Pénzügyi palota: nem adják fel a harcot a katolikusok
A bukaresti legfelsőbb bíróság tavalyi döntésének eleget téve, júniusban kezdik el újratárgyalni Nagyvárad egykori pénzügyi palotájának visszaszolgáltatási ügyét a helyi táblabíróságon, Böcskei László római katolikus megyés püspök pedig nem akarja feladni az évek óta húzódó harcot.
„Nem is annyira az épületet nézem. Ez elvi dolog. Pár éve elindult a restitúció, ahol kisebb nagyobb sikerrel jártunk, és most próbálják ezt visszafordítani. Nekünk továbbra is küzdenünk kell azért, hogy visszakerüljön a tulajdonunkba" – fogalmazott a Krónikának az egyházi elöljáró.
Az irgalmasrendiek ingatlanját – amint arról több ízben is írtunk – 2012-ben kapta vissza a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes kormánybizottság határozatát, mondván: a belvárosi épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam csak átvett.
Ezzel szemben az egyházi képviselők kutatásai szerint a rend saját telkén, bankkölcsönből építette a palotát 1890-ben. Az államosítás után sokáig a 2-es számú járóbeteg-rendelő működött benne, de a 2002-ben kezdődött restitúciós procedúra elhúzódása miatt az épület állaga annyira leromlott, hogy az egészségügyi intézmény elköltözött, és azóta használaton kívül áll.
Az egyház álláspontját a helyi bíróság alapfokon, majd másodfokon is megerősítette, ugyanakkor a Bihar Megyei Tanácsot közpénzből képviselő Mircea Ursuţa ügyvédnek sikerült Bukarestben kiharcolnia a perújrafelvételt, a mostanra elkészült indoklás alapján pedig az irgalmasrend jogi személyiségének kivizsgálását is elrendelték.
Böcskei Lászlót nem lepte meg, hogy az önkormányzat mindent elkövet az ügy lezárásának megakadályozásáért, de lapunknak leszögezte: a szerzetesrend egyáltalán nem szűnt meg, a rendszerváltás előtti működését csupán a romániai törvények tiltották.
Rámutatott arra is, hogy az irgalmasrendiek vezetője, a pátergenerális korábban megbízta elődjét azzal, hogy járjon el az ügyben, ezért a katolikus püspökség követelése jogos és kötelesek a végsőkig kitartani mellette. Hozzátette viszont, hogy túl sok új irattal már nem tudnak szolgálni, de az újratárgyalás során megpróbálják még egyértelműbbé tenni igazukat. „A véleményem, hogy ez nem kimondottan jogi kérdés, hanem a katolikus egyházról, kissebségről szól, ezért bármi megtörténhet a perújrafelvétel során" – figyelmeztetett Böcskei László.
Az viszont már biztos, hogy az ingatlan sorsa még legalább egy-két évig bizonytalan marad, addig pedig annak omladozó homlokzatfelújítását sem vállalja senki.
Balog Zoltán: veszélyben a jogállamiság
A romániai jogállamiságot veszélyezteti az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának megkérdőjelezése – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pénteken az MTI-nek. Balog Szatmárnémetiből nyilatkozott, ahova Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök meghívására érkezett.
A miniszter egyházi intézményeket látogatott meg Szatmár megyében, és találkozott Eugeniu Avram prefektussal, valamint Adrian Şteffel, a megyei önkormányzat elnökével. Balog Zoltán elmondta: egyházi beszélgetőpartnerei súlyos aggodalmát tapasztalta azokkal a folyamatokkal kapcsolatban, amelyek az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a leállítását, visszafordítását jelzik.
„Úgy gondolják, hogy ez jogállami bizonytalanságot jelent, akadályozza őket abban a munkában, amit évekkel ezelőtt elkezdtek. Felhívtam a román hatóságok figyelmét, hogy Budapesten is aggódunk emiatt” – jelentette ki Balog Zoltán. Hozzátette, azt látják, hogy a román hatóságok törvényesen visszaszolgáltatott ingatlanok sorsát próbálják megkérdőjelezni később alkotott szabályok alapján.
„Úgy gondoljuk, hogy ez nem felel meg a jogállami követelményeknek. Az egyházak és a magyar intézmények működésének a biztonsága is jogállami kategória, és kérjük, hogy ezt mindenképpen tartsák be” – fogalmazott Balog Zoltán. Hozzáfűzte, értik, elfogadják, hogy szükség van a korrupció elleni küzdelemre, és fontosnak is tartják azt, „de az nem lehet indok arra, hogy visszacsináljanak olyan egyházi ingatlan-visszaszolgáltatásokat, amelyek törvényesek voltak”.
Mint beszámoltunk, sajtóinformációk szerint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott vagyonnal kapcsolatban indított példa nélküli vizsgálatot. Az ügyészség három Szatmár megyei település, Szatmárnémeti, Hadad és Aranyosmeggyes önkormányzatától kérte el az 1995 és 2013 között visszaszolgáltatott ingatlanokkal kapcsolatos iratokat.
Az épületek és telkek – amelyek a vizsgálat tárgyát képezik – a római katolikus püspökség, római katolikus szerzetesrendek és különböző egyesületek birtokába kerültek vissza. Novemberben pedig a ploieşti-i táblabíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi erősítést kap a Nemzeti Színház
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egyik vezető színésze, Mátray László a Budapesti Nemzeti Színházhoz szerződik át a következő évadtól, ahol vendégművészként már eddig is szerepelt, és a tervek szerint ezután is fontos szerepek várják. Mátray a szentgyörgyi teátrumban vállalt szerepeit is továbbjátssza.
A budapesti Nemzeti Színházhoz szerződött Mátray László színművész. Mátray László a Bocsárdi László vezette sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja volt eddig, de már egy éve vendégszerepel Budapesten a János vitéz című Vidnyánszky-rendezésben, amelyben ő alakítja a címszereplőt, az Isten ostorában Attilát, Zsótér Sándor nemzeti színházbeli rendezésében, a Brand című Ibsen-darabban pedig a Bírót. A Válasz.hu írása szerint Mátray nem szakít anyaszínházával sem, inkább amolyan kétlaki életre rendezkedik be, a fővárosban mindenesetre vendégszereplőből társulati taggá válik.
A Budapesten szervezett sajtótájékoztatón az is kiderült, milyen kihívások várhatják Mátrayt a következő Nemzetis évadban: a tervek szerint szerepet kap a Csehov 6-os számú kórterem című novellája alapján készülő előadásban (rendező: Sardar Tagirovsky), és első helyen említi a szereposztás a Szindbád esetében (a Krúdy-szövegekből Vidnyánszky Attila állít össze előadást).
A Nemzeti Színház sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy míg a tavalyi évadban mintegy 89 ezer nézője volt a teátrumnak, idén ez a szám várhatóan 111 ezer fölé emelkedik. Idén másodszor, 13 ország 20 előadásával rendezték meg a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM). Az évad végén a társulatból két színész – Tenki Réka és Szatory Dávid – távozik.
A következő évadban a budapesti teátrum hat nagyszínpadi és három stúdió-előadással, valamint egy szabadtéri produkcióval várja a nézőket. (Például Anatolij Vasziljev orosz rendező Törőcsik Marival fog dolgozni a következő évadban. A Hemingway Az öreg halász és a tenger című regénye alapján készülő előadás egyben köszöntés a Nemzet Művészének 80. születésnapja alkalmából.)
Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója nem a Nemzeti épületében, hanem a szoborparkban rendezi meg az 56-os mártírról, Tóth Ilonáról szóló előadását a forradalom évfordulójára.
Krónika (Kolozsvár)

Balog Zoltán: Szatmáron: az erő politikáját kell folytatni
Erő kell ahhoz, hogy megtartsuk, ami a miénk, a magyar kormány ezért – a szó legjobb értelmében – az erő politikáját akarja folytatni, amikor a határon kívüli nemzetrészekre, az ott élő magyarokra gondol – jelentette ki Balog Zoltán szombaton Szatmárnémetiben.
Az emberi erőforrások minisztere a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban elvégzett beruházás átadásán arról beszélt, hogy ha Magyarországnak van gazdasági ereje és nemzetközi tekintélye, akkor lehet felszólalni azok érdekében, akik „hozzánk tartoznak, akikkel egy nemzetet képezünk, de mégis elválasztanak minket a határok egymástól”.
Szavai szerint Erdélyben és Magyarországon is az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mindazokat az értékeket, amelyeket sikerült megőrizni a diktatúrákban, azt az „álszabadság világában” elveszítjük-e vagy nem. A hamis vonzások sokszor veszélyesebbek, mint a diktatúra, mert míg a diktatúra összetart, addig az álszabadságban, vagy „a globalizáció szelében” elfelejtjük, ami a miénk – figyelmeztetett.
Ezt kell megtanulni a 21. században, ha mi nem ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk, mások nem fogják számunkra megőrizni – hangsúlyozta Balog Zoltán, megjegyezve, „itt, ezen a táján a világunknak ingyen semmit nem adnak, még jó szándékból is nagyon keveset.”
Balog Zoltán beszédében kiemelte, hogy a kormány nem adja fel azon törekvését és nemzetstratégiai célját, hogy a Kárpát-medencét a határok ellenére egy egységes magyar nemzeti térnek tekintse, akár az oktatás, a gazdaság, az egészségügy vagy a kultúra területén. „Sokat tettünk ezért az elmúlt huszonöt évben, de egyáltalán nem lehetünk még elégedettek” – jelezte az emberi erőforrások minisztere.
Balog Zoltán szerint ami például Szatmáron, Révkomáromban, Beregszászon vagy Újvidéken történik az oktatásban, azt egységesen a magyar felsőoktatás ügyének kell tekinteni. Ekkor fogjuk tudni a legjobbat adni fiataljainknak, és ez egyszerre jelenti a nemzetstratégiai céljainknak a megvalósítását és az ő személyes boldogulásukat – fogalmazott.
A miniszter az alapok fontosságát kiemelve elmondta, négy és fél évszázad bizonyítja, hogy az itteni református közösségben is vannak olyanok, akik egyszerre tudják „tartani a kardot és foglalkozni a tudománnyal”. Balog Zoltán beszédében méltatta a református kollégium közösségmegtartó erejét, szavai szerint az intézmény a reformátusság fontos kincse helyi és országos szinten is.
Balog Zoltán beszédét követően ünnepélyesen átadták az iskola kicserélt nyílászáróit, illetve felújított tetőszerkezetét, utóbbi munkálatokat a magyar kormány húszmillió forinttal támogatta. Az eseményen részt vett többek közt Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Pataki Csaba RMDSZ-es szenátor és Kereskényi Gábor parlamenti képviselő.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Utánpótlás az elitnek – Apáczai Csere János-tantárgyverseny Kolozsváron
Különösen kisebbségben nem létezhet közösség saját szellemi elit nélkül – ezzel a megállapítással biztatta tanulásra Mile Lajos kolozsvári főkonzul az Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyversenyen résztvevő gimnazista diákokat az ünnepélyes megnyitón.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium (JZSUK) dísztermében megtartott rendezvényen Valentin Claudiu Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő és Dan Codreanu Kolozs megyei alprefektus is köszöntötte a Kárpát-medence különböző szegleteiből a kincses városba érkező diákokat.
Cuibus kifejezte abbéli reményét, hogy szép emlékekkel távoznak Kolozsvárról a résztvevő diákok, míg Dan Codreanu annak örült, hogy a magyar mellett szintén a kincses városban rendezik a francia nemzetközi tantárgyversenyt is.
Mile Lajos főkonzul ugyanakkor kifejtette: amikor helyesen és szabatosan fogalmazunk anyanyelvünkön, akkor önmagunknak és másoknak is segítünk eligazodni a világban. A diplomata a magyar nyelv, irodalom és kultúra ünnepének nevezte az eseményt.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szerint nem lehet véletlen, hogy a kincses város idén épp az Európai Ifjúsági Fővárosa cím birtokában láthatja vendégül a tantárgyversenyt. Az elöljáró hozzátette, reményei szerint az ifjú generáció idővel visszaszorítja a korunk közbeszédére jellemző felszínességet.
Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő, a tantárgyverseny főszervezője emlékeztetett: erdélyi diákok esetében az írásbeli versenyen elért első vagy második hely kiváltja a magyar írásbeli érettségit, amelyre automatikusan tízest kap a diák.
A hétvégi tantárgyversenyen ugyanakkor szóban is megmérkőztek egymással a magyar irodalmat kedvelő gimnazisták, annak ugyanis első része egy versmondó verseny volt, amely alapjául a 111 vers Kolozsvárról című válogatáskötet szolgált. A szóbeli második része egy csapatverseny, amelyre előre megadott irodalmi művekből készültek a diákok. A csapatok egy rövid szakmai felkészítés után alakultak meg, és öt-tízperces jeleneteket mutattak be a választott művekből.
A főszervező elmondta: a verseny témakörei a kincses városhoz és Kalotaszeghez kapcsolódnak: Mátyás király Kolozsvárhoz köthető mondái mellett Heltai Gáspár Száz fabulája, Kós Károly Varjú nemzetség című regénye, Dsida Jenő és Kányádi Sándor költészete alkotják a tantárgyverseny könyvészetét.
Ömböli Irma kérdésünkre elmondta: a Kárpát-medence magyarlakta területei közül épp Magyarország nem képviselteti magát, ugyanis ott most zajlik az érettségi. Egyébként valamennyi régióból 12 gyerek és egy kísérő tanár vesz részt a rendezvényen.
Solymosi Zsolt, a házigazda JZSUK igazgatóhelyettese a nyitóünnepséget követően elmondta: az immár nyolcadik alkalommal megszervezett tantárgyversenyre Kárpátaljáról, Délvidékről és a Felvidékről egyaránt érkeztek diákok. „Számukra mindez élmény. Külön büszke vagyok rájuk, a délvidéki diákok például elárulták, hogy hajnali kettőkor keltek útra egy szerb sofőrrel, hogy ideérjenek a megnyitóra. Igazi hősöknek tekintem őket, hogy most itt vannak Kolozsváron” – nyilatkozta Solymosi Zsolt.
