Szépítették Kroes levelét
A magyar kormány hivatalos álláspontjával ellentétben nem csak „technikai kifogásokat” emelt a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban Neelie Kroes – derül ki abból a magyar kormány akarata ellenére nyilvánosságra hozott levélből, melyet az EU-biztos Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek küldött.
Ellentmondásos a Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos levelének tartalma és a magyar kormány által ismertetett változat – derül ki a hivatalos magyar nyilatkozatok és a hétfő este nyilvánosságra hozott levél összehasonlításából. Bár a szóban forgó levélből egyértelműen kiderül, hogy az EU-nak „komoly kételyei” vannak azt illetően, hogy a magyar médiatörvény megfelel-e az európai jogrendnek, a hétvégi nyilatkozataikban a kormány illetékesei azt hangsúlyozták, hogy Kroes technikai kérdésekre kér választ.
Az [origo]-nak nyilatkozó Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár tegnap ennek ellenére kijelentette: továbbra is fenntartja, hogy „az uniós biztos levele az audiovizuális szabályozás intézkedéseiből kiindulva, azaz technikai értelemben vet fel kérdéseket a törvénnyel kapcsolatban”. Elmondta, a kormány azért nem ismertette a levél pontos tartalmát, mert nem akart a sajtón keresztül üzengetni az Európai Bizottságnak.
Neelie Kroes három olyan területet jelölt meg levélben, amelyben tisztázást vár a magyar médiatörvényt illetően a kormánytól. Az unió médiaügyi biztosa kifogásolja, hogy a magyar médiatörvény hatálya kiterjed más EU-tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatókra, holott külföldi szolgáltatót csak az eredetországban lehet szabályozni. Nemtetszését fejezi ki azt illetően, hogy a törvény kiterjeszti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a lekérhető tartalmakra, tehát „akár egy egyszerű videó bloggerre is”, illetve hogy a médiaalkotmány a regisztrációs kötelezettséget kiterjeszti valamennyi online audiovizuális médiumra.
Az EU-biztos ugyanakkor levele bevezetőjében azt is hangsúlyozza, hogy a megjelölt pontok az elemzés eddigi szakaszában merültek fel, tehát elképzelhető, hogy további kérdéseik is lehetnek a médiatörvényről. „Amint minden egyes átültetési intézkedést elemeztünk, lehetséges, hogy további megjegyzésekkel jelentkezünk” – áll a levélben.
A nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a biztos úgy véli, hogy a médiatörvény egyes részei sérthetik az Unió által garantált alapvető véleménnyilvánítási és információáramlási jogokat. Hétfőn Jonathan Todd, Neelie Kroes szóvivője azt közölte, hogy az Európai Bizottság alapjogi szempontból is vizsgálja a magyar médiatörvényt. Ezzel ellentétben Kovács Zoltán tegnap azt nyilatkozta, hogy „a médiaügyi uniós biztos alapjogi szempontból nem vizsgálódhat, az ugyanis nem tartozik a hatáskörébe”. Új Magyar Szó (Bukarest)

Földközelben
Aligha járunk messze az igazságtól, ha így fogalmazunk: az RMDSZ erdélyi magyar politikai ellenfelei mostanig a szövetségből éltek. Azaz konkrét cselekvési programok helyett valamiféle, a szervezetet számos tekintetben lejárató ellenzékiségre próbálták felfűzni önmaguk létét, olyan harsogó nyilatkozat- és közleményvárakat építgetve, amelyek ideig-óráig el tudták takarni a gyakorlati aprómunka hiányát.
Aligha járunk messze az igazságtól, ha így fogalmazunk: az RMDSZ erdélyi magyar politikai ellenfelei mostanig a szövetségből éltek. Azaz konkrét cselekvési programok helyett valamiféle, a szervezetet számos tekintetben lejárató ellenzékiségre próbálták felfűzni önmaguk létét, olyan harsogó nyilatkozat- és közleményvárakat építgetve, amelyek ideig-óráig el tudták takarni a gyakorlati aprómunka hiányát.
Nem véletlen, a nagyváradi elnökválasztó RMDSZ-kongresszus előkészületei jobban lázba hozták őket, mint magát a szövetséget, és nyilatkozataikat ezúttal arra hegyezték ki, hogy valamelyik elnökjelölt szájából szülessenek már meg a várva-várt mondatok: igen, ha én leszek az elnök, akkor tárgyalok X-szel és Y-nal, sőt, mi több, a parlamenti választások előtt összefogunk, és még akkor is osztozunk a választási listákon, ha időközben nem sikerül az új, népi pártot nadrágba rázni, vagy a régi polgárit felébreszteni Csipkerózsika-álmából. Mindezt persze a romániai magyarság összefogásának jegyében.
Nos, az ütemterveknek megfelelően az RMDSZ elnökjelöltjei záros határidőig, azaz a mai napig leteszik-letették hivatalos jelöltségüket és rövidebb-hosszabb programjukat, amelyek úgyszintén az összefogást célozzák meg. Csakhogy egy kicsit másként. A legfontosabb elv talán az, hogy a romániai magyarság vezető politikai és érdekképviseleti szervezetének továbbra is megmaradó RMDSZ-t több szempontból is meg kell újítani, ennek lényeges eszköze azonban nem a politikai szövegelés, hanem a széles körű és folyamatos konzultáció a romániai magyarsággal, annak különböző rétegeivel.
Nem szabad feledni ugyanis, hogy a szövetség megalakulása óta két olyan évtized telt el, amelyben – ha még nem is teljesen, de – kiépült a romániai magyar intézményrendszer. Most már nem csupán kívánalom, hanem mindennapos gyakorlat a magyaroknak a helyhatóságokban, a közigazgatás különböző szintjein betöltött szerepe. Jelentős mértékben megerősödtek a romániai magyarság civil intézményei, és a magyar nyelvű felsőoktatás eredményeként is megújult, felfrissült, a világra még nyitottabbá vált a románai magyar értelmiség, a romániai magyar középosztály és vállalkozó réteg adott mértékű kialakulása pedig úgyszintén napjaink jellemzője.
Mindez azt is jelenti: össztársadalmi szinten olyan mértékű romániai magyar szellemi potenciál alakult ki, amellyel a megújuló szervezetnek föltétlenül meg kell találnia a kapcsolatokat, és akkor a továbblépés programjai nem sugallatként érkeznek valahonnan a mennyei magasságokból, hanem itt a földön, a célok és a tennivalók konkrét, gyakorlati, romániai viszonylatrendszereiben születnek meg. Egynémely politikusi körökben előre próbálnak inni a medve bőrére: Nagyvárad után az RMDSZ széthull, vagy leterített zsákmányként hurcolják majd oda más pártok lábai elé. Hamis számítások ezek. Az RMDSZ továbbra is megtalálja saját, önálló útját a nem mindig szép, de új világban.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Orbán Viktor hivatalában fogadta Olosz Gergelyt
A magyar miniszterelnök január 27-én Olosz Gergellyel, az RMDSZ elnökjelöltjével és Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökével tárgyalt hivatalában.
Orbán Viktor miniszterelnök hivatalában fogadta Olosz Gergelyt, az RMDSZ elnökjelöltjét. A találkozón Orbán Viktor és Olosz Gergely a Romániában élő magyarság helyzetéről, valamint a kormány és az RMDSZ jövőbeni együttműködésének lehetőségéről tárgyal. Szóba kerültek az RMDSZ következő időszakra vonatkozó, hosszú távú tervei, valamint a Kárpát-medencei magyar együttműködés jövője is – írja közleményében a kormányfő szóvivője.
A magyar miniszterelnök csütörtökön Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártja elnökével is találkozott, aki tájékoztatta a kormányfőt a felvidéki magyar közösség aktuális helyzetéről valamint a kettős állampolgársággal kapcsolatos szlovákiai törvényhozási fejleményekről. A kormányfő hivatalában lezajlott megbeszélésen szóba került a határon átnyúló együttműködés ügye, valamint a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi munkájának értékelése is – áll a közleményben.

Uniós pénzből készül a közös székelyföldi fejlesztési stratégia
A Székelyföldi stratégiai együttműködés című pályázatot ismertették mai sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A projektet Kovászna Megye Tanácsa nyújtotta be a Közigazgatási és Belügyminisztériumhoz, Hargita Megye Tanácsa pedig partnerként vesz részt benne. A pályázat értéke 816 240 lej, időtartama 12 hónap. Célja Székelyföld fejlesztési stratégiájának és közös cselekvési tervének kidolgozása, a közigazgatási egységek partnerségének fejlesztésére. A fejlesztési stratégia kidolgozása a helyi önkormányzatok elképzeléseinek megfelelően valósul meg, a két megye hasonló gazdasági-szociális vonatkozásai lehetővé teszik a közös megvalósításokat. „A mai nap három olyan projekttel foglalkoztunk, amely a székelyek regionális öntudatának erősítését szolgálja. Az egyik az anyanyelv használatát segíti elő, a másik a turizmust, ez a harmadik a régió fejlesztési stratégiájáról szól. A térségben élő szakemberek, polgárok, vállalkozók energiáját egybe kell fésülni. A fejlesztéseket úgy kell elkészítenünk, hogy közben egészként lássuk az egész régiót. Nemcsak ezen a területen gondolkodunk közösen, hanem van egy pályázatunk, a közös székelyföldi stratégiára szociális területen is, Székelyföld pedig minden téren erősödik. Ez az első lehetőség, hogy Székelyföld egészének szóló fejlesztési stratégiát alakítsunk ki” – fogalmazott Tamás Sándor.
Borboly Csaba szerint, mivel a két megye hasonló kulturális adottságokkal rendelkezik, közösen dolgozhat a turizmusban, a székely termékek népszerűsítésében és számos egyéb téren, amihez viszont összehangolt stratégiára van szükség. „Úgy lehetünk eredményesek, ha terveinkkel túllépünk a megyehatárokon. A kampányban azt ígértük, erős Székelyföldet építünk – ehhez pedig egy jól elkészített stratégia szükséges. A jelen pályázattal is ezt építjük, hiszen hatékony közigazgatás nélkül elképzelhetetlen az autonómia” – fejtette ki Borboly Csaba.
A programot Klárik László, Kovászna Megye Tanácsának, valamint Birtalan József, Hargita Megye Tanácsának megyemenedzsere mutatta be.
Klárik László elmondta: fontos felmérni, hogy a régió lakói hogyan látják Székelyföld jövőjét, mely kérdésekre fektetnének nagyobb hangsúlyt: „a további stratégia kialakításának szempontjából irányadó lesz az a közvélemény kutatás, amelyet éppen ezzel a céllal készítünk el.” Klárik arról is beszámolt, hogy a projekt futamideje során több képzésre is sor kerül: ezek keretében a tisztviselők és vezetők a stratégiai gondolkodást sajátítják el.
„A projekt közös stratégiai gondolkodást jelent Székelyföldre kiterjesztve. Jelzésértékű, hogy a Belügyminisztériumban hagyták jóvá, és európai pénzből finanszíroztak. Kiléptünk már a szimbolikus térből, és az élet minden területén együtt tudunk működni” – nyilatkozta Birtalan József. Mint elhangzott, 22 közintézmény vesz részt a programban, két megyei tanács és 20 polgármesteri hivatal Kovászna és Hargita megyéből. Az elsődleges célcsoport Kovászna és Hargita megye tanácsának 20 alkalmazottja, akiknek szerepük van a megyék fejlesztésében; mindkét megyéből 10-10 alkalmazott, akik pályázatírással, területrendezéssel foglalkoznak. A kurzusok és képzések mellett, ezek állítják össze a két megye közös fejlesztési stratégiáját.
Az így megteremtett hálózatnak köszönhetően Kovászna és Hargita megye szervezettebben tehet lépéseket a fejlesztések érdekében. Az alkalmazottakat a következő szakterületeken képezik: közpolitikák, humánerőforrás, partnerségi kapcsolatok, kommunikáció. A pályázat megvalósítása során közvélemény-kutatást is végeznek. A projekt egyik jelentős eredménye a közszolgáltatás minőségének és imázsának javulása lesz. Erdély.ma

Nem Szász Jenő Székelyudvarhely alpolgármestere
Menesztette Szász Jenő MPP-elnököt alpolgármesteri tisztségéből ma Székelyudvarhely önkormányzata. Az alpolgármester leváltásáról szóló kezdeményezést Bunta Levente polgármester terjesztette elő, arra való hivatkozással, hogy Szász nem látta el megfelelően a teendőit.
Bunta kifejtette: az elmúlt időszakban az alpolgármester havonta csak összesen 12-16 órát tartózkodik a munkahelyén, ami szerinte nem elégséges ahhoz, hogy megfelelően elláthassa a rábízott teendőket. A polgármester szerint ahhoz, hogy valaki dolgozzon, szükséges a személyes jelenléte a munkahelyén. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ha valaki nem végzi el a munkáját, és ennek ellenére felveszi a fizetését, az „erkölcstelenségbe keveredik".
Válaszában az érintett elmondta: véleménye szerint a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalban politikai tisztogatás zajlik, amelynek most ő vált a célpontjává. Az alpolgármester szerint képesség kérdése is, hogy kinek mennyi időre van szüksége egy feladat megoldására.
A városatyák hosszasan vitatkoztak Szász Jenő felmentéséről, majd mielőtt a titkos szavazásra sor került volna, a Magyar Polgári Párt frakciója kivonult az ülésteremből. A bent maradó 10 önkormányzati képviselő mindenike a menesztés mellett szavazott.
Kovács Csaba. Erdély.ma

