Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
3980 tétel
2011. január 10.
Tőkés László: Lépjünk ki a trianoni legendavilágból!
Új évi fogadást szervezett szombaton Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), amelynek egyik díszvendége Surján László EP-képviselő volt. A kereszténydemokrata politikus sajnálja, hogy veszélybe került Románia schengeni csatlakozása, mert számára érzelmileg is fontos, hogy szülővárosát, Kolozsvárt útlevél-ellenőrzés nélkül láthassa. Tőkés László EMNT-elnök szerint „ha azt akarjuk, hogy a harmadik évezred elején valóban új korszak vegye kezdetét, eddigi beidegződéseinkkel, elhibázott politikánkkal és gyakorlatunkkal is szakítanunk kell, és a meddő önsajnálatból a trianoni legendavilágból a valóság talajára kell lépnünk, magunkhoz térve pedig önmagunkkal kell szembenéznünk.” Magyar Hírlap
2011. január 10.
Az RMDSZ cenzúrázná a sajtót?
Eckstein maga a választási kampányt regulázná meg, mert úgy véli, a szervezet nem biztosít egyenlő esélyt azoknak, akik az elnökei szeretnének lenni.
Nem indulhatnak egyenlő eséllyel az RMDSZ szövetségi elnöki posztjáért azok, akik szeretnének bizonyos szabályozható, illetve nem szabályozható körülmények miatt. A jelenlegi elnök, Markó Béla pénteken világossá tette Kolozsváron, hogy Kelemen Hunort tartja a megfelelő személynek, hogy utóda legyen az RMDSZ élén.
Nem igazán mérhető, hogy ez mennyit számít majd a szavazáson a februári kongresszuson, ahogy az sem, hogy a sokáig RMDSZ-ügyvezető, jelenleg kormánytag Kelemen felhasználja-e és hogyan befolyását a szervezet infrastruktúrája és a költségvetésből kormányzati vonalon kiutalható összegek felet.
Ami viszont mérhető és szabályozható a küzdelemben, azt Ecktsein-Kovács Péter szeretné átláthatóvá tenni. Most, hogy tíz év után ez az első igazi kampány az RMDSZ-en belül,
véli maga a jelölt. Alapos korrekcióra szorulnak tehát az RMDSZ elnökválasztási kampányára vonatkozó előírások Eckstein-Kovács Péter szerint. Miközben az RMDSZ szabályzatmódosító bizottsága ülésezett, a szövetség egyik elnökjelöltjeként hétfőn bemutatta saját módosító javaslatait.
Eszerint ideje lenne leszögezni, mettől meddig tart az RMDSZ elnökválasztási kampányának időszaka. Szabályozásra szorul továbbá, hogy a jelöltek hogyan jutnak hozzá a szövetség erőforrásaihoz, ki és hogyan használhatja az infrastruktúrát, az adatbázisokat (a testületek összetételéről, elérhetőségek).
Nem biztosított az egyenlő hozzáférés
a jelöltek számára a szervezet által rendelt közvélemény-kutatásokhoz, felmérésekhez, a helyi szervezeti eseménynaptárokhoz, az RMDSZ saját kiadványaihoz és médiafelületeihez. Elmondta, amennyiben az RMDSZ apparátusát támogatói aláírások gyűjtésére kívánják felhasználni, akkor az aláírásgyűjtés minden jelölt nevét feltüntető, közös íven történjék.
Foghíjas a jelöltek előzetes támogatásának egységes metodológiája is. Szerinte a jelölteket kötelezően meg kéne hívni a jelöltállító / támogatás-megítélő gyűlésekre, hogy az adott megyei vagy területi szervezet képviselői megismerhessék a jelöltek programját és személyét. Kifogásolta, hogy a Szilágy és Hunyad megyei szervezet úgy utasította el őt, hogy esélyt sem adtak neki a bemutatkozásra. Eckstein megtiltaná továbbá a kötött mandátumot, szerinte a megyei szervezeteknek nincs joguk előírni küldöttjeik számára, kire szavazzanak.
Az sem világos, kik mennek a jelölőgyűlésre,
legalábbis Ecksteinhoz még nem jutott el ez az információ, miközben a másik jelölt, Kelemen Hunor számára ez nem lehet titok. Az sem leszögezett, hogy csak egyetlen jelöltet lehet-e támogatni, vagy többet, és hogy a támogatás kötelező-e vagy sem. Fontosnak tartja továbbá, hogy az előzetes támogatásról titkos szavazással döntsenek a megyei, a területi szervezetek, a platformok és a MIÉRT.
Szóvátette, hogy van néhány szabályzatmódosító indítvány, amelyet határozottan ellenez. Ilyen például az, amely szankcionálná, ha valaki az RMDSZ-en belül a vezetőség álláspontjával ellentétes véleménynek ad hangot a sajtóban. Sőt a javaslat azt a sajtóorgánumot is büntetné, amely közölné ezt. Nem ért egyet azzal sem, hogy a szövetség politikai alelnöke – az új tisztség elegendő támogatás esetén jönne létre – az RMDSZ szövetségi elnöke előtt vállaljon felelősséget munkájáért, Ecktsein ezt a Szövetségi Képviselők Tanácsára bízná.
Több és erősebb jogosítvánnyal ruházná fel
a partiumi megyék képviselőit, és lehetőséget biztosítana számukra, hogy a szövetség vezetőségében is nagyobb szerepet vállaljanak.
A módosító javaslatokat Eckstein az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának, Állandó Tanácsának, Ügyvezető Elnökségének és Kongresszusi biztosának postázta.
Arra hivatkozva, hogy az RMDSZ új elnökének megválasztása és az azt megelőző kampány a közelmúltban előzmény nélküli, illetve az elnökválasztási kampány szabályozottságának hiányosságai vannak, Eckstein választási kódex elfogadására hívta fel a két másik jelöltet, Olosz Gergelyt és Kelemen Hunort.
A sajtótájékoztató után elküldött választási kódexen Eckstein-Kovács Péter neve mellett ott szerepel Kelemen Hunoré is egyfajta ajánlatként, és várják, hogy ténylegesen írja alá. Olosz Gergelyé még azért nem szerepel, mert hivatalosan még nem jelentette be indulási szándékát. Manna.ro
2011. január 11.
„Minden véleményre oda kell figyelni”
Az értékelés mellett a szükséges változtatásokról, szervezeti átalakításokról, az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról is beszélt a Nyugati Jelennek KIRÁLY ANDRÁS, az Arad megyei szervezet elnöke, oktatási államtitkár.
– Úgy érzem, hogy a megyei szervezet és a vidéki szervezetek az elmúlt időszakban csak a kampányokból éltek, és ennek következménye, hogy miután ezek lecsengtek észrevettük, hogy azok a fortyogó hónapok nem hatottak pozitívan a szervezetekre, amelyeknek elsősorban a közösségi problémákkal kellene foglalkozniuk. Többször elmondtam már, annyi a megyei szervezet ereje, amennyi a helyi szervezeteké, vagyis ahány tanácsossal, polgármesterrel rendelkezünk, akikkel tehetünk a közösségekért.
– A legutóbbi választmányon ezért tolta le a szervezeteket?
– Nem toltam le őket, csak elmondtam az igazságot. Vannak dolgok, amiket én megyei elnökként másképp látok, ők helyben másként. De tízéves elnökség után már leszűrhetem a tapasztalataimat, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy rossz a kommunikációnk. Tudom, hol akadozik a gép: nem kifele, a sajtó irányába rossz, hanem a helyi közösségek felé. Képtelenek vagyunk úgy megnyerni a közösségeket, hogy azok magukénak érezzék a szervezetet. Az RMDSZ első nyolc-tíz éve azért más volt, a kezdeti hurráoptimizmust is beleértve, akkor éreztem az összefogást, hogy mutassuk meg, magyarok vagyunk. Most pedig nem az elért eredményeket értékeljük, hanem fanyalgunk, hogy több kellett volna. Sajnos, senki nem óhajt seperni a saját háza táján, elismerni, képtelen egymaga megoldani mindent.
– A legutóbbi tisztújító közgyűlések előtt ön azt mondta, csak azok maradhatnak, akik nem csak kampányidőben dolgoznak. Ezek szerint maradt minden a régiben?
– Ez a másik kérdés, hogy megszabhatod, kit válasszanak, csak a közgyűlésekre olyan személyek mennek, akiket vagy meghívtak, vagy kívülállóként csak érdekel a dolog. Én el szoktam menni közgyűlések előtt egyeztetni a helyi vezetőkkel, de a közgyűlés természetesen úgy zajlik, ahogy a helyiek akarják, abból választanak, akik ott vannak. Hiába kérdezem meg, hol vannak, akikkel beszéltünk előzőleg, épp nem értek rá eljönni magára a közgyűlésre. A közösség érezze át, hogy bármilyen kérdésben nekünk egymásra van szükségünk. Be kell lássuk, kötelességünk a jövőt építeni, s ha nem, akkor hozzon az illető közösség egy döntést, hogy eddig jó volt, a jövőben élünk, ahogy élünk, menjen mindenki, merre lát. De nem ezt örököltük. A mi feladatunk az örökség gyarapítása.
– Ön szerint miért ekkora a kiábrándultság az emberekben?
– Magyar polgármestereink nem mernek falugyűlést tartani. Pedig az emberek, ha tudják, hogy beszélhetnek, meghallgatják őket, akkor elmennek, elmondják véleményüket, ám ha tudják, hogy lehurrogják őket, akkor otthon maradnak. Pedig minden véleményre oda kell figyelni. Szerintem sokkal inkább megfogja az embert, ha kisebb csoportokban beszélnek vele, elmennek hozzá haza polgármester, alpolgármester, tanácsosok. A szervezett formák idejüket múlták, és vagy túlszervezetté válnak, vagy fesztivizmusba süllyednek. Úgy vélem, aki tisztséget vállal az RMDSZ-ben, érezze át annak súlyát, fontosságát. Számtalanszor elbeszélgettem Arad kerületi elnökeivel, és elmondtam, a mikelakai vagy belvárosi elnök túlhaladott működési forma. Szerintem fel kellene osztani a megyeszékhelyet sávokra, kisebb közösségekre, ott találni embereket, aki végigjárják a magyarokat, elbeszélgetnek velük. Amikor meg elmondtam, sértődöttséget éreztem, hogy most mi van, nem bízunk meg bennük?
– Akkor lesznek-e idén gyökeres reformok, vagy marad minden a régiben?
– Tény, hogy a tíz év elnökségemből az utolsó ötben sokat voltam Bukarestben, de van a megyei szervezetnek ügyvezető elnöksége, apparátusa, amely átveszi ezeket a feladatokat. Lépni kell, fel kell aprózni Aradot, de hasonlóan más megoldást kell keresnünk Pécskán is. Ha nem, a kommunikáció Aradon, hiába vagyunk 23 ezren, szétforgácsolódik. Azt szeretném, ha ezeket a kérdéseket a tisztújítás előtt végigbeszélnénk, lefektetnénk azt a szervezési, szervezeti formát, amellyel sokkal dinamikusabban nekivághatunk a 2012-es helyhatósági választásoknak. Változtatni kell, mert, például, a 2004-es szavazáson a Csiky önállósulása, a Szabadság-szobor felállítása voksokban nem hozta meg a várt eredményt. A 2008-as eredmények pedig lehangolóak voltak, holott szerintem 2004–2008 között ha nem is vagonszámra, de talicskával hoztunk pénzforrásokat az aradi közösségeknek, mindez nem konvertálódott szavazatokká.
– Lehet, mást akarnak a választók?
– Mást is akarnak. Az újraválasztott polgármestereink azért tudják, hogy az aszfalt és sportcsarnok mellé mi kell még egy választáson, de szeretném, hogy hangsúlyosabban kiderüljön, ezekben az eredményekben a megyei szervezet könyékig benne volt. Könnyű eljátszani, és el is kell játszani a jó polgármestert, de az egymásra utaltságot is ki kell emelni. Egyébként nem is a vidéki szavazatokkal voltak problémák, hanem a megyeszékhelyen. Sajnos egy eredményes négy év után az egyéni választókörzetes megoldás nekünk nem hozta meg a várt eredményeket. Borzasztó gyenge választásnak számított, hogy 2008-ban mindössze harminc szavazattal előztük meg a szociáldemokraták második bejutó emberét. És ez elgondolkoztató. A 2009-es tisztújításon 41 ellenszavazatot kaptam, rendben, elfogadom, de azt nem tartottam korrektnek, hogy az ellenszavazók miért nem álltak ki és mondták meg nyíltan véleményüket. Legyünk korrektek egymással szemben, merjünk kiállni a véleményünkkel.
– Hunyad, Krassó-Szörény bejelentette, Kelemen Hunort támogatják a februári kongresszuson. És Arad?
– Utoljára a csíkszeredai kongresszuson volt ellenjelöltje Kincses Előd személyében Markó Bélának, de akkor nem volt előzetes mozgósítás. Hogy ők ezt bejelentették, az ő dolguk, Aradon az Állandó Tanácson majd megbeszéljük, milyen politikát folytatunk a jelöltekkel szemben. Szerintem fel kell ajánlani a jelölteknek, jöjjenek el, mondják el programjukat, mit akarnak a szervezettel stb. Bármenyire is demokratikus egy szervezet, pártként kell működnie, az elnök személye pedig ráteszi bélyegét az RMDSZ-re. Nekem lehet, hogy Kelemen Hunor a szimpatikusabb, de RMDSZ-es jelöltekről van szó, meg kell adni a lehetőséget a bemutatkozásra. Nem akarunk jelölteket ütköztetni, egyszerűen mondják el célkitűzéseiket.
– Tehát Arad a kongresszus előtt eldönti, és egységesen szavaz?
