Ezen bukhatott el a magyar gyógyszerészképzés
Az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke, Ursula Stănescu szerint a magyar nyelvű marosvásárhelyi gyógyszerképzés „két szék közt a pad alatt maradt” a magyar oktatók különválási szándéka miatt. Szilágyi Tibor volt rektorhelyettes azt mondja, csak a törvény szerint szerettek volna eljárni.
A magyar oktatók különválási szándéka miatt került veszélybe a magyar nyelvű gyógyszerképzés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen – állítja az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke, Ursula Stănescu.
A iași-i egyetem volt professzor asszonya a romániai orvosképzés szaktekintélye. Tavaly kétszer is járt a bizottság élén Marosvásárhelyen felmérni a MOGYE-n zajló gyógyszerészeti oktatást a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) megbízásából. Erre azért volt szükség, mert törvény szerint Romániában a már akkreditált képzési programokat ötévenként újra akkreditálni kell, a marosvásárhelyi egyetem esetében pedig tavaly járt le az öt év.
„Két szék közt a pad alatt”
Ursula Stănescu elmondta, tavalyi első, júniusi látogatásáig a vizsgálandó akkreditációs kérés még a magyar tagozatot (linie de studiu) is magába foglaló román nyelvű képzési programra vonatkozott. Ennek akkreditációs feltételei gond nélkül teljesültek. Ám ottjártakor az akkreditációs bizottság váratlanul azzal szembesült, hogy a MOGYE magyar oktatói külön képzési programot akarnak indítani. Tarthatatlannak vélték ugyanis, hogy a magyar képzés a román képzési programon belüli tagozat szintjén történjen.
„Azt mondták nekünk: ti nem értitek, hogy mi külön képzési programot, nem tagozatot akarunk?” – idézte fel a történteket a bizottsági elnök. Elmondta: amikor a magyar fél megtudta, hogy az új képzési program akkreditálásához nulláról kell kezdeni a folyamatot, amelynek első lépéseként ideiglenes működési engedélyhez kell folyamodni, ezt elutasították. Arra hivatkoztak, hogy miért lenne szükség ideiglenes engedélyre, hiszen a magyar tagozat jelenlegi formájában már 25 éve létezik. „Csakhogy ez tagozat, nem képzési program” – jegyezte meg Stănescu.
Így történhetett meg, hogy a román képzési programot végül akkreditálták a magyar tagozat nélkül, ám külön magyar képzési program nem indulhat. „A magyar fél két szék között a pad alatt maradt. Nem fogadta el azt, hogy a gond nélkül akkreditálható jelenlegi román oktatási programon belül oktassák a magyar diákokat, a külön képzési programhoz pedig hiányos akkreditációs dossziét nyújtottak be” – vázolta az akkreditációs bizottság elnöke.
Már csak a MOGYE jóindulatán múlik?
Stănescu azt állítja, ez azért történhetett meg, mert a magyar oktatók nem ismerik a törvényeket. „Nem ismerik az akkreditáció, az ideiglenes engedélyezés fogalmát, nem tudják, mi a különbség a képzési program és a tagozat között” – jegyezte meg. Felidézte, hogy az akkreditációs bizottság tavalyi második, december 8-i marosvásárhelyi látogatásakor a magyar pedagógusok meg sem jelentek a találkozón, hanem petíciót írtak az ARACIS-hoz és a minisztériumhoz, amelyben önálló képzési programot követeltek. „Azt üzenték nekünk szóban, hogy erre ígéretük is van” – mondta a bizottsági elnök, értésünkre adva, hogy erre politikusok tehettek a magyar félnek ígéreteket.
Jelen pillanatban szerinte a magyar tagozat megmaradása egyetlen módon lehetséges: ha az akkreditált román nyelvű képzés számára fenntartott helyekből néhányat átenged a magyaroknak a MOGYE vezetősége. „Az ARACIS meghozta a határozatát, az akkreditációs bizottság részéről ez az ügy lezárult. Ha azonban a magyar fél elfogadja, hogy magyar tagozat maradjon a román képzési programon belül, akkor minden rendben lehet” – jelentette ki Ursula Stănescu.
„Jó szakemberek, de kevesen vannak”. Az akkreditációs bizottság elnöke szerint az idegen nyelvű gyógyszerészeti képzési programok keretében az első három tanulmányi évben az előadásokat és a gyakorlati képzést is az illető idegen nyelven tartják. A negyedik évtől kezdődően az előadások már kötelezően román nyelvűek (a román mellett a tanár megtarthatja idegen nyelven is kurzust, de ezt nem fizeti ki neki az egyetem), és ugyancsak románul tartják a gyakorlati képzést is. „Az orvosok és a gyógyszerészeknek páciensekkel kommunikálnak. Nem várhatjuk el a betegtől, hogy tudjon magyarul” – magyarázta. Ahhoz, hogy az akkreditációt megkapja, az illető képzési programban megfelelő számú oktatónak (professzornak, előadótanárnak) kell oktatnia. A MOGYE-n azonban nincs megfelelő számú magyar oktató az önálló az önálló képzési program elindításához. „A magyar nyelvű gyógyszerészeti képzés valóban színvonalas és hagyománya van Marosvásárhelyen, nagyon jó szakembereik vannak, ismerem őket. De egyszerűen kevesen vannak” – jegyezte meg Ursula Stănescu.
Szilágyi: a törvényre hivatkoztunk
Szilágyi Tibor, a MOGYE volt rektorhelyettese megerősítette, hogy a magyar fél különálló magyar képzési programot szeretne akkreditáltatni, mégpedig azért, mert az intézményben zajló gyógyszerészképzés legutolsó akkreditációja óta elfogadott új oktatási törvény egy új helyzetet teremtett. A jogszabály ugyanis előírja, hogy azokon a karokon, ahol több nyelven zajlik oktatás, a képzési programokat nyelvenként külön-külön akkreditálni kell.
Az oktató elmondta, a különválást már a törvény megjelenése, 2011 után el szerették volna érni, de akkor lebeszélték őket erről. „Lehet, hogy minket félrevezettek. Azzal hitegettek bennünket, a minisztériumban és máshol is, hogy ne erőltessük a különválást, mert erre úgyis lehetőség lesz 2014-ben, az ötévenként esedékes, következő akkreditációkor” – fogalmazott Szilágyi.
A közösből lett román
A törvény előírásai szerint a magyar fél végül tavaly külön akkreditációs dossziét nyújtott be, bár ezt visszalépésnek tekintették, mert az egyetem szenátusa csak a mostani oktatási formát, a románnal közös gyakorlati képzést hagyta jóvá. A magyar oktatók arra alapoztak, hogy az új oktatási törvény elfogadása előtt a jelenleg a MOGYE-n zajló gyógyszerészképzést nem lehetett sem románnak, sem magyarnak tekinteni, hiszen ez egy közös képzési program volt.
„Mi úgy tekintjük, hogy ennek a programnak éppen ugyanúgy jogutódja a magyar képzés, mint a román. Ha tehát a fele-fele közös átalakul egy külön magyar és egy külön román képzési programmá, ráadásul a gyakorlatok közösen maradnak, vagis az égvilágán semmi nem változik a korábbi állapotokhoz képest, akkor hogyan lehet, hogy a román képzés legális, a magyar meg nem?” – fogalmazott az oktató.
Ám az akkreditációs bizottság beleütközött abba a problémába, hogy a gyakorlati képzés közösen zajlik a román és a magyar diákoknak. Nem lehetett eldönteni, hogy ezek az órák melyik akkreditációs dossziéba kerüljenek, a magyarba vagy a románba. „Mindkét dossziéba nem kerülhettek be, hiszen ez olyan lett volna, mint a kettős könyvelés” – magyarázta a volt rektorhelyettes.
Mi a megoldás?
Ezt az állapotot szerinte csak úgy lehet feloldani, hogy a szenátus – az oktatási törvénynek megfelelően – jóváhagyja a magyar tagozat struktúráit, többek között azokat a gyakorlati csoportokat is, amelyeket a magyar dossziéba számítanak bele. A magyar tagozat ideiglenes működési engedélyt is hajlandó lett volna kérni, ha ezek a struktúrák létrejönnek.
„Ennek hiányában a magyar gyógyszerész kollégák nem tudnak a tavaly leadottól eltérő akkreditációs kérést benyújtani” – szögezte le Szilágyi, aki szerint a minisztérium részéről is szükségük lett volna egy kis segítségre: ismerjék be azt, hogy az eddig marosvásárhelyi gyógyszerészképzés közös volt, nem tisztán román képzési program.
Nem remél sokat
Arra a felvetésünkre, miért nem fogadták el az eddigi állapotokat, Szilágyi Tibor visszakérdezett: „A román fél biztos elfogadta volna, hogy csak román nyelvű képzési program legyen, amin belül elnézik, hogy léteznek magyarok is. Ebbe kellett volna belemenniük a magyar kollégáknak?”
A hétfői szenátusi üléstől az eddigi tapasztalatok alapján Szilágyi nem remél sokat. Azt nem kívánta megelőlegezni, hogy a magyar fél mit fog javasolni ezen az ülésen, vasárnap ugyanis erről még egyeztetnek a szenátus magyar tagjai.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

A védelmi minisztérium cáfolja, hogy Románia mozgósítására készül
Közleményben cáfolta pénteken a védelmi minisztérium azokat a sajtóhíreket, miszerint a tartalékosok és a hadköteles fiatalok mozgósítására készülnek. A tárca emlékeztetett arra, hogy a mozgósítás a 2009/355-ös törvény értelmében csak hadiállapot bevezetésekor lehetséges.
A minisztérium arra reagált, hogy egy román hírtelevízió, a Romania TV vélhetően a nézettsége növelése érdekében újdonságként tálalt egy tavalyi hírt, amelyet egyébként a magyar sajtó egy része is átvett. Ez arról szólt, hogy a Hivatalos Közlönyben 2014. április 28-án megjelent annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
Ezt a hírt már tavaly is háborús készülődésnek értelmezte a román média egy része. A védelmi tárca akkor is cáfolta, hogy Románia a tartalékosok mozgósítására, a fiatalok besorozására készülne.
maszol/Agerpres

Az Árpád-kori Magyar Királyság európai kapcsolatrendszeréről
A Kós Károly Akadémia Alapítvány csütörtök esti meghívottja Zsoldos Attila akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének kutató professzora volt, aki Az Árpád-kori Magyar Királyság európai kapcsolatrendszere címmel tartott előadást a Bernády Házban.
A Kós Károly Akadémia Alapítvány történelmi előadássorozatának harmadik rendezvényén Zsoldos Attila akadémikus a középkori Magyarország Európához kötődő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait ismertette.
Politikai viszonylatban Szent István koráig nyúlik vissza az európai kapcsoladrendszer. Az államalapító felesége II. Henrik német-római császár húga volt, e családi kötelék által alakul a kapcsolat egy viszonylag békés időszakban, ugyanis a 10-ik századi háborús, zűrzavaros évtizedekhez képest ez a korszak páratlanul békésnek mondható. Mire Henrik meghal és új uralkodó lép a helyébe, 1030-ra annyira megerősödik Magyarország, hogy ha nem is könnyűszerrel, de képes visszaverni a hódító törekvéseket. Az 107-es években II. Gézának, majd, a később szentté avatott László királynak sikerül a német támadásokat visszavernie és stabilizálnia az önálló Magyar Királyságot.
A középkori Horvátország elfoglalásáról szólva Zsoldos Attila elmondta, 1090-ben nem beolvasztotta, hanem sikerült szorosan magához csatolni Magyarországnak az Adria partján fekvő országot. Ez azt is jelentette, hogy néhány évtized alatt, ami az alapítás óta eltelt, regionális nagyhatalommá vált az ország.
A 13-ik századból sokkal több forrás maradt fenn, mint az előző évszázadokból, - mondta a történész, ezért sokkal több mindent tudunk az akkori eseményekről. A század közepén a tatárjárás okozott gondot a magyaroknak, akiket teljesen felkészületlenül ért e hódítás. Ugyancsak a 13-ik század egyik jelentős eseménye a harcias Frigyes és IV. Béla csatája, amit a magyarok elveszítenek, de az osztrák uralkodónak dárda fúródott a szemébe, amit nem élt túl, az örökségért pedig hosszú küzdelem kezdődött, amelyből a magyar király is kivette a részét.
A középkori Magyarország keresekedelméről elnagyolt ismereteik vannak a történészeknek, a háborúk, harcok, békés időszakok változásával úgy tűnik, a kereskedelem nem volt túl fontos a krónikásoknak. A hátramaradt dokumentumok alapján megállapítható, hogy inkább keleti kapcsolatok jellemezték az akkori Magyarország kereskedelmét, ami a 13-ik században változik és válik dominálóvá a nyugati kereskedelem.
Ami a kultúrát illeti, a legerősebb a nyugati dominancia, a papok, szerzeteresek, akik nyugati egyetemeken tanulnak, megszerzett tudásukat otthon próbálják hasznosítani.
Előadása végén Zsoldos kitért arra is, hogy mit írtak, milyen leírások, úti beszámolók maradtak fenn a középkori Magyarországról. A nyugati mesékben az egzotikus, különös szereplő sokszor magyar királyfi vagy királylány. Az események közül főleg azokat jegyezték fel, ami szenzációszámba ment, például Gertrudis halálával többen is foglalkoztak. A kereskedők adtak még leírásokat az országról, annak városait, kereskedelmi centrumait ismertetve.
Antal Erika
maszol.ro

