Kovásznán a Lakóca Alkotócsoport
A kovásznai Kádár László Képtárban tegnap megnyílt a Lakóca Alkotócsoport kiállítása. A megnyitón a megszokott módon telt ház volt, a tárlatot Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatta. A hat kiállító több műfajban mutatta be alkotásait: Éltes Barna, Hosszú Zoltán, Madaras Péter szobrászként mutatkozott be a kovásznaiak előtt, Nicu Barb festményeit hozta el, Sipos Gaudi Tünde és Dobolyi Tamás grafikákat állított ki.
A Lakóca tarkaságában nagyszerű csoport, közösen állítanak ki, elvi elhatározás is összeköti őket, befogadnak új tagokat, együttműködnek művészettörténészekkel, néprajzosokkal is – mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki „jó kis társaság jó kis kiállításaként” határozta meg az eseményt. Heterogén gyűjtemény, absztrakt festmények, akcionista grafikák, egy hasábból faragott, a pop-hippi kultúra jelképeit hordozó vagy éppen puritán szobrok – méltatta az alkotásokat. Külön kiemelte, a művészek – egy kivétellel – mind a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum végzősei, mi több, egy osztályban tanultak. A kiállítás anyaga mutatja, a szellemi befektetésnek beérett a gyümölcse, most a nagyérdemű kóstolgathatja a zamatos termést – mondta Vécsi Nagy Zoltán. A megnyitón zongorán közreműködött Bagoly Norbert és Bejan Norbert, a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola diákjai, felkészítő tanáruk Diaconu Mónika.
A Lakóca Alkotócsoport tárlata március 15-ig látogatható.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Molnár Vilmos Csernátonban
A zord időjárás ellenére telt ház előtt mutatta be péntek délután a Márai Sándor-díjas Molnár Vilmos csíkszeredai író Az ördög megint Csíkban című novelláskötetét az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum Cseh Tibor Könyvtártermében. Az író a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület meghívására látogatott el Csernátonba. A szerzővel Dimény-Haszmann Árpád költő beszélgetett.
„Bár most járok először a híres múzeumban, amely valóban méltó hírnevére, el kell mondanom, hogy egy kicsit haza is érkeztem, mert édesanyám sepsiszentgyörgyi, édesapám viszont kézdivásárhelyi származású” – mondta a szerző. A vidám hangulatú irodalmi esten beszélt íróvá válásáról, műhelytitkairól, a Székelyföld kulturális havi folyóiratról, ahol szerkesztőként dolgozik. Molnár Vilmos kifejtette: az írásban az olvasónak ugyanannyi szerepe van, mint az írónak: „A könyv megírva, kiadva, megvásárolva még mindig csak félig van kész, akkor teljesül ki, ha azt el is olvasták. Ezért is kell odafigyelni az olvasókra.” Az irodalmi est végén a szerző dedikált. A házigazdák meleg teával és farsangi fánkkal kínálták a résztvevőket.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMPSZ- vándorgyűlést tartottak Szatmárnémetiben
"Az egyre növekvő társadalmi mobilitást és a kedvezőtlen demográfiai mutatókat figyelembe véve kell megfontolt döntéseket hoznunk a magyar nyelvű közoktatás terén. Egy átfogó stratégia kidolgozása pedig lehetetlen az oktatási szakmai szervezet és a pedagógusok bevonása nélkül. Az önök segítségével szeretnénk meghatározni azt az irányt, amelyben oktatásunknak haladnia kell a következő évtizedben. Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál" – fogalmazott Kelemen Hunor február 7-én, szombaton Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
A szövetségi elnök szerint az oktatási szakemberek és a politikum között eddig is dinamikus volt a viszony, az együttműködést azonban a következő évtizedre vonatkozó szükséges intézkedések előkészítése tekintetében szorosabbá kell tenni. Kelemen Hunor ismertette azt a másfél éve tartó munkafolyamatot, amelynek keretében az RMDSZ illetékes tisztségviselői szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel régiókra, településekre való lebontásban megrajzolták azt a helyzetképet, amely alapként szolgál a szövetség hosszú távú oktatási stratégiájához. Az RMDSZ-elnök hozzátette: voltak olyan lépések, amelyekben a központi döntéshozók nem konzultáltak a szövetség képviselőivel, gyakran nem alkalmazzák a hatályos tanügyi törvény előírásait. "A mi esetünkben súlyos következményekkel jár, ha például az oktatási rendszerbeli leépítések, a költségvetés vagy az átszervezés kérdésében nem kérdeznek meg. Ezeket a visszásságokat korrigálnunk kell. Úgy gondolom, ha azt a munkát, amit eddig végeztünk, folytatni tudjuk, akkor a következő döntéseink is megalapozottak lesznek" – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a pedagógusoknak azt is elmondta: az államfővel való találkozón javasolta az oktatás költségvetésének fokozatos növelését, hogy 2019-ben az állami finanszírozás elérje a korábban már tervezett 6%-ot a bruttó nemzeti össztermékből. "Annál rosszabb nincs, mint amikor egy újabb tanügyminiszter hivatalba lépésekor sokadszorra más irányú lesz az ország oktatási stratégiája, vagy az éves költségvetés elfogadásakor ismételten átugorják azt a cikkelyt, amely az oktatás támogatásáról szól. Ha ez így folytatódik, akkor jelentős problémáink lesznek a versenyképesség terén, az ország Európa perifériájára szorul" – nehezményezte a szövetségi elnök a hazai közélet mulasztásait.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak is, a minisztériumnak. A jelenleg 159 ezer magyar diákot számláló közoktatás csakis közügyként közelíthető meg, amelyet a teljes romániai magyar közösségnek figyelemmel kell kísérnie.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint elérkezett az a pillanat, amikor az oktatás kérdésében érdekelt szakértőknek, intézményeknek, illetve az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működniük, ugyanakkor az önkormányzatok szerepe és a szülők támogatása is elengedhetetlen a magyar oktatás jövőjének megalapozásában.
Népújság (Marosvásárhely)

Márciusra halasztották a székelyföldi autonómiapárti határozatok megvitatását
Márciusra halasztotta a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak a megvitatását az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a monitoringbizottsága, mely a portugáliai Matosinhosban ülésezett pénteken.
Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés fideszes alelnöke, a bizottság magyarországi tagja az MTI-nek telefonon nyilatkozva elmondta, a bizottság elnöke azt követően napolta el a kérdés megvitatását, hogy megállapította, nincsenek jelen a tanácskozáson a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa romániai delegációjának a magyar tagjai.
A monitoringbizottság azt a dokumentumot vizsgálja, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akar tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv a magyar is. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett határozatot eddig 45 székelyföldi önkormányzat fogadta el. Kovászna, Hargita illetve Maros megye prefektusa valamennyi határozatot megtámadta a közigazgatási bíróságon.
Magyar Anna elmondta, hogy a román delegáció vezetője felszólalásában a székelyföldi határozatok megtárgyalása mellett érvelt. Úgy vélte, ehhez minden dokumentum rendelkezésre áll. Azt is megemlítette, hogy az önkormányzati határozatok többségét a bíróság már érvénytelenítette, a bizottság elnöke azonban hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát ebben a kérdésben, és azt is megjegyezte, hogy a párbeszédhez nem elégséges az egyik fél jelenléte.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, a bizottságnak nincsen erdélyi magyar tagja, ezért ő maga írt levelet valamennyi bizottsági tagnak, hogy ismertesse az RMDSZ álláspontját. "Tájékoztattam a bizottsági tagokat, hogy nem értünk egyet a román kormány régiós elképzeléseivel, és leírtam, hogy a tervezett közigazgatási átalakítás számunkra kedvezőtlenül módosítaná az etnikai arányokat. Ez pedig ellentmond Románia kötelezettségvállalásainak" – nyilatkozta Kelemen Hunor.
A monitoringbizottság legközelebb március 24-én ül össze Strasbourgban, amikor a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a plenáris ülését is tartják.
Népújság (Marosvásárhely)

Könyv és gyertya
Egy méltóságteljes tüntetés megsárgult krónikájából
Volt egyszer egy gyertyás-könyves felvonulás Marosvásárhelyen, amely megrengette a világot. A diktatúra utáni falbontogató hetekben az egykori szocialista barakktábor országaiban lezajlott számos tüntetés, de a mienk példa nélküli volt. Anyanyelvi jogaiért vonult utcára százezer magyar. Katartikus élmény volt a Bolyaiaktól a sportcsarnokig némán menetelő tömeggel együtt lépkedni. Mindenki ott volt. És nem néztünk egymásra sanda szemmel. Az első sorban vonuló Sütő András – akinek a sötét években jelképpé váló anyanyelvőrző küzdelme a megmaradás eszközét jelentette sokak számára – konoksága ragadós volt. A régi mentalitású új hatalom packázása összeterelt minket. Hetek óta folyt a sziszifuszi küzdelem magyar nyelvű oktatási intézményeinkért. Az orvosi egyetemen és a Bolyai iskolában. De a Ceausescu-érában megszerzett kiváltságaikat aljas eszközökkel védték a betelepítettek. Még a román diákságot is felhasználták alantas játékukhoz. Ellentüntetéseket szervezgettek rágalmazó jelszavak skandálására. A tanügyminiszteri küldötteket megfélemlítették, akik a Bolyai líceum átszervezési határozatait többször módosították. A túlfűtött indulatok napjaiban a frissen alakult RMDSZ utcára hívta a magyarokat. A marosvásárhelyi megatüntetés mellett Erdély majd’ minden általunk is lakott településén volt tiltakozó megmozdulás. A Népújság huszonöt évvel ezelőtti újságcikkeiből válogatva próbáljuk emlékeztetni olvasóinkat közelmúltunk legnagyobb civil megmozdulására.
(karácsonyi)
Sütő András
Drága barátaim és testvéreim!
Bejelentett és föltett szándékunk szerint tüntetésünk néma volt, és imával fejeztük be. Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással, méltóságunkkal többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi és gondolatai, törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövőben is. Mostani néma tüntetésünk nem jelenti azt, hogy némaságra kárhoztatjuk magunkat a következő órákban, hónapokban és esztendőkben. Ám ez a példa, amit most fel akartunk mutatni az országnak és a nagyvilágnak, azt célozta, hogy kulturáltságunknak és tisztességes szándékainknak legyen a metaforája. A lelkiismeret, a tiszta lelkiismeret büszkeségével hagyjuk most el ezt a teret, azzal a szándékkal és törhetetlen akarattal, hogy – Tamási Áron szavával szólva –, olyan világot akarunk, amelyben elmondhatjuk, azért vagyunk ezen a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, és ez a város, Erdély és ez az ország a mi igazi otthonunk, amelyben ezután kell biztosítanunk minden eddig el nem nyert jogunkat a Petőfi álmodta jognak asztalánál. Köszönjük a részvételt! A viszontlátásra!
(Népújság, 1990. február 13.)
Amikor a miniszterhelyettesek sem jutnak szóhoz
Bevezetés: 1990. február 9., délelőtt. A megyei NMF székháza előtt tüntetnek a vásárhelyi líceumok diákjai. Egyelőre békésen. "Sîntem frati, nu ne separati!", "Bolyai a tuturor, chiar si a românilor!" – skandálják az összegyűltek. A polgármesteri hivatal erkélyén megjelennek a minisztérium küldöttei: Octavian Stanasila úr, az egyetem előtti oktatás kérdéseivel foglalkozó tanügyminiszter- helyettes, Demény Lajos és Hans Otto Stamp tanügyminiszter- helyettes urak, akik a nemzetiségi oktatás problémáival foglalkoznak.
A küldöttek déli 1 órára találkozót beszélnek meg a diákság képviselőivel.
Folytatás: színhely a megyeházának gyűlésterme. A terem tömve diákkal, tanárral, szülőkkel (?!).
A találkozó megkezdése előtt Radulici Dan Mircea almérnök úr, a szülők képviselőjeként, megkaparintja a mikrofont, és így biztatja a gyerekeket: "Noi sîntem aici de 2000 de ani, ei numai de 500! Daca am asteptat atît, mai putem astepta înca doua mii!"
Akkor sem csendesedett el a terem, amikor megjelentek a minisztérium képviselői.
Elsőnek Hans Otto Stamp úr szólalt fel, és felkérte a megyei tanfelügyelőséget, hogy február 25-ig készítsen tanulmányt az oktatás szerkezetéről.
– A Bolyai Farkas Líceumban egyelőre marad minden a régiben. 1990. szeptember elsejétől magyar nyelvű líceumként fog működni – mondta a miniszterhelyettes.
Ekkor kitört a botrány. Mindenki felugrált, üvöltött, dobolt. A miniszter urak elhagyták a termet, és Radulici úr újra kézbe kapta a mikrofont. A terem most már Kincses Előd fejét követelte (Jos cu Kincses!, Tradatorul! stb.), azt állítva, hogy az ő kezdeményezésére történik mindaz, ami Marosvásárhelyen mostanában végbemegy.
Kincses Előd ügyvéd úr megpróbál beszélni velük, de a feltüzelt hallgatóság alig hagyja szóhoz jutni. Lehurrogják, és követelik, hogy árulja el annak a három román tanárnak a nevét, akiknek a kérésére telexet küldött a tanügyminiszterhez, és amelyben követelte, hogy a Bolyai líceumot azonnal állítsák vissza magyar líceummá.
Kincses úr nem tett eleget követelésüknek. (…)
(mózes)
Az előzmény
Mint mellékelt tudósításunkból kiderülhetett, a tegnapi, botrányba fulladt tanügyi "megbeszélés" egyik főszereplője Kincses Előd úr volt. Látszólag amiatt, hogy őt tartják az egész "Bolyai-ügy" értelmi szerzőjének. A múlt szombati, február 3-i ominózus miniszteri utasításról van szó. K. E. úr ebbeli szerepének hiteles szemtanúja is volt, Horváth Szabolcs, a Bolyai Farkas Líceum igazgatója.
– Aznap híre kelt, hogy döntés született Bukarestben a vitatott iskolaügyben. Felkerestem Kincses Elődöt, hogy közelebbit tudjak meg a dologról. Közben bejött hozzá négy román kollega.
– Van nevük is?
– Matei Vasile, Seuchea Florina, Dobosiu Paula és Coman Gheorghe. Azt mondták, hogy látják, mennyire tarthatatlan a helyzet, tenni kell valamit. Javasolták, hogy a bolyais román tannyelvű osztályok különálló intézményként költözzenek az almérnökibe, és Kincses Előd továbbítsa ezt a kezdeményezést Bukarestbe. Így is történt, délben itt volt a telex Sora úrtól a szóban forgó változat szentesítésére…
Ez hát az előzmény. Kérdés, hogy a tanárok akciója jó szándékú lépés, vagy a K. E., esetleg Sora úr bőrére menő provokációt hajtottak végre?
(makkai)
(Népújság, 1990. február 10.)
Közlemények a Tanügyminisztérium részéről
A román tannyelvű osztályoknak a Bolyai Farkas Líceumból való átköltöztetésére vonatkozó tanügyminiszteri telexutasítást felfüggesztik.
A megyei tanfelügyelőség f. év február 25-ig tanulmányt készít az egész megye egyetem előtti oktatási szerkezetéről az 1990–1991-es iskolai évre. Ennek alapján miniszteri rendeletet adnak majd ki.
A Bolyai Farkas Líceum 1990. szeptember l-jétől magyar tannyelvű líceumként működik.
Marosvásárhely, 1990. febr. 9.
Hans Otto Stamp tanügyminiszter-helyettes
(Népújság, 1990. február 10.)
Kiegészítésképpen az 1990. február 9- én Marosvásárhelyen kiadott közleményünkre, pontosítjuk a következőket:
– a román tannyelvű osztályok mostani elköltöztetéséről szóló telexünket érvénytelenítjük;
– a Maros Megyei Tanfelügyelőségtől kért tanulmány alapján a Tanügyminisztérium dönteni fog a magyar tannyelvű oktatás szerkezetéről az 1990. szept. 15-én kezdődő tanévben.
Bukarest, 1990. február 11.
Hans Otto Stamp tanügyminiszter-helyettes
(Népújság, 1990. február 13.)
Népújság (Marosvásárhely)

