Kövér: Meg kell adni külhoniaknak is, ami jár nekik
Komoly aggodalommal kell nézni, mi lesz a magyarság politikai érdekképviseletével Szlovákiában és Romániában - vélte az Országgyűlés elnöke.
Az európai országok többségében a nemzetiségi kisebbségek nem rendelkeznek akkora képviselettel, mint Magyarországon, ahol a 13 nemzetiségnek külön önkormányzati és parlamenti képviselete is van - mondta Kövér László a Vasárnapi Újságnak adott interjújában.
A házelnök szerint nem tudunk értelmes párbeszédet folytatni Szlovákiával és Romániával, így komoly aggodalommal kell nézni, mi lesz az ottani magyarság politikai érdekképviseletével. A politikus hangsúlyozta: azt szeretnénk, ha a határainkon túl élő magyar közösségek is megkapnák azt, ami nekik jár; ha uniós polgárként ők is továbbadhatnák gyerekeiknek, unokáiknak a kultúrájukat, nyelvüket, hagyományaikat, szokásaikat.
Nemzetközi fórumokon is meg kell próbálni a konkrét sérelmeket felmutatni, illetve az európai közös szabályozás tekintetében olyan eredményeket elérni, hogy egyszer Európa is végre ne csak azoknak a hangját hallja meg, akik nem átallanak fegyvert fogni és erőszakhoz folyamodni. Sajnálatos módon 1990 óta azok érhettek el sikereket a maguk nemzeti jogainak érvényesítésében, akik erőszakhoz is hajlandók voltak folyamodni, hanem azokat is megbecsülje, akik következetesen, kitartóan alkotmányos jogaikkal próbálnak élni, és békés eszközökkel próbálnak egyről a kettőre jutni, ami az önrendelkezést illeti - fogalmazott a házelnök.
orientpress.hu

Átadták a Dr. Mózes Károly-díjakat Nagyváradon
Három Bihar megyei, két nagyváradi és egy élesdi műtősnő és egy Szilágy megyei műtős kapta idén ünnepélyes keretek között a Cseke Attila volt egészségügyi miniszter által alapított, Dr. Mózes Károlyról, a nagyváradi asszisztensképző iskola alapítójáról elnevezett díjat szombaton, Nagyváradon. A városháza dísztermében megtartott díjátadáson jelen volt annak alapítója, Cseke Attila, Dr. Mózes Gábor, az iskolaalapító orvos fia és annak családja, Dr. Földes Béla, az Egészségért Alapítvány elnöke, Iuliana Busuiog, az Ápolók és Bábák Kollégiumának Bihar megyei vezetője, Camelia Păşcui az Egészséged Alapítvány vezetője, Mircea Mălan nagyváradi alpolgármester, Claudia Timofte, a prefektúra kancelláriaigazgatója, akik elsőként köszöntötték az egybegyűlteket. A díjátadáson a Stadler Klarinétkvartett is fellépett.
Évente valamely szakterületen díjaznak, idén a műtősöket és műtősnőket választották, mondták Cseke Attila. A díjalapító az is hozzátette, megtartották a hagyományt, és a három Bihar megyei kiválasztott mellett egy, Biharral szomszédos megyében dolgozó ápoló is elismerésben részesül, tavaly Szatmár megyébe, idén Szilágy megyébe kerül a Dr. Mózes Károly-díj. Az orvos és iskolaalapító hagyott maga után az utókorra is valamit, az 1948-ban alapított ápolóképzőt, és A betegápolás módszertana című, több kiadást megért kötetet (ez magával is hozta), mely máig a szakmabeliek bibliájának számít, mondta Cseke. A díjátadóra hazatér Dr. Mózes Gábor édesapja életének utolsó tíz évéből idézett fel pillanatokat, beszélt a betegségéről és arról is, hogy Dr. Mózes Károly, bár beilleszkedett az izraeli életbe, míg ereje engedte, évente hazatért Váradra. Még megírta a nagyváradi egészségügyi oktatás történetét, ez 2003-ben, a Partiumi Füzetek sorozatban jelent meg magyarul, 2007-ben pedig románul is kiadták. Az orvos 203-ban lett Nagyvárad díszpolgára. Dr. Földes Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy az ápolók is értelmiség sorába tartoznak, és aktívabb politikai-közéleti szerepvállalásra buzdította őket, mondván, hogy jövőre választások lesznek, és a városi és megyei önkormányzatban, de a parlamentben is szívesen látna szakmabelieket. Az európai szakemberhiányra is kitért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben az ápolókra jobban figyel majd az állam is. A díjazottak Cseke Attilától és Dr. Mózes Gábortól vehették át az elismerést. Elsőként Dr. Mircea Pop, az 1. sebészet vezetője olvasta fel Legmann Ilona laudációját, majd Dr. Gheorghe Bumbu, az urológia főorvosa méltatta Daniela Ligi Gherle munkáját. Harmadikként Dr. Kovács Ferenc beszélt Felicia Florica Costin élesdi műtősnő érdemeiről, majd Dr. Mihai Pop tolmácsolta Dr. Nagy László laudációját, mellyel Barta Attila, a zilahi kórház munkatársa pályáját értékelte.
maszol.ro

A Nyelvőrzés Sütő András Díját kapta az Igen, tessék! mozgalom
dén a kolozsvári Igen, tessék! Mozgalom kapta meg a Nyelvőrzés Sütő András Díját. Az elismerést az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) elnöke, Péntek János adta át Szatmárnémetiben szombaton, a Magyar Nyelv Napjai keretében. A mozgalom beszámolója szerint a Dinu Lipatti Filharmóniában megtartott ünnepségen a szervezők a laudációban úgy fogalmaztak, az Igen, tessék! kettős indok miatt részesül a díjban: a civil felelősség tudatosításáért illetve a magyar nyelv nyilvános használatának bátorításáért.
Az Igen, tessék! Közölte: eddigi tevékenysége egyik legfontosabb elismerésének tekinti, és kiemelten ösztönzőnek tartja a díjat. „Köszönettel tartozunk annak a több tucat szakmai segítőnknek, önkéntesünknek illetve munkatársunknak, akik nap mint nap a gazdasági többnyelvűség népszerűsítését szolgálják. Hálásak vagyunk a több mint 400 partner-vállalkozásnak, illetve a szakmai és anyagi segítséget nyújtó alapítványoknak, szervezeteknek” – írják közleményükben.
A kitüntetést évente egyszer ítélik oda olyan nyelvészeknek, nyelvművelőknek, közéleti személyiségeknek, akik a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért, a magyarul beszélők anyanyelv-használati jogaiért munkálkodtak. A Magyar Nyelv Napjai keretében a nyelvőrzési díj átadása mellett évente más városban szakmai konferenciát szerveznek, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő döntőjét tartják meg.
maszol.ro

Sokan jelentkeztek a vizsgálatokra
A kecskeméti kórház munkatársai által a múlt héten Csíkszentgyörgyön tartott szűrővizsgálaton nagy számban vett részt a helyi lakosság – közölték a szervezők. Ez volt az orvoscsapat kilencedik ilyen akciója Hargita megyében.
Rideg László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke szerint Kecskeméten az orvosok között valósággal verseny alakult ki, hogy szabadság alatt ki jöjjön Hargita megyébe segíteni. A közgyűlés elnöke ezt egy csíkszeredai sajtótájékoztatón mondta, amelynek témája az ingyenes szűrővizsgálat volt – számolt be a megyei önkormányzat sajtószolgálata.
„Van olyan kolléga, aki minden évben részt vett a programban. Érdemes elbeszélgetni a vizsgálatra eljövő helybéliekkel, megható látni, ahogyan ünneplőbe öltözve érkeznek a falubeliek. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a két megyében településszinten is ápolnak testvérkapcsolatot, köztük Csíkszentgyörgy, és az orvosok nemcsak a szűrővizsgálatra szoktak jönni, hanem a családjukkal is, pihenni” – fogalmazott Rideg László. Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke szerint Hargita megye testvérkapcsolatai közül a bács-kiskuni a legelmélyültebb, és 2007 óta minden évben visszatérnek az orvosok.
Mócza György főorvos elmondta, idén újdonságnak számított a fül-orr-gégész jelenléte, emellett ideggyógyász, gyerekorvos, sebész, laborfőorvos, nőgyógyász, radiológus, tüdőgyógyász, kardiológus, belgyógyász, urológus, aneszteziológus végzett vizsgálatot. A főorvos közölte, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházzal olyan együttműködést szeretnének kialakítani, amely révén kecskeméti orvosok időközönként egy-két hétig a megyeszékhelyen végeznének vizsgálatokat. Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere mint csíkszentgyörgyi háziorvos beszélt arról a tapasztalatáról, hogy a volt betegei kezdenek törődni az egészségükkel, ami a szűrőprogramnak is tulajdonítható. Eddig minden évben más-más Hargita megyei településen végeztek vizsgálatot a kecskemétiek. Összesen 7442 személyt vizsgáltak meg, ez összesen 13 487 vizsgálatot jelent.
Székelyhon.ro

