„Felélesztené” a Városszépítő Egyletet Gergely Balázs
Bár az egyházfők javaslatára vállalta, hogy az RMDSZ listáján befutó helyen induljon az önkormányzati választásokon, Gergely Balázs a városi tanácsban is civilként kíván dolgozni – ezt a politikus hétvégi kolozsvári sajtótájékoztatóján jelentette ki.
Ugyanakkor bejelentette, új civil mozgalom beindítását tervezi Városszépítő Egylet néven. Mint mondta, az ötlet nem új, hiszen 1883-ban Haller Károly, Kolozsvár későbbi polgármestere indította el ugyanezen a néven a civil mozgalmat. „A civilek részben képesek olyan feladatokat megoldani, amelyeket az önkormányzat nem tud, vagy nem akar. Másrészt folyamatos építő tevékenységgel nyomást tudnak gyakorolni a helyi döntéshozókra” – mondta Gerely Balázs.
A többnyelvű helységnévtáblaügy kapcsán kifejtette: a közösség nem tudja erőből elérni, hogy azokat kihelyezzék, ehelyett inkább állandó cselekvéssel, a román közösség számára is jól látható folyamatos jelenléttel lehet elérni azt, hogy egy idő után természetesnek tartsák a románok is a táblák kihelyezését. Hozzátette: jelenleg a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a mintegy 50 ezres kolozsvári magyarságból alig 10-15 ezren vesznek részt tevékenyen a magyar közösségi életben.
A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője emlékeztetett, három éve visszavonult a pártpolitikától, azóta kizárólag civilként dolgozott a közéletben. A történelmi egyházak vezetőinek megkeresése pedig nehéz választás elé állította, kisebb lelkiismereti válságba került – magyarázta, majd hozzátette, akkor is lelkiismeret-furdalása lett volna, ha nemet mond a felkérésre.
Gergely leszögezte: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jóváhagyásához kötötte, hogy elfogadja az RMDSZ-lista második helyét. Kifejtette: kezdetben maga sem hitte, hogy az EMNP rábólint a javaslatra, a döntés őt lepte meg a legjobban. Hozzátette: nem feltétlenül rossz dolog, hogy a néppárt is önállóan indul a választásokon, hiszen van egy választói réteg, amely meggyőződésből soha nem szavazna az RMDSZ-re.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi turisztikai szövetség helyett klaszter
Megalakult a Székelyföld Turisztikai Klaszter. Mint Albert Zoltán, a klaszter megbízott elnöke a Krónika kérdésére elmondta, a szerveződés célja a Székelyföld idegenforgalmának összehangolása.
A klaszterszerződést a napokban Csíkszeredában, egy idegenforgalmi fórumon írták alá, az eredetileg betervezett 22 aláíró mellett pedig már helyben csatlakoztak mások is, és a tagok köre tovább bővíthető. Az alapítók között vannak turisztikai egyesületek, vállalkozók, magánszemélyek, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeş– Bolyai Tudományegyetem.
Albert Zoltán hangsúlyozta, a klaszter alulról szerveződik, egyelőre az önkormányzatok nem társultak. Szakemberek csoportosulása, akik ismerik az iparág elméletét, gyakorlatát, s abban bíznak, hogy szakmai érvekkel hatni tudnak majd a döntéshozókra is. Az alapítók köre földrajzilag is teljes lefedettséget biztosít, magában foglalja többek között Háromszéket, Gyergyó vidékét, Nyárád mentét, a Sóvidéket, a Gyimeseket és Csíkországot – ecsetelte a megbízott elnök.
Emlékeztetett egyúttal, hogy az együttgondolkodás már rég megkezdődött, és immár hosszú ideje próbálják hivatalosítani a szervezetet, ám azt nem sikerült bejegyeztetni, mert a bíróság „koholt vádakra hivatkozva” elutasította a kérésüket, miután a bírák a példák ellenére sem fogadták el, hogy a Székelyföld idegenforgalmi desztinációként nem egyenlő a közigazgatási egységgel. „A klaszter egyszerűbb, kötetlen formája az együttműködésnek, ezért ezt a megoldást választották” – magyarázta Albert Zoltán.
Hozzátette, a bejegyzési hercehurca alatt eltelt idő sem volt terméketlen, közben terveztek, aldesztinációkat határoztak meg, tudást és tapasztalatot cseréltek, adatokat gyűjtöttek, és elkezdték a regionális digitális platform kialakítását. A Sóvidék platform pedig már el is indult, jelenleg élesben tesztelik, a Vulkánok földje, amely a Csomád–Bálványos kistérséget foglalja magában, is részben működik, feltöltés alatt áll.
„Egy idegenforgalmi desztinációról van szó, aminek a határai nem merevek, ezen belül tizenegy aldesztinációt határoztunk meg, amelyek jellegzetessége és szolgáltatói rendszere fel tudja kelteni és huzamosabb ideig fenn tudja tartani a turisták érdeklődését” – avatott be a klaszter megbízott elnöke. A tizenegy aldesztináció Sóvidék–Hegyalja, Csomád–Bálványos, Gyergyó–Gyilkos-tó, Borszék– Maroshévíz, Székelyudvarhely és környéke, a Gyimesek, a Csíki medence, a Nyárád–Kisküküllő–Maros mente, Erdővidék, Alsó-Háromszék, Felső-Háromszék. Ezekhez mind különböző fantázianeveket társítanak, például a Kúriák vagy Székely kapuk földje.
A szakember ugyanakkor leszögezte, a turizmusért eddig is sokat tettek a Székelyföldön, csak mindenki külön úton járt, ezt az esetlegesen fejlődő rendszert szeretnék céltudatosabbá tenni, amely így hasznosabban tud bánni az erőforrásaival – tudás, környezet és pénz. „A klaszter feladata, hogy idegenforgalmi szempontból eltörölje a közigazgatási határokban való gondolkodást, és helyette turisztikai fogadóterületeket honosítson meg. Arra koncentrálunk, hogy vállalati szemlélettel a piac igényeinek megfelelően katalizáljuk a fejlődést” – összegzett Albert Zoltán.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A csíksomlyói búcsú kapcsán
Csak örvendhetünk annak, hogy a csíksomlyói búcsú a világ magyarságának össznemzeti találkozóhelyévé és ünnepévé nőtte ki magát. Annyira, hogy a magyarság vezető személyiségei évről évre rendszeresen részt vesznek a búcsún.
Csak örvendhetünk annak, hogy Csíksomlyón minden év pünkösd szombatján százezrek imádkoznak együtt a szülőföldünkön való megmaradásért, nemzetünk jogaiért, nemzetünk egységéért.
Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei plebános, az idei mise főszónoka szívünkhöz szóló beszédet mondott – főleg nekünk, székelyeknek, erdélyieknek –, amikor a szülőföldünkön való megmaradásról beszélt. Szavai időszerűek, a lelkünkbe markolnak: „ne maradjon beszegezett ház, gyerek nélküli iskola, megfogyatkozó falu és város, megfogyatkozó ország és szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.” Mi, unitáriusok is ezt akarjuk, ez az egyik legnagyobb célja nemzetszolgálatunknak.
A Krónika 2016. május 17-i számában hozta le a beszámolót a csíksomlyói búcsúról. A beszámolóval egyetértünk, kivéve az utolsó mondatot: „Csíksomlyón 449 éve gyülekeznek pünkösd szombatján a zarándokok annak emlékére, hogy a csíki székelyek a tolvajos-tetői csatában legyőzték János Zsigmond csapatait, amikor a fejedelem protestáns hitre próbálta kényszeríteni a székelyeket”. Az idézett mondatban több csúsztatás, történelmi valótlanság szerepel. A csíksomlyói búcsú eredete nem 1567-re, hanem 1444-re nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa – azért, hogy a csíki katolikus hívek lelkesen segítettek a Ferenc-rendiek templomának felépítésében – ettől az évtől engedélyezte, hogy Csíksomlyón búcsút tartsanak. Tehát a csíksomlyói búcsú nem 449, hanem 572 éves.
Az 1567-es Tolvajos-tetői csatáról semmiféle hiteles történelmi feljegyzés nincs. Borsos Sebestyén és Nagy Szabó Ferenc a Chronica az világnak lett dolgairól című munkájukban év szerint beszámolnak János Zsigmond fejedelem uralkodásáról. Az 1567-es tolvajos-tetői csatát egy szóval sem említik. Vajon elkerülte volna mindkettejük figyelmét? Nem. Azért nem írnak róla, mert ilyen csata nem volt.
Mi, unitáriusok az erdélyi fejedelemség szellem- és vallástörténeti csúcsának tartjuk a vallásszabadság törvényének kimondását 1568-ban a tordai országgyűlésen, János Zsigmond fejedelem hathatós támogatásával. Nehezen hihető, hogy az a fejedelem, aki egyfelől kimondatta a vallásszabadság törvényét, másfelől erőszakos hittérítő hadjáratot vezényelt volna a Csíki-medencébe.
Nem kell bizonygatnom, hogy a protestáns egyházak mit tettek a magyar nyelvért, a magyar kultúráért, a magyar nemzetért. A csíksomlyói búcsút illetően jó volna a történelmi tények alapján maradni – ezen az alapon könnyebb a közös hang megtalálása. Ha valamikor, akkor ma szükség van arra a keresztény szeretetre, mely képes egybeölelni minden magyar keresztény embert, vallásra való tekintet nélkül.
Kedei Mózes
A szerző székelyudvarhelyi unitárius lelkész-esperes
Krónika (Kolozsvár)

A székely vicc is az értéktárba kerülhet
„Hat hónapja alakítottuk meg Kolozsváron az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságot. Azt vállaltuk akkor, hogy Erdély tárgyi és szellemi örökségének biztonságot nyújtunk. Ma arra biztatjuk a Székelyföldet, segítse munkánkat, de ami még fontosabb: legjobb tudása szerint óvja azokat az értékeket, amelyek az elmúlt ezer évben méltó hírnökei voltak a térségnek, az ott élő magyar közösségnek. Reméljük, júliustól intézményesíteni tudjuk ezt a vállalást” – fogalmazott Hegedüs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke azt követően, hogy pénteken Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Szabó Ákos, a Hargita Megyei Tanács Vidékfejlesztési Egyesületének munkatársa és Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke bejelentette: létrehozzák júliusban a Székelyföldi Értéktárat.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke úgy véli, csakis akkor lehet erős egy önkormányzat, ha annak vezetői az ott rejlő tárgyi és szellemi örökségre kellő hangsúlyt fektetnek, és megértik, hogy a helyi közösség biztonságérzetét erősíti a természeti kincsek megfelelő hasznosítása, a turisták bevonzása. Hisz abban, hogy az ősök munkájának elismerése azt üzeni a fiatalabb generációnak, érdemes itthon maradni, a Székelyföldön alkotni.
„Az RMDSZ elkötelezett amellett, hogy megakadályozza a fiatalok elvándorlását, ezért minden eszközével azért dolgozik, hogy otthont, élhető környezetet teremtsen számukra. Meggyőződésem, hogy mindamellett, hogy a júliusban alakuló Székelyföldi Értéktárba a szakemberek összegyűjtik a térség értékeit, vállalják azt is, hogy a lelkiismeretes feltáró és megőrző munka által fejlesztik a Székelyföldet, kiaknázzák a lehetőségeket" – nyomatékosított Hegedüs Csilla.
A kulturális szakember emlékeztetett arra is, hogy az erdélyi magyarságnak kisebbségi közösségként hatványozottan fontos, hogy odafigyeljen kultúrája ápolására, átörökítésére, hiszen csak addig a pillanatig lehet élő egy közösség, ameddig megőrzi és gyarapítja értékeit. „A Székelyföldnek példát kell statuálnia, a Székelyföldi Értéktár megalakulásával arra kell biztatnia a szórványt, azt kell üzennie az ott élő magyar embereknek, hogy kultúránk, örökségünk magyarságunkat jelentik, ezek ápolásával védhetjük csak igazán identitásunkat. Minden eszközzel meg kell tehát akadályoznunk azt, hogy az identitásunk nyújtotta biztonságérzetünk megrendüljön" – összegzett Hegedüs Csilla.
„A még idén létrejövő Székelyföldi Értéktár Bizottság elé olyan értékeket is felterjesztünk, amelyek már hungarikumok, vagy amelyeket már az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság is elfogadott. Ilyen például a kürtőskalács vagy a Székely Nemzeti Múzeum" – mondta el Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki azt ígérte: felterjeszti székelyföldi értéknek a székely viccet. Örömét fejezte ki ugyanakkor arról, hogy a jelenlegi magyar kormány – össznemzetben gondolkodva – létrehozta a Hungarikum Bizottságot, amelynek alappilléreként létrejöhetett az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, és amelyet hamarosan a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása is követhet.
Krónika (Kolozsvár)

