Augusztus 2-án három új taggal bővült a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány díjazottjainak köre. Marosvásárhelyen a Szabadi Úti Református Egyházközség gyülekezeti központjában Adorján Kálmán lelkész, a Református Mentőmisszió és Bonus Pastor Alapítvány programkoordinátora, Becsky Borbála pszichológus, a FA- MILIA Családsegítő Centrum vezetője és Kun-Kriza Ilona, a KUN Humanitárius Társaság alapítója és munkatársa részesült erkölcsi-anyagi elismerésben. /Díjátadás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Mátyás király-díjjal tüntették ki Csíksomlyót, a ferences kegytemplomot és búcsút. A díjat a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma és a Herendi Porcelán-manufaktúra Zrt. idén Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulója tiszteletére alapította. Csíksomlyó, a ferencesek gondozta Mária-kegyhely és a csíksomlyói búcsú – Székelyföld, Erdély, a moldvai csángók és a világ magyarságának legnagyobb zarándokhelye. Az hitre való buzdításával érdemelte ki a Mátyás király-díjat.,,A kegytemplom, a ferences rend, az a hihetetlen alázat, szervezőkészség, óriási szervezőerő, amellyel ebben a nyomorult világban és elnyomorított világban oly sok embert részesítenek szeretetben, jövőben ott van minden nemzetét szerető ember szívében, mert először is ez a legnagyobb magyar egység" – mondja Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke. A díjat és az elismeréssel járó, porcelánból készült Mátyás-szobrot Péter Artúr ferences rendházfőnök vette át. /Mátyás király-díj Csíksomlyónak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

Ezen a héten hatalmas sárga sátrakban várják az érdeklődőket Kolozsváron a Szcientológiai Egyház önkéntesei. A résztvevők mintegy 20 előadást hallgathatnak meg olyan témákról, mint a munkahelyi gondok megoldása, az életkörülmények javítása vagy a családi konfliktusok kezelése. Az elmúlt hónapokban a vándorprogram Bukarestben és más román nagyvárosokban is bemutatkoztak. Amint hirdetik, a Szcientológiai Egyház, mára világméretűvé nőtte ki magát, és 114 országban mintegy 100 ezer önkéntest foglalkoztat. /Kolozsváron a Szcientológiai Egyház. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Székelykeresztúron a 90-es évek óta hagyomány, hogy minden július 31-én összegyűlnek a városlakók és testvérvárosokból hívott vendégek egy híres fa körül. Ezen a napon – Petőfi Sándor halálának napján – ünnepi megemlékezést tartanak a Petőfi-körtefánál, hiszen a költő a kisvárosban töltötte élete utolsó éjszakáját, és innen indult el a végzetes fehéregyházi csatába. A Petőfi-szobor megkoszorúzása után a résztvevők a polgári fúvószenekar kíséretében a Gyárfás-kúria udvarára vonultak, ahol Rafai Emil polgármester köszöntötte őket, majd Demeter Jenő református segédlelkész és Utassy István ajkai önkormányzati képviselő ünnepi beszédeikben a nagy költő és hazafi példaértékű magyarságát és emberségét méltatták. /P. Dávid Tünde: Magyarságról, emberségről példát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Lövéte község határában a vasbányászat 1984. január 1-ig tartott. Hivatalosan ekkor zárták be a Lövéte Bányavállalatot. A régi bányák emlékét helynevek és az emberi emlékezet őrzik: Szentkereszt bánya, Margit bánya, Szent János bánya, Gusztáv főtárna, Kakuk bánya, Bugja bánya, Gergely bánya, Új-Szentjános bánya, és az idők változását mutató Elena Pavel bánya, valamint a Vasile Roita bánya... Idén emlékművet állítanak ennek a szakmának, a több mint ötszázéves múltra visszatekintő lövétei vaskőbányászatnak (az első írásos emlék a vaskőbányáról 1591. febr. 5-én kelt adománylevélben található), és mindazoknak, akik a bányamunka közben lelték halálukat. Az andezitkőbe faragott Bányász-emlékmű a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotása. A szoboravató ünnepségre augusztus 10-én lesz Lövétebányán. /Mihály János: Készül a Bányász-emlékmű. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Máréfalván, a tájházban az alkotótáborban, a faragótáborban, a Kőlik Egyesület Kalákatáborában több mint százan gyűltek össze, az oktatókkal együtt. A résztvevők fele már ismert táborozó, most barátaikat is hozták, emellett pedig zsombolyaiak – a dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről –, nyíregyháziak, budapestiek, udvarhelyiek, csíkszeredaiak is jöttek. Számos résztvevő bútorfestést tanul. /Barabás Blanka: Pezsgő élet kalákában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Debrecenből ismét visszahelyezték Budapestre a Hír TV-vel kapcsolatos drogügy vizsgálatát, miután a Debreceni Városi Ügyészség vizsgálata kiderítette, nem kábítószerrel való visszaélés előkészülete történt, hanem hamis vád bűntettéről van szó, mivel ,,a hírtévések ellen koholt bizonyítékokat hoztak a hatóság tudomására". Eközben újabb felvétel került nyilvánosságra abban az ügyben, amelyben a Hír TV állítása szerint kábítószert akartak csempészni két riporterük autójába; a Szabolcs Online portálon közzétett hangfelvételen egy drogdíler és a bűncselekményre felbujtással összefüggésbe hozott Helmeczy László ügyvéd állítólagos első találkozásán elhangzott beszélgetés hallható. /A Hír TV drogügye: hamis vád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

Sokan szeretik, még többen szidják, de mindenki olvassa: ez Szőcs István. Cikkeiben minduntalan felvillantja nemcsak az irodalom, hanem a történelem, színművészet, néprajz, vagy akár mindennapi élet fonákságait is. Széchenyi István gróf vézna, nyápic, csenevész teremtmény volt, aki nem tudott magyarul. Ezzel szemben Szőcs István érvei kimutatják, hogy híres lovasként is nagy tiszteletnek örvendett, és apjának tökéletes magyarsággal írta leveleit. A Habsburg-ház buzgalommal támogatta a finnugor rokonság bizonygatóit, költséges tanulmányútjait. Szőcs István szerint így akarta demonstrálni a nagyvilágnak, hogy ezek a rebellis, büszke magyarok ilyen halzsír szagú, primitív, analfabéta szibériai törzsekből származnak. Az irodalom kérdésében Szőcs István kitartóan hadakozik az olyan pártírók ellen, mint Gaál Gábor, Robotos Imre, Méliusz József, Balogh Edgár, Szilágyi András, akik az ’50-es években kitagadták a magyar irodalomból Kosztolányit, Krúdy Gyulát, Balázs Ferencet, Reményik Sándort, Gulácsy Irént stb. Helyettük olyan elvtársakat toltak előtérbe, akiknek műveiből most Szőcs István elriasztó példákat idéz. Szőcs István augusztus 2-án töltötte be 80. életévét. Ez idő alatt írt regényeket, tanulmányokat, többezer újságcikket, kritikát minden műfajban. Adósunk maradt két testhezálló szintézissel: a magyar őshaza vitájával, illetve a romániai magyar irodalom történetével, írta Barabás István. /Barabás István: Nyolcvan év. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

Életének kilencvenedik évében Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író /Kiszlovodszk, 1918. dec. 11. – Moszkva, 2008. augusztus 3./. A rosztovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el, végül matematika- és csillagászat-tanár lett. 1941 októberében bevonult, a világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett és novellákat írt. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint „bandavezérként” emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie. 1956-ban rehabilitálták, s ismét tanár lett Rjazanyban. Kisregényét az Ivan Gyenyiszovics egy napját a Novij Mir című folyóirat 1962-ben közölte, ebben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Hruscsov 1964-es bukása után már nem közölték műveit a szovjet sajtóban, egyre élesebben támadták, zaklatták. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényet szamizdatban, illetve nyugaton adta ki. 1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, amelyben szót emelt a cenzúra eltörlése mellett és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta tagjai közül a renitens írót, Szolzsenyicin pedig Szaharov és mások mellett tagja lett a szovjet polgárjogi mozgalomnak. 