Szőcs Géza: Válogatott versek ( Székely Könyvtár)
Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett.
Nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban. Mintha ő találta volna fel ezt a versnyelvet is, a semmiből, valami teljesen újat, valami teljesen mást. Hiába keresnők első versesköteteiben a nagy elődök hangját, mert sehol senkit nem találunk, senkire rá nem ismerünk. Szőcs Géza, ő Szőcs Géza volt.
Úgy lépett be az irodalomba – ahogy barátja, Zalán mondja –, hogy leütött egy alaphangot, és azután már semmi más dolga nem akadt, mint variálni ezt az alaphangot. Mindenesetre, ha most, az új évezred második évtizedének közepén valaki a magyar irodalomban két ilyen verseskötettel jelentkezne egymás után, és tegyük fel, huszonhárom és huszonöt évesen, mint ő a Kilátótorony és környéke, valamint a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás című kötettel, elalélnának az örömtől a kritikusok, aztán kikiáltanák nagynak, bárminek, és el nem kerülhetné az azonnali kanonizálást, röpke év alatt a mindenféle díjakat, és így tovább.
Vegyük elő, és olvassuk csak újra ezt a két könyvet, Szőcs Géza – szerintem mindmáig – két legkiemelkedőbb teljesítményét (versben), és olvassuk újra, aprólékosan, elejétől végéig. Semmi avíttság, semmi rárakódott por, semmi, az évekkel ráterhelődött koszmó, semmi, semmi: friss, könnyed, játékos, humoros, játszi könnyedséggel brillírozó, nagyszerű teljesítmény mindkettő. És nincsenek benne üresjáratok, nincsenek benne elavult verssorok, -szakok, egyáltalán, az összes úgy, ahogy van: erőteljes, fontos és jelentős, mintha nem is ezelőtt negyven évvel tették volna le az asztalra, az olvasó asztalára őket. Elképzelem a könyv akkori szerkesztőjét/szerkesztőit: micsoda öröm lehetett, amikor beállított ez a fiatalember a hóna alatt ezekkel a kéziratokkal. Sok ilyet kívánna magának mindenik szerkesztő. Számomra szinte újraélhető volt ez az élmény most, február közepén-végén, amikor a Székely Könyvtár sorozat következő (rám eső) verses darabját (kötetét) szerkeszthettem. Mert nem túl sok alkalommal találkozik az ember olyan jellegű életművel, ami több mint negyven év távlatából is ennyire megérintse, s ami neki ekkora (nagy) örömet, elégtételt és élvezetet jelentsen. Pár évvel azelőtt (pontosabban az Sz. G.-kötetek megjelenése előtt hat évvel) írt Petri György a Magyarázatok M. számára című kötetében A szerelmi költészet nehézségeiről. Szőcs Géza meg úgy végigzongorázik, olyan könnyed eleganciával (hat év múlva!), ha kell rímes-ritmusos versben, ha kell szabad versben, vagy ha úgy gondolja, a kettő kombinálásával a szerelmes verseken is, hogy ragyog az ember a gyönyörűségtől. Nagy költészet és nagy költő képes ilyesmire csak, hogy szerelmes versben, nem szerelmes versben, mindenütt, minden a helyén legyen: semmi erőltetettség, fölösleg, sallang, vegytiszta, kitűnő líra csak. Csak? Igen. És ennyi elég is, azt hiszem.
Fekete Vince
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ingyenkönyvek a Rukkolán
Cserepont az antikváriumban
Mostantól könnyebben cserélhetnek a virtuális térben valóságos, papír alapú könyveket az olvasni szerető marosvásárhelyiek. A Magyarországon jól ismert internetes könyvcsere- szolgáltatás, a négy éve működő Rukkola üzemeltetői a határon túliak széles érdeklődését látva május 10-én rukkola.ro néven indították el az erdélyi honlapot. A Rukkola lényege, hogy a felhasználó saját könyvtárából ajánlhat fel kiadványokat, ezáltal pedig pontokat gyűjthet. A pontok birtokában ingyen lehet válogatni mások feltöltött könyvei közül. A tulajdonképpeni csere személyesen, postai úton, illetve az úgynevezett Happonton, azaz csereponton történik, miután a felhasználók felvették egymással a kapcsolatot. Az esetleges csalók kiszűrése érdekében a felhasználók utólag értékelhetik is egymást.
A 2012-es indulás óta a felhasználók száma meghaladta a 33 ezret. Sok erdélyi könyvbarát is csatlakozott az oldalhoz, akik rendszeres heti transzferrel oldották meg a könyvek szállítását Magyarországra és vissza. Számukra jelentősen leegyszerűsítődik a folyamat az erdélyi honlap létrehozásával, illetve az új cserepontok működtetésével.
A rukkola.ro honlapon már beindult a cserefolyamat, a bejelentkezők számos szépirodalmi műből, ifjúsági és meseregényből válogathatnak. Erdélyben három cserepont működik, az egyik közülük Marosvásárhelyen, az Arató utca 6. szám alatti Góbé Antikváriumban. Itt hagyhatják és innen vihetik el az elcserélt kiadványokat a Rukkola felhasználói. Amint azt Molnár József antikváriustól megtudtuk, egyelőre még nem jelentkeztek könyvcserélők, valószínűleg sokan nem tudnak még erről a lehetőségről. Molnár Józsefet arról is megkérdeztük, mennyire van kereslet az antikváriumi könyvek iránt.
– Akárcsak a használt ruhák esetében, folyamatosan nő a kereslet. Az egyetemisták rendszerint szakkönyveket vesznek, a felnőttek szépirodalmi művekből és meséskönyvekből válogatnak. Számos könyv már négy-öt lejért kapható. Az átlagvásárló rendszerint 15–20 lejt költ el, ennyiért négy-öt könyvet is hazavihet – tudtuk meg az antikváriustól.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Fél évszázada hunyt el Tamási Áron
Miénk a fény
Tamási Áron Szülőföldem című önéletírásából kiindulva, a fenti címmel rendezett emlékműsort a Maros megyei EMKE. Az író halálának 50. évfordulója alkalmából a Marosvásárhelyi Napok keretében lezajlott megemlékezés előadója SimonGyörgy irodalomtanár volt. Érdekes értekezését élményteljesen egészítették ki a közreműködők: Kilyén Ilka és Ritziu IlkaKrisztina színművésznők, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum fuvolakvartettje. Sokan voltak kíváncsiak azelőadásra, amelynek során Tamási életének, életművének marosvásárhelyi vonatkozásait domborította ki az előadó. Erre fókuszáltak a Hazai tükör című kötetből kiemelt, Kilyén Ilka tolmácsolta részletek is. Azoknak, akik nem lehettek jelenmájus 13-án a Bernády Házban, az alábbiakban ajánlunk néhány fejezetet Simon György évfordulós összefoglalójából.
A cselekvő összefogás jegyében
Tamási Áron szépírói és közírói pályája kiegészíti egymást, s ez utóbbi csúcsai egybeesnek a szépírói pálya kiteljesedésének időszakaival. Itt elsősorban az 1930-as évekre gondolunk. De az 1929-es Vallani és vállalni vita kapcsán is az ő értékelését tarthatjuk talán a legkiegyensúlyozottabbnak: "Nekem most nem műformák és elvi kérdések jelentik az irodalmat, hanem a fájdalom és az öröm, a panasz és a gyermekes kuncogás, a népem sorsa, amely bennem vonaglik, a harc minden hazug és gonosz ördögfia ellen: egyszóval az élet" – írja az Így van című írásában.
1937-ben vezető szerepet vállal a Vásárhelyi Találkozó megszervezésében. Itt történt a két világháború közötti időszakban a legkomolyabb kísérlet az erdélyi magyar ifjúság különböző világnézetet valló csoportjai közötti szemléletbeli eltérések feloldására. Ugyanakkor valamilyen cselekvési egységet is szerettek volna megvalósítani a nemzeti erők összefogása érdekében. Tamási már 1936 áprilisában Cselekvő erdélyi ifjúság címmel cikksorozatot indított. Célja az volt, hogy az egymástól eltérő eszméket valló irányzatokat és mozgalmakat ne csak összefogásra, de cselekvésre is serkentse.
1937. október 2-4. között Marosvásárhelyen tartották a találkozót. A megnyitóbeszédet az Apolló termében Tamási Áron tartotta, a tanácskozás elnökének is őt választották. Emlékezetesek a beszéd első sorai: "Mint sziklára szállott hegyi madár, itt előttetek egy ember áll, aki az egyedüli valóság és az alkotó álmodozás felhőiből leszállott erre a vásárhelyi sziklára, hogy onnan jelenthesse: mostoha idő jár az ő hegyi országában".
Akkor még szikla volt, de vajon ma még maradt belőle egy darabka, hogy abból egy emléktábla felkerüljön az Apolló falára? Ifjúsági szervezetek most is vannak. Civil és nem civil szervezetekről nem is beszélve. Jövőben pedig a Találkozó 80. évfordulójára készülődhetnénk.
Sokat elárul Tamási személyiségéről, jelleméről a megnyitóbeszéd folytatása is: "A hatalom felé nyitott és megsebzett szívvel, a magyarság felé sorsközösséget vállalva mondja ezt egy ember, aki népének szolgálatában ezen a helyen nem a hivatását, hanem kötelességét teljesíti".
Hosszasan kellene idézni a Vásárhelyi Találkozó záróhatározatából (Hitvallás) is, aminek megfogalmazásában Tamásinak oroszlánrésze volt. Nagyon aktuális lenne megszívlelni ebből néhány mondatot. Érdemes tehát olvasni Tamási publicisztikai írásait, főleg a politikai tartalmúakat. Hogy mit írt 1926-ban és ´36-ban. 1940-ben és ’44-ben s mit 1956-ban! Nem véletlen, hogy az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét a közéleti és közíró Tamásiról emlékezett meg az író halálának 50. évfordulója kapcsán.