Băsescu: Románia nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával
Románia nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával – mondta csütörtökön Traian Băsescu az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén. Az államfő szerint nem csak a kisebbségeknek van szükségük autonómiára. – Amint azt bizonyára tudják, és amint azt minden román politikus mondja, mi nem támogatjuk az etnikai alapú autonómia elméletét. Ellenben, ha követik a romániai történéseket, láthatják, a helyi autonómia szintjének növekedésével járó folyamatot indítottunk el – nyilatkozta Traian Băsescu.
Az államfő hangsúlyozta: jelenleg a helyi közösségek rendelkeznek helyi rendőrséggel, a kórházakat átutalták a helyi tanácsok alárendeltségébe, a színházakat és a kulturális intézményeket a helyi hatóságok igazgatják.
– Az új oktatási törvény arra kötelez, hogy az iskolák a helyi tanácsokhoz kerüljenek – mondta. A helyi önkormányzatok dönthetnek a helyi adókról, és a központi szinten begyűjtött adók jelentős hányada is hozzájuk kerül. Azt hiszem, ezt az autonómia-típust látjuk mi érvényesnek Románia esetében, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem csak a nemzetiségeknek van szükségük autonómiára – fejtette ki Traian Băsescu.
Paprika Rádió, Erdély.ma

Sokan magyarosítanák a nevüket
Az egyszerűsített honosításnál egyetlen űrlap kitöltésével kérhetik nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását a kérelmezők. Sokan szeretnék magyar nevüket használni Romániában is.
Stefannak, Dionisienek, Elisabetának, Irinának írják a hivatalos anyakönyvi papírokban, valójában Istvánnak, Dénesnek, Erzsébetnek, Irénnek hívják őket. Gyakori jelenség ez a Székelyföldön. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke szerint sokan szeretnék hivatalosan is, a magyar nevüket használni Romániában.
Pedig nem bonyolult eljárás, és erre 43 éve, azaz 1968 óta törvény is lehetőséget ad. Csíkszereda anyakönyvi hivatalában tavaly 30-an kérték nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását.
A névmagyarosítás után kiadott születési anyakönyvi kivonat mindössze 2 lejbe, azaz kevesebb mint 200 forintba kerül. Az új személyi igazolványért 800 forintnak megfelelő lejt kell fizetni.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Televízió, Erdély.ma

Kámforrá vált emléktáblák Nagyváradon
Két emléktáblának is nyoma veszett Nagyváradon. Eltűnt a Garasos hídon nemrég felavatott emléktábla bronzból készült része, valamint Ráduly Béla dobosnak, a legendás váradi Metropol Group rockegyüttes frontemberének az emléktáblája a Vámház (ma Sucevei) utcai szülői házának faláról. Az eredeti váradi Garasos hidat 1910. december 10-én adták át. A helyébe állított új híd pilléről eltűnt a tábla. Hogy az építményre – méltó mementóként – újra emléktábla kerülhessen, több mint egy évig gyűjtött, adakozott Biharország magyar közössége Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor szorgalmazására. Az akciónak meg is lett az eredménye: tavaly december 17-én avatták föl Deák Árpád szobrászművész alkotását. Akkor – a zord, hideg idő ellenére is – mintegy százan gyűltek össze a táblaavató ünnepség alkalmából az eredeti átkelő nevét öröklő mostani Garasos híd Szacsvay-szobor felőli oldalán. Kedden azonban megdöbbentő és szomorú hírt közölt Deák Árpád Gavrucza Tiborral: a két emléktábla (mindkettő a művész alkotása) eltűnéséről tájékoztatta a lelkészt. Gavrucza elmondta: értesítette a Bihar megyei rendőrkapitányt az ügyről, és persze írásban is tesznek feljelentést annak rendje-módja szerint. Hozzáfűzte: „Profik voltak, könnyűszerrel leszedték a csavarokkal fölhelyezett táblákat, gyorsan dolgozhattak. Ezek a domborművek egyébként műalkotásoknak számítanak, megvan az értékük. A Garasos-híd emléktábláját újból ki fogjuk öntetni – ezúttal alumíniumból, hogy ne lopják el. Szívügyem volt ez a tábla. Márványból és bronzból kombináltuk, hogy ne legyen annyira értékes, mégis eltüntették. Aztán ha az alumíniumot is lelopják, az már nem a színesfém-gyűjtő maffia számlájára lesz írható. Az is benne van a pakliban, hogy valakiket zavarnak az emléktábláink.”
A Ráduly-féle emléktáblát 2004 októberében szerelték föl a Vámház (ma Sucevei) utca 61. szám alatti ház falára a rockzenész halálának tizedik évfordulója alkalmából. A Ráduly Bélát egész alakban ábrázoló domborművön ez a felirat állt: „Itt élt a legendás Metropol Group rockzenésze, Ráduly Béla – 1948-1994”. Alatta pedig csak magyarul volt olvasható: „... Legyen a zene mindig a legnagyobb vigaszod.” E mondatba annak idején belekötött a városi tanácsülésen a nagy-romániás Mihai Drecin, amikor jóvá kellett hagyniuk a városatyáknak a tábla fölhelyezését. Azt sérelmezte, hogy ezt az egyetlenegy mondatot nem fordították le román nyelvre. A demokrata–liberális Mircea Bradu viszont támogatta az ötletet, hiszen Ráduly Béla, egykori jó barátja, a váradi művészeti élet kiemelkedő egyénisége volt. Végül a helyi tanács jóváhagyta az emléktábla-állítás tervét, meglett minden szükséges engedély hozzá.
Trifán László zenész, képzőművész közölte: értesítette muzsikustársait, a Metropol Group külföldön élő tagjait a történtekről, s majd megbeszélik, mi legyen a teendő, készíttetnek-e másik táblát, mit lépjenek az elkövetkezendőkben.
Reggeli Újság. Erdély.ma

Visszavonták a határozatot (Kovászna)
Nem lesz hivatalos ünnep március 15. Kovásznán. A prefektúra felhívására a helyi tanács visszavonta korábbi határozatát, mely hivatalosította az ünnepet. A jegyző korábban nem láttamozta a határozatot, úgy értékelte, a tanács túllépte hatáskörét. Ugyanezt állapította meg a prefektúra is.
Cseh Béla MPP-s városi képviselő azt kérdezte: miért irritálja a prefektúrát a dátum? Hargita megyében március 15. lehet hivatalos ünnep, nálunk nem — mondta. Nicolae Enea úgy értékelte, Romániában december elseje kell hogy legyen mindenki ünnepe. Erre Lőrincz Zsigmond polgármester így reagált: a történelem olyan-amilyen, de be kell tartani a törvényeket. A tanács egy tartózkodással, két ellenszavazattal (mindkettő MPP-s) vonta vissza a korábbi határozatot. Ennek ellenére március 15-e szabadnap lesz a városháza és alárendelt intézményeinek alkalmazottjai számára. A polgármester megegyezett a szakszervezettel, a kollektív munkaszerződésbe foglalják ezt, valamint november elsejét is.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevesebb elhagyott gyerek
Jelentősen csökkent az utóbbi két évben a Hargita megyei kórházakban hagyott újszülöttek és gyerekek száma – a jelenséget a szakemberek a tájékoztatási kampányok számlájára írják, amelyeket a gyermekvédelmi igazgatóság irányításával különböző civilszervezetek bonyolítanak le a megye településein.
Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője szerint tavaly 40 gyereket hagyott hátra édesanyja a megye különböző kórházaiban, de közülük 21-et később visszafogadott a családja. A szociális munkások az ilyen esetekben minden egyes családot felkerestek, és igyekeztek meggyőzni a szülőket arról, hogy vállalják gyermekük gondozását. A statisztikák szerint 2009-ben 21 kórházban „felejtett” csecsemőnek vagy kisgyereknek kellett dajkát találni, 2008-ban pedig negyven ilyen esetet vettek nyilvántartásba.
Elekes szerint a szociális gondozásba kerülő csecsemők számára hosszú távon az lenne kedvező, ha örökbe fogadhatnák őket – vér szerinti szüleik azonban csak nagyon ritkán írják alá az ehhez szükséges papírokat, arra gondolva, hogy átmeneti nehézségeik után visszafogadják majd gyereküket. Hargita Népe (Csíkszereda)