Jogerősen két év börtönre ítélték Miron Mitreát
A legfelsőbb bíróság pénteken jogerősen két év letöltendő szabadságvesztésre ítélte Miron Mitrea volt szállításügyi minisztert.
A vádak szerint a szociáldemokrata politikus csúszópénzből újíttatta fel anyja házát. Ugyanebben az ügyben megvesztegetésért öt év börtönre ítélték Irina Jianut, az állami építkezési felügyelőség volt vezetőjét is.
Irina Jianu cégei közel egymillió lej értékben végeztek javítási munkálatokat a miniszter anyjának ingatlanán. Miron Mitrea az összegnek csak egy részét fizette ki, a különbség fejében kezeskedett arról, hogy az építkezési felügyelőség vezetője megőrizheti az állását. A politikustól 169 ezer lejt is elkoboztak.
maszol.ro

Szép Gyula a Janovics Jenő Alapítvány új elnöke
Szép Gyulát választották csütörtökön a Janovics Jenő Alapítvány elnökévé, Nagy Zsolt helyére. Az új elnök egyszerre kényszermegoldásnak és megtisztelőnek értékelte megválasztását.
"Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nélküled sem az Erdélyi Magyar Televízió, sem az Erdély FM rádió nem létezne. Nem könnyű a nyomodba lépni, nagy felelősség irányítani egy olyan intézményt, amelynek minden szegét csak te ismered. (...) Nem akarok nagy ígéreteket tenni, de megpróbállak helyettesíteni addig a – remélem rövid – ideig, amíg visszajössz" - írta az ez alkalomból Nagy Zsoltnak címzett nyílt levelében Szép Gyula. (hírszerk.)
Transindex.ro

Határon túli fiatal magyar kutatók eredményeit mutatják be
A Vajdaságból, Szlovákiából, Romániából, valamint Kárpátaljáról származó fiatal magyar kutatók tudományos eredményeit összegző könyvbemutatót rendez a Magyar Doktorandusz Közösség (MDK) pénteken a Magyar Tudományos Akadémia budapesti Domus vendégházában.
A rendezvényen bemutatják többek között a Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása (TéKa) által kiadott Nemzet és kisebbség - Társadalomtörténeti változások a XIX-XX. században című tanulmánykötetet, amely egy tavalyi nemzetközi konferencia eredményeit ismerteti. Megismerkedhetnek a résztvevők az Innováció és kreativitás a tudományban című konferenciakötettel is, amelyben egy Kolozsvárott megrendezett tavalyi tudományos tanácskozás válogatott előadásai olvashatóak. A tanulmányok a bölcsészet- és társadalomtudományi témák mellett természettudományi területeket is érintenek. A kiadványt a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) gondozta.
Bemutatják pénteken a vajDasági geneRáció című munkát is, amelyet a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete (VMDOK) jelentetett meg. A kiadványban 127 vajdasági doktoranduszt és fiatal kutatót ismerhet meg az olvasó.
A rendezvényen bemutatják a Kárpátaljai Tudományos Adatbankot is. A kárpátaljai fiatal magyar kutatókat tömörítő Momentum Doctorandus kezdeményezésére létrejött, interneten keresztül elérhető adatbank elsődleges célja a tudósok közötti információáramlás megkönnyítése. Az adatbank segítségével kutatási téma, név és évszám alapján lehet rákeresni az adott területen tevékenykedő kárpátaljai kutatókra, megjelent disszertációkra és publikációkra.
Kohus Zsolt, az MDK koordinátora az MTI-nek elmondta: nincsenek olyan különösebben kirívó nehézségek, amelyekkel a határon túli fiatal magyar kutatóknak meg kellene küzdeniük, munkájukat elfogadják a környező országokban és Magyarországon is. Áthidalandó problémák azonban vannak, utóbbira példaként említette a magyarországi kutatók és kutatási intézmények, valamint a határon túl dolgozó pályakezdő tudósok közötti sokszor elégtelen kommunikációt, amelynek eredményeként több esetben kihasználatlanul maradnak olyan magyarországi ösztöndíj- és kutatási lehetőségek, amelyek kifejezetten a határon túli magyaroknak szólnának.
A Magyar Doktorandusz Közösség (MDK) 2011 augusztusában alakult meg Sárospatakon. A tömörülés elsődleges célja a magyarországi és határon túli doktoranduszok közös érdekérvényesítésének elősegítése, illetve a közös tapasztalatok felhasználásával a doktoranduszok által végzett kutatások színvonalának emelése.
stop.hu

Aradon elkezdődött a románul oktató magyarországi pedagógusok továbbképzése
Aradi oktatási intézményekben vett részt bemutató órákon pénteken a Magyarországon román nyelven oktató pedagógusok egy csoportja – tájékoztatott róla az Agerpres hírügynökség.
A továbbképzést immár harmadszor szervezi meg az aradi Aurel Vlaicu Tudományegyetem, és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata. A képzés gyakorlati részét tartották aradi óvodában és iskolában. A 40 órás elméleti felkészítőre az aradi egyetem tanárai utaznak Gyulára. A továbbképzésben részt vevő 15 oktató február végén vizsgázik a leadott tananyagból.
Juhász Tibor, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke az Agerpres hírügynökségnek elmondta, a továbbképzés Románia és Magyarország kormányának a 2004-ben kötött megállapodása alapján zajlik. Az aradi egyetem két korábbi képzésén mintegy száz, román nyelven oktató magyarországi pedagógus szerzett képesítést. Juhász Tibor azt is hozzátette, a román önkormányzatnak kiváló kapcsolata alakult ki az aradi oktatási intézménnyel, mely ösztöndíjakat is biztosít a magyarországi román fiatalok számára Kolozsvár/Arad, (MTI)

Király András: nem szűnhet meg 70 év után a magyar gyógyszerészképzés
A MOGYE száz helyre hirdethet felvételit a gyógyszerészeti fakultáson, de csak a román tagozaton.
Mint az MTI híre alapján megírtuk, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora szerint ősztől megszűnik a magyar nyelvű gyógyszerészképzés az oktatási intézményben. A rektor a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) határozatát ismertette, mely szerint a MOGYE nyáron száz helyre hirdethet felvételit a gyógyszerészeti fakultáson a román tagozaton, és nem hirdethet felvételit a magyar gyógyszerészképzésre.
Leonard Azamfirei rektor úgy vélte, a felelősség azokat a magyar oktatókat terheli, akik nem állították össze az akkreditációs iratcsomagot. Szilágyi Tibor, a rektorhelyettesi tisztségéből lemondott magyar oktató viszont éppen a rektort tette felelőssé, aki szerinte diszkriminálni próbálja a magyar gyógyszerészképzést, és szó sincs arról, hogy nem állították volna össze az akkreditációs dossziét. aradihirek.ro
Erdély.ma

Meggyalázták Aradon a Szabadság-szobrot
Péntekről szombatra virradó éjjel, ismeretlen tettesek meggyalázták Aradon a Szabadság-szobrot: festékszóróval piros-sárga-kékre mázolták a hősök arcképét. Ugyanakkor azt is ráfújták, hogy: „Bag în bozgori pula”.
Bognár Levente alpolgármester az Aradi Napnak elmondta, az RMDSZ ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz. „A kamerák működtek, most ellenőrzi a felvételeket a helyi rendőrség, remélem, hogy a sötét ellenére sikerül kideríteni a tetteseket, akik láthatólag előre megfontoltan, szervezetten gyalázták meg az alkotást. Közben felvettem a kapcsolatot Kocsis Rudolf szobrásszal is, hogy miként tudnánk megtisztítani, anélkül, hogy kárt okoznánk a domborművekben. A jövőre nézve pedig szeretnénk visszaállíttatni az állandó járőrözést a téren, amit korábban pénzforrások hiányára hivatkozva állítottak le” – tette még hozzá Arad alpolgármestere.
aradinap.ro
Erdély.ma

Hátsó sorban kullogunk a kulturális örökségvédelem terén
Európai viszonylatban Románia az utolsó helyen áll a kulturális örökségvédelem terén – véli Mircea Diaconu EP-képviselő.
Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának alelnöke tegnap Segesváron elmondta, jelentést készít az európai kulturális örökség témája kapcsán, illetve idén szeptemberben javasolni fogja a törvényhozásnak egy ezzel kapcsolatos európai szintű jogszabály elfogadását.
Mircea Diaconu szerint a jelentés előkészítése során kiderült, hogy Románia gyengén teljesít az örökség értékeinek feltárása és védelme terén, más európai országokhoz képest. Míg Románia óriási, még fel nem tárt vagy gondozatlan állapotban levő értéktárral rendelkezik, az európai országok egy része épp abból él, hogy büszke saját örökségére, feltárja és bemutatja azokat – mutatott rá az EP-képviselő. Szerinte egy életképes regionális tervre van szükség a kulturális turisztikai vonalon, amely uniós források lehívását tehetné lehetővé.
marosvasarhelyiradio.ro / rador.ro
Erdély.ma

Ismeretlenek meggyalázták az aradi Szabadság-szobrot
Ismeretlen tettesek szombatra virradóra a román nemzeti színekre festették le az aradi Szabadság-szobor talapzatán a 13 vértanú tábornok arcképét – közölte az aradinap.ro helyi portál.
Amint a portálon közzétett fényképeken és kisfilmen látszik, a tábornokok domborműveit festékszóróval színezték pirosra, sárgára és kékre.
A talapzatra fekete festékszóróval magyarokat gyalázó szöveget is írtak (Bag în bozgori (...) – Rakom a (...) a bozgorokba). Bognár Levente, Arad alpolgármestere a portálnak elmondta, az RMDSZ feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen.
Az alpolgármester az MTI-nek nyilatkozva elmondta, a 13 vértanú közül hatnak az arcképét festették be a szoborcsoport déli és keleti oldalán. Hozzátette, az alkalmazott színekből arra lehet következtetni, hogy nem spontán vandalizmus, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett emlékműgyalázás történt.
Az alpolgármester elmondta, a szoborcsoportot korábban éjjel-nappal őrizte a helyi rendőrség, a polgármesteri hivatal takarékossági intézkedései következtében azonban már nem jut állandó őr a térre, amelyen az emlékmű áll. A szoborcsoportra azonban térfigyelő kamerákat állítottak, így bíznak abban, hogy a rendőrségnek sikerül azonosítani a tettest vagy tetteseket.
Bognár Levente azt is elmondta, a rendőrség hivatalból elkezdte a nyomozást, az RMDSZ hétfőn mérlegeli, hogy szükséges-e feljelentést tennie. Az alpolgármester a szoborcsoportot 2004-ben restauráló művészek egyikével Kocsis Rudolffal járt a helyszínen szemügyre venni a rongálás következményeit.
Kocsis Rudolf az MTI-nek elmondta, első ránézésre azt állapították meg, hogy hagyományos festéksprayt használt az elkövető. Hozzátette, elemezni kell a festék vegyi összetételét, és meg kell keresni a festék oldószerét. Megjegyezte, a bronzplakettek lemosása, lekaparása feltehetőleg tönkreteszi a domborművek patináját, de ez a hatás is kezelhető. Kocsis Rudolf szerint a kőrészek letakarítása lesz nehezebb.
Az aradi Szabadság-szobor a 19. századi európai romantika jegyeit viselő köztéri műalkotás, amelyet Huszár Adolf tervei alapján – a szobrászművész időközben bekövetkezett halála miatt – Zala György készített el.
A szoborcsoportot 1890. október 6-án avatták fel a tizenhárom aradi vértanú emlékére az akkori aradi Szabadság parkban. Trianon után a román karhatalom előbb körbedeszkáztatta, majd 1925-ben eltávolította. Hetvenkilenc év után 2004-ben sikerült visszaállítani az aradi Tűzoltó térre, amelyet – a román–magyar kormányközi egyezmény alapján – a megbékélés parkja vesz körül. A visszaállított szoborcsoportot az elmúlt években többször is megrongálták.
Székelyhon.ro

