Az analfabétákra vonatkozó legutóbbi hivatalos, országos jelentés Romániában a 2002-es népszámlálás után készült: 500. 000-re tehető azok száma, akik tíz évnél idősebbek, és nem tudnak írni vagy olvasni. A 80 százalékuk vidéken él. Főként a roma lakosság körében nagy az analfabetizmus, de létezik egy szegényebb réteg is, ahol a gyerekek iskolázatlanok maradnak. Romániában 100 gyerekből mindössze 82 fejezi be a kötelező iskolai éveket. Ebben benne vannak azok is, akik elmennek külföldre dolgozni, az iskolamenetrendhez képest ősszel későn jönnek haza, tavasszal korábban mennek, a tanulót nem lehet lezárni. /Máthé László Ferenc: Akik nem kérnek a betűkből. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely). Júl. 26./

Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő a nemrég létrehozott Sütő András Baráti Egyesület alapításáról beszélt. Szászrégenben Demeter József tiszteletes megpendítette: jó lenne létrehozni baráti kört Sütő András emlékének ápolására. Nagy Pál egyetértett a kitűnő ötlettel, s hozzákezdett a tájékozódáshoz: felkeresett több írókollégát, újságírókat, közéleti embereket, művészeket, irodalombarátokat, érdeklődvén a véleményeket illetően. Egyetértés volt a szükségességében. Létrehoztak egy héttagú kezdeményező bizottságot, megfogalmazták az alapvető célkitűzéseket. Június 21-én Marosvásárhelyen megalakították a Sütő András Baráti Egyesületet. Folyamatos a jelentkezés; eddig legalább százan nyilatkoztak. Hosszadalmas lenne felsorolni mindazokat, akiket már az egyesület tagjai, köztük van Gróf László egyetemi professzor Oxfordból, Lauer Edith az Egyesült Államokból, Csoóri Sándor költő Budapestről, Egyed Ákos történész Kolozsvárról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Fodor Sándor író Kolozsvárról. Sajnálatos módon volt az eseménynek furcsa "utórezgése" is. A Vásárhelyi Hírlap munkatársa "konkolyhintő", "kútmérgező" vélekedés megnyilatkozását fedezte fel az előadásokban, megjegyezve egyebek között: "Nem kérünk a magyarhoni pártvitákból és országmegosztó acsarkodásból (...)" Ugyanekkor "gyöngécske apológiának" titulálta a jeles debreceni irodalomtörténésznek, Bertha Zoltánnak – Sütő egyik monográfusának – az előadását, és "nevetlen"-nek azt a Márkus Bélát, aki feleségével, Cs. Nagy Ibolyával együtt kötetekre menő tanulmányt írt az idők során irodalmunkról, nem utolsósorban éppen Sütő Andrásról is. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy szó sem volt itt semmiféle "konkolyhintésről", "országmegosztó acsarkodásról". /Bölöni Domokos: Épülő szellemi "szálláshely". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Számítások szerint 800 ezer euróba kerülne a Kolozsvár szimbólumaként számon tartott Mátyás-szoborcsoport restaurálása – nyilatkozta László Attila, Kolozsvár alpolgármestere. Hozzátette: a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) javaslatot tett a helyhatóságnak és a román kormánynak a kivitelezés teljes költségének a fedezésére. Ennek feltétele az, hogy a román kormány vállalja át egy magyarországi román műemlék teljes restaurálási költségeit. Amennyiben megállapodás születik, a munkálatok már szeptember elején elkezdődhetnek, a restaurálás decemberben befejeződhet. /800 ezer euróba kerül a restaurálás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Hatalmas hiányt pótol az idén megjelent, az előző két év anyagát tömörítő szakfolyóirat, a Könyvesház. A Művelődés mellékleteként kiadott Könyvesház viszontagságos körülmények között tengődik. Maga a Kolozsváron bejegyzett Művelődés is lelkes főszerkesztőjének, Szabó Zsoltnak köszönhetően jelenik meg havonta, a laptulajdonos, a Művelődési Minisztérium fokozatosan levette róla a kezét, egyre sorvasztotta a támogatást, s immár több mint három éve egyetlen lejjel sem járult hozzá a fenntartási költségekhez, azonban kiadói jogáról sem hajlandó lemondani, pedig a lapot idén átvette volna a Kolozs Megyei Tanács. Emiatt az eredetileg negyedévesre tervezett Könyvesház előbb félévente, majd évente, aztán szünetekkel, társkiadóval látott napvilágot. A