Kizárták a Nemzeti Liberális Pártból (NLP) Mona Muscat és Ioan Ghiset, miután kiderült, hogy együttműködési szerződést írtak alá a Szekuritátéval, jelentette be Calin Popescu Tariceanu kormányfő, a párt elnöke. Musca az ülés után úgy nyilatkozott: aláveti magát a NLP döntésének, ennek ellenére liberálisnak vallja magát, mandátumáról pedig nem mond le, csupán EP-megfigyelői tisztségéről. Ioan Ghise igazságtalannak értékeli a döntést. /Kizárta az NLP Muscat és Ghisét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Mona Muscának, az ország második legnépszerűbb, besúgással vádolt politikusának a Nemzeti Liberális Pártból (NLP) való kizárása mögött rejlő politikai leszámolási szándékról írt a román sajtó. A liberálisok Ioan Ghise képviselővel, Brassó volt polgármesterével szemben sem bizonyultak megértőbbnek, noha ő már korábban jelezte, hogy együttműködött a Szekuritátéval. A két politikus kizárása után az NLP immár harmadik tagját veszítette el: a párt szintén besúgással megvádolt tiszteletbeli elnöke, Mircea Ionescu Quintus is lemondott korábban tisztségéről. A román sajtó azonban Mona Musca kizárása mögött politikai leszámolási szándékot is felfedezni vél: „Tariceanu bosszúja”, „Tariceanu kettészakítja a Musca-szárnyat”, „Törékenyebbé vált a liberálisok belső ellenzéke” – ilyen címekkel tudósítottak a lapok a párt hét végi döntéséről. /Politikai leszámolással keveredik a kommunista múlt feltárása. Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

A romániai magyar sajtó képviselőivel folytatott szeptember 4-én Marosvásárhelyen megbeszélést Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A találkozón szó volt a kisebbségi törvénytervezetről, a szövetségen belüli reformról, a Szekuritáté iratcsomók nyilvánosságra hozataláról, illetve a Communitas Alapítványnál történő pályázási lehetőségekről. Az elnök elmondta: a jelenlegi kormánykoalíciót csupán az európai uniós csatlakozás közelsége tartja össze, és a kisebbségi törvénytervezet is a koalíción belüli „állapot” áldozata. – Amennyiben ez így megy tovább, 2007-ben valóban előrehozott választásokra kerülhet sor, ami bizonyos értelemben jobb, mint a mostani helyzet – fogalmazott. Markó Béla a szövetségen belüli reformról szólva kifejtette: az esetleges változásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), a civil szférával, az ifjúsági szervezetekkel és a magyar történelmi egyházakkal történő konzultáció előzi meg. A politikus szerint újra kell gondolni a belső viszonyokat, a vezető testületek szerepét. A Szekuritáté iratcsomóinak nyilvánosságra hozataláról az RMDSZ elnöke elmondta: vigyázni kell arra, hogy a folyamat ne váljon a volt politikai rendőrség győzelmévé. –Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a folyamatot kihasználva a romániai magyar társadalmon belül ne folytassunk bosszúhadjáratot – tette hozzá. Markó Béla közölte: az elkövetkező időszakban egyre nagyobb lesz a Communitas Alapítványnál megpályázható pénz aránya. – Továbbra is lesz viszont olyan összeg, amelyet kizárólag az RMDSZ politikai céljainak elérésére használunk – hangsúlyozta. Elmondta: lassan ott tartunk, hogy különböző területekre a román állami támogatás egyenlő az anyaországból érkező összegekkel. Az értekezleten Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke azt kérte: az RMDSZ tegyen arról, hogy a Szülőföld Alap képviselői konzultáljanak az erdélyi magyar sajtó képviselőivel a médiatámogatások megítélése előtt. Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvénycsomaggal kapcsolatban nyomatékosan kérte: az RMDSZ ne egyezzen bele abba, hogy a szerkesztőségekben fedett ügynökök dolgozhassanak. /Több megpályázható pénz a Communitasnál. Újságírókkal találkozott Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Traian Basescu államfő saját kezével semmisítette meg dossziéját – állítja Paul Parvu konstancai újságíró. Szerinte 1989. december 22-23-án a jelenlegi államfőt többen látták, amint a Nemzeti Megmentési Front tanácsának több tagjához hasonlóan pecséteket tört fel a Szekuritáté egykori irattáránál. „Léteznek szemtanúk, volt forradalmárok, akik december 22-23-án együtt voltak Basescuval az irattárnál. Két napon át Traian Basescu irányítása alatt állt a Szekuritáté székháza” – nyilatkozta az újságíró az Adevarulnak. Parvu szerint „Basescu a világért sem akart távozni az irattártól”, noha munkája a kikötőhöz kötötte volna. „Többször hívták is, de visszautasította, hogy elhagyja a levéltárat” – mondta az újságíró. Parvu korábban közzétette riportját az interneten, weboldalát azonban vírussal fertőzték meg, a nyilatkozó egykori forradalmárokat pedig névtelenek megfenyegették. Az elnöki hivatal szóvivője cáfolta Parvu állításait mondván, a vádak az államfő lejáratására indult kampány részét képezik. /Basescu elégethette dossziéját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Egymás kezébe adták a kilincset szeptember 5-én a politikusok az átvilágítótestület (CNSAS) székházában. A testület meghallgatta Rodica Stanoiu szociáldemokrata szenátort, egykori igazságügyi minisztert is, aki annyit mondott, megfigyelési dossziéja volt a Szekuritáténál. A testület meghallgatta Dan Constantin Mocanescu független parlamenti képviselőt is, aki bevallotta, hogy 1989 előtt jelentést írt egy romániai származású külföldi állampolgárról. Hangsúlyozta azonban, hogy nem írt alá együttműködési nyilatkozatot. Sorin Antohi neves román történész, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, a Társadalmi Párbeszédért Csoport (GDS) egyik legaktívabb tagja elismerte, hogy együttműködött az egykori kommunista titkosrendőrséggel. Barátai és ismerősei egy részéről írt jelentéseket 1976 és 1982 között. Az együttműködési nyilatkozat zsarolás hatására született, miután a Szekuritáté az iskolából való kirúgással és börtönbüntetéssel fenyegette meg – állította Sorin Antohi. /Fall Sándor: CNSAS – szembesítés a dossziék titkaival. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./

Traian Basescu államfő tagadta azt, hogy megsemmisítette volna iratcsomóját, mondván, hogy a forradalom idején a constantai Polgári Hajózási Felügyelőség székhelyén tartózkodott. – Nem jártam soha a Szekuritáté egyik irattárában sem. Mindaddig nem tudtam arról, hogy létezik iratcsomóm, amíg nem kezdődött el a nyilvános vita ezzel kapcsolatban – mondotta az államfő. – Soha nem működtem együtt a Szekuritátéval, nem szolgáltattam adatokat egyetlen kollégámról sem, és nem volt fedőnevem – nyilatkozta Basescu. /Basescu: nem semmisítettem meg az iratcsomómat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Jan Marius Wiersma, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának az alelnöke aggodalmát fejezte ki a jelenleg Romániában zajló Szekuritátés „hisztéria” kapcsán. „Mi tiszteletben tartjuk Románia döntését, nincs jogunk ítélkezni, és az Európai Parlamentnek sincs szándékában ankétot kezdeményezni az ügyben. Aggódom viszont a Romániában kialakult hisztéria miatt. Ennek nem kellene boszorkányüldözéssé fajulnia”, mondotta Wiersma. /Aggodalom a Szekuritátés „hisztéria” miatt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb száma /2006/3/ az erdélyi kisebbségi lét kérdéskörét taglalja. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője írásából kiderül, hogy őszre halasztották a kisebbségi törvénytervezet vitáját. Csetri Elek pedig Szabó Dezsőre emlékezett, a magyarság jelenéről, jövőjéről indult konferenciasorozatról szóló beszámoló Tények és perspektívák címmel látott napvilágot. Varga Andrea cikkének címe: Moldvai katolikusok a Vatikán és a Securitate között. /Lapszemle. Transsylvania – 2006/3. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

A Maros megyei RMDSZ volt elnöke, Kincses Előd ügyvéd szeptember 8-án tartott marosvásárhelyi sajtóértekezletén felszólította Markó Bélát, hogy mutassa be a magyarországi írókkal való találkozókról Hajdú Győző számára készített jelentéseit. Kincses azt állította, hogy az RMDSZ elnöke egyik interjújában kijelentette: a magyarországi írókkal való találkozásokról írt jelentéseit az Igaz Szó folyóirat főszerkesztőjének adta át. Kincses nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Markó Béla által készített jelentések ártalmatlanok voltak. Markó Béla a múlt héten mutatta be Marosvásárhelyen azt az 1218 oldalas megfigyelési dossziét, amelyet róla a Szekuritáté készített. Ugyanakkor Kincses közölte: több alkalommal kérte saját iratcsomóját a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS), de azt a választ kapta, hogy nincs dossziéja. Szerinte papírjait azért nem adják ki, hogy ne leplezhesse le azokat a besúgókat, akik jelenleg RMDSZ-tisztségviselők. Hozzátette: egyébként Király Károlynak is azt válaszolták, hogy nincs dossziéja, ami nevetséges, hiszen Király, Doina Corneával együtt, Erdély első számú disszidense volt. A volt megyei RMDSZ-elnök azt is szemére vetette az RMDSZ-nek, hogy a korrupcióellenes harc kerékkötőjévé vált Romániában. /Kincses: Markó mutassa be a jelentéseit. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Nicolae Ceausescu szerint a magyarság volt az ország belső ellensége, és amikor a kommunizmus idején egyre erősebb lett a nacionalizmus, Ceausescu is egyre gyanakvóbbá vált a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szemben, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke. A kijelentés válasz volt arra a kérdésre, hogy vajon igaza van-e Kincses Előd ügyvédnek, amikor azt állítja, hogy a volt Szekuritáté több magyar értelmiségi behálózott. Az elnök asszony véleménye szerint igaza van Kincsesnek, viszont ez tudományosan még nem bizonyított. A „belső ellenséget” jobban meg kellett figyelni. Ezért a Szekuritáté magyarokat is bevont a hálózatba. Enache elmondta, őt is megkörnyékezték, ugyanis folyékonyan beszélte a magyar nyelvet. Smaranda Enache válasza az volt, hogy a magyarok neki, a románnak nem mondanak olyasmit, amit ő aztán továbbmondhatna a Szekuritáténak. /(mózes): A „belső ellenséget” jobban kellett figyelni? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

