Édler András: a szomszéd fiát támogatjuk?
Erős hangnemben bírálta a szövetség csúcsvezetőségét és a háromszéki szervezet vezetőségét Édler András az RMDSZ Kovászna megyei parlamenti képviselője. Édler kifogásolja, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége és a szervezet egész apparátusa azért dolgozik, hogy Kelemen Hunort előnyös helyzetbe hozzák. A sepsiszentgyörgyi képviselő mai sajtótájékoztatóján kifejtette nem demokratikus, hogy január 26-ig lehet benyújtani az elnöki tisztségre való jelöléseket, de több szervezet már eldöntötte, hogy Kelemen Hunort támogatja.
„Hogyan lehet eldönteni ezt a dolgot mielőtt a jelölés lezárult volna? Számomra egyértelműen látszik, hogy ez az eljárás nem demokratikus. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi csúcsvezetés minden áron át akarja vinni az akaratát. Ezt az „akaratát”, ha meg kell nevezni, úgy hívják, hogy Kelemen Hunor. Ennél súlyosabb az, hogy a cél elérése érdekében nem számítanak az eszközök, akár zsarolásról, megfélemlítésről is beszélhetünk. Ilyen visszajelzések is vannak. Ki kell mondani ezeket a dolgokat. A demokrácia szabályai között demokratikus verseny kell legyen, mindenki egyforma esélyt kell kapjon. Sokan nem értik az RMDSZ területi szervezete elnökének azt a kijelentését, hogy nem a saját jelöltjét támogatja. Ki kell mondani őszintén, hogy ez nincs rendben. Ha példával szeretnék élni olyan ez mintha egy apa azt mondaná: fiam én nem téged szeretlek, hanem a szomszéd fiat” – fejtette ki Édler András sepsiszentgyörgyi képviselő.
A háromszéki RMDSZ szombaton dönt arról, hogy melyik elnökjelöltet – Kelemen Hunort, Eckstein Kovács Pétert vagy Olosz Gergelyt – támogatja a szövetségi elnöki tisztségre jelentkezők közül.
Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma

Répás Zsuzsanna: A támogatáspolitikát is alakítja a jövőben a MÁÉRT
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár számításai szerint március 15-e környékén már köszönthetik az új magyar állampolgárokat, akik az egyszerűsített eljárással szereztek honosítást.
Jövő héten ülnek össze tanácskozásra a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakbizottságai, amelyek a humán, a gazdasági és a külügyi-jogi témák megvitatása mellett a határon túlra irányuló támogatáspolitika kialakításából is részt vállalnak majd – nyilatkozta Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában péntek reggel. A szakpolitikus ismertette az egyszerűsített honosítás jelenlegi állását, valamint arról is beszélt, milyen jogosítványai lesznek a határon túl élő újsütetű magyar állampolgároknak.
Fontosnak tartottuk a MÁÉRT újjáélesztése után a szakbizottsági rendszer újraindítását is – mondta Répás Zsuzsanna. Így a szakértői munka is újraindulhat a határon túli magyarok rendszeresen tanácskozhatnak a magyar kormány szakértőivel. A jövő héten a humán, a gazdasági és a külügyi-jogi bizottság is ülésezik – hangzott a beszélgetésben.
A MÁÉRT szakbizottságainak új feladata is van, ez pedig nem más, mint a tavaly létrehozott Bethlen Gábor Alap – a határon túlra szánt támogatások új központja – számára ajánlásokat megfogalmazni a támogatáspolitika vonatkozásában – mondta az államtitkár. „A MÁÉRT plenáris ülése fogalmazza meg az elvi iránymutatásokat, a szakmai elveket pedig éppen a MÁÉRT szakbizottságai dolgozzák majd ki”. A fontossági sorrendet a támogatandó kérdések vonatkozásában a határon túliak állíthatják fel, ezeket összegzik a szakbizottságok, és az így megszületett ajánlást végül a Bethlen Gábor Alap rendelkezésére bocsátják.
A magyar állampolgárság igénylése eltérő ütemben zajlik a Magyarországgal szomszédos országokban – ismertette a folyamatot a szakpolitikus. A legtöbb igényt eddig Szabadkán nyújtották be, azután következik a sorban Kolozsvár, majd Csíkszereda, és végül Beregszász. „Örülünk, hogy az ügymenet szervezése jól sikerült, nincs sorban állás, nincsenek tumultuózus jelenetek”- hangsúlyozta a politikus, aki úgy számolja, hogy március 15-e környékén már köszönthetik is az első új állampolgárokat. Ami az újsütetű, a határokon túl élő magyar állampolgárok jogosítványait illeti, ezekről Répás Zsuzsanna azt mondta: a honosítási oklevél átvételét és állampolgári eskü letételét követően, ezzel egy időben és helyen igényelhetik a magyar útlevelet. Személyigazolvány és lakcímkártya értelemszerűen nem jár azoknak, akik nem létesítenek állandó lakhelyet Magyarországon.
Az minden vonatkozásban igaz, hogy egyfajta magyar állampolgár és állampolgárság létezik csupán, nincs különbség sem jogosítványok sem kötelezettségek tekintetében közöttük – hangoztatta a politikus, megjegyezve: a most oly sokat emlegetett magyarországi szavazati jog a magyar állampolgárok vonatkozásában a mai szabályozás szerint az állandó itteni lakóhelyhez kötődik.A határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának kérdése pedig az alkotmányozás során, tavasszal kerülhet ismét terítékre – hangzott az interjúban.
Duna TV. Erdély.ma

Miért fontos a székelyég lélekszámának ismerete
E sorok írója úgy véli, hogy a korábbi kutatás nem végzett alapos összehasonlító népességrekonstrukciós vizsgálatot, épp ezért e tanulmány úttörő jellegű minden erényével és hibájával együtt. Természetesen, a kutatást nem tarthatjuk lezártnak.
Közismert, hogy a romániai népszámlálások idején mindig gordiuszi csomóként jelenik meg a kérdés, hogy a székelyek magyarként vagy székelyként szerepeljenek-e a népszámlálási íveken. Azonban sokan nem tudják, nem érzékelik: soha nem volt oly horderejű jelentősége annak, hogy Székelyföld magyar nyelvű, kultúrájú, de a magyartól eltérő lelkivilágú, származású népe milyen nemzetiségűnek vallja magát, mint most, a soron következő romániai népszámláláson.
Véleményem szerint alaposan meg kell fontolni azt, hogy az összeírás a valóságot tükrözze, és pozitív hatású legyen a székelység sorsának alakulására. Úgy tűnik, e kérdés nagyon egyszerű, mindenki hát belátása, szabad akarata szerint döntse el, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát. Ez alapvető jog, valóban nem szabad beavatkozni. Ez így helyes, de tudnia kell minden Székelyföldön élő, magyar nyelvű és kultúrájú embernek, a román hatalom hagyományosan érdekelt abban, hogy a statisztikákban minél kevesebb magyar szerepeljen. Nos, ennek következményeképp a korábbi népszámlálások során a székelység, védekezési ösztönére hallgatva, nem székelynek, hanem magyarnak vallotta magát. Azonban most, amikor a székely önkormányzat jogáért folyó harc egyre szélesebb körű, fontos lenne a székelység lélekszámát a hivatalos népszámlálásban is megjeleníteni. Egyértelmű az, hogy a székely népet a 2011. október 22. és 31. között sorra kerülő romániai népszámláláskor, a történelmi valóságnak megfelelően, székelyként kell bemutatni, mert ez fontos érv lehet a székely autonómiaigény jogosságának demográfiai alátámasztásában. Azonban ha a hátralévő időben nem alakul ki egységes álláspont e kérdésben, akkor a székelység némely része magyarként, másik része székelyként fog szerepelni, amelynek káros következménye az lehet, hogy a romániai magyarság lélekszáma kisebb lesz, miközben a székelységé is kevesebbet fog mutatni. Tehát olyan csapdahelyzet alakulhat ki, amelyet nagyszerűen kiaknázhat a Székelyföld területi autonómiája ellen küzdő propaganda. Következtetés: Székelyföldön mindenkinek egységesen székely vagy magyar nemzetiséget kell vallania, mert csak így lehet elkerülni az említett bűvös kört, amely nemcsak félreértéshez vezet, de káros lehet az autonómia megszerzéséért folyó harc sikerére nézve is. Ne feledjük el, még van idő e kérdés mérlegelésére, tudatosítására, és e munkát, pártérdekektől függetlenül, a média bevonásával meg lehet oldani.
Egy pillanatig se feledjük el, hogy a román nacionalisták a statisztikát (is) fegyverként használják fel a területi autonómia elleni harcban. Erre jó példák a székelyföldi nacionalista elit demográfiai jellegű hamisításai, csúsztatásai. Amikor az autonóm Székelyföldről van szó, akkor a három megye románságának lélekszámát, népességi arányát emlegetik, és erre hivatkozva kérdőjelezik meg még a nyolcszáz éves Székelyföld névhasználatának jogosságát is. Kihasználják az általános tájékozatlanságot, enyhe csúsztatással megduplázzák a székelyföldi román népesség arányát, mert jól tudják, hogy a három megye nem azonos a történeti Székelyfölddel. Amíg a két és fél megyében, azaz a történeti Székelyföldön a románság számaránya alig több mint húsz százalék, addig Maros megye nem székely régiói által a román népességarányt fel lehet tornázni ennek duplájára, amivel riogatni lehet a székely nép önkormányzata ellen. Néhanapján a médiában elhangzanak olyan képtelenségek is a román népszámlálásokban szereplő néhány száz fős székelységre hivatkozva, hogy e pár ember jogtalanul követel autonómiát, mivel e követelés népességi adatokkal nem indokolható.
Ne feledjük: a demográfia szerepe nem elhanyagolható, amikor közösségi jogokról van szó. Székelyföld népességtörténetének ismeretére és ismertetésére ezért is van szükség.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szerepjáték (Ferenczes István 65 éves)
Ferenczes István új verseskönyve, a Zazpi fantasztikus szerepjáték. S mielőtt még belebonyolódnánk a maszkok, álarcok, maszkurák egymást magyarázó és egymásnak nagyon sokszor ellentmondó farsangi kavargásába — a könyvnek határozottan van egy karneváli jellege —, lássuk, kicsoda is ez a furcsa figura, Esteban Zazpi De Vascos Y Aitzgorri — 1746 (?)—1821 (?) —, akinek még a pontos születési és elhalálozási adatai is bizonytalanok. Spanyol-portugál, ibér dalköltő — írja a "fordító", a Zazpi verseit magyarul újrateremtő Ferenczes István a könyv prológusában. — "Zsoldos, kincskereső, forradalmár, csempész, geográfus, botanikus, szélhámos, több, mint szabad szájúnak nevezhető röplapíró, örök békétlen, mindenkivel tengelyakasztó, összevesző ponyvahős, akinek pontos születési helye és ideje nem ismert." Mindazonáltal a fordító tudni véli, hogy baszk.
Ferenczes a soknyelvű, sokszínű, kalandos életű költő verseiből válogat, fantasztikus beleérzéssel teremtve meg magyarul ennek az örökösen menekülő, vándorló költőnek az életművét, nagyon sokszor egyensúlyozva a bökvers, a káromkodások és a sejtelmek határvidékén. A nyelvi szőttest az teszi különösen érdekessé, hogy a rengeteg lábjegyzet, magyarázat, utalás, életrajzi adat vagy feltételezés — mert Zazpi esetében semmiben nem lehetünk teljesen biztosak baszk származásán kívül, noha baszk nyelven írt szövegei a fordító bevallása szerint lappanganak — kirajzolja a költő kalandos életét, amely nagy részben Dél-Amerikában zajlott, azon a kontinensen, amelynek zűrzavaros, kavargó, megejtően mágikus történetét Gabriel García Márquez, Vargas Llosa, Cortázar, Borges és Fuentes örökítette meg, a huszadik századi Dél-Amerika különféle, spanyol nyelvű államaiban, Kolumbiában, Peruban, Mexikóban vagy éppen Argentínában alkotó írók. A kontinens a fény századát követően — amelyről egy másik dél-amerikai, Alejo Carpentier írt regényt — kezdett kiépülni a tülekvésnek, s a maga bizarr, színes, hangsúlyozzuk megint, karneváli kavargásával alkalmas terep lehetett egy Zazpi-szerű csavargónak életre, versírásra egyaránt. Ferenczes Zazpi verseit konstruálva egy bizarr biografikus költészetet teremt, ahol a kalandor költő életének eseményei minden nehézség nélkül ömölnek át verseibe. "Nincs békém, és menekvést sem látok — visszhangozza bánatát (verseit melankólia hatja át, ám ironikus szösszenetei jelzik, hogy a mélakórnak sem adja át maradéktalanul önmagát, versei az önsajnálat és káromkodás bűvös egymásra hatásában alakulnak színesen, megejtően, felejthetetlenül — Remélek és félek, fáztam s megégtem, / Őrzőm nem tart, s nem oldja kötelékem, / Élni sem hagy, pedig nem zárt rám rácsot. / Nézem vakon, és hangtalan beszélek, / Könnyek közt nevetek, bánattól égek, / Ily sorsra jutottam Úrnőm teérted." Ha ezt a szomorú, megkeseredett vallomást összehasonlítjuk egy másik versével (Ádvent a tengeren), láthatjuk, milyen hangfekvésben születik költészete: "Mint az oktalan állat, / Keresem azt a jászlat, /Ágyat s mélyén a vágyat, / A semmibe tűnt társat, / Ki poharamba bort önt, / mert értem csak egy vers jön, / Tán a hazám lesz, rejtek, / Hol nem sír fel a gyermek." Ferenczes új vállalkozása fordulópont a hatvanötödik születésnapját az elmúlt napokban ünneplő költő életében (akit szeretettel köszöntünk), és remélhetőleg folytatódik még, hiszen bármikor kerülhetnek elő új Zazpi-kéziratok. Bogdán László
* Ferenczes István: Zazpi. Kortárs Könyvkiadó, 2010