mostani szám a 2006-os és 2007-es évet öleli fel, s a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár anyagi és szellemi támogatásának is köszönheti megszületését. A lap bevezetőjében Kiss Jenő, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a könyvtárügy nehéz helyzetéről, a községi könyvtárak elhanyagoltságáról írt. A Könyvesházban beszámoló található többek között a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrájáról végzett felmérésről, az olvasási és könyvtárhasználati szokásokról, a gyermekkönyvtárak fontosságáról, a könyvtárosok elektronikus hírlapjáról, szakmai továbbképzésről és Herepei János kéziratban maradt munkáiról. /Szeketes Attila: Megjelent a Könyvesház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Sylvester Lajos új könyve /Ojtoz völgye a hadak útján. A Kárpátok délkeleti átjárójának régi és új keletű históriája. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008/ nem ismeretlen a Háromszék napilap olvasói előtt. A kisemberek egymásba csúszó, egymást kiegészítő és folytató monológjai, történetei alulnézetből ábrázolják az elmúlt évtizedek eseményeit. A háromszéki krónikát makacsul, irigylésre méltó kitartással újra meg újra át meg átíró Sylvester ars poeticájának is felfogható: mindent meg kell tenni, hogy az elmúlt évtizedek elhallgatott, meghamisított, manipulált története teljes egészében ismertté válhasson. Sylvester kis darabokból, tragikus történetekből rakja össze könyvét. Így jelenik meg Ojtoz és környéke története, főként közelmúltja. Az ojtozi emberek zöme dacosan igyekezett hű maradni szüleitől, nagyszüleitől átöröklött életfelfogásához, eszményekhez. /Bogdán László: Az ojtozi történet, alulnézetből. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Jakubinyi György érsek július 19-én pappá szentelte Csíksomlyón a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány két fiatal tagját, Pantea Tibort és Urbán Eriket. /Laczkó Dávid Anaklét OFM: Ferences papszentelés. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 27./

Léstyán Ferenc hazaérkezett keresztelő templomába, ahol élete 95 és fél esztendővel ezelőtt elkezdődött. Hazaérkezett szülőfalujába, Csíkszentkirályra, ahonnan útra kelt, mert engedett Isten hívásának. Nagy halottunk pap volt mindörökké, mondta Marton József gyászbeszédében, a temetésen, július 16-án, méltó arra, hogy felidézzék életét. Népének és egyházának szeretete jellemezte. Fizikailag elhagyta Csíkszentkirályt, de lélekben sohasem, mindig büszke volt falujára, a falu történetét kis monográfiában megörökítette. Évtizedeken keresztül járta Erdélyt, régi értékeit, kincseit kutatta, fényképezett, dokumentumokat gyűjtött, hogy „a 20. század Orbán Balázsaként” az utókor számára megörökítse. Vannak olyan eltűnt várromok, templommaradékok, amelyekről ma már csak Léstyán Ferenc fényképei árulkodnak. Több évtizedes kitartó munkájából született meg a hatalmas mű, a Megszentelt kövek két kötete. Léstyán Ferenc Márton Áron püspök bizalmi embere volt; szellemiségében, lelkiségében hűséges követője. A nagy megpróbáltatások idején Léstyán vállalta a megaláztatásokat és a börtönt is. Fájt neki Erdély történelmének megmásítása. Monumentális művében, a Megszentelt kövek című könyvében a templomok és egyházközségek történelmének leírásán keresztül kívánta bizonyítani ezer éves erdélyi jelenlétünket. Az Erdélyi Szibéria /2003/ című könyve a katolikus egyház küzdelmét és szenvedését tartalmazza a kommunista időszakból. Léstyán a diktatúra legkegyetlenebb időszakában, 1988-ban össze tudta fogni a lelkipásztorkodó papság képviselőit, és rádión keresztül juttatták kifejezésre a sérelmeket. 1992-ben befejeződött lelkipásztori munkája, de a gyulafehérvári központban tovább munkálkodott. Itt a plébánosból Léstyán atya lett. Másfél évtizedig tevékenykedett az egyházmegye központjában. Újabb munkaterületeket szerzett magának: a székesegyházat és az érseki levéltárat. Idegenvezetőként nemcsak bemutatta az ezer éves múltat felidéző székesegyházat a zarándokoknak, hanem keresztény szellemben nevelte is őket. /Marton József: Léstyán Ferenc hazaérkezett! = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 27./