Kolozsváron szeptember 9-én ülésezett RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa (TEKT). Nőtt az RMDSZ helyi tisztségviselőinek száma ebben az évben azt követően, hogy több független polgármester és helyi tanácsos a szövetséghez csatlakozott – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök. Markó Béla ismételten bírálta a kormánykoalíciót. /Ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./ Az Európa parlamenti képviselők választására vonatkozó törvénytervezet a legfontosabb jogszabály, amelyet a kormány az elmúlt időszakban elfogadott – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülését követő sajtótájékoztatón. Markó beszámolt a Budapesten tartott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról is, ahol tájékoztatta a magyar hivatalosságokat arról, hogy nem ért egyet a munkaerőpiac korlátozására vonatkozó elképzelésekkel. Az RMDSZ-nek ma a legfőbb gondja az, hogy növekszik a nacionalizmus Romániában és Szlovákiában, továbbá mi lesz a kisebbségi törvénytervezettel, amelynek folyamatos halogatása tünetértékű, illetve mi a helyzet az erdélyi és székelyföldi fejlesztési programokkal. Markó Béla elutasította a Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd által megfogalmazott, személyét ért támadásokat, emlékeztetvén arra, hogy őt a nyolcvanas években állandó megfigyelés alatt tartotta az egykori Szekuritáté, és iratcsomójában csupán a lehallgatott telefonbeszélgetéseknek a szövege mintegy ezer oldalt tesz ki. /Papp Annamária: Európa parlamenti képviselőválasztást sürget az RMDSZ. Még nem került szóba az RMDSZ elnökjelöltjeinek személye. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

„Nem írtam alá együttműködési kötelezvényt, fedőnevem sem volt, és nem írtam jelentéseket a Szekuritáténak” – állította Frunda György RMDSZ-es szenátor, aki kilátásba helyezte, hogy bepereli rágalmazóit. Frundát szeptember 12-én saját kérésére hallgatta ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS): tudomására hozták, hogy öt olyan dosszié áll rendelkezésükre, amely a szenátort érinti. Frunda szerint ezek tartalmaznak egy olyan jelentést is, amelyben „ellenségesnek, sovinisztának és irredentának” minősítik őt. Frunda György szenátor elmondta, az öt iratcsomóból kettő hálózati dosszié. Az első hálózati dosszié a behálózására tett kísérletet tartalmazza, a második pedig az együttműködés megtagadására vonatkozik, az illető dokumentum azonban hiányzik az iratcsomóból. Frunda hangsúlyozta, hogy a róla szóló dossziékból részleteket vágtak ki, 1990 után pedig hasonlóképpen jártak el más szekusdossziék esetében is, a módosítások célja szerinte az érintett személyek becsületének aláásása lehetett. A politikus azt is elmondta, hogy 1987-ben európai utazásairól beszámolót kellett írnia a marosvásárhelyi ügyvédi kamara elnökének. Ez a beszámoló egy szekustiszt birtokába jutott, aki ezt jelentésként sorolta be. Frunda szerint utólag a Szekuritáté helyi vezetője kiegészítette a dossziét azzal, hogy a beszámolót író személy nem besúgó, és nem is akar az lenni. A szenátor meggyőződését fejezte ki, hogy a CNSAS nem fogja őt elmarasztalni. Az RMDSZ-es politikus törvénymódosítást javasolt, amely értelmében csak azokat a személyeket sorolják a volt titkosszolgálat együttműködői közé, akik saját kezdeményezésből, saját akaratukból jelentettek a Szekuritáténak. Frunda nem marasztalná el a jóhiszemű személyeket, akik nem tudhatták, hogy egy szekustisztnek szolgáltatnak információt. A honatya ugyanakkor ellenezte, hogy a szekusdossziék teljes tartalmát nyilvánosságra hozzák. Álláspontját azzal indokolta, hogy az érintett személyek magánéletét sérthetné, ha számukra kínos részletek derülnének ki a szekusdossziékból. Egyébként Markó Béla RMDSZ-elnök is tiltakozott amiatt, hogy szekusmúlttal gyanúsították meg. A szövetségi elnök hangsúlyozta: ő a volt titkosszolgálat üldözöttje volt, a Szekuritáté magánéletébe is beavatkozott. Markó felháborítónak tartja, hogy a besúgók közé sorolják, holott ő a „barikád túlsó oldalán harcolt”. Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke korábban felkérte Markót, hogy ne csupán a megfigyelési dossziéját hozza nyilvánosságra, hanem azokat a jelentéseket is, amelyeket magyarországi írókkal történt találkozóiról írt. Frunda György az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) székházába is ellátogatott. Elmondása szerint „informális” beszélgetést folytatott az ügyészekkel olyan parlamenti vitákról, amelyek honatyákat érintenek. A szenátus emberjogi bizottságának elnöke leszögezte: nem vallomástételre idézték be az ügyészségre. /Barta Zoltán: Két hálózati dosszié létezik az RMDSZ-es szenátorról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