Székely menekültek a hajdúk között
A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat részeként pénteken Buczkó József helytörténész az első világháború során Hajdúnánásra menekült székelyekről tartott könyvismertető előadást.
Az 1916-os román katonai támadás miatt nagy számú csíki és gyergyói székely menekült Hajdúnánásra. Az előadás során két jeles székely menekültről is szó esett: Jakab Antal püspök gyerekkorában tartózkodott édesanyjával és kistestvéreivel a városban, míg Domokos Pál Péter tanítóképzős hallgatóként vetett a sors a magyarországi fürdővárosba.
Buczkó Józsefnek 2011-ben jelent meg Szállást adtunk hűséges magyar véreinknek című kötete. Mint ismeretes, 1916. augusztus 17-én az addig semleges Románia csatlakozott az Antanthoz, majd augusztus 27-én a román csapatok betörtek a Kárpát-medencébe 420 ezer fővel. Ezzel szemben a magyar részen harmincezer katona és a csendőrség állt. A román betörés nyomán Erdélyből 200 ezer ember menekült el, Csík vármegyéből több mint negyven településről érkeztek a Hajdúságba. Összesen 3200 fő érkezett Hajdúnánásra, köztük több mint félezer gyermek. A székely családokat hajdú családok fogadták be.
A menekültek között több jeles személyiség is volt: Berze Nagy János, Jakab Antal és Domokos Pál Péter. Buczkónak sikerült megtalálnia azt a házat, ahol a hat éves Jakab Antalt befogadták, és azt is megtudta, hogy később, segédpüspökként visszalátogatott Hajdúnánásra. Domokos Pál Péter Csíksomlyóról szekéren jutott el a hajdúságba, és szüleivel csak Hajdúnánáson találkozott viszont. 1916-ban Debrecenben végezte el a tanítóképző másodévét, ezt fotóval is alátámasztotta az előadó.
Buczkó József kezdeményezésére 2011 óta minden évben tisztelegnek a székely menekültek emléke előtt. Az ott elhunyt harminckilenc székely halott emlékére keresztet állítottak. Tavaly Böjte Csaba ferences szerzetes és Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke volt az ünnepség meghívottja. Az idei megemlékezésre szeptember 20-án kerül sor, ezúttal Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános fog igét hirdetni.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Magyar nyelvű média szakot hirdet a Sapientia felvidéki diákok számára
Újságírás, filmrendezés, operatőri szak – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának (EMTE) ezekre a képzéseire felvidéki fiatalok jelentkezését is várják. A Szlovákiából érkező hallgatóknak a későbbiekben ösztöndíjat is biztosítanának. Mivel a Felvidéken nincs magyar nyelvű újságíróképzés, az erdélyi lehetőség jelentősen hozzájárulhatna a színvonalas hazai magyar újságíró-utánpótlás folyamatos biztosításhoz, ráadásul a képzés elvégzése után Kolozsvárról vélhetően többen térnek majd vissza szülőföldjükre, mint más magyarországi egyetemekről – érvel a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Kós Károly Kollégium, amely a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel közösen egy olyan ösztöndíjprogram kidolgozásán dolgozik, amelynek keretében öt, az újságírás iránt érdeklődő Kárpát-medencei magyar fiatalnak biztosítanának ösztöndíjat minden évben. A rendszer a 2016/17-es tanévre épülhet ki.
A Sapientia Természettudományi és Művészeti Karán már tíz éve működik filmművészet, fotóművészet és média szak, a következő akadémiai évben azonban a budapesti ELTE-vel együttműködve elindítják a filmtudomány mesteri szakot is, amely kétéves nappali képzést jelent. Az egyetem honlapján a felvétlizőknek menüfül alatt beiratkozás külföldieknek menüpont is található, amely részletesen tájékoztat a jelentkezés feltételeiről, és részletes információkat nyújt az alap- és mesterképzésekről.
Az MTVA és a KKK törekvése egyébként összecseng azokkal a magyar kormányzati szándékokkal, amely egy átjárható határon túli magyar felsőoktatási intézményrendszer kiépítését vette tervbe. Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára egy televíziós műsorban korábban arról beszélt, úgy szeretnének a Kárpát-medencére tekinteni, mint egy nagy egységes felsőoktatási térségre, hogy a magyar anyanyelvű diákok "ne csak határon belül, de határon túl is jelentkezhessenek magyar nyelvű képzésekre. A megújult Felvi.hu oldalon 21 határon túli intézmény szerepel, amely több, mint 200 képzést kínál. Szeretnénk, ha valaki abban gondolkodik, hogy továbbtanul, akkor meg legyen a lehetősége, hogy elmenjen Kolozsvárra, vagy éppen a Felvidékre tanulni" – fogalmazott.
Felvidék.ma