Az RMDSZ lezárta a párbeszédet a Magyar Polgári Párttal (MPP) a választási együttműködésről – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azonban még reménykedik a kiegyezésben: július 28-ra Nagyváradra hívta az MPP elnökségét. Markó kijelentette: vannak az MPP-ben is értékes emberek, akik fontosak az erdélyi magyar közösség számára. Őket várják az RMDSZ-be, és amennyiben benyújtják képviselő- vagy szenátorjelölti pályázatukat a Szövetség előválasztásaira, készek a lehető legnyitottabban viszonyulni hozzájuk. Markó arra a kérdésre, hogy az RMDSZ-nek szándékában áll-e az EMNT-vel a választási együttműködésről tárgyalni, kijelentette: vannak közös politikai célkitűzéseik Tőkés Lászlóval. Emlékeztetett, hogy a bálványosfürdői találkozójukon megegyeztek a „sokszor tervezett közös brüsszeli jelenlétben”. Tőkés már többször hívta Markót személyesen Brüsszelbe, hogy együtt képviseljék az autonómia ügyét. „Hosszú ideig Markó Béla akadályozta a megegyezést, aki most viszont nyitottságot tanúsít, ezúttal viszont Szász Jenő MPP-elnök akadályozza” – mondta Tőkés. Tőkés – mint mondta – azon fáradozik, hogy létrejöjjön még egy utolsó találkozó. /B. T. : Tőkés László Nagyváradra hívta a polgári párt elnökségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ „Úgy látjuk, hogy az MPP vezetősége elszigetelődött, szembement Tőkés Lászlóval, és ugyanúgy szembement Orbán Viktorral is” – fejtette ki az RMDSZ tárgyalóbizottságát vezető Borbély László fejlesztési miniszter. /Antal Erika, Lokodi Imre: RMDSZ–MPP: külön utakon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./ Sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt (MPP) nem volt hajlandó a kompromisszumra, ezért a megszabott határidő előtt nem született megállapodás az őszi parlamenti választásokon való közös részvételről. Mindkét fél a másikat hibáztatta a kudarc miatt. /Zátonyra futott összefogás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Talán már Tőkés László az egyetlen, aki még reménykedik az erdélyi magyar–magyar megegyezésben. Markó Béla lezártnak tekinti a tárgyalásokat, Szász Jenő pedig kompromisszumképtelennek bizonyult. /Farkas Réka: Szem elől vesztett célok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Emberéleteket is követelt az árvíz, amely napok óta pusztít Romániában. A vízügyi szakemberek szerint továbbra is fennáll az árvízveszély a Tisza, Szeret, Prut és Suceava folyókon. Hat halálos áldozatot követeltek a heves esőzések miatti áradások, közülük négyen Máramaros megyében haltak meg. Az árvíz mintegy háromezer embert elszigetelt a külvilágtól. Máramaros megyében kiöntött a Visó, az Iza és a Mara folyó. Több száz gazdaság és mezőgazdasági terület, útszakaszok és vasútvonalak bizonyos szakaszai víz alá kerültek. Máramarosszigeten július 27-én leállt az ivóvízszolgáltatás, miután a megáradt Tisza elöntötte a várost ellátó víztisztító állomást. A hatóságok elkezdték a lakosság ellátását palackozott vízzel. Iasi megye prefektusa szükségállapotot hirdetett a Szeret, a Suceava, a Prut és a Tisza folyókon előrejelzett árhullámok miatt. /Fal Sándor: Árvizek birodalma. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./ A hadsereget is bevetették. 167 települést érintettek az áradások, 8922 személyt kellett kitelepíteni. /A hadsereget is bevetették. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Magyarország és Románia határának két oldalán magyarok élnek, így a határ menti regionális együttműködésnek nemzetstratégiai vonatkozása is van – hangzott el július 25-én azon a nagyváradi találkozón, amelyet Tőkés László EP-képviselő, az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának tagjaként kezdeményezett. A jelen lévő neves szakemberek, önkormányzati képviselők, üzletemberek a most formálódó uniós agrárpolitikával kapcsolatos közös álláspont kialakítása mellett a régió sokoldalú fejlesztésének esélyeit latolgatták. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke egyes vidékek sajátosságai, szokásai, hagyományai megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Az egyetemek szellemi „erőközpontokként” léphetnek elő, értett egyet Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem dékánja és Kátai János, a Debreceni Egyetem dékánja. /D. Mészáros Elek: Régiós nemzetstratégia magyarlakta vidékeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Elkészül Székelyföld fejlesztési terve, ennek érdekében létrejött a Székelyföldi Fejlesztési Központ. A fejlesztési terv, a központ alapító okiratai szerint is azért szükséges, mert „Székelyföld mint félperiferikus térség felzárkóztatására most van még reális esély”. A Székelyföld Fejlesztési Központ a csíkszeredai székhelyű KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, valamint a sepsiszentgyörgyi székhelyű Háromszéki Fejlesztési és Kutatási Központ konzorciumaként, önálló jogi személyiségként jött létre. /Isán István Csongor: Autonómia, fejlesztve. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Az elmúlt tíz nap alatt az Ars Topia Alapítvány szervezte és a gyergyócsomafalvi önkormányzat, valamint a plébánia hivatal támogatta kalákával felépítették a veresvirági kilátót, a felső-nyírkerti borvízfürdőt és hőkatlant, rendezték a Maros-parti iskola környékét, helyreállították a központi borvízkutakat, két szőnyegmosó padot építettek a Maroson, utcai padokat, utcanév- és információs táblákat helyeztek el a község különböző pontjain. A kalákázók Magyarországról, Erdélyből, Bukarestből, Németországból érkeztek. /Jánossy Alíz: Megújult a borvízfürdő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Huszonhárman sérültek meg július 26-án egy fafeldolgozónál történt robbanásban Gyergyószentmiklóson. Eközben a víz is pusztít: öt emberélet, húszezer hektár mezőgazdasági terület esett hét megyében az árvíz áldozatául. /Barabás Márti: Tűz és pánik Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

„Petőfi radikalizmusa nemcsak a magatartás radikalizmusa, hanem az eszmék radikalizmusa is volt” – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ-elnök július 27-én Fehéregyházán, a Petőfi Sándor halálának 158-ik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. A rendezvény koszorúzással kezdődött az Ispán-kútnál, majd a református templomban Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese hirdetett igét. Felavatták Emődy Dániel szabadságharcosnak, Petőfi személyes jó barátjának emlékplakettjét. /Petőfi radikalizmusa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Végtelenből visszatérő párhuzamosoknak nevezte Dienes Attila szobrászművészt és Krizbai Sándor „Alex” festőművészt közös marosvásárhelyi tárlatuk megnyitóján Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A két alkotó a Marosvásárhelyi Műhely (MAMÜ) tagja, évtizedekkel ezelőtt költözött át Magyarországra. A nyolcvanas évek egykori két fenegyereke tért haza sajátos egyéniségű, kiforrott stílusú alkotásaival. /A. E. : A fenegyerekek visszatértek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Megjelent Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008, Bibliotheca Transsylvanica, 52./, a kiadó 400. könyve. A szerző abból indul ki, hogy a székely történelem szerves része az általános magyar históriának, Erdélybe ágyazottan. Azt a kérdést feszegeti, hogy milyen tényezőknek tulajdonítható fennmaradásuk az ősi szállásterületen, hogyan őrizhették meg annak székely magyar jellegét napjainkig, miközben Erdélyben a megyei magyarság régen kisebbségi, sőt szórványhelyzetbe jutott. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a hét végén a minimálbér 50 százalékos emelését helyezte kiáltásba 2014-re, mert a kormány nem akarja alacsony szinten tartani a béreket csupán azért, hogy a külföldi befektetőknek emiatt legyen vonzó Románia. Elmondta, hogy minden bérből és fizetésből élőnek élveznie kell az idei első félév 8 százalékos gazdasági növekedésének gyümölcsét, meghozták a döntést a minimálbérek emeléséről. A minimálbérnek az országban el kell érnie, az uniós normáknak is megfelelve, az átlagfizetés felét. Jelenleg annak csak 31 százaléka. A miniszterelnök megemlítette, hogy a jelenlegi kormányzat ideje alatt – 2004-hez képest – 92 százalékkal nőtt a minimálbér, ami a szakszervezettekkel múlt héten pénteken létrejött megállapodás alapján októbertől 540, jövő év januárjától pedig 600 lej lesz. /Ötven százalékos béremelést ígér a kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Várhatóan folytatódnak az RMDSZ–MPP egyeztetések. Július 27-én, vasárnap este az MPP közleményben tudatta: meggondolta magát, és elfogadja az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó javaslatát. A váratlan bejelentést követően az MPP és az EMNT július 28-án Nagyváradon tanácskozott. Markó Béla elmondta: hajlandó tárgyalni a közvetítő szerepet vállaló Tőkés László EMNT-elnökkel. Az MPP-dokumentum értelmében a Szász Jenő vezette polgári párt elfogadja az RMDSZ ajánlatát, az együttműködés részleteinek rögzítésére pedig a szövetséggel megkezdett szakértői tárgyalások folytatását. Markó Béla úgy látja, hogy az MPP-ben kapkodás van, fejetlenség. Hajlandóak folytatni a párbeszédet, de megbízható partnernek Tőkés Lászlót és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) tartják. /SZ. K. : Meggondolta magát az MPP, mégis elfogadja az RMDSZ ajánlatát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A heves esőzések miatt július 26-án átszakadt a borsabányai Remin bányacég derítőjének a gátja, aminek következtében hatalmas mennyiségű, nehézfémeket tartalmazó zagy és esővíz zúdult a derítőbe. A második gátszakadás elkerülése érdekében a szakemberek egyik helyen megnyitották a gátat, hogy az ülepítőben lévő esővíz befolyhasson a közelben lévő Csiszla patakba. Ekkor jelentős mennyiségű nehézfémtartalmú zagy jutott a patakba, amelyik a Visó folyón keresztül a Tiszát is mérgezi. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint a szennyezés nem jelentős, mert az áradásokkal járó nagy vízhozamnak köszönhetően a méreg jelentős mértékben felhígul, amire a Tiszába ér. Mindössze néhány órával a borsabányai gátszakadás előtt, Sulfina Barbu volt román környezetvédelmi miniszter élesen bírálta utódját, az RMDSZ-es Korodi Attilát, valamint a román kormányt, amiért a verespataki bányaberuházás engedélyezését elnapolta. Borsabányán hasonló baleset 1997-ben történt, akkor is derítő gátja védte meg a települést attól, hogy több millió tonnányi iszapos meddő rázúduljon a településre, illetve hogy beömöljön a Visóba, s azon keresztül a Tiszába. 2000 márciusában szintén Borsabányán történt gátszakadás mérgezte meg nehézfémekkel a Tiszát. /T. Sz. Z. : Gátszakadás és szennyezés Borsabányán. Nehézfémes zagy jutott ismét a Visóba és a Tiszába. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A magyar hatóságok szerint igen, a román hatóságok szerint nem került a Tiszába szennyezés a borsabányai gátszakadás miatt. Megkezdődött a Tisza vizének ellenőrzése a folyó magyarországi szakaszán: az első vizsgálat a kadmium szintjének a megengedettnél nagyobb, de az egészségügyi határértéknél alacsonyabb emelkedését mutatta ki. Állíthatom, hogy szennyezés nem történt, mondta el Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. „Hivatalos utakon is értesítettük a magyar hatóságokat, ugyanakkor lesz ennek magyar–román közös kiértékelője is”, fogalmazott. „A román kollégáktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy lokálisan kezelni tudják a problémát. Az első információk szerint tehát a szennyeződés nem fog átterjedni Magyarországra” – nyilatkozta Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér, Oborocea Mónika: Nehézfémvadászat a Tiszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Közel ötmilliárd forintnak megfelelő összegű kárt okozott Kárpátaljának az elmúlt hét esőzései nyomán kialakult öt árhullám. Az áradások Kárpátalján 107 hidat, köztük három közútit sodortak el vagy rongáltak meg, 15 kilométernyi autóutat és 3,5 km parti védművet tettek tönkre, öt helyen okoztak utakat és folyót elzáró földcsuszamlást, és 264 lakóház, valamint 2500 hektárnyi mezőgazdasági földterület került víz alá. A legtöbb veszteséget a Técsői járás szenvedte el. /Jelentős károkat okoztak az áradások Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

