Hárommillióan támogatják a melegházasság alkotmányos tiltását
A Koalíció a családért platformba tömörülő romániai civil szervezetek hétfőn a szenátus elé terjesztették a melegházasság tiltásáról szóló, hárommillió aláírással támogatott alkotmánymódosító javaslatot.
Az aláírásokat sorjázó íveket egy teherautóval szállították a parlamentbe. Miközben a hatályos alaptörvény házaspárok önkéntes elhatározásával alapított családról beszél, a polgári kezdeményezés szerint a házasság egy férfi és egy nő házasságán alapszik.
Mihai Gheorghiu, az ernyőszervezet képviselője közölte, hogy a kezdeményezést valamennyi romániai felekezet és valamennyi nemzetiség támogatásáról biztosította. A civil szervezetek tagjai cáfolták, hogy intoleránsak lennének, és közölték, hogy tiszteletben tartják bárkinek a szexuális irányultságát. Korábban Remus Cernea független parlamenti képviselő törvényjavaslatban kezdeményezte a homoszexuális és heteroszexuális párok élettársi kapcsolatának szabályozását, akciója azonban nem járt sikerrel.
Románia 2001-ben törölte a büntetőtörvénykönyvből azt a cikkelyt, amely öt évig terjedő börtönnel sújtotta a „nyilvánosság előtt mutatkozó, botrányt okozó homoszexuális kapcsolatokat". A polgári törvénykönyv a 2011-ben elfogadott változatában is tiltja az azonos neműek házasságát, és nem ismeri el a román vagy más állampolgárok külföldön kötött élettársi szerződéseit sem, függetlenül attól, hogy azokat azonos vagy különböző neműek kötötték.
Krónika (Kolozsvár)

Bemutatták Budapesten a Király Károlyról szóló kötetet
MTI - Megjelent Király Ibolya Emlék-repeszek című könyve testvéréről, Király Károly romániai magyar politikusról. A kötetet szombat délután mutatták be Budapesten, a Magyarság Házában.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kiemelte: Király Ibolya könyve segít megérteni, hogyan működött a Ceaușescu-rendszer, ez a ma már elképzelhetetlen világ, segít megérteni azt, „hogy mivel éltünk együtt, és min próbáltunk változtatni". Lezsák Sándor felidézte: számukra, akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején fedezték fel a Kárpát-medencét, „legendás név volt" Király Károlyé.
A politikust méltatva kitért arra, hogy nagycsaládból származott, fiatalkorában hatással voltak rá a baloldali eszmék. 1968-ban a Kovászna megyei párbizottság első titkára lett. Egyre feljebb került, de a „magyarság helyét keresve" a Ceaușescu-rendszerben, „egyszer csak rádöbbent, hogy cserbenhagyták". Ekkor, 1972-ben fordult szembe pártjával, és haragította magára a román pártvezetést. Ettől kezdve folyamatosan atrocitások érték, sőt, Ceaușescu meg is ölette volna, ha a pártvezetés nem tart a nyugati sajtótól.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a legfontosabb feladat, hogy „megbecsüljük azokat, akik a nemzetért mindig, mindenkor és minden körülmények között kiálltak". Ugyanakkor – követve az ő példájukat – ma is lépéseket kell tenni az Európában élő kisebbségekért. Rámutatott: a mai, 21. századi Európa lakosságának 85 százaléka tartozik többségi társadalomhoz, 10 százalék – közel 50 millió ember – él kisebbségben, és 5 százalék migráns, bevándorló. A hivatalos európai politika mégis szinte alig foglalkozik a lakossága 10 százalékát kitevő kisebbségben élőkkel.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) főigazgatója hangsúlyozta, hogy nem Király Károly az egyetlen, de biztosan a nagyon kevesek közül való, akik hatalmas elszántsággal képesek voltak ekkora fordulatra: Ceaușescu köreiből egyszer csak szembefordulni a rendszerrel. Hozzátette: nem egyszerűen politikai szembenállás miatt, hanem egy nemzet, a magyarság érdekében tette ezt. A Retörki főigazgatója kitért arra, hogy a kötet műfaja nehezen meghatározó, hiszen egyszerre tanulmány, memoár és dokumentumok gyűjteménye. „Éppen ezért a kötet egyszerre tudományos és életszerű" – tette hozzá.
Király Ilona arról beszélt, hogy könyvében folyamatosan csapong: hol zárójelben írja meg utólagos reflexióit vagy beolvas egy volt barátnak, akiről idő közben kiderült, hogy besúgó volt, vagy a naplójából idéz, vagy az előkerült dokumentumokat közli. Úgy fogalmazott: azoknak az „egyszerű, névtelen embereknek" ajánlja könyvét, akik abban a korban is kiálltak fivére mellett, „amikor az abszurd volt a normális". A kötet az Antológia Kiadó gondozásában jelent meg a Retörki Könyvek sorozat 15. tagjaként.
Király Károly 1930-ban született Dicsőszentmártonban, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968 és 1972 között az újonnan létrehozott Kovászna megyei párbizottság első titkára, megyei néptanács elnöke. 1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról. 1978 és 1990 között a meggyesfalvi konzervgyár igazgatója, ez idő alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceaușescunak címezve. 1989 december végétől 1990 májusáig a Nemzeti Megmentési Front marosvásárhelyi elnöke, 1990 májusától a román Szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakította a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját.
1991-ben a román parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vett részt az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától. 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint félmilliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)

Fókuszban a Partiumi Keresztény Egyetem
Az embernek emberré válása, akárcsak egy felsőoktatási intézménynek az egyetemmé válása – egy hosszú folyamat. Ez a folyamat van, akinél gyorsabb lejáratú, van, akinél hosszabb. Minden folyamatban vannak válságok és győzelmek. A PKE alig negyedszázados történetében sem alakult ez másképpen.
Tudjuk, hogy keresztény és magyar nyelvű egyetemként volt, van és továbbra is lesz küldetésünk a Partiumban, Erdélyben, a Kárpát-medencében. Nyugodt szívvel és biztos meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a PKE a krízis után a konszolidáció útján jár.
A 2016/2017-es tanévben több és széleskörű, strukturális átszervezés és átalakítás után, illetve egy teljesen új és korszerű épülettel gazdagodva folytatjuk hallgatóink képzését. Az alábbiakban pontos képet nyújtva tesszük közzé a felvételi időpontokat valamint azokat a szakokat, amelyek közül választhatnak az érdeklődők.
Alapképzések: • Német nyelv és irodalom: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Angol nyelv és irodalom: 24 tandíjmentes hely, 16 tandíjas hely; • Magyar nyelv és irodalom: 22 tandíjmentes hely, 13 tandíjas hely; • Szociális munka: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Szociológia: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Menedzsment: 30 tandíjmentes hely, 45 tandíjas hely; • Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatási egységek gazdaságtana: 30 tandíjmentes hely, 45 tandíjas hely; • Bank és pénzügyek: 25 tandíjmentes hely, 25 tandíjas hely; • Zenepedagógia: 10 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Képzőművészet/Grafika: 23 tandíjmentes hely, 12 tandíjas hely; • Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája: 20 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Teológia – szociális munka/Diakónia: 10 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Agrármérnök*: 40 tandíjmentes hely (a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának kihelyezett tagozata);
Beiratkozás a felvételire: 2016. július 11. – 20, hétköznapokon 9-15 óra között, szombaton: 9-13 óra között Felvételi vizsgák: 2016. július 21. – 22. Eredményhirdetés: 2016. július 22. – 23. Fellebbezés: 2016. július 25. Anyakönyvezés: 2016. július 22, 25, 26.
Mesteri képzések:
• Filozófia és művészet a nyilvános térben; • Többnyelvűség és multikulturalitás; • Európai szociálpolitikák; • Vallástudományok; • Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje; • Idegenforgalmi gazdálkodás; • Zeneművészet az audiovizuális kultúrában; • Vizuális kommunikáció;
Beiratkozás a felvételire: 2016. július 11. – 22, hétköznapokon 9-15 óra között, szombaton: 9-13 óra között Felvételi vizsgák: 2016. július 23.
Eredményhirdetés: 2016. július 23.
Anyakönyvezés: 2016. július 23, 25.
BŐVEBB INFORMÁCIÓK: TEL/FAX: 0259/418252, 0259/418244
A részletes egyetemi felvételi tájékoztató letölthető az egyetem honlapjáról: www.partium.ro
erdon.ro