1970-ben Szolzsenyicinnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem ment ki Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozott, s feltárta a cárizmus hibáit, melyek az 1917-es forradalomhoz vezettek. 1973-ban Párizsban adták ki A Gulag szigetvilág első kötetét, ebben történetíróként és szociografikusként tárta fel a munkatáborok és börtönök rendszerét s az áldozatok szenvedéseit. Sajtókampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból. Stockholmban ekkor vehette át a Nobel-díjat. Kiadta a Gulag 2. és 3. kötetét, majd 1980-ban további két esszét: A tölgy és a borjú a szovjet irodalmi életet mutatta be, A halálos veszedelem az amerikaiak téves Oroszország-képét elemezte. Folytatta történelmi sorozatát, a második rész 1916 októbere, a harmadik 1917 márciusa, a negyedik 1917 áprilisa címmel jelent meg, összefoglaló címe Vörös kerék lett. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért. 1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. 200 év együtt című, 2001-ben kiadott könyve az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozott, különösen a népcsoport szerepével a szovjet ellenzéki mozgalmakban. Ezt írta magáról: „Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük. ” /Elhunyt Szolzsenyicin, „a megkínzottak és meggyilkoltak képviselője” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Az elmúlt két évtizedben fokozatosan eltűntek Európában a földrajzi, politikai és kulturális határok, és eközben több millió lengyel, román és bolgár költözött a jobb megélhetés reményében nyugatabbra. A fő úti cél Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország volt. Az elvándoroltak hazájában mára akut munkaerőhiány keletkezett. A migrációs világszervezet (OIM) szerint az utóbbi tíz évben gazdasági okokból évente mintegy 850 ezer ember menekült Kelet-Európából Nyugatra. Köztük elsősorban hegesztők, szerelők, kőművesek, pincérek, ápolók voltak, de orvosok, tanárok és diákok is szép számban elhagyták országaikat. Az elvándorlás hasznára vált néhány nyugati államnak, így például Spanyolországnak, Nagy-Britanniának, Németországnak, ahol a bevándorlók megfiatalították a lakosságot: 50–55 évről 40–45 évre csökkentették az átlagkort. Románia helyzete rendkívül súlyos, a kivándorolt 3–3,5 millió munkavállaló az ország elméleti munkaerejének harmadát teszi ki. A kormány által az elmúlt hónapokban Olaszországban és Spanyolországban rendezett állásbörzék nem voltak hatásosak. Az utóbbi két évben Kínából kényszerültek munkaerőt importálni, elsősorban a textilipar és az építkezési ágazat szükségleteinek fedezésére. A külföldön dolgozó romániaiak hazaküldenek évi 4–4,5 milliárd eurót, ez a bruttó össztermék mintegy 6 százalékát teszi ki. Az ún. Caritas-jelentés szerint Olaszországban a romániai vendégmunkások képezik a legszámosabb bevándorlói közösséget, amelynek lélekszámát a jelentés készítői 1 016 000-re becsültek. Felmérések szerint az Olaszországban élő romániai bevándorlók egy harmada visszatérne szülőföldjére. /N. -H. D. – T. SZ. Z. : Sürgősen munkásokra lenne szüksége a gazdaságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Az év első negyedében Románia gazdasága az uniós átlag négyszeresével növekedett. Ez a 8,2 százalékos növekedést 1990 óta az egyik legnagyobb ütemű fejlődés. Az előrejelzés szerint 2020-ig Románia gazdasági fejlődésének üteme meghaladja majd az évi 5 százalékos szintet, az össztermék pedig eléri a 442,3 milliárd eurót. A jegybank elnöke a gazdaság túlhevülésének veszélyeire figyelmeztetett. Az Európai Unió tagállamai közül Romániában növekedett a legnagyobb mértékben az éves kereskedelmi forgalom júniusban. Románia 23,3 százalékos növekedést regisztrált, míg a második helyen jóval szerényebb eredménnyel az 5,7 százalékos Szlovénia, a harmadikon pedig az 5,2 százalékos Lengyelország áll. /Balogh Levente: Románia az EU éllovasa. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