125 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület
125 évvel ezelőtt, 1891. május 11-én alakult meg az Erdélyi Kárpát Egyesület, melynek taglétszáma már az alakuló közgyűléskor 300 körül volt. Az egyesület az EMKE keretéből nőtt ki, mint a természetjárás közművelődési vonatkozásait ápoló szakosztály. 1892-ben indul az egyesület folyóirata Erdély címen. Az EKE és a folyóirat célkitűzései megegyeztek: „Ismertetni akarjuk Erdély vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel… emberi kéz alkotta művelődéstörténeti és történelmi emlékeivel…”
Az egyesület már az első perctől megmutatta, sőt bebizonyította, hogy tevékenysége nem merül ki egy szűk körű turistaklub működésében, hanem egy olyan mozgalomról van szó, amely egész Erdély, de főleg a Székelyföld gazdasági fellendülését célozta meg, s a mai értelemben vett honismeretet szolgálta. E nemes célkitűzését fennállásának egész ideje alatt követte, még akkor is, ha bizonyos időszakokban egyesek csak egyszerű turizmust láttak, vagy szerettek volna látni tevékenységében. Merza Gyula, az egyesület egykori múzeumigazgatója, majd tiszteletbeli elnöke, ezt így jellemezte: „Címére és fő feladatára nézve az EKE turista egyesület volt kezdettől fogva, de fenntarthatása és végcéljai tekintetében egyúttal elsőrangú kulturális és közgazdasági érdekeket szolgált.” Mozgó kultúregyesületnek is nevezték az EKÉ-t.
1897-ben múzeumi tárgygyűjtés céljából megszervezik a néprajzi szakosztályt, sőt kezdeményezik egy néprajzi tanszék felállítását a kolozsvári egyetemen. E tevékenység a Mátyás király szülőházában berendezett táj- és néprajzi múzeum megalapításában csúcsosodott ki, amelyet 1902. október 2-án avattak fel, egyidőben a Mátyás király lovas szobrának leleplezésével.
Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az Erdély hasábjain nagyon sok tudományos munka, útleírás jelent meg, olyan nagy tekintélyű kutatók tollából, mint Szádeczki-Kardos Lajos, dr. Hankó Vilmos, Czárán Gyula, dr. Hermann Antal, Merza Gyula, dr. Ruzitska Béla, Téglás Gábor, dr. Czirbusz Géza, dr. Szádeczki-Kardos Gyula, dr. Roska Márton. Megalakulásától az első világháborúig az EKE folyóiratán kívül mintegy 70 kiadványt jelentetett meg, többségükben térképes útikalauzokat, barlang útmutatókat, fürdőismertetőket magyar, német, angol és román nyelven, turista naptárakat kirándulási tervekkel és térképvázlatokkal.
Az első világháború alatt az EKE tevékenysége megszűnt, de 1930-ban újraalakult, több mint 1200 taggal, turista, kerékpár, sí, fürdőügy és propaganda szakosztályokkal. 1935-ben épületéből kilakoltatták, vagyonának nagy, része elveszett. A néprajzi tárgyak az állam tulajdonába mentek át, és a mai Erdélyi Néprajzi Múzeum alapanyagát képezi.
A két világháború között az EKE az erdélyi magyarság összetartását szolgálta és nagy személyiségein keresztül ezt sikeresen el is végezte. De ugyanakkor, a hatalommal ellentétesen, a szeretetre, az egymás iránti megbecsülésre nevelt. A második világháború után 1945-ig működött, majd beolvasztották az Országos Turisztikai Hivatalba. Ezután a kommunista hatalom több mint negyven esztendőre süllyesztette el még az emlékét is.
1991. május 11-12-én Gyergyószárhegyen tartottuk meg a nagy múltú Erdélyi Kárpát Egyesület centenáriumát és egyben újjáalakulási ünnepségét. Az újraalakulás ünnepét a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban szervezték meg, több mint háromszáz résztvevővel. Ma azonban Erdély-szerte, az újjászületett EKE 15 tagszervezete – osztálya – több mint 1500 taggal tevékenykedik és méltó folytatója annak a munkának, amelyet az elődök 125 évvel ezelőtt elkezdtek.
25 év alatt több kimagasló eredmény született. Ezek közül kiemelnék néhányat: Az 1990-es évek második felétől EKE-házat működtetett Szinden. 2011-ben méltóan ünnepelték meg Sztánán az egyesület 120 éves évfordulóját, több mint kétszáz résztvevővel és kiadtak egy díszes évkönyvet. 2013-ban házat és a hozzátartozó területet vásároltak meg a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson, ahol önkéntes munkával egy EKE-központot, az EKE-Várat alakították ki, fogadóközponttal, szállással, tetőbeépítéssel. Ennek bővítése ma is folyik tovább.
2013. szeptember 21-én, nagy büszkeséggel vettük át, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség-díjat.
2015-ben megalakult az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, amelynek tagja Veres Ágnes, az EKE országos titkárnője, amely bizonyítja az EKE társadalmi jelentőségét.
2016. május 6–8 között ünnepeltük az EKE 125 éves évfordulóját a várfalvi EKE-Várban. Szombaton, Lukács József vezetésével egy egész napos emléktúrát szerveztek a Szolcsvai-búvópatak és a Remetei-szoros között, amelyen több mint 150-en vettek részt. Vasárnap 9–12 között Családos nap, gyermekprogramok. 12-kor kezdődött a jubileumi ünnepség a várfalvi Pataki András Kultúrotthonban. Részt vett 350 személy. Köszöntők hangzottak el. Beszédet tartott Kovács Lehel István, az országos EKE elnöke, Dezső László, az EKE tiszteletbeli elnöke, Mărginean János, Várfalva polgármestere, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Zákár István, a Kolozs Megyei Tanácsának alelnöke, Telegdi Andrea, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának külgazdasági diplomatája, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei elnöke. Ezután következett a díszoklevelek kiosztása. Először az alapító tagok kapták meg, közöttük Dukrét Géza alapító tag részére: „125 esztendeje elődeink akarata hozta létre az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az a tény, hogy ma nem mint letűnt történelmi eseményről, hanem élő szervezetről beszélhetünk, Önnek is köszönhető. Köszönjük, hogy jó szívvel hozzájárult az EKE 25 évvel ezelőtti újraalakulásához, hogy a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”. Ezt követően díszoklevelet kaptak ezen időszak országos elnökei, az elsőt Dukrét Géza – mivel az előzőek már elhunytak – „az országos EKE 1994–1998 közötti elnöke részére (…) Köszönjük, hogy tevékenységével folytatja elődeink munkáját, hogy ma is, a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”.
Következett a turistafogadalom megerősítése, amelyet mindenki egyszerre hangosan ismételt meg, az elnök felolvasása alapján. A fogadalomtevőket Dimény József szentmihályi unitárius esperes áldotta meg. Az EKE-közösségért vándorserleget az udvarhelyi osztály vette át. Ezután az EKE-bakancs füzeteket mutatták be, melynek keretében két színes füzet jelent meg: Barangolások a Remetei-sziklaszoros és a Bedellő környékén, a Torockói-hegység; Barangolások Brassó környékén, a Keresztény-havas. Közreműködött a Csíkszéki EKE- és a várfalvi Aranyosszék néptánccsoportja. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vincze Loránt FUEN-elnök: folyamatosan kopogtatni kell az európai döntéshozóknál
Erdélyi magyar elnöke lett Vincze Loránt személyében a 35 ország 93 szervezetét képviselő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN). Az őshonos kisebbségek ernyőszervezetének újdonsült vezetője a boroszlói (Wroclaw) kongresszuson történtekről, terveiről és elnöki programjáról beszélt a Maszolnak.
- Mi az üzenete annak, hogy személyében kelet-európai, egy erdélyi magyar vette át a legfontosabb páneurópai kisebbségi szervezet vezetését?
- A legfontosabb üzenete az, hogy először van közép-kelet európai vezetője ennek a szervezetnek. Eddig Dél-Tiroltól keletre soha nem volt a FUEN-nek elnöke a 67 éves történelme során. Ez tulajdonképpen azzal magyarázható, hogy a szervezetet a nyugat-európai kisebbségek alapították 1949-ben Párizsban. Számos dolgot megoldottak a többség-kisebbség viszonyában a háborút követő rendezési időszakban. Hozzá kell tennünk, hogy volt, ahol ez nem sikerült, Franciaországban azóta sem oldották meg a problémákat. Aztán egy nagy mérföldkő volt a vasfüggöny leomlása és az, hogy a közép-kelet-európai térség és aztán fokozatosan Oroszország, Ukrajna, a Baltikum, volt szovjet tagköztársaságok kisebbségi képviselői is a szervezet tagjává váltak. Ez jelentősen átalakította a figyelmét, és a középpontja folyamatosan tolódott el kelet felé. Ennek a hangsúlyeltolódásnak, az erőviszonyok átrendeződésének köszönhetően már nem volt többé indokolt az, hogy Európa észak-nyugati része ellenőrizze, tartsa fenn magának a szervezet vezetését.
- Azért biztosan nem engedték ki önként a kezükből a gyeplőt.
- Nem. De azt is fontos kiemelnem, hogy az elnöki tisztségért folyó versengésben döntő szavuk volt a német kisebbségeknek: a kelet-európai német kisebbségek egyértelműen támogattak. Itt köszönet illeti a magyarországi német önkormányzatot, a lengyelországi németeket, a horvátországi németeket és a Német Demokrata Fórumot otthonról, Erdélyből. Mivel a kelet-európai német szervezetek is úgy gondolták, hogy váltásra van szükség a szervezet élén, a másik oldal – a német-dán határvidéken élő szervezetek és a Németországban élő hat kisebbségi szervezet – most nem kapta meg a többségi támogatást a FUEN-ben. Természetesen nagyon fontos volt valamennyi határon túli magyar szervezet jelenléte és szavazata. Ez magyar siker, közös eredmény is.
- Mivel tudta a maga oldalára állítani a küldötteket?
- A FUEN küldöttei pontosan tudják azt, hogy szervezet jelenleg legfontosabb akcióját, az európai polgári kezdeményezést az RMDSZ indította el Erdélyből a dél-tiroli Néppárt támogatásával. Utólag került a kezdeményezés a FUEN ernyője alá, és FUEN-alelnökként az egész projektet én koordináltam az RMDSZ részéről. Mindig azt látták tőlem, hogy valóban elkötelezett vagyok az összeurópai kisebbségi érdekképviselet iránt. Természetesen én bárhol elismerem: a szándékunk igenis az, hogy a magyar érdekeinket ebben a keretben jelentessük meg, és úgy tálaljuk, hogy ez egy összeurópai probléma, amelyre európai megoldást kell találni. Nemcsak az erdélyi vagy a felvidéki magyaroknak vannak problémái, hanem nagyon sok kisebbségi közösségnek szerte Európában. Ez nagyon komplex a kisebbségek helyzete, vannak kisközösségek, nagyközösségek, elismert közösségek, el nem ismertek, valamennyi joggal rendelkező vagy autonómiával rendelkezők. Ebben a színes közösségben valamennyien európai megoldást kérünk, ezért az elnökségem legfontosabb kihívása, hogy ezt a közös tálalást Európában lobbikként sikeresen végezzük
- Milyen tervekkel vág neki hároméves mandátumának?
- Ahogy ez lenni szokott, lépésről-lépésre kell építkezni. Először azt kell megnézni, hogy milyen eszközök állnak most rendelkezésünkre. A FUEN következő nagy eseménye az EUROPEADA lesz, a kisebbségek európai labdarúgó-bajnoksága Dél-Tirolban, egyidőben a foci EB-vel.
- Kikre számít elnöksége alatt?
A következő időszak a tervezést jelenti számomra, remélem, hogy ősztől már kiforrott csapattal vághatok neki a munkának. Természetesen lesz erdélyi tagja csapatomnak, már most van, hiszen az RMDSZ-ben az volt az érdek, hogy megnyerjük ezt a tisztséget, és ehhez egy csapat támogatására volt szükség otthonról.
- A FUEN kongresszusán, még a tisztújítás előtt pódiumbeszélgetést szerveztek a menekültek kérdéséről. Milyen álláspontot képviselt ebben az ügyben, mi lesz a FUEN álláspontja?
- Komplex ez a kérdés, nemcsak azért, mert most a menekültkérdés napirenden van. Már körülbelül két-három éve folyamatosan arról van szó, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló közösségek között vannak-e közös pontok, mi egészít ki mit.
Az én álláspontom egyértelmű: nem szabad összekeverni ezt a két dolgot. Az őshonos európai kisebbségek a szülőföldjükön éltek évszázadok óta, határok jöttek-mentek a fejük fölött, de ők maguk élő közösségei, részei az európai kulturális hagyatéknak, a nyelvi sokszínűségnek. Mi részei vagyunk Európának, ez nem kérdéses, és ezek a közösségek megőrizni kívánják az identitásukat, erősödni szeretnének. Ezért alakult a FUEN, hogy őket segítse őket, védje, számukra nyújtson eszközöket, ernyőt tartson a fejük föle.
A bevándorlók közössége - ha közösségekről beszélhetünk egyáltalán - egyénileg, családokként úgy döntöttek, hogy elköltöznek egy másik kontinensre jobb megélhetést keresni. Ez természetesen teljesen rendben van, és az illető társadalom szabályai szerint beilleszkednek, megilletik őket az alapvető emberi jogok.
Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy innentől kezdve további párhuzamokat találni az erőltetett, ha a célok nem közösek, akkor az eszközök sem lehetnek azok. És igen, vannak olyan pontok, ahol segítséget lehet nyújtani, és van egy szakértelme a FUEN-nek a többség-kisebbség viszony rendezésében. Nagyon sok helyen, a német-dán határvidéken például nagyon jól meg tudták oldani párbeszéddel, együttműködéssel ezt a kérdést. Ha hasonló problémák vannak, hasonló felvetés hangzik el, akkor ezt a szakértelmet szívesen felajánljuk, de azt gondolom, hogy ennél erősebb koalícióra vagy fellépésre nem volna szükség.
Ami konkrétan a menekülteket illeti, őket is két csoportra kellene osztani. Az egyiket azok alkotják, akik a háború elől menekültek. Esetükben Európának nem szabad elveszítenie erkölcsi iránytűjét, be kell őket fogadni a nemzetközi szerződéseknek megfelelően, fedelet nyújtani a fejük fölé, ha elmenekülni kényszerültek a háború miatt. Meg kell nekik pontosan mondani, hogy mikor kell majd hazatérniük, hiszen valamikor véget ér a háború, mindannyian ebben hiszünk. Nekik a gyors integrációra, nyelvtanulásra, szociális ellátó rendszerre, munkahelyekre van szükségük arra az időszakra, amíg Európában lesznek, de akkor itt megint nincs közös pont az őshonos kisebbségekkel.
- De nem csak ők jönnek…
- Igen, velük együtt, egyszerre bejön nagyon sok bevándorló is, ők egy harmadik csoportot képeznek. Vannak olyan országok Európában, amelyeknek szükségük van munkaerő-infúzióra, hiszen pár évtizeden belül összeomlik a szociális ellátó rendszerük. Tehát az ő döntésük, hogy befogadják a bevándorlókat munkaerőként, ez teljesen legitim, és teljesen rendben van. Viszont azt is látni kell, hogy Kelet-Európában, a mi országainkból a munkavállalók kényszeredetten máshol keresnek megélhetést, reméljük csak ideiglenesen, mert otthon nincsenek olyan munkakörülmények, nincsenek olyan fizetések, amelyek otthon tartanák őket. Nyilván akkor nem vonzó célország nemcsak a menekültek számára, hanem más típusú bevándorlók számára sem, és ezt nyíltan ki kell mondani.
Van egy olyan hangulat Európában, és a FUEN-ben is volt ilyen, hogy mindent humanitárius magasságokba emelünk, és tulajdonképpen már nem ad esélyt pragmatikus és az általam most megfogalmazott differenciált megközelítésre. Pedig erre van szükség, ki kell mondani azt, hogy mivel állunk szemben, és őszintén elmondani a tagszervezeteknek is. Én elmondtam, és utána nagyon sokan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy köszönik ezt a magyarázatot így, mert ez meggyőzte őket arról, hogy az én megközelítésem helyes, őszinte, és örvendeni fognak, hogyha a FUEN ebben a kérdésben ilyen módon foglal állást ezentúl.
- Mennyire szól bele a FUEN munkájába a menekültválság? Nem nehezebb ilyen körülmények között meggyőzni az Európai Unió döntéshozóit arról, hogy foglalkozzanak az őshonos kisebbségekkel?
- Ez egy olyan válság, ami meg fog oldódni… Mindig voltak válságok Európa életében, és én azt mondom, hogy az Európai Unió jó ideje tulajdonképpen válságról válságra bukdácsol: volt gazdasági válság, a romakérdés is válságot okozott szociális értelemben. Mindig vannak olyan válsághelyzetek, amelyek európai intézmények által megoldandó problémák toplistájára kerülnek. Sajnos az őshonos európai kisebbségek helyzete nem jelent olyan azonnali megoldást igénylő ügyet, ami miatt a lista elejére kerülne a kisebbségi kérdés. Azért kell nekünk nagyon kitartóan és szívósan dolgoznunk kisebbségi lobbiszervezetként Brüsszelben, Strasbourgban, Genfben – és a washingtoni segítséget se felejtsük el –, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek.
- Milyen konkrét eszközöket tud felhasználni az FUEN annak érdekében, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek?
- A polgári kezdeményezés az egyik ilyen konkrét eszköz. Az elutasítása miatt indított perünknek ma (hétfő – szerk. megj.) lett volna a tárgyalása az európai bíróságon, de nem került rá sor, mert az ügyvédünk betegség miatt halasztást kért. Ezért most FUEN-elnökként az egyik rám váró feladat, hogy a következő tárgyalási időpont kitűzése után biztosítva legyen a jogi képviseletünk. Fontos eszközünk a brüsszeli lobbi: ez folyamatos jelenlétet, folyamatos kopogtatást, ajtónyitogatást, partnerekkel való találkozást jelent az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, Strasbourgban. Erre a munkára vállalkoztam, és az az előnye a megválasztásomnak, hogy én itt élek, ismerem ezt az intézményrendszert, megvannak a személyi kapcsolataim, amiket most kiteljesíthetek, és valóban a szervezet érdekében és a kisebbségek érdekében léphetek fel. Ezen kívül konferenciák, találkozók szervezése is a feladatom. Említettem, hogy hamarosan megszervezzük az európai kisebbségek szervezeteinek labdarúgó-bajnokságát. Huszonöt csapat nevez be Európa különböző részeiről, ami azt mutatja majd meg, hogy az európai kisebbségek nemcsak a jogaikról beszélnek, és folyamatosan siránkoznak amiatt, hogy semmi nincsen rendben körülöttük, hanem íme, futballoznak, keresik egymással a kapcsolattartást, kulturális értékeket mutatnak fel.
- RMDSZ-es EP-képviselők asszisztense, az RMDSZ külügyi titkára, a FUEN elnöke. Hogyan osztja majd be az idejét?
- A prioritás számomra a FUEN lesz a következő időszakban. Az RMDSZ-nek az volt az érdeke, hogy felajánljuk a személyemet és azt a tapasztalatot, amit az RMDSZ-nek köszönhetően felépítettem az európai kisebbségek szolgálatában. Ez mindig azt is fogja jelenteni, hogy a romániai magyarság ügyeit is képviselem. Azt hiszem, hogy valamennyivel kevesebb módom lesz az RMDSZ külkapcsolatainak az aprómunkáját elvégezni, de erre vannak nagyon jól felkészült szakemberek még mellettem, úgyhogy ez a terület nem fog kárt szenvedni. Maradok Brüsszelben és az Európai Parlamentben is, folytatom a munkámat az európai parlamenti képviselőink mellett.
- Jár-e valamilyen javadalmazás a FUEN elnöki tisztségéért?
Ez önkéntes munka, a FUEN ilyen tekintetben a nyugat-európai civil szervezetek mintáját követi, az elnökség tagjai nem kapnak fizetést. Van egy központi irodánk, amelynek főtitkára és alkalmazottai vannak, ők fizetést kapnak. Persze ez idővel akár még változhat is. Lehet majd egy elnök-vezérigazgató típusú berendezkedés a szervezetben, ahogyan működik más helyen, főként a térségünkben inkább, ám ez a jövő zenéje. Egyelőre masszívan önkéntes munka zajlik a FUEN-ben, rám pedig az eddiginél sokkal több tennivaló, utazás vár.
Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro

Itt a vádirat: bemutatjuk a „székelyföldi terrorizmus” ügyészségi dossziéját
Gyilkoló ereje lett volna a Szőcs Zoltán és Beke István által tervezett házi készítésű bombának, amelyet HVIM erdélyi vezetői Kézdivásárhelyen akartak felrobbantani a román nemzeti ünnepen, az általuk felvásárolt petárdamennyiség több mint másfél kilogramm robbanóanyagot tartalmazott – állítják az ügyészek. A Maszol kikérte a vádiratot, amelynek jelentős része voltaképpen fotókkal gazdagon illusztrált történelemlecke. Több olyan bekezdése is van, amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni.
A terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletkísérlet, a robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok áthágására való felbujtás miatt állította bíróság elé a múlt héten Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt. Ugyanakkor a Maszol által megszerzett vádirat szerint a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén. Az ügyészek érvelése szerint a HVIM paravánként használja az egyesületet tiltott tevékenységének álcázásához.
A DIICOT által portálunk átküldött több mint 70 oldalas vádiratban a tanúk nevét kisatírozták. A dokumentumból már az első olvasásra kitűnik, hogy az ügyészek a román sajtó és közvélemény érzelmeire is jócskán hatni szeretnének azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét hangoztatják. Emellett a vádiratot jócskán illusztrálták olyan fotókkal, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül azon bekezdések között, amelyek a petárdákból összeállított robbanószerkezet által okozhatott károkat ecsetelik az ügyészek.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán és Beke István „a szélsőségesen nacionalista magyarországi HVIM” eszméit terjesztették Erdélyben azzal a céllal, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A román állam alkotmányos alapjainak lerombolása mellett mindezeknek a célja pedig a Nagy Magyarország visszaállítása – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán tavaly október 10-én a HVIM egyik ülésén megbízta Beke Istvánt egy házi készítésű pokolgép gyártásával, amelyet a december elsejei román nemzeti ünnepen robbantottak volna fel Kézdivásárhelyen. A mozgalom erdélyi elnöke Bekét a terv kivitelezésével is megbízta. A HVIM kézdivásárhelyi elnöke ezen az ülésen vállalta, ugyanakkor a későbbiekben ki is tervelte a robbantás előkészítését és végrehajtását – állítják az ügyészek.
Történelem az ügyészség szemszögéből
A vádirat hosszadalmas történelmi visszatekintővel indít, amelyből nem hiányzik a Magyar Gárda, a Betyársereg, Székely Légió megalakulásának bemutatása. Az ügyészek azt állítják: a HVIM erdélyi szimpatizánsai a Romániában is egy paravánként szolgáló szervezet, a Szent László Serege Egyesület ernyője alatt tevékenykednek. E szervezet révén egyebek mellett a magánszemélyek kétszázalékos adófelajánlásait, de akár közpénzek felhasználásával is szervezhetnek rendezvényeket és terjesztik a HVIM eszméit Romániában, megfélemlítik ugyanakkor az erdélyi román közösségeket – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint a Csíkszeredában az Avram Iancu bábut elégető Csibi Barna köré tömörülő fiatalok jártak közbe az akkori Magyar Gárda vezetőinél az úgynevezett Székely Hadosztály létrehozása érdekében, amely már 2009-ben Kolozsváron is feszültséget keltett a Nagy-Magyarország és Székelyföld zászlajának ellenséges szándékú kitűzésével. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A felsorolásból nem hiányzik az a Maros megyei származású Szász Endre István, akit 2009-ben tartóztatták le a magyar hatóságok, mivel „a HVIM-hez tartozó szervezet tagjaival” szocialista kormánytagok ingatlanjának felrobbantását tervezte. Ugyancsak az erdélyi származású terroristák közé sorolják a szovátai származású Magyarosi Árpádot, akit a bolíviai kormányerők öltek meg 2009-ben. „A nyilvános adatok szerint Magyarosinak a HVIM-ből kivált Erdélyi Magyar Ifjakkal voltak kapcsolatai” – írják az ügyészek. A vádirat szerint e szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben.
A háttérismertetőből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amikor egy gyerek életét veszítette. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. A dokumentum azt állítja: miután a hatóságok Beke Istvánnál házkutatást tartottak, a jobbikos Zagyva Gyula látta el egyebek között jogi tanácsokkal Szőcs Zoltán erdélyi HVIM-elnököt.
A vádirat 70 oldalán keresztül az ügyészek folyamatosan hangoztatják, hogy az elkövetők és az említett szervezetek a Nagy-Magyarország visszaállítására törekednek. Ennek illusztrálására rengeteg fényképet használnak fel, a felsorolt szervezetek különböző üléseiről, Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról, vagy pedig maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat.
Egy robbantás a Gábor Áron téren, egy pedig a földgázvezetéken
A vádirat szerint a Román Hírszerző Szolgálat 2015. október 23-án értesítette a DIICOT-ot arról, hogy a HVIM Kovászna megyei tagjai az alkotmányos rend ellen szervezkednek és a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az ügyészség rendelkezésére bocsátott telefonlehallgatások jegyzőkönyve szerint 2015. október 10-én Szőcs Zoltán azt szabta Beke feladatául, hogy „december elsejére … szereljetek fel körülbelül 20 darabot … egy kronométerrel … több helyről is indulhat … ha nem tudsz rendelni, van nekem egy dobozzal. Már látom, hogy vetik földre magukat, erről a BBC is beszélne… látniuk kell, hogy a kézdivásárhelyiek nem félnek … úgy kell szervezzük az akciót, hogy a gyanú ne terelődjön ránk, valahova el kell utaznunk azon a napon.”
A merénylet tervéről az ügyészség már korábban is beszámolt, ezek szerint Beke István pirotechnikai anyagokból (petárdákból) több, távirányítóval aktiválható robbanószerkezetet készített, amelyek terveik szerint a december elsejei kézdivásárhelyi felvonulás alatt robbannak fel, megrémítve az ünneplő román felvonulókat. A lehallgatott telefonbeszélgetések átirata részletesen ismerteti a robbanószerkezet felépítését is.
A beszélgetés résztvevőit lelkesítette az ügyészek szerint a merénylet terve: „azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyt terroristák támadták meg” – hangzott el a beszélgetésükön. A hatóságok a Beke Istvánnál tartott házkutatás alatt egy házilag készített időzítő készüléket találtak, ugyanakkor több doboznyi 2-es és 3-as besorolású petárdát.
A „pizzának” nevezett robbanószerkezet összeszereléséről és a robbantás tervéről szóló beszélgetésen több személy is részt vett, azonban a vádirat szerint az ügyészek nem találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy a vádlottaknak utólag mások is segítettek volna a tervük kivitelezésében.
Az orosz szál
A lehallgatott beszélgetéseken részt vett egy meg nem nevezett személy is, aki azzal biztatta Szőcsöt és Bekét, hogy akár külföldi támogatáshoz is juthatnak a robbantásokat követően.
Szőcs Zoltán: De mennyire biztos, hogy támogatnának?
XX: Az oroszok? Egészen biztos. De egy erős szervezet kell ehhez, amelyik fel is tud mutatni valamit.
XX: Ehhez lehet támogatást szerezni?
XX: Ezt nem tudom.
XX: Ha (…) támogatnának valamivel …
XX: Senki, míg nincs konkrét akció.
Szőcs Zoltán: Az a baj ezekkel az akciókkal, hogy pénz kell a megszervezésükhöz.
XX: Attól függ. Az interneten rengeteg leírás van robbanóanyagok készítéséről. Összeszedtem mindent, a bénító gázoktól kezdve, a harci gázakon át, a legbonyolultabbig. Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd.
XX: Keményebb akciókra van szükség.
XX: (…) A térképet ideadta. Itt van az erdélyi gázvezeték … egyik megy Bukarestbe, a másik Moldovába. Annyit mondtam Lacinak, hogy érdeklődött, és tudja, hol van az utolsó…
XX: Nálunk halad át a két vezeték…
XX: A föld alatt mennek.
XX: Igen, de az Ojtozi-szorosnál a patak fölött haladnak 10-20 méteren át.
XX: Igen? (…)
XX. Láthatóak.
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni.
XX: Én senkit nem bátorítok erre.
XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget…
XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne.
XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének …
Szőcs Zoltán: Igen. Mi szoktunk ilyent csinálni …
„A magyar szabadságharcos kézikönyve”
A lehallgatott tanácskozás alatt a HVIM-esek többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy kiadványára, „A magyar szabadságharcos kézikönyvére”. Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. Az ismeretlen férfi – akit a vádirat más részein STI iniciálékkal jelölnek – arra is tanácsokat ad, miként kommunikáljanak HVIM-esek, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket. A dokumentum egy helyen meg is nevezi ezt a titokzatos személyt: „Sebestyén Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
A vádirat szerint a vádlottak folyamatosan hangoztatták ugyan a kihallgatásukkor, hogy nem terveztek semmiféle merényletet, csak viccelődtek egymás között, ám ezzel ellentmond, hogy az ilyen találkozókra telefonjukat nem volt szabad magukkal vinni.
A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Szőcsék A magyar szabadságharcosok kézikönyvének egy kivonatát is megkapták, amit vázlatosan a vádirat is ismertet. A kiadványnak az ügyészek által ismertetett részletei a gerillaháborúra való felkészülésről szólnak: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
A DIICOT szerint a bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a december elsejei merényletet más akció is követte volna, ez lehet a magyarázata a nagy mennyiségű robbanóanyag beszerzésének. Az ügyészek kitérnek arra is, hogy a HVIM-tagok Beke István esztelneki telkén airsoft lövészetet gyakoroltak, ami szerintük már több volt szórakozásnál: a résztvevők félkatonai alakulatokra jellemző kiképzést tartottak, e mellett túlélési technikákat sajátítottak el.
A lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet kísérleteteket végzett. A vádirat szerint szakvéleményezésében az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kg robbanóanyagot tartalmaztak. A szakértők azt állítják: a Beke által tervezett bomba felrobbanása – a megvásárolt petárdáknak csupán tíz százalékát felhasználva – egy MK2 típusú kézigránát detonációjával lett volna egyenértékű. Egy ilyen erejű robbanás akár halálhoz vezető súlyos testi sérüléseket, emellett pedig a merénylet tervezett helyszínén, vagyis Gábor Áron téren jelentős anyagi károkat okoz.
A valamivel több mint 70 oldalas vádirat jól érezhetően arra erősít rá, hogy a vádlottak olyan románellenes szervezet tagjai, amely célja meggyengíteni az államhatalmat „az úgynevezett Székelyföldön”. Terroristának nem nevezi az őrizetben levő személyeket, de folyamatosan utal arra, hogy az ügyészek szerinti tervezett robbantások terrorista cselekedetnek minősülnek. A vádirat hangsúlyozza: a tervezett robbantás az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez hasonló légkört teremtett volna a térségben.
L. L.
A DIICOT vádirata alább olvasható. [közlik a román nyelvű szöveget]
maszol.ro