Film készül Márton Áron püspökről
Márton Áron püspökről nagyjátékfilmet készítenek a Mustármag Közösség kezdeményezésére. A marosvásárhelyi ökumenikus imahéten a különböző felekezetek – reformátusok, katolikusok, unitáriusok, evangélikusok – erre a célra ajánlották fel az összegyűlt perselypénzt, 9158 lejt. A film kivitelezését a Mustármag közösség álmodta meg, és a film–misszió–közösség hármas pillérére építve szeretnék megvalósítani.
– Mit kell tudni erről a projektről? Miért éppen Márton Áron püspök személyét választották? – tettük fel a kérdést Papp László római katolikus lelkésznek, a Mustármag közösség vezetőjének.
– A projekt fő értéke, hogy mindenki felsorakozhat a szándékunk mellé, és örömmel tölt el, hogy az emberek ezt felekezeti hovatartozás nélkül vállalják fel. Márton Áron püspök személye kiemelkedik a katolikus egyházból, túlmutat a felekezeteken. Ez azért van, mert a püspök nem azt nézte, hogy ki melyik felekezethez tartozik, hanem amikor úgy látta, hogy valakit emberi méltóságában sértenek, bántanak, jogait korlátozzák, azonnal felemelte a hangját. 1939-től volt püspök, s négy évtizeden át (1980-ban hunyt el), mondhatni Erdély történetének legkritikusabb időszakában volt szellemi vezető. Annak ellenére, hogy ekkor volt az államosítás, kollektivizálás, mindenféle terror, ami a kommunizmussal együtt járt, a népet egységbe szervezte, és a hitnek a győzelmére vezette. Nem elkeseredett, borús légkört teremtett maga körül, hanem bárhol, ahol megjelent, az emberekből a lelkesedést, az önbizalmat hívta elő. Ez nagy dolog. Én diákként találkoztam vele Gyulafehérváron, láttuk mindennap, amikor a székesegyházba tartott. Néha hallottuk prédikálni, ami nagy élmény volt, ma is élénken él bennem. Azt szoktam mondani, hogy kivívta az ellenségei csodálatát és népének a tiszteletét. Minden megnyilvánulása, viszonyulása, cselekedete egyszerű emberhez, tanult emberhez, magyarhoz, románhoz, bármilyen felekezethez tartozóhoz önbizalmat ébresztett, és helyreállította az illetőben az emberi méltóságát. Ehhez elég volt egy egyszeri találkozás. Ez az egyik jellembeli, emberi nagysága. A másik pedig a tisztánlátás. A zűrzavarban tisztán látott. Évtizedek múltán is érvényes, amit leírt, amit mondott gazdasági vagy politikai eseményekkel kapcsolatban, ma is állják a helyüket. A pedagógia, a gyereknevelés, a népnevelés terén is sokat tett. Amit akkor elmondott vagy leírt az általa szerkesztett Erdélyi Iskolában – amelyben Erdély valamennyi neves szakembere, írója közölt, Kós Károlytól Dsida Jenőig –, merem állítani, hogy máig a legszínvonalasabb pedagógiai elveket képviselte. Azóta rengeteg kutatás történt pszichológia, pedagógia terén, de amit ő tudott és képviselt, az máig sem évült el.
– Szeretném, ha egy kicsit kibontanánk a projektet, beszélnénk a filmről, az előkészületekről.
– Márton Áron püspök életéről, koráról, munkásságáról játékfilmet készítünk. A játékfilm köré felépítünk egy missziót. A film a végcél, de nem azt szeretnénk, hogy az emberek két órán át üljenek egy vászon előtt és nézzék végig a filmet, hanem az a célunk, hogy amit a filmen meg akarunk jeleníteni, azt minél szélesebb körben megéljék az emberek. Megéljék, és részesei legyenek az összefogásnak, az összetartozásnak, a hithez és Istenhez való ragaszkodásnak, egymás megbecsülésének, de főleg az egymásra figyelésnek, mert a népnek abban az időszakban az volt a legnagyobb ereje, hogy áldozatok árán is összetartott. Egy mai fiatal nem tudja elképzelni, mit jelentett, hogy embereket hívattak be a szekuritátéhoz, kérték a neveket, ami vagyonelkobzáshoz vezethetett, szabadságvesztéssel járhatott, de ők mégsem árulták el embertársaikat. Innen mérjük le az összetartást. Az is feledésbe merült, hogy a falvainkban milyen áldozatot kellett hozzanak a hit miatt vagy a kollektivizálás, a rekvirálások idején. Ezt a kort szeretnénk felidézni, átéletni, közösségi hitélménnyé tenni, hiszen ekkor vívta népünk a legszebb erkölcsi győzelmet. Ez azt jelenti, hogy zömében mindig a jót választották, megőrizték a lelki szabadságot a külső kényszerek ellenére. Szabadok maradtak mindig jót tenni, szabadok maradtak összefogni. Amíg ezt a filmet készítjük, ennek a megélését kínáljuk fel, erre hívjuk az embereket. A filmnek egy hangsúlyos közösségi súlypontja lesz.
– Mikor kezdik el a forgatást? Hány helyszínen készül a film?
– Minden a pénztől függ. Ahogyan a pénz összegyűl, megkötjük a szerződéseket a szakemberekkel. A film négy évszakos, egy év kell a forgatáshoz. Ha gyűl a pénz, akkor megpróbáljuk az ősszel elkezdeni a forgatást. A következő két hónap nagyon fontos. Az a szempont vezet, hogy lehetőséget adjunk minél több embernek a bekapcsolódásra, ezért több mint húsz helyszínt választottunk. Az is fontos szempont, hogy Erdélyt régiónként, történelmileg, építészetileg csokorba kössük. Mindazt az értéket, amit Erdély akkor még hordozott. Annak ellenére, hogy külsőleg minden omlott össze, mindent bedaráltak, de értékeiben még virágzott. Virágzott a közösségi élet, a népegyház, a szellemi értékek még hangsúlyosan fellelhetők voltak.
– Milyen jellegű film lesz? A rendező, szereplők neve már ismert?
– Játékfilm lesz, művészi, nem amatőr munkát szeretnénk. A mű megíródott, vannak, akik szakmailag rajta tartják a szemüket. A részleteket kidolgoztuk. Kétnyelvű film lesz, mert Márton Áron püspök élete kétnyelvű volt. A magyar közegben magyarul, viszont a hivatalokban románul beszélt. Próbálunk korhűek lenni, de nem dokumentumfilmet készítünk, mert abból nagyon sok van. Azt szeretnénk, hogy a film izgalmas legyen, magával sodorjon. Azért gyűjtjük a pénzt, hogy a minőséget lehessen megfizetni. Még nem tartunk ott, hogy a színészeket, a rendezőt nevesítsük. Annyit tudunk, hogy a tömegjelenetekben is valós emberek szerepelnek majd, nem számítógépes trükköket alkalmazunk. Az első lépésnél, a gyűjtésnél és az ezzel párhuzamosan futó missziónál tartunk, amikor a kor minden értékét felszínre hozzuk, hogy újra átéljék az emberek. Először a katolikus egyházban kezdtük a missziót és a gyűjtést, a kis dobozok ott találhatók a templomokban. Az ökumenikus imahéten túlléptük a felekezeti kereteket, s most világi intézmények segítségével szervezzük a tájékoztató találkozókat. Azt szeretnénk, hogy Áron püspök visszakerüljön a közéletbe, hiszen négy évtizeden át ő volt a szellemi vezér. Nagyon örvendünk, hogy a világi intézmények gyakorlatilag is felvállalják a szervezőmunkát. Udvarhelyen az Élő Szövet Alapítvány volt a házigazdánk, Csíkszeredában a művelődési igazgatóság, Marosvásárhelyen a közszolgálati rádió az egyik házigazda, a találkozót náluk bonyolítjuk.
– Hová fordulhat az, aki támogatni szeretné a projektet?
– Van egy honlapunk, a www.martonaronfilm.ro, itt minden adatot megtalálnak az érdeklodok. A Merkur üzlethálózat kidolgozott egy támogatási lehetőséget, 5-50 lejes filmkockajegyet lehet venni. Az emberekben a jóindulat megvan, pénzt is áldoznak, csak a technikát kellett megtalálni az adakozáshoz. A cégek bankba utalhatnak pénzt, de az egyszerű ember nem járkál bankba, így plébániákra, üzletekbe lehet bevinni az adományt, ahol filmkockajegyet vásárolhatnak. Vannak nyugtatömbjeink is, a pénzt személyesen is át tudjuk venni. Minden bevételt dokumentálni szeretnénk. A honlapon nevesítjük majd az adakozó közösséget vagy a személy nevét. Úgy látjuk, hogy "megmozdultak" az emberek, akiknek fontos a közösség és az erkölcsi értékek felvállalása – mondta Papp László lelkész.
Nagy időkhöz nagy nemzedék kell! – vallotta Márton Áron püspök. Itt a lehetőség bebizonyítani, ilyen nemzedék vagyunk!
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