Az már csak különös, de beszédes kuriózum, ha az ember egymás mellé teszi az 1981-ben a Kriterionnál megjelent Tiszta beszéd című kötetet (Tamási Áron publicisztikai írásai 1923-1940 között) és a Budapesten egy évvel később kiadott Jégtörő gondolatokat, s megnézi, mi az, amit az elsőben a zárójeles, kipontozott részek tartalmaznak. Így is óriási tett volt a Kriterion részéről a kötet megjelentetése. (Simon György)
Népújság (Marosvásárhely)

Új galériák a Kultúrpalotában
Bővül, rétegződik a marosvásárhelyi Kultúrpalota kínálata. A megyei múzeum, a képtár újabb kiállítótereket alakít ki gazdag gyűjteménye, műkollekciója bemutatására és a felszaporodni látszó vendégtárlatok bemutatására. Néhány napja a Ion Vlasiu Galéria nyílt meg a III. emeleten. Népes közönség volt az avatóünnepségen, hivatalosságok és a szakma jelesei méltatták az eseményt s a sokoldalú alkotó, szobrász, festő, tollforgató művész munkásságát. Az 1908-ban Lekencén született Ion Vlasiu Marosvásárhelyen kezdte tanulmányait, Kolozsváron folytatta, majd országosan is egyre ismertebb lett, a kortárs román művészet élvonalába emelkedett. 1997-ben hunyt el Bukarestben. Megyénkhez több szállal kapcsolódott, sokáig dolgozott Dédabisztrán, ahol háza és műterme volt. Marosvásárhely díszpolgári címét is megkapta. A vásárhelyi művészeti múzeumnak közel száz művet adományozott. Azoknak egy része a 80-as években a nevét viselő galériában a Teleki Téka épületében került közönség elé. Értékes adománya még gyarapodott, a munkákból mintegy ötven festmény, szobor, más mű kapott helyet az új kiállítóteremben. Ioan Sulea festőművész, a képtár vezetője és munkatársai érdekes ötlettel oldották meg a rendezést az aránylag szűk térben. A Városháza felé néző ablakokat és a falat teljes szélességben, magasságban egy háromdimenziós hatású hatalmas fotóval fedték le. A galériába lépő látogató úgy érzi, mintha a tárlat egy megkapó látványú műteremmel folytatódna. A galérianyitásra elkészült a Ion Vlasiu életművét és vásárhelyi kollekcióját bemutató impozáns katalógus is, Ioana Vlasiu, Ioan Sulea és Cora Fodor művészettörténész nagyszerű munkája.
Tegnap a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat keretében került sor újabb galériaavatásra. Az ismert műgyűjtő házaspár adományozta Elisabeta és Gheorghe David-kollekció kapott egy termet a Kultúrpalota jobb oldali szárnyának II. emeletén. Remélhetőleg mihamarabb megoldás születik arra is, hogy a hajléktalanná vált Nagy Imre-gyűjtemény is az érdeklődők számára elérhető, a rangját megillető helyre kerüljön. Jó hír és egészen friss, hogy a Vida Árpád- monográfia után szintén a Soós Zoltán vezette Maros Megyei Múzeum égisze alatt megjelent egy Vidát is megelőző, fiatalon elhunyt rendkívüli vásárhelyi tehetség, Dósa Géza festőművész albuma is. A kötet a napokban jött ki a nyomdából, az életművet elemző szerző Szinyei Merse Anna budapesti művészettörténész. A szép kiadvány bizonyára rövidesen a nagyközönség számára is elérhető lesz. (nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Szent István-mellszobor Németóváron
Ez a cím talán nem kelti fel eléggé az olvasók figyelmét. Próbáljuk másképpen: Marosvásárhelyi műalkotás Ausztriában! Így a felkiáltójel is indokolt. Nem gyakori az ilyen szoboravatás. Ma a Duna-közeli kis osztrák településen, Bad Deutsch-Altenburgban ez történik. Hunyadi László vásárhelyi szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja örülhet annak, hogy leleplezik egyik legszebb műve, a Szent István-mellszobor műkő változatát. A szobor már pár napja kijelölt helyén, a németóvári temető szomszédságában, gondozott parkban patinás talapzaton, két nagy terméskő között áll. A karcsú talapzat előlapján kétnyelvű felirat: Szent István, templomalapító magyar király – Sankt Stephan, ungarischer könig kirkchengründer – 1028. A szoborállítást és az avatóünnepséget az Europa Club Bécsi Magyar Kultúregyesület kezdeményezte, szorgalmazta, a községgel, Bad Deutsch-Altenburggal együttműködve. Szoboravatás után a Nemzetközi Duna Filharmónia ad gálakoncertet az ottani Boldogságos Szűz Mária- templomban (Marienkirche). A dombra épített műemlék templomot Szent István alapította 1028-ban. Az ősi Mária-szentély létrejöttéhez két legenda is kapcsolódik, ezek kissé el is bizonytalanítják a dátumot, de minderről bővebben tájékoztat a szoboravatásra összeállított emlékfüzet. Tény, hogy a település és híres temploma hamar zarándokhellyé vált, és gazdagon kínálta a magyar vonatkozású emlékeket is. Az idő és a történelmi viszontagságok megviselték, megtizedelték a szent hajlék kincseit, a bizánci eredetű oltárképet s a színes ólomüveg ablakokat is. Szent István és fia, Imre portréja is csak másolatban maradt fenn, de a templom ma is méltó a csodálatra. És immár hozzánk is közvetlenebbül kötődik, hiszen jó tudni, hogy nagy királyunk emlékműve városunk Magyar Örökség díjas díszpolgárának tehetségéről is hírt ad a világnak. A műkő köztéri alkotást Bozóki István kőfaragó öntötte.
Három a tárlat...
Nem a növekvést, gyarapodást sejtető bűvös szám, a 3-as misztikája vetíti előre a folytatást, a kiállítás pozitívumai teszik egyértelművé, hogy a Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportja hosszú távon szeretné éreztetni jelenlétét Marosvásárhely művészeti életében. Háromszori jelentkezés alapján hagyományról még nem beszélhetünk, de arról igen, hogy adottak a lehetőségek e szép erdélyi tradíció, a közös BMC-s bemutatkozás meghonosítására a városban. Mindenekelőtt van egy közel harminc tagot számláló és tovább bővíthető értékes csapat, amelyet most már annyira lázba tudott hozni az esemény, hogy nem csak a jó hangulatú megnyitót, a kiállításrendező folyamatot is alkotói zsongás jellemezte. Annak idején, a BMC első időszakának visszhangos, nagy tárlatain Kolozsvár után Marosvásárhely képviseltette magát az alkotók legnépesebb csoportjával. Pedig akkor Vásárhelyt még nem tekintették "képvárosnak". Érthető, hogy ma, amikor a helyi kulturális pezsgés a képzőművészetnek is sokat köszönhet, az itteni céhtagok is úgy érezték, jó lenne, ha úgy, mint kolozsvári társaik, ők is évente csoportosan közönség elé lépnének. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány karolta fel az ügyet, a népszerű Bernády Ház földszinti galériái látják vendégül a tavaszi seregszemlére beadott alkotásokat.
A Maros megyei BMC-csoport vezetője, Kákonyi Csilla festőművész, aki férjével, Bálint Zsigmond fotóművésszel együtt vállalja fel a szervezés dandárját, szándékaikról így vall: "Mivel napjainkban nem állnak mellettünk Bánffy Miklóshoz, Kemény Jánoshoz mérhető támogatók, a fennmaradáshoz egyetlen eszközünk az összefogás lehet. Fontos, hogy kiállításokon megnyilvánulva hírt adjunk magunkról, és tudjanak rólunk. Nagyszerű dolog az összefogás, nagy erőt jelenthet. Megmutathatja, hogy a képzőművészet milyen nagy hatalom lehet, mekkora értéket képvisel.
Régiónként csoportosulva könnyebb kiállításokat rendezni, mint ha a teljes erdélyi tagságot próbálnánk megmozgatni. Így jött létre a BMC Maros megyei csoportja is, és hála a Bernády Háznak, immár három éve közös kiállításokon mutatjuk be a helyi közönségnek legújabb törekvéseinket, eredményeinket".
Érték és mérték, számszerűség és minőség tekintetében e harmadik kiállításon a legnyilvánvalóbb az előrelépés. A tárlatlátogatók is jól érzékelhetik: mindenik művész hangsúlyozottan szem előtt tartotta ezt a tendenciát. Huszonöt markáns alkotóegyéniség több mint félszáz műve látható a falakon, állványokon. Más-más életkorú, szellemiségű, irányultságú művészemberek, műfaji és sok egyéb szempontból is különböznek egymástól. Amiben egységesek, az a művészi igényesség iránti elkötelezettség. Mindannyian azt vallják: a név, a Barabás Miklós Céh rangja, hírneve kötelez. Ebben nem különbözik egymástól a tárlat legidősebb résztvevője, a kilencvenhez közeledő Kolozsvári Puskás Sándor, vagy a legifjabb kiállító, Makkai István sem. De ugyanez érvényes, ha a klasszikus szépségideál jegyében dolgozó Bálint Károlyt és a land-artot képviselő Pokorny Attilát hozzuk szóba. Nem véletlen, hogy szobrászokhoz fordultunk példákért. A tárlat tanúsága szerint szobrászatban a legerősebb a megye BMC-csoportja, tizenketten képviselik a plasztikát. Persze, festői remeklésekkel is bőven találkozunk a tárlaton. És újra legjobb színvonalukon jelentkeztek a textilművészek. Hiányok a grafikánál mutatkoznak. Hátha az a fokozott érdeklődés, amit a Céhen kívüli alkotók tanúsítottak a kiállítás iránt, segít majd az elkövetkezendőkben ilyen vonatkozásban is kiegyensúlyozni a véletlenszerűen kialakult műfaji aránytalanságot. Az alkotók sorait ritkítja az elmúlás. E kiállítás a nemrég elhunyt Fekete Zsoltnak is emléket állít. De az igazi tehetségek előtt a BMC ajtaja nyitva, remélhető, hogy fiatalok új raja lép be rajta nemsokára.
Ez már újabb dimenziók előrevetítése. A mostani tárlat viszont a bizonyosság: önmaguk művészi igazságát jól kimunkált eljárásokkal, érzelemdúsan érvényre juttató alkotók művei ragadják meg a nézők figyelmét. Múltat és jelent, valóságos és álomvilágot, tudást és fantáziát szervesen egybefon, térben és időben szabadon csapongó látványt tár elénk a felkínált anyag. Emberi mélységek és égi magasságok, természeti szépségek és jelképpé nemesült látomások, mesés pillanatok és varázsos hangulatok, távoli korok üzenetei és mai aggodalmak, kedves ismerősök és ismeretlenek öltenek alakot, szólítanak meg lenyűgöző színharmóniákba, ötletes, frappáns formákba öltöztetett festményeken, szobrokon, textíliákon, fotókon. Így hát e sorok írója különösebben meg sem lepődött, amikor talán az egyik munkacímtől is indíttatva, a galéria csendjében egy általa ritkán hangoztatott mondatot vélt hallani: angyal szállt el a Ház fölött. Nem csodálkoznék, ha valamelyik délelőtt, vagy éppen a múzeumok mai éjszakáján a kiállításnézés nyugalmában mások is hasonló pillanatot élnének át. (N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

Szent Erzsébet ereklyéi a Millenniumi templomban
„Tanuljunk tőle irgalmasságot, jóságot és szeretetet”
Május 18-án, szerdán Erdélyi körútja harmadik állomására, Temesvárra érkezett Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje. Az ereklyét Böjte Csaba ferences szerzetes hozta el Temesvárra régi osztálytársa, Kapor János gyárvárosi plébános meghívására és a Magyarok Nagyasszonya templomban több száz hívő fogadta imádságos szeretettel, énekléssel a drága kincset. A szentmise előtt a nagyszalontai Béke Királynője gyermekotthon lakói, Csaba testvér „gyermekei” elevenítették fel Szent Erzsébet életének néhány fontos mozzanatát.