A Konzervatív Párt (PC) azt javasolta a Nagy-Románia Pártnak (PRM), hogy olvadjanak be a PC-be, jelentette be Codrut Seres PC-főtitkár. Lucian Bolcas PRM-s képviselő abszurdnak nevezte az egyesülés gondolatát, s szerinte se ő, se Gheorghe Funar nem folytathat ez ügyben tárgyalásokat. Corneliu Vadim Tudor PRM-elnök megvetéssel utasította vissza az általa szégyentelennek minősített ajánlatot. /Pártfúzió a láthatáron? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

A Székely Nemzeti Tanács kitart azon álláspontja mellett, hogy a választások fontosak a romániai magyarság számára – mondta Izsák Balázs SZNT-elnök. Hozzáfűzte: azt szeretnék, ha a választások és a kampány is a székelyföldi autonómiáról szólna. Éppen ezért az SZNT óhaja, hogy olyan parlamenti képviselői legyenek a magyarságnak, akik szívügyüknek tekintik a területi önrendelkezést. Felmerült például Becsek-Garda Dezső és Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő neve. Mint ismeretes, 2005-ben Becsek-Garda Dezső Sógor Csabával közösen nyújtotta be a parlamenthez az SZNT által kidolgozott autonómia-törvénytervezetet. Garda Dezső (a frakcióvezető után) 115 hozzászólással a szövetség legaktívabb képviselői közé tartozik, Toró T. Tibor pedig huszonegy indítványt kezdeményezett.,,Nagyra becsülöm kettejük munkáját, számunkra nagyon fontos, hogy kiálltak az autonómia ügye mellett, de az RMDSZ belső ügye, hogy milyen jelölteket indít" – fogalmazott Izsák Balázs. /Farcádi Botond: Az autonómiáról szóljanak a választások. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

Az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal bejegyezte a Székelyföld márkanevet, amelynek tulajdonosa Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke. Demeter a márkanév levédését 2006-ban kezdeményezte. A hivatal idén hagyta jóvá azt. A logón zöld csíkban aranyszínű nap és félhold látható, és a csík meghosszabbításában áll a Székelyföld felirat. Demeter szívesen átengedi a márkanevet Szövetség a Székelyföldért társuláshoz hasonló kezdeményezéseknek, például a Székelyföldi Városok Szövetségének. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere az elmúlt héten a Székelyföldi Városok Szövetségének létrehozását kezdeményezte. /Bíró Blanka: Márkanév a Székelyföld. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Műholdas szórású, magyar nyelvű, egész napos tévéadáshoz szerzett engedélyt az a Buzau megyei Prascov faluban bejegyzett cég, melyet egy Ausztráliából hazatért adventista lelkipásztor irányít. „Sajnos nem beszélek magyarul; a majdani munkatársaimon keresztül fogom tudni majd felügyelni a Light Channel TV1 magyar nyelvű műsorait” – nyilatkozta Paul Boeru a Light Channel TV Kft. (Fény Csatorna) adminisztrátora. A faluban csak a tévé műszaki központját rendezik be, ahonnan majd műholdra küldik az adásokat. A magyar nyelvű műsorok nagy valószínűséggel nagyváradi, marosvásárhelyi és budapesti stúdiókban készülnek majd. Az igazgató cáfolta, hogy a Light Channel TV1 az adventista egyház hittérítő televíziója lenne. „Nagyon örvendenék, ha a Biblia elvei alapján valamennyi felekezet soraiból munkatársakat találnék” – mondta. /Gazda Árpád: Bibliás konkurencia. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Egész napos, magyar nyelven sugárzó romániai tévécsatorna indul magántőkéből. Nem az évek óta várt erdélyi magyar közéleti csatornáról van szó, hanem egy, az adventista egyház által vélhetően amerikai források felhasználásával indított televízióról. /Balogh Levente: Magyar csatorna. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Augusztus folyamán elkezdi próbaadásait az Erdélyi Magyar Televízió – jelentette ki a Nagy Zsolt, a Janovits Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke, mert minden feltétel adott a műsorok gyártására és szórására. A televíziónak sikerült valamennyi sugárzási és műszaki engedélyt beszereznie. /Szucher Ervin: A nyár végén, az ősz elején rajtolna az Erdélyi Magyar TV. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium új kampányba kezdett a nemzetiségi tannyelvű iskolák oktatásának államnyelvre történő átállítása kapcsán, így egy tanóra keretében egyes tantárgyakat az iskola nyelvén és ukránul kell majd tanulniuk a diákoknak. Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter szerint ez nem más, mint az állam gondoskodása a nemzetiségi iskolák tanulóiról, akik nem versenyképesek a felsőoktatási intézményekbe történő felvételinél és az emelt szintű érettségi vizsgákon. Mind a felvételit, mind az érettségit a hatóságok három év múlva teljesen ukrán nyelvre akarják átállítani. Ukrajnában a nemzetiségi kisebbségek, akik az orosz anyanyelvűeket is beleszámítva az ország lakosságának közel felét teszik ki, másként vélekednek a kérdésről. Az orosz ajkú régiókban a helyi hatalom a miniszteri rendeletet az állampolgárok anyanyelvű oktatási jogai ellen intézett támadásnak tekinti. A kárpátaljai magyarok és az ottani megyei hatalom is az ukránosító miniszteri rendelet visszavonását sürgeti. /Teljesen ukránosítják a nemzetiségi iskolákat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Két évvel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei, Hantz Péter és Kovács Lehet saját kezűleg függesztettek ki kétnyelvű, román–magyar táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem folyosóira. Hantz Pétert szakmailag próbálta elmarasztalni a kolozsvári egyetem, azóta Európa egyik leghíresebb kutatóintézetének, a németországi Heidelbergi Európai Molekurális Biológiai Laboratóriumnak lett a kutatója. Szabadidejében sokat tesz a nyugati sajtó felvilágosításáért. Elmondta, hogy őket Kovács Lehellel együtt egymás után háromszor rúgták ki a Babes–Bolyai Tudományegyetemről. Az első kirúgás 2006. november 27-én volt, öt nappal a táblaügy után, kizárták őket az oktatói testületből. Utána, december 4-én, egy nyilatkozat keretében született erről megerősítő döntés. Ezt követően minisztériumi vizsgálóbizottság érkezett az egyetemre, amely megállapította, hogy nem távolították el őket a tantestületből, az oktatás tehát normálisan folyik. Közben a portások már nem engedték, hogy Hantz Péter megtartsa előadásait, utolsó előadását a Bulgakov kávézóban tartotta. A harmadik kirúgás, amely már megfelelt a jogi követelményeknek, december 20-án volt, azzal a szándékkal, hogy az ezt követő szabadság ideje alatt az üggyel senki ne tudjon érdemben foglalkozni. Hantz Péter társával fellebbezést nyújtott be a Nép Ügyvédjéhez, amire azóta sem érkezett válasz. A Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Ezzel párhuzamosan etikai megóvásuk miatt volt egy másik perük is. Ezt Bodó Barna és Hantz Pétert is megnyerte. Az egyetem etikai bizottsága azzal vádolta őket, hogy trehányul vagy egyáltalán nem tartották meg az óráinkat. A bírósági döntés értelmében az egyetemnek vissza kellett vonnia megrovó határozatát. Azóta az egyetem ügyéről a sajtó és a megszólított politikusok révén ma már egész Európa tud. Az Európai Parlamentben sok ember fejében a romániai kisebbségi ügy egyenlő az egyetem-üggyel. Ez a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak köszönhető. Kolozsváron és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladnak az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb nemzetárulókat találnak. A pálmát az egyetem rektor-helyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Csucsuja István tanszékvezető Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy Hantz Péterék doktori dolgozatát ne honosítsák Romániában. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta Hantz Péterék kirúgását. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. 2004-ben az RMDSZ-nek még volt egy próbálkozása, hogy a Babes– Bolyain magyar karokat hozzon létre, ezt viszont Salat Levente és Nagy László árulása akadályozta meg. Azt nyilatkozták, hogy ez hibás döntés, hogy ezt a közösség nem is akarja. A BKB felkérésére egy magyarországi cég készíti az erdélyi magyar felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját. /Makkay József: A román multikulturalitás halálos sebet kapott. Beszélgetés Hantz Péter kutatóval, egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. aug. 6./

