Mostanában alig telik el hét, hogy valahonnan ne érkezne tudósítás a turulmadár körüli elutasító vagy igenlő vitákról. Honfoglaló őseink totemállata a turul. Az erdélyieknek szerencsés a helyzetük, mert a román hatalom nem esküdött fel a turulemlékek ellen, mint a mostani magyar. Ennek jó példája, hogy Vetró András műterméből visszaszállni készül a felsőcsernátoni emlékműre a turul, s a nagybaconi honfoglalási emlékművön mai napig is ott van a turulmadár. Sajnálni lehet, hogy mit rendeztek Budapesten, a XII. kerületi emlékmű körül, melyet lebontásra ítéltek. /Márkó Imre: Turulcsont beforr. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első ideiglenes elnöke bemutatta Székelyhidi Ágoston eredetileg 1989-ben megjelent Debreceni napló Erdélyről című művének új kiadását Nagyváradon. A diktatúra miatt a nyolcvanas években a magyarok tömegesen menekültek Romániából Magyarországra. Ezeknek az embereknek a helyzetét próbálták valamiképpen megoldani, hiszen az akkori törvények és megállapodások szerint vissza kellett volna küldeni őket Romániába. Erre a lehetőségre nemet mondtak, mert kegyetlen sors várt volna rájuk, Debrecenben kialakítottak egy menekülttábort. Ezt ideiglenes megoldásnak szánták, azután a tábor aztán elég hosszú ideig működött. Ezeknek az időknek állít emléket Székelyhidi Ágoston könyve, amelynek ma is időszerű a mondanivalója. Szűrös Mátyás ebben az időben az Országgyűlésben beszédet mondott a falurombolással kapcsolatban. Állásfoglalást alakítottak ki a falurombolással, a Ceausescu-féle kegyetlenkedésekkel szemben, majd 1989 márciusában ő lett a parlament elnöke. Lezajlottak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, és az akkori összes politikai erővel megállapodtak abban, hogy békés, alkotmányos fordulatot hajtanak végre Magyarországon. A diktatúrából többpárti, parlamenti demokráciába akartak eljutni. Jelenleg Magyarországon a sajtót körülbelül 80–85 százalékban a neoliberálisok uralják. A sajtó zömét ők tartják kézben, főleg a televíziókat, amelyeknek a legnagyobb tömeghatásuk van. Mostanában erősödőben vannak azok a sajtóorgánumok, amelyek részben nemzeti-konzervatív, nemzeti-demokratikus, népi-nemzeti beállítottságúak, de még mindig a másik oldal van túlsúlyban, hangsúlyozta Szűrös. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy kikiáltsa a köztársaságot, emlékezett vissza. Egyértelműen megfogalmazták, hogy azok a magyarok, akik a határokon túl élnek, a nemzet részét képezik, főleg itt a Kárpát-medencében, hiszen őshonos népről van szó – az anyaországnak pedig törődnie kell velük, képviselnie kell őket, s felelősséget kell vállalnia értük. Az 1989-es decemberi romániai eseményekről Szűrösnek kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy az nem forradalom volt, hanem egy jól szervezett katonai puccs. A tömegmegmozdulásnak azonban kétségtelenül forradalmi jellege volt. Ennek a megmozdulásnak Tőkés László volt a legkiemelkedőbb vezetője. Amit azonban Ion Iliescuék csináltak, és ami Stanculescu tábornok irányításával végbement, az egy jól szervezett államcsíny volt. A romániai magyar nemzeti közösségnek autonómiára van szüksége, de ezt Magyarországról nem lehet kivívni. Magyarország ehhez támogatást tud nyújtani, de csak azt támogathatják, amit az itt élő magyarok igényelnek. Szűrös Mátyásnak keserű tapasztalata van ezen a téren. Amikor ő ideiglenes köztársasági elnök volt, eszmecserét folytatott Király Károllyal is, aki akkor Iliescu helyettese volt, a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Akkor felmerült, hogy az autonómia ügyében foglaljanak állást, a románok is benne lettek volna – és Domokos Géza ellene szavazott. Domokos Géza jóravaló ember volt, Szűrös ma sem érti, miért tette ezt a lépést. Szűrös Mátyás /sz. Püspökladány, 1933. szept. 11./ 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő. 2002-ben kilépett az MSZP-ből. /Fried Noémi Lujza: Egymás nélkül értelmetlen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