– A választmány majd eldönti, megtörténhet, hogy egységesen szavazunk, hisz Csíkszeredában is így történt, ám ha valakinek más opciója lesz, szíve joga, a szavazás titkos. Az elnök viszont legyen kommunikatív, tartsa ő vagy az ügyvezető elnökség a kapcsolatot a szervezetekkel, legyen nagyobb beleszólása a megyei szervezeteknek a komolyabb döntésekbe. A Szövetségi Állandó Tanácsban a megyei vezetők kapjanak nagyobb erőt, ne az ügyvezető elnökség. Elmondtam az SZKT-n, szeretném, ha az RMDSZ a magyar kormánnyal, vagyis a Fidesz-szel szemben korrekt álláspontra helyezkedne, habár megjegyzem, jelenleg inkább a Fidesznek kellene korrektebb álláspontja legyen, de tartsuk meg azt a jó szokást, amit mi Aradon október 6-án alkalmazunk: mindig a magyar kormány képviselője beszél a megemlékezésen. A magyar kormánynak, tetszik vagy sem, de tudomásul kellene vennie, hogy a magyar közösségben elsősorban a döntéshozó szereppel rendelkező szervezettel tárgyaljon. Lehet a szomszéd lánya szebb, de nem az én feleségem, azért szerte a világban érdekek mentén politizálunk, pontosabban a közösségi érdekek mentén. Én így látom a romániai magyar–magyar együttműködést, viszonyt.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)
2011. január 11.
Szolidaritás és értelmiség jelene 21 év távlatából
A Hívó szó és a vándor idő. Kolozsvár, 1989–1990 című kötetet mutatták be pénteken délután a Kolozsvár Társaság székházában az RMDSZ első, 1990. január 7-i kolozsvári küldöttgyűlésének évfordulója alkalmából.
Az emlékezésekből, dokumentumokból és a korabeli sajtóban megjelent publikációkból összeálló kötet azokra a fokozatosan érlelődő folyamatokra mutat rá, amelyeket a Szabadságban 1989. december 23-án közölt Hívó Szó kiáltványa, majd a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács december 24-i megalakulása fémjelzett. A 1989. december 24-től 1990 április-májusáig, az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusáig terjedő időszak eseményeire visszatekintő kiadvány összeállításának ötlete Pillich Lászlótól származott – közölte bevezetőjében Kántor Lajos, a kötet szerkesztője. Mint mondta, a tizenhat emlékezésből tizenhárom felkérésre született. A teljesebb kép kialakítása érdekében a megszólaltatott írók közül nem maradtak ki Gáll Ernő – akinek a kolozsvári lakásán a Hívó Szó megszületett –, valamint Balogh Edgár emlékezései sem.
– Az 1989–1990-es események óta eltelt időszak történéseinek, cselekvéseinek jelentőségét a következő generációk mérhetik fel a legmegfelelőbben – vélekedett a kötetet méltató Markó Béla RMDSZ-elnök. Huszonegy év távlatából párhuzamként említette a két világháború között élt romániai magyarság úgyszintén huszonegy évét, amelyet a közösség végigélt, s amelynek folyamán gondolkodott, töprengett, teremtett.
A romániai magyarság politikai, társadalmi szerveződése első formáinak megjelenése kapcsán Markó Béla kiemelte: abban az időszakban minden feltétel adott volt, hogy különálló pártok induljanak útjukra, amelyeket utólag nehezen lehetett volna összeforrasztani. – Az eltérő nézőpontokra alapuló kezdeményezések mégis országos szövetséggé állhattak össze, ugyanis ’89 és ’90 cselekvő értelmisége a helyzet parancsát felismerve, alázattal, hűséggel és szolidaritással viszonyult az egység gondolatához – hangsúlyozta a politikus. Az akkoriban szárbaszökkenő, a véleménykülönbségek fölé emelkedő értelmiségi összefogás által meghatározott szövetség megvalósult, de valószínűleg a következő nemzedékeknek újra kell kötniük azt – vélekedett az RMDSZ elnöke. – Mi a magunk szolidaritását felmutattuk. Ez közben kophatott, csorbulhatott, morzsolódhatott és kiürülhetett sokak számára, de ennek ellenére érvényes volt az elmúlt huszonegy évben. Lehet, hogy a következő generációknak meg kellene keresniük ugyanennek a szövetségnek az útjait, módjait. Azt gondolom, hogy nekünk, alapítóknak ezt a lehetőséget meg-, és át kell nekik adnunk – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter a szerves fejlődés folyamatát alátámasztó, tanulságos kordokumentumnak minősítette a kötetet, amely hasznos útmutatóként szolgálhat azok számára, akik a szövetséget folytatni akarják, a közéleti munkát, a politikai szerepeket vállalják. A művelődési miniszter fiatal újságíróként a helyszínen élte meg az RMDSZ január 7-i küldöttgyűlésének eseményét, figyelemmel kísérve, hogy milyen válaszok születnek a romániai magyarság aktuális politikai kérdéseire. Annak ellenére, hogy néhány, a szerveződés idején felmerült ütközőpontot – például a szövetség avagy párt kérdést, a Marosvásárhely és Kolozsvár közötti versenyfutást – a mai napig sem sikerült teljesen feloldani, huszonegy esztendeje teljes egyetértés uralkodott a közösség távlati céljait, a szabadságjogokat és az önrendelkezést illetően – összegezte a kötet írásainak egyik tanulságát Kelemen Hunor. Hozzátette: ebben a térségben, országban, társadalomban azonban az értékrendek még nem kristályosodtak ki teljesen, ezért a szövetségeket újra kell kötni, az értelmiség szerepét pedig újra kell gondolni. – A romániai magyar értelmiség nem állhat félre akkor, amikor alapvető kérdésekről dönteni kell, amikor ennek a közösségnek a jövőjéről véleményt kell mondani. Tévedés volna, ha az értelmiség nem hallatná hangját akkor is, ha politikai szerepet nem kíván vállalni – hangsúlyozta.
Az elmúlt huszonegy évre visszatekintő, az emlékezés jegyében zajló beszélgetéssel zárult est hangulatát a Concordia vonósnégyes és Vindis Andrea, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészének előadása emelte: a közönség az Orbán György erdélyi zeneszerző műveiből játszott tételeket, valamint Lászlóffy Aladár Vándor idő balladája című költeményét hallgathatta meg. Kántor Lajos elmondása szerint Lászlóffy verse ihletként szolgált a kötet címének megalkotásakor
ZAY ÉVA, Szabadság (Kolozsvár)
2011. január 11.
Vandalizmus a bukaresti magyar nagykövetség ellen
(MTI) – A külügyminisztérium élesen elítéli azt a vandál cselekedetet, amelynek során ismeretlen tettesek gyalázkodó feliratokat és horogkereszteket festettek hétfőre virradóra a bukaresti magyar nagykövetség kerítésére – derül ki a tárca közleményéből.
Ismeretlenek goromba feliratokat és horogkereszteket festettek a nagykövetség kerítésére. A minisztérium hétfői közleményében leszögezi, hogy ez a vandál cselekedet csupán elszigetelt eset, amely nincs összhangban a román-magyar kapcsolatok jelenlegi helyzetével és szellemével. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet maga is úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy elszigetelt jelenségről van szó, amelynek nem kell túl nagy figyelmet tulajdonítani. Népújság (Marosvásárhely)
2011. január 11.
Közművelődés Erdőszentgyörgyön
Közreadja: Bölöni Domokos
Avagy: 2010 – a Bodor Péter Művelődési Egyesületben. Kérésünkre Kovrig Magdolna ny. tanárnő, a Bodor Péter Művelődési Egyesület elnöke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő című kiadvány főszerkesztője, a város művelődési életének egyik fő szervezője, a színjátszók helyi mentora vázolja fel az elmúlt esztendő fontosabb eseményeit Erdőszentgyörgyön.
– A 2010-ben érzékelhető mindenféle válságok a művelődési életben is éreztették hatásukat. Az emberek kevesebbet tudtak áldozni a művelődésre, nehezebb volt közönséget toborozni a rendezvényekre. Egyesületünk a szerényebb lehetőségek ellenére sem mondott le fő feladatáról, próbálkozott a korábbi évek színvonalán munkálkodni a magyar közművelődés érdekében. A programok megtervezése mellett meg kellett teremteni a rendezvények anyagi hátterét. Az év első néhány hónapja pályázatok felkutatásával és megírásával telt el. Mintegy 12 pályázatot készítettünk, és ezek nagy többsége sikeresnek bizonyult, jóllehet nem kaptuk meg az igényelt – és szükséges – összegeket teljes egészében, de a sok pályázatból lassanként összejött annyi, hogy a legfontosabb, már hagyományosnak tekinthető tevékenységeinket megvalósíthassuk. Az elmúlt évben támogatóink voltak: Erdőszentgyörgy Városi Tanácsa, a Maros Megyei Tanács, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja, az Europe Direct Központ, a Communitas Alapítvány, az Euro-Trans Alapítvány, illetve a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Corvinus Zrt, a Szülőföld Alap. Nem feledkezhetünk meg a bennünket támogató lakosok 2%-os adófelajánlásairól és adományairól sem. Külön ki kell emelnem a celldömölki Soltis Lajos Színházat, amely nemcsak a pályázataink magyarországi pénzügyi lebonyolítójának szerepét vállalta magára, de minden évben, így 2010-ben is, egyik turnéjának teljes bevételét egyesületünknek ajánlotta fel. Minden támogatónknak köszönjük a segítséget, amellyel lehetőséget teremtett arra, hogy a lakosság számára kulturális rendezvényeink elérhetők legyenek. A támogatásoknak köszönhetően rendezvényeink döntő többsége ingyenes volt és mindenki számára nyitott.
Most pedig idézzük fel néhány mondatban az egyesület fontosabb, 2010-es rendezvényeit. Az esztendő a magyar kultúra napjának (január 22.) megemlékezésével indult. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon értékeljük a diákok számára meghirdetett fogalmazási és képzőművészeti pályázatot. Ebben az évben a népművészet volt a téma: Vadrózsák friss hajtásai címmel érkezett be mintegy 100 pályamunka. Február 24-én vendégünk volt a Súrlott Grádics Irodalmi Kör, valamint a Cantuale férfikórus. Februárban került sor a hagyományos farsangi bálra is, amelyet egyesületünk a helyi RMDSZ-szel közösen szervezett. Február 15-én az iskola dokumentációs központjában Székely Ferenc szervezésében Molnár Dénes ex libriseiből láthattak kiállítást az érdeklődők. A farsangot a Százfonat néptánccsoport nagy sikerű, hagyományőrző farsangbúcsúztatója zárta, szervezője Ambrus Emese. Március 8-án a Caritas idősek klubjában nőnapi műsort mutatott be a színkörünk ifjúsági csoportja Kovrig Ildikó irányításával. Március központi rendezvénye hagyományosan a 15-i ünnepség. Az ünnepi beszédeket követő műsort az egyesület ifjúsági színjátszó csoportjának előadása nyitotta meg Kovrig Ildikó vezetésével, majd Ambrus Emesének a nemzeti ünnepet méltató, nagyszabású verses, zenés, táncos összeállítása zárta. Március 27-én az iskolával közösen rendeztük meg az Anyám, fekete rózsa elnevezésű nemzetközi versmondó verseny székelyföldi előválogatóját. Az áprilisi tevékenységek a Szent György-napi rendezvények előkészületeinek jegyében zajlottak, amelynek főszereplői 2010-ben a diákok voltak. Májusban egyhetes turnét szerveztünk a celldömölki Soltis Lajos Színháznak. Mesejátékot mutattak be Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költeménye alapján, mintegy kilenc környékbeli településen. A celldömölki testvérváros színészei ez alkalommal a turné bevételét egyesületünknek ajánlották fel. Május 17-én láttuk vendégül Zsapka Attila szlovákiai előadóművészt Radnóti Miklósról szóló műsorával. Júniusban az iskola egyik osztályában tapsolhattunk egykori tanítványunk, Pál Hunor nagyváradi színész előadásának. Mifelénk szokatlan műfajjal, a Klamm háborúja című "osztályterem-színházi" előadással ajándékozta meg hallgatóságát. Június végén a Bodor Péter Színkör Magyarországon, Mezőkövesden a Mátyás király tiszteletére rendezett reneszánsz városnapokon vendégszerepelt a Mandragórával. Július végén örömmel gratulálhattunk a színkör egyik legrégebbi tagjának, Márton Emőkének, aki sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészeti karára. Sikere számunkra nemcsak öröm, de bizonyíték is, hogy munkánk nem hiábavaló. Júliust a nyári amatőr színésztábor előkészítése és a Küküllő-expó műsorának szervezése töltötte ki. Augusztus első hetének végén került sor a kiállításra. Erre az alkalomra hívtuk meg a mezőkövesdieket, akik egy vígjátékkal szórakoztatták Erdőszentgyörgy közönségét. Augusztus 8–15. között Kőrispatakon tartottuk a műkedvelő színjátszók nyári táborát. Mintegy 80 színjátszó vett részt az egyhetes szakmai képzésen. A táborozók között a hazaiak mellett ott voltak a celldömölki és mezőkövesdi színjátszók is. Októberben az iskola VIII. osztályosai Bereczki Klára tanárnő vezetésével nagy sikerű szüreti mulatságot szerveztek, felelevenítve a szürettel kapcsolatos néphagyományokat. Októbert a XVIII. amatőr színjátszó-találkozó előkészületei töltötték ki. A színkör ifjúsági csoportja Páskándi Géza Az egér farkincája című darabjának bemutatójára készült Kovrig Ildikó irányításával. November 14–19. között a Soltis Lajos Színház volt a vendégünk. Turnéjuk során Weöres Sándor Csalóka Péter című darabjával 11 előadást tartottak vidékünkön. A turnét követően ők is részt vettek november 19–21. között a Kis- Küküllő menti műkedvelő színjátszók XVIII. találkozóján. A fesztiválon 18 színjátszó csoport mutatkozott be, többségük igen színvonalas előadásokkal. December 9-én a színkör ifjúsági csapata fellépett a szászrégeni III. Kemény János Színjátszó Találkozón. Jelenleg a színkör készül a celldömölki Soltis Lajos Fesztiválra, az ifjúsági csoportot meghívták március végére a Celldömölki Mesefesztiválra. Az említetteken kívül meg kell említenem, hogy az iskola dokumentációs központjában rendszeresen kerítünk sort könyvbemutatókra, Székely Ferenc szervezésében. A népi tánc hagyományainak őrzését és továbbadását, legnagyobb örömünkre, felvállalta a Százfonat Egyesület, amelynek keretében rendszeres néptáncoktatás folyik. De a Bodor Péter Művelődési Egyesület is igyekszik támogatni a hagyományok átadását a táncházmozgalom keretében. 2010-ben a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztunk, és 200.000 forintot nyertünk erre a célra. Igyekszünk lehetőségeinkhez mérten támogatni az iskolában az anyanyelven folyó szakoktatást is. Az év végén sikerült a Szülőföld Alapnál 2.500.000 forintos támogatást nyernünk egy ebédlő–kiszolgáló szakterem felszerelésére, amely lehetővé teszi majd, hogy a tanulók jobb körülmények között sajátítsák el a felszolgálás tudományát-gyakorlatát, hogy ezzel is versenyképesebbeké váljanak a hazai munkaerőpiacon.