Székely szimbólumok nyomában
Nemrég jutott el hozzám a fenti címet viselő, szépen illusztrált tanulmánykötet. Az ízléses, könnyen áttekinthető és melléklettel ellátott, kemény táblás kiadvány megjelenését Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Zetelakáért Alapítvány tette lehetővé.
A címlapon székely címer látható abban a formában, ahogy a 16. század elején a csíkcsobotfalvi szárnyas oltáron ábrázolták. A hátlapon a székelydályai templomfreskón található székely címer néz ránk. A kötetet Mihály János állította össze, a borítót Kolumbán Zsuzsanna tervezte. A Tipographic nyomdában készült kiadvány a maga nemében hiánypótló, úttörő jellegű, mivel a címertan mint önálló tudományág a kommunista parancsuralom idején háttérbe szorult. Tulajdonképpen négy tudományos kutató közös könyvéről van szó. A többszerzős tanulmánykötet szerves egységet alkot, mert a témakörök kiegészítik egymást. A könyv szükségletet elégít ki. Ezek egyike a székely nép azon igénye, hogy önmagát megjelenítse. Az elmúlt húsz évben szervezett nagyszámú ünnepi rendezvényen egyre inkább megszokottá vált a magyar zászló mellett a székely zászló is. Ugyanakkor "sajnálatosan kevés azoknak a településeknek a száma, amelyek a címertan követelményeinek megfelelő címerrel", zászlóval rendelkeznek. Egyre nyilvánvalóbb az, hogy alapos címertani ismeretek nélkül nem szabad címert tervezni, mert annak évszázados hagyományai, szabályai vannak. Eddig a szimbólum használatának kérdését inkább politikai síkon, mint szakmai szinten tárgyalták, a szakma véleményét nem nagyon kérték ki. Ilyen körülmények között alakult meg a Hargita Megye Tanácsának támogatásával működő Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, amely olyan szakembereket tömörít, akik hosszú évek óta kutatják a székely jelképeket. A tanulmánykötet célkitűzéseit Mihály János így fogalmazta meg: "Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk gyümölcse csak akkor érik be, ha a megmaradás útjára lépve sikerül az együtt megálmodott ― gazdaságilag erős ― Székelyföldet megteremteni. Egy olyan Székelyföldet, amely az utánunk jövő nemzedéknek biztos menedéke. Mert csak a jövőbe vetett hittel érdemes dolgozni, kutatni, bízva, hogy jelképeinket mindig lesz, aki magasba emelje." A munkacsoport a különböző vándorkiállítások alkalmával rendszeresen jelentet meg katalógusokat, népszerűsítik, és szakmai tájékozottsággal mutatják be a székely szimbólumokat. Ilyen katalógus a Székely történelmi zászlók, a Címer és pecsét Székelyföldön. Külön értéket jelentenek a gyönyörű illusztrációkkal bemutatott címerek és zászlók. Az elmúlt hónapokban nagy sikerű kiállításokra került sor Címer és pecsét a Székelyföldön címmel Csíkszeredában, a Megyeháza Galériájában és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermében. Sorrendben az első tanulmány szerzője Pál-Antal Sándor akadémikus, tizennyolc önálló kötet és 230 tanulmány szerzője, aki az 1848 előtti székely helyhatósági címeres pecsétekről ír. Zepeczaner Jenő muzeológus, történész, a 17―19. századi Székelyföld kutatója, több kötet szerzője a heraldikus Orbán Balázst mutatja be. Mihály János történész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tudományos szakreferense, a már említett munkacsoport koordinátora a régi székely címer udvarhelyszéki emlékeit ismerteti. Végül a könyv törzsanyagát, a nyolc dolgozat felét Szekeres Attila István heraldikus, a címertudomány doktorandusza, a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága által akkreditált címergrafikus, újságíró, a Háromszék szerkesztője írta. E témakörben közreadott tanulmányai: A közigazgatási címerek fajtái székelyföldi példákkal, Sepsiszentgyörgy címere, Kézdivásárhely címere, valamint A címer útja a tervezéstől az elfogadtatásig. Ez utóbbi dolgozatában Szekeres Attila István arra keresi a választ, hogy milyen a jó címer. Szerinte "a jó címer egyszerű és nem túlzottan tarka. Minél kevesebb címerképet vigyünk fel a pajzsra, hisz a cél az, hogy könnyen felismerhető legyen a jelkép. Ugyanez a helyzet a mázak alkalmazásával. A szakma nem ismer szép címert, csak jó címert. A címer feladata az azonosítás és megkülönböztetés. A közigazgatási címer ugyanolyan fontos, mint a helységnév, sőt, fontosabb, mert egyben az önigazgatás jelképe." Sajnálatosnak tartom azt, hogy Szekeres Attila István szakmai munkásságát jobban ismerik, értékelik Nagyszebenben, illetve Jászvásáron, mint itthon. Szekeres írásai számunkra azért is fontosak, mert többségük Háromszékhez kötődik. Mindnyájan emlékszünk még azokra a vitákra, amelyek a sepsiszentgyörgyi tanácsban zajlottak. Az elmúlt két évtizedben az utcanevek, a megyetáblák, a település címerének tervezetei gyakran váltottak ki heves vitákat. Gondoljunk csak a Petőfi Sándor utcanévre, a Şaguna, a Horea, Cloşca és Crişan nevekre. Egyik tanácsülésen egyik képviselő nem restellte Sepsiszentgyörgy fél évezredes címerét gúnyolni, mondván, hogy a városi pecséten látható szakállas férfiarc a polgármestert, Albert Álmost ábrázolja. Mindezt akkor, amikor köztudott, hogy a hajdani, az 1509-ben kiadott városi pecsét férfiarca a település védőszentjét, Szent Györgyöt ábrázolja. Íme, miért kell alaposan ismernünk népünk történelmét, a címerkészítés csínját-bínját. Nem lehet Románia közepén egy székely embernek felkészületlenül címert tervezni, mert még egy olyan megnevezés is, mint Székelyföld neve, dührohamot válthat ki, mert a székely nép hiába élte évezredeken át külön népként életét, hiába vívta évezredes szabadságharcát, nem rendelkezhet az autonómia korlátozott szuverenitásának oltalmával sem. E 76 százalékarányban székely többségű történelmi régióban még az alaposan dokumentált szimbólumhasználat is vihart kavarhat. E könyv tartalma számunkra ezért is fontos. Nekünk, a "másodrangú" állampolgároknak csak alapos ismeretek birtokában lehet reményünk arra, hogy érvényesítsük hagyományos jelképeinket. Csak magas szintű szakmai ismeretek birtokában mondhatjuk ki és védhetjük meg igazunkat. Csak pontos, jól dokumentált címertervekkel rukkolhatunk a nyilvánosság elé. Ebben útmutató segítséget nyújtanak Szekeres Attila István dolgozatai, amelyek alapos objektivitással és érthetően vezetnek be a közigazgatási címerek elkészítésének, megtervezésének világába, mutatják meg a címerek elismertetésének hivatalos útját is. E kiadványt túlzás nélkül nevezhetjük a székely szimbólumok, címertan bibliájának, mely nélkül nem szabad Székelyföldön címerkészítéshez fogni.
Kádár Gyula