Húsz éve, 1988. augusztus 28-án munkatalálkozót tartott Aradon Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, miniszterelnök és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke. Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977. júniusi debreceni–nagyváradi megbeszélése óta 11 évnek kellett eltelnie az újabb kétoldalú magyar–román csúcstalálkozóig. Az összességében nyolcórányi tárgyalásokat a felek pozitívan értékelték, a „kölcsönös megértés” jelentőségét hangsúlyozták. A találkozót a közvélemény utólag a magyar fél diplomáciai vereségeként értékelte. 1988 nyarán hangvételében is szokatlan, ingerült vita zajlott a szocialista tábor két országa között, amihez az alapot a romániai magyar nemzetiség helyzetéről érkező aggasztó hírek szolgáltatták, nem utolsó sorban a romániai falurombolás kapcsán. A terv elleni több tízezres budapesti tiltakozó tüntetés június végén, majd erre válaszul a kolozsvári magyar főkonzulátus Bukarest általi bezáratása a helyzet elmérgesedését jelezte. Az MSZMP Politikai Bizottsága a megbeszélésekre 10 pontos javaslattal készült, köztük szerepelt a politikai kapcsolatok hiánya, a lakossági kapcsolatok akadályozása, a menekülők problémája, a kolozsvári főkonzulátus bezárása és a bukaresti Magyar Kultúra Háza megnyitása. A tárgyalásokon Grósz 25 perces beszédben ismertette a magyar álláspontot, válaszul Ceausescu két és fél órás expozét tartott. A négyszemközti találkozón csak a hivatalos román tolmács vett részt, a magyar delegáció tagjai nem is tudták meg, hogy ott mi hangzott el. A PB álláspontjával ellentétben Grósz elfogadta, hogy falurombolás nincs, és válaszra sem méltatta, amikor Ceausescu közölte: a kolozsvári főkonzulátus kiutasított diplomatáit tulajdonképpen le kellett volna tartóztatni. A Grósz jóváhagyásával kiadott közös közlemény teljesen a román fél álláspontját érvényesítette. 1991-ben a Társadalmi Szemle című folyóiratnak adott interjújában Grósz Károly így nyilatkozott: a Ceausescu által a tárgyalások megkezdésére kijelölt határidő rövidsége, valamint a helyszínekre vonatkozó javaslat lényegében csapda volt a magyar delegáció számára. Minden azt tükrözte, hogy a Ceausescu a találkozót saját céljaira akarja felhasználni. /Húsz éve történt: Rendszerváltás Kelet-Európában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30., folyt. aug. 1./

Szász Jenő augusztus 1-jén Markó Bélához címezett levelében megismételte előzőleg kifejtett álláspontját, amely szerint az MPP kompromisszumos megoldást javasolt. Továbbra is várják a választ kompromisszumos javaslatukra, vagyis hogy legalább 3 helyet biztosítsanak nekik. Az RMDSZ is jelezte, hogy ők várnak választ a saját javaslatukra, miszerint 2 helyet biztosítanak az MPP-nek. /Utolsó ajánlat: legalább 3 mandátum. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

A Magyar Polgári Párt visszautasította az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó ajánlatát, a szövetség ennek nyomán lezárta a tárgyalásokat az MPP-vel, a párbeszéd viszont folyatódik Tőkés Lászlóval és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal a politikai együttműködés lehetőségéről – jelentette be Markó Béla augusztus 1-jén. Az RMDSZ várta a választ 11 óráig az MPP vezetőitől. A megkésve érkezett levél nem adott egyértelmű választ az RMDSZ ajánlatára, ezért Kelemen Hunor telefonon is tárgyalt Szász Jenővel, aki kijelentette: az MPP visszautasítja az RMDSZ által felajánlott együttműködést. /Nincs megegyezés. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./ Markó Béla értékelte Tőkés László nyitottságát, s kijelentette, hogy a püspökkel és az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal készek folytatni a párbeszédet. /Szász túlfeszítette a húrt. Az RMDSZ egyedül indul az őszi választásokon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy véli, hogy az RMDSZ olyan megalázó feltételeket diktált, amelyeket a Magyar Polgári Párt (MPP) nem fogadhatott el. Az EMNT elnöke csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a feleknek nem sikerült megállapodniuk a közös választási szereplésről. Tőkés