Ilyenek a körülmények az erdélyi börtönökben
A képviselőház visszaélésekkel foglalkozó szakbizottságának több tagja az elmúlt napokban ellátogatott az erdélyi börtönökbe kivizsgálni az elítéltektől levélben kapott panaszokat. Lesújtó tapasztalataikat – túlzsúfoltság, személyzethiány – jelentésbe foglalták.
13 ezer hellyel kevesebb
Körútjuk első állomása a szatmárnémeti börtön volt. A négyszintes épületet 1896-ban emelték, összterülete valamivel több, mint 4000 négyzetméter. A parlamenti szakbizottság tagjai között valószínűleg műépítészek is lehettek, hiszen legelső megállapításuk az épület struktúrájára vonatkozott, amelyet „általában jónak” mondtak. Igaz, 2000 és 2002 között főjavításokat végeztek a börtönépületen.
Ugyanekkor újították fel teljes mértékben a börtön hőközpontját is. Az épület műszaki állapotát, az épület korához viszonyítva kielégítőnek minősítették, bár – mint megállapították – ráférne a javítás a sokfelé megrepedezett mozaikpadlóra, továbbá vízálló szigetelés is ráférne az épületre, mindenekelőtt a fürdőkben.
A szatmárnémeti börtön viszont túlzsúfolt. Az 508 férőhelyes börtön kihasználtsága meghaladta a 110 százalékot. A túlzsúfoltság egyébként általános jellemzője a romániai börtönviszonyoknak. Az ország börtöneiben 13 ezer hellyel kevesebb van a jelenleg szükségesnél. ily módon nem biztosított az európai normák szerinti, foglyonkénti hat köbméteres térség sem.
Harminc ember egy cellában
A férőhelyek tekintetében nagyjából hasonló volt a helyzet a nagybányai fegyintézetben is, amelyben a nyitott és félig nyitott börtönrendszerre ítélt foglyok tartózkodnak. A létesítmény igazgatósága több alkalommal kérte az illetékes hatóságoktól a börtön új épületszárnnyal történő kibővítését továbbá a volt ügyészség és az ügyészség nagysomkuti egysége épületének átvételét, ám mindeddig mindhiába kilincseltek.
A nagybányai börtönt 1976-ban adták át, és mindeddig nem végeztek rajta főjavítást, ami azért már ráférne az épületre. Természetesen ez a fegyház is túlzsúfoltsággal küzd, ami nem csak a foglyok életét keseríti meg – egy-egy nagyobb cellába harminc embert is bezsúfolnak –, de a kis létszámú személyzetnek is gondot okoz, hiszen képtelen ellátni feladatát.
A nagyváradi börtön 1865 óta működik ugyanabban az épületben. Pillanatnyilag a Bihar, Szatmár és Szilágy megyéből származó foglyokat tartják itt. Öt részlegből áll, a foglyokat maximális biztonsági, zárt és nyitott börtönrendszerre ítélték, de külön részleg van az előzetes letartóztatásban lévők számára is. A nagybányai börtönben igen sok a visszaeső bűnös – az állomány több mint 46 százalékát jelentik.
A leghíresebb börtönök egyike
A szamosújvári börtön – a nagyenyedi mellett – talán az egyik leghíresebb-leghírhedtebb romániai büntetésvégrehajtási intézmények egyike. Tulajdonképpen két börtönből áll, az egyik a szamosújvári, a másik a kolozsvári részleg. Szamosújváron csupán férfiak vannak, akiket maximális biztonsági, zárt illetve nyitott börtönrendszerre ítéltek. Ide kerül a maximális biztonsági és zárt rendszerre ítélt fiatalok egy része is.
A kolozsvári részlegen előzetes letartóztatásba helyezett kiskorúak, illetve előzetesen letartóztatott vagy pedig jogerősen elítélt nők vannak. A szamosújvári létesítmény kapacitása 1216, a kolozsvári részlegé pedig 241 személy. A szamosújvári börtön egyébként az Északnyugati Regionális Csoport része, és innen koordinálják a nagyváradi, szatmárnémeti, nagybányai, besztercei börtönöket valamint a dési börtönkórházat is.
A szamosújvári börtönben a legnagyobb gondot a személyzethiány okozza. A pszichoszociális részlegen például mindössze két pszichológus dolgozik, egyikük ráadásul hosszabb betegszabadságon tartózkodik, tovább négy szociális asszisztenst foglalkoztatnak – közül az egyik a pszichoszociális részleg vezetője, aki a megfelelő programokat irányítja. A személyzethiányon csak nehezítenek a sűrű áthelyezések, az újabb feladatok, amelyek még inkább megterhelik a börtön alkalmazottait.
Ugyanakkor nincs kellő felszereltsége a börtönnek a sport- és másfajta, hobby-, művészi tevékenységekhez. Szintén az anyagiak hiánya miatt nem sikerült gyakorlatba ültetni sem Szamosújváron, sem pedig Kolozsvárott a visszaesés kockázatát csökkentő programokat.
Megyei kórház rangjára emelték
A dési börtönkórházat 1997-ben hozták létre, 158 személy befogadására képes. Kihasználtsága egyelőre csupán 86 százalékos. A börtönkórház épülete Dés központjában van, részét képezi az 1893-ban átadott dési igazságügyi palotának.
Az épület struktúrája megfelel a követelményeknek, jóllehet a falakon és az alapzaton apróbb repedések láthatók. Igaz, az átadását követő időszakban a börtönkórház épületén nem végeztek javításokat. A víz- és csatornahálózat a városi hálózatokhoz csatlakozik, az épület saját hőközponttal rendelkezik. A víz- és csatornahálózatot, a hő- és elektromos központot 1996-ban helyzeték üzembe, és mivel 17 éven át nem javították, látszanak rajtuk az elhasználtság nyomai.
A dési börtönkórházban a zárt börtönrendszerre ítélt rabok tartózkodnak, kivételt csak a kiszolgálásban alkalmazott foglyok képeznek, akik esetében a félig nyitott vagy nyitott rendszert alkalmazzák. A dési börtönkórház egyébként az Országos Börtönhatósághoz tartozó egyetlen intézmény, amelynek műszaki felszereltsége, a gyógykezelés minősége alkalmassá tett arra, hogy az egészségügyi tárca, a kórházakkreditálási bizottság ajánlása alapján megyei kórház rangra emelt, vagyis megfelel az európai uniós elvárásoknak is.
B. T.
maszol.ro

Marosvásárhelyre került a novellapályázat első díja
Tavasz, tűz, történelem címmel hirdetette meg múlt év végén a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) magyar tanszéke és a Várad folyóirat közös, Tabéry Géza emléke előtt tisztelegő novellapályázatát. A pályázat eredményét május 14-én hirdette ki a zsűri képviseletében Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, Balogh Andrea és Boka László, aki a magyar tanszéket képviselte.
Közel húsz pályamunka érkezett, legtöbbje Erdélyből és Partiumból, de volt magyarországi és egy felvidéki szerző is, mondta Szűcs László, aki azt is hozzátette: a novellákat közlik majd a Várad hasábjain is. Balogh Andrea elmondta, hogy elsősorban a egyetemistákat, középiskolásokat akarták megszólítani a pályázati lehetőséggel, és így szélesebb réteget is értek el, mint a tanszék egyéb rendezvényeivel, amelyek értelemszerűen a váradiak számára érhetők el. Boka László szerint Tabéry Géza szellemiségét igyekeznek megidézni, ezért terveik szerint idén újabb novellapályázatot hirdetnek majd. Három díjat, egy különdíjat és négy dicséretet kaptak a legjobbak, könyvcsomaggal, pénzjutalommal és Várad-előfizetéssel értékelték munkájukat. Az első díjat a marosvásárhelyi Szabó R. Ádám érdemelte ki, a másodikat a székelyhídi Szilágyi Szilvia, a harmadikat a székelyudvarhelyi Szabó Szilvia Andrea, a Várad különdíját a kolozsvári Finta Klára kapta. Dicséretben a székelyhídi Szamos Mariann, a kolozsvári Petruţ Henrietta, a PKE-n tanuló Kurta Szabina és a tiszaugrai Kiss Erzsébet részesült.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Az idén is meghirdetik a Balassi Intézet egyetemi előkészítő képzését
A Balassi Intézet egyetemi előkészítő képzésének célja a határon túli magyar hallgatók felkészítése az emelt szintű magyarországi érettségire.
Ahogy azt már olvasóink az előző években megszokhatták, portálunk mindig első kézből tudósít a Balassi Intézet egyetemi előkészítő képzéséről. A Balassi Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) várhatóan a 2015/2016-os tanévre is meghirdeti határon túli magyar középiskolások számára az ösztöndíjas egyetemi előkészítő pályázatát. Információink szerint Felvidékről húsz diák vehet majd részt az ösztöndíjas képzésben.
Tíz közismereti tárgyból készítik fel a diákokat: matematika, fizika, informatika, kémia, biológia, magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz, angol nyelv és testnevelés. Ezzel lefedve azon tantárgyakat, amelyekkel a magyarországi érettségin számolni lehet. Intenzív képzésről van szó: közel 30 tanítási hét és tantárgyanként heti 12-20 óra, konzultációs lehetőségekkel, próbaérettségi vizsgákkal. E képzés során a hallgatók emelt szintű érettségi követelményeknek megfelelő tudásra tesznek szert, illetve a sikeres egyetemi tanulmányokhoz nélkülözhetetlen alapokat sajátíthatnak el. A meghirdetett képzésekre beiratkozhatnak önköltséges hallgatók is, akik számára kedvezményes kollégiumi elhelyezést is tudnak biztosítani. Az ösztöndíjasok azonban ingyenes kollégiumi elhelyezésben részesülnek, valamint miniszteri ösztöndíjnak megfelelő ösztöndíjban, jogosultak társadalombiztosítási ellátásra és diákigazolványra.
A Balassi Intézet egyetemi előkészítő képzésére pályázhatnak azok a szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek a meghirdetett szakok valamelyikére, akik szülőföldjükön végezték középiskolai tanulmányaikat és szereztek érettségi bizonyítványt illetve ennek megszerzése a 2014/2015-ös tanév végén történik meg. Az egyes képzési területeken belül a megadott szakokra a Balassi Intézet által meghatározott felvételi (érettségi) tantárgypárokkal lehet pályázni. A meghirdetett szakirányok, szakok és érettségi vizsgatárgyak megtekinthetők a végleges pályázati kiírás mellékletében, amely várhatóan 2015 júniusában kerül meghirdetésre és jelenik majd meg a www.balassi-intezet.hu, és a www.martonaron.hu honlapokon, illetve elérhető lesz a Szövetség a Közös Célokért internetes oldalán (www.szakc.sk), valamint révkomáromi irodájánál, és a felvidéki magyar sajtóban. A pályázatot a Balassi Intézet az Emberi Erőforrások Minisztériumával (EMMI) együttműködve dolgozza ki, és a Szövetség a Közös Célokért révkomáromi irodája lebonyolítói közreműködésével hirdeti meg.
A pályázat benyújtásakor – alkalmassági és/vagy gyakorlati vizsgák letételéhez kötött szakok kivételével– 1 alap- vagy osztatlan képzési szakot kell a pályázati adatlapon megjelölni. A pályázat elnyerése esetén az ösztöndíjas hallgató az így kiválasztott szakhoz tartozó 2 felvételi/érettségi tárgyból, valamint a magyar nyelvismeret szintjétől függően magyar nyelvből is folytatja az intézetben az előkészítős tanulmányait. A pályázók Budapesten a megjelölt felsőoktatási szakhoz tartozó két felvételi/érettségi tárgyból – felvételi vizsgát tesznek a Balassi Intézetbe. Angol nyelv, magyar nyelv és irodalom, történelem tantárgyakból írásbeli és szóbeli részekből áll a vizsga, a többi tantárgy esetén csak írásbeli részből. Testnevelés tantárgyból gyakorlati vizsgát tesznek a hallgatók, illetve egy előre megírt motivációs levél alapján elbeszélgetésen vesznek részt. A vizsgák időpontjáról és helyszínéről a jelentkezők a pályázat benyújtását követően értesítést kapnak a Szövetség a Közös Célokért révkomáromi irodájától. A felvételi vizsgákra várhatóan 2015 június végén, de legkésőbb július első felében kerül sor Budapesten. A pályázaton történő eredményes részvételhez a felvételi vizsgán minden pályázónak kötelező részt vennie. A felvételi vizsgák kiértékelését a Balassi Intézet végzi. Szalai Erika
Felvidék.ma

/Külhoni Magyar Sajtószolgálat/
MEGKEZDŐDÖTT NAGYVÁRADON A 13. ANYANYELVI KONFERENCIA
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen rendezi meg ezekben a napokban a XIII. Anyanyelvi Konferenciát. Az elsőt még 1970-ban tartották meg Budapesten és Debrecenben, egy kéthetes nyári időintervallumban, a legutóbbit Kárpátalján, a Beregszász mellett Makkosjánosiban, 2010-ben. A rendszerváltás előtti konferenciák helyszínei Szombathely, Budapest, Pécs, Veszprém, Kecskemét voltak, azután Esztergom, Eger, Marosvásárhely, Révkomárom, Budapest, hogy a tizenharmadiknak a Szent László király alapította ezeréves város adjon helyet, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A május 14-17. közötti változatos program gerincét a mai konferencianap adja, amelynek keretében délelőtt plenáris, délután szekcióülésekre került sor. Ünnepélyes köszöntőt Tőkés László európai parlamenti képviselő, a házigazda egyetem Alapítók Tanácsának elnöke mondott, így üdvözölve a megjelenteket: „Anyanyelvünk családias közösségében, mondhatni: fészekmelegében sok szeretettel köszöntöm az Anyanyelvi Konferencia elnökségét és résztvevőit.” Röviden szólt a Partiumról mint régióról, az ennek nevét hordozó egyetemről és az azt övező szakrális erőtérről, elmúlt idők tanulságairól és üzeneteiről, a határok fölötti nemzetegyesítés kulturális és anyanyelvi kihívásairól. Megállapította: a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Anyanyelvi Konferencia valóságos kulturális missziót teljesít, amikor is Kazinczy Ferenc példáját és zarándokútjának eszmei nyomvonalát követve következetesen megkeresi idegenbe szakadt magyar közösségeinket, és ezáltal szolgálja a határokat meghaladó nemzeti önismeret ügyét. „Teszi ezt és tennünk kell ezt annak tudatában, hogy valós és egészséges önismeret és önbecsülés híján az önfeladás és az önveszejtés zsákutcájában tévedünk. Isten óvjon ettől!” – zárta köszöntését Tőkés László. Nyitóbeszédet Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára mondott, rámutatva legfontosabb identitásképző- és őrző értékeink, köztük az anyanyelv ápolásának és továbbadásának fontosságára és az ehhez kötődő feladatokra. A külvilágnak is meg kell mutatnunk a magyar kultúra és nyelv ősiségét, jelentőségét, gazdagságát, erejét – vélte, kitérve arra is, hogy a magyar állam és kormányzat mit tud és mit köteles tenni bel- és külföldön az anyanyelvi környezet megtartása, tágítása és fejlesztése érdekében, a nyelvi agresszió és környezetszennyezés ellen. Károli, Geleji Katona, Kazinczy, Kölcsey, Arany, Ady és más szellemi nagyságaink vidékén, Erdélyben és a Partiumban különösen fontos hangsúlyozni az elődök példamutatását, de minden öntudatos magyar embernek fejet kell hajtania az utódok nemzetszolgálata előtt is – mondotta az államtitkár. János Szabolcs rektor azzal üdvözölte a hallgatóságot, hogy az Anyanyelvi Konferencia otthon van Nagyváradon és a Partiumi Keresztény Egyetemen, amely nem csupán nyelvünk és kultúránk védőbástyája, hanem a magyar tudományosság műhelye is egyben, értelemszerűen. Mivel a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elsősorban kulturális és pedagógiai tevékenységet folytat, e tekintetben minden magyar felsőoktatási intézménynek nyilvánvaló partnere.
Holnap nagyváradi művelődéstörténeti városnéző sétával és dél-bihari-zarándi autóbuszos körúttal folytatódik a XIII. Anyanyelvi Konferencia programja.
kms.mtva.hir

