozott, hogy Mihai Tudose kinevezett kormányfő ismertette az RMDSZ-es honatyákkal a kormányprogramra vonatkozó javaslatait. A PSD-vezér azt mondta, reméli, hogy a szövetség támogatja a kormányt. Arra a kérdésre, hogy honnan számít voksokra, amennyiben az RMDSZ nemet mondana a további együttműködésre, Dragnea annyit mondott, „több szavazat lesz, mint amennyi a bizalmatlansági indítványt támogatta”. Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ bizalmat szavaz az új kormánynak, ha nem lesznek „kellemetlen meglepetések”
Az RMDSZ nagy valószínűséggel megszavazza a Mihai Tudose vezette új román kormány beiktatását, hacsak a miniszterjelöltek parlamenti meghallgatása nem hoz „kellemetlen meglepetéseket” – jelentette be Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerdán.
A magyar szövetség azt követően döntött erről, hogy Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Mihai Tudose kormányfőjelölt az új kormány összetételéről és a kormányprogramban tervezett módosításokról tájékoztatta az RMDSZ képviselőit és szenátorait.
Kelemen Hunor elmondta:
az új kormány beiktatásának támogatása nem jelenti azt, hogy az RMDSZ a Tudose-kormány valamennyi intézkedését támogatni fogja, és nem kötelezi az RMDSZ törvényhozóit arra, hogy a parlamenti szakbizottságokban feltétlenül kedvező véleményezést szavazzanak meg a meghallgatásra jelentkező miniszterjelölteknek. Az RMDSZ tavaly decemberben négy évre szóló parlamenti együttműködési megállapodást kötött a szociálliberális kormánykoalíció pártjaival, amelyben a felek vállalták, hogy kölcsönösen támogatják egymás előre egyeztetett törvénytervezeteit, ahogy az például kedden is történt, amikor a koalíció támogatta a szenátusban az oktatási törvény RMDSZ által javasolt módosításait – magyarázta az RMDSZ elnöke. Az együttműködés eddigi eredményeit a június 30-án lejáró tavaszi ülésszak végén értékelik ki a felek. A PSD–ALDE-koalíció szerdán összeállította az új kormány névsorát, amelyben a bizalmatlansági indítvánnyal múlt héten megbuktatott Grindeanu-kabinet minisztereinek többsége helyén marad.
Az új kormány miniszterjelöltjeit csütörtökön délelőtt hallgatják meg a parlamenti szakbizottságok. A Tudose-kormány csütörtökön délután jelentkezik bizalmi szavazásra a kétkamarás román parlament együttes ülésén. MTI Krónika (Kolozsvár)

Elképesztő programváltozások (Beiktatták az új kormányt)
Kényelmes többséggel szavazott bizalmat tegnap a parlament az új kormánynak: habár csak 230 voksra lett volna feltétlenül szükség, Mihai Tudose kijelölt kormányfő nagyobbrészt a Grindeanu-kabinet tagjaiból verbuvált csapata 275 igent és 102 nemet kapott. (A Grindeanu-kormányt januárban 295 igennel szavazták meg.) Némi feszültséget okozott a kormánykoalíción belül, hogy az SZDP tegnap reggel egy módosított kormányprogramot mutatott be, amit előzőleg nem egyeztetett az LDSZ-szel, de végül mindkét párt, az RMDSZ és más kisebbségi képviselők is megszavazták a Tudose-kormányt programjával együtt.  Az NLP és az MRSZ ellene voksolt, az NMP nem vett részt a szavazáson. A német képviselő, Ovidiu Ganţ sem szavazta meg az új kormányt, amit a koalíciós pártoknak a 2016. decemberi választások óta elkövetett politikai akcióival, illetve a Romániai Német Demokrata Fórum, valamint a német kisebbség ellen több ízben tanúsított ellenséges magatartásukkal indokolt. 
