Képezték magukat a hitoktatók
Nagyvárad- Január 30-31-én tartották Nagyváradon, az Egyházmegyei Laikus képző Központban a hitoktatók továbbképzését. Ötvenhárom személy vett részt ezen, három budapesti nővér tartott előadást.
Ötvenhárom személy vett részt a továbbképzőn, akik a gyulafehérvári főegyházmegyéből, illetve a temesvári, a szatmári és a nagyváradi egyházmegyékből érkeztek. A rendezvényt Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Katekétikai Központja szervezte meg, a szervezési munka java része Benedek Ramóna tanárnőnek volt köszönhető. A két nap programját, amely magába foglalt ismerkedést, módszertani bemutatókat, gyakorlati szerepjátékokat, imádságot, a Budapestről érkező Jézus Szíve nővérek- Stafford Kriszta, Tóth Adrienn és Michele Bittner- állították össze és bonyolították le.
Üzenethordozók
A péntek délutáni nyitóünnepségen Exc. Böcskei László váradi megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy azok számára, akik valamilyen egyházi támogatású intézményben végeznek áldásos munkát szép eredményekkel, milyen fontos a lelki háttér, hiszen ők nem egyszerűen egy munkahelyen dolgoznak, hanem egy olyan örömüzenet közvetítenek, melynek forrása Krisztus egy olyan világban, mely egyre inkább megpróbálja kiiktatni ezt, és azt állítja például, hogy visszaélést követnek el azok, akik a gyermekeknek hitről akarnak beszélni. Emiatt elengedhetetlen szükség van arra, hogy jobban odafigyeljenek azokra, akiknek a segítségére vannak, és ez a továbbképzés is ezt a célt szolgálta. Hozzátette: ugyanakkor az összejövetel arra is alkalmas, hogy egymást mellé állva bátorítsák és felkarolják egymást.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Ágoston Hugó: 25 év – mit láttunk előre?
Negyed évszázad egy ember, de még egy nemzedék életében is annyira hosszú idő, hogy még a felmerülő kérdéseit sem igen lehet ennyivel előre látni, nemhogy a válaszokat; a problémákat sem, nemhogy a megoldásokat, eredményeket. Jómagam egyszerre emlékszem élesen és homályosan azokra a bejegyzés körüli helyzetekre és arcokra, a bukaresti általános és „magyar” légkörre.
Azt persze hamar eldöntöttem, hogy politikus nem leszek, maradok a sajtóban. Mondogatta szegény Sütő András, hogy már Bukarest és a román alkat ismereténél meg a nyelvtudásomnál fogva is a parlamentben lett volna a helyem, de ez kicsivel később volt. Akkor, év elején Domokos Géza hívott, talán a legelső országos tanácskozáson jelen is voltam (Domokos mellett Horváth Andor ült, Szőcs Gézára, a mellettem ülő Szilágyi Zsoltra emlékszem még), de már a nagyváradi kongresszusra szimpla szerkesztőként mentem. Közben persze tudtam Gálfalvi Zsolt külföldi misszióiról.
Legfőképpen a kezdeti két-három összejövetelről a kedves jó Domokos Géza töprengő arcára emlékszem. Sokszor elgondolkoztam utána is: miért kellett ez neki? De így a kérdés nem helyes. Nem neki „kellett ez”, hanem a helyzetnek volt szüksége őrá. Mert Domokos megszokta a nagy dolgok felelősségének vállalását. Mert bizonyított egy olyan intézmény, a Kriterion könyvkiadó létrehozásával és működtetésével, amely nem csak kultúránkhoz, szellemi gyarapodásunkhoz, de nemzeti önbecsülésünk és méltóságérzetünk fenntartásához is hozzájárult. Ne feledjük és ne tagadjuk: nagyon fontos volt, hogy értette a bukarestiek nyelvét, az intézmények nyelvét, jó volt a megítélése román politikai és civil körökben, ismerték, és nem csak elfogadták, de szerették is a románok.
Markó Béla már az új nemzedék másfajta gondolkodását hozta magával. Megválasztása után közvetlenül külföldön mert a romániai magyar közösség autonómiájáról beszélni. Átvette az alapelvet, amelynek értelmében az RMDSZ-nek minden kérdést – az általánosakat és a sajátosakat – kizárólag politikai úton és eszközökkel, vagyis demokratikusan, erőszakmentesen kell megoldania. Ugyanakkor az RMDSZ hatalmas párbajokat, elkeseredett harcot vívott a politikai ellenfelekkel (barátai, szövetségesei jóformán nem voltak), mígnem történelmi premierként kormányra vitte a magyarokat, azóta minden lehetséges alkalommal államelnök-jelöltünk is volt. Azt azért Markó is végig elismerte, hogy az ő úttörő generációjának (az RMDSZ-t vezető, arra vigyázó első nagy politikai nemzedéknek) a tagjai is: tulajdonképpen botcsinálta politikusok voltak. Menet közben tanulták a mesterséget, igazodtak a körülményekhez, és – a lehetőségekhez képest inkább több, mint kevesebb sikerrel – vívták harcukat a jogegyenlőségért, a visszaszolgáltatásokért, az anyanyelvhasználatért, a kultúránkért, iskoláinkért és templomainkért. Képviseletünk folytonosságának fenntartásáért. És ennek a nemzedéknek még van mondanivalója!
Kelemen Hunor már egy olyan generáció tagjaként került az RMDSZ élére, elődjének támogatásával az örökébe lépve, amelynek volt politikai előképzettsége. Egy nem heves, hanem fokozatos, de nyilvánvaló nemzedékváltás megjelenítője, amely a szervezeten belül már az idei tisztújító közgyűlésen, a parlamentben a jövő évi választásokon egyértelművé válhat. És ez a türelmetlen hangok ellenére jól van így. Kelemen Hunor tavalyi elnökválasztási kampányának programjában a már említett alapelvvel összhangban Kós Károlyt idézte: „Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek.” Eszményünk az építés, az építő ember.
Mit tudtunk tehát előre huszonöt évvel ezelőtt? Elsősorban azt, hogy az RMDSZ-nek nem bravúrokra (mert azokra ritkán lesz lehetősége), hanem kitartó munkára, ehhez pedig egységre és szüntelen tanulásra van szüksége, csak úgy lehet hatékony. Végül még nehezebb lett, mint gondoltuk – de vannak kétségtelen eredmények, amelyek az RMDSZ nélkül nem lettek volna lehetségesek.
Nem annyira tudtuk, mint inkább reméltük, hogy az RMDSZ ellen irányuló szélsőségesség visszaszorul, és – akarva, akaratlanul – a román politikai közélet és elit őt fogadja el partnernek, tárgyalófélnek, egyenrangúnak. Ez a reményünk nagy vonalakban bevált. Az RMDSZ tagjainak mind a parlamentben, mind kormányon jó (volt) a megítélésük, odafigyelnek a szavukra. Szintén történelmi jelentőségű tény, hogy Romániának – még mielőtt kisebbségi államelnöke lett volna – több kormányban miniszterelnök-helyettesei voltak.
Tudtuk, hogy a kemény harc ellenére lesznek kudarcaink is – nem teljesült törekvéseinket lehetne sorolni. Feltétlenül pontosan fel kellene mérni okaikat, hogy tanulhassunk a saját tehetetlenségünkből, hibáinkból.
Két dologra nem gondolhattunk, és ezek ma minden egyébnél nyomasztóbbak. Az egyik az, hogy fel kellett ismernünk, politikailag tudatosítanunk kellett (az RMDSZ vezetői jóideje hangsúlyozzák): a demokrácia vívmányai, köztük a romániai magyarság RMDSZ révén elért eredményei nem visszafordíthatatlanok! Ez a helyzet csakis annak tudatosítása alapján kezelhető, hogy a demokrácia és a jogállamiság érvényesüléséért olyan esetekben is kiállunk, amikor nem a mi külön érdekeinkről van szó, nem csupán a mi jogaink sérülnének, velünk történne igazságtalanság.
A másik az a borzalom, mintegy igazolásaként az előző tételnek, amit a Nagy Zsolt és Markó Attila meghurcoltatása jelent. Gondoljunk bele minden részletébe, minden lehetséges következményébe nemzeti közösségünk sorsát illetően!
Azt feltétlenül előre kellett látnunk, hogy a romániai magyarság ereje a pillanatig sem lazuló szolidaritásban van és lesz. Meddig bízhatunk benne?
maszol.ro

Izsák Balázs: megsértik a demokratikus jogokat
Idén is megszervezi a Székely Nemzeti Tanács a Székely Szabadság Napját. A március 10-i rendezvényre vonatkozó előzetes bejelentésre a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal tiltó határozattal válaszolt – közölte mai sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, SZNT elnök.
Izsák Balázs elmondta: a tiltó határozat indoklásában Marosvásárhely polgármestere arra hivatkozott, hogy a Székely Szabadság Napjának tavalyi és tavalyelőtti rendezvényein a résztvevők megsértették a gyülekezési jogról szóló törvényt, illetve, hogy idén a bejelentett időpontban és helyszínen egy más – a húsvéti böjttel és szokásokkal kapcsolatos - rendezvényt tartanak.
A tiltó határozat ellen jogorvoslati eljárást indítottak – jelentette be az SZNT elnöke. Izsák Balázs úgy fogalmazott: a tiltó határozat sérti a demokratikus jogokat.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Öt belügyis vád alatt – Mérlegen a Kovászna Megyei Korrupcióellenes Szolgálat
Sajtóközleményben summázta tavalyi tevékenységét az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DGA) égisze alatt működő Kovászna Megyei Korrupcióellenes Szolgálat (SNA). Ebből kiderül, hogy 2014-ben, különféle eljárások során 112 személyt vizsgáltak, közülük 43-an a belügyminisztérium kötelékében dolgoztak.
Annak ellenére, hogy bűnmegelőzést szolgáló felkészítőt is tartottak a belügyminisztérium 931 háromszéki – köztük 179 vezető funkciót betöltő – alkalmazottja számára, nem mindenkinél használt a szép szó. A közlemény kirívó példaként említi azt a kovásznai rendőrtisztet (S. N.-t), akit az egyik helybéli bárban értek tetten 500 lejes kenőpénz átvételekor (K. S.-nek azt ígérte, segít elsimítani folyamatban lévő zűrös ügyeit). Van, akinél használt a felkészítő, mint például annál a két uzoni rendőrnél, akik lebuktatták az őket megvesztegetni szándékozó sofőröket. Az egyik 3000 lejt kínált fel hajtási jogosítványa „megmentéséért”, a másik 200 lejt büntetése elodázásáért.
A SNA 21 feljelentést kapott a lakosságtól, 14-et továbbított az ügyészségnek, amely végül három esetben indított nyomozást. A zöld telefonszámon négy bejelentést kaptak korrupciós ügyletről, három megalapozottnak bizonyult. Maga a SNA összesen 49 bűnvádi iratcsomó összeállításában működött közre, az ezekkel kapcsolatos vizsgálatok 112 személyre (ebből 43 belügyis) terjedtek ki. A megszerzett bizonyítékok alapján eddig öt bűnvádi iratcsomót nyújtottak be bírósághoz, 22 személyt (öt belügyist) vádolva.
Bármilyen korrupciógyanús esetet a SNA sepsiszentgyörgyi kirendeltségénél (Kőrösi Csoma Sándor u. 16. sz., tel.: 0267.307.490, e-mail: covasna.dga@mai.gov.ro) vagy a DGA ingyenesen hívható telefonszámán (0800.806.806) lehet jelenteni.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Decentralizációs törvényt sürget az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az alkotmányellenesnek bizonyult decentralizációs törvény újraalkotását sürgeti, tavaly közzétett székelyföldi autonómiatervezetéről pedig egyelőre a közvitát akarja folytatni mind a románság képviselőivel, mind a magyar közösségen belül – jelentette ki kedden Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikust arról kérdezte a magyar közmédia, melyek a magyar érdekképviselet törvényhozási prioritásai a bukaresti parlament most kezdődött tavaszi ülésszakán.
Borbély László hangsúlyozta: hétfői parlamenti felszólalásában is sürgette a központi intézmények önkormányzati hatáskörbe utalását. Mint mondta, az RMDSZ nem tud egyetérteni az utóbbi időben hozott központosító intézkedésekkel és azt szorgalmazza, hogy a nyári költségvetés-kiigazítás előtt a kormány tisztázza, milyen szempontok szerint osztja vissza az az adóbevételeket az önkormányzatoknak. Borbély László a tavaszi ülésszak fontos feladatának nevezte a választási reformot is. Kifejtette: az új választási törvények előkészítésénél az RMDSZ olyan megoldást támogat, amely lehetővé teszi a magyarság számarányos képviseletét mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. Az RMDSZ politikai alelnöke jelezte: mind a decentralizációs törvénynél, mind a választási reformnál a magyar érdekképviselet az önkormányzatok megerősítését tartja szem előtt.