A felsoroltak mellett tovább szerkesztjük az Erdőszentgyörgyi Figyelő című helyi lapot, amely a Corvinus Zrt. támogatásának köszönhetően az elmúlt évben gazdasági melléklettel bővült. A lap szerkesztői, munkatársai szabadidejükben, önkéntesen és fizetség nélkül vállalják a munkát, ezért gyakran időhiánnyal küszködünk, emiatt jelentkezünk összevont lapszámokkal. A nyomdai költségek előteremtésében segítenek a pályázatok és adományok. A felvázolt tevékenységek korántsem ölelik fel a művelődési élet egészét. Továbbra is léteznek olyan természetű akadályok, amelyek leküzdésére egyesületünk nem vállalkozhat. Várjuk, hogy befejeződjön a Rhédey-kastély felújítása, valamint elkezdődjön a művelődési otthon felújítása, korszerűsítése. Akkor talán lesz a kultúrához illő, megfelelő helyiség a kiállítások, színházi előadások és egyéb igényesebb művelődési rendezvények számára. Népújság (Marosvásárhely)
2011. január 11.
Ingyen fordítana az állampolgárságot kérőknek a bihari RMDSZ
A magyar állampolgárságért folyamodók számának növekedésével nő azon szervezetek száma is, amelyek megpróbálják zászlajukra tűzni az egyszerűsített honosítás kérdését. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács után – amelyet a magyar kormány megbízott a demokrácia-központok létrehozásával – az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is bejelentette, hogy segít az igénylőknek. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete továbbment: ingyenesen fordítja le a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratokat.
magyar állampolgárságért folyamodók számának növekedésével egyre nő azon szervezetek száma is, amelyek megpróbálják zászlajukra tűzni az egyszerűsített honosítás kérdését, ezáltal politikai tőkét kovácsolni belőle. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) után – amelyet a magyar kormány megbízott a hivatalos tájékoztató irodahálózat, a demokrácia-központok létrehozásával – az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) is bejelentette, hogy segít az igénylőknek a szükséges okmányok összeállításában, az űrlap kitöltésében. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete még ennél is továbbment azzal, hogy a hétvégi választmányi ülésen bejelentette: ingyenesen fordítja le a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratokat.
Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök emlékeztette a gyűlés résztvevőit arra, hogy a szövetség 2004-ben mintegy harmincezer aláírást gyűjtött öszsze a kettős állampolgárságért. „Nem vagyok hajlandó elfogadni semmilyen kioktatást. Nem igaz az, hogy egyeseknél van a bölcsesség köve, míg mások nem tájékoztathatnak a magyar állampolgárságról!” – hangoztatta a politikus. Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ Bihar megyei szervezete újfent aláírásgyűjtésbe kezdett: a mostani íveken az állampolgárság megszerzése iránt érdeklődők nevét, lakcímét és igazolványszámát is elkérik.
Az adatlapokon egyetlen kijelentés áll: „Kérem, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete úgy, mint eddig, tájékoztasson, illetve tájékoztathasson a kettős állampolgárságról.” Szabó a küldöttgyűlésen azt mondta, hogy öt nap alatt húszezer aláírást gyűjtöttek össze. Az ügyvezető elnök azt is kommentálta, hogy többen számon kérték a szövetségen, miért akadályozta meg, hogy egyes településeken önkormányzati ingatlanokban létesíthessen demokrácia-központot az EMNT. „Ki olyan hülye, hogy a gyilkos kezébe adja a fegyvert, amellyel aztán meggyilkolja őt?!” – idézi Szabót az erdon.ro hírportál.
Az ügyvezető a Krónika kérdésére elmondta: a gyűlés óta még számos aláírás gyűlt össze a helyi szervezetektől, így mostanra a számuk megközelíti a harmincezret. Kérdésünkre, miszerint nem tart-e attól, hogy erőfeszítéseiket az RMDSZ-t népszerűsítő kampánytevékenységnek tekintik, illetve hogy a demokrácia-központok létével miért ilyen fontos a szövetség számára a tájékoztatás, így válaszolt: „Miért ilyen fontos, hogy mások ezt tegyék? Az irodahálózat kialakítására fordított összeg elegendő lett volna az egész erdélyi magyarság dokumentumainak lefordítására. Kinek a célja, hogy ebből üzletet csináljon? Mi pontosan azt szeretnénk, ha a kettős állampolgárság nem lenne az EMNT-n keresztül kiárusítva” – jelentette ki lapunknak Szabó Ödön.
EMNT: végre jó célra fordítják a közpénzt
Az EMNT közleményben reagált az RMDSZ bejelentésére, amelyben üdvözli a kezdeményezést. „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetősége üdvözli a kezdeményezést, nyugtázva, hogy az erdélyi magyarságot megillető közpénzek feletti rendelkezés monopóliumát birtokló szervezet végre megpróbál konstruktívan hozzáállni a magyar állampolgárság kérdéséhez.” Ugyanakkor emlékeztet, hogy fordítás tárgyában az RMDSZ egyszer már levizsgázott: „a nagyváradi utcanevek „szakszerű fordításaként” – egész partiumi-erdélyi magyarságunk szégyeneként – minősíthetetlen förmedvényeket és ferdítéseket hoztak nyilvánosságra.
Csak remélhetjük, hogy az állampolgársági iratok fordításakor ilyesmi nem fog előfordulni” – áll az állásfoglalásban. A Toró T. Tibor ügyvezető elnök és Gergely Balázs, a demokrácia-központok koordinátora által szignált levélben megjegyzik: „Azt sem szeretnénk, ha egyes RMDSZ-aktivisták tájékozatlansága vagy hozzá nem értése miatt – rosszindulatot nem merünk feltételezni – az állampolgárságot igénylők felesleges utakra kényszerülnének.”
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete még tegnap délután levélben reagált a közleményre. Szabó József, a körzeti és helyi szervezetek koordinálásáért felelős ügyvezető alelnök újfent a 2004-es aláírásgyűjtésre emlékeztet, illetve arra, hogy a megyei választmány már júniusban üdvözölte az állampolgársági törvény módosítását, később pedig – elsőként Biharban – tájékoztató füzeteket nyomtatott az érdeklődők számára. A közlemény kitér arra, hogy a tavalyi év végén képzést szerveztek a tájékoztatási folyamatban részt vevők számára.
„Nyilvánvalóan mindenki számára ismert, hogy Ukrajnában, Szerbiában, Szlovákiában, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, ahol jelentős számban élnek magyarok, nem hoztak létre semmilyen új irodahálózatot, hisz ott már nem a megosztás volt a cél, hanem a törvény szellemének megfelelő korrekt, a mindenki által elérhető tájékoztatás” – áll a levélben.
„Sajnálattal vesszük azonban tudomásul, hogy olyan személyek, akik az életük egy részében vagy akár ma is az RMDSZ-nek köszönhetően jutottak tisztséghez, és ezáltal magas egzisztenciához, utólag hálátlanul az őket előtérbe helyező szövetség ellen fordulnak gátlástalanul. Reméljük, a tékozló fiú példáján okulva mihamarabb visszatérnek az atyai házba. (…) Az idegességet fanyar humorral álcázó közleményükre nem kívánunk reagálni, jó munkát kívánunk” – zárul az állásfoglalás.
Az MPP sem marad ki, de csalók is akadnak
A magyar állampolgárság ügyét nemcsak az EMNT és az RMDSZ próbálja zászlajára tűzni és politikai tőkét kovácsolni belőle. A Magyar Polgári Párt (MPP) gyergyószentmiklósi szervezete is bejelentette, hogy segít a kérvényezőknek az egyszerűsített honosításhoz szükséges okmányok öszszeállításában, az űrlapok kitöltésében. Tegnaptól várják a segítségre szorulókat a szervezet irodájában, és a zsúfoltság elkerülése végett a magyar külképviseletekhez hasonlóan előjegyzési rendszert is bevezettek.
„Meggyőződésünk, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének a lehetőségével tömegesen szándékoznak élni a gyergyói székelyek is, s aki ebben a folyamatban segíteni tud, annak kötelessége is ezt megtenni” – olvasható a Vadász Szatmári István helyi MPP-elnök által kiadott közleményben. A magyar állampolgárság ügyét azonban nemcsak a politikai pártok, hanem magánszemélyek is megpróbálják kihasználni.
A Szatmár megyei RMDSZ nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy csalók kínálják szolgáltatásaikat, akik 20 euróért cserében hajlandók segíteni az egyszerűsített honosításhoz szükséges okmányok összeállításában. A szélhámosok az újságok apróhirdetési rovatában, illetve plakátokon ajánlják szolgáltatásaikat, és a Fidesz által megbízott jogos képviselőknek nevezik magukat, a magyarországi párt azonban cáfolta ezt. Szatmár megyében a demokrácia-központok mellett az RMDSZ-szervezetek is szolgálnak honosítással kapcsolatos információkkal.
Nagy Orsolya, Pap Melinda, Végh Balázs. Krónika (Kolozsvár)
2011. január 11.
Létrejön a Bethlen Gábor Alap
A magyar közigazgatási tárcánál található 13 milliárd forintos keret felett rendelkezik a most létrejövő Bethlen Gábor Alap, amelynek működtetésével egységes rendszer szerint lehet majd a határon túli magyar szervezeteknek a támogatásokat nyújtani – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos. Kiemelte: ebből az összegből mintegy 1,2 milliárd, amit nyílt pályázaton hirdetnek meg, 8,5 milliárd, ami normatív támogatás, a fennmaradó keretet pedig programfinanszírozásra osztanák szét.
Bethlen Gábor Alap jogelődjének, a Szülőföld Alapnak és az azzal párhuzamosan több tárcánál működő célelőirányzatoknak a korábbi támogatási struktúrája nem teremtett lehetőséget arra, hogy egységesen átlássák a határon túli támogatásokat. A Szülőföld Alap kizárólag nyílt pályázati forráskeretet biztosított, s tulajdonképpen a 2004. december 5-i sikertelen népszavazás után, egyfajta kárpótlásként nyújtotta az MSZP–SZDSZ-kormány a határon túliaknak ezt a kétmilliárdos támogatást.
A Bethlen Gábor Alapnál egységes döntéshozatali és nyilvántartási rendszerben nyújtják az összes támogatást, nemcsak azokat, amelyeket nyílt pályázaton lehet elnyerni, hanem a normatív kereteket is – emelte ki a miniszteri biztos. Így átláthatóbbá válik a rendszer, és ki tudják szűrni a párhuzamosságokat is a továbbiakban – hangsúlyozta. Kifejtette: a KIM jogelődjénél és az oktatási, valamint a kulturális és a gazdasági tárcánál eddig számtalan esetben párhuzamosan biztosítottak ugyanazon szervezetek számára támogatást. Létezett ugyan egy támogatást nyilvántartó rendszer, de ezt nem töltötték fel rendszeresen, és így nem lehetett kiszűrni a párhuzamosságokat. Az egyik cél a Bethlen Gábor Alapon keresztül az, hogy ezt a nyilvántartó rendszert korszerűsítsék, valamint az, hogy a többi tárcánál lévő források is szerepeljenek benne. Egyeztetni kívánnak a tárcák képviselőivel arról, hogy a jövőben ne legyenek párhuzamos kifizetések – tette hozzá. A kiszámíthatóság érdekében év elején rögzítik a nyílt pályázatokra jutó összegeket, s ezenkívül leginkább normatív támogatásokat kapnak majd a nagyobb, főleg ernyőszervezetek, egyházi hátterű intézmények, illetve felsőoktatási intézmények. Külön keretet kívánnak majd elkülöníteni programfinanszírozásra is. Elmondta, hogy nem egyszemélyi döntések születnek majd a támogatásokról, mint az elmúlt nyolc évben, hiszen a Szülőföld Alappal kizárólag a miniszter rendelkezett. Közölte: a jövőben minden évben lesz egy Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amely kimondottan a támogatáspolitika fő irányait szabja meg, ennek alapján a szakbizottságok az egyes szakterületekre vonatkozóan egyértelmű útmutatásokat rögzítenek, s ennek alapján a Bethlen Gábor Alapkezelő megfogalmaz egy költségvetési javaslatot. Erről a javaslatról fog dönteni egy háromtagú bizottság, amelynek tagja lesz Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Gál András Levente, a KIM közigazgatási államtitkára. Ezzel minőségi változás valósulhat meg, mert döntést a bizottság csak egyhangúlag hozhatja meg – mutatott rá Ulicsák. Kitért arra is, hogy a nevelési-oktatási keret éves, tanulónkénti 20 ezer forintos összegét kiterjesztik az óvodásokra is. Ez várhatóan 5–5,5 milliárd forint lesz. Megjegyezte: komolyabb, helyszíni ellenőrzések várhatók, mert eddig előfordult, hogy egy nem magyar ajkú gyermek egy hétvégére elment valamilyen magyar képzésre, és ennek alapján megigényelhette, és meg is kapta a támogatást. Az a cél, hogy olyan magyar családokhoz jussanak ezek a támogatások, amelyek folyamatosan magyar nyelvű nevelési és oktatási intézménybe járatják gyermekeiket. A támogatások szétosztásával kapcsolatban elmondta, hogy a Máért, a Magyar Ifjúsági Konferencia és a határon túli magyar szervezetekkel folytatott konzultációk alapján kiderült, hogy van néhány terület, amely kritikus a határon túli magyarság életében. Ezek között említette a népességfogyás megállítását, az asszimiláció megfékezését, a szórványmagyarság és a csángómagyarok megsegítését, valamint a magyar nyelvű köz- és felsőoktatás támogatását. Krónika (Kolozsvár)
2011. január 11.