A miniszterjelöltek meghallgatása reggel nyolc órakor kezdődött meg a parlamenti szakbizottságokban, minden leendő tárcavezetőre 30 percet szántak. Traian Băsescu volt államfő ezt színjátéknak minősítette, és közölte, hogy pártja, az NMP nem vesz részt e „sokkot és iszonyatot keltő” kormány megszavazásán, amely kora délután kezdődött.  A titkos szavazás eredményét délután háromnegyed hatkor jelentették be, hétkor pedig megkezdődött az eskütételi ceremónia az államelnöki palotában. Ma reggel az új kormány megkezdi munkáját. Tudose gyorsítani akar Valami fékezte a Grindeanu-kabinet tevékenységét, az ő feladata pedig az lesz, hogy gyorsítsa fel a munkát – jelentette ki Mihai Tudose kijelölt miniszterelnök a parlament két házának plénuma előtt mondott beszé­dében. Tudose szerint olyan kormányra van szüksége az országnak, amely egy pillanatig sem „enged ki”, ez a kormány pedig „megállás nélkül dolgozni fog, hogy tudjuk behozni a lemaradást, a késéseket”. Hangsúlyozta: Románia kedvező gazdasági helyzetben van, bővült a gazdaság, az ipari termelés, nőtt a fogyasztás, a következőkben a befektetések és a költségvetési bevételek növelésére kell fókuszálni.  A módosított kormányprogram 2018. január elsejétől összesen legfeljebb 50-féle adó, illeték és járulék lesz Romániában – derül ki az új kormányprogramból, amely tegnap délelőtt húsz oldallal bővítve jelent meg a képviselőház honlapján. Eszerint a lakosságnak legfeljebb 10-féle adót és illetéket kell majd fizetnie jövő évtől – köztük az egészségügyi és a nyugdíjalaphoz való hozzájárulást, a jövedelemadót, az ingatlanadót, a gépjárműadót, egy úgynevezett szolidaritási hozzájárulást és az úthasználati díjat –, a többit eltörlik.  A gazdasági társaságok legfeljebb 40-féle adó és illeték fizetésére lesznek kötelesek. A kormány legkésőbb 2017. szep­tember 1-jéig ismertetni fogja az adónemek új jegyzékét.  Bérek és nyugdíjak Jövő évtől a képzettség szintjétől függően differenciált minimálbért vezetnek be, ami robbanásszerűen nőni fog. 2018-ban a bruttó minimálbér elérné a 2000 lejt, 2019-ben 2200 lejre, míg 2020-ban 2400 lejre emelkedne.  A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára 2300 lej lesz a bruttó minimálbér 2018-tól, ami 2019-ben 2640 lejre, 2020-ban pedig 3000 lejre emelkedne. 2018. január elsejétől bevezetik a szolidaritási hozzájárulást (ezt a tíz minimálbérnél magasabb jövedelműek fizetnék, a pénzt az egészségügybe irányítanák), a 2000 lej alatti jövedelmek pedig adómentesek lesznek. A következő négy évben a nyugdíjak emelését így képzelik el: 2017. július elsejétől 1000 lejre nő a nyugdíjpont értéke, amely 2018-ban 1100 lej, 2019-ben 1265 lej lesz. 2020-ban kétszer emelnék a nyugdíjpont értékét, így 2020 áprilisától 1400 lejre, októbertől pedig 1775 lejre.  A nyugdíjrendszer is változhat: az új pénzügyminiszter, Ionuţ Mişa tegnap bejelentette, hogy megszüntetik a nyugdíjrendszer második pillérét, „a pénzt pedig visszautalják azok számára, akik hozzájárultak a második pillérhez. Választhatják majd az állami nyugdíjrendszert vagy a harmadik pillért, az önkéntes nyugdíjpénztárakat”.  Szavait Tudose és Liviu Dragnea SZDP-elnök is azonnal cáfolta, meg is rótták az új kollégát; a magán-nyugdíjalapok államosításának híre egyébként már áprilisban is riadalmat keltett. A vállalkozói csomag Az új kormányprogram egy évvel elhalasztja az áfacsökkentést, így a jelenleg 19 százalékos áfa csak 2019. január 1-jétől csökken 18 százalékra. De már 2018 elejétől csökkentett, 5 százalékos áfát kell majd fizetni a 120 négyzetméteresnél kisebb lakóingatlanok adásvétele esetén.  A gazdasági szférát szabályozó minden törvényt belefoglalják majd az úgynevezett gazdasági törvénykönyvbe, amelyet legkésőbb 2018. július 1-jéig kell elfogadni. A kormányprogram kimondja, hogy egy céget sem lehet megbüntetni, ha ezt megelőzően nem figyelmeztették és nem igazították útba; az erre vonatkozó jogszabály elfogadását 2017. október elsejéig ígérik.  