„Előbb-utóbb felrobbantunk valamit” – kezdődik a végső leszámolás a vármegyésekkel
Jobbikos politikus próbált segíteni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnökén és társán, akiket merényletkísérlettel vádol a román ügyészség. Szőcs Zoltán és Beke István játékbombáról beszél, ám védekezésük kevéssé meggyőző. A bukaresti vádhatóság papírjaiba a Népszabadság is betekinthetett: nem maradt ki belőle Szőcs Zoltán véleménye, hogy autonómia vér nélkül nem lesz.
Előbb-utóbb felrobbantunk valamit – jelenti ki Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi elnöke egy beszélgetésen, amelyet egy vélhetőleg külföldi „tanácsadó” jelenlétében folytatott „harcostársaival” 2015. augusztus 19-én. A román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) szerint a lehallgatott találkozó leirata a bizonyíték arra, hogy az erdélyi szélsőséges fiatalok nem vicceltek, és valóban robbantást terveztek 2015. december elsején.
A Népszabadsághoz eljutott vádirat szerint az ominózus találkozón a hatvannégy vármegyések beszéltek az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről is, valamint arról, hogy „az oroszoktól” szerezzenek támogatást. Szőcs Zoltán javasolta, hogy karácsonykor robbantsák fel azokat a gázvezetékeket, amelyek Székelyföldön is áthaladnak, többnyire a föld alatt, de a patakok mellett a levegőbe emelkednek. Szőcs kételkedett abban, hogy az oroszok valóban adnának pénzt a HVIM-nek, azonban a leiratban névvel nem szereplő beszélgetőtársa megnyugtatta: kaphatnak finanszírozást az akcióikhoz, ha bizonyítják, hogy „erős szervezetről” van szó, amely „fel is mutat valamit”. A román nemzeti ünnepre, december elsejére időzített bombatámadás a HVIM komolyságát bizonyította volna, a szervezet bekerült volna a világsajtóba. Erről már Beke István beszélt egy későbbi, 2015. október 10-i, szintén lehallgatott találkozón, amelyet követően a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljelentést tett a terrorizmus elleni ügyészségen. Bekét egy nappal a tervezett robbantás előtt letartóztatták, az ekkor külföldön tartózkodó Szőcs Zoltánt december 29-én vették őrizetbe.
Az ügyészség szerdán emelt vádat Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi vezetője ellen közösség elleni merényletkísérlet, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérlete vádjával. A „felettesét”, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
Az erdélyi magyar politikai vezetők egyelőre nem kommentálták a legújabb információkat, és a sajtó sem reagálta le véleménycikkben. Mindenesetre amikor a HVIM-es Hodor István tavaly decemberben elismerte, hogy az ominózus októberi beszélgetésen valóban szóba került „egy játék bomba elkészítése”, látványosan megcsappant a tüntetők száma, akik estéről estére utcára vonultak Kézdivásárhelyen Beke István ártatlanságát hangoztatva.
Drákói szigor, tiltólista
A Szűcs Zoltán és Beke István elleni vádiratban a román ügyészség azt is kéri a bíróságtól, hogy a fasiszta és szélsőséges szervezetek működését tiltó 31/2002-es rendelet alapján tiltsa be az országban egyébként be sem jegyzett HVIM tevékenységét. A jövőben a szervezethez való tartozás vállalása vagy jelképeinek a használata is hat hónaptól öt évig terjedő börtönnel büntethető Romániában. Kíváncsiak voltunk a szervezetet vezető Toroczkai László álláspontjára a tárgyban, ám ő időt kért a tájékozódásra.
Az egyetlen kvázi országos magyar nyelvű napilap, a Krónika az ügyről közölt legutóbbi cikkében igyekszik komolytalannak beállítani a terrorcselekmény vádját, felsorolva, hogy Beke otthonában „petárdákat, airsoft optikai segédeszközt, egy airsofthoz használt szirénát és csillagszórót találtak”. Csakhogy az ügyészség szerint lefoglaltak egy elektromos időzítőberendezést is, amelyet az elektromérnök Beke barkácsolt össze. A vádirat szerint le is filmezte magát eközben. A dokumentumhoz csatolt szakértői jelentés szerint pedig a Beke által készített robbanószerkezet működőképes volt, és hatása korántsem korlátozódott volna a félelemkeltésre.
A vádlott védőjének jelenlétében február 19-én elvégeztek egy próbarobbantást a petárdák tíz százalékával. A szakértő szerint a hatás egyenértékű volt egy kézigránátéval, használata pedig a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren – ahol az épületek közötti legnagyobb távolság 40 méter – halált is okozhatott volna.
A vádirat szerint az érintettek utólag megállapodtak, hogy a hatóságoknak azt vallják, hogy vicceltek a beszélgetésen, amelyen „játék bombáról” volt szó. Hodor István több lapnak is azt nyilatkozta tavaly decemberben, hogy az airsoft nevű katonai játékban használatos, műanyag golyókat szétszóró bombáról tárgyaltak, erre „harapott rá a Román Hírszerző Szolgálat”. Az ügyészség szerint az erdélyi HVIM-eseket a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Zagyva György Gyula látta el „jogi és kommunikációs tanácsadással” a Beke letartóztatását követő napokban, többek közt Hodorral is beszélt telefonon.
A román sajtó többnyire tárgyilagosan ismerteti az ügyészség vádjait, de sokszor az objektív írások szalagcímei is általánosítanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke korábban levélben jelezte az európai uniós nagyköveteknek: a kézdivásárhelyi történéseket a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta, aminek „könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom”.
A Székely Nemzeti Tanács úgy véli, a román hatóságok a Beke-ügyet ürügyként használva próbálják ellehetetleníteni az autonómiamozgalmat. Tény, hogy a Népszabadság birtokába került vádirat többször említi negatív kontextusban a „kis lépések politikáját”, amelyet a román közvélemény egyértelműen az RMDSZ-szel asszociál.
A vádirat alapján az is sejthető, hogy a HVIM vezetőit olyan bűncselekménnyel akarták elkapni, ami miatt hosszú időre leültethetők, és amely nyomán megnyílik a lehetőség a mozgalom felszámolására. A dokumentum említést tesz arról, hogy a 2014. márciusi székely szabadság napja alkalmával Szőcs halálosan megfenyegetett egy rohamrendőrt. Noha a bűncselekmény elkövetéséről tévéfelvételek készültek – ezeket a HVIM büszkén terjesztette az interneten –, nem indult eljárás. Ugyancsak megússza a felelősségre vonást az a HVIM-tag, aki a Beke által rendelt pirotechnikai eszközök egy részét tárolta. A román hatóságok célja magának a szervezetnek a törvényen kívül helyezése.
„Vér nélkül nem lehet”
Az elmúlt években Erdély-szerte tucatnyi HVIM-szervezet alakult, de csak néhány igazán aktív. A legerősebb a kézdivásárhelyi, amelyet Beke István vezet. A 40 éves mérnök és vállalkozó a BIA Electronic Kft. tulajdonosa és ügyvezetője.
Az 1999-ben alapított cég az Átlátszó Erdély portál szerint kezdetben rádiók és televíziók javításával foglalkozott, később biztonsági rendszerek tervezésére, felszerelésére, karbantartására szakosodott, de évek óta veszteséges. Az erdélyi HVIM-et is irányító Szőcs Zoltán a mezőgazdaságban dolgozik, többnyire külföldön. Lapunknak tavaly januárban elmondta, hogy otthon próbálja megvetni a lábát gombatermő zsákok értékesítésével. Úgy látszik, az üzlet nem ment jól, mert Beke letartóztatása idején is Franciaországban dolgozott.
A HVIM az utóbbi két-három évben vált igazán radikálissá. Nemcsak nyilvános akcióik lettek agresszívabbak, de Szőcs Zoltán meg is fogalmazta a Transindexnek: miközben a fősodorbeli politika Székelyföld autonómiáját csakis békés eszközökkel kívánja kivívni, szerinte „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”. Ez a mondat a DIICOT vádiratába is bekerült.
Szőcs Levente
nol.hu

Egy hely, ahonnan erőt, áldást meríthetünk
A Váradi Esperesi kerület kezdeményezésére vasárnap délután újra gyalogos zarándoklatra indult Nagyvárad népe a várad-velencei római katolikus templomtól Szent László király sírjához, a Kárpát-medence keresztényeinek egykori zarándokhelyéhez, a várhoz.
Az imádságos lelkületű zarándoklat csúcspontja az a szentmise volt, amit Exc.Böcskei László megyés püspök Szent László királynak, az egyházmegye alapítójának közbenjárását kérve mutatott be a vártemplomban. Bevezetőjében hált adott Istennek, amiért az idén is a résztvevőket e szent helyre vezette. Arra hívta fel a figyelmet: pár éve született az az ötlet, hogy Várad római katolikus plébániának hívei minden évben egy időt szenteljenek arra, hogy nyitott szívvel és lélekkel felkeressék azt a helyet, ahol minden kezdődött. Azóta aztán évente elzarándokolnak a vártemplomba, hogy kifejezzék a tiszteletüket az alapító szent király iránt, illetve megerősödjenek a hitnek forrásánál. Szent László ugyanis itt épített templomot és monostort, innen kezdte el rendezni azon egyházmegye életét, melyhez a váradi katolikusok is tartoznak, s adta nekik feladatul, hogy továbbvigyék a hitéletet.
A főpásztor ugyanakkor felidézte: egyszer úgy ábrázolták Szent Lászlót, hogy miközben a többiek aludtak, ő imádkozik. Hangsúlyozta: úgy kell tehát őrá tekintenünk, mint aki Istenre hagyatkozva, az oltalma alatt és segítségével vívta meg harcait. Küzdött és épített, figyelmeztetett és irányított, s őhozzá hasonlóan nekünk is Istenhez fordulva kell megvívjuk mindennapi csatáinkat. Ezért több a várbeli templom egy egyszerű turisztikai látványosságnál, vagy egy olyan helynél, ahol elcsodálkozhatunk a régi idők fényén, és kell sugallja számunkra azt, hogy nekünk is folytatnunk kell, amit egykor Szent László elkezdett. Mondjuk el másoknak is: van egy hely a városban, az egyházmegyében, ahová érdemes elmenni, mert onnan erőt és áldást meríthetünk.
Mielőtt elhangzott volna az evangéliumi részlet Szent János könyvéből, a megyés püspök újra megáldotta az oltár mögé a közelmúltban kihelyezett, restaurált, Szent Lászlót ábrázoló képet.
Szentháromság
Prédikációjában Pék Sándor Várad-kerületi esperes felelevenítette, hogy még a kommunista időkben Krakkó mellett épült egy város, ahol nem volt templom, ezért az emberek egy keresztnél imádkoztak akár mínusz 20 Celsius fokban is. Végül az illetékesek nagy nehezen engedélyt adtak az építkezésre, de az építőanyag szállításába nem egyeztek bele. Ekkor a lengyelek egy közeli folyó mellől vitték a köveket, az ország távolabbi részein élők pedig annyi követ küldtek csomagban, hogy a posta majdnem összeomlott, sőt még az amerikaiak is továbbítottak a Holdról származó kőzetet. Nekünk nem kell köveket hordanunk, mert itt a vártemplom- nyomatékosította az esperes.
Arról is beszélt: éppen szentháromság vasárnapja van, amikor az Isten belső életéről szóló titkot ünnepli a katolikus világ. De ha ez egy emberi ésszel és értelemmel fel nem fogható, elvontnak és távolinak tűnő dogma- olyan lehetetlen számunkra, mintha a tenger vizét akarnánk egy műanyagvödörbe átmerni-, akkor miért ünneplik? Azért, mert olyan üzenetet hordoz magában, mely rímmel nem csupán Szent László és valamennyi szent életével, hanem a miénkkel is.
Szól az igazságról, arról, hogy egy Isten van, és benne három személy, amit minden Krisztus követőnek kötelessége keresnie és feltárni, figyelmes és kitartó munkával. Másodsorban azt üzeni, hogy az Istennel való békés élet az önmagunk elveszítésénél kezdődik, mert a folyó is csak úgy tud eljutni a sivatagon keresztül a tengerig, ha párává válik, és először az égbe emelkedik. Harmadsorban pedig azt sugallja, hogy Isten szeretete nem a teremtésnél vagy akkor kezdődött, amikor Jézus megváltotta az emberiséget, hanem önmagánál, az Isten-Fiú- Szentlélek szeretetegységben, nekünk pedig a szeretet gyakorlását először otthon kell kezdenünk, azokkal, akikkel egy fedél alatt élünk.
A mise után jelenlevők a Boldogságos Szűz közbenjárását kérték az ő tiszteletére szentelt első székesegyház helyén felállított Mária oltár körül a vársáncban, illetve mivel Szent Rita ünnepe is volt, virágszentelésre is sor került.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Véget ért a XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia
A XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia záróünnepségére vasárnap zajlott Kolozsváron, a Babeș– Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében.
Dr. Soós Anna, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese köszönetet mondott a hallgatóknak, a felkészítő tanároknak, a KMDSZ csapatának és a BBTE kollégáinak a rendezvény megszervezéséért: „Holnaptól a következő évre kell készülni, hiszen egy hosszú idő munkája, hogy ilyen szép termést takaríthassunk be.”
A szervező intézmények részéről köszönetet mondott dr. Szabó Árpád Töhötöm, egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet vezetője és Rés Konrád Gergely a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke.
A felszólalásokat követően a díjak átadása zajlott. Az első helyezettek 300 lejt nyertek a Kolozsvári Egyetemi Intézet jóvoltából, a második helyezetteknek 200 lejt ajánlott fel Romániai Magyar Demokrata Szövetség Főtitkársága és a harmadik díjban részesülteknek 100 lejt ajánlott fel az Iskola Alapítvány.
112 hallgató nyert részvételt a 2017-es magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára. A díjátadó gálát a BBTE Református Tanárképző Kar, Zenepedagógia szakos hallgatóinak kórusa nyitotta meg, ezt követően a Vates Quartet szórakoztatta a hallgatóságot.
maszol.ro