Zárt ajtós istenháza
Amikor a súlyos lakatok, zárak helyett mindössze a ház elé állított seprűvel jelezték a háziak, hogy nincsenek otthon, amikor még felügyelet nélkül az utcán lehetett hagyni a kerékpárt, anélkül, hogy lopástól kellett volna tartani, akkoriban a csíki templomok kapuja is egész nap nyitva állt a hívek előtt.
Emlékszem, gyermekkoromban nem zártuk a lakásajtót, és arra is, hogy több alkalommal betértem édesanyámmal az üres templomba, amelynek hűvös csendjében gyakran imádkozott. Egy olyan szent hely volt a hívek számára, ahol egy kis időre magukba szállhattak, összeszedhették gondolataikat.
Aztán történt valami, ami miatt már bezárkózunk házainkba és csukva találjuk a községi templomok többségét is. „Többször történt lopás”; „Háromszor is betörtek a templomba”; „Elővigyázatosságból kell zárva tartanunk”; „Nem tudja a harangozó és a sekrestyés egész nap őrizni” – ilyen válaszokat kaptam a plébániákon arra, miért nem tartanak nyitva egész nap.
Általában mise előtt kitárják a kapukat, de mivel nincs állandó felügyelet, a sok visszaélés miatt kénytelenek napközben zárva tartani. Köztes megoldás, hogy meg lehet kérni a sekrestyést vagy a harangozót, hogy engedje be az imádkozni vágyót az istenházába. Pozitív példának számítanak a csíkszeredai katolikus templomok, ahová reggeltől estig be lehet térni, bárki imádkozhat, megpihenhet ott. Többnyire vidékiek tartózkodnak a szentélyben, legtöbben pedig esős időben veszik igénybe annak oltalmát. Igaz, itt térfigyelő kamerák és egyházi dolgozók is felügyelik az istenházát.
„Attól való félelmünkben, hogy a templomot kirabolják, nem szabad a híveket elzárni a napközbeni személyes templomi imádság lehetőségétől” – ezt Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök írta körlevelében még 2008-ban, miután egyházmegyéjét körbejárva ő is zárt ajtókba ütközött. Szerinte akár a hívek bevonásával is meg lehetne oldani az állandó felügyeletet, hogy azok, akik áhítoznak a szakrális csend után, akik erőt merítenek hitükből az oltár előtt ülve, megtehessék ezt bármikor, ahányszor csak szükségét érzik.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Megyenapok: tartalmas kínálat hétvégére
Nyílt napok, kulturális és sportrendezvények szerepelnek a XI. Hargitai Megyenapok hétvégi, gyergyószéki programjában.
Kicsiknek, nagyoknak egyaránt kínálnak kikapcsolódási lehetőséget a szervezők, Gyergyószentmiklóson és a szomszédos településeken is különböző programokra várják az érdeklődőket.
A remetei művelődési házban kétnapos találkozót tartanak a Gyergyói-medence iskolás és ifjúsági színjátszóinak – pénteken és szombaton a délutáni órákban előadásaikra várják a közönséget. Szárhegyen fotókiállítás nyílik pénteken délután 6 órakor. A székelyudvarhelyi Balázs Ödön Hegyvidéktől emberbarázdákig című tárlatát a kultúrház Cika-termében mutatják be. A kiállítást P. Buzogány Árpád művelődésszervező nyitja meg. Közreműködik a Cika zenekar.
A kortárs táncszínházi fesztivál pénteki előadása este 7 órakor kezdődik a Figura nagytermében. Your body – my landscape címmel magyar-holland koprodukciót követhetnek végig a nézők Roos van Berkel és Berger Gyula előadásában.
Szombati programok
A szombati programok a kora reggeli órákban indulnak: a 6 óra 45 perctől esedékes koszorúzás, rendezvénymegnyitás és eligazítás után 7 órakor rajtol az Erős Zsolt Teljesítménytúra 50 kilométeres szakaszának versenye. Egy órával később a 20, illetve a 30 kilométeres távokon megméretkezőket indítják a Salamon Ernő Gimnázium elől.
Maroshévízen szintén a természetjárókat szólítja meg a 9 órakor induló programszám – tájékozódási versenyt tartanak a város területén. A tekerőpataki Súgó-barlangban nyílt napot tartanak a hegyi- és barlangi mentők, 11 órától várják az érdeklődőket. A szombat eset ismét a kultúráé: a kortárs táncszínházi fesztivál keretében a magyarországi Közép-Európa Táncszínház mutatja be Horda című produkcióját.
Vasárnapi kínálat
Az Erős Zsolt Teljesítménytúra levezetéseként május 17-én lazító túrára hívják a résztvevőket és minden érdeklődőt. Az üdülőtelepről reggel fél tízkor indulnak a kirándulók a Gyilkos-csúcsra. A Súgó- barlangnál vasárnap is nyílt napot tartanak. Akárcsak szombaton, ezúttal is 11 órától várják az érdeklődőket. Este 7-től a dance.movement.theater fesztivál záróprodukcióját tekintheti meg a nagyérdemű. A Vándornaplók című előadást a magyarországi Közép-Európa Táncszínház mutatja be.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Nem osztják Tőkés bírálatát
A vezető határon túli magyar politikusok nem osztják Tőkés László európai parlamenti képviselő kritikáját a kormány nemzetpolitikájával kapcsolatban. Azt ugyan elismerik, hogy van hová fejlődni e kérdésben, de a Fidesz néppárti csoportját erősítő volt püspök bíráló nyilatkozatát elsősorban az erdélyi magyar belső csatározásokkal magyarázzák.
Követhetetlennek és átláthatatlannak tartotta a kormány nemzetpolitikai lépéseit egy múlt heti könyvbemutatón Tőkés László, aki azt is elmondta, már ő sem érti Orbán Viktor miniszterelnök nemzetpolitikáját. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy vélte, az egyéb teendők, küzdelmek miatt a kormányfőnek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Az európai parlamenti képviselő „az erdélyi MSZP”-nek nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), és különösnek tartotta, hogy a „Fidesz is ezt a pártot támogatja”.
Egyetértés a Máértban
Az RMDSZ szerint nem kell komolyan venni Tőkés Lászlót, amikor egyebek mellett amiatt bírálja az Orbán-kormány nemzetpolitikáját, mert kiegyensúlyozott kapcsolatot ápol az erdélyi alakulattal. Kovács Péter, a szövetség főtitkára lapunknak úgy nyilatkozott, a Fidesz is belátta, hogy a mindenkori magyar kormány számára megkerülhetetlen tényező a Románia parlamentjében és az önkormányzatokban egyaránt meghatározó szerepet betöltő RMDSZ, amelyet partnerének tekint. – Megmosolyogtató, hogy emiatt támadja a miniszterelnököt Tőkés László, akit azonban egyre kevesebben vesznek komolyan a romániai magyar közéletben – jelentette ki Kovács. Hozzátette, a nemzetpolitika viszonylatában az elmúlt évek megkérdőjelezhetetlen eredményei közé tartozik az éles véleménykülönbségek hiánya a Magyar Állandó Értekezletben (Máért) a stratégiai kérdéseket illetően.
Az RMDSZ második embere fontosnak nevezte, hogy a külhoni és a nemzetpolitika terén ne legyen törésvonal és radikális irányváltás anyaországi kormányváltáskor. Nem ért egyet a volt királyhágómelléki református püspökkel Biró Zsolt sem. Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke emlékeztetett: a korábban RMDSZ-listán európai képviselővé választott Tőkés tavaly Orbán Viktor jóvoltából a Fidesz színeiben jutott újabb brüsszeli mandátumhoz.
– Ilyen minőségében minden lehetősége adott, hogy az európai színtéren is érvényt szerezzen a magyar nemzetpolitikának. A helyében nem tennék egyenlőségjelet az MSZP és az RMDSZ között, hiszen az utóbbinak európai parlamenti képviselője, korábban pedig tiszteletbeli elnöke volt – jelentette ki lapunknak Biró. A politikus szerint össze sem lehet hasonlítani a magyar állampolgárság kiterjesztését visszautasító bal-, illetve a honosítást és a választójogot biztosító, a nemzet közjogi egyesítését megvalósító jobboldali kormányok külhoni politikáját. Az MPP elnöke hozzátette, számtalan lehetőség kínálkozik a nemzetpolitika fejlesztésére például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma keretében vagy a Máért szakbizottságaiban, és a határon túli politikusoknak ki kell használniuk ezt a mozgásteret. Szilágyi Zsolt, a Tőkés védnöksége alatt működő Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megkeresésünkre közölte, nem kívánja „tovább görgetni” az EP-képviselő kijelentéseivel kapcsolatos témát.
Duray Miklós, az egyik legismertebb felvidéki magyar közszereplő lapunk megkeresésére elmondta: „az elmúlt huszonöt évben több olyan korszaka is volt a magyarországi kormányzásnak, amelyben nem lehetett nyomon követni, hogyan keveredik a nemzetpolitika a pártpolitikával, kormánypolitikával”. Problémának tartja, hogy a 2010 előtt kialakult gazdasági válsághelyzet még ma is sok lényeges dologról eltereli a kormány figyelmét, pedig több közülük az olyan, amely leválasztható lenne a válságkezelésről, és nem is kerülne sok pénzbe. Mint Duray fogalmazott, a megfelelő időpontokban felkészülteknek kell lennünk a cselekvésre.
Kölcsönös támogatás
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt mondta, „Tőkés László elsősorban azon nagyszerű érdemei miatt EP-képviselő, amit a romániai rendszerváltás idején megvalósított, és nem annyira integratív szerepe miatt, amit az azóta eltelt évtizedekben felmutatott – ezt a mostani meglátását is ennek tudom be”. A vajdasági tartományi parlament elnöke szerint azt a kijelentést, miszerint a „jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikai lépései követhetetlenek és átláthatatlanok”, Tőkés László az erdélyi magyar–magyar csatákra alapozva mondta.
– Én mint a VMSZ elnöke – figyelembe véve mindazokat a reális megvalósulással kecsegtető, a nemzeti önazonosságot nem feladó, ugyanakkor a performansz jellegű akcióktól tartózkodó politizálást úgy Erdélyben, mint Felvidéken, úgy Ukrajnában, mint nálunk – sikeresnek tartom – hangoztatta Pásztor, hozzátéve, a sikert a nemzeti kormánnyal közösen, egymást támogatva érték el. Szerinte a kormány nemzetpolitikai lépéseinek határozott értéke, hogy a határon túli magyarság esetében a politikai legitimitással bíró, a választók bizalmát élvező, de csakis magyar pártokat tekinti elsődleges és mérvadó partnernek. – A miniszterelnök időbeosztása és teljesítőképessége vonatkozásában nekem személyesen és a vajdasági magyarságnak csak pozitív tapasztalataink vannak – tért ki Tőkés másik kritikájára a VMSZ elnöke.
Túlzott bürokrácia
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a bírálatokkal kapcsolatban azt mondta, „Tőkés Lászlónak nyilván megvannak a saját tapasztalatai ezzel a kérdéssel kapcsolatban”.
– A nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarság vonatkozásában ugyanakkor erőteljes az odafigyelés a kormányzat és személyesen Orbán Viktor részéről is, ezt igazolják a gyakori látogatások, a segélyprogramok – mondta a kijevi parlament képviselője. Brenzovics azt ugyanakkor megjegyezte, gondok vannak az anyaországi ügymenetek lassúságával, aminek legfőbb oka a pályázati rendszerek bonyolultsága, illetve túlzott bürokratizáltsága.
Lapunk megpróbálta szóra bírni Tőkés Lászlót, de többszöri megkeresésünkre az európai parlamenti képviselő sajtóirodájától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az EMNT-elnöknek most nincs ideje interjúra, s egyelőre nem is kívánja kommentálni a múlt heti megjegyzéseire született sajtóreakciókat.
Pataky István, Rostás Szabolcs
Magyar Nemzet