Az ereklye fogadására megtartott ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes és a temesvári egyházmegye papjai együtt celebrálták. Csaba testvér a szentmise során elmondta, hogy Ferenc pápa azért hirdette meg az irgalmasság, a szeretet évét, mert az szerinte orvosság lehet a világ gondjaira-bajaira. Szent Erzsébetet több mint 800 éve az irgalmassága, a szegények, az elesettek és a betegek iránt tanúsított szeretete tartja meg emlékezetünkben. „Ő alapította a világ első árvaházát és első kórházát, ahol maga is gondozta a betegeket” – mondta Bőjte atya, felidézve Árpád-házi Szent Erzsébet csodálatos tetteit, amelyeknek köszönhetően röviddel halála után szentté avatták. Az irgalmasság szent évében Böjte atya Szent Erzsébet példáját ajánlotta a hívek figyelmébe, arra kérve őket, hogy lehetőleg az év minden napján próbáljanak jót tenni valakivel. „Jónak lenni jó, ezt személyes tapasztalatom alapján állíthatom” – mondta Csaba testvér. „Amikor jót tettem, mindig örömet, melegséget éreztem, de amikor gyerekkoromban rosszalkodtam, semmi örömöm nem tellett benne. Nem minden problémát tudunk megoldani, de jókedvet, szeretetet, bizalmat bárkinek adhatunk, és nemcsak a más életét, de a mi életünket is jobbá tesszük ezáltal.” Szent Erzsébet ereklyéiről Csaba testvér elmondta, hogy aprócska koponyacsont-szilánkot és egy ruhaszegély darabkát tartalmaz az ereklyetartó és Sárospatakról, Szent Erzsébet szülővárosából azért hozta el Erdélybe találkozni a hívekkel, hogy tanuljanak tőle irgalmasságot, jóságot és szeretetet. A szentmise végén a templomot megtöltő több mint félezer hívőnek alkalma nyílott hódolatát kifejezni, megérinteni és megcsókolni a szent ereklyét.
„Nagy öröm számomra, felemelő érzés, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjével személyesen találkozhattunk itt a temesvári Millenniumi templomban – nyilatkozta Kapor János, a Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa –, örvendetes, hogy ilyen sokan eljöttek erre a találkozásra, annál is inkább, mert itt a Bánságban nem mindig zökkenőmentes megtalálnunk a közös nevezőt, és mindannyian érezzük, hogy mennyire felgyorsult a beolvadás. Szent Erzsébettől megtanuljuk azt, hogy mit jelent jó embernek lenni, jó kereszténynek lenni, mit jelent jó magyarnak lenni.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Az önismeret szükségességéről
Pénteken könyvbemutatóval (Evangéliumi lélektan) és dedikálással egybekötött előadást tartott Homa Ildikó kolozsvári pszichológus, szociális testvér a katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Az önismeret szükségessége, illenek lehetősége, különböző megnyilvánulási formája volt a központi témája annak a péntek délutáni, könyvbemutatóval és dedikálással egybekötött előadásnak, melyet az egzisztencia analízissel, logoterápiával és nyelvészettel is foglalkozóHoma Ildikó kolozsvári pszichológus, szociális testvér tartott péntek délután Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen… címmel a római katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Az érdeklődőket Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte, aki azt emelte ki: a rendezvény abba a programsorozatba illeszkedik, mellyel próbálnak még jobban odafigyelni a hitoktatók munkájára. Hogy mennyire fontos az ő tevékenységük, jelzi az is, hogy a legutóbbi püspöki konferencián a jelenlegi nuncius is olyan üzenetet fogalmazott meg, miszerint a katolikus nevelésben minden olyan lehetőséget meg kell ragadni jó szervezői készséggel és egyéb által, melynek fókuszában a bonyolult lelkületű ember áll, és azt az igazságot kell kifejezésre juttatni, mely alapul szolgálhat további élete folyamán. A főpásztor ugyanakkor megjegyezte: meggyőződése, hogy valamilyen formában mindannyian oktatók vagyunk azon a helyen, ahol élünk, dolgozunk és megfordulunk, mert önként is a tapasztalatainkat jelként átadjuk másoknak, pozitív vagy negatív értelemben.
Misszió
Szőcs Csaba, a kolozsvári Verbum kiadó igazgatója külön köszönetet mondott Benedek Ramóna hitoktatónak, aki mindig partnernek bizonyul a szervezésben. Azt mondta: a váradi könyvbemutató körülbelül a 20. a sorban, és egyfajta missziónak tekintik, hogy a teológia és a pszichológia találkozási pontjától kiindulva közöljenek valami érdekeset és hasznosat annak az embernek, akit Isten a képmására és hasonlatosságára teremtett, és akinek számos értéke van, de ugyanakkor problémával is küszködik napjainkban.
Homa Ildikó prezentációjában abból a gondolatból indult ki, hogy a nevelés a bábáskodáshoz hasonlítható, és hogy az életünk folyamán szülész vagy boszorkány szerep jut nekünk azon múlik, hogy mi magunk hogyan tekintünk a saját szerepünkre, identitásunkra, életünkre, milyen a felfogásunk és a hitbeli meggyőződésünk. Szó esett továbbá a különféle antropológiai modellekről, talentumokról és arról is, hogy miért, illetve mennyire szükséges az önismeret az üdvösséghez.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Potápi Árpád választási mozgósításra biztatta egy marosvásárhelyi fórum résztvevőit
A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások előtti mozgósítás fontosságára hívta fel a figyelmet egy péntek esti marosvásárhelyi pódiumbeszélgetésen Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára.
Annak a megszervezésére biztatta a beszélgetés résztvevőit, hogy mindenki hívja fel a rokonait, ismerőseit, és gondoskodjon róla, hogy ne maradjanak otthon a választásokon. Úgy vélte, Marosvásárhely többre hivatott, mint a jelenlegi szerepe Erdélyben. Nemzeti érdeknek nevezte, a város magyarságának a megtartását és megerősítését, ami szerinte úgy lehetséges, ha magyar érzelmű, elkötelezett ember kerül a város élére.
Potápi Árpád a magyar kormány nemzetpolitikájáról tartott előadást a marosvásárhelyi fórumon. Elmondta: a magyar nemzetpolitikában egyre fontosabb szerepet kap a határon túli magyarság gazdasági megerősítésének támogatása. “Ha a magyarok gazdaságilag nem tudnak megerősödni, vagy tengődnek, vagy továbbállnak” – érzékeltette a gazdasági segítség szükségességét. Azt is megemlítette, hogy mérlegelik egy olyan program kidolgozását, amelyik a magyarországi családi otthonteremtési kedvezményhez (csok) hasonlóan ösztönözné a határon túli magyar fiatalok gyermekvállalását.
Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje ötgyermekes apaként szólt hozzá a gyermekvállalás kérdéséhez. Úgy vélte, a nagy család nagy mértékben értékválasztás kérdése. Szerinte ma Marosvásárhelyen a magyarság súlyosan alulreprezentált az önkormányzatnak alárendelt intézményekben. Azért is szükség van a magyar városvezetésre, hogy a magyarok is lehetőségekhez jussanak. A magyar pártok függetlenként induló közös jelöltje hozzátette: jelentős fejlődést biztosíthatna az is a marosvásárhelyi magyar közösségnek, ha a város költségvetésének nagyobb hányadát fordíthatnák az általa fontosnak ítélt célokra.
Péter Ferenc, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei önkormányzati elnökjelöltje a vállalkozóbarát politika meghonosítását tartotta a legfontosabbnak, mert – mint fogalmazott – a gazdasági verseny vezethet el a bérek emelkedéséhez, és ahhoz is, hogy a fiataloknak ne kelljen elvándorolniuk a jobb megélhetésért.
erdon.ro

A menekültekről tanácskoztak az őshonos európai kisebbségek
A menekültügyről szervezett pódiumbeszélgetést pénteken délután a lengyelországi Boroszlóban (Wroclaw) tartott kongresszusán az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amelyen az RMDSZ képviseletében Vincze Loránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke, valamint Molnár Zsolt parlamenti képviselő szólaltak fel. Az RMDSZ képviselői a beszélgetés során a romániai és az európai helyzetről egyaránt kifejtették véleményüket.
Vincze Loránt a menekültkérdés kapcsán hangsúlyozta, hogy Európának nem szabad elveszítenie erkölcsi iránytűjét, de meg kell őriznie racionalitását is. ,,A kötelező kvótarendszer egyáltalán nem bizonyul működőképes megoldásnak, hiszen a tagállamok különböző kihívásokkal néznek szembe. Ahol az Unió és egyes tagállamok kudarcot vallottak, ott egy európai megoldásra van szükség. Németországban gazdasági bevándorlókra van szükség, a jelenlegi szociális rendszer fenntartása érdekében. Közben Romániából hozzávetőlegesen három millió munkavállaló más uniós országban keres jobb megélhetést. Az eddigi adatok is azt mutatják, hogy Románia nem vonzó célország a migránsok számára.” - mondta a FUEN alelnöke.
Hozzászólásában Vincze Loránt kiemelte, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a menekültek és bevándorlók, valamint az őshonos kisebbségek és a bevándorlói csoportok között. Véleménye szerint teljesen más szükségleteik vannak a menekülteknek, mint a kisebbségeknek, ezért sem lehet egy lapon említeni a kettőt.
,,Mindazonáltal humanitárius kötelességünk szolidaritást vállalni a háború elől menekülőkkel, de nekünk elsősorban az őshonos közösségek sorsát kell szem előtt tartsuk.”- tette hozzá Vincze, aki szerint Európában már ma látszik, hogy átalakul a politikai színtér, felerősödnek a jobb- és baloldali szélsőségek, terjed az idegengyűlölet és mindennek elsősorban a kisebbségek lehetnek szenvedő alanyai.
Molnár Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője elismerte, hogy a menekültüggyel foglalkozni kell Európában, főleg a helyzet sürgőssége miatt. ,,Természetesen segíteni kell a rászorulókon, akiket a háború üldözött el hazájukból. Ez a legkevesebb, amit Európától a világ az emberségesség nevében elvár.”- mondta a képviselő. Véleménye szerint a tömegesen érkező gazdasági bevándorlókra ez már nem érvényes, hiszen nekik a munkavállalás érdekében szigorú európai szabályozásnak kell megfelelniük.
A képviselő ugyanakkor kijelentette: ,,Nem szabad szem elől tévesszük a saját kisebbségi ügyeinket. Az európai országokban a kisebbségvédelem még mindig különböző szinteken működik, a koppenhágai kritériumokat pedig az Unió már nem is kéri számon.” Molnár Zsolt szerint éppen ezért közös európai keretszabályozásra van szükség. ,,Mindannyian otthon akarjuk érezni magunkat Európában!”- tette hozzá az RMDSZ képviselője a FUEN lengyelországi kongresszusán.