Magyar lapot adnak ki Maroshévízen
Ingyen juthantak az olvasók a Maroshévízi Hírlaphoz. A hatoldalas havilap közéleti információkkal látja el a város magyar lakosságát. Helyi újság utoljára 1912-ben jelent meg a településen.
Meleg vizet keresnek a föld mélyében; Fogyatkozóban Maroshévíz magyar lakossága; Tanácsadó iroda nyílt – ez néhány cím a Maroshévízi Hírlap első kiadásából. A hatoldalas kiadvány közli a helyi híreket és eseményeket, ezeken felül pedig sajtótörténeti visszatekintéssel, egyházi szemlével áll az olvasók elé, teret szentel a Kemény János Elméleti Líceum híreinek, beszélgetést közöl dr. Veress Lászlóval. Nem maradt ki a kiadványból a mese, a recept és rajzpályázat-felhívás sem.
Az ötszáz példányban megjelenő ingyenes havilapot, amely az impresszum szövege szerint az 1895-ben alakult Topliczai Hírlap, majd az 1911-től Maroshévízi Hírlap néven megjelenő helyi újság 2011-ben újraalapított udtódja, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület adja ki. Az anyagi hátteret illetően Czirják Károly, az egyesület elnöke lapunk kérdésére csak annyit mondott: „Vannak barátaink, helyi üzletemberek, akik támogatnak.”
A lapkiadó terve szerint a kiadvány nemsokára már nyolc oldalon hozza Hévíz legfrissebb híreit, riportokat és magazinos írásokat is közöl.
Maroshévízen az első helyi újságot 1895-ben adták ki Topliczai Hírlap néven, amely csupán a kiadás évében jelent meg. 1911. június 25-én jelent meg a következő magyar nyelvű sajtótermék, a Maroshévízi Hírlap, amelynek utolsó számát 1912. október 13-án nyomtatták. 2011. január 27-től újból magyar lapja van a városnak.
Balázs Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Megújul a nagyváradi Lorántffy-gimnázium
Három hónapja folyik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületének felújítása. Az ingatlan a Regionális Operatív Program jóvoltából újulhat meg.
Mostanáig elsősorban a pincében dolgoztak: a vakolatot leszedték és leöntötték a betont. A tető is részben megújult már, jelenleg a liftaknában folynak a munkálatok – ha ezzel elkészülnek, a mozgássérültek is akadálymentesen juthatnak be az épületbe. Az iskola új villámhárítót kapott, amit már fel is szereltek, az udvaron pedig már elkezdték az aszfaltozást. A projekt teljes értéke 7,6 millió lej, amiből 6 milliót tesz ki az Európai Uniótól kapott vissza nem térítendő támogatás. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium műemlék jellegű épülete 4631 négyzetméteren terül el a város központjában, s két év alatt végezhetnek a felújítással.
A z épületet érintő munkálatok mellett az EU-s támogatásból arra is jut majd, hogy új bútort és modern taneszközöket vásároljanak az iskolának. A tervek szerint a Lorántffy két új videoprojektort is kap, és teljesen megújul a közműhálózata is: a mosdók felújításán kívül az épület külső és belső világítását is korszerűsítik.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Csendőrök kísérték be a Székely Gárda-egyesület alelnökét
Csendőrök vezették el Csibi Barnát, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnökét a csíkszeredai Mihai Eminescu utcanév Attilára való változtatására irányuló akció egyik kezdeményezőjét, aki tegnap délután csendes tiltakozási akcióba kezdett a városközpontban.
Csibi két táblát tartott a kezében, az egyiken a román költő pirossal áthúzott képmása szerepelt, alatta pedig a következő felirat: „Nem a hungyalázásra!” A másik táblával pedig a névváltoztatást ellenző Mircea Duşának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Hargita megyei elnökének üzente, hogy „Nem a megfélemlítésre!”
Bár a tüntetés egyetlen résztvevőjeként Csibi csak álldogált a Petőfi utcában, három csendőr felszólította, hagyja abba a tiltakozást és tartson velük. A román nyelven elhangzott kérésre Csibi csak annyit hajtogatott, hogy „nem értem, mit tetszett mondani”, majd kifejtette, mivel Csíkszereda lakosságának több mint 20 százaléka magyar, joga van ahhoz, hogy magyarul beszéljenek vele. Végül akadt egy magyar ajkú rendfenntartó, így anyanyelvén közölték Csibivel, hogy mivel nincs a tiltakozó akcióra kiváltott engedélye, kísérje el őket.
Az újságírók jelenlétében kulturáltan viselkedő csendőrök a Krónika információi szerint kevésbé voltak óvatosak akkor, amikor már csak maguk maradtak a tiltakozóval, s egyes források szerint az is elhangzott, hogy „Romániában élünk, meg kell tanulni románul”.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, az Eminescu utca Attilára történő átkeresztelését már 2010 nyarán kezdeményezte a Székely Gárda-egyesület, amikor aláírásokat gyűjtöttek azért, hogy a helyi tanács napirendre tűzze a kérdést. Bár a kellő számú aláírást sikeresen összegyűjtötték, az önkormányzat máig nem döntött. Eközben a Hargita megyei névadó bizottság január elején három nem szavazat és két tartózkodás mellett elutasította a kezdeményezést.
A Székely Gárda-egyesület tagjai azonban úgy nyilatkoztak, mivel a névadó bizottság állásfoglalása csak konzultatív jellegű, bíznak abban, hogy mihamarabb a helyi közgyűlés napirendjére kerül a névmódosításra irányuló kérelmük. A Székely Gárda tagjai ugyanis Mihai Eminescu születésnapjára tervezték a keresztelőt, ezzel szerették volna meglepni „a magyargyűlölő költőt”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere azonban úgy vélekedett, előbb-utóbb sor kerül a kérelmükre is, most azonban egyelőre a 2011-es költségvetést kell prioritásként kezelniük.
Az ügy kapcsán megszólalt a szociáldemokraták Hargita megyei elnöke, Mircea Duşa is, aki közölte, pártja olyan törvényt kezdeményez, amely korlátozná kulturális személyiségekről elnevezett utcák nevének megváltoztatását. „Azt látom, hogy az utóbbi napokban azzal szórakoznak Hargita és Kovászna megyében, hogy módosítják az utcák nevét. Éppen most, amikor mi a Román Kultúra Napját és Mihai Eminescu születésnapját ünnepeljük, a csíkszeredai városi tanácsban létezik egy határozattervezet, amely az Eminescu utca nevének megváltoztatásáról szól. Folyamatosan kis lépések történnek a helyi autonómia irányába, amíg el nem tűnik a román elem” – fogalmazott január elején Duşa.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi magyarság megérdemli az alternatíva lehetőségét – Elkezdték az aláírásgyűjtést az Erdélyi Magyar Néppárt magalakításához
Egy igazi demokráciában a politikai pluralizmus lehetőség és nem akadály, egy olyan lehetőség, amely megvédi a polgárokat attól, hogy kiszolgáltatott alanyai legyenek politikai sakkjátszmáknak, s a fejük fölött mások döntsenek életükről és gyermekeik életéről, hangzott el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezetének tegnapi sajtótájékoztatóján.
Elkezdték ugyanis az aláírásgyűjtést az új pártnak, az Erdélyi Magyar Néppártnak a bejegyzésére, amelynek az alapítását az EMNT mint civil szervezet jelentette be január 15-én, Kolozsváron, tudtuk meg tegnap azon a sajtótájékoztatón, amelyet az EMNT három Bihar megyei vezetőségi tagja, Török Sándor, Zatykó Gyula és Orbán Mihály tartott.
Az EMNT elérkezettnek véli az időt arra, hogy egy új, a nemzeti értékrendet, az erdélyi magyarság valós érdekképviseletét felvállaló párt megalakulását támogassa, ugyanis az elmúlt évek politikai eseményei ékesen bizonyítják, hogy az érdekvédelmi szerepet kisajátító Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem mindig és nem mindenhol tudta, akarta felvállalni ezt a szerepet. Összesen 18 megyében, illetve Bukarestben kell nekilátniuk az aláírásgyűjtésnek az eléggé restriktív román párttörvény előírása szerint. Huszonötezer támogató szignó szükséges ahhoz, hogy az új pártot bejegyezzék. A magyar emberek Erdélyben és a Partiumban az elmúlt években sokszor azért nem mentek el szavazni, mivel kiábrándultak az aktuális politikai hatalmakat válogatás nélkül kiszolgáló RMDSZ-ből. Tanulni kell a megtörtént tévedésekből, s úgy politizálni ezután, hogy az érdekképviselet valóban az legyen, aminek lennie kell, s magyar mivoltunkat ne csak a kampányrendezvényeken használják ki, hanem tegyenek is azért, hogy erdélyi magyarnak lenni tényleg jó legyen ezen a tájon, sommáztak az EMNT-sek.
Az aláírásgyűjtő íveket ki lehet tölteni a demokráciaközpontokban (Nagyváradon a Széles/Menumorut utca 23. szám alatt). Felhívják a polgárok figyelmét, hogy az, hogy valaki aláírja ezeket az íveket, nem azt jelenti, hogy tagja is lett az Erdélyi Magyar Néppártnak, hanem csak azt, hogy támogatja ennek megalakulását. Török elmondta, a leendő párt nem zárkózik el majd az RMDSZ-szel való esetleges együttműködéstől sem, hiszen itt nem a pártoskodás a lényeg, hanem a közös és nemes cél, az erdélyi magyarság életének jobbá tétele. A másik nagyon fontos dolog, amire felhívják az emberek figyelmét az, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásához szükséges aláírásgyűjtésnek semmi köze nincs a gyorsított honosítással kapcsolatos segítségnyújtáshoz. Nem igaz az sem, hogy csak azoknak nyújtanak segítséget a kettős állampolgárság igénylésében, akik ezért cserében aláírják a pártalakulást támogató ívet. Külön önkéntesek foglalkoznak ugyanis a két dologgal. A következő hetekben több közösségi fórumra kerül majd sor, ezeken az EMNT ismerteti majd az új párttal kapcsolatos terveket, tudnivalókat és köszönettel fogadnak minden véleményt, ötletet.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Berettyóujfalu fogadja a váradiakat
Hétfőn egy kilenctagú nagyváradi civil küldöttség látogatott el Berettyóujfaluba Fleisz Jánosnak, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnökének a vezetésével, hogy leadják vagy előjegyeztessék honosítási kérelmeiket.
„A Magyar Kultúra Ünnepe” elnevezésű közös rendezvénysorozat lezárásaként látogattak a nagyváradiak Berettyóújfaluba, hogy a magyar állampolgárságért folyamodjanak. A küldöttséget a következők alkották: Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Lajos Annamária, a BINCISZ titkára, Fleisz Judit az Alma Mater Alapítvány képviseletében, Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének reprezentánsa, Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Kádas Károly, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetőségi tagja, Bücsi Ilona, a Sapientia Varadiensis Alapítvány egyik képviselője, valamint Sándor Dénes, a Nagyváradi Állami Filharmónia nyugalmazott művészeti titkára és neje. A küldöttséget Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a városházán fogadta. Üdvözlőbeszédében elmondta, hogy a jelenlegi országhatárok semmilyen formában nem befolyásolhatják Berettyóújfalu és Nagyvárad kapcsolatát, hiszen egy egyetemes magyar kultúra van. Az egy évtizede a civilek által kezdeményezett közös magyar kultúra napi ünnepléssel kapcsolatban kifejtette: mindig volt valamilyen aktualitásuk a rendezvényeknek, 2007-ben például Románia uniós csatlakozása. Idén a schengeni határ megszűnése lehetett volna az események apropója, ám ez még késik. A magyar kormány viszont gondoskodott aktualitásról, ugyanis január elsejétől lehetővé teszi a határon túliak egyszerűsített honosítási kérelmének befogadását. „Egy egységes magyar nemzet van, ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni azzal, hogy itt, a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél benyújthatják honosítási kérelmüket” – zárta szavait az elöljáró. Azt is elmondta, hogy terveik szerint az ünnepélyes eskütétel valószínűleg május 23-án, a város ünnepén, a később jelentkezők részére pedig augusztus 20-án lesz Berettyóújfaluban. Ezután Törökné Kovács Judit anyakönyvvezető ismertette a honosítással kapcsolatos tudnivalókat. A helyi anyakönyvi hivatal szerdánként 8-16 óra között fogadja az állampolgársági kérelmeket. Érdeklődni a (0036)54-505-450-es telefonszámon lehet. A helybeliek részéről Porkoláb Lajos is köszöntötte a váradiakat, segítséget adva az ügyintézésben.
Az ottani sajtó kérdésére Fleisz János egyetemi tanár a váradiak nevében elmondta, hogy a két város civil szervezetei közötti évtizedes kapcsolat megkoronázásának lehet tekinteni e napot, amikor a nagyváradi civil küldöttség a honosítási kérelemmel Berettyóújfaluba érkezett. Ez által a lelki közösség ismét sorsközösséggé formálódhat. Újra kell értelmezni önmagunkat, és újra kell értelmezni kapcsolatainkat a magyar nemzeti egység alapján. Újságírói kérdésre a történész kifejtette, hogy hosszabb távon mindenképpen azt várja: a partiumi, erdélyi magyarok egyenrangú állampolgárok lesznek az anyaországiakkal, és ez a szavazati jog kiterjesztését is jelenti. A szívélyes fogadtatás után sor került az iratok átadására, illetve az előjegyzésre.
Rövid városnézés után a váradiak megtekintették a most újonnan megnyitott civil központot, amelyben a Megyei Népfőiskolai Egyesület és a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület sokrétű tevékenysége folyik Harasztosi Sándor és Porkoláb Lajos irányításával. Délután „A Magyar Kultúra Ünnepe” utolsó rendezvényére a Járási Hivatal dísztermében került sor, ahol Meleg Vilmos nagyváradi színművész hangulatos Emőd Tamás-estjét adta elő. A zenei kíséretet Thurzó Zoltán zongoraművész szolgáltatta a népes közönség számára. Az esti kötetlen beszélgetésben már az idei további közös rendezvények is szóba kerültek. Reggeli Újság (Nagyvárad)