Megvennének
Bocsássuk előre: az RMDSZ-nek jogában áll bárkit bármiről tájékoztatni. Mint ahogy a magyar kormánynak is jogában áll kiválasztani egy olyan partnert, amelyben jobban megbízik, mint másokban, és rábízni a könnyített honosításról szóló hivatalos tájékoztatást.
Ettől függetlenül az RMDSZ is segíthet a magyar polgároknak az eligazodásban, hiszen nyilvános információkról van szó. Az EMNT által működtetett demokrácia-központok létrehozása ugyanakkor már jó előre belekódolta a rendszerbe azt, hogy előbb-utóbb konfliktus tör ki a kérdésben a magyar kormány által háttérbe szorított RMDSZ és az EMNT között.
Az RMDSZ érzi, hogy nem neki áll a zászló, a demokrácia-központok ugyanis azt szolgálják, hogy az EMNT arathassa le a könnyített honosításhoz mint pozitív, százezrek által várt intézkedéshez kapcsolódó népszerűséget, bevezetve ezáltal a köztudatba a szervezetet és megszilárdítva annak alapjait. Nem véletlen hát, hogy az RMDSZ illetékesei is megpróbáltak egy kicsit a honosításhoz kapcsolódó népszerűség fényében sütkérezni – gondoljunk csak arra, hogy Bihar megyében az RMDSZ tájékoztató füzeteket adott ki, a szövetség székelyföldi elöljárói pedig demonstratíve elsőként folyamodtak magyar állampolgárságért. Amire azonban most a Bihar megyei RMDSZ készül, az már nem csupán az ordas demagógia fogalmát meríti ki, de szavazatvásárlásnak is tekinthető.
Az ugyanis, hogy a szövetség ingyen biztosítja a fordítást és a fényképkészítést az igénylőknek, úgy értelmezhető, hogy – anyagi lehetőségeivel visszaélve – úgy próbál meg rálicitálni riválisára, hogy egyszerűen pénzért vásárolja meg a potenciális szavazópolgárok jóindulatát. Persze nincs kétségünk afelől, hogy számos polgárnak jelentős segítséget jelentene, ha valaki átvállalná a mintegy ötven lejre rúgó költségeket, mégis visszásnak tartjuk, hogy egy politikai alakulat kétségbeesésében úgy próbálja megmenteni saját pozícióit, hogy kilóra akarja megvásárolni őket.
A pénz felhasználására jobb javaslatunk is lenne. Ha már ennyire jól áll anyagilag a bihari RMDSZ, akkor inkább befejezhetné az Adyról elnevezett nagyváradi „kulturális” létesítményt, amelyre még a Medgyessy-kormánytól kapott – a református egyházkerület érmindszenti Ady-projektjétől eltérített – 320 millió forintot, de a konferenciaterem kivételével ma is félig készen éktelenkedik
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)
2011. január 11.
Az átállás magyarázata
A román ellenzéki pártok látványos összeborulása közepette a hazai sajtó jóformán napi rendszerességgel firtatja az RMDSZ vezető politikusaitól, hogy meddig tartanak ki a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció mellett, illetve nem hagyják-e elcsábítani magukat a Boc-kormány megbuktatására szövetkező erők szirénhangjaitól.
Markó Béláéktól pedig menetrendszerűen érkezik a válasz, miszerint jelenleg nem látják indokoltnak felrúgni a demokrata-liberálisokkal ápolt kapcsolatot, nem tudják elképzelni a szövetséget a szociáldemokraták, a liberálisok és a konzervatívok alkotta politikai képletben.
Ennek ellenére egyáltalán nem ajánlott mérget venni arra, hogy az RMDSZ-nek a PDL iránti hűsége kitart a jövő évi parlamenti választások után is. Először is azért, mert a jelenlegi politikai konstelláció szerint kevés az esély arra, hogy Emil Boc pártja 2012-ben is a kormányrúdnál marad. Ehhez a demokratáknak óriási bravúrt kellene végrehajtaniuk a következő másfél évben – mindez a kormányzás tavalyi tapasztalatait figyelembe véve sci-fi kategóriába illene –, vagy az elveszettnek hitt politikai helyzetekből is nyerni képes Traian Băsescunak kellene valahogy szétrobbantani az ellenzéki pártszövetséget. Ellenkező esetben az ellenzék – sajnos – feltartóztathatatlanul átveszi a hatalmat. Márpedig a három párt a jelenlegi felmérések szerint bőven megszerezné a parlamentben a kormányzáshoz szükséges többséget, így nem lesz szüksége az RMDSZ-re is – annál is inkább, hogy a magyar alakulat nem volt hajlandó már most hozzájárulni a Boc-kormány bukásához.
Ez esetben borítékolható, hogy a szocdemek, liberálisok és konzervatívok első dolga lenne kiiktatni az oktatási törvényből a kisebbségeknek kedvező előírásokat, sőt a három párt elmúlt időszakban tanúsított magyarellenességét ismerve az lenne a legkisebb baj, hogy diákjaink továbbra is románul tanulják Románia történelmét és földrajzát. Már most megjósolható, hogy az RMDSZ a kivívott jog megóvására hivatkozva nagyon is hajlandó lenne átállni majd a másik oldalra – feltéve persze, ha 2012-ben is parlamenti tényező lesz –, még akkor is, ha az odaátról jó előre tudjuk: politikai hiénák területe. De hát az RMDSZ az elmúlt években közismerten mindig ki tudta magyarázni átállásai szükségességét.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)
2011. január 11.
Sztálin fejét kínálják desszertként
Demény Attila Az utolsó meggymag és Dmitrij Sosztakovics Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című kamaraoperáit mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera.
Sztálin marcipánból készült fejét szolgálják fel csütörtök este a Kolozsvári Magyar Opera közönségének Az utolsó meggymag és a Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című előadások kolozsvári bemutatóját követően – közölte Demény Attila, az első kamaraopera zeneszerzője, a második rendezője tegnapi beharangozó sajtótájékoztatóján.
Örkény utolsó magyarjai
Demény Attila, a darab zeneszerzője elmondta: Az utolsó meggymag című kamaraopera librettóját Örkény István azonos című egyperces novellája nyomán Lászlóffy Aladár írta. A darab az utolsó négy magyar történetét meséli el, akik valamennyien férfiak, a zeneszerző szerint „a fogyóban levő magyarság fájdalmas reprezentációját” nyújtják.
A történet a négy ember szánalmas állapotáról szól, négyük közül ugyanis csak egy emlékszik a nevére, tudja, hogy Siposnak hívják, de süket és rossz a memóriája. Két társa rendőri felügyelet alatt áll, de már nem emlékeznek, miért, míg a negyedik magyar mindig mindennel ellenkezik. Valamennyien egy meggyfa körül élnek, és a gyümölcscsel, valamint annak összetört magjával táplálkoznak. Végül megállapodnak abban, hogy a magyarság emlékére egy meggymagot helyeznek két kő közé, de ehhez le kell szedniük az utolsó meggyet, ami a fa tetején van.
Egymás vállára állva próbálják megoldani a feladatott de utolsóként a feledékeny és süket Sipos mászik fel, aki elfelejti, hogy mit keres a magasban, és mivel nem hall, a többiek is hiába mondják neki. Azóta az utolsó négy magyar egymáson áll és üvöltözik. „A történet a sikertelenség egyfajta végállapota, amelyben már alig lehetséges az értelmes, összefüggő beszéd; helyette emlékek, indulatok bukkannak föl a mélyből. Ez a történet a veszteseké, a folyamatos kudarcé, a csalódásoké, a magányé, a rögeszméké: nagy utazás a szertefoszlott illúziók nyomában” – mondta a darabról Demény Attila.
Hozzáfűzte, az előadást Bogdán Zsolt, a kolozsvári magyar színház színművésze rendezte, vezényel Incze G. Katalin. Arra az újságírói kérdésre, hogy miért pont Bogdán, Demény elmondta: nem egészséges, hogy mindent a zeneszerző csináljon, sokkal érdekesebb megnézni, hogyan látják más kollégák a művet, izgalmasabb másra bízni a rendezést.
Pártgyűlés és Sztálin marcipánfeje
Az est második darabja, Dmitrij Sosztakovics Demény Attila által rendezett Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című alkotása a Sztálin-korszak egyik jellegzetes eseményét, a pártgyűlést eleveníti fel. Az eredetileg négy basszushangra írt darabot a kolozsvári színház két színésze, Keresztes Sándor és Laczkó Vass Róbert adja elő. Sosztakovics maga is szenvedő alanya volt egy pártgyűlésnek, pártfegyelmi intőt kapott, „mert elkanyarodott az egészséges népi fogalmazástól, és formalista lett”. Az erőteljesen stilizált, morbid humorú előadás kelléktárából nem hiányzik a marcipánból készült Sztálin-fej, amelyet feldarabolnak és tejszínhabbal felszolgálnak a közönségnek. A bemutatókat csütörtökön 18.30-tól tekinthetik meg az érdeklődők
Kiss-Előd Gergely, Krónika (Kolozsvár)
2011. január 11.
Nem reagálnak, de mégis
Szabó József, a bihari RMDSZ körzeti és helyi szervezeteinek koordinálásáért felelős ügyvezető alelnöke közleményben reagált az EMNT-vezetők legutóbbi állásfoglalására, amely közlemény így zárul: „Az idegességet fanyar humorral álcázó közleményükre nem kívánunk reagálni, jó munkát kívánunk munkatársaiknak, valamint RMDSZ-es kollégáinknak, és sok sikert minden magyarnak a kettős állampolgárság megszerzésében.” A január 10-én kelt közlemény első része a Bihar megyei RMDSZ saját „honosítás-történetét” ismétli meg, elsorolva, mi mindent tett a párt a kettős állampolgárságért, ez már közismert. A továbbiakban Szabó emlékeztet: „December folyamán külön egynapos képzést szerveztünk megyei szervezetünk székházában azok RMDSZ-esek számára, akik a tájékoztatási folyamat részesei, magyarországi illetékes hivatalos szervek részvételével. Olyan személyeket hívtunk meg az anyaországból, akik a dokumentumok fogadásáról, áttekintéséről és jóváhagyásáról hivatali kötelezettségüknek megfelelően tájékozottak és hitelesen tájékoztathatnak.” Ezt követően kijelenti: a magyar nemzeti kormány támogatásával az EMNT által létrehozott demokráciaközpont-hálózat az erdélyi magyarság megosztását célozza. A közleményt az RMDSZ-ben csak alig pár éve feltűnt fiatalember a következő atyai feddéssel és intéssel zárja: „Örülünk annak, hogy az EMNT ily nagy figyelmet szentel megyei szerveztünk tevékenységének. Megnyugtathatunk mindenkit, hogy eleget fogunk tenni tagságunknak, valamint annak az újbóli közel 30 ezer aláírással az RMDSZ-t felkérő személynek, akik tőlünk várják a megfelelő tájékoztatást. Sem gunyoros beszólással, sem rosszindulatú feltételezéssel nem kerülünk közelebb ahhoz, ami remélhetőleg mindannyiunk közös célja, hogy minél több romániai magyar ember rendelkezhessen kettős állampolgársággal. Sajnálattal vesszük azonban tudomásul, hogy olyan személyek, akik az életük egy részében vagy akár ma is az RMDSZ-nek köszönhetően jutottak tisztséghez és ezáltal magas egzisztenciához, utólag hálátlanul az őket előtérbe helyező szövetség ellen fordulnak gátlástalanul. Reméljük, a tékozló fiú példáján okulva mihamarabb visszatérnek az atyai házba.” Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. január 11.
Digitalizálják az evangélikus levéltárat
A nagyváradi evangélikus egyházközség levéltárát a Szülőföld Alap pályázatán elnyert pénzből digitalizálják, vagyis elektronikusan rendszerezik és tárolják. A mostani munka az egyházközség megalapításától a múlt század elejéig terjedő időszakot öleli fel, de tervezik, hogy egy következő kiírás alkalmával a napjainkig terjedő időszakra is pályáznak majd. Mátyás Attila parókus lelkész tájékoztatta lapunkat a részletekről.
A fő cél a levéltár feltérképezése és részleges digitalizálása. Szeretnék a levéltárat tematikus sorrendbe csoportosítani, másrészt egy összefogó tartalomjegyzéket készíteni hozzá, mivel csak részlegesek vannak. A hatszázezer forintos vissza nem térítendő támogatásból már decemberben elkezdődtek a munkák, január végén ez az első szakasz le is zárul, vagyis elkészül a levéltár feltérképezése, tematikus rendezése és a digitalizálás 1920-ig. A munkát szakemberek végzik, mellyel a nagyváradi Docusys Kft.-t bízták meg. A belső használatot fogja ez megkönnyíteni, a számítógépes keresőprogram segítségével könnyen meg lehet majd találni az iratokat, és akár a másolatot felhasználva, akár így egyszerűbben megtalálva az eredeti darabokat tudnak egy-egy igazolást vagy kimutatást készíteni.