A választási küszöb csökkentése előrelépést eredményezhet a szórványközösségek képviseletében
Február első hetében az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója együttes ülésen vitatta meg a helyhatósági és parlamenti választási törvények várható módosításait. Molnár Zsolt, a Szövetség Temes megyei képviselője javasolta a frakciónak, hogy vizsgálják meg a helyhatósági választási küszöb 5 százalékról 3 százalékra való csökkentésének lehetőségét. Ez a változás sok helyen lényeges előrelépést eredményezhet a szórványközösségek képviseletében: országszerte több helyi és megyei tanács esetében lehetővé tenné magyar tanácsosi mandátum megszerzését.
– Képviselő úr, a helyhatósági és parlamenti választási törvények módosításáról szóló vita során Ön javasolta a helyhatósági választási küszöb 5 százalékról 3 százalékra való csökkentését, ami elsősorban a szórványközösségek számára fontos. Milyen volt a javaslat fogadtatása az RMDSZ frakcióülésen?
– Az RMDSZ-en belül nem újdonság ez az ötlet, ám az a különbség, hogy eltelt négy választás, amióta legutóbb tárgyaltunk róla. Ismét elhangzottak ugyanazok az érvek, amelyeket legutóbb is hallhattunk, de ezúttal az újabb választási eredmények tükrében könnyebb volt vitába szállni a kollégák felvetéseivel. Még nem született végleges döntés e kérdésben, de úgy vélem: azzal, hogy nem lett eleve elutasítva, már tettünk egy lépést előre.
– Milyen további módosító javaslatokat vitattak meg a frakcióülésen?
– Elsősorban azokat a változatokat vizsgáltuk meg, amelyek a leginkább előnyben részesítenék a magyar közösséget. Az a célunk, hogy jövőre országszerte gyarapítsuk önkormányzati és megtartsuk parlamenti képviseletünket, így fontolóra kellett venni az összes választási rendszert. Továbbá azt is elemeztük, hogy a román pártok milyen változatokat javasoltak és kialakítottuk álláspontunkat ezekkel kapcsolatban.
– Mikor lesz a választási törvények parlamenti vitája és mekkora esély van arra, hogy az RMDSZ módosító javaslatait a parlament is elfogadja?
– A választási törvényeket egy speciális bizottság alakítja át, amely már januárban elkezdte munkáját. A román pártok konszenzust alakítottak ki arra, hogy nyárig végrehajtják a változásokat. Ez azt jelenti, hogy az év közepére tudni fogjuk, milyen játékszabályok szerint zajlanak majd a 2016-os választások. Az RMDSZ természetesen megfogalmazza majd a magyar közösség képviseletét biztosító javaslatait és bízom benne, hogy sikerül majd a román partnereinkkel elfogadtatni azokat. Nehéz tárgyalások következnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Lugosi ünnepség: évkönyvbemutató és tisztújítás
Az elmúlt szombaton Lugoson a Magyar Ház nagytermében nem maradt üresen egyetlen szék sem. Sokan kíváncsiak voltak a Heti Új Szó évkönyvének, a Mindenki Kalendáriuma19. kötetére. Ugyanakkor megünnepeltük a Temesvári Heti Új Szó megjelenésének25. évfordulóját, valamint a Lugosi Hírmondó100. lapszámának kiadását is.
A kellemes kikapcsolódás mellett a közönség egyben a tisztújító közgyűlés szerepét is betöltötte.
Pozsár József, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötte a Temesvári Heti Új Szó főszerkesztőjét, Graur Jánost, Szekernyés János újságírót, helytörténészt és Makkai Zoltán gazdasági igazgatót, szerkesztőt, valamint Marossy Zoltán Temes megyei alprefektust és Nagy Zoltán tanácsadót.
Ezután bemutatta a 2015-re tervezett eseménynaptárt. Javaslatok hangzottak el az elkövetkezendő 3 évre szóló vezetőség megválasztására, ugyanis a jelenleginek lejárt a mandátuma.
Marossy Zoltán alprefektus köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy az RMDSZ szerepe – helyi és országos szinten – a magyarság kivívott jogainak megvédése, a magyarság kultúrájának, nyelvének, hagyományainak és értékeinek megőrzése, a közösségépítés folytatása. Fontos, hogy Lugoson az RMDSZ részt vegyen a városi tanácsban, hogy a magyarság érdekeit képviselhesse.
Graur János, a Heti Új Szó főszerkesztője – aki lugosinak is vallja magát, hisz két évtizeden át itt élte fiatal éveit – köszönetet mondott a lugosi olvasóknak, akik hozzájárultak a lap fennállásához, fenntartásához 25 éven át, akik megrendelik és olvassák a lapot. Szekernyés János, Pálkovács István, Jancsó Árpád és mások írásait komoly és több évtizedes kutatómunka előzte meg.
Szekernyés János elmondta, hogy 50 éve szegődött el újságírónak Temesvárra a Szabad Szónapilaphoz. Elmondta, hogy itt, a bánsági szórványban minden nemzetiségnek megvan a maga történelme. A bánsági magyarság történetét fontos megismertetni a magyar közösséggel, mert a többségi nemzet nem mindig ábrázolja hitelesen és részrehajlás nélkül történelmünket. Állandó helytörténeti rovata van a Heti Új Szóban: a Temesvár kövei, mely túl van az 500. fejezeten. A Mindenki Kalendáriumában is több írással szerepel. Két feledésbe merült bánsági személyiséget mutatott be, az egyik Abafi Aigner Lajos, a Nagyjécsán született történész, aki megírta a szabadkőművesség történetét, a másik a Szakálházán született Kállai Ernő műkritikus, művészeti író.
Graur János méltatta a 15. évfolyamába lépett Lugosi Hírmondót. Méltó elődök – Jakabffy Elemér, Arató Andor, Willer József, Sulyok István és mások – után Lugoson nem könnyű feladat újságot írni, szerkeszteni.
Király Zoltán,a Lugosi Hírmondó főszerkesztője a lugosi szórványban az újságírás és kiadás pályázatairól, nehézségeiről beszélt. A 100. lapszám 16 oldalas – lehetett volna akár 100 oldalas is –, mely főleg válogatás az elmúlt 14 év terméséből. A lapot lugosiak írják, a helyi közérdekű hírek, és aktuálpolitikai írások mellett helyet kapnak az irodalmi próbálkozások, a helytörténet és a lugosi híres emberek fejezetek is. Megemlítette Lugosi Béla világhírű, amerikai filmszínészt és az anyai ágon lugosi származású Teller Ede világhírű tudóst, akikre büszkék vagyunk. Mindkettőjük rövid életrajza benne van a 100. lapszámban.
Célunk továbbra is a hiteles és pontos tájékoztatás. Az anyanyelv első sorban a családban él tovább, valamint a magyar iskolában és a történelmi magyar egyházainkban az istentiszteleteken. Az anyanyelv gyakorlása magába foglalja az írott és/vagy újabban elektronikus újságunkat is.
Időközben megtörtént a szavazás és az eredmények felolvasása. Az új helyi vezetőség és a február 28-i küldöttgyűlésen résztvevő lugosi küldöttek névsora a küldöttgyűlésXcelmellékletben olvasható.
Király Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A bárányok nem hallgatnak
Van ennek a DNA-féle tisztogatási forgatókönyvnek valami pszicho-thriller jellege.
Mintha a korrupcióellenes ügyészség attól félne, hogy hamarosan elmúlik a telihold hatása, ezért egyszerre akarja 25 év politikai, gazdasági bűntényeit felgöngyölíteni, pánikot keltve a román közéletben. Csak Elena Udrea ellen egy nap alatt három letartóztatási kérelmet bocsátottak ki. A Băsescu-rendszer egykor érinthetetlennek tűnő kulcsfigurája azonban nem adja olcsón a bőrét, nem hallgat. Nyilatkozik, vádaskodik, további jól ismert neveket rántva maga után a sárba. Egyesek szerint közel van a pillanat, amiko önvédelem címen épp Traian Băsescuról hoz nyilvánosságra olyan információkat, amelyek lényegesen megkönnyítik majd a DNA dolgát, amikor majd a volt államfő nyaka kerül sorra.
Szabadság (Kolozsvár)

Elmélyülőben a CHF-krízis okozta bankhitelfóbia Romániában
Ismét országszerte tüntettek a svájci frankban tartozók
Vasárnap Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Krajován és Jászvásáron tüntettek azok a bankhitellel megterhelt személyek, akik svájci frankban vették fel kölcsönüket, amellyel aztán az alpesi valuta drasztikus felértékelése folytán a törlesztéskor nagyon hátrányos helyzetbe kerültek.
Az egy időben zajlott megmozdulásokon minden helyszínen a tiltakozók azt követelték, hogy az eredeti árfolyamhoz képest legtöbb húszszázalékos plusz szinten lejben lehessen visszafizetni a tartozásokat. A fővárosban mintegy ezerötszázan fejezték ki felháborodásukat a kormány és a Román Nemzeti Bank (BNR) érdektelensége miatt, kifogásolva azt, hogy ezek nem tesznek semmit az érintettek megvédelmezése érdekében. Kolozsváron tegnap délben, a Főtéren a sűrű havazásban körülbelül félszázan (többnyire fiatal házasok) tüntettek, és a helybeliek mellett a nagyváradi károsultak egy csoportja is hangot adott elégedetlenségének.
Szabadság (Kolozsvár)

Időutazás Farnastól Zsobokig, másodszor
Tavaly júliusban Farnason szervezte meg riporttáborát a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE).
Az Erdély minden részéről érkezett szakmabeliek és az újságírást most tanuló fiatalok három felejthetetlen napot töltöttek Farnason és a környező alszegi falvacskákban, amelyek ugyan hagyományaik révén Kalotaszeghez tartoznak, de az 1968-as közigazgatási átszervezéskor Szilágy megyéhez csatolták őket. A dombok között, a világ zajától meglehetősen távol fekvő falvakban afféle időutazásban volt részünk, hiszen miközben a múltról, hagyományokról faggattuk a vendégszerető helybélieket, igyekeztünk valósághű képet festeni a jelenről, és rátapintani arra, mit rejteget a jövő. Ezért is lett ez – vagyis Időutazás Farnastól Zsobokig – a címe az ott született írásokat felölelő riportkötetnek, amelyet tegnap mutattak be a „tett helyszínén”.
Szabadság (Kolozsvár)