A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek (2.)
A második Neptun: sovány sikerek
A következő találkozó 1993. július 15. és 17. között zajlott, célja a gerzensee-i tárgyalások folytatása és az ott elfogadott ajánlások gyakorlatba ültetésének felülvizsgálata.
A találkozó előtt Larry Watts jelentést készít A gerzensee-i egyezmény jelenlegi helyzete címmel. Ebből kiderül, hogy az egyedüli konkrét intézkedés, amit a Gerzensee óta eltelt fél év alatt sikerült megvalósítani, a magyar tanárképzés számára elkülönített (és nemzetiségi arány szerint amúgy is kijáró) 300 hely a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
Kevésbé látványos siker a Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása (a nem túl hosszú életű tanácsot több forrás is sóhivatalnak, kirakatintézménynek nevezte).
A kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról szóló kormányhatározatot megfogalmazták, de végül nem fogadták el – áll a jelentésben. Nem meglepő, hogy a Neptunon elfogadott ajánlások – némileg pontosítva – megismétlik a gerzensee-i egyezményt. Itt mondják ki, hogy az Oktatási Minisztérium küldjön átiratot a BBTE-nek, melyben közli, hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, melyben megegyeztek az 1993–1994-es tanévre, és melyet a magyar tanárképzés számára különítenek el.
A második Neptun-találkozó után, 1993 nyarán kapnak nagyobb médiavisszhangot a tárgyalások, ekkortól kerülnek össztűz alá a találkozók résztvevői, románok és magyarok egyaránt. Az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay–Borbély–Frunda triót, hogy mandátum és az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel.
Ettől a pillanattól kezdve a PER kármentéssel foglalkozik: a tét a tárgyalások folytatása, valamint annak elkerülése, hogy a magyar tárgyalópartnerek – ahogy Watts fogalmaz: „a mi embereink” (our guys) – politikai karrierje derékba törjön. A moderátorok értelmezése szerint ez egyben azt jelentené, hogy az RMDSZ-en belül a tárgyalásokat elutasító, „mindent vagy semmit” elve szerint politizáló radikálisok győzedelmeskednek a mérsékeltek fölött.
Atlanta: az előremenekülés
A PER előtt álló lehetőségeket egy 1993 szeptemberében Larry Watts által írt elemzés mérlegeli. Ebben felmerül, hogy vajon nem lenne-e jobb az RMDSZ-en belüli mérsékeltek védelmében jegelni a találkozókat, míg a vihar elvonul. Watts végül épp ellenkezőleg, a találkozók folytatására tesz javaslatot, azzal a különbséggel, hogy annak tematikája világosan elkülönülne az addigi találkozóktól, a résztvevők körét pedig kiszélesítenék. A kormány képviselői mellett az ellenzéket is meg kell hívni, ugyanígy magyar részről: nemcsak az RMDSZ képviselői, hanem más magyar személyiségek is jelen lehetnének. Ez folytatása lehetne a PER eddigi erőfeszítéseinek, megmutatná, hogy az amerikai szervezet pártoktól független, és lehetőséget adna arra, hogy a magyar közösség és az RMDSZ saját politikai stratégiát fogalmazzon meg ahelyett, hogy néhány, Budapesthez közel álló figura diktálja azt – érvel a bukaresti iroda vezetője.
„Vérlázító” követelés az utolsó pillanatban
Így kezdődik el az utolsó fontos találkozó szervezése, melyre az atlantai Carter Centerben 1995. február 14. és 15. között kerül sor. A szervezés távolról sem zökkenőmentes: az utolsó pillanatban – amikor már a helyszínt és a meghívottak listáját is véglegesítették, a repülőjegyeket pedig megvették – az RMDSZ azt kéri, hogy Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozója, Csapó József is jelen lehessen.
Ez Watts szerint „vérlázító” (outrageous) követelés – annál is inkább, mert a román fél és az amerikai moderátorok is azt tartanák természetesnek, hogy ebben az esetben a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Nemzeti Egység Pártja (PUNR) képviselője is tárgyalóasztalhoz üljön. Ezt azonban az RMDSZ nem fogadja el (végül a PUNR egyik képviselője mégis elutazik Atlantába, azonban csak megfigyelőként, hozzászólási jog nélkül vesz részt a megbeszélésen).
Titkos kiegyezés?
A Neptun-kérdéskör leghomályosabbika az, hogy az RMDSZ-ben ki tudott a PER-féle közvetítésről, hogyan esett a választás a Tokay–Borbély–Frunda trióra, konzultáltak-e a szervezettel, és pontosan milyen mandátummal rendelkeztek.
E kérdések megválaszolása azért nehéz feladat, mert az interjúalanyok több mint húsz év után nem emlékeznek minden részletre pontosan, és az RMDSZ bukaresti politizálásának kulcsfigurája, Domokos Géza már nem él.
Annak idején az RMDSZ mint szervezet távolról sem volt annyira bürokratikus, mint most, nagyon sok mindent személyes kapcsolatok, véletlen találkozások, éjszakába nyúló gyűlések, viták határoztak meg. Ennek az időszaknak a dokumentálása túlmutat lehetőségeinken.
Egy példa arra, hogy mennyire spontán módon történtek dolgok akkoriban: „Bementem az RMDSZ akkori bukaresti székházába, ott volt Livia Plaks. Én nem tudtam, kicsoda ő, viszont ő ismert. Hívott, lenne-e kedvem elmenni egy találkozóra. Én azonnal igent mondtam” – mesélte az Átlátszó Erdélynek Tokay.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az interjúk során az alanyok – Frunda, Borbély, Tokay és Markó – képtelenek voltak kilépni a saját, régóta felépített narratívájukból, így viszonylag kevés konkrét részlet derült ki tőlük.
Az információk alapján azonban kijelenthető, az RMDSZ-ben tudtak a PER-kerekasztalokról. Az első találkozóra magát az RMDSZ-elnököt, Domokos Gézát is meghívták. Azután belső fórumokon, ilyen-olyan találkozókon, beszélgetéseken több ízben is szó esett ezekről.
„Akkoriban, a kilencvenes évek elején Romániát keresztül-kasul bejárták nyugati civil szervezetek, alapítványok, politikusok, és hát mindenki meg akart tanítani minket a demokráciára” – mondta leplezetlen iróniával Markó Béla, akit közvetlenül a gerzensee-i találkozó előtt, 1993 januárjában választottak meg az RMDSZ elnökévé. Őt Borbély László hívta a gerzensee-i találkozóra, azonban nem ment el, mert nem tartotta azt fontosnak.
Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a politikus kijelentette, a PER által szervezett találkozók sokáig nem tűntek többnek, mint újabb nyugati kísérletnek a romániai etnikumközi viszonyok javítására. Az akkori gyakorlat szerint az RMDSZ politikusainak nem kellett külön engedélyt kérniük arra, hogy ilyen rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken részt vegyenek – mondta, hozzátéve, hogy „tárgyalni mandátum nélkül is lehet, megegyezni nem”.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az RMDSZ szervezetének belső eljárásai a kilencvenes évek elején még gyermekcipőben jártak. Az, hogy csakis az RMDSZ elnöke által adott mandátum, jóváhagyás birtokában lehet tárgyalni, épp a Neptun-ügy kirobbanása után vált szabállyá a szervezeten belül.
Ekkor egyébként még tapasztalatlan, viszonylag fiatal, a nagypolitikában kevéssé jártas politikusok voltak mindannyian. Az angolnyelv-tudás sem volt a tárgyalócsapat erőssége: a feljegyzések között több, legfeljebb középszintű angolnyelv-tudással megfogalmazott iratot találtunk. A nyelvtudás azért fontos, mert a beszélgetések rendszerint angol nyelven folytak, és csak akkor tértek át románra, ha a részleteket kellett rögzíteni.
Csak az Atlantába tartó delegáció kapott valamiféle felkészítőt arról, hogy nemzetközi szinten hogyan kell tárgyalni, mi az, amit az amerikaiak fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. „Segítettünk egymásnak, de hát vak vezetett világtalant” – fogalmazott erről a Niculescu Anton akkori kabinetvezető által írt összefoglalóról Markó Béla.
Kisebb szolgálatok, honorok
A PER kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta is a találkozókon részt vevő magyar politikusokat. Borbély Lászlónak egy amerikai ösztöndíj megpályázásához adnak ajánlást 1992 novemberében, a gerzensee-i találkozó előtt.
1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazza a PER: feladata jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. (Borbély László tagadta, hogy nyert volna amerikai ösztöndíjat. A vele készült interjút visszakérte, majd, mivel kevesellte, hogy miután egy órát szánt ránk, csak két bekezdést használtunk, arra kért, egyáltalán ne használjuk a nyilatkozatát.)
Kérdés azonban, hogy ezeknek a Borbély által kézzel, magyarul írt beszámolóknak, politikai elemzéseknek mennyi hasznuk volt akkor, amikor – mint láttuk – a PER Larry Watts kapcsolatai révén naprakész információkkal rendelkezett a bukaresti mozgásokról.
1996 áprilisában a PER Frunda Györgyöt is alkalmazza a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként”: a politikus 2400 dollárt kap ezért – számításunk szerint ez kétévnyi nettó átlagfizetésnek felelt meg abban az időben.
Frunda állítása szerint nem pénzt, hanem egy számítógépet kapott a PER-től. Ez azért is valószerű, mert a dokumentumok között van is egy számítógép-árajánlat, amire pirossal valaki ráírta: „Frunda”. Miért problémás ez?
Akadémiai körökben, főleg Nyugaton bevett szokás, hogy a meghívottaknak napidíjat, konferencia-részvételi díjat fizetnek, továbbá esetleges szolgálataikat külön is honorálják. Kassof maga is megerősítette, hogy ez gyakorlat volt a PER-nél.
Ebben az esetben azért problémás a kifizetések és ajándékok elfogadása, mert ezeken a találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyik, politikai alkuk köttetnek. Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek.
Egyébként egy, a PER munkálataiban sokáig részt vevő tudós számára is hasonló dilemma fogalmazódott meg akkor, amikor a PER pénzt ajánlott neki. „Úgy éreztem, épp ez a közvetítőszerep tűnik el (…) akkor is, ha ők akkor azt mondták, hogy ez nem olyan értelmű pénzelfogadás, hanem egy infrastrukturális háttér biztosítása” – mesélte (végül szintén elfogadott egy laptopot, ami a kilencvenes években nagyon drága munkaeszköz volt).
Allen Kassof az eredményekről
Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély munkatársa interjúban tette fel Allen Kassofnak a kérdést: Annak ellenére, hogy a PER Bukarestben és Marosvásárhelyen is működtetett irodákat, úgy tűnik, hogy 1995 után a magyar–román viszony kikerült a reflektorfényből. Miért nem volt az atlantai találkozónak folytatása?
Kassof válasza összegzi mindazt, amit az amerikaiak eredményként könyveltek el: „Ez nem pontos, mindkét féllel folytattuk a konzultációt. 2000 februárjában, a választások előtt a PER szervezett egy találkozót, ahol a nagy politikai pártok ígéretet tettek arra, hogy nem használják ki az etnikai kártyát a kampány során.
2005-ben pedig a PER egy autonómiatémájú konferenciát szervezett Marosvásárhelyen. Véleményem szerint a PER legnagyobb sikere az, hogy 1995 után négy évig az RMDSZ részt vett a kormánykoalícióban, ez pedig lehetőséget adott a közvetlen tárgyalásra a román féllel. Ezenfelül olyan protokollumrendszert sikerült kifejleszteni, mely lehetővé tette az RMDSZ számára, hogy akár ellenzékből is a kormánnyal együtt dolgozzon a magyar közösséget is érintő kérdésekben. Ez a PER-találkozók eredménye.”
Az Átlátszó Erdély nyomán összeállította:
Farkas Réka
(első rész: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2015. febr. 7.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vége a PDL-nek? – Microsoft-ügy: 9 millió euró a pártnak
A Microsoft-licencek ügyében az előbb letartóztatott, majd január 25-étől szabadlábon védekező Gabriel Sandu volt távközlési miniszter sokkoló vallomást tett, ami megrengetheti az egész politikai életet. A Demokrata Liberális Párt (PDL) volt minisztere szerint a csúszópénzekből jócskán kapott a PDL is, és erről a vezetők mind tudtak.
A korrupcióellenes ügyészek (DNA) megállapították, hogy a volt távközlési miniszter Elena Udrea és a PDL más vezetőinek nyomására írta alá az iskolák felszerelését célzó számítástechnikai közbeszerzések szerződését, amiből utána csak úgy folyt a kenőpénz. A „mások” névsora lenyűgöző: Emil Boc, Vasile Blaga, Adriean Videanu, Radu Berceanu, Roberta Anastase, Alin Albu. A közbeszerzést megnyerő cég több millió eurót visszafizetett Udreaéknak, és ebből a PDL 2009-es őszi kampányköltségeire 9 millió jutott. Állítólag több millió kampánylevél nyomtatásának és borítékolásának költségétől kímélték meg a PDL-t a licencszerződések fejében.
Emil Boc volt miniszterelnök tagadja, hogy tudott volna a dologról, és azt mondja, senkire, így Gabriel Sandura sem gyakorolt nyomást a Microsoft-szerződés megkötése érdekében. Az erről szóló kormányrendeletet legalább heten írták alá, köztük a PSD miniszterei is, akikkel 2009-ben közösen kormányoztak – tette hozzá Boc.
Az egyik érintett, Adriean Videanu bejelentette, hogy perbe fogja Gabriel Sandut, mivel mind hazugság, amit mond, hasonló hangnemet ütött meg Radu Berceanu is.
Székely Hírmondó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Színház az egész...
Nem keserűen, csupán tényszerűen mondta el Bocsárdi László a Reflex 3-at útjára indító sajtótájékoztatón, hogy bizonytalan, lesz-e negyedik kiadása is a színházi fesztiválnak. Ismert immár, nehezen állott össze a bő egy hónap múlva kezdődő szemle, a biennále szóról a fesztivál megnevezésében már le is mondtak, holott a Reflexet hat évvel ezelőtt a kétévenkénti megrendezés reményében indították útjára.
De a dolgok úgy alakultak – ezalatt az anyagi háttér előteremtése értendő –, hogy a 2009-es kiadást 2012-ben követte a második, és csak idén a harmadik. Ez is sovány költségvetésre számíthat, csupán Sepsiszentgyörgy és a megye támogatására, a Tamási Áron Színháznak a kulturális tárcához benyújtott kérését még csak válaszra sem méltatták. Kézenfekvő a nagy csend oka: a fesztivált szervező intézmény nevében több az ékezet a kelleténél. Holott a Reflexnek semmiféle etnikai jellege nincs, a szemle célja, hogy megmutassa, hol tart épp a színjátszás abban az Európában, melyhez felzárkózni nyilatkozatok szintjén erősen akar ez az ország, de valójában zsigerből elutasítja az unió alapelvét, a kulturális sokszínűséget. Példáért, hogy milyen is a viszonyulása az országnak a kultúrához, ki sem kell lépni a városból: ugyanaznap, amikor a Tamási Áron Színház igazgatója a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivált mutatta be, az Andrei Mureşanu Színház igazgatója lemondását jelentette be. Sokadik már a sorban, aki mandátuma lejárta előtt távozik az 1987-ben pártutasításra létesített román társulat éléről, döntése okait fejtegetve kiemelte: nem a színházat fenntartó önkormányzattal való viszonya készteti távozásra, nem is a pénzhiány, elődeinek állandó fájdalma, a teremhiány sem, merthogy kézzelfogható közelségben a moziból átalakított előadóterem elkészülte – hanem annak a közegnek a merev elzárkózása, melynek szellemi táplálékot nyújtani hivatott. Felemlítette azt is, számára nehéz beilleszkedni a többkultúrájú sepsiszentgyörgyi közösségbe, de ez maradjon az ő gondja – sokkal súlyosabb, amit a helyi románságról állít: hogy nem járnak színházba (felmérésük szerint az Andrei Mureşanu Színház előadásait látogatók 45 százaléka magyar ajkú), hogy a román vállalkozók nem támogatják a színházat, hogy a Tamásinál jól működő mecénásbérlet bevezetéséről még álmodni sem mert. Magyarán: halódik a román társulat Sepsiszentgyörgyön, ugyan a magyar közönségnek jól fog, hogy színház iránti igényének kielégítésére eggyel több a lehetősége, de az Andrei Mureşanu Színház létét és létjogosultságát elsősorban a román anyanyelvű közönség indokolná. Ennek ellenére a kultúrateremtést ebben a városban mégsem tévesztik össze a gazdasági tevékenységgel, az Andrei Mureşanu Színház továbbra is megkapja a működéséhez szükséges költségvetést. A Reflex támogatási kérésére pedig nem a kölcsönösség okán, de fontossága miatt illenék reagálni. Ám számtalanszor bebizonyosodott, Bukarestben a pénzt nem azok osztogatják, akiknek színház – hanem akiknek színjáték az egész világ.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Barangolás Kovászna múltjában
Székely Zsolt régész, egyetemi tanár Kovászna régészeti múltja /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2014/ című, frissen megjelent kötetét mutatta be szerdán a Fábián Ernő Népfőiskolán. A könyvbemutató történelemórává kerekedett, a jelenlévők betekinthettek a várostörténet rejtelmeibe.
Kovászna szűkölködik magyar nyelvű történelmi leírásokban, a könyv megjelenését még Lőrincz Zsigmond néhai polgármester kezdeményezte, de csak most kerülhetett ki a nyomdából – mondta el a Kovászna régészeti múltja című kötet szerzője, Székely Zsolt a Fábián Ernő Népfőiskolán tartott bemutatón. A tündérvölgyi várrommal kapcsolatban kifejtette: a vár eredetéről sokan, sokféleképpen vélekednek, ő a dák eredet mellett áll ki. A bronzkortól létező várat a második század elején rombolták le római haderők. Folytonossága akkor szűnt meg, amikor megkezdődött a komollói római erődített tábor építése. A dák eredet miatt viszont nem kell haragudnunk – jegyezte meg. Egy kevésbé ismert kovásznai várromról is beszélt, mely a Sóstótetején, egy stratégiailag nagyon jól megválasztott helyen található. Először a két világháború között megjelent helyrajzi könyvben tesznek róla említést. Régészeti ásatások itt nem történtek, a kutatók csupán bejárták a helyszínt. A régészettudomány feladata ennek a helynek a feltárása. Kovászna múltjáról szólva a szerző azt is elmondta, nem mindig volt Orbaiszék központja, ugyanis Zabola előbb viselhette ezt a titulust. Kovászna felső részéről, Vajnafalváról pedig kiderült, hogy az egykor a Vajna család birtoka volt, ők adták el a földet havasalföldi románoknak. Az, hogy a város és a megye neve egyezik, több félreértést is szült – derült ki a könyvbemutatón –, a ’68-as megyésítéskor Bukarestből az elvtársak Kovásznára érkeztek Sepsiszentgyörgy helyett, hiszen úgy vélték, ha Kovászna a megye neve, akkor székhelye is Kovászna kell hogy legyen.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Johannis újra üzent a parlamentnek
Klaus Johannis államelnök ismételten felszólította a politikai osztályt, értse meg, hogy a korrupt személyekkel szemben toleráns parlament soha nem fog tiszteletnek és bizalomnak örvendeni az állampolgárok körében.
Ez már a második üzenet a parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztése témájában, amit az államelnök a Facebook közösségi oldalra feltesz: Johannis első ízben csütörtökön, az Európa Tanács ülése közben kommentálta a témát, kijelentve, arra számított, hogy a szenátus jóváhagyja a bűnvádi eljárás elindítását Varujan Vosganian liberális szenátor ellen. Az államfő tegnap visszatért a témára, és azt írta a közösségi oldalra: „egyszerűbbé és átláthatóbbá kell válniuk azoknak az eljárásoknak, amelyekkel a parlamenti képviselők, volt vagy jelenlegi miniszterek bűnvádi eljárás alá helyezésére, őrizetbe vételére, letartóztatására vonatkozó kéréseket hagyják jóvá”.
Vosganiant kilökte pártja
Varujan Vosganian szenátor, aki esetében a szenátus elutasította az ügyészségnek a bűnvádi eljárás elindítására vonatkozó kérését, tegnap délután bejelentette, hogy kilép a Nemzeti Liberális Pártból (NLP). Döntését azt követően tette közzé, hogy Alina Gorghiu, az NLP társelnöke pártja szenátoraihoz intézett tegnap reggeli levelében kijelentette, nem maradhat politikai következmények nélkül a szenátus csütörtöki lépése Varujan Vosganian ügyében, és nehéz elfogadnia a „téves utat”, amelyet a liberális szenátorok egy része választott. Egyúttal Gorghiu felkérte Vosganiant, hogy lépjen ki a pártból, ha pedig ez nem történik meg, javasolni fogja az NLP-ből való kizárását.
Vallásóra: kérni kell felvételét
A tanulóknak iskolai tagozatonként (elemi, általános, gimnáziumi) valószínűleg egyszer kell majd kérelmezniük a vallásórákon való részvételt, a 2015–2016-os tanévben azonban minden diáknak választania kell, hogy jár-e vallásórákra, függetlenül attól, hogy hányadik osztályos – nyilatkozta Sorin Cîmpeanu. Az oktatási miniszter elmondta, az alkotmánybíróságnak a vallásórákon való részvételre vonatkozó döntése után az oktatási minisztérium kidolgozza a módszertanát annak, hogyan alkalmazzák majd az új előírást. „2015 szeptemberétől kezdődően a vallásórák kötelezőek az oktatási minisztérium és az iskolák számára, de opcionálisak a tanulók számára. A módosítás abban áll: az új tanévben a tanulóknak kérelmezniük kell, hogy részt vegyenek a vallásoktatáson, míg tavaly azt kellett kérelmezniük, ha nem akartak részt venni” – szögezte le a tárcavezető.
Bővült a gazdaság
Az elemzők várakozásait meghaladó mértékben, 2,9 százalékkal nőtt tavaly a gazdaság – derült ki az Országos Statisztikai Intézet tegnap közzétett gyorsjelentéséből. A tavalyelőtti utolsó negyedévhez képest 2014 negyedik negyedévében 2,6 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP), az előző, harmadik negyedévhez képest pedig 0,5 százalékkal bővült. Romániában ezzel együtt némileg lassult a gazdasági növekedés a 2013-ban regisztrált 3,5 százalékos bővüléshez képest. A Nemzetközi Valutaalap a napokban nyilvánosságra került elemzése azt valószínűsítette, hogy a GDP tavaly 2,7 százalékkal haladta meg a 2013-as szintet. Az elemzők szerint a belső fogyasztás, illetve az ipari termelés főleg külföldi megrendeléseken alapuló, több mint hatszázalékos bővülése áll a gazdasági növekedés hátterében.
Még kisebb az infláció
Januárban tovább csökkent Romániában az éves infláció, amely 0,4 százalék volt – közölte az Országos Statisztikai Intézet. Egy hónappal korábban 0,83 százalékos éves inflációt jegyeztek, ami akkor történelmi mélypontnak számított. Decemberhez képest a havi inflációs ráta szintén 0,4 százalék volt. Az elmúlt tizenkét hónapban az ezelőtti tizenkét hónaphoz képest a fogyasztói árak átlagban egy százalékkal emelkedtek. Januárban az élelmiszerek ára decemberhez képest 0,57 százalékkal emelkedett, a nem élelmiszereké 0,23 százalékkal, a szolgáltatásoké 0,61 százalékkal nőtt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Anyanyelve nem román („Mondtuk eleget, mondja most már más is”)
Amikor 1997-ben betettem a lábam Székelyföldre (fogalmam sem volt, hogy így hívják, mert akkoriban a HAR-KOV elnevezés sokkal gyakoribb volt), tele volt a sajtó az 1989–1992-es események, a kisebbségekkel szembeni gyűlöletet és mérget köpködő politikai vezetők őrülete és paranoiája táplálta előítélettel. Ezek az előítéletek talán azért nem tudtak befolyásolni, mert fiatal voltam, és teljesen más dolgok foglalkoztattak, mint a tévénézés és az ultranacionalista sajtó olvasása.
Mindazonáltal elkerülhetetlen volt az érintkezés az ilyenfajta elemekkel, tekintettel arra, hogy közvetlenül az 1989. decemberi események után mindenki olyan dühvel kezdte mondani a véleményét, mint akinek évtizedekig pecek volt a szájában. Moldvai vagyok, nem születtem és nem nevelkedtem magyarok között. Elég toleráns, a nacionalista elemek túlhangsúlyozásától mentes térségből származom, de – sajnos – még mindig elég nagy a tudatlanság a fejekben, hogy az emberek komolyan vegyék és elfogadják a felületes címkézéseket. Székelyudvarhelyre való indulásom előtt, ahol az elkövetkező időszakban lakni szándékoztam, és ahol tíz évig tanítottam aztán román nyelvet, a következő szavakkal búcsúztattak: „Ne menj, kedves, mert megkéselnek a magyarok!” (tömbházbeli szomszédasszony). A magyarok nem késeltek meg. De gyökerestől kimetszették minden előítéletemet afelől, milyen lesz velük az együttélés egy olyan térségben, ahol ők alkotják a döntő többséget. Természetesen ott sem szabadultam meg a szélsőségesektől és a szélsőségességtől, a sztereotípiáktól és azoktól a kísérletektől sem, melyekkel olyan irányból akartak befolyásolni, amit hevesen elutasítottam, bár az elején nem rendelkeztem elég érvvel. Akkoriban olyan cikkek jelentek meg a központi sajtóban, melyek a „székelyudvarhelyi románok Gulágjáról”, a „román népesség enklavizálásáról” és sok más olyan dologról szóltak, melyeket még most is hallok, és amik a tudatlansággal és a szavakkal történő manipulálással szembeni tehetetlenség érzését keltik bennem. Az ott töltött tíz év alatt sohasem éreztem ilyesmit. Ugyanis nem zártam be magam a nyelvi közösség kényelmébe, hanem kerestem a kapcsolatot azokkal az emberekkel és főleg azokkal a közös elemekkel, melyeket csak akkor nem képes észrevenni az ember, ha vak vagy elvakult. A székelyekkel kapcsolatban a nyelv sohasem volt akadály. A bármiféle kommunikációs kísérletre adott örök „nem tudom/nem értem”-ről szóló városi legenda ugyanazon kisstílűség része, célja a feszültségek és nézetkülönbségek fenntartása a térségben. És ha már a nyelv került szóba, újra ki kellene mondani, amit központi szinten mindig is figyelmen kívül hagynak: ebben a térségben nincs kétnyelvű közeg. Hargita és Kovászna megyében kiterjedt területek vannak, ahol a gyermekeknek nincs lehetőségük az utcán megtanulni románul. Lehet, hogy egyesek nehezen értik meg az anyanyelvnek ezt az aspektusát, jelentőségét, a tényt, hogy az ember legfontosabb szellemi eleme az anyanyelv. Annyiszor hallottam a bíráló szavakat, hogy képtelen voltam nem felháborodni az elemi megértés hiánya miatt. Nem empátiáról beszélek, mert ahhoz bizonyos fokú kultúra és érzelmi intelligencia szükséges. A gyermekek olyan családokba születnek és nevelkednek, amelyekben magyarul beszélnek. Egy magyar anyanyelvűtől nem követelheti meg senki, hogy gyermeke születésétől kezdve egy, az övétől eltérő nyelven beszéljen hozzá. Éppen a kommunikáció lényegétől fosztanánk meg: az érzelmek átadásától. A románnyelv-oktatás és főleg a gyermekek eredményei az egyik legkényesebb kérdés mind a mai napig. És itt nem a vizsgaeredményekről beszélek, azok szinte az egész országban katasztrofálisak, hanem a 12 éven keresztül, heti 3–5 órában folyó nyelvtanítás funkcionális eredményeiről. Miért nem képesek a gyermekek románul beszélni? Miért van az, hogy 18–19 évesen nem tudnak úgy kommunikálni, mint az iskolában tanult bármely másik nyelven? Miért tudnak több száz oldalt fejből visszamondani akadémikus nyelven, de nem képesek elmesélni az előző napi történéseket? Az első ok, ahogy a román nyelvet tantárgyként kezelik. Bár megpróbáltak kidolgozni néhány kisebbségeknek szóló tankönyvet, mindig ugyanabból az előfeltevésből indultak ki: a gyermek ugyanúgy beszéli és érti a román nyelvet, mint a román anyanyelvű családból származó. Márpedig ez teljesen téves. Irreális állításból indulnak ki és fájdalmas valósághoz érkeznek, a tanárok a szülőket hibáztatva és viszont. Az igazi vétkesek pedig nem csinálnak egyebet, mint minden évben megállapításokat tesznek, elemeznek, kommentálnak és kitartanak amellett, ami megfelel nekik, bár még nem sikerült megértenem, hogy miért… A második ok a román nyelv és irodalom tantárgy megközelítési módja, már az első tanévtől és az első óráktól kezdve. A helyzet megértéséhez rendelkeznünk kellene annyi empátiával, hogy belebújjunk egy anyanyelvi iskolába járó elsős-másodikos gyermek bőrébe. Ő ezt a nyelvet hallja születésétől kezdve, ezen becézik vagy feddik meg szülei, ezt beszéli az utcán, az üzletben, játék közben… Mert – a többség véleményével ellentétben – ebben a térségben nincs kétnyelvű közeg, annak dacára, hogy élnek románok is. A gyermek lelkesen kezdi az írás-olvasás tanulását. A kerettanterv pedig hét-nyolc óra anyanyelvoktatást és négy óra románt ír elő hetente. Párhuzamosan elkezdi tanulni, és az ábécé meg az egész logikája a feje tetejére áll: a c az ţ, de k is, az sz az s, de a másik nyelvben nem létezik, a j csak az egyik nyelven j, a másikon meg zsének ejtik. Ami az ő nyelvén zs... (Már szédülnek? Nos, ő még csak hétéves, és tudnia kell!). Tud majd olvasni első osztály végén? Biztosan nem. Főleg úgy, hogy a négy órán kívül sehol máshol nem kerül kapcsolatba a román nyelvvel. És ez így folytatódik majd 12 éven keresztül. Azt is hallottam még – természetesen olyanoktól, akik nem ismerik a helyi valóságot –, hogy „nem akarnak megtanulni”. És akkor miért van, hogy a térségben már több mint 15 éve működnek iskolán kívüli román nyelvtanfolyamok, ahol a hároméves gyermektől a munkát kereső felnőttig lehet résztvevőket találni? Ki vádolhatja rosszakarattal ezeket az embereket? És főleg, felmerül bárkiben a kérdés, hogy miért kell nekik ezért fizetniük? Mert azokat az órákat tanárok tartják az oktatás támogatására létrehozott alapítványokon vagy magániskolákon keresztül. Most indul egy magyarországi program ugyanezzel a céllal. Ami ránk nézve szégyen. Szégyen, hogy inkább megtagadunk és semmibe veszünk olyan embereket, akik csak a választások alkalmával jutnak eszünkbe, amikor szükség van a szavazatukra, vagy olyan alkalmakkor, amikor nacionalista mérget köpködhetünk, és zászlók kitűzését ítélhetjük el. Mert a zászlók fontosabbak lettek, mint a gyermekek jövője. És mielőtt befejezem, még hozzátenném: csaknem nyolc évvel azután, hogy távoztam onnan, a lelkem még mindig az ottani emberekkel maradt, és azon gondolkodom, mit kellene tenni gyermekeikért, hogy egyenlő esélyeik legyenek az országban. És ami motivál, az a tanulás iránti szeretetük, a tanulás iránti szinte tapintható vágy, mely tíz év alatt bebizonyította számomra, hogy lehetséges. Csak el kell fogadnunk a valóságot, és alkalmazkodnunk kell hozzá. A többi magától jön.
FLORINA VAIPAN
Forrás: Corbiialbi.ro, Florina Vaipan: Gânduri de la o „moldo-ardeleancă” rătăcită în Secuime
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy tiszteletbeli magyar
Még pár százezer (?) ilyen román ember, és megvan a független, multikulturális Erdély! Tetszik a Corbii albi. Azt hiszem, szükség van rá, és olyasmit tesznek, ami sokat segít. A románok körében sajnos, még léteznek előítéletek, sztereotípiák. Erre a legjobb példa, hogy a Corbii albi-n közölt bejegyzésem után egy mérges bácsi küldött egy üzenetet, hogy jobb lenne, ha abbahagynám, mert én román vagyok, és inkább a magam dolgával kellene törődnöm, nem pedig a magyarokat védenem.
Kitűnő dolog a Facebook-oldal, a honlap. Valakinek meg kell küzdenie a tudatlansággal, a szélsőségességgel. Le kell bontania az évek során felhalmozódott mítoszokat és sztereotípiákat. Nem vagyok történelemtanár, de igyekszem tisztelni mindazokat, akik mellettem élnek, megérteni történelmüket, kultúrájukat, hagyományaikat. Szeretem erdélyi multikulturalizmusunkat.
Örömmel megyek megünnepelni a magyarok napját, mint ahogy a románok napját is, és elmegyek a szászok ünnepeire is (az őseim ugyanis szászok). Bosszantanak az olyan városi legendák, mint az, hogy egy román azért nem kapott kenyeret a Székelyföldön, mert nem magyarul beszélt. Számtalanszor jártam ott, románul beszéltem, és ugyanolyan udvariasan válaszoltak, sőt, mosolyogtak. Megszoktuk, hogy mindent a politikusoktól várunk el. Azt hiszem, az igazi változást mindnyájunknak önmagunkban kell végrehajtanunk. Ha Emil Boc úr, Kolozsvár polgármestere nem tartja szükségesnek a kétnyelvű táblákat, akkor románként én sértőnek tartom a döntését. Annak ellenére, hogy nem Kolozsváron élek, ha kolozsvári román lennék, a magyar szomszédok, barátok vagy rokonok iránti szolidaritásból is jelképesen magyarnak vallanám magam, hogy meglegyen a 20 százalékuk. Egy csomó művet és dokumentumot kaptunk a magyaroktól és a szászoktól, nem utolsósorban azokat a középkori városokat, melyekkel dicsekszünk. Még ha 20 százalék alatt vannak is, az erődvárosokat felépítők, az erdélyi identitásunkhoz hozzájárulók iránti tiszteletnek arra kellene minket köteleznie, hogy akár német vagy magyar nyelvű táblákat is készítsünk. Míg egyesek Kínában gyártatnak le német nevű dolgokat, hogy jobban eladhassák őket, nekünk van egy Klausenburgunk/Kolozsvárunk – de megtagadjuk. Ezt szeretném látni: a román, magyar vagy szász kolozsváriak szolidaritását!
Răzvan Lupescu
Forrás: Corbiialbi.ro, Răzvan Lupescu: Solidaritate între clujenii români, maghiari ori saşi!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Maros menti falvak egykori leírása
FOLYTATÁS LAPUNK FEBRUÁR 13-I SZÁMÁBÓL
Magyarózd
E falu leírását így vezeti be a szerző: „Az ózdi völgy fejében regényesen fekszik, szögtornyaival zöld fenyvesben épült odú kastélyával Ózd. 171 házban 900 ref. magyar lakót számlál. A hagyomány Ózd nevű magyar hőstől származtatja a község nevét. Hogy nagyon régi a község, azt bizonyítja az, hogy kath. semathismusban 1227-ben »Ambrus nevű lelkészt találunk Ózdon«. A pápai dézsmák lajstromában 1333-ban »Sacer. Martiu Solv 35-den« ami mindenesetre azt mutatja, hogy Nagylak és Csekelaka után 3-ik faluja volt nagyságra a fehérvári esperességnek”.
Legrégibb ismert birtokosai között említve Simon bán fiai: Simon, Mihály, Jakab és János, Balád ( Tamásnak fia) a Kenhidi Simon unokája, kiket 1338-ban a Küküllővármegyei bírók osztóztatnak meg. Ezen családból származik az Ózdot sokáig bírt Baládfi család. 1496-ban Vizaknai Miklósné hagyománya folytán Ózd a fehérvári káptalan birtokába megy át, de úgy látszik, a káptalan eladta, mert nemsokára Thata István a főbirtokos, kiről 1509-ben Csesztvei Barlabás Jánosra és Lenabdra szállott. 1568-ban Kis Ambrus neje, Baládfi Ilona által nyer jószágot Ózdon, melyet sógorától, Baládfi Andrástól váltott meg 500 forinton. 1583-ban Báthori Zsigmond Baládfi Magdolnát és férjét, Szalanczy Györgyöt statuálja Ózdon. Ezután a Tolmács családra megy át a falu, Tolmács Zsófival kapja Radák István. 1625-ben, politikai érdemei jutalmául, Radák István új adományt nyer Bethlen Gábortól. A Radákra szállott Tolmács-rész mellett a Toldalagiak is bírták Ózdot, mert Toldalagi Mihály fejedelmi tanácsos bükkösi Kemény János rokonára bízza fiát s átadja neki és nejének, Kállai Zsuzsának ózdi részjószágát. Radák István Thordódi Gábornak zálogosította el 12 évre, 1695-ben pedig Pekri Lőrincznek adja zálogba 60 évre, hogy a Thordódi Gábornál lévő záloglevelet is visszaváltsa 1269 frt. ellenében, mely jószág csak 1732-ben szállt vissza a Radák család birtokába, úgy, hogy Radák Ádám 1000 frt. kiházasítási díjt fizet a Pekri leányoknak, 1000 frt. és a zálógösszeg 1/5-e nála marad, felesége Pekri Teréz részébe. Ez időtől fogva, a leírás idején is, a Radák kézen volt Ózd.
GYŐRFI DÉNES
Szabadság (Kolozsvár)