Kultúrabemutató a Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon
Kedvezett az időjárás a 49. Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválnak, gyönyörű napsütés koronázta meg a különböző kisebbségek szabadtéri előadásait vasárnap. A piknikező közönség ismét a hazai kisebbségek hagyományaiból, táncaiból és zenéjéből kaphatott ízelítőt.
Színes lett a Szejkefürdő a kisebbségek népviseleteitől, a fesztiválon az érdeklődők a hazaiak (Boróka, Kékiringó, Seríttő) mellett finn, szerb, ukrán, török-tatár, horvát, görög, szász, örmény, orosz-lipován, valamint rutén néptánc- és népdalcsoportok előadásait tekinthették meg, a kíváncsibbak pedig akár kérdéseiket is feltehették a díszes népviseletű csoportoknak.
Főként körtáncokat ad elő az aradi Kud Kolo szerb néptánccsoport, táncaikra általában a játékosság jellemző. A csoport már tavaly is jelen volt a Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon dinamikus táncaival. „Ruháink elég régiek, többen száz évnél is idősebb népviseletet hordunk: bocskort, virágmotívumokkal díszített zoknit, alsószoknyát, hosszú szoknyát, szintén virágmotívumokkal díszített kötényt és mellényt. A népviselet része továbbá az érmékből készített nyaklánc, amely korábban különbséget tett a szegények és gazdagok között” – magyarázta Kovács Henrietta, aki társaival együtt dinamikus, színházi elemekkel teli körtáncot ad elő, ugyanis ez jellemző a szerb hagyományra. Csupán néhány településen terjedt el a páros tánc, ez is vélhetően a magyar, szabadkai, bácskai táncok hatása. A Kud Kolo néptánccsoport jelenleg mintegy hatvan tagot számlál, annak ellenére, hogy egyre többen csatlakoznak, kevés olyan tag van, aki szerb ajkú.
Első alkalommal vett részt a Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon a tulcsai Zadunaiska Sici ukrán népdal- és néptánccsoport. „Jelenleg mintegy negyven tagot számlál a csoport, főként azok csatlakoznak, akik a széphez vonzódnak. A tánc az öröm nyelve, mi pedig azért jöttünk, hogy a multikulturális Románia részeként kifejezzük boldogságunkat” – magyarázta Dumitru Cernencu, a Romániai Ukránok Egyesület tulcsai képviseletének elnöke. A néptánccsoport nyolc hagyományos színpadi viseletet kapott ajándékba a volt ukrán elnöktől, Viktor Juscsenkótól. Szembetűnő népviseletüket a tűzpiros uralja, emlékeztetve az ukrán nép küzdelmekkel teli véres múltjára – avatott be a részletekbe Dumitru Cernencu. A tűzpiros mellényeket és ruhákat virágminták díszítik. A fiatal lányok színes virágokból összeálló pártát hordanak, míg a férjes asszonyok kendőt vagy egy szál virágot. A pazar fejkoszorút színes pántlikák egészítik ki, ezek jelképezik az ember és a természet kapcsolatát. A férfiak népviseletén érezhető a kazákok hatása, a bő vászoningekkel buggyos piros nadrágot hordanak.
Főként az iskolás párok csatlakoznak a Szebeni Német Fórum szász néptánccsoportjához – magyarázta Vlad Popa, a csoport egyik tagja. Mint kiderült a szász néptáncosok nem első alkalommal táncolnak a szejkei fesztiválon, emellett számos külföldi, többnyire osztrák és német rendezvényen is fellépnek. A csoport kifejezetten szereti a szabadtéri színpadot, és örvendenek, hogy Udvarhelyen mindig alkalmuk van jobban megismerni a hazai kisebbségek kultúráját. A fiatal táncosok egyébként elragadónak találják a székely tájat, illetve a székely ételeket.
Régi és új táncokat ad elő a Hayakaghak örmény néptánccsoport. Esztegár Erika szerint ezzel az örmény kultúrát élesztik újra. A csoport a mintegy kétszáz lelket számoló szamosújvári örmény közösséget képviseli, azonban a néptáncosok szerint a közösségből csupán hatvanan ragaszkodnak szorosabban a hagyományokhoz. Erika szerint az örmény táncok különlegesek, ugyanis ritmusosabbak és harciasabbak a megszokottnál.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Százhúsz éves a keresztúri Polgári Fúvószenekar 1895
Immár százhúsz éve tölti be zenével Székelykeresztúrt a Polgári Fúvószenekar 1895. A történelem megpróbáltatásainak is ellenálló zenekar számtalan fellépés, fúvóstalálkozó és ünnepség emlékét halmozta fel, kora ellenére pedig frissebb, mint valaha – új tagokkal és lendülettel néznek a következő száz esztendő elé.
Százhúsz évvel ezelőtt Lapina Antal képezdei diák és Nagy Ferenc székelykeresztúri lakos gondolatában született meg a fúvószenekar. Az 1895. május 15-én alakult zenekar tagjai kivétel nélkül mind kisiparosok voltak, így kapta a Polgári Fúvószenekar elnevezést is – mesélt a kezdetekről portálunknak Krisán Csaba, a zenekar jelenlegi titkára. Mivel amatőr együttesként működött, tagsága állandóan változott, azonban mindig volt legalább harminc személy, aki szívvel-lélekkel aktivált. Az évek során az iparosokhoz földművesek és fiatalok is csatlakoztak, nemrégiben pedig lányok is, szorosan összefonva az együttest Keresztúr történetével, lakóinak életével.
A keresztúri fúvószenekar különlegessége, hogy gondosan vezetett jegyzőkönyv őrzi a történetét, amelyet előbb Krisán József foglalt össze a centenáriumi ünnepségre, a 100 éves a székelykeresztúri fúvószenekar című könyvébe, majd fia, Krisán Csaba a zenekar fennállásának 115. évfordulója alkalmából filmben dolgozta fel. Pénteken a százhúsz évvel ezelőtti megalakulásra emlékeztek egy több mint ötven képből álló tárlattal a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban. A jubiláló zenekar azonban nemcsak nosztalgiázott a régi képek, kották, hangszerek és egyenruhák láttán, hanem ünnepelt is, ugyanis új zászlót avattak. Az új korszak fölött lobogó zenekari zászlót Kálmán Pál rangidős tag adta át Györfi Árpádnak, az egykori zászlóvivőnek.
A múzeumban kiállított képek egyébként jelzik, hogy a Polgári Fúvószenekar 1895 története szorosan egybefonódik a városéval. A több mint egy évszázados alapszabályzatban megfogalmazott célkitűzésekhez – a szellemi élet fejlesztése, a nemes szórakoztató mulatságok szervezésre, a társadalmi élet emelése és a polgárság összetartozásának erősítése – a világháborúk és megszorító rendszerek ellenére is igazodtak. Fennállása óta a zenekar folyamatosan töltötte be zenével Keresztúr életét, szerves részévé válva a kőbe vésett fellépésekkel, az újévi felköszöntésekkel, a március 15-ei hangversenyekkel, a Petőfi-emlékünnepségek műsoraival és a városnapi térzenével, illetve sok más különböző előadással.
Az elmúlt százhúsz évben rengeteg zenekedvelő áldozta fel szabadidejét, hogy az együttes részese lehessen. Néhányan már több mint öt évtizede lelkes tagokként aktiválnak, így az 1948-ban csatlakozott Kálmán Pál és Firtos Lajos, de a rangidősök sorába tartozik Kovács József, aki 1955, illetve Fodor Sándor, aki 1962 óta tagja az együttesnek. A Krisán családban pedig családi hagyománnyá vált a tagság, három generáció képviselte magát a városi fúvószenekarban. Ez vérből jön, öröklődik a szenvedély – így Krisán Csaba.
Jelenleg 35 taggal működik a zenekar, de további húsz tanulója is van – leltározta Krisán Csaba. Az utóbbi két év alatt szemmel látható változások történtek a csapatban, hiszen nagyméretű fiatalítási folyamat indult el. Felfrissült az arculat, a hangzás, de a felszerelések is. Mindehhez számos fiatal is csatlakozott. Zenei ismeretek szintjétől függetlenül csatlakozhattak az újoncok, hiszen zene szakon végzett oktatók segítségével sajátíthatják el a hangszerek titkait. Hetente járnak órákra a tanulók, a legügyesebbek az összpróbán, de fellépéseken is részt vehetnek. Van utánpótlás, van remény – szögezi le a zenekar titkára. Egyesületükön keresztül igyekeznek mindent megadni a fiatal tagoknak. Ha olyan hangszert választana a tanuló, amelyet a szülő nem tud megengedni, az egyesület pályázaton keresztül vásárolja meg a fiatalnak, ezzel is elősegítve fejlődését.
A fiatalítással egyben a zenekar elkezdett kibontakozni is. A hagyományos indulók mellett immár világslágerek feldolgozásai is bekerültek a repertoárba, havonta akár három új dallal is bővül a kottafüzet. A titkár reményei szerint az elkövetkezőkben nemcsak magyarországi, hanem olaszországi, de akár távolabbi színpadokra is eljuthat a fúvószenekar az utóbbi időszak erőfeszítéseinek köszönhetően. Szerinte jelenleg minden téren látványosan fejlődött a zenekar, egyre inkább igazodva a hazai és a külföldi közönség igényeihez.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Akadályozza a bálványosi várrom restaurálását a Romsilva
Megakadályozhatja a bálványosi vár állagmegőrzési munkálatait az állami erdészet (Romsilva). Daragus Attila, Torja polgármestere portálunknak elmondta, hogy tavaly sikeresen pályáztak a művelődési minisztériumban a műemlék állagmegőrzési tervének elkészítésére, a felmérés folyamatban van, és idén a munkálatok elvégzésére kérnek támogatást a szaktárcától.
Annak érdekében, hogy teljesítsék a pályázati feltételeket, telekkönyveztették a várrom alatti területet, és bevették azt a község leltárába; ez ellen emelt kifogást a Romsilva.
Az állami erdészet perrel fenyegeti a község önkormányzatát, arra hivatkozva, hogy nyilvántartásukban a terület erdőként szerepel, illetve hogy az ő engedélyük és tudtuk nélkül történt a telekkönyveztetés. „Mi köze az erdészetnek a várromhoz?” – tette fel a kérdést Daragus Attila. Az elöljáró hangsúlyozta, megpróbálnak egyezségre jutni a Romsilvával, kérve, hogy bár addig ne indítsanak pert, amíg benyújtják a pályázatot, hiszen a konzerválás nem tűr halasztást, minden késlekedéssel tovább romlik a várrom állapota.
A polgármester kifejtette, a pénzből a rom kivilágítását is megoldanák, ugyanis évekkel ezelőtt önerőből napelemes világítóberendezést szereltek fel, ám a nyolcezer lej értékű rendszert ellopták, és eladták ócskavasnak. „A rom a hegy tetején van, nem tudjuk őriztetni, de ha kapunk támogatást, felvezetjük oda az áramot, és úgy világítjuk meg” – magyarázta Daragus Attila. A polgármester abban bízik, hogy sikerül félmillió lejt lehívni a művelődési minisztériumtól a műemlék állagának megőrzésére.
A legendás vár romja a Bálványosfürdő fölé emelkedő, 1029 méter magas hegy tetején áll. A bálványosi vár nevét a 12–13. században említették először, a rabonbánok (a székely nemzet főbírája és főpapja), majd a 14. század elejétől leszármazottaik, az Apor család birtoka volt. 1603-ban még lakott volt.
Évszázadokon keresztül bevehetetlennek bizonyult, a tatárok sem tudták elfoglalni, a labanc ostrom alatt azonban végleg elesett. A vár történetéhez számos monda és legenda fűződik, ezek közül az egyik az Apor Szilamér és Mike Imola szerelméről szóló, mely Jókai Mórt is megihlette, ennek alapján írta Bálványos-vár című regényét.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Termés – 2015
Az ötödik évadába lépő kiállítás-sorozat a székelyudvarhelyi képzőművészek alkotásainak gyűjteményes bemutatkozását teszi lehetővé. Egy-egy ilyen tárlat célja az is, hogy a kiállító művészek egymás munkáit jobban megismerjék, és a felmerülő szakmai kérdéseket megvitassák. A kiállítás anyagából készített katalógus egy látlelet lesz a jövő számára. A 2015-ös TERMÉS kiállítás megnyitójára hívják a Haáz Rezső Múzeum Képtárába az érdeklődőket, amelyet 2015. május 20-án, szerdán délután 5 órától tartanak. Ugyanekkor kerül sor a kiállítási katalógus bemutatójára is.
A kiállítást megnyitja: Veres Péter muzeológus. Házigazda: Miklós Zoltán múzeumigazgató.
A kiállító művészek: Berze Imre, Biró Gábor, Bíró Mihály, Elekes Gyula, Fülöp György, Gidó Szende-Melinda, Gujuman Uliana, Jakab András, ifj. Jakab András, Kalló László, Kelemen Albert, Kolumbán-Antal Ilonka, Kolumbán-Antal József, Kovács Bori, Kubanek László, Lakatos László, Molnos Zoltán, Nagy Péter, Simon Béla, Török Bíró Erzsébet, Török Ferenc, Vass Mária-Magdolna, Zavaczki Walter, Zsombori Béla.
Médiatámogatók: D3TV, Udvarhelyi Híradó, Udvarhely Napilap, Hargita Népe, Szekelyhon.ro, Mihir.ro, Uh.ro, Maszol.ro, Stár Rádió, Más Rádió, Prima, Rádió, Vox Rádió, Székelyudarhelyi Rendezvények.
HAÁZ REZSŐ MÚZEUM– 535600 Székelyudvarhely, Tel./Fax: 0040 266 218375, Kossuth Lajos u. 29. sz. Pf. 22, info@hrmuzeum.rowww.hrmuzeum.ro.
Székelyhon.ro

http://blogok.penzcsinalok.ro/
A TÁVKÖZLÉS ÉS AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM NAPJA
Május 17, 1973 óta a távközlés, majd 2005 óta az információs társadalom világnapja. Ez egy jó alkalom arra, hogy megemlítsük annak az embernek a nevét, aki véleményem szerint legtöbbet tett a romániai távközlési piac fejlődéséért az utóbbi 10 évben.
Nagy Zsoltról van szó, akinek köszönhetően 2005 végén megszűnt a két nagy mobilszolgáltató “monopóliuma”, és a harmadik szolgáltató “feltámadásával” elkezdődött egy igazi verseny a piacon. Ennek eredményeképpen a romániai mobiltarifák a legkisebbek közé tartoznak az Európai Unión belül. Részletek arról, ahogy ezt Zsolt látja, itt találhatóak: https://www.facebook.com/veledvagyunkZsolt
Szerintem Nagy Zsoltnak ez volt az egyik legnagyobb megvalósítása túl rövid mandátuma alatt. Nem demagóg akciókkal próbált népszerűvé lenni, hanem olyan intézkedést vitt véghez, amelynek hatására mindenki nyert: a lakosság, az állam és a piaci szereplők is.
Kár, hogy az ilyen embereket és politikusokat nem tudja értékelni a román társadalom….
Transindex.ro