Arra a kérdésre, hogy a parlament elé terjeszti-e autonómiatervezetét az RMDSZ, Borbély László azt mondta, a következő hónapokat a közvita folytatására fordítják. Legközelebb február 26-án kerül terítékre a téma a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány által rendezett szemináriumon. Rámutatott: az RMDSZ fontosnak tartja a párbeszéd a románsággal, mert az autonómiatervezetet csak a román többség támogatásával lehet elfogadtatni a parlamentben.
Hozzátette: az RMDSZ nyitott arra, hogy a magyar közösségen belül is tárgyaljon az autonómiatervezetről mindazokkal, akiknek „értelmes, okos javaslataik vannak".
„Egyelőre írott javaslatokat nem kaptunk senkitől, aki még foglalkozik az autonómia kérdésével, de nyitottak vagyunk. A mostani parlamenti ülésszak végéig a közvita és a magyar közösségen belüli tárgyalás hónapjai lesznek, hiszen nem akarunk egy olyan törvénytervezetet benyújtani, hogy ne próbálnánk bizonyos konszenzust elérni" – jelentette ki Borbély László.
Arra a kérdésre, támogatja-e az RMDSZ a bizalmatlansági indítványt, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata kormányát próbálja megbuktatni a jobbközép ellenzék, Borbély László úgy vélekedett, hogy egyelőre nincs többség a kormánybuktatáshoz az RMDSZ-szel együtt sem. Ugyanakkor jelezte, készek tárgyalni az ellenzékkel, ha kidolgozzák a bizalmatlansági indítvány szövegét. MTI
Erdély.ma

Különutas politikát rótt fel az RMDSZ-nek az EMNP új elnöke
Szilágyi Zsolt, az EMNP új elnöke azt mondta, az erdélyi magyar politikai életben nem egyik vagy másik párt, hanem a közösség érdekeit kell szem előtt tartani a stratégiák tervezésekor.
Tisztújítás volt hétvégén az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP), amelynek küldöttgyűlése Szilágyi Zsoltot választotta meg elnöknek. A politikus a 180 percben elmondta, négy másik jelölt is volt, de ők visszaléptek a javára.
Az EMNP politikai palettán elfoglalt helyéről Szilágyi Zsolt azt mondta, következetes, az autonómiát és a modern európai regionalizmust képviselő jobboldali pártról van szó, amely elutasítja a diktatúra minden formáját. Hangsúlyozta, az EMNP pont azokért a célokért küzd, amelyeket más politikai szereplők elfelejtettek, vagy mellőznek.
A párt eddigi választási teljesítményeiről a politikus azt mondta, az EMNP a romániai magyar szavazatok mintegy 15 százalékát tudhatja magáénak, ami komoly eredmény, tisztes helytállás. Hozzátette: legfontosabb céljuk, hogy jól szerepeljenek a 2016 tavaszán sorra kerülő helyhatósági választáson. Szilágyi Zsolt az Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kapcsolatban evidenciának nevezte Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek azt a kijelentését, miszerint nem engedhető meg, hogy a párt ne játsszon fontos szerepet a bukaresti törvényhozásban. Az EMNP elnöke ugyanakkor, saját véleményét megfogalmazva, úgy módosította az RMDSZ-ről elhangzott mondatot, nem engedhető meg, hogy az erdélyi magyarok képviselete ne kerüljön be a törvényhozásba. Szilágyi Zsolt emlékeztetett rá, hogy a tavalyi Európai Parlamenti (EP) választásokra az EMNP azt ajánlotta az RMDSZ-nek, hogy az erdélyi magyar politikai erők kössenek koalíciót. Az RMDSZ ezt visszautasította, majd a különutas politika miatt a korábbi három helyett, Erdélyből csak két magyar képviselő jutott az EP-be. A politikus szerint ez is mutatja, hogy nem egyik vagy másik párt, hanem a közösség érdekeit kell szem előtt tartani a politikai stratégiák tervezésekor. hirado.hu / Kossuth Rádió
Erdély.ma

Tilos a felvonulás Marosvásárhelyen a székely szabadság napján
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megtiltotta, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 10-én felvonulást szervezzen a székely vértanúk emlékművétől a város főteréig és tiltakozó megmozdulást tartson a prefektusi hivatal előtt – jelentette be Izsák Balázs SZNT-elnök keddi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján.
Izsák Balázs elmondta, a polgármester csak a székely vértanúk emlékművénél tartandó megemlékezéshez adta hozzájárulását. Az SZNT írásban kérte Maros megye prefektusát, hogy támadja meg a törvényszék közigazgatási osztályán a – megítélése szerint – törvénytelen döntést, és maga is a törvényszékhez fordult a polgármesteri határozat érvénytelenítése céljával.
Az SZNT elnöke annak adott hangot, nem az a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e felvonulás és tiltakozás a Székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi tömegmegmozduláson, szerinte a romániai demokrácia a tét.
MTI
Erdély.ma

Őrizetbe vették Adrian Sarbut, Románia első sajtómágnását
Sarbut kedden rendőrök vitték kihallgatásra a legfőbb ügyészségre, amely várhatóan előzetes letartóztatását is kezdeményezni fogja.
Sarbut adócsalásra, sikkasztásra és pénzmosásra való felbujtással gyanúsítják.
Állítólag fantomcégek tucatjait hozta létre olyan „vállalkozók" nevében, akiknek semmi közük a médiához, hogy az általa vezetett sajtótrösztnél dolgozó újságírókat a fantomcégeken keresztül szerzői jogi szerződésekkel fizesse, ahelyett, hogy alkalmazná őket.
Sarbu politikai leszámolásnak minősítette őrizetbe vételét, amely mögött szerinte Victor Ponta kormányfő áll.
MTI
Erdély.ma

Egyházi kórustalálkozó Tusnádfürdőn
Huszadik alkalommal szervezik meg az alcsíki egyházi kórustalálkozót. A római katolikus kántorok kezdeményezésére létrejött rendezvényt minden évben más településen tartják, ezúttal a tusnádfürdői római katolikus templom egyházi kórusa a házigazda.
Február 7-én délelőtt fél tizenegytől közös rózsafüzérrel kezdődik a rendezvény, 11 órától ünnepi szentmisén lehet részt venni, amelyet Tamás József püspök celebrál. A szentmise után következnek a kórusok fellépései. Az idei találkozón kilenc kórus mintegy 250 tagja énekel. Fellép a csíkszentkirályi, csíkszentimrei, csíkszentsimoni, csíkszentmártoni, csíkszentgyörgyi, csíkszentléleki, tusnádfürdői és szentkeresztbányai római katolikus egyházi kórus, valamint Tusnádfürdő testvértelepülésének, Orosházának (Magyarország) az evangélikus kórusa.
„Ha 250 ember közösen dicséri énekével az Úristent, akkor az valami nagy dolog. Fontos ugyanakkor a tapasztalat. A meghívottak számára ünnepi ebédet adunk a sportcsarnokban, itt kapcsolatok, barátságok alakulnak ki, a karnagyok egymással megosztják véleményüket. Meghívjuk a környékbeli aktív kántorokat is, azokat is, akiknek nincs kórusuk, az újtusnádit, a nagytusnádit és a kozmásit, ugyanakkor a szomszédságunk jegyében a bükszádi kántornő is meg lesz hívva, valamint Csíkszereda, Csíksomlyó kántorai. Meghívunk továbbá tíz idős kántort, akik számára meglepetést is tartogatunk, reméljük, szívesen fogadják” – avatott be a részletekbe Száfta András, az egyik szervező.
A püspöki szentmiséről a Duna Televízió is felvételt készít, amelyet másnap lejátszanak. A Mária Rádióban szintén hallhatók lesznek a kórusok produkciói.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Keresztély Irma: idejétmúlt a fejkvótarendszer
Nem tartható fenn a fejkvótaalapú finanszírozással a hazai oktatási rendszer – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője.
A Kovászna megyei főtanfelügyelő Mihai Sorin Cîmpeanu oktatási miniszterrel is ismertette álláspontját, azonban az nem talált kedvező fogadtatásra.
Az Unióban már lemondtak erről a módszerről, hiszen Európa öregszik, egyre csökken a fiatalok száma, a fejkvótaalapú támogatás pedig már nem elegendő a tanügyi rendszer fenntartására, ecsetelte a főtanfelügyelő. Mint rámutatott, Kovászna megye az elmúlt években sem illeszkedett bele az ilyen módon kiszámolt költségvetésbe, többszöri kiegészítésre volt szükség, hogy fedezni tudják a pedagógusok bérét.
Erre az évre a diáklétszám alapján 93 millió lej lenne a béralap, ezt már indulásból 104 millió lejre kiegészítette az oktatási minisztérium, de ilyen körülmények között is csak tizenegy hónapra elég, tehát decemberre nem biztosítottak a fizetések, újabb pótlásra lesz majd szükség, vázolta a gazdasági helyzetet a főtanfelügyelő.
Kovászna megyében a közoktatásban az elmúlt öt év alatt 2855 diákkal csökkent a gyereklétszám, csak az elmúlt tanévhez képest ezerrel kevesebb diák van, ami 114 osztállyal jelent kevesebbet a rendszerben, ismertette a számadatokat Keresztély.
Kifejtette, az oktatási tárca folyamatosan a diáklétszámhoz viszonyít, ám a csökkenés nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb osztály alakul, és kevesebb pedagógusra van szükség, hanem például azt, hogy egy-egy osztály már nem 25, hanem csak 15 fős létszámmal alakul, tehát ugyanannyi tanítóra, tanárra van szükség. A községközpontokban a diáklétszámtól függetlenül működtetni kell az általános iskolát, a törvény szerint 300-as létszámmal lehet önálló jogi személyisége egy tanintézetnek, de a kisközségek iskolái még a 150-es diáklétszámot sem érik el – magyarázta.
Emlékeztetett, hogy az elmúlt tanévben 197 állás megszüntetésére kaptak utasítást a minisztériumtól, de ebből negyvenet nem tudtak felszámolni, a következő tanévre márciusban kapják meg a jóváhagyott állásszámot. „Jeleztem a minisztériumban, hogy további összevonásra nincs lehetőségünk, csontig hatolt a kés” – jelentette ki Keresztély Irma. Elmondta, kiszámolták, hogy amennyiben az összes kisegítői állást felszámolnák, akkor is csak egyszázaléknyit tudnának spórolni a béralapból, mivel ezeknek az alkalmazottaknak a többsége minimálbért kap.
A főtanfelügyelő szerint az is a finanszírozási rendszer képtelenségét bizonyítja, hogy a legnagyobb létszámú iskolákban sem elég az ilyen módon kiszámolt pénz. Mint kifejtette, bár ezekben sok a diák, magasan képzett, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok tanítanak, akik háromszor akkora fizetést kapnak, mint egy pályakezdő.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Mire való az erdélyi író? (2.)
A KultúrHonon és az Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott többi lapban is beszámoltunk arról, hogy a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális központja, a Kovászna Megyei Tanács és a Kovászna Megyei Kulturális Központ által kiírt Orbán Balázs-pályázat sikeres volt ugyan, de azért messze elmaradt a várakozásoktól. Írásunkban az intézmény vezetőjének, a pályázat ötletgazdájának meglátásait összegezzük. Lakatos Mihály (1964, Székelyudvarhely) maga is kiváló prózaíró és műfordító. Egyetemi tanulmányai egy részét Magyarországon végezte, majd mintegy két évtizeden át olyan intézményekben dolgozott, ahol feladatai közé tartozott a határon túli kulturális élet bizonyos fórumainak, alkotóközösségeinek a szervezése és támogatása.