Új választási törvény?
„Hozzuk létre Székelyföld régiót saját parlamenttel és kormánnyal”
Én sem most, sem korábban nem írtam levelet Izsák Balázsnak – indította sajtóértekezletét a levelezés másolatát osztogatva Márton Árpád. A sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő „mindenkinek saját belátására” bízta, miként értékeli azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy jelentette meg az ő véleményét, mintha egymással leveleztek volna.
A képviselő nem kívánta találgatni, miért „csúsztatott” Izsák Balázs, amikor közzétette a levelezést a sajtóban. Márton Árpád kitért néhány aspektusra, ami „nem kapott elég hangsúlyt” a sajtóban az RMDSZ 25 éves születésnapja alkalmából Kolozsváron szervezett ünnepségen.
– Egy kivétellel, minden külföldről érkezett felszólaló hangsúlyozta a romániai magyar parlamenti jelenlét fontosságát. Ugyanakkor egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány csak a „tiszta” magyar szervezeteket és pártokat támogatja, csak azoknak biztosít helyet a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF). Ilyen szempontból nem tűnik sürgősnek, hogy az RMDSZ valamilyen „össztranszilván”, vegyes szervezethez kapcsolódjék – jelentette ki Márton Árpád.
A sepsiszentgyörgyi képviselő „csak csendben” jegyezte meg, hogy miközben „az RMDSZ-szel szemben szerveződik az autonomista tábor”, ez mind olyan szervezetekből áll, amelyek – az RMDSZ-től eltérően – „vagy nincsenek bejegyezve, vagy nem szerepel a programjukban az autonómia”.
A választási törvény vitájáról szólva azt mondta: jól felismerhető az „igény”, hogy az RMDSZ-t a „makedón képviselet szintjére hozzák”.
– A román társadalomban óriási vágy érződik aziránt, hogy olyan választási törvényt alkossunk, amilyen sehol a világon nincs, s aztán siránkozzunk azon, hogy nem működik – vélekedik Márton Árpád.
Most éppen a civil szervezetek meghallgatása folyik. A Pro Democratia Egyesület, amely kidolgozta a most érvényben lévő „csodálatos” választási törvényt, most egy másikat, ezzel homlokegyenest ellenkezőt javasol. A „politikai élet felfrissítése” jelszavával eltörölnék, vagy 2-3 százalékra csökkentenék a választási küszöböt, megkönnyítenék a pártbejegyzést és a választáson való indulás feltételeit, a közigazgatási egységek helyett egy nem meghatározott „regionális képviseletet” hoznának létre, a parlamenti helyek fele lenne pártlistás, fele egyéni választókerületes, német modell szerint alkalmazott „mozgó bejutási küszöbbel” és levélbeli vagy elektronikus szavazással.
– Az, hogy „német modell” jól hangzik, csak ott a szövetségi szenátus tagjait a szövetségi államok delegálják. Hozzuk létre Székelyföld régiót saját parlamenttel és kormánnyal, s akkor semmi gond. A „regionális képviselet” pedig szerintük azt jelenti, hogy nem számít, község, város, megye, hanem egy képviselőt pontosan 180 ezer ember választ meg. Tehát, Kovászna megyéből például, negyvenezer embert átcsatolnak, mondjuk, Brassó megyéhez – példálózott Márton Árpád.
A távszavazási variációk közül az RMDSZ a magyar gyakorlathoz hasonló, előzetes regisztrációhoz kötött, levélben történő voksolást tudja támogatni – szögezte le a képviselő.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Negyedszázad a „jogállamban”
Negyedszázados fennállását ünnepelte az erdélyi magyarság nagyobbik érdekvédelmi szervezete, s a szövetségi elnökben volt annyi józanság, hogy ne sajátítsa ki, hanem magának e közösségnek tulajdonítsa a huszonöt év eredményeit. Nekem ilyenkor a mártírsorsra jutott Szabédi László axiómája jut eszembe, aki máig ható érvénnyel így jellemezte helyzetünket, melyből minden létdilemmánk fakad: a román hatalom mindig csak annyit fog megadni nekünk, amennyit meg nem adnia lehetetlen.
A nyíltan kisebbségellenes rezsimek idején, a két világháború között és utóbb a hetvenes–nyolcvanas években ez egyaránt érvényesült, s tulajdonképpen a közbeeső időszakokban sem volt másról szó, arról ugyanis képtelen e hatalom lemondani, hogy ne antagonisztikusnak gondolja el a két nemzetépítést. Szemléletében – legyen az nemzeti „liberális” nyílt nemzeti sovinizmus, „proletár” internacionalista vagy bármilyen, akkor is azt az elvet követi – és milyen ragyogóan egymás kezére dolgoztak, vállat vállnak vetve e tekintetben az egykori Sziguránca és a későbbi Szekuritáté –, hogy a két nemzetépítés egymás mellett nemcsak nem fér meg, de egymást kimondottan kizárja.
Tehát ha én például egy iskolát, egyesületet, várost felállítok, azt egy másik bezárása, ellehetetlenítése, elrománosítása stb. kell hogy kövesse, mert másképp veszélybe sodródik – na, mi? – a haza. A haza, mely így minden tartalmától kiürül, mert egyfelől egyesek számára előjogok, mások számára pedig jogfosztások edényévé válik
No de az évfordulóra térve: több mint furcsa, kétlaki, sőt bizarr, önmagát jogállaminak becéző léthelyzetünkben – a mairól beszélek – sem ért el az erdélyi magyarság többet annál, amit a mai geopolitikai helyzetében megtagadni tőle már nem lehetett. Egy vagy több fokkal jobban él, mint a Kárpátok géniuszának a regnálása idején, de nemzetstratégiai kérdésekben továbbra is tilos számára az építkezés. A Mikó-ügy például azt teszi közhírré, hogy a visszaszolgáltatásnak véget vetnének, s nem egy aggasztó jel pedig azt, hogy önrendelkezési vágyait csírájában fojtanák el.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újra stratégizálnak
Hogyan tovább, magyar oktatás?
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Misszió a Csángóföldön – Nemzetpolitikai programot indít Budapest
Mintegy 350 millió forintos kerettel hirdet új programot márciusban a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság, a kezdeményezés a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítását célozza. További 500 millió forintot különített el a magyar kormány a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra.
Várhatóan jövő hónap közepén hirdetik meg a nemzetpolitikai államtitkárság 350 millió forintos új programját, amelynek részeként augusztus elsejétől ötven fiatal utazhat hat–kilenc hónapra a Kárpát-medence szórványmagyarságához, hogy az ott élőket segítse identitásuk megőrzésében.
Potápi Árpád János, a budapesti Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a Magyar Nemzetnek elmondta: a sikeres pályázók feladata az lesz, hogy a külhoni magyarok közösségi életét szervezzék, kulturális programokat kínáljanak, tanítsák a magyar nyelvet, a történelmet, sőt a magyar táncokat is.
„Elsősorban a fiatalokat szeretnénk megszólítani, hiszen a jövő és a megmaradás alapvetően a gyermekeinken múlik, de bízunk benne, hogy rajtuk keresztül a szülőket is sikerül megfogni. A kezdeményezéstől azt várjuk, hogy segít a kedvezőtlen demográfiai és asszimilációs folyamatok megállításában, visszafordításában” – fogalmazott az államtitkár, kiemelve: nem a tömbben élő magyarokat, hanem kifejezetten a szórványvidékeken élőket célozzák meg.
A pályázók többek közt Csángóföldre, Csehországba, Bosznia-Hercegovinába, Macedóniába, Dél-Lengyelországba vagy Ausztriába utazhatnak. Potápi a lap szombati számában megjelent cikkben közölte, a pályázati feltételek között szerepelni fog a magyar állampolgárság, ám azt nem várják el, hogy a jelentkezők magyarországi lakhellyel is rendelkezzenek. Kötelező szakmai végzettséget sem írnak elő, a feladatok elvégzéséhez inkább bizonyos kompetenciákra van szükség, mintsem iskolai papírokra. Az államtitkár hozzátette: a 350 milliósra tervezett állami keretből a nyertesek ösztöndíjat kapnak, de segítik a kint tartózkodásukat is, például utazási támogatással.
„A nemzeti összetartozás bizottságának tagjai régóta szorgalmazták a szórványvidékeken élők segítését, és a határon túli szervezetek is többször felvetették ezt. A szórványterületekről ugyanis korábban mindig csak tanulmányok, felmérések születtek, de a konkrét beavatkozások közül ez lesz az első” – magyarázta Potápi, aki megjegyezte: a részletekről már egyeztetnek az érintett külhoni szervezetekkel.
Annak kapcsán, hogy 2015-öt a külhoni magyar szakképzés évének nyilvánították, az államtitkár rámutatott, az elmúlt évben két magyar finanszírozású szakképző intézmény is létrejött a határon túl, egyik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által fenntartott szakiskola Beregszászon, a másik a kolozsvári Református Kollégium szakképző intézménye.
„Kiemelt célunk, hogy megerősítsük a magyar szakképző intézmények kapcsolatrendszerét, és erősítsük az oktatás duális jellegét, emellett szeretnénk a helyi vállalkozói réteget is felmérni, hogy oktatási együttműködések révén bevonhassuk őket a képzésbe” – hangsúlyozta Potápi, hozzátéve, a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra 500 millió forintot különített el a magyar kormány.
A külhoni magyar szakképzés éve programjai között szerepel egy új ösztöndíjprogram is. Lényege, hogy a külhoni magyar szakképzésben a diákok egy hónapos gyakorlaton vehetnek részt magyarországi szakképző intézményekben. A külhoni magyar felsőoktatást továbbra is támogatja a magyar állam: az államtitkár szerint elsősorban a felvidéki Selye János Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc-főiskola, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem képzéseit erősítenék meg.
Potápi kitért arra: a külhoni területek gazdasági fejlesztésére is koncentrálni kell. „Mivel a szülőföldön való boldogulás leginkább gazdaságpolitikai eszközökkel, munkahelyteremtéssel, a helyi beruházások támogatásával segíthető elő, erre a területre is rá kell irányítanunk a figyelmet” – közölte az államtitkár.
Krónika (Kolozsvár)

Fókuszban a csángók
Az anyatejjel szívjuk magunkba magyarságunkat – fogalmazott Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a 19. alkalommal megszervezett Csángó bálon, Budapesten. Áder szerint a kulturális kincset nemcsak megőrizni, hanem újítani is kell. Eközben Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára bejelentette: 350 millió forintot fordítanak a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítására.
A nemzeti összetartozás, a nemzeti kultúra épp úgy nem lehet divatjamúlt, mint ahogy a testvéri szeretet sem lehet az – emelte ki Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a XIX. Csángó bálon szombaton Budapesten.
Az államfő nyitóbeszédében úgy fogalmazott: magyarságunkat az anyatejjel szívjuk magunkba. „Magyarnak lenni annyi, mint magyarul gondolkodni, magyarul imádkozni, magyarul vallani szerelmet, magyarul becézni gyermekeinket” – fogalmazott a köztársasági elnök, hozzátéve: ebből fakad érzelmi világunk minden rezdülése, ez ad keretet gazdag és sokszínű kultúránknak.
Megjegyezte: sokan mondják, hogy a globalizáció nem kedvez a nemzeti kultúráknak, de „ha körbenéznek itt, könnyen belátható, hogy tévednek, akik így gondolják”.
Az államfő köszöntötte a műsorban a gyermekáldáshoz kötődő hagyományok világába elkalauzoló fellépőket, a bálra érkező csángókat és a csángó magyarságot, majd azt kívánta: a most felnövekvő nemzedékek tagjai megőrizve és megújítva adják tovább azt az egyedülálló kulturális kincset, amelyet szüleik is nagyszüleiktől és dédszüleiktől örököltek.
„Őrizzék meg a táncokban, népszokásokban, hagyományokban rejlő páratlan gazdagságot, a mesék szépségét, mindazt, amit szüleiktől hallottak egykor” – kérte Áder, aki köszöntőbeszédét egy gyimesi mesével zárta.
A rendezvényen részt vett Colleen Bell, Magyarország új amerikai nagykövete, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, és jelen voltak a határon túli magyarság képviselői is.
Áder János felidézte, hogy amikor az új nagykövet átadta megbízólevelét, arra biztatta a diplomatát, minél jobban ismerje meg a sokszínű magyar népi kultúrát is. Köszönetet mondott, hogy a nagykövet ilyen hamar elfogadta az invitálást.
Az idei Csángó bál színpadi műsorában a fiatal pusztinai-gyimesfelsőloki pár „babalátóba” invitálta a nézőket, ahol a szereplők saját maguk megélt élménye alapján tárták a közönség elé a csángó „radina” gazdag hagyományát. A babalátóba érkezők a gyermekágyas anyát segítendő élelmet, terményt vittek ajándékba, a boldog apa pedig pálinkával, kaláccsal kínálta a vendégeket. A látogatás jókedvű énekléssel és tánccal végződött.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség által Budapesten, a Petőfi Csarnokban megrendezett XIX. Csángó bálon Gyimes-völgyi, pusztinai, forrófalvi, magyarfalusi idős hagyományőrzők, fiatalok és gyerekek mellett közreműködött Antal Tibor, Hodorog András, Legedi László István, Roman Stefan, Benke Róbert, Benke Viktor, Kovács Krisztián, Nyisztor Ilona és a Zerkula Zenekar.
Fellépett Petrás Mária, Herczku Ágnes, Tintér Gabriella, Kacsó Hanga Borbála, valamint a magyarországi csángó muzsikát játszó zenekarok közül a Dresch Quartet, a Fanfara Complexa, a Tázló együttes, a Mentés Másként Trió, a Somos együttes, a Szigony együttes és a Zurgó együttes. A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték.
A rendezvényen bemutatott kiállításon Petrás Mária keramikus alkotásait tekinthették meg a résztvevők, és bemutatták Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarokról című könyvét is. A fotókiállításon Takács Judit fotóművésznek a csángó magyarok mindennapjait bemutató képeit láthatták a vendégek.
A Csángó bál szervezői évről évre a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
Krónika (Kolozsvár)