Az unitárus kollégium aligazgatója ugyanakkor elmondta, a verseny mellett színes programokat is szerveztek a diákseregnek. Így a megnyitót követő ismerkedési est után a Váróterem projekt előadását tekinthették meg, szombaton pedig Bogdán Zsolt érdemes művész Dsida-estjét nézhették meg a versenyzők. Ugyanakkor egy rövid kalotaszegi kirándulás is szerepelt a programban.
Összesen 63 diák vett részt a vetélkedőn, a 7. illetve 8. osztályos tanulóktól egészen a 12. osztályos, végzős gimnazistákig valamennyi korosztály képviseltette magát.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Könyvet hagyományozni a jövőnek
A Varadinum keretében péntek délután a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében teltház előtt mutatták be Dukrét Géza: Siter, adalékok történetéhez és népismeretéhez című kötetét a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében.
Veres Kovács Attila tiszteletes a házigazda egyházközség nevében üdvözölte a jelenlévőket, kifejtve örömét, hogy e helyszínen a szakralitás mellett a kultúrának is otthont adhatnak. Olyan otthont, ahová minden felekezet és mindenféle ideológia, amely az embereket érdekli, elfér egymás mellett. Az pedig, hogy könyvet hagyományoznak a jövőnek, előrevetíti azt a reményüket, hogy az internet elterjedése ellenére a jövőben is fontos lesz a könyv, az olvasás.
A Partiumi füzetek sorozatában 82.-ként megjelent helytörténeti kötetet, mely 300 oldala és gazdag illusztrációi miatt inkább könyv, mint „füzet”, Kupán Árpád történész ismertette. „A kötet nemcsak a siterieket érdeklő és érintő történéseket írja le, hanem felidézi gazdag közös múltunk emlékeit is, amelyből mindnyájan tanulhatunk, levonhatjuk a helyes következtetéseket” – fogalmazott Kupán Árpád, hozzátéve, hogy a történelem az élet tanítómestere. A külalakjában is megnyerő, tartalmas könyvben nem csupán a ma már sajnos községi rangját is elveszítő Árpád-kori település, Siter népi hagyományait, szokásait, foglalkozásait, életmódját ismerhetjük meg, hanem azokat a névtelen, ismeretlen személyeket is, akik mindennek alkotó részesei voltak. Dukrét Géza már évekkel ezelőtt közismertté tette a hegyköz-régió elnevezését, és annak újbóli használatát, amikor megírta és megjelentette a Partiumi füzetek 38. köteteként a Hegyköz című átfogó tartalmú monográfiáját. Új könyvében most még több adattal kibővítve ír e kisrégióról, természeti, földrajzi viszonyairól, gazdasági szerepéről, vallási, egyházi, néprajzi értékeiről. Arányosan és jól tagoltan mutatja be a település történetét alapításától napjainkig, kitérve demográfiai viszonyaira, a gazdasági, oktatási, egészségügyi területen végbement változásokra. Kupán azt kívánta, hogy minél több és értő, érdeklődő asztalára kerüljön ez a kötet.
Derzsi Ákos, a kötet kiadójának (Europrint) vezetője is felszólalt, hangsúlyozva, hogy méltó helyszínen mutathatták be ezt a tartalmas kötetet. „Amikor az ember forgatja ezt a könyvet, akkor az az érzése támad, hogy el kell jutnia a helyszínre”– fogalmazott.
Maga a szerző a kötet összeállításával kapcsolatos személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, hangsúlyozva, hogy a Ceauşescu korszakban, sőt a ’90-es évek elején sem lehetett helytörténeti kutatással foglalkozni. „Ez a könyv csak egy töredéke annak az adathalmaznak, amit húsz év alatt összegyűjtöttem, többek között a debreceni levéltárból” – mondta.
Az eseményen, mely vetítettképes előadással és dedikálással zárult, közreműködött a Stadler Klarinét Kvartett.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Teltház és szép idő az idei majálison
A Pro Rogériusz Kulturális és Közösségi Egyesület a Bihar Megyei Tanács támogatásával szombaton az idén is megszervezte Minden magyar majálisát a vársáncban. A XXIV. Festum Varadinum részét képező rendezvény sztárvendége a magyarországi Neoton együttes volt.
Az előző évektől eltérően az idén végre ideálisak voltak az időjárási körülmények – nem esett az eső, fújt erős szél vagy volt kora tavaszi hideg, ehelyett inkább gyönyörűen sütött a nap –, s ez meg is látszott a rendezvény látogatottságán, hiszen valljuk be, a színes programkavalkád mellett ez is fontos szempont minden szabadtéri összejövetelen. Az egész nap folyamán folyamatosan érkeztek az érdeklődők: voltak akik végig maradtak, míg mások vissza-visszatértek kis megszakításokkal a „tett helyszínére”. Úgy is fogalmazhatnánk: telt ház volt, hiszen egy adott pillanatban a színpadról lenézve a szélrózsa minden irányában együtt ünneplő magyar embertömeget konstatáltunk. Szokás szerint a déli órákban finom és ínycsiklandozó illatok terjengtek, annak bizonyítékául, hogy a Gulyások Királya főzőverseny résztvevői évről-évre jobban teljesítenek. Az idei győztes a várad-velencei RMDSZ-körzet lett. Valamit nagyon tudhat Cservák Miklós és csapata, hiszen ha jól számoljuk, talán már a negyedik alkalom, hogy ők birtokolhatják a vándorserleget és a faszobrocskát. És hogy az ételt még nagyobb étvággyal lehessen fogyasztani, Molnár Júlia színművésznő, Szőcs Lőrincz prímás és Báró Ádám harmonikás jóvoltából jó ebédhez szólt a nóta.
„A vár a miénk”
A délutáni fellépők sorát egy Bihar megyei ifjú tehetség, Mohácsi Brigitta nyitotta. A fiatal hölgy a térségbeli falunapok rendszeres résztvevője, s hogy énektudását sokan értékelték, leginkább azt támasztotta alá: több tucatnyian kértek tőle autogramot és közös szelfit. A nagydarab testőrrel érkező LL Junior és két táncosa frenetikus hangulatot okozott hallgatósága körében: a koncertje után főként a roma kisebbséghez tartozó rajongói hosszú perceken keresztül ostromolták őt aláírás vagy fotó reményében. Az Eurovíziós dalfesztiválon megismert ByeAlex (és zenekara), amellett, hogy szimpatikus volt és sztárallűröktől mentes, fülbemászó akusztikus popzenéjével is kellemes meglepetést okozott. Természetesen nem csupán a Kedvesem csendült fel, hanem más számok is, mint például Az én rózsám, vagy A szívem fekete. A székely származású Baricz Gergő ezután Chris Isaak Wicked Game című szerzeményét is elénekelte, mellyel annak idején feltűnést keltett a tehetségkutató műsorban.
Lendületes, emlékezetes, pörgő koncertet adott az est zárásaképpen (ha a tűzijátékot nem vesszük számításba) a Neoton együttes. Volt csápolás, közös éneklés, csillogó szemű publikum, miközben Csepregi Évának és Végvári Ádámnak köszönhetően a magyar poptörténet olyan slágerei hangzottak el, mint a Szeret vagy nem szeret, a Holnap hajnalig, a Sandokan, a Don Quijote, a Santa Maria, a 220 felett vagy a Kell, hogy várj.
A majálison tombolát is lehetett vásárolni, a befolyt 2000 lejt Huszár István alpolgármester adta át a Védd a gyermekeket Egyesület képviselőjének, a gyűjtés pedig a Városi Kórház gyermekonkológiai részlegének javát szolgálta. A rendezvény végén Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra utalva, hogy a jelenlegi helyszín is rendbe lesz téve, úgy fogalmazott: nem marad más hátra, minthogy beköltözzenek a várba, „visszafoglaljuk, mert a vár a miénk, jól érezzük ott magunkat” – mondta.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Várad a személyiségei által lett naggyá
Vasárnap este a Szigligeti Színházban tartott, díjkiosztással egybekötött ünnepséggel ért véget a XXIV. Festum Varadinum. Értékelő beszédek hangzottak el, majd négy entitás részesült elismerésben a 2014-es, illetve a 2015-ös szervezői munkája miatt.
Koncsek Zita, a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány vezetője záróbeszédében azon reményének adott hangot: a Festum Varadinum eseményein részt vevők jól érezték magukat, és ismét bebizonyosodott, hogy a magyarság képes összefogni is. Kijelentette: bízik benne, hogy erősebbek lettünk, bátrabbak és összetartóbbak ugyanakkor, és a jövő évi jubileumi, vagyis huszonötödik ünnepségsorozat újból alkalmat nyújt majd arra, hogy találkozzunk egymással, és olyan rangos rendezvények részesei lehessünk, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy kölcsönösen megbecsüljük és tiszteljük egymást.
Biró Rozália szenátor, korábbi kuratóriumi elnök szerint annyira a miénk a Festum Varadinum, a váradi, a Bihar megyei és a partiumi magyar közösségé, hogy már szinte elválaszthatatlan tőlünk, minden egyes előadását, összejövetelét a magunkénak érezzük valamilyen módon. Megítélésében visszatekintve az elmúlt huszonnégy év festumjaira, kiemelkedő fontosságúnak bizonyult, hogy a saját értékeinket tudtuk és tudjuk felmutatni általa, és ezt bátran hangoztatnunk kell. Úgy fogalmazott: ha városunk történelmét nézzük, Várad nem attól lett Nagy-várad, mert úgy döntöttek, hogy annak fogják hívni, vagy hozzácsatoltak időnként innen-onnan valamit, hanem attól lett nagy, mert olyan nagyjai voltak, akik olyan közösségi életet folytattak, olyan értékrendet vállaltak fel, és olyan kezdeményezéseket, történéseket tudtak generálni, amelyek következtében Váradból Nagyvárad lett. „Biztos vagyok abban, hogy napjainkban is itt vannak közöttünk azok a nagyok, akikkel együtt írhatunk egy sort a városunk történelmében”- hangsúlyozta, hozzátéve: meggyőződése, hogy tudunk olyan maradandó értékeket teremteni ma is, melyek több évtized múlva is Váradon lényegesek lesznek. „Hiszem azt, hogy van kellő bölcsességünk és elhívatottságunk ahhoz, hogy a következő Festum Varadinumokat is e város magyar közösségéhez méltóan szervezzük és ünnepeljük meg, és töltődjünk fel azzal az erővel, mely szükséges ahhoz, hogy a szürke és dolgos, nehézségekkel teli hétköznapokon is érezzük az ünnepek örömét, szépségét és melegségét”- közölte.
Jövőre jubileumi
Szabó Ödön programkurátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy gazdag és színes volt az idei Festum kínálata is, ahogy ígérték, méltó előkészülete a jövő évi, 25-ik ünnepségsorozatnak. Azt mondta: annak idején, 1992-ben mert az RMDSZ egy nagyot álmodni közösen a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel, és ennek beérett a gyümölcse. Felidézte, hogy az 1989-es fordulat utáni első, Várad belvárosában található nagy emléktáblát akkor helyezték ki a Szent László-templom falára, mely azóta is hirdeti talán a Festum Varadinum kezdetét is. Megjegyezte: a jövő évi jubileumi fesztivál egy olyan keretet kell biztosítson, mely méltó kell legyen az elmúlt 25 évhez. „Legyünk büszkék, hiszen Nagyvárad volt az első, az anyaországon kívüli város, ahol a magyar közösség egységesen egy kulturális fesztivál megrendezése mellett döntött. Egyik más település sem indult el korábban azon az úton, hogy a magyar közösségnek egy ilyen jellegű kulturális teret kialakítson”- nyomatékosította.
Az idei esztendőben amellett, hogy a különböző programokról szóló képek, beszámolók nyomon követhetők voltak a Facebookon, újdonságnak számított az is, hogy nem csupán a tavalyi, hanem a 2015-ös rendezvényszervezői munkásságuk miatt is díjazták az intézményeket, entitásokat. Emiatt elismerésben részesült a Várad kulturális folyóirat, a Francisc Hubic Művészeti Iskola fúvószenekara, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD), valamint a Nagyváradi Magyar Ifjúsági Szervezet (NAMISZ).
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Több mint egy emlékkönyv…
Nagyvárad- Vasárnap a Festum Varadinum keretében bemutatták a Fehér Dezső által szerkesztett Biharvármegye-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve 1933-1937 reprint kiadását.
Az Ady Endre Emlékmúzeumban vasárnap délután zajlott esemény programfelelőse a házigazda intézmény mellett- melynek vezetője, Imre Zoltán röviden köszöntötte az érdeklődőket-, a Várad kulturális folyóirat és az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia volt. A rendezvény első felében Szűcs László főszerkesztő és Szilágyi Aladár közíró díjazta azokat a szerzőket, akik helyezéseket értek el a Várad folyóirat utóbbi által kezdeményezett, A tudományok kertje címmel meghirdetett pályázatán.
Szabó Ödön, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette: korábban ő maga egy antikváriumban bukkant rá a Fehér Dezső által szerkesztett Biharvármegye-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve 1933-1937 című vaskos kötetre, a most megjelentett reprint kiadvány pedig a Varga Gábor és Tavaszi Hajnal tulajdonában levő eredeti példány alapján készült. Egy olyan korszak – a két világháború közötti, harmincas évekbeli Várad- hangulatát, társadalmi, kulturális, gazdasági stb. életét tükrözi vissza, amikor kezdett véget érni a hivatalos cenzúra, de erre ráerősített az öncenzúra. A pontos és hiteles adatok hasznosságán túl a sorok közt is lehet olvasni, azok számára pedig, akik Váradon élnek, vagy valamilyen módon kötődnek a városhoz, kötelező olvasmány kellene legyen, ott kéne legyen a könyvtárukban, beleértve a kutatóműhelyek román nemzetiségű történészeit is.