Az evangélikus egyházközség levéltárában a gyülekezet megalakulási évétől, vagyis 1812-től vannak iratok. Többek között Rimler Károly, 1860–1898 között szolgált evangélikus lelkész (a jó emlékezetű polgármester apja) és Maternyi Imre, az 1898–1944 közötti lelkész idejében keletkezett dokumentumok, iratok is fellelhetők. Rimler lelkipásztor idejében gyűjtötték össze a templom építéséhez szükséges anyagi fedezet nagy részét, az egyházközség pedig Maternyi tiszteletes idején „izmosodott meg” igazán, részletezte a lelkész. Az építkezések (a XX. század elején épült templom, a nem sokkal későbbi elemi iskola és a telken található két ház) idején keletkezett dokumentumokra kiemelt figyelmet szeretnének fordítani a digitalizálás során, részletezte Mátyás tiszteletes, és a Maternyi-hagyatékot is fel fogják dolgozni. A levéltárban fellelhető dokumentumokhoz azok férhetnek majd hozzá elektronikus úton, akiknek ma is hozzáférése van az archívumhoz. Természetesen szívesen látják azokat is, akik kutatási célból, tanulmányaikhoz szeretnének elmerülni az adatokban és iratokban.
DVD-n a gyülekezet története
Egy prezentáció készítése is folyamatban van, mondta a lelkész, aminek segítségével az egyházközség múltját szöveges és képi formában jelenítik meg, illetve a fellelhető festményeken, képeken, dokumentumokon, különböző kegytárgyakon keresztül szeretnének betekintést nyújtani az egyház mai életébe. Ezzel röviden, de mégis felvázolnák a gyülekezet történetének szinte két évszázadát, segítséget nyújtanának a gyülekezetnek a maguk értékelésében, identitásának erősítésében, nem utolsó sorban pedig egy autentikus képet tudnak majd mutatni magukról a belföldi vagy külföldi látogatóknak, támogatóknak, akik hozzájuk érkeznek.
Hálásak a Szülőföld Alapnak a támogatásért, mondta Mátyás tiszteletes, mivel ezzel legalább hozzáfognak a régi dolgaik elővételéhez, rendszerezéséhez és elérhetővé tevéséhez. Sok anyag van, mondta, amiből akár több doktori disszertációt is lehet írni. Éppen jövőre lesz kétszáz éves a gyülekezet, a lelkész pedig reméli, hogy ez alkalomból a gyülekezet múltját és a nagyváradi lutheránusok történetét egy könyv formájában is meg tudják majd jelentetni. A templomépítés idején például az evangélikus egyháznak igen erős gyülekezete volt, és a városban is komoly funkciókat betöltő tagjai voltak. Rimler és Maternyi lelkészek például a városi tanács tagjai voltak, az ifjabb Rimler Károly pedig először rendőrparancsnok, majd polgármester lett. Meghatározó egyéniségei voltak tehát abban az időszakban a város történetének az evangélikus gyülekezet tagjai, így a gyülekezet életét bemutató DVD a város történetének szempontjából is fontos.
F. E. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. január 11.
Lefújva a magyar ünnepnap!
Kovászna megye – Vissza kell vonniuk a március 15. ünnepnappá nyilvánításáról szóló határozatokat azoknak a székelyföldi önkormányzatoknak, amelyek korábban erről döntöttek – közölte hétfőn György Ervin, Kovászna megye prefektusa.
A román kormány területi képviselőjének számító RMDSZ-es prefektus annak kapcsán beszélt erről egy hétfői sajtótájékoztatón, hogy több Kovászna megyei önkormányzat az elmúlt időszakban határozatot fogadott el március 15. ünnepnappá nyilvánításáról.
A kormánymegbízott az Agerpres román hírügynökség szerint elmondta: túlléptek hatáskörükön az erről határozó önkormányzatok, ugyanis hivatalos ünnepnap kijelölése kizárólag a román parlament hatáskörébe tartozik.
György Ervin figyelmeztette az önkormányzatokat, hogy bíróságon támadja meg a határozatokat, amennyiben azokat nem vonják vissza. A prefektusi hivatal eddig a Kézdivásárhely, Uzon, valamint Kovászna települések önkormányzatainak határozatát vizsgálta meg, és találta törvénytelennek.
Ugyanakkor György Ervin elmondta: nem ütközik törvénybe például a Kovász namegyei tanács azon eljárása, miszerint a hivatal dolgozóival kötött kollektív munkaszerződést úgy módosították, hogy március 15-ét hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították. Ugyanezt tette a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal is.
Az 1848-49-es szabadságharc kitörésének időpontját, a magyarság nemzeti ünnepét Erdély-szerte megünneplik a magyar közösségek. A székelyföldi településeken eddig is előfordult már, hogy egyes közintézményekben munkaszüneti napot rendeltek el a magyar nemzetiségű önkormányzati vezetők. erdon.ro
2011. január 11.
Csak „részben” szabad március 15-e
Az előzetes bejelentésekkel ellentétben mégsem válhat zökkenőmentesen „hivatalos” ünnepnappá a magyar nemzeti ünnep, március 15-e Kovászna megyében. György Ervin prefektus szerint több háromszéki önkormányzat túllépte a hatáskörét, amikor ezt a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Az előzetes bejelentésekkel ellentétben mégsem válhat zökkenőmentesen „hivatalos” ünnepnappá a magyar nemzeti ünnep, március 15-e Kovászna megyében. György Ervin prefektus szerint több háromszéki önkormányzat túllépte a hatáskörét, amikor ezt a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Nem hivatalos a hivatalosítás
„Ha a polgármester vagy a megyei tanács elnöke, az alkalmazottak képviselőivel együtt, a törvény értelmében módosította a kollektív munkaszerződést úgy, hogy a március 15-ét munkaszüneti nappá nyilvánították, az rendben van. Túllépte azonban a hatáskörét az a helyi önkormányzat, amely határozatban nyilvánította március 15-ét hivatalos ünneppé. Ha nem vonják vissza, ezeket a határozatokat a kormányhivatal megtámadja” – nyilatkozta a kormány Kovászna megyei képviselője.
Tudomásunk szerint Háromszéken a megyei önkormányzat, illetve a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi, a kovásznai és az uzoni tanácsok, valamint több község is határozott március 15-e helyi jellegű hivatalos ünneppé, így szabadnappá nyilvánításáról. György Ervin úgy véli, nem tudni pontosan az érintett települések számát, mert több esetben a decemberi tanácsülésen fogadták el ezt a határozattervezetet, és ezekben a napokban küldik be a dokumentumokat a kormányhivatalhoz.
A háromszéki prefektus kifejtette: első lépésként felszólítják az érintett önkormányzatokat, vonják vissza a határozatot, és ha ez nem történik meg, a közigazgatási bíróságon támadják meg azokat.
Vitatott jó példa
Mint arról beszámoltunk, a Kovászna Megyei Tanács egyeztetett elsőként Székelyföldön március 15. és november 1. munkaszüneti nappá nyilvánításáról a helyi szakszervezetekkel. Ezt követően a sepsiszentgyörgyi tanács is hasonlóképpen járt el, számolt be lapunknak Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere akkor kifejtette: reméli, ragadós lesz a példájuk, és a többi önkormányzat, közintézmény, iskolák és óvodák is átveszik ezt a rendszert, amely teljesen jogszerű, és így saját hatáskörben tudják bővíteni az államilag szavatolt munkaszüneti napokat.
Ezt követően a Magyar Polgári Párt tagjai valamennyi önkormányzathoz benyújtották a határozattervezetet, több testület is csatlakozott. Kovászna Megye Tanácsa decemberben nyilvánította munkaszüneti nappá március 15-ét. A tanácsülésen kisebb vita alakult ki emiatt, hiszen a román pártok képviselői: Solomon Ioan és Calinic Sabin jogi ellenvetéseket fogalmaztak meg a határozat ellen, mert úgy vélték, erről a kérdésről csak a parlament dönthet.
Nem az ördögtől való
Míg a prefektus és a helyi politikusok közül többen vitatják a magyar nemzeti ünnep hivatalossá tételét, a helyi lakosok egyértelműen igénylik azt. Lapunk érdeklődésére a Kovászna megyei önkormányzat egyik alkalmazottja elmondta: „Eddig is ünnepeltük ezt a napot, de egészen más hangulata lenne, ha ezt intézményes szinten is elismernék. Példát mutatnánk az országnak, hogy a magyar ünnep nem ördögtől való”.
A munkavállaló gyakorlati szempontból is hasznos intézkedésnek tartja, hogy március 15-e és mindenszentek napja, november 1-je munkaszüneti nap lehet, hiszen ezzel a gesztussal valamelyest kompenzálnák a munkáltatók a tavalyi megszorító intézkedéseket. Kollégája úgy véli, a helyi döntés még nem elég. „Hiába döntünk mi itt helyben, hogy fontos nekünk ez a nap, azt kellene elérni, hogy ez a román honatyáknak is fontos legyen, az lenne az igazi siker” – vélekedett a háromszéki közalkalmazott.
Nem tudják elképzelni
Hargita megyében nem értik, mi történik a székely testvérmegyében. „Mi 1990 óta minden évben méltóképpen megünnepeltük március 15-ét, hisz ez egy jelentős ünnepe a magyarságnak, és ez ezután sem fog változni. Nem tudok olyan kormányzati lépést elképzelni, amely megakadályozhatná ezt” – nyilatkozta lapunknak Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. Az elöljáró szerint Székelyföldön különösen nagy jelentősége van annak, hogy március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánítsák Romániában, de úgy gondolja: a legfontosabb, hogy a szívekben legyen ünnep az ünnep. Hasonlóan vélekedik Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.
„Örvendenék, ha hivatalos ünnep lenne március 15-e, már csak azért is, hogy valamennyi közintézmény dolgozója együtt ünnepelhessen” – vélekedett az önkormányzati vezető. Hozzátette: az általa vezetett testület már megtette a szükséges lépéseket azért, hogy munkatársai „szabadon”, azaz szabad nappal ünnepelhessenek.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 11.
Kettős tükör – holnaptól
Új rovatot indít holnaptól az ÚMSZ, Kettős tükör címen. Az itt megjelenő, rövid cikkeinknek inkább világi üzenete lesz, tehát Northrop Frye-tól csak a címet vettük át, nem a teljes szellemiséget, nem a teljes világot, amire eredetileg utal ez a megnevezés.
Írásaink célja az lenne, hogy legalább két perspektívából villantsunk fel egy-egy eseményt, legalább két szempontból értelmezzünk egy-egy társadalmi jelenséget, szemléltetvén ezáltal azt, hogy miképpen lehet ideológiákkal feltölteni a magánvaló történéseket, és miképpen tud a média különböző jelentéseket társítani azokhoz a tényezőkhöz, amelyekről nap mint nap beszámol.
Így például lehet szidni a magyar médiatörvényt, mert állítólag központi irányítás alá helyezi az ország sajtóját, de ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a magyarországi médiát uraló bugyutaságoknak, tudatosan népszerűsített ferde ideológiáknak nagy szerepe van abban, hogy ennyire rossz az ország külföldi megítélése. Talán ezen az állapoton csak így lehet javítani... (prier) Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 11.
Kisdiktátorok esete az EU-val
A közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene.
Néhány évvel ezelőtt még nehéz lett volna elképzelni, hogy Románia és Magyarország egyszerre kerülnek az EU szégyenpadjára, s a két kormány szolidaritásának alapját a demokrácia-deficit fenntartása fogja jelenteni
Az Orbán-kormány sajtótörvénye Európában példátlan korlátozását jelenti a sajtószabadságnak, s a jogszabály joggal váltotta ki a kontinens civilizáltabb felének egyöntetű tiltakozását. Egy olyan Médiatanács (a hazai Audiovizuális Tanács megfelelője), amelyiknek az elnökét a miniszterelnök nevezi ki és tagjait a kormánytöbbséget alkotó pártok delegálhatják, nemcsak a lehetőségét, de a garanciáját jelenti a cenzúrának, a hatalom számára kényelmetlen médiumok elhallgattatásának, s akkor még nem beszéltünk a közszolgálati média egyetlen központi irányítás és felügyelet alá vonásáról. A jogszabály ugyanakkor hemzseg a média tartalomszabályozásának jogilag meghatározhatatlan, ideológiai színezetű, visszaélésekre alkalmat teremtő elemeitől (ilyen például: „a nemzeti összetartozás és a társadalmi integráció elősegítése, illetve megerősítése, valamint a házasság intézményének és a család értékeinek tiszteletben tartása”).
Kis hazánk esetében a schengeni csatlakozás elnapolása egyértelműen összefüggésbe hozható Traian Băsescu államfő ama kijelentésével, amely szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülése megvalósítható az elkövetkező tíz évben, s ez csak a politikusok akaratán múlik. A két ország állampolgársági törvénye is joggal aggasztja a brüsszeli illetékeseket. Ebben az összefüggésben különösen Románia helyzete aggályos, tekintettel arra, hogy EU-állampolgárságot biztosít olyan személyeknek, akiknek a lakóhelyük a közösség határain kívül esik. Másfelől Románia vitatja az 1947-es párizsi békeszerződés érvényességét.
A közösség tételes bírálatai között ugyan nem szerepel, de egyes nyilatkozatok utalnak rá, hogy a budapesti és bukaresti autokráciát nem nézik jó szemmel Brüsszelben. A „puszta Putyinja” és a „Kárpátok Lukasenkája” nagy kihívást jelent az EU jobbközép vezetésének, különösen olyan körülmények között, amikor a szélsőjobb előretörése a kontinensen muníciót szolgáltat a baloldali retorikának. Brüsszel számára most az igazi tét nem is az, hogy megváltoztassa a magyar médiatörvényt vagy rábírja Romániát határainak elismerésére, hanem az, hogy meg tudja-e védeni azokat a demokratikus értékeket, amelyek értelmet adtak létrejöttének. Minden bizonnyal ez a felismerés vezethette José Manuel Barroso-t, az Európai Bizottság elnökét, amikor a magyar EU elnökség hivatalos kezdetekor rendezett sajtótájékoztatón sem mulasztotta el figyelmeztetni Orbán Viktort arra, hogy ha a bizottság szakemberei szükségesnek vélik, változtatnia kell a médiatörvényen, mert a sajtószabadság olyan elv, amelynek alkalmazásától a közösség nem térhet el.