Földi István: A XX. század kényszerútjain
Háromszéki háborús zsebnapló
Földi István (Kézdivásárhely, 1903 — Dombóvár, 1967. június 28.) jeles tanár, közíró, színpadi szerző és lapszerkesztő fia, dr. Földi Imre édesapja 344 oldalnyi, Életem a XX. század kényszerútjain címmel posztumusz kiadásra előkészített kéziratos hagyatékából háborús zsebnaplórészletet juttatott el szerkesztőségünkhöz. Az eddig kiadatlan kéziratrészlet háromszéki (sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi) vonatkozású, korhű feljegyzés.
A Háromszékben most folytatásban közlendő három háborús naplórészlet kordokumentumként is jelentős írás. Emellett egy figyelemre méltó írói vénájú publicista eseményfeltáró és kormegjelenítő plasztikus írása.
Földi István tartalékos zászlós 1944. augusztus 30-án éjjel a katonailag már félig körülzárt Sepsiszentgyörgyről kivitte családját Málnásra, és a lelkükre kötötte, hogy onnan menjenek tovább, ahogy s amivel tudnak, Budapestre. Ő augusztus 31-én elindult — gyalogosan — Kézdivásárhelyre a csapattestéhez, a 24-es pótzászlóaljhoz. Olyan viszonyok és körülmények között, amikor a térségből hatalmas túlerővel szemben álló honvédek kivételével a Vörös Hadsereg inváziója elől mindenki menekült, többnyire csak a ,,köznép" maradt szülőföldjén. Földi István háborús zsebnaplója a tények közlése mellett mintegy összefoglalja azt, amit egy nagy műveltségű, szülőföldjét szenvedélyesen és rajongva szerető, a haza védelmére rendelt értelmiségi katonaként átélt és átérzett.
Sylvester Lajos
Búcsú Sepsiszentgyörgytől
Augusztus 31-én már hajnalban talpon voltam. Teljesen felöltözve próbáltam ugyan szundítani, ahogy Málnásról visszajöttem, de csak pillanatokig sikerült. Folyton a családom, a népem, a hazám sorsa járt az eszemben. Mindent reménytelennek láttam, barátkoztam a halál gondolatával, és alig vártam a hajnalt, hogy induljak a zászlóaljamhoz, Előpataknál harcban áll a zászlóalj, legyek én is együtt azokkal, akik most férfi módra megpróbálják védeni Székelyföldet. Vonat azonban már nem ment az állomásról, s így visszatértem a városba, és ott nézelődtem alkalmi fuvar után. Az utcák elhagyatottak voltak, majdnem állandóan szóltak a légvédelmi szirénák. Én katonaruhában, hátamon hátizsákkal úgyszólván egyedül álltam a megyeháza előtt, nem törődve az alacsony repülésben, még mindig német felségjelekkel cikázó román felderítő gépekkel. Néha leadtak egy-egy sorozatot a géppuskából, és szinte látom a pilóta arcát, ahogy vigyorog. Hát lehet is mosolyogni azon, hogy itt ellenállásra gondolnak. Katonai erő sehol. Az a kevés ember, akikkel a pótzászlóalj rendelkezik, harcban áll a román túlerővel. A fiatalabb civil férfiak vadászpuskákkal Sugás környékén verik vissza a román járőröket, a leventék pedig az Őrkő előtt ásták be magukat, és egylövetű leventepuskákkal akarnak ellenállni. Ez a helyzet, ezt szépíteni nem lehet. Kilenc óra, és újabb szirénázás közben három repülőgép köröz alacsony repülésben a város felett. S ekkor a tér közepén teljesen egyedül egy három év körüli kislány jön keresztül. Egyetlen ember sincs a téren rajta és rajtam kívül. A repülők szemtelenül a tér felett köröznek, és leadnak egy-egy sorozatot. Senki sem válaszol, nyugodtan billegtetik szárnyaikat. A kislány andalogva felnéz, csodálja, ami felette történik. Gyorsan odaszaladok hozzá, ölbe kapom, és a megyeháza mögötti kertbe, az óvóhelyre viszem. Olyan óvóárok ez, nem is óvóhely, de biztonságosabb, mint a főtér. Az árokban emberek húzódnak meg. Ezt is, azt is kérdezem, nem ismerik-e a kislányt, de senki sem ismeri. A hátizsákomban van egy doboz keksz, kibontom, és megkínálom. Majszol, és szemmel láthatóan jól érzi magát. Fél óra múlva csendesség lesz, és a kislányt kézen fogva megindulok a városháza felé. Gondolom, ott csak találok embert, aki ismeri a kicsit, és útbaigazít, hogy hol laknak a szülei. Az alsó fasorban járunk, amikor egy kibomlott hajú, síró asszonyt látok közeledni. Az édesanya volt. Csak sír, zokog, és a kezemet szorongatja...
Gyalogszerrel Kézdire Ez volt a búcsúzásom Sepsiszentgyörgyről. Ahogy megyek, egy lőszerutánpótló katonaszekér tűnik fel a Mikó utca végén. Megállítom, és felülök rá. Az állomásnál leszállok, és körülnézek. Utasok nincsenek, vonat nincs. Mindössze két vasutas van az irodában. Az egyik ismerős: Késmárky József. Nagyon örvend, amikor meglát, és elmondja, hogy nemrégen a feleségem a málnási vasútállomásról keresett. Vissza szeretne jönni. Távirdán küldök üzenetet: Igyekezzenek Székelyudvarhelyre Simon János kollégámékhoz. Én társulok egy korondi székellyel, aki hátán katonaládával két napja gyalogol. Kézdivásárhelyre, katonai beosztási helyére igyekszik. Együtt indulunk meg gyalog Sepsiszentgyörgyről Kézdivásárhelyre. Az első tíz kilométeren még emberrel sem találkozunk. Nagy, nagy árvaságban olyan elhagyott a Szépmező, mintha mindenki elszaladt volna belőle világgá. Az első pihenőt Eresztevényben Gábor Áron sírja előtt, az országút árkában tartjuk. Maksa irányából egy szekér jön, rajta Tóth Tibor bankigazgató ül a feleségével. Menekülnek Kézdivásárhelyről. Beszélgetünk, szomorkodunk, csodálkoznak rajtam, hogy én bevonulok, amikor nincs jármű, nincs vasúti közlekedés. Útbaigazítom őket Gidófalva felé, aztán a korondi székellyel megindulunk a néptelen, kihalt országúton. Maksán sem látunk két-három asszonynál többet az úton, azok is gyanakodva mustrálnak. A levegőben, magasban Ojtoz irányában német zuhanóbombázó köröz, majd bukórepülésben leszórja bombáit. A robbanások tompa zaja felveri a felső-háromszéki medence csendjét. Az Albisi-tetőn egy ökrös fogat tűnik fel. A domb tetején hirtelen úgy néz ki, mintha a világ peremén lépegetnének az ökrök. A szekéren két gyerek, a szekér mellett egy férfi és egy nő. Nem parasztemberek. Felismerem Csapó Jóska gimnáziumi tanárt a feleségével és két fiával. Szintén Kézdivásárhelyről menekül Dálnokra. Azt mondja, hogy ebben a hegyek közé ékelt faluban húzódnak meg. Hátha oda be sem megy az ellenség. Nem tudok semmiféle tanácsot adni nekik. Kicsit könnyes lesz a szemünk, amikor elbúcsúzunk egymástól, és nekem folyton a családom jár az eszemben. Vajon helyesen tettem-e, hogy útra indítottam őket? Vajon ki tudnak-e vergődni ebből a harapófogóból? Magamra nem gondolok. Az természetes, hogy nekem a parancs szerint kell eljárnom. Mindig azt hallottam a szüleimtől és a tanáraimtól is, hogy nem szabad megfutamodni a nehézségek elől. A haza mindenekelőtt... A hazát meg kell védeni... Vérünk hullatásával is, életünk árán is... Lám, ez a korondi székely két napja gyalogol, hátán cipeli a katonaládát, de eleget tesz a behívóparancsnak, és egyetlen szóval sem panaszkodik. Lassan fogynak a kilométerek, átmegyünk Csernáton kihalt utcáján, és sötét este van, amikor beérkezünk Kézdivásárhelyre, ahol azonnal a laktanyába, a zászlóalj-parancsnokságra sietek. A kapu tárva-nyitva, az udvaron német vöröskeresztes kocsik, német katonák. Az épület teljesen elhagyatottnak látszik, a sötét folyosón nehezen találom meg az irodát, de onnan sem szűrődik ki semmi fény. Kopogok, és benyitok. A szegényes és takart fénynél három embert látok lekókadt fejjel. Törpényi főhadnagy és Uszkay hadnagy egy betelepített legénységi ágyon ül, Balczár százados az íróasztal mellett. Csodálkozva néznek, aztán megölelgetnek, és azt kérdezik, hogyan jöttem. És milyen jó, hogy jöttem. — Itt minden a feje tetején áll — panaszolja Balczár. Elmondja, hogy nem tud áttekintő helyzetismeretet szerezni, Bereck már az oroszok kezén, Ozsdolán a falu között folyik a harc, a zászlóalj visszavonulóban Kászon körül jár, de távolabb kapcsolatot nem tud teremteni senkivel. A németek egyszerűen elvették a laktanyát, sebesültekkel tömve vannak a legénységi szobák... Nagyon deprimált a hangulat. Beszélgetés közben jól hallatszik Bereck és Ozsdola felől az aknavetők lövedékeinek robbanása, néha egy-egy ágyúszó és a változatosság kedvéért egészen közelről, a katolikus temető irányából géppisztolysorozatok. Idegesek, mert nincs emberük, pedig a SZÉHŐ és az ojtozi erődszázad visszavonuló legénysége kisebb-nagyobb csoportokban a városon keresztül özönlik visszafelé. Felajánlom a szolgálatomat, kérem a beosztásomat akár a zászlóaljhoz, akár a harcoló pótzászlóaljhoz Ozsdolára. Hosszasan tanakodnak, és végül mind a hárman azt szeretnék, hogy Vásárhelyen szervezzek egy gyűjtőszázadot. Ebben megállapodunk, és reggelig engedélyt kérek, hogy a szüleimet meglátogathassam.
Otthon Este 8—9 óra között lehet, egyedül bandukolok a légófényben a misztikusan kihalt utcákon a szülői ház felé. Útközben ismét megrohannak a gondolatok. Vajon nem lett volna-e jobb, ha magammal hozom a családomat? De egy-egy robbanás vagy közeli géppuska kattogása, ágyútorkolattűz villanása a vigasztalanul sötét augusztus végi estében hamar meggyőz, hogy itt nem sok keresnivalójuk van. Szüleim már lefeküdtek, de nem aludtak. Értünk aggódtak, és próbálták vigasztalni egymást. Lépteim zaját felismerik, Édesanyám nyit ajtót, és a nyakamba borul. Édes, aranyos két öregember. Édesapám, Édesanyám hetvennegyedik éves. Az egész életük munkában telt el. Értünk, gyermekeikért dolgoztak... Most éppen a mi sorsunk lett teljesen bizonytalan. Az ágyuk szélére ülök, és majdnem hajnalig beszélgetünk. Igyekszem reményt kelteni bennük, de magam is reménytelen vagyok. Nagyon tele van a szívem keserűséggel, és alig alszom néhány órát, indulok a laktanyába. A tegnapi hírt, hogy tele a város visszavonuló rendszertelen csoportokkal, már magam is tapasztalom. Egy négyes csoportot megállítok, akik ismerősek voltak, kérdezem, hogy kerültek ide. Nem hazudnak. Elvesztették a csapattestüket, és most keresik azt. Amíg velük beszélgetek, újabb csoportok jönnek. Megállunk, beszélgetünk. Vannak, akiket az oroszok Kászonban bekerítettek, elfogtak, és egy csűrben bezárva tartottak. Az emberek ismerték a környéket, éjjel megszöktek, és a szárazpataki erdőkön át jöttek Vásárhelyre. Mások a Nagy Sándor-tetőről, a Feketeügy medrében menekültek, mert a románok a hátukba vezették az oroszokat. Némelyiknél teljes felszerelés van, soknak puskája sincs. Bevezettem őket az árkászlaktanyába, és megbeszéltem velük, hogy miképpen lehetne rendet teremteni. Elmondom, hogy én mire gondolok: Kászon és Ozsdola—Ojtoz irányából le kell zárni a vásárhelyi határt, tábori őrsöket állítunk fel, és ezek bevezetik a csellengőket Vásárhelyre a laktanyába. Az őrsöket belőlük állítom össze. Mindjárt az elején két Földi nevű bélafalvi testvér jelentkezik, aztán a többiek is vállalják ezt a feladatot. Egyáltalán nem katonás, parancsoló formában csinálom azt a beosztást. Kérem őket, és megmagyarázom az okokat. Egy tábori csendőrzászlóalj is működik a megye ezen részén. Ha azoknak a kezébe kerülnek, hadbíróság nélkül nem ússzák meg. Így visszajutnak bajtársaik közé.
Egyetlen esetben sem akadékoskodott senki. Két hálótermet berendeztem, szolgálatvezetőt állítottam, őrséget szerveztem, és délre már közel hatvan emberem volt. Estére még egy szobát be kellett rendezni, annyian voltak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ágyő, magyar nyelvű családorvosképzés?
Ha volt látványosan működő tanszéke a marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetemnek, a dr. Kikeli Pál professzor vezette családorvosi tanszék, amely a belgyógyászati katedra részeként működik, egyértelműen annak mondható. Az elmúlt tíz év során, amióta a tanszék létrejött, hatszáz családorvost képeztek a román mellett magyar nyelven is. Ezen túl az említett tanszék volt az egyetlen, amely az évek során "leereszkedett" a nagyközönséghez. A Száz méter az egészségért mozgalomban, amelynek szervezésében és lebonyolításában a családorvos-jelöltek vettek részt, nagyon sok marosvásárhelyi és vidéki emberrel álltak szóba, kérdezték ki egészségi állapotukról, mérték meg a vérnyomásukat és vércukorszintjüket, s nem egy esetben az utcai akciók során derült ki a kíváncsiskodók egyes tagjairól, hogy súlyos betegségben szenvednek. És sorolhatnánk tovább a szívnapi és egyéb rendezvényeket, amelyek elsősorban a nagyközönségnek szóltak.
Aki nem vett részt azokon, akár legyinthet is, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen népszerűsítő "hókuszpókuszokra". Bár a kérdésre egyértelmű igennel válaszolhatunk, értesüléseink szerint ennek vége szakad. Tegnap ugyanis az egyetem közölte Kikeli professzorral, hogy le is út, fel is út. Betöltötte a 65. évét, s az új közoktatási törvény értelmében, amely a kihirdetését követő 30 napon belül életbe lép, nyugdíjba kell mennie. Mivel a tanszéket professzori rangban levő tanár vezetheti, s az utána következő egyetemi oktatók pedig tanársegédek, a jelek szerint az egyetem nyugdíjba küldi a családorvosi képzést is. A rezidensek pedig, akik ragaszkodtak Marosvásárhelyhez, az egyetemhez és az ott folyó oktatáshoz, választhatnak majd a környező városok felsőoktatási intézményei között. Mert mi ennyire gazdagok vagyunk. És ilyen gyorsan és pontosan ragaszkodunk a törvényhez, amely a MOGYE magyar vonalán felér egy belső "tábornokok éjszakájával", hisz nem Kikeli professzor az egyetlen, akinek tegnap a tudomására hozták, hogy mennie kell. Kétségtelen, hogy a professzorok fizetését tekintve a törvény alkalmazásával pénzt lehet megtakarítani, országos szinten pedig a kellemetlenkedő ellenzékieket kiiktathatják a forgalomból, másutt azonban "visszafele sül el a jogszabály".
A hallottak ellenére a magam módján mégiscsak próbálok reménykedni abban, hogy törvény ide vagy oda, egy egyetem vezetőségében kell lennie annyi bölcsességnek, hogy belső szabályzatával megvédje saját oktatóinak, egyetemi hallgatóinak, rezidens orvosainak, doktorandusainak az érdekeit, amelyek a saját érdekei is egyben. Vagy ,tévednék talán?
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

„Határozott magyar érdekképviselet alakul ki”
Nem csak izgalmas, hanem rendkívül aktuális témáról beszélgetünk ma este – nyitotta meg Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő közös, csütörtöki rendezvényét, amelynek meghívottja Schöpflin György európai parlamenti képviselő volt. Az Európai Estek házigazdájaként Sógor Csaba is felszólalt, aki szerint ezeknek a rendezvényeknek az a célja, hogy az Európai Néppárt minél több munkatársát elhozzák és megismertessék az erdélyi magyarsággal. Fontosnak tartotta ezt azért is, mert az elhívott képviselők olyan szakterületeken jártasak, amelyekkel a három erdélyi képviselő nem foglalkozik.
Schöpflin György európai parlamenti képviselő elmondta, hogy a megadott témát – Magyar országimázs: alkotmányozás, médiatörvény, határon túli magyarok – nem fogja jogi oldalról megközelíteni, bár van jogi végzettsége, inkább politikai oldalról közelíti meg.
Elsőként az alkotmányozásról beszélt. Schöpflin azt a kérdést feszegette, hogy miért is van szüksége Magyarországnak új alkotmányra? Megtudhattuk, hogy a készülő alkotmány Magyarország második alkotmánya lesz. Az elsőt 1949-ben kapta a magyar állam. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarország az egyetlen volt kommunista ország, ahol a változások után nem írtak új alkotmányt. 1989-ben ugyanis átírták a Rákosi-féle alkotmányt, de a szerkezete megmaradt. 1990 óta az Alkotmánybíróságnak emiatt 133 korrekciót kellett leadnia. Schöpflin elmondta: Magyarországon nagyon lassan indult el az átalakulás, aminek akkor örültek, de később kiderült, hogy korai volt az öröm, ugyanis nem számoltak az átmentéssel. Az átmentés pedig azt jelentette, hogy a volt kommunista párt minden tulajdonát, hálózatát átmentette és később bevetette a politikába. A képviselő szerint 1989-ben a hallgatólagos alku az volt, hogy a kommunisták átadják a hatalmat, ennek fejében megtarthatják a „szürke” privatizáció során szerzett javakat, megmaradnak gazdagnak, de nem vesznek részt a politikában.
Ez azonban nem így történt, 1994-ben ugyanis visszatért az MSZP, a Horn-kormány idején pedig elindult egy újabb berendezkedés, amelynek következtében nagyon sokan úgy élték meg ezt az időszakot, mintha egyfajta egypártrendszerben élnének, fél-demokrácia volt Magyarországon. Ezért a képviselő fontosnak tartja, hogy legyen egy szimbolikus, ugyanakkor komoly új kezdet Magyarországon. Ezt szimbolizálja az új alkotmány, amely valószínűleg áprilisban fog hatályba lépni.
Mi az állampolgárság tartalma, milyen kapcsolat legyen az állam és az állampolgár között? – vetette fel a kérdést Schöpflin György. Szerinte az állampolgárság kétoldalú kapcsolatot feltételez, azaz lehetőséget kell teremteni az állam alulról jövő befolyásolására, ne csak négyévente szólhassanak bele az állampolgárok a politikába. A társadalom szerepe ugyanis jelenleg leszűkül arra, hogy négyévente egyszer szavazhat. A képviselő szerint az intézmények autoritása is nagyon gyenge, ezen is változtatni kell a jövőben. Schöpflin a szabálykövetésről is szót ejtett, elmondása szerint az emberek nem fogják a szabályokat követni, ha nem érzik úgy, hogy azok a szabályok róluk szólnak. Fontos, hogy a rendszer nyitott legyen, politikailag, gazdaságilag és jogilag is.
A médiatörvény kapcsán a képviselő elmondta: a média szerepe az, hogy egyfajta kontrollt gyakoroljon a hatalom felett. A másik oldalról azonban az újságírók is hatalmat gyakorolnak, ezt viszont nem ellenőrzi senki, ezért szabályozni kell. Ezt próbálja elérni a médiatörvény, amely egy kodifikált törvény. A médiatörvény sok mindent átvett más országok gyakorlatából és nagyon átfogó. A képviselő szerint a törvény hasznos és működőképes, de a gyakorlatba helyezése után dől el, hogyan fog működni, a gyakorlat ugyanis mindig átalakít törvényeket.
2002 és 2010 között Magyarország egy gyenge állam volt, ezt a szomszéd államok is felismerték, ezért nem is nagyon foglalkoztak vele. Ez azonban megváltozott, és kezd kialakulni egy nagyon határozott magyar érdekképviselet, amit a jelenlegi magyar kormány teljes joggal képvisel. Schöpflin szerint ez határozottan jó a határon túli magyar közösségek számára, ugyanis a szomszéd országok ezután számolni fognak Magyarországgal.
KISS GÁBOR. Szabadság (Kolozsvár)