Felerősödhet a régészet szerepe a magyar őstörténet kutatásában
Felerősödhet a régészet szerepe a magyar őstörténet kutatásában, hiszen hatalmas a feltáratlan anyag. Egy új régészeti leletanyagra hivatkozva a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Őstörténeti Témacsoportja úgy véli, nem vándoroltak évszázadokig a magyar törzsek, csupán öt-hat évtized alatt érhettek el az Urál vidékétől a Kárpátokig.
Az MTA pénteki közlése szerint a Magyar Őstörténeti Témacsoport az Akadémia berkein belül azzal a szándékkal alakult meg 2012 elején, hogy figyelembe véve a magyar őstörténet iránti növekvő érdeklődést, erősítse a tudományosan megalapozott szemléletet a témával foglakozó közbeszédben. A kutatócsoport vezetője, Vásáry István akadémikus szerint ugyanis hiába jelent meg számtalan új kiadvány az elmúlt 25 évben a magyar őstörténetről, ezeknek a háromnegyed része nem tekinthető tudományos munkának.
Vásáry István úgy véli, a magyar őstörténet kutatásában a nyelvtudomány és a történettudomány lényegében elérte határait. Az írott források rendkívül szűkösek, néhány tucat oldalon összefoglalhatók a bizánci és arab feljegyzések. Azonban hatalmas feltáratlan régészeti anyag várhat a kutatókra, még a Kárpát-medencében is csupán a tárgyak és csontok töredéke kerülhetett eddig elő. Ezért a tudós arra számít, hogy a következő időszakban felerősödhet a régészet szerepe a kutatásában. A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán – többek között Türk Attila régész folytatott ásatásokat helyi szakemberekkel ukrán és délorosz területeken – a kutatók úgy vélik, a korábban széles körben elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig. Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az 5. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította – jegyezte meg Vásáry István.
Az akadémikus kitért arra is, hogy az őstörténet régészeti kutatását számos tudományág mellett a természettudományok, így a genetikai kutatások is segíthetik, azonban ezektől a módszerektől nem szabad gyors és látványos eredményeket várni. A genetikai vizsgálatokkal kapcsolatban kiemelte: nehéz kérdés például annak eldöntése, hogy egy genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze, ugyanis például egy honfoglalás kori sírban talált leletet nem lehet összevetni egy ma a Kárpát-medencében élő személy genetikai mintájával; hiszen amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki.
– Etnocentrikus szemlélet helyett egy-egy térségre kell összpontosítani – vázolta fel az általa követendőnek ítélt fő irányt Vásáry István. Hozzáfűzte: így – például a kelet-európai térséggel kapcsolatos kutatásokkal – a magyar régészet és történettudomány nemzetközi beágyazottsága is erősíthető, valamint fel lehet kelteni az érdeklődést magyar szempontból fontos, de mások számára kevésbé jelentősnek gondolt témák iránt.
Szabadság (Kolozsvár)