Az Európai Unió szempontjából némi optimizmusra adhat okot e tekintetben az, ahogyan a két ország vezetői reagáltak a brüsszeli bírálatokra. Egy héttel ezelőtt Orbán Viktor még azt nyilatkozta, hogy „eszük ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt”, ma már azt mondja, hogy ez lehetséges, ha az EU nagyon ragaszkodik hozzá. Traian Băsescu első reakciója is a határozott visszautasítás volt. Előreküldte külügyminiszterét, hogy korrupcióval vádolja meg Németországot és Franciaországot, majd megfenyegesse Brüsszelt Horvátország csatlakozásának megvétózásával, hogy aztán ő maga már békülékenyebb hangot üssön meg.
Az elkövetkező hetekben kiderülhet az, hogy mennyire hatékonyak az EU mechanizmusai a tagállamok demokratikus berendezkedésének fenntartása tekintetében, sőt beigazolódhatnak azok a szocialista és liberális vélemények, hogy a közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene a tagországok számára. Ugyanakkor az is bekövetkezhet, hogy a látszat és a béke kedvéért az Unió szemet huny kisdiktátorainak garázdálkodásai fölött, s ezzel veszélybe sodródik az egész konstrukció tekintélye és ereje.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 11.
Fair play
Vagyis tiszta, becsületes, sportszerű játék. Az EU-nak is egyik alapvető követelménye. S nem csak a sportban, hanem a gazdaságban, kultúrában, médiában, az emberi kapcsolatokban és mindenben, ami az európaiságot meghatározza. A fair play betartása, nekünk, magyaroknak különösen fontos lenne, ha jobbik énünket kívánjuk mutatni másoknak és fel akarunk zárkózni a fejlettebb demokráciákhoz.
Vagyis tiszta, becsületes, sportszerű játék. Az EU-nak is egyik alapvető követelménye. S nem csak a sportban, hanem a gazdaságban, kultúrában, médiában, az emberi kapcsolatokban és mindenben, ami az európaiságot meghatározza. A fair play betartása, nekünk, magyaroknak különösen fontos lenne, ha jobbik énünket kívánjuk mutatni másoknak és fel akarunk zárkózni a fejlettebb demokráciákhoz. December 4-én fél Európát bejárta az erdélyi magyarság számára örvendetes hír: a román alkotmánybíróság döntő, 7/2-es szavazással jóváhagyta az új oktatási törvényt. Tanár barátom mesélte: másnap (a téli vakáció utáni első tanítási napon) osztályában alig volt más téma. Szinte ujjongtak a diákok, hogy végre szeptembertől nem úgy kell már tanulniuk, mint akiket el akarnak románosítani az iskolában, az iskolával.
Külön jó öröm, hogy a kedvezmények túllépnek a nyelvi kereteken. Úgy tudom, más iskolákban is voltak ilyen tetszésnyilvánítások, s főleg ott, ahol a tanárok nem politikai ügyként kezelik a kérdést, hanem magyarként való megmaradásunk és napi közérzetünk javításának eszközeként. Ha nem tévedek, közel kétszázezer romániai magyar gyermek és ennyi szülő, pedagógus hangulatán javított az új törvény.
Aznap este külön érdeklődéssel figyeltem a magyarországi közszolgálati televíziók műsorát. Kíváncsi voltam, hogyan reagálják le a nem mindennapi hírt. Aki látta, tudja: nem estek hasra, nem ugráltak a plafonig! A Nemzet Televíziója, vagyis a Duna TV foglalkozott vele többet, úgy három percet, mialatt pár mondat erejéig Markó Bélát is megszólaltatták.
Mindjárt az aradi demokrácia-központ avatása következett, az előbbinél több időben és Toró T. Tibor is bővebben szólhatott. A szerkesztők úgy látták: egy vidéki iroda avatása (egy a honosításra létrehozott sok hasonló közül!) fontosabb, mint kétszázezer erdélyi magyar gyermek érdeke. Lelkük rajta! Másnap a Duna TV a bálványosi nyári egyetem szervezőiről, akik Budapesten adták le honosítási kérvényüket, negyedórás külön örömriportot sugárzott. Miközben a kétszázezer erdélyi magyar fiatal öröméről nem ejtettek több szót, s nem csináltak róla külön riportot. Igaz, az m1 és m2 is beérte egy-egy rövid hírrel.
Persze az új tanügyi törvény „csak” az RMDSZ sokévi kemény munkája. A demokrácia-központokat pedig Tőkés László és Toró T. Tibor építgeti, egyelőre a legkisebb ellenállás nélkül. Az ő egyórai munkájuk is többet ér most Pesten, mint Markó Béla húsz évi küzdelme.
Hát akkor, éljen a fair play, vagyis a magyar sportszerűség és tisztesség!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 11.
Követségi „graffitiművész”
Gyalázkodó feliratok és horogkeresztek a bukaresti magyar nagykövetség kerítésén
„A kutyám lekérezkedett, és ugatott is néhány percig az éjjel, ő valószínűleg érzékelte, hogy a kerítésnél valaki ügyködik” – meséli Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka kalandjait.
„A kutyám lekérezkedett, és ugatott is néhány percig az éjjel, ő valószínűleg érzékelte, hogy a kerítésnél valaki ügyködik” – meséli Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka kalandjait.
A diplomatának a szokásosnál is sűrűbb délelőttje volt a tegnap, hiszen a reggeli órákban arról értesítették a román fővárosban működő magyar külügyi szolgálat biztonsági emberei, hogy a nagyköveti rezidencia kőkerítésére és a fémből készült kapulemezekre valaki az éjszaka leple alatt gyalázkodó feliratokat és horogkereszteket festett.
„Dacia is back”
„A parkolóőr reggel nyolc órára érkezik, ő vette észre a falfirkákat, és szólt a belső őrségnek. A belső őrség szólt nekem, kimentem, megnéztem: két vagy három, gyerekesen megrajzolt horogkereszt-graffiti volt a kerítésen, illetve két angol nyelvű „Dacia is back” („Dacia visszatért”) felirat, valamint három, szintén gyerekesen írt román nyelvű mondat, amely tartalmazta Magyarország nevét” – írja le tapintatosan a diplomata a látottakat.
Füzes mintegy két órával később fogad irodájában, és igyekszik a dolgokat humorosan felfogni. „Azt, hogy az illető a magyarokat szexuális kapcsolatra szólítja fel, gondolom, a szeretet jeleként kell értelmezni” – értelmezi az egyik obszcén szöveget a nagykövet, majd folytatja a „graffiti-kronológiát”. „Akkorra már kint volt a járőröző csendőr is, ők szóltak a román külügyminisztérium protokollfőnökének, aki azonnal a helyszínre sietett, személyesen folytatta le az ilyenkor szokásos procedúrát, és végezte el a vizsgálatot.
Már akkor világos volt számomra, hogy a román hatóságok nagyon gyorsan, nagyon határozottan és korrektül reagálnak; azonnal felajánlották a nagykövetség folyamatos védelmét. Nem sokkal később kijött a helyszínre a rendőrség és csendőrség is” – eleveníti fel a tegnap reggel történteket Füzes.
Mint mondja, megkérdezte a régi nagykövetségi munkatársakat, és ők két évtizedre visszamenőleg nem emlékeznek hasonló esetre. Felvetésünkre, miszerint politikai konnotációja lehet az incidensnek, a diplomata igen határozottan válaszol.
„Kérdezték már mások is, hogy vajon összefügg-e az állampolgársággal, autonómiával, vagy bármilyen román–magyar disputával a dolog. Határozott véleményem, hogy nem. Elszigetelt incidensről van szó, amelyet egy – hogy is mondjam – szellemileg sem túlságosan kiemelkedő képességű személy követhetett el” – vonja le a következtetést a nagykövet.
Miért horogkereszt?
S hogy miért horogkereszt? „A román propaganda egy időben a magyarokat és Magyarországot a Horthy-rendszerrel és a fasizmussal azonosította. Feltételezem, ez lehet a dolog mögött” – vélekedik Füzes, aki szerint az elkövető nem is próbált behatolni a nagykövetség területére, nem tett semmi olyat, ami a riasztóberendezést elindította volna, ezért sem észlelték a biztonságiak a jelenlétét. „Nem is akart behatolni, ő csak grafittizni akart egyet” – állapítja meg derűsen a diplomata.
A feliratokat, rajzokat mindenesetre a hatósági terepszemle után azonnal eltávolították: mire a sajtó észbe kapott, már csak néhány betű volt látható a daciás feliratból. A nagykövetség egyik alkalmazottja ekkor szorgalmasan tüntette el fehér festékkel a „gépkocsi-reklámot”; a még megmaradt szöveg fenyegetően hirdette: „...cia is back”
A román külügyminisztérium elítéli a vandalizmust
A román külügyminisztérium élesen elítéli azt a vandál cselekedetet, amelynek során ismeretlen tettesek gyalázkodó feliratokat és horogkereszteket festettek hétfőre virradóra a bukaresti magyar nagykövetség kerítésére – derül ki a tárca közleményéből. A közlemény leszögezi, ez a vandál cselekedet csupán elszigetelt eset, amely nincs összhangban a román-magyar kapcsolatok jelenlegi helyzetével és szellemével.
A külügyminisztérium már értesítette az illetékes hatóságokat, a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül pedig tájékoztatni fogja a magyar felet az esettel kapcsolatos vizsgálat fejleményeiről – olvasható a közleményben. A rendőrség eközben eljárást indított. A hatóság az ügyészséghez fordul annak megállapítása végett, hogy az eset nem esik-e a fasiszta és rasszista jelvények használatát tiltó, 2002-ben megjelent, 31. számú kormányrendelet hatálya alá.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 12.
Az oktatási törvény előnyei
Nem tökéletes, de minden eddigi változatnál jobban szolgálja a decentralizációt a Hivatalos Közlönyben hétfőn közzétett új oktatási törvény — véli Keresztély Irma főtanfelügyelő, aki tegnap sajtótájékoztatón ismertette a jogszabály közoktatásra vonatkozó előnyeit.
A 2011/1-es törvény az iskolák hatáskörébe utal egy sor lényeges döntést, és ezáltal átruházza a felelősséget az egységek vezetőtanácsára, amelyek az önkormányzatokhoz hasonlóan működnek majd: a legfontosabb határozatokat kétharmados többséggel kell elfogadniuk. A főtanfelügyelő egyik pozitívumként az új oktatási törvény finanszírozásra vonatkozó részét emelte ki, amelynek alapját a fejkvóta szerinti költségvetési részesedés jelenti óvodától érettségiig, függetlenül attól, hogy állami, illetve államilag akkreditált magán- és felekezeti oktatási intézményről van-e szó. A nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásra vonatkozó, eddig több ízben ismertetett újdonságok mellett a főtanfelügyelő hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy ezentúl kötelező létszám alatti középiskolai csoportok, illetve dupla profilú osztályok indíthatóak olyan településeken, ahol az adott iskola egyedüli a nemzeti kisebbségek nyelvén. Háromszéken a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium partnerségéből alakítják ki a megye első iskolakonzorciumát, ami a jelenlegi két iskola egyetlen adminisztratív vezetés alá vonását jelenti, és ezt úgy kívánják megvalósítani, hogy példaértékű legyen a további iskolapartnerségek kialakítása tekintetében — hangsúlyozta a főtanfelügyelő, aki kiemelte, a jogszabály erre vonatkozó cikkelyének elfogadását háromszéki sikerként könyveli el, mivel személy szerint is szorgalmazta a törvénytervezet módosítását célzó javaslattevő időszakban.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. január 12.
Hírsaláta
ÍGY KERÜL ERDÉLY ISMÉT MAGYAR KÉZBE. Évek óta attól retteg a România liberă, hogy a volt, elsősorban arisztokrata tulajdonosok révén Erdély újra magyar kézbe kerül. Több tucat kastély, udvarház, több tízezer hektár erdő és mező jár vissza a Bánffy, Kemény, Béldi, Mikes családnak, a háromszéki Gaál grófoknak vagy Bálványosfürdő és környéke egykori tulajdonosának, a Csiszár családnak. Nagyon nem tetszik a szerzőnek, hogy néhány család már jelentős területet kapott vissza egykori birtokaiból, s az sem, hogy Castrum néven egyesülést hoztak létre jogaik további érvényesítése céljából. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. január 12.
Semjén: Zökkenőmentes a honosítási eljárás (Támogatás a határon túli magyaroknak)
Zökkenő- és problémamentesen halad az egyszerűsített honosítási eljárás, az első héten mintegy ötezer kérelem érkezett — számolt be Semjén Zsolt a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság tegnapi budapesti ülésén
. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a legtöbb kérelmet Csíkszeredáról, Kolozsvárról, Szabadkáról és Beregszászról nyújtottak be. Panaszt sehonnan nem jelentettek, mindenhol pozitívak a tapasztalatok — emelte ki a kereszténydemokrata politikus, aki szerint az államigazgatás és a kommunikáció egyaránt jelesre vizsgázott. Kitért arra is, hogy a határon túli magyarság demográfiai és asszimilációs szempontból "óriási nyomás alatt van". Mint mondta, a közelgő népszámlálásoknál minden segítséget megadnak majd a magyar identitás megerősítésére, de ennek ellenére számítanak a kedvezőtlen számokra. "Ha meg akarjuk tartani a határon túli magyarságot magyarságában — ami pedig a magyar állam alapvető küldetése —, akkor ehhez nagyon erős impulzust kell adni, s ez nem merülhet ki kizárólag különböző támogatási formákban" — hangsúlyozta. Ez az erős impulzus az állampolgárság — fogalmazott a kormányfő helyettese. Semjén Zsolt kitért a Bethlen Gábor Alap létrehozására is, amely a határon túli magyar támogatásokat fogja össze. Kiemelte az egyértelmű működési rendet, a pontos és szigorú elszámolást. Hozzátette: az alap által megnyílik a lehetőség az uniós források hatékony felhasználására is. A támogatáspolitika irányvonalát a Magyar Állandó Értekezlet szabja meg, az egyes szakterületek prioritásait szakbizottságok rögzítik majd. Ezután az alap megfogalmazza a költségvetési javaslatát, amelyről háromtagú bizottság dönt; a testület tagjai: Semjén Zsolt, Gál András Levente, a közigazgatási tárca államtitkára és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. Semjén Zsolt kitért arra is, hogy az oktatási és kulturális szakbizottság elnöke Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár lett, a gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottságé Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár, a külügyi és jogi szakbizottság elnöke Németh Zsolt, a külügyi tárca államtitkára lett, míg a szórvány szakbizottság élére Répás Zsuzsanna került. A jövőben áttekintendő és megvitatandó témák között említette az autonómiatörekvéseket, az egyszerűsített honosítási eljárást, az uniós lehetőségeket, az egységes Kárpát-medencei magyar oktatási stratégiát. Feladatként jelölte meg az egységes szórványstratégia megalkotását, a moldvai csángók helyzetének áttekintését, a Kárpát-medencei gazdasági térség és a magyar gazdaságpolitika közötti összefüggéseket a Széchenyi-terv tükrében. Szólt arról is, hogy a tavasz folyamán valamennyi vegyes bizottság ülést tart. Megjegyezte: különösen a szlovák—magyar és az ukrán—magyar vegyes bizottságra koncentrálnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. január 12.