A globális erők berendezkedése zajlik?
A román politikai elit egyre több hangadója tesz utalásokat arra, hogy idegen hatalmak harcának színterévé vált az ország. A többnyire áttételes célzások nem kívánják nevén nevezni az egymással mérkőző feleket, sőt kimondottan kerülik azok azonosítását, de a célzások egyre áttetszőbbek.
A politikai kommentátorok rögtön felneszeltek a dologra, s mára a sajtóban hasonlóan óvatos, korántsem szókimondó, de egyre sejtelmesebb megfogalmazások jelennek meg arról, hogy a valóban párját ritkító korrupcióellenes hadjáratnak is sok köze lehet hozzá. Ha mindezt ama összefüggésbe helyezzük, melyről korábban hírt adtak hazai és a nemzetközi források, hogy a Balkánon valóságos kémháború bontakozott ki a nagyhatalmak között, akkor előttünk áll egy meglehetősen összetett háttérsztori, mely indokát szolgáltatja a román politikai elit mai nyugtalanságának.
Úgy tűnik, e politikai osztály nem ok nélkül tart attól, hogy megtizedelése vagy éppen lecserélése van folyamatban, felváltása korábban létrejött vagy most alakuló érdekszövetségekkel, s ebben átfogó aktorokkal működnek együtt amazok belső ügynökei. Kommentátorok azt is megkockáztatják, hogy maguk a titkosszolgálatok is kettészakadtak volna. Nagyhatalmi érdekre vezetik vissza a hevességéből nem veszítő korrupcióellenes hadjáratot, melyet a közvélemény szükséges és üdvözlendő sebészeti műveletnek tart, elvégre ki tagadhatná, hogy Európa egyik e tekintetben legbetegebb társadalma százszorosan rászolgál e gyógyításra.
Igen ám, de aki saját nexusait látja felgöngyölítve, akinek saját érdekei sérülnek a korrupcióellenes ügyészség pergőtüzében, az, mint látjuk és halljuk egyre gyakrabban a tévében, és olvassuk a sajtóban: a „nemzeti érdekek” állítólagos sérelmét panaszolja fel. Hogy ebben nem lehet igaza, ha saját vétkei fedezésére szövetkezett a hasonszőrűekkel, az persze bizonyos, de a nemzeti-népi-kisállami érdekek és értékek újbóli meghatározásának szintén eljött az ideje, mert a globális pénzügyi tényezők, a nagyhatalmak, a nemzeti tőkét eltaposó multik nem válogatnak különösebben eszközeikben.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb hazug elméletekkel akarja igazolni magát a DIICOT!
Az ártatlanul meghurcolt székely fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán hat, illetve öt hónapja tartó felügyeleti fogva tartását akarja igazolni a nyomozóhatóság azokkal a hazugságokkal, amelyek szerint a mozgalom földgázvezetékeket akart robbantani, valamint olyan szélsőséges szervezetekkel tartott kapcsolatot, mint a baszk ETA, az ír IRA, valamint a „Románia számára ellenséges szervezetek”, mint például a Bolgár Nemzeti Mozgalom vagy a moldovai Nemzeti Demokrata Mozgalom. Mindezt a hatóságok által közzétett vádirat tartalmazza, amelyben egy lehallgatott beszélgetésből ollóztak össze néhány mondatot.
Mindezek tudatában a kérdés csak egy: hol vannak a bizonyítékok? Melyek azok a tárgyi bizonyítékok, amelyek igazolják a kapcsolatot az említett szélsőséges szervezetekkel, hol vannak azok az eszközök, amelyek bárminek a felrobbantására lettek volna alkalmasak? Esetleg a média és a SRI által kitalált petárdabomba? Ilyen létezik? Meséljenek róla!
Aljas módon a nyomozati fázis lezártával kezdődő első tárgyalás napján öntik a média vályújába ezt a moslékot, mert nem tudjuk másnak nevezni. Aljas módon a vádirat úgy készült el és volt továbbítva, hogy a pirotechnikai és informatikai vizsgálat eredményei nem voltak a vádlottak és védőügyvédek tudomására hozva. Sajnos, itt a bizonyítékokat a hatóságok gyártják, és egyes médiumok szeretettel teszik közzé, hogy növeljék az olvasói-nézői tábort.
Egy bizonyíték viszont van: Beke István és Szőcs Zoltán magyar emberek, ezért vannak bent. A többi bizonyíték arra van kitalálva, hogy a román hatóságok igazolni tudják súlyos jogsértéseiket, befolyásolják a bírókat, az embereket.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hírszolgálata
Közlemény
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ki a terrorista? Budaházy vagy Gergényi?
Közkeletű, tetszetős és a valóságot nagymértékben fedő megfogalmazás szerint a jogszabályok absztraktsága, általános megfogalmazásai és az egyes megítélendő cselekmények konkrétsága közötti űrt a bíró lelkiismeretének kell kitöltenie. A gond viszont az, hogy a magyar bírói kar elméleti felkészítését, szakmai szocializációját a Kádár-korban kinevelt oktatói gárda biztosította, így sok esetben nem az igazságosság érvényesül az ítéletekben, hanem egyfajta „balra torzult” világszemlélet. Az ügy kimenetele attól függ, hogy a bíró képes volt-e függetleníteni magát a bal-liberálisok által dominált oktatási rendszer negatív hatásától, vagy sem. Az abszurd bírói döntések hosszan sorolhatók, a saját borába saját lakásában saját fagyállót öntő borosgazda elítélésétől és igen súlyos büntetésétől el egészen egy jól körülhatárolható etnikum gyilkosságra vetemedő tagjainak enyhe büntetéséig.
Budaházy Györgyöt terrorizmussal vádolják. A terrorizmus büntetőjogi tényállása eléggé általános ahhoz, hogy olyan cselekményeket is bele lehessen szuszakolni, melyeknek a tényleges terrorizmushoz semmi közük. (A pontos idézet szétfeszítené e kis írás kereteit, akit a téma közelebbről érdekel, elolvashatja a tényállás hatályos megfogalmazását a buntetojog.info weboldalon.)
Budaházy György ikonikus alakja a gyurcsányista féltotalitárius rendszerrel szembeni nemzeti ellenállásnak. Nevéhez fűződik az Erzsébet hídi 2002-es blokád, a Szent Korona Rádióban saját nemzeti műsor szerkesztése, a 2006-os forradalmi mozgalom. Hogy a Magyarok Nyilai nevű szerveződéshez mennyi köze van, az vitatott, de tény az, hogy e szervezethez is mindössze néhány „Molotov-koktélos” támadás fűződik, melyek során senki nem sérült meg, valamint Csintalan Sándor megverése. Vagyis rongálás és testi sértés, amiért nem osztanak 10-20 évet, mint a terrorizmusért.
Ha Budaházy Györgyöt mégis elítélnék ezen vád alapján, amikor a szemeket kilövő, ártatlan emberek százait megkínzó, megalázó rendőrpribékek közül senkit nem küldtek börtönbe, az az újkori magyar demokrácia egyik legnagyobb szégyene lenne, s lényegében a rendszerváltás szimbolikus csődje.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Raffay Ernő előadása Nagyváradon
Raffay Ernő író, történész tart könyvbemutatóval egybekötött előadást május 26-án, csütörtökön 18 órától a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében, az Ezredévi emléktér / Libertatii u. 40. szám alatt. Bemutatásra kerül a szerző Politizáló szabadkőművesség című kötete. A belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várnak. A helyszínen a szerző egyéb kiadványai és a Kárpátia Stúdió más kiadványai is kedvezményesen megvásárolhatók.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Erdélyi Politikatudományi Konferencia a KAB-székházban
Május 19-én, csütörtökön zajlott le az Erdélyi Politikatudományi Konferencia (EPK) ötödik kiadása, amelynek délelőtti munkálataira a Kolozsvári Akadémiai Bizottság székházában került sor. A széles partnerségre épülő konferencia szervezői a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Politikatudományi Szakbizottsága, a Babeș‒ Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Intézetének Magyar Tagozata, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Természettudományi és Művészeti Kar, Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Szak, a POLITEIA‒Romániai Magyar Politikatudományi Társaság és tagozatunk diákszervezete a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT).
Az idei konferencia a migráció különböző aspektusainak körüljárását tűzte ki célul, azonban a nemzeti kisebbségek és demokrácia, illetve a magyar támogatáspolitika témákban is hangoztak el előadások. A délutáni diákszekció helyszínéül a Sapientia EMTE Óvári termét választottuk, ahol kilenc diák mutatta be dolgozatát.
kab.ro

Romániai magyar tudományosság 2002-2013 között c. kötet szakmai vitáját tartotta a KAB Közgazdaságtudományi Szakbizottsága
Romániai magyar tudományosság 2002-2013 között c. kötet szakmai vitáját tartotta a KAB Közgazdaságtudományi Szakbizottsága. A tanulmány szerzői mellett a vitán részt vettek egyetemi oktatók, illetve meghívott vendégként Dr. Demeter Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
A szakmai vita első felében a tanulmány szerzőinek képviseletében dr. Szász Levente mutatta be a tavalyi évben megjelent tanulmány eredményeit. Ennek kapcsán rámutatott egyrészt a szakterületet jellemző gazdag intézményrendszerre és az egyes intézményeken belül hangsúlyosabban művelt részterületekre, másrészt pedig az oktatók és kutatók intézmények közötti szétdarabolódására. A kapcsolatok erősítése kihívást jelent a következő időszak viszonylatában, amiben a KAB intézményi szerepet tölthet be. Ezek mellett a bemutató kitért arra is, hogy a helyi szinten elismert folyóiratok valódi nemzetközi láthatóság nélkül működnek ennek megváltozása újabb kihívás elé állítja a szakma gyakorlóit, annál is inkább mivel az elemzett időszak tekintetében szinte kivétel nélkül a gazdasági módszertan területén jelentek meg nemzetközileg magas szinten jegyzett publikációk.
A szakmai vita során dr. Demeter Krisztina rámutatott arra, hogy a problémák egy része nem tekinthető romániai sajátosságnak. Az oktatói és kutatói szétdaraboltság a néhány kezdeményezés ellenére Magyarországra is jellemző, akár intézmények között, akár intézményen belül vizsgáljuk a problémát. Részletesebben fejtette ki a Budapesti Corvinus Egyetem példáját az intézményen belül együttműködés előségítésére. Ennek intézményesített kerete a Kutatási Bizottság, amely „felülről” működő folyamatszervezés mellett az „alulról” jövő kezdeményezéseket is figyelembe veszi. A Bizottság kutatási célokra pénzügyi forrásokat pályáztat illetve keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén a kutatók legkülönfélébb problémáinak megoldásában tud segítséget nyújtani (pl. az elkészült idegen nyelvű publikációk magas szintű nyelvi lektorálása).
A szakmai vita utolsó részében a résztvevők további kérdéseket vetettek fel a meghívott személynek a tudományszervezésre, valamint a tudományos és oktatási tevékenység összefonódására voantkozóan. Meghívottunk megosztotta ebbéli tapasztalatait, ezáltal is kijelölve egy-két lehetséges útvonalat, irányt, de néhány mindennapi gyakorlatot is, amely alkalmazható lehet az erdélyi magyar gazdaságtudományi tevékenység fejlődésének előmozdítása érdekében.
kab.ro