Ütemterv a tanügyi törvényért
A tanügyi törvény alkalmazásáról szóló cselekvési ütemtervet dolgozott ki az RMDSZ ügyvezető elnöksége, Takács Csaba ügyvezető elnök, Király András államtitkár, Pásztor Gabriella oktatási államtanácsos és Lakatos András ügyvezető alelnök.
A követendő cél az, hogy az elkövetkező nyolc hónapban a törvény gyakorlatba ültetéséhez szükséges 50 kormányhatározatot és a hozzávetőleg 100 miniszteri rendeletet olyan formában kell kidolgozni és elfogadtatni, hogy azok a lehető legjobban szolgálják az anyanyelvű oktatást. Ennek megvalósítása érdekében tanácskozni fognak a magyar nyelvű oktatásban érdekelt szervezetekkel, intézményekkel, hatóságokkal, és már január folyamán munkamegbeszéléseket kezdeményeznek. Szabadság (Kolozsvár)

Időpontot kell kérni
Két hete működik a nagyváradi Demokrácia Központ. Azóta megközelítőleg ezerötszázan fordultak meg a Széles (ma Menumorut) utca 23. szám alatti irodában, tudtuk meg Nagy József Barna irodavezetőtől.
A legtöbben azért térnek be hozzájuk, hogy érdeklődjenek: a saját családjukban milyen iratokra van szükség a magyar állampolgárság igényléséhez. Az irodavezető hangsúlyozta, hogy a házastársi viszony nem elégséges, mindenki a vér szerinti rokonságában kell bizonyítsa, hogy volt magyar állampolgár. Az iroda továbbá segít a formanyomtatványok kitöltésében is, és ha minden rendben van, egy összesített mappát kap kézbe az igénylő. Ezek a szolgáltatások ingyenesek, tudtuk meg, az udvarban működő fordítóiroda és fényképészet szolgáltatásai azonban nem, csupán a papírok intézésének megkönnyítése végett működnek ezek a központ mellett. Aki akarja, ott helyben lefordíttathatja az eredeti iratokat, illetve elkészíttetheti a szükséges igazolványképet. Természetesen bármelyik másik, a román igazságügyi minisztérium által elismert hivatalos fordító által lefordított iratok is megfelelnek. Eddig 150 dossziét zártak le, amivel az igénylők a magyarországi anyakönyvvezetőkhöz vagy a konzulátusra mehetnek.
A demokráciaközpontokban összeállított dossziék egytől egyig megfelelnek az egyszerűsített honosítási eljáráshoz szükséges feltételeknek, tudtuk meg az irodavezetőtől, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az RMDSZ is felvállalta a segítségnyújtást, a szövetség által terjesztett tájékoztató füzetben több helytelen információ is szerepel. Például abban a benyújtandó okiratok között szerepel az érvényes útlevél vagy a személyazonossági igazolvány, amit nem kell leadni, csak az igénylő személy igazolására szolgál a dosszié átvételekor a magyarországi anyakönyvi hivatalban. Vagyis pontos tájékoztatésért forduljanak a demokráciaközpontokhoz az érdeklődők, és ne máshonnan (például a szomszédtól) informálódjanak a szükséges okiratokról – tanácsolta Nagy József Barna, aki elmondta, hogy jónak tartja a Bihar megyei RMDSZ által felkínált ingyenes fordítási és fényképkészítési lehetőséget, sőt szerinte ezt egész Erdélyben így kellene tenni.
A megyeszékhely demokráciaközpontjában amúgy most már csak előjegyzéssel fogadják az érdeklődőket. Az első napokban ugyanis olyan sokan érdeklődtek, hogy csak így tudták elkerülni a torlódást. Mint Nagy elmondta, aki most kér időpontot személyesen vagy telefonon, azt csak egy héttel későbbre tudják előjegyezni. Az irodában dolgozók kapacitása ugyanis véges, és mindenkire kell időt szánjanak. Az idősebbeknek segítenek az adatlapot kitölteni, illetve az otthon kitöltötteket is átnézik, ellenőrzik az adatokat, tehát legalább fél órát kell számítani egy-egy személyre. A helységneveknek például hivatalos román és magyar megnevezését is feltüntetik az adatlapon, illetve fontos, hogy aki például 1942-ben született Nagyváradon, vagy mondjuk 1916-ban Belényesben, az tulajdonképpen Magyarországon született. Mint az irodavezető mondta, nehéz elhitetni és megértetni az emberekkel, hogy ezt így kell feltüntetni az adatlapon. A magyar állampolgárság megszerzése nem nemzetiségfüggő, de kitétel, hogy az illető minimális szinten beszélje a magyar nyelvet, vagyis azok kaphatnak magyar állampolgárságot, akik igazolni tudják, hogy felmenőjük valamikor magyar állampolgársággal rendelkezett. A legtöbb Bihar megyében született személy esetében elegendő, ha 1945 előtti irattal rendelkeznek, de például a Belényes környékén születetteknek korábbi – 1921 előtti – dokumentumokra van szükségük. Ha nincs az illető birtokában felmenőinek keresztlevele, halotti bizonyítványa, az anyakönyvi hivatalokban lehet azokat kikérni, vagy az egyházak nyilvántartásaiban szereplő bármilyen irat: keresztelési, elhalálozási stb megfelel. Javasolják amúgy, hogy apai ágon vezessék le a rokonságot az igénylők a névazonosság miatt, anyai ágon levezetve szükségesek a házassági levelek is, melyek igazolják a rokonságot. Csak az 1945. január 20-a előtti iratok megfelelőek, aki például pár nappal később született, már annak is kell korábbi dokumentum.
A kérelem benyújtása után legalább három hónap a feldolgozási idő, amennyiben pedig hiányos lenne az iratcsomó, úgy a hatóságok értesítést küldenek arról az igénylő által megadott címre, hogy pótolhassa. Két hete működik a nagyváradi Demokrácia Központ. Azóta megközelítőleg ezerötszázan fordultak meg a Széles (ma Menumorut) utca 23. szám alatti irodában, tudtuk meg Nagy József Barna irodavezetőtől.
A legtöbben azért térnek be hozzájuk, hogy érdeklődjenek: a saját családjukban milyen iratokra van szükség a magyar állampolgárság igényléséhez. Az irodavezető hangsúlyozta, hogy a házastársi viszony nem elégséges, mindenki a vér szerinti rokonságában kell bizonyítsa, hogy volt magyar állampolgár. Az iroda továbbá segít a formanyomtatványok kitöltésében is, és ha minden rendben van, egy összesített mappát kap kézbe az igénylő. Ezek a szolgáltatások ingyenesek, tudtuk meg, az udvarban működő fordítóiroda és fényképészet szolgáltatásai azonban nem, csupán a papírok intézésének megkönnyítése végett működnek ezek a központ mellett. Aki akarja, ott helyben lefordíttathatja az eredeti iratokat, illetve elkészíttetheti a szükséges igazolványképet. Természetesen bármelyik másik, a román igazságügyi minisztérium által elismert hivatalos fordító által lefordított iratok is megfelelnek. Eddig 150 dossziét zártak le, amivel az igénylők a magyarországi anyakönyvvezetőkhöz vagy a konzulátusra mehetnek.
A demokráciaközpontokban összeállított dossziék egytől egyig megfelelnek az egyszerűsített honosítási eljáráshoz szükséges feltételeknek, tudtuk meg az irodavezetőtől, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az RMDSZ is felvállalta a segítségnyújtást, a szövetség által terjesztett tájékoztató füzetben több helytelen információ is szerepel. Például abban a benyújtandó okiratok között szerepel az érvényes útlevél vagy a személyazonossági igazolvány, amit nem kell leadni, csak az igénylő személy igazolására szolgál a dosszié átvételekor a magyarországi anyakönyvi hivatalban. Vagyis pontos tájékoztatésért forduljanak a demokráciaközpontokhoz az érdeklődők, és ne máshonnan (például a szomszédtól) informálódjanak a szükséges okiratokról – tanácsolta Nagy József Barna, aki elmondta, hogy jónak tartja a Bihar megyei RMDSZ által felkínált ingyenes fordítási és fényképkészítési lehetőséget, sőt szerinte ezt egész Erdélyben így kellene tenni.
A megyeszékhely demokráciaközpontjában amúgy most már csak előjegyzéssel fogadják az érdeklődőket. Az első napokban ugyanis olyan sokan érdeklődtek, hogy csak így tudták elkerülni a torlódást. Mint Nagy elmondta, aki most kér időpontot személyesen vagy telefonon, azt csak egy héttel későbbre tudják előjegyezni. Az irodában dolgozók kapacitása ugyanis véges, és mindenkire kell időt szánjanak. Az idősebbeknek segítenek az adatlapot kitölteni, illetve az otthon kitöltötteket is átnézik, ellenőrzik az adatokat, tehát legalább fél órát kell számítani egy-egy személyre. A helységneveknek például hivatalos román és magyar megnevezését is feltüntetik az adatlapon, illetve fontos, hogy aki például 1942-ben született Nagyváradon, vagy mondjuk 1916-ban Belényesben, az tulajdonképpen Magyarországon született. Mint az irodavezető mondta, nehéz elhitetni és megértetni az emberekkel, hogy ezt így kell feltüntetni az adatlapon. A magyar állampolgárság megszerzése nem nemzetiségfüggő, de kitétel, hogy az illető minimális szinten beszélje a magyar nyelvet, vagyis azok kaphatnak magyar állampolgárságot, akik igazolni tudják, hogy felmenőjük valamikor magyar állampolgársággal rendelkezett. A legtöbb Bihar megyében született személy esetében elegendő, ha 1945 előtti irattal rendelkeznek, de például a Belényes környékén születetteknek korábbi – 1921 előtti – dokumentumokra van szükségük. Ha nincs az illető birtokában felmenőinek keresztlevele, halotti bizonyítványa, az anyakönyvi hivatalokban lehet azokat kikérni, vagy az egyházak nyilvántartásaiban szereplő bármilyen irat: keresztelési, elhalálozási stb megfelel. Javasolják amúgy, hogy apai ágon vezessék le a rokonságot az igénylők a névazonosság miatt, anyai ágon levezetve szükségesek a házassági levelek is, melyek igazolják a rokonságot. Csak az 1945. január 20-a előtti iratok megfelelőek, aki például pár nappal később született, már annak is kell korábbi dokumentum.
A kérelem benyújtása után legalább három hónap a feldolgozási idő, amennyiben pedig hiányos lenne az iratcsomó, úgy a hatóságok értesítést küldenek arról az igénylő által megadott címre, hogy pótolhassa.
Freund Emese. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Don-kanyar: A háború igazi arca
Nagyvárad- Szombat délután a Városi Művelődési Ház dísztermében Nyugtasson a Donnak zúgása… címmel a hatvannyolc évvel ezelőtt történtekre emlékezett a nagyváradi Pro Liberta Partium Egyesület.
Szombat délután a Városi Művelődési Házban a második világháborúban a Don-kanyarban harcolt 2. magyar hadsereg emlékére szervezett ún. három az egyben típusú rendezvényt a váradi Pro Liberta Partium Egyesület, annak kapcsán, hogy hatvannyolc évvel ezelőtt, 1943. január 12-13-án zajlott le a fordulatot hozó szovjet áttörés. A kultúrotthon dísztermébe belépő érdeklődőket halk zene fogadta és Kecse Attila gyűjtő jóvoltából egy néhány órás kiállítás, mely korabeli dokumentumokat, különböző tárgyakat, harci eszközöket, kitüntetéseket, levelezőlapokat, fényképeket stb. mutatott be.
Az egybegyűlteket Szabó József János magyarországi hadtörténész, egyetemi oktató köszöntötte. Leszögezte: az előadása után bemutatott dokumentumjátéknak ő csupán az összeállítója, hiszen a történetet maga az élet, a Don-kanyarban harcoló, szenvedő és elesett katonák írták. Csoóri Sándort idézve arra hívta fel a figyelmet: a történészek kiássák a hadtörténeti dokumentumokat és megrajzolják a háború valódi arcát, azonban a harcoknak létezik egy igazi arca is, mely az idegrendszer pusztulását, az emberek szenvedését és a gyilkos tekinteteket jelenti.
A szakember megitélésében a vizsgált történelmi időszakot több szempont alapján lehet megközelíteni. Egyrészt 1941-ben az akkori magyarországi politikai döntéshozók egy érdekes döntést hoztak azzal, hogy “egy akrobata mutatvánnyal” hadat üzentek a Szovjetuniónak, s ennek folyományaként 1942 nyarán 207 ezer magyar katonát küldtek a Don-kanyarba. Ezzel szimbolikusan aláírták több mint 100 ezer magyar férfinak a halálos ítéletét is. A döntés szerinte azért volt értelmetlen, mert az országok általában akkor szoktak hadat üzenni egy másik államnak, ha területi követeléseik vannak (ami jelen esetben nem állt fenn), illetve az a magyarázat sem meggyőző, hogy ha nem ezt teszik, akkor a németek hamarább megszállták volna Magyarországot, mert a történelemben nem értelmezhetőek a ha… kezdetű mondatok.
Nehezen értelmezhető
A hadtörténész álláspontja szerint azért volt butaság Németország mellé állni, mert eleve látni lehetett, hogy veszíteni fog, hiszen még ha le is győzte volna a Szovjetuniót, az Egyesült Államokkal és Angliával nem bírt volna. Ezenkivül pedig a nagyhatalmak mindig a saját érdekeiket nézik, így külpolitikailag nehezen értelmezhető, hogy a magyar vezetés miért gondolta úgy, hogy a döntésért cserébe a németek jószándékúak vagy hálásak lesznek, és odaadják Magyarországnak Dél-Erdélyt vagy egyéb területeket.
Szabó József János ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: a 2. magyar hadsereg tagjai törvénytisztelő polgárként teljesítették a feladatukat, és nem szabad ánblokk lefasisztázniőket. Nem is tehettek mást, hiszen megszegték volna a katonai esküjüket, ha például átállnak. Szerencsétlenségükre azonban Oroszországban előre nem látott körülmények fogadták őket, ráadásul a németek sem úgy bántak velük, ahogy a szövetségeseikkel illett volna, így mindezek az ismert történelmi tényekhez vezettek.
Dokumentumjáték
Az előadás után a Meleg Vilmos által rendezett Nyugtasson a Donnak zúgása… című dokumentumjátékot tekintették meg a jelenlevők. A színházi ősbemutatón oratórium és párbeszéd jellegű korabeli szövegrészek csendültek fel (Halasi Erzsébet, F. Márton Erzsébet, ifj. Kovács Levente és Meleg Vilmos szereplésével), melyeket Molnár Júlia által elénekelt Karády-számok szakítottak félbe. A különleges engedéllyel megszerzett és kivetített képek kuriózumnak számítottak, mert a budapesti Hadtörténeti Intézet tulajdonát képezik, és korábban még nem voltak publikálva. A színművészek játéka, a megvilágítás és a kellékek (mécsesek, katonai zubbony, sisak, kereszt) meggyőzően és hitelesen tükrözték vissza a tragikus eseményeket.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Egy író aki nem rabja senkinek és semminek
Nagyvárad – Az idei év első nagyváradi Törzsasztal est vendége Láng Zsolt romániai magyar író volt.
Az író-olvasó találkozóra a nagyváradi Ady Endre Liceum könyvtárában került sor pénteken este, ahol szokás szerint Kőrössi P. József író, könyvkiadó faggatta a meghívott vendéget. Bevezetőjében Kőrössi elmondta, hogy Láng Zsolt Szatmárnémetiben született, mérnöknek tanult, de érdeklődése nagyon hamar az irodalom felé fordult. A szerző 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, azóta él Marosvásárhelyen. Munkásságát többek között Déry- és József Attila-díjjal, és a Román Írószövetség Díjával ismerték el. A bemutatatás után megjelent a kevés számú törzsközönség előtt maga az író, aki először szatmárnémeti gyermekkoráról és fiatalságáról beszélt. Szülővárosáról Láng Zsolt elmondta: „Szatmár egy álmodó város, ahonnan száz éve mindenki csak elmegy. Végülis én is egy disszidens vagyok” – utalt arra, hogy noha az országot nem, de szülővárosát ő is elhagyta, amikor Marosvásárhelyre költözött.
Egy szabad író
A beszélgetés során megtudtuk, hogyan beszélte le őt az érettségin Láng Gusztáv arról, hogy a bölcsészkarra jelentkezzen, és hogy ezek után iratozott be a mérnöki szakra. Majd az olvasókhoz való viszonyulásáról elárulta, hogy tíz általa ismert személynek ír, számára az a fontos, hogy az a tíz ember olvassa a műveit, és az ún. olvasótábor nem foglalkotatja, sőt, mint fogalmazott „ha tudnám, hogy harmincezer ember olvassa a könyveimet, az megijesztene.” A két beszélgetőtárs felidézte a JAK-táborokat, amelyeknek Láng Zsolt rendszeres látogatója vol, majd a DAD ösztöndíj is szóba került, melynek keretében Láng Zsolt egy évet töltött családjával Berlinben. Ennek az egy évnek a tapasztalatairól írta meg Láng Zsolt Berlin év című könyvét, majd haztérése után ennek pandantját, az Itthonév című könyvet. Berlini élményei kapcsán Láng Zsolt kiemelte: „Berlin egy nagyszerű hely, ahol az ember érzi a szabadságot.” A beszélgetés során később is szóba került a szabadság, melyről Láng Zsolt kifejtette: „az az ember szabad, aki nem rabja senkinek, és én is ügyelek arra, hogy ne legyek rabja senkinek és semminek.”
Hitelesség és szenvedély
Az esten Kőrössi P. József emlékeztetett arra, hogy sok kritikus szerint Láng Zsolt történelmi tárgyú könyvei tulajdonképpen nem is történelmi regények. Ezekre az elképzelésekre reagálva Láng Zsolt hangsúlyozta: „én irodalmat írok, nem történelmet.” Ezt követően hangsúlyozta hogy számára nem a történelmi hűség a legfontosabb, már csak azért sem, mert az szerinte amúgy is megvalósíthatatlan, hanem az, ahogy a történelmi tényből irodalmi tény lesz. Szó esett a különös varázslényeket felsorakoztató bestiárium tetralógiájáról is, amely kapcsán Láng Zsolt kifejtette, hogy akkor tudja hitelessé tenni ezeket az állatokat, ha hiteles történetbe helyezi őket. A szabadság és a hitelesség összefüggésében Láng Zsolt elmondta: „Mindent az tud hitelesíteni, ha seznvedélyesen csinálod, mert a szenvedély nem manipulálható. A szenvedélyes ember megközelíthetetlen.” Az est végén a két beszélgetőtárs a Látó folyóiratról, annak nehéz anyagi helyzetéről beszélt. A Törzsasztal ezúttal is dedikálással zárult.
Pap István
erdon.ro