Romániában is létesít törzselemet a NATO
Jóváhagyta a NATO csütörtökön este a szövetség kelet-európai katonai képességeinek fokozását: a szövetség területén 48 órán belül bárhol bevethető mintegy 5000 fős dandárt állítanak fel.
E haderő bevetésének megkönnyítésére több keleti tagállamban hat koordinációs parancsnoki egységet hoznak létre, a három balti állam, valamint Lengyelország, Románia és Bulgária területén. Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Nagy-Britannia vállalta, hogy elsőként küld katonákat az új dandárba – közölte Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az Észak-atlanti Tanács védelmi miniszteri ülése után.
Az új haderő 2016-ban lesz bevethető, és az 5000 fős dandár szárazföldi csapatokból áll majd, de légi-, tengeri és különleges erők támogatására is számíthat. A gyors reagálású dandár élvonala 48 órán belül, a többi része pedig egy héten belül mozgósítható, emellett további kétdandárnyi utánpótlásra is számíthat majd, ha különösen súlyos válság alakulna ki. Az úgynevezett NATO-reagálóerők teljes létszáma 30 ezerre bővül.
Mircea Duşă védelmi miniszter a Románia 2004-es NATO-csatlakozásához hasonló történelmi pillanatnak nevezte, hogy az országba is telepít előretolt vezetésirányítási törzselemet a katonai szövetség. Különben a NATO 1999-ben kezdődött keleti bővítése óta ezek lesznek az első állandó NATO-egységek és létesítmények az új tagállamok területén.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi templomok újulhatnak meg
Több erdélyi templom restaurálási munkálatait is támogatja idén a budapesti Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. Határon túli örökségvédelmi programja keretében a központ harmincegymillió forintos (443 ezer lej) állami forrást fordít elsősorban kutatásokra, dokumentációs és értékfelmérő munkákra.
A programban az intézmény tudományos munkatársai olyan feladatokat végeznek el, amelyek eredményeire alapozva célzottan és felelősséggel lehet nagyobb beruházásokat tervezni, emellett kisebb értékmentő beavatkozásokra is sor kerül – részletezte a projektet bemutató budapesti sajtótájékoztatón Győr Attila, a központ tudományos és gyűjteményi főosztályának vezetője.
Mint mondta, a program célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei megismerjék a határon túli magyar műemlékeket, és fel is keressék azokat. A főosztályvezető hozzátette: „a nemzetpolitikai érdekek figyelembevétele mellett tevékenységünk során arra törekszünk, hogy a kulturális örökség kapocs és összetartó erő legyen Magyarország és a szomszédos országok között. Egy olyan alap, amelyre a jövőben egyéb kapcsolatainkat is építeni tudjuk”. Sághi Attila, a Forster-központ elnöke „ezeknek a beruházásoknak a magyarországi és határon túli kapcsolatokat építő kultúrdiplomáciai hatását” emelte ki.
A program feladatai közé tartozik a határon túli magyar műemléki adatbázis és veszélyeztetettségi lista elkészítése, pusztuló erdélyi kastélyok dokumentálása, művészettörténeti adatok összegyűjtése, fotódokumentáció és részfelmérések készítése, valamint restaurátori dokumentálás. Szerepel a munkák között még levéltári kutatásokban magyar vonatkozású dokumentumok digitalizálása, Marosvásárhely műemléki topográfiája, 17–18. századi templomkarzatok restaurátori kutatása Erdélyben, valamint a bécsi magyar nagykövetség épületének tudományos dokumentálása és állagmegóvása.
A Teleki László Alapítvánnyal közös feladat az alapítvány által megkezdett munkák folytatása a halmágyi, oltszakadáti evangélikus templomoknál és a borbereki, kismuzsalyi és marosszentimrei református templomoknál, a Forster-központ saját szervezésű programjában pedig a siteri református templom, a darlaci evangélikus templom, a nyárádszentlászlói unitárius templom, a körösbányai ferences templom és a türkösi római katolikus templom bizonyos részeinek sürgősségi konzerválását, egyes elemeinek restaurálását végzi el. Ezenkívül sor kerül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tárolt sepsibesenyői falképtöredékek konzerválására is.
Győr Attila elmondta, hogy a program jövőre is folytatódik, amennyiben ehhez az állam újra biztosít számukra megfelelő keretösszeget, ezért még idén elkezdik a következő év munkáinak előkészítését is. Ez a szabadkai zsinagóga, a szásztörpényi volt evangélikus templom, az almakeréki evangélikus templom, az erdőcsinádi református templom és a dési ferences templom épületeit érinti majd többek közt. A program szakmai vezetője Gaylhoffer Kovács Gábor művészettörténész.
A Forster-központ 2013-ban alapfeladatként kezdte meg az erdélyi és felvidéki falképek dokumentációs munkáját. A 2014-ben önálló támogatással megindult határon túli örökségvédelmi programjának keretében ezt a dokumentációs feladatot folytatja idén úgy, hogy immár anyagi forrás birtokában a műemlékek megőrzésében is részt tud venni, együttműködve a környező országok szakhivatalaival, műemlékes szakemberekkel, műemlék-tulajdonosokkal és helyi civil szervezetekkel. A 31 millió forintot június végéig használhatja fel a központ.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Szent László fényében
A két esztendeje anyaországához hazatért Nagyvárad lázasan készülődött az 1942 májusában megtartandó Szent László hétre. A város meg szerette volna mutatni odaadását és háláját az anyaországnak, de nem utolsó sorban az idegenforgalom fejlődését is várták az eseménysorozattól. Épp ezért, a különböző szakbizottságok minden erejükkel igyekeztek olyan programokat kidolgozni, amelyek vonzanák a turistákat és a városnak is hasznára válnának.
Az egyik ilyen esemény a helyéről eltávolított Szacsvay szobor ünnepélyes visszahelyezése volt. Az 1907. március idusán felavatott szobor a Szent László napokra tért vissza Nagyváradra, rövid budapesti kirándulásról. Harminc esztendeig állt a méltóságteljes alak a Körös parti korzó fenyőfái között, mígnem 1937-ben az akkori “primár”, dr. Vasile Bledea hangot adott a ténynek, miszerint nem tűri tovább a magyar szimbólumot és elrendeli a lerombolását. Hogy a műalkotás megsemmisülését megakadályozza, Tabéry Géza, a Nagyvárad újságírója beadványt intézett a “domnu’ primárhoz”, adná ki neki a szobrot, hogy ő saját telkén őrizze meg azt. Persze, a beadvány nem talált meghallgatásra, mivel “a szobor közvagyon és nem lehet azt magánszemély őrizetére bízni”!
A rombolókban azért csak volt némi kímélet, mert a szobrot darabjaiban elszállították a város egyik anyagraktárába és ott ledobálták egy sarokba. Óvatosság nem volt a munkájukban, mert a leszerelés, durva szállítás és elhelyezés közben a mű több helyen megsérült. Az előkészületek során a város a régi helyére állítja a szobrot. A talapzat kőkeretét és magát a talapzatot már ’42. április elején elkészítették és a szobrot is elküldték a fővárosba, ahol maga az alkotó, Margó Ede restaurálja azt a Vignalli-féle öntödében.
Egy másik szobor felállítását is a Szent László napokra időzítette a város vezetése. Ez pedig az impozáns Tisza szobor avatása volt.
A Berettyóújfalu főterén felállított hatalmas Tisza Kálmán szobrot, Nagyvárad városa és Bihar vármegye határozata alapján, a megye székhelyére hozzák át, írta a Nagyvárad c. napilap 1942. április 11- én megjelent lapszáma. Mindkét helyszínen folyik a munka. A Széchenyi téren, szemben a Tisza házzal már öntik a talapzatot. A szomszéd városban pedig kezdődnek a szobor szétszedésének munkálatai. Azt a munkát egy nagy budapesti bronzöntő cég végzi, amelyik annak idején a szobrot megöntötte. A hatalmas szobrot és a mellékalakokat április 18-án szállították Nagyváradra.
A Szent László napok rendezvényeinek fényét emelendő, a városatyák elhatározták, hogy kiállítást rendeznek Nagyvárad városi életének emlékeiből. Tudjuk, hogy a kultúrát kereső minden korban megtalálta a szellemi műveltség olyan magas fokát, ami Nagyvárad városát mindig az ország három első városa közé emelte. Királyok egész sora méltán adományozta Váradnak javait az évszázadok során. A város jelentősége egyre nőtt. Vitéz János udvara, híres könyvtára, Fráter György udvara rombolás áldozata lett, nyoma sem maradt a csodás székesegyháznak, a csillogó királyszobroknak. A protestáns emlékeket is szétdúlták a történelem viharai. Írásos emlékek mégis csak a XVIII. század elejéről maradtak fenn. Azonban a városnak privilégiumokat adományozó iratok, a gondos és elővigyázatos tárolás miatt, már a XVI. századtól fellelhetőek a levéltárban. Nos, több más értékes dokumentummal egyetemben, ezeket kívánták kiállítani az ünnepségek idején a Városháza kisebbik gyűléstermében. Láthatóak lesznek a város pecsétjeinek gyűjteménye, a céhes élet emlékei, a város legrégebbi (1600) képi ábrázolása, a tanács üléseinek 1716. óta magyar nyelven vezetett jegyzőkönyvei, megelőzve ezzel más magyar városokat!
(Vajon a dokumentumok napjainkban hol lehetnek?)
Tervben volt és meg is valósult Jósa Jolán nagyváradi írónő hangjátékának közvetítése a Budapesti Rádióban. Az írónő a városi könyvtár tisztviselője, akinek Szent László király című munkája nem az első, ami felhangzik a rádióban. Könyve, amit Jósa Andrásról, a szabolcsi polihisztorról írt, nagy feltűnést keltett megjelenésekor.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni az ünnepi lázban égő Nagyvárad hangulatáról. Nem is mesélhetek többet, hisz magáról az ünnepségekről, a lezajlott eseményekről kitűnő közírónk, dr. Jósa Piroska nagyszerű könyvet írt Árpádházi királyok kései találkozója Nagyváradon címmel.
Ami a szervezést, az ünnepi hét nagyszerűségét illeti, a váradi sajtóban felsőfokon írnak mindenről. Lehet, hogy napjainkban is tanulhatnának sokkal kisebb horderejű események szervezői az elődöktől. És erre csak egy példát másolnék ide, szó szerint idézve a Nagyvárad 1942. május 2-i lapszámában megjelent közleményből:
Farkas László, Nagyvárad
Jósa Piroska: Árpádházi királyok kései találkozója Nagyváradon /Nagyvárad, 2009/
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nemet mondott a bukaresti kormány az IMF-nek
Újfent szándéknyilatkozat nélkül távoznak Bukarestből a nemzetközi hitelezők képviselői, miután a kormánynak nem sikerült megállapodásra jutnia a Nemzetközi Valutaalap (IMF), illetve az Európai Bizottság (EB) küldötteivel a lakossági és a hőerőműveknek szolgáltatott földgáz árának liberalizációs ütemtervéről, valamint a vajdahunyadi és olténiai energetikai vállalat átszervezéséről.
Victor Ponta miniszterelnök a hitelezőkkel folytatott utolsó tárgyalási forduló után megtartott hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, valóban nincs szándéknyilatkozat, a készenlétihitel-megállapodás azonban ettől még érvényben marad, a felek pedig a két vitatott kérdésben áprilisban folytatják a tárgyalásokat.
Ponta hangsúlyozta, Románia valamennyi egyéb feltételt teljesítette. A kormányfő ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a román gazdaság jelenleg a térségben a legstabilabb, és Bukarest az állami vállalatok hatékonyságának növelése terén is jelentős előrelépéseket tett.
A nemzetközi trojka képviselői január 27-én érkeztek Romániába felülvizsgálati látogatásra, amelyre azért került sor, mert Románia 2013-ban kétéves elővigyázatossági hitelszerződést kötött az IMF-fel. Ennek értéke 4 milliárd euró, amiből 2 milliárdot az Európai Bizottság biztosít.
A hitelezők legutóbb tavaly júniusban jártak Bukarestben hasonló felülvizsgálaton, s akkor is szándéknyilatkozat nélkül hagyták el az országot, miután a kormány jelezte, jóváhagyásuk nélkül is öt százalékponttal csökkenti a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, így Románia nem hívhatta le a soron következő hitelrészletet. A trojka januári látogatásán kizárólag az idei évi állami költségvetés volt a téma, akkor viszont a felek egyetértettek a főbb sarokszámokban.
Románia 2013-ban két éves elővigyázatossági hitelszerződést kötött az IMF-fel. Ennek értéke 4 milliárd euró, amiből 2 milliárdot az Európai Bizottság biztosít. Az országnak 2009 óta ez a harmadik hitelszerződése, a két utolsóból viszont nem használt el részleteket, mert nem volt szüksége erre, így a soron következő hitelrészlet jóváhagyásának késése nem érinti kedvezőtlenül.
Mint Victor Ponta elmondta, az IMF és az Európai Bizottság azt kérték, hogy a lakossági és a hőerőművek által fizetett földgáz árát áprilistól liberalizálják, ami pedig azt jelentené, hogy a jelenlegi megawattóránkénti 53,5 lejről 62 lejre drágulna a gáz.
A kormány azonban elutasította ezt, hangsúlyozva, az intézkedés nem fenntartható, sem a lakosság, sem a hőerőművek nem tudnák elviselni a gázár emelését, és azt kockáztatnák, hogy hosszú távon újabb adósságok keletkeznek.
A bukaresti hatóságok 2012-ben állapodtak meg a nemzetközi hitelezőkkel arról, hogy 2018 végéig mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók esetében liberalizálják a belföldi kitermelésű gáz árát. Az akkori ütemterv szerint tavaly október 1-jétől három, januártól két, áprilistól ismét kettő, júliustól pedig további három százalékkal emelkedett volna a lakossági gázár Romániában.
Csakhogy a Ponta-kormány tavaly szeptemberben rendeletet fogadott el arról, hogy 2016 júliusáig befagyasztja az energiahordozó árát, mivel az elmúlt két évben a gáz fogyasztói ára 16 százalékkal emelkedett, az átlagbér viszont csökkent. A parlament által később megszavazott jogszabály ugyanakkor 2021 júliusáig kitolta a hazai kitermelésű gáz árának liberalizációját mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók esetében.
Az energetikai vállalatok „masszív és radikális” átszervezése kapcsán eközben a Ponta-kabinet úgy véli, nem ez mentené meg az ágazatot, sőt jelentősen csökkentené annak fontosságát. „Remélem, megállapodásra jutunk, de Románia érdekében. Egyetértünk a hatékonyságot célzó intézkedésekkel, de nem fogadunk el olyan lépéseket, amelyek ennek az energetikai biztonságunk szempontjából igen fontos ágazatnak az eltűnéséhez vezetnének, illetve akadályoznák bizonyos régiók, Elsősorban Hunyad és Gorj megye gazdasági és társadalmi fejlődését” – fogalmazott hétfőn a miniszterelnök.
Az elmúlt időszak béremelés-követelései kapcsán viszont arra kérte a szakszervezeti vezetőket, hogy szó sem lehet nagyobb fizetésekről, az intézkedés ugyanis a két vállalat bezárását eredményezné.
Az Olténia Energetikai Komplexum jelen pillanatban az országban kitermelt lignit 95 százalékát biztosítja, ami pedig a belföldi villanyáram-szükséglet 30 százalékának előállításához elegendő. A vállalatnak közel 19 ezer alkalmazottja van.
A Vajdahunyadi Energetikai Komplexumnak mintegy 6500 munkavállalója van, akik összesen négy bányában – Lónyaytelep, Livazény, Lupény, Zsilyvajdejvulkán –, továbbá két hőközpontban dolgoznak – 2013-ban ezek biztosították az ország energiaszükségletének a mintegy 7 százalékát.
A kormány és a nemzetközi hitelezők képviselői végül abban állapodtak meg, hogy áprilisban, amikor az IMF-küldöttség ismét visszatér, a Ponta-kabinet saját elképzelést mutat be, és olyan fenntartható tervet dolgoz ki, amely a szociális szempontokat is figyelembe veszi.
Ponta: a kormány dolga az áfacsökkentés
A Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és a Világbank soha nem fog beleegyezni az általános forgalmi adó (áfa/TVA) csökkentésébe, de a gazdaság- és adópolitikai döntések kizárólag a kormány hatáskörébe tartoznak – jelentette ki hétfőn Victor Ponta kormányfő, miután tárgyalt a trojka képviselőivel. „Ők csak azért jönnek, hogy lássák, Románia tartja-e magát a megállapított deficitcélhoz, és betartja-e az európai fegyelmet. A gazdaságpolitikát mi csináljuk, nem ők. Ők csak javasolnak bizonyos dolgokat, de a döntés a miénk, mert mi felelünk az emberek előtt” – fogalmazott a miniszterelnök az áfacsökkentést firtató újságírói kérdésre. Amint arról korábban beszámoltunk, Ponta nemrég arról beszélt, hogy a kormány 2016 januárjától vagy bizonyos termékek áfáját csökkenti, vagy pedig 3 százalékponttal a jelenlegi 24 százalékról 19 százalékra mérsékli az adó mértékét.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Frankhitelesek: Isărescu megértő, de nem segíthet
Megérti a vasárnap már másodízben utcára vonult svájcifrank-hitelesek aggodalmait a Román Nemzeti Bank (BNR), de ez nem jelenti azt, hogy az ügyfelek érdekében a központi jegybank hajlandó lesz törvényt szegni – mondta hétfőn Mugur Isărescu, a BNR kormányzója arra utalva, hogy a hatályos jogszabályok értelmében az általa vezetett intézmény nem dönthet arról, hogy a kereskedelmi bankok hogyan kezelik a svájcifrank-válságot.
„A devizakölcsönöket nem mi adtuk, ezért nem is avatkozhatunk bele a hitelszerződések újratárgyalásába. A BNR mindössze annyit tehet, hogy felügyeli a kereskedelmi bankok tevékenységét, ellenőrzi a kockázatkezelés hatékonyságát” – magyarázta Isărescu.
A jegybankelnök rámutatott: Romániában körülbelül kétmillió hitelszerződés van érvényben, ezek mindegyike legalább száz záradékkal rendelkezik. „Abszurd ötlet, hogy a nemzeti bank felelősséget vállaljon mind a kétmillió szerződésért. A törvények egyszerűen nem adnak lehetőséget arra, hogy az ügyfél és a pénzintézet között megkötött megállapodás módosítása érdekében közbelépjünk. Semmi keresnivalónk e téren” – fogalmazott Isărescu. Hozzátette: semmi kifogása az ellen, hogy egyes kliensek törvénytelennek vélt záradékok miatt perelnek be bankokat.
Victor Ponta miniszterelnök szerint a svájcifrank-hitel krízist a parlamentnek kell megoldania. „A pénzintézetek bajba jutott ügyfeleinek a megfelelő jogszabályok megalkotásával kell segíteni, ezért remélem, hogy a képviselőház hamarosan elfogadja a magáncsőd intézményének bevezetésére vonatkozó rendeletet, amelyet ésszerűen dolgoztak ki” – magyarázta hétfőn a kormányfő a parlament előtt.
Arra a kérdésre, hogy milyen más konkrét intézkedésekkel tudnák segíteni az állami hatóságok a nehéz helyzetben lévő adósokat, Ponta mindössze annyit mondott: „hagyjuk, hogy a parlament döntsön erről”.
Mugur Isărescuval ellentétben Darius Vâlcov pénzügyminiszter úgy véli: épphogy a BNR-nek kellene hatékonyabban beleavatkoznia a svájcifrank-hitelesek problémájának megoldásába, szerinte pedig erre a törvény is lehetőséget ad.
„A kormány az adóügyi és költségvetési ügyekkel foglalkozik, a pénzpolitika a központi jegybank hatáskörébe tartozik. A BNR rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel meg tudná valósítani a szükséges intézkedéseket. A kereskedelmi pénzintézeteknek egyébként is eleget kell tenniük egy sor jegybanki előírásnak, és úgy gondolom, hogy a BNR-nek a svájcifrank-hitelek ügyében is sokkal hatékonyabban kellene fellépnie az ügyfelek érdekében” – fogalmazott Vâlcov a Realitatea hírtelevízió vasárnap esti adásában.
A miniszter szerint a kormánynak, a bankoknak és az adósoknak egymás között kellene szétosztaniuk a kliensek terheit: a kabinet meghatározott ideig mérsékelné az ügyfelek adóterheit, „a probléma többi részének megoldása pedig a pénzintézetekre és a hitelesekre hárulna”. A miniszter egyébként hétfő este tárgyal nyolc kereskedelmi bank képviselőivel a lehetséges megoldásokról.
Vâlcov abban reménykedik, hogy a parlament még ebben a hónapban, de legkésőbb márciusban elfogadja a kiskeresetű adósok megsegítésére benyújtott rendeletet. Az elképzelés szerint a bruttó 3000 lejnél kisebb fizetéssel rendelkezők számára a bank két éven keresztül legfeljebb 35 százalékkal csökkentené a törlesztőrészletet, a következő két évben pedig a kormány mérsékelné a jövedelemadót.
„Az intézkedés száz százalékos segítséget jelent a kis fizetéssel és alacsony hitellel rendelkezők számára. A Román Nemzeti Banknak azonban további előírásokat kellene bevezetnie, hogy az ezen a kategórián kívül eső adósok is biztonságban érezhessék magukat” – fogalmazott a pénzügyminiszter. Arra a kérdésre, hogy hajlandó lesz-e lemondani, amennyiben a kormány intézkedései nem jelentenek valós segítséget a hiteleseknek, Vâlcov elmondta: akkor sem látja értelmét, hogy távozzon a szaktárca éléről, hiszen nem az ő feladata a pénzpolitikai problémák megoldása.
A svájcifrank-hitelesek részéről egyébként egyre nagyobb a nyomás, hogy vagy állami, vagy banki részről megoldást találjanak a problémára. A Mediafax hírügynökség hétfőn egy Buzău megyei családról számolt be, amelyet lakásuk elárverezése fenyeget a devizahitel miatt.
A házaspár 2008-ban vett fel 55 700 frankos kölcsönt 16 éves futamidővel, időközben azonban mindketten elveszítették állásukat, és jelenleg képtelenek fizetni a törlesztőrészleteket. A pénzintézet nem volt hajlandó újratárgyalni a szerződést, ezért a házaspár a bíróságon kért segítséget, amelynek ítélete szerint 21 ezer lejes óvadékot kell adniuk a banknak annak érdekében, hogy ne árverezzék el lakásukat.
Kőrössy Andrea
Székelyhon.ro