Zagyva: A terrorvád soviniszta, magyarellenes blöff
„Meggyőződésünk, hogy tagjainkat koncepciós eljárás keretében tartják fogva, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a román állam az előzetes letartóztatást több ízben saját törvényeit is áthágva hosszabbította meg, illetve hogy semmilyen konkrét bizonyítékot nem hoztak nyilvánosságra” – közölte hétfőn megjelent, a vármegyések állítólagos romániai gázvezeték-robbantási terveiről, illetve az azok nyomán indult hatósági eljárásról szóló cikkünkre reagálva a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két társelnöke, Zagyva György Gyula és Barcsa-Turner Gábor.
Szerintük írásunk „a román állam korántsem független, magyarellenes politika által meghatározott nyomozóhatóságának” adott hitelt. Azt írták: a hatóságok semmilyen bizonyítékot nem tudtak felmutatni arra vonatkozóan, hogy a HVIM székelyföldi tagjai – lehallgatott telefonbeszélgetéseik alapján – egy gázvezetéket akartak volna felrobbantani. A tűzszerészeti vizsgálat szerint a lefoglalt petárda nem alkalmas robbantásra, az egész ügyet megalapozó beszélgetések pedig nem úgy, nem olyan környezetben és tartalommal hangzottak el, ahogy a nyomozóhatóság tálalja. A HVIM álláspontja szerint Szőcs Zoltán és Beke István ügye a román választások előtti soviniszta, magyarellenes hangulatkeltés része. A közleményben azt is hangsúlyozzák, hogy Zagyva 2014 óta nem parlamenti képviselő, így nem a Jobbik politikusa. Azt viszont nem cáfolták, hogy jogi és kommunikációs tanácsokkal látta el az erdélyi HVIM-eseket.
Zagyváék szerint a román hatóságok már tavaly decemberben szivárogtattak a médiának részleteket, ám „azok is blöffnek bizonyultak”, mivel sem előzetesen, sem a tárgyalásokon nem mutattak be hangfelvételeket, „mert azok nem léteznek”.
A bukaresti tudósítónk által ismertetett vádirat szerint a két magyart merényletkísérlettel, illetve merényletre történő felbujtással vádolják. Az ügyészség arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat.
Lapunk kíváncsi volt a szervezetet alapító Toroczkai László véleményére is, aki vasárnap időt kért a tájékozódásra, ám Ásotthalom – a Jobbik alelnöki posztjára esélyes – polgármesterét tegnap nem sikerült elérnünk.

Népszabadság

Programsorozattal készül a Magyarság Háza a nemzeti összetartozás hetére
Egész hetes programsorozattal készül a Magyarság Háza Budapesten június 4-e, a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Magyarországi és határon túli együttesek, fellépők szerepelnek idén is a programokban, többek között a magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház.
Hétfőn A megmaradás útjai címmel kezdődik konferencia, kedden pódiumbeszélgetés lesz, melyen a határon túli magyarok képviselőivel találkoznak magyar politikusok, szerdán kultúráról, irodalomról, zenéről társalognak a színpadon, csütörtökön szabadtéri koncert lesz, szombaton az egész nap a néptáncé, moldvai és gyimesi táncokat lehet tanulni. Szombat este gálaműsor zárja a rendezvényt. A szervezők több ezer látogatót várnak a nemzeti összetartozás hetére. (MTI)
pannonrtv.com

Felmérés: tíz megkérdezettből nyolc orvostanhallgató tüntetne a magyar tagozatért
A diákság mintegy nyolcvan százaléka egyetért, sőt maga is vállalná a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyarellenes intézkedései elleni tiltakozás utcai módozatát – derül ki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) felméréséből. A kérdőívezés azok után készült, hogy az egyetem és a diákszervezet vezetői közül többen is megkérdőjelezték a szervezet tevékenységének hasznát.
Kérdőíveivel egy hét alatt csaknem félezer támogató aláírást gyűjtött össze a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, hogy bebizonyítsa: az egyetemi hallgatók bíznak az érdekvédelmi szervezetben, és egyetértenek annak tiltakozó akcióival, hisz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) nem jó irányba halad a magyar oktatás sorsa.
Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető elnöke szerint a tizenöt kérdést tartalmazó ívek által megszólaltatott diákok mintegy 80 százaléka maga is bekapcsolódna a tüntetésbe. „Tíz megkérdezettből nyolc egyetemista vállalja, hogyha a MOGYE vezetősége nem hagy fel a magyar tagozat következetes visszaszorítási akcióival, és nem hajlandó tiszteletben tartani a tanügyi törvény előírásait, október elsején egy tiltakozó felvonulással és egyhetes ülősztrájkkal kezdi a következő tanévet” – nyilatkozta lapunknak Ádám, aki társaival együtt június 3-ig az egyetemmel szembeni járdán tüntet.
Az RMOGYKE vezetője szerint egy ilyen tömeges akció lényegében a folytatása lenne annak, amit 1990 elején az akkori diákság kezdeményezett. Ádám Valérián emlékeztetett, hogy huszonhat évvel ezelőtt azok a hallgatók is rendkívül bátrak voltak, akik ma az egyetem tanáraiként lebeszélik a magyar hallgatókat az RMOGYKE által szervezett nyilvános tiltakozásról és megpróbálják elhitetni a fiatalokkal, hogy nem is olyan rossz a helyzetük.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Magyarsülyében állítana kopjafákat Bandi Árpád Bolyai-kutató
Bandi Árpád nyugalmazott matematikatanár folyamatosan tevékenykedik: új Bolyai-emlékhelyeket tervez megjelölni táblákkal és kopjafákkal. Ezúttal Magyarsülyébe állít fel két kopjafát Pávai V. Miklósnak és Pávai Istvánnak.
A kilencvenet meghaladott – jó egészségnek és erőnlétnek örvendő – nyugalmazott tanár eddigi Bolyai-kutatásai eredményeit emléktáblák, kopjafák sokasága jelzi. Legutóbb a marosvásárhelyi Sapientia EMTE előtt avattak fel öt, a Bolyaiak női ági felmenőinek szentelt kopjafát és Bolyai János mellszobrát. Azt, hogy a domáldi domb tetején levő Benkő Zsuzsanna-kopjafa (János édesanyja, Farkas felesége volt) körüli kis kerítés felújításánál ő maga is aktívan részt vett.
Bandi Árpád a még fellelhető dokumentumokat, családhoz tartozó, kapcsolható tárgyakat kutatja. Fényképet készített a magyarsülyei haranglábas templomról, ahol Farkas anyai nagyapját, Pávai V. Miklóst keresztelték, a család egyik „ősi fészkében”, Apanagyfaluban, az anyai nagyanya őseinek falujában, a szintén haranglábas templomról készített fotókat, ahol Bolyai János mellszobra áll, Magyarherepén a már omladozó református templomról, ahol Pávai Miklóst 1797. március 21-én eltemették.
A Sapientia udvarán történt avatás után máris új célpontot tűzött ki maga elé. A Fehér megyei Magyarsülye kis temploma mellett két kopjafát fog felállítani minden valószínűség szerint a jövő tanév kezdetekor.
A kopjafák székely faragómesterek jóvoltából elkészültek, el a rájuk helyezendő táblák is, csak a felállítás költségei körül merültek fel anyagi gondok, amelyekről a nyugalmazott tanár így beszélt: „Megpróbáltam a Református Kollégium jogutódja, a Bolyai gimnázium oktatóitól segítséget kérni. Nem zárkóztak el, de nem is erőltették meg magukat, alig gyűlt valami pénz, ezért kellett a gyulakutai tanítványaimhoz fordulni. Az ő segítségükkel sikerül a kopjafákat és a táblákat elhelyezni. Amit furcsállok – az egyik kopjafát annak a Bolyai-elődnek, Pávai Vajna Eleknek állítjuk, aki geológus volt, s a teljes kőzetgyűjteményét a Református Kollégiumra hagyta. A gyűjtemény jól fogott és bizonyára jól fog most is, de az adományozóra való kopjafás-megemlékezés már nem fér bele az adományt kapó utódiskola költségvetési keretébe” – mondta Bandi Árpád.
Pávai Vajna Elek és Pávai Vajna Ferenc geológusok, akiknek a dédnagyapjaik testvérek voltak, Magyarsülyén születtek. A matematikatanár egy előadása után egy volt tanítványa, aki a Zabolához tartozó pávai iskolában fizikatanár, elégedetlenkedett, amiért nem beszélt Pávai Vajna Krisztináról. Akkor határozta el, hogy kutatni fogja a Bolyaiak női felmenőit. Mint sokan mások, ő is Páván kezdte. Segítségére sietett Juhász Zoltán pávai református lelkész. A falu idősebb embereivel beszélt, nyomokat keresett az Árpád-kori templomban, temetőben, anyakönyvekben, kevés sikerrel. Így jutott el Páváról a Fehér megyei településekre. Bolyai Gergely kézirataiból Rónay Elemér írása szerint Pávai Vajna Krisztinának az édesanyja szentkápolnai Kakutsi Klára, apja pedig Pávay Vajna Miklós volt és Domáldon laktak.
Összegezve a Bolyaiak női felmenőit, Bandi Árpád szerint így alakult a család története: Bolyai Farkas édesanyja pávai Vajna Krisztina, Krisztinának az édesanyja felsőkápolnai Kakutsi Klára (Farkas nagyanyja). Klárának az édesanyja Földvári Erzsébet (Farkas dédnagyanyja) Erzsébetnek az édesanyja egy Apafi lány (Farkas üknagyanyja).
A két kopjafa felirata: „Magyarsülyei Pávai V. Miklós Bolyai Farkas matematikus és Pávai Vajna Elek geológus emlékére állította e kopjafát Bandi Árpád Bolyai-kutató és gyulakutai tanítványai, 2016”. A másik felirata: „Magyarsülyei Pávai István Bolyai János matematikus és Pávai Vajna Ferenc geológus üknagyapja emlékére állítja e kopjafát az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár”.
Bakó Zoltán |
Székelyhon.ro