Kiválasztották Partium zászlóját és címerét
A Partiumi Autonómia Tanács (PAT) szombati ülésén elfogadta a régió címerét és zászlaját – közölte vasárnapi közleményében a testület. Mind a címer, mind a zászló fehér mezőben piros kettős keresztet és négy piros vízszintes csíkot tartalmaz. A jelképek megalkotására egy évvel ezelőtt írtak ki pályázatot az erdélyi országgyűlés 1659-ben elfogadott határozata alapján, mely „Magyarország Erdélyhez incorporáltatott része” jelképeként a négy folyóvizet és a kettős keresztet jelöli meg.
Az ülésen felszólaló Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kifejtette: a Kárpát-medencében élő magyarság helyzetének rendezése két fő pilléren nyugszik. Egyrészt szükséges a határokon felüli nemzetegyesítés, mely a könnyített honosítási eljárásnak köszönhetően megvalósulni látszik, valamint elengedhetetlen a nemzeti önrendelkezés kivívása.
Szili Katalin, aki a magyar miniszterelnök megbízottjaként az autonómiatörekvések segítéséért, összehangolásáért, valamint a határon túli és anyaországi közéleti szervek és szereplők hatékony párbeszédéért felel, felszólalásában elmondta: „célunk kell legyen, hogy 21. századi tervezeteket tudjunk felmutatni, és világossá kell tennünk mindenki számára, hogy nem akarunk mást, csak ami az Európai Unión belül követelésként megfogalmazható”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai bizottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a partiumi autonómia nem csak magyar ügy, hiszen számolni kell az ott élő románsággal is.
MTI
Erdély.ma

A szórványkérdésről tárgyilagosan
Tények: a/. az elmúlt 25 évben számottevő az az anyagi-, szellemi munka és pénzráfordítás, amivel a szórványosodást megállítani próbálták
b/. ezen erőfeszítések nemhogy megállítani, hanem még lassítani sem tudták az elszórványosodást
c/. a 25 év alatt számos szórványunkról a magyarság kihalt
d/. az egyre gyorsuló elszórványosodás számos – 25 évvel ezelőtt még – tömbnek számító településen is érzékelhető
e/. ha nem történik gyökeres változás, könnyen kiszámítható: néhány évtized alatt eltűnik a csonka ország határain túli magyarság
f/. a határon túli magyarság eltűnése csak a nemzetben gondolkozó-érző magyaroknak fáj, mindenki másnak (Európai Unió, utódállamok, stb.) egy dicséretes, elősegítésre méltó folyamat
g/. szórványban élni nehezebb, mint tömbben
h/. azzal, hogy a szórványban élőtől a magyarság érdekében nagyobb áldozathozatalt várunk el, igazságtalanságot követünk el
i/. a szórványban élőknél – a rendkívüli esetektől eltekintve – nem lehet nemzetben gondolkozásról-érzésről beszélni
j/. a szórványban élőnél az, hogy „maradj szülőföldeden, szeresd szülőföldedet” éppen ellentétes a nemzetben gondolkozással-érzéssel, mert ő a nemzethez kapcsoló pozitív élményeit csak a szórványból kikerülve tudja megkapni, átélni
k/. nemcsak eredménytelen, hanem butaság is attól várni el a magyarságért hozandó nagyobb áldozatot, akinek épp a nemzetben gondolkozása-érzése hiányzik
l/. a beolvadás a nemzetben gondolkozás-érzés hiányának egyenes következménye
m/. szórványban, beolvadás nélkül megmaradni, sőt, gyarapodni, eddig még csak a zsidóságnak sikerült Megoldás? Másképpen folytatni, mint eddig! Hogyan?
Még az állat is, nemhogy az ember, ösztönösen keresi a könnyebbik utat. Ha akadályozzák is útkeresését, attól még tovább keresi, legfennebb energiájának jelentős részét nem a könnyebbik út megtalálására, hanem az akadályok leküzdésére fordítja. A jobbágyok elvándorlását nem igazán szüntette meg a röghöz kötésük törvénye, és a magyar diplomások Ceauşescu féle Kárpátokon túlra helyezése-letelepítése alól is kibújt a többség. Sem a tudatlanságban tartással, sem a könnyebb élet kipróbálásának megakadályozásával a szórványban élőknél ma már nem érhetjük el a helyben maradásukat, csak az életminőségük további romlását. Ha akarnak, úgy is elmennek, és az akadálygördítések miatt csak megutálják szülőföldjüket. És ha éppen a nemzettársaiktól tapasztalják az akadályoztatást, őket is megutálják, és még messzebb mennek. Reméljük ma már ilyen embertelen módszereket nem is lehet, nem is akarnak bevetni a szórványban élő magyarsággal szemben, bár folyamatosan találkozunk ezzel az elgondolással és tapasztalunk hasonló próbálkozásokat, mert ez – ha csak rövidtávra is – egy könnyen kihasználható megélhetési forrás néhány gátlástalannak.
A zsidók vagy zárt tömbben (gettó) vagy szórványban éltek, mindenütt szoros kapcsolatot tartva egymással. Miért nem olvadtak be? Mert nagyon nagy hangsúlyt fektettek a gyermekeik zsidó nevelésére. Gondoskodtak számukra jó iskolákról és megkövetelték, hogy a gyermekük komolyan vegye az iskolát. Nagyon sokszor hallottam, miként sajnálkoztak a lágyszívű gojok a hajnalban elő-iskolába (hájdel-be) menő kis zsidó gyermekeken, de alku nem volt, ha nem tudtak megfelelő színvonalú zsidó iskolát létrehozni, működtették ezeket az elő-iskolákat, ahova minden nap hajnalban elküldték gyermeküket arra a két-három zsidó szellemű órára. Amikor a szokványos reggeli 8 órakor a többi gyermek megkezdte a hivatalos iskolát, a velük együtt tanuló zsidó gyermek is megérkezett, de úgy, hogy neki már megvolt a napi zsidó nevelése. Így lehetett nemzetben gondolkozásra-érzésre nevelni őket és elkerülni a beolvadást a legvadabb szórvány körülmények között is.
A rossz iskola merénylet a gyermekeink és a jövőnk ellen. Ellenségeink elérték, hogy ma a világon csak elenyésző létszámú jó magyar iskola van, de elfogadható is csak kevés. És itt most nemcsak intézményekre, hanem egyes évfolyamokra és osztályokra kell gondolni.
A jó iskola nemcsak oktat, hanem főleg nevel. Nevelni elsősorban közösségi élményekkel lehet, amit leginkább a tanulmányutakkal, táborozásokkal adhatunk át. Ehhez megteremteni a feltételeket nagyon komoly és költséges feladat. Jó iskolát bárhol létre lehet hozni, ha van hozzá alkalmas személyzet, megfelelő létszámú diák és bőséges anyagi háttér. Mindezt szórványvidéken összehozni nagyon nehéz, de a tömbben élők között sem könnyű, még akkor sem, ha ott a magyar közösségi érzést nem laboratóriumi körülmények között, mesterségesen kell átadni. Létkérdésünk, hogy lesznek-e jó magyar iskoláink, mert a rosszak, már túl sokat pusztítottak nemzetünkön.
Ma az állami iskolákban előírt tanterv miatt nem lehet ott eredményes nevelést végezni. De az iskolai tevékenység után ez megoldható. Ezt kell komolyan kihasználni. Ma a szülőknek elenyésző beleszólási lehetőségük van az iskolák működésébe, de joguk és kötelességük a lehető legjobbat nyújtani gyermeküknek, ezért nem elítélendő, hanem pártfogásra méltó, ha tájékozódni, válogatni és saját döntést hozni akarnak az iskola kiválasztásakor. Jó lenne, ha a szülők a szórványosodás szempontját is figyelembe vennék az iskola kiválasztásakor, és a tömbmagyarság kötelessége gondoskodni arról, hogy ez ne jelentsen számukra plusz terhet.
Aki rendelkezik egyházi műveltséggel, gondolja végig a bibliai tékozló fiú példázatát: A kisebbik fiú elmegy, de hazatér és többé már biztos, hogy nem hagyja el otthonát. A nagyobbik, bár végig otthon van, mégsem otthona ahol él és ezért bármikor elindulhat a tékozló öccse útján.
Ha azt akarjuk, hogy a szórványbeli ne hagyja el végleg szülőföldjét és be se olvadjon, mutassuk meg neki a nagyvilág lehetőségeit, de a nemzethez tartozás örömét és a nemzetért munkálkodás nagyszerűségét is. Gondoskodjunk arról, hogy legyen számos, és sokszínű közvetlen kapcsolata a tömbmagyarsággal. Tegyünk róla, hogy ő is nemzetben gondolkozzék-érezzen, valamint arról is, hogy ne legyen erejét meghaladó feladat megélnie a szülőföldjén. Ha ezek megvannak, akkor, és csak akkor, aki elég erősnek érzi magát, küldetéstudattal a szülőföldjén marad, sőt, egyben védőbástyája is lesz a tömbmagyarságnak. A többit pedig mentsük ki onnan, vagy sirassuk el.
Dobai László
Erdély.ma

Nemzetközi fórumokon küzdenek a marosvásárhelyi rendőrfőnök ellen
Nemzetközi fórumokhoz is eljutott a marosvásárhelyi rendőrfőnök leváltásáért indított petíció.
A Valentin Bretfelean rendőrfőnök leváltását kérő négynyelvű petíciót a kezdeményező csoport hazai és nemzetközi szervezetekhez, intézményekhez is eljuttatta, a dokumentumot az államelnöki hivatal mellett több jogvédő testülethez, az Európai Bizottsághoz, valamint az Európai Tanácshoz is elküldték. A kísérőlevélben leszögezték, hogy bár Romániát a kisebbségi jogok tekintetében mintaállamnak tartják, a gyakorlatban számos példa van arra, hogy ez a besorolás nem fedi a valóságot. A petícióban megfogalmazottak is bizonyítékai ennek.
A kezdeményezők arra kérték a címzetteket, a rendelkezésükre álló eszközökkel tegyenek meg mindent azért, hogy Romániában tartsák be a kisebbségi jogokat szavatoló törvényeket és egyezményeket.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