A beérkezett pályaművek számának tekintetében elmondható – nyilatkozta az intézetvezető –, hogy a várakozásainkhoz és a rendelkezésre álló időhöz (6 hónap) képest ez egy igen – mondhatni: kiábrándítóan – alacsony szám. Mindez annak ellenére, hogy a sajtóban és a különböző írószervezetek (Magyar Írószövetség, Szépírók Társasága, Erdélyi Magyar Írók Ligája) belső levelezőhálózatában többször is megjelent a félév folyamán a pályázati felhívás. Szomorú, hogy neves erdélyi és anyaországi írók nem érezték úgy, hogy mondanivalójuk lenne a téma kapcsán. Persze, bizonyos tekintetben érthető is a pályaművek alacsony száma, hiszen nem könnyű és nem egyszerű 2014-ben érvényeset írni Gábor Áronról úgy, hogy az ember ne tévedjen a közhelyek, felszínes ömlengések, hazafiaskodó és hősieskedő tirádák, falvédő-bölcsességek, politikai szlogenek sikátoraiba. És valóban: a beküldött pályaművek szerzői közül többeket is elnyelt az említett „sikátor”… Mindezek ellenére, és megkockáztatva, hogy a történelmi témák iránti elfogultságom mondatja ezt velem, úgy vélem: azért illett volna próbálkozni…
De ne afölött búslakodjunk, ami nincs, hanem annak örüljünk, ami van. És hát elmondhatjuk, hogy született a pályázatra egy igen jó egyfelvonásos színmű a budapesti Pruzsinszky Sándor tollából, illetve egy jó novella (Bányai Tamástól) és egy jó költemény (B.Horváth Istvántól). A dolog érdekessége, hogy drámai műfajról nem tesz említést a pályázati kiírás, mégis egy színmű volt az, amely egyöntetűen elnyerte az Értékelő Bizottság tetszését. A bizottsági tagok mindegyike abszolút nyertesnek jelölte a drámát.
Ez vezetett a pályázat díjazási rendszerének módosításához, és így született meg a végeredmény, mely hűen tükrözi a pályázat értékkonstellációját. Az antológia tervét – elegendő mennyiségű és megfelelő színvonalú pályaművek hiányában – a Bizottság elvetette, az erre tartalékolt összeget a nyertes pályamű felolvasószínházi bemutatójára fordítjuk. Az ősbemutatóra terveink szerint 2015-ben kerülne sor, de ez további tárgyalások és egyeztetések függvénye, nem csupán a kiíró intézmények szándékától függ. Mindenesetre, a Bizottság véleménye szerint érdemes lesz foglalkozni vele. A pályázat jeligés volt, a Bizottság pedig csak azon szerzőktől kérte a jelige feloldását, akiknek a pályaműve valamilyen formában (díjak, elismerő oklevelek) jutalmazásra kerül. Így nem tudjuk pontosan, hogy milyen arányban pályáztak Erdélyből, az anyaországból, esetleg a Kárpát-medence más régióiból… Volt olyan szerzőnk is – bár a Bizottság elismerő oklevelet adományozott volna neki – a mai napig nem fedte fel kilétét… Az viszont megállapítható, hogy a jutalmazott szerzők többsége (5:3 arányban) anyaországi, ami valóban felveti azt a nyomasztó kérdést, hogy hol maradtak az erdélyi szerzők…Sok mindent el tudok képzelni, csupán azt az egyet nem, hogy Gábor Áron és a másfél évszázad alatt köré szövődött mítosz ne lenne fontos számukra. De egy intézmény vezetője ne képzelegjen, hanem nézze a tényeket. A tények pedig ott vannak a pályázat „eredményjelző” tábláján.
Lakatos Mihály
Székelyhon.ro

Volt székely zászló, nincs székely zászló (Sepsiszentgyörgy)
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból – jelezték tegnap délután szerkesztőségünknek. A lobogót egy bírósági eljárás miatt a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezete vonta be.
Az óriáslobogót 2013. június 4-én a Trianon-megemlékezésen húzta fel az MPP, ám az akkori prefektus, Dumitru Marinescu a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Civilek Fórumának feljelentése nyomán a közigazgatási bírósághoz fordult, kérte a zászló eltávolítását. Tavaly április 26-án a brassói táblabíróság is jóváhagyta az alapfokú ítéletet, és utasította Antal Árpád polgármestert, hogy távolíttassa el a parkból az óriászászlót, határidőként szeptember 10-ét határozták meg. A városvezető ezt nem tette meg, ám az MPP, hogy ne okozzon gondot, bevonta a zászlót, két nappal később pedig újabbat húzott fel helyette. Úgy tűnik azonban, a prefektúra sem hagyta annyiban az ügyet, az azóta szintén menesztett Marius Popica kormánybiztos december közepén jelezte, mindenképpen érvényt szerez a bírósági végzésnek, és eltünteti a parkból a székely lobogót. Akkor Antal Árpád azt nyilatkozta, ő nem „székelyzászló-begyűjtő”, és a kifogásolt zászlót nem fogja levenni.
A prefektus ügyködése azonban célt érhetett, mert a sepsiszentgyörgyi városházának múlt pénteken fényképpel kellett igazolnia a bíróságon, hogy a zászló nincs már a helyén. „Senki baját nem akarjuk meggyűjteni, nem ez volt a székely zászló felvonásának a célja, ezért csütörtök este levettük azt” – mondta el a Háromszék érdeklődésére Bálint József, az MPP városi elnöke. „Ha ránk rónak ki büntetést, megfontolhattuk volna, hogy nem szedjük le, hajtsák be rajtunk a bírságot, ha tudják, ám ebben az esetben jobbnak láttuk így cselekedni és egy időre levenni a zászlót” – magyarázta Bálint. Az MPP mai sajtótájékoztatóján ismerteti az újabb zászlócirkusz hátterét és tervezett lépéseit.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jelképügyben üzentek Aradról
Élesen bírálta Gheorghe Falcă, Arad román polgármestere tegnap a rendőrséget és a prefektúrát, amiért a polgármesteri hivatalban elhelyezett magyar nyelvű oklevél, valamint a helyi magyar iskolára kitűzött magyar nemzeti zászló ügyében tájékoztatást kértek.
Az elöljáró közölte, hogy az aradi rendőrség és a prefektúra az Új Jobboldal szélsőségesen nacionalista román szervezet helyi vezetőjének feljelentése nyomán magyarázatot kért a polgármesteri hivataltól, hogy Bognár Levente alpolgármester irodájának közelében miért van kifüggesztve egy magyar nyelvű oklevél. Hasonló átiratot kapott az aradi Csiky Gergely Főgimnázium vezetősége is az iskolára kitűzött egyik zászló miatt. A városvezető meglepődésének adott hangot, hogy a rendőrség ilyen ügyekkel foglalkozik. Kijelentette, hogy szerinte értelmetlen a rendőrség eljárása, de válaszolnia kellett a hivatalos átiratra, amelyben tájékoztatást adott az oklevél tartalmáról és kifüggesztésének körülményeiről. Falcă rámutatott, hogy az oklevél egy fénymásolat arról a dokumentumról, amely szerint 1869-ben a város díszdoktori címet adományozott Aczél Péter akkori aradi polgármesternek. Az oklevél egy kiállítás része.
A rendőrség a magyar iskolára kifüggesztett magyar zászlóról is érdeklődött, amelyet az egyik magyarországi testvérintézménytől kapott. Az elöljáró elmondta, hogy a gyulai román iskolában csak a román zászló van kifüggesztve, és ez senkit sem zavar. „Magyarország Romániával együtt része az Európai Uniónak, ezért, kedves prefektúra és rendőrség, azt hiszem, sok egyéb fontosabb dolgotok van, mint hogy arról kérdezzetek, miért vannak oklevelek az intézmény falain, és mit jelképeznek ezek. Azt hiszem, ez már túl sok” – mondta a polgármester.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszűnt a Mentor Kiadó
"Nincs bennem elmúlásérzet..."
2015. január 29-én törvényszéki határozat értelmében véglegesen beszüntette tevékenységét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Ezzel egy időben a George Enescu utcában levő könyvesbolt is bezárt. A hétvégétől a kiadó honlapja sem látogatható, bár ennek meggátolására Káli Király István, a Mentor igazgatója szerint addig, amíg a csődeljárás lezártával a céget nem törölték a nyilvántartásból, senkinek nem lett volna joga. Káli Király Istvánnal a kiadó születéséről, fejlődéséről, hullámvölgyeiről, illetve arról beszélgettünk, hogy mikor és hogyan indult el a lavina.
– 1992. február 5-én jegyezték be a céget, amelyet a Látó szépirodalmi folyóirat akkori munkatársaival, összesen kilencen alapítottunk. Akkoriban bizonytalan volt a Látó léte, ezért úgy gondoltuk, szükség lenne egy kiadóhivatalra, hogy biztosítsa a lap további működését. A folyóiratot azonban még abban az évben átvette a megyei önkormányzat, ettől fogva jó kiadói szerkezettel rendelkezhetett. Ezután döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a könyvkiadást. Arra gondoltunk, hogy az íróasztalfiókokban számos értékes kézirat rejtőzik, és a Látó kapcsolatban állt azokkal az alkotókkal, akik abban az időszakban Erdélyben számítottak. Így kezdtük el a kiadói tevékenységet. Az évek során folyamatosan fejlődtünk, 1993-ban öt, 1994-ben tizenkét, 1995-ben tizenhét könyvet adtunk ki. 1998-ban 38 könyvet publikáltunk, és attól kezdve 40-50 könyv volt az éves "termésünk". 2009-ben 53 címmel jelentkeztünk.
Wass Albert áldásával
– A 2009-es volt a legsikeresebb év?
– A kiadás mennyisége szempontjából igen. Az igazán jó éveink azonban 1999-2005 között voltak, amikor sikerült nyereséget is termelnünk. 1998-ban indítottuk el a Wass Albert-életműsorozatot, és annak a bevételéből tudtuk fedezni minden olyan kiadványunknak a költségeit, amelyek nem tartották volna el a kiadót. A kezdetektől az volt az elvünk, hogy olyan könyveket adjunk az olvasók kezébe, amelyek fontos támpontjai az írott magyar kultúrának, néprajznak, történelemnek, szépirodalomnak, illetve amelyeket lehet, hogy anyagi meggondolásból más kiadók nem vállaltak volna fel.
Az első veszteség
– Mi történt 2005 után?
– 2006-2007-ben csökkent a kereslet a Wass Albert-könyvek iránt. 2007 számunkra nagyon kritikus esztendő volt. Az volt az első év, amikor nem tudtuk teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségeinket. Egy nagy adóhivatali ellenőrzés több mint százezer (régi egymilliárd) lejt vitt el tőlünk egy téves könyvelés miatt, meggyőződésem szerint jogtalanul. Az az összeg egyévi forgótőkénknek felelt meg. Ugyanabban az évben jelentett csődöt a magyarországi terjesztőnk, a Lap-Ics Kiadó, amely azóta is 9 és fél millió forintunkkal tartozik. Közben más kereskedelmi egységek is az adósainkká váltak kisebb-nagyobb összegekkel. Önerőből sikerült talpraállnunk, és az elkövetkező két évben úgy tűnt, hogy működik is a dolog.
Könyvet vagy adót?
– Aztán jött a gazdasági válság.
– 2008-2009-ben a nehéz anyagi helyzet a könyvpiacot is érintette, mégis sikerült tartanunk a szintet. Akkoriban a Mentor Kiadónak már neve volt a könyvpiacon, minőségi munkát végző, megbízható cégként ismertek, így sikeresen pályáztunk. 2010-ben kezdődtek újra a nehézségek, amikor két-három tönkrement magyarországi könyvterjesztőnk miatt újra jelentős összegeket veszítettünk. Attól kezdődően nem tudtuk többé fizetni az állammal szembeni járandóságot. Mérlegelnünk kellett, hogy könyvet adunk ki vagy a járandóságokat fizetjük, és mi az előbbi mellett döntöttünk. 2010. január végén zárolták a kiadó bankszámláit. Mivel Romániában a készpénzben történő fizetéseknél van egy felső határ, sok gondot okozott nekünk az, hogy csak készpénzben tudtunk fizetni a partnereinknek, akik viszont nagyon megértőek voltak, szükség esetén részletekben számlázták a nyomdai és egyéb szolgáltatások költségét. 2013 júliusában kénytelenek voltunk fizetésképtelenségi eljárást kérni. Ezt egy átszervezési tervvel, illetve az adósságok átütemezésének tervével el is fogadta a törvényszék.
Tavaly nyáron indult el a lavina
– Gondolom, az átszervezési tervben költségcsökkentő intézkedéseknek kellett szerepelniük. Hoztak ilyen intézkedéseket?