maszol.ro

Barátságra buzdító fesztivál Szejkén
A Szejke Népzene- és Néptáncfesztivál ötvenedik kiadásán tizenkét tánccsoport vett részt vasárnap. A Romániában élő nemzeti kisebbségek ezúttal nemcsak a szejkefürdői színpadon léptek fel, hanem a székelyudvarhelyi Bethlen-negyedi parkban is.
A fúvószenekar ébresztette Székelyudvarhelyt vasárnap, majd népviseleti parádéval hívogatták az érdeklődőket a Szejkefürdőre, a fél évszázados Szejke-fesztivál gálaműsorára, ahol Elekes Gyula főszervező és Bunta Levente udvarhelyi polgármester köszöntőbeszéde után a székelyudvarhelyi Kékiringó Néptáncegyüttes székelyföldi táncokkal kezdte el az előadások sorozatát. A tizenkét tánccsoport között voltak rutének, orosz-lipovánok, olaszok, szászok, görögök, bolgárok, szerbek, tatárok és ukránok is, de fellépett a magyarországi Bodrog és a székelyudvarhelyi Seríttő néptáncegyüttes is.
„Hét kisebbség van községünkben, Németperegben, ezért nagyon nehéz megtartani a különböző kultúrákat, hiszen mindenki »lop« egy kicsit a másikéból: vegyes házasságok születnek, a szülők más-más kisebbségből származnak. Ennek ellenére mégis sikerül átadni örökségünket, kultúránkat, és ennek nagyon örvendünk” – mondta Viorica Bojcsuk, az Arad megyéből érkezett ruszin Holoboc néptáncegyüttes vezetője. Mint elmondta, otthon ruszinul beszélnek, ám az iskolában már mindenki románul kommunikál, ennek ellenére vannak olyan szülők, akik fontosnak tartják az anyanyelvet, így a családban sokan ruszinul beszélgetnek.
A Romániai Olaszok Egyesületét képviselve érkezett a Szejke-fesztiválra a Di nuovo Insieme Jászvásárból. Petre Șușu, az együttes koreográfusa elmondta, a közösség a 19. században a Tulcea megyei Greci községbe érkezett olasz telepesek leszármazottaiból alakult ki, akik kőbányában dolgoztajak akkor. Nemcsak az olasz kisebbség tagjai léptek be a tánccsoportba, hanem olyanok is, akik vonzódnak az olasz kultúrához. Sokan vannak a közösségben, akik már nem beszélik a nyelvet, hiszen közelükben olyanok élnek, akiket nem érdekel, hogy egy kisebbség tagjai. Petre Șușu szerint a romániai olaszok hagyományai elvesztek, csupán néhány dalt sikerült összegyűjteniük a dobruzsai községben élő öregektől.
Az ukrán kisebbség kultúráját a Temes megyei Csukásból érkezett Kalena együttes képviselte a Szejke-fesztiválon. Mariana Brașoveanu, a táncegyüttes vezetője elmondta, az ő ukrán közösségük azokból a máramarosi ukránokból alakult ki, akik a Bánságba költöztek. „Mivel a térség nagyon erősen ragaszkodik a bánsági hagyományokhoz, mi meg elég messze vagyunk az ukrán határtól, sokan inkább a román kultúrához vonzódnak. Saját kultúránk megőrzéséért alapítottuk meg a csoportot, hogy gyerekeink is tanulják meg dalainkat, táncainkat” – mondta.
Veres Réka |
Székelyhon.ro

Márton Áron-szobrot avattak Tusnádfürdőn
A tusnádfürdői Kisboldogasszony plébániatemplom kertjében vasárnap felavatták a nagy erdélyi püspök mellszobrát, kapcsolódva a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Márton Áron Emlékévhez.
Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművész alkotása egy kőoszlopon helyezkedik el: a Márton Áron püspököt ábrázoló, magasfokon égetett kerámiából készült mellszobor hatvan centiméter magas. A Tusnádfürdőn vasárnap, az ünnepi szentmise után leleplezett szobor a tavaly augusztus 20-án Balatonalmádon felavatott Márton Áron-szobor mása, amelyet akkor Tusnádfürdő ajándékozott a Balaton-parti testvérvárosnak. „Akkor megígérte a művész úr, hogy a tusnádfürdőieknek is készít egy ilyen szobrot” – fogalmazott Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a szoboravatási ünnepségen.
Az ünnepi eseményen részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság területi főreferense, Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Potyó Ferenc általános helynök, Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke, Ughy Attila, Budapest XVIII. kerület polgármestere, Szarvas Attila alpolgármester, Keszey János balatonalmádi polgármester, Csillag Péter Hargita megyei tanácsos és Túri Török Tibor, keszthelyi szobrászművész, a szobor alkotója is.
„Márton Áron megtanított bennünket arra, hogy higgyünk, hogy kezeljük helyén a dolgainkat, hogy értékeljük azt, amink van, és küzdjünk azért, amiben hiszünk” – hangsúlyozta Ughy Attila, aki pénzadományt is hozott a tusnádfürdői katolikus templomnak, hogy ezzel a templom fűtésének a megújításához járuljanak hozzá.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében elmondta, a nemzetpolitikai államtitkárság azzal a céllal hirdette meg a Márton Áron Emlékévet, hogy széles körben megismertessék a püspök életútját. „Felkértük a fővédnöki szerepre Áder János köztársasági elnök urat és Jakubinyi György érsek urat, akik el is vállalták. Az év során azonban fokozatosan arra kellett rádöbbennünk, hogy nem egy elfelejtett hagyatékot porolunk le. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan kívánnak csatlakozni a kezdeményezéshez, és szerveznek megemlékezést az emlékévhez kapcsolódóan.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A nagyvilágban szétszóródott magyarságnak üzenő himnusz
Kilencvennégy éve, 1922. május 22-én adták elő először a Csanádi György által írt székely himnuszt – erre emlékezve a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor utcában található Csanády-emléktáblánál ünnepséget tartottak vasárnap.
A megemlékezés – a Balázs Ferenc Vegyeskar közreműködésével, Orosz Pál József karnagy irányításával – a Magyar Himnusz eléneklésével kezdődött. Ezt követően Szőcs Endre, a Városi Könyvtár igazgatója tartott ünnepi beszédet. Emlékeztetett azokra a helyekre és alkalmakra, amikor elhangozhat a himnusz, külön kiemelve a csíksomlyói búcsút.
Szőcs Endre kifejtette, „a székely himnusz mindannyiunk életének részévé vált”, hiszen „szavaival üzen a nagyvilágban szétszóródott magyarságnak”. A székely himnusz eléneklését követően egy-egy szál virággal a belvárosi református temetőbe vonultak át a megemlékezők, ahol Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere koszorút helyezett el az emléktáblánál, majd őt követve virágokat helyeztek el a jelenlévők.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Közgyűlést és agrárgazdasági konferenciát rendeztek
Konferenciát és beszámoló közgyűlést tartott pénteken a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) udvarhelyszéki szervezete.
Az eseményen az ,,AgrárEurópa faluról falura" konferenciasorozat részeként tartottak ismertetőt a 2016. évi kifizetésekről, pályázati lehetőségekről, a támogatások és az agrárszabályzás rendszeréről, valamint a mezőgazdasági termelés adózási, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és közegészségügyi szabályairól, ezek legújabb változásairól – tudtuk meg az RMGE elnökétől. Sebestyén Csaba elmondta, az elmúlt időszakban az RMDSZ-szel közösen szervezett vidéki gazdafórumok mellett mindenképp szükség volt erre a konferenciára, hiszen ide meghívhatták azon hatóságok képviselőit, amelyektől az egyes pályázatok függnek, amelyek kiadják a gazdáknak a különböző engedélyeket, illetve ellenőrző szerepet is betöltenek.
Sebestyén elmondta, hogy a 2007–2013-as vidékfejlesztési időszakban Hargita megye országos szinten jeleskedett a nyertes mezőgazdasági pályázatok, illetve a mezőgazdasági kifizetések terén. Ebből a szempontból azonban a 2015-ös esztendő hatalmas csődnek bizonyult, és a 2016-os év sem mutatkozik ígéretesebbnek – indokolta Sebestyén, hogy miért fontosak most a gazdákkal folytatott tanácskozások, a megoldások keresése.
„Nem magyarázat az alulteljesítésre, hogy a 2015-ös év az új vidékfejlesztési terv első, indító esztendeje volt. Minden megyének első év volt, máshol mégis nagy arányban nyertek a pályázatok. A tavalyra kiírt pénzek úgy fogytak el, hogy azokból Hargita megye majdnem semmit nem kapott” – mondta az eseményen jelen lévő Tánczos Barna. A szenátor azt javasolta a Vidéki Befektetéseket Finanszírozó Ügynökség Hargita megyei kirendeltsége vezetőjének, hogy időnként hívja össze a megye pályázatíróit, és beszéljék át a procedúrákat.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Vásáron mutatkoztak be a marosvásárhelyi civil szervezetek
Igen sokszínű és változatos foglalkozásokat, szolgáltatásokat kínálnak a Marosvásárhelyen működő civil szervezetek, ez derült ki a hétvégén 14. alkalommal megtartott civil szervezetek vásárán.
Negyven civil szervezet képviselői, többen, szolgáltatásaik haszonélvezőivel karöltve vonultak fel szombaton délelőtt Marosvásárhely főterén, jelezve, hogy itt vannak, a közösségért dolgoznak, és szeretnék, ha minél többen megismernék munkájukat, bekapcsolódnának tevékenységeikbe. Az egész napos program keretében a szervezetek, felállított standjaiknál szolgáltatásaikat népszerűsítették, gyermekfoglalkozásokat szerveztek, adományokat gyűjtöttek. Kicsik és nagyok gurulhattak egyet a Marosszéki Közösségi Alapítvány kerékpáros akadálypályáján, távcsővel figyelhették meg a főtéri fákon rejtőző madarakat a Milvus sátránál, tapsolhattak az Alpha Transilvana Alapítvány sérült személyekből álló tánccsoportjának. A Máltai Szeretetszolgálatnál megtudhatták, hogy milyen volt a Csíksomlyóra gyalogló tagok zarándoklata, valamint számos más tevékenységbe is be lehetett kapcsolódni. Az utcazenészek sem maradtak el, a szervezők meghívására több együttes jelentkezett, és szórakoztatta a virágóra körüli árnyékba húzódó közönséget.
Az asztalokról gyorsan fogytak a szórólapok, az önkéntesekkel vagy munkatársakkal folytatott beszélgetésekből is sokan kivették a részüket. A civil szervezetek által összesített számadatok is igen beszédesek: a marosvásárhelyiek életminőségének javításáért, a közösségért tevékenykedő szervezeteknek 950 önkéntes segített, akik összesen 58 122 órát áldoztak embertársaikra. Jó tudni, hogy a civil szerveztek 56 pályázatot nyertek, ezek által több mint 16 millió lejhez jutottak, amelyet a közösség javára fordítottak.