EMNT: „Ez nem autonómia”
Megkezdődött az egyeztetés a romániai magyarság számára engedményeket tartalmazó tanügyi reform gyakorlati alkalmazásáról a román kormánykoalíció tagja, az RMDSZ kezdeményezésére. A törvényt ugyanakkor bírálja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – írta internetes oldalán hétfőn az Új Magyar Szó.
A bukaresti napilap beszámolója szerint a romániai kisebbségeknek, köztük a magyarságnak az eddigiekhez képest kedvező változásokat hozó romániai tanügyi reform hatékony alkalmazása érdekében cselekvési ütemtervet fogadott el hétvégi tanácskozásán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöksége. A tervek szerint a magyar oktatásért felelős tisztségviselők, a miniszterelnök-helyettesi hivatal és az oktatási minisztérium oktatásért felelős szakemberei, a megyei tanfelügyelőségek magyar nemzetiségű tanfelügyelői, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselője, valamint az RMDSZ oktatásügyi kérdésekkel foglalkozó szenátorai január 20-án egyeztetnek a feladatokról Brassóban.
Ezt követően – az ütemtervnek megfelelően – Marosvásárhelyen tárgyalnak a megyék, megyei jogú városok, a városok magyar önkormányzati vezetői és a magyar iskolaigazgatók a reform feltételeiről és következményeiről. A román alkotmánybíróság által január 4-én alkotmányosnak talált törvény értelmében a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok minden tantárgyat anyanyelven tanulhatnak a román nyelv és irodalom kivételével. Ezeket külön tanterv szerint és külön tankönyvekből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek.
A jogszabály szerint a kisebbségi gyerekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. Az egyetemi oktatásban a nemzeti kisebbségek számára biztosított az anyanyelvű képzés alapszinten, a mesteri és a doktori képzésben, valamint a továbbképzésben is. Az új oktatási törvényt ugyanakkor bírálja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mivel az nem a kisebbségi oktatás autonómiáját szabályozza, csupán a tanügyi rendszert decentralizálja, illetve bizonyos nyelvi és oktatási jogokat ad – jelentette ki Toró T. Tibor az EMNT hét végi választmányi ülésén. „Értékeljük, hogy létrejött az oktatási törvény, bár ebben a formájában 10-15 évvel ezelőtt is megszülethetett volna. Le kell szögezni, hogy ez a törvény nem járul hozzá a kisebbségi oktatás autonómiájához, csak a zömében magyarok lakta vidékek tanintézményei kapnak nagyobb szabadságot: ez nem autonómia” – idézte az Új Magyar Szó az EMNT ügyvezető elnökét. MTI, Erdély.ma

Az RMDSZ elnökjelöltjei a budapesti kormánnyal való viszonyról
Ki lesz az RMDSZ új elnöke azután, hogy a februári kongresszuson Markó Béla elbúcsúzik a tizennyolc éve tartó elnökségtől? S bár hivatalosan január 26-áig jelentkezhetnek az elnökjelöltek, a szervezeten belüli kampány már elkezdődött. Egyelőre három jelölt jelez- te szándékát, hogy megméretik a szövetségi elnöki tisztségért.
A hétvégén a székelyföldi szervezetek jelentették be: Kelemen Hunort támogatják. ettől függetlenül Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely is versenyben marad, mert ha nem is sikerül más területi szervezetek támogatását megszerezni, akkor is elég ezer-ezer RMDSZ-tag ajánlása, hogy a kongresszusi választáson indulhassanak.
A versenyhelyzet egyre újabb témákat hoz az elnökjelöltek kampányába, következésképpen a szövetség megújulási törekvésébe. Várható tehát a szövetség szervezeti szabályzatának módosítása, a szövetség demokratizálása, az autonómiatörekvés, és újabban a budapesti kormányhoz való viszony rendezése.
Ez utóbbi kérdést Olosz Gergely tette kampánytémává, aki szerint lehetetlen, hogy az RMDSZ egyenlő távolságra legyen Gyurcsánytól és a nemzetegyesítő Orbántól, így közeledni kell a Fideszhez. Ezt vallja a másik két jelölt is, Kelemen Hunor a közös generációhoz való tartozását hangsúlyozza a Fidesz politikusaival, míg Eckstein-Kovács Péter a Tusványos állandó vendégeként a Fidesz barátjának érzi magát. Erdély.ma

Legyen november 15-e a Magyar Szórvány Napja!
A kezdeményezésről Demeter László, a Kún Kocsárd Egyesület elnöke a Paprika Rádiónak elmondta, hogy 2010 során Kovászna Megye Tanácsa kezdeményezésére az Egyesület a Hunyad megyei szórványmagyarsággal kulturális kapcsolatba lépett, ami gyerektáborok, különböző kulturális rendezvények, kiállítások, kölcsönös látogatásokban merült ki.
Ezeknek a látogatásoknak a során született meg az ötlet, hogy Bethlen Gábor születésnapját, november 15-ét a Magyar Szórvány Napjává kellene nyilvánítani. A kezdeményezés hosszútávú célja megerősíteni az összmagyar szolidaritást, enyhíteni a Szórvány helyzetét, megerősíteni a Szórványban élők identitását. A Magyar Szórvány Napja lenne az a nap, amikor előadások, híradások, rendezvények, konferenciák, közösségépítő programok révén a Szórványban élők jobban, kiemelten odafigyelhetnének egymásra.
Paprika Rádió. Erdély.ma