Magyarok és zsidók
A tárgyalt korszakról a reprint kiadás előszavát jegyző Kormányos László történelemtanár beszélt. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: a kötetben Fehér Dezső által leírtak tulajdonképpen tükörképei annak, hogy milyen változásokat hozott Trianon a váradi magyarság és zsidóság életében, hogyan viszonyultak és alkalmazkodtak a kialakult új helyzethez. A kép nem volt annyira negatív a monarchiabeli állapotokhoz képest, mint ahogy azt hangoztatni szokás. Természetesen megváltoztak az etnikai arányok, de a román állam szerepe, illetve a románság pozíciója az intézményi átszervezéseknek betudhatóan általában csak a közszférában erősödött meg, illetve kialakult az addig nem létező román középosztály, és egy sikeres értelmiségi réteg erőteljesen hallatta a hangját. Ennél több azonban nem történt, a gazdasági és egyházi életben, a mecenatúrában, illetve a hagyományos struktúrákban továbbra is meghatározó maradt a magyarság befolyása, így végül is mindkét oldalon torzult társadalmak működtek. Nem szabad megfeledkezni az identitásuk szempontjából válaszúthoz érkezett, jelentős szereppel bíró zsidókról sem, hiszen Erdély területén akkoriban a legnagyobb volt a váradi neológ zsidó közösség, melynek szimpatikus és kiemelkedő közéleti alakja volt Kecskeméti Lipót főrabbi. Jellemző, hogy a zsidók a magyar közösség részének tekintették magukat, a magyarokat támogatták tőkéjükkel és szavazataikkal, erős volt köztük a szimbiózis. Bár a könyvben erről már nem esik szó, tragikus vonása a város 20. századi történelmének, hogy ennek ellenére az említett zsidó származású személyiségek több mint 60 százaléka Auschwitzban halt meg 1944-ben. A könyvbemutató végén az Europrint kiadó és nyomda vezetője, Derzsi Ákos beszélt a nyomtatás érdekes kihívásairól.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nekurátok évszázada
Nagybátyám mesélte valaha, hogy az első világégést követő impériumváltozást követően „nekurátként”, tisztátlan lélekként bolyongott Erdélyben egy bizottság román nevet adni azoknak a településeknek is, ahol egy fia román soha nem élt. Hirtelen megjelentek, aztán éppoly hirtelen eltűntek, de látszott rajtuk a szándék: románosítani akarnak mindent!
Amikor hivatalosan is közölték az új neveket, mindenki láthatta, hogy – említsünk néhány példát – a Temesvár közeli, Szapáry grófról elnevezett Szapáryfalvából, nem tudni miért, az angolna jelentésű Țipari, a bihari Éradonyból Eriu-Adoni, a Maros megyei Dicsőszentmártonból Târnăveni, Kézdivásárhelyből Târgu Secuiesc, a Segesvár közeli Héjjasfalvából, bizarr társítással, Vânători lett... De az elmúlt száz év alatt az élet minden területén, iskolákban, temetőkben, egyetemen, hivatalokban, városokban, falvakon egyaránt igencsak átkereszteltek a nekurátok. Mert már kezdettől fogva nem az egymás melletti békés lét volt a céljuk, sőt még nem is nemzetiségek – főleg a magyarok – legyőzése, hanem az eltiprása, megsemmisítése, mindenhonnan való kitörlése, elűzése. S ezt tették és teszik, hol nagyobb rössel, hol meg a nemzetközi helyzet kényszerítette visszafogott lendülettel, mind a mai napig...
Nagyváradon a napokban hidakat neveznek el, hogy ne kelljen a város főterére a városalapító Szent László szobrát állítaniuk: beleegyeztek, hogy a központi híd a nagy király nevét viselje. De a többit Daciának, Decebálnak, Ovid Densușianunak, I. Károlynak és Constantin Prezan marsallnak fogják hívni, bár ezeknek semmi közük nincs a Körös-parti városhoz. Marosvásárhelyen a magyar utcanévtáblák bántják a román elöljárók szemét. De Erdély-szerte az elmúlt száz esztendőben nem volt olyan év, hogy ne radírozták volna le tömegével azt, ami magyar, s a helyettük adott új nevek mellé ne találtak volna ki hazug történeteket.
Így aztán bármennyire magyarázza a Velencei Bizottságnak a román külügyminiszter, Bogdan Aurescu, hogy a kisebbségi jogok megadását illetően a romániai a legjobb modell, amíg minden eszközzel országnak-világnak azt akarják bizonyítani, hogy Erdőelvén mindig csak románok éltek, és a magyarok jövevényekként húzzák meg magukat, addig ez a szövegelés egy fabatkát sem ér. Mert ördögien nekurátos.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Arany János védelme alatt
Mintha mindent, ami 1849-ben és utána romlásba ment, nekik kellene és lehetne helyre hozni, úgy dolgoznak ezek a székelyek. Mi lenne ez, ha nem egy új reformkor? Az erdélyiek semmit nem engedhetnek veszendőbe, mert tudva tudhatják, ami arra jut, tízszer annyi időbe és fáradságba kerül a helyrehozása. Itt van ez az Orbán Balázs, ugyebár. Van, aki azt mondta rá, bent az akadémián, hogy ez az ember vagy táltos, vagy futóbolond. Ölbe vette a Kelet világát addig is, amíg Székelyfölddel egyelőre nem tehette. És most itt van Bálint Gábor, Kelet másik szerelmese, mindmáig az egyetlen ember, aki az összes turáni nyelvet ismeri. Ő egyenesen azt vállalta, míg én itt főtitkárkodom az akadémián, hogy a magyarság teljes ázsiai rokonságát idecitálja, mármint Pestbudára, haza, hogy higgyünk egymásnak, legalább mi, a családon belül.
Arany János így tűnődött egymagában, végtelen türelemmel azok iránt is, akik az akadémiában csak azt akarták látni, hogy a féltehetségükkel ők maguk hogy igyekeznek mennyekbe menni. Ha a vérséget kell keresni, el kell valakinek menni Ázsiába is, a mongolokhoz is, százfelé is, míg egyszer az utcán, teveháton, piacon meglegyinti füledet az ismerős beszéd: mintha magyarul szólna vagy ahhoz hasonlatoson. Ezt és ilyesmit ír az akadémiának, aztán azt is ez a Szentkatolnai Bálint Gábor, hogy éppen most tanult meg csuvasul, cseremiszül, hogy a rokon nyelvjárásokat is együvé tudja habarni, összevetni, mi derül ki mindabból.
Szegény Bálint Gábor, boldogtalan góbé. Amennyit te szenvedsz, mi ahhoz a Jóbé! Ezt írtam vala a kapcsos könyvembe. Ezt is. Mert én már a megvizsgált köveket messzire nem vethetem. De csak nézem ezeket a székelyeket, nézem, látom is, nem csak nézem, ahogy elvállalják egy nemzet sorsát elintézésre, mert nekik az sürgős a vesztes szabadságforradalom vérbefojtása után.
Balázs, az Orbán, s ez a Bálint. Most leve belőle tanár az universzitáson, de a katedra mellett küzdenie kell felfedezései elfogadtatásáért. S mi haszna harminc ázsiai nyelv ismeretének, ha Paul Hunsdorfer, a bécsi tanár parancsolja a tudós Bálint Gábornak s az akadémiának, mi az igaz a mi történelmünkben?! A másik székelynek, Kőrösi Csoma Sándornak dehogy is próbált volna egyetlen angol is utasítgatásokba bocsátkozni! Úgy, de úgy támogatták a tudós Sándort, ahogy most Hunsdorfer–Hunfalvy kiebrudalja Bálintot.
– Valaki jár odakinn, Márton. Eressze be, ha ide akar – szólt a szolgának Arany János, az akadémia elöregedett főtitkára. – Nem szökhetek már én sem egy helyett kettőt.
– Hát ott az ördög, ahol emlegetik, való igaz – fogadta a vendéget az idős költő Arany János.
– Ahol szidnak, én onnét se menekülök, főtitoknok uram, János – ezzel robbant be a csöndbe Szentkatolnai uram, az egyetemi tanár. – Azt a rengeteg ázsiai nyelvet én megtanultam, megdolgoztam vélük s érettük, de egyiken se szidtak még sose.
– Jer ide, Bálint Gábor, ülj mellém egy órácskát délidőben. Éppen véled, meg Orbán Balázzsal, a másik székellyel foglalatoskodtam gondolatban, erre megjelensz a legjobbkor s élve. Tudod-e…
– Annyi mindent nem tudok még, s minél többet igen, egyre nő, amit nem…
– Hányszor gondoltam eddig is arra, be nagyon mennék én veled Ázsiába, de hát engem már senki nem hív, nem viszen, ez a Zichy Jenő gróf se. Hasznomat se vennétek amott.
– A sok nyelv mind szerszám nekem, összehasonlítás, összevetés. De a Toldiért annyi mindent odaadnék, igen én! Ma is csoda annak a magyar nyelvezete, maga a csoda. Az a helyzet, hogy nekünk, magyaroknak még a történeti eredetünköt is eltagadják. Idegenek állítják, hogy a magyarok történetéről biztosat nem lehet tudni. Hát s már aki! Ezeknek a tanát én nyíltan mételytannak nyilvánítom. Sem nyelvészeti, sem történeti megállapításaik fapénzt sem érnek. Kényelmi tekintetből az akadémiai emberek hallani sem akarnak az ázsiai török–tatár fajú népekről. Arról sem, miért tiltja az itthoni bécsi idegenség a vérrokonainkat mitőlünk…
Délutánba hajlott ez a nap is az Úr 1876. esztendejében. Ebédelni mentek csendes kis házba, Arany kedves, tűnődésre alkalmas zugába.
– Hát Orbán Balázs felől valamit, Gábor, hátha… De egyél is, miközben…
Az akadémia még nem is tudta, hogy ott s akkor fogalmazta meg lemondását Arany János.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Budapest aggódik
Leállt a restitúció Romániában
A romániai jogállamiságot veszélyezteti az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának megkérdőjelezése – mondta Balog Zoltán, a (magyar) emberi erőforrások minisztere pénteken Szatmárnémetiben.
A miniszter Schönberger Jenő helyi római katolikus megyéspüspök meghívására érkezett Szatmár megyébe, ahol egyházi intézményeket látogatott meg, valamint találkozott Eugeniu Avram prefektussal és Adrian Steffel, a megyei önkormányzat elnökével.
Balog Zoltán elmondta: egyházi beszélgetőpartnerei súlyos aggodalmát tapasztalta azokkal a folyamatokkal kapcsolatban, amelyek az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a leállítását, visszafordítását jelzik. „Úgy gondolják, hogy ez jogállami bizonytalanságot jelent, akadályozza őket abban a munkában, amit évekkel ezelőtt elkezdtek. Felhívtam a román hatóságok figyelmét, hogy Budapesten is aggódunk emiatt” – jelentette ki.
Magyarország úgy véli, hogy a román hatóságok törvényesen visszaszolgáltatott ingatlanok sorsát próbálják megkérdőjelezni később alkotott szabályok alapján: „úgy gondoljuk, hogy ez nem felel meg a jogállami követelményeknek. Az egyházak és a magyar intézmények működésének a biztonsága is jogállami kategória, és kérjük, hogy ezt mindenképpen tartsák be”.
A miniszter hozzátette, értik, elfogadják, hogy szükség van a korrupció elleni küzdelemre, és fontosnak is tartják azt, „de az nem lehet indok arra, hogy visszacsináljanak olyan egyházi ingatlan-visszaszolgáltatásokat, amelyek törvényesek voltak”.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Titkosszolgák az RMDSZ-ben?
Tőkés László: „Már én sem értem Orbánt!”
„Már én magam sem értem Orbán Viktor miniszterelnök nemzetpolitikáját” – jelentette ki csütörtök este nagyszámú hallgatóság előtt Tőkés László. Az ügyről eléggé kéjesen az a Magyar Nemzet számol be, amelyik ott szapulja Orbánt, ahol éri, mióta tulajdonosa, Simicska Lajos február 6-án „gecinek” nevezte a miniszterelnököt.
Tőkés, aki egyben a Fidesz európai parlamenti képviselője is, Borbély Zsolt Attila Negyed évszázad erdélyi magyar politikatörténete: 1989–2014 című könyvének bemutatóján kijelentette: a jelenlegi kormány nemzetpolitikai lépései követhetetlenek, átláthatatlanok. Szerinte az egyéb teendők és küzdelmek miatt a miniszterelnöknek nincs kellő ideje arra, hogy a nemzetpolitikával foglalkozzon. Tőkés „az erdélyi MSZP”-nek nevezte az RMDSZ-t, és szerinte „több mint különös, hogy a Fidesz is ezt a pártot támogatta” a múlt évi elnökválasztási kampányban.
A beszélgetésen kiemelt szerepet kapott az a kérdés, hogy a szomszédos országok titkosszolgálatai mennyire épültek be a határon túli magyar pártokba, és mennyire befolyásolják azoknak a politikáját. Borbély Zsolt Attila – aki nagymonográfiát írt az RMDSZ történetéről – példákkal igazolta, hogy szerinte román titkosszolgálati beavatkozás következménye az erdélyi magyar autonómia elodázása. Hozzátette: számtalan eset bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes vezetői tudatosan és szándékosan akadályozzák az önrendelkezési törekvéseket, a hangadókat igyekeznek lejáratni, hitelteleníteni.
Raffay Ernő történész – aki az Antall-kormány államtitkáraként a katonai titkosszolgálatokat is felügyelte – elmondta: a mindenkori titkosszolgálatok feladata végrehajtani azt, amit a politikai vezetés elvár tőlük. Az autonómiatörekvések nyilván szemben állnak a román érdekekkel, nem véletlen, hogy az alaptörvény is nemzetállamként definiálja Romániát, így a titkosszolgálatok aktívak ezen a területen.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

KISEBBSÉGBEN: Gondolatok a moldvai csángók nemzeti identitásáról
Kik vagytok, csángók? Kik vagytok? Csángók?