További értelmezést kér Csíkszereda alpolgármestere a prefektustól
Miután Hargita megye prefektusa felfüggesztette tisztségéből a házi őrizetben lévő Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, az intézkedéssel kapcsolatban értelmezést kért Antal Attila alpolgármester, mivel szerinte a jogkörök átadása újabb kérdéseket vet fel.
„Ha Szőke Domokos fel van függesztve alpolgármesteri tisztségéből, akkor önkormányzati képviselői tisztségét illetően is ugyanez-e a helyzet? Hasonlóképpen, ha a törvény értelmében én átvenném a polgármesteri jogköröket, akkor alpolgármesteri jogköröm megmarad-e, mert a polgármester sok jogkört leosztott nekem? Ha polgármesteri jogkörökkel rendelkezem, akkor önkormányzati képviselői jogköröm megmarad, vagy sem? Nem azért, mert fel lennék függesztve, hanem mert összeférhetetlenség áll fenn” – sorolta a kérdéseket Csíkszereda másik alpolgármestere.
Ezekre a kérdésekre kért értelmezést az önkormányzat részére a prefektustól, és várja a választ. „Én nem vettem át még a polgármesteri jogköröket, ahhoz valószínűleg egy rendkívüli testületi ülés kellene, amelyen tudomásul veszik a felfüggesztést, és megbíznak ezzel az önkormányzati képviselők” – pontosított Antal Attila, aki azt mondta, a napi ügyintézés keretében egyelőre csak a legszükségesebb dolgokat írja alá a polgármesteri hivatalban. Hozzátette, inkább arrafelé hajlik, hogy egy kicsit várni kellene még, mielőtt átrendeznék a város vezetését, mivel amúgy is már több mint két hét eltelt a két elöljáró harminc napra szóló házi őrizetéből. Ezzel kapcsolatban viszont az önkormányzati képviselők álláspontját is meghallgatja.
Az alpolgármester szerint, ha a házi őrizetben levő elöljárók ügyvédjei fellebbeznek a tisztségből való felfüggesztés ellen, az is befolyásolja a további lépéseket.
Kovács Attila
Székelyhon.ro|

Vitatja a felfüggesztés jogosságát, fellebbez Ráduly ügyvédje
Jogi úton támadja meg a védence tisztségéből történt felfüggesztéséről rendelkező prefektusi rendeletet Ráduly Róbert Kálmán ügyvédje. Szőke Domokos jogi képviselője hétfő délután még nem kapta meg a rendelet írásbeli közlését.
Az április 30. óta házi őrizetben levő csíkszeredai polgármestert és alpolgármestert május 14-énfüggesztette fel tisztségéből Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa. A polgármester ügyvédje írásban is megkapta az erről szóló dokumentumot, és a rendelkezést a Hargita Megyei Törvényszéken támadják meg – tudtuk meg. Eugen Constantin Iordăchescu, a polgármester ügyvédje kérdésünkre azt mondta, a prefektusi rendelet által hivatkozásképpen megjelölt törvények utalást tartalmaznak erre az intézkedésre, de szerintük ez nem alkalmazható Ráduly Róbert Kálmán ügyében. „Legkésőbb kedden benyújtjuk a fellebbezést” – közölte Iordăchescu. Szász Ferenc, Szőke Domokos jogi képviselője azt mondta, várják az írásbeli közlést, és utána döntenek a fellebbezésről.
A polgármester és alpolgármester tisztségből való felfüggesztéséről kiadott prefektusi rendelet a 2001. évi 215-ös számú, helyi közigazgatási törvényre, illetve a 2013. évi 255-ös számú, a büntetőjogi perrendtartási törvény alkalmazását lehetővé tevő jogszabályra hivatkozik. A helyi közigazgatási törvény azt írja, hogy a polgármester mandátumát csak akkor függesztik fel, ha előzetes letartóztatásba helyezték. A 2013. évi 255-ös számú törvény egy sor jogszabályt módosít, viszont a helyi közigazgatási törvény nincs ezek között.
Módosult viszont a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999. évi 188-as számú törvény. Utóbbi jogszabály 94-es cikkelye arról rendelkezik, hogy milyen okok miatt függesztik fel mérlegelés nélkül a köztisztviselők szolgálati viszonyát. Itt szerepel az előzetes letartóztatás is, amelyet a 255-ös számú törvény úgy egészít ki, hogy a szolgálati viszonyt felfüggesztik, ha az érintett „előzetes letartóztatásban vagy házi őrizetben van”.
A 2013. évi 255-ös számú törvény 22. számú cikkelye szerint ha a büntető törvénykönyv, a büntetőjogi perrendtartási törvény, a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok kivételével bármely törvény az előzetes letartóztatásra hivatkozik, ezt a házi őrizetre is kell érteni.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Magyarok nélküli születésnap a marosvásárhelyi orvosin
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatóinak a tiltakozó távolmaradása mellett emlékeznek szerdán az intézményben arra, hogy Mihály román király hetven évvel ezelőtt hozta létre azt a magyar tannyelvű egyetemet, amelyet a MOGYE jogelődjének tekint.
Az egyetem honlapján közölt hír szerint „A királyság napja” című rendezvényen vendégül látják Margit hercegnőt (Mihály király lányát) és férjét, Radu herceget. A hercegi pár jelenlétében avatják fel az egyetem épületén Mihály király domborművét.
Szabó Béla professzor, az egyetem magyar tagozatának a vezetője az MTI-nek elmondta, azt sérelmezik, hogy a hónapokkal ezelőtt elkezdődött évfordulós rendezvényeken szó sem esik arról, hogy az 1945-ös királyi rendelettel magyar tannyelvű egyetemet hoztak létre, és csak 1962-ben vezették be a román nyelvű oktatást is a tanintézetben.
Szabó Béla elmondta, a királyság napja rendezvényein a magyar oktatók nem vesznek részt. „Ha a magyar tagozat elsorvasztása miatti tiltakozásunk jeléül nem veszünk részt azokon a szenátusi üléseken, amelyeken elvileg még döntéseket is hoznak, sok értelmét nem látjuk annak, hogy most kiüljünk a kirakatba egy protokolláris eseményen. Felmerült az is, hogy szervezzünk valamilyen tiltakozó akciót, de végül úgy határoztunk, hogy tekintettel leszünk a hercegi párra, és nem zavarjuk meg a látogatásukat” – jelentette ki Szabó Béla.
Hozzátette, bízik benne, hogy a hercegi pár tájékozódott a helyzetről, és tudja, hogy okkal nem lesznek jelen a magyarok az ünnepségen. Romániában a köztársasági államforma ellenére nagy tiszteletnek örvend az 1948-ban lemondatott – ma a nyilvánosság elől félrevonultan élő – Mihály király, és a közéletben is aktív Margit hercegnő és Radu herceg.
Mihály király 1945. május 28-án királyi rendelettel létesített Kolozsváron magyar tannyelvű egyetemet bölcsészeti, jog- és közgazdaság-tudományi, természettudományi és orvosi karral. A magyar oktatási intézmény pár hónappal később a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel. A királyi rendelet azt is megszabta, hogy a kolozsvári román tannyelvű tudományegyetem a magyar orvostanhallgatókat is befogadja laboratóriumaiba és klinikáiba. Ez a rendelkezés azonban nem teljesült, ezért a magyar orvosi kart Marosvásárhelyre költöztették. A marosvásárhelyi orvosi egyetem 1958-ban vált ki a Bolyai Tudományegyetemből, és kapott önálló jogi státust.
A MOGYE-n a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvos- és gyógyszerészképzést. Ma az egyetem döntéshozó testülete a román oktatók kétharmados többségével működik. A magyar vezetők a magyarokat sújtó belső intézkedések ellen tiltakozván 2014 áprilisában testületileg lemondtak tisztségeikről, kivonultak az egyetem szenátusából.
MTI
Székelyhon.ro