Maroshévízen magyarként – örömök és nehézségek
Maroshévíz lakosságának húsz százaléka ünnepelt az elmúlt héten. Az iskola, az egyház, a civil szervezetek rendezvényeit a néptáncosok előadása és a lakoma koronázta meg vasárnap. A helybéliek meséltek arról is, mitől nehéz a városban magyarnak lenni.
Együttműködéssel jött létre az ötödik Maroshévízi Magyar Művelődési Napok rendezvénysorozat: iskola, egyházak és civil szervezetek lettek partnerek, hogy szerdától vasárnapig váltsák egymást a település magyar kisebbségének szóló programok.
Ökumenikus istentisztelet képezte a rendezvénynyitót szerdán, melyet a Sófár zenekar koncertje tett kerekké, este pedig a Bagossy Brothers Company koncertezett a művelődési házban. A kultúra napjaként tartották számon a csütörtököt, amikor Moliére A nők iskolája című komédiáját nézhette meg a közönség a marosvásárhelyi Spektrum Színháztársulat előadásában.
Kemény János Iskolanap következett, pénteken már reggeltől ünnepeltek a magyar tanodában. Urmánczy Nándor Emléknap volt szombaton, kilencedik alkalommal, amely ökumenikus istentisztelettel kezdődött, a névadó szobrának megkoszorúzásával folytatódott Urmánczy Nándor unokája, Gortvay István, Zsigmond Barna Pál főkonzul és Lukács Bence Ákos konzul, Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese, Kincses Előd jogász jelenlétében. Délben a római katolikus közösségi ház nagytermében kerül sor az Urmánczy Nándor-díj átadására.
„Az idei kitüntetett Ugron Gáspár Gábor lett. Azért esett választásunk a Rákóczi Szövetség elnökhelyettesére, mert a a szervezet sok, szórványban élő diáknak segít abban, hogy ingyenes kiránduláson vehessen részt, és ez alól a maroshévíziek sem kivételek” – fogalmazott az Urmánczy Nándor Egyesület elnöke, Czirják Károly. Hagyományőrző nappal zárul a rendezvénysorozat az Urmánczy-strandnál, a szervezők által vásárolt alapanyagokat a főzést vállaló csoportok pótolták meg még fűszerekkel, különlegességekkel, hogy igazi ínyencségek szülessenek.
A „kerti parti” alkalmas volt arra, hogy örömök és nehézségek egyaránt szóba kerüljenek. Főzés közben nem csak az erdei zsálya felhasználásának titkát leshettük el, hanem a miért jó és miért nehéz Hévízen magyarnak lenni kérdésre is választ kaptunk. Éva asszony egy baráti társasággal együtt készítette az eleséget, mint mondta, az összetartás mindennek a kulcsa. Együtt ünnepelnek, együtt kirándulnak, ez ad erőt. Igényelnék a magyar rendezvényeket, a színházi előadásokat is, de mivel kevesen vannak, a társulatok csak ritkán látogatnak hozzájuk. Aggasztja, hogy kiöregedőben a magyarság, kevés az utánpótlás. Arra viszont büszke, hogy unokái, bár vegyes házasságban születtek, egyelőre magyarul fognak tanulni. Reméli, ez később sem változik meg.
A gyergyószentmiklósi Jákó Józseffel is találkoztunk a forgatagban. Ő a borszéki néptáncosokat szállította a fellépésre. Feleségével ketten indították be a maroshévízi napközit akkor, amikor rádöbbentek, hogy a magyar óvoda nem tudja kiszolgálni az igényeket, sok magyar szülő román óvodába íratta gyerekét. Szerinte az összefogás mentheti meg a hévízi magyarságot a fogyatkozástól. Szerinte ha a gyereket nem taníttatják anyanyelvén, vagy más városba küldik iskolába elvesz a jövő reménye.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Minden korosztálynak szól a Magyarság Háza programsorozata, a nemzeti összetartozás hete
Minden korosztálynak szól a Magyarság Háza programsorozata, a május 30-tól június 4-éig tartó nemzeti összetartozás hete - mondta Csibi Krisztina, az intézmény igazgatója kedden reggel az M1 aktuális csatornán.
"Nemcsak az idősebbeket, hanem a fiatalokat is megpróbáljuk megmozdítani az idei rendezvénnyel, mely egész hetes programsorozattá bővült, nemcsak a Magyarság Házát töltjük meg programokkal, de a Szentháromság teret is birtokba vehetjük" - hangsúlyozta Csibi Krisztina.
A fiatalokat egyébként a Magyarság Háza egész évben várja, különösen sikeres a diákok körében a Mi, magyarok című kiállítás, naponta százával jönnek, eddig több mint 20 ezren látogatták meg - emlékeztetett az igazgató.
Magyarországi és határon túli együttesek, fellépők szerepelnek idén is a programokban: itt lesz többek között a kassai Thália Színház és a magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház.
Hétfőn A megmaradás útjai címmel kezdődik konferencia, kedden pódiumbeszélgetés lesz, melyen a határon túli magyarok képviselőivel találkoznak magyar politikusok, szerdán kultúráról, irodalomról, zenéről társalognak a színpadon, csütörtökön szabadtéri koncert lesz, a szombaton az egész nap a néptáncé, moldvai és gyimesi táncokat lehet tanulni.
Szombat este gálaműsor zárja a rendezvényt, fellép többek között a Kikelet együttes Felvidékről, a Borzsavári zenekar Kárpátaljáról, Szvorák Katalin és Petrás Mária, a műsort Berecz István szerkeszti és vezeti - ismertette Csibi Krisztina, aki idén is több ezer látogatót vár a nemzeti összetartozás hetére.
MTI