Mélyrepülés
Még nem zárult le a jelentkezések határideje, bő egy hónap még az RMDSZ kongresszusáig, el sem kezdődött a valódi kampány, de máris igen erős ellentétek ütköztek ki az amúgy rendkívül egységesnek, összetartónak hitt szövetségben.
A pilóta távozni készül, úgy tűnik, menet közben rázkódik a gép, és közben folyik a dilemmázás, ki vegye át az irányítást: segédpilótája, aki eddig is figyelte munkáját, tőle tanulta a mesterség csínját-bínját, vagy esetleg az utastérben tartózkodók közül valaki, akinek szintén van jogosítványa az égi manőverekhez, de megtörténhet, más utat választ, módosít a stíluson, esetleg kockáztat is kicsit a gyorsabb célba érésért. Szóba kerül egy harmadik gépvezető is, akinek tapasztalatait, tudását, jó szándékát kérdőjelezik meg, s akit a fegyelmezett, biztos repüléshez szokott legénység a pilótafülke közelébe sem akar engedni. Folyik a lökdösődés, élesedik a vita.
Találó volt a HKT-n is elhangzott hasonlat az irányításra váró repülővel és a pilótaülés megkaparintásáért hadakozó gépvezetőkkel. Kiderült az is, bár minden verseny alapkövetelménye lenne az esélyegyenlőség, ebben az esetben ez bizony hibádzik. A hivatalosan is megjelölt utód élvezi a teljes támogatást, rendelkezésére áll az RMDSZ apparátusa, egyengetik útját, minden szavát közvetítik a hivatalos hírcsatornák, a másik kettőnek azonban hatalmas erőfeszítéseket kell tennie, hogy eljuttassa információit a közvéleményhez, no meg azokhoz, akik szavaznak majd a kongresszuson. Nehezen megmagyarázható az is, a demokrácia melyik szabálya alapján vonták meg az induláshoz szükséges támogatást a háromszéki jelölttől. Kinek miért jó akadályozni versenybe szállását? Nem bíznak a csúcsvezetés által kiszemelt meggyőző erejében, a kongresszusi küldöttek tisztánlátásában? Nem hiszik, hogy az RMDSZ-szervezetek delegátusai képesek a legmegfelelőbbet kiválasztani?
Sok mocsok felszínre került az elmúlt napokban, pedig még igencsak az elején járunk a kampánynak. Volt nyomásgyakorlás, megfélemlítés, megkezdődött a pénztárcákban, bankszámlákon kotorászó vádaskodás, a hálószobába kukkolás, a magánélet kifürkészése. Nem nyíltan, titokban, alattomos eszközökkel kiszivárogtatva az egyiket vagy másikat vádló, sértő értesüléseket. Egymásnak feszülnek immár azok is, akik még hűek maradtak az RMDSZ-hez, szekértáborok körvonalazódnak egyre élesebben. S mindemellett előtűnnek azok a demokratikusnak cseppet sem nevezhető gyakorlatok, amelyeket eddig elsősorban a külső ellenfelekkel szemben használtak a szövetség vezetői.
Rázkódik hát a gép, egyre veszélyesebben, elkezdődött a mélyrepülés, s félő, mire elérkezünk a február végi kongresszushoz, nemcsak a pilótajelöltek becsülete, tekintélye nyirbálódik rojtosra, de maga a jármű is széteshet, vagy olyan mélyre süllyed, ahonnan már nem tudja felemelni, pályára állítani a frissen megválasztott elnök, legyen bármilyen tapasztalt irányító vagy jól kiképzett segédpilóta. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MEGGYALÁZTÁK MÁTYÁS KIRÁLY SZOBRÁNAK A TALAPZATÁT
Ismeretlen tettesek műanyagot égettek el Fadrusz János nemrég restaurált alkotásának a talapzatán. Szabadság (Kolozsvár)

Júliusig bejegyzik az Erdélyi Magyar Néppártot?
Az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása, a honosítási folyamat, a népszámlálás és az oktatási törvény volt az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT) választmányi ülésének a fő témája szombaton Kolozsváron. Az EMNT küldöttgyűlése korábban úgy döntött, hogy elősegíti az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását, ezúttal kijelölték a feladattal megbízott 9 tagú kezdeményező testületet: Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, László János székelyföldi régióelnök, Gergely Balázs, közép-erdélyi régióelnök, Orbán Mihály partiumi régióelnök, Papp Előd alelnök, Zatykó Gyula, a Bihar megyei EMNT egyik vezetője, Tőkés András, a Maros megyei szervezet tagja, Szilágyi Zsolt alelnök, Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzője.
A választmány ütemtervvel is ellátta a kezdeményező testületet. Toró szerint az EMNT célja, hogy az első félévben jegyezzék be az Erdélyi Magyar Néppártot, teljesítsék az ehhez szükséges törvény által előírt feltételeket, amelyek az ügyvezető elnök szerint nem túl barátságosak, megnehezítik egy regionális és nemzeti jellegű párt bejegyzését. A törvény szerint ugyanis 18 megyében és a fővárosban kell legkevesebb 700 aláírást összegyűjteni, összesen pedig legkevesebb 25 ezer támogató aláírást kell benyújtani. Toró T. Tibor szerint ez azonban nem lehetetlen feladat.
A választmány foglalkozott a népszámlálás kérdésével is. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta, hogy minden ország életében fontos a népszámlálás, még fontosabb egy kisebbségi sorsban élő nemzeti közösség számára. Az EMNT választmánya szakmunkacsoport létrehozásáról döntött, ennek a vezetésével Demeter Szilárdot, Tőkés László EP-képviselő irodájának a kommunikációs és kreatív igazgatóját bízta meg. A választmány egyetértett abban, hogy a népszámlálást nem szabad pártpolitikai csatározások témájává tenni, ezért kezdeményezik a kapcsolatot az RMDSZ-szel. Toró hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mellett mindazokat be kell vonni, akik valamilyen módon cselekvően hozzá tudnak járulni ehhez a munkához, például a történelmi egyházak és a civil szervezetek és mindazok, akik valamilyen szervezeti hálóval rendelkeznek Erdélyben.
Külön napirendi pontként beszéltek a választmányi ülésen az egyszerűsített honosításról is. Toró elmondta: az, hogy minél több Kárpát-medencei magyar kérjen magyar állampolgárságot, legalább olyan fontos stratégiai fontosságú ügy, mint a népszámlálás kérdése. Az EMNT ügyvezető alelnöke szerint sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy érzi, kimaradt valamiből, és ezért próbál meg ebbe a folyamatba belépni, holott nincs erről szó, mert ebből a folyamatból mindenki kiveheti a részét és hozzáteheti a magáét. Helyenként rosszindulatú, helyenként túlbuzgó cselekedetekkel akadályozzák a Demokrácia Központok munkáját. Toró tájékoztatott arról, hogy a Demokrácia Központok munkatársai folyamatos és pontos képzésben részesülnek. Az ügyvezető elnök ugyanakkor bejelentette, hogy a könnyített honosítási eljárás ügyében hivatalos állásfoglalást fog kérni az RMDSZ országos vezetőségétől, felkérve az RMDSZ kongresszusát, hogy fogalmazzon meg világos álláspontot, mert enélkül Toró szerint hiteltelenné válnak. Ha az állásfoglalás megszületik, akkor együtt tud működni a két szervezet ebben a kérdésben.
Az oktatási törvény kapcsán elhangzott: kétségkívül vannak pozitív hozadékai, bizonyos tekintetben lehet a törvényt előrelépésnek is tekinteni. Toró T. Tibor szerint a közoktatási törvény több pozitívumot tartalmaz, mint a felsőoktatási része a törvénynek. Szerinte ez a jogszabály nem a kisebbségek oktatási autonómiáját szabályozza, hanem nyelvi és oktatási jogokat és bizonyos kedvezményes bánásmódot fogalmaz meg a kisebbségek nyelvén történő oktatásban, illetve elvégez bizonyos decentralizációs döntéseket, amelyek régóta váratnak magukra. A nyelvi jogok oldaláról megközelítve a közoktatási törvényt kifogásolható, hogy nem egyenrangú a kisebbségek nyelve a többségi nyelvvel az oktatási intézmények esetében, erre példaként hozta fel Toró, hogy még ha magyar intézményben is tanul a diák, akkor is minden okmányt románul kap.
A törvény legszomorúbb része a felekezeti oktatásra vonatkozik az ügyvezető elnök szerint. A rendelkezés ugyanis a felekezeti oktatást egy kalap alá veszi a magánoktatással, ennek egyenes következménye pedig az, hogy a magánoktatásra érvényes minden szabály a felekezeti oktatásra is érvényes.
Toró T. Tibor szerint a törvény bevezetésével lezárult az állami magyar egyetem létrehozásának lehetősége, ez ugyanis nem szerepel a rendelkezésben. Jelenleg három módon tanulhatnak a kisebbségek anyanyelvükön a felsőoktatásban: bizonyos felsőoktatási intézményekben lehet karokat létrehozni, multikulturális egyetemeken lehet magyar vonalon tanulni, illetve bármely intézményben csoportokat lehet létrehozni. A finanszírozásról is szót ejtett az EMNT ügyvezető elnöke, aki megemlítette, hogy két évvel ezelőtt a magyar–román együttes kormányülésen szándéknyilatkozatot írtak alá arról, hogy paritásos alapon hogyan fogják támogatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztyén Egyetemet. Azóta a Partiumi Keresztyén Egyetemet akkreditálták, a Sapientia akkreditációját pedig csak a parlamentben kell elfogadják, azonban a törvény szerint magánegyetemek nem kaphatnak állami támogatást.
Kiss Gábor. Szabadság (Kolozsvár)

Toró: Az év közepéig bejegyezhetik az Erdélyi Magyar Néppártot
A következő három hónapban összegyűjtik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges 25 ezer támogató aláírást, az új párt hivatalos törvényszéki bejegyzése pedig az év közepéig megtörténhet – közölte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke.
Toró T. Tibor sajtótájékoztatón elmondta, az EMNT vezetése szombaton kijelölt egy kilenc tagú bizottságot, amely koordinálja majd a támogató aláírások összegyűjtését, és összeállítja a szükséges dokumentációt, hogy a Bukaresti Törvényszéken benyújthassák az EMNP hivatalos bejegyzési kérelmét.
Az EMNT ügyvezető elnöke úgy becsülte, hogy a következő három hónapban sikerül összegyűjteni a pártbejegyzéshez szükséges 25 ezer támogató aláírást. Az aláírásokat a törvényes előírások szerint az ország 18 megyéjéből és Bukarestből kell majd összegyűjteni.
Toró azt is elmondta, hogy minden bizonnyal lesznek majd kifogásemelések az EMNP bejegyzése ellen, és egyéb akadályoztatásra is számítanak. „Ha jól dolgozunk, mindezek hiábavalóak lesznek. Abból indulunk ki, hogy Románia jogállam és ha teljesítjük a törvényes feltételeket, akkor az új pártot be lehet majd jegyezni” – fogalmazott.
Az új párt bejegyzése után elkezdődik a felkészülés a 2012-es helyhatósági és parlamenti választásokra, és kidolgozzák az EMNP választási stratégiáit is, amelyek Toró szerint differenciáltan kezelik majd a székelyföldi, az Erdély más részein élő, de az Erdélyen kívüli magyar közösségek helyzetét.
Toró kifejtette: párbeszédet kell folytatni az RMDSZ-szel és a Magyar Polgári Párttal (MPP) is az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében, hogy – mint mondta – az erdélyi magyarságnak minél nagyobb képviselete legyen a parlamentben és az önkormányzatokban is”.
„Közös érdekeinket és célkitűzéseinket csak együtt tudjuk megvalósítani. Remélem, hogy az RMDSZ új elnökével ésszerű párbeszédet tudunk majd folytatni”, mondta Toró T. Tibor, aki ennek kapcsán elmondta, attól függetlenül, hogy ki lesz az RMDSZ elnöke, párbeszédet kell majd folytatnia az EMNP-vel. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: impertinens az RMDSZ
Szavazatokat akar vásárolni az RMDSZ azáltal, hogy ingyen fordítja le az érdeklődőknek a könnyített honosításhoz szükséges okmányokat – véli Tőkés László. Répás Zsuzsanna emlékeztetett: a magyar állam az EMNT-vel állapodott meg az együttműködésről.
Mérhetetlen impertinencia az RMDSZ részéről, hogy megkérdőjelezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a magyar kormány közt létrejött szerződést, amelynek alapján az EMNT demokrácia-központjaiban kérhetnek hiteles információt a magyar állampolgárságot igénylő erdélyiek – jelentette ki a Krónika kérdésére Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke.
Mint arról beszámoltunk, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ingyen kívánja a dokumentumok fordítását elvégeztetni, illetve az igényléshez szükséges fotókat elkészíttetni, s a szervezet ügyvezetője, Szabó Ödön korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy a demokrácia-központ hálózatának költségeiből az összes erdélyi magyar dokumentumait le lehetne fordíttatni. Tőkés László szerint az RMDSZ szavazatszerzésre használja fel az ügyet. „Már odáig mentek, hogy pénzért akarják megvásárolni a szavazókat” – fogalmazott.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a Magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője a pénteken, a váradi demokrácia-központban megtartott sajtótájékoztatón kérdésünkre azt válaszolta, a magyar állam a procedúrát ingyenessé tette, a járulékos költségeket pedig nem szabad összekeverni a központok létével. Kijelentette: örült, amikor Tőkés László fölajánlotta segítségét az ügyben, hiszen az egyszerűsített honosítási folyamat talán a legbonyolultabb államigazgatási feladat.
„Ezért nem tartom fair dolognak, hogy a demokrácia-központok költségeit és egyéb igényeit összekapcsolja ezzel a folyamattal” – vélekedett. Aláhúzta: mind a központok, mind a magyar államigazgatás ingyen végzi a honosítással kapcsolatos munkáját, és ingyen biztosított képzést az itt dolgozók számára. Ugyanakkor emlékeztetett: a magyar kormány megállapodást írt alá az EMNT-vel a segítségnyújtásról, és leszögezte: azokban a dossziékban, amelyeket itt állítanak össze, már semmi hiba nem lehet.
Tőkés László hozzátette: Szabó Ödön kijelentése azért is sántít, mert a demokrácia-központok nem elsősorban azért jöttek létre, hogy az állampolgársági procedúrában segítsenek, ám most ezt az ügyet is felvállalták. Tőkés ugyanakkor felvetette: az EMNT-nek levelet kellene intéznie az RMDSZ vezetőségéhez, hogy a viszonyokat tisztázza
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Új kulturális egyesület alakult Szatmárnémetiben
Bartók Béla Hagyományőrző Művelődési Egyesület néven új kulturális társaság alakult Szatmárnémetiben, amely szombat délután színvonalas gálaműsor keretében mutatkozott be a Szatmárnémeti Északi Színház nagyszínpadán.
A december közepén alakult kulturális egyesület estjén a városban működő több kórus lépett fel, szavalatokat és trombitaszólókat hallhatott, valamint néptáncelőadásokat láthatott a közönség. Az ingyenes gálát a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorkórusának és a református gimnázium gyermekkórusának előadása nyitotta meg, az egybegyűlteket pedig Bertók Béla zenetanár, az egyesület elnöke köszöntötte. A hegedűt és klasszikus gitárt oktató zenetanár elmondta, azért alapította az egyesületet, mert úgy gondolta, annak hiánypótló tevékenysége hagyományokat támogat, őriz és ad tovább, jelenleg ugyanis ez az egyetlen hasonló profilú intézmény a megyében.
„Rendkívül fontos szerepet tölt be egy ilyen hagyományőrző egyesület, ugyanis ez a szervezet összefogja a megyében működő sokféle kulturális tevékenységet” – jelezte méltató hozzászólásában Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. Az egyesületnek saját zenekara is van, amely alig egy hónapja működik. A Bartók Béla Népi Zenekar szombat este szatmári verbunkossal szórakoztatta a közönséget. A gálaestet Rózsa Molnár Henrietta szavalata színesítette, valamint zongorán és hegedűn elhangzott az Este a székelyeknél című Bartók-darab.
A rendezvényen fellépett még a szatmárnémeti római katolikus székesegyház énekkara, a helyi Kölcsey Ferenc Főgimnázium kórusa, illetve a domahidi néptánccsoport tagjai üveges tánccal és szatmári verbunkossal szórakoztatták a nagyszámú nézőközönséget. A rendezvényen elhangzott, a Bartók Béla Egyesületnek bárki tagja lehet életkortól függetlenül, és az intézmény hamarosan különböző tanfolyamokat, köröket is indítani fog. Az egyesület vezetői olyan érdeklődők jelentkezését várják, akik szívesen megismernék a magyar népdalokat, megtanulnák a néptáncot és részt vennének az egyesületi munkában, vagy fellépnének az általuk szervezett előadásokon.
Végh Balázs. Krónika (Kolozsvár)