szerint a július 31-i előmegegyezéstől annyira eltér az RMDSZ-nek a másnapi érdemi javaslata, hogy úgy tűnik: a szövetség semmiképpen nem akar megegyezni az MPP-vel. Az RMDSZ javaslatai a belső koalícióban olyan széleskörű megszorításokat írnak elő, hogy ha azokat mind betartja az MPP, akkor megszűnik az önálló identitása – mondta az EMNT elnöke. Tőkés bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy soha nem kötött igazi megegyezést magyar partnerével, holott román pártokkal mindig sikerült megállapodnia. /Borbély Tamás: Tőkés szerint az RMDSZ nem akart megállapodni belső koalícióról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Kolozsváron ülésezett augusztus 1-jén az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa. A testület tájékoztatást hallgatott meg a Magyar Polgári Párttal folytatott tárgyalásokról, és tudomásul vette, hogy az MPP visszautasította az RMDSZ belső koalíciós javaslatát. A SZÁT kinevezte Takács Csabát, a Communitas Alapítvány elnökét az RMDSZ országos kampányfőnökének. Az ülésen létrehozták az Szövetségi Választási Bizottságot is. A testület tagjai: Veress Emőd, Takács Csaba, Szepessy László, Fekete Emőke és Fenesi Tibor. /Takács Csaba kampányfőnök. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Ha valami kimaradt az RMDSZ–MPP-tárgyalásokból, az minden bizonnyal az erdélyi magyarság érdekeire való odafigyelés, írta a lap munkatársa. Valójában sem az RMDSZ, sem az MPP nem akarta a megegyezést. /Farcádi Botond: Jó szándék helyett színjáték. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A magyar fél fokozottan ellenőrzi a Maros folyó vízminőségét, miután nem hivatalos információk szerint július 16-án a Maros vízgyűjtőjén a Nagylupsa melletti zagytározóból kisebb gátszakadás miatt savas és nehézfém tartalmú szennyezett víz került az Aranyos patakba. A magyar fél kifogásolta, hogy a román fél a nemzetközi egyezmények ellenére elmulasztotta értesíteni a magyar vízügyi hatóságokat az Aranyos patak szennyezéséről. A magyar fél kezdeményezte, hogy a Magyar–Román Vízügyi Bizottság tárgyalja újra a vízminőségi kérdésekben a két ország kölcsönös értesítését, az előrejelző- és riasztórendszer működtetését és üzemeltetését. /Nincs szennyezés a Marosban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

A szegény réteg érdekében az RMDSZ eddig nem sokat tett, állapította meg a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ platform és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége közös nyilatkozatában. Emiatt a hazai magyarság több mint 40%-a nem járult a szavazó urnákhoz. Az RMDSZ-nek be kell látnia, hogy hibázott, elkötelezve magát a neoliberális doktrína mellett. A neoliberális állam világviszonylatban lejáratta magát. Szociális piacgazdaságra van szükség. Az EU-ba való bejutás után kritikussá vált a falusi kisgazdák helyzete. A kiút a szövetkezeti rendszer kiépítése. Az RMDSZ-nek be kell terjesztenie a képviselők és szenátorok visszahívásáról szóló törvénytervezetet. /Szociáldemokrata Tömörülés RMDSz Platform Kolozs megyei Szervezetének Elnöksége, Bánhegyesi József elnök, Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége. Miklós György elnök: Szociáldemokrata elvárások. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Székelyföld számára önálló fejlesztési modell kidolgozását vállalták csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi szakemberek, a múlt héten Árkoson megrendezett kerekasztal-beszélgetésen a követendő útról zajlott a vita. Bíró A. Zoltán társadalomkutató, a Székelyföldi Fejlesztési Intézet szakmai vezetője dolgozatban összegezte eddigi kutatásaik következtetéseit. Székelyföldre időnként kívülről modernizációs hullámok érkeztek. Ez a régió zárt, igyekszik megszelídíteni a modernizációs kísérleteket. A társadalmi szerkezet egésze védekezik. A gyengén fejlett térségekben egyes ágazatok fölfutnak, ilyen Székelyföldön az erdőkitermelés vagy a fafeldolgozás. Erős a külső tényezőktől való függés. Minden gazdasági fejlődés területi egyenetlenségeket termel. A térségi önállóság kiépítése integrált szocio-ökonomikus feladat, és jelentős mértékben függ a regionális öntudat erősödésétől. Ezt az önállóságot ki kell építeni, ez folyamat. Szükséges a térségi, mikroregionális identitás erősítése, kooperációs formák, hálózatszervezés, vállalati és intézményi kultúrafejlesztés, innovációs programok, kreatív turisztikai ötletek és a decentralizáció. /Farkas Réka: Székelyföldi fejlesztési elképzelések (Bíró A. Zoltán helyzetképe). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A Sapientia 2004-ben egyezményt kötött a Bukaresti Egyetemmel, hogy náluk tegyenek államvizsgát a Sapientia végzősei. Az államvizsgát a helyszínen ejtik meg. A hallgatók megismétlődően nagyon jó eredménnyel végeznek. A bukarestiek őszinte elismeréssel nyilatkoztak mind az oktatók, mind hallgatók munkájáról, teljesítményéről. A Sapientia mérce, még inkább referencia lett számukra is. Idén az államvizsga előtt öt nappal kaptak értesítés, hogy helyszíni államvizsgáztatás helyett a végzős hallgatóknak Bukarestbe kell utazniuk. A végzősök jól teljesítettek, mindnyájan sikeresen államvizsgáztak. Az utóbbi időben a Sapientia Egyetemmel kapcsolatban fanyalgó megjegyzések születtek, a Sapientia pedig bizonyított. A most érettségizett fiatalok válasszák bátran a Sapientiát, ajánlotta Dr. Balázs Lajos egyetemi docens. /Dr. Balázs Lajos egyetemi docens, kari kancellár: A Sapientia végzősei helytálltak Bukarestben is. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Nyelv – szöveg – stílus témában július 21–26. között rendezte meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Georgius Aranka Társaság (GAT) a magyar szakos tanárok számára meghirdetett XVI. Bolyai Nyári Akadémiát Kolozsváron. A továbbképző tudományos szakirányítói Egyed Emese és Péntek János egyetemi tanárok voltak (BBTE, Kolozsvár). A tanfolyam Péntek János megnyitó beszédével kezdődött, melyben a szakma, a magyar nyelv tanításának gondjaira hívta fel a figyelmet. A házigazda Báthory István Gimnázium igazgatója, Tőkés Elek beszélt a neves iskola múltjáról, jelenéről. A szakmai találkozó kirándulással zárult. /Széman Rózsa Emese: Nyelv – szöveg – stílus a Bolyai Nyári Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Csíkszeredában a városnapokon, augusztus 1-jén felavatták a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola új székhelyét. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédében a székely népben lakozó folyamatos alkotóerőről, valamint a művészetért való rajongásáról beszélt. Kovács János, a művészeti iskola visszatekintett a múltra. 1969-ben a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdődött a csíkszeredai művészeti oktatás, majd átkerült az Octavian Goga Gimnáziumba. A rendszerváltás után a saját intézmény létrehozásáért folytatódott a kálvária. Tanítottak a Márton Áron Gimnázium alagsorában, az Ady Endre Általános Iskola épületének egyik szárnyában, majd egy másik épületben, sorolta az igazgató. Az új oktatási intézményben huszonnégy tanterem, három laboratórium és két belső udvar kapott helyet. Tervek szerint pár éven belül egy multifunkcionális helyiség, újabb tantermek és tornaterem is épül. /Kozán István: Zászlófelvonás és iskolaavató a városnapokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

David Esrig színművészeti akadémiájának tanáraival az Andrei Muresanu Színház szervezésében egy hónapos képzést tart Sepsiszentgyörgyön a két társulat és az M Stúdió színészeinek. Csapatában Európa neves, színházművészetet oktató professzorai mellett a kontinens legrangosabb színházberendezési szakemberei is részt vesznek. Utóbbiak gyorsmérlege: Németországban a színészek és a nézők biztonságáért a sepsiszentgyörgyi színházunkat azonnal bezárnák. David Esrig szerint Romániában a színházművészetet nem fejlődhetett az európai ritmusban, többek között ennek a hátránynak a behozását tűzte ki céljául a mostani képzés. Esrig a romániai színjátszás gyenge pontjának tartja a beszéd túlzott előtérbe helyezését, holott a színészeknek mozgásukat is jobban kellene