Bár a hetvenes években annak a kérdésnek a megválaszolása is problémát okozhatott egy egyetemre felvételiző diáknak, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek,[1] mintha a csángókkal ma sem tudna mit kezdeni a mindenkori magyar közgondolkodás – akár a trianoni Magyarországon, akár a Székelyföldön. Írásomban a csángók identitásával kapcsolatos kutatások, tanulmányok megállapításai alapján igyekszem néhány szempontot, gondolatot megfogalmazni a „csángókérdésről”.
Elcsángált magyarok vagy csángósított románok?
A csángók eredetére többféle elmélet született. A legvalószínűbb és a magyar tudományos közmegegyezés szerinti változat arról szól, hogy a Moldvában élő, csángó névvel illetett népcsoportok ősei a Kárpátok másik oldaláról (tehát nyugatról) áttelepült, magyarul beszélő emberek voltak, ám az idők folyamán kultúrájukra, nyelvükre és szokásaikra hatással volt az őket (falvaikat) körülvevő román közeg. Egy másik, a román közgondolkodásban szinte kizárólagossá vált teória szerint viszont a csángók elmagyarosodott románok (a legelterjedtebb nézet szerint még a Kárpátokon innen – részint „természetes” módon, részint kényszer hatására – elmagyarosodtak, de sokat megőriztek román szokásaikból, majd – talán épp a magyar elnyomást el nem bírván viselni – települtek át Moldvába).
Alapvetően négy különböző népcsoportot illetünk a csángó megjelöléssel. Egyrészt a Brassó környékén, a Barcaságban élő, ún. „hétfalusi” csángókat. Ők székely származásúak, a 14. században szegődtek a brassói szászok jobbágyaivá, lutheránus hitre tértek, de nyelvüket és hagyományaikat megtartották. Másrészt a történelmi Csík vármegye keleti részén, a Tatros völgyében élnek a gyimesi csángók, akik a korábban Moldvába menekült, illetve az Erdélyben maradt székelyektől eredeztethetők. Ők többségükben a 18. század óta élnek ezen a területen. Dévai csángók alatt is egy székely néptöredéket értünk, mely csoport tagjai az 1880-as években Bukovinából települtek Déva vidékére. Ők magukat csángónak vallják (míg más bukovinai székely csoportok a székely megjelölést alkalmazzák magukra, a csángó „besorolást” pedig elvetik). Végül a legnagyobb csángó népcsoportot a moldvai csángók jelentik.[2]
Lükő Gábor nyomán a néprajztudomány a moldvai csángókon belül további három csoportot különböztet meg: az északi csángókat (Románvásártól északra élnek, többségük nyelvileg mostanra elrománosodott); a déli csángókat (Bákótól délre), valamint a legnagyobb csoportot, a székely eredetű székelyes csángókat (ők a Tatros, a Tázló és a Szeret folyók valamint mellékpatakjaik völgyeiben élnek).[3]
A moldvai magyarok létezését még a hivatalos, nacionalista román statisztika sem tudta teljesen eltagadni (bár mint említettem, őket is román eredetűnek igyekezett beállítani). Az 1930-as román adatok szerint akkor csaknem huszonnégyezer magyar anyanyelvű ember élt Moldvában, ebből valamivel több, mint húszezer volt – szerintük – magyar nemzetiségű.[4] Ezek nyilvánvalóan erősen kozmetikázott adatok voltak, ám a kommunizmus, majd nacionálkommunizmus időszakában még az erőszakos asszimilációnál is sikeresebbnek bizonyultak a statisztikusok a csángómagyarok „eltüntetésében”.
A második világháborút követő években – amikor például a Kárpátokon innen magyar autonóm tartomány alakulhatott – a moldvai csángóság életében is bíztató szakasz következett. A csángókat a román állami vezetés részéről is a magyar nemzetiség részének kezdték tekinteni, az iskolákban magyar nyelvű tagozatok indultak, és a toleráns hozzáállás iránti reményt táplálta, hogy Bákóban magyar nyelvű tanítóképző létesülhetett. A templomokban sem volt ritka a magyar szó. A magyarok érdekvédelmi és politikai szervezete, a Magyar Népi Szövetség a csángó falvakban irodát is nyithatott. Ám pár év elteltével annál kiábrándítóbb lett a folytatás. Az l950-es évek közepétől erőszakos asszimilációs intézkedések kezdődtek. Valamennyi magyar iskolát és óvodát bezárták, de még a templomokban is tilos volt az „ördög nyelvén” beszélni. A magyar öntudatú csángókat üldözték, s nemcsak a magyarországi, de az erdélyi magyarokkal való kapcsolattartásukat is büntették.[5]
Az asszimiláció és üldözés nem múlt el nyomtalanul: az 1950-es években a Magyar Népi Szövetség becslései szerint 60 ezer volt a moldvai magyarok lélekszáma, azonban a hivatalos összeírás ekkor alig több mint 17 ezer magyarról szólt (1956). 1966-ban 8 ezer 300-ra, 1977-ben 4 ezer 200-ra, míg 1992-ben összesen 2165-re tették a moldvai magyarság létszámát,[6] ami nyilvánvaló képtelenség.
A moldvai csángók ügyében is új fejleményeket hozott a rendszerváltás. Ők is érdekvédelmi szervezeteket alakítottak, magyar nyelvű újság alapítását és magyar nyelvű vallásgyakorlás, oktatás lehetőségét kezdeményezték. Ezen a téren ugyanakkor meg kell küzdeniük az állami és helyi szervek, illetve papság elutasító magatartásával.[7]
Ma már a határok átjárhatók, a tudományos módszerek finomodtak, elvileg mindenkihez egyenként be lehet kopogtatni, és meg lehet vizsgálni, milyen nyelven ért vagy beszél, s meg lehet kérdezni tőle, milyen nyelvi, etnikai, illetve nemzeti közösséghez tartozónak érzi magát. Mégis – továbbra is – a legnagyobb vitát kiváltó kérdés, hogy hányan is vannak a – magyarul beszélő, illetve a magyart anyanyelvként használó – csángók. A csángó-vita igazi (nem tudományos!) tétje ugyanis mind magyar, mind román részről ez: ők magyarul beszélnek-e egyáltalán, és ők magyarok-e egyáltalán. Szinte általános magyar vélemény szerint teljesen egyértelmű, hogy – hacsak nem történt teljes nyelvváltás – a magyar nyelv egy archaikus formájáról, illetve dialektusáról van szó (akkor is, ha ez keveredik például a modern kor román nyelvből átvett kifejezéskészletével).
Nincs ugyanakkor teljes konszenzus e tekintetben a magyar nyelvészek között. A „nem románul beszélő” csángók nyelvét a magyar nyelvészek döntő többsége magyar nyelvi rendszerként kezeli ugyan, de mindenekelőtt Sándor Klára szakmai álláspontja szerint a csángó nem magyar nyelvjárás, hanem önálló nyelv. Ha ez a vélemény általánosan elfogadottá válna, a magyar (irodalmi) nyelv csángók körében történő oktatásának jog- és célszerűsége is megkérdőjeleződhetne.[8]
A román többségi álláspont szerint külön kell választani a nyelvet és az identitást, így például ha valaki magyarul beszél, még nem feltétlenül magyar; aki csángó, és nem románul szólal meg, még nem feltétlenül magyarul beszél. Első hallásra ennél is megdöbbentőbb számunkra, hogy amint látni fogjuk, a csángók többsége – legalábbis látszólag – mintha a románok álláspontját osztaná ebben a kérdésben.
Tánczos Vilmos néprajzkutató 1994 és 96 között végzett kutatása szerint Moldvában – 83 településen – mintegy 60 ezerre tehető azon katolikus csángók száma, akik valamilyen mértékben ismerték, beszélték a magyar valamely tájnyelvi változatát, de az (álláspontja szerint magyar származású) katolikus csángók többsége, mintegy 180 000 személy nyelvileg teljesen elrománosodott. Az azóta eltelt másfél—két évtizedben a helyzet – nem túl meglepő módon – csak romlott. A moldvai csángók lélekszáma − Gyimesbükk és a nagyobbrészt bukovinai Szucsáva megye katolikusai nélkül − a 2002-es népszámlálás szerint 232 ezer fő volt. Tánczos Vilmos 2008 és 2010 között végzett újabb kutatásai szerint a feltételezhetően magyar eredetű katolikus csángó népesség említett létszámából mindössze 21 százalék, azaz már csak 48 ezer 700 fő beszéli valamilyen szinten a helyi magyar tájnyelvet. Ezek közül anyanyelvi szinten 26 ezer fő (11%), míg „második nyelvként” 22 ezer 700 ember (10%) beszél magyarul Moldvában. Ha ezt kiegészítjük az asszimiláció előrehaladott fokára eljutott, már csak passzív nyelvismerettel rendelkezőkkel (15 ezer fő, 6%), akkor azt kapjuk, hogy nyelvileg teljesen elrománosodott a csángók csaknem háromnegyede (73 százalék), ami több mint 168 ezer személyt jelent.[9]
A 2011-es román népszámlálás persze nem tükrözi ezt a helyzetet, a hivatalos statisztika szerint a legtöbb magyar Bákó megyében él, itt 0,7 százalék a magyarság aránya (4200 fő) és 0,1 százalék a csángóké (829 lélek),[10] ami bár valamivel több, mint amit korábban „mértek”, de nyilván messze van az igazságtól.
Csángó identitás – csángók identitása
A történelmi-földrajzi-kulturális különbözőség miatt kijelenthető, hogy egységes csángó identitás nem létezik, pontosabban: az általunk csángónak nevezett / gondolt (minősített?) személyeknek nincs egységes (etnikai, nyelvi, társadalmi stb.) csoporttudata. Voltaképpen, amikor a csángókérdést magyar szemmel vizsgáljuk, és azokat vesszük számba, akik – meggyőződésünk szerint – magyar nemzeti, nyelvi, kulturális gyökerekkel rendelkeznek, a római katolikus vallást mint jellemzőt hívjuk segítségül. Azaz: (magyar származású) csángó az, aki római katolikus vallású, míg a (román eredetű) román népesség a görögkeleti (ortodox) hitet vallja.
Külföldről (nem Romániából) nézve a kérdés korántsem egyszerű. Ezt mutatja a román—magyar csángóvita európai tanácsi „lezárása”, amely természetesen nem tett véglegesen pontot az ügy végére, különösen mivel egyik fél (román és magyar) sem lehetett maradéktalanul elégedett az ET 2001-ben elfogadott jelentésével, illetve ajánlásával, hiszen a dokumentum sem magyarnak, sem románnak „nem mondta ki” a csángókat. Az ET-ajánlás a következőket tartalmazta:
1. Biztosítani kell az anyanyelven történő oktatás lehetőségét a román alkotmánynak és az oktatási törvénynek megfelelően. Ezzel párhuzamosan osztálytermeket kell biztosítani a helyi oktatási intézményekben, valamint a falvakban a csángó nyelvet oktató tanárokat fizetésben kell részesíteni.
2. A csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényről és felvilágosítást adni részükre a nyelvekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának módjairól.
3. Lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy a csángó falvak templomaiban a római katolikus szertartásokat csángó nyelven tarthassák, valamint tegyék lehetővé a csángók részére, hogy a vallásos énekeket saját anyanyelvükön énekeljék.
4. Valamennyi csángó szervezet kapjon hivatalos elismerést és támogatást. Különös figyelmet kell fordítani a csángó kisebbség szabályszerű összeírására a következő hivatalos népszámlálás alkalmával.
5. Fejleszteni szükséges a modern tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutást. A csángó szervezeteket részesítsék pénzügyi támogatásban a rendelkezésre álló alapok mértékében, hogy segítséget kapjanak saját identitásuk aktív kifejezéséhez (különös tekintettel egyhavonta megjelenő folyóiratra, illetve egy helyi rádióállomás működtetésére).
6. Speciális programokat kell kidolgozni a csángó kultúra támogatása érdekében, a kisebbségek megismerését és tiszteletben tartását célzó programok keretében. Nemzetközi tanácskozásokra és szakértői találkozókra van szükség a csángók kultúrájának tanulmányozása érdekében.
7. Tájékoztatási kampányt kell indítani Romániában, amely bemutatja a csángó kultúrát, valamint a többség és a kisebbségek közötti együttműködés előnyeit.