A főszervező, Koreck Mária érdeklődésünkre elmondta, elégedett az idei civil szervezetek vásárával, de kissé bántja, hogy a vidéki egyesületek, alapítványok nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, szolgáltatásaikkal nem színesítették a vásár kínálatát. Elmondta, a pénteki Bernády Házban tartott kerekasztal-beszélgetésen azt boncolgatták, hogy mindannyian nyomot hagyunk életvitelünkkel a Földön, és hogyan lehetne úgy élni, hogy annak minél kevesebb káros következménye legyen. „A pénteki beszélgetés érdekes volt, a szombati vásárt pedig nagyon sokan felkeresték. Így úgy érzem, elértük célunkat, sikerült programjainkat újra népszerűsíteni, szolgáltatásainkat lehetőségként felkínálni” – értékelt Koreck Mária.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Identitáserősítő és közösségépítő vetélkedő
Marosvásárhely adott otthont a hétvégén megszervezett Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőnek. Az ország magyar tannyelvű iskoláiból 90 diák vett részt.
A május 20–22. közötti rendezvény sokkal több volt, mint vetélkedő: kultúraápolás, nemzeti identitáserősítés, közösségépítés. „Kilencven diák, összesen 131 vendégünk volt. A verseny döntőjébe a megyei szakasz győztesei jutottak. Az anyanyelvi játékok célja, hogy felmérjük a nyelvi készséget, a nyelvhasználati ügyességet. Emellett ellátogattunk a gernyeszegi kastélyba, megtekintettük a Maros Művészegyüttes előadását, játszóház és közös táncház is volt, így a gyerekek nagyon jól érezték magukat. A szervezésből kivette a részét a megye összes magyar tanítója, minden módszertani közösség, úgyhogy ez szerintem tekinthető a magyar pedagógusok sikerének is” – tájékoztatott a Maros megyei magyar tanítókért felelős tanfelügyelő, Fejes Réka.
A huszonnegyedik alkalommal megszervezett Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőnek 2002 után másodszorra adott otthont Marosvásárhely, ezzel párhuzamosan pedig a szakemberek, nyelvészek, pedagógusok számára nyelvművelő konferenciát is szerveztek Erdélyi magyar helységneveink témakörben. A diákoknak a pedagógiai középiskolában biztosítottak szállást és étkezést, a 4. osztályosokból álló tizenhat csapat versenyét a Deus Providebit Házban, az 5–12. osztályosok tizenkét csapatának megmérettetését a Pedán szervezték. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap szerkesztősége, a Maros megyei tanfelügyelőség, a Református Kollégium, a Bolyai Farkas Gimnázium és a Római Katolikus Gimnázium támogatásával megszervezett rendezvény megnyitóját és díjosztó ünnepségét a Kultúrpalota nagytermében tartották.
A negyedikesek versenyét a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákjai, Bartha Ákos, Gombocz Ágnes és Makkai Márton nyerték, megelőzve a gyulakutai iskola (Antal Sára Panna, Császár Klára, Dósa Balázs), valamint a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium (Kalocsai Petra Adrienn, Linzenbold Frida, Sárvári Zsófia) csapatát.
Dicséretben részesült a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola (Kántor Kincső, Kósa Emese Izabella, Tóbiás Noémi) és a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola (Bocskor Salló Farkas, Borbély Ágnes, Herta Noémi) csapata. A nagyok (V–XII. osztályosok) között két csapat megosztva kapta az első díjat: a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot képviselő Damokos Beatrix, Szonda Gergő és Péter Brigitta, illetve a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Portik Kriszta, Jánosi Mária Beatrice és Portik Sándor Szilárd. Második helyezett a nagyváradi Ady Endre Gimnázium (Divin Judit, Kohán Zsófia Emma, Társi Kristóf Zsolt) és a Székely Mikó Kollégium (Dénes Petra, Izsák Arnold Róbert, Man Rebeka) csapata lett. Harmadik díjat nyert a marosvásárhelyi Bolyait képviselő Góga Andrea, Koós Imola és Magyari Zsuzsanna, valamint a nagyváradi 11-es számú középiskolát képviselő Zefer Szilvia Petra, Moghis Bianca és Zsebe Adél.
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro

Vincze Lorántot választotta elnökévé az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjét, Vincze Lorántot választották szombaton az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) az elnökévé – közölte honlapján a szervezet. A lengyelországi Wroclawban tartott FUEN-közgyűlés szavazásán Vincze Loránt 89, míg a németországi dánokat képviselő Dieter Paul Küssner 74 szavazatot kapott. Az RMDSZ külügyi titkáraként Brüsszelben dolgozó Vincze Loránt korábban a FUEN alelnöki tisztségét töltötte be, és a kisebbségi tárgyú Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügyét koordinálta. Az újságírói alap- és közigazgatási mesterdiplomával rendelkező, 38 éves Vincze Loránt 2002 és 2007 között a román közszolgálati rádió bukaresti stúdiójának a magyar adását, majd 2007 és 2009 között az Új Magyar Szó napilap kiadóját vezette. 2009-től Winkler Gyula európai parlamenti képviselő munkatársa.
Vincze Loránt Facebook-oldalán közzétett bejegyzésben köszönte meg a bizalmat. Közölte, hogy kinevezésével a FUEN 67 éves örökségének a továbbvitelére, az őshonos európai nemzeti kisebbségek érdekeinek előmozdítására kapott felhatalmazást.
Az új FUEN-elnököt jelölő Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a jelölésében úgy fogalmazott, fontos, hogy a FUEN kisebbségi ernyőszervezetként tovább erősödjön, megkerülhetetlen tényezővé váljon, kezdeményezései nyomán az európai intézmények is felismerjék, hogy nem halasztható tovább az őshonos kisebbségek helyzetének rendezése.
Vincze Loránt megválasztása előtt egy, a menekültkérdésről szóló wroclawi pódiumbeszélgetésen azt hangsúlyozta, hogy egyértelmű különbséget kell tenni menekültek és bevándorlók, valamint az őshonos kisebbségek és a bevándorlói csoportok között.
„Humanitárius kötelességünk szolidaritást vállalni a háború elől menekülőkkel, de nekünk elsősorban az őshonos közösségek sorsát kell szem előtt tartanunk" – idézte Vincze Lorántot az RMDSZ szombati hírlevele.
MTI
Székelyhon.ro

A Hagyományos Termékek Vására 6. évfordulóját ünnepelték Csíkszeredában
Különleges alkalom volt a május 21-i csíkszeredai Hagyományos Termékek Kiállítása és Vására, hiszen a megyeközpontban szervezett vásárok 6. évfordulóját ünnepelték a szervezők, a termelők és a vásárlók. A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Agrárkamara szervezésében, valamint a Hargita Megyei Vidékfejlesztési Egyesület segítségével zajló vásárok sikerét közkedveltségük és a kezdeményezés székelyföldi terjeszkedése bizonyítja. A vásáron jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Becze István megyei tanácsos, a megyei tanács vidékfejlesztési bizottságának elnöke. De kilátogatott Tófalvi Éva sportoló is, aki kitartó munkájának köszönhetően haladt a pályáján, és példakép az élet minden területén, a mezőgazdaságban dolgozóknak is.
A jubileumi vásár jó hangulatát már kezdetben biztosította a karcfalvi fúvószenekar, majd Borboly Csaba köszöntötte a jelenlevőket, köztük Kelemen Hunort is. A megyeelnök elmondta, hatodik évfordulójához érkezett Csíkszeredában a minden hónap harmadik szombatján megtartott vásár, és bízik benne, hogy közös erőfeszítéssel a rendezvény megéri a nagykorúságot. A vásár kiváló alkalom arra, hogy egészséges élelmiszereket és jó minőségű kézműves termékeket szerezzünk be, tette hozzá, illetve megköszönte a vásárlók bizalmát. Egy-egy alkalommal körülbelül hatvan termelő kínálja portékáit, akik Csík, Gyergyó, Udvarhely térségéből, Háromszékről, és alkalmanként Maros megyéből érkeznek.
– Ezek a termékek legjobb nagyköveteink. Már eljutottak Bukarestbe, Brüsszelbe, és azt hirdetik, hogy Székelyföldön tehetős emberek élnek, akikkel érdemes együttműködni – fogalmazott Borboly Csaba.
A megyeelnök azt is elmondta, hogy fontos a tudatos vásárlói szokások kialakítása, jólétünket a hagyományos, egészséges élelmiszerek biztosítják. Áldozatos munkájukért köszönetet mondott a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesülete munkatársainak, majd egy közös fotóra hívta őket. Borboly Csaba felelevenítette a vásár szervezésének kezdeti nehézségeit, de mint mondta, a mostani eredmények azt bizonyítják, hogy a hittel és erővel végzett munka meghozza gyümölcsét. A jövőre nézve is erre biztatta kollégáit, illetve azt kérte a vásárlóktól, hogy tüntessék ki bizalmukkal a termelőket, hozzák el vendégeiket is a vásárokra.
Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész a termelők nevében mondott köszönetet a szervezőknek. Mint mondta, minden alkalom öröm számukra, és nemcsak fizikai értékeket hoznak, hanem azt a szeretetet is, amivel termékeiket készítik. Számukra a sikert a vásárlók elégedettsége jelenti. A vásárokon az egészséges termékek mellett lelki táplálékot is kapunk, mondta, a közösséghez tartozás büszkeségét. Továbbá ezeknek a vásároknak az a nagyon fontos üzenetük, hogy a földből ma is ugyanúgy meg lehet élni, mint ezer évvel ezelőtt, és itthon kell keressék a fiatalok is a boldogulást, mert külföldön számunkra csak keserűség terem, mondta a lelkész. Végül úgy fogalmazott: Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének egyedülálló kezdeményezése jó lépés az alapok megteremtéséhez, amely a jövőben erős családi vállalkozásokon alapuló közösséget eredményezhet.
A beszédek után Márton István, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének vezetője kóstolásra hívott mindenkit, ahol tejtermékeket, húsféléket és pityókás kenyeret kínáltak. Meg lehetett kóstolni többek között a szépvízi tejfeldolgozó termékeit, sajtjait, amelyekre nagyon büszkék, mondta Borboly Csaba, hiszen több mint száz családnak biztosít jövedelmet.
Az ünnepi vásáron Borboly Csaba és Kelemen Hunor emléklapot nyújtottak át a termelőknek. Az RMDSZ elnöke egyenként elbeszélgetett a termelőkkel, sokuktól vásárolt, és elmondta, büszke a termelőkre és bizakodó a Székely termékek és a vásárok ügyében. A vásár időtartama alatt a jó hangulatot kulturális műsor biztosította, néptáncelőadásokat tekinthettek meg a vásárlók, illetve többször felcsendültek a karcfalvi fúvósok által játszott dallamok.
Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata
Erdély.ma

A magyar református egység napját ünnepelték
A magyar református egység napját ünnepelték vasárnap Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban tartott ünnepi istentiszteleten. Az esemény egyben a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezendő, 2017. október 31-ig tartó rendezvénysorozat megnyitója is volt – számol be Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
A templom zsúfolásig megtelt, de az előtérben elhelyezett kivetítőn is több százan követték az ünnepi istentiszteletet, mely alkalomból a Szent György-szobrot az egyházmegyék névtábláival vették körbe.
Orbán Viktor miniszterelnök köszöntését Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos olvasta fel. A miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy a vallási megújulás ügye az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott a magyar nyelv megőrzésével, „magyar mivoltunk megerősítésével”. „Kívánom, hogy ez a jövőben is így lehessen, és a magyar nemzet számára oly fontos református örökség újra és újra erőforrás legyen számunkra. Legyen erejük és kitartásuk, hogy ezen ötszáz éves örökség szellemével szolgálhassák a magyar hazát” – fogalmazott üzenetében Orbán Viktor.
Prédikációjában Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy vélekedett, hogy a magyar reformátusságot Isten szeretete fogja össze. „Sok küzdelmet folytatunk azért, hogy szabadnak érezzük magunkat. Amikor ezt elérjük, akkor jövünk rá, hogy mégis szükségünk van arra, hogy valakihez tartozzunk” – jelentette ki a püspök. A kenderszálak példájára utalva azt mondta: a sok vékony szál, ha összefogják és kötéllé fonják, akár hajókat is megmozdítani képes erőt tud közvetíteni. „Csak Krisztus szeretete fűz egybe minket. Az én gyenge egyéni életemet összekapcsolja egy másik gyenge emberi lénnyel. Ebből lesz a házasság, ebből lesz a család, ebből lesz az egyház, ebből lesz a nemzet” – fogalmazott a püspök.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Református Zsinat lelkészi elnöke köszöntésében kijelentette: a magyar reformátusok egységének a hét évvel ezelőtti kinyilvánításakor a magyar emberek összetartozásának, a magyar reformátusok összetartozásának az evidenciáját mondták ki.
Az ünnepi istentiszteletet követően a Farkas utcában számos esemény tette színesebbé az ünnepi alkalmat. Az Apáczai Csere János Gimnázium udvarán különböző egyházkerületek képviselői mutatták be tevékenységüket, a Romkert pedig a gyerekfoglalkozásoktól volt hangos. Lapzártánkkor a Farkas utcai templomban a világhírű Varnus Xavér hangversenye zajlott.
„Azt is mondhatnánk, hogy ez a mai nap egy hagyománynak a folytatása, mert 2009-ben a kárpát-medencei református egyház végre megalkotta az egységes Magyar Református Egyházat” – fogalmazott a Krónika kérdésére Kató Béla. A püspök szerint a vasárnapi rendezvény már csak attól is egyedinek nevezhető, hogy a Kárpát-medence mind a 65 egyházmegyéje jelen volt az ünnepségen az egységet szimbolizálva.
A magyar református egység napján arra emlékeznek, hogy a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Az egyházi alkotmány helyreállította a trianoni döntést követő határátrendeződés által szétszakított Magyar Református Egyháznak a szervezeti egységét. Kató Béla elmondta, számukra jövő év október 31-ig tart ez a jubileum, a programnaptár pedig rendkívül sűrű lesz ebben az időszakban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Hajókat megmozdítani képes erő (Magyar református egység)
A magyar református egység napját ünnepelték vasárnap Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban tartott ünnepi istentiszteleten. Az esemény egyben a reformáció 500. évfordulója tiszteletére 2017. október 31-ig tartó rendezvénysorozat megnyitója is volt.
Orbán Viktor miniszterelnök köszöntését Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos olvasta fel. A miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy a vallási megújulás ügye az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott a magyar nyelv megőrzésével, magyar mivoltunk megerősítésével. Kívánom, hogy ez a jövőben is így lehessen, és a magyar nemzet számára oly fontos református örökség újra és újra erőforrás legyen számunkra. Legyen erejük és kitartásuk, hogy ezen ötszáz éves örökség szellemével szolgálhassák a magyar hazát – fogalmazott üzenetében Orbán Viktor.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikációjában úgy vélekedett, hogy a magyar reformátusságot Isten szeretete fogja össze. Sok küzdelmet folytatunk azért, hogy szabadnak érezzük magunkat. Amikor ezt elérjük, akkor jövünk rá, hogy mégis szükségünk van arra, hogy valakihez tartozzunk – jelentette ki a püspök.
Fontos a vérségi kapcsolat, fontos lehet a közös nyelv, a közös kultúra, a történelem, amelynek szakaszait együtt éltük át, de hányszor vagyunk annak tanúi, hogy a legcsodálatosabban szerető édesanya sem tudja egyben tartani családját. Csak Krisztus szeretete fűz egybe minket. Az én gyenge egyéni életemet összekapcsolja egy másik gyenge emberi lénnyel. Ebből lesz a házasság, ebből lesz a család, ebből lesz az egyház, ebből lesz a nemzet – fogalmazott a püspök. A kenderszálak példájára utalva azt mondta: a sok vékony szál, ha összefogják és kötéllé fonják, akár hajókat is megmozdítani képes erőt tud közvetíteni.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Református Zsinat lelkészi elnöke köszöntésében kijelentette: a magyar reformátusok egységének hét évvel ezelőtti kinyilvánításakor a magyar emberek összetartozásának, a magyar reformátusok összetartozásának az evidenciáját mondták ki. A magyar református egység napján arra emlékeznek, hogy a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Az egyházi alkotmány helyreállította a trianoni döntést követő határátrendeződés által szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egységét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Perel a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt becsületsértés, rágalmazás és hitelrontás okán bepereli a háromszéki RMDSZ tisztségviselőit a párt sepsikőröspataki polgármesterjelöltje jó hírnevének megsértése miatt. Ezt Balázs Attila, a Néppárt háromszéki elnöke közölte. Kiemelte: jelöltjük, Silviu Ioachim húszéves polgármesteri tevékenysége teljes mértékben átlátható, semmilyen adósság nem maradt utána. A 98 százalékban magyarok által lakott község öt alkalommal választotta meg polgármesterévé, 1977 óta él a településen, a magyar közösség befogadta. Nagy bajban lehet a Tamás Sándor által vezetett háromszéki RMDSZ-szervezet, ha a Nagyrománia Párt eszköztárát alkalmazva ordas rágalmakat, hazugságokat használ fel politikai ellenfele ellehetetlenítésére – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harcosok nyomában György Attilával
Vérvonal lett volna a címe, aztán Temesi Ferenc javaslatára született a Harminchárom – hangzott el pénteken este Sepsiszentgyörgyön György Attila regényéről, „valószínűtlen családtörténetéről”, melynek kapcsán a szerző vallja: „Minden, ami nem lehetetlen, igaz. És minden, ami valószínű, előbb-utóbb bizonyossággá válik.”
György Attila csíkszeredai író (fotó), a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője. Harminchárom című regénye 2002-ben jelent meg, idén a kolozsvári Sétatér Kulturális Egyesület újra kiadta, ez alkalomból beszélgetett a szerzővel Bogdán László író a Tein Teaházban. Harminchárom hős története a 33 fejezet, a család végtelen vonulásainak lehetünk tanúi, magyarázta, az első, Caius Tarquinius nevű etruszk harcos történetéből számtalan elágazás, út nyílik, az ő leszármazottainak története a regény, a harminchárom történet címe azonos a hősök nevével. György Attila hőseiben közös – hangoztatta Bogdán –, hogy szeretik a szabadságot, és ezért hajlandóak életüket is áldozni, a hősök állandóan harcolnak, a harc az elemük.
Nem mindenki harcol karddal, harc az is, amikor helyesen cselekszel, helyesen dolgozol – jegyezte meg György Attila, hozzáfűzve: ha nincs érték, amiért harcolni érdemes, az az élet nem is érdekes. A harminchárom történet ezer évet jelent, Krisztus előtt 50-ben kezdődik és 1971-ben, György Attila születése évében ér véget. Könyvének utolsó hat fejezete már a realitás talaján jár, a saját, valós családtörténete, a harmickettedik, Dénes című fejezet például gyimesi üknagyapját idézi. Bogdán László felvetésére, miszerint történelmi regénye vállalja a személyességet, a hősök egyes szám első személyben szólnak, György Attila azt válaszolta, a történelem semmit nem ér, ha nincs emberi élet benne. Megjegyezte azt is, Ugron Zsolna felajánlotta, megírja a Harminchárom női változatát. Könyvének végszavában György Attila azt írja: „A hely, a térség szelleme az, ami valószínűsíti a valószínűtlen családtörténeteket. Itt, a népek országútján ősidők óta latin, kelta, parthus, szász, vandál, arab, normann, szarmata, szkíta, szláv, török, ugor és ki tudja, milyen népek keveredtek a népek teremtésének csodálatos receptje szerint. Mindez nem sokat jelent. Csak annyit jelent, etruszkok vagyunk, kelták, parthusok, szászok, vandálok, türkök, szlávok, besenyők. Jelen esetben magyarok. És még akkor is székelyek, csángók, palócok, mert magyarnak lenni sem olyan egyszerű.”
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy csónakban a nemzetiségekkel
Egy csónakban evezünk a nemzetiségekkel, amit megpróbálnak elsüllyeszteni különböző erők, ezért érdemes lenne komolyabban venni ezt a sorsközösséget – mondta az Országgyűlés elnöke a Kossuth rádiónak a nemzetiségi kultúrák napja alkalmából adott, vasárnap reggel sugárzott interjúban.
Kövér László hozzátette: szisztematikus lélektani-politikai háború folyik a világot eddig összetartó identitásokkal szemben, a tömeges migráció egyes felfogások szerint háború Európával, az európai országokkal szemben, és egy kultúráját vesztett, homogenizált európai populáció létrehozását szolgálja. Mint mondta, az erdélyi magyarságnak és az erdélyi románságnak is az elgyökértelenítés veszélyével kell szembenéznie. A Magyarországon élő nemzetiségek és a Romániában, Szlovákiában élő magyarok támogatása európai gyökereik erősítésében akkor lesz igazán fontos, amikor ezeket a nemzeti kultúrákat még nagyobb támadásoktól kell majd megvédeni – mondta Kövér László.
A politikus szerint Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerében is felértékelődött a nemzetiségi szószólók szerepe, a kormány szeretne erre támaszkodni, például a küldöttségek részét adják a szószólók is. A parlamentben működő nemzetiségi szószólók a Magyarországon működő befektetők, az anyaországi gazdasági csoportosulások és politikai szereplők felé is tartják a kapcsolatot, így egyfajta hitelesítői tudnak lenni a magyar kormány politikájának, egy másik nézőpontból tudják azt kritizálni vagy alátámasztani – mondta.