Utat mutató lángoszlop volt
Nagyvárad- Csütörtök délután a Pro Semjén Egyesület és a KREK szervezésében a Lorántffy Központban bemutatták a „Jobb az Úrban bízni”- Csiha Kálmán református püspök élete című dokumentumfilmet.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről Forró László előadótanácsos köszöntötte az érdeklődőket. A vetítést megelőzően azt mondta: Csiha Kálmán erdélyi püspököt ő maga is személyesen ismerte, sőt, több vitája is volt vele, ezért meglepetésként érte, amikor Csűry István, a KREK vezetője megbízta őt a rendezvény megszervezésével. Úgy fogalmazott: megítélésében Csiha Kálmán élete három síkon értelmezhető. Az egyik a klasszikus, kisebbségben és elnyomatásban élő magyar református lelkipásztornak az alakja, melyet minden további nélkül kiteljesített és vállalt, beleértve a börtönt is. A másik arra vonatkozik, hogy szolgálatában azt a kegyességet tanúsította, mutatta be, mely napjainkban egyre inkább hiányzik, pedig jó lenne, ha volna. Harmadsorban pedig őáltala esperesként, majd egyházfőként, e tisztségekben hatalmat gyakorló ember figurája bontakozik ki, mely megint ez teljesen másik kérdés. Ezért tehát a páli intés alatt, miszerint „ami jó, azt megtartsátok”, várja a film megtekintését, melyet még nem látott.
Pályáztak
Csorba Sándor, a Pro Semjén Egyesület vezetője elárulta: barátai, Balla Tünde és Lakatos Attila noszogatták őt azzal: itt az ideje Csiha Kálmánról is készíteni egy dokumentumfilmet, mert az életpályája megköveteli. 2013-ban sikerült találkoznia olyan megfelelő emberekkel, aki a megfelelő helyekre tudták őt irányítani. Az ő közbenjárásukkal, illetve segítségükkel a pályázatuk eljutott Magyarország köztársasági elnöki hivatalába, és Áder János államfő támogatásban részesítette ezt. Az említetten kívül dicséret és köszönet illeti a Debreceni Televízió munkatársait is, akik a filmcsinálással járó feladatokat tavaly elvállalták.
„Mi, érsemjéniek fölöttébb büszkék vagyunk arra, hogy Csiha Kálmán a településünk melletti Barantón született, és nálunk nevelkedett, tanulta meg a magyar nyelvet, és azt a viselkedésformát, mely azzá tette őt, amivé lett. Meggyőződésem, hogy manapság is vannak a prófétákhoz hasonló lelki vezetőink, és azt hiszem, hogy Csiha Kálmán is egy ilyen példakép, akit bátran lehet követni. Egy olyan lángoszlop volt, aki előttünk járt, és utat mutatott számunkra.”- nyomatékosította.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Afrikanisztikától a sci-fin át a rovásírásig
Mandics György temesvári származású író állítja, hogy a világon minden matematikailag kiszámítható törvényszerűségek alapján történik – például az 1989-es forradalom is, amelyben ő érte el, hogy Tőkés László háza körül románok is gyülekezzenek. Erről és sok minden másról is beszélt a maszol.ro-nak adott interjúban. Irodalmi pályafutását versekkel kezdte, ám mégis reálszakra, matematikára felvételizett. Miért?
Már azelőtt írtam verseket, mielőtt a matematika egyetemre kerültem. Számomra a költészet nem jelentette azt, hogy feltétlenül nyelvészetet kell tanulnom. Az, hogy matematikára mentem, kizárólag a világpolitikának, közelebbről Hruscsov cipőjének volt köszönhető, amivel az ENSZ-ben verte az asztalt. Az amerikai és a szovjet rakéták már egymásra voltak irányítva, amikor a hatóságok bejelentették, hogy mindazok, akik nem felvételiznek, illetve nem jutnak be az egyetemre, rövidesen megkapják a behívót, s mennek Kubába „önkéntesnek”. Korábban úgy gondoltam, hogy egyetem nélkül is mindenkinél okosabb vagyok, ám ekkor úgy döntöttem, hogy a kubai önkénteskedés helyett inkább felvételizek. Négy nap volt hátra a felvételiig, s mivel általában a matematikán volt a legkevesebb jelentkező, oda jelentkeztem. A líra után az etnográfia következett. Elég éles kanyar volt. Kolozsváron találkoztam Kányádival és Farkas Árpival, akik panaszkodtak, hogy nem lehet írni, minden könyvet visszadobnak. Erre én írtam egy román nyelvű etnográfiai könyvet Afrikáról, amiben ugyanazt mondtam el, amit versben is leírtam volna, hogy utálom a rendszert és hogy a zsarnokság egy rohadt dolog. Versben ezt nem lehetett elmondani, azt ellenben le lehetett írni, hogy a bantuknak milyen jó dolguk volt régen főnök, elnök nélkül. A könyvtől el voltak ragadtatva azok is, akiket nem érdekelt az etnográfia, de értették a mondanivalót, még az etnográfusok is. Ennek köszönhetően, ‘89 után meg is hívtak a Bukaresti Egyetemre, hogy tanítsak afrikanisztikát. Mindig univerzális ember voltam, bárhol találtam olyan témákat, amiket még nem írt meg senki. A körülményekből fakadóan, kénytelen voltam lavírozni a lehetőségek mezején, olyan műfajban írni, amit éppen megengedtek.
Ennek a lavírozási kényszernek a következménye volt, hogy az etnográfia után a tudományos-fantasztikus irodalom területén is kipróbálta magát?
Pontosan. A második Afrika-kötetet, amelyben arról írtam, miként kényszerítik rá az embereket, hogy elfogadják a zsarnokságot, már nem adták ki. Nem baj, mondtam, akkor írok sci-fit. Így született meg a Vasvilágok, amiben leírtam, hogyan zajlik majd a forradalom, még a jelszavakat is megjósoltam. Innen már csak egy kis ugrás kellett, hogy eljusson az ufókig. Erről a témáról a diákjaim szerettek volna olvasni, de nem jutottak hozzá a szakirodalomhoz. Beleástam tehát magam a témába, s ennek eredményeként jelent meg a Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek című kötetem. Később ugyanebben a témában publikáltam egy román nyelvű könyvet is. Aztán írtam egy monográfiát a Tunguzka meteoritról is, amely azonban már nem jelent meg, mert Elena Ceaușescu épp akkoriban számolt le a parapszichológiai társaságokkal, s mindennek a kiadását, ami ufókról és hasonló dolgokról szólt, leállítottak.
Temesváriként hogyan élte meg a forradalmat?
Azon kevesek egyike voltam, akik tudták, hogy jön a forradalom, azt is, hogyan fog lezajlani, s nem fűztem túlzottan nagy reményeket hozzá, mert tudtam, hogy kik állnak mögötte. A „tudtam” túl erősnek tűnik ebben a szövegkörnyezetben. Nem az, mert tagja voltam annak az Iliescu-féle körnek, amelyik az összeesküvést szervezte, melyből végül a forradalom lett (Ion Iliescu négy éven át pártvezető volt Temes megyében - sz.m.). ´84-ben döntötték el, hogy Ceaușescut félreállítják, s csak arra vártak, hogy az amerikaiak és az oroszok megegyezzenek egymással. Ceaușescu megtudta ezt, s meg akarta akadályozni, csak hibát követett el, mert Temesvárra, s nem Marosvásárhelyre tette a Securitate koreográfiája szerint megrendezett revizionista lázadás helyszínét. Azért választotta Temesvárt, mert itt volt Tőkés, neki pedig szüksége volt egy balfácánra, akinek a nyakába varrhatja, hogy el akarja szakítani Erdélyt Romániától. Erre a koreográfiára volt kinyomtatva a propagandaanyag, erre volt beetetve a katonaság. Egy dolgot azonban rosszul mértek fel, ugyanis ők arra számítottak, hogy Tőkés háza körül magyarok lesznek, akiket majd begyűjtenek, s kirakatpert rendeznek velük. Én azonban már egy nappal korábban tudtam, hogy mi fog következni, s szóltam a román barátaimnak, hogy vigyék az embereiket Tőkés háza elé, a magyarokat meg hazaküldtem. Így aztán másnap, mikor begyűjtötték a tüntetőket, a nyolcszáz ember között három vagy négy magyar volt, a forgatókönyv nem működött. Ha jól belegondolunk, az, hogy kisakkozzuk, hogyan zajlik le egy forradalom, hogyan működik egy idegen világ vagy az ufók, mind-mind egyfajta társadalmi matematika.
Könyvet írt a titokzatos írásokról is. Ez a téma is kapcsolódik a matematikához?
Ebben is nagyon érdekes matematikai törvényszerűségek működnek, melyek arról szólnak, hogy mikor lesz egy jelrendszerből írás, illetve ez hogyan alakul át az idők folyamán. Mindezek pontosan leírható törvényszerűségek szerint történnek, mint minden más az életben.
Legutóbbi munkájának témája a rovásírás. Hogyan kezdett el érdeklődni iránta?
2007-ben keresett meg a Gondolat Kiadó azzal, hogy 2009-re írjak egy könyvet a rovásírásról. Felvettem a kapcsolatot az összes rovásírásos szervezettel, megnéztem mit kutattak, meddig jutottak, gyűjtöttem az anyagot. A könyvtárakat járva döbbentem rá, hogy a létező anyagoknak mintegy fele korábban nem volt kutatva. Az akadémia végül nem finanszírozta a kötet megjelenését, ami így Aradon jelent meg. A kutatás során jöttem rá, hogy a magyar történelemnek van egy rovásírásos krónikája, eldugva könyvtárakban, amiről az embereknek fogalmuk sincs.
Milyen tematikájú az ön által feldolgozott rovásírásos anyag, s hol található?
Egy része népköltészet, illetve irodalom, s vannak történelmi tárgyú írások, egy csomó ének Attiláról, akit közeli rokonként, elődünkként említenek. Ezen források szerint nem a Káma vidékéről, hanem a Kaukázus déli részéről, a jelenlegi Azerbajdzsán területéről jöttünk, a honfoglalás pedig már Árpád előtt megkezdődött, Erdély irányából. Tizenegy kötetben van ez az anyag, javarészt a szegedi könyvtárban és az Országos Széchényi Könyvtárban.
Mi az oka annak, hogy amint említette, ez az anyag korábban nem képezte tudományos kutatás tárgyát?
Ennek a fő oka az, hogy a rovásírásos rendszer ellentmond a magyar nyelv finnugor eredetének, ugyanis nincs olyan finnugor nép, melynek rovásírása van. Ebben az esetben két dolog lehetséges: vagy nem az illető nyelvcsaládhoz tartozunk, vagy a rovásírás egy kései jövevény, melyet átvettünk. Az akadémia ez utóbbit vallja, és próbálja elhitetni a közvéleménnyel. Az akadémia álláspontja szerint a rovásírás olyan dolog, ami egyszerűen nem létezhet, s mint ilyet, nem kell kutatni, vitázni sem hajlandóak róla.
Mi lesz a következő tematika, amit körül fog járni?
A rovásírásos anyagból eddig három kötet jelent meg, ezeket további négy követi majd.
Eddigi munkássága elképesztő mennyiségű ismeretet feltételez. Hogy néz ki egy napja, mennyi időt fordít dokumentálódásra, írásra?
24 órából napi 17-18-at tanulással, munkával töltök el. Ez így megy, mióta az eszemet tudom. Nem azt a modellt követem, hogy megtanulok egy tudományt, s aztán a kijelölt ösvényen battyogok. Ehelyett én találok egy megoldásra váró problémát, s megtanulom, ami ahhoz kell. A biokémiától kezdve a szeggyártásig mindent meg lehet tanulni, csak akaraterő és nyelvtudás kell hozzá. Én mindig az aktuális feladathoz szabom az időm, az életem. Ameddig feladat van, mindig meg kell újulni.
Mandics György 1943-ban született Temesváron. 1966-ban diplomázott a Temesvári Egyetem matematika-fizika szakán. Újváron, majd Zsombolyán tanított. A temesvári Új Szó, majd a Temesvári Szabad Szó munkatársa. Majd kéttucat kötete jelent meg magyarul, románul és németül: Gyönyörű gyökerek (versek, 1968), Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek (1977), A rejtélyes írások könyve. Az írás kialakulásának rejtélye (1981), Vasvilágok (sci-fi, 1986), Gubólakók (sci-fi, 1988), Temesvári Golgota (regénytrilógia, 1981), Az ufók formavilága (1992), A dromosz (sci-fi, 1993), A manipulált forradalom (2009), Róvott múltunk (2010) stb. 1977-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Nagyszabású nemzetközi hadgyakorlat kezdődött Erdélyben
Sarmis-15 elnevezéssel nagyszabású nemzetközi hadgyakorlat kezdődött pénteken az erdélyi Nagysinken (Cincu), s abban az amerikai, a brit, a kanadai, és a román hadsereg mintegy 1500 katonája vesz részt több mint kétszáz páncélos csapatszállító járművel és harci eszközzel.
A június hatodikáig tartó közös gyakorlatozásra és éles lövészetre alig néhány nappal azt követően kerül sor, hogy a Fekete-tenger partvidékén befejeződött az utóbbi évek legnagyobb romániai szárazföldi NATO-hadgyakorlata, a Wind Spring 15.
Az erdélyi hadgyakorlatra közúton érkeztek a 2. amerikai gyalogezred katonái a tengerparti Kogalniceanu légi támaszpontról. A 450 kilométernyi utat két nap alatt tette meg a 80 Stryker típusú lövészszállító járműből és más páncélozott harcjárművekből álló konvoj, amelyet a levegőben két Apache és egy BlackHawk típusú harci helikopter kísért. Az amerikai katonákat több településen ünnepségekkel fogadták a helyi lakosok lelkes köszöntése mellett.
Az Egyesült Államok nem először demonstrálta katonai felvonulással a keleti NATO-szövetségesek védelme iránti elkötelezettségét: márciusban a balti országoktól Németországig szintén közúton tette meg az utat az amerikai hadsereg egy harcjármű-konvoja.
A román védelmi minisztérium közleménye szerint a pénteken kezdődött erdélyi közös manőverezés is az Atlantic Resolve fedőnevű, a Krím félsziget elcsatolása után a keleti NATO-tagok védelmi készültségének fokozása céljából elindított állandó rotációs hadgyakorlat része.
Mircea Dusa román védelmi miniszter korábban rámutatott: folyamatos lesz a NATO-országok katonáinak jelenléte az észak-atlanti szövetség keleti szárnyán.
szatmar.ro
Erdély.ma

Az SZNT levélben kérte Klaus Iohannist, ne hirdesse ki a zászlótörvényt
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) levélben kérte Klaus Iohannis román államfőt, hogy küldje vissza a parlamentbe a szerdán elfogadott zászlótörvényt – közölte az MTI-hez eljuttatott pénteki közleményében a székelység közképviseleti testülete. Ugyanakkor az SZNT felkérte az ombudsmant (romániai nevén a nép ügyvédjét), hogy kérje az elfogadott jogszabály alkotmánybírósági felülvizsgálatát, a magyar kormányt pedig arra kérte, hogy a két ország közötti alapszerződés értelmében tegyen lépéseket a székely szimbólumok védelméért.
Az SZNT megállapította, a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem éppen korlátozni próbálták a székely szimbólum használatát. Úgy vélte, a jogszabály ellentmond a Románia által ratifikált Helyi Autonómia Európai Chartájának, és Románia alkotmányát is sérti.
A tanács szerint a jogszabály „nem veszi figyelembe az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottságának (ECRI) Romániáról szóló, 2014-es országjelentését, amely kitér a román hatóságoknak a székely jelképeket üldöző magatartására", és felszólítja Romániát, hogy érvényesítse az egyenlő bánásmód elvét a román, illetve a székely nemzeti jelképek használatával kapcsolatosan.Az SZNT azt is bejelentette, hogy tájékoztatta az Európa Tanács illetékeseit, valamint a bukaresti nagykövetségeket arról, hogy Románia ismét megsérteni készül az Európa Tanács dokumentumait, és felkérte a Velencei Bizottságot, hogy véleményezze a jogszabályt.
„Az egységes jelképhasználat kifejezője annak, hogy Székelyföld egy és oszthatatlan, egységes az autonómia mozgalom, és egységes a székely nép az autonómia igénylésében” – áll az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett dokumentumban.
A román parlament a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) támogatásával fogadott el szerdán egy olyan zászlótörvényt, mely a közigazgatási egységeknek teszi lehetővé a saját zászló használatát. A törvény értelmében az önkormányzatok által javasolt zászlót a kormánynak kell jóváhagynia, és két közigazgatási egységnek nem lehet ugyanaz a zászlaja. Az RMDSZ képviselői azt nyilatkozták, hogy valamennyi székelyföldi önkormányzat a székely zászló kissé módosított változatát fogadhatja el saját jelképének. Megkülönböztetésül ráhelyezheti a zászlóra a saját címerét, vagy ráírhatja a település nevét.
MTI
Erdély.ma