8. Megfelelő leírást kell készíteni a csángók nyelvi és néprajzi sajátosságairól.
9. Szükséges a térség gazdasági megújulásának elősegítése, például kis- és középvállalkozások létesítésével a csángó falvakban.[11]
A csángókkal foglalkozó (magyar) szakirodalomban alapvető álláspont, hogy a moldvai csángó népcsoportnál a 19. századi értelemben vett polgári nemzetté válás folyamata nem történt meg. Bár az sem állítható, hogy a csángónak nevezett népcsoport minden tagjára jellemző a prenacionális közösségi identitás (hiszen az évszázadok alatt azért hozzájuk is eljuthatott a román, illetve magyar nemzeti gondolat), a többségükre ez ímindenképpen igaznak mondható.[12]
A moldvai csángó ember közösségi identitásának első számú és legfontosabb eleme a római katolikus hit. (Mi magunk is elsősorban a római katolikusok száma alapján tudunk a magyar eredetű népességre következtetni.) Ebben az identitásértelmezésben a vallás a csángókat meg is különbözteti az általuk ma is oláhoknak nevezett népességtől, akik tehát ortodox vallásúak. Itt jön az újabb probléma: az identitás második eleme ugyanis az államhoz tartozás. Azt minden csángó tudja, hogy jelenleg Románia területén él, vagyis állampolgársága tekintetében román. A román szó tehát – ebben az értelemben – az államhoz (mint nagy, jogokkal és kötelezettséggel járó közösséghez) tartozást jelöli, és ilyen szempontból – prenacionális felfogásban – nem azonos az (etnikai, kulturális, vallási identitástartalmat hordozó) oláh megjelöléssel. Mindezt „tetézi” a román nacionalista felfogásban „nevelt” helyi római katolikus papság által másfél évszázada terjesztett hibás etimológia. E szerint a „romano catolic” („római katolikus”) és a „român catolic” (román katolikus) gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Ez utóbbi „érv” általános érvénnyel határozza meg a csángók identitását. „Romániában élek, egyszersmind román katolikus vagyok” – ilyen egyszerűen is összefoglalható a moldvai csángók jelentős részének önazonosság-tudata még akkor is, ha – mint láthatjuk – ők ezt máshogy értelmezik, mint mi.[13]
Ide kapcsolódik a (lehetséges) csángó identitást vizsgáló Simon Boglárka megállapítása: „Bár vallási hovatartozásuk a csoportszolidaritás legerősebb komponensét jelenti, ez nem kapcsolódik össze az etnikai határképzés nyelvi vonatkozásaival, amely a kettős elhatárolódás és kettős azonosulás pólusai között ingadozik, s legfőbb lényegét e köztesség (a mindkét helyre, de sehova sem tartozás) felismerése képezi, illetve annak a folyamatos tudatosítása, hogy kétnyelvűségük kettős nyelvi hátránnyal jár együtt – habár románul és magyarul is tudnak, egyik nyelvet sem beszelik olyan jól, ahogyan azt (szerintük) a valódi románok és magyarok teszik.”[14] A kutató a Bákó megyei település, Frumósza (Frumoasa) „csángó” lakosságát vizsgálta – a faluban egyaránt élnek katolikus csángók és ortodox románok, és arányuk is kiegyensúlyozott.
Az itt szerzett tapasztalatokat persze nem lehet teljes egészében „rávetíteni” sem a kizárólag magyar nyelvű lakossággal rendelkező csángó falvakban élők, sem pedig a már más településen élő, románul beszélő katolikus vallású emberek önazonosság-tudatára, mégis sokat elmond a csángók identitás-dilemmájáról. A román elemekkel kevert csángó nyelvhasználat ugyanis nyelvi kisebbrendűséget eredményezhet a standard magyar nyelvet beszélőkkel (vagy akár a székelyekkel) szemben (ami miatt velük a kommunikációs probléma kiküszöbölésére vagy a kigúnyolás elkerülésére eleve románul beszélnek), miközben helyi szinten is évtizedeken át érezhető volt a nyomás mind egyházi, mind állami és helyhatsági részről a (nyelvi) románosítás irányába. Ám mivel nyelvi kisebbrendűség a románokkal szemben is felmerülhetett, miközben a közösségen kívüli moldvai érvényesülés útja a román nyelv elsajátítása volt, lehetséges túlélési stratégiaként jelentkezhetett a nyelvváltás: az egymás között „csángóul” beszélő szülők gyermekeikhez románul szóltak, s ők az iskolában is értelemszerűen románul tanultak. Ha „el is hallották” szüleiktől a csángó(magyar) nyelvet, ha valamilyen szinten maguktól el is sajátították azt, anyanyelvüknek már a román számított. Persze a rendszerváltás után, s különösen az elmúlt egy-másfél évtizedben ellentétes előjelű folyamat is megindult (erről a későbbiekben részletesen is szólok), Simon Boglárka szerint a frumószai katolikusok „csángóságának” lényegét „egy köztes, kevert, »se nem román, se nem magyar« identitás jelenti, amely a saját csoport és a »mások« interakciói során” alakul, illetve változik”.[15] Általában is elmondhatjuk, hogy ha az identitásválasztást az „anyanyelvi tudatra” szűkítenénk, akkor sem jutunk előrébb a csángók identitásának meghatározásához. Biztosan létezik magyar, román és csángó anyanyelvi tudat is az általunk csángónak nevezett népességen belül[16], de a kettős vagy többes nyelvi identitás (magyar—román—csángó különböző kombinációi) sem valóságtól elrugaszkodott lehetőséget jelentenek.
Ha a nyelvi szempontokon túl a csángók tágabban értelmezett (etnikai) identitását vizsgáljuk, és a lehetséges „csángó identitással” kezdjük, akkor sem feltétlenül ugyanazt érti mindenki alatta. Egyrészt a csángó identitás létezhet

Megbukott a referendum, Nagyvárad nem nő nagyra
Bár az igenek elsöprő győzelmével zárult, érvénytelen volt a Nagyváradon és Váradszentmártonban tartott népszavazás az két település egyesüléséről: a megyeszékhelyen a választási jegyzékben szereplő polgároknak mindössze 19,68 százaléka járult az urnák elé. A községben ez az arány 54,5 százalékos volt. A népszavazás csak akkor lett volna érvényes, ha mindkét településen a választók legalább 30 százaléka leadja a szavazatát. A nagyváradi magyarok számára nagy volt a tét: Váradszentmárton bekebelezésével arányuk a városban lecsökken. Ilie Bolojan polgármester azonban nem adja fel: Facebook-oldalára a vasárnap esti urnazárás után azt írta, hogy várhatóan ismét népszavazást írnak ki az egyesülésről.
A nagyváradiak 95,83 százaléka szavazott igennel és 3,44 százaléka nemmel a két település fúziójára. A váradszentmártoniakat kevésbé lelkesítette a Nagyváraddal történő egyesülés perspektívája: az igenek győztek, de csak 54,5 százalékkal. A népszavazás napján egyik településen sem történtek különösebb incidensek. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete a népszavazási kampányban távolmaradásra buzdította a magyarokat. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke az MTI kérdésére csak annyit mondott, hogy a szövetség képviselői a népszavazás kiírásáról döntő nagyváradi önkormányzati ülésen a referendum ellen érveltek és szavaztak. A maszol.ro úgy tudja: az RMDSZ tudatosan nem vett részt a kampányban. „Tudtuk, hogy ha megszólalunk, etnikai színezetet kap a szavazás tétje, ami növelte volna a román lakosság részvételi arányát a referendumon. Így inkább hallgattunk” – nyilatkozta portálunknak egy Bihar megyei RMDSZ-es politikus.
maszol/e-bihoreanul.ro

Magyar iskolák csaptak össze Marosvásárhelyen
Harminckét erdélyi és egy magyarországi közpiskolából 280 tanuló érkezett a hétvégén Marosvásárhelyre, hogy részt vegyen a tizedik alkalommal megrendezett magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyén . Az eseménynek, mint minden évben, ez alkalommal is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont. A hivatalos megnyitót, ahogy később a díjkiosztó ünnepséget is az iskola dísztermében tartották, ahol Bálint István iskolaigazgató, Markó Béla szenátor, a tantárgyverseny védnöke, Gagyi József egyetemi tanár, a verseny elnöke, Ștefan Someșan főtanfelügyelő, Jeszenszky Attila szülőbizottsági elnök, valamint Bakos Levente a helyi önkormányzat képviselője köszöntötte a diákokat és tanárokat, hangsúlyozva a megmérettetés fontosságát, azt, hogy a tehetséggel megáldott diákok anyanyelvükön mérhetik össze tudásukat.
A biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból, történelemből, kémiaából és fizikából versenyző gimnazisták Szilágysomlyóról, Margittáról, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, Nyárádszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Nagykárolyból, Segesvárról, Csíkszeredából, Szovátáról, Székelykeresztúrról, Dicsőszentmártonból, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Nagyváradról, Szászrégenből, Brassóból, Barótról, Szatmárnémetiből, Korondról érkeztek, ráadásul idén először egy budapesti tanintézmény is képviseltette magát: az Óbudai Árpád Gimnázium. A vetélkedőt olyan tantárgyakból szervezik évről évre, amelyek hiányoznak az országos olimpiászokról, ahol a magyar diákok anyanyelvükön versenyezhetnek. Ilyen például a Nyárády Erasmus Gyula Biológia Tantárgyversenyen a növény- és állatbiológia, az anatómia és élettan (orvosi biológia) vetélkedőn, a Teleki Sámuel Országos Középiskolai Földrajzversenyen az általános természetföldrajz-, valamint humánföldrajz vetélkedő.
A Kalkulusz Országos Informatika Tantárgyverseny programozói versenyén az első három díjazott felvételi nélkül bejuthat a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok marosvásárhelyi karára, az alábbi szakokra: informatika, mechatronika, számítástechnika, automatika és alkalmazott informatika, távközlés, számítógépes művelettervező és gyártásirányítás szakra. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika karán számít bele a felvételi jegybe. A Historia Nostra Történelmi Vetélkedő díjazott XI. és XII. osztályos diákjai a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karára nyernek felvételit. A végső eredmények szerint a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanulói teljesítettek a legjobban, a legtöbb pontszámot ők érték el. A többi iskola sem maradt szégyenben, szorosan felzárkózott a szervezők-vendéglátók mögé. Antal Erika
maszol.ro

Jogászok tanácskoztak Udvarhelyen
Jogtudományi konferenciát tartottak a hétvégén a székelyudvarhelyi Gondűző étteremben, a Hargita Megyei Ügyvédi Kamara szervezésében. Az előadások szükségességéről és eredményeiről Molnár Zsigmond székelyudvarhelyi ügyvéddel beszélgettünk.
„Az utóbbi években életbe lépett új polgári, büntető, perrendtartási és büntetőeljárási törvénykönyvek értelmezésében és gyakorlati használatában óhatatlanul ellentmondásos elméletek láttak napvilágot. Nem hasonlíthatjuk például egy vidéki társadalom jogi képviseleti igényét egy bukarestihez, az elvárás mégis az, hogy ügyfeleink minden időben a legjobb ügyvédi szolgáltatást kapják” – magyarázta a jogász. Ezek tisztázása, átbeszélése érdekében volt szükség az előadásokra, melyek során neves jogászok számoltak be az új törvények használatáról, akár Bukarestben is.
A kétnapos konferencián egyebek mellett olyan témákat érintettek, mint az említett ellentmondások a Polgári Perrendtartási Törvénykönyvben, a bűnszövetkezetek háttere, az adócsalás vagy a csődeljárás megindítása. Mint megtudtuk, különös érdeklődés övezte a konferenciát, melyen több mint nyolcvanan vettek részt.
Jánosi András
Székelyhon.ro

Újabb esély a magyaroknak?
A magyar pártok vezetői úgy vélik, kedvez a magyar közösségnek az új választási törvény, amely szerint egy fordulóban választják a polgármestereket. Elismerik, néhol együttműködés szükséges a sikerhez, de ennek módja továbbra is kérdéses.
Esélyt jelent a magyar közösségnek, hogy a parlament által múlt héten elfogadott, új helyi választási törvény szerint továbbra is egy fordulóban, egyszerű többséggel választják meg a polgármestereket, vélik az erdélyi magyar pártok vezetői. A magyar politikusok abban is egyetértenek, hogy vannak települések, ahol össze kell fogni, ám az együttműködés mikéntje még nem körvonalazódik.
Mint arról beszámoltunk, a képviselőház múlt héten fogadta el az új önkormányzati választási törvényt, amely akkor lép érvénybe, amikor azt az államfő kihirdeti. A jogszabály szerint a polgármestereket egy fordulóban, egyszerű többséggel választják meg, a megmérettetésen pedig az Unió bármely polgára indulhat, ha rendelkezik állandó romániai lakhellyel. A megyei tanácselnököket azonban az eddigi gyakorlattól eltérően a tanács választja, nem voksol rájuk közvetlenül a lakosság.
Borbély László képviselő, aki az RMDSZ áprilisi kongresszusáig a szövetség politikai alelnöke volt, a Krónikának kifejtette: ebben a helyzetben egyértelmű a szövetség felelőssége, hisz 90 százalékban ennek képviselői vannak az önkormányzatokban.
Borbély kifejtette, ez a törvény továbbra is lehetőséget nyújt az RMDSZ-nek, hiszen ha mások nem fognak össze a szövetség ellen, jó eséllyel győzhet a jelöltjük. „Például Marosvásárhelyen, ahol ha lenne két erős román jelölt, nagy eséllyel méretkezne meg a magyar közösség képviselője, de Szászrégenben, Szatmárnémetiben is vissza lehetne szerezni a polgármesteri tisztséget, valamint Nagyváradon és máshol is lenne esélye a magyarságnak” – mondta a politikus.
Meglátása szerint a magyar győzelem érdekében összefogásról is lehet szó, de szerinte kérdés, hogy a pártok olvasatában ez mit jelent. Marosvásárhelyen például sikerült olyan hangulatot kialakítani, hogy mindenki elfogadja a játékszabályokat, mutatott rá a Maros megyei honatya.
„Nem lehet az, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) soha semmit nem fogad el tőlünk, állandóan bírálnak, majd utána azt akarják, hogy fogjunk össze. A Magyar Polgári Párttal (MPP) az utóbbi időben kialakult egy normális kapcsolat, úgy néz ki, velük össze tudunk fogni. Ideje, hogy az EMNP is más módon viszonyuljon hozzánk, és akkor tárgyalhatunk” – szögezte le Borbély.
Biró Zsolt, az MPP elnöke szerint is valós esélyt jelent a magyarságnak az egyfordulós polgármester-választás, hiszen az olyan településeken, ahol a magyarság aránya 50 százalék alatti, két fordulóban általában etnikai alapon dől el a választás. Ebben a rendszerben sokkal nagyobb az esélye a magyar közösségnek, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, de számtalan olyan településen, ahol 30 százalék feletti a magyarság aránya, vélte.
Hangsúlyozta, a polgáriak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy fontosnak tartják az együttműködést a 2016-os választásokon. Rámutatott, a helyhatósági választásokon is vannak települések, ahol célszerű összefogni, hiszen másként nincs esélye a magyar közösségnek.