2017. augusztus elsejétől a munkáltatónak minden munkavállaló után a minimálbérnek megfelelő társadalombiztosítási és egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, beleértve azokat az alkalmazottakat is, akik részmunkaidőben dolgoznak, ugyanakkor jobban szabályoznák a nemesfémek és a drágakövek piacát is, a területen tapasztalt adócsalások csökkentésének érdekében.  A társadalmi „méltányosság” jegyében a jelenlegi társasági adó helyett 2018-tól valamennyi vállalkozás esetében nem a nyereséget, hanem a bevételt adóznák meg. Emellett év végéig 20 százalékkal növelik a Romániában kitermelt és feldolgozatlanul exportált természeti ásványkincsek után az államnak fizetendő járadékot, és többletadót vetnek ki az egészségtelen élelmiszerekre is. 2018. január elsejétől eltörölnék az osztalékok utáni adót, az egyéni vállalkozók jövedelmi adóját januártól 16 százalékról 10 százalékra csökkentik.  Ionuţ Mişa pénzügyminiszter parlamenti meghallgatása után azt nyilatkozta: a kormány differenciált, 1, 2 vagy 3 százalékos jövedelemadót vezet be a cégekre. Az 500 ezer eurónál kisebb üzleti forgalmú mikrovállalkozások esetében 1 százalékos lenne az adókulcs, s ez progresszíven nőne.  Online ügyintézés Létrehoznak egy, a kormányfőnek alárendelt igazgatóságot, amelynek csökkentenie kell a kormány ügynökségeinek és intézményeinek számát, és ki kell dolgoznia a módját, hogy 2019. január 1-jétől minden adó és illeték esetében legyen lehetőség az online befizetésre.  Emellett szerepel a kormányprogramban az egységes informatikai rendszer bevezetése a közigazgatási intézményekben, ezzel megvalósul az intézmények átjárhatósága, és megtiltják az állami intézményeknek, hogy olyan okiratokat, dokumentumokat kérjenek a természetes vagy jogi személyektől, amelyeket korábban egy másik állami intézményhez már benyújtottak. Iohannis beolvasott Azért állunk itt, alig fél évvel az előző kormány beiktatása után, mert a tavalyi választásokon győztes SZDP–LDSZ koalíció nem tudott kormányozni, és válságba döntötte az országot – jelentette ki Klaus Iohannis államfő tegnap este, a Tudose-kormány eskütétele után.  Véleménye szerint a koalíció feladata elemezni, hogy ez kinek a hibájából történt, de a tények maradnak, a bizonyíték épp az, hogy Európában egyedi módon bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg saját kormányukat. A Grindeanu-kormány nem rövidsége, hanem a szerencsétlen 13-as sürgősségi kormányrendelet miatt marad fenn a történelemben, az SZDP–LDSZ koalíció pedig megbuktatásának módja miatt.  Most új kormányunk, és meglepetésre új kormányprogramunk is van, új adókkal és illetékekkel, a béremelési törvény után következő megszorításokkal. A parlamenti többségnek joga van a programját megszabni, de már nem hivatkozhat arra, hogy ezt választották meg az emberek, hiszen érzékeny pontjaiban módosult: hat hónap alatt a csökkentések új sarcokra változtak, a béremelések mellett megjelent a szolidaritási illeték.  Ez a magatartás nem tartozik a pénzügyi-költségvetési előreláthatósághoz, kétségeket kelt az üzleti körökben. Azt sem tudni, mennyire fenntartható az új program, nem láttunk számításokat – fejtegette. Végül felkérte az SZDP-s, LDSZ-es, RMDSZ-es politikusokat: fejezzék be ezt az adózási és költségvetési ugrándozást, legyenek szolidárisak a románokkal, kormányozzanak felelősen, védjék és szavatolják a jogállamiságot, mert még egy 13-as rendeletet nem akarunk megélni, tegyenek eleget a 3 százalékos költségvetési hiánynak, a honvédelemre vonatkozó vállalásaiknak, mutassák meg Románia partnereinek, a NATO-nak és az EU-nak, hogy komoly emberek, komoly ország vagyunk, akik betartjuk szavunkat; dolgozzanak azon, hogy legyenek beruházások és gazdasági növekedés.  Legyen ez a második kormányzási kísérlet sikeresebb az elsőnél – zárta beszédét az államfő. Háromszék Erdély.ma

Kik vezetik Romániát?
Romániában nagyon nehéz miniszterelnök-jelöltet találni. Pedig elég sok olyan politikus szaladgál a közéletben, aki megfelel egy jó miniszterelnök robotképének. Az elvárások szerint  a kormányfőnek belevaló Dâmbovița-parti politikusnak kell lennie. És eljövendő miniszterelnökünk, Mihai Tudose majdnem minden szempontból megfelel a követelményeknek.