Okostáblán a világ (Digitális tanórák a Székely Mikó Kollégiumban)
Iszapvulkánok három dimenzióban, Árpád-kori falu élete néhány perces filmen, művészettörténeti ismeretek évszázados ugrásokkal, tanteremben elvégezhetetlen, de a kémiai és fizikai folyamatok megértését segítő kísérletek láttatása hangosfilm segítségével, interaktív nyelvi játékok és irodalmi barkochbák – csupán néhány felhasználási lehetőség, amit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium okostábláin mutattak be tegnap a sajtó képviselőinek részvételével tartott rendhagyó iskolalátogatáson.
A történet a tavalyelőtti Szent György Napokon kezdődött, amikor a szegedi mozaWeb online platform megalkotói Bihari Béla sepsiszentgyörgyi informatikai szakember és az IT-klaszter közreműködésével tájékoztatót tartottak a háromszéki megyeközpontban az általuk kidolgozott komplex prezentációs oktatási programról és a hozzá tartozó digitális tankönyvekről. A Székely Mikó Kollégium azonnal felismerte a program adta lehetőséget a tananyag sokoldalú, képpel és hanggal illusztrált bemutatására, a helyi önkormányzat pedig 165 ezer lejjel támogatta a hét okostábla beszerzését. Az iskola a budapesti miniszterelnöki hivatal nemzetpolitikáért felelős államtitkárságához fordult a program elindítása érdekében, és a 4,6 millió forintos támogatással Erdélyben elsőként vezette be a mozaBook tankönyvek és okostáblák használatát az oktatásban. A közel négyezer digitális tankönyv kivetíthető, a számítógéphez csatlakoztatható fülek révén különböző programok indíthatóak el általa, a mozaWeb pedig lehetővé teszi, hogy a tanár feladatsorokat, sajátos munkafüzeteket állítson otthon össze, amelyekhez a diákok otthon is hozzáférhetnek.
Kondor Ágota iskolaigazgató szerint, mivel a diákoknak nagy a vizuális éhsége, a digitális csatornán könnyen megszólíthatóak, ezért eredményes a mozaWeb használata. Antal Árpád polgármester úttörő lépésnek tartja a Székely Mikó Kollégium okostáblás óráit, a tegnapi iskolalátogatáson azt mondta: fontos, hogy magyarok vagyunk és szeretjük a szülőföldünket, de az is fontos, hogy versenyképesek legyünk itthon és egész Európában. A Székely Mikó Kollégiumért Alapítvány nevében Keresztes László gratulált a megvalósításhoz.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aki erdélyi maradt (Korniss Péter fotókiállítása)
Nincs Korniss Péternél fontosabb magyar, erdélyi fotográfus – hangsúlyozta tegnap este a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban Damokos Csaba képzőművész. Korniss Péter fekete-fehér fotóit a Kárpát-medence falvaiban készítette, tárlatán látható képei 1967-től kezdődően negyven évet pásztáznak, és a paraszti világot, annak változásait tükrözik.
Két éve látta Korniss Péter fotókiállítását Csíkszeredában, és akkor határozta el, hogy képeit Sepsiszentgyörgyön is be kell mutatni, mert úgy érezte, itt a helye – magyarázta Damokos Csaba. Korniss Péter munkássága beleillik a nagy magyar fotográfusok sorába, néhányuk – Brassai, Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László és Szipál Márton – fényképeit a megyeszékhelyen is látni lehetett. Antal Árpád polgármester is köszöntötte a fotóst, mondván, örülünk, hogy megmaradt erdélyi embernek (Korniss Péter ugyanis Kolozsváron született 1937-ben, de családjával 1949-ben Budapestre költözött, azóta ott él, szerk. megj.) A polgármester azt is megjegyezte, kulturális vonatkozásban Sepsiszentgyörgy összerdélyi feladatokat is átvállalt, s az az idő és energia, amit arra fordítottak, hogy a város felkerüljön Európa kulturális térképére, nem volt hiábavaló. Tóth Gödri Iringó művészettörténész Korniss Péter alkotásairól szólt, kiemelve, nagy magyar fényképészekről nemcsak múlt időben, hanem jelen időben is beszélhetünk, Korniss Péter pedig egyik közülük. Sajtófotói után ismerkedett meg az archaikus világot, népi életet bemutató fotóival, melyek már a hetvenes években világszínvonalat képviseltek. Korniss Péter nem egyszerűen megörökít, fényképei élnek és mesélnek, történetet mondanak, kíváncsivá teszik a nézőt, aki arra gondol, vajon mi történhetett a képeken látható emberekkel? Az is érződik ugyanakkor – magyarázta Tóth Gödri Iringó –, hogy fotóinak szereplői a fotós régi ismerősei, az embereket családtagként közelíti meg, betekintve világukba.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eljárás Tăriceanu ellen
Bűnvádi eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök, volt kormányfő ellen, akit hamis tanúzással és bűnpártolással gyanúsítanak egy ingatlanrestitúcióval kapcsolatos korrupciós ügyben – közölte tegnap a vádhatóság.
Tăriceanut tanúként hallgatta ki áprilisban a brassói ügyészség két, Bukarest közelében fekvő, államosított telek feltehetően illegális visszaszolgáltatásának ügyében. Ez múlt héten jutott a vádemelés szakaszába. A nyomozók szerint a házelnök eskü alatt, a valóságtól eltérően azt állította: nem tudott a korrupciós ügy részleteiről, és nincs közeli kapcsolatban a vádlottakkal. Az ügyészek azt állítják, Tăriceanu hazudott, amikor azt mondta: nem tudott arról, hogy a vádlottak – köztük Tal Silberstein, Tăriceanu volt tanácsadója, és Dan Andronic befolyásos lapigazgató – megvásárolták Paul hercegtől (a királyi család egyik el nem ismert sarjától) a szóban forgó telkek tulajdonjogát, vagy amikor azt mondta, nem beszélgetett egy másik vádlottal, Remus Truicával a fizetendő közjegyzői illetékekről. A vádhatóság szerint a szenátus elnökének az a kijelentése sem igaz, hogy nem mutatta be Silbersteint más politikusoknak.
A korrupcióellenes ügyészség vádirata szerint 2006 és 2013 között egy román és izraeli elkövetőkből álló bűnszövetkezet jogtalanul szerezte meg a snagovi erdő egy részét és a băneasai királyi farmot (növénytani kutatóállomást), több mint 145 millió eurós kárt okozva ezáltal a román államnak. Az ingatlanokat állítólag jogosulatlanul követelte vissza Paul herceg, majd miután négy évig nem kapott választ, az ügyészség szerint felbérelte Remus Truică üzletembert, Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök tanácsadóját, hogy szerezze vissza azokat. Az ügyészek szerint az ügyben megvádolt üzletemberek pénzt adtak a restitúciós hatóság tagjainak megvesztegetésére azért, hogy Paul javára döntsenek, a herceg pedig cserében kifizette nekik a visszakövetelt ingatlanok értékének 50–80 százalékát. Az ügyben többek között Benjamin Steinmetz üzletember ellen, valamint két izraeli politikai tanácsadó és üzletember, Tal Silbertsein és Shimon Sheves – az 1995-ben meggyilkolt Jichák Rabin volt izraeli miniszterelnök egykori kabinetfőnöke – ellen is vádat emeltek. Tăriceanu tegnapi közleményében egy elhallgattatását, megfélemlítését célzó hatósági visszaélés áldozatának tartja magát, és azt írja, nem mond le hivataláról. Szerinte a jogállamiságot és demokráciát védelmező, „kényelmetlen” politikusként az elnöki hivatalnak áll útjában, ezért indítottak eljárást ellene.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régiók zarándoklata kicsi pünkösdre
Nemcsak a helybelieket, hanem a szomszédos településekről, a távolabbi kisrégiókból érkezőket, az országban és külföldön élő alsórákosiakat, a magyarországi testvértelepülések – Zugló és a Békés megyei Gádoros – hivatalos küldöttségeinek tagjait is köszöntötte a református templomban tiszteletes Csákány Antal alsórákosi lelkipásztor azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a jobbágyfelszabadítás 168. évfordulójára, a szabadság napjára, a helyiek nyelvén a kicsi pünkösdre emlékeztek.
Visszalapozó Bizonyára kevesebb írott dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként jutott tudomására Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonba, június 20-án az Erdővidékkel szomszédos Alsórákosra érkezett meg az örömhír. Háromszék számon tartja a csernátoni eseményt, de Alsórákos magyarsága ünnepet is ül emlékére, s ezt nevezik ők a szabadság napjának, kicsi pünkösdnek. Idén is méltó módon ünnepelt a Brassó megyei település. Nem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a Sükösd– Bethlen-várkastély falainak árnyékában már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák, sőt, reggelesen bárki megtekinthette a rákosi várplaccon azt a szabadtéri megszemélyesített játékot, amelyen a szabadságnapi eseményeket jelenítette meg a helybeli színjátszó kör Vetési Nándor zenetanár rendezésében.
Alsórákoson a jobbágyság felszabadításának napját mindig megtartják a pünkösd utáni hét hétfőjén, s ezt tették a diktatúra évtizedeiben is. A bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt eljutott Erdélybe, s ez váltotta ki, fokozta a határőri szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A végekre azonban lassabban jutott el a hír, több helyen titokban tartották a földbirtokok uraságai. A főnemesség vagyonharácsolása anyagilag érintette a népet, s emiatt a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait – írja Egyed Ákos történész. A szabad parasztok jobbágysorsba való döntése nagyon régi jelenség, a föld kisajátítása révén ugyanis személyes függésbe kerültek. Lazább volt a szabad jobbágy függése, mint a jórészt rabszolgákból lett örökös jobbágyé. A szabad jobbágynak sem volt földje, s a földesúr joghatósága alá tartozott. Földet, jobbágytelket kapott urától, s azért úrbért fizetett terményben vagy pénzben, tehát robottal tartozott. Az úrbér eltörlését hozták meg az 1848. március 15-ét követő események. A Habsburg-abszolutizmus kénytelen volt elismerni a jobbágyság eltörlését.
Mi is történt a Tepő-hegy alatt?
Áldott emlékezetű dr. Imreh Barna (1908–1982) volt alsórákosi református lelkipásztor sorait idézzük a még mindig kéziratban heverő alsórákosi falumonográfiájából. A szép, tavaszból nyárba hajló hétfőn jó hírre ébredt Alsórákos jobbágy- és zsellérrendű népe. „Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából. Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többé tized- és robotkötelezettség. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve, egy emberként indul a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába. Mindenki: magyarok, a mátéfalvi románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Szerszámaikat a templom előtti szádogfának támasztották, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet kicsi pünkösdnek nevezte el, mert úgymond ekkor töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után az öreg fa alatt, fedetlen fővel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelező erővel, hogy ezt a napot, a szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint szabadság napját, minden évben megünneplik!”
Háromszéken Csernátonba 1848 áprilisában vitte a robot megszűnésének hírét uzoni Pünkösdi Gergely határőrtiszt, aki a katonarendűek és a jobbágyok jelenlétében hirdette ki. Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartottak székgyűlést, amelyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek. Elhatározták a határőr-katonaság kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést. A fejlemények a május 30-án tartott népgyűlésen tetőztek, amikor Végh Ábrahám százados Csernátonban 257 nemzetőrt toborzott, hogy ellenállhasson a mozgalomnak. Még ma is ismert a nép körében – tájékoztatott Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus – az „egrecírplacc”, ahol gyakorlatoztak.
A főnemesség vagyonharácsolása tűrhetetlenné vált, s a pórnép megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vert a nép, és kezdték visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván és Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtották a marhacsordát. Határőri mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdőt foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró telkét. A katonaság mozgalmai egyfajta jobbágymegmozdulásokká alakultak. A nemesség védekezésképpen nemzetőrséget szervezett. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, és ingerelte az úrbéreseket. Torján a dühöngő katonaság agyonveréssel fenyegette a jobbágyokat. A zsellérek lakta Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztásáról, felparcellázták az irtványföldeket. Az alsórákosi Bethlen família sem képezhetett kivételt, de hogy magatartásáról maradtak-e fenn bizonyítékok, arról nincsen tudomásunk.
Protestáns zarándoklattá vált a kicsi pünkösd
Aki szabadnak hiszi magát, és mégsem az, nem más, mint a tudatlan szabadság áldozata. Goethe-idézettel kezdte ünnepi igemagyarázatát Csákány Antal zabolai származású lelkipásztor. Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (5:13–15) alapján értelmezte a szabadság fogalmát. „Egyféleképpen hasonlóak vagyunk mi is a rabszolgákhoz – mondta –, igazi szabadságra van szükségünk, isteni szabadságra. Minél jobban akarjuk a teljes szabadságot, annál inkább belegabalyodunk abba, akárcsak a pók hálójába az áldozat. A szabadsággal ugyanis tudni kell élni. Nem elég ünnepelni, a jézusi szabadság alapján kell élnünk, mérhetetlen összefogásban, egymással szembeni szeretetben.”
Az ünnepelt eseményhez igazodott a gazdag templomi műsor. A helybeli református vegyes kar a Szózattal nyitott, a gyerek- és ifjúsági kórus a kicsi pünkösdről született számot adta elő, vezényelt Vetési Nándor zenetanár. Gáspár Gizella helybeli óvónő kis ovisai – az aranytartalék – a messzi időbe viszik majd előre a betanult negyvennyolcas és Kossuth-nótákat – szentül hitte a hallgatóság. Pál Balázs elemista kisfiú nagy átéléssel énekelte a székely himnuszt. Az ünnepség immár hagyományos résztvevőjeként lépett fel a baróti Zathureczky-kórus és a Csíkszeredában tanuló moldvai csángók furulyával kísért dalcsoportja az általuk csángó himnusznak nevezett énekkel és csángó népdalokkal. Hunyadi Péter – aki magyarországi ösztöndíjasként már kilenc hónapja a helyi közművelődés önkéntes közkatonája – a kuruc szabadságharchoz kötődő nótákat adott elő kobzán. Ünnepi köszöntőbeszédet mondott Lukács Vencel csíkszeredai magyar konzul és Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke. Az ünneplők serege a templom előtti öreg hárs alá gyülekezett most is, szólt a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegyesület zenekara és Zsigmond István, mint annyiszor a lepergett évtizedek alatt, elszavalta a szabadság napjáról írt saját versét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a helyi gyökerekkel rendelkező Antal István parlamenti képviselő, nagytiszteletű Török István szomszédos olthévízi lelkész, a Sepsi- Barcasági Unitárius Egyházkör esperese.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élménypedagógiai tábor határon túli pedagógusoknak
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közreműködésével a külhoni magyar pedagógusok számára 2016 nyarára is lehetőséget biztosít magyarországi elismert továbbképzéseken valórészvételre. Ezek közül a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely július 30. – augusztus 4. között tartandó képzése kínálja a legélménydúsabb programot. Jelentkezni június 10-éig lehet.
Eleged van a négy fal közt tartott tanórákból és nincs kedved a nyaradból öt napot egy előadás-maratonra áldozni, ahol az utolsó padban megbújva a legközömbösebb diákodat is felülmúlod érdektelenségben? Akkor neked a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. nagytáborában a helyed! Mert ez a továbbképzés nem egy szükséges rossz, hanem a vakációd leglegebb öt napja! Nincs 77 diás véget nem érő prezentáció, nincs 22 lelkesedést magára erőltető szenvtelen tekintet! Csak játék van – őszinte és felszabadult –, olyan, ami kimozdít a komfortzónádból, hogy élményben legyen részed, tapasztalj és tanulj!
Az Élmény- és kalandpedagógiai tréning a tapasztalati tanulás és a tanórán kívüli tevékenység témakörében című képzést Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely alapítója, az élménypedagógia magyarországi meghonosítója vezeti. A tábor helyszíne Mórahalom, Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskola.
A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely nagytábora abban is egyedülálló, hogy ez az egyetlen olyan továbbképzés, amelyen anyaországi és határon túli pedagógusok együtt vesznek részt, ezzel is új szakmai kapcsolatokat építve.
Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent a "no risk, no fun" szemlélet, ha provokál, hogy hogyan lehet cselekvő, aktív tanulási folyamatok facilitátorává válni, ha rá szeretnél látni a kihívás háromszögére, ha betekintést akarsz nyerni a tapasztalati tanulás körébe, és mindezt saját élményalapú módszerekkel, akkor jelentkezz a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. nagytáborába! Hogyan lesz a játékból élmény, az élményből tapasztalat és a tapasztalatból tudás? Megtudhatod Te is élménypedagógiai képzésünkön!
Jelentkezz még ma, de legkésőbb június 10-ig, mindössze egy munkahelyi igazolás csatolásával és a honlapunkon található online jelentkezési lap kitöltésével! A nyertes pályázók június 30-ig választ kapnak a megadott elérhetőségeken, és mindössze 100 lej ellenében vehetnek részt életük legmeghatározóbb kalandjában.
Az élménypedagógia-láz garantáltan Téged is megfertőz majd, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezz minket!
Készen állsz 5 nap kalandra, 120 óra játékra és 7200 másodperc élményre? Egy gombnyomásra van Tőled: http://www.kalandokesalmok.hu/figyelem- hataron-tuli-pedagogusok-felhivas-a-magyarorszagi-tovabbkepzeseken-valo- reszvetelre-2016/ – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott felhívásban.
Népújság (Marosvásárhely)