Egyik nyelven sem fog szerepelni Marosvásárhely neve a virágórán
Sokan tették szóvá tavaly, hogy csupán egyetlen nyelven, románul szerepelt Marosvásárhely neve a hagyományos főtéri virágórán. A városi kertészet idén salamoni döntést hozott: semmilyen nyelven nem lesz olvasható majd a megnevezés a létesítményen. Igaz, indoklásuk szerint szerkezetcsere és helyszűke miatt marad el a felirat virágokból való megformálása.
A virágóra szerkezetének kicserélése folytán és az ennek következtében keletkező helyszűke miatt idén semmilyen nyelven nem jelenítik meg virágokból a város nevét – szól Moca Teodoru, az Üvegházak, Parkok és Zöldövezetek Igazgatóságának vezetőjének válasza a Civil Elkötelezettség Mozgalom levelére.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tavaly júliusban beadvánnyal fordult a polgármesteri hivatalhoz, kérve az illetékeseket, hogy magyar nyelven is alakítsák ki virágokból a város nevét. Akárcsak idén, tavaly is a magyar nyelvű beadványra románul érkezett a válasz: a kérés teljesítéséhez nem áll rendelkezésre a megfelelő számú virágpalánta, de az illetékes igazgatóság vezetője ígéretet tett, hogy 2015 tavaszán erre is odafigyelnek.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom idén időben, március 23-án iktatta azt a Moca Teodoruhoz, a városi virágkertészet igazgatójához, és Dorin Florea polgármesterhez intézett levelet, melyben azt kérik: szerezzenek be elegendő számú palántát, hogy jusson a kétnyelvű feliratozásra. Az illetékes igazgatóság vezetője április 20-ai válaszában tudatta: az óramű szerkezetének kicserélése miatt a kis területen elhelyezkedő új alakzat nem teszi lehetővé semmilyen nyelven a feliratozást.
A CEMO által megfogalmazottakra, miszerint a virágkompozíciót sokan a város jelképének tartják és fontos, hogy tükrözze a város multikulturalitását, Moca Teodoru válaszában kifejti, a virágkompoziciót „létesítése óta olyan kis területre tervezték, mely alkalmas az óraként való működéshez, de nem arra, hogy jelvényként, címerként vagy bármilyen, a város nevét hordozó feliratként szolgáljon. Éppen ezért csak az óra számait fogják virágokból kialakítani”.
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója érdeklődésünkre elmondta: részükről nincs lezárva az ügy. „Moca Teodorunak még fogunk írni levelet, meg fogom szólítani amiatt, hogy nem alkalmazza a közigazgatási törvénynek azt a cikkelyét, miszerint ha magyar beadványt kap, akkor két nyelven kell válaszolnia. Ha ezt a választ is román nyelven küldi, akkor fel fogom jelenteni az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál” – mondta, hozzátéve, hogy élni fog az 2001/544-es törvény által szavatolt közérdekű adatigénylés lehetőségével, ezáltal pedig azt szeretné megtudni, hogy milyen indokok alapján döntöttek egy új óraszerkezet megvásárlása mellett, illetve hogy ez szerepel-e a költségvetésben.
Megkérdeztük az ügyben Moca Teodorut is, aki kifejtette: „felújítják a virágóra megrongálódott szegélyét, a városi képviselő-testület jóváhagyása nyomán pedig kicserélik a régi óraszerkezetet egy újra, mely műholdas helymeghatározó rendszerrel, automatikus beállítási funkciókkal rendelkezik.” Az igazgató beszélgetésünk pillanatában nem tudta megmondani, hogy mennyibe kerülnek a virágóra felújítási munkálatai, azt mondta, a hét elején több részletet fog tudni, melyet velünk is közöl.
A fentiek tükrében kérdéses, hogy mi is fog történni azzal a 2015 januárjában elfogadott költségvetési tétellel, mely 65 ezer lejt hagy jóvá a kétnyelvű virágóra kivitelezésére, valamint az is tisztázatlan, hogy van-e érvényes tanácsi határozat a Moca Teodoru által említett tervek megvalósítására, ugyanis ilyet nem találni a város honlapján a 2015-ben elfogadott határozatok között.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Ahol bűn a tolerancia
Van egy hely, ahol bűncselekménynek tekintik a jóérzést, a tiszteletet, a multikulturalizmust. Sajnos, nem afrikai országról vagy dél-amerikai diktatúráról van szó. Itt történik, a XXI. századi Romániában, Marosvásárhelyen. Ahol a kétnyelvű táblák jelentik a „nagy gondot”, holott valójában csak a jóérzést tükröznék.
Joggal feltételezzük, hogy a társadalomnak előrehaladnia, fejlődnie kell. Nálunk fordítva történik. Korábban – régiótól függően – két- vagy háromnyelvű szerződéseket, orvosi vényeket, számlákat használtunk. És többnyelvűek voltak utcanévtábláink is. Ez furcsának tűnhet a nem erdélyiek számára. Miért küzdenek ezek az emberek, az erdélyi magyarok a kétnyelvű táblákért, miért akarnak anyanyelvű oktatást? Nem szeretnek Romániában élni? Miért nem olvadnak be? És főleg: „Egyes románok miért fogják a pártjukat, miért árulók?”
Családom irataiban felmenőimet német nemzetiségűként, római katolikus vallásúként tüntették fel. Később nemzetiségük már román; a nagyszülők görög katolikusok, később viszont ortodoxokként szerepelnek az okiratokban. Senki nem kötelezte vagy fenyegette meg őket, hogy nemzetiséget, vallást váltsanak, de azt tanácsolták nekik, hogy jobban járnak, ha beolvadnak, asszimilálódnak a nagy többségbe. És persze mindig akadnak majd románok, akik a szememre hányják mindezt, esetleg megkérdik: „Nem tetszik, hogy román vagy? Elmehetsz innen.” Vagy: „Miért kell mások pártját fognod? Elnyomóink voltak, évszázadokon át szenvedtünk miattuk.” Vagy: „Aki itt akar élni, annak be kell illeszkednie.”
Ha valamikor elnyomtak bennünket, most rajtunk a sor, hogy elnyomjunk másokat, megmutassuk, ki itt az úr? Ez semmi jóra nem vezet. A múlt hibáiból tanulnunk kellene, nem pedig megismételni. Meg kellene tanulnunk, hogy itt a románok mellett más népek is élnek, eltérő szokásokkal, hagyományokkal, saját nyelvvel. Senkire nem jelentenek veszélyt, ellenkezőleg. Egy újabb nyelv, hagyomány, kultúra emeli a régió civilizációs és jóléti szintjét, a több etnikumú közösségben élő emberek pedig jobbá, nyitottabbá, türelmesebbé válnak. Ahogy minden újabb megtanult idegen nyelv tovább tágítja ismereteink határait.
Mentalitásváltásra van szükségünk. Nosztalgiával nézem a házfalakon a hajdani időkből ottmaradt háromnyelvű táblákat. Akkoriban lehetséges volt, akkoriban ezt normálisnak tartották. Nem vagyok nosztalgiázó típus, ellenkezőleg, szeretek a jövőbe tekinteni, de nem tudom nem észrevenni, hogy hajdanán normálisnak tekintett dolgokat ma elfogadhatatlan követeléseknek vélnek. Ma nemcsak a hivatalosságok nem fogadják el a kétnyelvű táblákat, de amikor egy nem kormányzati szervezet saját pénzén – a tulajdonosok engedélyével – elhelyezi házak falán, nagy bírsággal fenyegetik őket. A táblákat illegális reklámnak tekintik, és arra szólítják fel a háztulajdonosokat, hogy szereljék le.
Szomorú, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik államában illegális reklámként bírságolják meg a jóérzést, a mások iránti tiszteletet.
Răzvan Lupescu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: hadjárat folyik Orbán Viktor ellen
A „megalapozott, jobbító szándékú kritika jogát fenntartva” utasította vissza Tőkés László európai parlamenti képviselő azt az „egyetemes szintre dagasztott nemtelen politikai kampányhadjáratot, melynek – Bukaresttől Brüsszelig terjedően – a legfőbb célpontja: Orbán Viktor”. Hétvégén kiadott nyilatkozatában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy véli: igazából ettől kell féltenünk nemzetpolitikánkat.
Mint ismert, Magyarországon különösen, de Erdélyben is nagy sajtóvisszhangot kapott Tőkés Lászlónak egy nemrégiben elhangzott kijelentése, mely szerint már ő sem érti Orbán Viktor nemzetpolitikáját. Tőkés László szerint a Magyar Nemzet budapesti napilap múlt héten ostromolta azzal a kérdéssel, hogy nyilatkozzon a magyar nemzetpolitikáról. „Amit mondtam, megmondtam – fölöslegesnek és a sajtógyakorlattal ellentétesnek tartom azt, hogy saját megnyilatkozásaimra reflektáljak. Ráadásul nyilvánvaló volt számomra, hogy a tudósítás szerzője szelektív és célzatos módon túlreagálta a Borbély Zsolt Attila könyvének bemutatóján részt vevők sorából érkezett kérdésekre adott, a nemzetpolitikára vonatkozó válaszaimat, éspedig azzal a szándékkal, hogy Tőkés Lászlóval üttessék Orbán Viktor miniszterelnököt. Következésképpen újabb nyilatkozatokkal nem kívántam esetleges provokatív kérdéseknek felülni, és ezzel is tovább »habosítani« a balliberális sajtó által túllihegett kritikus szöveget, illetve helyzetet” – áll Tőkés László közleményében. Felidézte továbbá: a lap május 15-i számában vezető határon túli magyar politikusok megszólaltatása által igyekezett kiélezni, sőt, eszkalálni a témát. „Ezen összefüggésben talán senki számára nem kérdéses, hogy az érintett felek megszólaltatásának demokratikus álcája alatt jeles országos napilapunk illetékesei elsősorban és mindenekelőtt szintén Orbán Viktort, a nemzet Miniszterelnökét akarják üttetni – szerény személyemmel egy kalap alatt” – véli az EMNT elnöke. Szóvá teszi, hogy az alantas törekvésre végül kizárólag az RMDSZ és az MPP képviselői voltak vevők, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint a szintén megszólaltatott felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyar vezetők nem. Majd leszögezi: ő maga és a mellette álló erdélyi nemzeti, polgári oldal még akkor is elvhű módon kitartott Orbán Viktor mellett, amikor az RMDSZ minden további nélkül Gyurcsányékhoz csatlakozott le, elnöke, Markó Béla pedig a Fidesz határon túli „politikai ciánszennyezéséről” vizionált
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A felelősség a miénk is – Ismét tüntettek erdőink védelmében Sepsiszentgyörgyön
Minden bizonnyal a neki-nekieredő eső is elriasztotta az érdeklődőket, így kevesebben, mint egy héttel korábban, de kétszáz-kétszázötvenen szombaton is összegyűltek Sepsiszentgyörgyön az erdők védelmében tiltakozni.
Ernyőkkel, esőköpenyekkel érkeztek, elsősorban az idősebb korosztály bizonyult kitartóbbnak, de sokan jöttek fiatalabbak is, szép számmal gyermekekkel. S bár sok ígéret elhangzott az elmúlt egy hétben, a táblák, a tömeg által skandált jelszavak nem változtak.
A romániai erdőirtások, a rétyi fűrészüzem engedélyeztetése ellen tüntetünk – jelentette be Toró Attila, a tiltakozás főszervezője. Kiemelte: nem vagyunk egyedül, az ország 28 városában és a világ számos nagyvárosában vonultak ismét utcára.
Az elmúlt napokban nagyon sok követelést megfogalmaztak a romániai civil szervezetek, közülük a sepsiszentgyörgyiek hetet választottak ki, ezek hangzottak el a prefektúra előtti téren Toró Attila tolmácsolásában. Első és legfontosabbként: a végleges bírósági engedélyek meghozataláig semmilyen további engedélyt ne állítson ki a szakhatóság a Holzindustrie Schweighofer rétyi fűrészüzeme és a területén működő hőerőmű számára.
A követeléslista második pontja: véglegesen tiltsák be az ipari jellegű fakitermelést a nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken. A harmadik, hogy más EU-s országokhoz hasonlóan meghatározatlan időre tiltsák be a rönk és fűrészanyag exportját. Szerepel a listán a vezető pozícióban levő faipari cégek visszaéléseinek megszüntetése és olyan jogszabályok életbeléptetése, melyek szavatolják, hogy az erdők haszonélvezői a helyi közösségek lehetnek; a fafeldolgozásban a 30 százalékos felső határ bevezetését; az erdészet megfelelő támogatását, hogy egyensúly alakulhasson ki a kitermelés és a védelem között; az illegális fakitermelés azonnali leállítását.
Toró Attila felidézte: Schweighofer a rétyi üzemét 2013-ban engedélyek nélkül kezdte építeni, és idén márciustól április végéig szintén hivatalos jóváhagyások nélkül kezdték meg a beüzemelést. Hétfőn közmeghallgatást tartanak Rétyen a vállalat területén létrehozott hőerőmű engedélyeztetéséért, ám a gyár méretei, kapacitása miatt az érvényes törvények szerint húsz kilométeres körzetben – tehát Sepsiszentgyörgyön is! – kell annak kifejtett hatását felmérni. „Minket miért nem kérdeznek meg, hogy akarjuk-e?” – tette fel a kérdést.
Ismertette továbbá: négy hazai civil szervezet – a fővárosi Bankwatch Románia, a fogarasi Neuer Weg, a kolozsvári székhelyű Energy Justice és a Greenpeace romániai csoportja – csütörtökön óvást nyújtott be a rétyi hőerőmű engedélyeztetése ellen, jogi érveik felsorolása mellett kérték, ne tartsák meg a hétfői közmeghallgatást. Toró Attila kitért arra is, a felelősség a miénk is, a városkörnyéki erdők tele vannak szeméttel, ha mi nem tudjuk megbecsülni azokat, nem várhatjuk, hogy más megtegye, s amíg mi nem vigyázunk rájuk, politikusaink is úgy érzik, nem fontosak, bárki bármit megtehet bennük.
Felhívta a figyelmet: működik az erdőradarrendszer, a 112-es számon bárki bejelentést tehet, kérheti az elhaladó rönkszállítmányok ellenőrzését. „Azt ajánlom, éljünk ezzel a lehetőséggel, ha nem is tudjuk megállítani az illegális kitermelést, a frászt beléjük tudjuk verni” – mondotta.
Az utcára vonulás, a tiltakozás nem értelmetlen, Victor Ponta a szombati megmozdulások előtt néhány órával bejelentette, hogy augusztus 31-ig leállítják a rönkexportot. „Hirtelen lett egy ilyen tervezet. Ha még kétszer-háromszor utcára vonulunk, szépen, lassan mindent vissza lehet alakítani, az erdőket meg lehet menteni. Az a felelősség is a miénk, hogy kik döntenek az elkövetkezőkben rólunk, nélkülünk” – hangzottak el Toró Attila derűlátóbb, de éberségre intő szavai.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A fa szerelmese
Nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában szombaton délelőtt a berecki Bodó Csaba fafaragó egyéni kiállítása, melyen negyvenhat munkát bocsátott közszemlére. A népművész Bereck, Sepsiszentgyörgy, Budapest, Tótkomlós, Hódmezővásárhely és Nyíregyháza után állított ki a céhes városban.
Fő témái közé tartozik a falusi élet, a kihalóban lévő népi mesterségek, a magyar történelem jeles személyiségeinek és a vidéken élők mindennapjainak a megörökítése. A Gyűjtemények Háza 38. kiállítását Beke Ernő tulajdonos nyitotta meg, majd Balogh András, a berecki művelődési központ igazgatója méltatta a népművész tárlatát. Közreműködtek a berecki Forizs testvérek, Barbara és Zalán, valamint Sárosi Réka tanuló. A tárlat július 4-ig tekinthető meg.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint cinizmus
Meglepődéssel olvasom a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem honlapján, hogy május 20-án a királyság napját (Ziua Regalitatii) ünnepelik. Ez alkalommal leleplezik Mihály király domborművét, aki 1945. májusában a 407-es számú királyi törvény erejű rendelettel elrendelte "az egyetem" létrehozását. Íme hogyan lehet néhány kifelejtett szóval átértelmezni a történelmet, s ezáltal a mai vezetés malmára hajtani a vizet annak a dokumentumnak az említésével, amit a jogtalanul háttérbe szorított magyar fél szokott igazának a bizonyítására felhozni.
Az 1945. május 29-i 407-es törvényrendelettel ugyanis I. Mihály király a kolozsvári magyar tanítási nyelvű állami tudományegyetem létesítését rendelte el. Az intézmény még azon év decemberében a Bolyai Tudományegyetem nevet kapta, amelynek keretében orvosi fakultás is működött. Ily módon az 1919 után kétszer is megszüntetett magyar nyelvű orvosi kar újraindulhatott, a kormánynak ugyanis a párizsi békeszerződés aláírására készülve a szövetséges nagyhatalmak előtt bizonyítania kellett a romániai magyarok jogainak biztosítását.
Azóta sem hatálytalanították ezt a törvényt, amelyben Mihály király azt is elrendelte, hogy a kolozsvári klinikák jellegzetes sárga téglás épületén (amelyek a gróf Mikó Imre által adományozott több hektáros telken épültek fel) a Szebenből visszatérő román tannyelvű Ferenc Ferdinánd Egyetem osztozzék a Bolyai Egyetem orvosi karával. Mivel ezt a román fél megtagadta, a magyar nyelvű orvosi oktatás megőrzése érdekében kellett az orvosi karnak Marosvásárhelyre, a kolozsváritól messze elmaradó körülmények közé költöznie.
1945. május 29-e tehát a romániai magyar nyelvű tudományegyetem, s ezen belül az orvosképzés létjogosultságát elismerő királyi rendelet 70. évfordulója. A magyar nyelvű oktatás önállóságát azonban az egyetem szenátusa az érvényben levő törvényes előírások ellenére sem ismeri el. És figyelmen kívül hagyja azt az egyezséget is, amelyet Victor Ponta miniszterelnök és három minisztere jelenlétében kötöttek meg a törvény erre vonatkozó cikkelyének a betartásáról.
Az önálló magyar egyetem – s ezen belül magyar tannyelvű orvosi kar – létrehozására vonatkozó királyi rendeletnek a MOGYE-n folyó kiszorítósdi leplezésére való felhasználása a jelenlegi vezetés részéről több mint cinizmus, amit a meghívottak, őfelsége Margit hercegnő és Radu herceg jelenlétével akarnak szentesíteni. Ugyanakkor Margit hercegnő okosságát, a kiszolgáltatott helyzetben levők iránti érdeklődését ismerve reméljük, hogy pontosan tájékozódik arról, hogy milyen eseményre hívták meg Marosvásárhelyre.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Felelősség és értékteremtés
Átadták a Communitas alkotói ösztöndíjait
Ünnepélyes esemény színhelye volt péntek délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színháza. Itt adták át a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Communitas Alapítvány immár hagyományos, alkotói ösztöndíjait. Az idén 42 fiatal, 35 év alatti, az irodalom, a képzőművészet és fotográfia, a zeneművészet, a színházművészet, a film és atelevízió területén pályázó alkotó részesült az egy évre szóló, havi lebontású ösztöndíjban – a pályázóknak az erdélyi magyar kultúra valamelyik kiírt ágazatához kapcsolódó éves alkotói tervezetet vagy előadói elképzelést kellett benyújtaniuk.
A díjiosztó ünnepségre délután 4 órától került sor, a gálát a Moonfellas nevű formáció, Kiss Levente, tavalyi díjazott zenész együttesének rövid koncertje nyitotta meg, majd az est házigazdájaként, az ösztöndíjbizottság tagjaként Gáspárik Attila szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, a Communitas Alapítvány tizenharmadik alkalommal osztja ki ösztöndíjait, amelyekben az RMDSZ jóvoltából idén 42 fiatal alkotó részesülhetett. Az elbíráló bizottság tagjai – a házigazda mellett Markó Béla, Béres András, Bocsárdi László, Bogdán Zsolt, Csíky Boldizsár, Márkos Albert, Vannai István Zsolt, Balázs Imre József, Gálfavi György, Karácsonyi Zsolt, Kovács András Ferenc, László Noémi, Bartha József, Kolozsi Tibor, Részegh Botond, Sipos László, Berszán-Árus György és Schneider Tibor – mindannyian társadalmi munkaként vállalták el a feladatot, közöttük több olyan alkotót is találunk, akik annak idején maguk is részesültek az ösztöndíjban.
Markó Béla, az ösztöndíjbizottság elnöke hozzátette: ezelőtt 13 évvel 12 alkotó nyert alkotói ösztöndíjat, idén harminccal többen. – Ez egyértelműen bizonyítja, hogy nem csak elindítottuk a támogatást, hanem kiemelten fontosnak tartottuk, hogy növeljük a díjazottak számát. Az egy éven át folyósított, havi majdnem 800 lej számukra komoly egzisztenciális könnyebbséget jelent, ugyanakkor évről évre komoly vita folyik arról, hogy mit és hogyan kellene változtatni. Idén arról folyt a vita, hogy ma, amikor a mi közösségünk is mozgékony, mi az az erdélyiség, ami állandó kritériumot képezhet? Miért fontos ez az összmagyarság szempontjából? Azért, mert ez gazdagító tényező: létezik olyan erdélyiség – például a Kós Károly vagy a Bánffy Miklós erdélyisége –, amely hozzáad az egységes magyar kultúrához. Nekünk ezzel szemben van olyan felelősségünk, amelytől nem tekinthetünk el. De van-e a fiatal alkotónak felelőssége a közösségével szemben? Úgy gondoljuk, hogy minden értelmiséginek felelőssége van azzal kapcsolatosan, ami körülötte történik. Ugyanakkor a társadalomnak is felelőssége van velük szemben. Főleg ha kiszolgáltatjuk őket a politikának – az RMDSZ és a Communitas Alapítvány próbálja úgy intézni az ösztöndíjak sorsát, hogy ezt is szem előtt tartja: alárendelt művészekre nincsen szükségünk, szabad alkotókra igen. Ehhez kívánok elsősorban saját magunknak továbbra is felelősségérzetet – mondta köszöntőbeszédében Markó Béla, majd a 2015-ös Alkotói Ösztöndíjak nyerteseinek díjazása következett. A filmművészet és televízió területén díjazottaknak Schneider Tibor, az irodalmi ösztöndíjakat elnyerőknek Gálfalvi György, Kovács András Ferenc és Karácsonyi Zsolt, a színházművészeti ösztöndíjasoknak Béres András, a vizuális művészetek terén pályázó nyerteseknek pedig Bartha József adta át a díjakat.
Az est további részében Daragics Bernadette, az Osonó Színházműhely tagja, tavalyi díjazott színművész olvasta fel Láng Orsolya irodalmi ösztöndíjas Költőszobor jelen című versét, majd tárlatnyitó vette kezdetét: a vizuális művészetek kategóriában tavaly díjazott képzőművészek munkáit állították ki a Stúdió Színház előcsarnokában, ezen alkotásokat méltatta Sipos László festőművész, grafikus, a bizottság tagja.
– A jelenkori képzőművészeti megnyilvánulásokat három részre osztom: divat, árutermelés és tradicionális értékteremtés. Az elsőre nem vesztegetnék szót, mert a divat megy ki leghamarabb a divatból. A másodikkal kapcsolatosan megjegyzem, hogy ma már nincsenek izmusok, értéktelen világban élünk, amelyben a galériák döntenek. Ami az értékteremtést illeti, értékteremtés az, amit a több évezredes képzőművészet létrehozott – olyan párbeszéd alkotó és alkotás között, amely megérinti a nézőt, olyan munka, amelyben a festék anyaggá, érzéssé alakul. A művésznek a föld iránt is, ahol él és a kor iránt is, amelyben alkot, felelőssége van: a képzőművészet meghatározza a kort, amelyben létezik. Nagyszerű dolognak tartom az alkotói ösztöndíjat, amely lehetőséget ad a kiteljesedésre – mondta Sipos László, majd a díjátadó gála további részeként a 2014-es irodalmi, zenei és színházi ösztöndíjasok közreműködésével, a film és televízió kategóriában díjazottak munkáinak rövid vetítésével folytatódott.
Az ösztöndíjbizottsághoz idén beérkezett 214 pályázatból 42 részesült pozitív elbírálásban. Az ösztöndíjasok névsora a következő: Bartincki Tamara, Besenyei Katalin, Borsos Tünde Krisztina, László Barna, Pálfi Kinga, Varró-Bodoczi Zoltán (film és televízió), Adorjáni Panna, Bálint Tamás, Horváth Előd Benjámin, Márkus András, Muszka Sándor, Serestély Zalán, Szabó Ádám, Székely Örs, Visky Zsolt (irodalom), Barabás Réka, Bende Sándor, Czikó Juliánna, Fekete Lovas Zsolt Sándor, Marosán Csaba-László, Ruszuly Ervin, Sándor Annamária, Szűcs Ervin, Váróterem Projekt (színházművészet), Barabás Szabolcs, Cabuz Andrea, Fazakas Noémi, Ferencz Zoltán, Gagyi Botond, Gáspár Szilárd Miklós, Hotykai Evelin, Madaras Péter, Tivadar Andrea (vizuális művészetek), Ábrám Endre–Veress Gáspár, Gergely Zoltán, Munkácsi Dóra Krisztina, Potyó Béla István, Pozsár Róbert, Sándor Csaba, Tasi Nóra, Toró Árpád, Török-Gyurkó Áron (zeneművészet).
knb
Népújság (Marosvásárhely)

III. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia
A végzettek 85 százaléka a szakmában helyezkedett el
Harmadik alkalommal szervezi meg a marosvásárhelyi Sapientia Kertészmérnöki Tanszéke az Erdélyi Kertész- és Tájépítész- konferenciát, amelynek célja, hogy a hazai és külföldi szakemberek által megosztott tapasztalatok révén bővítsék a diákok látókörét, hiszen fontosnak tartják, hogy hallgatóik megismerkedjenek a szakterület újdonságaival, a kutatások legújabb eredményeivel – derült ki tegnap a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón.
Dr. Dávid László rektor, miután köszöntötte a vendégeket, elégedetten közölte a jó hírt, hogy a sikeresnek bizonyult kertészmérnöki szak után ősztől Sepsiszentgyörgyön agrármérnöki szakot indítanak, amely egyelőre a marosvásárhelyi intézmény kihelyezett tagozataként fog működni.
Tóth Katalin, Magyarország Földművelésügyi Minisztériumának nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta, jó kapcsolatuk a Sapientiával régebbre nyúlik vissza, és a cél az, hogy komoly tudással felvértezett szakemberek kerüljenek ki az egyetem padjaiból.
– Harmadik éve zajlik a gyakorlatprogramunk, amely keretében a külhoni diákoknak két-három hetes szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítunk. Tavaly indítottuk az ösztöndíjprogramot, ami szintén itteni diákoknak szól – sorolta az együttműködés módozatait az államtitkár. Rámutatott, számos lehetőség rejlik abban, hogy új költségvetési ciklus kezdődik az unióban, és a mezőgazdasági termelők szempontjából fontosak ezek a támogatások, hiszen a cél nemcsak a túlélés, hanem a versenyképesség megtartása.
– Magyarországon a kis- és középvállalkozások felkarolása az elsődleges szempont, hiszen ezek munkahelyeket teremtenek, és egészséges termékeket állítanak elő. Őket kell támogatni abban, hogy tudják bekapcsolni termékeiket a nagy üzletláncok kínálatába. Ezen a téren Magyarországon jó a tendencia, az üzletláncok polcain nyolcvan százalék a magyar termékek aránya.
A gyakorlati képzésre kell fektetni a hangsúlyt
Dr. Kovács Lóránt, a Kertészmérnöki Tanszék vezetője szerint figyelemmel kísérik végzőseik pályáját, és sikerként könyvelhető el, hogy a padokból kikerült hallgatók 85 százaléka a szakmában helyezkedett el, 70 százalékuk pedig itthon talált munkát. A diákok egy része saját vállalkozásba kezdett Marosvásárhelyen vagy a Székelyföldön. Kertészeti cégeik, kertrendezési vállalkozásaik vannak, de akad olyan is, aki különféle kultúrák telepítésével foglalkozik. – Nagy szükség van szakemberekre, hiszen Románia agrárország, mégis nagyon sok terület van parlagon – fűzte hozzá a tanszékvezető. Dr. Orlóczy László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke a leendő kertészmérnökök gyakorlati képzésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, Magyarországon bevezették a duális képzést, ami azt jelenti, hogy hatvan százalék a gyakorlati képzés, negyven pedig az elmélet. A gyakorlat hatékony megszervezéséhez pedig jelentős anyagi források szükségesek, hiszen tanüzemeket kell létrehozni, és a termelőkkel kapcsolatot kell kiépíteni.
– A termelőtől szerzett tapasztalat a leghatékonyabb a diák számára, mert a termelőnek a bőrére megy a vásár, ha rosszul végzi a munkáját, pénzt veszít. Erre Vásárhelyen jó példákat láttunk, a hallgatók kimennek a termelőkhöz – fejtette ki véleményét a magyarországi szakember.
Romániában gyerekcipőben jár a tájépítészet
A tájépítész szakon még nem volt végzős évfolyam, viszont lapunk arra volt kíváncsi, hogy a három évfolyamon itt tanuló hatvan diák számára milyen elhelyezkedési és szakmai gyakorlati lehetőségek kínálkoznak. Dr. Kovács Lóránt elismerte, egyelőre ez a szakterület Romániában gyerekcipőben jár, viszont remélhetőleg eljön az idő, amikor felsorakozunk a nyugati országokhoz, ahol az önkormányzatoknál az építészmérnökök munkáját tájépítészek segítik.
– A szakmai gyakorlatot itthon szervezzük meg számukra, mivel fontosnak tartjuk, hogy az itthoni táj jellegzetességeihez igazodva végezzék a munkájukat. Székelyvéckétől Bonchidáig minél több lehetőséget próbálunk biztosítani – fogalmazott.
Dr. Kentelky Endre, a tájépítészeti szak programfelelőse hozzátette, a magyarországi Corvinus Egyetem oktatóival pótolják az itthon hiányzó szakembereket, és annak ellenére, hogy három éve működő, tehát viszonylag fiatal szakról van szó, hallgatóik már most több alkalommal értek el nemzetközi sikereket. Az Európai Unió tájépítészeti szövetsége által kiírt nemzetközi pályázaton, amelyen több országból huszonkét egyetem vett részt, hatodik helyezést értek el.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Az iskolai bürokrácia ellen lép fel a tanügyis szakszervezet
Túl sok bizottság, gyenge tanulmányi eredmények
Az iskolai bizottságok számának drasztikus csökkentését kéri a tanügyi tárcától a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) elnöke, Simion Hancescu, aki szerint a tanintézményekben akkora a bürokrácia, hogy a pedagógusoknak nincs idejük a tanulókkal foglalkozni. Egy a sajtónak pénteken eljuttatott közlemény értelmében a FSLI képviselői azt sérelmezik, hogy az iskolai bizottságok megléte ellehetetleníti a tanárok munkáját, akik emiatt nem tudják kellőképpen felkészíteni a diákokat, illetve leadni a leckéket, ezáltal rohamosan romlik a hazai oktatás minősége.
„A diákok tanulmányi eredményei a fontosak, nem a pedagógusok haszontalan papírmunkája!” – állítják a szakszervezetisek, akik úgy vélik, az iskolai bizottságok létrehozása és azok számának meghatározása a tanintézmények feladata, ebbe nem kellene Bukarestnek beleszólnia.
A FSLI vezetői arra kérik a szaktárcát, találjon mihamarabb megoldást erre a problémára, mely aláaknázza a hazai oktatási rendszert.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Venczel József, „a szürke ceruza és a favonalzó embere”
Venczel József társadalomkutató, közíró, egyetemi tanár, a két világháború közötti erdélyi magyar szociológia meghatározó személyisége emlékére szerveztek konferenciát 2013-ban, ennek a konferenciának az anyagát kötetbe szerkesztették.
A Tanulmányok Venczel József munkásságáról című könyv bemutatóját a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében tartották múlt héten, a meghívott szerzők, Magyari Tivadar, Pozsony Ferenc, Rostás Zoltán, Veres Valér részvételével.
Szabadság (Kolozsvár)