Mint minden vérbeli politikusnak, neki is volt része plágiumbotrányban. Sajnos, nem tudta jövedelmezően hasznosítani magasztos doktori címét, és ráadásul végül le is mondott róla. Ez a lemondás nagyon jó módszer, alkalmazni lehetne más bűncselekmények estén is. Például, ha valakit rajtakapnak egy lopáson, visszaadja a lopott holmit, és élhet tovább, mint Marci Hevesen. Gazdasági miniszterként szép eredményeket ért el felesége révén, aki 2015–2017 között többmilliós szerződéseket kötött az állammal. Miért ne dolgozna az ember saját országa építésén, gyakran annak kárára, de mindenképp saját zsebére? Így, ha kiesik is a miniszteri székből, nem kopik fel az álla. (Esetleg az állam álla.) Aztán egy ilyen fontos beosztáshoz, mint a kormányfőség, szükséges, hogy az illető jó hazafi legyen. Patriótaságát pallérozandó, ő is részt vett némi titkosszolgálati kiképzésen. Párttársai egy része persze most azzal gyanúsítja, hogy a kelleténél (vajon mennyi a kellet?) is szorosabb a kapcsolata a Román Hírszerző Szolgálattal. No és? Romániában különben sem lehet tudni, hogy hány felelős beosztásban levő személy fedett titkosszolgálati ügynök is ugyanakkor, így kettős vezérlet alatt működik. Lehet, hogy Dragnea és Iohannis gyors döntésébe, Mihai Tudose elfogadásába besegített a hírszerzés is, amely mindent megtesz az ország stabilitásáért?  Dragnea szerint egy kormányfőnek nagyon, nagyon, nagyon, bolondulásig szorgalmasnak kell lennie. Hogy az új kormányfő szorgalmas-e, azt nem tudni, de bolondnak mindenképpen bolond, ha elvállalta, mert most már biztosan nem csak saját felmondását kellett letétbe helyeznie. Elődje, Grindeanu is azt tette, mégsem volt hajlandó lemondani, ebből aztán tanult Dragnea, és a biztonság kedvéért bizonyosan megkövetelte tőle, hogy engedjen magába ültetni egy szupertitkos távirányításos szerkentyűt, amely két elektródát rejt a szíve mellett, és  távkapcsolója a pártvezérnél. Így ha netán megkutyálná magát, nem azt teszi, amit pártelnöke mond, és hiába kérné tőle, nem mondana le, akkor Dragnea csak megnyomna egy gombot, és azzal máris úgy szíven ütné a kormányfőt, hogy rögtön beadja a (miniszterelnöki) kulcsot. A miniszterelnökséggel megkínáltak még másik négy személyt is, de azok megtudhattak valamit a gyilkos feltételekről, nem álltak kötélnek. Szerencsére a régi, kiszuperált miniszterek közül többen is újrafelhasználásra kerültek, és tovább miniszterkedhetnek. (És az unió is büntet  rossz hulladékgazdálkodás miatt!) A kormányalakítás körüli hercehurcában jöttem rá, hogy baj van a memóriámmal, mind a távolival, mind a közelivel. Másokkal is konzultáltam agyügyben, és nagyon sokan szenvednek ilyen tünetektől. Lehet, hogy Románia összlakosságát elmevizsgálatnak kellene alávetni?  Úgy emlékszem (és vagyunk néhányan még ilyenek), bizonyára rosszul, hogy egy héttel ezelőtt Iohannis azt mondta Berlinben, hogy: nálunk „a kormánykoalíció belső válsága” nem érinti az ország belső stabilitását és gazdaságának működőképességét. Vidám voltam, mert arra gondoltam, hogy kormánytalanul élhetjük tovább gondtalan életünket. Errefel most mit hallok? Az elnök épp közli: „A jelenlegi válság súlyosan árt a hazai gazdaságnak és az ország külföldi megítélésének. Ennek a válságnak mielőbb véget kell vetni.” Rémlik az is, hogy a régi kormányt azért kellett megbuktatni, mert gyengén teljesített. A szépreményű miniszterelnök, Mihai Tudose gazdasági miniszterként nulla teljesítményt mutatott fel. Nem volt jó miniszternek, majd jó lesz miniszterelnöknek? Biztosan arra is rosszul emlékszem, hogy Iohannis 2014-ben kijelentette: ha egy politikust csak három sor másoláson érnek, vissza kell vonulnia a politikától. Tudosét is másoláson kapták, Iohannis mégis egyetértett miniszterelnökké jelölésével.  Aztán megvilágosodtam. Ő dolgozatának harminc százalékát másolta össze, ami ugyebár nem három sor, és ez egészen más.
Kuti János Háromszék (Sepsiszentgyörgy)