– Természetesen átértékeltük a lehetőségeinket, csökkentettük a kiadványaink számát, és a munkatársaink egy részétől is meg kellett válnunk. Korábban 26 alkalmazottal működött a kiadó, ezt a létszámot 12 főre csökkentettük. Az átütemezett fizetési vállalásoknak 2014 júniusáig eleget is tudtunk tenni, de utána már nem. Az illetékes hatóság negyedévente elemezte a helyzetünket. Amikor első alkalommal nem tettünk eleget a fizetési vállalásnak, halasztást kaptunk, de mivel a következő negyedévben sem változott a helyzet, nem lehetett kivédeni a csődeljárás elindítását. A törvényszéki végzés szerint január 29-én szűnt meg a Mentor Kiadó működése. Zárolták a cég teljes vagyonát, és ütemtervet készítettek, amelynek értelmében április 24-éig mindent előkészítenek a kiadó tulajdonában levő értékek eladására. Nekünk február 9-éig kell leadnunk a vagyoni helyzetről szóló jelentést.
– Mekkora ez a vagyon?
– Több mint 65 ezer kötetnyi készlet, illetve a könyvesbolt teljes készlete. A boltban, amelyet 29-én bezártunk, a napokban leltároznak. A könyvekben van a kiadó értéke, egyebünk nincs, legfeljebb két régi számítógép és egy öreg nyomtató.
– Mi lesz az alkalmazottakkal?
– Még nem egyértelmű, hogy azonnal fel kell-e bontani a munkaszerződését annak a tíz személynek, akik a múlt héten még a kiadónál dolgoztak, vagy van egy húsznapos felmondási idő. A béreket decemberrel bezárólag kiadtuk, a januári fizetést valószínűleg az állami garanciaalapból kapják meg. Ami engem illet, én utoljára 2007 májusában vettem fel a fizetésemet, azóta ingyen dolgozom átlagban heti 60 órát.
"A csőd felelőssége az enyém"
– Mi lesz a félbemaradt munkákkal, a gondozás alatt levő kiadványokkal?
– Mivel sejtettük, hogy mi következik, minden tervbe vett munkát mostanra befejeztünk. Vannak viszont olyan kiadványok, amelyekre megítéltek támogatást, de még nem kaptuk meg a pénzt. Ezeket a könyveket megpróbáljuk más úton, egy másik kiadóval közösen megjelentetni. Van közöttük hat-hét igen értékes kézirat, amelyeket kár lenne elveszíteni. Már elő is vannak készítve arra, hogy végigjárják a könyvkiadás folyamatait. Ami engem illet, én utolsó percig úgy dolgoztam, mintha semmilyen veszély nem fenyegetné a kiadót.
– A kiadó vezetőjeként, fenntartójaként hogyan érinti Önt a Mentor megszűnése?
– Egy olyan szomorúság van bennem, amelyet akkor érezhet egy ember, ha közel 25 éves munkáját látja megszűnni. Életem, energiám, tudásom, többé-kevésbé kihasznált képességeim mind benne vannak ebben a kiadóban. Mégsem kísért valamiféle elmúlásérzet, mert most is hiszem, hogy van 200-250 olyan kiadványunk, amely az elkövetkező években, évtizedekben is tudományos munkák, kutatások forrása lesz. Ez egy csapatmunka volt, amelyet közösen vittünk diadalra. A csőd felelőssége pedig az enyém. Én voltam az, aki a válságos pillanatokban, amikor a többiek úgy érezték, hogy nem érdemes ezt tovább csinálni, vállaltam a folytatást. Többségi tulajdonosként ez egyszemélyes határozat volt, de sohasem éltem vissza a helyzetemmel.
Az adósok megmenthették volna
– Említette a Lap-Ics Kiadót mint a Mentor adósát. Vannak még más cégeknek is tartozásai a kiadóval szemben?
– A Duna International 4,7 millió forintunkkal, a Xantus Könyv vezetője, Bihari Zoltán 2,2 millió forintunkkal tartozik. Ha minden adósunk tartozását összeszámolnánk, talán ki tudnánk fizetni az adóhivatalnál a tartozást.
– Nem gondolt arra, hogy a törvényhez forduljon az elmaradások behajtása érdekében?
– Nem bízom a magyarországi igazságszolgáltatásban. Hiába fogadtam volna ügyvédet, évekig elhúzódott volna a per, és végül úgysem nyertem volna. Hasonló forgatókönyv szerint már zajlottak peres ügyek.
– Magyarországon egyébként még kaphatók Mentor-könyvek?
– Nagyon kevés van már kint belőlük, és az utóbbi időben itthon is csak bizományban terjesztettük a kiadványainkat.
"Nem adom fel"
– Ön a Romániai Magyar Könyves Céh vezetője. A Mentor Kiadó megszűnése változtat ezen?
– Választott elnök vagyok, és ebben az évben még mindenképpen vállalom a könyves céh vezetését. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár sem marad el, már komolyan készülünk az előkészítésére.
– Hogyan tovább?
– Én semmiképpen nem adom fel, hiszen erre a hivatásra tettem fel az életem. A Mentor Kiadó volt az utóbbi négy év legsikeresebb pályázója a Nemzeti Kulturális Alapnál, ez azt bizonyítja, hogy a minőségi munkának hitele van. Kiváló szerzőkkel dolgoztunk együtt, akik nem a honoráriumot tekintették elsődleges céljuknak. A mi dolgunk annyi volt, hogy teret adjunk annak a munkának, amelyet csak egy értelmezhetetlen szenvedéllyel lehet végezni.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Állt a Zsuzsanna-bál kivilágos kivirradtig
Az Úrnak 2015. esztendejében a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület újra mulatságba hívta a marosvásárhelyi és távolabbi vidékek bálozó közönségét. Díszmagyarban, magyaros estélyi ruhakölteményekben érkeztek az egykori eleganciát, tartást, méltóságot újra életre keltő párok. Ez az a bál, amire egy éven át készülnek, és gyűjtik az ötleteket, hogy minden mozzanata tökéletes legyen, jó hangulatban és vidámságban teljen. A szervezőknek nagyon sok bálozót sikerült megszólítani, volt köztük évek óta hűségesen kitartó, és volt olyan is, aki először kóstolt bele a fejedelemasszony nevével fémjelzett mulatságba, aminek idén a Grand Szálló vendéglője adott otthont.
S ha már az eleganciát, a jó műsort előrevetítették, kezdődhetett a bál, melyet Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő, a bál műsorvezetője Gellért Márta társaságában nyitott meg, aki egyike az egyesület alapító tagjainak. Ünnepélyes beszédében Gellért Márta emlékeztetett, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület megalapításának 25. évfordulóját ünnepli idén, s ezt az esztendőt a fejedelemasszony emlékének szentelik. Örömét fejezte ki, hogy nagy számban tettek eleget a meghívásnak, ami megtisztelő az egyesület számára, hiszen olyan világban élünk, amelyben mindenki rohan, s nem szakít időt arra, hogy a másik felé forduljon, netán nagy történelmi személyiségeink példáját követve a köznek éljen. Ez a bál éppen ezt a jelenséget meghazudtolva arról szól, mondta, hogy egymásra figyelve, együtt ünnepeljünk, együtt mulassunk, s egymást szórakoztassuk, erős közösséget alkotva. Reményik Sándor Kegyelem című versével hitet, reményt, biztatást tolmácsolt.
A pillanatnyi lírát az úri mulatságok tánca, a palotás váltotta, melyet az egyre nagyobb népszerűségnek és hírnévnek örvendő Bekecs táncegyüttes jóvoltából ízlelhettek meg a bálozók. A palotásnál jobb hangoló nem is kellett, a bálozókban megpezsdült a jókedv, jöhettek az operettrészletek, a nóták, örökzöld slágerek. Rózsa Rudolf és zenekara profi zenész módjára tudta, mi kell a magyar mulatóknak. Buta Árpád, Trózner Kincső és Boros Emese pedig Szirmai Albert legismertebb operettjének, a Mágnás Miskának a Cintányéros cudar világán át Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének Hajmási Péter-Hajmási Páljáig énekelték repertoárjukat, s röpítették jó hangulatba a hallgatóságot az immár hungarikummá nyilvánított operettmuzsika örökzöld dalaival. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület az énekeseket sajátjainak is tekintheti, hiszen az egyesület operettestjein, rendezvényein nagyon sokszor léptek fel. Tegyük hozzá, nagyon színvonalas előadással.
Zsuzsanna-bál lévén, a szervezők nem feledkeztek meg azokról sem, akik a fejedelemasszony nevét viselik, és virággal köszöntötték őket.
Miközben fogyott a vacsora, a "herány tokány, a disznyó és tyúkfi, mellette földi magyaró, vegyes zöldséggel gazdagon körítve", ürültek a poharak, szólt a nóta. A jó tánczenére megtelt a parkett, keringőt, tangót, modernet, minden műfajt ki lehetett próbálni. Aki éppen táncszünetet tartott, jókedvű asztaltársaságok körében beszélgethetett. Egy ilyen társaságban hangzott el, hogy tapasztalatuk szerint évről évre jobb a bál, hiszen a szervezők már olyan gyakorlatra tettek szert, ami profi szintre avanzsálta. Tudják, mikor kell nótázni, mikor kell táncra hívni az embereket, nincs üresjárat és nincs unalmas rész.
Hagyományszerűen nem maradt el a magyaros ruhákba öltözött hölgyek felsorakoztatása és a közös fotó, de a tombola sem.
Az idei bálra a székelyudvarhelyi Helvien díszmagyar és rusztikus ruhákat gyártó céget is meghívták, szebbnél szebb ruháikat a bálteremben állították ki.
Állt a bál kivilágos kivirradtig, amíg a zenészek és pincérek bírták. Amikor a talpalávaló elcsendesült, véget ért a "bornak, muzsikának, táncznak bűbájossága". Jövő ilyenkorig.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Bölöni György RMDSZ-elnökkel –
Működőképes pécskai magyar intézményrendszer
Arad– Bölöni György pécskai RMDSZ-elnök, megyei tanácsos társaságában vesszük számba az Arad megye legnagyobb vidéki magyar közössége körében, tavaly történt rendezvényeket, fejlesztéseket, illetve vázoljuk az idei elképzeléseket.
–Pécskán a magyar közösség milyen eredményeket tudott felmutatni az elmúlt évben?
– Ez attól függ, ki mit nevez eredménynek? Mert az RMDSZ-es városi tanácsosok kivételével, a többiek valószínűleg, a mi meglátásunktól eltérő szemüveggel értékelik az ottani eredményeket. Magam, RMDSZ-elnökként a magyar intézményrendszer működését tekintem a legfontosabbnak. Amikor intézményrendszerről beszélünk, a pécskai közélet minden működő szeletét értjük, az oktatási intézményeinktől, az egyházainkon át, a civilszervezeteinkig. A rendszer valóban működik, tudunk egymásról, együtt dolgozunk, sokszor közösen szervezzük a programjainkat, amelyek a pécskai magyar közösség sikereinek számítanak. E tevékenység sokszínűségének, gazdagságának a megítélése, másik szempont. Itt sem állunk rosszul, hiszen tavaly 41 magyar jellegű rendezvény volt Pécskán, illetve a hozzá tartozó Tornyán. E rendezvénysorozatban az oktatási intézményeink, a római katolikus, a református, a magyar baptista felekezet, valamint a civilszervezeteink, a Búzavirág Egyesület, az M-Kidsz ifjúsági szervezet, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, a Kolping Család, illetve Tornyáról a Pro Pir Kult Egyesület és a Tornyai Hagyományőrzők, továbbá az ugyancsak Pécskán székelő In Memoriam 1956 Egyesület. Amint a felsoroltak is szemléltetik, Pécskán igen színes, tartalmas a kulturális paletta, ami tulajdonképpen folyamatosnak is mondható, hiszen ha a 41 eseményt egész évre elosztjuk, 8–9 naponként történik valami. Szerintem, ennyi esemény elég, megtoldva a meghagyással, miszerint a tartalom és színvonal mindig javítható.
–A felsorolt pécskai civilszervezetek közül kimaradt a Humanitas Egyesület, amelyik több mint egy éve működteti a Hit és Fény közösségi programot, míg hosszú távon a fogyatékkal élő fiatalok számára napközi otthont kíván létrehozni Pécskán.
– Valóban, emlékszem, hogy egyszer már beszéltünk róla. Sajnos, még nem tudtam részt venni a szokásos programjaikon, de ami késik, nem múlik. Ha viszont hivatalosan bejegyzett, jogi személyiségű civilszervezetről van szó, jogosult az ő tevékenységüknek a támogatása is. Szerintem az ő programjaikat is iktatni kell a pécskai eseménynaptárba, aminek tavaly a 40%-a magyar volt. Remélem, a számarány idén sem lesz alacsonyabb.