Megmaradási esélyeink – a romániai magyarok demográfiai helyzete a népszámlálási adatok tükrében
„A romániai magyarok létszámfenntartásának megvalósítását összetett népességpolitikai stratégiával lehet elérni. Ennek alapja a hatékony országos családpolitika, a továbbtanulás és a magyar nyelvű iskolaválasztás többoldalú serkentése az asszimiláció megfékezése és az iskolázottsági esélyegyenlőség biztosítása céljából – és nem utolsósorban az életszínvonal olyan mértékű növekedése, amely a kivándorlást a jelenleginél mérsékeltebb üteművé teheti, ideális esetben megállíthatja” – összegez Veres Valér szociológus a Népességszerkezet és nemzetiség című, a romániai magyarok demográfiai helyzetét vizsgáló tanulmánykötetében, amelyet csütörtökön mutattak be a kolozsvári Minerva-házban.
(-y-a)
Szabadság (Kolozsvár)

Múzeumok Éjszakája – estétől éjfélig tartó kínálat
Már közvetlenül az este nyolc órai nyitás után is sokan bolyongtak teremről teremre a kolozsvári Bánffy palotában működő Művészeti Múzeumban, kilenc órakor viszont már tekintélyes sor fogadta a bejáratnal az éppen akkor érkezőket. Egyébiránt nagy volt a zsüzsgés a város központjában, érezni lehetett, hogy a szombatra meghirdetett Múzeumok Éjszakája sokakat megmozgatott, és az emberek éltek az ingyenes múzeumlátogatás lehetőségével. Még akkor is, ha ezért helyenként óriási sorokat kellett kiállni. A szombat esti túránk ezúttal három múzeumra korlátozódott – Művészeti Múzeum, Gyógyszerészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum – mindhárom intézményben nagy volt az érdeklődés az esti órákban, a látogatók száma az idő múlásával egyre inkább növekedett. Szerencsére az időjárás is kedvezőbbre fordult délutántól arrafele, így nagyobb kedvvel vághatott neki mindenki az éjfélig tartó kulturális kalandnak.
Szabadság (Kolozsvár)

A nyelv az egyik legfontosabb identitásképző tényező
A Magyar nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia szervezésében ötévente megrendezésre kerülő Anyanyelvi konferenciának május 14–17. között Nagyvárad adott otthont.
Az első ízben 1970-ben megrendezett anyanyelvi konferencia célja foglalkozni a magyar nyelvnek és a magyar kultúrának az állapotával, bemutatni az eddigi kutatási eredményeket. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megszervezett XIII. Anyanyelvi konferencia gerincét a pénteki konferencianap képezte, amelynek keretében délelőtt plenáris, délután szekcióülések voltak. Ünnepélyes köszöntőt mondott Tőkés László európai parlamenti képviselő, a házigazda egyetem Alapítók Tanácsának elnöke. Röviden szólt a Partiumról mint régióról és a határok fölötti nemzetegyesítés kulturális és anyanyelvi kihívásairól. Megállapította: a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Anyanyelvi Konferencia valóságos kulturális missziót teljesít, amikor következetesen megkeresi az idegenbe szakadt magyar közösségeket, és ezáltal szolgálja a határokat meghaladó nemzeti önismeret ügyét. „Teszi ezt és tennünk kell ezt annak tudatában, hogy valós és egészséges önismeret és önbecsülés híján az önfeladás és az önveszejtés zsákutcájában tévedünk. Isten óvjon ettől!” – zárta köszöntését Tőkés László.
Nemzeti regiszter
Nyitóbeszédet mondott Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára, rámutatva legfontosabb identitásképző- és őrző értékeink, köztük az anyanyelv ápolásának és továbbadásának fontosságára és az ehhez kötődő feladatokra. A külvilágnak is meg kell mutatnunk a magyar kultúra és nyelv ősiségét, jelentőségét, gazdagságát, erejét – vélte, kitérve arra is, hogy a magyar állam és kormányzat mit tud és mit köteles tenni bel- és külföldön az anyanyelvi környezet megtartása, tágítása és fejlesztése érdekében, a nyelvi agresszió és környezetszennyezés ellen. „A nyelvi kulturális önazonosságunk az itt gondolkodók körében felelősségként fogalmazza meg, hogy a nyelvművelés, az anyanyelv ápolásának a szent feladata talán a régebbi időknél is fontosabb küldetés napjainkban. ennek a nagy közösségnek elemi érdeke az, hogy legfontosabb identitásképző érzékünket, az anyanyelvet milyen módon tudjuk továbbadni a majd utánunk következő generációknak. Cseppet sem mellékes ebben a vonatkozásban az a kormányzati törekvés 2010 óta, amely szerint a nemzeti regiszterrel próbálná meg végre Magyarország a rendszerváltás után huszonöt esztendővel feltérképezni és számon tartani, hogy a világban valójában hol és hányan vagyunk jelen. Erőforrásként tekintünk arra, hogy a világban sok helyen jelen vagyunk magyarokként” – fogalmazott az államtitkár.
Létjogosultság
János Szabolcs a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora azzal üdvözölte a hallgatóságot, hogy az Anyanyelvi Konferencia otthon van Nagyváradon és a Partiumi Keresztény Egyetemen, amely nem csupán nyelvünk és kultúránk védőbástyája, hanem a magyar tudományosság műhelye is egyben. János Szabolcs kiemelte: a PKE bizonyította az alapítás létjogosultságát, hiszen a vidéket járva mindenhol találkozom olyan tanárokkal, szociális munkásokkal, akik PKE-n végeztek. Fontos, hogy a Partium régiónak legyen egy tudományos kulturális központja, amely az elitképzésnek legyen fontos hídfőállása együttműködve partnerintézményekkel”
Előadások
A továbbiakban az előadások következtek. Pomogáts Béla az anyanyelvi konferencia közel fél évszázadának történéseit idézte fel, míg Péntek János, a Babes-Bolyai Egyetem nyelvészprofesszora Mit ér a nyelv(ünk), ha magyar? címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a nyelvi globalizáció folyamatában módosulnak, sőt, akár el is tűnnek a nyelvi normák. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a magyar nyelv a Kárpát-medence peremvidékein közvetlenül veszélyeztetetté vált. Az utódállamokban jogi eszközökkel próbálják visszaszorítani a magyar nyelvet, de a folyamatosan táplált magyarellenesség is hozzájárul e veszélyeztetettséghez. Kiemelte, hogy a romániai oktatásban továbbra is él a magyar mint ellenségkép, ugyanakkor a magyar nyelv és kultúra szinte egyáltalán nem ismert a többségiek körében, és az is aggodalommal tölti el a többségieket, hogy még mindig nagyon sok magyar él Erdélyben, és ez az aggodalom gyakran ellenségeskedésbe vált át. Ebből az állapotból kivezető utat jelentene, ha az együtt élő népek jobban megismernék egymás kultúráját és történelmét. A délelőtt folyamán előadást tartott még Pusztay János a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Balázs Géza, a budapesti ELTE és Cseke Péter, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója.
Pap István
erdon.ro