In memoriam Szabó Károly (1943-2011)
Gyászol a Szatmár megyei közélet: 67 éves korában, kedden elhunyt Szabó Károly, a megyei politikai élet meghatározó alakja, aki nem kevesebb, mint 18 éven át (1990-2008) szenátorként képviselte régiónkat, és egy ideig EP-képviselői tisztséget is betöltött. A Román Felsőház tagjaként sosem felejtette el, kiket képvisel a fővárosban, számos, egyszerű emberek mindennapjait megkönnyítő ügyben közbenjárt, interpellált, intézkedett. Sajátos színfoltja volt ő a Szatmár megyei közéletnek, összetéveszthetetlen stílusával, egyenes beszédével tiszteletet vívott ki mind a politikai körökben, mind a közemberek soraiban. Olyan politikus volt ő, aki mindig nyíltan fogalmazott, nevén nevezte a dolgokat. Tudta: a problémák szőnyeg alá seprése nem jelenthet megoldást, az őszinteség az egyetlen, amely a magyarság érdekvédelmi szervezetét előbbre viheti. Nem maradt, nem maradhatott közömbös szervezete és a szatmári magyar közösség ügyei iránt. Mi, ittmaradottak, csak azt remélhetjük: mindig a közösség érdekében felzengő, határozott hangja jó ideig vissza fog csengeni még az őt követő politikusgeneráció fülében, amely szakmai odaadást, elkötelezettséget, politikai profizmust tanulhat tőle. Szabó Károly kedd este, nagykárolyi otthonában hirtelen, szívinfarktusban hunyt el. Bár nem volt ezen tájegység szülötte – Désen született, 1943. augusztus 29-én –, igazi szatmáriként és nagykárolyiként végezte munkáját a Szenátusban, egy ideig a mezőgazdasági és erdészeti bizottság alelnökeként, majd a honvédelmi bizottság jegyzőjeként. Lapunk ezúton osztozik a család és az egész Szatmár megyei magyar közösség gyászában. Nyugodjon békében!
Szabó Károly Ferenc halálára
Mély fájdalommal értesültem szeretett kollégánk és barátunk, Szabó Károly Ferenc hirtelen elhunytáról. Halálával egy fontos erdélyi magyar személyiség, a szatmári és az egész erdélyi magyarság által megbecsült és elismert politikus távozott el közülünk. Szabó Károly Ferenc már a kezdetektől a Szövetség szatmári szervezetének tagja, 1990-től 2008-ig az RMDSZ szenátora, 2000. és 2002. között szervezetünk szenátusi frakciójának vezetője volt. Elkötelezetten küzdött a magyarság jogaiért, munkásságát a nemzetéért, közösségéért érzett felelősség határozta meg. Együtt voltunk a kisebbségi jogküzdelem legnehezebb pillanataiban, és együtt örültünk az elért sikereknek is. Hűsége, kitartása mindannyiunk számára követendő példa marad. Szenátorként, közeli munkatársként és barátként búcsúzom tőle. Az RMDSZ országos vezetősége nevében őszinte részvétemet fejezem ki a gyászoló családnak.
Markó Béla
Elhunyt Szabó Károly Ferenc
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 67. évében, 2011. január 25-én este elhunyt SZABÓ KÁROLY FERENC villamosmérnök, politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt szenátora, európai parlamenti képviselője. Szabó Károly Ferenc Désen született, 1943. augusztus 29-én. A kolozsvári Műszaki Főiskola 1967-ben történt elvégzése után előbb 1967-71 között Nagyváradon dolgozott karbantartó mérnökként a bútoriparban, majd 1971-72 között a berettyószéplaki szénbányáknál. 1973-ban kerül Nagykárolyba, ahol 1980-ig a bútorgyárban, a Helységgazdálkodási Vállalatnál, majd 1980 és ’90 között a szatmárnémeti Unió helyi részlegéből lett Gépgyártó Vállalatnál dolgozott. Az 1989-es rendszerváltás nagy fordulópontot jelentett életpályája alakulásában. Ezt követően ugyanis az addigi mérnökemberből politikus lett. 1990 és 2009 között a nagykárolyi RMDSZ választmányi tagja, 2000 és 2003 között a nagykárolyi RMDSZ elnöke. 1990 és 2008 között, tehát 18 éven át az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, az RMDSZ szenátusi frakciójának helyettes vezetője, illetve vezetője. 2006-ban előbb Románia RMDSZ-es európai parlamenti megfigyelője, majd 2007-2008-ban Románia RMDSZ-es európai parlamenti képviselője. 2008-ban nyugdíjba vonult. Szabó Károly Ferencet a Románia Magyar Demokrata Szövetség helyi és országos vezetősége saját halottjának tekinti. Kovács Jenő, a nagykárolyi RMDSZ elnöke
GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj és édesapa, SZABÓ KÁROLY FERENC életének 68. évében hirtelen elhunyt. Temetése január 27-én, csütörtökön, 15:30-kor lesz a Temető utcai Mesterrészi temető római katolikus ravatalozójából.
Emléke örökké él szívünkben és soha nem feledjük.
A gyászoló család
Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Jubiláló KZST
Húsz éve alakult újjá a nagy múltú közművelődési társaság
Nívós összművészeti esttel, teljes telt házas közönség előtt ünnepelte újjáalakulásának huszadik évfordulóját a Kemény Zsigmond Társaság. A tizenkilencedik században az akkor Vásárhelyen élő Tolnai Lajos alapította egylet viharvert története során számos megszűnést, betiltást ért meg, de mindig újjáalakult; évszázadtól, évtizedtől függetlenül voltak olyanok, akik úgy érezték: folytatni kell a nagy elődök munkáját, az egykori hagyaték szellemében. Így történt 1989 után is, a társaság legújabbkori történetének huszadik évét ünnepli.
Kedd délután a Kultúrpalota Kistermében Csíky Boldizsár elnök Kemény János és Marosi Ildikó szavaival üdvözölte a jelenlévőket, majd Fülöp Géza alelnök szólt röviden a társaság utóbbi húsz évéről:
– Ceausescu rémuralma után az erdélyi magyar civil társadalom magára talált, létrehozta az igény és szükség diktálta szervezeteit. 33 marosvásárhelyi értelmiségi közművelődési egyesületet alapított, amely Gálfalvi György javaslatára felvette az egykori Kemény Zsigmond Társaság nevét: vállalva a folytonosságot, a társaság újjáalakult. Első elnökének Oláh Tibort, a színművészeti egyetem tanárát választották. Időközben változott a város és változtunk mi magunk is. A régi KZST irodalmi egyesület volt, ma közművelődési társaságként kell működnünk, feladatunk az irodalom, a művészetek, a kultúra és a tudomány terén elért eredmények ismertetése, terjesztése. Úgy érezzük, képességeink szerint sikerült eleget tennünk felvállalt céljainknak. Mai összejövetelünk a 188., hamarosan kötetbe foglaljuk eddigi estjeinket – mondta az alelnök, majd ifj. Csíky Boldizsár zongoraművész játéka (Chopin- művet zongorázott) után Dávid Gyula tartott előadást a huszadik század közepén betiltott KZST utolsó öt évéről és az azt követő időszakról. Mint értekezéséből kiderült, a háború után 1944 decemberében szervezték az első estet, amelyen többek közt Molter Károly is részt vett, 1948-ban pedig a forradalom százéves évfordulóját ünnepelték előadás-sorozattal. Az év végén a társaságot betiltották, a KZST szelleme akkor támadt fel, amikor 1973-ban Marosi Ildikónak megjelent a társaságról írt kötete.
A Castellum Alapítvány mint testvérszervezet nevében Haller Béla köszöntötte a jubiláló KZST-t, ezt követően Nagy Attila olvasott fel fordításaiból és verseiből. Zeno Vanceának, a KZST egykori tagjának Áprily- megzenésítését Madaras Ildikó énekelte Szőnyi Márta zongorakíséretével, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, Kemény János unokája nagyapjának a KZST-n 1941-ben elhangzott, kötetben meg nem jelent elnöki megnyitóját olvasta fel és köszönte meg a maga és a család nevében, hogy a társaságot újjáélesztették és megtartották azt a szellemiséget, amelyet a nagyapja is próbált éltetni egykoron. Oláh Tibor lánya, Kristó Oláh Boróka édesapjáról szólt, Oláh Tibor KZST-beli tevékenységéről beszélt, mint mondta, életében kiemelten fontos szerepet játszott a társaság, a hatvanas évekbeli stúdiós irodalmi estjeivel az akkor még nem létező KZST hagyományait folytatta. Pályáját az igényesség jellemezte önmaga és mások felé. Kilyén Ilka színművésznő Berde Mária Szentségvivők című regényének címadó történetét mondta el, Kovács András Ferenc verseit olvasta fel, az est végén, ifj. Csíky Boldizsár zongorajátékát követően (Csíky Boldizsár szerzeményét adta elő) Sebestyén Aba színművész szavalta Tompa László Lófürösztés című, méltán ismertté vált és a társaság múltjára, jelenére, jövőjére egyaránt igen jellemző költeményét.
Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)

72 honatya 258 millió eurós üzletben
A parlamenti politikai pártok 72 szenátora és képviselője van különböző jellegű üzleti kapcsolatban az állammal, a nevük alatt futó szerződések összértéke eléri a 258 millió eurót – derült ki a honatyák nyilatkozataiból.
Majdhogynem a mandátumok arányában oszlik meg azon honatyák száma, akik üzleti kapcsolatban vannak a kormánnyal: a demokrata-liberálisok (PD-L) alakulatából 24, a szociáldemokraták (PSD) táborából 20, a nemzeti-liberális oldalról (PNL) 15, míg az RMDSZ részéről 9 szenátor vagy képviselő érdekelt különböző állami megrendelések teljesítésében. A szerződések prominens politikusok nevéhez köthetők, közöttük szerepel páldául Elena Udrea, Sorina Plăcintă, Silviu Prigoană, Valeriu Tabără, Verestóy Attila, Dan Nica vagy Dan Voiculescu. Az utóbbi kivételével azonban a legnagyobb üzleteket nem ők, hanem kevésbé ismert kollégáik kötötték: a PD-L-s Petru Başa például egymaga 617 szerződésben érdekelt, amelyek az utóbbi két évben köttettek. Ion Toma PSD-s szenátor érdekeltségei elérik a 22,5 millió eurót, párttársa, Florin Constantinescu 13,5 millió euróra szerződött az állami struktúrákkal. A képviselők közül Constantin Mazilu (PSD) 13,5 millió euróval vezeti a listát, Florin Anghel (PD-L) 11,7 millió eurós, Ana Gheorghe (PSD) 10,4 millió eurós, Horia Teodorescu (PSD) cégei 9 millió eurós szerződésekben érdekeltek. A honatyák 5–20 millió eurós szerződéseiben partnerként legtöbbször a helyi vagy központi hatóságok, állami, illetve közhasznú társaságok szerepelnek.
72 honatya cégei összesen 258 millió euróra rúgó üzletet bonyolítanak le az állammal: 24 szenátor érdekeltsége összesen 33,4 millió euró, míg 48 képviselő neve alatt 224,8 millió eurót összesítő állami szerződések futnak – tájékoztat a cursdeguvernare.ro internetes oldal. Az RMDSZ képviselői közül Derzsi Ákos, Édler András György, Korodi Attila, Lakatos Péter, Máté András Levente és Olosz Gergely érdekelt különböző szolgáltatásokban, az általuk kötött szerződések a 10 000–300 000 lejes intervallumban vannak.
A szenátorok közül az Albert Álmoshoz (25 000 euró), Frunda Györgyhöz (meghatározatlan), illetve Verestóy Attilához (558 000 lej) köthető cégek kötöttek üzletet a helyi vagy a központi közigazgatás különböző szereplőivel. Hargita Népe (Csíkszereda)

Történelmi jelentőségű határozat született
Nagyvárad – A Bihar megyei tanács csütörtöki ülésén a legvitatottabb napirendi pontok a kulturális intézmények átszervezéséről szóló határozattervezetek voltak.
A pattanásig feszült hangulatban sikerült sorban megszavaztatni azon határozatokat, amelyek a Nagyváradi Filharmónia, a Nagyváradi Állami Színház, és a Nagyváradi Árkádia Bábszínház átszervezését jelentik.
Az 1950-es évekig Nagyváradon csak magyar nyelvű hivatásos színjátszás létezett. A későbbiekben létrejött állami román társulat az idők folyamán lenyelte a magyar önálló színházat, olyannyira, hogy a 90-es évek végére már nem volt elkülönített költségvetése, átlátható, a társulat által felügyelt költségvetési kerete. Az intézményben szerkezeti változásokat 2004-2008. között sikerült kieszközölni, mely az előző időszaknál nagyobb mozgásteret biztosított a magyar társulat számára. Ezt megelőző időszakban jött létre a Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére a professzionális magyar néptánccsoport, mely később a Nagyvárad nevet vette fel. Ezzel párhuzamosan valamivel jobb körülmények között működött a Lilliput bábszíntársulat.
Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke, az RMDSZ megyei elnöke azt nyilatkozta honlapunknak: „Az önálló intézményrendszer kialakításán több éve dolgozunk. És ezt a pontot, ahol ma tartunk, egy folyamat részeként kell értelmezni, Hisz az intézmény kétnyelvűsítése a magyar feliratokon keresztül, a homlokzatra az eredeti műalkotások visszahelyezése, a társulat nevét adó Szigligeti Ede emléktáblájának a kihelyezése, a belső struktúra megváltoztatása mind ezen mai döntés előkészítését szolgálták. Sikerült kialakítani egy olyan konszenzust – legalábbis a megyei tanácsban jelenlévő pártok vezetőivel –, amely lehetővé tette a Szigligeti Színház újjászületését.”
Egységesen
Mint az elhangzott az a tanácsülésen is, ahhoz, hogy az új intézmény létrejöhessen, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében kétharmados többséget kell kialakítani, ami a ebben az esetben 24 igen szavazatot jelent. Az RMDSZ-nek a testületben 9 mandátuma van, tehát még legalább 15 román nemzetiségű tanácsosnak is támogatnia kellett a határozatot. „Nem volt könnyű, de elértük, mert egységesek voltunk és kompromisszumkészek, így sikerült olyan megállapodást kötni, amely akár történelminek is nevezhető a nagyváradi magyar kulturális életben” – nyilatkozta Kiss Sándor honlapunknak.
Közösségi igény
A további lépések kapcsán kérdeztük Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, a megyei tanács jogi bizottságának elnökét: „Szükség van a továbbiakban az intézményesüléshez a törvényességi vizsgálatra, melyet a prefektúra fog elvégezni, reményeink szerint minél hamarabb és pártatlanul. Ezt követően el kell készíteni az adószámot, meg kell nyitni a számlákat, meg kell kötni az új intézményekre a munkaszerződéseket, és természetesen mindezek után egy következő tanácsülésen el kell fogadni most már az új intézményekre vonatkozóan a költségvetést. Ha úgy tetszik, nagyon sok munka van még az elkövetkezendő napokra. Nyilván lesznek egyesek, akik – például a román média és politikum egy része – vehemensen fogják támadni a kezdeményezést, azonban ez egy közösségi igényből megfogalmazott döntés, amely az RMDSZ ügyes helyi politikájának köszönhetően megvalósulni látszik.”
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Bajor Andorra emlékeztek Nagyváradon
Nagyvárad – Szerda délután a nagyváradi Szent László Gimnázium nemrég visszakapott iskolaépületének dísztermében Bajor Andor nagyváradi születésű költőre, íróra emlékeztek. Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt.
A nemrég újra az egyház használatába került Nogáll utcai patinás iskolaépület dísztermében hosszú idők után most első alkalommal szerveztek magyar nyelvű irodalmi rendezvényt. Ezzel az észrevétellel köszöntötte a Bajor Andor halálának huszadik évfordulója alkalmából rendezett irodalmi emlékesten megjelent szép számú hallgatóságot Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház művésze. Elhangzott, hogy Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt. Apja halála után újra Váradon élt, itt kezdte meg tanulmányait az akkori Szent László Gimnáziumban. Kolozsváron kezdte meg egyetemi tanulmányait, itt alapított családot is. 1991 január 24-én este hunyt el Debrecenben, bár egyes források hibásan január 25-ét tüntetik fel halálának napjaként. A művésznő rövid bevezetője után Kormányos László, a tanintézet történelem szakos tanára vette át a szót, aki a Szent László Gimnázium történetét vázolta fel, annak megértésére, hogy Bajor Andor milyen körülmények között volt ezen intézmény tanulója. A rövid és lényegre törő előadásból megtudhattuk, hogy a mai Szent László Római Katolikus Teológiai Gimnázium és az akkori ugyancsak Árpád-házi királyunk nevét viselő világi iskola között jelképes kapcsolat áll fenn.
Az iskola históriája
Az 1873-ban létesített gimnázium először a mai Városháza helyén álló épületben működött, majd miután 1895-ben felépült a mai Emanuil Gojdu Líceum épületegyüttese, ide kerül át az oktatás. Magasan képzett tanárainak köszönhetően nagy tekintélynek örvend. Az impériumváltást, illetve az áprilisi bevonulást követően egy tollvonással a román állam kezébe került az oktatási intézmény, melyet Emanuil Gojdu Líceummá neveznek át. 1923-ban bezárják a Premontrei Főgimnáziumot is. Nehéz időszaka volt ez a nagyváradi magyarságnak. A magyar diákok a Gojdu líceumban tanulnak, délutánonként. A második bécsi döntés után újraalakul a neves magyar tanintézet, de mint tudjuk, nem marad sokáig így. 1944 őszén, az újabb fordulat következtében ismét román líceum működik az épületben. 1948-ban megszűnik a magyar szekció, ettől kezdve a Gojdu Líceumban kizárólagosan román nyelvű oktatás zajlik. Az előadó azzal zárta előadását, hogy a Szent László Gimnázium fontos tanintézménye a nagyváradi magyarságnak, még ha történelme igen szövevényes is.
Személyes történet
Mons. Fodor József általános helynök Bajor Andorhoz fűződő személyes kapcsolatát elevenítette fel. Elmondta, hogy ismeretségük még a negyvenes évekre vezethető vissza, de a személyes találkozás a 80-as évekig váratott magára. Bajor Andor mindig szívesen járt vissza Nagyváradra, érdekelte minden, ami várossal kapcsolatos. Nagy érdeklődéssel hallgatta a szülővárosához fűződő történeteket. Fodor József vikárius visszaemlékezett arra az estére, amikor is Bajor Andor társaságában meglátogatták Szabó Arnold főépítészt. Egy jó hangulatban eltöltött este volt ez, amikor is a műépítész elmesélte, hogy Ceausescu látogatása miatt hogyan költöztették át a püspöki palota (akkori múzeum) főbejáratát a hátsó bejárat helyére, csak azért, hogy a diktátor ne lássa az udvaron álló Szent László király szobrát.
Előadás
Az irodalmi est második felében a Szent László Gimnázium kilencedikes és tizedikes diákjai négy Bajor Andor művet – Székek, Slágerek, Egy hajdani béka naplójából, Év végi leltározók – mutattak be Balázs Hajnalka tanárnő vezetésével. A diákok előadásából kiderült, hogy megvalósult az irodalmi est szervezőinek célja, éspedig az, hogy közelebb vigyék az erdélyi magyar író humorban gazdag írásait a mai fiatalsághoz. Kiss Törék Ildikó ezzel kapcsolatosan elmondta: sajnálatos, hogy az erdélyi magyar irodalomtörténet nincs kellőképpen oktatva, így a fiatalok számára ismeretlen marad sok jelentős romániai magyar irodalmi személyiség alakja és munkássága. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió színművésze Főúr, írja a többihez című – az 1967-ben megjelent kötet címadója – szatirikus írását adta elő, nem kevés sikerrel. Végezetül Zalder Éva, az iskola igazgatónője és az irodalmi rendezvény támogatója szólt néhány szót a résztvevőkhöz. Sikeresnek ítélte meg a rendezvényt, egyrészt azért, mert egy igazán értékes szöveget sikerült a fiatalok kezébe adni, másrészt azért, mert ilyen szép számú érdeklődő jött el a rendhagyó irodalmi estre. erdon.ro