„Nincs két ortodoxia”
A magyarságot a görög-keleti kereszténységgel együtt említeni sokak számára idegenül csenghet, főleg Romániában, ahol az ortodox hit 2006-ig államvallásnak minősült, míg a Parlament az Európai Unió nyomására meg nem változtatta a felekezeti törvényt. Pedig vannak, akik számára a kétféle identitás nemhogy összeegyeztethetetlen, hanem inkább szétválaszthatatlanul összetartozik. A keresztény egységért tartott ökumenikus imanyolcad keretében Nagyváradra érkező KALOTA JÓZSEFFEL, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusának protopresbiterével Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.
A névjegyén rendkívül hosszú titulus szerepel, mit takar ez a tisztség pontosan?
Ez valóban hosszú titulus, mondhatnám egyszerűen azt is, hogy a magyarországi egyházak közül a legősibbnek vagyok a vezető képviselője. Már a vándorló magyarság körében is jelen volt a kereszténység, méghozzá az a formája, amit mi képviselünk, hiszen abban az időben nyugati egyházról még nem is beszélhetünk. A kereszténység egyébként is egy keletről indult vallás, ahogy a magyarok sem északról, délről vagy nyugatról érkeztek a Kárpát-medencébe. Ebből kifolyólag teljesen egyértelmű volt a kapcsolat Konstantinápollyal. Bizánc – bár ezt a nevét kevésbé szeretem – már nagyon korán elkezdett gondoskodni a sztyeppei népekről, misszionáriusokat küldött közéjük, hogy a hitre való felkészítésükről gondoskodjon. Amikor pedig csírát vert ezen népek között is a hit, akkor pedig a velük együtt vándorló missziós püspökök lóháton tartották fenn az egyházi jelenlétet és biztosították a folyamatos kulturális és diplomáciai kapcsolatokat is a központnak számító Konstantinápollyal. Konkrétan tudunk ilyenekről a gótok és az alánok esetében, de bizonyára más népeknél is jelen voltak. A népvándorlás kori népek között voltak, akik csak zsoldosként kaptak megbízásokat Bizánctól, és voltak, akik egészen szoros szövetségi viszonyban voltak vele. A magyarok is végigjárták a kettő közötti lépcsőfokokat, Géza idejében pedig a Magyar Fejedelemség már a Kelet-Római Birodalom egyik tagállama volt. Tudom, hogy erre sokan felkapják a fejüket, mert sokan szeretik Magyarországot kezdetektől fogva a nyugathoz sorolni, de ekkor még igazából nyugat sem létezett. A Nyugat-Római Birodalom bukása óta a görög-római örökséget ebben az időben Konstantinápoly képviseli, melynek óriási hatása volt a pusztai népekre.
Bizonyára hosszan kalandozhatnánk még a történelemben, de engem nagyon érdekelne, mit jelent ma ortodox kereszténynek lenni, mi különbözteti meg markánsan a katolicizmustól vagy a protestánsoktól?
Ha egyetlen szóba kéne tömörítenem, akkor azt mondanám: a tradíció. Fontos, hogy az embernek vannak-e gyökerei vagy nincsenek. Ortodox kereszténynek, sőt magyar ortodox kereszténynek lenni ma a Kárpát-medencében nagyon stabil pozíció, hisz mindent, amit az európai civilizációról és a kereszténységről tudni kell, azt magában foglalja. Nekem ortodox vagy más néven görög-keleti keresztényként senkivel nem kell rivalizálnom, mert azt megtették már az elődeim. Érdemes lenne több embernek elolvasnia az oxfordi professzor, Dimitri Obolensky magyarul is megjelent A Bizánci Nemzetközösség című könyvét, amelyben azt írja le, hogy miként sikerült a görög-római örökséget Róma bukása után még ezer évig átmenteni egy keresztény világbirodalomban. Ha az ember csak ezen az egy, mondjuk, nem éppen olvasmányos könyvön átrágja magát, már sokkal tisztábban láthat. A szerző ebben szinte egy egész fejezetet szán a magyaroknak.
Nagy hagyomány, kis terület
A konstantinápolyi ortodox egyház az öt eredeti patriarchátus egyike, tiszteletbeli elsőséget élvez az ortodox egyházak között. Eredetileg az antiókhiai pátriárkának alárendelt egyház volt, 330-tól önálló, majd a második legfontosabb egyház lett belőle a Római Egyház után. Miután – ortodox szempontból nézve – a római katolikus egyház egésze 1054-ben kivált az egyetemes egyházból, a konstantinápolyi egyház foglalta el helyét, mint tiszteletbeli első az egyházak között, ezért az ortodox egyházak közös összejövetelein mindig a konstantinápolyi pátriárka elnököl.
Kanonikus területe ma minimális az eredetihez képest, csak Törökország, Észak-Görögország és egyes földközi-tengeri görög szigetek tartoznak hozzá.
A konstantinápolyi pátriárka kizárólagos jogot formál minden olyan területre, mely hivatalosan nem tartozik egyetlen más ortodox egyház kanonikus területéhez. Ezt az igényt a többi ortodox egyház nem fogadja el.
1991 óta I. Bartholomaiosz a konstantinápolyi egyház feje.
Ön az előbb keresztény világbirodalmat említett, miközben nyugaton, minimum a reformáció óta az egyházi és a világi hatalom elválasztása alaptétel. Az ortodoxia nem érzi ennek szükségét?
Krisztus egyháza nem e világból való, de ebben a világban él. Ahogy Pál apostol is mondja, minden hatalom Istentől származik, mint ahogy az ember illetve a társadalom is. Éppen ezért a Kelet-Római Birodalom szimbóluma a kétfejű sas, ami a világi és az egyházi hatalom harmóniáját jelképezi. Véleményünk szerint a világi és az egyházi hatalom között nincsen antagonisztikus ellentét, hiszen nem különválaszthatóak. Isten teremtett világának mindenki a részese, még az is, aki nem hisz benne, éppen ezért mi sem vagyunk kirekesztőek, nyitottak vagyunk minden jóakaratú ember felé. Leginkább erre koncentrálunk, nem a világra. Sokan vádolják az ortodoxiát azzal, hogy nálunk minden a hatalomról és a pénzről szól, pedig ez nem igaz. Ahhoz, hogy valaki szentté váljon, nem kell sem világi értelemben vett hatalom, sem svájci bankszámla.
Eddig az ortodoxiáról mint hitről, szemléletmódról, hagyományról beszéltünk, de engem az is érdekel, miként szerveződik, mint egyház.
Ehhez nagyon fontos, hogy az egyházat, azaz eklésziát, mint fogalmat definiáljuk. Magyarországon például sok szervezetet bejegyez a cégbíróság egyházként, miközben ez a mi olvasatunkban kizárólag a kereszténységre értelmezhető fogalom, nem pedig muszlimokra, zsidókra vagy buddhistákra, jóllehet Magyarországon őket is így tartják nyilván. Az egyház látható formájában azon közösségek összessége, amelyek az Antiókhiában alapított első gyülekezet óta Krisztus követőinek, azaz keresztyéneknek vallják magukat. Persze minket elsősorban nem ez a látható rész érdekel, hanem ami ezen túl van, hiszen – ahogy a népszerű televíziós sorozatban is mondták – az igazság odaát van. A teológusok számára az az igazán érdekes, amit aggyal már nem tudunk felfogni, de ettől függetlenül mégis egyfajta spirituális realitás. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor egyesületről, meg klubról beszélhetünk, ahol az emberek szépen elfilozofálnak, de ez ettől még nem lesz egyház, nem mond semmit az Atyáról, Fiúról és a Szentlélekről, illetve a Szentlélek működéséről a mi életünkben. Utóbbival kapcsolatban nyugodtan kihúzhatom magam, hiszen a pneumatológiában (a Szentlélekről szóló tanítás – a szerk.) azt hiszem, mi görög-keletiek igencsak elöl járunk. Mi nem filozófiai iskolákkal akarunk vitatkozni, hanem – a többi felekezet tagjai közül is – a Szentlélektől megvilágosodott emberekkel akarunk találkozni, ilyeneket akarunk érezni magunk körül, ezért jöttem el erre az imahétre is.
Ezek szerint önök általában véve is nyitottak az ökomenikus létezés felé.
Teljesen természetesen. Az ember istenkeresőnek teremtetett, de nem csak az Istent, hanem a testvérét is keresi. Erről beszél a görög eredetű koinonia fogalom is, ami alatt elsősorban az igazi keresztény testvéri közösséget kell érteni. Kereszténynek lenni nem elszigetelt létezést jelent, hanem szoros, szeretetteljes kapcsolatot, örömet, másokkal megosztva. Arról ismer meg bennünket a világ, hogy szeretjük egymást. Egy családban is lehetnek nézeteltérések, sőt, ez egy élő szervezetben természetes dolog, amibe a hitviták is beleférnek, de ez nem vezethet irigységhez, széthúzáshoz. Az is Nagy Konstantin zsenialitása volt, hogy császár létére, még csak nem is megkeresztelkedettként, ő hívta össze az első egyetemes zsinatot, mert szükségét érezte, hogy a sokfajta irányzat tisztázzon alapkérdéseket. A niceai zsinat igazi élő vita volt, ami azért is hasznos, mert a pünkösdi lelkesedésnek akkor van igazán értelme, ha egymással kommunikálunk, és meg tudjuk beszélni a nehézségeinket, illetve azt is, amiben nincs különbség. Ez ugye a hitvallás, a krédó. Amit egyszer egy egyetemes zsinat rögzített, azt az utca emberének már nagyon nehéz megcáfolnia. A dogmák az egyház alapkövei, amiket magánvéleményekkel nem lehet megváltoztatni. Az ortodox egyház az 1054-es nagy egyházszakadás óta szervezett zsinatokat nem fogadja el egyetemesként, pedig ugye a dogmákhoz csak egy ilyenen lehetne tárgyalni. A mostani pártiárkánk, I. Bartolomaiosz nagyon reménykedik abban, hogy legalább egy pánortodox zsinatot össze lehetne hívni, a tervek szerint 2016-ban. Ez legalább a keleti egyházon belül megmutathatná a tökéletes egységet. Az egyház életében is szükség van egy olyan fix tájékozódási pontra, ami ebben a megosztott világban, ahol mindenki próbál mindenkit összeugrasztani, segít eligazodni. Éppen ezért nem hiszem, hogy ennek a zsinatnak az lenne majd a célja, hogy új dogmatikai vitákat indítson, hanem azokat a pontokat erősíti, amire az egység példaértékű modellje épülhet. Ennek a zsinatnak a sikere nem csak az ortodoxia egységét, de Európa, sőt a világ békéjét is erősen szolgálhatná.
Az egységről beszélünk, de ha jól tudom, Magyarországon több patriarchátus is működik, a konstantinápolyi mellett a moszkvairól biztosan tudok…
Igen, és ott van a román, a bolgár, a szerb. Úgy gondolom, hogy a törvényhozás ilyen szempontból nem szerencsés, mert ezeket mind külön egyházként jegyzi, miközben egy a krédó, nincs két ortodoxia, több meg pláne nem. A katolikusok is a hitvallásukban eredetileg egy, szent, egyetemes, apostoli egyház mellett tettek tanúbizonyságot, mi azóta is ezt valljuk. Egy ortodox egyház, egy liturgia, hitvallás, kánonjog, szerzetesség van.
Ha összegezzük a sok ortodox egyház tagjaiként bejegyzett keresztényeket, mennyi ortodox hívőről beszélhetünk ma Magyarországon?
Akik a jelenben élnek, szám szerint töredékét jelentik azoknak, akik a múltban éltek, hiszen egészen az Anjou-korig a domináns egyház a görög-keleti volt. A katolicizmus csak a tatárdúlás után erősödött meg, a nyugati végekről behozott telepesekkel. Aztán pedig ugye jön a reformáció, ami miatt a magyar keresztények között ma két nagy táborról beszélhetünk, a katolikusokról és a protestánsokról. A keleti kereszténység pillanatnyilag egy egészen kis százalékot képvisel, de hangsúlyoznám, hogy nem ez az érdekes, hanem hogy a mi őseink millió számra nyugszanak ebben a földben. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy Habsburg, pontosabban jezsuita fondorlat eredményeként az ortodox híveket nem fegyverrel terelték be a katolikus egyházba, mint mondjuk a huszitákat, hanem csellel. Azt mondták, mint szakadároknak meg kell térnünk Rómához, miközben sosem tartoztunk hozzá, így el sem szakadhattunk. Ennek köszönhetően azt mondhatjuk, hogy a görög-keleti hívek kilencvenkilenc százaléka abban az időben úgynevezett görög-katolikus lett. Azon kívül, hogy a pápát el kellett fogadni, ezeket a híveket egyéb változtatás nélkül átvette a Katolikus Egyház. Tehát nem mint eretnekeket újrakeresztelték, hanem egy az egyben befogadták. Ha ezt is hozzá vesszük, akkor lehet azt mondani, hogy ma is élnek híveink tömegesen Magyarországon, püspökséggel, teológiai iskolákkal, sok mindennel, csak most úgy hívják őket, hogy görög-katolikusok. Természetesen ezt nem ellenségesen mondom, remek kapcsolatot ápolunk görög-katolikus püspök atyákkal, és a hívekkel is nagyon baráti a viszony, csak ezek a tények. Ha őket, a nemzetiségi ortodoxokat és a magyar ortodoxokat egybe vesszük, már egy több tízezres tetemes hívőszámmal rendelkezünk, tehát statisztikailag is megkérdőjelezhetetlenül létezünk. Mint ahogy ott vagyunk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában is, a protestáns testvérekkel, ahol a katolikusok de facto nem, csak megfigyelőként vesznek részt. Nálunk az ökumenizmus már mondhatni tradíció, a hagyomány része lett.

Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tragikus körülmények között elhunyt Kusztos Endre grafikus- és festőművész
Életének 90. évében tegnap este, tragikus körülmények között elhunyt Kusztos Endre grafikus- és festőművész. Kusztos Endre Makfalván született, 1925-ben, tanulmányait a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben kezdte, oklevelet, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett.
Szénrajzai, csonka, soha el nem haló fái, évtizedek óta a megmaradást, a mindig talpon maradást szimbolizálják. 2010-ben a Kolozsvári Magyar Főkonzulátuson a Magyar Köztársaság Érdemrendje Lovagkeresztjét vehette át.
marosvasarhelyiradio.ro / kolozsvariradio.ro
Erdély.ma

Magyarellenes transzparens egy szombati rögbimeccsen Kolozsváron
Magyarellenes transzparenssel tüntetett a szurkolók egy csoportja szombaton a Kolozsvár Arénában tartott Románia–Spanyolország rögbimeccsen, amelyet az Európai Nemzetek Kupája keretében rendeztek meg – írta vasárnap a Főtér.ro kolozsvári portál.
A szurkolók egy fekete színű transzparenst feszítettek ki az egyik lelátón, amelyre fehér festékkel román nyelven azt írták: „A név Cluj-Napoca – vagy elfogadjátok, vagy elmentek innen.”
A felirat arra a civil kezdeményezésre reagál, hogy írják ki magyarul is Kolozsvár nevét a város bejáratainál. E tárgyban egy hollandiai magyar egyesület nyert pert alapfokon a polgármesteri hivatal ellen. A hivatal fellebbezése nyomán azonban a másodfokon eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy a holland alapítványnak nincsen felperesi minősége a kolozsvári magyarokat érintő ügyben.
Az ítélet nyomán a Musai-Muszáj (a musai a muszáj román megfelelője) civil kezdeményező csoport kiáltványt hozott nyilvánosságra, amelyben ezer pert ígért a város vezetése ellen.
A Főtér.ro portál értelmezése szerint a felirat arra a civil kezdeményezésre is reagálhat, amely a város hivatalos román nevéből elhagyná a Napoca tagot. Erdély „fővárosának” román nevét 1974-ben elnöki rendelettel módosította Nicolae Ceausescu kommunista diktátor Clujról Cluj-Napocára. A névmódosítással a kommunista rezsim a románok kolozsvári őshonosságának a tudatát kívánta erősíteni. Erre az adott lehetőséget, hogy a város helyén a római korban a Napoca nevű település állt. MTI
Erdély.ma