Pénzforrások
–Támogatást említett. Honnan kerülnek elő a programok szervezési költségei?
– Több helyről kerülnek elő, hiszen a szervező civilszervezetek, a lehetőségeik szerint, maguk is hozzájárulnak, de igen nagy segítséget jelent a városi költségvetésből biztosított forrás, illetve a pályázati lehetőségek kihasználása is. Biztos helyről tudom, hogy tavaly a város kasszájából 146 500 lejt fordíthattak magyar kulturális programokra. Örvendetes, hogy a magyar civilszervezetek összefogva vagy külön is szervezik a jelzett programokat, ezért az RMDSZ helybeli szervezete is bekapcsolódott olyan programokba, amelyekhez nem volt szükség a helybeli önkormányzat támogatására, lévén, hogy politikai szervezetként nem pályázhat. Kiemelném az RMDSZ-en belül, az alig egy éve alakult Pécskai Nőszervezet munkáját, ami sokban gazdagította a helybeli magyar kulturális programot.
–A magyar programokra a helyi városi tanácsosok szerzik a támogatást?
– Természetesen, de nem csak azok, hiszen a Megyei Kulturális Központ is több pécskai magyar programot szokott támogatni. Tőlük, tavaly a Búzavirág Egyesület 4 ezer, míg az M-Kidsz 5 ezer lejes támogatást nyert, pályázati úton.
–Tudtommal, a pécskai magyar programoknak a többsége hagyományos. Lesz-e új színfolt az idei eseménynaptárban?
– Valóban, a legtöbb programunk több éves múltra tekint vissza, ezért meglehet, teljesen új elemekkel nem találkozunk. Nem is biztos, hogy változtatni kellene az olyan programokon, amelyeket az emberek megszoktak, megkedveltek, várnak. Az ilyeneket nem szabad megszakítani, esetleg félben hagyni. Minden civilszervezet vezetőségével leülünk, megbeszéljük az idei terveiket, hogy a politikai képviselet útján azokat támogatni lehessen. Ez az RMDSZ dolga, tehát most vagyunk a programkészítések fázisában, de már most is látható, hogy az utóbbi években meghonosodott gyakorlat, folytatódik. Itt elsősorban két dologra gondolok: egyik az utóbbi években Pécskai Élet címmel napvilágot látott időszakos kiadványunk megjelenésének a folytatása. Ha anyagilag nem ütközünk áthághatatlan akadályokba, nagyjából kéthavonta továbbra is megjelenhet, alkalmanként 1200 példányban, amit esetleg 100-200 példánnyal emelni lehetne. A másik, két évvel ezelőtt indult rendezvényt, a Pécskai Magyar Napot vagy Napokat is folytatni szeretnénk. Még azt kell mérlegelnünk, hogy a befogadó képesség szempontjából, nem sok-e a kétnapos rendezvény? Szerintem, célszerűbb lenne egy minden igényt kielégítő, tartalmas, egyetlen nap, amelynek a programjában minden pécskai találna magának vonzó eseményt.
–A helybeli magyar felekezeteket sikerült-e támogatni?
– A pécskai katolikus, református, de a magyar baptista közösséggel is sikerült jó kapcsolatokat kiépítenünk. Egyháztámogatás címén katolikus halottasház építésére, a református imaház harangtornyának az építésére, de a baptista gyülekezet épületének a javítására is sikerült támogatást szerezni.
–A magyar oktatási intézmények épületeinek a felújítását támogatták-e?
– E téren sok minden történt: a megyei tanács az utóbbi két évben 70-70 ezer lejjel járult hozzá a pécskai 2-es Számú Általános Iskola főépületének a felújításához. Ezt a pécskai költségvetésen keresztül folyatta. Ebből 2013-ban a bejáratot, valamint a földszint nagy részét újították fel, míg tavaly az összeget az egész körépület, a tornaterem, illetve az udvar teljes felújítási tervének az elkészítésére fordították. Azért kellett sürgősen a terv, mert e munkára EU-s forrásokat is megpróbálunk bevonni, hogy a kiíráskor, kész dokumentáció álljon rendelkezésre. A terv elkészült, már csak arra van szükség, hogy Pécska Város Tanácsa határozatban fogadja el. Nem lesz könnyű elfogadtatni, mivel nagy összegről van szó, ráadásul a város költségvetését alaposan megterheli a 2-es utca, illetve az ivóvíz- és szennyvízlefolyó-hálózat bővítése. Mindezekhez a városnak mintegy 15 millió lejnyi, saját hozzájárulást kell kifizetnie. Ezenkívül az új negyedben épülő iskola, illetve a Mustra óvoda épületeinek a befejezése is alaposan elhúzódik. Ugyanakkor a 2-es iskolának a kis épülete is két éve városi pénzen újul fel. Reméljük, idén az is befejeződik, de az évtizedek óta komoly befektetést nem kapott főépületnek a teljes felújítására is sor kerülhet. Nem csak az iskolaépületeken, hanem a diáktoborzáson is dolgozunk. A németszentpéteri RMDSZ, illetve Nicolaiciuc Katalin elnök közreműködésével az ottani magyar gyermekek egy iskolabusszal, az új híd jóvoltából Pécskán, magyarul tanulhatnak, ebédet kapnak, délután pedagógus felügyelete mellett készülhetnek fel másnapra.
RMDSZ-közbenjárás
–Az RMDSZ megyei tanácsosaként ön, vagy az érdekvédelmi szövetség hozzá tudott-e járulni a pécskai magyar érdekeltségű infrastrukturális beruházásokhoz?
– Természetesen, ez mindig is így volt, akkor is, ha Pécskán nem sokan tudják, hogy sok olyan beruházás volt és van, ami az RMDSZ közbenjárására valósult meg. Gondolok itt az ANL 20 lakásos tömbházára, ami azért került oda, mert az RMDSZ kilobbizta. A jelzett tömbház környékének az elrendezése, a parkosítása, a játszótér kialakítása körül is az RMDSZ helybeli, illetve megyei szervezete bábáskodott. Még jó néhány ilyen beruházást említhetnék, amelyek az RMDSZ közbenjárására jöttek létre anélkül, hogy a közvélemény tudna róla. A közelmúltba a piac sarkánál fúratott artézi kút is ide sorolható, amit annak idején Csepella János városi tanácsos az RMDSZ támogatásával indított el, ő felügyelte a munkálatokat is. Sajnos, fél-siker volt, mert a kutat megfúrták, de mikorra elkészült a felépítménye is, a hosszú idő miatt az eredeti furat bedugult, nem lehetett kidugaszolni, ezért újra kellett fúrni. Ez viszont semmit nem von le a kezdeményező érdemeiből.
–Milyen a kapcsolat a pécskai RMDSZ és a helybeli városvezetés között?
– Nem rossz, noha az RMDSZ-nek a 17 tagú városi tanácsban, csupán 2 tanácsosa van. Az előző mandátumban 3 tanácsosunk volt, de akkor nem sokat tudtunk elérni a tanács összetétele miatt. Most viszont, a 2 tanácsos nagyobb súllyal rendelkezik, mint az előbbi 3, ezért a szövetség a befolyását is jobban tudja érvényesíteni. A városvezetéssel, delegáció szinten, időről időre, konzultálunk. Ezen túlmenően, magam minden 2-3 hétben felkeresem a városházát, ahol a polgármestertől kezdve, az irodákban dolgozó emberekkel is elbeszélgetek. Ekkor az információgyűjtés mellett, elmondják mindazokat a törvénykezéssel kapcsolatos gondjaikat is, amelyeknek a megoldását, esetleg megyei tanácsi szintről is szorgalmazni lehet. Mindent összevetve, gyakran politikailag sem egyformán gondolkozunk a városvezetéssel, de felül tudunk emelkedni a legtöbb nézetkülönbségen.
–Idén a szervezet minden szintjén tisztújítást szerveznek. Szándékában áll-e újra megpályázni a pécskai elnöki tisztséget?
– Még nem gondolkoztam rajta, hiszen csak a hét végén döntenek a helyi tisztújító közgyűléseknek a programja felől, a költségvetés elkészítésének is most van a végkifejlete, de a tagdíjak begyűjtésére is összpontosítani kell. Ha túl leszek e fontos teendőkön, meggondolom, de a korom, illetve az egészségi gondjaim miatt is, ha kerül egy fiatalabb, tettre kész jelölt, szívesen átadom neki az indulás lehetőségét, ami nem jelenti a politikából való visszavonulásomat.
–Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A kormányhivatal szemét bántják a magyar szimbólumok?
A főgimnáziumba is belekötöttek
Két hivatalos átiratot tárt a sajtó elé Gheorghe Falcă aradi polgármester a Városházán hétfőn megtartott sajtóértekezleten: mindkét dokumentum középpontjában magyar nemzeti érzületet sértő utalások szerepelnek, mind a megyei prefektúra, mind a városi rendőrfelügyelőség részéről.
A Cosmin Pribac Arad megyei prefektus kézjegyével ellátott tavaly novemberi iratban a kormányhivatal arra kéri az önkormányzatot, a lehető legrövidebb időn belül tájékoztassa őket arról, hogy melyek azok a közterek, ahol a román zászló mellett (állandó jelleggel) más nemzetek zászlaja is felvonható. S bár ezt konkrétan nem említik, a polgármester szerint egyértelműen a Szabadság-szobornak is helyet adó Megbékélési parkról van szó.
A bemutatott másik, tavaly októberi dokumentumot – melyen Bala Ionuţ városi rendőr-főfelügyelő és Burtă Valentin, a közrendészeti osztály vezetőjének az aláírása szerepel – szintén a polgármesteri hivatalnak címezték. Ebben arra kérik az önkormányzatot, magyarázza meg, mit jelképez az a magyar nyelvű oklevél, mely bekeretezve függ Bognár Levente aradi alpolgármester irodájának bejáratánál, pontosabban a hivatal folyosójának falán. A rendőrök arra is kíváncsiak, milyen okból függesztették ki a táblát. A rendőrségi kutakodás előzménye, hogy az Új Jobboldal/Noua Dreaptă szélsőséges nacionalista szervezet aradi vezetője, Angel Popescu panaszt tett a prefektúrán az Arad Municípiumi Polgármesteri Hivatalon belül kifüggesztett magyar nyelvű „diplomára”. A pártvezér panaszából a prefektúra rendőrségi ügyet fabrikált, azok pedig értesítették az önkormányzatot.
Hogy miért éppen most tartotta fontosnak Falcă megosztani ezeket az információkat, nem tudni, tény, hogy nevetségesnek és abszurdumnak minősítette a prefektúra és a rendőrség hozzáállását. „Hogyan lehetséges ez, 2015-ben? Hova jutott a kormányhivatal? És a rendőrség? Ennél fontosabb dolguk nincs? Talán elfelejtették, hogy mindannyian az EU tagjai vagyunk? Látszik, hogy ezek az emberek nem jártak a gyulai Nicolae Bălcescu román tannyelvű iskolában, másképp láthatnák, hogy az intézményen belül csupán a román zászló van felvonva, mégsem zavarja az ottani magyarokat – mondta a polgármester, aki szerint maholnap arra is magyarázatot kell adni, hogy mit keresnek a Városháza folyosóin a település fejlődésében vitathatatlan érdemeket szerzett magyar polgármesterek képei.
Visszatérve a Bognár Levente alpolgármester irodája közelében található berámázott okiratra, Atzél Péter, az Arad szabad királyi város egykori polgármesterének adományozott díszpolgári címről van szó, mely alatt egyébként a román nyelvű fordítás is megtalálható.