Múzeumok „éjszakája”
Az érintett intézmények és a kolozsvári kulturális élet több ismert személyisége – köztük Tompa Gábor színházigazgató – is tiltakozik az ellen, hogy a Kolozs megye költségvetéséből működtetett három múzeumot vonják össze egyetlen múzeummá. Az intézkedést a megyei önkormányzat gazdasági osztálya javasolja, takarékossági megfontolásokból.
Az elképzelések szerint a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a Transilvania Néprajzi Múzeum és a csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum olvadna össze.
Fekete Emőkétől, a Kolozs megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnökétől megtudtuk, a javaslat tavaly decemberben hangzott el először, csak akkor még nem tárták az érintettek elé. Idén január 18-án azonban, egy szakmai fórumon a három múzeum is értesült a tervekről. Akkor a múzeumok vezetői komoly szakmai érveket sorakoztattak fel az intézkedés ellen, ezekkel az RMDSZ frakció teljes mértékben egyetértett.
„Három, már brandként számon tartott intézményről van szó, hosszú utat kellett megtenniük, hogy arculatukat kialakítsák, a további fejlődésre is akkor képesek, ha önállóságot tudunk biztosítani számukra. Összevonásuk esetén elvesztenék jellegzetességeiket, ez pedig negatív következményekkel járna a város kulturális életére” – magyarázta a megyei tanács alelnöke.
Călin Stegerean, a SzépMűvészeti múzeum igazgatója szerint az összevonás egyenesen az intézmények elsorvadását jelentené. „Olyan kulturális intézményekről beszélünk, amelyek nagy hagyománnyal, hírnévvel rendelkeznek országszerte, de meg merem kockáztatni, hogy nemzetközi viszonylatokban is. Ezek az intézmények pont az önállóságukkal tudják biztosítani a város kulturális turizmusát és ennek a gazdasági vonatkozásait. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az említett múzeumoknak akkora és olyan minőségű gyűjteményei vannak, amelyek vonzóvá teszik a külföldiek számára is a Kolozsvárra való látogatást. Ez a vonzerő az intézmények összevonásával teljesen megszűnne” – fejtette ki lapunknak Călin Stegerean.
A Szépművészeti Múzeum igazgatója tegnap juttatta el a megyei tanácshoz annak a 27 személyiségnek az aláírását tartalmazó levelet, akik ellenzik az intézmények összevonását. A névsorban Tompa Gábor mellett szerepel Ovidiu Pecican író, Dan Perjovschi képzőművész és Ioan Sbârciu, a képzőművészeti egyetem vezetője is.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

A múltat be kell vallani...”
Ilyenkor az értelmiségnek kell életben tartania a lappangó alternatívát.
A politika, akárcsak a történelem maga, ciklikus folyamat. Az alapvető alternatívák soha nem tűnnek el véglegesen, legfeljebb a nagy sorsfordulókat, forradalmakat, elveszített háborúkat követően szorulhatnak háttérbe. A kelet-közép-európai nemzetiségi kérdéskör föderatív alapokra való helyezésének gondolata már a 18. századi szabadkőműves iratokban és a magyar jakobinusok politikai tervezeteiben megjelenik.
Különösen erős visszhangra találnak ezek a gondolatok a magyarországi nemzetiségek körében. A románok legjobbjai is a Monarchia és benne Magyarország konföderatív átalakítására vonatkozó tervezetek tucatját dolgozzák ki. George Ciorănescu A románok és a föderatív gondolat című művében bő ízelítőt nyújt ezekből a tervezetekből. A román–magyar konföderáció egyik legkorábbi híve a 48-as forradalmár Simon Bărnuţiu.
Tervezetének egy kiérleltebb változatát D. Brătianu a magyar kormánynak is benyújtja. Ion Maiorescu a frankfurti diétán ismerteti a német politikusokkal a románság föderalista elképzeléseit. Bălcescu A Dunai Egyesült Államok címen ismertté vált tervezetéről – a Kossuth-féle Duna-Medencei Konföderáció tervezetének román párjáról – feltehetően már a magyar olvasó is hallott.
A 19. századon a forradalmat követően is végigvonul a mindenki számára elfogadható megoldás keresése. Az elkészült tervezetek sorában, szakmai színvonalát és nemzetközi hatásait tekintve is Aurel C. Popovici A Nagy-ausztriai Egyesült Államok című, 1906 januárjában, Lipcsében megjelent munkája tekinthető a legjelentősebbnek.
A tervezetet az osztrák császári trón várományosa, Ferenc Ferdinánd, a Monarchia megmentésének reális lehetőségeként értékelte, s Popovicira utalva kijelentette: „Ez az én emberem, ennek a tanácsaira kell alapoznom.”
A tervezet a magyar Parlamentben is szóba került. A magyar kormányzat azonban egyértelmű elutasítással reagált. Tárgyalni sem volt hajlandó a kérdésről. (Pedig utólag nyilvánvaló, hogy a tervezet a mai legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlhatta volna.) A visszautasításhoz fogyatékosságai, a Popovici által is alkalmazott kettős mérce is hozzájárulhatott. (Az elvakult nemzeti kizárólagosság mellett, „természetesen”.)
Tény, hogy Popovici tervezete, bár a Székelyföldet a konföderáció Magyar- vagy Csehországgal egyenrangú 12. tagköztársaságaként szerepeltette, Erdély többi részét olyan román tagköztársaságként szerette volna az unióba illeszteni, amelyben csak a szászok és a svábok rendelkeztek volna autonómiával, a Székelyföldön kívüli magyar közösségekkel Popovici mint beolvadásra ítélt jelentéktelen csoportokkal számolt csupán. Annak ellenére is, hogy számuk jóval meghaladta a szászok és a svábok lélekszámát.
A kompromisszumos tárgyalások során azonban a Székelyföldön kívüli magyarság csoportjai számára is a németekéhez hasonlatos autonóm státust lehetett volna kialkudni, valahogy úgy, ahogyan arra magyar részről Bajcsy-Zsilinszky Endre – angolul megírt és Svájcban megjelentetett – tervezete tett csaknem fél évszázad múltán kétségbeesett, de akkor már esélytelen kísérletet.
Popovici általános szavazati jogra és népszuverenitásra alapozott tervezete, ha megvalósul, kétségkívül alapvetően más irányt szabhatott volna a térség történetének. Magyar- és zsidóellenes elfogultságai, illetve németimádata ellenére olyan nemzeti pluralizmusra alapozott méltányosság előtt nyithatta volna meg az utat, amelynek megvalósítására ez idő szerint az Egyesült Európa sem igazán látszik alkalmasnak.
A gondolat azóta is újra és újra fölbukkan. És háttérbe szorul. Magyarországon ma is olyan politikai irányzat van hatalmon, amely a szlovákokkal, illetve a románokkal szorosabban együttműködő politikai alakulatok (jelesül az RMDSZ és a Híd) politikusait „nemzetidegen elemek” gyanánt próbálja kirekeszteni a magyar nemzetből.
Ilyenkor az értelmiségnek kell életben tartania a lappangó alternatívát. Amint azt a Budapesten január 27-e és 30-a közt sorra kerülő, A múltat be kell vallani... című irodalomtudományi konferencia is tenni szándékozik.
Talán még szólhatok róla.
Bíró Béla. Új Magyar Szó (Bukarest)

Székelyföldi koldusopera
Őrző-védő cég segítségét veszi igénybe a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, így próbálják visszaszorítani a városközpontban kolduló gyerekeket. A városvezetés azt követően döntött így, hogy az udvarhelyszéki szállásadóknak elegük lett abból, hogy évek óta meghatározza a városképet az „agresszívnek” nevezett kéregetés, a helyiek szerint egyre több a kolduló kiskorú.
Negyven vállalkozó beadványban kérte gyors fellépésre az önkormányzatot. A szállásadók úgy vélik, ha Székelyudvarhely a turizmusból akar megélni, akkor így „nem rontható” a városkép, mert – mint mondják – a vendéglátó- ipart így is megtépázta a gazdasági válság, a fiatal koldusok csak rontják a helyzetet. Mint kifejtik, a Székelyudvarhely iránt az interneten érdeklődők hamarabb találják meg a videomegosztókon a kolduló „idegenvezetőkről” készült felvételeket, mint hivatalos reklámjaikat, hirdetéseiket.
A problémáról tegnap megbeszélést tartott az udvarhelyszéki szállásadók képviselete. A polgármesteri hivatal illetékesei és Bunta Levente polgármester is jelen volt az egyeztetésen.
„A probléma valójában a szállásadók konferenciáján merült fel” – nyilatkozta lapunknak Hajdó Noémi, a székelyudvarhelyi Turisztikai Programok Fejlesztéséért Egyesület programfelelőse, aki leszögezte, „nem a kolduló romákkal van gondunk, hanem magával a visszataszító jelenséggel”.
Hajdó hozzátette: „Nem akarjuk megmondani a városvezetésnek, hogy mit tegyen ebben az ügyben, nemcsak tőlük várjuk a megoldást, de úgy tartjuk, hogy a hivatalnak lépnie kell a tarthatatlan állapot ellen”. A vendéglátósok jelezték: az önkormányzattal közösen keresik a megoldást „a város hírnevét rontó jelenségre”.
Kemény fiúk bevetésen
„A koldulás visszaszorítása érdekében már korábban is lépett az önkormányzat. 2009-ben munkacsoportot hozott létre a testület, de annak tevékenysége kimerült néhány megbeszéléssel és szórólapozással. Nem volt hatékony a kezdeményezés” – ismertette az előzményeket Bunta Levente polgármester. Az elöljáró jelezte: kész újra életre hívni a munkacsoportot, de úgy vélte, hatékonyabb lenne a fellépés, ha a szállásadók képviselete is társulna.
„Nem a vállunkat kell vonogtnunk, és arról beszéljünk, hogy kinek volna feladata a koldulás felszámolása, hanem konkrét lépésekre van szükség. Egyelőre egy helyi őrző-védő vállalkozást bízunk meg azzal a feladattal, hogy az érintett városrészeken felszámolják a koldulást, de természetesen tovább keressük a megoldást, hisz mindannyian érezzük a probléma súlyát” – tette hozzá Bunta.
A gorombaság sem segít
Az Új Magyar Szó megkereste a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot is, az illetékesek azonban sem arra nem tudtak egyértelmű választ adni, hogy hány gyerek él koldulásból Székelyudvarhelyen, sem azt nem tudták megmondani: miért nem biztosított a hatékony szociális védelem Hargita megye gazdasági szempontból egyik legfejlettebb városában.
„A gyermekvédelem először is azt javasolja, hogy helyi szinten találjanak megoldást a problémára” – mondta Elekes Zoltán igazgató, aki úgy véli, sokat jelenthetne például olyan nappali központok működtetése, ahol ebédet is kapnának a gyerekek, és délutáni foglalkozáson is részt vehetnének.
„Természetesen indokolt esetben az igazgatóság kivizsgálhatja az érintett gyerekek családi hátterét, a rendőrség figyelmeztetést küldhet a családnak, de ez nem minden esetben jelent megoldást, és egyébként sem az a cél, hogy ezek a gyerekek bekerüljenek a gyermekvédelmi hálózatba” – szögezte le Elekes. A hatékonyság érdekében a hivatal illetékesei arra intik a város lakóit, hogy tagadják meg az adományozást.
„Én is tapasztaltam, hogy sok a koldus Székelyudvarhelyen, mert sokszor átutazom a városon. Azt is láttam, hogy gorombák velük a helyiek. De én úgy gondolom, magát minősíti a város azzal, ahogyan a szegényekkel és a gyerekekkel bánik” – nyilatkozta a marosvásárhelyi Székely Gábor, aki arról is beszámol: saját lakóhelyén hasonló jelenségekkel szembesül.
Több romániai nagyvárosban krízisközpontot működtetnek az utcán kéregető gyermekek számára. Ezekben az intézményekben nemcsak meleg ételt kapnak a rászorulók, hanem a szociális munkások abban is segítik őket, hogy elhelyezkedjenek valamilyen oktatási intézményben, és életkoruknak megfelelő ellátásban részesüljenek. Néhány hete Tordán avattak fel hasonló krízisközpontot, amelynek létrejöttét az Európai Unió háromszázezer euróval támogatta, és a Kolozs megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság irányította. Új Magyar Szó (Bukarest)