Együttműködési lehetőségekről egyeztettek
Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke több eseményen vett részt Székelyföldön. Pénteken a Csíki Sör Manufaktúrába látogatott, ahol együttműködési lehetőségekről egyeztettek Tánczos Barna szenátorral, illetve Tőzsér Jánossal, a magyarországi Szent István Egyetem rektorával.
„Olyan lehetőségekről beszéltünk, amelyek hosszú távon a székely gazdák, a székelyföldi egyetem és a magyarországi partnereink közötti együttműködésnek az alapját képezhetik” – vezette fel Tánczos Barna az egyeztetés tartalmát, a csíkszentsimoni sörgyár udvarán megtartott sajtótájékoztatón. Mint kiderült, több témát is átbeszéltek, amelyeknek folyamatban van a részletes kidolgozása és elindítása. Ezekre a projektekre szeretnének közösen, akár több ország összekapcsolásával, vagy külön-külön helyi, illetve uniós forrásokra pályázatokat előkészíteni. Tánczos elárulta, hogy többek között mesterképzés elindításáról is beszéltek a Szent István Egyetem segítségével, például Kolozsváron köztisztviselők számára.
Agrárgazdasági információk átadása
Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, valamint a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének elnöke a tudás megosztásának fontosságát hangsúlyozta. „Az egyetemek együttműködése, a különböző szakmai szervezetek információbázisának közös felhasználása segít minket abban, hogy versenyképesek legyünk a Kárpát-medencében, Európában és a nemzetközi piacokon is” – emelte ki. Mint magyarázta, elsősorban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által létrehozott tanácsadó rendszer mögött lévő tudásbázis, azaz az agrárgazdasági, pénzügyi és piaci információk összességének hasznosítását, elérhetővé tételét szeretnék megvalósítani határon átívelő programok keretében, hogy az itteni vállalkozások is tudjanak profitálni belőle.
Terítéken a medve és a krumpli
Tőzsér János, a Szent István Egyetem rektora a megbeszélt témák kapcsán hozzáfűzte, szó esett a medvekérdésről is. Mint részletezte, gyakorlatilag olyan, több országot magába foglaló projektet indítanának, amely segít felbecsülni a medvék számát korszerű, molekuláris genetikai DNS-technológiákat felhasználva. Továbbá elmondta, érdemesnek találják foglalkozni három generáción át nemesített krumplifajtákkal is, amelyek ellenállók különböző betegségek ellen. „Amikor a burgonyanemesítésben bizonyos cégek uralják a piacot, akkor a saját érdekünk ezt tenni, hogy ne kelljen mástól átvenni” – szögezte le.
Együttműködés az egyetemekkel
„Lehetőségem volt meglátogatni a Sapientia EMTE, valamint a Szent István Egyetem vidékfejlesztési és agrármérnöki szakok hallgatóinak közös terepgyakorlatát. A Csíki Sör Manufaktúra jó példaként szolgál arra, hogy a vállalkozás szféra hogyan tud együttműködni az egyetemmel” – osztotta meg a rektor, utalva arra, hogy a csíkszentsimoni sörgyár termékét a Sapientia egyetem élelmiszer-mérnöki szakának segítségével, tanárok és diákok fejlesztették ki.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Tiltakozók ereje
Hogy életünk élhetőbbé, vállalhatóbbá váljék, hogy ne csak porladjunk, mint a szikla, érdemes kimondanunk hangosan és határozottan mindazt, amit elfogadhatatlannak, törvénytelennek, megalázónak tartunk. Érdemes időben, jókor, jó helyen kiabálni – talán ez az egyedüli esélyünk arra, hogy ne döntéshozói önkénynek kiszolgáltatottan, terelgethető juhnyájként, hanem gondolkodó, mérlegelő, szükség esetén pedig tiltakozó emberként lélegezzünk e tájon.
Érdemes és lehet tehát szakítani a ne szólj szám, nem fáj fejem szemlélettel, az úgyis mindegy téves elvével. Az állásfoglalás, a véleménynyilvánítás erősödését szépen példázza az a romániai, barbár erdőirtást ellenző civil összefogás, amely látványosan ölt egyre jelentősebb méretet. Az, hogy országos viszonylatban is központi, kényes és kényelmetlen kérdéssé vált a törvénytelen favágásokból is hasznot húzó osztrák fafeldolgozó ügye, a hangjukat hallató civil, környezetvédelmi szervezeteknek köszönhető. Azoknak, akik nem hunyászkodtak meg és nem hunytak szemet, akik esetenként testi épségüket kockáztatva kiderítették, a Holzindustrie Schweighofer attól sem riad vissza, hogy akár a Retyezát Nemzeti Parkból törvénytelenül kivágott fát is felvásárolja. Hogy német nyelvterületen erről cikkezik a sajtó, hogy egyre több városban, de az országhatáron túl is kifogásolják a mértéktelen erdőirtást, az elkötelezett, nem lefizethető, nem megfélemlíthető civil szervezetek képviselőinek köszönhető. Azoknak a pár éve még magányos harcosoknak, akik szembefordultak a hatalmi, a hivatali és a beruházói arroganciával. Hiszen például a sepsiszentgyörgyi Toró Attila is egyedül próbált érvelni a mosollyal és kürtőskaláccsal fogadott befektető ellen a 2013 szeptemberében Rétyen tartott, közmeghallgatásnak csúfolt színjátékon, ám ma már Sepsiszentgyörgyön is több százan, ezren tüntetnek az osztrák áldás ellen. Bizonyítván egyben azt, hogy nem mindenki lekenyerezhető, illetve hogy hosszú távú érdekeink fontosabbak megvásárolt agitátorok önös céljainál.
Ma újra tüntetésre, tiltakozásra szólítanak. Szerencsénkre, nem csak Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön, hanem az ország nagyvárosaiban is, ahol a közösségi oldalaknak is köszönhetően egyre többen – jobbára fiatalok – határozottan mondják: elég volt, nem kérünk az efféle kizsákmányolásból. Nem maradtunk magunkra, egyre többen és határozottabban foglalnak állást egy olyan ügyben, amelynek visszásságát két évvel ezelőtt még csak sejteni lehetett, ám napjainkra egyre egyértelműbbé válik: történelmi tévedés az osztrák faipari beruházás Háromszékre telepítése.
Mózes László;;;?Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Süketek párbeszéde
Jellemző a nemzeti közösségünk felszámolására törekvő Romániára, hogy a politikusok – pártállástól függetlenül – azt szajkózzák, talán el is hiszik: „Románia példaértékű nemzetiségi politikát folytat”. Az új Nemzeti Liberális Párt (PNL) társelnöke, Alina Gorghiu pártja RMDSZ-szel folytatott tárgyalásaira utalva egyértelműen jelenti ki – minden rosszindulat nélkül –, hogy a kisebbségek jogai Romániában biztosítottak. Úgy véli, a román törvények megfelelnek az európai szabványnak, s a kisebbségnek kedveznek, legfeljebb azok mindenkori betartásának lehetne utánanézni, ezért nem alkotja vita tárgyát a pártok közti egyezkedésekben.
A román–magyar megegyezés lényegében így válik süketek párbeszédévé. Példaként a 2015. március 10-ei sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetés résztvevőinek petícióját említem. A prefektúra és a minisztériumi hatalmi gőg, önkény ugyanis nemlétezőnek tekinti, különböző kifogásokra alapozva válaszra sem méltatja. Eva Maria Barki nemzetközi jogász 2005-ben elhangzott szavai jóslatszerűen válnak be. A magyarságnak önrendelkezés nélkül „nap mint nap szembe kell néznie a megalázó helyzettel, amely hosszabb távon nem javul, hanem rosszabbodik”. Ezt nem kell különösképp bizonygatni, gondoljunk csak arra, hogy az 1990. február 10-ei könyves-gyertyás tüntetésen, ahogy az ezt követő években is, magyar állami egyetemet, a Bolyai Egyetem visszaadását követeltük, s ma már a hajdani marosvásárhelyi magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belüli magyar tagozat önálló karként való elismeréséért rimánkodunk. A magyar oktatás visszaszorítása állandó jellegű. Példaként említem a szakminisztérium napokban jóváhagyott beiskolázási tervét. Nemcsak felülírja a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség javaslatait, de egyértelműen arcátlan és diszkriminatív. Amíg a sepsiszentgyörgyi egykori magyar tanítóképző épületében, székelő Mihai Viteazul Főgimnáziumban öt elméleti osztály indulhat, addig a két magyar középiskolában, a Mikesben és a Mikóban 3–3, azaz hat osztály. Ez nem jelent egyebet, minthogy a város népességének 22 százalékarányú románsága kétszeres arányban (45,45 százalékban) tanulhat elméleti osztályban. A minisztérium nem a korábbi aránytalanság megszüntetésére törekszik. Normális lett volna, ha az eddig túlméretezett 4 román osztály számát 3-ra csökkentik, arányuk ez esetben is 27,27 százalék lenne. Ezzel ellentétben mit látunk? Megemelik a román elméleti osztályok számát. Amíg a magyarok 56 százaléka tanul majd a szakoktatásban, addig a románok 25 százaléka. Természetesen nem a szakoktatás ellen vagyunk, mert erre valóban igény mutatkozik, hanem a nyilvánvaló diszkrimináció miatt emelünk szót. A közhiedelemmel ellentétben nem az a gond, hogy felhígul a román líceum tanulóinak tudásszintje, hanem az, hogy a magyar diákok egy része, aki nem akar szakiskolába járni, román elméleti osztályba iratkozik. Akik „elintézték”, hogy tovább növeljék az elméleti román osztályok számát, bizonyára arra gondolnak, hogy a város románsága túlreprezentált bizonyos elméleti ismereteket kívánó intézményekben, a bíróságon, az ügyészségen, a prefektúrán, a többágú túldimenzionált elnyomó apparátusban, ezért ha fenn akarják tartani az egyenlőtlenséget – márpedig ez cél –, akkor az utánpótlás biztosításához szükségük van az elméleti képzésre. A székely pedig ne mind fiszlikoljon az értelmiségi életpálya irányába, csak kulizzon, legyen például orvos helyett hálás beteg, s boldog, hogy szülőföldjén megtűrt, másodrangú állampolgár!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A románoknak oly nehéz időkben...”
Rólunk, nélkülünk!
Ne térjünk könnyedén napirendre a kolozsvári kirakatkonferencia fölött, mely a mindenkori román politizálás sajátos aktusa. Itt ugyanis alaposan átverték Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság – az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete – elnökét, aki április 30-án elismerően nyilatkozott a román kisebbségvédelmi modellről.
A konferenciát a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezte, mely szervezés annyira jól sikerült, hogy a kisebbségek erdélyi képviselőit meg sem hívták. Találó Izsák Balázs SZNT-elnök értékelése, amely szerint valójában „a kisebbségi jogok folyamatos megsértését” ünnepelték a konferencián abból az alkalomból, hogy Románia húsz évvel korábban elsőként hagyja jóvá az Európa Tanács által kiadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Izsák rámutat arra is, hogy „sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó”. A román diplomácia ezúttal is remekelt. Buquicchio urat a konferencia záróceremóniáján az egyetem díszdoktorává avatták. Megtehették, mert a bizánci, a balkáni, majd a fanarióta évszázadok hagyományai ma is érvényesülnek. Jól tudják, ígérhetnek, aláírhatnak, vállalhatnak bármit, hiszen úgysem tartják majd be. Gondoljunk csak az 1918. decemberi ígéretekre, az 1919. februári kisebbségi egyezményre stb. Tény, a Románia által biztosított nemzetiségi jogok ecsetelésekor a konferencia román részvevőit büszkeség aurája lengte körül. Elégedettek lehetnek, ismét bebizonyítják képességeiket. Mi meg figyelhetjük, hogy egy nemzetközi konferencia, amelynek Erdély őshonos magyarsága elnyomását is fel kellene tárnia, miként válik groteszkké, a valóság megcsúfolásának eszközévé.
Ősi román föld!
A románosítás az elmúlt években Erdély-szerte újult erővel indult rohamra. Ezúttal a székely-magyar települések külső arculatát varázsolná a maga képéhez hasonlóvá. Nem riadnak vissza hatalmas pénzbüntetések kirovásától sem, amikor magyar utcanevek, egy-egy magyar szó vagy a székely zászló ellen lépnek fel. Emellett emelkednek a hagymakupolás épületek, szaporodnak az új román szobrok, elnevezések. Példaként a Háromszék megyei – 1968-ban keresztelték Kovásznára – Kovászna város románosítási folyamatába nyújtunk betekintést.
A jelszavak – köztük a Romániában élünk!, Ez ősi román föld! – alkotják a románosítás jogalapját azok számára, akik következetes szívóssággal hirdetik a románság elnyomását, amely ellen minden hazafinak küzdenie kell. Az átlagembert félretájékoztatják, ezért ő (többnyire) jogosnak érzi a magyar települések „visszarománosítását”. Sokan úgy vélik, hogy valóban határozottan kell fellépni az agresszív „magyar asszimiláció” ellen, amely – még kimondani is borzalmas – „saját hazájukban” zajlik. Bár a propaganda ízű szlogenek, ahogy a szó kelta kori jelentése is tükrözi, üres, pusztába kiáltott szavak, mégis a kucsmából előrántott történelmi jogra való hivatkozás mákonyaként hatnak. Mindez nevetséges: amikor Románia elnéptelenedőben, lakossága elöregedőben, amikor az aktív lakosság milliói Nyugat-Európa földönfutói – mert itthon nem tudnak megélni –, akkor nem a munkahelyteremtés a cél, hanem a magyar települések románosítása. Ki kit provokál?
A kovásznai románság magyarok általi elnyomásának hazug propagandája – a provokálás iskolapéldája – nem szolgálja az együttélést. A román nacionalistákat sokkolja a székely-magyarság megmaradásért folytatott jogos küzdelme, már olyan vád is elhangzik, hogy őket nemzeti ünnepükön is románellenes megmozdulásokkal alázzák meg. Erről eddig nem hallottunk, viszont arról igen, hogy a kovásznai románokat nemzeti öntudatukra – 2013. március 15-én – nemzetiszínű hajpántot viselő kislány emlékezteti. Érdekes, hogy erre nem román, hanem magyar nemzeti ünnepen kerül sor! Arról nincs tudomásunk, hogy magyar diákok a román ünnepek alkalmával piros-fehér-zöld szalagot viselnének, és a magyar média belőlük hőst faragna. Arról viszont igen, hogy román kisdiákok eligazodni sem tudnak évről évre lavinaként duzzadó, szaporodó nemzeti ünnepeik sokaságában.
Diáktüntetésekre a parancsuralmi rendszer megbukását követő hónapokban, 1990-ben valóban sor került, amikor Háromszéken is gyakoriak voltak a felvonulások, népgyűlések. Egy alkalommal a sepsiszentgyörgyi mikós diákok – amikor értesültek a marosvásárhelyi vérengzésekről, azokról az eseményekről, amelyeket a történelem fekete márciusként emleget – összegyűltek az iskolaudvaron. Ekkor ismertettem a marosvásárhelyi történéseket, majd rendezett sorokban a közeli római katolikus templomba vonultak, ahol részt vettek a Csató Béla plébános által celebrált ökumenikus istentiszteleten. A közös imádkozás után – a városközpontban haladva – a Református Székely Mikó Kollégium Korzó felőli ablakából két halálfejet ábrázoló rajzlap repült, landolt elém. Alkotói olyan román tanulók, akik a magyar diákok tüntetésével kapcsolatos véleményüket ilyen szelíden juttatták kifejezésre. E „művészi alkotások” éppen annak az első emeleti tanteremnek az ablakából indultak dicső útjukra, ahol – hajdanán hetedikes-nyolcadikos tanulóként – én is tanultam. A fenyegető rajzokat az RMDSZ akkori megyei tanácsadó testületének elnökeként az egyik ülésen bemutattam, és ezzel e provokációt, mint diákcsínyt lezártuk. Ki hamisít?
A kovásznai szívkórház névmódosítását (is) követelő Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület célja a román identitás megőrzése. Ez nagyon szép és helyes cél, ám azt állítani, hogy erre azért van szükség, mert itt, az ősi román földön ők a „románság védőbástyái”, mivel „a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat” a vezetésből, aljas rágalom. Bizonyára nem veszik jó néven, de a dák-római teória meséjét egyetlen komoly történész sem fogadja már el. A kovásznai románok történetéről 2013 tavaszán írtakat ma is vállalom: „Ne feledjük, a kovásznai román közösség e tájon nem gyökértelen. Az ottani románok nem két-három generációs múlttal rendelkeznek, mint Marosvásárhelyen és a többi székely városban élő honfitársaik, ők nem az elmúlt fél évszázadban érkeztek e tájakra. Az első román családok több mint 200 éve telepedtek le itt.” Ez még akkor is így van, ha a több ezer éves ősiség mámorában révedezők el szeretnék hinni, hogy őslakók! Tény, hogy az 1635-ös katonai összeírásban Kovásznán egyetlen román nevűt sem jegyeznek. Az első betelepedők a 18. században jelennek meg, 1790 táján már görögkeleti felekezeti iskolát alapítanak. Mivel létszámuk csekély, az 1850-es évek derekáig a tanulókat – egy bérelt teremben – egy tanító oktatja az írás-olvasás tudományára. Orbán Balázs 1869-ben arról tudósít, hogy a románok Vajnafalva keleti részét lakják. A románok „csak az utóbbi időkben települtek ide. E század elején (19. sz.) csak néhány család lakott ott, ma már a százat meghaladja számuk. Földbirtokuk nem igen van (…) A kovásznai oláhok (románok) férfiai nem igen szoktak otthon lenni, nagy részük a havasokban s benn a Dunafejedelemségekben pásztorkodik.” 1890 táján Kovászna össznépessége 2873 személy volt, melyből a románok száma 651, a népesség 16,8 százaléka, míg a magyarságé 3179, azaz 82 százalék. A lakosság száma 1910-ig eléri az 5451-et. A kovásznai románok száma 1105-re, 20,2 százalékra emelkedik, míg a magyarok lélekszáma 4154-re, 76,2 százalékra csökken. Egy ma is élő szemtanú – a köztiszteletnek örvendő (kilencven- éves) barátom, dr. Szőts Dániel – írja, hogy hajdanán Vajnafalván állt elődei évszázados udvarháza, amely elpusztult, de a régi diófák még ma is jól látszanak a református templom és a vajnafalvi főtér között. A település e része „még 1945–47-ben is tiszta magyar lakosú volt. (…) Ma már nem ez a helyzet, a vajnafalvi főtéren csak románok laknak, új ortodox román templom épült.”
A 2011-es népszámlálás 6368 magyar, 3176 román nemzetiségű személyt vesz nyilvántartásba. Az 1890-es évekhez viszonyítva a magyarok számaránya 82 százalékról 63-ra esik vissza, míg a románoké 16,8 százalékról 31,4-re emelkedik. A magyar lakosság térvesztése egyértelmű cáfolata a románság háttérbe szorításának. Ha e tendencia folytatódik „ezekben a románoknak oly nehéz időkben”, akkor megjósolható, hogy néhány évtized múlva a magyarság kisebbségbe kerül.
A multikulturalitás nevében
A tények makacs dolgok, a jelszavak nem azonosak a történelemmel. Kovásznán nem magyarosítás, hanem románosítás folyik. Kovászna városában a diszkriminált románság saját utcanevekkel (például Justinian Teculescu) büszkélkedhet. A vajnafalvi általános iskola ma Avram Iancu nevét viseli. A Ştefan cel Mare utcában áll a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont épülete. Itt a diákok egyharmada – a nemzetiségi aránynak megfelelően – román tagozaton tanul. A belépőt a főbejáratnál ortodox kereszt fogadja. A románságnak több temploma (is) az identitás megőrzését szolgálja. Egy mellszobor a vajnafalvi származású Justinian Teculescu püspökre emlékeztet. Készül Avram Iancu népfelkelő vezér szobra is, mellyel a magyar többségű tanács egyetért, és pénzzel támogatja. Mindezt teszi akkor, amikor köztudott, hogy az Avram Iancu parancsnoksága alatt felkelők mintegy 7500–8500 védtelen magyart, köztük gyermeket, asszonyt és időst gyilkoltak le. Egy ilyen sereg épp az ő személyes irányításával mészárolt le 30 felvinci székely-magyart, de az áldozatok száma 200-ra emelkedik, mert menekülés közben még 170-en éhen haltak és megfagytak. Vajon hány román szavazta volna meg, hogy románok legyilkolásában felelős magyar személy szobra álljon egy román többségű településen? Az egyesület mégis így fogalmaz: „a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia”. Érthető e durcás harag, mert a kovásznai magyar tanácstagok nem járultak hozzá, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont nevében szerepeljen Teculescu neve is, a püspök ugyanis tevékenyen részt vesz az 1918. december elsején tartott gyulafehérvári nemzetgyűlés előkészítésében. Azonban a román szempontból jelentős személyiség e ténykedése, akár tetszik, akár nem, a magyarok számára nem öröm. Érthető módon Teculescu neve nem szolgálná a magyar és a román iskolaközösség egybekovácsolását. Kerül olyan személy, akit mindkét nemzeti közösség elfogad. Hamarosan a Plevna utcai városi sportcsarnok a helybéli román sporttanár, Iordan Popica nevét veszi fel. Az elmúlt hetekben nagy port kavart az a partizánakció is, amikor a helyiek megkérdezése nélkül – a már említett kulturális egyesület felkérésre – az alapító főorvosról elnevezett Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházat az egészségügyi minisztérium átkeresztelte Dr. Teculescu–Benedek… névre. Egyértelmű a cél, hadd higgye a messze földről jövő, hogy román városba érkezett. A névadó minisztérium álszent módon a „jó együttélés és a helyi multikulturalitás” megőrzésére hivatkozik. Érdekes, hogy évekkel korábban kormányrendelettel, könnyű szívvel vettek el a magyar nevű kórház területéből 10 ezer négyzetmétert, hogy a román régészet intézményének – a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumának – adományozzák. Ezen a telken tartják egyébként a hagyományos román vajnafalvi juhászlakodalmat, és Valeriu Kavruk múzeumigazgató nyilatkozata szerint olyan skanzent terveznek építeni, ahol három megye – Kovászna, Hargita és Maros – hagyományos román népi életét mutatják be. Nemrég a román kormány – a helyi közösség megkérdezése nélkül és tiltakozása ellenére – a tündérvölgyi hatalmas értékű Fenyő Szállodát a missziós tevékenységet végző ortodox egyháznak adományozza. Tollamat az őszinte tényfeltárás vezeti, célom leleplezni az szélsőséges nacionalizmus erőszakos előretörését. Hogy néhány nap alatt összegyűlt 30 ezer román és magyar tiltakozó aláírás a szívkórház átkeresztelése ellen, azt sugallja, van még ereje a magyar és román kovásznai összefogásnak!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