A csángók asszimilálása érdekében szövetkeztek a szélsőjobb szimpatizánsai, a Ceausescu-rezsim szolgái, a Szekuritáté és a katolikus klérus, állította az ÚMSZ-nek adott interjújában Varga Andrea történész. A 30-as évek intoleráns nacionalizmusát átvették a Ceausescu-időszak kommunista nacionalizmusának ideológusai. Ennek az ideológiának első tétele a történelem újbóli feltalálása. Az első célpont Magyarország volt. Magyar nemzeti kisebbségként a csángóknak az erdélyi magyarsággal azonos volt a sorsuk. A Szekuritáté a katolikus egyházra, az ottani román papokra épített, és fordítva, a moldvai katolikus hierarchia kihasználta az állambiztonsági szervek lehetőségeit, csakhogy bevégezze a Moldvában évszázadok óta élő, magyarul beszélők asszimilációját. A Szekuritáté a klérus soraiban beszervezett informátorokból álló aktív és nagy létszámú hálózattal dolgozott. Elég Dumitru Martinasra gondolni, aki tevékenységét még az 1935-1940 közötti időszakban kezdte el. Az ő munkáit vették elő a Szekuritáté UM 0544 alakulatának emberei, amikor kitört a magyar-román ellentét – a Ceausescu-éra második évtizedében. Az állambiztonság – hogy semlegesítse a csángók tiltakozásának bármilyen formáját – kidolgozta az ellenőrzés és a megfélemlítés komplex terveit. Ezek a „Trotus”, „Siret”, „Montaj” stb. fedőnévvel indított akciók megkövetelték, hogy kivitelezésükhöz az egyház minden köréből résztvevőket szervezzenek be. /Isán István Csongor: Egyházi hozzájárulással asszimilálták a csángókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Dr. Dobai István jogászprofesszor, az ENSZ-per fővádlottja a Boldogok a békességre igyekezők című memorandum szerzője. Az emlékiratnak, mely Erdély közjogi helyzetének megváltoztatását követelte, az ENSZ-hez kellett volna eljutnia. 1957 márciusában letartóztatták Dobai Istvánt. életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult. Jelenleg Kolozsváron él.  Dobai István elmondta, hogy perükben senki nem tagadott semmit, nem voltak hajlandók megtagadni az ügyet. Közülük Kertész Gáborral bántak a Szekuritátén a legkegyetlenebbül, mert a legfölényesebb volt, s a szekustisztek ezt nem tudták elviselni. Rabtársaival verették őt. Dobai István Erdély lakosságcserével való újraszervezése mellett volt. 1964-ben, szabadulásuk után ellenségesen fogadták őket, egyeseket még a családjuk is. Többen öngyilkosok lettek kiszabadulásunk után. A Szekuritáté módszere az volt, hogy mindenkit szembe kell fordítani mindenkivel.   Dobainál a vallató a nagyon terhelő dolgokat nem írta be a jegyzőkönyvbe, azonban Dobai szólt, hogy írja be, különben nem írja alá. A memorandum hivatalosan nem jutott el az ENSZ-hez, egyetlenegy lehetőségük maradt, a Szekuritáté jegyzőkönyveibe rögzíteni a magyarság igényeit. Amikor Dobait letartóztatták, kiderült, hogy tíz éve figyelték, 1000-1500 oldalas iratcsomó volt már róla.    A rabtársakat is szembeállították egymással: ő már rád vallott, mondták. Mindenkit mindenkivel szembefordítottak, így a teljes bizonytalanságot sulykolták a rabokba. Mindenkit besúgás gyanújába kevert a börtön vezetősége. Romániában a politikai foglyok közül kivették a hazaárulókat, nekik külön börtönt rendeztek be, teljesen elszigetelve a környező társadalomtól, senki nem tudta, hogy hol vannak, a fegyőröket is rendszeresen cserélték, 4-5 évenként költöztették a rabokat más-más börtönökbe. Tudomása szerint 1948-ban kezdődött a hazaárulók elkülönítése. Máramarosszigeten volt az első ilyen börtön, később átköltöztették a rabokat Karánsebesre, Galacra, Pitesti-re, végül Désre. Amit el lehet egy börtönbüntetés során képzelni, azt mind alkalmazták a hazaárulókon. Nem volt szabad munkába menni, lehetetlen körülményeket teremtettek. A romániai börtönökben természetes volt, hogy a román hazafiak verték a magyarokat, ez nemzeti kötelességük volt. A hazaárulók közül is elkülönítettek 40-45 személyt. Ezt a csoportot fantomcellának nevezték, mert a létezésük titok volt, a fegyőrök sem tudtak róluk. 15 hónapig voltak a fantomcellában. Változatos módon kínozták őket, nem adtak levegőt, ivóvízről vagy mosdóvízről nem is beszélve, kanalat nem adtak az ételhez. Télen fél napokat vizes betonon kellett feküdni fűtetlen szobában. Ebben a csoportban három magyar volt: Bányai Miklós, Varga László és ő. A fantomcella után a hazaárulók börtönébe vitték őket. Dobai tuberkulózisban megbetegedett. Szabadulása után is figyelték, lehallgatók voltak a házában. Dobai szerint jó lenne, ha a politikai szervezetek az egykori politikai foglyokat meghívnák tanácskozásaikra. Romániában a magyar politikai foglyoknak nincs külön szervezete, csak a román szervezet tagjai lehetnek. Kétszeres-háromszoros nyugdíjakat, kárpótlásokat osztanak mindenféle címen a politikai elítélteknek, a magyaroknak szinte semmit, csak a nyugdíj-kiegészítést kapják, ami mindenkinek jár. Az ötvenedik évfordulót az 1956-os forradalom ellenségei akarják ünnepelni. /D. Szentes Szidónia: 1956 Erdélyben „Hazaárulásért” életfogytiglani börtön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Október 20-ára nem készül el a kolozsvári Sétatéren felállítandó 1956-os emlékmű. A kezdeményező Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos tájékoztatása szerint a romániai megemlékezések központi rendezvényének a helyszíne Kolozsvár lesz, a 4 méter magas szobor helyett azonban az ünneplőknek be kell érniük csupán az „alapkőletétellel”. Előre nem látott ügyintézési bonyodalmak merültek fel. Jelenleg úgy tűnik, a magyarországi ’56-os Emlékbizottság mintegy 4,8 millió forinttal finanszírozza az emlékműállítást, az Illyés Közalapítvány pedig 600 ezer forinttal járul hozzá a szoborállítás költségeihez. – A szobor „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy, a jóreménység, a szebb jövő, a felszabadulás eszméjének szimbóluma. Az emlékmű alkotója Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ Temesváron él, egyetemi tanár. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor a romániai ’56-os elítéltek rehabilitációját kérte a parlament őszi ülésszakának első napján. A politikus különbizottság felállítását javasolta, amely csak ’56 eseményeivel foglalkozna, és feladata lenne megvizsgálni valamennyi ítéletet. Sógor Csaba emlékeztetett arra, hogy a Szekuritáté a Román Munkáspárt utasítására elfojtott minden, a magyarországi eseményekkel szimpatizáló megnyilvánulást, s több ezerre tehető a romániai letartóztatások és ítéletek száma. Egymást követték az elhurcolások, a letartóztatások és hidegvérrel kimondott halálos ítéletek. Az áldozatok között volt olyan csoport, amelynek tevékenysége az 1848-as hősök emlékművének a megkoszorúzására szorítkozott, vagy fehéregyházi megemlékezésben nyilvánult meg. Mások át akartak szökni a határon, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak, vagy memorandumot szerkesztettek, amelyet az ENSZ-hez szándékoztak benyújtani. Egyesek fegyveres felkelést kíséreltek meg szervezni a kommunista rendszer megdöntésére, de még addig sem jutottak el, hogy találkozzanak. Ott voltak a temesvári diákok – románok és szászok! –, akik közül legalább kétezret tartóztattak le és ítéltek el. /(ercsey, farkas, pam): Nem készül el időben az ’56-os emlékmű. Kolozsváron zajlanak a központi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Bár a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságban (CNSAS) belső vizsgálat indult annak kiderítésére, miképpen kerülnek ki az intézményből titkosnak minősülő információk, a sajtó továbbra is rendszeresen rántja le a leplet olyan politikusokról, akik 1989 előtt besúgók voltak. Legutóbb az Adevarul bukaresti napilap Rodica Stanoiu volt igazságügyi miniszterről közölte, hogy harminc jelentést írt a Szekuritáténak. Stanoiu néhány napja kilépett a Szociáldemokrata Pártból. /Cs. P. T.: Még mindig „szivárog” a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

Adrian Iorgulescu művelődés- és vallásügyi miniszter a kultúra kiemelkedő személyiségeinek szekus dossziéjának nyilvánosságra hozatalát követelte. Nem zárta ki azt, hogy a Szekuritátéval együttműködő művészek is létre hozhattak zseniális alkotásokat, viszont a Román Kommunista Pártot dicsőítő művészeknek vissza kellene vonulniuk. /Művészek az átvilágító bizottságnál? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Szabó Károly szenátor, a román felsőház védelmi bizottságának titkára interjút adott a lapnak. Szerinte nem kellene hagyni, hogy a szekusmúlt felfedését éppen a volt szekusok irányítsák, mert ők a számukra kedvező kép kialakítását akarják elérni. A besúgók és beszervezettek egymásnak feszülnek, a Szekuritáté tagjairól viszont alig esik szó. Nem ismeretes, hogy kik tevékenykedtek fedett szekusként. A szekus dokumentumok egy részét eltüntették. Az Adevarul napilap szerint Romániában tizennégyszer annyi telefont hallgatnak le, mint az Egyesült Államokban, továbbá a román titkosszolgálatoknál ma sokkal több ember dolgozik, mint annak idején a Szekuritáténál. Szabó Károly elmondta, a titkosszolgálatok állományára vonatkozó adatok nem teljesen nyilvánosak. A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) és a Belügyminisztérium szervének vannak gazdasági vállalkozásai. Szabó Károly elismerte, hogy a romániai titkosszolgálatok sokkal több embert foglalkoztatnak, mint amennyi indokolt lenne. /Boros Ernő: A dossziék felfedésével „szekusbiztonsági” érdekek sérülnének. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Marius Oprea, a miniszterelnök biztonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadója az ellenzék és a Konzervatív Párt (KP) szenátorait azzal vádolta, hogy „összeszövetkeztek a Szekuritáté védelmében”, amikor kivonultak a szenátus üléséről, amely a személyes dossziékhoz való hozzáférésre vonatkozó sürgősségi rendeletet vitatta. A Szekuritáté mint politikai rendőrség felfedésére és a személyes dossziékhoz való hozzáférésre vonatkozó 1999/187-es Törvény módosítását célzó sürgősségi rendelet már második hete szerepel a szenátus igazság- és emberjogi bizottságának napirendi pontjai között. /Oprea: Szövetkezés a Szekuritáté védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

A Nagy Benedek-ügyre érdemes visszatérni, az RMDSZ-nek olyan botránya, mely jelentősebb a Neptun-gate-nél. Bemutatja meg, hogy a román hatalom zsoldjába szegődött RMDSZ-szárnyat semmiféle morális, etikai gátlás nem köti, ha le kell számolni a közös ellenféllel, a magyar ügy elhivatott és megvásárolhatatlan képviselőivel, írta Borbély Zsolt Attila. A Horn–Kuncze kormány által uralt magyar hírcsatornák a temesvári események ötödik évfordulójának ünnepléséről szóló beszámolójukban 1994 decemberében arról tájékoztattak, hogy Tőkés László elismerte: együttműködött a Securitatéval. Nagy Benedek képviselő frakciótársai között kiosztott egy röplapot, mely készpénznek véve a Tőkés Lászlóról szóló hamis híresztelést, többször is (ellenpéldaként) Márton Áronra hivatkozva, mintegy kiátkozta Tőkés Lászlót, „hűtlen kezelőnek”, „gátlástalan puhánynak”, „igazságot elhallgatónak”, az „Ördög