A csíkszeredai Sapientia – EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Kara és az Old Dominion Egyetem (Amerikai Egyesült Államok) között pár éve létrejött együttműködés továbbfejlesztésén gondolkodik a két intézmény vezetősége. Az amerikai felsőoktatási intézmény egészségtudományi karának vezetője, Balázs András professzor a minap járt Csíkszeredában. Balázs András, vagy ahogy a nevét odaát használják, E. Andrew Balas, gyergyói szülők gyermeke. A Budapesten született professzor a magyar fővárosban szerzett orvosi és matematika oklevelet, majd egy ösztöndíjjal az Egyesült Államokba vándorolt, ott futott be jelentős szakmai karriert. A hétéves Sapientia Egyetem egyik legfontosabb hozadéka, hogy a térség fiataljainak lehetőséget biztosít az anyanyelven való tanulásra, ez pedig alapvető emberi jog – fejtett ki az egyetemi tanár. Gyakran jár Székelyföldön, szerinte hatalmas a fejlődés. A Sapientia egyetem lépett a legnagyobbat. A professzor magánlátogatásának egyik célja, hogy előkészítsék a terepet egy diákcserére, sapientiás egyetemisták előtt megnyílna az út az amerikai részképzés előtt. /Kozán István: Kapcsolatépítés amerikai egyetemmel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

Augusztus 3-án, vasárnap Nagyernyén, a polgármesteri hivatal előtti téren felavatták Apafi Mihály fejedelem egész alakos szobrát, Miholcsa József marossárpataki szobrászművész alkotását. Olyan zarándokhelye lesz ez Nagyernyének, ahol a magyarság az összetartozás jegyében méltóképpen ünnepelhet, emlékezhet – mondta Jánosi Ferenc polgármester. Lovas huszárok, ünneplő ernyeiek vették körül a szobrot. Apafi Mihályt 347 évvel ezelőtt a Nagyernye melletti Libáncs mezején választották fejedelemmé. Apafi 30 éven át volt Erdély fejedelme, összességében becsülettel képviselte Erdélyt és a magyar nemzetet. A helyi tanács jóváhagyta a szobor felállítását, az engedélyek beszerzése másfél évbe is beletelt. A szobor Miholcsa József munkája, az öntőmester Sántha Csaba volt, a talapzat elkészítése Koré József helyi vállalkozó nevéhez fűződik. Miholcsa József szobrászművésznek ez a harmadik egész alakos szobra a gyergyói Kossuth Lajos- és a torjai Árpád-szobor után. „Népünk, nemzetünk veszőben van, kastélyaink, parkjaink tönkremennek, ittlétünk nyomai eltűnnek, én igyekszem kiegészíteni, nyomokat hagyni múltunkról. Ha Isten megsegít, még tíz szobrot kell elkészítenem a közeljövőben, és akkor meglesz a 20 választott erdélyi fejedelem szobra” – vallja a művész. Dr. Nagy Lajos bemutatta Sorstársak kórtörténete című kötetét, majd az ünnepség közös vacsorával zárult. /Antalfi Imola: Zarándokhely, ahol méltón ünnepelhet közösségünk. Apafi Mihály-szobor Nagyernyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Debreczeni László beszélt a nyolcvanas évek elején Tibori Szabó Zoltánnak az elveszettnek hitt Herepei János-féle Házsongárd-feltérképezés „kartonjairól”, mondván, újra fel kell tárni mindent, amit lehet, ami még létezik. Tibori Szabó Zoltán fényképezni kezdte Házsongárd emlékeit, több mint háromszáz síremléket fényképezett le, a művészi alkotásokat próbálta meg a jegyzetekbe és a fényképekbe átmenteni. Azokból a többnyire titkon rögzített adatlapokból dokumentum értékű anyag lett. Az anyag publikálása nem sikerült, B. Nagy Margit intette: tessék megtanulni az íróasztalfióknak dolgozni! Amikorra a pusztuló síremlékeket restaurálni lehetett volna, a hatalmas munkát már senki nem akarta vagy tudta felvállalni – Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet kivételével, aki csaknem tíz éve fáradozik azon, hogy a Házsongárd még megmenthető síremlékeit, tumbáit, kriptáit megmentse a jövőnek. Ezt a munkát támogatnunk kell. A Házsongárd Alapítvány nemes céljainak megvalósítása érdekében augusztus 23-án – a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesülettel együtt – nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termében. Az alapítvány felkérte a világon élő magyar művészeket, hogy egy-egy munkával járuljanak hozzá e kiállítás sikeréhez, amelynek teljes bevétele a Házsongárd Alapítvány munkáját támogatná. /Tibori Szabó Zoltán: Az ősök sírjai. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