Csúcson a Szatmári Református Egyházmegye kórustalálkozója
Szentháromság vasárnapján, a Református Egység napján ötödik alkalommal szerveztek kórustalálkozót a Szatmári Református Egyházmegyében. Mikola, Szatmárnémeti-Németi, Sárközújlak és Vetés után ezúttal Szatmárhegy volt e jeles esemény házigazdája.
A szatmári református kórustalálkozók újkori történetének legnépesebb kórusseregszemléje volt, így kétszeresen, szó szerint és átvitt értelemben is csúcson járt, vasárnap Szatmárhegy református templomában, ahol Tarsoly Eszter bodroghalmi (Magyarország) lelkipásztor hirdette Isten szavát: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen. Halálra adatott ugyan test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint," (1Péter 3,18) A lelkésznő igehirdetésében elmondta, hogy Jézus Krisztus utat nyitott Istennek felénk, elhárítva az akadályokat, legyőzve kereszthalála által a bűnt. Van tehát miért énekelni, hálával a szívünkben annál is inkább, mert aki énekel, az kétszeresen imádkozik.
Kovács József házigazda lelkipásztor annak rendje és módja szerint minden jelenlévőt köszöntött és meghatározta a rendezvény célját: dicsérni a Szentháromság Istent. Higyed Gyöngyi egyházmegyei zenei előadó, a rendezvény főszervezője elmondta, hogy egyre több kórus jelentkezik a kórustalálkozókra, a kezdeti öt csapat idén tizenkettőre bővült. Ez azt jelenti, hogy élő gyülekezetek vannak az egyházmegyében, amelyek örömmel sajátítják el az egyház énekeket.
Mindenek előtt az Énekeljetek az Úrnak! kezdetű éneket zengték el a kórusok közösen, majd a Higyed Gyöngyi által vezérelt kórust konferálta fel Higyed János kültelki lelkipásztor. A Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztorkórusa, amely lassan tíz éve működik, a bizonyságtevő lelkeket ébresztette. Minden énekkar három számmal készült. .Vajda Levente apai főgondnok mutatta be az apaiak tizenegy éves kórusát, melyet Magó Edina vezényelt imára a hazáért. Mikola kórusát Higyed István lelkipásztor ismertette, Gerő Anikó pedig irányította. Ebben a felállásban már négy éve működik az énekkar, mely most is a Szentháromság Egy Istent magasztalta. Tolnai János patóházai lelkipásztor konferálta a Tolnai Zelma által vezérelt kórust, mely Jézusról, mint hű barátról énekelt. 1883-ban alakult a Láncos templom kórusa a Laudate Dominum, - tudatta a gyülekezettel Nagy Emília, majd Orosz Márta Isten küldte drága szózatra indította a kórust. Ugyancsak Szatmár-Láncos gyülekezetét képviselve a Soli Deo Gloria énekkart Szilágyi Balázs lelkipásztor mutatta be, a kórus pedig a hitben élésre bátorított. Ilonczai Zsombor az 1886-ban megalakuló, ebben a felállásban öt éve működő szárazberki kórussal érkezett, mely az Úrnak irgalmát énekelte. A tavalyi házigazdák, a vetésiek idén két kórussal érkeztek, a fiatalok és a szép korúak is áldották a mennyei Atyát, ki nem hagy soha magunkra. A házigazda szatmárhegyiek is dicsérték az Istent, a nőszövetségi tagokat Kovács József vezette az égi széphez, Jézushoz. A szigetlankaiakat Nagy Róbert lelkipásztor vezényelte, s Napnál is világosabb volt, értették, hogy mit üzennek az énekek. Tarsoly Eszter a szatmárhegyiek testvérgyülekezetének lelkipásztora zárta a sort, a bodroghalmiak énekkara üzente, az Úré legyen minden dicsőség. Akár ezért az alkalomért is.
Énekeljetek, és élni fogtok! - vallotta meg ars poeticáját Higyed Gyöngyi karnagy, majd oklevelet adott minden kórusvezetőnek, no meg egy szál virágot a bátorságért és a kitartó munkáért. A nemzeti ima eléneklése után a község kultúrotthonába invitálta a népes sereget Kovács József lelkipásztor.
Tizenkét énekkar, Szentháromság vasárnapján, a Református Egység Napján egy emberként magasztalta Urát, lelkesen és értékeket továbbítva. A szervezőknek pedig kellemes gondot okoz az a tény, hogy egyre többen jelentkeznek a kórusseregszemlére, ily módon egyre inkább szűkül az ezt befogadni tudó templomok száma. Hasonló jókat mindenkinek!
szatmar.ro

RENDHAGYÓ KÖRLEVÉL REFORMÁTUS ANYASZENTEGYHÁZUNK NÉPÉHEZ
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége az egyházközségi elnökségekhez intézett Körlevélben utasította vissza azon bírálatomat, mely szerint az 1989-es örökségét megtagadva az egyházkerület átesett a ló másik oldalára, és az RMDSZ csatlósává, pártegyházzá válott. Az elvi állásfoglalásom tárgyában kialakult vitát az RMDSZ-es pártsajtó „újabb csörtének” minősíti Tőkés László és Csűry István között.
Valójában múlt és jelen ütközik egymással a választások közeledtén. Az 1989 előtti időkben Papp László egykori püspök a román nacionálkommunista rezsim jármába kényszerítette egyházát. Mostani utódja csak gazdát cserélt, amikor is a nemzeti egységet kizárólagos pártegységre cserélve fel egyoldalú és látványos módon az egyeduralomra törő RMDSZ mellett kötelezi el féltve szeretett Egyházunkat. Az „egyenlő távolság” és az „arányos közelség” körlevélben hangoztatott elve: játék a szavakkal, mely Markó Béla megfogalmazását juttatja eszünkbe, aki „azonos távolságot” hirdetett volt Orbán Viktor miniszterelnök és Gyurcsány pártjával.
A valóság az, hogy az Egyházkerület és az RMDSZ legutóbbi – áprilisi – „pártgyűlésén” Csűry István és a jelen lévő Kelemen Hunor pártelnök a küszöbön álló választásokra nézve kötöttek szövetséget „a lehető legnagyobb magyar képviselet elérése” céljából, kizárva belőle egyházunk azon híveit, akik nem az RMDSZ oldalán állnak, figyelmen kívül hagyva ugyanakkor, hogy az utóbbi választások alkalmával az erdélyi magyarság százezrei vonták meg bizalmukat a hatalombarát és korrupt RMDSZ-es nomenklatúrától. Éppen ezért „a legteljesebb magyar egység megteremtésére” való hivatkozás végképpen hamisan cseng azok szájából, akik rendre minden összefogásra irányuló kezdeményezésünket visszautasították, és éppen ők állnak az egység megvalósulásának útjában. Csűry István volt helyettesemként Egyházkerületünk keresztény-nemzeti irányvonalának elvhű képviselőjeként viselkedett. Püspökké válása óta azonban – egyes volt szolgatársainkkal egyetemben – elvtelen módon azokkal a Bihar megyei RMDSZ-es kiskirályokkal bútorozott össze, akik csak a párt érdekeit szolgáló pénzosztásokban jeleskednek, azzal a Kiss Sándor–Lakatos Péter–Szabó Ödön–Biró Rozália négyessel, amely a 2000-es évek elején éppen Egyházkerületünktől orozta el az eredeti Ady-központ felépítésére a Széchenyi Terv keretében elnyert 320 millió forintos fejlesztési támogatást.
Ebben a felemás egyházpolitikában Csűry István püspök társelnöke nem más, mint Varga Attila volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, Egyházkerületünk szabálytalanul megválasztott főgondnoka, a bukaresti Alkotmánybíróság tagságának várományosa.
„Meddig sántikáltok kétfelé?” – szögezi a kérdést Illés próféta Baál hamis prófétáinak (1Kir 18,21). „Krisztusnak és Pilátusnak egyformán szolgálni nem lehet” – adja meg a találó választ igaz hitű erdélyi költőnk, Dsida Jenő.
Nagyvárad, 2016. május 23.
Tőkés László
kms.mtva.hu - 2016. máj. 23.

Pártok segítségét is kérik a mozgósításhoz
Kézdivásárhelyi tüntetést hirdet három ifjúsági szervezet is a Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom (HVIM) meghurcolt vezetőivel való szolidaritás kifejezése érdekében. A május 29-ei tiltakozásról Csíkszeredában tartottak sajtóeseményt.
Felháborítónak és nevetségesnek tartják a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Osztálynak (DIICOT) a Beke István és Szőcs Zoltán, a HVIM kézdivásárhelyi, illetve erdélyi szervezetének vezetője ellen nemrég benyújtott vádiratban foglaltakat – hangzott el a hétfői csíkszeredai sajtóeseményen, ahol a HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és MINTA ifjúsági szervezet képviselői is jelen voltak.
A tüntetést május 29-én a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren 14 órai kezdettel tartják. „Mivel a teljes magyarságot érintő kérdésről van szó, amely meghatározza majd közösségünk sorsát, arra kérjük az erdélyi magyar szervezeteket és hangsúlyosan a politikai pártokat, hogy hívják fel a közvélemény figyelmét az ügy fontosságára. Segítsenek a mozgósításban, kezeljék az ügyet prioritásként” – hangsúlyozta Tóth Bálint, a HVIM szóvivője.
Az ügy előzményei
Az állítólagos december elsejei kézdivásárhelyi merényletkísérleten kívül a DIICOT szerint Beke Istvánék erdélyi gázvezetéket is robbantottak volna, ugyanakkor oroszországi finanszírozásra próbáltak szert tenni a HVIM erdélyi tagjai.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Visszarománosított utcanevek Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi városháza véget vetett Dózsa György „pünkösdi királyságának”: alig két-három hét után, a székely lázadóról elnevezett utcát visszarománosította, így a házak falaira visszakerült a Gheorghe Doja elnevezés.
Még április végén a marosvásárhelyi főtér alsó sarkától a város kolozsvári kijáratáig tartó több kilométeres szakaszon Strada Dózsa György utca felirattal új utcanévtábla jelent meg. Ezzel az önkormányzat lényegében történelmi igazságszolgáltatást tett: több évtized után újból helyesen írta az 1514-es parasztháborúba torkollt keresztes hadjárat vezéralakjának a nevét. A román nacionalista szervek és a helyi rendőrség tiltakozása nyomán azonban május közepétől a városháza visszatért a magyarellenes Ceauşescu-rezsim nyolcvanas éveitől alkalmazott elnevezéshez. A legújabb táblákon a székely lázadó neve ismét román személyiségként feltüntetve olvasható.
A polgármesteri hivatal kompromisszumra törekedett: meghagyta a nemrég kihelyezett táblákat is, de föléjük helyezte ki az újat. Hasonló eljárásban részesült a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, Kinizsi Pál. A városháza visszatáncolt, és ismét „kínait” csinált belőle. Jelenleg kétféle tábla díszeleg a róla elnevezett utcában: Strada Pavel Chinezu utca és Strada Kinizsi Pál utca. Mátyás király sem maradhatott meg annak, ami a történelem során volt. Újabban Matei Corvin személyében kapott egy „ikertestvért”. Varga Katalin esetében a táblaszerelők előrelátók voltak: egyenesen Varga Ecaterinanak nevezték a 19. századi erdélyi bányászmozgalom vezetőjét.
A lapunk által megkeresett Peti András alpolgármester elmondta, hogy az el- és visszarománosításnak egyszerűen az utcanév-változtatással lehetne véget vetni. „Sajnos a Dózsa György utcát egy pár évtizede hivatalosan Gheorghe Dojanak hívják, így szerepel a lakók személyazonossági okmányaiban és a telekkönyvi kivonatokban. A végleges megoldás az utcanév módosítása lenne” – magyarázta az alpolgármester. Peti hozzátette, hogy a néhány hétig tartó visszamagyarosításnak nem csak egyes román nacionalista körök, hanem bizonyos magyar emberek sem örültek.
Peti András hozzátette, hogy az új táblák kifüggesztése nem áll le. Eddig a személyiségekről elnevezett utcákban jelentek meg, nemsokára a többi utca és tér is sorra kerül.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Először tartottak találkozót a szatmári egyházmegye roma közösségeinek
Kicsik és nagyok, de többségében fiatalok vettek részt azon az egyházmegyei találkozón, amelyet a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális tanácsának romapasztorációs munkacsoportja szervezett a római katolikus romák számára. A helyszín a nagykárolyi Stella Maris Integrációs Központ épülete volt. Reggeltől a gyerekek zenés-táncos műsorát tekinthették meg a résztvevők, de a különböző helyekről – Erdődről, Túrterebesről, Krasznabéltekről és Szatmárnémetiből – érkezett csoportok is bemutatkoztak. A rendezvényre meghívták a Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltségének munkatársait is, akik ismertették a vonatkozó szociális területen végzett munkájuk eredményeit. Hompoth Lehel, az integrációs központ vezetője elmondta, elsősorban azért szervezték meg a találkozót, hogy a különböző roma közösségek között kapcsolatot, párbeszédet kezdeményezzenek, a zárt közösségeket az egyházban oldják fel és így segítsék integrációjukat.
A „Mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32) mottóval szervezett találkozó legfontosabb része a fél tizenkettőtől kezdődött szentmise volt, amit több paptestvérével közösen Schönberger Jenő püspök mutatott be az integrációs központ imatermében. A szentmise elején Borota Ottó, a nagykárolyi Szentlélek egyházközösség plébánosa és a Stella Maris Integrációs Központ lelki vezetője úgy fogalmazott: „Azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk a római katolikus romákért és nem romákért, hogy valóban közelebb kerüljünk Istenhez. Krisztus egyházának a szeretete számunkra is sokat kell, hogy jelentsen, érezze mindenki, hogy egy közösséghez, egy családhoz tartozik.”
Az Apostolok cselekedeteiből idézve emlékeztetett, amikor Péter apostol Cornelius százados házában a pogányoknak hirdette az evangéliumot, hangsúlyozta, hogy Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli őt és az igazságot cselekszi, bármely néphez tartozzon is. „Azért imádkozunk, hogy megismerjétek, szeressétek és keressétek az Istent, és felismerjétek benne Jézust, a barátot, a mestert, a tanítót” – tette hozzá.
Schönberger Jenő püspök szentbeszédében a család és az egyház kapcsolatáról beszélt: „Első alkalommal tartunk ilyen találkozót itt, Nagykárolyban, amikor összegyűjtjük roma testvéreinket, egy kis együtt ünneplésre, tapasztalatcserére. Roma testvéreinknek van egy hatalmas kincsük, ez pedig a család, ami a közösségnek, az összetartozásnak olyan erős jellemvonása, amelyet mi bizony megirigyelhetnénk. De mi az összetartozásunkat megéljük a hitünkkel kapcsolatosan is. Ugyanazt a hitet valljuk, mindenki Isten gyermeke. Krisztus közösségét építjük az egyházmegyében, szeretnénk valóban egy közösség lenni. Ha itt van egy élő közösség, akkor vagyunk mi igazán Krisztus misztikus testének, az egyháznak élő tagjai. Ha mi ezt nem tudjuk itt, az egyházmegyében megélni, akkor csak beszélhetünk arról, hogy mi a nagy egyháznak is tagjai vagyunk... Itt kell megerősödnünk, itt, ezen a szinten kell összetartóbbak lennünk. Amikor kinyitjátok magatokat a nagy, katolikus, keresztény testvériségre, akkor a ti belső családotok nem vész el, hanem sokkal inkább megerősödik.”
A püspök a gyerekek keresztény hitben való nevelésére buzdított: „Fontos, hogy az a közösség, amelyben éltek, az is olyan erős legyen, mint a családotok. Sok gyerek van itt, a gyerekek pedig mindig a felnőttektől tanulnak. Nem a szavak, hanem az életpélda az, ami vonz, és ami meghatározza a későbbi életet. A roma közösségben a tradíció, a hagyomány nagyon fontos. Amit a gyerekek a szülőktől látnak, azt viszik tovább. A mi feladatunk, hogy teret adjunk ezeknek a gyerekeknek, hogy Isten szeretetében is növekedjenek. Isten felé akarjuk vezetni őket, de ez otthon kezdődik, amikor a szülő megtanítja imádkozni a gyermekeit, amikor beszél nekik a jó Istentől, amikor a gyerekek látják, hogy szüleik hisznek, imádkoznak, úgy élnek, mint Isten gyermekei.”
Magyar Kurír