Elfogadták a Partium címerét és lobogóját
A Partiumi Autonómia Tanács (PAT) küldöttgyűlésén elfogadták a Partium címerét és zászlaját, ugyanakkor tisztújítást is tartottak. A PAT elnöke Szilágyi Ferenc lett.
A Nagyváradi Állami Filharmóniában szombaton szervezte meg tisztújító közgyűlését a Partiumi Autonómia Tanács. Az eseményen beszédet mondott Tőkés László, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki sérelmezte, hogy a román állam nemzetbiztonsági kockázatként veszi számba az autonómiát, és a xenofóbiával, az idegengyűlölettel és az intoleranciával társítja a békés autonómia törekvéseket. Az is súlyos gond, hogy az Európai Unió a tagországok illetékességi körébe utalja a kisebbségi kérdést, és így „teljes mértékben Románia önkényére vagyunk bízva” – jegyezte meg Tőkés László, aki bejelentette, hogy ősszel egy olyan európai közmeghallgatást fognak kezdeményezni, amely továbbmegy az elemi kisebbségi jogok szintjénél és az önrendelkezés vonatkozásában teszi vita tárgyává az európai unióban érvényesülő kisebbségi jogokat. E közmeghallgatáson hivatkozni fognak arra jelentésre, mely kimondja: az autonómia stabilizációs tényező, mely javára van az egyes országoknak, és nem csak a kisebbségeknek. Tőkés László végezetül kifejtette, hogy két pilléren nyugszik a kárpát-medencei magyarság helyzetének a rendezése, az egyik a határok feletti nemzetegyesítés, ami a honosítás folyamata által jó ütemben halad, viszont ezt a pillért ki kell egészíteni a nemzeti önrendelkezéssel, mert a honosításnak erős diszlokációs hatás van, miközben a szülőföldön való megmaradásnak egyik legfontosabb záloga az autonómia lehet.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is beszédet intézett a PAT küldötteihez kiemelve azt, hogy a nemzetpolitika az a terület, ahol konszenzus megteremtésére van szükség a magyarországi és Magyarországon kívüli magyar szervezetek, közösségek között. A magyarság fogy a Kárpát-medencében, többek között azért, mert ma már lehetőség van bárhol Eurpában munkahelyet és lakóhelyet keresni, „de nekünk lehetőséget kell arra biztosítani, hogy fiataljainknak vonzó legyen visszajönni” – mondta Szili Katalin, aki a továbbiakban elárulta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök arra kérte őt fel, hogy segítse elő a párbeszédet, a konszenzus megteremtését a civil, a társadalmi és a politikai szervezetek között, határon túl és az anyaországban az autonómia kérdésében. „A legfőbb cél az, hogy közösen tudjunk letenni az asztalra egy huszonegyedik századi autonómia elképzelést, amit senki nem tud megkérdőjelezni” – szögezte le Szili Katalin. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai alelnöke beszédében azt emelte ki, hogy a partiumi autonómia kivívása sokkal nehezebb feladat, mint a székelyföldé, noha ez utóbbi megvalósítása is nagyon sok akadályba ütközik.
Piros-fehér
A beszédek után a PAT egyhangúlag elfogadta a Partium címerét és zászlaját: a címer pajzs formájú és fehér alapú, alsó részén négy partiumi folyót jelképező négy piros csík látható, a pajzs közepén pedig piros kettős kereszt van. A zászló szintén fehér alapú, melynek alsó részén négy piros sáv húzódik végig horizontálisan, a piros kettős kereszt pedig a lobogó bal felső sarkában van elhelyezve. A testület megválasztotta a PAT vezetőségét is: elnök lett Szilágyi Ferenc, a két alelnöki tisztséget pedig Csomortányi István és Nagy József Barna töltik be. A küldöttgyűlés elfogadta a PAT működési szabályzatát, cselekvési tervét illetve egy zárónyilatkozatot is. Ez utóbbi rögzíti, hogy a PAT „feladata Partium sajátos jogállású, két hivatalos nyelvű autonóm közigazgatási egység, a Partium régió létrehozása”. Mint a zárónyilatkoztaban megfogalmazták, az autonóm régió létrehozására azért van szükség, mert „Partium, illetve erdély egyetlen történelmi régiója sem lehet tovább a velejéig korrupt bukaresti központ által megtestesített balkáni közigazgatás gyarmati sorba süllyesztett tartománya.” A nyilatkozat utolsó bekezdésében a Nagyvárad és Szentmárton fúziójáról szóló referendumtól való távolmaradást ajánl a PAT.
Pap István
erdon.ro

Búcsú Tuduka Oszkártól, a baráttól
Nincs ismeretségünk kezdetéről felidézhető konkrét pillanat, mert alig azután, hogy az újsághoz kerültem csak úgy magától értetődővé vált, hogy én írom be a számítógépbe Tuduka Oszkár cikkeit. Eleinte tanár úrnak, aztán Oszi bácsinak szólítottam a híres nagyváradi tanárt és zenekritikust, aki egyébként nagyon hamar felajánlotta, hogy tegeződjünk, majd ennek a heti rendszerességű együttmunkálkodásnak az eredményeként hamarosan elmaradt a „tanár úr” megszólítás, majd lekopott a „bácsi” is, maradt az „Oszi”, és alakult ki közöttünk egy munkatársinál sokkal erősebb, baráti kapcsolat, aminek nem volt gátja az a tény, hogy gyakorlatilag egy fél évszázaddal volt idősebb nálam.
Azt nem tudom, hogy mi okból, de ismeretségünk legelejétől szimpátiával viseltetett irántam, azt viszont tudom, én miért szerettem meg nagyon őt. Optimizmusa, jókedélye olyan jó hatással volt rám, hogy egy-egy keményebb napomon szinte varázsütésre jobb hangulatom lett, ha csak meghallottam, hogy közeleg felénk a nagy szerkesztőségi hodályban. Egy talán sosem létezett békebeli világ képviselője volt, amelyben a tapintat és a jó szándék nyíltan vállalható és vállalt erény, és amelyben nem szégyen, de szintén erény a tudás és a műveltség, és persze a korral (is) járó bölcsesség. Ezt a békebeli hangulatot árasztotta külső megjelenése is: magas, sovány, ősz hajú ember volt, aki általában kalapban, ballonkabátban jött be a szerkesztőségbe.
Munkánk során többször vitatkoztunk is, főleg amikor egy-egy kevéssé sikerült koncertről írtunk beszámolót, és én buzdítottam arra, hogy fogalmazza meg bátran a kifogásait, azonban ő ezeknek a koncerteknek is inkább a pozitívumait emelte ki. Habitusának lényege volt a tapintat és az empátia,elvszerűen kerülte, hogy egy másik embert akár akarva, akár akaratlanul megbántson. Életszemlélete eltért az én meglehetősen egyszerű »a fehér az fehér, a fekete az meg fekete« alapállásomtól. Merthogy nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy én nagy őszinteségi rohamaimban gondolom, és Oszi bölcsessége figyelmeztetett is mindig engem erre. Jó, ha mindenkinek a közelében van egy ilyen bölcs figyelmeztető. Én most elvesztettem egy ilyen embert, és ez fáj.
Azon mindig is csodálkoztam, hogy honnan ered benne a derű, elvégre a történelem vele sem volt kegyesebb, mint másokkal, hiszen kamasz volt, amikor dúlt a második világháború, aztán őrá is ráborult a fél évszázados kommunista sötétség, majd egy nagyon rövid reményteli időszak után neki is ebben a hírhedten egyedi romániai rablódemokráciában kellett hánykolódnia, mint mindenki másnak. De míg sokakat el- és megkeserítettek, elvándorlásra kényszerítettek ezek a körülmények, Oszi bácsit életszeretete, tisztessége túllendítette mindezeken az állapotokon, és válhatott így váradi magyar közösségünk követhető példaképévé. Mikor példaképet mondok, nem piedesztálra kívánkozó szobrot képzelek magam elé, hisz semmi sem állt távolabb Oszitól a dicsőséghajhászásnál, ő az életszeretetet sugározta, tetteivel, szavaival, egész lényével tanított arra, hogyan kell bánni az emberekkel, illetve hogyan kell megkülönböztetni az értékeset a kevésbé értékestől.
Lehet, hogy arról kellene írnom, amiért egész közösségünk tisztelte, becsülte Tuduka Oszkárt: arról, hogy közmegbecsülésnek örvendő magyartanár, generációk nevelője, ugyanakkor a komolyzene elkötelezett híve volt, aki 1955 óta írta zenei tárgyú írásait a magyar nyelvű sajtóba, a legtöbbet a Bihari Naplóba és jogelődjébe, a Fáklyába. Igen, Nagyvárad díszpolgára volt, megkapta a Magyar Kultúráért Díjat is, de nekem az a legfontosabb, hogy a bizalmába fogadott és a barátjának tekintett. Ezért lett ez az írás is ilyen, mert amikor számunkra fontos emberekről szólunk, észre sem vesszük, hogy valójában és szinte szükségszerűen magunkról beszélünk.
Betegsége ideje alatt szégyellni valóan kevésszer látogattam meg. Annál is inkább bűnömnek tekintem ezt, mert amikor nagy ritkán mégis elmentem hozzá, láttam, hogy nagyon örül nekem, ami nagyon jól esett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem is sejtettem, hogy nagy a baj, persze, hogy megfordult a fejemben ez is, de hamar elhessegettem a gondolatot, mert méltósággal viselte a betegséget, kívülállóknak – és végső soron én is csak egy kívülálló voltam –, nem mutatta fájdalmait, esetleges kétségbeesését. Nem arról beszélt, mennyire fáj neki itt vagy ott, milyen nehéz ez a gyakorlatilag ágyhoz, házhoz kötött élet, hanem arról, hogy milyen jól felszerelt a kórház, ahol kezelik, milyen jó a szakorvos, milyen ügyesek az ápolók, és hogy egyre jobban érzi magát. Tuduka Oszkár élete utolsó pillanatáig megmaradt bölcs, életszerető, nemes lelkű embernek, aki egy tisztességgel végigküzdött élet után méltósággal lépett a másvilágba át.
Nagyon szomorú vagyok, de szerencsésnek mondhatom magam, mert ismerhettem őt. Téged. Oszi, öreg barátom, Isten veled!
Pap István
Tuduka Oszkár /Székelyhíd, 1928, márc. 9. – Nagyvárad, 2015. máj. 16./
erdon.ro