A bukaresti nettó átlagbérnek alig a felét keresik meg a Hargita megyei lakosok, 55 százalékuk pedig olyan háztartásokban él, ahol az egy főre eső kereset 600 lejnél kevesebb, jelentette be Lukács Erzsébet, a megyei munkaügyi és szociális igazgatóság (DMPS) vezetője. A téli hónapokban Hargita megye lakosságának 55 százaléka részesült fűtéspótlékban, ami csupán az igen alacsony jövedelműeket illeti meg. A sokak által „kis Szibériaként” emlegetett megyében novemberben már kénytelenek begyújtani a lakosok, és márciusban még mindig fűteniük kell. /Szegénység kis Szibériában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

A szomszédos megyékből is jönnek diákok a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumba. Az idegen nyelvek és az informatika hangsúlyos oktatása, illetve számos diákprogram révén próbál megfelelni az új kihívásoknak az Ady Endre Gimnázium, melyben ötödik osztálytól érettségiig tanulhatnak a diákok. Jelenleg közel ezer diák jár az iskolába, őket 74 tanár oktatja, tájékoztatott Tóth Márta igazgatónő. Az Orsolya-rend 2002-ben kapta vissza az épületet. Akkor a római katolikus egyház és az önkormányzat képviselői tíz évre kötötték meg a bérleti szerződést, de a rend képviselőitől ígéretet kaptak arra, hogy 2012 után is az épületben működhet tovább az iskola. A tanulók mintegy 70 százaléka nagyváradi, de sokan jönnek Margittáról, Nagyszalontáról és Érmihályfalváról is, egyre több diák érkezik a szomszédos Szilágy és Arad megyéből. A gimnázium bentlakása 62 férőhelyes. Lehetőségek szerint anyagi támogatást is nyújtanak a diákoknak, a Communitas Alapítvány évek óta segíti őket, de az Egyesült Államokban is akadt támogatójuk. Nyáron is foglalkoznak a diákokkal. Az adysok egyébként nemcsak a tantárgyversenyeken érnek el jó eredményeket. Országos vitaversenyen, Kárpát-medencei vetélkedőkön, nemzetközi matematikaversenyeken vettek részt a tanulók. Az Ady Endre Gimnázium több mint 200 éves múltra tekint vissza, annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1771-ben Szentzi István kanonok tette le. Az 1989-es fordulatot követően a tanintézet felvette Ady Endre költő nevét, és megalakult Nagyvárad magyar nyelvű középiskolája. /Fried Noémi Lujza: Kielégített diákigények. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal vezetősége intézkedjen a kolozsvári temetők helyzetének rendezésére: térfigyelő videokamerákat szereltet fel a Házsongárdi, a kismezői és a monostori temetőben. Egyre több panasz érkezett a helyhatósághoz amiatt, hogy rendszeresen ellopják a friss sírhantokról a virágokat és a koszorúkat. – A monostori temetőben egy hónapja nem lehet temetkezni. /Kiss Olivér: Térfigyelő kamerákat szerelnek fel a kolozsvári temetőkbe. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Boros János alpolgármesteri mandátuma utolsó napjaiban adott interjút a Szabadságnak. Nyolc évvel ezelőtt Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista ex-polgármester harmadik mandátumot nyert. Ekkor lett az egyik alpolgármester Boros János. Az alpolgármesterek beiktatásakor Funar kijelentette: ez a legsötétebb nap az életében. A sajtó azt latolgatta: vajon hány hónapig bírja Boros a strapát Funar mellett. Ekkor Boros elhatározta: „túléli” a nagy-romániás polgármestert. A legnagyobb elégtétele az volt, amikor a négy évvel ezelőtti helyhatósági választások első fordulója után aláírhatta a Funar munkakönyvére vonatkozó áthelyezési kérelmet. 