Martonyi János a Krónikának: „a ne bántsd a magyart! kívánalomként megmarad"
Martonyi János szerint a magyar nemzetpolitikában kívánalomként kormányzatoktól függetlenül megmarad a „Ne bántsd a magyart!" elve. Magyarország külügyminiszterével az erdélyi Krónika című napilap közölt hosszú interjút csütörtöki számában.
Martonyi János úgy véli, hogy az utóbbi három évben Magyarország szomszédsági kapcsolataiban változó mértékű, de jelentős előrelépés történt. „A magyar–román kapcsolatok talán soha nem voltak olyan kedvezőek, mint kormányzásunk első két évében" – értékelte a miniszter, hozzátéve, hogy az elmúlt egy évben változott a helyzet.
Arra a kérdésre, hogy mi gerjesztheti a magyarellenességet a Magyarországgal szomszédos államokban, Martonyi János megállapította: „a szomszédos országok politikai elitjének és közvéleményének egy része még mindig nem tudott teljesen megbirkózni a gondolattal, hogy a területekkel nagy közösségeket is kaptak, amelyeket a létszámuktól függetlenül el kell fogadniuk, el kell ismerniük magyar közösségként, integrálniuk kell az államba".
Hangsúlyozta, Magyarországnak nincsenek területi igényei, de szomszédjai mégis gyakran úgy tekintik, hogy vannak. Hozzátette, hogy az első világháborút követő történelmi megegyezésnek az az alapja: „Mi tudomásul vesszük a területeket, ők tudomásul veszik az embereket". Bajnak tartja, hogy a szomszédos országokban meglévő, az ottani magyar közösségekkel szembeni „aggodalmat" politikai célokra lehet kihasználni, „ami időnként meg is történik".
A magyar diplomácia vezetője elmondta, úgy érezte, márciusi bukaresti látogatása idején sikerült meggyőznie Victor Ponta román miniszterelnököt arról, hogy Orbán Viktor kormányfő és a Fidesz nem ellensége Romániának. Bántónak találta, hogy azóta megint azon vitatkoznak, ki mit mondott a másikról. „A problémáinkat úgy nem tudjuk megoldani, ha azt mondjuk, hogy a másik a bűnös, a hibás, őt kell elővenni, adott esetben vele szemben kell szankciókat alkalmazni. Ez sehova nem vezet" – jelentette ki.
A külügyminiszter szerint azért sem lehetett szó nélkül hagyni Viktor Ponta nyilatkozatait, amelyek szerint elsősorban Magyarországot célozza a négy EU-tagállam külügyminisztere által javasolt új európai számonkérési mechanizmus megteremtése, mert ez nem felel meg a valóságnak. Hozzátette, Guido Westerwelle német külügyminiszter személyesen is biztosította arról, hogy ez a javaslat nem Magyarországra vonatkozóan készült.
A Krónika riportere nemcsak külügyminiszterként, hanem jogászként is kérdezte Martonyi Jánost az erdélyi magyar autonómiatörekvések esélyéről. Martonyi János válaszában kifejtette: az autonómia különböző formáira nem áll fenn egyértelmű nemzetközi jogi kötelezettség, de egy államnak vagy többségi nemzetnek célszerű figyelembe vennie, ha egy közösség egyértelműen, demokratikusan kifejezi az autonómiaigényét.
„Jogilag lehet vitatkozni, de a lényeg, hogy egy adott országban kisebbségben élő közösség biztonságban, otthon érezze magát, ne érjék támadások, ne használják fel politikai célokra a velük kapcsolatos rejtett vagy kevésbé rejtett ellenérzéseket" – jelentette ki a miniszter. Hozzátette, a mindenkori magyar külpolitikának az a feladata, hogy támogassa a magyar közösségek „ésszerű, demokratikusan kifejezett" igényeit.
A Magyarországgal szemben megfogalmazott EU-s bírálatokat a külügyminiszter annak tulajdonítja, hogy Európában és a világban „egy ideológiai, vagy ha úgy tetszik, értékvita" dúl. „Volt a magyar alaptörvényben néhány elem, amely kifejezetten az értékválasztási kérdésekkel függött össze, és amit sokan nem néznek jó szemmel, így bevitték a pártpolitikába. A másik ok, hogy ráléptünk több komoly cég lábára, számos gazdasági érdeket sértettünk, mert hatalmas átalakítást hajtottunk végre" – magyarázta Martonyi János.
Úgy látja, van esély arra, hogy tisztázódjanak a félreértések. „A közeljövőben elfogadunk néhány törvényt, amely világosabbá teszi, hogy miről szól az alkotmánymódosítás" – nyilatkozta az erdélyi Krónika napilapnak Magyarország külügyminisztere.
MTI
Erdély.ma.

Csutak István: a régiósítás célja asszimilálni a magyar közösséget
A régiósítás célja a helyi közösségek életminőségének a javítása lenne, ám ahogy egyre több régióátszervezési elképzelés jelenik meg, úgy válik kérdésesebbé a cél. Valóban az lenne a cél, hogy működőképes, az életszínvonal javítását szolgáló régiók alakul- janak ki, vagy a kormány célja, hogy az egy tömbben élő magyar közösséget feldarabolja? A Marosvásárhelyi Rádióban erről beszélt Csutak István régióátszervezési szakember, aki a Román Akadémia által szervezett regionalizációs fórumra is kitért.
Csutak István határozottan kijelentette, hogy a régiósításról csak az RMDSZ-nek van kiforrott, szakmailag alátámasztott, nyilvános elképzelése. És még hozzátette, hogy az akadémia által szervezett fórumon az RMDSZ-én kívül nem volt egyetlen koncepció arról, hogy hogyan lehetne működőképessé tenni a régiókat. A román elképzelések azonban egy közös pontban találkoznak: szétverni, asszimilálni a magyar közösséget, és e szándékukat még csak nem is leplezték, mondta Csutak.
A szakember véleménye szerint a hatalomnak szilárd elhatározása, hogy közigazgatási hatáskört ad a régióknak, és ezt csak a helyi kiskirályok személyes érdekei boríthatják fel.
Az RMDSZ célja az, hogy gazdaságilag is homogén régiók jöjjenek létre, ha kicsi, és szegény megyék kerülnek egy régióba, akkor a versenyesélyek kiegyenlítődnek, mert az, hogy a fejlett megyék „húznák” maguk után a kevésbé fejlett megyéket, hazugság, szövegezte le Csutak.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma.