használniuk az előadás érdekében. David Esrig emigrációjáig az egyik legnevesebb romániai színházcsináló volt. /Váry O. Péter: Veszélyes a színházépület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Zorkóczy Zenóbia színművésznőt, a Laborfalvi Róza Alapítvány elnökét szülővárosában Kovásznán mindenki ismeri. Itt vert gyökeret a színművészet iránti elhivatottsága, és világjárása után ide telepedett vissza. Ebben a kilencezres (magyar) lélekszámú kisvárosban immár negyven évet is meghaladó múltra tekint vissza a diákszínjátszás, és ennek eredményeként egy kisebb társulatra elegendő színművészt adott a kisváros a magyar kultúrának. Kovásznán hajléktalanná vált a kultúra, az 1977. évi földrengés miatt életveszélyessé vált épületből kényszerlakhelyekre költözött a könyvtár, miközben gyakorlatilag ellehetetlenedett a színpad, a nézőtér. Már nem sikerült visszacsalogatni a kiábrándult, embereket. Zorkóczy Zenóbia ebben az atomizálódott közegben próbálkozik: félórás versösszeállítást ad elő, szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmával. Az általa vezetett Laborfalvi Róza Alapítványt is segítségül hívja. /Gyila Sándor: A Laborfalvi-alapítvány sikeres provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Magyarul beszélő személyzetet szeretne a nagyváradi bölcsődékbe az RMDSZ városi szervezete. Biró Rozália elnök elmondta: a Nagyváradon jelenleg működő kilenc bölcsődéből mindössze kettőben vannak olyan alkalmazottak, akik beszélik a nyelvet. /N. O. : Magyar pedagógusokat a bölcsődékbe. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 2./

Őrizzük kegyelettel nagyjaink emlékét – e szavakkal nyitotta meg Kelemen Katalin könyvtárigazgató a Neves csíkiak elnevezésű könyvjelzősorozat újabb gyűjteményét, valamint a könyvjelzők nagyított változataiból összeállított, Csíki Székely Múzeumban látható kiállítás anyagát. /Antal Ildikó: Neves csíkiak tárlata. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

A Csíki Székely Múzeumban megnyílt A régi Csíkszereda: Város – Házak – Emberek című kiállítás, mely Csíkszereda városként való említésének 450. évfordulója alkalmából készült. Gyarmati Zsolt múzeumigazgató köszöntötte a jelenlévőket. A csíkszeredai városvezetők arcképcsarnokát, valamint a régi városképekből válogatott kiállítás anyagát Daczó Katalin újságíró ismertette. /Az egykori város képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Augusztus 1-jén zárultak a Nyárádszeredai Városnapok, országos kirakóvásárral a piactéren. Ugyanitt kezdődött a Játszom a hangszeren című gyerekműsor, amelynek előadója Kepenyes Pál, gyulai gimnáziumi tanár volt. Hangszeres bemutatókból született ez a műsor, amelynek nagy sikere volt Nyárádszeredában is. A kultúrházban nyárádmenti népművészek találkoztak Szatmári Ferenccel, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnökével. Duma András bemutatta Csángó mitológia c. könyvét, majd a csángó népművészetről tartott előadást. A Nyárád mentéről összegyűlt népművészek Bíró János faragó kopjafáit olvasva próbálták megfejteni az alkotó üzenetét. Átvitt értelemben a Nyárádszeredai Városnapokat csángó-székely-magyar-magyar találkozónak is nevezhetjük, mert a szeredaiakkal együtt ünnepeltek a testvértelepülések is – mondotta Kádár Gyöngyi, a polgármesteri hivatal művelődési igazgatója. /Kilyén Attila: Csángó-székely-magyar-magyar találkozó. Tegnap zárultak a Nyárádszeredai városnapok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Augusztus 1-jén kezdődött a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban a Muuuvi – Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál. A versenyjellegű rendezvényre több mint 50 animáció és rövidfilm érkezett a világ minden részéből. /Balázs Katalin: Muuuvi Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Július utolsó napjaiban tartották az erdélyi diákszínjátszók Fotosmartonoson a II. Országos Diákszínjátszó Tábort a Bolyongó Színházi Egyesület, az Osonó Színházműhely és a Plugor Sándor Művészeti Líceum szervezésében. A tábor szerves folytatása a