Bognár alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta: érthetetlen, hogy a forradalom után 25 évvel újra előjönnek az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások. Ez már csak azért is elfogadhatatlan számára, mert egy olyan nemzet szimbólumának használatáról van szó, mely maga is tagja az Európai Uniónak. Az említett kordokumentum hozzátartozik a város történelméhez, nem érti, miért kellett ebbe a prefektúrának beleavatkoznia, sőt még a rendőrséget is értesítenie. Az alpolgármester, aki közigazgatási feladatai mellett köztudottan az RMDSZ Arad megyei vezetői tisztségét is betölti, lapunknak elmondta, felháborodva vette tudomásul, hogy hasonló ügyben értesítette a prefektúra a Csiky Gergely Főgimnáziumot is. Egészen pontosan a szeptemberi tanévnyitón a díszteremben felvont magyar zászló miatt kötöttek bele az iskolába. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian egy olyan Európa tagjai vagyunk, melynek egyik alapelve a kultúrák, hagyományok kölcsönös tisztelete és elismerése” – nyilatkozta Bognár, aki szerint a szövetségnek kötelessége állást foglalnia a Csikyhez intézett értesítés kapcsán, hiszen az iskola fontos pillére a magyar identitástudat ápolásának és megőrzésének. „Ahogy az az RMDSZ 25. évfordulójának alkalmából Kolozsvárott elhangzott, nekünk kötelességünk megtartanunk megszerzett jogainkat, ugyanakkor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elmondásából kiindulva – mely szerint Magyarországon a kisebbségeknek joguk van nemzeti szimbólumaikat használni –, Romániában is ugyanolyan jogok illetnék meg a kisebbségeket, mint bárhol Európában. Szerintem egy kormánymegbízottnak nem ezzel kellene foglalkoznia.”.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Fellegvári műemlék épületek: van is, meg nincs is
„Bevették” a várkaput, de még nem tudni, mihez kezdenek vele
Rövid idő alatt – tavaly decemberben és idén januárban – a Kolozsvári Helyi Tanács két olyan határozatot is elfogadott, amely alapján a helyi önkormányzat élni kíván két fellegvári műemlék épület elővásárlási jogával.
A keleti és a nyugati kaput tehát látszólag sikeresen „bevették” a tanácsosok, bár közben kiderült, hogy előbbi esetében meg kell ismételni a harcot, pontosabban a jogi procedúrát, hála a hazai bürokráciának. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ugyanakkor még nem döntötte el, hogy pontosan mit kezd a két műemlék épülettel, de egy régebbi vázlat szerint például a nyugati kaput ismét ki lehetne nyitni, és azon átlépve a régi földhányás „adottságait” felhasználva kialakított amfiteátrumba csöppennénk. Guttmann Szabolcs műépítész úgy véli: a legjobb az lenne, ha kolozsvári önkormányzat meghirdetne egy tervpályázatot, és átfogó stratégiát dolgozna ki az ingatlanok helyrehozataláról és rendeltetéséről.
B. B., N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)

Kiüti a politikusokat a Bute-gála?
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség hétfőn kérte, hogy a parlament vonja meg Elena Udrea képviselő mentelmi jogát a Bute-gála ügyben, amelyben hivatali visszaéléssel, hamis okirat illetve nyilatkozat felhasználásának kísérletével vádolják indokolatlan előnyök, valamint uniós költségvetésből származó meg nem illető alapok szerzése céljából.
Udrea tegnap Facebook oldalára ki is írta, hogy nyugodtan vonják meg tőle politikustársai a mentelmi jogot, hogy majd a bíróság előtt bizonyíthassa be ártatlanságát.
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepel a bábszínház
Fennállásának 65. évfordulóját ünnepli február 5-én, csütörtökön a kolozsvári Puck Bábszínház.
Amint az a szervezők által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az ünnepség Kovács Ildikó és Mona Marian rendezők, az intézmény és a romániai bábozás két meghatározó személyiségének emléke köré épül.
Szabadság (Kolozsvár)

Sajtószabadság, szólásszabadság nálunk és más nemzeteknél
A Minerva Művelődési Egyesület és a Szabadelvű Kör múlt csütörtöki vitaestje afféle „bemelegítő beszélgetésnek” számít a sajtószabadság, szólásszabadság körüljárhatatlannak, kimeríthetetlennek tűnő témájában. Meghívottaink – Eckstein-Kovács Péter jogász, politikus, Egyed Péter filozófus, egyetemi tanár, Rácz Éva, a MÚRE elnöke, Sipos Zoltán újságíró, az Átlátszó Erdély főszerkesztője, Újvári Ildikó jogász, a Szabadság főszerkesztője, Tibori Szabó Zoltán újságíró – a véleménynyilvánítás határairól és felelősségéről, az erdélyi magyar, a magyarországi és a romániai sajtó helyzetéről, a sajtó, politika és gazdaság viszonyáról fejtették ki álláspontjukat.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Színhangok, fényrímek, formaritmusok
A Barabás Miklós Céh kiállítása a Minerva-házban
A Barabás Miklós Céh kolozsvári csoportja, immár hagyományosan, januárban, a Magyar Kultúra Napjának jegyében rendezi meg éves, összegző tárlatát a Minerva-ház emeleti, Cs. Gyimesi Éva termében.
A múlt év eredményeinek felmutatása, idősebb művészek esetében pedig csöppnyi ízelítő az életműből olyan nagyszabású kiállítások lehetőségét teremti meg, amellyel az alkotók java része szívesen él, s amely egyfajta sajátos komplexitást is eredményez. A különböző műfajok és stílusok találkozása és a rendezői koncepció szerinti egymásmellettiségük sajátos hangulatot kölcsönöz valamennyi BMC-tárlatnak. Amit lehet kedvelni vagy nem kedvelni, de figyelmen kívül hagyni nem érdemes. Hiszen egyfajta sajátos trendnek a megnyilvánulásaként, vagy ha tetszik, továbbéléseként értelmezhető. Olyan, a kósi hagyományokból táplálkozó, de a mindenkori új felé nyitott művészi attitűd térbe és síkba konkretizálódásának, színekbe, fényekbe és formákba lényegülésének példáival szembesülünk, amely mintegy félszáz kolozsvári és Kolozsvár környéki festő, szobrász, grafikus, keramikus, textil- és fotóművész érzelem- és gondolatvilágába, művészi elképzeléseibe nyújt csöppnyi betekintést. Csöppnyit, hiszen egy-két munka láttán messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. A művész életművének ismeretében viszont megállapíthatjuk, hogy sikeres vagy kevésbé sikeres évet tudhat maga mögött. Ugyanis a legjobb alkotónak is lehetnek kevésbé termékeny időszakai. Így aztán a változatosság nem csupán műfaji és stiláris szempontból érvényes, hanem bizonyos mértékig a minőségre is vonatkoztatható. Mert mint minden csoportos jelentkezésnek, úgy az ideinek is vannak csúcsai és kevésbé kiemelkedő összetevői.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)

Nem kell fizetni érte
Februárban lesznek érettségi diplomák
Nyolc hónapot kellett várniuk azoknak a végzős középiskolásoknak, akik ugyan tavaly nyáron sikeresen leérettségiztek, de a diplomájukat nem vehették kézbe. Az eredeti okleveleket várhatóan ebben a hónapban kiadják az iskolák, így a diákoknak már nem kell a tanintézmények által kibocsátott igazolásokat hitelesíteniük.
Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő lapunk érdeklődésére közölte, tavaly az oktatási miniszter úgy döntött, ezentúl nem egy cég kapja meg a diplomanyomtatás jogát, hanem versenytárgyalást írnak ki. Ennek az lett az eredménye, hogy az oklevelek nem készültek el időben, így a végzősök az érettségi befejeztével csak egy ideiglenes igazolást kaptak, azzal a megjegyzéssel, hogy egy éven belül az igazi diplomákat is átvehetik.
A főtanfelügyelő tájékoztatása szerint Kovászna megye december végén kapta meg a diplomákat a minisztériumtól, ki is osztották azokat az iskoláknak, amelyek ezekben a napokban töltik ki az érettségi bizonyítványokat, így mindenik tanuló legkésőbb február közepéig átveheti eredetiben is a hivatalos diplomáját. És mindezt ingyen, hiszen a nyomtatási költségeket most már az állam fedezi.
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Geoană Romániája
Mircea Geoană egykori pártvezér, külügyminiszter, sőt öt percig képzeletbeli államfő az SZDP-ből való kiűzetése után azt lépte meg, azt cselekedte, amire várni lehetett tőle és sorstársaitól: új szervezetet alapít, mely kezdeményeiben egyelőre A Mi Romániánk Platform nevet viseli, de ez csak időleges, hiszen gyorsan párt lesz belőle. Semmi akadálya ennek, itt is az alakít pártot, aki csak akar, s akinek legalább négy-öt cimborája akad, kikből kitelik a párt vezetősége. Tagság majd csak kerül, s ahogyan a romániai politikai moralitást ismerjük, lesz majd elégséges „átigazoló” parlamenti képviselő, szenátor is.
Persze, ez nem lesz elég ahhoz, hogy már most, frissiben megelőzzék eddigi édes, fölnevelő pártjukat, de talán elégséges a Ponta-uralom megszüntetéséhez. Mármint az ország kormányrúdjánál. Mert a lázadó szocdemek célja voltaképpen nem más, mint Ponta és társasága megbuktatása.
Amiért nem is lenne különösebben nagy kár, de azért mégis mosolyogtató, hogy erre Geoană csapata a jobboldallal összefogva készül. Hiába, a sértett ember bosszúvágya nem ismer határokat, s ha az még egy túlméretezett énképpel is társul, akkor pártirtó erővé válhat. Geoană esetében mindez igaz, az nem igaz viszont, amit ígér, mármint, hogy ő fogja megteremteni az igazi szociáldemokrata pártot. Mert olyan soha nem volt, nincs és nem is lesz Romániában.
Ezek a mostani gyülekezetek a legnagyobb jóindulattal is csak reformkommunista, posztkommunista csimbókoknak nevezhetőek, de közelebb járnánk az igazsághoz, ha nemes egyszerűséggel kimondanánk: zűrzavaros doktrínájú nacionalista érdekcsoportok, kiket sokkal inkább jellemez a hatalom- és a szerzésvágy, mint a társadalmi szolgálat gerjedelme. Aztán az is eléggé pikáns, hogy a nagy moszkoviták fiaiból, unokáiból most hogyan lesz elszánt brüsszelista, washingtonista, eladdig, hogy kiátkoznák e civilizált emberek közül azt, aki Vlagyimir Putyinnal egyáltalán szóba áll.
O, tempora, o, mores! – sóhajthatnánk a bölcs latinokkal, elcsodálkozván az emberek, a világ, az erkölcsök nagy színeváltozásán.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Régmúlt idők bodoki színjátszása
interjú Tömösi Erzsébet óvónővel –
Tömösi Erzsébet óvónő, a bodoki kulturális élet egykori mozgatórugója mosollyal az arcán mesél a régi időkről. A gyerekkorában négy testvérével a nagymama malomkertjében a virágbokrok árnyékában játszó, délben pedig a porondon pajtásaival fürdő kislány felnőtté válva a bodoki színjátszó csoport mindennapjait terelgette.
Tömösi Erzsébet 1933. január 9-én született Zágonban. 1952-ben érettségizett, majd helyettesítő tanárként Sepsibükszádon fizikát, kémiát, magyart és természetrajzot oktatott. Ott ismerte meg férjét, Gábort, akit 1959-ben Bodokra helyeztek igazgatónak, ő pedig óvónői állást kapott.
Kultúrára neveltek
– Miként működött az akkori oktatási rendszer?
– Bodokon minden a rendjén volt, a gyerekek rendszeresen látogatták az akkor már működő I–VIII. osztályos iskolát. Az óvodában hárman dolgoztunk, tankönyvek álltak a rendelkezésünkre. Becsülettel fel kellett készülnünk, abban az időben is kötelező volt az évi munkaterv elkészítése, amelyet évharmadokra osztottunk. Többször jött ellenőrzés a megyétől, de mindig jó véleménnyel távoztak.
– A tanítók a közösség megbecsült tagjai voltak, ugyanakkor tevékenységük nem merült ki az oktatásban.
– A napi tevékenység mellett a tanügyieknek kötelességük volt részt venni a kulturális programokban. Tanévkezdéskor összehívták a nevelőtanácsot, ahol az évi leosztás szerint mindenki megkapta a rá kiszabott tevékenységet. Tudtuk, ki miért felel, ki melyik hónapban tanít színdarabot, ki tanít 3–4 felvonásos darabot és ki rövidebbet. A gyerekek kulturális nevelése már kicsi korban elkezdődött: az óvodában a szülőértekezletek alkalmával rendszeresen kisebb darabokat, táncokat adtak elő, az iskolai ünnepségeken pedig a diákok gyerekműsorokat tanultak be. Így nőttek fel a kultúraszerető fiatalok, akik később a felnőtt színjátszó csoporthoz csatlakoztak.