„Meg kell vizsgálni minden várost, falut, és mindenütt, ahol ezen múlhat, hogy magyar polgármester legyen, kötelező érvényűnek tekintjük az összefogást. Csak a nemzeti érdeket szem előtt tartva lehet felelősen politizálni” – fogalmazott Biró Zsolt.
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke ezzel szemben úgy véli, hogy ez egyszerre politikai és választástechnikai kérdés, szerinte olyan választási stratégiát kell találni, amely minél több magyar polgármestert juttat tisztségbe, illetve minél több magyar önkormányzati képviselőt eredményez.
Az EMNP-elnök leszögezte, részükről eddig sem volt akadálya annak, hogy leüljenek tárgyalni, de úgy vélte, egy évvel a választások előtt még korai lenne állást foglalni az ügyben. „Meg kell nézni, mi a legjobb a közösségnek, hiszen minden helyzet más. De ez még a jövő zenéje” – mondta el portálunknak Szilágyi Zsolt.
Számos buktatója van a jogszabálynak
Lehetnek buktatói az új választási rendszer technikai megoldásainak, hívta fel a figyelmet Márton Árpád. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi képviselője rámutatott, az új jogszabály szerint informatizálni kell a rendszert, a választói névjegyzéket adatbázisban hozzák létre, amit lebontanak településekre és szavazókörzetekre. Ezentúl már nem papíron, hanem interneten lehet megnézni, hogy ki melyik körzethez tartozik, az internet pedig még sokak számára nem hozzáférhető, mutatott rá. Mint mondta, szavazáskor minden választópolgár bemutatja személyi igazolványát, ezt a bizottság tagjai leolvasóval azonosítják, az adatok pedig bekerülnek a központi adatbázisba; ezzel kiszűrhető, hogy kétszer szavazzon valaki. „Azt sem nehéz előre látni, hogy a rendszer összeomlik, akárcsak az egészségügyi kártya esetében, az utóbbit másodpercenként 9 ezren próbálták használni, amikor lefagyott. A választások napján az országban 40 ezer szavazókörzetben ennél többen próbálják majd meg egy időben elérni az adatbázist” – mutatott rá a képviselő.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Marosvásárhelyen adják át a Communitas ösztöndíjait
Az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány Ösztöndíjbizottsága idén tizenharmadik alkalommal adja át az Alkotói Ösztöndíjakat.
Az ünnepi gála május 15-én, pénteken délután 4 órakor kezdődik a Művészeti Egyetem Stúdió Színházában (Köteles Sámuel utca 6. szám). Köszöntőbeszédet mond Markó Béla, az Alkotói Ösztöndíjbizottság elnöke, a rendezvény házigazdája Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója lesz.
Az esemény keretében kiállítás nyílik a 2014-es képzőművészeti díjazottak munkáiból, az alkotásokat Sipos László festőművész, grafikus méltatja. Ezt követően a résztvevők a 2014-ben irodalom, zeneművészet, film és televízió, valamint színházművészet kategóriákban díjazott ösztöndíjasok műsorát tekinthetik meg.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Kezdődnek a Háromszéki Diáknapok
Három nap, tizenhat csapat és 62 versenyszám – ez lesz a Háromszéki Diáknapok tizenegyedik kiadásán, amely pénteken startol több, mint 250 versenyzővel.
A vetélkedő tizenegyedik kiadására Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, valamint tizennégy diák közös szervezésében kerül sor május 15 és 17 között Sepsiszentgyörgy különböző bel- és kültéri helyszínein. „A rendezvény célja, hogy a 14-25 éves háromszéki fiataloknak lehetőséget teremtsen a szabadidő hasznos és értelmes eltöltésére, kialakítsa a társadalomban való aktív részvételi igényüket, csapatvezetőket és diákszervezőket neveljen ki, akik az önkéntesség jegyében személyiségüket formálják és kisközösségeket építenek” – vallják a szervezők az évek óta nagy sikernek örvendő háromszéki rendezvénnyel kapcsolatban.
Mint ismert, a vetélkedőre való túljelentkezések miatt már több éve szerveznek előselejtezőt is a Háromszéki Diáknapokra bejelentkező csapatok számára. Az idei első fordulóra összesen 25 csapat részvételével került sor még március végén. A diákoknak vérlázító hagyomány témakörben kellett legkevesebb hetven főt megmozgató eseményt készíteniük, valamint egy diáknapos feladatot megtervezniük, amelynek bemutatása a szervezők és a csapatok által delegált bizottság előtt zajlott.
A májusi, döntő fordulóban résztvevő 13 csapat tehát Sepsiszentgyörgyről: The Bombers, Tagmen, Va fi bine!, Grove Street, Dandana, Mahakala, Mihasznák, Fúzió, Piperkőc, Neo, Vigyorgia, Treepshy, és a Mindegy. A mezőnyt három KOBAKÉ, azaz kovásznai, baróti, kézdivásárhelyi jelentkezőket számláló csapat egészíti ki, így idén a kovásznai Nemezis és ÁÜÍŰ, valamint a kézdivásárhelyi Hullámreccsentők is versengeni fognak Háromszék legügyesebb diákcsapata címért a hétvégén.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro

„A balladás ember” kiállítása a szentendrei Skanzenben
Kallós Zoltán érdeme, hogy Mezőség, Gyimes, Kalotaszeg, valamint Moldva néprajzi és népzenei hagyományai széles rétegek számára váltak ismertté. A Kossuth-díjas erdélyi kutató mintegy 14 ezer dallamot gyűjtött össze, de a táncházmozgalom kialakulásában is jelentős szerepet játszott. Az életművét bemutató tárlat szeptemberig látogatható a Skanzen Galériában – mondta a kiállítás kurátora a Rádió Orienten.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese szerint Kallós Zoltán legnagyobb érdeme munkásságának komplexitása, amelynek során másfajta attitűddel közeledett a néprajzkutatáshoz. „Nemcsak a gyűjtést tartotta fontosnak, hanem azt is, hogy az anyagot eljuttassa a fiatalokhoz, így biztosítva a generációról generációra való továbbélését” – emelte ki. A kutatónak, akit „balladás embernek” is neveztek mintegy 14 ezer archivált dallama található a Népzenetudományi Intézetben – mondta Bereczki Ibolya.
Kallós Zoltán népzenei érdeklődése és gyűjtőszenvedélye már gyerekkorában kialakult, amely annak köszönhető, hogy általános iskolai tanulmányai során a tanárai arra hívták fel a figyelmét, hogy az otthonról hozott néprajzi ismeretanyaga olyan hatalmas érték, amit gyűjteni érdemes.
Háborúban hallgatnak a múzsák
Átmeneti időszakot jelentett Kallós Zoltán életében a II. világháború időszaka, amikor szülei – hogy megóvják a háború viszontagságaitól – Kolozsvárról Budapestre küldték. 1944-ben az ostrom időszakát Budapesten vészelte át. Besorozták, de végül kalandos körülmények között hazajutott és folytatta tanulmányait Kolozsváron.
Más volt a helyzet, amikor már hivatalos katonai szolgálatát teljesítette Romániában, amit ismertségek szerzésére és néprajzkutatásra fordított. Feladata, hogy összeírja a katonákat, nagy segítséget jelentett az adott tájegységek zenei kultúrájának felderítésében.
A kiállítás részei
Mint azt Bereczki Ibolya elmondta, a tárlat hat nagy vidéket mutat be, ezek közül a négy legfontosabb: Válaszút és a Mezőség, Kalotaszeg, Moldva és Gyimes. Emellett Kallós Zoltán megfordult Biharban, de gyűjtött székelyföldön is. „A legnehezebben elérhető helyeken kutatott leginkább, a Mezőség mellett Moldva jelentett számára meghatározó élményt, a tanítóképző befejeztével is ide helyeztette magát” – mondta a főigazgató-helyettes. Kiemelte: ebben az időszakban végezte legtöbb néprajzi gyűjtését egészen 1956-ig, az ottani magyar iskolák bezárásáig. Kapcsolat a magyar kutatókkal
Kallós Zoltán munkáját hamar felismerték Magyarországon is, amely nagyban köszönhető annak, hogy viszonylag hamar elkezdte eljuttatni hazánkba gyűjteményét. A közös kutatásban az áttörést 1961 hozta meg, amikor is Andrásfalvy Bertalannal és Martin Györggyel elkezdték közös munkájukat. Ennek eredményeként Válaszúton és a Mezőség falvaiban táncokat fotóztak és filmeztek, hanganyagokat rögzítettek.
Bár ebben az időszakban már szinte temették a balladákat, újabb áttörést jelentett 1970, amikor Bukarestben megjelent a Balladák Könyve, amely nagy hatást gyakorolt az értelmiségi rétegre. Innen már csak egy lépés volt az első táncház megszületése.
A Kallós Zoltán Alapítvány
A családi kúria visszaszerzésével 1992-ben megalapította a nevével fémjelzett alapítványt Válaszúton, amelynek célja a mezőségi szórvány magyarság gyerekeinek anyanyelvi és kulturális oktatása bentlakásos rendszerben. „Az induláskor mindössze 4 gyermek tanításával foglalkozó intézménynek ma már több mint száz diákja van, s valóságos komplex kulturális központtá alakult” – emelte ki Bereczki Ibolya.
Készül az Erdélyi tájegység a Skanzenben
Bár már 1998-ban elindult a gyűjtés Erdélyben, támogatás híján csak az utóbbi évben gyorsult fel. Mint azt a főigazgató-helyettes elmondta, már 13 porta épülete és több mint hatezer néprajzi tárgy várja a tájegység felépítését.
„Elsősorban Erdélyt is a kis vagy közepes tájakkal fogjuk bemutatni, nemrég Hunyad megyéből és a Fekete-kőrös völgyéből is vásároltunk épületet, de természetesen lesznek olyanok, amelyeket csak másolatban fogunk felépíteni. Idén a sóvidéki házat bontjuk le Felsősófalván, de kiválasztásra vár a moldvai épület is. Emellett az életformához kapcsolódó gyűjtést szeretnénk még erősíteni ” – mondta Bereczki Ibolya.
Kiemelte: ma már nem elég egy egykori életvilágot bemutatni, hanem a modern technológia eszközeivel a látogatók számára interaktív módon könnyebben befogadhatóvá kell tenni.
Az „Indulj el egy úton…” című, Kallós Zoltán életművét bemutató kiállítás szeptember 13-ig látogatható a Skanzen Galériában.
orientpress.hu -

A Nemzeti Liberális Párt társelnöke szerint az autonómia nem képezheti alku tárgyát
Kolozsvár, , hétfő - A román Nemzeti Liberális Párt (PNL) társelnöke, Alina Gorghiu szerint a székelyföldi autonómia nem képezheti alku tárgyát a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) folytatandó tárgyalások során.
A politikust a Székely Hírmondó napilap kérdezte meg azzal kapcsolatban, hogy a Klaus Iohannist elnöki tisztségbe juttató ellenzéki párt bizalmatlansági indítványt készít elő a parlamentben, és ennek támogatásáról az RMDSZ-szel is tárgyalni kíván.
Alina Gorghiu kijelentette, fel sem vetődik az a kérdés, hogy engedményeket tegyenek a székelyföldi autonómia ügyében; ha az RMDSZ beterjeszti a parlamentben az erre vonatkozó tervezetét, ellene fognak szavazni.
"Egy egységes nemzetállamról beszélünk, egy alkotmányról, amelyet tiszteletben kell tartani, és fel sem vetődik a székelyföldi területi autonómia kérdése. (…) Az RMDSZ-nek annyi prioritása van helyi szinten – az infrastruktúra, az adminisztráció, az egészségügy, az oktatás terén és sok más területen –, hogy szerintem fel sem vetődik, hogy a területi autonómia gondolata miatt blokkoljuk a párbeszédet" - jelentette ki a politikus. Hozzátette, hogy a PNL vezető testülete május 23-án dönt a bizalmatlansági indítvány részleteiről, ezt követően tárgyalnak az RMDSZ-szel.
Arra a kérdésre, hogy miért nem szerepel a PNL kormányprogramjában a romániai kisebbségekkel foglalkozó fejezet, Alina Gorghiu elmondta: Romániában a törvények kedveznek a kisebbségeknek, és megfelelnek az európai normáknak. Hozzátette, ha európai partnerek számára kell ezt elmagyaráznia, elég csupán azt megemlítenie, hogy a magyar kisebbség mellett 18 romániai kisebbség képviselője van jelen a román parlamentben, és azt, hogy Romániát vallási és etnikai szempontból is kisebbségi államelnök vezeti.
A PNL társelnöke szerint a kisebbségi kérdés törvényi szinten rendezve van, csupán azt kell vizsgálni, hogy vannak-e helyzetek, amikor nem tartják tiszteletben a törvényeket. A politikus megjegyezte, a PNL jó kapcsolatokat ápol az RMDSZ-szel, "a horizont nyitott a kommunikálásra, elsősorban egy parlamenti többség létrehozására, de közép- és hosszú távon akár egy kormányzati formáról is beszélhetünk". Nyomatékosította azonban, hogy egyelőre semmilyen döntés nem született erre vonatkozóan.
Az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök 2013 végére ígérte a tervezet nyilvánosságra hozását, hogy egy hónapos közvita után benyújthassák azt a parlamentben. A szövetség végül 2014 szeptemberében bocsátotta közvitára a dokumentumot, melyet azóta sem terjesztett be a parlamentben. (MTI)

Semmisnek tekintett beadvány – Válaszolt a Minisztérium
A kötelező harminc nap helyett jó másfél hónap elteltével válaszolt a belügyminisztérium ellenőrző testülete a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, Gazda Zoltán levelére. Mint írják, semmi kivetnivalót nem találtak Sebastian Cucu prefektus március 10-én tanúsított viselkedésében. Kiderül az is: a székely szabadság napján megfogalmazott petíciót semmisnek tekintették, és nem jutott el a címzettekhez. Gazda Zoltán azt követően fordult a prefektúrák tevékenységéért felelős szaktárcához, hogy március 10-én, a székely szabadság napján a Kovászna megyei kormánybiztos az előzetes bejelentés dacára sem volt hajlandó fogadni a tüntetők képviselőit és átvenni a petíciót. Az addig békés tiltakozó nagygyűlésen majdnem elszabadultak az indulatok, míg végül a kapus átvette a dokumentumot. A prefektus másnap sem állt szóba a szervezőkkel – később azt állította, nem is tudott arról, hogy keresték – csak annyit üzent, hogy a petíciót eljuttatja az illetékeseknek. Gazda ezután írt a belügyminisztériumnak, levelében jelezte, hogy Sebastian Cucu nem teljesítette törvény által előírt kötelességét (tételesen szerepel feladatai között: „cselekvően lép fel a társadalmi béke légkörének megőrzése és minden intézményi és társadalmi szinttel való folyamatos kommunikáció megvalósítása céljából, állandó figyelmet szentelve a szociális feszültségek megelőzésére”).