További magyar rendezvények a Marosvásárhelyi Napokon
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület a következő rendezvényeket szervezi május 19-23. között:
Május 19-én, kedden 17 órakor az Apolló palotában (Rózsák tere 5. sz.) megnyílik az Albert Olga magyar népművészeti festményeit, Mózes Katalin üvegre festett képeit, Tóth Csilla gyöngyeit, fülbevalóit, karpereceit és Gellért Márta női díszmagyar ruháit bemutató kiállítás. Megtekinthető egész héten, naponta 14-17 óra között.
Május 19-én, kedden 20.30 órától az Amnessia Klubban kortárs népdalfeldolgozásokból lesz koncert. Fellép a Dzseztán együttes: Hána László – dob, Ila Gábor – zongora, Molnár Ede – basszusgitár, Ségerc Ferenc – furulya, Szász Csaba – gitár, Ritziu Ilka Krisztina – ének. A belépés ingyenes.
Május 20-án, szerdán 19 órától a Kultúrpalota nagytermében: "Köszönöm, hogy imádott …" címmel operettrészletek, couplék, sanzonok, filmbetétek hangzanak el. Közreműködik: a Varieté Expressz: Boros Emese, Buta árpád, Szabó Levente, Trozner Kincső, zongorán kísér Páll Erzsébet és a Tonight Jazz Quartet: Gombócz Avar, Puja Barna, Trozner Szabolcs, Zonda Attila. A belépés ingyenes.
Május 20-án, szerdán 21 órától a megyeháza tornyából: Toronymagasra hangolva – toronykoncert – klasszikus zene vonósokra, opera- és operettrészletek, sanzonok hangzanak el. Közreműködik: a Varieté Expressz: Boros Emese, Buta Árpád, Szabó Levente, Trozner Kincső, zongorán kísér Páll Erzsébet, Trozner Szabolcs, Jakab Roland – hegedű, zongorán kísér László Cristina és Quartet: Sipos Péter, Csibi Dávid, Magyarosi Szilárd, Gyárfás Blanka. Minél több zenekedvelőt várnak a megyeháza elé.
Május 23-án, szombaton 17 órától a Maros Művészegyüttes terme (Kövesdomb) néptánc-, népdalest színhelye lesz, fellép a Napsugár néptáncegyüttes Marosvásárhelyről, a csernakeresztúri hagyományőrző tánccsoport és a kecskeméti tánccsoport. A rendezvényre a belépés díjtalan.
Népújság (Marosvásárhely)

"Néha jó rosszul emlékezni"
Dragomán György Marosvásárhelyen
Az irodalom hazatalál – ez a címe annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében kortárs magyar szerzők szülőhelyein és fontos helyszínein forgat kisfilmeket a Litera irodalmi portál. A legutóbbi alkalommal Dragomán György József Attila-díjas írót, az egyik legnépszerűbb kortárs – több mint harminc nyelvre lefordított – szerzőt kísérték el szülővárosába, Marosvásárhelyre a szervezők, ahol e hét szerda estéjén várta telt házas közönség.
A Litera, a Világháló-Irodalom Alapítvány és a Látó szépirodalmi folyóirat közös estjére a G Caféban került sor. Az estet Szabó Róbert Csaba, a Látó szerkesztője vezette fel, aki elmondta: nagy öröm és megtiszteltetés számukra, hogy amikor valaki színvonalas irodalmi estet szeretne szervezni Marosvásárhelyen, a Látót és a G Cafét keresi meg először.
– Amikor Bartis Attila irodalmi estjét láttuk vendégül, kiderült: az ugyancsak marosvásárhelyi születésű szerző harminc éve nem járt szülővárosában. A családjával 1988-ban emigráló Dragomán Györgynek nem kellett ennyit várnia: a kétezres évek közepén a Félszigeten volt már szerzői estje. Reméljük, hogy az irodalom valóban hazatalál – mondta Szabó Róbert Csaba, majd Nagy Gabriellaa Litera programsorozata kapcsán hozzátette, Az irodalom hazatalál projektet 2011- ben találták ki, akkor Szálinger Balázst kísérték el.
Végül Dragomán György beszélgetőpartnere, Csutak Gabi vette át a szót. Az írói léttel, az egykori Marosvásárhellyel, a kitelepedés kényszerével, a számos fordítással, a három regénnyel (A pusztítás könyve, A fehér király, Máglya), a népszerűséggel kapcsolatos, sztorikban nem szűkölködő, jó hangulatú beszélgetés során elhangzott: Dragomán György egy képzeletbeli Marosvásárhelyt teremtett magának, egy igazi autonóm világot. Íróvá válása is akkor kezdődött, amikor 1988-ban búcsúzni, majd emigrálni kellett.
– Meg kell tanulni jól emlékezni. De mikor emlékszünk jól? Ez az a kérdés, amely a kezdetben is foglalkoztatott. Mert néha rosszul emlékezni jobb, mit jól emlékezni. Apám is írt és közölt az Igaz Szóban. Sokat beszélt arról a regényéről, amit végül sohasem írt meg. Amikor A pusztítás könyvét írtam, valószínűleg ennek a hatására döntöttem el, hogy nem szólok senkinek róla, csak ha elkészültem vele. Elég nehéz volt, mert vagy hat évig írtam. Nem is szoktam belőle felolvasni. Azt a regényt akartam megírni, amit ő nem írt meg. Neki ajánlottam.
Ami az egyetemi éveket illeti, teljes bizonyossággal tudtam, hogy olyan filozófus akarok lenni, aki regényeket ír. A szabadságról akartam elméleteket gyártani, de ezt végül nem tudtam megtenni. Otthagytam a filozófiát, és megírtam a könyvet. A szabadság és a diktatúra viszonya azonban azóta is fontos téma a könyveimben. A második kötetnek, A fehér királynak már minden részletét közöltem írás közben. Többé nem vagyok hajlandó félni, azóta mindent közlök, amit leírok. Ha regény készül. Arról úgyis csak akkor vevődik észre regény mivolta, amikor már bekötve megjelent. Nagyon empirista vagyok, érdekel az idő, a pillanatok és azok felépítettsége. A regény minden egyes szövege önálló novellaként is olvasható, de a szövegek hálószerűen utalnak egymásra. Nem vagyok módszeres író, cédulákra jegyzetelek, ezen cédulákra írt történetek közül sok bekerült A fehér királyba. A koncepció számomra elsősorban technikai nézőpont. Képeket látok, ezekből lesznek a történetek, közöttük sok olyan, amelyek számomra is meglepetést jelentenek. Én azt tanácsolom, hogy aki írni szeretne, próbáljon meg fordítani előtte. Én is konzultálok a fordítóimmal, vannak dolgok, amiket meg kell magyarázni. Sok mindent, amit leírok, a magyarországi olvasók sem értenek. Például: kalorifer. Beleragadtam a nyolcvanas évek marosvásárhelyi gyereknyelvébe, és erre csak utólag jöttem rá. De nem változtattam semmit, pedig azóta is mindenféle tárgyról kérdezgetnek. De a fordítás nem emiatt rettenetesen nehéz dolog, egy jó szövegnek az idegen kifejezésektől függetlenül is működnie kell. A legnehezebb a ritmus kialakítása, hogy a kötet más nyelven is olyannak tűnjön, mint az eredeti, mintha azon a nyelven is én írtam volna. Iszonyatos munkát végeznek a fordítók, hiszen nagyon fontos, hogy a mondat éle ugyanolyan legyen – mondta a felolvasásokkal színesített beszélgetés során Dragomán György, aki köteteinek népszerűsége kapcsán elárulta: jó látni, hogy az emberek szeretik, tudják szeretni a könyveit.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Szárhegy 40
Válogatás a szárhegyi művésztelep gyűjteményéből
Nagyszabású hazai kiállítás nyílik május 20-án 18 órakor a Csíki Székely Múzeumban, amely a gyergy-ószárhegyi művésztelep negyven esztendejébe nyújt betekintést – teszi közhírré a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ. A XI. Hargitai Megyenapok keretében szervezett, több mint 100 alkotást felsorakoztató tárlat a tábor emblematikus alakjainak munkái mellett számos hazai és külföldi, ismert és elismert művész műveiből válogat. A tálalás kronologikus, történetiségükben hagyja kirajzolódni a különböző Szárhegy- képeket, amelyek azonban nem külön-külön, hanem együttesen jelentik mindazt, amit szárhegyi művésztelepnek nevezünk. Egy Szárhegyre, kastélyra, negyven esztendőre hangolt kiállításnak lehetünk vendégei, ahol múlt és jelen, hagyomány és újítás kapcsolódik össze a nyitottság jegyében, a kortársiság igényével.
2014-ben 40. évfordulóját ünnepelte a gyergyószárhegyi művésztelep. Ennek öröme, bár ürömmel volt teli a kastély körüli állapotok miatt, hogy a telepet működtető kulturális intézmény táborok, kiállítások, ünnepi rendezvények sorával tisztelgett. Jelen kiállítás a művésztelep 40. évfordulójára szervezett eseménysorozat zárórendezvénye, amely új kezdetet is jelez. Csíkszeredát követően a tárlat vándorolni fog, jelentős hazai és külföldi helyszíneken is bemutatják majd.
A barátság jegyében életre hívott alkotómunkába kaphatunk betekintést, amelyet több mint negyven esztendeje álmodtak meg a ma már "nagy öregekként" emlegetett székelyföldi művészek, és amely mára az ország egyik legfontosabb művészeti centrumává avatta Gyergyó-szárhegyet, tevékenységük ugyanakkor szétválaszthatatlanul eggyé vált a kastély életével. Ez a fényes történet, kastély híján, most válságkorát éli, ugyanakkor a 40. évforduló mérföldkőnek is számít, hiszen a kastély nélküli állapotok miatt mind sürgetőbbé vált a művésztelep fontosságának, felbecsülhetetlen értékeinek prezentálása olyan kiállítások által, mint amilyennek a mostani csíkszeredai is ígérkezik, rálátást biztosítva a művésztelep karakteres vonásaira, a képviselt művészi irányvonalakra.
A művészetek hivatalos helyeiről, a galériákból, múzeumokból kivonuló művészet most néhány hétre újra visszakerül a kiállítóterekbe, hogy ily módon, sűrítve és tömörítve, egy térbe és időbe helyezve elérhetővé váljon, közelebb kerüljön a nagyközönséghez.
A kiállítás július 19-ig lesz látogatható.
Népújság (Marosvásárhely)