Minden hónapban volt legalább egy tánccal, mulatsággal összekötött színdarabos bál, amelyre általában egyfelvonásos darabokat tanítottunk be. A tanítók közül páran székely táncot és verseket is tanítottak a bálokra, és fellépett az id. Székely János által vezetett férfi dalárda is. Az oktatóknak akkoriban sokat kellett dolgozniuk a tanítás mellett, nem volt sok szabadidőnk. A néptanács és a szövetkezet részéről folyamatosan közmunkára osztottak be vasárnaponként. Például tojást kellett gyűjtenünk a falu központjában található Tojásos-híd megépítésére, vagy ősszel burgonyát szedtünk a gyermekekkel.
Pánkó és forralt bor
– Ön több évtizeden át fontos szerepet vállalt a felnőtt színjátszó csoport működtetésében. Kérem, beszéljen a kezdetekről.
– Bodokra költözésünk előtt már megvolt a csoport, mi csupán a folytatást segítettük előre. Nem volt nehéz dolgunk, a község lakói igényelték a kulturális életet. Egy télen 2–3 nagyobb színdarabot is betanítottunk, amelyeket mindig teltházas közönség fogadott a helyi kultúrotthonban, még a karzat is tele volt! A jegyeket elővételben lehetett megvásárolni a pénztárostól. A bevételt az előadások után jegyzőkönyv alapján átadtuk a kulturális igazgatónak, az összeget az újonnan felépített művelődési ház berendezési tárgyainak a megvásárlására fordították. A jövedelemből elkészíttettük a színdarabhoz szükséges kulisszákat, drapériákat, függönyöket. De emellett rendszeresen vittük otthonról az előadáshoz szükséges tárgyakat, a konyhánkból a varrottasokat és edényeket. A szereplők ruháit pedig a sepsiszentgyörgyi színháztól kölcsönöztük, vagy elkértük egymástól.
– Milyen volt az amatőr színjátszók élete?
– Két-három hónapba telt, míg megtanultunk egy nagyobb darabot. Olyanok voltunk, mint egy nagycsalád, megértés és egyetértés jellemezte. Összetartottunk. A próbák is mindig jó hangulatban zajlottak: néha vittünk pánkót vagy más süteményt, forralt bort, de arra is volt példa, hogy káposztalevet és sült pityókát ettünk a szünetben. Vendégszerepelni is sokat jártunk. Az első megállót mindig Oltszem és Zalán képezte, de a környező falvakba is ellátogattunk. Ez volt az életünk. Szerettük a falusi embereket, és ők is tiszteltek minket.
Színjátszás és mozizás
– Hogy zajlott le egy színdarabos est Bodokon?
– Az előadásokat a hét egyetlen szabadnapján, vasárnap tartottuk, amelyeket táncest követett. A mulatságon a színdarabokban is zenélő, helyi vonós-zenekar húzta a talpalávalót. Az első tánc mindig a szereplőket és a rendezőket illette meg. Természetesen a gyerekeket is bevontuk, ők a szombat délután megtartott főpróbán vehettek részt, de ilyenkor is tele volt a kultúrotthon.
– Van olyan darab, amelyik a szívéhez nőtt?
– Talán a Fehér Anna, de mindeniket szerettem, vidámakat és komolyabbakat egyaránt. Mielőtt férjemmel nyugdíjba jöttünk, folyamatosan tanítottunk színdarabokat, olyanokat, mint A tanítónő, A csikós, A cigány, Liliomfi, Fehér Anna, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A nagymama, és még sorolhatnám.
– Még milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban?
– Bodok kulturális életéhez a színjátszás mellett a mozi rendszeres működése is hozzátartozott, ahol a kultúrotthonban külön vetítettek filmeket gyerekeknek és felnőtteknek. Emellett működött a Nők órája, ahova a falu fiatal és idős asszonyai eljártak, velük sokat kirándultunk.
Deák Mária
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A korrupció rákfenéje
Mindenkinek, még a nyomozó hatóságoknak is ajánlatos kellő fenntartásokkal kezelni Elena Udrea leleplezésnek szánt vádjait, ezzel együtt ha csak a fele is igaz az ellenzéki politikus állításainak, az katasztrofális képet fest a román államapparátus működéséről.
A Traian Băsescu volt államfő bizalmasának, egyfajta alternatív hírszerző szolgálatának számító Udrea először is saját magát leplezte le azzal, hogy az ellene indult bűnvádi eljárás hatására – korábbi amnéziája dacára – hirtelen emlékezni kezdett, előzetesben lévő dúsgazdag exférje kiket vesztegetett meg.
A korrupcióellenes ügyészségtől már tudjuk, hogy magas rangú politikusokat, a volt feleség révén most már azt is, hogy állítólag a titkosszolgálat második emberének közvetítésével egy, a kormányfőhöz közel álló szenátornak, médiamogulnak is jutott a kenőpénzből. Az egykori gazdasági és fejlesztési miniszter kései kitárulkozása kísértetiesen hasonlít arra, amikor egy hosszú időn keresztül zavartalanul ténykedő maffiahálózat, szervezett bűnbanda tagjai hirtelen hajba kapnak egymással, egyesek pedig utánam az özönvíz felkiáltással sorra kezdik „feldobni” a társakat.
Elképzelhető, mekkora rémület vette hatalmába most a valaha Udrea holdudvarába tartozó, kicsit is sebezhető közszereplőket, és az sem tűnik véletlennek, hogy a SRI igazgatója a botrány kirobbanása előtt mindössze néhány nappal látta elérkezettnek a pillanatot a távozásra.
Egy nemzet számára tragédiát jelent, ha vezetőit az ügyészségről bilincsben látja távozni. Az igazságszolgáltatás által alkalmazott kemoterápiát azonban nem szabad abbahagyni, amíg még észlelhető a korrupció rákos daganata – állapította meg a napokban az ügyészségi hadjárat kapcsán Cătălin Predoiu volt igazságügy-miniszter.
Napról napra világosabb, hogy a korrupció rákfenéje áttéttel a teljes hazai társadalmat megmételyezte, élen a politikai osztállyal, a gyógyulási folyamat során pedig elengedhetetlen kellékké vált a bilincs kattanása. A várt megtisztulás azonban csak akkor következhet be, ha a korrupcióellenes küzdelem közepette senki nem bizonyul érinthetetlennek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Megtanultam leszámolni az illúzióimmal
Életműdíjat vett át KÁNTOR LAJOS az RMDSZ létrejöttének negyedszázados évfordulóját ünneplő gálán. A kolozsvári írót, szerkesztőt a huszonöt évvel ezelőtt történtekről, az értelmiség és a politika viszonyáról kérdezte Cseke Péter Tamás.
Egyik megfogalmazója volt 1989 karácsonyakor a Hívó szó című kiáltványnak. Ezt sokan az RMDSZ születési bizonyítványának is nevezik. Helytálló ez a megállapítás?
Közvetlenül a rendszerváltáskor párhuzamosan beindult az erdélyi magyarság szerveződése különböző nagyvárosokban, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Kolozsváron és Székelyföldön is. Ám tudomásom szerint Kolozsváron született meg az első írásos, átgondolt, programatikus elképzelés a romániai magyar közösség jövőjéről. Ez volt a Hívó szó. Nem tudok arról, hogy a Domokos Géza nevéhez fűződő szervezkedés során a kolozsvárihoz hasonlóan átfogó, a múltra visszatekintő, de inkább a jövőt megcélzó, a romániai magyar közösség elképzeléseit megfogalmazó szöveg született volna. Akkor, a legelső napokban keveset tudtak egymásról ezeknek a szerveződéseknek a kezdeményezői. Hiszen a diktatúra összeomlása mindenkit nagyon váratlanul ért. Talán Silviu Brucanon kívül senki sem számított erre Romániában, romániai magyar biztosan nem. Brucan tudott a legtöbbet, mert ő Washingtonból ment Moszkvába és onnan jött vissza.
Hogyan készült a kiáltvány?
December 22-én Balázs Sándor és Nagy György körbejárt néhány kolozsvári magyar értelmiségit, akiket elhívtak másnapra Gáll Ernő lakására. Erre a megbeszélésére Balogh Edgár hozott egy szöveget, amely a jelenlévők mindegyike szerint használhatatlan volt. Úgy véltük, ez egy „térden állva lázadó” szöveg volt, a régi kísérletek szellemében fogalmazta meg a szerzője. Aki ismeri Balogh Edgár rendszerváltás előtti elképzeléseit arról, hogyan lehetne javítani a romániai magyarság helyzetén, az tudja, mire gondolok. Végül a Gáll Ernő lakására összegyűlt társaság Balázs Sándort és engem jelölt ki arra, hogy fogalmazzuk meg a kiáltványt. Ketten átmentünk a másik szobába, és megírtunk egy szöveget. Ezt aztán megvitattuk, itt-ott módosult, és megszületett a Hívó szó, amelyet tizenöten írtunk alá. A kiáltvány meg is jelent a Szabadság december 24-i számában. Aznap alakult meg a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács is, amelynek elnöke lettem.
Milyen szerepe volt RMDSZ megalakulásában?
A különböző önszerveződések felvették egymással a kapcsolatot. Január 7-én tartottunk egy küldöttgyűlést a kolozsvári színházban, majd 13-án Marosvásárhelyen tartották meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első országos küldöttértekezletét. Horváth Andort és engem kértek fel, hogy a Vásárhelyen elhangzottak alapján írjuk meg az alapszabály-tervezetet, amelyet később Nagyváradon, az alakuló kongresszus elé terjesztettek. Ezen az országos elnökség tagjává választottak, s az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az elnöke is voltam a megyei szervezet első tisztújító közgyűléséig. Akkor Balázs Sándor lett az elnök, én egy darabig alelnök maradtam. Inkább a Korunkkal szerettem volna foglalkozni. Az első parlamenti választások előtt rá akartak beszélni, hogy vállaljak képviselői vagy szenátori mandátumot. Nemet mondtam, akárcsak akkor, amikor egy államtitkári tisztség elvállalására kértek fel, mert nem akartam Bukarestbe menni. De azért a politikából egy darabig nem szálltam ki. Legalább egy éven át Budapesten, Bukaresten, Párizsban fontos találkozókon képviseltem az RMDSZ-t. Amikor megtartották az első román-magyar értelmiségi találkozót Budapesten, engem kértek, hogy hívjam meg azokat a kolozsvári románokat, akikről úgy gondoljuk, le lehet ülni velük konstruktívan tárgyalni. Emellett részt vettem az RMDSZ kemény belső vitáiban is. Néhányan nem értettünk egyet azzal, hogy Domokos Géza – aki amúgy nagyon jó barátom volt – Ion Iliescu mellé akarta faroltatni az RMDSZ-t. Voltak személyes ambíciókból fakadó konfliktusok is abban a korszakban. Szőcs Géza magatartása mellett vita lett abból is, hogy Kincses Előd szerette volna, ha Tőkés László mellé Király Károlyt is az RMDSZ tiszteletbeli elnökké választják.
Mikor szállt ki a politikából és miért?
Sokáig választott tagja voltam a Szövetségi Képviselők Tanácsának, akkor még Küldöttek Országos Tanácsának hívták. Az egyik kolozsvári ülésen – talán 1994-ben – bejelentettem, hogy kilépek a testületből, miután Tőkés László megfogalmazta azt, hogy az RMDSZ-nek szakítania kell a románokkal szembeni „kézfogás-politikával”. Ezt éppen akkor tette, amikor a román értelmiségiek részéről volt egy pozitív visszajelzés, ami némi biztatást jelentett. Az ülésen azt kértem, Tőkés álláspontját vitassuk meg, ám ezt a testület – kis szavazatkülönbséggel – leszavazta. Ekkor beadtam írásban a felmondásomat, és erre a mai napig büszke vagyok. Ez jelentette a szakításomat a nagypolitikával. Azóta csak civilként fogalmazom meg a véleményemet, illetve még egy darabig MÚRE-elnökként tagja voltam a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak is, amelyet a mai napig sóhivatalnak tartok. Nekem már a rendszerváltás előtt nagyon jók voltak a román kapcsolataim, az irodalmon keresztül. Jó viszonyt ápoltam román csúcsértelmiségiekkel, D. R. Popescuval, Adrian Marinoval, Augustin Buzurával. Sokat beszélgettem annak idején Ioan Aluas szociológia professzorral, többször találkoztam Ana Blandianával is.
2012-ben megfogalmazott a Kolozsvár Társaság nevében egy másik kiáltványt, az Új Hívó szót, amely nevében is utal az 1989-es dokumentumra. Mi késztette arra, hogy közzétegye ezt a szöveget?