Továbbra sincs elég magyar tanár (MOGYE-ügy)
Csak részben teljesültek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belüli román–magyar konfliktust elcsitító, tavaly szeptemberben kötött megállapodás kitételei – véli Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese.
A tanári állások betöltésére meghirdetett versenyvizsgák eredményeit jóváhagyó tegnapi szenátusi ülés után elmondta, a magyar tagozat számára meghirdetett helyeknek csak mintegy kétharmadát sikerült betölteni az elmúlt időszakban tartott versenyvizsgákon. Megjegyezte, a magyar tagozat továbbra is tanerőhiánnyal küzd, a versenyvizsgákkal nem sikerült változtatni e helyzeten. Az egyetemen meghirdetett, meghatározatlan időre szóló 37 tanári állásból 15-öt igényelt a magyar tagozat. A versenyvizsgák nyomán 26 állást töltöttek be, kilencet a magyar tagozaton. Kedvezőbben alakult az arány a meghatározott időre szóló tanársegédi állásoknál. Itt a magyar tagozat igényei szerint meghirdetett 17 állás közül 14-et sikerült betölteni.
Korábban az egyetem magyar vezetői kifogásolták, hogy a magyar tanársegédi állásoknál nem követeltek magyar nyelvi kompetenciákat, és az is megtörténhetett volna, hogy magyarul nem tudó jelöltet vesznek fel magyar helyre. Szilágyi Tibor elmondta, ez szerencsére nem történt meg.
A rektorhelyettes szerint egyes állásokat azért nem sikerült betölteniük, mert a jelöltjeik már a versenyvizsga előtt visszaléptek vagy elakadtak a bürokrácia útvesztőiben, más állásoknál a vizsgáztatók – esetenként vitatható – szigora hiúsította meg az elképzeléseket. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem alkalmazta a 2011-ben hatályba lépett oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában az Ungureanu-kormány bukásához vezetett. 2012 szeptemberében a Ponta-kormány tagjainak jelenlétében született egy hétpontos megállapodás, amely a magyar tagozat tanerőgondjainak rendezését is tartalmazta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Hírsaláta
HÍVEK NÉLKÜL MARADNAK TEMPLOMAINK. Verespatakon március 22-én eltemették az utolsó reformátust, és bezártak egy újabb magyar református templomot, a száznegyvenötödiket Erdélyben, így ez az istenháza is a néptelen, romosodó, használaton kívüli erdélyi magyar templomok közé került.
Ahogy fogyatkozunk, úgy adjuk fel, úgy adjuk át másoknak vagy az elnémulásnak azt, ami a mienk volt: az életterünket, nyelvünket, épületeinket, kegytárgyainkat, harangjainkat – írja Vetési László lelkész. A többi magyar egyház sem áll jobban. Az unitáriusok tizenheten maradtak. A magyar katolikusság is harmincnyira olvadt: ékes, tágas templomukban is nyelvet cserélt a liturgia, a prédikáció, akárcsak a gyülekezet.
BÍRÓSÁGI ÚTON ÁLLÍTANAK FÉLRE MAGYAR VEZETŐKET. Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart. A versenyvizsga eredményét a rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş támadta meg bíróságon azzal az ürüggyel, hogy a kiírás egyik feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített szabályoknak. A tisztségétől megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. (Krónika)
USZÍTÓ FELIRATOK A PEDAGÓGIAI LÍCEUMBAN. Március 23-án a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály második emeleti termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján, valamint az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg. Másnap a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az oktatási intézmény vezetői bizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják az esetet, az iskola aligazgatója azt nyilatkozta, még nem tudják, csak sejtik, kik a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a felelősek a történtekért. (Népújság) ENYHÉN NŐTT A MUNKANÉLKÜLISÉG. Havi szinten enyhén nőtt, éves összehasonlításban azonban csökkent Romániában a munkanélküliség februárban. Az Országos Statisztikai Intézet közlése szerint a januárit 0,1 százalékponttal meghaladva, február végére 6,7 százalékra nőtt az arány, éves viszonylatban azonban 0,6 százalékponttal csökkent. Romániában 674 ezer munkanélküli volt februárban a januári 660 ezer után. Tavaly a második hónap végén számuk még elérte a 722 ezret. A férfiak körében magasabb, hétszázalékos a munkanélküliségi ráta, míg a nőknél 6,3 százalék. (Marosvásárhelyi info) MÉGSEM RETTEGNEK A NÉMETEK A ROMÁN MUNKAVÁLLALÓKTÓL. Nem számít sok romániai bevándorlóra a német munkaügyi hivatal – jelentette ki a német munkaügyi szövetség igazgatója a Postnak. A napilap szerint Németország jövőtől évente 100 és 180 ezer bevándorlóra számít Romániából és Bulgáriából. Ez pedig kis híján megegyezik a 2011-ben elkezdődött kivándorlási hullámkor mért mutatókkal. Frank-Jürgen Weise munkaügyi igazgató szerint Németországnak körülbelül 200 ezer szakképzett munkavállalóra lenne szüksége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Fába vésett, szavak szórta történelem
Balázs Antal nyugalmazott néptanítóról, a Nyikó mentéről Háromszékre házasodott pedagógusról, művelődésszervezőről, népi faragómesterről, vőfélyről sokat hallottak olvasóink. Ebben az esztendőben éppen kerek fél évszázada annak, hogy „háromszékivé lett”.
1963-ban nevezték ki a mikóújfalusi iskola igazgatójának, ahol tíz esztendőt tanított. Ebből az alkalomból köszöntötték az iskola pedagógusai, ezen a találkozón beszélgettünk vele. Hogy az iskola névadójával, Fejér Ákossal közösen rendezték a régi tanoda udvarának sokat emlegetett sportpályáját, érthető, az azonban a beszélgetés során derült ki, hogy kollégaként Fejér Ákos minden nagy külföldi biciklis útján részt vett, a müncheni olimpiára induló csapat élén neki kellett pedáloznia, hiszen Fejér Ákos lába megsérült. Kerek tíz esztendőt tartó tanítóskodás után helyezték pionírházi oktatónak. A sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Általános Iskola tanítójaként vonult nyugalomba. A nyugalminak alig nevezhető több mint egy évtized is meghozta-hozza hasznos gyümölcseit.
A szabadságharc emlékére
– Ötletesnek és szellemesnek nevezhetőek azok a faragványok, amelyek révén téged ismernek. Ötleteid ugyanannyit érnek, mint maga a faragvány, amelybe belevésted és az avatók alkalmával megmagyaráztad azok üzenetét! Én ebben látom a határokon túlra nyúló faragott alkotásaid értékét.
– Nem titok, hogy megragadtam a történelmi eseményeink, évfordulóink nyújtotta alkalmakat – kezdte az életének 77. évét taposó mester. – Ilyen a szabadságharc emléke is. Nem kisebb helyen idéztem ezt kopjafával, mint Monokon, Kossuth Lajos szülőhelyén. Sepsiszentkirályban egy 1802-ben épült székely ház gerendáját ajánlották fel nekem nyersanyagnak. Beugrott az ötlet: hiszen Kossuth is abban az esztendőben született! 2002-ben, a 200. évfordulóra elkészült emlékkopjám. Monok központjában szentelték fel a művelődési ház előtti parkban. Utam alkalmával tudtam meg, hogy Kossuthot tulajdonképpen a Monok melletti Golop határában szülte meg édesanyja egy forrás közelében. Bizonyára Monokon anyakönyvezték, s így azt tartják szülőhelyének. Beszélgetés közben jutott eszünkbe, amit néhai Mike Bálint dálnoki református lelkész mondott, hogy állítólag márkosfalvi Barabás Miklóst, a nemzet festőjét is Dózsa falujában szülte dálnoki származású édesanyja. Onnan vitték szekérrel Márkosfalvára, ott jegyezte be az anyakönyvbe a falu kálvinista papja, s szülőhelyéül így Márkosfalvát jelöli a történelem. – Hazafelé – folytatta Balázs Antal – a monoki emlékkopja kicsinyített mását a debreceni nagy református templomnak adományoztam, hiszen Kossuth kötődött Debrecen városához, már éltében a város díszpolgára volt. A kopját az oratóriumban helyezték el. – Ha a kötődésről nem tudtál volna, a hajdúváros számára készült emlékkopja sem készülhetett volna. Egy alkalommal a Békés megyei Földesen találkoztunk a Kárpát-medencei vőfélyek találkozóján, ahol mint visszatérő vendég voltál jelen... – Ott is a művelődési ház előtt áll egy kopjám ama neves vőfélyek emlékére, akik már kidőltek a sorból. Arra helyezik el az emlékezés virágait a hagyományos földesi találkozókon. Ilyen volt például az általam nagyon tisztelt kézdialmási Kovács Dénes bátyám, a hagyományőrző vőfély és faluismerő.
Évszámoktól súlyos a nemzet kopjafája
– Térjünk haza. Egyik nagyon szellemes és értékes alkotásod a nemzet kopjafája. Hogyan született meg ennek a gondolata?
– A tulajdonképpeni prototípusa Mikóújfaluban áll. Áldott emlékű Kónya Ádám tanár úrral ötlöttük ki közösen. Színes bevésett évszámok jelzik a magyar nemzet győzelmes csatáinak esztendeit és gyászos veszteségeinek évszámait, hogy tartsák ébren a számok az emlékezetet! Több is készült már belőle, mert hála Istennek, nincsen olyan hely a magyarok lakta területen, ahol ez ne érné el a célját. A sepsiszentgyörgyi unitáriusok kapcsolatban állnak a délmagyarországi Csólyospálossal, oda is készült egy ilyen emlékkopja. Két egyforma kopját rendelt Székkutasra Rostás János is, aki a magyarországi rendszerváltáskor szabadult fogságából. Faragtam kopjafát a magyarországi kollektivizálás két halálos áldozatának, a székkutasi Fehér Gárda tagjainak, akiket a Szegedi Csillagbörtönben végeztek ki (1951), és nyugvóhelyük sem ismert. A nemzet kopjafája áll Mikóújfalu két testvértelepülésén, a Kecskemét közeli Balószögön és Bálványoson. A Budapest-ferencvárosi Futball Klub helyezte el azt az emlékkopjámat, amelyet a 2011-ben elhunyt aranylabdás Albert Flórián, a nemzet sportolója emlékére készítettem. – Sepsiszentgyörgy második otthonod lett, történelmi emlékkopjákkal állítottál emléket a Székely himnusz szerzőpárosának, a negyvennyolcas kormánybiztos Berde Mózsának. Egyik csúcsteljesítményed a megyeháza mögötti park kopjasora, mely a tizenhárom aradi vértanúnak állít méltó emléket.
– A vértanúk emlékkopjája önálló gondolat volt. Azon elmélkedtem október 6-ra gondolva, hogy van-e még olyan nemzet Európában, amelynek tizenhárom magas rangú katona vértanúja legyen, köztük tábornok is, akik bár nem is voltak mind magyarok, de érzelmileg magyaroknak érezték magukat, elkötelezték magukat a magyar nemzet ügye, a forradalom mellett. Ha egy más nemzetnek tizenhárom ilyen rangos vértanúja lenne, tizenhárom olyan magas emléket állítottak volna nekik eddig, mint legalább a kolozsvári Avram Iancu-szobor vagy a párizsi Eiffel-torony! Ennek az emléksornak itt, Sepsiszentgyörgyön helye van. A helyszínt is én ajánlottam a polgármesternek, aki jónak találta, hiszen ha a megyeháza Gábor Áron Terme a háromszéki forradalom alfája, akkor a tizenhárom vértanú kopjasora méltán lehet annak ómegája. Kiváló hely egy állandó emlékpark számára. Már arra is gondoltam, hogy ott lenne a helye Váradi József és Bartalis Ferenc 1854-es vértanú emlékkopjáinak is. Harmincéves kocsimmal is eljutottam Debrecenbe, meg ahova akartam, örvendek, hogy maradandót és szépet tudok magam mögött hagyni. A Berde Mózsa-kopjafát is csak azért faragtam, mert ő egy olyan hálás lelkű unitárius ember volt, akit nem szabad elfelejteni, hisz azóta sem született hozzá hasonló egyetlenegy sem! Ő a miénk, és nem várhatjuk, hogy más állítson emléket neki. Mert ki találta volna ki, hogy menjek el Aradra, és onnan, ahol a bitófák álltak, hozzak véráztatta földet, s belehelyezzem egy-egy dióhéjba, majd beillesszem az emlékkopjákba az erre felhagyott és lezárt üregbe? S ami a fő: ebből több mint 150 darabot készítettem, és azt mind-mind elajándékoztam azoknak, akik megérdemelték, érezték ama csekélységnek a súlyát. Ez egy megújuló gondolat volt, akárcsak a 64 vármegye rögei, amelyeket az országzászló-talapzatokban helyeztek el a bécsi döntés után. Ami pedig a Székely himnusz faragott emlékművét illeti: hadd ismerjék meg az ott elhaladó diákok, a sepsiszentgyörgyiek himnuszunk eredetét, melyet az utóbbi években immár szabadon és mindig éneklünk, mert tudnunk kell, hogy a nehéz időkben oda kimenekülő magyarok énekelték először a Budai-hegyekben, majd pedig egy női kórus 1922-ben és az azt követő években. Legalább ennyire fontos az, amit a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom mellett felállított kopjasor közvetít, mely öt lángoló lelkű evangélikus nagyunk emlékét őrzi: Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Reményik Sándor és Bartalis János. A református nagyok kis emlékkopjáit a szemerjai eklézsiának faragtam meg, az unitáriusokét pedig a templom lépcsőházában tekintheti meg bárki. Fejfa- és kopjamentő akcióim során nagy szorgalommal, akarattal és készséggel jutottam el Kalotaszegre is, hogy megismerhessem, restaurálhassam az ottani népi fejfákat.
A vár lábánál
– Szólj arról a munkáról, amit itthon, Sepsiszentgyörgyön vállaltál, hogy megmented, felújítod a református vártemplomot körülölelő emlékkopjasort, hogy megújulva várja június 22-ét, a nyár kezdetét, amikor megáldják-megszentelik.
– Ez egy nagy és ugyanakkor nemes munka. Sok régi kopja megérett a megújításra. Olyanra is leltem, amelynek tetejében fészket rakott egy madárka. A mélyedést gipsszel tömték be, hogy védjék a fát. Amikor kibontottam, megtaláltam a kis fészket! Nem tolakodom a mentőmunkában. Egyelőre a gazdátlanokat újítom fel, mert már ilyenek is vannak. Nem is tudtam, hogy a kopjasorban álló síremlék Sikó Béla nyugvóhelye, aki a város rendőr alkapitánya volt, tagja a város díszpolgári küldöttségének, amely meglátogatta Turinban az agg Kossuth Lajost. Kopjafája is kuriózum, néhai Kisgyörgy Benjámin faragta, akinek az ótemetőben is több kopjafája látható. Kanyó Albert református gondnoktól tudom, ösvényt is készítenek a kopjasor előtt, hogy könnyen lehessen bejárni a köröndöt. Munkám bőven van, örvendek, hogy dolgozhatom illyefalvi műhelyemben. Most két szép faragott emléken dolgozom: mindkettő meglepetésadomány. Az egyiket a fennállásának 45. évét ünneplő Mikó-kollégiumi tánccsoportnak szántam, lányom is táncos volt, a másikat pedig a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközséghez érkező holland küldöttségnek, mely nem egy alkalommal nyújtott segédkezet ennek az eklézsiának.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Tekerőpatak: öt nemzetiség, öt népviselet
Falujukban élő nemzetiségek népviseletével ismerkedtek a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai csütörtökön; a székely, csángó, román, cigány és sváb hagyományos ruházkodás darabjait a településen élők mutatták be nekik.
„Többek leszünk, ha megismerjük egymás nyelvét, kultúráját, mindenkinek tudnia kell, hogy kikkel él együtt, ugyanakkor ismernünk kell saját gyökereinket, saját kultúránkat” – szólt a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjaihoz a multikultúrának kijelölt iskolai napon, csütörtökön Kolumbán Csaba, az iskola tanára. Tekerőpatakon több nemzetiség él együtt, ezúttal a népviseletek bemutatásán keresztül próbált rávilágítani a nemzetiségek közötti hasonlóságokra és különbségekre az iskola pedagógusközössége.
Székely népviselet
Bár a diákokból álló hallgatóság nagy része székely ruhát viselt, mindegyikük számára nyújtott valami újat Kolumbán Csilla és Kolumbán Csaba székely népviseletről szóló bemutatója. Megtudhatták, hogy az öltözet vidékenként változó, s hogy a női ruha anyagának színösszeállításából, a férfiak harisnyájának zsinórozásából régen következtetni lehetett viselőjének családi, társadalmi helyzetére, rangjára, módjára. A székely női viselet legfőbb darabja a színes csíkozású, háziszőttes anyagból készült rokolya és a mellény, a szintén házi megmunkálású alsószoknyák, az ing és a kötény. A rajta lévő, kilyénfalvi viseletet ismertetve Kolumbán Csilla elmondta, a sötétkék-fekete csíkozású öltözetet gyász vagy nagyböjt idején hordták a régiek, a fekete a gyász, a sötétkék Szűz Mária színe. Csizma, harisnya, ing, mellény, kalap – a székely férfiviselet darabjai is házilag készültek régen. Az ing len- vagy kendervászonból, a harisnyának nevezett nadrág pedig gyapjúszövetből készült. A harisnyát zsinórozással vagy a vitézkötéssel díszítették. A viselet az egyén számára előírt viselkedésformát is jelentette; ezért régen nagyon figyeltek arra, hogy ezt semmilyen formában ne hágják át. Nem megfelelő viselet hordása esetén a bicskabíró büntetésére lehetett számítani: mielőtt a lányok vagy asszonyok bementek a templomba, a bicskabíró egyet hasított a rokolyájukba, és az használhatatlanná vált. A férfiakat is megszégyenítette a bicskabíró, ha eltúlozták vagy más díszítésű harisnyát vettek fel, mint ami illett hozzájuk– mondta Kolumbán Csilla.
Cigány népviselet
A kislány Gábor Mária és a kétgyerekes anya, Gábor Mária mutatta be a cigány népviseletet. Az asszonyság volt a beszédesebb, tőle tudjuk, hogy a férfi szövetnadrágot visel, ha megnősül, kalap jár a fejére. A lányok, asszonyok ruházata cifrább, van belőle ünnepi és hétköznapi. Nem készen vásárolják, egy tekerőpataki varrónő rakja le, egy szoknyába akár tíz méter anyag is kerülhet, a köténybe kettő. Amíg leányok, hajadonfőtt járnak, hajukba belefonják a piros szalagot. Amint férjhez megy a nő, kendő kerül a fejére, haját felkontyolják. „Nem szégyelljük, hogy cigány népek vagyunk. Pérásban lakunk, két gyermekem van, ebben a jó világban nem is kell több. Kereskedők vagyunk, mi csak az árulással foglalkozunk, azt szeretnénk, ha a gyermekeink tanulnának, hogy munkájuk, jobb életük legyen” – mondta Gábor Mária, aki nem járt iskolába. Nagyobbik fia hetedikes, számára már a leány le van foglalva Radnóton, összeházasodnak majd. „Jó nemzetből való a leány, béváló nekünk. Rokon, s mi a rokonságból nem szeretnénk kimenni, más nemzetségbe kerülni. Kereskedő az apja s az anyja, s mikor a lakodalom lesz, négy napig is mulatunk” – mondja büszkén az asszony, majd hozzáteszi, hogy a mulatság körül még vannak kérdések, szombatosok lettek, alkoholt nem ihatnak, lehet, szombaton nem is kezdhetik a lakodalmat.
Román népviselet
A Neamţ megyei román női viselet egyik tartozéka az alsószoknya szerepét ellátó pendely, ezt és a rövid inget egy széles övvel rögzítik derekukhoz a nők. A széles övre egy keskenyebb, bernyócnak nevezett pánt is kerül, ezzel a katrincának nevezett szoknyát fogatják a derekukhoz. A sűrű mintákkal díszített ingre gazdagon kivarrt bundás mellényt öltenek, fejükre kendőt tesznek. Régen bocskort viseltek a nők és a férfiak is, ezt manapság félcipővel, csizmával váltották fel. A lányok egyfonatú copfban hordták hajukat, az asszonyok pedig kontyba fűzték. Nem csak régen, de ma is, ha templomba mennek, kendőt tesznek fejükre a Neamţ megyei lányok, asszonyok – tudhatták meg a gyerekek a békási származású, jelenleg Tekerőpatakon élő Bokor Marinelától, aki azt is elmondta, a rajta lévő viselet édesanyja lakodalmi leváltó ruhája volt.
Gyimesi csángó népviselet
A gyimesi csángó férfiak régebb bocskort viseltek, most már félcipőben járnak. Hosszú, fehér, a kézelőnél hímzett, gyolcs ingüket kiengedve hordták, derekukon széles, kézi hímzéssel, varrással díszített décsi szíjú. Az ingre hímzett báránybőrmellényt öltöttek, szűk, fehér gyolcs nadrágot hordtak. A fejükön viselt fekete kalapot virággal díszítették – mutatta be a gyimesi férfi népviseletet Antal Zsolt. A nők is bocskorban jártak régen, a fehér gyolcs pendelyre vették fel a katrincának nevezett szoknyát, melyet – akárcsak a Neamţ megyeiek – bernyócnak nevezett pánttal rögzítettek derekukhoz. Fehér, buggyos ujjú gyolcs ingüket hímzéssel, csipkével díszítették. Minden alkalomra ezt a viseletet öltötték régebben, annyi különbséggel, hogy temetésre például fekete kendőt, lakodalomba színeset kötöttek a fejükre a leányok, az asszonyok. Lakodalomban a menyasszony szalagokat viselt a hajában, de csak éjfélig, amikor kontyba kötötték a haját, ezzel jelezve, hogy az asszonyok sorába lépett – szólt a gyimesi szokásokról is Antal Erika.
Sváb népviselet
A Szatmár megyei Mezőpetriről származik Kosután Laura, aki pszichológusként dolgozik a tekerőpataki iskolában. Sváb származású, s mint mondta, büszkén ölti magára nemzetisége hagyományos viseletét. Ünnepi ruhát kölcsönzött a mezőpetri tájmúzeumból, ezt mutatta be a tekerőpataki gyerekeknek. Mint mondta, a sváb nők hétköznapi viselete színes volt, ünnepekkor pedig fehér szoknyát és blúzt viseltek, a vállukon virágmotívumokkal díszített kendőt, szoknyájukon hímzett kötényt hordtak. Mezőpetrin már csak hagyományok szintjén maradtak meg a sváb szokások, múzeumban őrzik eredeti kellékeiket, a népcsoport asszimilálódott, magyarnak vallja magát – mondta el Kosután Laura. Hangsúlyozta, mindenkinek fontos megismerni származását, ápolni hagyományait.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro.