Constantin Manoloiu minisztériumi vezérigazgató április 30-án keltezett válaszában egyáltalán nem tér ki a prefektussal szemben megfogalmazott vádakra, csupán annyit ír, hogy ellenőrizték a bejelentést, és a prefektúra, illetve a közrendért felelős intézmények mindent megtettek, hogy a tüntetés békés legyen, semmilyen rendbontás nem történt. Ugyanakkor jelzik, hogy mivel a Sepsiszéki Székely Tanács adatait nem találták meg az alapítványok és egyesületek jegyzékében, a prefektúra nem közölhette válaszát, a 2002/27-es kormányrendelet 7-es cikkelyének megfelelően az általuk benyújtott petíciót névtelen vagy ismeretlen által írt beadványnak tekintették, és így nem továbbították a címzetteknek.
Gazda Zoltán jelezte, az ügyet nem hagyja annyiban, panaszt tesz a miniszterelnöknél.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egészségügyi kártya – Titkosszolgálatok fogságában
Az egészségügyi kártyarendszer a Különleges Távközlési Szolgálat és a Román Hírszerző Szolgálat felügyelete alatt működik – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök szombaton. Dr. Antal Álmos, a Fogolyán Kristóf Megyei Kórház orvos igazgatója ezt igen veszélyesnek és Európában példa nélkülinek tartja, úgy értékeli: a biztosítottak pénzén egy igen drága nyomkövető rendszert építettek ki, amely egyáltalán nem az egészségügy érdekeit szolgálja.
Az egészségügyi rendszert sehol a világon nem követik vagy biztosítják a titkosszolgálatok, nálunk az adatokat raktározó szervert a Különleges Távközlési Szolgálat bukaresti központjában helyezték el, és az egészet a titkosszolgálat működteti. Ez nemcsak Ponta nyilatkozatából derült ki, az egészségügyi biztosító igazgatója, Vasile Ciurchea is kijelentette már januárban – idézte fel Antal Álmos. Azt állítják ugyan, hogy csupán védelmet biztosítanak, nem nézhetik meg az adatokat, ám ez nehezen hihető, főként hogy csak a titkosszolgálatok alkalmazottjainak adatait zárolták, az egyszerű civileknek minden lépése nyomon követhető. Az orvosokat köti a titoktartás, csak bírósági végzéssel kötelezhetőek egy kórlap kiadására, ám a titkosszolgálatok immár minden mozdulatunkat követhetik, és akár vissza is élhetnek az információval – véli Antal Álmos. Hihetetlennek tartja, hogy az ezt szabályozó törvényt megszavazta a parlament, és nem figyelt fel senki rá, pedig sokat elárult az is, hogy az egészségügyi kártyarendszer kiépítésénél nem a biztosító adatait vették alapul, nem a személy biztosítotti minőségéből indultak ki, hanem a belügyminisztérium adatbázisát használták. Antal Álmos meglátása szerint sokkal okosabb lett volna, ha ehelyett az alapellátást szervezték volna újra, a titkosszolgálatoknak kifizetett pénzekből inkább védőnőket alkalmaznak a családorvosok mellé. Ugyanakkor azt is kétségesnek tartja, hogy a miniszterelnök által emlegetett, így megtakarított 300 millió euró valóban a rendszerben maradna, hasonló ígéret már sokszor elhangzott, de nyomát nem látták a pénznek. Szerinte a jelentős pénzelfolyás egyébként sem a betegek, orvosok, gyógyszertárak szintjén keletkezett, hanem a gyógyszergyártók, a különböző beszállítók, a nagy beruházások vonalán, azt pedig kártya nélkül is meg lehetett volna állítani.
A megyei kórház orvos igazgatója azt is szóvá tette, hogy bő egy hete, miniszteri utasításra törvénytelenségre kötelezték a kórházakat, járóbeteg-rendelőket, családorvosokat. Május elsején életbe lépett az a jogszabály, amely előírja, hogy csak egészségügyi kártyával rendelkező pácienseket láthatnak el, azonban a rendszer hibái miatt múlt hétfőn arra szólított fel minden érintetettet a tárcavezető, hogy kártyák hiányában is kezeljék a hozzájuk fordulókat, és az említett jogszabályt talán csak a most szerdai kormányülésen módosítják.
„Ha most ellenőrizné a számvevőszék a kórházat, teljesen törvényen kívül találnának. Miközben van példa arra, hogy egy elírt időpontért, egy rossz helyre tett vesszőért is megkötnek egy polgármestert, ezt lehet?” – tette fel a kérdést.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népdaltalálkozó és jubileumi szentmise (Kézdiszentkereszti falunapok)
Hétvégén tartották Felső-Háromszék első idei faluünnepét Kézdiszentkereszten a Trefán Leonárd-iskola udvarán.
Szombat délután harmadik alkalommal szervezték meg a felső-háromszéki népdaltalálkozót a művelődési otthonban, ahová a helyi énekesek és énekescsoportok mellett Kézdiszentlélekről, Lemhényből, Kézdialmásból, Bélafalváról, Csomortánból és Esztelnekről érkeztek fellépők, összesen mintegy háromszázan. A sörivóverseny és a táncház után este Bettyna aratott nagy sikert.
Vasárnap délelőtt Vatány Gábor római katolikus plébános a zsúfolásig telt templomban jubileumi szentmisét celebrált, melyen tucatnyi huszonöt, harminc-, negyven-, ötven- és hatvanéves házassági évfordulót ünneplő házaspár megerősítette egykori fogadalmát, egymás ujjára húzták a plébános által megszentelt karikagyűrűt. A legidősebb, a hatvan éve együtt élő Opra-házaspár, Terézia és Gyárfás egy nappal korábban, unokájuk esküvőjén újította meg fogadalmát. A templomozás után az ünnepeltek – élükön a mazsorettekkel, Daragus Imre vőféllyel és a helybeli népi zenekarral – a Trefán Leonárd-iskola udvarára vonultak, ahol a jubiláló házaspárokat és az egybegyűlteket Páll Endre polgármester köszöntötte. Az iskola I–IV. osztályos mazsorettjei tánccal, a Szép Emlékek Nyugdíjasklub tagjai pedig énekszóval tették ünnepélyesebbé a nem mindennapi eseményt. Páll Endre polgármester és Szalló János alpolgármester egy-egy szál virágot nyújtott át az ünnepelteknek. Délután a Trefán Leonárd-iskola tanulói, a Tisztás Néptáncegyüttes, valamint két utánpótláscsoportja, a Tisztáska és a Minitisztás, a gelencei táncosok, valamint a csíkszentgyörgyi Székely Góbék léptek színpadra. Az ünnepzáró tűzijáték és utcabál előtt Homonyik Sándor szórakoztatta a nagyszámú közönséget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszaállítanák a sorkatonaságot
A románok több mint 58 százaléka támogatná és alig 31 százaléka ellenezné a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. Az Inscop Research közvélemény-kutató cég adatai szerint a férfiak, az 50 év felettiek, a falusiak és az alacsonyabb jövedelműek körében az átlagosnál magasabb az általános hadkötelezettség bevezetésének támogatottsága, de a 34 évesnél fiatalabbak között is csaknem minden második válaszadó támogatja a sorkatonaságra való visszatérést. Romániában a 2007-es európai uniós csatlakozáskor szüntették be a sorkötelezettséget: az egykori 300 ezer fős sorkatonaság helyett ma az ország mintegy 80 ezres hivatásos hadsereggel rendelkezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Bolyai középiskolánál marad a kupa
Tizedik évfordulóját ünnepelte a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenye, amelynek gondolata 2006-ban fogalmazódott meg azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a magyarul tanuló diákoknak, hogy országos szinten mérhessék össze tudásukat több olyan tantárgyból is, amelyből a tantárgyversenyeken nem nyílik erre lehetőség.
Az új hagyomány megteremtéséhez, amely alkalmat adott a különösen tehetséges diákok tudásfelmérésére, a sikerélményre, a biztatást néhai Kötő József, az Oktatásügyi és Vallásügyi Minisztérium akkori államtitkára adta. Az első versenyen húsz iskola 147 diákja mérte össze tudását Marosvásárhelyen, a hét végén a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tíz megye 33 iskolájának 275 diákja versengett a tizedik évfordulóra készült új kupáért.
Az erdélyi középiskolásokon kívül az Óbudai Árpád Gimnázium diákküldöttsége is részt vett a tantárgyversenyen, akik számos különdíjat nyertek. Dr. Bálint István iskolaigazgató szavait a másik ötletgazda, Markó Béla szenátor egészítette ki, aki szerint a tizedik születésnap üzenete, hogy a magyar oktatás nem önmagáért van, hanem mert ezáltal több, alaposabb, teljesebb tudást lehet elsajátítani anyanyelven. Nem elég magyarul tanulni, hanem minél magasabb színvonalat kell elérni, amihez szükség van a tudás összemérését lehetővé tevő vetélkedőkre – hangsúlyozta Markó Béla, aki egyben számba vette az eltelt 25 év során már-már reménytelen helyzetből elért eredményeket a magyar iskolahálózat fölépítésében, iskoláink újjászületése terén.
A rendezvényt köszöntötte Somesan Stefan főtanfelügyelő, Szabó Zoltán szakfelügyelő, Bakos Levente helyhatósági képviselő, Jeszenszky Attila, a fontos támogatást nyújtó szülői bizottság képviselője és dr. Gagyi József egyetemi tanár, a zsűri elnöke.
A nyitóünnepséget követően hét tantárgy ismeretanyagából – biológia, földrajz, informatika, társadalomtudomá-nyok, történelem, kémia, fizika – írtak felmérőt és bizonyították gyakorlati tudásukat, mutatták be dolgozatukat a résztvevők. A zsűrit egyetemi és középiskolai tanárok alkották, megteremtve a középiskolák és az egyetemek közötti kapcsolatot.
A Nyárády Erasmus Gyula biológia tantárgyversenyen két szekcióban versenyeztek a résztvevők, növény- és állatbiológiából (19 diák), anatómiából és élettanból (18).
A Teleki Sámuel országos középiskolai földrajzversenynek két szekciója volt: általános természetföldrajz (26 résztvevő) és humánföldrajz (26 résztvevő). A díjazott XI. és XII. osztályos diákok felvételt nyernek a Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karára.
A Kalkulusz országos informatika tantárgyverseny szintén két szekcióban zajlott, a programozói vetélkedő 21, az alkalmazói vetélkedő 33 résztvevővel. Az első három helyezett felvételi nélkül bejut a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának reál szakjaira, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Informatika Karán pedig beleszámít a felvételi jegybe az elért teljesítmény.
A Societas Humana társadalomtudományok versenyének üzleti tervek vetélkedőjére 21 kéttagú csapat jelentkezett, a Historia Nostra történelmi vetélkedőn 32-en vettek részt. A Fabinyi Rudolf kémiai vetélkedő is két szekcióban zajlott, az általános és szervetlen kémia 18 résztvevővel, a szerves kémia 26-tal. A 2014-ben indult Bolyai Farkas fizika tantárgyverseny az elméleti próba mellett egy kísérlet bemutatásával is járt. A hőtan és elektromosságtan- vetélkedőn 10, a mechanikai rezgések és hullámok, változó áramú áramkörök vetélkedőn kilencen vettek részt.
Bár sok középiskola képviselője nyert első, második, harmadik helyezést a különböző szekciókban, az összesített pontszám alapján 75 ponttal a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum nyerte el a tizedik évfordulóra készült vadonatúj kupát, amely az idén a kezdeményező iskolánál marad, s amelyet Horváth Gabriella aligazgatónő vett át. Második helyen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum csapata végzett 53 ponttal, a harmadik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata 44 ponttal, a negyedik helyen a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai végeztek 42 ponttal, szoros küzde-lemben az ötödik helyezettel, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium csapatával (41 pont). Hatodikok a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai lettek 39 ponttal.
A verseny tíz év alatt beérett, igazolta létjogosultságát, lehetőséget nyújt a megmérettetésre, a tehetség bizonyítására, a minőségi oktatás fejlesztésére, a magyar középiskolai oktatási rendszer és a romániai magyar egyetemek közötti kapcsolatrendszer kiépítésére – fogalmazott dr. Bálint István igazgató.
b. gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Szól a rege ősi módra
Igazságos Mátyás király korának és a mesebeli hetes számnak a jegyében tartották meg a hét végén a hetedik országos regemondó versenyt a harmadik osztályosok számára. Mint minden évben, ezúttal is a marosvásárhelyi Dacia általános iskola tanítói közössége vállalta a tanügyi költségvetésből mai napig sem támogatott, egyik legszebb kisiskolá-soknak szóló vetélkedőnk szervezését nagylelkű támogatók segítségével.