A Székelybőért Egyesület augusztus 2-ára falutalálkozót szervezett. A százlelkes településként ismert Székelybő ismét benépesedett. A falutalálkozó a csíkfalvi Kilyén Domokos által faragott székely kapu felszentelésével kezdődött, a református templom udvarának bejáratánál, majd Kilyén Ilka színművész szavalt. A hálaadó ökumenikus istentisztelet után a háborúban elesettek emlékművénél Simon János nyugalmazott ezredes mondott beszédet. Falumúzeumot avattak. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke elmondta, a télen felhívást intéztek a falu lakosságához, hogy a kultúrotthon egyik üres termébe gyűjtsék össze a régi tárgyakat, eszközöket, szerszámokat, a régi idők tanúit. Vannak a múzeumban varrottasok, költségvetési nyilvántartások is. Amennyiben a Nyárádszereda felé vezető utat sikerülne megjavítani, akkor Székelybő rövid idő alatt bekerülne a közlekedési vérkeringésbe. Székelybőről az öt gyerek Mosonba jár iskolába, román tagozaton tanulnak. Ha lenne egy kisbusz, akkor Nyárád-szeredába járhatnának, magyar tagozatra. A faluban létezik egy 18. századi katolikus műemlék templom, ami veszélyeztetett állapotban van. Délután könyvbemutató volt, Gligor László Róbert Bronzba öntött ima című könyvét Suba Ferenc méltatta. /Kilyén Attila: Megfogyatkozva, de életképesen. Székelybő 675 éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Augusztus 6-án kezdődnek a 7. Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok, az Artera Alapítvány szervezésében, Ipó Emma kiállításának megnyitójával. A rendezvény részeként augusztus 8-án nyílik a Míves Emberek Sokadalma címmel kilencedik alkalommal megrendezett népművészeti kiállítás és vásár. Az ünnepség idején A Siculus fesztivál múltja és jelene címmel meghirdetett fórumon a Siculus fesztivált készítik elő. Az ünnepi játékok alkalmából évente összegyűlnek az ország legjobb magyar, román, szász és roma kézművesei, ugyanakkor Magyarországról, a Felvidékről és Újvidékről is érkeznek mesterek. A 120 000 forintos fődíjjal meghirdetett Színészet is mesterség vetélkedő az egyetlen erdélyi fórum, ahol a pályakezdő színészek is bemutatkozhatnak a közönség és a szakma előtt. /Mesterségbemutató és vetélkedő. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Az írók még csak-csak elviselik egymást, a képzőművészek kevésbé, a zeneszerzők pedig egyáltalán nem, az írói és a szerkesztői munkát pedig jó különválasztani – derült ki Szilágyi István Kossuth-díjas író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjének nagyváradi előadásán, ahol Karácsonyi Zsolt főszerkesztő-helyettessel együtt mutatta be Helikont, a rangos irodalmi folyóiratot a Kárpát-medencei Nyári Egyetem diákjainak. A fiatalok megismerhették az Utunk hetilap jogutódjaként tizenkilenc évvel ezelőtt bejegyzett, s azóta több mint ötszáz megjelenést megért lap történetét, felépítését, koncepcióját. /Fried Noémi Lujza: Irodalmi szekcióülés. Helikon-bemutatót tartottak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Megjelent Máthé János Magyarhermány kronológiája című könyve a kis erdővidéki faluról. A bemutatón a 150 kötet pillanatok alatt elfogyott, s az igénylők sora azóta csak gyarapodik. /(demeter): Magyarhermány kronológiája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

„Régi adósságot törleszt az alapításának 70. évfordulójához érkező Magyarok Világszövetsége, amikor a fordulat jegyében ülésező Magyarok VII. Világkongresszusa alkalmára kiadja az Amerikai Egyesült Államokban élő dr. Balogh Sándor professzor angol nyelven írott könyvét, amelynek címe: Autonómia és az új világrend. A VII. Világkongresszus keretében zajló nemzetstratégiai konferencia – Államiság nélküli nemzetek és népek az Európai Unióban – megfelelő alkalom a magyar nyelvű kiadás útra bocsátásához. ” Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke az augusztus 4-én tartott sajtótájékoztatót, amelyen