A FUEN tovább bővíti az európai kisebbségi együttműködést
„Az Európai Unió nem szorítkozhat csupán gazdasági együttműködésre, belső piacra vagy eurózónára, hiszen közös európai értékeken alapul, ezért többség-kisebbség együttműködésre, nyelvi sokszínűségi piacra és az alapvető jogokon belül kisebbségi zónára is szükség volna. Erősítenünk kell az elmúlt években összekovácsolódott európai kisebbségi szolidaritást. A Minority SafePack kezdeményezésben foglalt intézkedési javaslatok EU-s elfogadását széles összefogással hatékonyabban tudjuk érvényesíteni”– jelentette ki Vincze Loránt, a FUEN kongresszusának második napján. A FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára elmondta a Föderatív Unió tovább erősíti európai platformját, amelyet az RMDSZ javaslatára a Minority SafePack kisebbségi európai polgári kezdeményezés indított el.
A kisebbségi ernyőszervezet tanácsadó testület létrehozását javasolta a görögországi Komotiniben tartott kongresszusán, amely a polgári kezdeményező bizottság tagjai mellett európai közéleti személyiségeket, a kisebbségekkel való együttműködés mellett elkötelezett többségi politikusokat, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó civil szervezeteket, régiók képviselőit és szakértőket egyesít. A belgiumi németajkú közösség kormányának meghívására a kezdeményezés első találkozójára ősszel, Belgiumban kerül sor.
A kisebbségi párbeszéd fórumról szervezett görögországi beszélgetést Vincze Loránt moderálta. A témát Nils Torválds, az Európai parlament kisebbségi Intergroupjának társelnöke vezette be. A vitán Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke mellett jelen volt a Meirion Prys Jones az NPLD nyelvi sokszínűséget támogató hálózat vezetője, Johann Hagmann a Finnországban élő svéd anyanyelvű közösség Magma központjának képviselője, Matic Gremovsak, az Európai Nemzetiségi Fiatalok elnöke. Több kisebbségi kérdéssel foglalkozó európai szervezet üzenetben biztosította támogatásáról a javaslatot.
Nyugati Jelen (Arad)

Pénz a magyar felekezeteknek: restaurálás, építkezés, múzeum
Több határozattervezetet töröltek a napirendről, mint amennyit elfogadtak az önkormányzati képviselők a Kolozsvári Városi Tanács pénteki ülésén.
A két és fél órás tanácskozás egyik sarkalatos pontját az a tervezet képezte, amelynek során a Kolozsvár belterületén levő 1,5 hektáros telekkel a helyhatóság növelné részesedését a Tetarom Ipari Park részvénytársaságban. A földre elsősorban az ipari park keretében működő, amerikai érdekeltségű Emerson vállalatnak lenne szüksége a több száz alkalmazott számára létrehozandó parkoló felépítésére. Több tanácsos garanciát kért arra vonatkozóan, hogy a Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozó cég nem ad majd túl a rendkívül értékes telken. A tegnapi ülésen a városi tanácsosok arról is döntöttek, hogy összesen 2,5 millió lejhez juttatják az egyházakat. Az összegből 460 ezer jutott a történelmi magyar egyházaknak. Cikkünkből kiderül az is, mire használják fel a nagyobb összegeket.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

„Jókedvű voltam és az is leszek utolsó leheletemig”
99 éve született Méhes György
Május 14-én töltötte volna 99. életévét Méhes György Kossuth-díjas író.
Székelyudvarhelyen született 1916-ban Nagy Elek néven, édesapja ügyvédként dolgozott. A család 1917-ben Kolozsvárra költözött, tanulmányait az itteni református gimnáziumban végezte. Az érettségit követően – apja kívánságára – a kolozsvári I. Ferdinánd Királyi Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, jóllehet a jogi pálya egyáltalán nem vonzotta. Ideje nagy részét az egyetem könyvtárában töltötte, ahol elsősorban színháztörténeti munkákat tanulmányozott, és kapcsolatba került a neves színházi szakemberrel, Janovics Jenővel, aki magántanítványává fogadta.
Szabadság (Kolozsvár)

Erdőpusztítás – Nem a törvényekkel van baj, hanem a törvényesség betartásával – véli Becsek-Garda Dezső, volt Hargita megyei képviselő
Az erdővédelemről szóló politikai televíziós vitasorozat, amelyben azok az újságírók, tévériporterek és politikusok szólalnak meg, akik semmit sem értenek az erdőgazdálkodáshoz, számunkra azért kellemetlen, mert ők legtöbbször mint az erdővisszaadás ellenségei szólalnak meg, akik a tulajdon-visszaszolgáltatással hozzák kapcsolatba az erdőirtást. Ebből aztán „magától adódik” a kérdés, hogy miért juttatták vissza a magyaroknak az erdőt – vélekedik Becsek-Garda Dezső, az RMDSZ egykori gyergyószéki képviselője, aki több évig volt tagja a romániai fakitermelést és fafeldolgozást ellenőrző parlamenti bizottságnak.
– Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a romániai erdőirtásról, egyes „összesítések” szerint óránként három focipályányi erdőt pusztítanak el az országban. Mekkora felületekről van szó?
– Az erdőirtás Romániában, de főleg Székelyföldön felmérhetetlen károkat okozott és okoz. Az információk pontosak, valóban ilyen méretű jelenségről van szó. 1998 és 2000 között tagja voltam a romániai fakitermelést és fafeldolgozást ellenőrző parlamenti bizottságnak. Akkori tevékenységem során az erdészeti igazgatóságok és az erdészeti hivatalok vezetői által irányított kullancscégek sokaságának a legkörmönfontabb erdőirtó módszereivel találkoztam. Ellenőrzéseim során, az 1995-ös évi széltöréssel kapcsolatos visszaéléseket kutatva csak Hargita megyében négymillió köbméter fa elhallgatását és törvénytelen kitermelését sikerült bebizonyítani.
Törvénytelenségek sorozatát tapasztaltam a Târâţă Culiţă által Székelyföldön folytatott fakitermelések esetében is. A kár ebben az esetben is több millió köbméter törvénytelenül kitermelt faanyag volt, ami Moldva irányába vette útját. A korrupció mértékét bizonyította az a tény is, hogy az 1998 és 2000 közötti időszakban a 43 megye közül csak nekem sikerült leváltatnom Hargita megye korabeli erdészeti igazgatóját. A bizottság 2000-ben elfogadott határozata szerint az erdőirtásért felelősöket bűnügyi és bírósági felelősségre kellett volna vonni. A romániai igazságszolgáltatás azonban a korrupció védelmezését szolgálta. Sőt még a parlamentben is eltűntek a bizottsági akták.
A 2001 és 2008 közötti időszakban a korrupciót és a kéréseket kivizsgáló bizottság tagjaként számos ellenőrzést vezettem Székelyföldre, főleg pedig Gyergyó vidékére az erdőirtások megfékezésére törekedve.
A 2001-es évi kivizsgálás alkalmával Gyergyószentmiklós egykori rendőrfőnöke megkereste a kivizsgálóbizottság többi tagját, akiket arról akart meggyőzni, hagyják abba a fatolvajok keresését, mert én egy szélsőséges, nacionalista politikus vagyok. 2003-ban kétszer vezettem ellenőrzést. Ekkor meggyújtották a csutakokat és az erdőt, hogy ne fedezhessük fel az erdőlopás nyomait. Hiába bizonyult eredményesnek munkánk, a rendőrség részben, az ügyészség és a bíróság viszont teljes erejével mindent megtett a több milliárd euró értékű károk elkövetőinek a megmentéséért. 2005-ben újabb kivizsgáló bizottságot vezettem. Utolsó kivizsgálásaimra 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban került sor. Hiába bizonyítottam be az erdő-panamákkal kapcsolatos törvénytelenségeket, az igazságszolgáltatás emberei megvédték az erdőirtókat. Az általam vezetett kivizsgáló csoportokban a mezőgazdasági és a környezetvédelmi minisztérium kiváló erdőmérnökei mellett az országos rendőrkapitányság legjobb szakemberei vettek részt.
– Milyen környezeti hatása van máris ezeknek a pusztításoknak?
– A Székelyföldön folyó erdőirtás, melyhez hozzájárul a sorozatos széltörések hatása is, súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár erdeink ökológiai egyensúlyára, és környezetünk egészségére nézve.
A lekopaszított és be nem ültetett hegyoldalakról rohamos ütemben mosódik le a termőtalaj, ezeknek a nagy dőlésszögű hegyoldalak egy része belátható időn belül nem lesz újraerdősíthető. Ennek következtében helyenként többé nem fog megvalósulni az erdő csapadék-visszatartó szerepe, így minden nagyobb méretű csapadékmennyiség árhullám megjelenését vonja maga után medencénk folyóvizein. Magyarán mondva állandó árvízveszélynek lesz kitéve a vidék. Ugyanígy nem valósul meg az erdők mikroklímát szabályozó szerepe, már helyi szinten is fokozódik az éghajlat szélsőségessé válása.
A hegyi patakokon történő fahúzatás, amely szintén bizonyíték a fakitermelési szabályok figyelmen kívül hagyására, teljesen tönkreteszi az élővilágot. A növények és állatok, az egyedi tájképi értékekkel együtt képezik régiónk stabil és fenntartható gazdasági fejlődésének zálogát, amelyben fontos szerepet kell kapnia a jövőben az öko-, és agroturizmusnak. A jelenlegi vandalizmus, amely az erdeinkben folyik, mindent veszélyeztet, akár ökológiai és gazdasági katasztrófába sodorhatja Székelyföldet.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Szilágy megye – végrehajtás egyre több nyugdíjas ellen
Hónapról hónapra növekszik Szilágy megyében az eladósodott nyugdíjasok ellen indított kényszervégrehajtás – erről tájékoztatta a sajtót a megyei nyugdíjpénztár is.
Amíg tavaly áprilisban az eladósodás miatt foganatosított lefoglalás meghaladta a 720-at, addig idén áprilisban már több mint 1300 lefoglalást eszközöltek.
Szabadság (Kolozsvár)