Antiszemita propagandát terjeszt a református lelkész?
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) készül bepanaszolni Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró Ferenczy Miklós református lelkészt, miután a volt kolozsvári esperes facebookos üzenőfalán egy youtube-on hozzáférhető propagandafilmet tett közzé, melynek címe Izrael népe – felsőbbrendű zsidóság.
Ferenczy Miklós a filmhez a következő kommentárt fűzte: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!”
A manna.ro portálon közzétett tiltakozásában Parászka úgy fogalmaz: a film véleménye szerint antiszemita, gyűlöletkeltésre és uszításra alkalmas. Ferenczy Miklós eljárását az újságíró azért tartja elítélendőnek, mert az erdélyi magyar közélet ismert, tekintélyes szereplője, aki református lelkészként egyházát képviseli. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy egy korábbi bírósági ítélet értelmében az internetes közösségi oldalak a nyilvános szférához tartoznak.
„Az antiszemitizmus, a nacionalizmus, a diszkrimináció ellen való fellépés az erdélyi magyar közösség számára elodázhatatlan létkérdés” – szögezi le tiltakozásában Parászka Boróka, aki állásfoglalást vár ebben az ügyben az Erdélyi Református Egyházkerület püspökétől, Kató Bélától.
Ferenczy: nem vagyok antiszemita
„Távol áll tőlem az antiszemitizmus. Ha antiszemita lennék, nem mennék fel a szószékre” – jelentette ki a maszol.ro-nak Ferenczy Miklós. A köztiszteletben álló református lelkész elmondta, a kolozsváriak tudják róla, hogy nem idegengyűlölő, soha nem vonakodott például román nyelven megtartani a szertartásokat.
Tájékoztatása szerint e-mail-jei között bukkant rá „több tucat más film között” a filmecskére, és a hozzáfűzött bejegyzésében nem a zsidóságot ítélte el, hanem azokat a cselekedeteket, amelyeket a felvételen látott. „Talán nem is fűztem volna semmit hozzá a filmhez, ha nem láttam volna azt a jelenetet, amelyben egy játékmajom által megjelenítetett, nácinak titulált Jézust keresztre feszítenek és a fejét szétverik egy kalapáccsal. Ez engem húsvét vasárnapján felháborított” – mondta a lelkész.
Ferenczy elmondta, hogy Kató Béla püspök is megkereste már ebben az ügyben. „A püspök úrnak is elmondtam: ugyanúgy állást foglaltam volna, ha a filmen mondjuk magyarok vernek cigányokat. Én mindig az igazságtalanság ellen, a gyengék mellett fogom felemelni a szavam” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, sikerült-e meggyőznie Kató Bélát, a lelkész közölte: „a püspök azt mondta, még gondolkozik az ügyön”.
Arra a felvetésünkre, hogy általa posztolt propagandafilmet zsidóellenes hangulatkeltés céljából antiszemita körök terjesztik, és a filmhez fűzött bejegyzése a film üzenetével történő azonosulásként értelmezhető, a volt esperes azt válaszolta: „ha ez így van, valóban nagyon szerencsétlenül jött össze a dolog”.
Asztalos egyelőre nem kommentál
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba a maszol.ro-nak nem kívánta kommentálni Ferenczy Miklós esetét, miután megtudta, hogy az ügyben panasz is készül a református lelkész ellen. Arra hivatkozott, nem akar olyan ügyről véleményt nyilvánítani, amelyről később CNCD állást foglal. „Nem szeretném megelőlegezni a tanács álláspontját” – jelentette ki.
Kérdésünkre elmondta, a CNCD-hez már érkeztek panaszok olyan személyek ellen, akik antiszemita propagandaanyagot terjesztettek a közösségi oldalakon, és a testület ezeket a panaszokat tárgyalni fogja. Ugyanakkor megerősítette: a diszkriminációellenes tanács korábban már az emberi méltóságot sértő nacionalista propagandáért megbírságolta a Maros megyei prefektúra volt kabinetigazgatóját amiatt, hogy azt „üzente” a közösségi oldalon az államfő ellen tüntetőknek: „Arbeit macht frei – hogy értsék a tiltakozók is”.
Maszol.ro,

Kibújt a szeg Sabina nemzeti színű hajpántja alól
Mára egyértelművé vált, hogy a kovásznai ultranacionalista román csoportosulásnak sokkal hosszabb távú tervei voltak a Sabina Elena nevű kovásznai kislány nemzeti színű hajpántjával, de a szándék méregfogát a minisztériumi küldöttség, a megyei tanfelügyelőség és a közvélekedés meglehetősen jó diplomáciai érzékkel gyorsan kihúzta.
A kislány „megvédésére” indított országos mozgalom, mely Konstancától Iaşi-ig, Bukarest ötödik kerületétől Tulceáig lángra lobbanni látszott, okafogyottan kialudt. De arra mindenesetre jó volt, hogy világosan kitessék, azok az erők, melyek húsz, huszonkét évvel ezelőtt diákok és felnőttek ezreit tudták az utcára parancsolni „Erdély védelmében”, az úgynevezett magyar terjeszkedés ellen, ma is igyekeznek végezni munkájukat, mint korábban, s a fiatalság, kiről azt gondolná az ember, hogy távol került mindenfajta heves nacionalista magyarellenes érzelemtől, épp úgy manipulálható, utcára parancsolható, mint a rendszerváltás hajnalán.
Nos, most – miután az ügy lecsengeni látszott – kitetszik, többet, sokkal többet akartak elérni a hajpánt-üggyel a kislány vajnafalvi, zabolai manipulátorai. Mert lám, előállt a korábbi közvetítő, jogi képviselő, bizonyos Gheorghe Tabalai, hosszú kiáltványt fogalmazott meg, s most aláírókat toboroz annak kinyilatkoztatására, hogy a kislányt, akit iskolájában úgymond megbélyegeztek, a tanfelügyelőség sem védte meg, ráadásul tanárait a tanfelügyelőség ímmel-ámmal rótta meg. De Gheorghe Tabalai nem éri be ennyivel, már nemcsak az iskola és a tanügy ellen tüzel – az Agerpres által közzétett kiáltványában –, hanem az itt élő magyarság ellen uszít.
Irritálja, hogy „székely zászlókat és Sic-feliratú matricákat tűznek ki”, „elmagyarosítják a kovásznai utcaneveket”, „ismeretleneknek állítanak szobrokat”, „túlzásba viszik a magyar megemlékezéseket, fesztiválokat, felvonulásokat”. Ráadásul „a magyar vezetők nemzeti büszkeség rangjára emelték a román állam semmibevételét”, „megalázzák a románok nemzeti érzéseit, miközben elszegényítették a régiót, hogy ne változzék annak etnikai összetétele”, „eltorzítják a valóságot, és semmi tisztelet nincs bennük a románság és Románia iránt, valóságos stigmává tették a román nemzeti öntudatot”. Emberünk azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy már 2500 aláírást gyűjtött „kiáltványa” nyomatékosítására.
Gheorghe Tabalai magyarellenes kiáltványából, aláírásgyűjtéséből és a magyarok ellen felsorakoztatott vadjaiból kiderül, Sabina Elena hajpántja mögött ők álltak, s céljuk a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a megyei tanfelügyelőség lejáratása mellett országra szóló magyarellenes hangulatkeltés volt.
Azon sem kell túl sokat gondolkodni, hogy kik lehettek megbízóik.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Nyilatkozat
Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy a magyarellenes megnyilvánulások Marosvásárhelyen is társadalmi feszültségeket okoznak.
Az elmúlt héten a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban magyarellenes uszító feliratok jelentek meg a tanintézet folyosóin és osztálytermeiben.
Elítéljük a szélsőséges nemzetellenes megnyilvánulást, és felszólítjuk a középiskola vezetőségét, hogy tegyen a magyar és román diákság körében erősödő nemzetiségi feszültség ellen.
Sajnos, ez egy újabb nem kívánatos példa arra, hogy a román–magyar együttélés kérdései nincsenek megnyugtatóan megoldva Marosvásárhelyen.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete tisztelettel felkéri a politikai pártokat és az illetékes civil szervezeteket, hogy végre lépjünk túl a politikai deklarációkon, vegyük komolyan a jelzésértékű incidenst, és politikai, közigazgatási intézkedések és döntések révén eszközöljünk tényleges megoldásokat. A törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése minden bizonnyal közelebb vinne egy olyan európai szellemű társadalmi kultúrához, ahol a különböző nemzetiségek egymás iránti tisztelettel élnek.
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete
Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat
Népújság (Marosvásárhely).