A 2. magyar hadsereg tragédiáját felelevenítő műsort mutattak be Nagyváradon
Rendhagyó dokumentumjátékkal emlékeztek Nagyváradon a második világháború legtragikusabb magyar eseménysorára, a Don-kanyarnál történt 1943. januári nagy orosz áttörésre és a 2. magyar királyi hadsereg tulajdonképpeni megsemmisülésére.
A Szabó József János budapesti történész összeállítására épülő megemlékezést a Pro Liberta Partium Egyesület szervezte, amely a két világháború magyar hősei emlékének gondozását vállalta magára.
Bevezetőjében a kutató elmondta, hogy valójában az élet a szerzője a szövegeknek, de hogy mégsem csupán száraz adatok felsorakoztatására számíthatott a közönség, az annak is köszönhető, hogy sok nem hivatalos feljegyzésnek – magánlevelek, naplótöredékek – sikerült a birtokába jutnia. A Szigligeti Társulat művésze, Meleg Vilmos vállalta a rendezést és négy kollégájával együtt a közreműködést is a műsorban.
Halasi Erzsébettel, F. Márton Erzsébettel és ifj. Kovács Leventével felváltva olvasták a szövegeket, Molnár Júlia pedig korabeli háborús dalokkal (mindenekelőtt Karády Katalin dalaival) emelte ki az eseménysor tragikumát. A jelzésszerű díszlet főeleme a háttér vetítővászna volt, amin híradórészletek, fotók, dokumentumok jelentek meg. A legtöbb felvételen jelezték, hogy a hátország számára „beállított” propaganda-képekről van szó, melyek enyhén szólva sokat szépítettek a kegyetlen valóságon. Akarva-akaratlan minduntalan felötlött Nagy László csodálatos egysorosa, a Betűk gyászőrsége: „Itt nyugszik a harminckettes gyalogezred.”
Az összeállítás, rendezés és mindenekelőtt a közreműködő művészek empátiája katartikus élményt nyújtott: minden szó, hang, hangsúly és kép, valamint a háborús emléktárgyakból rendezett kiállítás tökéletes összhangban tárta fel a hatvannyolc évvel ezelőtti, közel kétszázezer magyar katona halálát okozó, a mindenkori háborúk mindenkori logikátlan logikájának betudható tragédiát. Fegyverekről, hidegről, éhségről, emberi gyarlóságról szólt az a kései üzenet, amit a „Muszkaföldön lassan járó posta” most juttatott el Nagyváradra.
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

A multik sara
Gazdasági érdekeket képvisel a politikum – hangzott el a vád annak kapcsán, hogy a francia és a német kormány mindent megtesz a román schengeni csatlakozás halasztásának érdekében, és amiatt is, hogy a magyar baloldal által kirobbantott hisztériakampányhoz csatlakozva nyugati kormányok képviselői is bírálták a magyar médiatörvényt.
Romániával szemben az az érv, hogy nem küzd elég elszántan a korrupció ellen, lassú az igazságügyi rendszer reformja, és a határvédelem is kívánnivalót hagy maga után. Bukarest ezzel szemben többek között azzal vádolja Párizst, hogy bosszút akar állni, amiért francia cégek romániai autópálya-építési megrendelésektől estek el. Csakhogy állítólag az történt, hogy a bukaresti illetékesek túl nagy összegű kenőpénzt kértek az illető cégtől.
Ráadául az illegális bevándorlók számának növekedésétől tartó régebbi uniós tagállamok azzal is tisztában vannak, hogy hiába a jól kiépített informatikai rendszer és a vadonatúj felszerelés, ha az amúgy nem túl jól kereső határőrök bármikor megvesztegethetők. Itt tehát inkább vagdalkozásnak tűnnek a bukaresti érvek. A magyar médiatörvény kapcsán fölmerült gyanút az táplálja, hogy a multicégek érdekeit jelentősen sértik a válság miatti különadók, amelyeket azért vetettek ki, hogy ne közvetlenül a polgárok legyenek a megszorítások szenvedő alanyai. A külföldi óriáscégeknek ez természetesen nem tetszik, és azt is tudjuk, hogy a tulajdonosaik gyakorta bejáratosak államfők, miniszterelnökök irodáiba – főleg ha azokat kampányuk anyagi támogatása révén a lekötelezettjükké tették.
Az is elgondolkodtató, hogy a bírálatok még a szöveg ismeretének hiányában hangzottak el. Ám az is tény, hogy a jogszabályban vannak valóban vitatható elemek – mint a médiahatóság vezetőjének és a médiatestület tagjainak egyértelmű pártkötődése, mandátumuk időtartama –, amelyeket a konzervatív oldal kormányra kerülésekor menetrendszerűen diktatúrát vizionáló baloldal és a hozzá kötődő, a jobboldallal szemben végletesen elfogult értelmiségiek hivatkozási alapként használnak. Emiatt a jogszabály pozitív elemei is elsikkadnak, és szakmai párbeszéd helyett rég politikai hitvita zajlik. Érvek nincsenek, csak árkok, szekértáborok, ferdítések és kinyilatkoztatások – ezért pedig nem biztos, hogy a multik a felelősek.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Pályakezdők érdekében – Román-magyar projekt nyitókonferenciáját tartják
A Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében kerül sor január 20-án 11.30-tól a nagyváradi Ramada Szállóban a Határon átnyúló együttműködés a diplomás pályakezdők munkaerő-piaci integrációja érdekében elnevezésű projekt nyitókonferenciájára. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül az Európai Unió társfinanszírozásával létrejött projekt megvalósítója a Romániai Vállalkozásokért Egyesület, együttműködésben a Hajdú-Bihar Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal.
A projekt célja egy újszerű, határon átnyúló képzési program fejlesztése mikrohitel-tanácsadók számára, ezáltal segítve a Bihar és Hajdú-Bihar megyei álláskereső diplomás pályakezdők munkaerő-piaci integrációját.
A konferenciára meghívták a pénzügyi szolgáltatók képviselőit, a Bihar és Hajdú-Bihar megyei kis- és közepes vállalkozások reprezentánsait, a nagyváradi és debreceni utolsó éves közgazdász egyetemi hallgatókat, valamint a sajtó képviselőit.
A konferencián a következő előadások hangzanak el: Közös európai források a kis- és középvállalkozásoknak; Mikrohitelezés Magyarországon; Mikrohitelezés – fejlesztési eszköz a magyarországi üzleti környezet számára; Mikrohitelezés a gyakorlatban; Mikrohitelezés Romániában; A mikrohitelezési tevékenységek jogszabályi háttere Romániában; Mikrohitelezés a gyakorlatban. Ezt követően a részvevők feltehetik kérdéseiket, hozzászólhatnak az elhangzottakhoz. Az előadásokat a meghívott szakemberek román vagy magyar nyelven tartják. A szervezők a szimultán tolmácsolást biztosítják.
Jelentkezni és további információkat kérni személyesen a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) nagyváradi székhelyén a Fő (Republicii) utca 8. szám alatt, illetve a 0744/910-596-os telefonszámon vagy a gonczi.jozsef@rove.ro e-mailcímen lehet. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Erdélyország őrzi hamvait, élteti örökségét – Toró Tibortól búcsúztak barátai és tisztelői
Kicsinek bizonyult a terem, ahol péntek délután megtartották azt a rendezvényt, amelyen a múlt év októberében elhunyt Toró Tibor professzortól vettek búcsút barátai, tisztelői. A neves atomfizikus és tudományfilozófus-történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a Partiumi Keresztény Egyetem barátja és támogatója volt annak megalakulásától. Végrendeletében a bánsági polihisztorként is emlegetett, de gyökereiben székely (pontosabban udvarhelyszéki) tudós úgy rendelkezett, hogy hamvait ne a földbe temessék, hanem az általa megnevezett, szívének, lelkének kedves erdélyi és partiumi helyeken szórják szét, így Nagyváradon is, ahol szülei és testvére nyugszanak, és ahová számos szép emlék kötötte. Ezt a végakaratot teljesítették pénteken. Tolnay István egyetemi tanár, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadótanácsosa és világi főjegyzője köszöntötte az emlékezőket, köztük az elhunyt tudós családtagjait, a megjelent díszvendégeket, a néhai professzor szép számmal összegyűlt tisztelőit. Toró Tibor Erdélyország iránt érzett hitvalló szeretete közismert volt, erről a legtöbb hozzászólásban is említést tettek.
A nemzetközileg elismert tudós a Temesvári Tudományegyetem oktatójaként életének majdnem hat évtizedét töltötte az atomfizika, az elemi részecskék és a csillagok tudománya, az asztrofizika művelőjeként, de nem utolsó sorban Bolyai János munkásságának avatott kutatójaként, a Bolyai-kultusz hűséges ápolójaként is jeleskedett. Élete végén József Attila kozmosz- és anyagszemléletét is kutatta.
Tolnay István köszöntése után János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott beszédet, majd Németh Judit atomfizikus, egyetemi professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Sapientia Hungariae Alapítvány kurátoralevelét Kovács Imola, az alapítvány ügyvezetője olvasta fel. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Sapientia Alapítvány elnöke emlékelőadást tartott. A felszólalások között Varga Vilmos színművész szavalt az elhunyt professzor kedves versei közül, többek között Kányádi Sándor Űrsorompó című versét mondta el, amelyet a nagy erdélyi költő Torónak ajánlott. A rendezvényen felszólalt Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője is, aki kiemelte, hogy Toró Tibor munkássága az egész magyar nemzet közös kincse, egy olyan hagyaték, amelyet kötelességünk megtartani és átörökíteni a következő nemzedékeknek. Toró professzor beteljesítette azt, ami egy tanár, egy tudós igazi küldetése: alkotott és átadott, így gyarapítva a nemzet tudományos és kulturális kincsestárát, mondta az államtitkár-helyettes.
Szót kapott Dávid László egyetemi professzor, a Sapientia EMTE rektora és Ulicsák Szilárd miniszteri biztos, a Sapientia Hungariae Alapítvány titkára is. Mindketten mint egykori barátok, kollegák méltatták az elhunyt professzor munkásságát és nem utolsósorban emberi nagyságát. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsának elnöke református lelkészhez méltóan emlékezett egykori barátjáról, köszöntve a Toró családot s ezzel párhuzamosan az egész erdélyi magyarságot, hiszen Toró professzor Erdély iránt érzett szeretetének örökségeként az egész erdélyi közösség egy nagy családnak számít. Toró Tibor öröksége, tudományos, irodalmi munkássága egy olyan staféta, amely tartásra, emberségre kötelez bennünket, s a nemzeti folytonosságot ezzel az örökséggel is erősíteni kell, emelte ki beszédében Tőkés.
Toró T. Tibor, az elhunyt egyik fia az emlékezések után megköszönte valamennyi megjelentnek, hogy tisztelettel adóztak édesapja emlékének, majd a jelenlevők levonultak a Partiumi Keresztény Egyetem székházának, azaz a református püspöki palota belső udvarára. Itt Tőkés László áldást kért az elhunytra, és közös imádkozás után annak végakarata szerint fiai szétszórták hamvai egy részét az egyetem udvarán.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Fontos nemzetpolitikai fordulat történt”
Nagyvárad – A napokban Nagyváradon járt Ulicsák Szilárd magyarországi miniszteri biztos, a Sapientia Hungariae Alapítvány titkára, aki exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.
– Milyen nemzetpolitikai fordulat következett be a tavalyi magyarországi kormányváltásnak köszönhetően?
– Amikor az új kormány átvette tavaly tavasszal Magyarország irányítását, akkor azt tapasztaltuk, hogy a nemzetpolitika terén jelentős elmaradásaink vannak a határon túli magyarokkal szemben. Számos területre volt ez jellemző, mint például az oktatás, a kultúra vagy a szórvány, és persze a nemzetnek a közjogi értelemben vett egyesítése, mely ugye régóta húzódik, és 2004-ben, amikor elbukott a népszavazás, akkor egy időre megakadni látszott ez a folyamat. Azt hiszem, hogy a legelső és legszimbolikusabb döntése az új magyar kormánynak és a parlamentnek az volt, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzését lehetővé tette a világ összes magyarja számára. Nem véletlen tehát, hogy ezzel kezdtük a kormányzásunkat. A kettős állampolgárság olyanannyira eredményes, hogy így év elején, minden gond nélkül megnyílhattak azok az ablakok a különböző konzulátusokon és nagykövetségeken, amelyeken be lehet adni a kérelmeket. Annyira nagy az érdeklődés, hogy már most csak nyárra lehet sorszámokat kapni. Ez nagy öröm számunkra. Aki úgy gondolja, hogy meg szeretné gyorsítani az állampolgársága megszerzését, az esetleg Magyarországon bármelyik anyakönyvvezetőnél ezt megteheti. Ez szerintem egy kiemelten fontos eredmény.
Támogatás az óvodásoknak
– Milyen további eredményekről beszélhetünk még?
– Lényeges eredmény továbbá az is, amit tükröznek a tavaly őszi, még Szülőföld Alap néven futó pályázati kiírások, amikor már másfélszer annyian jelentkeztek pályázatokra, mint a megelőző esztendőben. Ez azt jelenti, hogy minden nemzettestvérünk, minden határon túli magyar szervezet felbátorodott, mert úgy érezte, itt van újra a lehetőség arra, hogy bátrabban vállalja a magyarságát, és hogy végre pályázati forrásokhoz juthat Magyarországon. Ez megint csak egy plusz öröm számunkra. Az is fontos eredmény volt, hogy ugye pont most zajlik a Sapientia Egyetemmel az egyeztetés a következő évi beíratkozási számokról. Erre az évre nézve a magyar parlament visszaállította az eredetileg az erdélyi egyetemnek járó 2 milliárd forintos támogatást. Ez a korábbi, szocialista kormányzáshoz képest több mint 500 millió forintos pluszt jelent. Magyarán a nyolc éve elmaradt, jelentős beruházások egy részét most meg lehet valósítani. Fontos eredmény továbbá, hogy visszaállítottuk a kedvezménytörvényben, tehát a közkeletű nevén státustörvényben a magyar óvodásoknak alanyi jogon járó támogatást. Ez azt jelenti, hogy a határon túl minden olyan óvodás után a szülők igényelhetik az oktatás-nevelési támogatást, akiket magyar óvodába íratnak. Ez 20 ezer forint/gyermek. Ez a program a nyáron indul és már az őszi beíratkozásokra érvényes. Megint csak egy plusz dolog a nemzetpolitikában, hogy a szórványterületek fölzárkóztatását, megerősödését kiemelt feladatnak tekintjük. A szórványterületeken levő intézményeket, kollégiumokat, iskolákat meg kívánjuk erősíteni, illetve azoknak a háttérintézményeknek a támogatását is szeretnénk biztosítani, amelyeket a történelmi egyházaink működtetnek szerte a Kárpát-medencében. Végül, de nem utolsó sorban, ami megint csak kiemelten fontos, hogy ismét nagyobb figyelmet kívánunk fordítani a nyugati emigrációban élő magyarok felé, akik jogosan talán kissé mostohán érezték magukat, akikkel az anyaország eddig nem foglalkozott annyira. Ezt az újra elindított Magyar Állandó Értekezlet is bizonyítja. Szerintem ez is egy fontos eredmény, hogy újra elindulhatott a magyar–magyar párbeszéd.
Magyar igazolvány
– Jó lenne tisztázni egy dolgot, sokan ugyanis úgy vélik, ha megkapják a kettős állampolgárságot, akkor elesnek a magyar igazolvány nyújtotta kedvezményektől…
– Erre a felvetésre azt tudom válaszolni, hogy természetesen nem esnek el a kedvezményektől, ugyanis a státustörvényt módosítottuk, s hozzáigazítottuk a kettős állampolgárságról szóló törvényhez. Magyarán, a kedvezménytörvény szerint azok is megkaphatják az alanyi jogon járó juttatásokat, akik időközben megszerzik a magyar állampolgárságot, de lakhelyük továbbra is a Kárpát-medence nem magyarországi pontjain marad. Úgyhogy a magyar igazolványok érvényben maradnak, és biztosítják továbbra is a kedvezményeket.
Schengeni Övezet
– Az Európai Unió soros elnökeként Magyarország segítséget tud-e nyújtani Romániának abban, hogy hamarább csatlakozzon a Schengeni Övezethez?
– Magyarországnak természetesen egy fontos érdeke, hogy a nemzettestvéreikhez könnyebben eljussanak a magyarok, úgyhogy nagyon örvendtünk, amikor Szlovákia felé is megnyíltak a határok, bár akkor még nem Magyarország volt az EU soros elnöke. A magyar kormányzat nyilatkozott arról már többször is, hogy ha Románia valóban felkészült a schengeni csatlakozásra, akkor ezt igyekszünk még a mi uniós elnökségünk alatt megsegíteni, és hozzájuttatni ehhez a kapcsolatteremtéshez az erdélyi testvéreinket.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Érmellék-térkép bemutató
Bihar megye – Pénteken, január 21-én 17 órától kerül sor Érmihályfalván, a Futrinka Játszóház Padlás Galériájában az Érmellék-térkép és a Partiumi Önrendelkezés-brosúra bemutatójára.
Az Érmelléki Demokrácia Központ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete által rendezett eseményen résztvevők mindegyike kap majd egy-egy térképet, tudtuk meg ifj.dr.Szilágyi Ferenc szervezőtől, aki azt is elmondta, hogy hasonló bemutatókra később más településeken is sor kerül. erdon.ro