A patkó-fülkéből
Aki Á-t mond, mondjon B-t is, tartják. Manapság sokan és sokfelé jelentik ki, hogy a határon túliak állampolgársága járjon együtt a szavazati joggal. Sőt ennek be kell kerülnie a magyar alkotmányba is. Nem alkotmányozási folyamatról beszélek, ugyanis a gyakorlat azt mutatja, amint valamit Kétharmadi Viktor kiejt, az már régen le van vajazva, készen van, arra a kétharmad fülke rábólint függönnyel és forradalommal együtt.
Tehát lesz nekünk szavazati jogunk, ugyanaznap fogunk voksolni, ugyanolyan időhatárok között, mint anyai rokonaink, lesznek fülkék, ahol mi is részesülünk a forradalmi lendületből, addig is próbálhatunk a nagyáruházak és mallok próbafülkéiben, kezünkbe vehetjük a jelöltlistát, amelyen már előre megjelölik a magyar politikában analfabétább szavazók számára, kikre kell pecsétet ütni, kikre keresztet vetni. És este már láthatjuk az exit-polgári eredményeket, majd másnap már a végleges képviselői célfotót, a patkó szép egyszínű hajlását.
De akkor lesznek majd az erdélyi (vagy ki tudja, a fel-délvidéki sőt nyugati) magyarok között olyanok, akik hangoztatni fogják – mert sajnos akadnak még közöttünk is gondolkodók – , hogyha van szavazati jogunk, ha választunk, akkor választhatók is volnánk.
Tehát tessék belőlünk, közülünk, a sorainkból is jelölni, sőt mi fogunk jelölni, hiszen ki lesz majd alakítva egy választói minimum, azaz például minden 15 ezer szavazópolgár választhat már egy saját képviselőt. Ez pedig ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni a Duna-parti Országházban, mint Rogán vagy Gyurcsány, Pokorni vagy Ildikó néni. Beleszólhat az ország ügyeibe, vitatkozhat, interpellálhat, föltehet napirend előtti kínos kérdéseket, törvényt terjeszthet elő, bizottságosdit játszhat, képviselhet regionális érdekeket (hiszen választói akaratát ő ismeri a legjobban).
Hacsak az nem történik, mint 1940-ben: behívott képviselőink lesznek, alakíthatnak egy saját, a kormányt támogató pártot.
Tovább megyek: lehet hogy egyszerre két parlament tagja lesz, sőt háromé, az európai unióé, a régi-új országáé és a poszt-Trianonié. Esetleg halmazatilag még polgármester is a magyar parlamenti szabályok szerint. Akkor majd optálnia kell valamelyik javára.
Előfordulhat, hogy a külhoni magyarok értékpreferencia-skálája szélesül, irányzatok magzanak föl, miként az már minden magyar szervezkedésen belül elkerülhetetlen, és nem kizárt, hogy az ipse nem a bebetonozó fülkék Che Guevarája lesz, hanem az ellenzéké. Akkor ő már nem is igazi magyar, hisz folyton emlékeztetni fogják a patkóból, hogy melyik párt is adott neki honjogokat?!...
Sebestyén Mihály. Új Magyar Szó (Bukarest)

Zöld jelzés Szásznak: le is út, fel is út
A kilenc tagú RMDSZ-frakció mellett a Zöld Párt tanácsosa, Jakab Attila is Szász Jenő leváltása mellett szavazott a csütörtöki székelyudvarhelyi tanácsülésen. A bonyodalmaknak azonban várhatóan nincs vége: az MPP-sek valószínűleg bírósági úton támadják meg a döntést, s az is tovább borzolja a kedélyeket, hogy a zöldek máris bejelentették: kizárólag MPP-s alpolgármesterre adják a voksukat...
Székelyudvarhely önkormányzata döntéshozó testületének tagjai a csütörtöki ülésen hamar eljutottak az alpolgármester leváltását napirendre tűző 18. ponthoz. Az előterjesztő Bunta Levente polgármester elmondta, régóta figyelik az alpolgármester tevékenységét, aki munkaidejének tíz százalékát sem dolgozta le, ennek ellenére felvette a fizetését, amely a huszonöt százalékos megszorításig havi 4088 lej volt. “Más a csökkentett fizetésért dolgozik annyit egy nap, mint Szász Jenő egész hónapban. Elvártuk volna tőle, hogy a köz érdekében legalább napi nyolc órát dolgozzon. A város polgármestereként, fő hitelutalványozóként kötelességemnek éreztem megtenni ezt a lépést” – hangoztatta Bunta, azt sem rejtve véka alá, hogy más alpolgármesterrel jobban tudna együtt dolgozni. A Polgármesteri Hivatal kimutatásából kiderült, hogy Szász Jenő októberben 11, novemberben 16, decemberben pedig 12 órát töltött alpolgármesteri irodájában, a “rekord” pedig május öt órával.
A járványt sikerült megelőzni…
A hozzászólások során Fóri Györgyi MPP-s tanácsos kifejtette, nem tárgyalhatnak a kérdésről, hiszen a jogi szakbizottság nem véleményezte azt. A polgári frakció másik két tagja, Balázs Árpád és Sebestyén Csaba azzal érvelt, hogy nem pontos, ennél fogva nem is hiteles a kimutatás, illetve nem kell valaki egész nap az irodában üljön, hogy jól végezze a munkáját. A szintén MPP-s Molnár Miklós arra lett volna kíváncsi, hol írja azt, hogy menyit kell egy alpolgármester a hivatalban töltsön, hogyan néz ki a jelenléti napló a polgármester esetében, illetve szakmai kérdésről vagy személyi ellentétről van-e szó. Jakab Attila Zöld Párti tanácsos kérdésére válaszolva Szász Jenő kijelentette, igen, igaz, hogy vállalta, naponta nyolc órát dolgozik a város érdekében, ennek írásos nyoma is van. A polgáriak azt is fájlalták, hogy Szász kevés hatáskört kapott felettesétől, mire Bunta kifejtette, az alpolgármester felel teljes egészében a szociális feladatokért és a polgárvédelemért, vagyis hatáskörébe tartozik egyebek mellett a fűtéspótlék ügye, a kolduló roma gyerekek helyzete, az árvízvédelem és a járványmegelőzés. Szász kijelentette, jól végezte a munkáját, mert nincs járvány a városban…
“Hazudsz, Levente!”
A vitázók egy idő után indulatosabbak lettek, gyakran személyeskedésbe csaptak át a szóváltások. Molnár Miklós azt kérdezte Buntától, kapott-e Szász korábban figyelmeztetést a hiányzásai miatt. Bunta igenlő válasza után Szász kifakadt: “Azt hazudsz, amit akarsz, Levente, egyszer sem szóltál!” A polgáriak azon felvetésére, miszerint ez nem szakmai, hanem politikai vita, Péter Pál RMDSZ-es városatya leszögezte: ez természetes,, hiszen nem szakmai, hanem politikai testületnek a tagjai.
“Védőbeszédében” Szász Jenő kijelentette: maradéktalanul elvégezte munkáját, kiszállásaira pedig soha nem kért pénzt a hivataltól. “Tizenkét évig tudtam irányítani polgármesterként a várost, senki nem gondolhatja komolyan, hogy nem birkóztam meg azzal a kevés feladattal, amit a városvezető rám bízott. Több feladatot kértem, de nem kaptam.” Az alpolgármester azt mondta, sok időt töltött terepen, az emberek között, felkereste a város összes szociális intézményét, csakhogy “ezt a hivatalban felszerelt kamerák nem rögzíthették.” Szász furcsának találta, hogy a polgármester munkaidejének alig hatvan százalékát tölti a hivatalban, de ha távol van, akkor is a várost képviseli. “Ez érvényes lehet rám nézve is, hiszen olyan helyeken képviseltem Székelyudvarhelyt, ahová a polgármestert meg sem hívták” – mondta Szász. Hangsúlyozta, alpolgármesterré való választása óta fizetéséből 12 ezer lejt adományozott különböző alapítványoknak, egyesületeknek, ő finanszírozta a szakszervezeten keresztül a Polgármesteri Hivatalból elbocsátott alkalmazottak bírósági perét, illetve a tizenkettőből négyezer lejt adományozott az általa alapított Székelyudvarhelyért Alapítványnak is.
Tíz igen voks
Öt kamera vezet az alpolgármester irodájáig – panaszolták a polgáriak, emiatt sok cégvezető, intézményvezető nem mert a hivatalban találkozni Szásszal, mivel állítólag féltek Bunta megtorlásától. Az MPP tagjai titkosszolgálati módszereket, megfélemlítést emlegettek. “Pénzkidobás a kamerarendszer, arról nem is beszélve, hogyan jön Bunta ahhoz, hogy egy választott tisztségviselőt kamerákkal figyeltessen?” – méltatlankodtak. Szász szerint működik a Bunta-rendőrség, lehallgatják az alkalmazottak telefonjait, megnézik az emaileket, a hivatalnokok félnek, nem mernek egymás között sem beszélni. “Paranoiás vagy, Levente, és azt se feledjük, minden amit csináltál, azt tőlem örökölted!” – veszítette el türelmét egy idő után Szász. Bunta Levente pontosított: nem a kamerákkal, a kapussal figyeltették meg, mikor jön be és mikor megy ki a kapun Szász Jenő.
Az MPP-sek tiltakozásból nem voksoltak: az RMDSZ-frakció kilenc tagja és a Zöld Párt képviselője, Jakab Attila is Szász Jenő alpolgármesteri funkcióból való leváltása mellett szavazott. Játszd újra?
A tanácsülést követő sajtótájékoztatón Jakab Attila ismételten leszögezte: nem az alpolgármester munkájának minőségét, hanem mennyiségét vizsgálták. “Szász Jenő aláírta, hogy napi nyolc órát dolgozott, ezért fizetést vett fel. Ezt nem tolerálhatjuk, függetlenül attól, hogy ki az alpolgármester, ezt azt arroganciát még Szász Jenő sem engedheti meg magának” – jelentette ki a tanácsos. Dósa Barna, a Zöld Párt helyi elnöke elmondta, az alpolgármester választásnál bizalmat szavaztak az MPP-nek, ezzel viszont Szász csúnyán visszaélt.
A székelyudvarhelyi városvezetésben egyhamar nem csillapodnak le a kedélyek, a zöldek ugyanis bejelentették: Jakab Attila nem kíván alpolgármester lenni, ugyanakkor – a választók akaratát tiszteletben tartva - csakis egy MPP-s jelöltet hajlandóak támogatni…
Jakab Árpád. Hargita Népe (Csíkszereda)