A magyar film története Marosvásárhelyen
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel, a Maros megyei MADISZ-szal, a K'Arte Kulturális Egyesülettel és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel közösen filmtörténeti vetítéssorozatot indít Marosvásárhelyen 120 éves a magyar film címmel.
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet a magyar filmtörténet kiemelkedő alkotásaira építő vetítéssorozatát eddig Bukarestben és Székelyudvarhelyen indította el. A 11 alkotásból álló sorozat a némafilmes korszakból indulva egy-egy rendező filmtörténeti korszakot meghatározó alkotását vetíti le Marosvásárhelyen is, minden hónap utolsó vasárnapján.
A magyar film története ezelőtt 120 évvel kezdődött, amikor 1896-ban a Lumiére testvérek filmjeit a budapesti Royal Szálló kávéházában levetítették, majd ezt követően két úttörő testvér, Sziklai Arnold és Zsigmond az Andrássy úton megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumiere-filmeket vetítettek a közönségnek. Ennek jegyében magyar filmtörténeti sorozatunkban – a Magyar Nemzeti Digitális Archívummal (MaNDA) együttműködve – minden hónapban bemutatunk egy jelentős filmes alkotást, mely a maga nemében és idejében mérföldkőnek számított a magyar film történetében.
Januárban Bukarestben, majd áprilisban Székelyudvarhelyen indítottuk útjára a sorozatot, most Marosvásárhelyen a Művészeti Egyetemen folytatjuk magyar filmtörténeti sorozatunkat. Május 29- én, vasárnap este 7 órától az 1916-ban készült Mire megvénülünk és az 1917-ben készült Az utolsó éjszaka című némafilmekkel indul a sorozat. Az alkotásokat – az egykori korszakot megidézve – Trózner Szabolcs zongora improvizációja fogja kísérni.
A Mire megvénülünk című film Jókai Mór nagy sikerű, azonos című regényének első filmes adaptációja: egy balsorstól üldözött úri család története a reformkor és a szabadságharc idején. A film az egyik első magyar filmműhelyben, az Uher filmgyárban készült, melyet az ismert budapesti fényképész, Uher Ödön alapított 1912-ben, miután dániai és németországi utazása során megismerkedett a filmkészítés fortélyaival. A családi fényképészműhely hagyományainak köszönhetően az Uher-filmek a kor legszebben fotografált magyar filmjei voltak. Fontos megemlíteni, hogy az egyik első magyar filmalkotás, melyben időnként már a kamera is megmozdul. A szereplők között pedig a korszak erdélyi magyar színészei is szerepet kaptak: Beregi Oszkár, aki 1895-ben Kolozsvárra szerződött, de játszott Temesváron és Aradon is; Fenyő Emil, aki 1909–1910-ben, majd 1911–1912-ben Nagyváradon volt színész, de közben szerepet kapott Szabadkán és Pozsonyban is; Poór Lili, a kolozsvári színház örökös tagja, Janovics Jenő felesége, aki a második világháború után a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára is volt. Szintén Kolozsváron volt színész Szerémy Zoltán. Beness Ilona 1919-től a nagyváradi Szigligeti Színház, 1928-tól a kolozsvári Magyar Színház tagja volt, 1942-ben örökös tag címmel is kitüntették, 1945-től 1966-ig, nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze volt. Étsy Emília 1910-től 1914-ig Nagyváradon, majd Temesváron játszott.
Az utolsó éjszaka című film a némafilmkorszak kiemelkedő melodrámája, 1917-ben Kolozsváron, a Janovics Jenő által alapított Transylvania filmgyárban készült. A történetben egy sikeres kabarészínésznő a háború kirobbanásakor visszatér hazájába, de családját nem találja, így a fővárosi színházhoz szerződik, ahol minden este lelkesen megtapsolja egy titkos imádója. Filmtörténeti vetítéssorozatunkban ezzel a filmmel az erdélyi filmgyártás megteremtői, a kolozsvári színészek, s elsősorban Janovics Jenő emléke előtt tisztelgünk.
A vetítések helyszíne a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem lesz (Köteles Sámuel u. 6.), az első alkalomra május 29-én, vasárnap 19 órától kerül sor. A filmeket román felirattal vetítjük. A belépés díjtalan.
Kósa András László igazgató
Népújság (Marosvásárhely)

Pécskai táncosok a VI. Magyar Világtalálkozón
A pécskai Búzavirág Néptáncegyüttes nyolc párja is fellépett szombaton a VI. Magyar Világtalálkozó budapesti programjának megnyitó ünnepségén, latin-amerikai és tiroli meghívottak társaságában.
A Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban megtartott kétnapos Világfalu programot a Panoráma Világklub szervezte. Tanka László alapítóelnöknek a pécskai társklub vezetője, Mester József Tamás költő adott át egy kenyeret és egy üveg kisüstit, miután röviden bemutatta a várost. A csoportot kísérő Engi Márta, a Búzavirág Egyesület elnöke a pécskai magyar néptáncegyüttes 35 éves múltjáról beszélt.
A hagyományos magyar termékek állandó kiállítása mellett beszélgetésekre, operettgálára, könyvbemutatókra és szépségversenyre is sor került.
Szombat délután a Búzavirág a kisszínpadon a Dombrádi Csűrdöngölő Néptáncegyüttessel közösen mutatott be rögtönzött előadást, ami szintén nagy sikert aratott.
A pécskai táncosoknak rövid városnézésre is volt idejük, vasárnap zárásként, részt vettek a hagyományos falusi lakodalmi bemutatón, amikor a díszes menet élő zenével vonult végig a plázán.
Sinka Pál
Nyugati Jelen (Arad)