Kövér László kitért arra, hogy a globalizáció rengeteg kárral, hátránnyal és rombolással jár a nemzeti kultúrákra nézve. Olyan homogenizált európai populáció létrehozására irányul, amelynek a világ nagyvállalatai brüsszeli központból tudják diktálni a törvényeket – tette hozzá. Úgy vélte, ezt bizonyítja az EU és az Egyesült Államok között tervezett transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
FÉL ÉVSZÁZADNYI PIHENŐ. Tizenkét évvel a Szabadság-szobor újbóli felállítása után ismét mertek nagyot álmodni Aradon: a magyar közképviselet a civil szervezetekkel és egyházakkal összefogva Feszty Árpád Krisztus temetése című hármasképét szeretné restauráltatni és kiállítani eredeti helyén, az aradi kultúrpalotában. A monumentális méretű, 13 méter hosszú és 4 méter magas festmény 1913-ban került Aradra, az Országos Szépművészeti Múzeum helyezte letétbe, aztán az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés nyomán, az elszakított területekkel együtt számos műkincs is az új, szomszédos államokhoz került. Így lett a Triptichon az aradi múzeumé, ahol az 1950-es évek végéig volt látható, majd 1962-ben a raktárba száműzte a bibliai témájú műalkotást a kommunista hatalom. Több mint ötven éve tárolják egy hengerre feltekerve. (Maszol)
RMDSZ-ES POLITiKUS A FUEN ÉLÉN. Vincze Lóránt a németországi dánok jelöltje előtt végzett az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) lengyelországi közgyűlésén. Az RMDSZ jelöltjét, Vincze Lórántot választották szombaton az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnökévé. A lengyelországi Wrocławban (régi magyar nevén Boroszlóban) tartott FUEN-közgyűlés szavazásán Vincze Lóránt 89, míg a németországi dánokat képviselő Dieter Paul Küssner 74 szavazatot kapott. Az RMDSZ külügyi titkáraként Brüsszelben dolgozó Vincze korábban a FUEN alelnöki tisztségét töltötte be, és a kisebbségi tárgyú Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügyét koordinálta. (Főtér)
EGY HÍRES DIÁK EMLÉKEZETE. Erőss Zsolt hegymászóról, a gimnázium egykori diákjáról neveztek el tantermet Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Líceumban. A péntek esti teremavatón a 2013-ban elhunyt hegymászó személyes tárgyait is kiállították. A Hópárducnak is nevezett hegymászó a világ legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet 2002-ben hódította meg, továbbá tíz nyolcezernél magasabb csúcsot is megmászott. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton tűnt el. A gimnáziumi kiállítás anyagát Erőss Zsolt családjának és barátjának, Dezső Lászlónak a segítségével sikerült közszemlére tenni. A kép- és írott anyag mellett Erőss Zsoltnak azt a ruházatát is megtekinthetik, melyben 2002-ben első magyarként állt az Everest tetején, valamint azt a hágóvasat is, melyet saját kezűleg készített. Erőss Zsolt emlékét az Erdélyi Kárpát-Egyesület is kiemelt helyen őrzi, nemsokára a gyergyói ekések a Kancsendzöngán állítanak emléktáblát a hegymászónak. ( Székelyhon)
KEVESEKET ÉRDEKEL. Nem vonzó az Első autó program a romániaiak körében a Román Autógyártók Egyesületének elnöke szerint. Constantin Stroe úgy nyilatkozott, év eleje óta összesen 300 gépkocsit vásároltak a program révén, és ez azzal magyarázható, hogy öt év alatt kell törleszteni az autóvásárlásra felvett hitelt. Az egyesület elnöke szerint, ha hét évre terjesztenék ki a törlesztési időszakot, többen érdeklődnének a lehetőség iránt. Másrészt az érdekképviseleti szerv a romániai autópark felújítása érdekében azt is indítványozta többek között, hogy a kormány a másodkézből származó gépkocsik importját teljes mértékben tegye legálissá. (ErdélyFm)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvári Napok: sok rendezvény, több érdeklődő
Véget értek tegnap a Kolozsvári Napok, amelynek idei rendezvényei több helyszínen zajlottak, nem csak a belvárosban, hanem a tömbháznegyedekben is.
A „város él” jelszó láthatóan igaznak bizonyult, hiszen megtelt a belváros kíváncsiskodókkal, a programokon résztvevőkkel, de a vásárosok utcája, a Farkas/Kogălniceanu – vagy a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt Fesztivál – utca is zsúfolt volt. Mondhatni gazdagította az idei napok rendezvényeit a szombat esti Múzeumok Éjszakája is, amely úgyszintén számos érdeklődőt vonzott, a legtöbb múzeum előtt hosszú sorokban várakoztak a látogatók arra, hogy bemehessenek. Lehetett válogatni koncertek, filmvetítések, gyerekfoglalkozások között, és az idő kedvezett a nagyon sok szabadtéri programnak a Sétatéren, a Fellegváron, a Főtéren. A szombati operagálát látványos tűzijáték zárta, vasárnap pedig a főtéri színpadon többek között néptáncegyüttesek léptek fel, az estét koncert zárta.
Szabadság (Kolozsvár)

Református Egység Napja: „Isten nemzetsége vagyunk”
Elkezdődött a rendezvénysorozat a reformáció 500. évfordulójára
A Kárpát-medence 65 református egyházmegyéjének képviselői vettek részt Szentháromság vasárnapján, május 22-én Kolozsváron a hetedik alkalommal megrendezett Református Egység Napján, amelyen arra emlékeznek, hogy a 2009-ben Debrecenben elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, legyen az magyar vagy más anyanyelvű.
Az esemény a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezendő, 2017. október 31-ig tartó rendezvénysorozat megnyitója is volt. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten – amelyet kivetítőn a templom előtt helyet foglaló hívek is követhettek – Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke hirdetett igét. Horváth Anna alpolgármester arra emlékeztetett: kisebbségi létben az egység létkérdés.
A végén elfogadták azt a nyilatkozatot, amely szentesíti: életüket Isten földi egyházának építésére és szolgálatára rendelik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Ballagás a Művészeti Egyetemen
Tele tarisznyával indulnak útnak
Poénos jelenetekkel, zenével, bábjátékkal színesített ünnepség keretében búcsúztak szombaton a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói. A ballagásuk is olyan volt, mint az ott töltött évek: bohém, laza és családias hangulatú.
A Művészeti Egyetem ballagási ünnepsége csöppet sem nevezhető szokványosnak, a végzősök különféle jelmezeket öltenek magukra, és a díszbeszédek mellett a diákok játsszák a főszerepet, szórakoztató produkciókkal készülnek, énekelnek, táncolnak, báboznak, megcsillogtatják tehetségüket. A végzősöktől búcsúzó pedagógusok pedig mintegy második szülőként, jó barátként szólnak hozzájuk.
Elsőként Balási András, az intézmény rektorhelyettese gratulált a végzősöknek, kiemelve érdemeiket, majd dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja vette át a szót. Mint mondta, pedagógusként minden pillanatot ki kell használni, hogy az együtt töltött idő alatt minél többet nyújtsanak diákjaiknak.
– Kívánom, hogy azt érezzék, megtalálták a helyüket az életben – búcsúzott.
Dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja elismerte, különleges pillanatokat jelentenek számára a ballagási ünnepségek, ugyanis más egyetemekkel ellentétben, diákjaik produkcióikkal pár perc leforgása alatt bebizonyítják, hogy mennyire tehetségesek, hogy érdemes volt ide járni.
– Egy-egy távozó osztály láttán visszaemlékszem, milyenek is voltak ezek a fiatalok az egyetemi felkészítőkön, és ekkor látjuk be, hogy az oktatásügy meglepő utasításai, a teremhiány és különféle nehézségek ellenére a munkánknak van értelme, és jól döntöttünk, amikor Önöket vettük fel – fogalmazott a dékán, és jó szerencsét kívánt a pályakezdő művészeknek, ugyanis, mint mondta, ebben a szakmában a tehetség és a tudás mellett szerencse is szükséges ahhoz, hogy a megfelelő, testhezálló feladatok rájuk találjanak.
A román és magyar tagozat végzősei köszönetet mondtak mindazért, amivel az egyetemi évek során feltarisznyálták őket, kiemelve, hogy a tanáraikkal való viszony nem abban merült ki, hogy a katedra mögül leadták az anyagot, majd távoztak, hanem mentorként mellettük álltak, ösztönözték őket, mi több, ha a helyzet úgy kívánta, baráti öleléssel fordultak feléjük, emberségre, alázatra nevelték őket.
Ez a hangulat főként Horváth Anna, a magyar tagozat végzőseit képviselő hallgató szavaiból köszönt vissza, aki a pedagógusoktól a kapusig mindenkinek megköszönte azt a pluszot, ami különlegessé tette az ott töltött éveket és amivel hozzájárultak ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhasson és minél felkészültebben lépjenek ki a nagybetűs életbe. A rövid és lényegre törő köszöntők sorát vidám jelenetek, zene, bábjátékok, valamint dr. Molnár Tünde orgonaművész és Strausz Imre orgonajátéka színesítették.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Király Károlyról szóló könyvet mutattak be
Megjelent Király Ibolya Emlék-repeszek című könyve testvéréről, Király Károlyról. A kötetet szombat délután mutatták be Budapesten, a Magyarság Házában.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kiemelte: Király Ibolya könyve segít megérteni, hogyan működött a Ceausescu-rendszer, ez a ma már elképzelhetetlen világ, segít megérteni azt, "hogy mivel éltünk együtt, és min próbáltunk változtatni".
Lezsák Sándor felidézte: számukra, akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején fedezték fel a Kárpát-medencét, "legendás név volt" Király Károlyé.
A politikust méltatva kitért arra, hogy nagycsaládból származott, fiatalkorában hatással voltak rá a baloldali eszmék. 1968-ban a Kovászna megyei pártbizottság első titkára lett. Egyre feljebb került, de a "magyarság helyét keresve" a Ceausescu-rendszerben "egyszer csak rádöbbent, hogy cserbenhagyták". Ekkor, 1972-ben fordult szembe pártjával, és haragította magára a román pártvezetést.
Ettől kezdve folyamatosan atrocitások érték, sőt, Ceausescu meg is ölette volna, ha a pártvezetés nem tart a nyugati sajtótól.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a legfontosabb feladat, hogy "megbecsüljük azokat, akik a nemzetért mindig, mindenkor és minden körülmények között kiálltak". Ugyanakkor – követve az ő példájukat – ma is lépéseket kell tenni az Európában élő kisebbségekért.
Rámutatott: a mai, 21. századi Európa lakosságának 85 százaléka tartozik többségi társadalomhoz, 10 százalék – közel 50 millió ember – él kisebbségben, és 5 százalék migráns, bevándorló. A hivatalos európai politika mégis szinte alig foglalkozik a lakossága 10 százalékát kitevő kisebbségben élőkkel.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) főigazgatója hangsúlyozta, hogy nem Király Károly az egyetlen, de biztosan a nagyon kevesek közül való, akik hatalmas elszántsággal képesek voltak ekkora fordulatra: Ceausescu köreiből egyszer csak szembefordulni a rendszerrel. Hozzátette: nem egyszerűen politikai szembenállás miatt, hanem egy nemzet, a magyarság érdekében tette ezt.