XXIII. Nyíló Akác Napok – A pénteki események
Tucatnyi, de nem tucattal mért programmal várta az érdeklődőket pénteken az érmihályfalvi XXIII. Nyíló Akác Napok fesztivál. A legnagyobb tömeget az esti Edda koncert vonzotta.
Péntek délelőtt második alkalommal tartották a kultúrházban a református egyházközség szervezésében a “Tiszán innen, Dunán túl” című népdaltalálkozót. A nézőteret megtöltő gyereksereget, illetve az őket elkísérő tanítókat, szülőket Balázsné Kiss Csilla lelkész köszöntötte. “Nyílik az akác, illatával együtt elönti szívünket a szülőföld iránti szeretet. (…) Ahogyan anyanyelvünket, úgy zenei anyanyelvünket is ápolni kell, hogy ne legyünk gyökértelenek” – mondta egyebek mellett a lelkész, köszönetet mondva a tanítóknak, édesanyáknak, nagymamáknak, akik énekre, népdalra tanítják a gyerekeket. Karászi Éva tanítónő főszervezőként hozzátette: Mint ahogyan az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik, a népdal is, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje. Elsőként mindenki együtt énekelte a “Tavaszi szél vizet áraszt…” című népdalt, majd a gyerekek egyenként vagy osztályonként álltak színpadra, hogy énekeljenek, vagy éppen hangszeren játsszanak.
Szociális találkozó
A vendéglátók mellett öt településről érkezett vendégek vettek részt pénteken délben a szociális intézmények “Derűs őszért” című találkozóján. A programot ezúttal egy helyi panzió nagytermében tartották, mivel az Egészségügyi-Szociális Központban bővítési munkák zajlanak. A megjelenteket Csűri József igazgató, Nyakó József polgármester, Karsai Attila alpolgármester, illetve dr.Turucz Mária megyei tanácsos is köszöntötte. A továbbiakban a helyi Egészségügyi-Szociális Központ “mutatkozott be” elsőként a hallgatóságnak, majd Bradács Aliz, a Margittai Dr.Pop Mircea Városi Kórház menedzsere – melyhez tartozik a helyi Egészségügyi Központ is – mondott köszönetet a város vezetőinek a mindig gyors és hatékony együttműködésért, majd bemutatta az általa menedzselt intézményt. Következtek hasonló bemutatkozással a Balmazújvárosból, Hajdúnánásról, Papfalváról és Gálospetriből érkezett vendégek.
Területfejlesztési munkaülés
Az Észak-Nyugati Területfejlesztési Társulás résztvevő településeinek találkozóját tartották meg délben a Gödör rendezvényházban. Az eseményen gyakorlatilag egy munkaülés volt, 22 magyarok (is) lakta Bihar megyei község és város polgármestere és/vagy alpolgármestere volt jelen, továbbá Bendes Csaba, a Nemzeti Vágta nevezési igazgatója, a tavaly először megrendezett Partiumi Vágtát szervező Kiss Lajos és Ferencz István, továbbá Dr.Skelecz György kolozsvári konzul. Nyakó József polgármester örömének adott hangot, hogy ilyen népes vendégsereget láthat vendégül, majd sorban szót adott a gyakorlati tudnivalókat közlőknek. Szabó Ödön képviselő elmondta: a jellemzően a megye északi részét felölelő fejlesztési társulás pillanatnyilag 96 ezer lakost képvisel, a cél ezt mintegy 120 ezerre gyarapítani. Következő témaként az idei Nemzeti Vágta partiumi előfutamáról egyeztettek. Mint arról beszámoltunk, ezt valószínűleg Érmihályfalva rendezheti meg, úgy, hogy tervben van egy úgynevezett Érmelléki Futam is, melyen bárki részt vehet, ám onnan a budapesti versenyre nem lehet kijutni. A Partiumi Vágta része lehet a hosszútávú térségi fejlesztési stratégiának, mondta Szabó Ödön, és az a javaslat is elhangzott, hogy állandó helyszín legyen Érmihályfalva, a vágta pedig képezze a Nyíló Akác Napok állandó részét. Bendes Csaba elmondta: az idei a nyolcadik nemzeti vágta lesz, a 19 helyszín közül 4 lesz határon túli. Technikai okok miatt több dátum is szóba került a partiumit illetően, így a már közölt június 14. mellett augusztus 9. is – végső döntést később hoznak. A továbbiakban Szabó Ödön és Cseke Attila képviselők a törvényhozási munkával kapcsolatban osztottak meg információkat, például a választási-, a közigazgatási-, a zászló- és címer törvényekkel, a könnyített honosítás ügyintézésével, pályázatokkal kapcsolatban.
Megnyitó
A XXIII. Nyíló Akác Napok megnyitója a hagyományoknak megfelelően zajlott: gyerekek és előadócsoportok színpompás felvonulásával kezdődött, a sokadalom a Széchenyi tér túlsó végétől a színpadig vonult, melyen a Syluette menettánccsoport mutatott be egy koreográfiát. A fesztivál hivatalos megnyitása a polgármester feladata volt. Nyakó József újra elmondhatta, amit tavaly is, ám újabb aktualitásként: soha ennyi támogatója még nem volt a mintegy 150 fős gárda által szervezett fesztiválnak. Ugyanakkor ennyi vendéget sem üdvözölhetett még a megnyitón, hiszen amellett, hogy minden testvértelepülés küldöttsége megérkezett, Bihar megye 22 magyarok (is) lakta községéből, városából volt jelen polgármester vagy alpolgármester. Az idei fesztivál is szolgáljon mindenki örömére – mondta Nyakó József. Cseke Attila képviselő saját, margittaiként Érmihályfalvához fűződő emlékeiből válogatott, megjegyezve, hogy mindig barátként érkezik a városba. A testvértelepülések közül Bagdi Sándor nyírbélteki polgármester, Bódi Attila tornaljai alpolgármester és Lázár-Kiss Barna baróti polgármester köszöntötte az érmihályfalviakat, mindannyian meghívták a helyi küldöttséget saját fesztiváljaikra. Sokan vannak a Nyíló Akác Napokon, és ennek okát Szabó Ödön képviselő, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke “elemezte”. A politikus szerint aki már volt itt, az visszajár, aki nem, az jó hírét vette és azért jött el. Szerinte a sokaság bizonyítéka annak, hogy egységesek és sokan vagyunk, ahol pedig sokan vannak, ott mindig lehet segítséget találni akkor is, ha támaszra van szükség. A beszédek itt véget is értek, következett a helyi előadócsoportokat felvonultató színpadi program.
Koncertek
A megnyitót követően a program szerint két koncert kezdődött azonos időben, 18 órakor. Az egyik a római katolikus templomban volt, az egyházközség orgonáján Józsa Domokos, a nagyvárad-szőllősi plébániatemplom kántor-orgonistája játszott, mintegy egy órás koncerttel örvendeztetve meg a 45-50 fős hallgatóságot. A műsoron J. E. Kindermann, J. S. Bach, J. B. Bach, G. F. Händel, J. Stanley és C. A. Frank művek szerepeltek, melyek felhangzása előtt az orgonaművész mutatta be a felcsendült zeneműveket. Ugyanabban az időben a főtéri színpadon a No Cable együttes főleg közismert rock-slágereket adott elő, utánuk a budapesti Utcazenekar tartott lemezbemutató koncertet. Az est sztárvendége az Edda együttes volt. “40 év rock” – hirdette a zenészek hátához kifüggesztett óriásplakát: négy évtizede hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóiból verbuválódott zenekar első fellépéseit tartotta. Az azóta változott összeállítású banda péntek esti koncertjére úgy megtelt közönséggel a Széchenyi tér, ahogyan az egy “nyílóakácos” nagykoncerthez illik, a sokezres tömegben pedig minden korosztály megtalálható volt. A legnagyobb sikert még mindig a régi nagy slágerek aratták, melyeket azok a fiatalok is énekeltek, kiknek a szülei álltak a kör közepén annak idején.
A két órás buli után a sörsátrak alatt folytatódott a szórakozás, mások a retro bulihoz, vagy az erdei zsibongóba készülődtek.
Rencz Csaba
erdon.ro

Értékteremtő Festum Varadinum volt
Nagyvárad- Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ székházában, amelyen Szabó Ödön programkurátor és Koncsek Zita kuratóriumi elnök értékelte a május 3-10. közt zajlott XXIV. Festum Varadinumot.
Koncsek Zita, a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke azon meggyőződésének adott hangot: úgy a programokat, mint a felépítést tekintve rendkívül sikeresnek mondható az idei Festum Varadinum, és ezt támasztják alá az események iránt tanúsított élénk érdeklődés, valamint a kifejtett vélemények is, és ez szép reményekre jogosít fel a jövő jubileumi, vagyis huszonötödik seregszemlét illetően. Külön köszönetet mondott a társszervező magyar történelmi egyházak képviselőinek, valamint a tanügyi intézmények vezetőinek, pedagógusainak, akik szintén jeleskedtek. Ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet: a nyitónapi körmenet a kilencvenes éveket idéző zarándoktömegeket mozgatott meg, és azt ígérte: javasolni fogja, hogy az oktatók ezentúl kapjanak valamilyen pontértékkel bíró oklevelet vagy diplomát a példás helytállásért.
Megújulás
Szabó Ödön programkurátor úgy fogalmazott: végig szép idő volt, mintha a Jóistennek is tetszettek volna a történtek. Hangsúlyozta: folytatódott a tavaly elkezdett megújulási folyamat, letisztult az arculat és a szimbólumháttér. A műsorfüzet kiadása is jó ötletnek bizonyult, hasznos volt, sokan böngészték. Az újítás részeként a Facebook segítségével azok is nyomon követhették a programokat, akik esetleg nem olvasnak nyomtatott sajtóterméket, vagy innen származtak el, itt tanultak valamikor, s ennek köszönhetően ez a kötelék megerősödött. Szintén nóvumnak számított, hogy minden nap volt egy záróesemény, melyeken neves magyarországi vendégművészek léptek fel. A Festum Varadinum értékteremtő jellegét igazolja emellett a négy bemutatott könyv is: Fehér Dezsőnek forrásanyagként használható emlékkönyvének csodálatos kivitelezésű reprint kiadása, Dukrét Gézának a Síterről szóló monográfiája, a május 7-i történészkonferencia előadásait összefoglaló tanulmánykötet, valamint a Szacsvay Akadémia tavalyi meghívottjaival Szilágyi Aladár által készített interjúkat tartalmazó kiadvány. Emellett a kultúra vonalat erősítette még többek közt Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházigazgató Radnóti-estje, valamint a Makk Károly világhírű filmrendezővel való közönségtalálkozó is. Ritka sok embert vonzott a vársáncba a majális, a Neoton együttes élő koncertjén több generáció szórakozott együtt. Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke ugyanakkor bejelentette: jövőre három díjat szeretnének kiosztani: egyről a kuratórium, kettőről pedig a közönség döntene. A XXIV. Festum Varadinumot támogatta a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, a megyei és a váradi önkormányzat, valamint a Lotus Center.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Huszonöt éves a MÚRE (GALÉRIA)
Megalakulásának helyszínén, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának nagy aulájában ünnepli fennállásának 25-ik évfordulóját a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Üvegcsillár, posztmodern, szoc-reál stílusú épületbelső, sok kis asztal körül cigarettázó emberek, lelkes hozzászólások, elképzelések, tervek ismertetése, egyeztetések, viták – valahogy így kell elképzelni azt a miliőt, amelyben 25 évvel ezelőtt a MÚRE megalakult.
A Bukaresti Román Televízió Magyar Adásának két munkatársa, Kacsó Sándor és Bartha Ágnes egy 25 perces filmet készített az elmúlt két és fél évtized felvételeiből. A filmkockák a kezdetektől a tavalyi riporttáborig felelevenítették a legfontosabb eseményeket az újságíró-egyesület életéből. Sok ismerős arc tűnt fel, olyanok, akik ma is aktív tagjai az egyesületnek, olyanok, akik valamiért elmaradtak, vagy eltávoztak már az élők soraiból.
A Sapientia nagy aulájában Sarány István csíkszeredai újságíró, a MÚRE Hargita megyei területi képviselője házigazdaként szólította mikrofon elé a meghívottakat, társszervezetek képviselőit, egykori elnököket, munkatársakat, vendégeket.
A felszólalók között elsőként Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte az újságírókat, aki a MÚRE és az RMDSZ 25 éves fennállása között vont párhuzamot. Györffy Gábor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa beszélt az újságírói szak megalakulásáról, majd Kövér Tamás, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének delegáltja, Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke, Léphaft József, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének képviselője, Havasi János, az MTVA- és Tripolszky János, a sajtószakszervezet részéről, Kassai Péter, az egykori szárhegyi MÚRE-rendezvények házigazdája, valamint Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke mondott köszöntő beszédet.
„25 év, 133 díjazott” - mondta Rácz Éva, a MÚRE elnöke, majd a volt elnököket, alelnököket szólította mikrofon elé: Hecser Zoltánt, Gáspár Sándort, Karácsonyi Zsigmondot, Boros Zoltánt, Simonffy Katalint, Ambrus Attilát.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének üdvözletét Bartha Réka olvasta fel. Üzenetben köszöntötte az ünneplőket Vincze Loránt és Ágoston Hugó, majd a legvégén a MÚRE Press-ing focicsapata vonult a pódiumra és jelentette be, hogy öt háromra győzte le a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapatát.
A rendezvény szombaton szakmai tanácskozással folytatódik: Bodonovich Jenő Médiabiztosi ajánlások a köz érdekében címmel tart előadást, Turos Lóránd a romániai médiaszabályozásról, Kövér Tamás a Média Önszabályozó Testület tapasztalatairól, Szucher Ervin Kihívások előtt a MÚRE Becsületbírósága témát járja körül.
Antal Erika
maszol.ro

Szeretethidat ácsolnak önkéntesek a Kárpát-medencében
Erdély második alkalommal kapcsolódik be idén a Szeretethíd építésébe, azaz a Kárpát-medencei református önkéntes napok programjába. Ezidáig közel 15 500-an regisztrálták, hogy május 29–30-án lakóhelyük közelében szociális, területfejlesztési, környezetvédelmi munkát végeznének. Hivatalosan hétfőig lehet regisztrálni, de az utolsó pillanatban is összeállhatnak segíteni vágyó csapatok.
Tavaly közel 16 ezeren önkénteskedtek a Szeretethíd hétvégéjén szerte a Kárpát-medencében. A megvalósításokból csak néhányat sorolunk: játszótérépítés, kerítésfestés, szeretetotthonokban látogatás és műsor, kutyasétáltatás, étel- és süteményosztás hajléktalanoknak, „ingyenölelés” (free hug), temetőrendezés, falfirka-mentesítés, cigarettacsikkek gyűjtése, különböző felekezetű egyháztagok egymás templomát tették rendbe és még megannyi szép kezdeményezés született. Erdélyben 11 regisztrált csoport önkénteskedett: idős-és gyermekotthonokat látogattak, kaput festettek, kerítést javítottak, templomkertet és temetőt takarítottak, szemétgyűjtést végeztek.
„Nagyon jó élmény volt mindenkinek. Kicsit negatívan talán az hatott, hogy sok helyen eső miatt vesztegeltek, máskorra halasztották a munkát, de mindenhonnan pozitív visszajelzés jött” - mondja Gyéresi Blanka, az erdélyiek koordinátora, aki számon tartja az innen bejelentkezett csoportokat és vállalt feladataikat, az egyedül jelentkezőket valamely hozzájuk térben közeli csapathoz irányítja, illetve feladatot is ajánl azoknak, akik nem döntötték el, miben segítkeznének, velük megláttatja, hol lenne rájuk szükség. „a feladatokat többnyire szervezetek (idősotthonok, iskolák, árvaházak, alapítványok) regisztrálják. Ez azt jelenti, hogy lenne munka, de nincs emberük, és felajánlanak önkéntességi lehetőséget. Amennyiben egy csoport saját magának keres feladatot, ezt nem kell regisztrálnia, csak ha még szeretné esetleg, hogy más is csatlakozzon hozzá” – magyarázza a koordinátor.
Eddig hat településről összesen 230 fővel jelentkezett be egy-egy csapat, ők a tavaly is részt vettek az önkéntes napokon. „Sajnos idén kevesebben vállalkoztak a hétvégi ballagások miatt” – mondja Gyéresi Blanka. De az eddig kialakult csoportokhoz lehet még csatlakozni: Kolozsváron a Diakónia Keresztény Alapítvány időseit viszi ki egy csapat a botanikus kertbe, Bánffyhunyadon Ravasz László halálának 40. évfordulójára szülőházán végeznek karbantartási munkálatok, majd udvartakarítást, Kalotaszentkirály–Zentelke frissen festett parókiakapuval és -kerítéssel büszkélkedhet a munkálatok nyomán, Kalotadámos–Jákótelke határában szemétgyűjtés zajlik majd, Mérán a Diakónia szervezésében a gyerekek meglátogatják az időseket, és segítenek nekik a takarításban, a háromszéki Kálnokon pedig sportpályát létesítenek a két nap alatt. A következő két hét alatt még létrejöhetnek spontán csapatok, kapcsolódni lehet a szeretet lánchídjához, jövőben pedig aki hamarabb regisztrál, pólót is kap ajándékba, amely még inkább kifejezi az összetartozást a közös önkéntesség mentén (idén már kifogyott a tízezer darabos készlet).
Zsigmond Júlia
maszol.ro