A városi tanács továbbra is akadályozná lapunk szabad terjesztését
Tegnapi ülésén — bár némi akadályoztatás árán — ismét napirendjére tűzte a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a Háromszék megyeszékhelyi lapárusító bódéi helyfoglalási szerződésének meghosszabbítását. A tervezetet (az RMDSZ-es és román tanácstagok ellenkezésével) ezúttal sem fogadta el a testület, viszont Antal Árpád polgármester ígéretet tett egy új, a városvezetés mai elvárásait tartalmazó szerződés kidolgozására. Ez a lépés — reméljük — a lapunk ellen indított ellehetetlenítési eljárás végét jelenti.
Az immár több mint egy éve húzódó hercehurca hátterének megvilágítására az eddigi történések felidézése szükséges. A Háromszék 1992-ben alapított saját lapterjesztő hálózatot, hogy e lépésre kényszerültünk, nem a postai terjesztés ellenében, hanem annak kiegészítésére szükségeltetett. Sepsiszentgyörgyön tíz lapárusító helyet működtetünk, ezekből hét közterületen található — természetesen, a törvényes előírások betartásáért helyfoglalási szerződést kötöttünk az önkormányzattal, 2004-ben három évre, lejárta után ugyancsak háromesztendős meghosszabbítási lehetőséggel. Ez működött is 2007-ben, tavalyra azonban az új városvezetés más elképzelés megvalósításához kezdett, egy, az RMDSZ érdekeltségi körébe tartozó lap felfuttatásáért a Háromszék ellehetetlenítésével próbálkoztak. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele néhai szerkesztőségi székhelyünk története is, hadd ne ragozzuk a múltat: mi területi autonómiánkat megvalósítottuk. A támadás gazdasági vonalon folytatódott ellenünk, a lapárusító bódéink helyfoglalási szerződését előbb változatlan formában hosszabbította volna meg az önkormányzat, erre a testület gazdasági bizottsága rá is bólintott, ekkor azonban a városvezetés egy társulási szerződés ajánlatával állt elő, mely értelmében a butikok helyét ingyen kapta volna lapunk — és az RMDSZ-es lap, illetve egy igencsak kis példányszámú, ám koalíciós érdekeltségű román újság is —, ellenszolgáltatásként a városháza hirdetéseit, reklámjait kellett volna meghatározott mennyiségben, díjmentesen közölnünk. Ez határozattervezetként az önkormányzat napirendjére került, első nekifutásra azért bukott el, mert néhány képviselő a sajtó függetlensége elleni támadásként értelmezte a társulási szerződést. Majd másodszor is napirendre került a tervezet, ekkorra már kiderülvén több háttértörténés, újból elvetette a testület. A tavalyi év folyamán lapterjesztőnk többször is törleszteni kívánta a bérleti díjat, ám erre nem volt jogi lehetőség (a bérleti díj összegét ugyanis az önkormányzatnak kellett volna közölnie a céggel). Ez azonban jó indok volt arra, hogy a szerződés meghosszabbítására vonatkozó, a tegnapi tanácsülésen napirendre tűzött határozattervezet ne kapja meg a városháza jogászának szakvéleményezése alapján a jegyzői jóváhagyást. A tervezetet egyébként Kovács István MPP-s tanácstag terjesztette elő, elmondván, lapterjesztőnk — némi kényszerű közbenjárással — visszamenőleg törlesztette a várossal szembeni "adósságát", sőt, az idei első negyedévre is kifizette a bért, vállalja az urbanisztikai szempontok teljesítését (a városvezetés új kinézetű butikokat terveztetett), illetve a bér tárgyalásos úton történő módosítását is, valamint a városvezetés által kért egyéb feltételek teljesítését, így például a parkolójegyek árusítását. A polgármester ellenben azt javasolta, a városháza kössön két hónapos szerződést lapterjesztőnkkel, ezalatt döntsenek arról, meghirdetik-e a licitet az újságárus bódékra a város egész területén, vagy lapterjesztőnk számára kidolgozzák egy újabb szerződés feltételeit. Több hozzászólással ebből vita alakult ki, többek között Bereczki Kinga MPP-s tanácstag fejtette ki, a közvéleménnyel megy szembe a tanács, ha akadályozzák, hogy küldetésünknek eleget tegyünk. Kovács István pedig azzal is érvelt, a gazdasági patriotizmuson túl — a másik két lapot, melynek társulási szerződést ajánlott a polgármester, nem Szentgyörgyön bejegyzett cég működteti — a Háromszék a város egyik sajátos értéke, "szentgyörgyikum". A vita adott pillanatában Antal Árpád bizottság felállítását is javasolta, ezt azonban elvetették, s a hosszúra nyúlt tárgyalásnak a határozattervezet elnapolására tett javaslatával próbált véget vetni az ülésvezető Klárik Attila — ezt azonban leszavazták, miként a szerződésünk meghosszabbítására vonatkozó határozattervezet sem nyerte el a testület kétharmados támogatását. A szavazás után azonban a polgármester kijelentette, úgy tekinti, mintha halasztás történt volna annak érdekében, hogy egy rendes, pontos feltételeket tartalmazó szerződésjavaslatot kidolgozzanak (bár nem értjük, mit kellene még kidolgozni, amikor eddig is minden jogszerűen működött) — s mert magyar ember szava kontraktus, bízunk benne, hogy immár lapunk és a város számára is kedvezően alakulnak dolgaink.
Váry O. Péter. Hargita Népe (Csíkszereda)

Huszárakadémia negyedszer
Idén január 22—23-án negyedik alkalommal szervezték meg Homoródfürdőn az ún. huszárakadémiát, amelyen a székelyföldi huszárok mellett partiumi és magyarországi hagyományőrzők is részt vettek, utóbbiak vezérkarral együtt.
Háromszéket az uzoni és a gidófalvi huszárok képviselték. Számos érdekes előadás hangzott el a lovas, illetve katonai hagyományőrzésről. A rendezvényen összegeztük az elmúlt év történéseit, és előrevetítettük az idei év eseményeit — például a II. Háromszéki Huszártoborzót, amelyet május 20—22. között tartunk az Olt mentén, Sepsibükszádtól Sepsiszentgyörgyig.
Incze Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együttműködne az RMDSZ-szel az Erdélyi Magyar Néppárt
Választási pártot vagy akár pártszövetséget is alapítana az RMDSZ-szel közösen az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentették be tegnap Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei vezetői. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is.
Biharban tegnap kezdték el az új párt bejegyzését támogató aláírások gyűjtését.
Az EMNT eredetileg nem azzal a céllal alakult, hogy később párt létrehozását kezdeményezze, de az azóta eltelt idő alatt rá kellett ébredniük: sem az RMDSZ, sem a politikai élet más szereplője nem ül velük tárgyalóasztalhoz, amíg nem lépnek fel pártként – magyarázták tegnapi sajtótájékoztatójukon az EMNT megyei vezetői, Török Sándor megyei elnök, Zatykó Gyula alelnök, illetve Orbán Mihály partiumi régióelnök. Hangsúlyozták: az új párt bejegyzésével nem az erdélyi magyarság további megosztását, hanem egységét kívánják szolgálni, meggyőződésük ugyanis, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt olyanokat is visszacsábít majd a szavazófülkékbe, akik egy ideje nem vettek részt választáson, vagy csalódtak az RMDSZ-ben. Ahhoz azonban, hogy helyhatósági pozíciókat vagy parlamenti jelenlétet szerezzenek, együttműködésre van szükség.
Orbán Mihály kijelentette: ha valóban egyfordulóssá válnak az önkormányzati választások, sok helyütt reális esély nyílik arra, hogy magyar legyen a polgármester – például a legutóbbitól eltekintve az első fordulót Nagyváradon is mindig a magyar jelölt nyerte.
Török Sándor azt is elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum gyűlésein mind az EMNT, mind az RMDSZ küldöttei is sokszor értetlenkednek annak láttán, hogy Bihar megyében semmiképpen és semmilyen témában nem sikerül megegyezésre jutnia a két oldalnak, holott máshol bizonyos ügyeket közösen is képesek képviselni. Kijelentette: a készülő új párt már csak azért sem a széthúzást szolgálja majd, mert elsődleges célkitűzéseként épp azt jelöli meg, amit megalakulásakor az RMDSZ: az autonómiát.
Mindhárman leszögezték: azzal, hogy valaki aláírja a párt létrehozását támogató ívet az EMNT önkénteseinél vagy a demokrácia-központokban, nem lesz a párt tagja, sőt aláírásával akkor is támogathatja a bejegyzést, ha más politikai alakulatban tevékenykedik. A néppárt létrehozásához 25 ezer aláírásra van szükség 18 megyéből, illetve Bukarestből.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is. „Tőkés Lászlónak erkölcsi és nemzeti felelőssége, hogy megalakítsa az Erdélyi Magyar Néppártot” – jelentette ki Nagy András megyei ügyvezető elnök. A politikus szerint ugyanis Tőkés személye lehet a garancia arra, hogy megvalósul az autonómia, ő képes rá, hogy az erdélyi erőket összefogja, megfogalmazta és megtartotta azt a nemzeti minimumot, amiből nem engedhet az erdélyi magyarság. Tőkés a kiállásból mutatott példát, amikor megvédte az Európai Parlamentben az Orbán-kormányt, jelentette ki Nagy András, aki hasonló magatartásra biztatja párttársait és a magyar elöljárókat.
„Tőkés László, tetszik, nem tetszik, az erdélyi magyarság ikonja, és ezen sem Markó Béla, sem Szász Jenő nem tud változtatni, mert Tőkés magasra tette a mércét, és mindent megtesz, hogy ott is tartsa” – szögezte le az MPP-s politikus. Hangsúlyozta, Tőkést segíteni kell abban, hogy a magyar szervezetek a nemzeti minimum mentén összefogjanak, hiszen szerinte ő a garancia arra, hogy létrejöjjön egy koalíció az erdélyi magyar szervezetek között, és megvalósuljon az autonómia. Hozzátette, az MPP megyei ügyvezető elnökeként hajlandó segíteni, hogy összegyűljenek az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges aláírások.
Kulcsár Terza József, az MPP megyei elnöke hozzátette, az erdélyi magyar jobboldalnak össze kell fognia. Mint mondta, ez okból keresték meg az EMNT háromszéki vezetőit, ugyanis szerintük a koalíciókat még a pártbejegyzés előtt meg kell kötni. Krónika (Kolozsvár)