három, az MVSZ támogatásával-segítségével napvilágot látott könyvet mutattak be. Csémy Tamás közgazdász, szakíró, Rudolf Kucera: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével című könyv magyar nyelvű kiadásának szerkesztője elmesélte, hogy Erdélyi Géza felvidéki református püspök hívta fel a figyelmét e könyvre. Kucera véleménye szerint Közép-Európa tragédiájának okozói a nemzetállamok: nem lett volna szabad felszámolni az Osztrák Magyar Monarchiát. Magyarországnak inkább a nemzetiségekkel kellett volna megegyeznie. A szerkesztő szerint rokonszenvesek Kucera magyarokra vonatkozó megállapításai. Megdöbbentő viszont, hogy a szerző úgy látja: Magyarországtól azért kellett elcsatolni a Felvidéket, mert különben nem hozhatták volna létre Csehszlovákiát. Szentkatolnai Bálint Gábor munkássága még a kutatók előtt sem ismert igazán, pedig hatalmas tudományos munkásságot fejtett ki élete során. Az egyik tanulmánya: „A tamil nyelv a turáni nyelvek sanszkritja vagy van-e a magyarnak testvére?” – amelyet 1878-ban írt – jóformán a vesztét okozta – mondotta a sajtótájékoztatón Varga Csaba kutató, a könyv mostani kiadója. Másfél évtizedre száműzték Magyarországról, mert megtörte a finnugor rokonság elméletét. A magyar nyelv Dél-Indiában címmel most napvilágot látott tudományos kötetet Varga Csaba inkább „gyöknyomozó” szótárnak nevezné – közérthetőbben: szóegyeztető szótárnak. Bálint Gábor tisztában volt azzal, hogy a gyököket kell figyelni, érettségiző korában már 12 nyelvet beszélt, később ez a szám már elérte a harmincat. A tudós Bálint Gábor világjárása és kutatásai során megállapította, hogy a délindiai tamil nyelv közeli rokona a magyarnak, könyvében háromezer szógyökkel igazolja állítását. Az eredeti kötet tele volt francia nyelven írt példákkal, ezeket Tharan-Trieb Mariann tolmács és műfordító ültette át magyarra. /Vennes Aranka: Hármas könyvbemutató Budapesten az MVSZ-székházban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 6./

Uniós szinten Romániában nőtt a legnagyobb mértékben a fogyasztás, miközben a legtöbb tagállamban visszaesés mutatkozik. Ugyanakkor a romániai fizetések alig 40 százalékát teszik ki az uniós átlagnak. /Bálint Eszter: Növekszik a vásárlási kedv. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Tavaly körülbelül 1,7 millióan utaztak Romániába, közülük több mint egymillió Székelyföldet is meglátogatta. A szakemberek szerint ez a szám idén 20–25 százalékkal nagyobb lesz. A magyar turisták korábban a biztosat nyújtó csoportos kirándulásokat részesítették előnyben, ma már egyre többen saját szervezésben, autóval látogatnak Erdélybe. /Egyre több turista érkezik Magyarországról Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Negyedszer szervez együttes ülést Románia és Magyarország kormánya 2008 őszén. A bizottság vezetője idén is Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes, aki szerint a két ország közötti kapcsolatokban új fejezetet nyitottak az együttes kormányülések. Az elsőre 2005 októberében került sor, ennek kézzelfogható eredménye a magyar főkonzulátus megnyitása Csíkszeredában (2006 márciusában), majd a gyulai román főkonzulátus megnyitása (2006 novemberében). Ugyanabban az évben nyitotta meg kapuit a Bukaresti Magyar Kulturális Központ fiókintézete Sepsiszentgyörgyön, majd tavaly év végén a Budapesti Román Kulturális Központ fiókja Szegeden. Vannak olyan ügyek, amelyekhez több év kell. Ilyenek például az energetikai együttműködések: a gázhálózatok összekapcsolása Arad és Szeged között, a nagyfeszültségű távvezetékek kapcsolódása Nagyvárad és Békéscsaba között, vagy a határon átnyúló turizmus közös fejlesztése. Az első román–magyar kormányülést 2005. október 20-án tartották Bukarestben, a másodikat 2006. november 16-án Budapesten, a harmadiknak pedig Nagyszeben, Európa kulturális fővárosa adott otthont 2007. november 14-én. A negyedik együttes kormányülés házigazdája ismét Magyarország lesz. /Együtt tervezik a jövőt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./