Elsősorban az RMDSZ ellenében alakított árnyékszervezetek, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt megalakulása. Ugyanakkor úgy éreztem, az RMDSZ politizálásán is változtatni kellene.
Bár néha bíráltam, egy pillanatig sem fordítottam hátat az RMDSZ-nek. Soha nem gondoltam azt, hogy a szövetségnek van alternatívája Erdélyben az érdekképviseletre.
Dilettánsnak tartom a szervezeteket, amelyek alternatívaként kínálják magukat. Ettől függetlenül néhány ember e szervezetek vezetői közül – például Szilágyi Zsolt – kifejezetten rokonszenves volt számomra, amíg az RMDSZ tagja volt. Szerintem Tőkés László hergelte őket végig, mert nem bírta elviselni, hogy ne ő legyen a megmondóember. Az Új Hívó szó megfogalmazására késztetett az is, hogy azt tapasztaltam: az RMDSZ-ben is egyre nagyobb szerepet kaptak az úgynevezett megélhetési politikusok. Nyilván naivitás volt azt hinni, hogy az RMDSZ sokáig megmarad ernyőszervezetnek. Jómagam soha nem voltam híve a pártosodásnak, de elfogadom, hogy ebben az országos politikai felállásban más lehetőség nem volt.
Az úgynevezett külhoni magyar közösségek politikailag mindenütt megosztottak. Hogyan lehetne összebékíteni egy nagy létszámú nemzeti közösség politikai sokszínűségét az egységes politikai érdekképviselet szükségszerűségével?
Az az érzésem, erre nincs recept.
Nem erdélyi magyar sajátosság, hogy a rendszerváltáskor aktív politikai szerepet vállaló értelmiségiek kivonulnak a politikából, és csak néha hallatják hangjukat. A 2012-es felhívásának kezdeti visszhangja hamar elcsitult. Meghallgatja-e mostanában az RMDSZ az értelmiségiek véleményét?
Én megtanultam leszámolni az illúzióimmal. Persze, ettől még néha úgy érzem, érdemes megszólalnom. Meglepett, amikor megtudtam, hogy életműdíjat kapok az RMDSZ-től. Ebben nem tudom, mekkora súlya volt a rendszerváltás utáni politikai szerepvállalásomnak és mekkora az irodalmi munkásságomnak. Lehet, hogy ez is egy illúzió, de pozitív folyamatnak látom, hogy az RMDSZ – elsősorban néhány fiatal politikusa révén – egyre inkább hallgat a civil társadalomra. Ezt tapasztalom a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa program megszervezése kapcsán. Tamás Gáspár Miklós írta, hogy a pártok erodálásával párhuzamosan a társadalom egyre inkább a civil önszerveződés irányában mozdul el. Az ifjúsági főváros program esetében egy újfajta magatartást láttam az RMDSZ néhány politikusa részéről. Fogalmazhatnék úgy is, hogy bevonták az ügyek intézésébe, a tervezésbe a civileket is. És nagy dolognak tartom, hogy a mai fiatalok természetesnek veszik: beleszólásuk van, lehet saját ügyeikbe, ügyeinkbe. Kolozsvár az övék is, erre nem kell engedélyt kérniük a többségtől.
Milyennek látja most az RMDSZ-t és a szervezet jövőjét?
Sok mindent vállalnak ott, ahol érdemben jelen tudnak lenni. Kolozsváron régóta nem volt tartósan ennyire jó az RMDSZ néhány politikusának megítélése, elsősorban Horváth Annának köszönhetően. Az alpolgármester olyan fiatalokat vett maga mellé, akikkel együtt el tudott érni valamit. A két előző magyar alpolgármester semmit nem tudott elérni. Az RMDSZ hátországát ugyanakkor hiányolom. Annak idején, Kolozsváron, rövid idő alatt 50-60 ezer ember iratkozott be az RMDSZ-be. Nem kellett győzködni őket, sorban álltak a színház pénztáránál és adták le a belépési nyilatkozatukat. Akkor volt tömegalapja az RMDSZ-nek. Hozzám lassan másfél évtizede senki nem jött megkérdezni, hogy nem fizetném be a tagsági díjat? Azt sem tudom, egyáltalán még van-e tagsági díj. Az RMDSZ lassan már csak a kampányban fordul az emberekhez. Ezért is gondolom úgy, hogy a szövetség és a civil szervezetek közötti viszony kulcsfontosságú lehet, a civileken keresztül meg lehet próbálni néhány érdeket érvényesíteni.
Az életműdíj is bizonyítja, hogy van tekintélye az RMDSZ-ben. Elképzelhető, hogy előbbi kifogásait szóvá tegye egy harmadik Új Hívó szóban?
Elképzelhető. De nem szeretnék muníciót szolgáltatni azoknak, akikkel messzemenően nem értek egyet. A kritikát szükségesnek tartom, de nehéz ezeket úgy megfogalmazni, hogy ne az RMDSZ ellenfeleinek malmára hajtsa a vizet. Az egyik RMDSZ-kongresszuson a küldötteknek járó húsz másodperc alatt meg is fogalmaztam azt a kritikámat, hogy a Szövetségi Egyeztető Tanács eljelentéktelenedett. Egy bírálatot meg lehet fogalmazni húsz másodpercben vagy húsz oldalas kiáltványban, én inkább a könyveimben fogom elmondani a véleményemet.
Visszakanyarodnék a 25 évvel ezelőtt történtekre. Az 1989-ben táplált reményekhez képest mi okozta Kántor Lajos számára a legnagyobb csalódást?
A kultúra háttérbe szorulását fájlalom, és nem csak magyar vonatkozásban. A Ceauşescu-időkben tekintélye volt a kultúrát, irodalmat képviselő személyeknek, intézményeknek. Néhány szerencsés helyzet kivételével ezek az emberek, intézmények a háttérbe szorultak. Mondok egy példát: egy év múlva 1200 lej lesz a minimálbér Romániában, ma alig 200 lejjel nagyobb a Korunk főszerkesztőjének a fizetése. Ezt én szégyenletesnek tartom. Csalódtam a magyar-magyar kapcsolatok alakulásában is. Huszonöt éve el nem tudtam volna képzelni ekkora megosztottságot.
Csalódottan veszem tudomásul azt is, hogy a politikai elit és az értelmiség a 25 év alatt mennyire eltávolodott az emberektől.
A Hívó szóban megfogalmazott célkitűzések közül az önálló állami magyar egyetem létrehozásának elmulasztását fájlalom.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Kelemen: nem befolyásolhattam az igazságszolgáltatást
Nem befolyásolhattam az igazságszolgáltatást, mivel egy jogerős ítélet után fejeztem ki a véleményemet - nyilatkozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azzal kapcsolatban, hogy a Bírósági Felügyelet vizsgálatot indított a Nagy Zsolt elítélésével kapcsolatos kijelentései miatt.
Kelemen a Mediafaxnak elmondta, tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás döntéseit, viszont joga kell, hogy legyen egy véleményhez azután, hogy az ítéletet kihirdették. Amikor az egész világon a szólásszabadság mellett harcolnak, nem érti, hogy mi a probléma egy végleges ítélet utáni véleménynyilvánítással - mondta.
Kelemen azt is kiemelte, hogy sem lehetőségei, sem eszközei nincsenek a bírósági döntés megváltoztatására. (hírszerk.)
Transindex.ro

Törékeny demokrácia
Megfélemlítési kísérlet, kettős mérce alkalmazása, tudatos provokáció – csak így lehet értelmezni Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester döntését, mellyel betiltotta a március 10-i, székely szabadság napján esedékes tiltakozó felvonulást.
A megfélemlítési kísérlet célja, hogy a tiltás, az azt követő reakciók révén bizonytalanságot, zavart keltsenek, eltántorítsák a résztvevőket. Kettős mércéről azért beszélhetünk, mert egyetlen román hatóság sem lép fel például az Új Jobboldal szélsőséges szervezet székelyföldi városokban tartott masírozásai ellen, de – hogy maradjunk Marosvásárhelyen – a Vatra Românească tüntetését sem tiltották be tavaly. Akkor meg miért nem lehet békés, senkit nem sértő, senki ellen nem irányuló felvonulást tartaniuk a székelyföldi magyaroknak?
És hogy provokációra gyanakodhatunk, arra a tavalyelőtti és a tavalyi rendezvények lefolyásának összehasonlítása ad okot. 2013-ban ugyanis – amikor az SZNT első alkalommal szervezett tiltakozó felvonulást a székely szabadság napján – minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a rendezvény békés, méltóságteljes, nem történt semmiféle rendbontás. Különösebb incidensek 2014-ben sem történtek – amikor a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem engedélyezte a felvonulást –, de a polgári sétává szelídített eseményen a járdára kényszerített résztvevők és a hatóságok is sokkal idegesebbek voltak, a rendvédelmi szervek meg is bírságoltak néhány tüntetőt, de ezeket megfellebbezték. Álságos, félrevezető és igaztalan tehát Dorin Florea érvelése, melyben a rendbontásokra hivatkozik a tiltás indoklásaként, az pedig egyenesen nevetséges, hogy egy, a húsvétot megelőző böjti időszak szokásaival kapcsolatos rendezvény helyszíne a felvonulás útjába esne. Mindezeken túlmenően azonban a tiltakozás betiltásában a leginkább felháborító az olyan alapvető jogok – a gyülekezési jog, a szabad véleménynyilvánítás joga, a tiltakozáshoz való jog – semmibevétele, amelyek a demokrácia legfőbb ismérvei, és amelyekért 1989-ben például sokan életüket áldozták.
Éppen ezért a március 10-ét megelőző időszak egyik legfőbb feladata ezen példátlan jogfosztás, antidemokratikus eljárás ismertetése minél több nemzetközi fórumon. A jogállamiság csorbulására, a demokráciát ért sérelmekre ugyanis talán érzékenyebbek a világ nagyhatalmai, mint a kisebbségben élő nemzeti közösségek bajaira. E korántsem egyszerű feladat elvégzésében pedig az erdélyi magyar pártok mindenikének támogatnia kellene az SZNT-t.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
JOHANNIS ÉS A MAGYAR PÜSPÖKÖK. A restitúciós panaszok képeznék a tárgyalás fő témáját az államfő és a magyar történelmi egyházak képviselői közötti, az utóbbiak által kezdeményezett egyeztetésnek. Reményre adott okot Klaus Johannis államfővé választása, ezért Csűry István, a Királyhágó-melléki és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője levelet írt neki, melyben jelezték az ingatlan-, föld- és erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat.
Ezt Csűry István mondta el az Erdon.ro-nak. Az átirat megérkezett a címzetthez, de visszajelzés egyelőre nincs. Emellett az erdélyi magyar egyházak püspökei elhatározták, hogy a közeljövőben együttes ülést tartanak problémáik megvitatása végett. Amennyiben pedig sikerül időpontot egyeztetni a köztársasági elnökkel, együtt utaznak Bukarestbe tárgyalni.
SOK A KORRUPT RENDŐR. Tavaly nőtt a korrupcióellenes ügyészség által vizsgált rendőrségi vezetők száma – ismertette Codruţa Kövesi főügyész. Mint mondta, a rendőri tisztség nem csupán jogokat jelent, hanem megszorításokat is, például azt, hogy maradjanak távol a politikai osztálytól. Tavaly több mint nyolcvan rendőr ellen indult vizsgálat, a főügyész szerint azok kapcsolatban álltak mind a politikai, mind az üzleti szférával. (Agerpres)
NEM TETSZIK A JOGVÉDELMI SZOLGÁLAT. Zavarja Kovászna, Hargita és Maros Megye Civil Fórumát, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat angol nyelvű hírlevelekben tájékoztatja a közvéleményt a magyarellenes intézkedésekről. Elferdíti a valóságot, és hamisan diszkriminációt kiált a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki szervezete – állítják. A magyarellenességéről elhíresült alakulatot a szolgálat angol nyelvű nemzetközi hírlevele bántja, amelyben hetente tájékoztatják a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőit a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni visszaélésekről, jogtiprásokról. A Fórum közleménye szerint a hírlevél írói kitalálják a jogfosztást, hiszen azokban a megyékben, ahol többségben élnek a magyarok, minden törvény által biztosított jogot élveznek, inkább a kisebbségben élő románokat diszkriminálják. Továbbá felszólítják a magyar politikai vezetőket, véleményformálókat, civileket és a sajtót, hogy ne népszerűsítsék a románellenes gyűlöletet, és „tisztességesen tájékoztassanak a térség történelmi valóságáról”. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)