szolgájának” nevezve őt, aki „fülelő lelkiismerettel” kívánja szolgálni embertársait. A szöveg többes szám első személyben való megfogalmazása és az eredeti példányon az aláírás hiánya arra utal, hogy a szerző egyfajta kollektív nyilatkozatnak szánta a röplapot, esetleg aláírásokat kívánt gyűjteni: „ezért vagyunk kénytelenek a legkevesebb másfél milliónyi nem kollaboráns erdélyi magyar nevében a leghatározottabban tiltakoznunk (a nyelvi helytelenség az eredeti szövegben) a volt Securitatéval való undok és becstelen együttműködés elbagatellizálása és egész hazai magyarságunkra való kiterjesztése ellen”. Borbély Imre képviselő javasolta az akció azonnali megtárgyalását és a testületi elhatárolódást. Tokay György frakcióvezető ezt pozíciójával visszaélve megakadályozta. Tőkés László 1994. december 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen átadja a sajtó képviselőinek Nagy Benedek irományát. Az RMDSZ szövetségi elnökét, Markó Bélát 29 RMDSZ tisztségviselő levélben szólította fel még december végén az azonnali állásfoglalásra, de ő az Etikai Bizottság elé utalta az ügyet. 1994. január 4-én a Romániai Magyar Szóban megjelent A Securitate markában című írás, melyben a megrágalmazott püspök résztelesen leírja, hogyan próbálnak az áldozatból hóhért csinálni. Az RMDSZ parlamenti frakció vezetői továbbra is szabotálták az ügy megtárgyalását, mígnem a Nagy Benedektől önmagukat elhatárolni kívánók kiadtak egy saját nyilatkozatot.    Végül az SZKT, elfogadva az Etikai Bizottság döntését, kizárta Nagy Benedeket az RMDSZ-ből. Megindul a sajtókampány a döntés ellen, Tőkés Lászlót ismételten megrágalmazták, hogy inkvizítor módjára kizáratta Nagy Benedeket. Valójában ennek az ellenkezője történt: Tőkés László azt kérte, hogy az SZKT mérsékelje az Etikai Bizottság által javasolt szankciót, azaz ne zárja ki Nagy Benedeket az RMDSZ-ből. /Borbély Zsolt Attila: A Nagy Benedek-ügy – 1. rész, eseménytörténet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 20./

A szekuritátés dossziék tanulmányozása, ismert politikusok, közéleti személyiségek besúgó múltjának, és egyre több iratcsomónak a nyilvánosságra hozása vitát, ellentmondást vált ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ tagjai között is. Mircea Dinescu, a bizottság tagja javasolta a bizottsági gyűlések nyilvánossá tételét. Dinescu megemlítette Frunda György szenátor esetét is, amikor ő tartózkodott a szavazástól. Cazimir Ionescu bejelentette, hogy az iratcsomókat nem hozhatják nyilvánosságra az interneten, mivel a törvény tiltja. /(i): /Forr a hangulat az átvilágító bizottságban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Varga László jogász akart lenni, kirúgták az egyetemről. Elment teológiát hallgatni. Református lelkész lett Abrudbányán. 1956-ban napi sok kilométert gyalogolt a felfordult Budapesten, hogy Erdélybe hiteles hírt hozzon. Hazajött, életfogytiglanit kapott a kolozsvári bíróságon. Először politikus akart lenni. Nemzetközi jogot hallgatott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, már elsőéves korában tagja volt Búza László nemzetközi jogi szemináriumának. Számba vette a lehetőségeket, hogy lehet a kommunizmussal szembeszállni. A református, katolikus és unitárius, vagyis a három egyházi ifjúsági mozgalom tudatosan összefogva megpróbálta megőrizni a beszivárgó marxista-kommunista irányzattal szemben a népi-nemzeti hangulatot, ők a népi írók tanítványai voltak. Az 1948-as fordulat után eltávolították a híres egyetemi tanárokat az egyetemek éléről, és jött helyükbe mindenféle csirkefogó. Megkezdődött a politikai tisztogatás, és az első kolozsvári koncepciós per során hármukat kirúgták az egyetemről, reakciós magatartás vádjával. Varga László a kolozsvári református teológiára ment. 1952-ben végzett a teológián, Abrudbányára került, a Kárpát-medence legkisebb városába; ott volt egy százötven lelkes kis gyülekezet. A magánbányákat megszüntették, kötelezték a lakosságot, hogy adja le az államnak a bányászattal nyert aranyát, aki pedig elrejtette, addig verték, míg meg nem mondta, hova rejtette. A kisebb enyhülést kihasználva Varga László Magyarországra ment turistaútlevéllel, tanulmányi szabadságra, két hónapra, 1956 szeptemberében. A forradalom idején Budapesten mindenki szervezkedett, a pártok, az egyházak, az ifjúság. Hazatért, és itthon tudta meg, hogy az oroszok bementek Budapestre. Otthon barátainak elmondta, milyen volt a forradalom Magyarországon. Barátaival elkészítette az ENSZ-hez címzett memorandumot, közben Szekuritáté már tudta, mire készülnek. A kolozsvári bíróság hazaárulás vádjával kiszabta rá az életfogytiglani ítéletet. Az ügyész ötükre halálos ítéletet kért, de aztán „csak” életfogytiglanit kaptak. Több mint három évet a szamosújvári börtönben ült, volta a pitesti-i, a dési, a kolozsvári börtönökben is. 1964-ben szabadult, összesen hét és félévet ült. Börtönélményeit megírta a Püski Kiadónál megjelent A fegyencélet fintorai című könyvében. /Lokodi Imre: Erdélyi ötvenhatosok. Elfelejtettük a félelmet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Emlékeztető: ez volt a Dobai-per 1957-ben, melyben kilenc magyar értelmiségit ítéltek el.

Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval fenntartott kapcsolatáról szóló közleménnyel fordult a médiához Stefano Bottoni történész. Láng Zsolt nemrég a Transindexen jegyzetben tette szóvá: miért nem beszélünk arról, Szilágyi Domokos besúgó volt-e. Láng Zsolt biztos benne, hogy benne, hogy Szilágyi Domokos nem önként tette mindazt. Varga Andrea történész, kutató, fenntartásait fogalmazta meg, mondván, olyat még nem látott, hogy szkizofrén embert szerveztek volna be. Szilágyi viszont az volt. Úgy véli, elhamarkodott volt Bottoni kutatási eredményeit publikálni. /G. E.: Szilágyi Domokos „kényszerleszállása”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Románia uniós csatlakozásával együtt járó lehetőségekről és kihívásokról, a különböző autonómiaformákkal kapcsolatos célkitűzésekről vitáztak szeptember 30-án a résztvevők Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsának (SZKT) együttes ülésén. Az uniós csatlakozás új, hatalmas lehetőségeket kínál az erdélyi magyarságnak, a nemzeti identitás megerősítése szempontjából is, és egyben megteremti a magyar nemzeti együttlét új formáját – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Az integrációval egyidejűleg megszűnik a csaknem egy évszázados nemzeti szétszakítottság. Az erdélyi magyarságot versenyképessé kell tenni, amelyre csakis kormányzati pozícióból van lehetőség. Markó kudarcként értékelte azt, hogy a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvényt nem sikerült a parlamenttel elfogadtatniuk. A szövetségi elnök hitet tett a különböző autonómiaformák megvalósításának szükségessége mellett. A területi autonómiát az állami intézmények helyi irányítás alá helyezésével, lépésről lépésre kell megvalósítani. Eckstein-Kovács Péter bírálta Markó Bélának az átvilágítással, a főügyész kinevezésének a módjával és az igazságügyi reformmal kapcsolatos kijelentéseit. Kelemen Hunor kijelentette, hogy a jövő évi RMDSZ-kongresszus a reform kongresszusa lesz. Kónya-Hamar Sándor szorgalmazta, hogy a Tőkés László által kezdeményezett autonómia-kerekasztalt. Frunda György szerint az autonómiáról folytatott vita nem korlátozódik a Székelyföldre, tehát nem etnikai változatáról van szó, hanem olyan autonómiáról, amelynek megvalósítása a románoknak is érdeke. Nagy Zsolt azt ajánlotta, hogy az RMDSZ-nek legyen saját EU-biztos jelöltje, és példaképpen Frunda Györgyöt említette, aki 1994 óta tagja az Európai Tanácsnak. Az RMDSZ nyilatkozatban támogatta a székelyföldi önkormányzati vezetők – Székelyföld területi autonómiájának megteremtésére vonatkozó határozatát, üdvözölte az ország EU-csatlakozását, és állásfoglalást fogadott el az átvilágításról. Ez utóbbi dokumentum leszögezi, hogy a Szekuritátéval együttműködőknek vissza kell vonulniuk. Az RMDSZ VIII. kongresszusára 2007. április 22-én kerül sor. Titkos szavazással döntöttek Demeter János ügyvezető alelnöki tisztségben történő megerősítéséről. A testület szintén titkos szavazással választotta meg a szövetség etikai és fegyelmi bizottságának új tagjait. /T. Sz. Z.: Autonómiáról, jogállamról, reformról tanácskozott az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Az RMDSZ már a kilencvenes évek elején alapszabályzatába vette a Temesvári Nyilatkozat 8-as pontját, amely kimondja, hogy akik együttműködtek a volt Szekuritátéval, nem vállalhatnak politikai szerepet. Hasonló tartalmú állásfoglalást fogalmazott meg a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi ülésén. /Lokodi Imre: „Szembe kell néznünk a múlttal” = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Schuller Jenő 1956-ban Besztercén volt tanár. Koholt vádak alapján 7 év börtönbüntetésre ítélték, ebből négyet töltött le Kolozsváron, Jilaván és Szamosújváron. A Bolyai Egyetem biológia szakán végzett 1954-ben, s fiatal tanárként Besztercére került. Diákjainak megtanította a Himnuszt és Szózatot, később a székely himnuszt. Csinált egy farmot a magyar tagozaton levő gyermekeknek a város szélén. Úgy nevezték a helyet, hogy Magyar telep.   1958-ban volt egy olyan törekvés, hogy a magyar tagozatokat olvasszák be a román tagozatokba. Három román tanár akarta meggyőzni Schuller Jenőt, vegye rá a magyar szülőket arra, hogy a gyerekeiket román osztályba írassák. Ő azonban kitartott: a 450 magyar gyermek megérdemli, hogy magyarul tanuljon. 1960. július 20-án bevitték Besztercére a Szekuritátéra. A vád szerint az egyik kollégájának azt mondta: jobb lenne, ha független Erdély lenne, mert csak akkor oldódik meg a nemzeti kérdés, továbbá szimpatizált az 56-os forradalommal. A másik vád az volt, hogy megtanította a Himnuszt a gyermekeknek. Az iskolakérdés nem szerepelt a vádak között, pedig őt azért tartóztattak le, mert nem egyezett bele a magyar tagozat megszüntetésébe.  Tanártásai ellene vallottak, 7 évre ítélték. Négyet töltött le. Ezalatt a négy év alatt banditának szólították a börtönben. A börtön után behívattak a Szekuritátéra, s megkérdezték: vissza akar-e menni a tanügybe. Ha igen, akkor vállalnia kell, hogy ha a Román Népköztársaság ellen valaki valamit tesz, jelenti. Ezt természetesen nem vállalta, s így nem kapta vissza az állását. /D. Szentes Szidónia: 1956 Erdélyben. Az első tárgyaláson senkit sem ítéltek el. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