Új élet áramlik a külföldi magyar intézményekbe
A kiöregedő külföldi magyar intézményekbe, közösségekbe új életet lehelt a magyar kormánytól az elmúlt öt évben kapott támogatás – mondta Ludányi András politológus, az Észak-Ohio-i Egyetem emeritus professzora, aki a Rádió Orienten az amerikai magyarság összetételéről és az általuk létrehozott Magyar Baráti Közösség működéséről is beszélt.
Az Amerikában élő magyar diaszpóra a több érkezési hullám miatt nagyon összetett. Az első hullám, a XX. század legelején kivándorolt úgynevezett „régi amerikások” lélekszáma máig a legnagyobb. Az őszi rózsás forradalom idején érkező politikai emigráns csoport kis létszáma ellenére nagy befolyásra tett szert. A ’45-ös generáció közel 30 ezer tagot számlál és körülbelül ugyanennyien érkeztek ’56 után is. A '80-as és '90-es években pedig volt még két kisebb hullám: Erdélyből és Délvidékről - összegezte a magyar diaszpóra vegyes összetételét az 1945 után még gyermekként kikerült Ludányi András politológus.
A napjainkban kiutazó fiatalok viszont más kategóriába tartoznak, őket azért is nevezik 'kiszivárgó magyaroknak', mivel egyénileg érkeznek, és szétszóródnak az USA minden részén. Nagyon tehetségesek, de sajnos tudásukat aprópénzre váltva képességeikhez képest alul helyezkednek el – vélekedett Ludányi, hozzátéve: nekik kevesebb a közösségi kötődésük, mint azoknak a magyaroknak, akik korábban hullámokban érkeztek és olyan nagyvárosokban telepedtek le, mint New York, Cleveland, vagy Chicago.
Az első választófal a magyar közösségen belül a „régi amerikások” és a 45 után emigráltak - az előbbiek által „nadrágos urak' néven tituláltak - között volt. A fal nem a politikai, hanem az gazdasági-társadalmi osztálykülönbségből adódott. Ennek negatív hatása erősen érződött: közösségteremtés helyett a széthúzás, a magyarságtudat erősítése helyett a politikai megosztottság volt a meghatározó.
“1967-ben ebben a légkörben találkoztam először Éltető Lajossal a Louisianai Állami Egyetemen. Politika mentes kört akartunk létrehozni a magyarság összefogására, így indult az Ady vers nyomán az 'Itt-Ott' levelezőkör eredetileg 30 emberrel. A fiatal magyarok sereglettek, mert látták, hogy széthúzás helyett mi a magyar szolidaritást kívánjuk erősíteni” – emlékszik vissza a hőskorra az Amerikában létre jött Magyar Baráti Közösség egyik alapítója.
Később a Brazíliából áttelepült, a külföldi magyar cserkészéletet egyik fontos megszervezője, Cseh Tibor, is a Közösséget erősítette. Kiváló magyar tudásával azt a fajta önképzést ösztönözte, ami aztán a közösség egyik jellegzetessége lett. A cserkészmozgalmon keresztül pedig a fiatalok számára is vonzóvá tette a szervezetet.
A Közösség már 40 éve szervez egy hétig tartó önképzéssel fűszerezett találkozókat Dél-Ohioban, a Reménység-tónál. A három generációnak programot kínáló, Szent István napja körül megszervezett találkozókra mindig neves Kárpát-medencei előadót is meghívnak. A programok a kisebbségek helyzetével, jogaival foglalkoznak és keresi a kapcsolatokat más országok magyar diaszpóráival is. A résztvevők létszáma a tizenöt évvel ezelőtt tapasztalt visszaesés után a jelenlegi magyar kormány odafigyelésének köszönhetően újra közelíti a korábbi többszázas nagyságot - emelte ki a politológus. Az anyaország részéről az amerikai magyarság megítélése nagyon fontos – mutatott rá Ludányi. A rendszerváltás előtt a kivándorlók ugyanis 'reakciós táborként', 'hazaárulókként' voltak elkönyvelve, elzárták őket a hazai kapcsolatoktól. Antall Józsefnek '15 millió magyar miniszterelnökeként' való fellépése szimbolikus értelemben jelentős volt, de a későbbi magyar kormányok is csak keveset tettek a külföldi magyarok támogatásáért, kivéve a Balassi Intézetet és az Anyanyelvi Konferenciát, és rövid ideig a Magyarok Világszövetségét – fogalmazta meg az Észak-Óhio-i Egyetem nyugalomba vonult oktatója.
Ludányi András kijelentette: a magyar kormánytól az elmúlt öt évben kapott támogatás a kiöregedő külföldi magyar intézményekbe új életet lehelt. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretében kiutazó magyar fiatalok pedig “tudással és lelkesedéssel injekciózzák” a kinti közösségeket, ami számukra igen nagy támogatást jelent, és biztosíték, hogy van jövője a diaszpórának.
orientpress.hu