Minden magyar gyermek számít
Körülbelül 55 elsősre számítanak szeptemberben a Hunyad megyei magyar iskolákban, illetve tagozatokon.
A pedagógusok felkeresik a magyar családokat és számos vegyes családot is, hogy magyarázzák el a szülőknek a magyar nyelvű oktatás előnyeit, mert szöges ellentétben a még mindig jelentős közhiedelemmel, az anyanyelvű oktatás igenis előnyt jelent a román nyelvűvel szemben. Mert valóban minden magyar gyerek számít: ez nem szlogen, az RMDSZ mindig is az oktatást tekintette első számú prioritásának, s ez most is így van, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő csütörtökön Déván tartott sajtóértekezletén. A minden magyar gyerek számít egész Erdélyben érvényes, a szórványban pedig különösen.
Néhány év visszaesés után 2011-től Hunyad megyében 1100 körül stabilizálódott a magyarul tanuló diákok száma. Közülük több ötven százalék, olyan 600 a dévai Téglás Gábor iskolában tanul, beleértve annak csernakeresztúri elemi szintű kirendeltségét, a többiek pedig Vajdahunyadon, Szászvároson, illetve három Zsil-völgyi városban: Petrozsényban, Vulkánban és Lupényban. Szeptembertől hasonló diáklétszámra számítanak, szögezte le a megyei RMDSZ elnöke, aki fontosnak tartja az enyhe visszaesés megállítását: 2005 őszén, például, mintegy 1300 diák tanult magyar nyelven a megyében. Jelenleg szakképzett pedagógus-gárda várja a diákokat valamennyi magyar iskolában vagy tagozaton, a helyettesítők száma elenyésző, ami az oktatás folyamatosan korszerűsödő színvonaláról tanúskodik. A széleskörű délutáni és közösségi foglalkozások pedig egy másik fontos érv, amely az anyanyelvi oktatás választás mellett szól a szülőknél.
Ilyen kiemelkedő közösségi program például a „Fogadj örökbe egy emlékművet” kezdeményezés, melyet a Téglás diákjai az elvárásokat meghaladó lelkesedéssel és tenni akarással fogadtak. Április 22-én Déván és a közeli Marosillyén lesz a program erdélyi döntője, melyen mind a 16 erdélyi megye magyar diákjai és pedagógusai részt vesznek. Délelőtt a Téglás iskolában kerül sor a műemlék-felkaroló program kiértékelésére, délután pedig a marosillyei Veres bástyában, Bethlen Gábor szülőhelyén kerül sor az „Örökségünk őrei” összerdélyi kezdeményezés indítóeseményére. Az önkéntesség, főleg fiatalok részéről, fontos lépés Erdély történelmi és kulturális magyar épített örökségének megőrzése, illetve a dicső múlt megismerése és tudatosítása irányába, hangsúlyozta Winkler Gyula.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad).

Prospero-könyv Kovács Attila operaénekesről
Több mint egyéves szünet után újra Prospero-könyvet mutattak be a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
A több mint harminc éve Németországban élő és ott fényes karriert befutó kolozsvári operaénekesről, Kovács Attiláról a Kolozsvári Magyar Opera egykori karnagya, Laskay Adrienne készített beszélgetőkönyvet, amelyet ezúttal is Demény Péter író szerkesztett, és a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg. A kolozsvári születésű Kovács Attila az 1960-as évek közepén, a zeneakadémia elvégzése után került a magyar opera jogelődjéhez (akkor: Kolozsvári Állami Magyar Opera). Az itt töltött másfél évtized alatt már körvonalazódott az ígéretes karrier, ami végül a Kieli Operaházban (Németország) teljesedett ki. Az eseményen a szerző és az interjúalany mellett a könyv előszavának írója, Angi István zeneesztéta, Szép Gyula operaigazgató és Demény Péter osztotta meg gondolatait.
(N.-H. D.)
Szabadság (Kolozsvár).

Alapkőletétel Szászfenesen: református templom épül
A  szászfenesi református templom alapkövét helyezik el ünnepélyes keretek között vasárnap, április 7-én 12.30 órától a Leányvárban (a körforgalomtól balra, déli irányba, az első ANL tömbházlakás mellett). Az 1000 négyzetméteres telket templomépítés céljára a szászfenesi önkormányzattól kapta az Erdélyi Református Egyházkerület legfiatalabb önálló gyülekezete.
A Szászfenesen élő magyar lakosság római katolikus vallású, bár néhány idősebb szászfenesi tudni véli, hogy „régen”, az évszázadokkal ezelőtt létezett a településen református gyülekezet, erről azonban nincs hivatalos adat. A 40–50 lelket számláló kis szászfenesi református gyülekezet a Magyarlónai Református Egyházközség szórványaként működött 2011 augusztusáig, amikor az egyházkerületi közgyűlés úgy döntött, hogy különválasztja Magyarlónától Szászfenes szórványt.
2011. november 1-jétől Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke Ágoston Attilát bízta meg az utóbbi évtizedben Szászfenesre költözött reformátusok felkutatásával, az önálló gyülekezet megszervezésével. A legutóbbi népszámláláskor 1050 szászfenesi lakos vallotta magát református vallásúnak, ebből eddig 700-at sikerült összeírni. A gyülekezetet 2012 júniusában jegyezték be, presbitériumot választottak, és templomépítést terveztek. Közös alapra templomot, tanácstermet és parókiát építenek. Az alapkőletétel alkalmával az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdet igét.
Szabadság (Kolozsvár),

Kolozsvári diáksikerek a TUDOK-on
A díjak közel egyharmadát erdélyi középiskolások hozták haza a tatabányai Bárdos László Gimnáziumban március 22–23-án szervezett Tudományos Diákkörök XIII. Országos Konferenciájáról (TUDOK). A kétnapos seregszemlén a Kárpát-medencéből közel 130 versenyző vett részt. Erdélyt nagyszámú küldöttség képviselte, ők tavaly decemberben a Temesváron megrendezett Tudományos Diákkörök XI. Erdélyi Konferenciája (TUDEK) nyertesei közül kerültek ki.
A kolozsvári fiatal kutatók is helyt álltak a megmérettetésen: két különdíjat nyertek a magas színvonalú versenyen. A molekuláris és mikrobiológia szekcióban Varga Hilda-Máriát, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum végzős diákját (irányító tanár Gottwald Márta) jutalmazták különdíjjal Láthatatlan iskolatársaink című munkájáért. A kémia, biokémia, ásványtan szekcióban Szabó Róbert és Mezei Ráhel, a Báthory István Elméleti Líceum tizedikes diákjai a Zöldség- és gyümölcslevek antioxidáns hatásának vizsgálata című dolgozatukkal nyerték el a verseny különdíját (irányító tanár Manaszesz Eszter, a Báthory-líceum és dr. Muntean Norbert a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára).
Környezetvédelem szekcióban első díjat kapott Szilágyi Réka és Berekméri Evelin, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai Törpe részek – mekkora veszélyek? című előadásukért. Helytörténet szekcióban a szekció nagydíját Bándi Eszter és Köntczey Katalin érdemelte ki a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumból, Hogyan éltem meg a II. világháborút? – Emlékképek a világháborúról című előadásukkal.
Irodalom, nyelvészet szekcióban az első díjat a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Balázs Renáta és Gegő Virág hozta haza Az „én”-ek problémája a posztmodern elbeszélésben című munkájukkal. A szekció erdélyi különdíjasául Sárkány Tímeát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákját választották Orbán János Dénes, a játékos című előadásáért.
A pszichológia szekciónagydíját Bús Zoltán Tamás és Kiss Botond István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai érdemelték ki A szexualitás szekularizációja, avagy a felszabadult szexualitás „szabadsága” című előadásukkal. Az ökológia és geológia szekció különdíját Szász Mátyás, a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola diákja kapta a Hogy zsongjon a határ című munkájáért. Az alkalmazott fizika, informatika, robotika szekcióban különdíjat kapott Nemes Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, Szimuláció robotok alkalmazásával című előadásával.
Szabadság (Kolozsvár).

Húsvéti készülődés a csíki anyákkal
A Csíki Anyák Egyesülete kedden délután húsvéti foglalkozást tartott kicsiknek és nagyoknak egyaránt a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsorában. Míg a gyerekek húsvéti képeslapot és különböző dekorációkat készítettek, addig az édesanyák tojást írtak.
Iochom Zsolt
Szabadság (Kolozsvár).