Ők éltetik tovább Fejes Réka tanfelügyelő irányításával a regélés ünnepét. Ami az anyanyelv ünnepe is egyben, de ugyanakkor az emlékezés, az önismeret piros betűs napja. Mert "mondani kell a regét, most, amikor diétára van fogva a nyelv, s tenni kell azért, hogy szépen szóló magánhangzóink, határozott mássalhangzóink ízes szavakká formálódjanak" – mondta üdvözlő beszédében Bárdosi Ilona nyugalmazott tanítónő, aki évről évre büszkén veszi számba regemondó gyermekeit, az idén 38-at, akik Bukaresttől Szatmárig az ország minden pontjáról érkeztek. S hozták magukkal szűkebb szülőföldjük érdekes történeteit, amelyekben "a szeretet és az igazság keresése mesévé színesítette a valóságot". "Minden monda, rege, legenda egy-egy korty remény, mert méltányos és igazságos: felemeli a jókat és lesújt a gonoszakra. Kikalapálja a történelem csorbáit: mert nem azt meséli el hajszálpontosan, ami történt, hanem aminek történnie kellett volna. Eszményi hősöket állít mércéül a gyakorta botló, tévedő ember elé, és visszahelyezi régi rangjába az erkölcsi nagyságot, az önfeláldozást, a közösség szolgálatát" – idéztük Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztőjének szavait. A mai gyermekeknek szükségük van hősökre – egészíthetjük ki Makkai Kinga zsűritag szavaival.
A Deus Providebit Tanulmányi Házban berendezett színpad Mátyás udvarát idézte, ahol a trónszékben a 38 harmadikos kisdiák osztotta az igazságot, s közben Vajda Gyöngyi tanítónő vezetésével táncot, népdalt tanultak, a művészeti iskolás nagyfiúk fúvósnégyese szórakoztatta őket. Hogy nevüket ne tudja a zsűri, a corvinák iniciáléinak egy-egy hangjával hívták a meseszékbe a versenyzőket, hogy regéik révén a hallgatóság bejárhassa egész Erdélyt s annak történelmét. Jobbára népviseletben, az izgalmakat legyőzve szőtték-fonták a szót a regemondás örömünnepén.
Az izgalommal várt délutáni eredményhirdetést megelőzően egy Mátyás- korabeli tánc teremtette meg a hangulatot, a Dacia általános iskola V. osztályos tanulóinak Hayasi Akio vezette tánccsoportja adta elő.
Büszkék vagyunk rátok, hogy itt voltatok, s kitartást, bátorságot tanultunk tőletek – köszöntötte Bárdosi Ilona tanítónő a díjkiosztásra összegyűlt regemondókat, akiket arra biztatott, hogy adják tovább tudásukat. Értékelte, hogy jobbára minden résztvevő a saját lakhelye környékéről származó regét adott elő vagy Mátyás korát idézte, s így annyira változatos volt a vetélkedő, hogy a 38-ból alig két-három monda ismétlődött. A továbbiakban a helyes hangzásra, hangképzésre, a hangok színének a szépségére, a helyes hangsúlyozás fontosságára hívta fel a figyelmet, majd beszámolt, hogy a zsűri mind az öt tagja nagyon hasonlóan értékelte a regemondó kisdiákok teljesítményét.
Végül elkövetkezetett az eredményhirdetés, Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője átadta a lap különdíjait, amelyekből a gyermekek mellett jutott Bárdosi Ilonának, Fejes Réka tanfelügyelőnek és a szervezőknek is. A marosvásárhelyi pedagógiai líceum dísztermében Bokor Renáta, a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános iskola diákja vehette át az első díjat, Berekméri Lászlóval, a Körtvélyfáji Általános Iskola tanulójával együtt. Második helyezett a nagyváradi Coroianu Dávid, a Szacsvay Imre Általános Iskola kisdiákja lett. Kozma-Kulcsár András Zsolt és Kovács Tamara került a harmadik helyre, mindketten a nagyváradi Báthory István Általános Iskola tanulói. Sokan dicséretben részesültek, a Napsugár szerkesztősége értékes különdíjakat adott, a Székely Legendárium ajándékaképpen a térkép mellett az első erdélyi rajzfilmet a Likaskő legendájáról.
A versenyzők teljesítményét a Bárdosi Ilona, Makkai Kinga, Krammer Teréz, Vízhányó Aranka és Zsigmond Emese alkotta zsűri elemezte és minősítette.
A szervezésben, a vetélkedő lebonyolításában a Kacsó Tünde, Kali Hajnal, Molnár Hajnal, Pál Annamária, Plájás Gyöngyi, Séra Tünde Csilla, Csiki Csilla, Simon Kerekes Csilla, Simonfi Anna, Szakács Judit, Szász Réka, Tordai Zsuzsánna, Vajda Gyöngyi, Zalányi Erzsébet tanítónők vettek részt, munkájukat Bálint Katalin, a szervező iskola aligazgatónője értékelte.
Az alkalomra a szervezők egy könyvecskét adtak ki, a résztvevők képével, az elmondott regével és a regét megjelenítő rajzzal, ami kedves, hasznos olvasmány lehet kisebb és nagyobb diákok számára is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Felkészítők és felvételi
Várja leendő hallgatóit a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
Mint arról korábban hírt adtunk, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara felvételit hirdetett a 2015-2016-os tanévre. Május és június során, minden vasárnap (kivéve pünkösd vasárnapját) ingyenes felvételi felkészítőket, a felvételit megelőző héten pedig napi felkészítőket tartanak az egyetem Köteles Sámuel utcai épületében minden szakon.
A felvételi vizsgára alapképzés esetében július 20-a és 25-e között kerül sor, beiratkozni július 13-a és 18-a között lehet. A Magyar Művészeti Kar idén hét szakon hirdet alapképzéses oktatást: az érdeklődők színművészet (7 állami, 5 költségtérítéses hely), rendező (5 állami, 2 költségtérítéses hely), mozgásművészet (5 állami, 7 költségtérítéses hely), bábművészet (5 állami, 7 költségtérítéses hely), audiovizuális kommunikáció-multimédia (6 állami, 6 költségtérítéses hely), teatrológia (5 állami, 7 költségtérítéses hely) és bábművészet (5 állami, 7 költségtérítéses hely) szakokra felvételizhetnek (az állami tandíjmentes helyekből 2 hely roma nemzetiségű jelentkezőknek van fenntartva). A tanulmányi idő három év nappali képzés mindegyik szakon. A beiratkozási díj 100 lej az 1. szakaszra és 100 lej a 2. szakaszra, a tandíj pedig a következőképpen alakul: román állampolgárok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére – színpadi művészetek (színművészet, bábművészet, mozgásművészet, rendező szak): 3000 lej/tanév, teatrológia szak: 2000 lej/tanév, audiovizuális kommunikáció-multimédia szak: 2400 lej/tanév, zenetanár szak: 2000 lej/tanév, látványtervező szak: 3000 lej/tanév. Külföldi állampolgároknak (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait): 750 euró/hó (színpadi művészetek szakon), 420 euró/hó (látványtervező és zenetanár szakon), 750 euró/hó (audiovizuális kommunikáció- multimédia szakon). A felvételi vizsgára érettségi diplomával (vagy ezzel egyenértékű irattal) rendelkezők jelentkezhetnek.
A magiszteri képzésre ugyanazon időszakban lehet beiratkozni, és a felvételi vizsgára is július 20-a és 25-e között kerül sor. A Magyar Művészeti Kar hét szakon indít mesterképzést, ezek a következők: színművészet (7 állami, 5 költségtérítéses hely), a rendezés művészete (5 állami, 7 költségtérítéses hely), teatrológia- művelődésszervezés (5 állami, 7 költségtérítéses hely), drámaírás (5 állami, 7 költségtérítéses hely), alkalmazott bábművészet (5 állami, 7 költségtérítéses hely), korszerű zenei koncepciók (5 állami, 7 költségtérítéses hely) és multimédia (5 állami, 7 költségtérítéses hely). A legutóbbi még jóváhagyás előtti, új képzés. A tanulmányi idő mindegyik szak esetében két év, nappali tagozaton. A beiratkozási díj 100 lej az 1. szakaszra és 100 lej a 2. szakaszra, a tandíj a román állampolgárok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére: 3000 lej/tanév, a külföldi állampolgárok részére (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait) 750 euró/hó. A felvételi vizsgára bármilyen szakterületen szerzett alapfokú egyetemi oklevéllel vagy azzal egyenértékű okirattal lehet jelentkezni.
A felkészítőkről, illetve felvételi vizsgákról további információk, bővebb felvilágosítás a 0265/266-281-es telefonszámon, e- mailen a felveteli@uat.ro vagy uat@uat.ro címeken és személyesen a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt, az intézmény titkárságán.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Újra Nyárádszereda adott otthont a XVII. Kurutty országos általános műveltségi vetélkedőnek
Pénteken délután népes gyermek- és pedagógussereg lepte el a város főterét.
A megnyitót a helyi művelődési házban tartották. Az ünnepi köszöntők után következett a csapatok bemutatása, majd a Bekecs tánccsoport Hamupipőke című csodálatos előadása. Ezt követően ki-ki szálláshelyére ment. A vendéggyerekek nyárádszeredai társaiknál voltak elszállásolva, a pedagógusok, szülők a helyi panziókban.
Szombat reggel az andrásfalvi iskola mögötti réten szorgos kezek felhúzták a sátrakat, berendezték a versenyhelyszínt, és elkezdődött a komoly megmérettetés nyolc témakörben. A négyfős kisdiákcsapatok honismeret, állatvilág, matematika, anyanyelv, zene, híres emberek, idegen nyelv és gyakorlati ismeretek témakörben csillogtatták meg tudásukat. A verseny érdekessége, hogy a csapatok különböző korosztályokból vannak, azaz első, második, harmadik és negyedik osztályokból összeállítva, és a csapat irányítása mindig a koridős kisdiáké.
A vetélkedő után a népes sereg a közeli erdőbe kirándult, majd visszatérve önfeledten játszott. Délután 6 órakor minden témakörben hirdettek nyerteseket, így senki sem ment haza üres kézzel. A verseny megszervezését nem támogatta a Tanügyminisztérium, ezért az anyagiak a helyiekre hárultak. Illesse dicséret a Deák Farkas Általános Iskola tanítói munkaközösségét, a csíkszentdomokosi Kurutty Omt- t, személy szerint Kurkó Istvánt, a verseny megálmodóját, Székely Csillát, a verseny szorgalmas hangyáját, a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatalt, a Bekecs táncegyüttes minden tagját, a Napsugár szerkesztőségét és minden lelkes támogatót, aki hozzájárult a 44 kisdiák felejthetetlen kuruttyolásához.
A következő évi megmérettetés helyszínét mindig a legnagyobb pontszámot elért csapat városában (sok estben falujában) rendezik. Az idén kitűnő versenyzéssel, jó csapatmunkával a nagyváradi FOURTUNA csapat diadalmaskodott, ezért a nagyváradiak már nekigyűrkőzhetnek a következő évi szervezésnek, hisz az idén – már másodszorra – Nyárádszereda szervezésből csillagos tízesre vizsgázott, és ezt nemcsak mi, Maros megyeiek, de a vendégek is állítják. Ne felejtsük el a helyi Unka Porontyok csapatát és lelkes felkészítőit ismételten megdicsérni, hisz nekik köszönhető, hogy szűkebb hazánk diákjai, pedagógusai Nyárádszeredába jöhettek, és magukkal vihették kellemes élményeiket.
Illese nagy elismerés Kátai Judit tanítót, aki Nyárádszeredából elsőként csatlakozott a kuruttyosok nagy családjához, a népes pedagógusi közösséget, akik ismételten felvállalták a nem kis feladatot.
A versenynap egyik fényes csillaga a 12 kg-os Kurutty-torta volt, aminek még mi, felnőttek is gyermekként örültünk.
Barátság, szeretet – e két bűvös szó jegyében teltek a hétvégi napok. A szombati tábortűz legyen vezérlő csillagunk megmaradásunk egén!
Szilágyi Hajnal tanító, Marosvásárhely, Európa Általános Iskola, a Kurutty Maros megyei szervezője
Népújság (Marosvásárhely)

Hogyan szerettem meg Szálasi Schneider Izabella könyveit?
Olvastam a Múzsában egy cikket Szálasi Schneider Izabelláról. Volna egy adalékom az említett író személyéhez.
Isa Schneider Marosvásárhelyen végezte az orvosi egyetemet, ahol időnként évfolyam-találkozókon vett részt, társainak a saját könyveiből ajándékozott.
Közös ismerősünktől, egykori diáktársától tudok tevékenységéről. Nemcsak fest, hanem ír is, és sokan olvassák könyveit. Kaptam én is olvasnivalót, majd az Isa weboldalán megadott e-mail címre megírtam, hogy tetszenek a művei. Választ is kaptam.
Körülbelül harminc könyve jelent meg Magyarországon, versek, humoreszkek, regények, "szórakoztató irodalom", de ott van a Képes versek–Képek–Versek kötete, melyben művészi hitvallása olvasható.
Ez évben megvalósult az én nagy álmom is, itthon Erdélyben, a Bookman könyvkiadó segítségével hozzáférhetők Isa Schneider regényei, amelyek a pozitív gondolkodást sugallják.
Állandó rovata van a www.irodalmibableves.hu internetes újság Ákombákom című rovatában.
Ugyan egyedül ünnepelte a hatvanadik érettségi találkozóját, de sok kedves ismerőse volt jelen a múlt év novemberében megrendezett budapesti könyvbemutatóján és itthon Erdélyben, a Homokzene az alagútban című galériamegnyitón, ahol Kilyén Ilka színművésznő a Homokzene verseskötetből olvasott fel.
Minden könyvét, a letehetetlent, alig várjuk.
A Bookman kiadó gondozásában megjelent kötetei – Az orvosnők korán halnak, Csókolj meg utoljára, A tizenegyedik parancsolat – megrendelhetők a www.antikvárius.ro online oldalon vagy megvásárolhatók a könyvesboltokban.
A www.isaschneider.hu weboldalon is olvashatnak a szerzőről.
Tartalmas időtöltést kívánok minden kedves olvasónak Isa Schneider könyveinek társaságában.
Pál Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)