„Szentháromság” dönt a támogatások sorsáról
Jövő héten tartja első idei ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) négy újjáalakított szakbizottsága közül három: az oktatási, a külügyi és a gazdasági – közölte tegnap Répás Zsuzsanna a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság budapesti ülése után.
Jövő héten tartja első idei ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) négy újjáalakított szakbizottsága közül három: az oktatási, a külügyi és a gazdasági – közölte tegnap Répás Zsuzsanna a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság budapesti ülése után. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár egyebek mellett a határon túli szervezeteknek nyújtott támogatásokat összefogó Bethlen Gábor Alap indulásáról tájékoztatta a testület tagjait.
A MÁÉRT szakbizottságainak éppen a Bethlen Alap által kezelt források szétosztásában leenne szerepük. Jövő heti ülésükön a testületek feladata – Répás Zsuzsanna tegnapi megfogalmazása szerint – a prioritások áttekintése lesz. A bizottságokat kormánypárti politikusok vezetik: az oktatási-kulturálist Hoffmann Rózsa, a gazdaságit Becsey Zsolt, a külügyit Németh Zsolt, a szórványt pedig Répás Zsuzsanna.
Határon túliak nélkül
Mint ismert, a Bethlen Alap a korábbi Szülőföld Alap jogutódja, és idén 13 milliárd forint felett rendelkezik. Tevékenységét egy múlt év végén sebtében elfogadott, január elsejétől életbe lépő törvény szabályozza. A jogszabály a „megváltozott nemzetpolitikai szemlélet” jegyében fogant. Kezdeményezői szerint jogelődjétől eltérően a Bethlen Alap egységes döntéshozatali és nyilvántartási rendszerben nyújtja az összes határon túliaknak szánt támogatást.
A Szülőföld Alaptól eltérően azonban a Bethlen Alapnál nem a határon túli szervezetek képviselőiből álló szakkollégiumok döntenek a pályázatok elbírálásáról, hanem egy háromfős „szuperbizottság”, melynek tagjai Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Gál András Levente, a közigazgatási tárca államtitkára, és Répás Zsuzsanna. A vezető testület döntéseit kilencfős kollégium készíti elő, amelyből a törvény kizárja a határon túli magyarok képviselőit. A kollégium tagjait egyébként szintén a „szuperbizottság” nevezi ki.
„Túl bő csapat” a Szülőföldnél
Ulicsák Szilárdtól, a határon túliak támogatását felügyelő miniszteri biztostól megtudtuk: a kilencfős kollégium csupán a Bethlen Alapot kezelő zrt. megalakulása után áll össze. „Nagyon bonyodalmas lett volna, ha ebben a testületben a határon túli magyar szervezetek valamennyi támogatási területre delegálták volna képviselőjüket, mint ahogy az a Szülőföld Alap esetében történt. A Szülőföld Alapnál túlságosan bő lére eresztett csapat dolgozott” – magyarázta lapunknak Ulicsák.
Hangsúlyozta azonban, hogy a kollégium tagjainak kinevezésekor fontos kritérium lesz az, hogy az adott támogatási területeken gyakorlattal és szakértelemmel rendelkezzenek.
A miniszteri biztos szerint a határon túli szervezetek a MÁÉRT szakbizottságai révén szólhatnak majd bele a támogatások odaítélésébe. Lapunk felvetette: a törvény értelmében a testületek az egyes szakterületekre vonatkozóan csak „elvi-szakmai iránymutatást adnak és ajánlásokat fogalmaznak”. „A szakbizottságok valóban nem dönthetnek az egyes pályázóknak szánt konkrét összegekről, ám azt javasolhatják, hogy mondjuk a szórvány számára 300 millió forintot ítéljünk meg összesen” – magyarázta a döntési mechanizmust felvetésünkre Ulicsák.
A támogatások elbírálásának ezt a módját a Bethlen Alapról szóló törvény vitájakor a magyarországi ellenzék is bírálta. Szabó Vilmos szocialista politikus felszólalásában kifogásolta a kollégiumok számának csökkentését, azt, hogy egy háromtagú bizottság kezébe kerül nemcsak az elbírálás, hanem a kollégium megbízatása is. „Gyanúnk szerint azért történik a változás, hogy a kormány szabad kezet kapjon a pénz elosztására, és azok számára, akik a kormánynak kedvesek, a politikai hűség lesz az egyedüli szempont” – fogalmazott.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba nem kívánta bővebben kommentálni a Bethlen Alapról szóló törvényt és azt sem, hogy a határon túliakat kizárják közvetlen döntéshozatalból a támogatások megítélésekor. „Az új budapesti kormánynak joga van változásokat bevezetni minden téren. Én már semmin sem csodálkozom” – jelentette ki.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 12.
Vásárhelyen mutatkozott be a Pro Minoritate
A határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
A főszerkesztő kiemelte, a Pro Minoritate alapvetően kisebbségpolitikával foglalkozik, azonban a művészetekre is figyel, így volt már olyan lapszám, amely a képzőművészeteknek adott teret, vagy olyan, amely a térhasználattal foglalkozott. A most bemutatott, 2010-es téli számnak a határon túli színház- és filmművészet a témája.
A szerzők közül Király Kinga Júlia és Lázok Klára volt jelen, velük beszélgetett Ungvári Zrínyi Ildikó, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. Király Kinga Júlia a Bibliothèque Pascal című filmről írt egy elemzést.
„Hajdú Szabolcs érezhetően színházi környezetben filmezett” – emelte ki Király Kinga Júlia. A filmet többek közt Marosvásárhelyen is forgatták, és szereplői közül sokan románul beszélnek. Lázok Klára a Kötő József szerkesztette színházi lexikonról, valamint a Zágoni Bálint által jegyzett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetről írt recenziót. Az előbbiről Lázok Klára úgy vélekedett, hogy hiánypótló, jó könyv, amely diákoknak és színházi szakembereknek eddig össze nem szedett információkat tartalmaz, több, mint lexikon, inkább olvasókönyv. Zágoni Bálint könyve rengeteg kutatáson alapszik, az ismeretterjesztés műfajába sorolható.
A lapban írt még Virág György, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház helyzetét taglalja az önkormányzat szemszögéből, arra keresve a választ, hogy kinek kellene ezt a kulturális intézményt működtetnie: az önkormányzatnak, a minisztériumnak, netán a magyar kormánynak. Bodó Ottó, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházról közöl írást, Jakab-Benke Nándor a román filmről ír, Szerbhorváth György Vicsek Károly vajdasági filmrendező életútját vezette végig.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 12.
Kié lesz a Bánffy-palota?
A Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatósága, valamint a Kolozs Megyei Tanács fel szeretné újítatni a művészeti múzeumnak jelenleg helyet adó Bánffy-palotát, ám ennek a tervnek jogi hátráltatói vannak. A Bánffy-palotát jelenleg négy személy igényli vissza, míg a visszaigénylési procedúra tart, addig az illetékesek csupán kisebb javításokat tudnak végezni az épületen.
A Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatósága, valamint a Kolozs Megyei Tanács fel szeretné újítatni a művészeti múzeumnak jelenleg helyet adó Bánffy-palotát, ám ennek a tervnek jogi hátráltatói vannak. A Bánffy-palotát jelenleg négy személy igényli vissza, míg a visszaigénylési procedúra tart, addig az illetékesek csupán kisebb javításokat tudnak végezni az épületen. „Valóban több évvel ezelőtt készült egy terv Kolozsvár e reprezentatív épületének felújítására, jogi akadályok azonban útját állják” – mondta el lapunknak Călin Stegerean.
A művészeti múzeum igazgatójától azt is megtudtuk, hogy a jelenlegi tulajdonostól, a Kolozs Megyei Tanácstól négy személy igényli vissza az épületet, amíg ezek az ügyek nem zárulnak le, addig sem a tulajdonos, sem a múzeum vezetősége nem tudnak érdemben tárgyalni a lehetséges felújításról. „A négy visszaigénylővel most folynak a tárgyalások. Ezek közül egyik ügyről bebizonyosodott, hogy jogtalanul lépett fel kérésével, ezt elutasítottuk. Van egy olyan igénylő is, aki a palota udvarán működő valamikori mozi épületét kéri vissza természetben, ezt az igényt pénzbeli kárpótlásra javasoltuk, mivel a szóban forgó mozi épülete már nincs, lebontották. A további két visszaigénylő pedig a Bánffy család legutolsó, Kolozsváron élő tagjával kötött eltartási szerződés alapján kéri vissza az épületet, jelenleg ezek az ügyek hátráltatják az épület felújítását” – mondta el lapunknak Fekete Emőke. A Kolozs Megyei Tanács alelnökétől azt is megtudtuk, hogy: szeretnék, ha minél hamarabb elkezdődnének a felújítási munkálatok, hiszen az épület igen-igen rászorul erre.
A Bánffy-palota Erdély egyik leghíresebb barokk épülete. A 18. században építtette gróf Bánffy György, Johann Eberhard Blaumann német építész tervei alapján.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 12.
Elkerülhető a vég kezdete?
A törekvések nem ellentétesek, nem kioltják, hanem erősítik a nemzetépítési folyamatokat.
Hidegháború és árokásás zajlik Erdélyben január elseje óta, amióta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjaiban megkezdődött a magyar állampolgári kérvények kitöltése. Az RMDSZ palástolni próbálja féltékenységét, amiért az Orbán-kormány az EMNT-t tartja kizárólagos partnerének a visszahonosítási akcióban, közben attól tart, hogy a magyarországi támogatási összegek elosztása is teljes mértékben az EMNT feladata lesz az idéntől.
Hidegháború és árokásás zajlik Erdélyben január elseje óta, amióta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjaiban megkezdődött a magyar állampolgári kérvények kitöltése. Az RMDSZ palástolni próbálja féltékenységét, amiért az Orbán-kormány az EMNT-t tartja kizárólagos partnerének a visszahonosítási akcióban, közben attól tart, hogy a magyarországi támogatási összegek elosztása is teljes mértékben az EMNT feladata lesz az idéntől.
Eközben aktivizálódik az RMDSZ ellenzéke is, amelynek sajtója erős támadást indít a Markó Béla vezette alakulat ellen. Legutóbb a februárban leköszönő RMDSZ-elnököt igyekeztek rossz fényben beállítani, idézték válaszát, miszerint nem kíván (egyelőre) magyar állampolgár lenni. A tudósítók szándékosan vagy tudatlanságból viszont elhallgatták, hogy a román kormány miniszterelnök-helyetteseként a nemzetvédelmi törvény előírásai és a józan ész diktálta visszafogottság miatt nem is folyamodhat egy másik állampolgárságért.
Azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy az RMDSZ kormányszerepének köszönhetően sem ütközik akadályba a magyar állampolgárság igénylése Erdélyben. Az erős erdélyi magyar érdekképviselet nélkül a román törvényhozás könnyen szlovakizálódhat!
Ma a nacionalizmus kártyáját a kormánykoalíció ellen kijátszó ellenzék hisztériakeltő próbálkozásait lehűti a kormányzó Demokrata-Liberális Párt, amely az RMDSZ támogatása nélkül népszerűtlenségének csúcsán hatalmasat bukna.
Az RMDSZ keresi az együttműködési lehetőséget a Fidesszel és a magyar külügygyel. Az együttműködést szorgalmazta Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács RMDSZ-es elnöke is, aki szerint a magyarországi politikai elitnek változtatnia kell azon a felfogásán, hogy „nem biztosít érdemi döntési/együttdöntési jogosítványokat a határon túli magyar politika legitim képviselőinek, olyan jogviszonyokat, amelyek alanya a határon túli magyarság.”
Borboly Csaba egyébként egy összmagyar alkotmány kidolgozását is javasolta. „Erdélyi székely magyar vezetőként akkor lennék elégedett Magyarország új alkotmányával, ha annak betűje és szelleme új alapokra helyezné a magyar–magyar viszonyrendszert, az őt érintő anyaországi döntési folyamatokban – a nemzeti együttműködés rendszerének megfelelően – partneri, mellérendelt szerepbe kerülne a határon túli magyarság” – mondja a Hargita megyei elnök, aki úgy látja, hogy az elmúlt húsz esztendőben felgyülemlett tapasztalat alapján megérett az idő a határon túli magyar közösségek közjogi szintű nagykorúsítására, s ezzel arra, hogy az új alkotmány ne csak Magyarország, de a magyar közösség egészének alaptörvényévé váljék.
A székelyföldi elöljáró indokoltnak tartja, hogy a jelenlegi alkotmány alapvető rendelkezéseinek első pontja – „Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért” – jobban részletezze a felelősségvállalás konkrét megvalósulási formáit, a kormányzati ciklusokon, illetve kiszámítható módon részletezze és szabályozza a Magyar Köztársaság által a határon túli magyarokért vállalt kötelezettségeket.