Pénzmosás ortodox kolostoron keresztül
Egy nagyváradi ortodox kolostor segítségével mosott pénzt egy brassói gyógyszerforgalmazó cég a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) illetékesei szerint. A DIICOT csütörtökön hét megyében – köztük Brassó, Bihar és Maros megyében – tartott házkutatást.
A gyanú szerint a brassói Ropharma cég 2010 októbere óta támogatás címén összesen 914 ezer lejt utalt a Nagyvárad Hegyalja nevű városrészén a Szent Kereszt ortodox kolostor bankszámlájára. Az öszszeget olyan magánszemélyek számlájára utalták tovább, akikről kiderült, hogy a Ropharma alkalmazottai voltak. Összesen 781 895 lejt utaltak tovább a kolostor számlájáról összesen 17 Ropharma-alkalmazottnak, többek között építőanyag vagy az ikonosztászhoz szükséges faanyag beszerzése címén.
Az illegális ügyletek nyomán az állam összesen 292 ezer lejnyi adóbevételtől esett el. A nyomozó hatóságok csütörtökön kihallgatták a kolostor házfőnöknőjét is, mivel ő kezelte az intézmény bankszámláját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Az RMDSZ-szel tárgyal az MPP
A nemzeti ügyekben történő együttműködésről egyeztetett az MPP és az RMDSZ háromszéki elnöke – jelentette be tegnap Kulcsár-Terza József. Az MPP háromszéki elnöke szerint megállapodtak, hogy rendszeresen tárgyalnak, és közösen lépnek minden ilyen kérdésben.
A szerdai megbeszélésen szó esett a regionális felosztásról, és egyetértettek abban, Székelyföld csak egységes régióként elfogadható, melynek központjául Marosvásárhelyt javasolnák mindketten. Tamás Sándor kérte, juttassák el neki is az MPP regionalizációs elképzelését, hogy megismerhesse azt, s legyen tárgyalási alapjuk. Szóba került az újabb autonómiatüntetés is, az RMDSZ és az MPP háromszéki szervezete egyaránt fontosnak tartja a folytatást, de sem Tamás Sándor, sem Kulcsár-Terza József nem akarja, hogy egy ilyen akció ismét „pártrendezvénnyé” váljék. Megállapodtak abban, hogy bármelyiküknek támad egy jó ötlete, javaslata, előbb egymással tárgyalják meg, és nem a sajtón keresztül állítják kész tények elé a másik felet. Kulcsár-Terza József azt is elmondta, azért az RMDSZ-szel kezdeményezett tárgyalást, mert az EMNP-nél várják a kongresszus utáni „megújulást”, helyi szinten történt ugyan váltás, de nincs, akivel egyeztetniük, mert semmiben nem döntenek itt, a legapróbb kérdésben is a felső vezetés jóváhagyására várnak – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Hírsaláta
MAROSVÁSÁRHELYEN NINCS BÉKE AZ RMDSZ-BEN. Nem csökkent a feszültség a marosvásárhelyi RMDSZ-ben. A szervezet Bocskai István erdélyi fejedelem nevét viselő, bejegyzés előtt álló, magát keresztény-demokrataként meghatározó platformjának tagjai – akiknek a Maros megyei vezetők megtiltották a részvételt a városi szervezet közel két hónappal ezelőtt rendezett tisztújító választásán – beadvánnyal fordultak Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz a február 12-i közgyűlés határozatainak megsemmisítését kérve.
Az elutasító válasz kapcsán a gyűlésről kirekesztettek nevében Kovács István szerdán újabb tiltakozást juttatott el az RMDSZ országos vezetőségének. Az elégedetlenkedők szószólója szerint a szövetség felső vezetése kettős mércét használ az alapszabályzat alkalmazásában. Kovács István szerint az is kifogásolandó, hogy az RMDSZ jogi szakszavak mögé bújva figyelmen kívül hagyja a Minden magyar számít! minduntalan hangoztatott jelszavát, miközben továbbra is visszautasítja a párbeszédet azzal a hatszáz RMDSZ-taggal, akit kizártak a regisztrációból. (Erdély ma) HIÁNYCIKK A FEJLŐDÉST EREDMÉNYEZŐ GAZDASÁGPOLITIKA. A privatizációk nyolcvan százaléka sikertelennek bizonyult – állapítja meg a Számvevőszék jelentése. A Nicolae Văcăroiu vezette ellenőrző testület szerint, ha állításuk nem lenne igaz, Románia hazai össztermékének (GDP) a jelenleginél háromszor nagyobbnak kellene lennie. A Számvevőszék azt is rosszallja: most, válságos időszakban stratégiai vállalatok részvényeit árusítják, miközben tudva tudott tény, hogy a hazai tőke alig létezik. Rossz ómen a jelenlegi hatalom számára az is, hogy igen kevés fejlesztési megoldásunk van. A feltételeket kívülről szabják meg, a Nemzetközi Valutaalap dönt mindenről, egyebek közt a megszorításokról is. Ráadásul az elmúlt években minden törekvés arra irányult, hogy megszüntessék az állam ellenőrző szerepét, így jutottak arra a hihetetlen eredményre, hogy a Hidroelectrica fizetésképtelenné vált. (Puterea) KICSIT NAGYOBB GAZDASÁGI GYARAPODÁS. A román gazdaság tavaly 0,7 százalékkal nőtt 2011-hez képest, a március eleji, legutóbbi előrejelzéskor még 0,3 százalékos növekedést közöltek. A statisztikai intézet már másodszor igazította ki a gazdasági növekedésre vonatkozó adatokat, miután az idei első, február közepi közléskor 0,2 százalékos növekedést valószínűsített, majd március elején 0,3 százalékot jelentett be. A bukaresti kormány előrejelzése szerint idén 1,6 százalékkal nő a gazdaság. (Székelyhon) MEG KELL FIZETNI AZ ORVOSOKAT. Módosítaná az orvosok bérezési rendszerét és kiléptetné őket a közalkalmazotti státusból az egészségügyi minisztérium – áll abban a törvénytervezetben, amelyet május végén bocsátana közvitára a szaktárca. Eugen Nicolăescu miniszter szerint a bérek kiszámolásakor figyelembe kell venni az orvosok eredményeit is. Megjegyezte: ez nem jelenti azt, hogy a fizetést az elvégzett műtétek számától kell függővé tenni, mert a mennyiség a minőség rovására mehet. A tárcavezető elmondta, átlagosan négyóránként egy orvos hagyja el Romániát, ezért mielőbb intézkedni kell a szakemberek itthon tartása érdekében. Hozzátette: 2007 óta 14 ezer orvos távozott külföldre, akiknek képzése 226 millió euróba került. A kérdésben Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter is megszólalt, aki szerint az orvosok nagyon kevés fizetést kapnak a közszféra átlagbéreihez képest. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Székely zászló – Nagyszabású kivizsgálás zajlik Gyergyószentmiklóson
rendőrségi jegyzéken majdnem húsz közintézmény szerepel, minden intézményvezetőt kihallgatnak, a héten az iskolák igazgatóitól kértek nyilatkozatot.
Az Ilie Sandru által tett feljelentésre kedden a Batthyány Ignác Techniaki Kollégium igazgatóját, Farkas Zoltánt, tegnap Gál Árpádot, a Fogarasy Mihály Általános Iskola vezetőjét, ma délelőtt pedig Lakatos Mihályt, a Salamon Ernő Gimnázium igazgatóját hívatták a rendőrségre. Írásban kellett nyilatkozniuk egy kérdéssorra, hogy ki tette ki, kinek a felhívására.
Lakatos Mihály elmondta, hogy a Salamon Ernő Gimnázium homlokzatára azután került ki a zászló, miután Hargita megye zászlajává választották az arannyal díszített világoskék lobogót. A rendőrségen leírta, hogy senkitől nem érkezett felszólítás az eltávolítására, Makkfalvára is hivatkozott, akik 2010-ben már pert nyertek a székely zászló ügyében a segesvári bíróságon. Nincs szándékában a bejárat fölül levenni a zászlót, mindaddig, míg írásbeli felszólítást nem kap rá. A rendőrségi kihallgatások hatására azonban a napokban már eltávolítottak néhány zászlót a közintézmények homlokzatáról Gyergyószentmiklóson.
Vincze Csilla
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma.

Nacionalizmus és manipuláció: a Der Spiegel a hajpántügyről
A nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette a kovásznai iskoláslány, Sabina Elena által március 15-én viselt román nemzeti színű hajpánt körül kirobbant botrány. A német Der Spiegel online kiadása egy terjedelmes cikkben számol be az ügyről „A román trikolor körüli konfliktus: Elena hajpántja” címmel.
Egy nemzeti színű hajpánt nemzeti hőst kreált: egy 15 éves román lány magyar iskolatársai ellen tiltakozott és ezzel hazafiassági mozgalmat indított el. Hogy a kormány a vitatott reformját véghezvihesse, előnyt próbál kovácsolni az ügyből – írja a cikk bevezetőjében Keno Verseck.
Honnan indult és hová érkezett
A német újságíró szerint az egész ügy abból indult ki, hogy a kislány „vissza akart vágni kollégáinak”. „Csupán egy visszavágásról lett volna szó, a fiatalok közötti megszokott magatartásról, akik még nem tanultak meg higgadt döntéseket hozni. Egy vidéki iskolában történt banális vita egész Romániát a feje tetejére állította. Sabina Elena a Kőrösi Csoma Sándor iskola 9. osztályos tanulója március 15-én egy román nemzeti színű szalaggal a fején jelent meg a többségében magyarok által lakott térség területén lévő kovásznai iskolában”. Arról, hogy ezt mi váltotta ki, a diáklány így nyilatkozott: „A tavaly, a december elsejei nemzeti ünnepünkön a magyar diákok obszcén jeleket mutattak felénk és kifütyültek minket. Ezt nem akartam válasz nélkül hagyni” – magyarázta Sabina. Ami ezután következett, teljesen meglepte a Der Spiegel neves újságíróját. „Néhány nappal ezután a 15 éves lány Románia nemzeti hősnője lett. A román sajtó soviniszta és harsány stílusban számolt be a bátor lányról, aki visszavágott a magyar kisebbségnek. A szolidaritás jeleként Románia nagyobb városaiban több ezer ember vonult az utcákra. Elena és édesanyja a televíziós műsorok különkiadásaiban szerepeltek, a szolidaritást kifejező Facebook oldalt pedig több mint 50 ezren likeolták.”
Ceausescu politikájának következményei
Azért, hogy jobban megértsük az etnikai környezetet, amelyben ez az ellentét kipattant, Verseck emlékeztet arra, hogy „Kovászna városa Erdély dél-keleti részén található, 10.000 lakosának mintegy kétharmada magyar. A Kőrösi Csoma Sándor líceumban magyar és román diákok is tanulnak, az iskolában kétnyelvű oktatás folyik. De ez egy ingatag állapot. Ez nemcsak az említett iskolára, vagy Kovászna városára igaz, hanem az egész régióra is, amelyet Székelyföldnek neveznek, és ahol évszázadok óta egy tömbben, többségben élnek a magyarok. Ceausescu a nacionalista asszimilációs politikájával már megpróbálta megbontani a térség etnikai összetételét. Ez hosszútávon megrontotta a románok és a magyarok közötti kapcsolatot. Nagyon sok katolikus székely bizalmatlan a románokkal szemben, miközben sok román úgy érzi, hogy ők a nemzet fellegvára egy az ellenség által illegálisan elfoglalt területen” – jegyzi meg a szerző.
Beteljesületlen ígéretek
A kislány tettéről Verseck ironikusan jegyzi meg, hogy „nem éppen egy értelmes” cselekedetről van szó. „A konfliktus gyökerei a régmúltban keresendők. Március 15-én, a Magyar Szabadság napján a magyarok az 1848-as forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeznek, amikor fellázadtak a Habsburg hatalom ellen. Ezen a napon sokan piros-fehér-zöld kokárdát viselnek, akárcsak a Körösi Csoma Sándor iskola magyar diákjai is. Nem egy értelmes ötlet ezen a napon román nemzeti szalaggal jelenni meg az iskolában. Már csak azért sem, mert a románok 1848-ban a magyarokkal szemben harcoltak. Ez jelentette Erdélyben a magyar dominancia végének a kezdetét. 1920-ban a Trianoni döntés értelmében Magyarország elveszítette területének kétharmadát, a szomszédos országok javára, ekkor csatolták Erdélyt Romániához. A Trianoni diktátum megkötésekor a románok autonómiát ígértek az erdélyi magyar és szász kisebbségnek, azonban ezt az ígéretüket sosem tartották be” – emeli ki a Der Spiegel.
A tét
Verseck világossá teszi a konfliktus valódi tétjét: „Székelyföld autonómiája, avagy a terület közigazgatási szétszakítása. Ez az igazi tétje a jelenlegi konfliktusnak. A Victor Ponta által vezetett nacionalista szövetség egy területi újraosztási reformot szeretne véghezvinni, amely által a Székelyföldet alkotó három megyét más-más közigazgatási régióba sorolná be. A magyar kisebbség politikai képviselői vehemensen ellenzik ezt a terület-újraszervezést és Székelyföld autonómiáját kérik. A hajpántügy körüli nacionalista hangulatkeltésnek nemcsak az a szerepe, hogy szentesítse a vitatott területi reformot, hanem az is, hogy elterelje a figyelmet egyéb ellentmondásos intézkedésekről. Ezáltal próbálja a Ponta-kormány megállítani a korrupció elleni harcot és ellenőrzése alá vonni az igazságszolgáltatást” – véli Verseck.
A gyűlölet generációja
A Der Spiegel következtetésként kiemeli, hogy az utóbbi napok légköre Romániában az 1990 márciusi hangulatra emlékeztetnek. „Az utóbbi napok történései Keresztély Irma Kovászna megyei tanfelügyelőt is a 23 évvel ezelőtti állapotokra emlékeztették. A magyarok és a románok közötti véres összecsapások 1990 márciusában, amelyeket a volt szekuritáté emberei provokáltak ki, majdnem polgárháborút robbantottak ki Erdélyben.” „Precedens nélküli, hogy egy ilyen banális iskolai hajpánt-történetet ilyen mértékig felfújtak” – mondta Keersztély Irma. Még George Tabalai is – aki Sabina jogi képviselője – meglepődött a botrány intenzitásán. „A kovásznai és más településeken élő magyar és román diákoknak több közös foglalkozáson kellene részt venniük, hogy jobban megismerjék egymást. Ellenkező esetben tíz év múlva egy másik gyűlölet-generációval találjuk szemben magunkat.”
jurnalul.ro M&L
Erdély.ma.