Sepsiszentgyörgyön áprilisban szervezett Országos Diákszínjátszó Találkozónak, ezúttal minden erdélyi diákszínház két-két középiskolással képviseltette magát. Intenzív programot szervezett számukra Fazakas Misi színész segítőtársaival, Gecse Ramóna színművészetis hallgatóval és Bartha Loránddal, az Osonó Színházműhely színészével. /Váry O. Péter: Országos diákszínjátszó tábor Fotosmartonoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Az Egyesült Államokban egy katolikus közösség, Mike Caroll atya vezetésével célul tűzte ki, hogy megpróbál segíteni a kelet-európai, volt kommunista országok fiataljainak, hogy hitükben elkötelezetten olyan vezetőkké váljanak, akik közösségük szolgálatában mutatnak példát. Az alapítvány 1991 óta működik, minden évben 20-30 cseh, lett, litván, magyar és szlovák diák tanulhat egy évig az Egyesült Államokban, és vehet részt hitüket és vezetői képességeiket erősítő programokban. A nyári tábor a már hazaérkezett és az idén utazó diákok találkozóhelye. A tábor résztvevői idén önkéntes munkájukkal szépítették Zalaegerszeg városát. Cseh, lett, litván, magyar, szlovák és amerikai fiatalok együtt elmélkedtek, játszottak és dolgoztak egy héten keresztül. A jövőben a nagykárolyi Kalazanci Szent József Katolikus Iskolaközpont is csatlakozik a Global Outreach programjához és diákjai számára megnyílik a lehetőség arra, hogy egy évet az Amerikai Egyesült Államokban tanuljanak. /Varga Éva angoltanár: Nagykárolyi diákok angoltáborban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 2./

A Mandala Ifjúsági Kulturális Egyesület évi alkotótáborainak sorát folytatta idén is, Árkoson a Szentkereszty-kastélyban és parkjában kilenc napon át több művészeti ágba kóstoltak bele vagy fejlesztették tovább tudásukat a résztvevők az összművészeti táborban. A színházi műhely szabadtéri előadással készült, a filmesek és a fotósok alkotásaikat a község művelődési házában mutatták be, csakúgy a táncosok. Összességében érdekes táborképet mutatott az idei Arte Diem. /Váry O. Péter: Összművészeti tábor Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A 80 éves kolozsvári Szőcs Istvánt /sz. Marosvásárhely, 1928. aug. 2./ köszöntötte Nagy Pál irodalomtörténész, hangsúlyozva, nem akármi az a szellemi teljesítmény, melyet tető alá hozott. Nagy Pál egyike azoknak, akik a kolozsvári Helikon hasábjain leghamarabb Szőcs István jegyzeteit veszi szemügyre, és nemigen csalódik. Nagy Pál nem sorolta fel Szőcs István munkáit az 1965-ben megjelent Kritikus holdtölte című regényétől kezdve a Félrejáró ingák /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005/ címmel kiadott esszéi vaskos kötetéig. Megemlítette az 1979-ben megjelent, Selyemsárhajó című könyvét, a kiváló művelődéstörténeti tanulmányt, melyről annak idején a jeles debreceni irodalomtörténész-kritikus, Bertha Zoltán így nyilatkozott: "Szőcs István látásmódfrissítő, szemlélettágító könyvét" leginkább a messzemenő "nyitottság" jellemzi. Szőcs István színikritikákat írt, a kortárs pályatársakról esszéket, a magyar őstörténet rengetegében barangoló közléseket, a magyar nyelv múltját titkait kutató jegyzeteket. Pályájának kezdete óta újságíró (is) volt, szerkesztő (is), regények írója (is); jelenleg a kolozsvári Helikon főmunkatársa, az erdélyi magyar szellemi élet egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb, legszókimondóbb tollforgató egyénisége. Egyik színházi cikkében ezt olvasható: "a mai színházat, rendezőt, színészt, dramaturgot és persze, egy bizonyos minimális közönséget, főleg az előbbiek cimboráit, havereit végleg nem érdekli az irodalom és a színháztörténeti előzmény, csakis bizonyos exhibiciók, magamutogatások és kitárulkozások, önkecsegtetések lehetősége érdekli a színpadon: a remekmű legfennebb annyiból, hogy annak ürügyén, révén, kapcsán mindezt produkálhatja". /Nagy Pál: Baráti levél a 80 éves Szőcs Istvánhoz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Egy álom beteljesülésének tartja a borospataki skanzen, értékmegőrző tábor létrejöttét Szász István és Marika. A