Beszédtől tettig – és vissza
Az amerikai tragédia, a Gabrielle Giffords demokrata képviselőnő elleni tucsoni merénylet újra felvetette a gyűlöletbeszéd hatásainak kérdését. Sarah Palin, a Republikánus Párt ostobaságáról és konzervatív radikalizmusáról elhíresült volt alelnökjelöltje, egykori alaszkai kormányzó nem tagadhatta, hogy korábban félreérthetetlen felbujtó és fenyegető beszédeket mondott, s a rendkívüli kiélezett választási kampányban célkeresztekkel jelölt meg egyes demokrata irányítás alatt álló választókörzeteket, ám azt tagadta, hogy mindezek között és a szörnyű bűncselekmény között bárminemű kapcsolat létezne.
Az amerikai tragédia, a Gabrielle Giffords demokrata képviselőnő elleni tucsoni merénylet újra felvetette a gyűlöletbeszéd hatásainak kérdését. Sarah Palin, a Republikánus Párt ostobaságáról és konzervatív radikalizmusáról elhíresült volt alelnökjelöltje, egykori alaszkai kormányzó nem tagadhatta, hogy korábban félreérthetetlen felbujtó és fenyegető beszédeket mondott, s a rendkívüli kiélezett választási kampányban célkeresztekkel jelölt meg egyes demokrata irányítás alatt álló választókörzeteket, ám azt tagadta, hogy mindezek között és a szörnyű bűncselekmény között bárminemű kapcsolat létezne.
A közvetlen kapcsolat kimutatása már módszertani aggályok miatt is problematikus, ám az kétségtelenül – statisztikailag is – megfigyelhető, hogy populizmussal, kendőzetlen fenyegetésekkel, alattomos célzásokkal, csupán látszólag összetartozó információk összerakásával a megtévesztett, racionális támpontok nélküli, esetleg beteg idegrendszerű vagy módosult tudatállapotú embereket könnyű fanatizálni, szélsőséges tettekbe belehajszolni.
Érdekes, meg-megújuló vita zajlik, bár a reflektorfényektől távol, a román eszmei életben is a közbeszédről. Mérvadó értelmiségiek tekintik idejétmúltnak, hamisnak és álságosnak – történelmi vetületben is – a „politikai korrektség” erőltetését. Legutóbb például a legionárius vezér, Corneliu Zelea Codreanu magasztalását a tévében eltűrő népszerű műsorvezetőnő adott alkalmat nyílt levelek, többé-kevésbé pártos és részrehajló vélemények ütköztetésére.
Amikor hasonló viták a „színtiszta” politikai porondon történnek, ahol föl sem merül az egyenlő távolságtartás igénye, hiszen doktrínák, ideológiák, célok és eszközök csapnak össze, dőre dolog lenne elvárni akár azt, hogy a felek meggyőzzék egymást, akár azt, hogy önmérsékletet tanúsítsanak. Ma már az sem várható el, hogy legalább kerüljék a kettős mérce alkalmazását.
„Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek!”, mondják és ennek jegyében tesznek; a hatalom aktuális birtokosa vidáman jupiterkedve követi el mindazokat a hibákat, amiket a másik korábban, amikor ő volt a többség élén, elkövetett, tetézi is frusztráció-járulékkal és hozzáadott bosszútöbblettel. Nem tűr ellenvéleményt, aki ellenvéleményt fogalmaz meg, abból lesz – ahogyan korábban fasisztának minősítették – most kommunista, balliberális lakáj... stb. (A többit lásd szájtépően Bayer Zsoltnál, szerényebb kifejező eszközökkel, de bolsevik indulattal kifejezve Tőkés Lászlónál.) A baj nem ezek hatása; a baj nem az éppen aktuális hatalom egyes tagjainak beszéde és tettei. A baj az inkompetencia és a kontraszelekció szemérmetlen diadalmenete minden téren, az új Magyarországon. És a legnagyobb baj az, hogy ezzel a beszédmóddal és ezzel a színvonallal kétharmados „forradalmat” lehetett csinálni, és lehet azt kérlelhetetlenül a jövőre zúdítani.
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Mennyit ér egy filozófus?
Fogas kérdés, mert nehéz megbecsülni, hogy mondjuk Kant vagy Rousseau mennyiben járultak hozzá Európa gondolkodásának elfordításához. És egy-egy közülük mennyire eredeti, vagy csak áll az elődei vállán, illetve mérhető-e valamivel a hatás, amit kortársaira, követőire kisugárzott.
Fogas kérdés, mert nehéz megbecsülni, hogy mondjuk Kant vagy Rousseau mennyiben járultak hozzá Európa gondolkodásának elfordításához. És egy-egy közülük mennyire eredeti, vagy csak áll az elődei vállán, illetve mérhető-e valamivel a hatás, amit kortársaira, követőire kisugárzott.
Jut eszembe mindez annak kapcsán, hogy Magyarországon a közérdeklődésnek a középpontjába került a Filozófiai Intézet. Kezdődött még a tavalu tavasszal/ nyáron azzal, hogy az új kormány új igazgatót állított az intézet élére, aki rendcsinálásba fogott. Fölmérte a munkatársak munkásságát, s vagy tucatnyi embert el akart küldeni, kit csak úgy, kit nyugdíjba. Aláírásgyűjtés kezdődött a tekintélyek megmentése céljából, ami átgyűrűzött a határon, mert Tamás Gáspár Miklós is az érintettek között volt. Becsületsértésig menő értelmiségi vita alakult ki folyóiratokban és hetilapokban (gyakorlatilag az előző országvezetés mellett elkötelezett tojásfejűek és az újak mellett besorakozó íróasztal-koptatók között).
Most itt az újabb botrány. Az elszámoltatási kormánybiztos, akinek mindeddig szemléltük a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon levadászására irányuló meddő erőfeszítéseit, elkezdett kisebb vadakat becserkészni, s megtalálta a liberálisok szellemi bázisának számító Filozófiai Intézetet. Amelynek munkatársai még 2005 táján különböző tudományos pályázatokon 50-70 milliókat nyertek. Természetesen az akkori kormány kulturális minisztere, Magyar Bálint regnálása alatt. És a vádak: nem feleltek meg a pályázatok a kiírás feltételeinek, korábban megírt műveket suhintottak el újként, és milliókat vágtak zsebre a nemzetközi hírhedettségű tudósok.
Megvárhatnánk a vizsgálat eredményeit, de felesleges. Nincsenek kétségeink, kis hazánkban akire rászállnak egy vizsgálattal, azt elmeszelik, csak keresni kell, mindenütt lehet találni elszámolási hibát, szabálysértést. A fájdalmas csupán az – ha valaki etikai, filozófiai szempontból nézi az eseményeket –, hogy az igazság kiderülésére a legcsekélyebb esély sincs. Fölsorakozik jóelőre a kétféle érdek (igazság, politikai oldal, világnézet, elkötelezettség – szabadon fölcserélhető szavak), és amelyiknél a hatalom, az odacsap a másiknak.
A vita össznépivé kezd válni, s markánsan megjelenik a jómunkásemberek álláspontja, miszerint ebbe’ a gazdasági helyzetbe’ egyáltalán szüksége van-e az országnak filozófusokra? Meg szoktam ilyenkor kérdezni, hogy könyvelőkre, adóhivatalnokokra, zenetanárokra, alkotmánybírákra, rendőrökre, műkörömépítőkre (a sor végtelenül folytatható) van-e szüksége egy egészséges társadalomnak?
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)

Fogy a magyar