Újrakezdeni válság után
A nyomdaipar szenvedte el a legnagyobb veszteségeket
A rendszerváltás után Nistor György Gáspár az elsők között jegyezte be Nis Electronics nevű kisvállalkozását Kolozsváron, amely a 2009-es válság előtt az ország legjelentősebb, kis nyomdagépeket forgalmazó cége volt. A válság mindent elsöpört: az egykori forgalom tíz százalékára zsugorodó eladás újrakezdés elé állította az üzletembert.
Az egykori Clujana cipőgyár helyén alakult ipari park belső „utcáján” találok rá a cégre, amely a környék régi, romos épületeitől eltérően a környezetéből „kirívó” új, elegáns telephely. A szebb napokat is megért Nis Electronics Kft. az utóbbi 20 esztendőben japán nyomdagépeket vásárló hazai cégek számára működött eladási központként, a világ egyik legjelentősebb nyomdaipari vállalata, a Duplo romániai képviseleteként tevékenykedett. Az 1990-ben minimális alaptőkével induló kisvállalat 2007-ben már 3,5 millió eurós forgalommal zárta az évet. A gyorsmásolókat, digitális nyomdákat és nyomdakötészeti gépeket, gépsorokat forgalmazó vállalat Bukarest után Iasiban és Temesváron nyitott fiókot, 24 fős munkaközössége az ország egész területén ellátta a forgalmazott kis nyomdák szervizelését. A vállalkozás története a válság beköszöntével – sok más hazai céghez hasonlóan – véget is érhetett volna, ha a cégvezető, Nistor György Gáspár nem tartalékol a nehezebb időkre. A hazai nyomdaipar összeomlásával 2009-re a vállalat forgalma egytizedére, azaz 350 ezer euróra zsugorodott.
„A válságnak kiszolgáltatott ágazatok közül a nyomdaipar szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, hiszen a többi iparág visszaesésével megrendelései minimálisra estek vissza” – magyarázza a vállalkozó a négy évvel ezelőtt történteket. A nyomdák többsége padlóra került, a legtöbb cégvezető a vállalatok szűkös büdzséjéből elsőként a feleslegesnek tartott reklámtevékenységet faragta le. Ezzel párhuzamosan a nyomtatott üzenetek helyett az internetes felületekre került a hangsúly, az 1990-től robbanásszerűen fejlődő hazai nyomdaipar pedig elveszítette ügyfeleinek jelentős részét, amit az írott sajtó zuhanó példányszáma is tetőzött. Nistor Gáspár bevallja, soha nem gondolt arra, hogy abba kéne hagynia a vállalkozást. Amint múltjáról mesél, megértem döntését: számára az elmúlt 23 év többször szólt már az újrakezdésről. 1990-ben cége volt az első Romániában, amely távol-keleti alkatrészekből szerelt össze számítógépeket. Az ígéretesen induló vállalkozás egy év múlva megfeneklett, amikor a változó vámszabályokkal óriási sarcot vetettek ki az alkatrészekre. Ekkor színes tévék behozatalába fogtak: egy másik vállalattal közösen több mint ötezer tévét adtak el az erdélyi piacon. A Caritas nevű pilójáték csődjével ezúttal a pénz nélkül maradt vásárlóközönség miatt kellett váltani. Hirtelen támadt ötletből házi seprűvel árasztották el az üzleteket. Ezek az újrakezdések nem egyediek a rendszerváltás utáni Románia gazdasági térképén: amelyik cég nem volt rugalmas, rég feladta a harcot. Nistor fontos állomásnak tartja a Duplo nevű japán céggel történt szerződést, amelynek nyomán a világmárkának számító sokszorosító gépek egyedi forgalmazói lettek az országban. E mellé újabb cégajánlatok jöttek, a talpra álláshoz ez is fontos szempont volt. No meg az, hogy voltak tartalékaik: sok cégtől eltérően nem élték fel a gazdag esztendők bevételeit. Felére csökkentett alkalmazotti gárdával kezdték újra, a stratégia jónak bizonyult, hiszen a 2009-es mélypont után tavaly már fél millió eurós összforgalommal zártak, a cég tevékenysége évről-évre bővült. „A jelentősen beszűkült hazai nyomdaiparban csak gépforgalmazásból nehezen tudnánk talpon maradni, így nyomdaipari szolgáltatásokat is vállalunk” – magyarázza vendéglátóm. A gyárrészlegen meggyőződhetek, milyen minőségre képes egy általuk forgalmazott digitális nyomda. A kis példányszámban készülő füzetek, szórólapok, különféle reklámtermékek piaca újra kezd éledezni, és ha néhány száz darabban is, de több könyvcím is üzletbe kerül. Nistor arról beszél, hogy sok nyomda önköltség alá licitál, nem törődve azzal, hogy fél év múlva csődbe mehet. Ma ádáz harc folyik, szakember és megfelelő gépek nélkül mindenki mindent nyomtat. Úgy véli azonban, hogy a megbízható, jó végterméket kínáló cégeknek mindig lesz helyük a piacon.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

A remény esztendeje: 1993
Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után (1.)
A trianoni békediktátum jelentős pozícióhátrányba hozta a magyarságot a nemzetközi érdekérvényesítés területén. Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van annak, hogy legalább a magunk részéről mindent megtegyünk a közös nemzeti siker érdekében, minél jobban kihasználjuk az egyébként szűk mozgásteret, minél kevesebb energiát fecséreljünk belharcokra. Az 1989-es alkotmányjogi rendszerváltást követően a közösségi mozgástér radikálisan kitágult, történelmi ablakok nyíltak, olyan lehetőségek, amelyek rövidebb utat kínálnak legfőbb közösségi céljaink elérésére. 1990-ben még sok tekintetben képlékeny volt a helyzet, országok alakultak, új határok rajzolódtak, ideiglenesen nemzetközi síkon is előtérbe került az elnyomott nemzeti közösségek ügye.
Emlékezzünk csak: a kilencvenes évek végén a NATO bombázta Szerbiát az albánkérdés brutális és jogtipró kezelése miatt – Koszovó pedig ma független állam. Hatalmas lehetőség állt az erdélyi magyarság előtt is: olyan követelésekkel kellett volna előállni a román politikum és a nemzetközi fórumok előtt, amelyek teljesülése a szülőföldön való hosszú távú megmaradással és gyarapodással kecsegtet. E programnak nemhogy a gyakorlatba ültetését, de a megalkotását is akadályozták azonban az akkor még teljes közösségi támogatással rendelkező RMDSZ vezetői. A precizitás kedvéért szögezzük le: nem az volt a probléma Domokos Gézával – aki akkor az elnöki posztot látta el és az autonómiaigény kinyilvánításának legkeményebb és leghatékonyabb ellenfelének számított –, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja volt. Sokkal inkább az elnök lélekbeli asszimiláltsága, hogy az általa vezetett szervezet céljait nem a hosszú távú magyar létérdekekhez igazította, hanem az általa felbecsült román tűrőképességhez. Aki arról beszélt a szervezet első kongresszusán, hogy a románság közös államért folytatott évszázados küzdelmét a trianoni békeszerződés „szentesítette”, majd fél évvel később a nemzetközi jogi szempontból kifogásolhatatlan, a román fél által kért (!) bécsi döntés 50. évfordulóján a román retorikát ismét átvéve bécsi „diktátumról” szólt, az egyszerűen nem mozgott magyarként a történelem terepén, s így a politikában sem.
Az RMDSZ első három évét a belső huzakodás jellemezte. Az első kongresszuson a helyzetteremtők és a tájba simulók egymásnak feszülését azzal sikerült strukturálisan feloldani, hogy mindkét tábor prominense meghatározó és fontos pozíciót kapott: Domokos Géza lett az elnök, Szőcs Géza pedig a főtitkár. A szervezet politikai arcélét azonban Domokos Gézának sikerült meghatározni. Hasonló megoldás született egy évvel később a második kongresszuson, ahol Domokos Géza mellé autonomista többségű elnökséget választott a szervezet legfőbb fóruma, amelynek keretében viszont az elnököt ismételten leszavazták, s a magas rangú testület az autonómiaprogram koncepcióját kigyöngyöző fórummá vált.
A Küldöttek Országos Tanácsa és a két parlamenti frakció 1992. október 25-i együttes ülésén ellenszavazat nélkül elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal – amely első ízben szögezte le letagadhatatlanul és elhallgathatatlanul az erdélyi magyarság autonómiaigényét – úgy tűnt, sikerült megteremteni a további politizálás elvi alapját. Megalakult az RMDSZ minden irányzatát tömörítő Egyeztető Kerekasztal, amely kidolgozta az 1993 január közepére összehívott harmadik RMDSZ-kongresszus számára a szervezet két legfontosabb dokumentuma, az alapszabályzat és a program autonómiaelvű módosítási javaslatait. Sem Szőcs Géza, sem Domokos Géza nem vállalta a jelölést a szervezet elnöki tisztségére, a két esélyes jelölt Markó Béla és Tőkés László volt. Az autonomisták derékhada úgy vélte, ha átengedi az elnöki pozíciót a másik oldal jelöltjének, azzal véget vet a bizalmatlanság korszakának, s nagyobb esélyt ad a nemzeti önkormányzat közös kiépítésének. Tőkés László jelöltségének az volt az értelme, hogy ha az addigi kollaboránsok megtorpedózzák a sorsmeghatározónak hitt módosítási csomagot, Temesvár hőse nem lép vissza, s minden bizonnyal megnyeri az elnökválasztást. Naivitásunkat jelzi, hogy akkor még nem merült fel bennünk a lehetőség: az RMDSZ-t lehet úgy vezetni évtizedekig, hogy a gyakorlati politika és a program között éles és állandósított ellentmondás feszül. A remény esztendeje volt 1993.
Húsz évvel ezelőtt sokunkban élt a remény, hogy a közösségi energiák optimális kihasználásával a politikai pluralizmust az RMDSZ intézményi keretén belül tartva megteremthetjük „az államot az államban”, saját önkormányzatunkat, amely közjogi kompetenciákat is nyer majd, ha kellő politikai nyomást tudunk gyakorolni a román hatalomra. Az elmúlt negyedszázadban ez volt az erdélyi magyarság legeseménydúsabb esztendeje. A brassói kongresszus elfogadta az új programot és alapszabályzatot, elnöknek választotta Markót, megalakult az RMDSZ belső parlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa, a kormány szerepét betöltő Ügyvezető Elnökség, a bírói hatalmi ágat képviselő bizottságok. Lezajlott az első nagy belső vihar, a „finom eszközökkel végrehajtott etnikai tisztogatás vitája”, sor került Románia Európa Tanácsi felvétele előtt a neptuni találkozóra, annak nyomán egy máig tartó sajtópolémiára (az egyik főszereplő, Tokay György a Nyugati Jelen című napilapban egy héttel ezelőtt állt ki büszkén akkori szerepvállalása mellett), végül pedig az ügyet formálisan lezáró SZKT-nyilatkozatra. Érdemes húsz év távlatából a felgyűlt politikai tanulságokkal felvértezve feleleveníteni és elemezni a húsz esztendővel ezelőtt történteket. Örök vita, hogy az embereknek és közösségeknek van-e tényleges történelemalakító erejük. Spinoza szerint, ha az eldobott kőnek öntudata lenne, azt hinné, saját akaratából repül. Mások, így e sorok írója is úgy véli: van szabad akarat, van történelmi mozgástér, sőt, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott, „akaratból épül fel a világ”. A jövőre irányuló elképzeléseink megalapozottsága érdekében, történelmi események vonatkozásában körbe lehet járni a történészeket amúgy irritáló, „mi lett volna, ha” típusú kérdéseket is. Induló cikksorozatunk erre vállalkozik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Megszámláltattak a szórvány napjai?

Az EMNT állásfoglalása
Örömmel értesültünk arról, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén is megerősítették: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden adólejjel és adóforinttal el tud számolni.
Felhívásunk éppen erre irányult, vagyis a nyilvános elszámolásra. Az nem is képezi kérdés tárgyát, hogy a magyarországi szociálliberális kormányzás alatt a Szülőföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ kézivezérlésű kuratóriumai klientúraépítésre használták fel. Ehhez elég csak egy felületes pillantást vetni az elmúlt évek nyertes pályázataira, illetve rámutatni az összegszerű aránytalanságokra. De ha már itt tartunk: érdemes megnézni például, hogy a nemrégiben a megszokott támogatás elmaradása miatt panaszkodó, egyébként az Orbán-kormányt folyamatosan célkeresztben tartó és diktatúrát vizionáló bukaresti Új Magyar Szó, valamint elvtárshetilapja, az Erdélyi Riport 2005–2010 között mennyi magyar adóforintot emésztett fel – szemben az erdélyi magyar média többi részével.
Bennünket, erdélyi magyarokat viszont még az előbbinél is inkább érint és érdekel, hogy a román költségvetésből a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel az RMDSZ ne csupán a Román Állami Számvevőszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetők felé is számoljon el. Tegye ezt annál is inkább, mert „a legreprezentatívabb magyar szervezetként” a saját magára szabott törvény értelmében a Szövetség a költségvetési pénzek kezelését teljes egészében magának sajátította ki.
Következésképpen felszólítjuk az RMDSZ új vezetőségét, hogy tételes formában, összegszerűen ésöt évre visszamenőleg tegyék közzé:
· Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve – amíg a pártpénzre is igényt tartott – az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány?
· Ezen összegekből mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan jutatott „baráti igények” kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját működésére?
· Az RMDSZ működési költségei összegszerűen milyen tételekből állnak?
· Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkező Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány?
· Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
· A magyar és román közpénzek fölött rendelkező alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket?
Ezek konkrét kérdések, konkrét válaszokat várunk. Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyar választóknak joguk van erre. Másfelől a nyilatkozatok szintjén a „megújulás útjára lépett” RMDSZ-nek is hasznos lehet, ha működését a továbbiakban az átláthatóság jellemzi.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Új magyar iskolák alakultak
Bihar megye – Döntés született egyes új magyar iskolák tekintetében, hangzott el a keddi tanfelügyelőségi sajtótájékoztatón. Pedagógusi posztok szűnnek meg megyénkben, de senki nem kerül az utcára.
Az újdonságokról Dorel Luca főtanfelügyelő számolt be a tegnapi sajtótájékoztatón. Mint mondta, megszületett a helyi, illetve tanügyminisztériumi döntés egyes magyar és a román tagozatok szétválásáról, újonnan megalakuló tanintézetekről. Szeptember elsejétől a nagyváradi George Coşbuc iskola Szacsvay Imre nyolcosztályos iskolaként fog majd működni. A step by step román tagozatos elemi osztályok átköltöznek a Stânişoarei utcaiépületbe, s szerkezetileg a Mihai Eminescu Főgimnáziumhoz tartoznak majd.
Végigviszik
Jelenleg három magyar és egy román tagozatos osztály van ott, s ősztől négy román tagozatos osztálynak ad majd helyet az az épület. Egyúttal a volt Coşbuc iskolában működő román tagozatos VII. és VIII. osztályokat végigviszik majd a Szacsvay iskolában, „amennyiben nem akarnak majd máshová költözni” – mondta a főtanfelügyelő. Megemlítette a Szent László római-katolikus gimnázium igényét is, hogy iskolacsoporttá változzon, – erre vonatkozó minisztériumi döntés azonban még nem született.
Margittán az újonnan megalakult Horváth János nyolcosztályos iskola az I-IV osztályok korábbi épületében kap majd helyet, az Octavian Goga általános iskola pedig a korábbi vegyes tanintézet helyén marad. Szalontán az immár csak román tagozatokat működtető Arany János Országos Kollégium a tanintézet régi helyén marad, az újonnan megalakult, magyar tannyelvű Arany János Iskolacsoport pedig a szalontai általános iskola helyén fog működni.
Áthelyezések
Részben a tanintézetek összevonása miatt 126 pedagógusi poszt szűnik meg, azonban áthelyezésekkel meg tudják oldani azt, hogy senki ne maradjon állás nélkül megyénkben, mondta Dorel Luca. A gyerekek száma amúgy nem változott lényegesen Bihar megyében, azonban az új tanügyi törvény szerint egy osztályban legalább 12 diáknak kell lennie, ennél alacsonyabb taglétszámhoz minisztériumi engedély szükséges. Ehhez hozzátevődik az is, hogy a falusi gyerekeket is egyre szívesebben íratják városi iskolákba a szülők, tette hozzá a főtanfelügyelő. Mindezek következtében ötvenhárom nagyváradi, egy élesdi, négy belényesi, tizenkét szalontai és negyvenhárom falusi tanári, illetve tanítói állás szűnik meg. Az érintettek pontos névsorát ma teszik közzé. Nem maradnak munkahely nélkül, viszont máshol kapnak posztot, hangzott el a sajtótájékoztatón.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Új tábla a városi parkon
Bihar megye – A napokban visszakerült a felirat az érmihályfalvi városi park bejáratára, mely dr. Andrássy Ernő nevét viseli.
Pontosabban már két tábla van, a főbejárati kapu két oszlopán: az egyik a park felújítási adataival, a másik pedig a polihisztor arcképével.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