házaspár úgy véli, hogy küldetés volt az, aminek hat évvel ezelőtt nekikezdtek. Borospatakon a gyimesbükki, felsőloki, középloki, lebontásra ítélt házakat vásároltak és építették fel egy helyen. A több mint két hektáros területet élő skanzennek, múzeumnak is lehetne nevezni, de hivatalos engedélyeztetések miatt panziónak kell elnevezni a létesítményt. Hat évvel ezelőtt a Szász házaspár egy hirdetést tett közzé, bontott csűröket keresve felvásárlás céljával. Jelenleg tizenkét ház áll. A bútorzat is régi bennük, akár csak a terítők, hiszen ezeket is úgy gyűjtötték össze. Itt múzeumban lakik a vendég. Ha valaki a Dunántúlról érkezik, az is felfedezhet olyan dolgokat, miket ott is megtalál. A Kárpát-medence régi építészete több évtizeden keresztül egységes volt. a házaspár szerint eltelik még tíz-húsz év, és az unokák nem fogják látni, milyen is egy parasztház, amelyik télen melegít, nyáron hűt, mert a faház ilyen. Nem fogják tudni milyen az, ha csikókályhában tüzelnek. /Daczó Dénes: Gyimes – Falu a faluban, otthon az otthonban Borospatakon. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), aug. 2./

Szentkatolna község idei költségvetéséből húszezer lejt különítettek el a majdani Bálint Gábor-szoborra, melynek elkészítésére a Bálint Gábor Egyesület Petrovits István szobrászt kérte fel. A szobor elkészítésére a Baranya megyei Bükkösd testvérközség képviselő-testülete 250 ezer forintot adományozott. Az önkormányzati képviselők egy havi gyűléspénzükről mondtak le. A gipszbe öntött szobor már áll a Petrovits-műteremben. A község polgármestere szerint a szoboravatásra csak a jövő esztendőben kerülhet sor. A nagy tudós egész alakos szobrát a nevét viselő iskola parkjában állítják fel, ahol a talapzat már elkészült. /Iochom István: Bálint Gábor-szobor a szülőfaluban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Fetés András tanár a háború után Háromszékről származott Budapestre. Fetés András ötlete, hogy a rákosszentmihályiakkal – Csíkszentmihály testvértelepülésével – karöltve a nyergestetői Székely Termopüléhez kopjafát állítanának, és hagyományt kellene teremteni, hogy a csíksomlyói búcsún részt vevő sokaságból a búcsú másnapján, ki-ki tetszés szerint, látogasson el Gyimesbükkbe vagy a Nyergestetőre. Fetés András azt kérte Sylvester Lajostól, hogy tollforgató emberként felkarolja javaslatát. Fetés András hozta napvilágra dr. Rákossy Árpád feledésbe merült élettörténetét, s neki köszönhető, hogy a múlt évben szobrot állítottak neki szülőfalujában, Csernátonban, az avatást részvételükkel vagy üzenetükkel a legnagyobb magyar méltóságok is megtiszteltek. A Székely Termopüle, Nyergestető székelymagyar kegyhely lehet majd, ahol a tisztást megtölti a kopjafa és keresztekből álló erdő. Nyergestetőn 1897-ben, a magyar millenniumi évében állították Bukarestben élő csíkkozmási székely honfiak és honleányok adományaiból az 5,40 méter magas emlékoszlopot. A száztíz évvel ezelőtt állított obeliszk egy Fetés Andráshoz hasonlatos férfiú, Ábrahám István kezdeményezése volt. /Sylvester Lajos: A Székely Termopülé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

25. születésnapját ünnepelte a Rákóczi Szövetség és a Radnóti Társaság anyanyelvi tábora Győrben. Negyed évszázad alatt, a Kárpát-medence minden részéből, több mint ezer középiskolás érkezett, akik közül sokan azóta hazájuk meghatározó kulturális, közéleti szereplőjévé váltak. Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Vajdaságból minden évben 50 középiskolás érkezik az anyaország anyanyelvi táborába. Történelmi, művészeti és vallástudományi előadásokon szembesülnek a nemzet összetartozásával, megismerve egymást és Magyarország tájait. A fiatalok közül sokan itt találkoztak először egy másik határon túli magyarral, és életre szóló barátságok is szövődtek. A nemzethez tartozás tudatának erősítését nem elég az egyetemen elkezdeni, mert a táborok bizonyították, a középiskolások már fogékonyak erre – mondta a Rákóczi szövetség elnöke. /Negyed évszázados a Rákóczi Szövetség. = Erdely. ma, aug. 2./