A Retörki főigazgatója kitért arra, hogy a kötet műfaja nehezen meghatározó, hiszen egyszerre tanulmány, memoár és dokumentumok gyűjteménye. Éppen ezért a kötet egyszerre tudományos és életszerű – tette hozzá.
Király Ilona arról beszélt, hogy könyvében folyamatosan csapong: hol zárójelben írja meg utólagos reflexióit vagy beolvas egy volt barátnak, akiről időközben kiderült, hogy besúgó volt, vagy a naplójából idéz, vagy az előkerült dokumentumokat közli.
Király Ibolya úgy fogalmazott: azoknak az "egyszerű, névtelen embereknek" ajánlja könyvét, akik abban a korban is kiálltak fivére mellett, "amikor az abszurd volt a normális".
A kötet az Antológia Kiadó gondozásában jelent meg a Retörki Könyvek sorozat 15. tagjaként.
Király Károly 1930-ban született Mezőségen, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968 és 1972 között az újonnan létrehozott Kovászna megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács elnöke.
1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról. 1978 és 1990 között a meggyesfalvi konzervgyár igazgatója, ez idő alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceausescunak címezve.
1989 december végétől 1990 májusáig a marosvásárhelyi Nemzeti Megmentési Front elnöke, 1990 májusától a román szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakította a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját.
1991-ben a román parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vett részt az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától. 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint félmilliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.
Népújság (Marosvásárhely)

Rendbe teszik a Csűrszínházat és környékét
Az idén is gazdag a programkínálat
Rendbe teszi a mikházi Csűrszínházat a közelgő 2016-is idénykezdésre a nyárádremetei önkormányzat. A Csűrszínházi Egyesület kérésére felújítják a mellékhelyiségeket, a nézőteret, valamint a színpad faszerkezetét is.
Ami ennél fontosabb, a színház és az iskola közötti térre gyepszőnyeget terítenek le és térkővel járdákat is kiképeznek. A térrendezésnél figyelembe veszik azt is, hogy mind a színház, mind az iskola igényeinek feleljen meg a kialakított terület. A Csűrszínházi Egyesület gondozásában az idéntől állandó büfé várja majd a vendégeket.
Az idei évad első rendezvénye május 29-én, vasárnap 20 órától lesz. A Széllyes Sándor-emlékestet a Maros Művészegyüttes elődje, a korábbi Székely Népi Együttes fennállása 60. évfordulója alkalmából szervezi az együttes, a Csűrszínházi Egyesület és az Artecotur Egyesület. Az előadás első felében nyilvános beszélgetés lesz azokkal az együttestagokkal, akikkel felelevenítik a 60 év történetét.
Az est második felében pedig a Maros Művészegyüttes és meghívottai olyan gálaműsort szerveznek, ami tükrözi a régi fellépések hangulatát, ugyanakkor bemutatják az új irányzatokat is.
A rendezvény előtt 19 órától a Csűrszínház bejáratánál rövid avatóünnepséget tartanak. A Szélyes–Kacsó család hozzájárulásával felújították az első világháborús emlékoszlopot és rendbe tették a környékét. A rövid ünnepségen megemlékeznek a Bekecsen lezajló csatáról, a világháború áldozatairól, majd újraszentelik az emlékoszlopot.
Az idény kiemelkedő rendezvénysorozata a június 24–26. közötti Csűrszínházi Napok, amelyen többek között a budapesti Nemzeti Színház művészei lépnek fel. Lesz még római fesztivál, gazdanap, játékfilm-maraton és csűrszínházi bemutató is.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Az Aradi Kultúrpalota kincsei
Mi lesz Feszty triptichonjával?
Ha ma a képzőművészet iránt érdeklődő magyar a Feszty nevet hallja, mindenekelőtt a Magyarok bejövetele c. monumentális, a Szeged közelében, Ópusztaszeren kimondottan e célra épült rotondában (körcsarnokban) elhelyezett monumentális alkotásra gondol. A körkép műfajának bőven voltak ugyan előzményei Európában, magyar vonatkozásban mégis az első volt, és az éppen 120 éves, sok hányattatást megért festmény restaurálás utáni újbóli felállítása (1995) óta hatalmas tömegeket vonz.
Kevesebben tudják azonban, hogy Feszty Árpád (1856–1914) egyik jelentős alkotása, az ugyancsak monumentálisnak nevezhető Krisztus temetése c. hármas kép Aradon található. Feltekerve, a múzeum raktárában, és pillanatnyilag senki nem tudja, milyen állapotban. A hasonló művek sorsából kiindulva egészen biztos, hogy sérülten, alapos restaurálásra szorulóan.
Vannak még idős aradiak, akik annak idején látták „élőben”, falon az Aradi Kultúrpalotában lévő (időközben elköltöztetett) szépművészeti múzeumban a hatalmas méretű (400x312+600+312 cm, azaz négy méter magas, 12,24 méter hosszúságú) festményt. A kommunista diktatúra korszakában egy ideig, mondhatni furcsa módon, megtűrték, bibliai, vallásos ihletettsége dacára, aztán 1959-ben letakarták, majd eltávolították a kiállítási teremből.
Van-e mód, lehetőség arra, hogy az aradi múzeum egyik kivételes, magyar vonatkozásban a Szabadság-szobor mellett talán legjelentősebb művészeti értéke újból a falra, a közönség elé kerüljön?
A kérdésre ma, 2016 májusában nem könnyű és nem kockázatmentes válaszolni. Minthogy az Arad – Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt keretében a festmény restaurálása és újbóli közkinccsé tétele is szerepelt, igennel felelhetnénk. A projekt azonban elbukott, és ki tudja, hogy Arad következő városvezetése miként viszonyul majd a kérdéshez? Egyértelmű, hogy ez alkalommal sem a művészi értékről, hanem egyéb meggondolásokról van szó.
A péntek késő délután az Aradi Városháza dísztermében (zsúfolt ház előtt) megrendezett összejövetel – a Kölcsey Egyesület újabbkori harmadik konferenciája – a triptichonról szólt.
Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára bevezetője után Bognár Levente aradi alpolgármester azt emelte ki, hogy a város kulturális értékeit az itt élő nemzetiségek közösen hozták létre, Jankó András Kölcsey-elnök azt fejtegette: lehet, hogy a mai jeles nap lesz, mert megmozdul valami a kép körül, és mások is felfigyelnek rá. A magyar kormány által meghirdetett lehetőségre a Kölcsey Egyesület májusban pályázatot nyújtott be. Fekete Károly elmondta: a megyei múzeum egykori munkatársától, Szabóné Ferencz Irmától „örökölte meg” a triptichon ügyét, és ismertette, hogyan került a kép a városba: az Aradi Kultúrpalota megnyitására a Magyar Szépművészeti Múzeum által itt letétbe helyezett képzőművészeti alkotások között volt. Két szemtanú szerint az 1950-es években itt állomásozó, múzeumlátogatásra vitt szovjet kiskatonák térdre borulva imádkoztak előtte...
Görbe Márk budapesti művészettörténész a triptichon megszületésének körülményeiről és alkotójáról tartott igen érdekes előadást, Puskel Péter aradi helytörténész (előrebocsátva, hogy ő még látta a falon az alkotást a Kultúrpalotában) a kép sorsáról és utóéletéről szólva elmondta: amikor a Szépművészeti Múzeum 73 műalkotást Aradon letétbe helyezett, akkor a hármas kép értékét 232 ezer koronára becsülték – 250 ezer volt eredetileg a Kultúrpalota felépítésének (utóbb jócskán meghaladott) költsége.
Ódry Mária festőművész, restaurátor egy XVIII. századi oltárkép általa végzett restaurálásáról, Matúz András ugyancsak a resturálásról szólt, Szentkirályi Miklós, a neves restaurátor, a Magyarországi Restaurátorkamara elnöke egy művészeti alkotás helyreállításának nemcsak gyakorlati, hanem elvi kérdéseiről is beszélt, támogatást ígérve arra az esetre, ha Feszty-hármas kép restaurálásra kerülne.
A Municípiumi Kulturális Központ által támogatott színvonalas konferencia végén kiosztották Az Aradi Kultúrpalota kincse, Feszty Árpád triptichonja c. kétnyelvű művet, amely a konferencián elhangzott előadások bővebb szövegét tartalmazza, kiegészítve Juhász Bélának Ódry Máriával és Matúz Andrással készített interjúinak egy-egy részletével, valamint Andó Andrásnak a triptichon lehetséges jövőjéről írott cikkével.
A Kölcsey Egyesület Fecskés sorozatának 34. kötetét Jankó András szerkesztette, olvasószerkesztő Fekete Károly, tördelő Nagy István. Gratulálunk hozzá!
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Elfújja a szél?
Sokkoló. Gázvezetéket akartak robbantani a székely szélsőségesek/terroristák – ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket láthattunk pénteken a legtöbb román portálon, miután a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztályról (DIICOT) kiszivárgott a hatvannégy vármegyés fiatalok vádirata.
Szerintünk viszont legalább ennyire sokkoló, hogy újabb hivatalos dokumentum került ki az igazságszolgáltatás berkeiből, és még a kézdivásárhelyi Beke Istvánt védő ügyvéd is a sajtóból értesült a vádakról.
Sokkoló, de sajnos már nem meglepő, sőt kijelenthető, hogy jelenséggé vált. Nemrég Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke tesztelte a rendszert, amikor tanúként idézték be kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) brassói kirendeltségéhez. Napokig hallgatott az információval, hogy lássa, mit történik, sejtése pedig beigazolódott, egy nappal a kihallgatás előtt már hívta a sajtó, hogy rákérdezzenek: ugye beidézték a DNA brassói ügyészei?
Ennél jóval kegyetlenebb dolgok is történtek azonban. Valószínűleg mindenki emlékszik arra a napra, amikor Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét „elvitte” a DNA: az ügyészek még a városházán voltak, amikor kiszivárgott a „vádirat” olyan részletekkel, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, vagy a mobiltelefonálási szolgáltatásokról szóló megállapodásért ötezer eurót kaphatott. A DNA által később kiadott közlemény már köszönőviszonyban sem volt a sajtóban meglebegtetettel, viszont az a pár óra bőven elég volt arra, hogy bejárják az egész sajtót a valótlanságok, az információk pedig beleégjenek az emberek tudatába.
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme – írja a román alkotmány, de úgy tűnik, hogy éppen az ügyészség az, aki erre fittyet hány. Mert az nagyjából borítékolható, hogy nem a hirtelen támadt forgószél repíti ki a hivatalos dokumentumokat az ügyészségek ablakán, s fújja be egyenesen a szerkesztőségekbe.
De mivel őket is megilleti az ártatlanság vélelme, feltételezzük, hogy mégis így van. Ebben az esetben azt ajánljuk, tartsák csukva az ablakokat.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)