70 helységben 2300 gyermeket gondoznak
Csaba testvér ezelőtt húsz esztendővel kezdte el a munkáját. Jelenleg 70 helységben, 2300 gyermeket gondozunk. Tény, hogy a helységek egyikében sem működik alkalmas, eredményes szakmunkásképző iskola.
A gyermekeink hátrányos gazdasági és pszichoszociális közegből származnak. Gyakorlatilag csak azt birtokolják, mit mi biztosítani tudunk nekik, illetve azt amit ők maguk a saját munkájuk révén megteremtenek önmaguk számára. A nevelésük folyamatában, többek közt az az alapelv érvényesül, miszerint az életüket őértük, de nem nélkülük építjük fel. A mi hivatásunk, hogy segítsünk a kibontakozásukban, mely a gyermekek részéről is munkát, céltudatos, állhatatos erőfeszítést feltételez.
Azt látjuk, hogy a teremtett lét rendjén egy bizonyos erő uralkodik. Ez az erő a mozgás kényszere és ez az erő, jól látható módon a gyermekek létminőségén is érvényesíti önmagát. A megismerés, a tapasztalatszerzés ösztöne, a kíváncsiság, a dolgok iránti fogékonyság az irántuk való folyamatos érdeklődés, az akaratlagos és az önkéntelen megfigyelés, a tények bennük lévő lenyomatai és azok rendeződése állandó mozgásban tartja őket.
Amint cseperednek, az iskola jó esetben felfűti bennük ezt a magatartást. Sokakat azonban lelomboz, szárnyukat szegi, eltompítja a kíváncsiságukat, énerejükben megnyirbálja a gyermekeket, mint ahogyan a tompa föld elnyeli a tiszta esőcseppek vidámságát.
Az iskola – a rá szánt életévek arányában- alkalmas eszköze kell legyen az önálló és alkotó életvitelre való képesítés teremtő folyamatának. Sokszor azonban az iskolában elszunnyad a gyermekek önálló, autonóm törekvése.
Itt Erdélyben a jelen oktatási rendszerünk teljességgel képtelenné vált arra, hogy a szakmunkás minősítést célzó diákokat eredményesen készítse fel egy önálló életvitelre, az alkalmas munkavállaló minőségére. Nincsenek jól működő szakmunkásképző iskolák! Sőt a szakmunkásképző iskolák, de maga a kétkezi munka és az azzal egylényegű, alkotó erő is demoralizálva van.
Ezért sok középiskolás gyermekek életérzése vált erőfogyottá. Az önépítkezés született ösztöne már nem sürgeti őket a tevékeny, alkotó és autonóm élet méltóságára. Nehezen tűznek ki célokat, nehezen adnak értelmet a mindennapi munkájuknak, az iskolai tevékenységük cél és értelemvesztett. Ami egykoron, kisgyermekként a sajátjuk volt, mint például a megismerés vágyának sürgető ereje, elszunnyad bennük.
Hogy megfordítsuk, ellensúlyozzuk ezt a jelenséget elhatároztuk, hogy létesítünk egy szakkollégiumot. Szükség van ugyanis arra, hogy a gyermekek kiteljesedési vágyát, ösztönét és képességét, az önjáró voltukat, annak kontinuitását továbbmentsük az ő boldogulásuk és népünk javára. A kollégiumunk célja az, hogy kiegészítse a gyermekek iskolai képzését és jó szakembereket neveljen, akik önműködően, autonóm módon, céltudatosan, fegyelmezetten, szakértelemmel, állhatatosan és bátran vállalnak majd munkát, alapítanak családot és vállalnak gyermeket, mint jó keresztény és jó magyar emberek.
Ehhez kérjük Isten segítségét !
Célunk: - vallási és nemzeti önazonosságukban erős, alkotó, teremtő életet élő büszke és nagyon jó szakmunkások képzése
A képzés profilja:
- állatgondozás, növénytermesztés, agroturizmus és az autonóm élet szaktudása Várt eredmény
- jól képzett szakemberek, akiket szaktudás, fegyelmezett, kitartó, állhatatos munkamorál jellemez, akik szellemileg, lelkileg, fizikailag és erkölcsileg, mint hitükben és nemzeti önazonosságukban erős egyének képesek arra, hogy családot alapítsanak és felneveljék gyermekeiket. Rendelkezésünkre áll
- két – egyenként 40 gyermek fogadására alkalmas- félkész épület
- egy modern istálló
- 6,5 hektár bekerítet terület
A Szent Ferenc Alapítvány épülőfélben levő gazdasági épületeiről ITT láthat fotókat!
Kolozsvári Tibor, Csaba testvér munkatársa.
Erdély.ma.

Tenyérnyi Erdély a világ tetején
Évek óta próbálom megfejteni Kőrösi Csoma Sándor titkát. Különösen tavasz kezdetén, amikor nemcsak szülőhelyén, de a Bob házaspárnak köszönhetően évek óta Marosvásárhelyen is a székelység nagy vándorára emlékezünk. Aki nagyenyedi batyujával a szívében és elméjében híres európai egyetemeket megjárva, jobbára gyalogosan jutott el a Himalája vonulatai közé. S miközben a lámakolostorokban az őshazára vonatkozó írott forrásokat kereste, az ismert 19 nyelv mellé olyan mélységeiben sajátította el a tibetit, ami lehetővé tette, hogy az első tibeti-angol szótárt összeállítsa.
Lehetetlent ostromló erőfeszítéseinek helyszíne a lélek számára "himalájakék békét" jelentő csodálatos tájban sok fiatalt ma is megérint, s a több mint 170 éve ható csodálatos vonzerőtől megbabonázva vállalják, hogy az erdélyi származású világhírű budapesti építész és felesége tervében részt vegyenek. Irimiás Balázs 2007-ben kerékpározott el a közel 4.000 méter magasságban fekvő elhagyott zanglai palotaerődhöz, amelyben Csoma Sándor szobáját az 1900-as évek elején Baktay Ervin azonosította. A magárahagyott, megrongálódott épület megmentését megálmodó építészmérnök, a Csoma Szobája Közhasznú Alapítvány révén, évről évre téglajegyet és gerendát vásároló támogatókat ösztönöz az adakozásra, s önkéntes fiatalokat nyer meg, hogy a nyári hónapokban a saját maguk gyűjtötte pénzen kiutazzanak és az erőd bontásában és építésében részt vegyenek. A városi élethez szokott önkéntesek, a szervezők lelkesedésétől s a titokzatos vonzerőtől áthatva vállalják, hogy a mostoha lakhatási és tisztálkodási feltételek mellett a hagyományos anyagokkal végzett nehéz építőmunkában részt vegyenek a "lélegzetelállító" háromezer méter fölötti magasságban. És büszkén mondhatjuk, hogy ebben a munkában a marosvásárhelyi Navratil házaspár, Kinga és János is jeleskedett, a tavaly nyáron pedig hatfős sepsiszentgyörgyi csapat dolgozott az újjáépítésen. Erről szólt az önkénteseket bemutató film, s Szabó Szilárd Bulcsú, szintén erdélyi, kolozsvári származású építészmérnök csütörtök esti előadása, aki az elmúlt évben kapcsolódott be a szervezésbe, s a zanglai iskola építését vezeti. Az Irimiás család terve ugyanis már három szálon fut, a zanglai gyermekeknek napenergiával működő korszerű iskolát terveztek a palotaerőd s a környékbeli szent helyek, a sztúpák felújítása mellett. Az önkénteseket hallgatva, akik természetes őszinteséggel vallottak a Csoma Sándor szobájában érzett meghatódottságukról, ami széppé teszi a nehéz, emberpróbáló munkát is, biztosak lehetünk abban, hogy továbbra is lesznek követőik, s mire a Zanglába vezető új út elkészül, a látogatókat a felújított Csoma-múzeum és könyvtár fogadja majd. S a bizonyosság, hogy valahol a világ tetején is létezik egy tenyérnyi Erdély az otthonosság ígéretével.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).