Október 4-én megszavazta a parlament George Maior és Claudiu Saftoiu jelölését a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/, illetve a Kémelhárító Szolgálat /SIE/ élére. Gheorghe Funar /NRP/ kijelentette: információi szerint Saftoiu együttműködött a Szekuritátéval. A demokraták és a szociáldemokraták testületileg igennel szavaztak. Az RMDSZ frakciójának nagy többsége arról döntött: korábbi nyilatkozataikkal ellentétben, amelyben kifogásolták Basescu eljárását és jelöltjeit, mégis igennel szavaznak mindkét esetben. Hírügynökségek szerint emögött valamiféle titkos, a kisebbségi törvényre vonatkozó egyezség állhat az RMDSZ és a tervezetet hónapok óta blokkoló demokraták közt, ezt azonban mindkét fél hevesen cáfolta. Ellenvéleményt Toró T. Tibor képviselő fogalmazott meg, mondván, az RMDSZ-nek következetesnek kell maradnia álláspontjához, miszerint politikai kötődésektől mentes civil kerüljön a titkosszolgálatok élére. Eckstein-Kovács Péter szenátor leszögezte, nem tud eltekinteni attól, hogy Maior kapcsolatban állt a vasgárdista érzelmű, a román szélsőjobboldali hagyományokat éltető történésszel. /Sz. K.: Megszavazta a parlament Maior és Saftoiu jelölését Az RMDSZ-frakció is támogatásuk mellett döntött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Az átvilágító bizottság döntésének értelmében Adrian Nastase, Gheorghe Funar és Aleodor Francu nem működtek együtt a Szekuritátéval. A bizottság Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor múltját is átvilágította, és a politikus nem folytatott politikai rendőrségnek minősíthető tevékenységet. /Nem működött együtt Verestóy a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Traian Basescu államfő kijelentette: olyan le nem ellenőrzött információval rendelkezik, miszerint a Román Hírszerző Szolgálatban (RHSZ) egyetlen tiszt sincs, aki a volt Szekuritáté I. Igazgatóságánál tevékenykedett, hanem csak egy ilyen személy van a VI-os számú Igazgatóságtól, hozzátéve, hogy az utóbbi is rövidesen kérni fogja nyugdíjaztatását. Az államfő hangsúlyozta: az RHSZ-t nem szabad úgy tekinteni, mint az egykori Szekuritáté „jogutódját”. Hozzátette: ma a titkosszolgálatnak teljesen más célkitűzései vannak, mint a volt Szekuritáténak. /Basescu: az RHSZ nem a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Bányai Péter elmondta, hogy apja /Bányai László/ kommunista volt. Illegalitásbeli. Hosszú évek, évtizedek vak sztálinizmusából az ’56-os budapesti, valamint a ’68-as prágai események gyógyították ki. Egy darabig még az emberarcú reformkommunizmus és revizionizmus híve maradt, élete végén azonban leszámolt kommunista hitével. Nagynénje az 50-es években ügyésznő Kolozsvárott; közben férje, a román ügyvéd politikai fogoly a hírhedt Duna-csatornánál. Bátyját 1958-ban, szovjet- és szocializmusellenes kijelentéseiért, kizárták az egyetemről. Akkor apja éppen oktatásügyi miniszterhelyettes volt. – Bányai Péter kapcsolatba került «nemkívánatos személyekkel», disszidensekkel, külföldi állampolgárokkal, követségi alkalmazottakkal. Később kiderült, 1970 óra figyelték. Először 1974-ben beszélgetett el vele az egyik szekus, de erről nem maradt feljegyzés a dossziéjában. Egy 1977-ben kelt dokumentum szerint Bányai elköltözött szülei lakásából, de a szeku nem tudta beazonosítani a pontos lakcímét. Bányai Péter szerint ez érthetetlen, mert a néptanács adta a lakást, ez a cím szerepelt személyazonossági igazolványában, munkahelyi nyilvántartásában stb. A szeku másik melléfogásáról Bányai Péter számolt be. Nicolae Manolescu irodalomkritikus lakásában mikrofonokat helyeztek el. Amikor sok év múlva Manolescu felfedezte dossziéját, ideges lett, számára súlyosan kompromittáló dolgok szerepeltek az említett beszélgetésekben. A dossziék szerint Manolescu minden szapulta a „Suszter”-t (ez volt Ceausescu gúnyneve), méghozzá szokatlanul trágár, és nyelvtanilag helytelen beszédmodorban. A lehallgatott beszélgetések igazolták, hogy Manolescu képtelen korrektül beszélni románul. Azután kiderült, miről is van szó. Pár ház távolságra tőle lakott egy Nicolae Manolescu nevű segédmunkás, tévedésből az illető lakásán helyezték el a mikrofonokat. Az 1977-es szekus jelentés jó magaviseletű emberként írja Bányai Pétert, akinek nincsenek negatív megjegyzései a politikai rendszerre. A Bányai-dossziéban 1983 és 1989 közt egy nagy „lyuk” tátong. A szeku érdeklődése Bányai iránt akkor éledt fel, amikor 1988 márciusában kérte az Izraelbe való végleges kitelepedést: elkezdték az ellenőrzését, álnevet kapott (ő lett „Banu”). Kiderült, hogy elfogtak egy Bányai László nevű személy által írt levelet, melyben azt írja le, hogy sikerült illegálisan kivándorolnia, és melyek az első benyomásai Ausztriáról. Ez valószínűleg félreértés: Péter állítása szerint soha nem kapott levelet Ausztriából. Öccse, Bányai László akkor már évek óta Nyugat-Németországban élt. Végül 1989 novemberében kelt jelentésben ajánlották, hogy hagyják jóvá Bányai kivándorlási kérelmét. 1989 november 18-án az ellenőrzést megfigyeléssé javasolták változtatni, mert Bányai rendszerellenes nyilatkozatot tett. A dosszié utolsó jóval a forradalom után, 1990. szeptember 28-án keltezték, fejlécén már a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerepel. Bányai nem csinált semmi olyasmit, ami az állambiztonságot fenyegetné, ezért ekkor javasolták a megfigyelés leállítását, és nevének a nyilvántartásokból való törlését. Ezt 1990. november 3-án jóváhagyták. „Ha igaz volna az, amit mondanak, vagyishogy a Szeku és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) közt nincsen semmilyen kapcsolat, akkor ’89 decembere után kivétel nélkül minden politikai alapon történő megfigyelést le kellett volna állítani. A dossziém azt mutatja, hogy ez nem így történt, jogi értelemben ez az oldal a bizonyíték a Securitate-SRI kontinuitásra. Bár ellenem minden vád politikai volt, tíz hónappal Ceausescu bukása után jutott eszükbe újraelemezni a rólam szóló iratokat. Apropó, vajon mit csináltak ’89 december 22. és 1990. november 3. között? Elméletileg követniük kellett volna engem, mert az utasítás nem volt visszavonva. Megkaphatnám ezen megfigyelések dokumentumait?” /Sípos Zoltán (Transindex.ro): „Banu”, a megfigyelt – Bányai Péter szekusdossziéja. Kutyákkal, macskákkal eszik egy tányérból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6., folyt.: okt. 7./