Vizsgálati fogságban marad Beke és Szőcs ( Székelyföldi terrorvád)
Továbbra is vizsgálati fogságban maradnak a terrorváddal őrizetbe vett kézdivásárhelyi fiatalok. Május 20-án a bukaresti táblabíróságon tárgyalták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus-ellenes Igazgatóság ügyészeinek május 18-án iktatott kérését, amelyben a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attila és Szőcs Zoltán előzetes letartóztatásának újabb harminc nappal történő meghosszabbítását kérték. Beke és Szőcs legutóbbi vizsgálati fogsága május 28-án jár le, azt hosszabbították meg június 27-ig.
A bírói testület teljes mértékben megalapozottnak ítélte előzetes fogva tartásuk meghosszabbítását, és elutasította a két vármegyés azon kérését, hogy a vizsgálati fogságot alakítsák át házi őrizetre. Az alapfokú döntés ellen tegnap mindketten fellebbeztek a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken. Ha jogerősre emelkedik, 180 nap lejártával – május 27-e után – Beke István Attilát börtönbe szállítják. Szőcs Zoltánnak ez lesz az utolsó harmincnapos vizsgálati fogsági időszaka a bukaresti rendőrség központi fogdájában, az ő esetében sem lesz több hosszabbítási lehetőség, június 28-a után őt is börtönbe vihetik. Lapzártáig a bukaresti táblabíróságon még nem tűzték ki a büntetőper első, alapfokú tárgyalásának időpontját.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beke Ernő: Képtelenség az újabb vád ( Székelyföldi terrorvád)
Beke Ernőt, Beke István Attila édesapját tegnap arra kértük, nyilatkozzék lapunknak a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatóság ügyészei által összeállított vádiratról. Ebben többek között azt állítják, hogy a vármegyések gázvezetéket is akartak robbantani, továbbá hogy orosz szervezettől vártak segítséget.
„Csupán az utóbbi két nap eseményeit venném górcső alá. Újdonság és döbbenet nemcsak számomra, hanem mindenki számára, aki ismeri a fiamat és Szőcs Zoltánt, az az állítás, hogy kaptak tíz kilogramm puskaport és hat gránátot, amivel fel akarták robbantani december elsején a fél várost, valamint hogy az elkobzott petárdák tíz százalékával elvégzett kísérlet szerint a feltételezett robbantás nagy kárt okozott volna. Kérdem én, hol kapták a puskaport és mikor? A november 30-ai házkutatáskor találták a fiamnál, vagy netalán volt egy második házkutatás is, amiről nem tudunk? Ilyen nem volt! Határozottan cáfolom ezeket a képtelen vádakat. Ha a fiamnál puskaport és gránátokat találnak, a tárgyalásra már rég sort kerítettek volna” – adott hangot felháborodásának Beke Ernő. Állítása szerint a négyszáz petárdát a fia 2014-ben rendelte meg, de nem szállították le, csak 2015 novemberében, miután rájuk szólt, hogy kifizette már. Ebből 250 darab a fia cégének egyik alkalmazottjáé volt, 150 maradt Istvánnak, 46 pedig még az előző évekből maradt meg, becsomagolva egy dobozba. A pukkantós petárdákkal nem lehet robbantani – szögezte le. Amúgy fia Esztelneken egy volt istállóban berendezett egy airsoft-termet: ez olyan sportjáték, amelyben egymás ellen harcolnak a csapatok. Országszerte háromszáz hasonló klub létezik, a pukkantós „bombát” is oda tervezték. Akik lehallgatták az erről szóló beszélgetéseket, azt feltételezték, hogy igazi bombát akarnak készíteni – mondta.
Beke Ernő összefüggést lát a december elsején bedobott, a Kézdivásárhelyen tervezett robbantásról szóló hír, a gázvezeték-robbantás szándékának megszellőztetése és a kilátásba helyezett szakszervezeti megmozdulások között. December elsején a szakszervezetek fel akartak vonulni Bukarestben – akkor megjelentek a vármegyések a bombákkal, és mindenki a tévé készüléke előtt maradt. Most ugyanúgy tiltakozásokat terveztek a tanügyi szakszervezetek, erre bedobták a gázvezetékek felrobbantásának tervét – ecsetelte. Az ügyészek azon vádjára is kitért, amely szerint a vármegyések orosz szervezettől vártak volna segítséget, mondván, sem a fia, sem Zoltán nem tud oroszul. „Ilyen hülyeségeket állítani, hogy a robbantással vissza akarták állítani a hajdani hatvannégy vármegyét, már több, mint képtelenség” – szögezte le. Felidézte továbbá: miután a fiát letartóztatták, pár hétre rá országos szinten 1,7 tonna petárdát koboztak el, de azok tulajdonosaival nem történt semmi. Aztán ott a craiovai eset: a célkeresztbe került kiskorú beismerte, hogy szimpatizál az Iszlám Állam terrorszervezettel, de elengedték.
Meglátása szerint, miután az ügyészek lezárták az iratcsomót és átadták a táblabíróságnak, időhúzás várható. „Meggyőződésem, hogy kihúzzák a maximális időt, nem lesz rövid a per, mert a Román Hírszerző Szolgálat és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmuselleni Igazgatósága áll a háttérben, amelyek a kitalált terrorista-váddal igazolnák megemelt költségvetésüket. Kreálni akartak egy székely terroristát, majd pár napra rá terrorizmussal vádolták meg a székely népet, harmadik lépés pedig az lett volna, hogy Székelyföldet fel lehet darabolni, mert ebben az esetben, ha itt egy terroristafészek létezik, a külföld sem szólna bele” – vélekedett.
Beke Ernőtől azt is megtudtuk, hogy a kézdivásárhelyi református templomnál felállított standnál minden héten hétfőtől szerdáig 10 és 16 óra között aláírásgyűjtés zajlik a vármegyések támogatása érdekében. A támogatói ívet a Gyűjtemények Házában is alá lehet írni.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Petárdából bombát? ( Székelyföldi terrorvád)
Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani azokból a petárdákból, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlettel vádolt székelyföldi vezetőinél találtak a nyomozók. A Szervezettbűnözés- és Terrorizmuselleni Igazgatóság Beke István és Szőcs Zoltán elleni vádiratát tegnap a Maszol.ro portál tette közzé, miután kikérte azt az ügyészségtől.
A több mint hetvenoldalas dokumentum szerint a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteket, és megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, melynek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna. Az ügyészség arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat. A Maszol.ro megállapította: az ügyészek a közvélemény érzelmeire is hatni próbálnak azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét, és Nagy-Magyarország visszaállításának veszélyét hangoztatják. Ennek illusztrálására Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról vagy maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat használnak. Felbukkan egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe is közvetlenül ott, ahol a petárdákból összeszerelhető robbanószerkezet erejét ecsetelik az ügyészek. Szerintük Szőcs és Beke azzal a céllal terjesztett szélsőséges eszméket, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A székely szabadság napjának marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasználtak. A háttérből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amelynek célpontja Mihály vajda lovasszobra, áldozata pedig egy magyar gyermek volt. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. (Maszol.ro/MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Veszélyben a nyugdíjrendszer
Ha nem jut mindenkinek elegendő, legalább a kiváltságosak kapjanak jó sokat – ez lehet a különleges nyugdíjakat javaslók, megszavazók fejében. És kiváltságosak bizony szép számmal vannak Romániában. Az elmúlt hat évben hét kategória – köztük önmaguk – számára szavazták meg a különnyugdíjat, és még jelenlegi mandátumuk alatt tovább szaporítanák a kegyeltek sorát, kiegészítést adnának a helyi választottaknak, saját tanácsadóiknak, a mentősöknek, sőt, a tanároknak is.
Csakhogy ez a sok speciális járandóság felborítja a nyugdíjrendszert, a nagy kosárból osztogatás miatt nem emelhető az egyszerű halandók juttatása, és előfordulhat, hogy 2050-re összeomlik az egész tákolmány – ezt már a munkaügyi miniszter nyilatkozta, aki szerint mihamarabb vissza kellene térni az egységes nyugdíjrendszerre, azaz ki-ki annyit kapjon a munkából való visszavonulás után, amennyit befizetett dolgozó évei alatt.
Dragoş Pîslaru tárcavezető szerint a román társadalomban nagy gond van a szolidaritással, ezt jelzi a különleges nyugdíjak egyre jobban terpeszkedő rendszere. Bizonyos szakmai, politikai csoportosulások úgy érzik, több jár nekik, mint az átlagnak, és miután kikanyarítják megérdemeltnek vélt jussukat, cseppet sem törődnek azzal, hogy így a tömegeknek kevesebb marad. „Pedig az a pénz, amit pluszba kapnak, a nagy közösből van, azt a többiektől veszik el” – figyelmeztet a miniszter, és nem is biztat az átlagnyugdíjak emelésével, „majd akkor, ha lesz erre mód és fedezet”. Addig marad az infláció arányában történő kiigazítás.
Bajban a román nyugdíjrendszer, ezt tudjuk már egy ideje, sokan kongatták a vészharangot, hogy a mai 30–40 évesek hiába törlesztik becsülettel hozzájárulásukat, alig kapnak majd időskori járandóságot. Hozzájárul ehhez a társadalom elöregedése, a nagyarányú elvándorlás, de lám, fosztja, bomlasztja a rendszert a különleges nyugdíjak gyakorlata is.
Dragoş Pîslaru azt is leszögezi, bár tisztában vannak, hogy két-három évtized, és a rendszer csődöt mondhat, a jelenlegi kormány nem vállalhatja fel az egységes nyugdíjrendszerre való visszatérést. A különleges nyugdíjakért és szavazatokért hadakozó honatyák azonnal megbuktatnák a szakértői kabinetet. Úgy tűnik, a másik utat választották: az „áldozatok” támogatását próbálják megnyerni, hátha így gátat vethetnek a kiváltságosok további pénzosztogatásának. Talán arra is számítanak vészharangkongatásukkal, hogy a következő, politikai kormány megpróbálja majd megmenteni a különleges nyugdíjak által is sorvasztott rendszert, s hajlandó lesz lépni majd, hogy ne csak a keveseknek jusson sok, de a tömegek is kaphassanak kicsit többet.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetpolitika a Kárpát- medencében
Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára arra biztatott minden marosvásárhelyi magyart, hogy menjen el szavazni június 5-én, mert csak magyar városvezető fogja gazdasági értelemben is segíteni a magyar közösséget.
Az eseményre, amelynek címe Közösségépítés és gazdaságfejlesztés a nemzetpolitikában – Nemzetpolitika a Kárpát-medencében – Hogyan tovább, Marosvásárhely? volt, pénteken délután a Vártemplom gótikus termében került sor. Részt vettek a magyar történelmi egyházak képviselői, Soós Zoltán, a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje, Péter Ferenc megyei tanácselnökjelölt, tanácsosjelöltek. Az eseményt a szervezők nevében Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának elnöke üdvözölte.
Az államtitkár ismertette a magyar nemzetpolitika intézményrendszerét, a támogatások struktúráját és a legfontosabb programokat. A Kőrösi Csoma Sándor-program célja a magyar önazonosság és a magyar nemzeti összetartozás megerősítése, a diaszpóra magyarsága magyar nyelvtudásának fejlesztése. Öt kontinens 24 országában működik. A Petőfi Sándor programot tavaly indították el, ez a Kárpát-medencei szórványmagyarságot segítő program. A Mikes Kelemen-program célja a diaszpóra könyvtári örökségének szervezett módon történő összegyűjtése és gondozása. Beszélt a Kárpát-medencei testvértelepülési programról, amelynek célja a kapcsolatépítés, ismertette a kárpátaljai programokat, illetve elmondta, hogy kiemelt programjuk a Márton Áron-emlékév.
Véleménye szerint Marosvásárhelyen a magyarság megtartása és megerősítése csak úgy lehetséges, ha magyar polgármester és magyar megyei tanácselnök lesz, amelynek megvalósítására, megfelelő mozgósítással, jó esély van.
A találkozón Soós Zoltán kijelentette: Marosvásárhelyen a politikai összefogás megtörtént, most társadalmi összefogásra van szükség.Péter Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a családcentrikus gondolkodás megteremtésében nagy szerep jut az egyházaknak, a munkahelyteremtésben pedig a vállalkozóknak.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani a petárdákból
Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani azokból a petárdákból, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlettel vádolt székelyföldi vezetőinél találtak a nyomozók.
A romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) múlt szerdán emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádiratot a Maszol.ro portál kérte ki az ügyészségtől, és tette közzé hétfőn. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, melynek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén.
A Maszol.ro megállapította: az ügyészek a közvélemény érzelmeire is jócskán hatni próbálnak azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét és Nagy-Magyarország visszaállításának a veszélyét hangoztatják. Ennek illusztrálására Vesszen Trianon! feliratokkal felvonuló fiatalokról vagy maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat használnak. A dokumentumban olyan fotók is előfordulnak, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül ott, ahol a petárdákból összeszerelhető robbanószerkezet erejét ecsetelik az ügyészek.
Szerintük Szőcs Zoltán és Beke István azzal a céllal terjesztett szélsőséges eszméket, hogy "megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön", akár "a román etnikumú közösségek és ezek javai elleni erőszakos cselekedetekkel".
Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre. A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, északír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
A háttérből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amelynek célpontja a Mihály vajda lovas szobra, áldozata pedig egy magyar gyermek volt. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, "a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek".
Népújság (Marosvásárhely)