Se hátrább, se előre
Szerdai ülésén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa jóváhagyta a meghatározatlan időre szóló oktatói és a folyó egyetemi évre szóló tanársegédi állások betöltésére meghirdetett versenyvizsga eredményét. A magyar tagozat önálló létéhez szükséges 70 állásból 15+17-re lehetett pályázni, s ebből 23-at töltöttek be. A 14 tanársegéden kívül, akiknek nem végleges az állása, valójában két új személlyel bővül az egyetem oktatói kara, a többiek egy fokozattal léptek elő. A sebészeten továbbra is fennmaradt a magyarokkal szembeni határozott elutasítás, a fogorvosi karon a krónikus tanárhiány. A részletekről dr. Szilágyi Tibor professzort, a MOGYE rektorhelyettesét kérdeztük.
– Miért nem sikerült valamennyi meghirdetett helyet betölteni, gondolok elsősorban a végleges állásokra?
– A 37 meghatározatlan időre szóló tanári állásból 30-ra volt jelentkező, akik közül 26-nak sikerült a vizsgája. A magyar tagozatnak jóváhagyott 15 állásra 11-en jelentkeztek, közülük 9 vizsgázott sikeresen.
– A tanárhiányt figyelembe véve nem mondhatni túlságosan jó aránynak. Mi volt a sikertelenség oka?
– Egyik esetben, ahol magasabb oktatói fokozatot célzott meg a jelentkező, a feltételek teljesítésében határesetnek számító pályázatot rosszindulatúan kezelte a bizottság, s nem hagyta jóvá az előrelépést. A másikban olyan nehézségű és aprólékosságú vizsgát tartottak, hogy a jelentkezőnket, aki korábban Bukarestben ugyanebből az anyagból sikeresen szakvizsgázott, visszautasították.
– Mivel az utóbbi eset a sebészeti tanszéken történt, úgy tűnik, hogy ott továbbra sincs helye a magyar oktatóknak, s már a vizsga előtt kiszivárgott, hogy jobb lenne, ha nem is jelentkeznének.
– A legnagyobb oktatói hiány valóban a sebészeten van, s minden megbeszélésen, ahol ezt szóvá tettük, azt vágták a fejünkhöz, hogy nincs jelentkező. Most három jelentkező lett volna, de az egyik állás meghirdetését Copotoiu professzor, az I. Sebészeti Klinika vezetője, a szenátus elnöke sértődöttségre hivatkozva elutasította. Azt nehezményezte, hogy nem őt kérdezték meg először, holott abban az időszakban külföldön tartózkodott. A másik jelölt a beiratkozáskor tapasztalt adminisztratív bonyodalmak miatt mondott le szándékáról. A harmadiknak a vizsgán állítottak olyan akadályokat, hogy ne sikerüljön a próbálkozása.
– A másik kritikus hely a fogorvosi kar, ott miért nem sikerült pótolni a hiányokat?
– A meghatározatlan időre szóló három állásból kettőre végül be sem iratkoztak a lehetséges pályázók, reméljük, hogy a következő alkalommal jelentkezni fognak.
– Ahogy hallottam, nem jobb a helyzet az idei tanévre meghirdetett tanársegédi állások esetében sem.
– A három jelöltből kettőt elutasítottak, ami azért furcsa, mert az egyikük évfolyamelsőként végzett, és annak idején a rezidensvizsgán, Bukarestben országos versenyben harmadik helyet ért el. Az egyetemünk meg kellene becsülje az ilyen jelentkezőket, ahelyett hogy lehetetlenül magas szintű vizsgával akadályozza a tevékenységüket.
– A pontosítás kedvéért térjünk vissza a számokra.
– A 17 tanársegédi állásból 14-et sikerült betölteni.
– Korábban felmerült a kifogás, hogy a magyar tagozatra szóló állásoknál nem jelent meg feltételként a magyar nyelv ismerete, befolyásolta-e ez a tény a vizsgát?
– Nem fordult elő olyan eset, hogy a minket megillető helyre mást vettek volna fel.
– Miért ideiglenesek ezek az állások?
– Mivel az új tanügyi törvény szerint csak a megvédett doktorátusi cím birtokában lehet tanársegédi állást megpályázni, akiknél folyamatban van a doktori cím elnyerése, azokat csak meghatározott időszakra lehet alkalmazni.
– Miért nem vehettek részt a magyarországi egyetemeken doktori iskolába járó orvosok, gyógyszerészek?
– Az előírások értelmében csak az egyetem nappali tagozatos doktorandusai pályázhattak, akik a doktori tanulmányok mellett el tudják végezni az oktatói tevékenységet is. Akik megszerzik a doktori címet, az itteni egyetemen doktoráltakkal egyenlő feltételek mellett jelentkezhetnek majd a vizsgára.
– Összességében mit nyert a magyar tagozat?
– Nem szorult hátrább, de előbbre sem jutott. Tagozatot nem lehet fentről létrehozni, ehhez iskolát, csapatot építő személyiségekre van szükség.
– A szerdai szenátusi ülésen a magyar tagozatot képviselő szenátorok nem kifogásolták a vizsgákon szándékos rosszindulatot?
– De igen, a sebészeten kialakult helyzetet Szabó Béla professzor tette szóvá, amire Copotoiu Constantin professzor éles hangú, személyeskedő kirohanással válaszolt.
– Milyen kérdések szerepeltek még az ülés napirendjén?
– Elhangzott a tavalyi évre vonatkozó rektori beszámoló, Dobru Daniela professzor végleges kinevezést kapott a Doktori Iskola élére, módosult a tanári állások betöltésére vonatkozó versenyvizsga szabályzata, a szenátus úgy határozott, hogy a rezidensek csak ideiglenes áthelyezést kaphatnak. A testület jóváhagyta a magyar nyelvű biotechnológiai mesterképzés indításához szükséges iratcsomó összeállítását. A képzést Sipos Emese docens, a Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese kezdeményezte. Nagy előrelépés lesz, ha sikerül akkreditálni ezt az oktatási formát, és lesz elég jelentkező az indításhoz, hiszen eddig mesterképzés csak román nyelven folyt az egyetemünkön.
A szenátus elhalasztotta a nyugdíjkorhatárt elért egyetemi tanárok működésének a meghosszabbítására vonatkozó szabályzat megvitatását, szavazott a tandíjakról, a következő tanév szerkezetéről, az egyetem akkreditációjának az előkészítéséről és más kérdésekről.
– Mielőtt az akkreditációra rátérnénk, megkérem, mondja el, hogyan végződött a márciusi uniós felmérés?
– Az Európai Egyetemek Szövetségének öttagú bizottsága vizsgálta meg, hogy mit kell tenni az egyetemnek a saját maga által kitűzött célok eléréséért, vagyis, hogy A kategóriás, elit kutatóegyetem legyen. A második látogatás végén egyórás kiértékelő előadáson bemutatták a menedzsment, a minőségbiztosítás és az átláthatóság terén folytatott felmérés eredményeit. Általában pozitív véleményt fogalmaztak meg, de éles szemmel tekintettek a kulisszák mögé, sok hasznos javaslat, tanács hangzott el annak érdekében, hogy egy európai szintű és mentalitású intézménnyé váljon az egyetem. Erről hamarosan írásos beszámolót is küldenek.
– Hogyan készülnek az akkreditációra?
– Az Általános Orvosi Karon május 10-ig külön dossziét kell összeállítani mindhárom tagozatnak, de arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatokat hogyan fogjuk lefedni, még nem született megállapodás. Az akkreditáció június folyamán, a felvételi vizsga előtt kellene lezajlódjon, azután kerülhet napirendre az önálló főtanszékek megalapítása.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).

Török Gáspár: Marosvásárhely a fotográfia városa
Hiánypótló kiadványként megjelent Török Gáspár Marosvásárhely a fotográfia városa című könyve, amelyben a szakterületen közölt, illetve kevésbé ismert írásait foglalta egybe. A könyvet munkatársunk Vajda György április 16-án, kedden 18 órától a Bernády Házban mutatja be. Az alábbiakban Nagy Miklós Kund által írt előszóval ajánljuk az olvasók figyelmébe a kötetet.
Ha a képíró kutatni kezd, abból remek dolgok születhetnek. Akár egy hiánypótló könyv is, amely újabb fehér foltot tüntethet el ismereteink folyamatosan frissítendő térképéről. Török Gáspár rég rájött arra, hogy nem csak a látvány megörökítése válhat szenvedéllyé, a felfedezés öröme is tartós elégtételt nyújt. Akkor különösen, ha könyvtári búvárkodásainak az eredményeit a szélesebb közönséggel is megoszthatja. Így aztán a fotózás és az ehhez szervesen kapcsolódó kiállító tevékenység mellett évek óta arra is időt szakít, hogy beleássa magát a fotográfia múltjába, szóban és írásban tegye közzé, ha valamilyen ritkaságra, a köztudatból hiányzó tudnivalóra bukkan. Természetes, hogy figyelme elsősorban arra irányul, ami a fényképészet, fényképművészet terén szűkebb pátriánkban történt, első fotótörténeti cikkgyűjteménye ezért is erdélyi, vásárhelyi központú. Kötete adatokban, tényekben kellőképpen gazdag, bárkit meggyőzhet, hogy címválasztásában nem lokálpatrióta elfogultság, hanem a helyi realitások alapos ismerete vezérelte. Marosvásárhely valóban a fotográfia városa. Átfogó írásokban bizonyítja, hogy a Református Kollégium polihisztora, Bolyai Farkas még Daguerre világhírűvé vált találmányának a bejelentése előtt foglalkozott a fényképezés lehetőségeivel, technikájával.
A fotográfia úttörői között más marosvásárhelyiek is feltűntek, mindenekelőtt az 1848-as szabadságharcos Szabó Iván, aki emigrációba kényszerülve, skót földön szerzett elévülhetetlen érdemeket a fényképezés terén. Nyilván más erdélyi szellemi központok is méltán hívták fel magukra a figyelmet a fotográfia hőskorában, Török Gáspár nem a könnyebb utat választotta, a több kutatást igénylő, kevésbé ismert jelenségekre, egyéniségekre, például a nagyenyedi képíró kiválóságokra fókuszál.
A fejlődést a XIX. századi Erdélyben neves mecénások is segítették. Nekik is köszönhető, hogy megvalósíthatta nagy művét Orbán Balázs, és lelkes követői is akadtak a Székelyföldön. Említésre méltó nevek sokasága szerepel a könyvben, itt csak jelzem a Horváth Imréét, aki szintén megszállottja volt a fényképészetnek, és része van abban, hogy Marosvásárhelyen elindították a fényérzékeny anyagok gyártását. A szerző ír a hírneves helybeli fotóklubról is, amelyet Marx József fotóművész alapított hat évtizeddel ezelőtt. A fotósutánpótlás nevelését ugyancsak szívügyének tekintő jeles mesterrel 1982-ben készített interjúját is beemelte Török Gáspár a könyvbe. A fotókat ne hiányoljuk a kiadványból. Itt nem ihletett képeit mutatja fel a szerző, azokkal a Kivárt pillanatok című átfogó fotóalbumában és tárlatokon mindegyre találkozhatunk.
Most olyan oldaláról ismerhetik meg a fotó- és könyvbarátok, amelyről eddig kevesebbet tudtak. Ezért is érdemes az elismerésünkre.
Kiss Júlia.
Népújság (Marosvásárhely).

Két és fél ezer állampolgársági kérelmet utasítottak el
Két év alatt mintegy 2500 állampolgársági kérelmet utasítottak el, a legtöbb közülük Romániából és Ukrajnából érkezett - derül ki Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek egy írásbeli kérdésre adott válaszából.
Korábban Steiner Pál szocialista képviselő azt kérdezte, hány ember állampolgársági kérelmét utasították el a kedvezményes honosítási eljárásban.
A közigazgatási miniszter az Országgyűlés honlapján megjelent válaszához mellékelte az egyszerűsített honosítási eljárásban 2011-2012-ben elutasítottak állampolgárság szerinti bontását.
Ebből kiderül, hogy 2533 kérelmet utasítottak el, a legtöbbet, 972-t a román állampolgárságú kérelmezők közül, a második helyen pedig ukrán állampolgárok állnak (921). Szerb állampolgárok közül 441-et, oroszok közül 36-ot, horvátok közül 24-et utasítottak el, és 20 amerikai kérelmező sem kapta meg a magyar állampolgárságot.
A tárca vezetője jelezte: a kedvezményes honosítási kérelmekről a köztársasági elnök kizárólagos jogkörben, indokolás nélkül dönt. A kérelmek elutasításának indokáról így nem tud adni tájékoztatást. Az elutasított kérelmekről a benyújtás helye szerinti bontásban pedig nem készül statisztika, így az erre irányuló kérés sem teljesíthető - tette hozzá.
A magyar állampolgárságot 2011. január 3-tól lehet kérelmezni az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével, amelyet az Országgyűlés 2010. május 26-án hozott döntése tett lehetővé. A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok az esetükben. A törvény a határon túli magyaroknak nem szabja meg az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Az allampolgarsag.gov.hu oldalon csütörtökön tették közzé, hogy több mint 422 ezer állampolgársági kérelem érkezett 2011 januárja óta, ebből több mint 203 ezret Magyarországon nyújtottak be. Állampolgársági esküt több mint 340 ezren tettek. A honlapról - ahol országonkénti bontásban megtalálható a beadott kérelmek száma és a kérelmezők állampolgársága is - az derül ki, hogy Romániából 149 449, Szerbiából 46 400, Ukrajnából 10 437, Szlovákiából 161, Nagy-Britanniából 1779 kérelmet adtak be. Izraelből 1060, Németországból 1472 kérelmet regisztráltak. Az állampolgárság szerinti bontásból az látszik, hogy 283 866 román, 1284 orosz, 76 652 szerb, 50 658 ukrán és 1515 szlovák állampolgár nyújtott be kérelmet. Kanadai állampolgároktól 787, amerikaiaktól 1013 honosítási kérelem érkezett, de adtak be kérelmet Suriname, a Seychelle-szigetek és Omán állampolgárai közül is.
A nemzetpolitikai államtitkárság arról tájékoztatta az MTI-t: a két adatsor közötti különbség abból fakad, hogy egy állampolgár állandó lakhelye bárhol lehet, és bárhol beadhatta magyar állampolgárság iránti igényét. (Például: egy eredetileg román állampolgár nemcsak Erdélyben/Romániában élhet, hanem Magyarországon, Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon is.) A fenti adatsorokból tehát nem lehet egyenes következtetést levonni arra vonatkozólag, hogy hány magyar állampolgár él egy adott országban - közölték.
MTI
Nyugati Jelen (Arad).