Román külügyminisztérium: kisebbségi kérdésekben nem érvényes a kölcsönösség elve
A román Külügyminisztérium szerint a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetének a megítélésében nem alkalmazható a kölcsönösség elve, erre ugyanis nem tér ki a két állam közötti együttműködési és jó szomszédsági szerződés.
A Külügyminisztérium a kolozsvári polgármesteri hivatal kérésére fejtette ki az álláspontját abban a perben, amelyet egy Hollandiában bejegyzett, a magyar nyelvi jogokért küzdő egyesület indított a kolozsvári polgármesteri hivatal ellen a kétnyelvű (román-magyar) helységnévtábla kihelyezéséért.
A 2014 októberében keltezett nyolc oldalas dokumentumot – mely áttekinti a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, és összehasonlítja a romániai magyar és a magyarországi román kisebbség helyzetét – a felperes jogi képviselői juttatták el az MTI-nek.
MTI
Erdély.ma

Románia nem alkudozik Markó Attila kiadatásáról
Nem célszerű alkudozni arról, amit a törvények kötelező módon előírnak – jelentette ki kedden Robert Cazanciuc román igazságügyi miniszter azzal kapcsolatban, hogy a román ügyészség látókörébe került Markó Attila romániai parlamenti képviselő Magyarországon tartózkodik.
A miniszter újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: nem tudja, hol van Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, és csak akkor lehet tárgyalni (a kiadatásáról), ha az álláspontok szigorúan a törvényen alapszanak. Hozzátette: bármely európai állam köteles az európai szabványok szerint eljárni, amennyiben egy másik tagállam részéről kérelem fogalmazódik meg.
A minisztert azzal kapcsolatban kérdezték, hogy Eugen Iordachescu, a Mikó-perben tavaly felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt és egy másik restitúciós ügy miatt az ügyészség látókörébe került Markó Attila ügyvédje hétfőn kijelentette: védence Budapesten tartózkodik, és Orbán Viktor miniszterelnök védelmét élvezi.
MTI
Erdély.ma

Misszió a Csángóföldön – Nemzetpolitikai programot indít Budapest
Mintegy 350 millió forintos kerettel hirdet új programot márciusban a nemzetpolitikai államtitkárság, a kezdeményezés a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítását célozza – mondta lapunknak Potápi Árpád János. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár beszámolt arról is: 500 millió forintot különített el a kormány a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra.
Várhatóan jövő hónap közepén hirdetik meg a nemzetpolitikai államtitkárság 350 millió forintos új programját, amelynek részeként augusztus elsejétől ötven fiatal utazhat hat–kilenc hónapra a Kárpát-medence szórványmagyarságához, hogy az ott élőket segítse identitásuk megőrzésében. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára lapunknak elmondta: a sikeres pályázók feladata az lesz, hogy a külhoni magyarok közösségi életét szervezzék, kulturális programokat kínáljanak, tanítsák a magyar nyelvet, a történelmet, sőt a magyar táncokat is.
– Elsősorban a fiatalokat szeretnénk megszólítani, hiszen a jövő és a megmaradás alapvetően a gyermekeinken múlik, de bízunk benne, hogy rajtuk keresztül a szülőket is sikerül megfogni. A kezdeményezéstől azt várjuk, hogy segít a kedvezőtlen demográfiai és asszimilációs folyamatok megállításában, visszafordításában – fogalmazott az államtitkár, kiemelve: nem a tömbben élő magyarokat, hanem kifejezetten a szórványvidékeken élőket célozzák meg.
A pályázók többek közt Csángóföldre, Csehországba, Bosznia-Hercegovinába, Macedóniába, Dél-Lengyelországba vagy Ausztriába utazhatnak. – A pályázati feltételek között szerepelni fog a magyar állampolgárság, ám azt nem várjuk el, hogy a jelentkezők magyarországi lakhellyel is rendelkezzenek. Kötelező szakmai végzettséget sem írunk elő, a feladatok elvégzéséhez inkább bizonyos kompetenciákra van szükség, mintsem iskolai papírokra – hangsúlyozta Potápi Árpád János, aki a program koordinálására Grezsa István miniszteri biztost kérte fel. Hozzátette: a 350 milliósra tervezett állami keretből a nyertesek ösztöndíjat kapnak, de segítik a kinttartózkodásukat is, például utazási támogatással.
– A harmadik ciklusnál tartó Kőrösi Csoma Sándor-program népszerűségéből kiindulva optimisták vagyunk az új pályázat sikerét illetően. A nemzeti összetartozás bizottságának tagjai régóta szorgalmazták a szórványvidékeken élők segítését, és a határon túli szervezetek is többször felvetették ezt. A szórványterületekről ugyanis korábban mindig csak tanulmányok, felmérések születtek, de a konkrét beavatkozások közül ez lesz az első – magyarázta az államtitkár, aki megjegyezte: a részletekről már egyeztetnek az érintett külhoni szervezetekkel.
Annak kapcsán, hogy 2015-öt a külhoni magyar szakképzés évének nyilvánították, az államtitkár rámutatott, az elmúlt évben két magyar finanszírozású szakképző intézmény is létrejött a határon túl, egyik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által fenntartott szakiskola Beregszászon, a másik a kolozsvári Református Kollégium szakképző intézménye. – Kiemelt célunk, hogy megerősítsük a magyar szakképző intézmények kapcsolatrendszerét, és erősítsük az oktatás duális jellegét, emellett szeretnénk a helyi vállalkozói réteget is felmérni, hogy oktatási együttműködések révén bevonhassuk őket a képzésbe – hangsúlyozta.
A külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra 500 millió forintot különített el a magyar kormány – ismertette. A külhoni magyar szakképzés éve programjai között szerepel egy új ösztöndíjprogram is. Lényege, hogy a külhoni magyar szakképzésben a diákok egy hónapos gyakorlaton vehetnek részt magyarországi szakképző intézményekben. A külhoni magyar felsőoktatást továbbra is támogatja a magyar állam: az államtitkár szerint elsősorban a Selye János Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem képzéseit erősítenék meg.
Potápi Árpád János kitért arra: a külhoni területek gazdasági fejlesztésére is koncentrálni kell. – Mivel a szülőföldön való boldogulás leginkább gazdaságpolitikai eszközökkel, munkahelyteremtéssel, a helyi beruházások támogatásával segíthető elő, erre a területre is rá kell irányítanunk a figyelmet – közölte.
mno.hu
Erdély.ma