Balesetben elhunyt Kusztos Endre
Február 14-én, szombaton este 6 óra 12 perckor a marosvásárhelyi Segesvári úton közlekedési baleset történt, amit egy ittas vezető okozott, s amelynek egy halálos áldozata is volt. Vasárnap reggelre kiderült – a baleset áldozata az erdélyi festőművész, Kusztos Endre.
Amint a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője, Andreea Pop nem sokkal a baleset bekövetkezte s a vizsgálatok első eredményei után tájékoztatott, a balesetet egy mezőszentmargitai (Kerelőszentpál község) 35 éves férfi okozta, aki ittasan vezetve áttért az út menetirány szerinti bal oldalára a benzinkút közelében, ahol frontálisan ütközött egy Opel márkájú, szabályosan közlekedő személygépkocsival. A baleset utáni vizsgálat során a mezőszentmargitai sofőrt alkoholszondás ellenőrzésnek vetették alá, ekkor a műszer 0,82 ezrelékes alkoholkoncentrációt mutatott ki az általa kilélegzett levegőben.
A balesetben a vétlen gépkocsivezető súlyos sérüléseket szenvedett, egy 90 éves utas életét vesztette, másik két utas, egy férfi és egy nő szintén súlyos sérülésekkel került ki a balesetből. Egy ötödik személy könnyebb sérüléseket szenvedett.
A rendőrség folytatja a vizsgálatot a baleset pontos körülményeinek kiderítésére, ugyanakkor bűnügyi vizsgálatot indítottak a balesetet okozó vezető ellen gondatlanságból elkövetett súlyos és halált okozó testi sértések és ittas vezetés gyanújával.
Vasárnap reggelre kiderült – a baleset áldozata a 90. évében járó erdélyi festőművész, grafikus, Kusztos Endre.
Kusztos Endre erdélyi magyar festő és grafikus, a Román Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Makfalván született 1925. szeptemberében református kereskedő családjában. Szaktanulmányait a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben kezdte (1949), ugyanitt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1955). Mestere Miklóssy Gábor volt. Az Erdőszentgyörgyi Múzeumban dolgozott (1962-65), 1966 óta szovátai, majd kolozsvári szabadfoglalkozású művész.
Bakó Zoltán |
Kusztos Endre (Makfalva, 1925. szept. 27. – Marosvásárhely, 2015. febr. 14.)
Székelyhon.ro

Jakab Antalra emlékeztek
Püspökké szentelésének 43. évfordulóján, február 13-án vallási szertartással, koszorúzással és tanulmányi versennyel emlékeztek a kilyénfalviak és vendégeik Jakab Antalra.
Immár nyolcadik alkalommal szervezett tanulmányi versenyt Jakab Antal emlékének tiszteletére a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola. A rendezvényt ezúttal a püspök szülőfalujában, Kilyénfalván tartották, lehetőséget teremtve a helyieknek is az emlékezésre. A program rövid vallási szertartással kezdődött – Jakab Antal szobránál Fejér Lajos helyi plébános mondott szentbeszédet. A templomkertben összesereglett emlékezők koszorúzással rótták le kegyeletüket a püspök emléke előtt.
A vetélkedőre a gyergyói települések általános iskolásai mellett Búzásbesenyőből, Gyímesbükkből, Maroshévízről is érkeztek versenyzők, összesen tizenhat csapat mérte össze felkészültségét, tudását. „Segíteni igazán szeretettel, szeretetből lehet” mottóval hirdették meg az idei vetélkedőt a szervezők, Jakab Antal élete és munkássága mellett a 25 éves Gyulafehérvári Caritas, illetve a szintén 25 éves évfordulóját ünneplő Keresztény Szó vallási kiadvány is alapját képezte a diákokra váró feladatoknak.
A négytagú zsűrinek nem volt könnyű munkája, Kari Attila, a tanfelügyelőség képviseletében; Kafer György a tekerőpataki iskola újpesti testvériskolájának igazgatója; Ferenczi Attila a Salamon Ernő Gimnázium aligazgatója és Ördög Csilla a Caritas képviseletében pontozta a diákok tudását kreativitását. Az első helyezést az „Akarat” a másodikat a „13-as szám”, a harmadika helyezést megosztva kapta a „Szeretet” és a „Dominus meus et Deus meus” csapata.
A versengés izgalmain énektanítással enyhítettek a szervezők, vallási énekekkel és népdalokkal gazdagítva a diákokat. Amint azt Kolumbán Csilla vallástanár, a rendezvény főszervezője mondta, az éneklés is Jakab Antal szellemiségét idézi, hisz a püspök nagyon szerette az énekeket, az egyházi zene mellett a népdalokat is. Ő maga is szépen énekelt és sokat tett azért, hogy mindenki énekeljen.
A rendezvényen résztvevő Bodó Péter nyugdíjas plébános püspökhöz fűződő személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, érdekességként hívta fel a figyelmet arra, hogy az éppen rajta lévő reverenda szövetét Kilyénfalva nagy szülöttjétől, Jakab Antaltól vásárolta.
A kellemes hangulatban zajló vetélkedő közös ebéddel és táncházzal zárult.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Újra lobog a székely zászló Sepsiszentgyörgy központjában
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai a Sepsiszentgyörgyön korábban eltávolított székely zászló apropóján új helyszínen helyeztek el egy más kék-arany lobogót. A szervezet tagjai a székely szimbólumok használatára is buzdítanak, mivel „az nem önkényuralmi jelkép”.
Az alig két hete eltávolított székely zászlóra, valamint a székely szimbólumok használata miatti büntetésekre mintegy válaszként tűzték ki a HVIM tagjai vasárnap délelőtt a lobogót a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park zenepavilonjának tetőzetére. Mint fogalmaznak, az MPP által a parkban állított „óriás székely zászló is el lett tüntetve pár héttel ezelőtt, a mozgalom tagjai ezért most kiraktak egyet a közelbe. Ha azt is leveszik, legközelebb három vagy négy helyen fog a parkban a zászló lobogni”. Nem csupán kitűzték a kék-arany lobogót, hanem a székely szimbólumok hétköznapi használatára is buzdítják a régióban élő magyarságot. „A kék-arany lobogó nem önkényuralmi jelkép, nem is tiltott szimbólum, hanem az őshonos székely nép szimbóluma, akik a szabadságukért küzdenek” – jelentették ki a HVIM tagjai. Hozzátették, „mi nem fogunk sem félni, sem elmenni innen, a végsőkig harcolunk a jogainkért, megmaradásunkért, szabadságunkért”.
Mint ismeretes, a Kovászna megyei prefektusok folyamatosan szólították fel a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt az elmúlt időszakban, hogy távolítsák el a székely zászlót az Erzsébet parkból. Az ezt elrendelő jogerős bírósági döntés még tavaly április végén született, tetemes pénzbírságot helyezve kilátásba. Éppen ezért a lobogót állító MPP helyi vezetői február elején úgy döntöttek: bevonják a székely zászlót, és nem hárítják az ezzel járó felelősséget másra, azonban nem is mondanak le róla, építkezési engedélyt váltanak ki rá, ám annak megszerzése egy hosszabb procedúra lesz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Huszonöt éve
Pontosan huszonöt évvel ezelőtt tartottuk az első Keresztény Szót a kezünkben, izgalommal, örömmel szimatolva az akkor még a hagyományos betűszedéssel, nyomdai technikával készült lapot, hitetlenkedő örömmel nézve, ahogy rég dédelgetett álmunk testet öltött, színvonalas tartalommal telt meg. Hiszen álmodoztunk, sokan, sokfelé, titokban vagy egymással megosztva, arról, hogy egyszer Erdélyben ismét nyilvánosság elé tárhatjuk a katolikus, a keresztény kultúra tárházát, újdonságokat és régi értékeket, hogy mindez olyan természetessséggel kerül vissza a kulturális közgondolkodásba és vérkeringésbe, amilyen természetes része az életnek, a mindennapoknak, ahogyan jelen volt és alakította az egyéni és közösségi életet.
Gondosan választották ki az első szerkesztők az indulás időpontját, hogy az Márton Áron püspökké szentelésének napjára essék, ezzel jelezve egy irányvonalat, elköteleződést, és már akkor kérve ezzel a szentté avatandó, szentéletű, a kultúra és közösség iránt fiatalságától elkötelezett püspök égi támogatását.
Mesélhetnénk most adomákat és az emlékezetben megőrzött mozzanatokat, mikor ki mit mondott, ki kezdeményezett, ki fogadta el, ki járta ki az adminisztratív utakat, ki adott áldást, ki írást az első lapszámhoz... „Fényezhetnénk” magunkat, sorolhatnánk neveket, ki hogyan kezdett bele a közös, mindenképp óriási lelkesedéssel elindított munkához, és hogyan fejlődtünk mindannyian, hogyan tanultunk bele a szakmába, hogyan váltunk csapattá, hogyan éltük át a következő éveket, hol fent, hol lennebb. Vannak az induló csapatnak tagjai, akik immár Isten jobbjáról drukkolnak nekünk tovább, és a veszteségekbe, a szerkesztőséget más szolgálatra váltók elvesztésébe is olykor kissé mi, maradók is belahaltunk. Isten szándéka, az elköltözöttek „lobbija”, no meg a most itt élő közösség java magyarázza, hogy lapunk sok-sok nehézség ellenére huszonöt éve megszakítás nélkül működik, vannak kitartó és hű olvasói, rajongói, tisztelői, van tudományos töltete és olvasmányos oldalai, fejlődött, színesedett – és hitünk, reményünk szerint van jövője is. De csak Önökkel, kedves olvasók, az erdélyi, romániai magyar katolikus, keresztény kultúra iránt érdeklődőkkel! Köszönjük az elmúlt huszonöt évet, a főegyházmegyei vezetés és papság támogatását, az egyházmegyék anyagi ráfordítását, érdeklődését, szerzőink szellemi erőfeszítését, és minden korábbi és jelenlegi munkatársunk munkáját, élete ideadott morzsáit!
Bodó Márta,
főszerkesztő
Vasárnap (Kolozsvár)

Nehéz helyzetben a Diakónia (Csökkent az állami támogatás)
A többi segélyszervezethez hasonlóan a tavalyinál jóval kevesebb állami támogatással kezdte az esztendőt a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány, az idősgondozó szolgálatra 116 ezer lejjel kaptak kevesebbet, mint egy évvel korábban, a fogyatékkal élőket foglalkoztató központ pedig állami támogatás nélkül maradt.
Lapunk érdeklődésére Tóth Anna, az otthoni idősgondozó szolgálat vezetője elmondta, négyszázhúsz ellátottra pályáztak, de az elnyert finanszírozásból csak kétszázharmincnégyen részesülhetnek támogatásban. Az alapítványnak nem áll szándékában csökkenteni a gondozottak számát, ezért a hiányzó összeget többek között azoktól az önkormányzatoktól próbálja megszerezni, amelyekkel szerződéses viszonyban áll, néhány polgármesteri hivatal már pozitívan válaszolt, és megemeli a támogatást. A Diakónia Háromszék negyvenkét falujában és három városában lát el idős betegeket, egyedül élő öregeket, a rendszeresen (hetente 1–5 alkalommal) gondozott személyeken kívül ötszáz háztartásban segédkeznek havonta egy-két alkalommal. A szervezet szociális mosodát, segédeszköz-kölcsönzőt és távfelügyeletes jelzőrendszert működtet, Baróton és Sepsiszentgyörgyön nemrég létrehozta a nyugdíjasok körét, tavaly decemberben gyászfeldolgozó önsegítő csoportot indított.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány másik tevékenységi területe, a fogyatékkal élők foglalkoztatása már tavalytól csökkentett állami támogatással működik, a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház nappali foglalkoztatottjai után 2014-ben személyenként 170 lej helyett csak 40 lejt kaptak, a többit az alapítványnak kellett kigazdálkodnia. Makkai Péter egységvezető lapunknak elmondta, januártól teljes egészében állami támogatás nélkül működik a központ, a harmincöt foglalkoztatott hozzájárulásán kívül a szükséges összeget a védett egységben dolgozó tizenkét fogyatékkal élő teremti elő. Bár tavaly a Diakónia beadványára válaszolva az országos diszkriminációellenes tanács javasolta az állami és alapítványi, valamint egyesületi gondozóközpontok részfinanszírozásának egységesítését, ha azok azonos szolgáltatást nyújtanak, és tájékoztatta az érintetteket, hogy kilencven napig követi a vonatkozó intézkedések meghozatalát, a finanszírozás egybehangolása máig sem történt meg, és amíg az állami ellátóegységek normatív támogatásban részesülnek, a civil szervezeteknek pályázniuk kell a központi költségvetésből folyósított részfinanszírozásra. A forrásmegvonás érinti az összes segítő tevékenységet folytató civil szervezetet (kivétel a Vöröskereszt, amely korábban sem részesült állami támogatásban), a Caritas háromszéki szervezete például az igényelt összeg kevesebb, mint felét kapta meg, ami azt jelenti, hogy az alapítványok, egyesületek új programokat nem indíthatnak, de még a működő szolgáltatásaik egy része is veszélybe került.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)