Közösségi összefogással megújult a szabadfalui Petőfi-emlékmű
A bánsági magyarok, magánszemélyek és magyar vállalkozók adományaiból sikerült felújítani a szabadfalui Petőfi-emlékművet. Az avatóünnepségre május 31-én délután 6 órától kerül sor Temesvár–Szabadfalun, amelyre a szervezők nagy szeretettel elvárnak minden bánsági magyart.
„Példás közösségi összefogásnak az eredménye, hogy célegyenesbe érkezett a Temesvár–Szabadfalu-i Petőfi-emlékműnek a felújítása – nyilatkozta Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője. – Az elmúlt évek során a bánsági magyarok, magánszemélyek, magyar cégek hozzájárultak a Temes megyei RMDSZ kezdeményezéséhez, amit még 2014-ben indítottunk el, és amely által felkértük a temesváriakat, a bánságiakat arra, hogy közös erővel közösségi összefogás által újítsuk fel a Petőfi-emlékművet. Ez az emlékmű a XX. század elején is közösségi összefogásból épült fel.” Molnár Zsolt szerint a Petőfi-emlékmű restaurálása fényes bizonyítéka annak, hogy a XXI. században a bánsági magyarság képes az összefogásra, ha magyar ügyről, közös ügyről van szó, és képes együtt megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyek a közös ügyünket szolgálják.
„Maga a felújítás nem azért tartott ilyen sokáig, mert nem volt meg rá a pénz vagy nem volt vállalkozó a kivitelezésre – nyilatkozta lapunknak Molnár Zsolt – azért tartott ennyit, mert a polgármesteri hivatal bürokratikus útvesztőjében ez a projekt nagyon elveszett. Több mint egy évet vártunk arra, hogy a polgármesteri hivatal kiadja számunkra a Petőfi park telekkönyvi kivonatát, amely alapján el tudtuk indítani a munkálatokat.” Az engedélyek kiváltása során az is gondot okozott, hogy a műemlék felújítása adományok, közösségi összefogás által valósult meg. „Ilyenre példa nem volt az utóbbi időben Temesváron, és sajnos a jó példák hiánya bürokratikus akadállyá vált, a közhivatalnokok nem tudták hogyan kezelni ezt a kérdést. Szerencsére sikerült végül mindenkivel megértetni, hogy a bánsági magyar közösségnek ez egy olyan óhaja, amit saját erőből, összefogás által kíván megvalósítani!” – nyilatkozta Molnár Zsolt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Négy volt miniszter ellen indulhat nyomozás
égy volt miniszter ellen kérte bűnvádi eljárás megindítását a szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT), amely szerint a volt kormánytagok döntéseikkel a Petromidia olajfinomítónak privatizációja nyomán több mint félmilliárd dollárral károsították meg az államot.
A DIICOT a legfőbb ügyészségtől kérte kedden, hogy forduljon Klaus Johannis elnökhöz, és igényelje tőle a bűnvádi eljárás megindításának engedélyezését. Mihai Tănăsescu, Sebastian Vlădescu és Gheorghe Pogea volt pénzügyminiszterekről és Dan Ioan Popescu volt gazdasági tárcavezetőről van szó.
Az ügyészség bűnszövetkezet létrehozásával, hivatali visszaéléssel és sikkasztásban való bűnrészességgel gyanúsítja a négy minisztert. Eszerint Tănăsescu és Popescu 2003-ban rosszhiszeműen látták el hivatali kötelességeiket azáltal, hogy sürgősségi kormányrendeletben kezdeményezték a Petromidia olajfinomítónak az állammal szembeni 603 millió dolláros adósságának kötvényekké való átalakítását. Az ügyészek szerint ezt a rendeletet törvénytelenül fogadta el a kormány.
Szabadság (Kolozsvár)

XXL méretű lett a XXI. Nemzetközi Néptáncfesztivál
A szamosújvári Nemzetközi Néptáncfesztivál tavalyi, jubileumi kiadásán a Téka szervező csapata elsütötte azt a poént, miszerint a XX. után az XXL fesztivál következik, nem sejtve, hogy ez be is következik: idén több mint ezren ¬léptek színpadra a szamosújvári Téka Alapítvány által szervezett rendezvényen. Május végén a város főtere két napra ismét a magyaroké lett, szólt a zene, népviseletbe öltözött kicsik és nagyok jöttek-mentek a standok körül, a kézműves foglakozásokon.
Az első vendégek már csütörtök este megérkeztek, az abai Sárvíz Művészeti Iskola iszkaszentgyörgyi tagozatának diákjai, illetve a szabadkai (Szerbia) Tálentum néptáncegyüttes személyében. Ők pénteken délelőtt a környéken kirándultak, péntek délután pedig már fel is léptek a főtéri szabadtéri színpadon. A pénteki program egyébként a legkisebbek számára rendezett Prücskök játszóházzal indult, melyet ez alkalommal Kiss Zsolt és Tálas Ági vezetett, a talpalávalót pedig az Ördöngös zenekar húzta.
A főtéri színpadon délután 6-tól a fent említett csapatok mellett a szentgáloskéri citerazenekar és az enyingi táncosok léptek fel, továbbá citerások Magyarországról, a Yarista-Krupitsa együttes Fehéroroszországból, az iklódi Dansatorii de pe Someş néptáncegyüttes, a csíkszentdomokosi Kékice, illetve a házigazda Kaláka és Rozmaring együttesek. Az estet hajnalig tartó táncház zárta.
FODOR EMŐKE
Szabadság (Kolozsvár)

Vitézi élet Udvarhelyszéken
Ötven éve halt meg Tamási Áron
Számomra kettős emléket jelent f. év május 26-ika. Ezen a napon hunyt el Budapesten 1966-ban Tamási Áron, Erdély 20. századi jeles írója s ugyanezen a napon ballagtam 72 végzős osztálytársammal együtt a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Valahányszor tehát eszembe ötlik e személyemhez kötődő esemény, nyomban Tamási Áron emléke is fölelevenedik bennem. A gondolat fordított sorrendben is ugyanúgy érvényes. Nos, a Tamási-évforduló kapcsán, a kolozsvári Újság című napilap – főszerkesztő dr. Paál Árpád, felelős szerkesztő dr. Zágoni István, felelős kiadó György Dénes – 1926. július 3-i számában Tamási Áron Vitézi élet Udvarhelyszéken című írása vonja magára a figyelmem. Tekintettel időszerűségére, most, az évforduló napjaiban, hadd adózzunk ezen írás újraközlésével erdélyi írónk áldott emlékének. Mert erdélyi tájainkon, immár 90 év távlatából is szinte semmi új a nap alatt e vonatkozásban. „Mind az országnak, mind az itt lakó népeknek ajánlom figyelmébe, mert igen épületes történet, melyet kérlek, hallgassatok isteni félelemmel:
Május legvégén háromesztendős távollét után megérkeztem Amerikából. Természetesen, mint román állampolgár jártam mindenütt s ilyen útlevéllel jöttem haza. Illendő módon bemutattam útlevelemet a kolozsvári rendőrségen s a lakáshivatalban regisztráltattam magam. A múlt pénteken, június 25-én vonatra ültem, hogy Udvarhelyre menjek, hogy lássam szüleimet, testvéreimet, nemzetségemet és a földet, melyért az életbe való kiugrásom óta dolgozom innét és mindenünnét, ahol vagyok.
Szombatra virradólag megérkeztem Udvarhelyre s alvásban és örömben kipihenve magamat, reggel végigsétálok az ősvárosban, melynek utcáin nyílott gyermeki lelkem s nyolc esztendőmet tanulám. A volt Kossuth-utcán előmbe áll egy úr.
– Kérem, beszél románul?
– Sajnálom, keveset beszélek, mit tehetnék?
– Idegennek látszik, igazolja magát.
Elővettem egy újságíró legitimációt, más igazolványom igaz, nem volt. Felkísért a rendőrségre és a „Şeful Siguranţei” előtt volt szíves tolmácsolni, hogy Amerikában voltam, most Kolozsvárról jövök.
Győrfi Dénes
Szabadság (Kolozsvár)

Erősödik a székely identitás a fiatalok körében
Egyre erőteljesebbé válik a székely nemzeti identitás vállalása a fiatalok körében – erre a következtetésre jutott a Csíkszeredából elszármazott András Hanga egyetemi oktató, aki az ifjúságnak a nemzeti identitáshoz való viszonyulását kutatja.
A kutató a Sapientia EMTE vendégoktatójaként harmadik alkalommal tartott kurzust a hargitai megyeszékhelyen. „Konkrétan azt vizsgálom, hogy ez a korosztály hogyan tekint az ő nemzeti identitására, milyen fajta különbözőség figyelhető meg e téren a magyarországi, illetve a romániai ifjúság körében. Megfigyelésem szerint egyre erőteljesebbé válik a székely nemzeti identitás vállalása. Kicsit a politikai diskurzust is figyelembe vettem, de inkább az a lényeg, hogy a fiatalok mit gondolnak erről, és hogyan alakul az ő nemzeti identitásuk” – magyarázta lapunknak a budapesti Corvinus Egyetem társadalmi kommunikáció szakán doktori képzésben részt vevő András Hanga.
„Jelen voltam politikai rendezvényeken, részt vettem például a székelyek nagy menetelésén, a geertz-i értelemben vett résztvevő megfigyelő szerepében, és a tapasztaltakról a hallgatókat is megkérdeztem. Kevesen vettek részt ezen az említett korosztályból, viszont akik ott voltak, nagyon jó kezdeményezésként értékelték, szerintük felemelő volt reprezentálni a világ számára, hogy ők székelyek. Megfigyelésem szerint a fiatalok szeretnének elhatárolódni mind a román nemzeti identitástól, mind a magyartól” – tudtuk meg a fiatal vendég előadótanártól.
András Hanga korábban az idősebbek nemzeti identitáshoz való viszonyát is vizsgálta. „Végeztem ilyen kutatást a 40–60 évesek, illetve az 60 év fölöttiek körében is. Azt tapasztaltam, hogy előbbiek inkább a munkájukba vannak beletemetkezve, jobban érdekli őket, mint az identitás. A hatvan év felettiek pedig főként érzelmi oldalról közelítik meg, és a Nagy-Magyarország utáni nosztalgia dominál identitásukban. A fiatalabb korosztály az, amely az újfajta nemzeti identitást próbálja megerősíteni” – magyarázta a kutató. Mint kifejtette, utóbbiak nem nagyon kapcsolódnak be a rendezvényekbe, nem érzik azt a bizalmat a politikai diskurzusban, ami fontos lenne a tekintetben, hogy formálja az identitásukat.
„A politikát nagyjából kizárják az életükből, a különböző stand up comedyken meg hasonló rendezvényeken nyilvánul meg büszkeségük a székely mivoltukra, és próbálnak ebben a közegben mozogva előrébb lépni nemzetépítésük kapcsán. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ugyanakkor a székely termékek vásárát, ha valaki a helyi terméket vásárolja, azt közvetíti a világ számára, hogy ő székelynek tartja magát. Szerintem mindenképpen hasznos lehet a kereskedelem oldaláról megfogni ezt az identitást, főleg a fiatalok esetében” – véli András Hanga, aki a nemzetépítés mint kereskedelmi tevékenység témával tart kurzust jelenleg a Nemzeti Tehetségprogram keretében elnyert Campus Hungary-ösztöndíjjal. Elmondta, kutatásából kiderül, hogyan viszonyulnak a fiatalok a nemzeti identitás kérdéséhez, melyek azok a gyengeségek, illetve erősségek, amik a nemzetépítésben megnyilvánulnak.
András Hanga Csíkszeredából származott el Magyarországra, Kaposváron kommunikáció- és médiatudományi alapképzésben részesült, televíziós és rádiós műsorszerkesztői diplomát szerzett, Pécsen a mesterképzés végén kitüntetéses diplomát kapott mint kommunikátor. Jelenleg a Corvinus Egyetemen folytat doktori tanulmányokat, kutatási témája a nemzetépítés és kisebbségi nemzeti identitás, 2013-ban részt vett az országos tudományos diákköri konferencián, ahol második helyezést ért el politikai kommunikáció szekcióban. A magyarországi Doktoranduszok Országos Szövetsége keretében két éve létrehozták a Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályt, amelynek 2015 őszétől ő az elnöke. A későbbiekben itthon szeretné kamatoztatni tudását.
Izsák-Székely Judith |
Krónika (Kolozsvár)