A romániai magyar tabutémák leltára
Szociológiailag teljesen irreleváns, ám mégis „dokumentum-értékű leltárt” készítettünk azokról a dolgokról, amelyekről köztudott: ezeket nem jó firtatni. Ha Ön újságíró és van önbecsülése, ne olvassa el a következőket.
A módszer: e-mail-ben felkérő-leveleket küldtünk ki körülbelül ötven címre. Szövege:
"Kedves szerzőtárs! Kéréssel fordulok hozzád. A Transindex számára készítek egy összeállítást a romániai magyarság úgynevezett szent teheneiről. Szent tehénen olyan személyt, intézményt, gondolatot, mentális toposzt stb. értek, amit mindig elnéző megbocsátással kezelünk a sajtóban, a közbeszédben. Máshogyan közelítve: melyek azok a bálványok, amelyeknek – mint minden bálványnak – születésükkor máris eljött az alkonyidejük, de erről nem illik beszélni."
A válaszokat montázsban közöljük. Szerzőink csoportja sok tekintetben heterogén; az ankét külön érdekessége, hogy a megkérdezettek – akiknek politikai nézetei számos témában erőteljesen eltérnek egymástól – gyakran ugyanazokra a jelenségekre mutatnak rá.
Általános, a társadalmat jellemző, szent tabutémák
1. A kisebbségi eliteken belüli gazdasági érdekcsoportok hálózatai és kapcsolataik érdekszövevénye a magyarországi és az adott országon belüli – jórészt a titkosszolgálatokhoz is kapcsolódó – gazdasági érdekcsoportokkal. A romániai magyar maffiák. Látott már valaki személyes vádakon (és válasz jogán) kívül valamit erről a magyar sajtóban? Esetleg a félénk átvételét annak, amiről a román újságok már hetek (évek) óta cikkeznek (lásd a Csibi-ügyet).
Akiktől a válaszok érkeztek:
Bakó Rozália, Bálint Ferenc, Bara Gyula, Bárdi Nándor, Boros-Dali Lehel, Daczó Kati, Fall Sándor, Horváth Gizella, Gáspárik Attila, Kelemen Zoltán, Lukács Csaba, Toró T. Tibor, Stanik István, Szabó Tünde, Vandra Attila, Zilahi Imre.
2. A korrupció kérdése, amely a magyar többségű településeken és a magyar intézményrendszerben is a többségi habituális világokhoz hasonló viselkedésformákat és technikákat gerjeszt.
3. Az oktatás minőségének és megszervezésének kérdése. A Sapientia Egyetem csődje. Az erdélyi magyar oktatás módszertani és tartalmi reformjának szükségessége. A lassan általánossá váló funkcionális analfabetizmus – vagyis a romániai magyarok kb. 60%-a nem érti, amit elolvas. A versenyvizsga-rendszert és a magyar oktatásügyet is áthálózó korrupció.
Ugyanez más irányból: arról rengeteget hallunk, hogy a magyar iskolákban nem jók a tanárok, suttogjuk az utcasarkon, hogy mindenért ők a hibásak, de arról, hogy egyes tanárok mennyit áldoznak a szabad idejükből arra, hogy a diákok szakkörre járhassanak, kirándulni mehessenek, az iskolában sulibulit lehessen tartani, s ezt az időt egyesek a családjuktól vonják el, arról mikor olvasunk? 4. A politikai retorika és a társadalmi valóság viszonyrendszere. Az autonómia, kettős állampolgárság, státustörvény, Budapest központúság stb., és a mindennapok habituális világa, léptéke, a mindennapi cselekvést irányító szokásvilág közti szakadék. A magyarságtudatból nem lehet megélni – a magyarságtudat túlzott kultivációjáról és káros voltáról mikor olvasunk a sajtóban? 5. A kulturális és az egyházi elitek 1989 előtti viszonya a hatalomhoz; az aggódás és kitartás diskurzusok tematizálóinak családi-migrációs története.
6. A gondolkodás-ökonómia hiánya, a közéleti és kulturális toposzok felülvizsgálatának lehetetlensége. 7. A középosztályosodás formáinak követése (társadalomtörténetileg valós, egzisztenciális középosztályosodás nélkül.)
8. A sajtó mindenhatóságának tévhite.
Romániai magyar öntetszelgés
1. Az erdélyi magyar kultúrfölény-tudat.
2. Erdély, mint földrajzi és gazdasági értelemben komoly tartalékokkal bíró régió tévhite. Az, hogy Erdély a mintaadó régió.
3. A humán jellegű műveltség felülértékelése. A "magyar önazonosság". Nemzeti erényeink konzisztencia nélküli listája.
4. Az erdélyi jobb magyarság hite Budapesthez viszonyítva.
5. A furfangos székely, a "vártán álló székely" toposza, a jég hátán is kreatív székely képe (amely egyike a balkáni tomboló-lázadó jellemképeknek – lásd Emir Kusturica filmjeit –, a mindenhez alkalmazkodó, személyiségtorzító léthelyzet-igények kompenzálására). A székely bicska.
6. A falusi műveletlen lelkész és a frissen végzett hitoktatók a helyi társadalmakban. Az egyházak középkori tekintélyelvűsége, az egyházak tehetetlensége a valódi közösségépítésben. Az egyház és a papok - véleményükkel szembeszállni ma is akkora szentségtörés, mint a Különös házasság idején.
7. Az állítólagos bánsági tolerancia
Humanoid szent tehenek
1. Választottjaink általában. Választottjaink magánélete, vezetőink külföldön felhalmozott vagyona. A magyarság vezetőinek politikai múltja, összefonódása a kommunizmussal, a titkosszolgálattal. Frunda és Verestóy titkosszolgálati kapcsolatai. Tőkés magánéleti botlásai. Tőkés Lászlóról mikor lát már napvilágot egy olyan cikk, amelyik megpróbálja helyére tenni Tőkés Lászlót érdemeivel és hibáival egyetemben? Amiről hallunk és olvasunk: a). egyáltalán nincs igaza b.)Teljesen igaza van. Markó második házassága.
2. Az újságírók általában. A korrumpálhatóságuk, a szerkesztőségek összedolgozása különböző politikai érdekcsoportokkal. A külföldi és hazai politikai szervezetek és sajtó közötti anyagi összefonódások. A szakmailag felkészületlen, potyaleső, dörgölőző, beszari újságírók ármádiája. A magyar média képtelensége a modernizálódásra.
3. Az egyházak általában. Az egyházak pénzügyei. Általában a megújulásra, az új kor kihívásaira nehezen mozduló történelmi egyházak, bár ezek ideje nem járt le. Patriarchális fundamentalizmusuk. A klérus belső élete, az egyházi korrupció; az egyházak túlsúlyos részvétele a közélet minden területén.
A "feddhetetlen" egyházi emberek (főleg katolikus papok) magánélete. Az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatása – mit tenne az egyház, ha most rászakadna több száz iskola, kórház, középület? Kiadná bérbe. A vallás megtartó erejének tévhite. Hogy folyamatosan csökken a történelmi egyházak hívőinek száma.
4. Az RMDSZ általában. A Communitas alapítvány. Vezetőink minősége. A állammodell szerint felépülő RMDSZ.
5. A civil társadalom általában. Ugyanolyan visszaélések lennének akkor is, ha a civilek osztanák ki a pénzeket.
6. Pop. Dancs Annamari, sepsiszentgyörgyi popsztár.
7. Tételesen: Németh Zsolt, Orbán Viktor, Sütő András politikai múltja, Szász Jenő, Tőkés László, Verestóy miből szerezte a vagyonát?
Kányádi Sándor, Király Károly, Tempfli atya megyéspüspök, Cs. Gyímesi Éva. Volt valamikor Szőcs Géza, Domokos Géza, de az ő bálványuk már ledőlt, őket bántatlanul szabad szidalmazni, sőt, egyesek el is várják ezt. Hasonló állapot fele tart egyrészt dr. Csapó József, másrészt Markó Béla, Frunda György. Tőkés püspök külön kategória, egyeseknek bálvány, másoknak maga a megtestesült rossz.
Mártírjaink. Például Brassóban Dr. Szikszai Jenőt ma tanári példaképként tartják nyílván, s felemlíteni, hogy "ha én ma az ő pedagógiai módszereit alkalmaznám... " szentségtörés. Reményik Sándor és Wass Albert életútja. Orbán Balázs, Petőfi Sándor.
Szent intézmények
A két világháború között működő, 1989 után újraalakított országos magyar intézmények (EMKE, RMGE, stb.). EME – többször is. MVSZ, EMTE, Partiumi Keresztyén Egyetem, EREK, KREK, FIDESZ, MPSZ.
Az ugar, mint helyszín szent tehenei
1. A hagyományok általában. Szoboravatások és koszorúzások. A székely himnusz. A március 15-i stb., stb. ünnepségek, koszorúzások üressége. A teljesen idiotikus szavalóversenyek. Templomépítések. 2. A trendi ócskaság: az aradi szoborcsoport. Csíksomlyói búcsú (ki meri leírni, hogy hótt unalmas, no meg néha kész röhej, ahogy magyarországi buszokban lúgagyú turisták jönnek indiai atmoszférát szippantani)
3. Kolozsvár, a kulturális főváros toposza. Marosvásárhely.
Politikai kinyilatkoztatások
1. A kisebbségi kérdés etnicizálódása, etnikai burokba zárása, amely nagyban hozzájárul a politikai pluralizmus intézményesülésének hiányához.
2. A transzilvanizmus.
3. A remény, hogy Románia csatlakozása az EU-hoz automatikusan megold minden etnikai problémát.
További tabujelenségek
1. A romániai magyar korrupció általában.
2. Az alkoholizmus. A falusi alkoholizmus, mint népbetegség. A romániai magyar elit képviselőinek alkoholizmusa.
3. A városi hátrányos helyzetű és hajléktalan-fogyatékos népességen belül a magyar anyanyelvűek felülreprezentáltsága. 4. A kettős identitásúak problémái.
5. A nem a történelmi egyházakhoz, hanem a szektákhoz kapcsolódó magyar vallási-kulturális közösségek. 6. A cselédtartás.
7. A magyar-magyar konfliktusok a kitelepült családtagok és az itthoniak körében.
8. A magyar nacionalizmus. Nem ajánlom bárkinek, hogy merészeljen arról beszélni, hogy egy román-magyar konfliktusban a románoknak is van igazuk.
9. A román nyelv nem ismerése. Hogy igenis meg kell tanulnunk románul, mert az nem a románság, hanem a mi érdekünk. Mit teszünk mi ezért? Ki mer erről beszélni? Aki meg meri tenni, azt rögtön nemzetárulással vádolnák. Mikor merünk arról beszélni, hogy a magyar iskola nemcsak előny, de hátrány is?
10. A csángókkal szembeni székelyföldi intolerancia.
11. A Duna TV erdélyi fogadtatása.
12. Hogy mennyire vagyunk idegengyűlölők, általában. Erdély területén a magyarok szerepe a Holokausztban. 13. A cigánykérdés. A roma kisebbség problémája a magyar lakta területeken: a roma identifikáció.
Szexuális tabuk és frusztrációk
1. A romániai magyarok bigottsága általában. Az egészséges szexuális örömről való beszéd, általában. 2. Az unguroaica-probléma: a magyar prostituáltak a többségi piacon és a magyar kisebbségi férfiak vágyai a szabadosabb román szex iránt.
3. A családi erőszak, szétesőben lévő kötelékek – nem beszélünk róla.
4. Az anyai ösztön (igaz, ez univerzális szent tehén).
5. A romániai magyarok viszonya a szexuális kisebbségekhez.
K. A.
Transindex.ro

Felhívás Székelyföld lakóihoz, az önkormányzati határozatok ügyében
2014. február 12-én felhívással fordultunk a székely önkormányzatokhoz, kérve, hogy határozatok elfogadásával tegyék láthatóvá a nagyvilág számára, a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. Ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar is. Ezt követően – a mai napig – több mint egy év alatt a 153 önkormányzatból 51 tette meg ezt a lépést.
Ahhoz, hogy közösségi akarat rajzolja ki Székelyföld térképét, hogy szilárd hivatkozási alapunk legyen az autonómia igénylésében, a közös fellépésben Románia tervezett közigazgatási átszervezése ellen, a többi 102 önkormányzatnak is el kell fogadnia a határozatot! Azt követően el kell küldeni azt Románia kormányának és parlamentjének, az Európa Tanács főtitkárának, a Regionális és Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, a Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európai
Kérjük a székelyföldi választópolgárokat, nézzenek a csatolt térképre: ennyi látható szülőföldjükből Európában, a nagyvilágban, ezt fogják látni az Európa Tanács Kongresszusa Bürójának tagjai a héten esedékes ülésükön, ekkora terület az, amely ebben a pillanatban a kinyilvánított közösségi akarat földje. Akinek települése fehér foltként jelenik meg, akarja-e, hogy ez így maradjon? Ha nem, kérje a község/város választott vezetőit, tegyenek a változásért. Kétségtelen, nem egyedül rajtunk múlik Székelyföld autonómiája. De az is kétségtelen, hogy eddig a pillanatig nem tettünk meg mindent, amit ennek érdekében megtehetünk. Közös erővel változtassunk ezen! A Székely Nemzeti Tanács megad minden segítséget, hogy a határozatok elfogadásra kerüljenek és célba érjenek, és ott a lehető legnagyobb hatást fejtsék ki.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Száztagú Székely Férfikórus
A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban május 9-én este megtartották a Száztagú Székely Férfikórus hangversenyét a 3. Magyar Kóruszene Nap alkalmából, a Kónya Ádám Művelődési Ház és a Pro Cultura Alapítvány szervezésében. Az ünnepi hangversenyen fellépett a csík-borzsovai férfikórus, a gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet férfikórusa, valamint a házigazda szerepét is betöltő, a Kónya Ádám Művelődési Ház Magyar Férfidalárdája. A műsoron Schubert-, Erkel-, Liszt-, Verdi-, Kodály-, Bárdos Lajos-, Gebhardi-, Zasskovszky-, Gárdonyi Zoltán-, Vásárhelyi Zoltán-, Karai József-dalok, -operarészletek mellett népdalok, katona- és legénynóták, s egy megzenésített Farkas Árpád-vers is szerepelt. A karnagyok Kovács László, Bíró Zsolt-Imre, Molnár Katalin, Jakab Árpád voltak, zongorán közreműködött Filtner Tünde. A Száztagú Székely Férfikórust alkotó kórusok vasárnap dalos szolgálattal vettek részt a sepsiszentgyörgyi egyházak istentiszteletein, szentmiséin.
László Attila sepsiszentgyörgyi karnagy így emlékezik vissza a Száztagú Székely Kórus születésére: „Története 2013 májusában kezdődött, amikor a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Férfikórusának 145. évfordulójára hívták Gyergyószentmiklós Ipartestületi Férfikarát és a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám művelődési ház Magyar Férfidalárdáját. Együtt a három férfikar igazi dalos ünneppé varázsolta a jubileumi találkozót. A hangverseny sikerén felbuzdulva vetődött fel a gondolat: miért ne énekelhetnénk máskor is együtt? Így jött létre a csíkszépvízi dalostalálkozó, amelyen a csíkborzsovai római katolikus templom férfikórusának bevonásával, felemelő hangulatban megszületett a Száztagú Székely Férfikórus.”
Józsa Zsuzsa
Vasárnap (Kolozsvár)