Akiknek szívügyünk a moldvai magyar oktatás
Hagyománnyá vált, hogy a budapesti Csángó Bál délelőttjén a moldvai magyar oktatók találkoznak a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tagjaival.
A helyszínen, a Németvölgyi iskolában készült Cservenka Judit riportja.
A mikrofon előtt előbb Pákozdi Judit, az egyesület vezetője szólalt meg. Pákozdi Judit elmondta: a tíz évvel ezelőtt Böjte Csaba ötlete alapján indult keresztszülő-programban többnyire mindenki derekasan kivette a részét, hiszen nem egyszerű dolog 6-8 éven keresztül követni egy kisgyerek sorsát, tartani vele a kapcsolatot, a családdal, a tanítókkal, amihez még anyagiak is járultak. Az elnök arról is beszélt, hogy most fiatal keresztszülőket keresnek, akik ugyanilyen lelkesedéssel és szeretettel fordulnának a gyerekek felé.
Csángóföldön olyan kevés lehetőségük van az ottaniaknak, életben tartani anyanyelvüket, identitásukat, kultúrájukat, hogy minden támogatásra szükség van – hangsúlyozta Pákozdi Judit.
Márton Attila, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program irányítója elmagyarázta, hogy a 29 oktatási helyszín Moldvában mintegy 200 kilóméteres körzetben szóródik szét és kisebb módszertani körzetekben gyakran találkoznak, de nagyobb programok alkalmával is összegyűlnek.
Minden kollégám a magyarság nagyköveteként közösségszervező is kell legyen a moldvai csángómagyar közösségekben – fejtette ki Márton Attila. Hozzátette: az lenne az igazi siker, úgy lehetne jobb eredményeket elérni az oktatás területén, ha egy-egy jó szakember, egy-egy közösségszervező betudna „betudna gyökerezni”, ha megtalálná a helyét abban a közösségben, a közösség pedig befogadná.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Hiteles 10. századi adatok? – A csíkszentmihályi Sándor család genealógiája
A múlt héten a Kolumbán család 17. században készült genealógiájáról írtunk, most következzen a csíkszentmihályi Sándoroké, 1724-ből. Ez annál is érdekesebb, hogy volt, aki azt tartotta róla, a közvélekedés által hamisnak tartott Csíki székely krónika alapján állították össze, így maga is hamis, mások pedig azt, hogy a krónikát írták a családfa alapján.
1914-ben Sándor Imre kötetben adja ki a csíkszentmihályi Sándor család levéltárát, ebben találunk egy nagyon érdekes dokumentumot, amiről a kötet szerzője így ír: „A XVII. sz. végén, avagy a XVIII. sz. elején ismeretlen feljegyző összeállította a család leszármazását, melyet aztán Bocskor Sámuel csíki assessor 1724. jan. 5-én hitelesített. Ez a leszármazás kétségtelenül egyez a Csíki székely krónikával, tehát csakis annak alapján készülhetett. (…) Minden lehető tévedés elkerülése végett ezt az iratot nemcsak pontos és hű másolatban adom, hanem ezenkívül facsimiléjét is. Dr. Szádeczky Lajos a Csíki székely krónikáról írt munkájában arra az eredményre jut, hogy azt 1796 nyarán Sándor Zsigmond koholta. Állításait ezen egyetlen irat véglegesen megcáfolja, mert látjuk, hogy a krónika már 1724-ben, sőt még előbb is megvolt (...). Nem lehet vita tárgya, hogy a mi készen volt 1724-ben, azt mi szükség sem volt koholni 1796-ban.”
Magának a dokumentumnak is eléggé érdekes utótörténete van. 1797 nyarán Aranka György – a Csíki székely krónika eredetije után nyomozván – eljut a Sándor család egyik tagjához, Sándor Ignáchoz, aki azt mondja neki, hogy „az 1533-ban költ, és 1695-beli kézírás” (a Csíki székely krónika – szerk.) Sándor Zsigmondnál van, ezért nem tudja kiadni neki, viszont egy másik dokumentumra, a Sándor család genealógiájára hívja fel a figyelmet, amit Gyulafehérváron őriz Burján (Burián) Mihály kanonok, 1794-ig csíkrákosi plébános. Aranka hiába kéri az iratot a kanonoktól, az megtagadja annak leküldését a kolozsvári tudóshoz. Az irat után később nem érdeklődik senki, teljesen elfeledve hever először Gyulafehérváron, majd Budapesten, ahová a gyulafehérvári anyagot átszállították. Az 1910-es években Sándor Imre fedezi fel újra, az 1930-as években Endes Miklós még látja. Az 1956-os forradalomkor tűzvész pusztít az országos levéltárban, a Sándor családra vonatkozó anyag megég, szinte teljesen megsemmisül. Amikor két éve kerestem a genealógiát, nem találtam meg, így arra gondoltam, a tűzben ez is tönkrement – szerencsére Csutak Bodroghy Attila történész nagyobb szerencsével járt, és megtalálta.
Az eredeti dokumentum alapján megállapítható, hogy annak 1724-es datálásához nem fér kétség, ugyanis a hitelesítő Bocskor Sámuel kézírása több, az 1720–1730 közötti időből származó okiraton megmaradt, a kézírás ugyanaz.
A családfa egészen Taksony vezér idejéig, a 10. századig megy vissza. A törzsök Sándor Ippolito a Csíki székely krónika Upoletével azonosítható, Zandirhám főrabonbán fiával, nála található az egyetlen mesés elem is, miszerint 136 évig élt. Több követ is van a családban, az egyik a Szent István küldöttje a pápához, a másik Aba Sámuelt képviseli Lengyelországban stb. Vannak benne teljesen reálisnak tűnő részek, amelyek elmondják, az illető leány mennyi pénzt, mit kapott perefernumként (teljesen elképzelhető, hogy a családi levelesládában éppen ilyenfajta dokumentumok maradtak fent, amikből a családfát összeállították). Regényes egy táblázat, az szent, első ránézésre azt mondhatjuk, az 1724-es összeállító nagyon a hasára ütött, kivált, mikor nyolcszáz évvel azelőtti személyekről ír.
Van viszont benne egy mondat, ami megváltoztat mindent. A „truncus”, a „törzsök” Sándor Ipolito, Toxus főkapitánynak (Taksonynak) ítélőmestere volt hadakban, mondja a genealógia, aki nem egyebet csinált, mint a „lopókat, tolvajokat ketté meczette”. Ugyanezt mondja az 1533-ban született, 1796-os másolatból fennmaradt Csíki székely krónika is, miszerint a rabonbán feladata, hogy „a közönség végezéseit kihirdesse, azoknak általhágóit megbüntesse, s ezek az ő lakhelyében előtte ketté vágattassanak” (3. vers).
Ennek a kettémetszésnek viszont nagyon is történelmi alapja van. Erdélyi László – nem ismerve az 1724-es genealógiát – szépen kimutatja, hogy a Csíki székely krónikát azért nem írhatták 1533-ban, sőt 1746 előtt, mert beszél a kettévágásról. A kora középkori krónikákat már rég elfelejtették, mondja Erdélyi, és újrafelfedezésük később történik: „1746-ban adta ki Schwandtner Thuróczy krónikáját, Horányi pedig 1782-ben kétszer nyomatta ki Kézai krónikáját, melyekben megvan az, hogy a hunn község rectort választott főbíróul és kettévágatta azt a hunnt, ki méltatlanul viselkedett”. Azaz Erdélyi szerint – és igaza van – 1746 előtt nem lehetett a kettévágásról beszélni, mert nem tudhatott arról senki.
Nos, az 1724-es genealógia és a Csíki székely krónika mégis szólnak erről – minderre egyetlen lehetséges magyarázat van: az, hogy valamilyen régi, eszerint hiteles irattal rendelkeztek erről. És ha a genealógia egyik, méghozzá legkorábbi, 10. századi adata hiteles, akkor miért ne lehetne valós a többi is? Szerintem semmi okunk a Sándorok családfáját hiteltelennek tekintenünk, mi több, azt akár hasznosítani is lehetne a székelyek történetének kinyomozása közben.
A Sándor család leszármazása
10. század
Truncus [törzsök] Sándor Ipolito. Vixit annos 136 [élt 136 évet]. Ez Toxus [Taksony] főkapitánynak itélőmestere volt hadakban. Lopókat, tolvajokat ketté meczette. Uxor [felesége] Foelicita Ország de Gibárt. Filii [fiai] Sándor István,* Sándor Péter, Sándor Gáspár,** ez a Dunántúl telepedett meg. Filiae [lányai] Sándor Marina, Sándor Apolonia. Ezek apáczák lettek.
** Sándor Gáspár. Ez pogányból megkereszteltetik keresztények első (fejedelme?) Géza, Toxus főkapitánynak fia idejében.
11. század
* Sándor István. Uxor Magyar Victoria. Filii Sándor Mihály. Uxor Catharina, német leány, sine semine deficialt [magtalanul halt el]. Sándor István.*** Sándor Albert Szt. István király követje volt Rómába a pápához. Sándor Sámuel. Filiae Sándor Christina, Sándor Mária. Sándor Magdaléna. Ezek sine semine. [magtalanok]
*** Sándor István. Ez Aba negyedik magyar királytól Lengyelországba követül küldetett a királyhoz Erdély részéről. Lengyelországban házasodván meg, a felesége parafernumába adatott húszezer hatszázhatvan lengyel forintok. Uxor Francisca Mechtilda de llvo ex Polonia. Filius unus Sándor László.
Sándor László. Uxor Kamuti Anna. Filii Sándor Gergely.
(...) 13. század
* Sándor István. Ez volt legelső vicekirálybirája Felcsikszéknek. Addig Udvarhelyszékre jártak ki törvényre. Uxor Ugrón Kata, filius unus Sándor István.
Sándor István. Uxor Apor Anna. Filii Sándor Péter.** Sándor Mihály. Ez egy Franciscanus barátot ölt volt meg Borsua mellett, lakodalmi solemnitasban, beléje garáználkodván a barát. Kinek is Rómába kellett menni a pápához propter excommunicationem [kiátkozás terhe alatt]. Onnan megjővén esztendeig Görgényben raboskodott maga jóakaratjából, pro poenitentia [bűnbánatért]. (…) 15. század
Sándor Péter. Fuit viceiudex regius sedis Siculicalis superioris Csik. [Felcsík alkirálybírája volt] Uxor Nemes Borbála, Nemes Balázs leánya. Filii Sándor István. Ez váltatott meg tatárrabságból 4000 tallérokkal. Sándor Mihály.*** Sándor János *
*** Sándor Mihály. Fuit viceiudex regius sedis Siculicalis superioris Csik [Felcsík alkirálybírája volt] . Uxor sz. miklósi Gurzó Anna. Filius Sándor Mihály +. Filia Sándor Borbála, mely is költ Mihács Miklóshoz.
Sándor Mihály. Uxor Miko Judit, sine semine. Itt leányágra szakadott a szt. mihályi jószágnak fele.
(…) 17. század
** Sándor István. Uxor Imecs Borbála. Filiae Ágnes és Kata. Katát vette ilyefalvi Bialis János.
*** Sándor Péter. Uxor Székely Julia kilyéni. Filii Sándor Ferencz, János, Péter, Pál.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Románia egy szekus állam?
Napok óta csak Elena Udrea és szövevényes-zavaros ügye folyik a romániai médiából, ami egyrészt azért nem baj, mert a politikusnő – ellentétben a legtöbb itteni politikussal és más fennforgóval – egy rendkívül dekoratív jelenség, ráadásul jól neveltnek és illedelmesnek tűnő ember, akinek semmilyen mocsok, semmilyen alpári sértés, szitok, blődség nem hagyja el a száját akkor sem, ha egyesek igyekeznek felbosszantani.
De azért sem baj, hogy sokat szerepelt mostanság, mert olyan dolgokat mondott ki a ma regnáló hatalomról, a szuverén, egységes, oszthatatlan román nemzetállamról, amiket szinte mindenki tudott-sejtett, de nem kevesen mertek kimondani.
És azért érdemes odafigyelni arra, hogy mit mondott és mit mond Udrea, amíg még mondhat, mert hosszú évek óta belülről látta-látja ennek az államnak, ennek a velejéig korrupt, romlott, degenerált maffiarendszernek a bugyrait. Amit tudatosan vagy csak óvatlanul, esetleg félelmében kikotyogott, az mind megerősíti ama tudásunkat, hogy ezt az országot 1989-ben a kommunista politikai rendőrség egyik szárnya kaparintotta meg és irányítja azóta is. A Securitate és utódszervezetei az élet minden területét behálózták Romániában, és behálózzák ma is, sőt dominálják, irányítják és alakítják. Egy szerteágazó politikai bűnszövetkezet tartja kezét a társadalom nyakán, s ha kell, fojtogatja, de persze meg nem öli, mert élősködik rajta és profitál belőle.
Elena Udreát azért kell bezárni és elhallgattatni, hogy ne „fecsegjen” tovább. A Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) pedig azért kell tisztára mosni, mert ez a szervezet és vele együttműködő klikkek szervezik és működtetik az államot, ami talán rögvest összeomlana, ha megszűnne a korrupció, ha érvényesülne a társadalmi igazságosság és a jogbiztonság, ha elkezdene valóban működni a politikamentes igazságszolgáltatás. Ha megtörténne a múlttal való szembenézés és leszámolás. Márpedig a „maffiának” egyetlen célja: a törvényesség látszatát keltve a háttérben működtetni azt a gépezetet, ami kívülről egy demokratikus jogállamot láttat, belül viszont a pénz, vagyon, hatalom, szigorú hierarchia világa, masinériája.
Egy fecske nem csinál nyarat, s hát maga Elena Udrea sem egy Szent Johanna, de azért már akadt tegnap olyan fővárosi román újság, amelyik le merte írni: csak a vak nem látja, hogy ebben az uniós országban valójában a titkosszolgálat felügyeli az ő felügyeletével megbízott parlamenti bizottságot, sőt az egész törvényhozást és az állami apparátust. És miért lenne ez alól kivétel a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás? Vagy az élet bármely pászmája?
R. Balogh Mihály
itthon.ma

Együttműködési megállapodást kötött a Szent István Egyetem és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá kedden a gödöllői székhelyű Szent István Egyetem (SZIE) rektora és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke.
A felsőoktatási intézmény MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az öt évre szóló stratégiai együttműködési megállapodást alapján a partnerek közös célja elősegíteni a Kárpát-medencei egységes gazdasági, kulturális és oktatási tér kialakítását.
A felek együttműködnek a térséget érintő fejlesztési koncepciók összeállításában, továbbfejlesztésében, különös tekintettel az emberi erőforrások fejlesztésére és a kutatási, tudományos tevékenységre. A stratégiai megállapodás lehetőséget biztosít gyakornoki, szakdolgozói, képzési együttműködésekre is - írták, hozzátéve: a Szent István Egyetem az intézményben létrejött értékek megőrzése mellett felelősséget vállal a jövő nemzedékének minőségi oktatásáért.
A közlemény szerint Tőzsér János, a SZIE rektora kiemelte, hogy az egyetem és a kutatóintézet a közös célok megvalósítása érdekében összehangolt fejlesztési forrásszerző tevékenységet folytat, beleértve az uniós, az állami, az önkormányzati, a gazdasági és civil erőforrások lehetőségeit. A kutatóintézet munkatársait meghívják vendégoktatóknak, az egyetem kihelyezett tanszék létesítését tervezi.
Szász Jenő, az NSKI elnöke a nemzetegyesítést megalapozó törvények elfogadását követően a kutatóintézet küldetésének tartja, hogy elkezdődjön a - gazdasági és természeti erőforrásnál is fontosabb - Kárpát-medencei magyar közösségek megerősítése, s e folyamatban a fiatalokkal való foglalkozás a legfontosabb. Ebben a törekvésükben példaként tekintenek a Szent István Egyetemre, melynek jogelődje, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem a külhoni magyar szakemberek anyanyelvű felsőoktatásának elindítójaként negyed századdal előtte járt a mai elképzeléseknek. Budapest, (MTI) -

Az elnök beszéde
Nagyjából egyetérthetünk Klaus Johannis államfő első parlament előtti felszólalásában elhangzott megállapításainak többségével. Az elnök arra hívta fel a honatyák figyelmét: a demokrácia alapintézménye a parlament, ezért fontos, hogy visszanyerje hitelét.
Az ehhez vezető utat is kijelölte: olyan választási törvény kidolgozása és elfogadása, amely nem a pártok rövid távú érdekeit tartja szem előtt, hanem hozzájárul ahhoz, hogy a választók könnyebben számon kérhessék választott vezetőiket, a pártok finanszírozása átláthatóbb legyen, a külföldön élők akadálytalanul voksolhassanak. Utalt arra, hogy pozitív változás tapasztalható a képviselők és szenátorok viszonyulásában az ügyészség kéréseihez – az elmúlt hetekben sorozatosan jóváhagyták a korrupciós gyanúba keveredett politikusok mentelmi jogának megvonását –, továbbá arra hívta fel a figyelmet: a törvényalkotási jogkör elsősorban a parlamenté, a kormánynak csak rendkívüli esetekben kellene sürgősségi rendeletekhez folyamodnia. Csakhogy miközben az államfő egyfajta elméleti demokráciaórát tartott, melynek végén örömmel nyugtázhattuk volna: mégiscsak jó úton járunk, néhány év, és a jelenlegi, helyenként banánköztársaságot idéző állapotok helyett mintaszerűen működő jogállamban, dinamikusan fejlődő országban élhetünk – Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is olyan hírek érkeztek, amelyek súlyos demokráciadeficitről tanúskodnak. A magát multikulturálisnak nevező Kolozsváron például továbbra sem engedélyezik a kétnyelvű várostáblák kihelyezését, több tízezer helybeli akaratát semmibe veszik, a civileknek újabb és újabb pereket kell indítaniuk a normalitás meghonosításáért. Talán még ennél is aggasztóbb a Marosvásárhelyről befutó hír. A véleménynyilvánítási szabadságot, a gyülekezési jogot semmibe véve a helyi hatóságok betiltották a Székely Nemzeti Tanács által március 10-ére, a székely szabadság napjára meghirdetett tiltakozó felvonulást, a helyi rendőrség vezetője pedig tegnap egészen elképesztő, sztálinista időket idéző érveléssel állt elő, mely szerint külföldről finanszírozzák a megmozdulást, útközben pedig leitatják az embereket, hogy majd részegen masírozzanak a város utcáin. Túlkapások ezek is, olyan súlyos demokráciaellenes torzulások, amelyek tükrözik egy kisebbségben élő nemzeti közösség jogfosztását. És ha valóban a demokrácia megerősítése a cél, akkor ideje végre érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)