Filmvilág
A két hírnek látszólag semmi köze nincs egymáshoz, pedig nagyon is van: túl azon, hogy majdnem egy időben történt a híreket szállító két esemény, lényegük, mindennapjaink tragikomikus valóságának élethű leképzése kísértetiesen hasonlít egymásra.
A jó hír, hogy Cristian Mungiu a néhány éve elnyert Aranypálma, majd egy forgatókönyvért járó nagydíj után vasárnap este megosztva a legjobb rendező díját kapta, Érettségi című filmjéért. Az ellendrukkerek által is felsőfokokban emlegetett mozi lényege, hogy a korrupciót alapvetően elutasító kisvárosi orvosnak miféle trükközésekbe kell kezdenie lánya színjeles érettségijéért, mivel csak így tanulhat tovább Angliában. A helyzetet mindenki jól ismeri: ha gyermekéről van szó, sok szülő hajmeresztőnél hajmeresztőbb okokat képes elősorolni csemetéje érdemjegyének érdemtelen feltupírozása érdekében.
A másik eset a közelmúlt legnagyobb viharját kavaró, a hatástalanság határáig felhígított kórházi fertőtlenítőszereket forgalmazó vállalat tulajdonosának enyhén szólva gyanús halála. Futótűzként terjedtek a feltételezések, a harmadrangú krimik forgatókönyveit túlszárnyaló összeesküvés-elméletek, szakértő rendőrök és ügyvédek vitatkoztak a bulvársajtó nézőpontjától sem idegenkedő újságírókkal, de természetesen – vagy szerencsére! – egyértelmű következtetésre – még – nem jutottak.
Tény, hogy minden körülmény gyanús: a nyílegyenes, sík terepen történt, felismerhetetlenségig összeroncsolt arc, amit a már régebben elvált feleség azonosított az öltözék alapján; a különböző ügyletei miatt sokak által kétes egyéniségnek tartott képviselő felvetett gyanúja, hogy a titkosszolgálatok követési módszerei okozták volna a balesetet; a kórházon belüli fertőzésben meghaltak ügyében már világossá vált bűnössége ellenére miért száguldozhatott szabadon a későbbi áldozat stb.
Egy biztos: hazai közéletünk olyan, hogy egyszerűen semmit nem tudunk igaznak, sunyiság nélkülinek elfogadni. Ennek az esetnek is bármi legyen a hivatalos megoldása, még nagyon sokáig fennáll majd a gyanú, hogy öngyilkos lett, megölték, vígan él valahol a megkötött vádalku nyomán – nyilvánosan semmiképp sem fog tudni vallomást tenni. A forgatókönyv sem kap majd semmiféle díjat, mert akármely lehetséges változatot már nagyon sokszor eljátszották.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Az ügyeskedések rendszere
Égetően aktuális problémát választott új filmje témájául Cristian Mungiu filmrendező, akit Érettségi (Bacalaureat) című alkotásáért vasárnap este a legjobb rendezőnek járó – megosztott – díjjal tüntettek ki a cannes-i filmfesztivált záró gálán.
A Románia nagyvárosaiban a cannes-i premierrel egyszerre, csütörtök este bemutatott film alapvetően az érettségi vizsga körül az elmúlt években kialakuló botrányokra épül, Mungiu azonban ennél jóval tovább ment, és emellett az egészségügyi és az igazságügyi rendszer visszásságait is érintette, sőt a néző még egy széthulló házasságba is betekintést nyer. A Bacalaureat ennek ellenére közel sem túlzsúfolt, egy pillanatig sem tűnik úgy, hogy túl sokat akar elmondani, Mungiu az egyes történetszálakat nem szájbarágósan meséli el, hanem rendkívül finoman érzékeltetve villantja fel ezeket.
A történet főszereplője dr. Romeo Aldea (Adrian Titieni), egy Brassó megyei kisvárosban élő orvos, akinek egyetlen gyermeke, Eliza (Maria Drăguş) éppen érettségizik. A lányt azonban fényes nappal megtámadják az iskola közelében, kést szorítanak a torkához, és ugyan a férfinak nem sikerül őt megerőszakolnia, Eliza számára mégis óriási traumát okoz az eset, ami miatt már nem igazán tud hátralévő vizsgáira koncentrálni. Csakhogy az érettségin elért eredménytől függ, hogy az egyébként kiváló tanulót felveszik-e egy angliai egyetemre, ezért beindul a romániai nézők által talán túl jól ismert szívességspirál, ami nem is igazán az egymás zsebébe csúsztatott borítékokról, hanem az ismerősök ismerőseiről, az esti magánlátogatásokról és a baráti hátbaveregetésekről szól. Az angliai továbbtanulást egyébként sokkal inkább a lány szülei, azaz inkább apja szeretné, akinek legfőbb célja, hogy Elizának ne kelljen abban a kilátástalan, az „ügyeskedő" életformát ösztönző közegben leélnie életét, amiben a férfi és felesége kénytelen boldogulni, mióta '91-ben a változás reményében hazatértek, de rá kellett jönniük, hogy „alapvetően semmi nem változott".
Noha elsőre úgy tűnhet, hogy egy uralkodó, a lányát elnyomó és akaratát figyelmen kívül hagyó apával állunk szemben, hogy a film egy olyan szülőről fog szólni, aki saját mulasztásait lányán keresztül akarja pótolni, a Bacalaureat fokozatosan cáfolja ezt. A hálapénzt visszautasító, a szívességet nehezen kérő orvos karakterét egyre jobban megismerve tettei indokolttá és érthetővé válnak, megértjük, hogy ő valóban a rendszer áldozata. Közben pedig házassága széthullásának is tanúi lehetünk: ezt a történetszálat ugyan időbeli korlátok miatt nem bontották ki részletesen, de a kanapén alvó apa és a betegeskedő, fejfájós anya karakterén keresztül is belátást kapunk abba, hogy mi mindenre képes a gyermeke jobb jövőjében hinni akaró szülő. Dr. Aldea például maga is belesodródik a szívességspirálba, amitől mindig is ódzkodott, lányának pedig már csak egy álbölcsességgel tudja ezt megmagyarázni: „Az életben vagy győztes vagy vesztes vagy."
Cristian Mungiu a 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile) című – a 2007-es cannes-i filmfesztiválon Aranypálmát nyert – filmje után a Bacalaureatban is fájdalmasan pontos képet fest az elnyomó, a tisztességtelenséget kiprovokáló rendszerről, ezúttal azonban nem a kommunizmust, hanem 2016 Romániájának elnyomó rendszerét veszi górcső alá. Ezt egyrészt a közeg pontos lefestésével éri el, mindannyiunk számára ismerősek ugyanis a rogyadozó tömbházak vagy a régi bútorokkal berendezett földszinti lakások, ahol a törött ablakot kartonnal „javítják meg". A szívességspirálban részt vevő karakterek – a munka közben elszundító rendőrtől kezdve a májproblémával küzdő tanfelügyelőn át a puccos, „kizárólag tisztességes pénzből kicicomázott" lakásban élő iskolaigazgatóig – révén ugyanakkor a javíthatatlannak tűnő rendszer intézményes alkotóelemeibe is betekintést nyerünk.
A moralizáló szájbarágás helyett viszont Mungiu csak a legszükségesebbeket mutatja meg, elejtett mondatokból, keserédesen viccelődő utalásokból érzünk rá a lényegre. A feszes, egy fölösleges mondatot sem tartalmazó forgatókönyv mellett a kiváló színészi alakítások is erősítik a filmet. A karakterek hitelesek, akiknek a tragédiája éppen az, hogy ebben a közegben – ellentétben azzal, amit dr. Aldea mond a lányának – valójában egyszerre győztesek és vesztesek.
Érettségi (Bacalaureat – román dráma, 128 perc, 2016). Rendezte és írta: Cristian Mungiu.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Kicsi nekem ez a ház!
Néptáncoktatás Felsőlemhényben
A felsőháromszéki településen több rendezvényt szervező Háromszéki Népfőiskola Egyesület újabb kezdeményezésének résztvevői lehetnek a lemhényiek: néptáncoktatás indult.
Ezzel egy régóta megfogalmazott igénynek tettek eleget, az oktatást sikeres pályázatot és támogatást követően vezették be a faluban, ennek a helyi kultúrotthon adott helyet. Az oktató, a kézdiszentléleki Bartók Botond lelkesen vállalta a feladatot, és első pillanattól fogva remek hangulatot teremtett közvetlenségével.
A hosszú távúnak tervezett néptánctanítás második alkalmán – mivel több korosztály képviselői voltak jelen – eldöntötték, hogy két csoportot indítanak: a felnőtteket gyorsabb iramban lehet oktatni, mint a még bizonytalan lábon álló kisebb gyermekeket. A terv a felnőtt csoportnak a felcsíki táncrend megtanítása, olyan egyszerűbb koreográfiával, amivel rendezvényeken is felléphetnek. A kisebbek egyelőre belekóstolnak a néptánc szépségébe, remények szerint meg is szeretik, illetve megtanulják az alaplépéseket, mert ez sajnos kihullt a „modernizálódó”, gyökereiktől el-elszakadó falvaink mindennapjaiból. Úgy, mint megannyi élet-meghatározó népszokás, amit az egyesület tagjai megpróbáltak és próbálnak visszaültetni a közösség életébe.
Biró G. Erika
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)