A javaslat – még akkor is, ha az már nehezen beékelhető a már elkészült magyar alkotmány szövegébe, mivel konvergens az alaptörvény szellemével – jelzi, hogy a magyar kormány és a romániai magyarság jelenlegi politikai képviseletének a törekvései nem ellentétesek, nem kioltják, hanem erősítik a nemzetépítési folyamatokat.
Az erdélyi magyar törvényhozó képviselet szempontjából fontos, hogy a magyar kormány komolyan veszi-e az együttműködést a gazdasági válság bátortalan és rövidtávon egyáltalán nem eredményes kezelésében meggyengült, de még mindig jelentős támogatással rendelkező RMDSZ-szel vagy csak az EMNT-t tartja majd partnerének. Ha a magyar kormány nem az együttműködést, hanem a versengést szorgalmazza az erdélyi magyar politikai és közéletben, óhatatlanul a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki helyzetbe jutunk. Egy olyan országban, ahol a hatályos törvényeket sem tartja be a hatalom, ahol a nacionalizmus még mindig a politikai eszköztár aduja, ez az állapot a vég kezdetét jelentheti a magyar közösség számára.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. január 12.
Újabb röpirat a mának
Van új a Nap alatt. Márai Sándor 1942-ben tette közzé a következőket: „A sajtó mind szívesebben és készségesebben alkalmazkodik az amerikai értesülési ipar módszereihez, beéri a címbetűs és fényképes informálással, s mind szórványosabban ragaszkodik véleményformáló, nevelő, művelő pedagógiai hivatásához”. (Röpirat a nemzetnevelés ügyében)
Olyan nagyság terjesztette ezt az észrevételt, aki hatvan évvel ezelőtt képes volt előrevetíteni napjaink nemzetközi állapotát: „A jövő Európáját gazdasági vonatkozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélkül, közös óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit.” Érdemes tehát megszívlelni Márai Sándor észrevételeit, annál is inkább, mert tapasztalt tollforgatóként és kontinensünkön otthonosan mozgó utazóként, a jobbítás szándékával osztotta meg véleményét népének értelmiségével.
Akkoriban még javában dúlt a második világháború, de ő nem a katonai események, hanem a művelődési élet frontjáról ad le vészjelzést: szerinte Franciaország vezető kulturális szerepe elvesztésének oka bolygónkon „az elcivilizálódott tömegek kapzsi és mohó élvezetvágya, műveletlensége, szellemi és erkölcsi igénytelensége”. Ugyanakkor általában hangsúlyozza, hogy nemzet csak ott van, ahol él a nemzeti nyelv öntudata: a közéletben, az irodalomban, a sajtóban…
Jelenünkben is jelentős szerep hárul tehát nem csak a sajtóra, hanem általában a leírt szóra, a magyar nyelv széles körű ápolásában. Azonban ha szétnézünk az igen sokféle és színes-zavaros kínálaton, azt látjuk, hogy elburjánzott a felületesség, közönségesség, sokszor látványos vagy bizarr fotóval, képsorral, videofelvétellel vonják el a figyelmet, illetve keltik fel az érdeklődést – sajnos az olvasás, olvasva gondolkodás hátrányára. Továbbra is cél a globálisan levitézlett fogyasztói társadalom követelményeinek kielégítése, az eladhatóság még üres tartalom árán is, mindez pedig csillagászati távolságra áll attól a felelősségtudattól, amit annak idején Márai Sándor véleményformáló, nevelő, művelő pedagógiai hivatásnak nevezett.
Hogy miért van szükségünk anyanyelvünk állandó és fokozott ápolására, arról könyvtárakat lehetne összeírni, a mai divatos világpolgárokról azonban minden érvelés cinikusan leperegne. Mégis, talán meggyőzhetné őket egy olyan világnagyság felidézése, amilyen George Bernard Shaw volt, aki angolul gondolkodott és alkotott, de a következőket vallotta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált, ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna, mert ezen ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni parányi különlegességeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Szabadság (Kolozsvár)
2011. január 12.
Ma fogadja a pápa a váradi püspököt
Nemcsak egyházi, de közéleti és politikai körökben is nagy figyelem kísérte a tavalyi esztendő egyik legjelentősebb nagyváradi egyházi eseményét, amikor október harmincadikán boldoggá avatták Bogdánffy Szilárd egykori vértanú püspököt. A román kommunista rezsimmel szembeszálló mártír boldoggá avatása – az egyházpolitikai vonatkozáson túl – bizonyítéka annak is, hogy a Szentszék partner abban, hogy rehabilitálják a volt kommunista államokban meggyilkolt, hitükért, emberségükért kiállt áldozatokat az egész világ előtt.
A Szentté avatási Kongregáció prefektusa, Angelo Amato bíboros is részt vett a tavalyi nagyváradi beatifikáción, hangot adva XVI. Benedek pápa azon szándékának, miszerint az egyházaknak kötelességük, egyfajta szent küldetésük az ateista diktatúrák áldozatait nyilvánosan rehabilitálni, lehetőséget adva ezáltal a mai európai társadalomnak arra, hogy tisztán látva a múltat, megerősödött hittel merjen olyan jövőt tervezni és megvalósítani, amelyben a keresztény értékrend s az emberi méltóság tisztelete a fő irányelv. A boldoggá avatást több magas rangú politikus is üdvözölte, Tőkés László volt református püspök, az Európai Parlament alelnöke követendő példának nevezte, hogy a Szentszék elöl jár a kommunizmus áldozatainak rehabilitálásában, ezzel is igazolva, hogy igenis szembe kell nézni a múlt bűneivel, még akkor is, ha az aktuális politikai érdekek sokszor megkívánnák, hogy mártírjaink emléke örökre feledésbe merüljön.
Böcskei László nagyváradi megyés püspököt ma a Vatikánban fogadja XVI. Benedek pápa. A főpásztor az egyházmegye és egész keresztény közösségünk nevében mond köszönetet őszentségének, s tisztelgő ajándékként Bogdánffy Szilárd-emlékérmet ajándékoz a pápának és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy Szent László városában 2010-ben bebizonyosodjon, hogy az emberek nem feledik azokat, akik életük árán is kiálltak hitükért, népükért, hazájukért.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. január 12.
Kell-e még egy új magyar párt?
Az anyaországban zajlik a médiatörvény körül a hisztérikus felhangokkal fűszeretett, politikai hátterű sajtóháború. Éppen csak hogy a fehér terror és a Horthy-kor visszatérését nem emlegetik. Valakik nagyon félthetik a megszerzett kiváltságaikat, pozícióikat, zsákmányukat...
Itt, Erdélyben az RMDSZ ráállította az összes nagyágyúját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra. Riogatnak Markóék, hogy nem lesz magyar képviselet a román parlamentben, ha nem rájuk szavaz mindenki. A magyarság elveszti befolyását sorsának irányítása felett itt, az országban. Semlegesebbnek tűnő személyeket próbálnak megszólaltatni a feltétlen egység mellett. A nagy baj ott van, hogy az RMDSZ szavazóbázisa sokkal gyorsabban fogy el, mint amekkora nemzeti közösségünk lélekszámának apadása.
A tények, mármint a számszerűsített adatok, makacs dolgok. Az RMDSZ-nek 1990 májusában még volt egy több mint egymilliós szavazóbázisa. A szövetség 7,2 százaléka a második volt a parlamenti rangsorban. Még a kormánypárttá váló átvedlésekor, 14 évvel ezelőtt is két ház, szenátus és képviselőház egyikére-másikára 831 ezren, illetve 811 ezren szavaztak, de akkor már 1996-ban 7 százalék alatt voltunk (a pontosság kedvéért: 6,82%), negyedikként a romániai versenypártok között. Mára jó, ha minden második erdélyi magyar ember elmegy majd szavazni az RMDSZ-re. A fent említett 14 év eredményei a választásokon még jószerével összhangban voltak a népszámlálási eredményekkel. Mára viszont a szavazóréteg nem éri el a félmilliót sem, sőt, Kelemen Hunor államfői jelöltségekor a 4% alatt maradt, 372 ezer szavazóval. Ezért többen kellene lennünk erdélyi magyarok ahhoz, hogy bejuttassunk egy magyar politikai szervezetet a törvényhozásba. De nem vagyunk...
A nagy bajok ott vannak a bölcsőhely körül, az RMDSZ alakulásánál. Az érdekvédelminek mondott szervezetet inkább felülről szervezték Ion Iliescu reformkommunista barátai. Volt persze egy alulról meginduló magyar önszerveződés is vidéken, nagy lelkesedéssel, de ezek az erők hamar a szervezet peremére szorultak vagy kiléptek a szövetségből. Bukarestből diktáltak mindent lefelé.
Az erdélyi romániai magyar úgy érzi, csak ímmel-ámmal, sok-sok opportunista megalkuvással képviselik a magyar nemzet érdekeit választottjai. A platformok csak névlegesen, papíron működnek, sehol sincs statisztika egyiknek-másiknak a támogatottságára. A magyar nemzeti közösség nagyon jelentős hányada már rég felbontotta azt a bizonyos társadalmi szerződést a román versenypárttá vált szervezettel. Vannak azért hozzáértő, a magyar ügyért kiálló politikusok és a magyar ügyért kiálló személyek a Partiumtól a Székelyföldig és le Temesvárig, tehát sok helyi politikus, akiket újraválasztanak, mert igyekeznek egy kicsit jobban kedvébe járni a polgároknak, legyenek azok magyarok, románok vagy más nemzetiségűek.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács láthatóan alulról próbál építkezni. Új arcokat is látni gyűléseken, más személyeket is bevonnak a munkájukba, mint azok, akik előtérben voltak mindig is. Az európai parlamenti választás megmutatta, hogy a kiélezett versenyhelyzet képes megmozgatni a kiábrándult távollévőket, meg azt is, hogy szükség esetén össze is lehet fogni.
Az igazi fogas kérdés az EMNT részére az lesz, hogy miként tudja mozgósítani a tömegeket, az egyszerű magyar embert érdeklő kérdésekre milyen választ ad. Az egykori, a két világháború közt működő Országos Magyar Párt derék vezetői az egyházakkal karöltve szerezték a Hangya Szövetkezetet. 45 évi kommunizmus sajnos kompromittálta a szövetkezeti mozgalmat, de azért mégis csak eltelt már húsz év, lehetett volna tanulmányozni a dán és nyugat-európai szövetkezetek működését. Miért fontos a falumunka? Ott vannak még a magyarság fennmaradásának a reális esélyei Erdélyben. Városokon sokkal nagyobb a vegyes házasságok száma és az asszimiláció lehetősége is.
Hodgyai Mátyás
nagyváradi történelemtanár. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. január 12.
A kultúra összetartó erő. Egy rendezvénysorozat, amelynek a váradi magyarság a fővédnöke
Tíz esztendeje annak, hogy Berettyóújfalu és Nagyvárad közösen ünnepli a magyar kultúra napját. A civil szervezetek az idén is összefogtak, hogy méltóképpen ünnepelhessen a közösség. A program egyhetes rendezvénysorozattá terebélyesedett, aminek keretében lesz kiállítás, könyvbemutató, kerekasztal-beszélgetés, koncert.
A részletekről, a civil szféra által szervezett eseményekről tegnap sajtótájékoztatót tartottak Váradon, a református püspöki székházban. Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) igazgatója elsőként arról szólt: a magyar kultúra napján, január 22-én a Himnusz születését ünnepeljük. Nemzeti imánkat Szatmárcsekén írta Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én. A vers 1828-ban jelent meg először nyomtatásban. Erkel Ferenc 1844-ben szerzett hozzá dallamot. Barabás kiemelte: a mű az összes nemzeti himnusztól különbözik, nem császárokat, királyokat dicsőit, hanem Istenhez fohászkodik.
Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke szólt arról, hogy immár tízéves A magyar kultúra ünnepe elnevezésű rendezvény. Először 2001-ben ünnepelte közösen a magyar kultúra napját a két település a BINCISZ-elnök és a berettyóújfalui Porkoláb Lajos kezdeményezésére – ezzel is szorgalmazván a bihari térség összetartozását. Partium- és Erdély-szerte Váradon ünnepelték legelőször a magyar kultúra napját. Fleisz János hangsúlyozta: minél nagyobb a válság, annál fontosabb a kultúra. Másfelől szólt arról, hogy a kultúra nemzeti összetartó erő. Az idei rendezvénysorozat január 17–24. között zajlik. Január 21-én lesz a legtöbb rendezvény a civil szféra szervezésében. Ezen a napon koncertezik például a váradi Ady Endre Gimnáziumban a Csűrdöngölő népi zenekar. A római katolikus püspöki palotában pedig kerekasztal-beszélgetés lesz, amelynek témája: a kárpát-medencei magyarság műveltségi állapota. Az összejövetelen közreműködik Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Erdei Gábor kutató, Fleisz János történész, Cs. Tóth János író és Kovács Béla Lóránt egyetemi adjunktus. A BINCISZ-elnök azt is közölte: a civil szervezetek összefogásával jön létre a rendezvény. Az idén sem kaptak semmilyen támogatást a nagyváradi önkormányzattól. Tíz év alatt mindössze egyszer kaptak pénzt: az első alkalommal, Kapy István alpolgármestersége idején. Szerencsére a magyarországi baráti kapcsolatok kisegítik őket. Hozzáfűzte: reméli, a rendezvénysorozat fővédnöke a váradi magyarság lesz.
Harasztosi Sándor, a berettyóújfalui székhelyű Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület elnöke elmondta: településükön ’93 óta megemlékeznek a magyar kultúra napjáról. 2001-ben volt az első, határon átnyúló tükörprogram. Hozzátette: „Ez számunkra küldetés. Bemutatjuk egymásnak közösségeinket, értékeinket. Az emberi kapcsolatok révén csökkennek a távolságok.”
Pintér István, a Pro Universitate Partium Alapítvány ügyvezető igazgatója szólt arról: mindig igyekeztek megfelelően hozzájárulni e rendezvénysorozathoz. Az idén arra törekedtek, hogy ne párhuzamosan zajlódjanak az események.
Tóth Hajnal. Reggeli Újság (Nagyvárad)