Magyar jogászképzés Kolozsváron
Fontos lépésre szánta el magát az intézményépítésben a Sapientia EMTE, amikor tavaly jogtudományi tanszéket alapított Kolozsváron, hiszen a magyar nyelvű jogászképzés 1959 óta szünetel Erdélyben. A fél évszázados kimaradás sajátos helyzet elé állította a tanári kart, amely a feladat megoldásához látott. Veress Emőd 33 éves adjunktus, az EMTE tanszékvezetője rövid politikai szereplés után lépett tudományos pályára és vette ki részét a hazai jogásztársadalom „képzéséből” - beszélgetés Veress Emőddel, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogtudományi tanszékének vezetőjével
Az 1872-ben létrehozott kolozsvári magyar tudományegyetem négy karán a jogászok alkották a hallgatók zömét, az 1906–1907-es tanévben például a 2242 diákból 1647-en jogi tanulmányokat folytattak. 1919-et követően két évtized kimaradt, utána 19 kegyelmi év következett, majd a Babeş- és a Bolyai-egyetem erőszakos egyesítése ismét kedvezőtlen fordulatot hozott. Az ön nemzedéke a rendszerváltás után egészen más helyzetben eszmélt magára. Közben az RMDSZ-nek annyit sikerült elérnie, hogy egy negyvenfős keretszámot különítsenek el magyarok számára az állami felvételin, de többre már nem futotta.
– Az 1959-es egyetemegyesítés után gyakorlatilag semmiféle önállósága, státusa nem volt a magyar jogászképzésnek, néhány segédtárgy kivételével mindent románul adtak elő. Az egykori Bolyai magyar professzorai részt vettek és kiemelkedő szerepet játszottak a román képzésben is, sőt hozzátenném: az impériumváltás előtt a kolozsvári volt a második egyetemi szintű intézmény, a budapesti egyetem számos professzora innen került át a fővárosba. A kapcsolat tehát hagyományos, s ez abban is megnyilvánul, hogy első egyetemközi megállapodásunkat éppen az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötöttük meg. Projektünk nem gyökértelen, és a haladó hagyományokat vállaljuk fel. A gyökerek egyébként visszanyúlnak a Báthori István-féle 1581-es egyetemalapításra, van tehát egy legalább 430 éves, ha nem is folyamatos múlt, de előzmény. Idén májusban nemzetközi konferencia keretében dokumentum- és fényképkiállítást szentelünk a kolozsvári jogászképzés múltjának. Azért emelem ezt ki, mert Kolozsváron a BBTE mellett még két magánintézményben folyik jogászképzés, a Bogdan Vodă- és a Dimitrie CantEMIr-egyetemen, de e múltat egyik sem vállalja fel, ezeknek a folytatásra érdemes hagyományoknak mi vagyunk az egyetlen örökösei.
– Az 1959-es tannyelvváltás után a magyar hallgatók száma fogyott, a nyolcvanas években ideológiainak beállított szűrők tulajdonképpen szinte teljesen kizárták a magyarokat a jogi pályáról. Ezt ellensúlyozta valamelyest az említett 40-es felvételi keretszám. Elérkeztünk az ön indulásának körülményeihez: magyar joghallgatók tanulnak a másik három intézményben is?
– A jogászi hivatással foglalkozó személyek olyan tudás, információk birtokában vannak, amit sok szinten fel lehet használni a gazdasági érdekérvényesítéstől a kisebbségi jogvédelemig. A 80-as években nem volt cél, hogy ilyen személyeket jelentős számban neveljen ki az állam. A rendszerváltás után fokozatosan változott a helyzet. Én 1998-ban a Dimitrie Cantemir-magánegyetem kolozsvári jogtudományi karán kezdtem és a Bukaresti Egyetemen fejeztem be tanulmányaimat. A Cantemir oktatói gárdáját akkor még a BBTE-ről nyugdíjba ment professzori kör alkotta, ennek köszönhetően a színvonalra nem panaszkodhattunk. Úgy vélem, jól tettem, hogy nem mentem külföldre, mert a jog annyira országspecifikus ismeretekhez kötött, hogy visszatérnem már nemigen sikerülhetett volna. És miért kezdtem magánegyetemen? Akkor a felvételi jelentős mértékben az érettségire alapozódott, én a középiskolában lazábban kezeltem a tanulást, nálam később lett kedvező a „csillagállás”, ahogy mondani szokás. Az egyetemen viszont már maximális komolysággal viszonyultam a pályához, első perctől megkedveltem. Természetes folytatása volt a kitűnő eredménnyel végzett egyetemnek a mesteri és doktori képzés, a tudományos fokozat megszerzése. Ezt soha nem tekintettem nehézségnek, minden szakmai erőfeszítést szívesen vállaltam és vállalok.
– Oktatói pályáját a BBTE-n kezdte. Ott nem lehetett kifejleszteni a magyar nyelvű jogászképzést?
– Én is részt vettem a Babeş–Bolyain zajló magyar nyelvű képzés lehetőségeinek szélesítését célzó kísérletekben. Gyakorlatilag arra törekedtünk, hogy a szaktárgyak egy része átkerüljön a magyar vagy kétnyelvű oktatásba. Ezt több nekifutás ellenére sem sikerült keresztülvinni: noha összegyetemi kísérletként merült fel, és az egyetem magyar vezetői emellett maximálisan kiálltak, a jogi kari és a legfelső szintű ellenállás több rendben meghiúsította. Áttörés azóta sem történt, és ez rövid, sőt középtávon sem várható. A 40 hely megvan, de annak egy része tandíjas, a nemzetközi közjog és az európai közjog kivételével az összes szaktárgy oktatása románul folyik. Annyi változás történt, hogy a pécsi egyetemmel beindult együttműködés eredményeképpen lehetőség nyílt a magyar nyelvű mesteri képzésre európai magánjog szakon, ami persze hasznos és örvendetes, viszont az alapképzésben nem haladtunk előre egy jottányit sem. Mivel nem sikerült leküzdenünk az ellenállást, a magyar nyelvű jogászképzés továbbfejlesztése érdekében úgy döntöttünk, hogy ennek kereteit a Sapientia tudná megadni. Elképzelésünk találkozott az intézményével, a feltételek teljesültek, s ebben a nyolcvanas évek hiátusa is szerepet játszott. Meg kellett várni, amíg felnőnek azok, akik a rendszerváltás után magyarként ismét jogot végezhettek. Ma már egyre szélesedő rétegről van szó, ennek azonban csak kis hányada alkalmas vagy hajlandó tudományos pályára lépni. Össze kellett állnia egy fiatal oktatói csapatnak, mely publikált, fokozatokat szerzett, nemzetközi konferenciákon vett részt. Tíz évvel ezelőtt nem ment volna.
– És miként alakult ki a tanszék a Sapientián? Hogyan lehet elsajátítani a szaknyelvet anyanyelven és románul?
– Nem volt egyszerű, de végül engedélyeztettük a Sapientián a jogászképzést azzal a specifikummal, hogy ez kétnyelvű lesz. Sok vita folyt, de be tudtuk bizonyítani, hogy egy precízen megtervezett kétnyelvűségről van szó, melynek végeredménye az, hogy a hallgató mindkét szaknyelvet egyformán jól birtokolja. Hogyan érhető ez el? Pszichológiai közhely, hogy az oktatásnak akkor a legnagyobb a hatékonysága, ha anyanyelven folyik. A romániai munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó jogásznak mindenképpen jól kell beszélnie a román szaknyelvet is. Egyébiránt ez gazdasági és közigazgatási igény is, mert például 2001 óta a törvény elég széles körben biztosítja az anyanyelv-használati jogokat a közigazgatásban – csakhogy nincs, aki éljen vele, mert nincs még olyan tisztviselői réteg, mely ezt valóban felvállalja és fel is tudja vállalni. Részletesen megvitattuk, minden egyes tárgy esetében külön döntöttünk arról, milyen nyelven célszerű oktatni. Összeállt egy tanrend, melyben a tárgyak egy része román nyelven, a másik magyar nyelven hallgatható, mindegyikhez kapcsolódik egy román–magyar vagy magyar–román szakterminológiai kiegészítő képzés. Ez sok szempontból többletmunka, de most, hogy beindult, jöttünk rá, nem is annyira egyedi megoldás. Egy kollégánk nemrég vett részt egy spanyolországi egyetemközi találkozón, melyre meghívást az államnyelven kívül legalább még egy nyelven folyó képzést nyújtó jogi karok kaptak. Tizenvalahány intézmény képviseltette magát (mi még nem, mert akkor még nem rendelkeztünk a működési engedéllyel). Elvileg sem tartottuk célszerűnek, hogy a Bolyai mintájára csak magyar legyen a tannyelvünk, mi több, igyekszünk angol nyelvű tárgyat is bevezetni, a munkaerőpiac ugyanis ma már az egész Unió, s aki nemzetközi pályára szeretne lépni akár gazdasági, akár EU-s intézmények vonalán, annak angolul is tudnia kell érvényesülni. Erre a legtöbb egyetemen nincs stratégia, de például a temesvári egyetemen alakítottak ki olyan nyelvtanári csoportokat, melyek jogi végzettséggel is rendelkeznek, tehát le tudják adni a szaknyelvet is magas szinten. Tervezzük, hogy angolul hallgatható tárgyaink is lesznek, jövőre például az Amerikai Egyesült Államokból várunk vendégprofesszort.
– Az új szakon 15 tandíjmentes és 25 tandíjas helyet hirdettek meg, és noha nem mindegyiket sikerült betölteni, mégis belevágtak, hogy ne veszítsenek évet. Hogyan, kikből sikerült összeállítani a tanári gárdát?
– Dominánsan fiatalokból, bár vannak idősebbek is. A jogászképzés fő akadálya az volt, hogy egyes területeken hiányoztak a szakemberek, új gárdát kellett kinevelni. Ez most is folyik, egyes kollégákat ráállítottunk egy-egy pályára, hogy pótoljuk a hiányokat. Meghívtunk román kollégákat is, velük is hosszú távon kívánunk együttműködni, hiszen sok román nyelvű tárgyunk van. A BBTE-vel a viszony nem rossz, de alappolitikája az, hogy nem engedi oktatóit másutt tanítani. Ez alól a Sapientia egy ideig kivétel volt, az egyezséget azonban nem hosszabbították meg. Folyóiratunkat, mely 2003 óta megjelenik – réteglapnál komoly teljesítmény – most az új kar specifikumának megfelelően át fogjuk alakítani, két nyelven fog dolgozatokat közölni, és új formátumban jelenik meg. Hogy az engedélyt megkaphassuk, a teljes négyéves képzési ciklus minden egyes tárgyára meg kellett neveznünk, kik fognak előadni és szemináriumokat vezetni, be kellett nyújtanunk az egész dokumentációt is hozzá, a végzettséget igazoló papírokat, önéletrajzot, publikációs jegyzéket stb. Az első éven oktatók közül megemlíteném a polgári jogot oktató Lupán Ernőt és Sztranyicki Szilárdot, római jogra egy nagyon tehetséges magyarországi fiatal szakembert, Nótári Tamást hívtunk meg, általános jogelméletet és alkotmányjogot Varga Attila, a közigazgatási jog első részét én tanítom, a nemzetközi közjogot magyarországi tanszékvezető egyetemi docens, Pákozdi Csaba adja elő.
– Két ilyen nagy múltú jogászkultúra metszéspontján létezni nagy előnyökkel járhat.
– Szeretnénk, ha a mi képzésünk nemcsak nyelvi többletet nyújtana, hanem a nyugat-európai példákat követve sokkal modernebb, gyakorlatorientáltabb és hallgatóközpontúbb is lenne annál, mint ahogy az jelenleg Romániában folyik. Az előny nyilvánvaló. Amikor külföldi szakirodalmat olvasok, minél többet tudok az illető szakterület német, francia vagy magyar szabályozásáról, annál mélyebben értem a romániai jogszabályokat. Nem beszélve arról, hogy a román és a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, ráadásul az integrációs folyamatoknak köszönhetően a jog egyre jelentősebb része közös, fontos területek összeurópai szabályozásnak vannak alávetve. Külön érv egy ilyen képzés indokoltsága mellett. Modern és nyitott képzést akarunk megvalósítani.
– Marad a negyven meghirdetett hely a karon, nem terveznek több hallgatónak lehetőséget biztosítani?
– Hosszú távra eldöntöttük, hogy nem tömegképzésre törekszünk, és a 40 fős keretet nem kívánjuk növelni. Magasabb szintű oktatást szeretnénk, komoly tudományos kutatási háttérrel. Egészen más a nagy állami és magánegyetem, ahol több száz a hallgatói létszám egy-egy évfolyamon, és teljesen személytelen oktatás folyik. Nálunk hallgatóközpontú kurzus lesz, ahol a tanár és hallgató kapcsolata órán kívül is szoros lesz, a tanár figyelemmel kíséri a hallgató fejlődését és támogatja azt. A tandíjas és tandíjmentes helyek aránya persze változhat, előbbiek javára például. Stratégiai célunk, hogy olyan pályák számára készítsünk fel hallgatókat, melyeken a magyarság alulképviselt: alapvetően az ügyészi és bírói pályáról van szó. Mindenki egyéni döntése, hol kíván működni, ha ügyvéd akar lenni, abban is támogatjuk. De külön hangsúlyt helyezünk az említett kettőre, illetve a negyedéveseknek majd speciális felvételi felkészítőt is bevezetünk, mert az ügyészi vagy bírói pályára lépéshez egyetem utáni tanulmányokat is kell folytatni. Javítanunk kell a tehetséges hallgatók esélyeit. A két pálya megbecsültsége különben anyagi szempontból is elfogadható, már most is messze kiemelkedik a közalkalmazottaké közül. Az igazságszolgáltatás reformja jól felkészült, modern gondolkodású bírák és ügyészek nélkül lehetetlen. Miként a közigazgatást sem szabad elhanyagolnunk.
– Nem is beszélve a magyarul is értő jogi szakemberekről. No de a kolozsvári helyzet ismeretében: a négy jogi karon a több száz román mellett vajon hány magyar hallgató tanul évfolyamonként?
– Becslésem szerint mintegy 90–100 hallgató egy évfolyamon. Továbblépni az említett pályákra további kétévi képzés után lehet, felvételizni kell külön a bukaresti intézetbe, melynek nem feltétele a mesteri fokozat elvégzése. A verseny nagy, magyarok kevesen jelentkeztek eddig, bár van példa arra, hogy elsőnek jutott be egy magyar honfitársunk. Egyelőre a mélypontról kellene kiemelkednünk, évente legalább négy-öt embert erre a pályára állítanunk. Hallgatóink különben az alapképzés mellett három opcionális tárgyi csomagból választhatnak majd, ezek egyike erőteljes gazdasági szakirányt képvisel, a második közigazgatási, a harmadik pedig emberjogi, kisebbségjogi, nemzetközi jogi többletképzést nyújt. A hallgató tehát leendő karrierjét előkészítheti már az egyetemen a választható tárgyak segítségével, ha azokat mindenki saját céljai szerint állítja össze.
B. Kovács András. Krónika (Kolozsvár)

Szigligeti Színház jöhet létre Váradon
Különálló intézménnyé válik a Nagyváradi Állami Színház két, román, illetve magyar társulata – erről döntött csütörtöki ülésén a Bihar Megyei Tanács.
határozat értelmében a társulatok nem állami színházként, hanem Iosif Vulcan, illetve Szigligeti Színház néven működnének tovább, és ezzel párhuzamosan beolvasztják az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház, illetve a Nagyváradi Állami Filharmónia egy részét.
Az átszervezéssel egy időben a létrejövő két új intézményben összesen nyolcvan munkahelylyel lesz kevesebb, mint eddig volt. A Iosif Vulcan Színházhoz kerül a filharmónia Crişana néptáncegyüttese és a bábszínház román társulata, a Szigligetihez pedig a Nagyvárad Táncegyüttes, illetve a magyar Lilliput Társulat.
A filharmóniánál gyakorlatilag csak a szimfonikus zenekar marad, a bábszínház pedig megszűnik. Ez utóbbi ellen szólalt fel a tanácsülésen Marius Aron, az Árkádia igazgatója, aki közölte: szerződése még öt évig érvényes, és se vele, se Lucian Silaghi színházigazgatóval nem tárgyaltak a megyei tanács illetékesei a döntés meghozatala előtt, ezért arra fogja kérni Gavrilă Ghilea prefektust, hogy ne hagyja jóvá a határozatokat. „Velem nem fognak játszani” – idézi a Mediafax hírügynökség a felháborodott igazgatót. A tanács több tagja is felszólalt a határozat ellen, volt olyan is, aki szerint az azt támogatók „a semmiért adták el magukat”.
Ezzel szemben Szabó Ödön, a megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke az erdon.ro hírportálnak azt nyilatkozta, közösségi igényből kiindult kezdeményezésről van szó, amelyet történelmi jelentőségűnek is lehet nevezni, hiszen tulajdonképpen a város első színházaként alakult Szigligeti Színház újjászületését jelenti.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)