Anyanyelvünk ünneplőben
Gondolkodva, játékosan a helynevekről
A helyi közösséggel való szolidaritás, a kölcsönös bátorítás jegyében tartották meg Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén A magyar nyelv napjait, amely három fontos eseményt foglalt magában: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, a Nyelvőrzés Sütő András Díjának átadását és az erdélyi magyar helységnevekről szóló szakmai konferenciát.
Székely ruhába öltözött kisiskolások sorfala fogadta pénteken délután a Kultúrpalota előcsarnokában a hármas eseményre érkező kis- és nagyobb diákokat, akik Erdély szinte minden vidékét képviselték, az őket kísérő pedagógusokat, a meghívottakat, a konferencia előadóit. A nagyteremben a műsorvezető Molnár Hajnal bátorította a résztvevőket anyanyelvünk szépségnek és gazdagságának felfedezésére, tudatos megőrzésére, védelmére.
A költészet nyelvén Kilyén Ilka színművésznő vallott anyanyelvünkről. Nem véletlenül volt a meghívott, hiszen ebben az évben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége neki ítélte a Nyelvőrzés Sütő András Díját.
Kilyén Ilka sokat tett azért, "hogy minden ellenkező törekvés dacára éljen és visszhangozzék a szép szó…, hogy élő valóságában találkozzunk azzal a gyönyörű nyelvvel, amelynek szolgálatára oly sokan felesküdtünk, és amelynek a rontására oly hihetetlen és érthetetlen irigységgel törnek mások" – hangsúlyozta laudációjában Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője. A díjat vastaps közepette Ördög Gyárfás Lajos, a szövetség ügyvezető elnöke adta át.
Marosvásárhely lakóitól függ, hogy anyanyelvünkre milyen évek, idők következnek a vendéglátó városban – hangzott el dr. Péntek János, a Babes- Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszorának köszöntőjében. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta: nyelvi ügyekben közösségünk legnagyobb gondja a magyar nyelvnek a demográfiai, asszimilációs és migrációs apadás miatti térvesztése egy olyan időszakban, amikor sok provokáció éri: a nyelvhasználat korlátozása, tiltása, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Ezért nemcsak ősszel és tavasszal kellene ünnepelni, hanem minden napot anyanyelvünk napjának kellene éreznünk. A civil bátorságot kell a fiatalokban látnunk és erősítenünk ahogy önmagunkban is" – zárta nyitóbeszédét Péntek professzor.
A következőkben Borsos Károly László minisztériumi tanácsos tolmácsolta kollégái üdvözletét az oktatási minisztériumból.
Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le, de velük együtt érdemes újratanulni a magyart annak minden szépségével és gazdagságával. A megmaradást szolgálja továbbá, hogy jól kell tudni az ország nyelvét is. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az újabb módszertanok, kiírások, törvény-kiegészítések tömkelege borítja el az oktatásvezetőket. Követésük szinte lehetetlen, ezért segítséget kért a pedagógusoktól és szülőktől, hogy jelezzék idejében azokat az eseteket, amikor a magyar nyelvű oktatást hátrányos megkülönböztetés éri.
A megyei tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a helyhatóság részéről Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket.
A magyar nyelv használatával kapcsolatos mindennapi kihívásra akkor születik megnyugtató válasz, ha második hivatalos nyelvként országosan vagy legalábbis regionálisan hivatalossá válik. Mindannyiunk felelőssége, hogy a hétközna-pokban milyen intenzitással használjuk – jelentette ki az alpolgármester.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, a szövetség vezetőségi tagjának szavai után a Művészeti Líceum valamint a Kővirág együttes műsora zárta az ünnepélyes megnyitót.
Miközben a részt vevő diákok városnézésen és egyéb alternatív tevékenységeken vettek részt, a Kultúrpalota kistermében három előadás hangzott el a helynevek témakörében.
A konferencia vendége, dr. Hoffmann István professzor, aki a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékét vezeti,Levédiától Dunaújvárosig. A magyar településnevek változástörténete címmel tartott előadást e nevek történetéről, osztályozásáról, jellegzetességeiről, fontosságáról és változásairól.
Különösen a helybeliek, de a vendégek számára is tanulságos, színes előadásban számolt be Spielmann Mihály történész Marosvásárhely mostohán kezelt helyneveiről, amelyek az impériumváltásoknak megfelelően változtak a város története során.
Amint Csomortáni Magdolna előadásából kiderült, a székelyföldi településnevek esetében a névadás hasonlóan történt, mint a magyar nyelvterület más részein, előfordulnak a személynevekből alakult településnevek, katolikus vidéken a templom védőszentjének nevét kapta a helység is. Az előadások lejártával a résztvevők megkoszorúzták Aranka György szobrát.
Szombaton tartották a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, amelyen a helynevekkel kapcsolatos meggondolkoztató, töprengésre, véleményalkotásra késztető, játékos feladatokon keresztül bizonyították a negyedikes, az általános iskolák felső tagozatára járó és a középiskolás diákok, hogy mennyire árnyaltan ismerik anyanyelvünket, hogyan tudnak a napi iskolás tananyagtól elrugaszkodva kreatívak lenni, s mennyire jártasak a helynevek világában.
Az értékelő tanárok szerint szinte minden szempontból felkészült volt a 90 résztvevő. Zsigmond Emese, aki a megnyitón szóvá tette, hogy a diákok egy része a műsor alatt sem tudott elszakadni a mobiltelefonjától, a díjkiosztó ünnepségen örömmel jelentette be, hogy a Bolyai János városában szervezett háromnapos együttléten a párhuzamosok találkoztak, sikerült megtörni őket, és összegyűjteni gyermeket és felnőttet a vetélkedő élményközösségében. Elgondolkodtató írásos dokumentumok születtek az árvákról, a katonákról, a felnőttek társadalmáról, a vetélkedőről, tanítónőjükről és arról is, hogy a magyar szülőnek miért kell magyar tagozatra íratnia a gyermekét – tette hozzá. Ezt követően köszönetet mondott a szervezőknek, a Fejes Réka vezette tanítói közösségnek és a Kiss Tünde tanfelügyelő vezette magyartanárok közösségének, akik a gazdag, színvonalas, megható program során pontos, szép szervezéssel olyan mércét állítottak fel, "amit nem lehet felülmúlni".
Mind a 16 részt vevő negyedik osztályos csapat díjat, dicséretet kapott. Első helyen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum IV. B osztályának csapata végzett. Második helyezést a Gyulakutai Általános Iskola negyedikes kisdiákjai értek el, a Dr. Bernády György Általános Iskola IV. E osztályának tanulói dicséretet kaptak.
Az általános iskolák felső tagozatára járó diákok teljesítményét Demeter Ignác magyartanár, zsűrielnök értékelte. Első helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata végzett. Marosvásárhelyről az Európa Általános Iskola csapata kapott dicséretet, a Liviu Rebreanu Általános Iskola csapata pedig különdíjban részesült.
A középiskolások teljesítményéről Iszlai Enikő magyartanár számolt be. Az első díjat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata nyerte, második a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata lett, harmadik helyezést a Bolyai líceum másik csapata ért el.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Ördög Gyárfás Lajos ügyvezető elnök mondott köszönetet a versenyzőknek, a kiváló házigazdáknak, a diákokat felkészítő pedagógusoknak, a forgatókönyv összeállítóinak és levezetőinek.
A tartalmas, szép három napot, amelybe egy gernyeszegi kirándulás és a Maros Művészegyüttes előadásán való részvétel is belefért, a Művészeti Líceum diákjainak műsora nyitotta és zárta.
A háromnapos rendezvényt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte. Társszervezők a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A Református Egység Napján megfogalmazott nyilatkozat
A Magyar Református Egyház tagjai, akik 2016. május 22- én Isten nevében Kolozsváron gyűltek egybe a Kárpát-medence 65 egyházmegyéjéből, a következő nyilatkozatot tették embertársaik és Isten előtt a Farkas utcai templomban:
A Magyar Református Egyház Isten iránti hálával és örvendező szívvel vallja meg, hogy Isten örök végzésének és különös szeretetének tulajdonítja azt, hogy annyi súlyos próba, vész, szenvedés és kísértés között is fenntartotta a Magyar Református Egyházat, s tagjainak erőt adott, hogy kijelentését tudakozzák, és akaratát híven szolgálják. Az apostollal együtt valljuk: "Istennek nemzetsége vagyunk" (ApCsel 19,27).
A Református Egység Napján összegyűlt tagok, a távollévőkkel együtt, bizonyságot teszünk arról, hogy e világban való életünket úgy tekintjük, mint Isten földi egyházának építésére és szolgálatára rendelt időt, Isten szolgálatára szabott őrhelyet. Bizonyságot teszünk, hogy valamennyi keresztyén ember, mint őrálló, Istennek tartozó felelősséggel és hűséggel őrködik a maga helyén – a családban, a gyülekezetben, a mindennapi szolgálatban –, és mindenkor készen áll, hogy meghallja az Úr szavát: inteni a hitetlent, hogy megtérjen gonosz útjáról, biztatni a hívőt, hogy félelem és aggodalom nélkül haladjon az Úr útján (Ez 3,17–19).
Hálával jelentjük ki, hogy Isten nagyságos akaratának és irgalma ajándékaként a jövő évben 500 éves protestantizmus és a 450 éves Magyar Református Egyház tagjai lehetünk; ugyanakkor engedelmes szívvel és örömmel valljuk és vállaljuk mindazokat a feladatokat és szolgálatokat, amelyek ebben a nagy és szent közösségben reánk várnak. Tevékeny tagjai kívánunk lenni a belmissziós szövetségeknek, a szeretetszövetségeknek és mindazoknak az egyházi szolgálatoknak, amelyek Isten magyar anyanyelvű egyházát hívattak építeni, embertársaink előmenetelét és Isten dicsőségét szolgálják.
Nyilvánosan megvalljuk, hogy mint a református egyház Európa közép-keleti tájékán élő magyar része, a Krisztus királyi dicsőségét tükrözve, az ő keresztjét hittel és a győzelem reménységével hordozva, mindig készen állunk az egy anyanyelvet beszélő nemzet szolgálatára, és közel fél évezredes hagyományai szerint abban soha el nem fáradunk.
A Magyar Református Egyház Kolozsváron megjelent tagjai és mindazok, akik velünk együtt magyarul esküsznek az Örökkévalóra, kijelentjük, hogy Isten Igéje által építeni kívánjuk a keresztyén egységet, oltalmazni a társadalmi békességet, megvédeni Európában és a világban a keresztyén értékeket. Kijelentjük és a Szentírás alapján hittel valljuk, hogy a teremtett és megváltott élet Istené, az ember neki tartozik azzal, hogy testét, lelkét tisztán őrizze meg. Valamennyi kortársunkkal szolidaritást vállalva hirdetjük Isten kegyelmét, a megtérés evangéliumát és az újrakezdés lehetőségét, amelyet mind egyéni, mind közösségi életünk erkölcsi megújulása egyetlen lehetőségének tekintünk.
Kijelentjük, hogy szilárdan hiszünk Istenben, aki az ő református egyházát dicsőségének, győzelmének és megváltó tettének színhelyévé tette, így az ő református magyar népét is; és azt a seregét soha el nem hagyja. Hiszünk abban, hogy a keresztyén Európa és a magyar nemzet jövendője az Isten kezében van, s ebben a kézben jó helyen van. Nem félünk és nem kételkedünk, ellenben hiszünk és bízunk abban, hogy az az Isten, aki annyi vészes helyzetből szabadított ki, szép és boldog jövendőt ad a keresztyénségnek, az európai embernek és magyar református egyházunknak. Addig is így imádkozunk a zsoltáríróval: "Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat…" (Zsolt. 126,4).
A Magyar Református Egyház 2016. május 22-én összegyűlt képviselői ezt az ünnepélyes nyilatkozatot, az ebben foglalt hitvallást, ígéretet és bizonyságtételt magukénak vallják és egyhangúan kijelentik, hogy azt elfogadják.
Népújság (Marosvásárhely)