2000–2004-ben gyakorlatilag semmilyen hatáskört nem ruházott át a polgármester. A városházi alkalmazottaktól megtudták: Funar hírzárlatot rendelt el irányában. A magyar intézmények számára Funar miatt továbbá gond volt az építkezési engedélyek megszerzése és aláírása. Borosnak nem sikerült megvalósítani a nyolc év alatt: a főtéri gödör betömését, a Márton Áron szobor, illetve az 1956-os emlékmű építkezési engedélyének megszerzését. Politikai okok miatt Boc polgármester a Márton Áron szobor felállításának engedélyezését az őszi választások utánra akarja halasztani. Boc polgármesterrel sem sikerült elintézni, hogy helyezzék végre el azt a háromnyelvű helységnév-táblát, amelyet még Funar idejében szavazott meg a városi tanács. Ami sikerült: a Házsongárdi kápolna restaurálása, az utak rendbetétele. Közbenjárására hozzáláttak a Szabók bástyájának restaurálásához, sikerült elindítani a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Sikerült bevezettetni a magyar nyelven történő esketést. /Kiss Olivér: Boros János: a magyar ügyeket kiemelt figyelemmel kezeltem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28., folyt. : júl. 29./

Udvarhelyszéki Fejlesztési Egyesület létrehozásáról döntöttek hétvégén az udvarhelyszéki RMDSZ önkormányzati konferenciájának küldöttei. Az RMDSZ-es önkormányzatok által létrehozandó új egyesületbe a tervek szerint a független, valamint az MPP-s önkormányzatok is meghívást kapnak. A területi önkormányzati konferencián Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere személyében elnököt választottak. Megszavazták az állandó bizottságot, melynek tagjai: Tamás Ernő, Burus Mária Ella, Rafai Emil, valamint Sófalvi László. Arról is döntés született, hogy az országos önkormányzati konferencián Udvarhelyszéket a már említett bizottság tagjai fogják képviselni. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Fejlesztési egyesület alakult. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./

A kormány határozata értelmében az Európai Unió intervenciós tartalékaiból ősztől élelmiszertámogatásra számíthatnak a Romániában élő többszörösen hátrányos helyzetű személyek. A támogatásokat élelmiszercsomagok formájában juttatják el a jogosultaknak. A rendelkezés a mezőgazdasági nyugdíjasokat, a garantált minimális jövedelemre vonatkozó törvény hatálya alá eső személyeket, a szociális konyhákon nyilvántartott, illetve az állami gondozás alatt lévő személyeket érinti. Hargita megyében mintegy huszonegyezer személyt érint ez a támogatási program, országos szinten pedig mintegy másfél millió állampolgár részesülhet támogatásban. /Kerekes Melinda, ügyvezető igazgató, Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség: Élelmiszertámogatás. Hátrányos helyzetű személyeknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./

A régió nagyjai iránti kegyelet kérdése, Aradon ez fájó sebe a város magyarságának. Kriptáikat, sírkertjeiket jobbik esetben csak a gaz lepi be. Dr. Kovách Géza, a jeles történész-tanár négy éve még élt /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22- Arad, 2004. okt. 10./, de sírhelyét már csak néhány beavatott találja meg. Rosszabbik esetben – és ez a gyakoribb – gazdát cserélnek; a régi nagy neveket letörlik, obeliszkjeikre a mai újgazdagok nevét vésetik. A város évek óta tervezgeti a védettnek nyilvánítandó sírok megvételét, de erre nem jut pénz. Ezzel szemben például Nagybányán valóságos műgonddal ápolják a város hírnevét öregbítő festőiskola jeleseinek temetői parcelláját. Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Balla József, Ziffer Sándor és társaik friss virágokkal borított sírját a „Panteon” jelzéssel látták el. Máramaros egyik idegenforgalmi nevezetessége a szaploncai vidám temető. A ’80-as évek elején még láthatók voltak a kézzel festett kék keresztek naiv piktúrára emlékeztető illusztrációk, a tréfás kísérő szövegek. A világörökség része lett a szaploncai temető. A cikkíró most hiába kereste a negyedszázaddal ezelőtti frappáns szövegeket, csak elvétve talált belőlük néhányat. Az egyik temetői közalkalmazott elmondta, a Ceausescu-kor tombolásának idején átfestettek jó néhány fejfát, átszövegezték a dehonesztálónak vélt sírfeliratokat. De ez is kisebb bűn annál, mint az, amit azokban az években az egykori aradi városvezetés művelt: megszüntette és bedózerolta a műemlékekkel teli mikelakai katonai temetőt. /Puskel Péter: Panteonok, sírkertek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./