Kettős könyvbemutató a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében
Transzszilván szemmel, összmagyar szívvel
Kettős könyvbemutató helyszíne volt csütörtök este a Bolyai téri unitárius templom tanácsterme: Szász István Tas Transzszilván szemmel, összmagyar szívvel című tanulmánykötetéé, valamint a Jancsó Benedek 160 című könyvé, amely a híres székely polihisztornak állít emléket.
A könyvet Jancsó András, a Jancsó Alapítvány volt kuratóriumi tagja ismertette. A rendezvény moderátora Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány kuratóriumi elnöke volt.
A Transzszilván szemmel, összmagyar szívvel című tanulmánykötet szerzője, Szász I. Tas Kolozsváron született, orvosi szakíró, közíró, szerkesztő, 1990-től közölt nemzet- és kisebbségpolitikai cikkeket, naplójegyzeteket. Családi emlékek és hiteles dokumentumok alapján megírta a szülei házában és anyagi támogatásával szerkesztett Hitel című folyóirat történetét.
A 320 oldalas kötet hat nagy fejezetre oszlik: 1. Románok és magyarok az ortodox törésvonal mentén, 2. Trianon csapdájában, 3. A felszámolt erdélyi autonómiáról, 4. Kolozsvári Hitel- szemle, 5. Vásárhelyi találkozó, 6. Magyarság, Európa. Önálló tanulmányok, de szervesen összekapcsolódnak, ezért is foglalta egy kötetbe őket a szerző.
Jancsó Benedek 160
Jancsó András dr. Jancsó Benedek gelencei születésű tudós tanár, irodalomtörténész, nyelvész tevékenységét méltatta röviden, akinek az életútját, a nemzet haladásáért és a székelységért végzett munkásságát több évtizedes elhallgatás után most kezdik újra megismerni és fölfedezni.
Jancsó Benedek a Székely Nemzeti Tanács egyik alapítója és elnöke volt, a nemzeti kultúra számos területén kiemelkedő alkotó; írt publicisztikát, tanulmányokat és történeti munkát, alapított és szerkesztett folyóiratot, ismerte az oktató-nevelő munka, valamint a népművelés elméletét és gyakorlatát, dolgozott az oktatásirányítás, a kultúrpolitika területén. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, a kisebbségpolitika és nemzetiségi ügyek elismert szakértőjének számított egész Európában.
Születésének 160. évfordulója alkalmából a Gelencei Polgármesteri Hivatal, a Jancsó Alapítvány, a Székely Nemzeti Múzeum, a Székely Nemzeti Tanács és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet közös szervezésében négynapos ünnepi megemlékezés-sorozatra került sor Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban.
A bemutató végén Jancsó András Dsida Jenő Siratóének Jancsó Benedek halálára című versét mondta el, majd a dedikálásra került sor.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ügyészség: Gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani a petárdákból
Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani azokból a petárdákból, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlettel vádolt székelyföldi vezetőinél találtak a nyomozók.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) múlt szerdán emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi, és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádiratot a Maszol.ro portál kérte ki az ügyészségtől, és tette közzé hétfőn. A több mint hetven oldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, melynek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén.
Szabadság (Kolozsvár)

Elhallgatott történelem: magyarok és németek szovjet fogságban 1944 és 1953 között
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében, 2016 májusa és 2017 februárja között, havonta egy előadásra kerül sor a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karán. A Magyarok szovjet fogságban 1944 és 1953 között című előadássorozat témája a második világháborút követően a Szovjetunióba hurcolt magyar civil lakosság sorsának bemutatása. A meghívott rangos külföldi és erdélyi magyar előadók a kényszermunkára hurcolt magyarok foglyul ejtéséről, a táborokba való kiszállítás körülményeiről, a lágerbeli életről és a fogságból való szabadulásról értekeznek nemcsak erdélyi, hanem egész Kárpát-medencei kitekintésben. A vetített képes előadások nyitottak, és a történész szakma képviselői, az egyetemi oktatók és hallgatók mellett az érdeklődő nagyközönség számára is lehetőséget teremtenek a téma részleteiben való megismerésére.
Emléktábla a kolozsvári magyarok elhurcolásának emlékére. Állíttatta: a Szovjet Elhurcolások Emlékbizottsága és a kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Püspökség 2014. október 14-én, készítette: Gergely Zoltán – Kolozsvár, Házsongárdi temető, Lutheránus sírkert.
A polgári lakosság tömeges foglyul ejtése a második világháború végén becslések szerint több mint 200 000 magyar embert érintett. Közülük mintegy 5000 főt éppen Kolozsvárról hurcoltak el a bevonuló Vörös Hadsereg egységei. Egész Erdélyből pedig legkevesebb 20 000 magyar civilt. A foglyok mintegy harmada pusztulhatott el a többéves fogságban. A szovjet fogság a kommunizmus évei alatt tabutémának számított. Ezért generációk nőttek fel úgy, hogy szinte semmit sem tudtak a magyar polgári lakosság jogtalan kényszermunkára hurcolásáról. Az előadássorozat elsődleges célja éppen ezért az, hogy a széles közvélemény előtt tegye ismertté a magyarok 1944–1945-ös Szovjetunióba hurcolásának történéseit, elősegítve ezáltal a kollektív emlékezet megerősítését.
Az előadássorozat nyitórendezvénye május 11-én zajlott. Dr. Szenkovics Dezső egyetemi adjunktus, kari főtitkár felvezető szavai után a népes hallgatóság egy perces néma csenddel emlékezett meg a szovjet elhurcolások több ezer erdélyi magyar és német áldozatáról. Ezt követően dr. Murádin János Kristóf egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának kancellárja tartott előadást a témában Emlékezet és megemlékezés. Erdélyi magyar civilek szovjet fogságban 1944 és 1953 között címmel, amelynek tömörített változatát alább közöljük.
Az 1944 őszi frontátvonulás mérhetetlen szenvedéseket hozott Erdély magyar és német lakosságára. A románok 1944. augusztus 23-i átállása a Szövetségesek oldalára, Moszkva szemében ellenségből hadviselő társsá változtatta Romániát. Így az országát felszabadító Vörös Hadsereg nyugat felé való előretörésében először nem az immár szövetséges román Ókirályságban, hanem Erdélyben lépett ellenséges területre. Itt, az Észak-Erdélyben talált nagyszámú magyar lakosságot, de a szász és sváb közösségeket is ellenségnek tekintette.
Ehhez nagyban hozzájárult a román politikai vezetés és hadsereg nagyarányú propagandája is, amely a szovjet csapatokkal karöltve Észak-Erdély mielőbbi visszafoglalására és annektálására törekedett. Nem csoda hát, hogy a sorozatos román feljelentések, a „magyar fasisztákról” Bukarestben összeállított listák hatására a Szovjetunióbeli rombolásokért amúgy is bosszút venni szándékozó Vörös Hadsereg az erdélyi magyarokon és németeken vett elégtételt.
A szovjet bosszú leglátványosabb eszköze a civilek nagyarányú foglyul ejtése volt. Ez két nagyobb hullámban ment végbe Erdélyben: először 1944 októberében, a frontátvonulást közvetlenül követően, magyar fiúkat és férfiakat hurcoltak el, majd néhány hónappal később, 1945 januárjában a bánsági, partiumi és erdélyi német polgári lakosságot deportálták.
A magyar civilek foglyul ejtése már az észak-erdélyi harcok kezdetén, 1944 szeptemberében megkezdődött. Mivel a fokozatosan kiürített Székelyföldön viszonylag gyorsan átvonultak a szovjet csapatok, a civilek soraiban csak szórványos elhurcolások történtek. Háromszéken és a Csíki-medencében kb. 3000 civil magyar fiút és férfit gyűjtöttek össze és hurcoltak el, mint hadifoglyot. Tovább haladva, a Maros völgyében újabb kb. 4000 magyar civil fiú és férfi esett szovjet fogságba, elsősorban a Szalárd térségében a Maros-áttörésnél, illetve Görgényüvegcsűrön vívott feltartóztató harcok következtében.
Az első, szervezett akció keretében végrehajtott masszív elhurcolások azonban nem itt, hanem a tordai csatát követően, Tordán és Kolozsváron következtek be. 1944. október 6-án Torda, majd október 11-én Kolozsvár is a nyugat felé előrenyomuló Vörös Hadsereg birtokába került. Az orosz katonák válogatás nélkül fogdosták össze az embereket. Csak Tordáról egyes források szerint több mint 700, a környékbeli falvakból pedig újabb több száz magyar fiút és férfit hurcoltak el. Kolozsváron 5000 civil magyar embert érintett ez az akció és a várost övező falvakból is újabb, majdnem 1000 magyar férfit hurcoltak el.
Ezt követően, a Szilágyságban és a Partium területén vívott sorozatos magyar–német halogató harcok utóhatásaként a Vörös Hadsereg folytatta a civilek foglyul ejtésének gyakorlatát. 1944. október második felében esetenkénti, razziaszerű foglyul ejtési akciókra került sor Zilah, Nagyvárad és Szatmárnémeti környékén. Becslések szerint e nagykiterjedésű területről, összességében 5-6000 magyar embert vihettek el.
MURÁDIN JÁNOS KRISTÓF
Szabadság (Kolozsvár)

Miriszló Gyöngyének újabb csillogása
Hangulatos vidéki rendezvény, külföldi meghívottakkal
A Fehér megyei Miriszlóról újabban önkéntelenül a néptánc jut eszünkbe és az a személy, akinek sikerült fellendítenie az itteni kulturális életet, ő pedig nem más, mint Szabó Csilla Erzsébet óvónő, aki ezúttal – egy kis kolozsvári segítséggel – május 18-án az első Miriszló Gyöngye Fesztivált szervezte meg.
„Kezdetben csak arra gondoltam, hogy meglepetést szerezzek néptánccsoportomnak, megalakulásunk negyedik évfordulóját ünnepeljük meg egy jó bulival, értem ezalatt a kultúrotthonban való fellépést és az azt követő táncházat. Mivel jó kapcsolatokat ápolunk Pillich Balázzsal, a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetőjével, szóba került, hogy a Tánc Világnapja alkalmából kézenfekvő egy fehéroroszországi profi néptánccsoport bemutatkozása is. Ha már így összejött minden, kiéleztem a dolgot és elhatároztam, hogy ez lesz az első Miriszló Gyöngye Fesztivál, melyet évente megrendezünk majd.”
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)

OTDK: 112-en mehetnek az ETDK-ról
A Babeş– Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében tartották meg vasárnap a XIX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia záróünnepségét.
A díjátadó gálát a BBTE Református Tanárképző Kar, Zenepedagógia szakos hallgatóinak kórusa nyitotta meg, ezt követően a Vates Quartet szórakoztatta a hallgatóságot, majd Soós Anna, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektorhelyettese mondott köszönetet a hallgatóknak, a felkészítő tanároknak, a KMDSZ csapatának és a BBTE-s kollégáinak a rendezvény megszervezéséért: „Holnaptól a következő évre kell készülni, hiszen egy hosszú idő munkája, hogy ilyen szép termést takaríthassunk be.”
A szervező intézmények részéről köszönetet mondott Szabó Árpád Töhötöm, egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet vezetője és Rés Konrád Gergely, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)

Megjelent a Magiszter tavaszi, megújított száma
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) szakmai-módszertani folyóiratának új száma küllemében és tartalmában is jelentősen megváltozott. A pedagógusolvasó egy gyakorlatiasabb, az iskola mai valódi gondjaihoz közelebb álló lapot tart a kezében. Ez nemcsak szövegére, rovataira, hanem képanyagára és ábráira is érvényes. Ettől a számtól kezdve szerkesztését a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Pszichológia és Neveléstudományi Kara Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete koordinálja.
A régi szerkesztőséget, Székely Győző főszerkesztőt a Portré rovatban Örömmel szolgált jövő címen Ozsváth Judit búcsúztatja. Fóris Ferenczi Rita, az új főszerkesztő olyan „fórum” megvalósítását tekinti elsődlegesnek, amely az oktatás széleskörű résztvevői számára, a tanerőktől a szülőkig a „dialóguselv” alapján osztja meg a tapasztalatokat az oktatás lényeges kérdéseiről. Ebből a célból bevezetőjében mind a kilenc rovat kapcsán ismerteti azokat az elképzeléseket, amelyeknek alapján a pedagógusírók tartalommal tölthetik meg a folyóirat oldalait. Például a Horizontok-ban többek között egyéni kutatási eredményeket jelentethetnek meg, míg a Módszertárban a gyakorlatban is bevált eredeti ötleteket és eszközöket mutathatnak be.
Az új főszerkesztő szeretné továbbá a „tartalmi integráción történő töprengést” a dialóguson át az „új teremtéséig” eljuttatni. A bevezető egy másik kiemelt gondolata: ismerjük, a „kell” pedagógiáját, ami helyett talán azt lehet könnyebben elmondani, hogy mi ne legyen és „erre egy mondat is elegendő: ne hagyjuk unatkozni a gyermeket”. Szép és ambíciós cél, amihez nagyon fontos ismerni a mai gyermeket, hogy tudjunk közeledni hozzá.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Terrorvád: utcára vonulnak az ifjúsági szervezetek
Három ifjúsági szervezet kezdeményezésére tüntetést szerveznek május 29-én Kézdivásárhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetőinek meghurcolása ellen tiltakozva.
A HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet képviselői hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatójukon leszögezték: az ügyészség Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztálya (DIICOT) által összeállított vádirat teljes mértékben valótlan állításokon alapul. „Ha hagyjuk, hogy közösségünk tagjait meghurcolják valós indokok nélkül, akkor visszatérünk a huszadik század sötétebb pillanatait idéző módszerekhez” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az EMI országos elnöke. Az ifjúsági szervezetek várnak minden erdélyit a kézdivásárhelyi tüntetésre, „hogy közösen fejezzék ki felháborodásukat, kiállva a meghurcolt fiatalok mellett”.
Amint arról beszámoltunk, a DIICOT múlt csütörtökön emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádirat olyan lehallgatott beszélgetések leiratát is közli, amelyekben a HVIM vezetői egy gázvezeték felrobbantásáról, illetve arról beszélnek, hogy orosz szervezetektől szeretnének támogatást szerezni a műveletekhez. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, ennek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM-et, valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenysége és jelképei tiltottak Románia területén. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)