Soha semmiféle nyilatkozatot nem írtam alá a volt Szekuritáténak, jelentette ki a Népújságnak Borbély László területrendezési miniszter. Az Evenimentul Zilei napilap egy listát közölt, amelyen néhány neves politikus – közöttük Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László területrendezési miniszter és Verestóy Attila szenátor – neve szerepelt, akik állítólag „legalább egyszer” együttműködési nyilatkozatot írtak alá a szekuval. Borbély a listát hamisnak nevezte, és kijelentette, hogy három évvel ezelőtt ő maga kérte, hogy a saját dossziéját hozzák nyilvánosságra. Erre a felkérésre a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a mai napig sem adott hivatalos választ. Markó Béla RMDSZ-elnök a múlt hét végén Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az RMDSZ egyetért a politikusok dossziéinak a nyilvánosságra hozásával. Ugyanakkor hozzátette, hogy tudomása szerint az RMDSZ vezetői között nincsenek szekus kollaboránsok. /(mózes): „Soha semmit nem írtam alá a szekunak”! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Verestóy Attila RMDSZ-szenátor elmondta, hogy több olyan politikus van, köztük RMDSZ-esek is, akiket a volt Szekuritáté követett, és az ő esete is ide tartozik. Verestóy Attila kifejtette, hogy a dossziéjában írásos feljegyzések lehetnek olyan emberek részéről is, akikben ő megbízott, valamint lehallgatott telefonbeszélgetések szövegei. /Verestóy szerint a Szekuritáté őt követte. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kijelentette: ha bebizonyosodik, hogy egyes RMDSZ vezetők, akik az utóbbi években az erdélyi magyar közösséget képviselték, együttműködtek a volt Szekuritátéval, akkor ezeknek kötelezően vissza kell vonulniuk a közösségi életből egy lakatlan szigetre. Szász elszomorodott, miután a sajtóban megjelent, hogy Markó Béla, Verestóy Attila és Borbély László is szerepel azon politikusok között, akiknek dossziéja a Román Hírszerző Szolgálattól átkerült a Szekuritáté Irattárárát Vizsgáló Bizottsághoz. A Magyar Polgári Szövetség  a Magyar Polgári Párt törvényszéki bejegyzése után kérni fogja a párt központi és helyi vezetőinek átvilágítását. /Szász Jenő aggodalma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

1956-nak számos névtelen katonája van Erdélyben. Közéjük tartozik az avasi Kőszegremetéről származó Dohi György is, aki azokban az években az egyik nagybányai fémipari üzemben dolgozott. Ott került kapcsolatba az ellenállókkal, s hosszabb előzetes letartóztatást követően tucatnyi társával onnan hurcolták el a Duna-deltába. A ma 64 éves nyugdíjas géplakatos megrokkant egészséggel, visszavonultan él szülőfalujában. Alig 19 évesen került kapcsolatba Dudás Lajos csoportjával, amelynek az ő tapasztalata szerint akkor tíz-tizenkét tagja volt. Megbeszélték a tennivalókat, döntöttek a végrehajtandó akcióról. Felvették a kapcsolatot az Avasfelsőfaluban működő, Nagy István vezette csoporttal, és megpróbálták összehangolni tevékenységüket. „Hogy őszinte legyek, nem értettem mindent abból, ami körülöttünk zajlott, mert nem volt meg hozzá még a kellő élettapasztalatom, de azt tudtam, hogy cselekedni kell, mert a hatalom teljesen megnyomorít bennünket, s a Bolyai Egyetem után rendre felszámolja a többi magyar oktatási intézményt is. S ha a pesti srácoknak volt bátorságuk szembeszállni az orosz tankokkal, akkor mi is csinálhatunk egy-két akciót, hogy figyelmeztessük a hatóságot: ez így nem mehet tovább! Sajnos, nem voltunk eléggé elővigyázatosak, és lefüleltek bennünket, idejekorán lebuktunk, még mielőtt valami érdemlegeset cselekedhettünk volna.” Már az előzetes letartóztatásban töltött 11 hónap, a kivizsgálási fogság maga volt a pokol. A Szekuritáté pincéjében meggyötörték a fiatalokat. Betonfal, betonasztal, betonágy, de erre is csak az esti takarodó után lehetett ledőlni, addig állni kellett. Mindenkinek átfagyott a csontja, mindenki reumát és egyéb ízületi betegséget kapott. A vallatással járó napi verések elviseléséhez már nem mindenki volt elég erős. Volt, amikor úgy elverték őket, hogy napokig nem tudtak lábra állni. Dohi Gyurkát öt évre ítélték, jóllehet a szervezkedésen és a találkozásokon kívül semmit sem tudtak rábizonyítani. „Mindenkinek nagyon nehéz volt ott, de leginkább az időseknek. Ki-ki a napi túlélésre összpontosított, de azért működött a szolidaritás. Fagyban, vízben, télen is málét szedtünk, s amennyiben erőnkből telt, igyekeztünk segíteni a cipelésben az öregeknek, vagy átvállaltuk tőlük a sor egy részét. Néha akadt egy-egy finom falat, amit megosztottunk velük. Például egy-két sündisznó, amit csutkatűzön megsütöttünk, vagy egy végelgyengülésben kimúlt gebe, amiből olykor kedvünkre lakmározhattunk. Mármint a lábából, mert a javát felzabálták a tisztek.”. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Komoly fenntartások merültek fel a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsággal (CNSAS) kapcsolatban. 2004-ben tisztára mosta Corneliu Vadim Tudort, a Nagy Románia Párt (NRP) elnökét azzal, hogy megállapította róla: a birtokában levő adatok szerint nem állítható, hogy együttműködött az egykori Szekuritátéval. Dan Voiculescu ügye is vitákat váltott ki, noha a végső vizsgán a Konzervatív Párt (KP) elnöke elbukott. /B. T.: Kételyek merülnek fel az átvilágítási bizottság következetességével kapcsolatban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

A Magyar Polgári Szövetség elnöksége közleményében tiltakozott és elutasította, hogy „olyan emberek képviseljenek a parlamentben és a kormányban, akik együttműködtek a Szekuritátéval”. Ugyanakkor aláhúzzák, hogy „zsarolhatóságuk magyarázatot ad az elmúlt időszak több történésére, a magyar képviselet szolgalelkű magatartására, az autonómia ügyének szabotálására és nem utolsósorban a látványos egyéni vagyonosodásra. Ha igaznak bizonyulnak a sajtóban felmerült állítások, akkor hamisak voltak az RMDSZ-politikusainak nyilatkozatai, amelyeket megválasztásuk előtt tettek írásban”. A Magyar Polgári Szövetség követelte az érintett RMDSZ-politikusok távozását a közéletből. Rámutatnak arra, hogy „a romániai magyarság körében elmaradt a múlttal való szembenézés. Az RMDSZ-nek szembe kell néznie vezetői múltjával és a szekuskapcsolatokkal gyanúsított befolyásos közszereplők okozta erkölcsi válsággal. (…) A Szekuritátéval való együttműködésre nincs magyarázat”. /Az MPSZ nem várta meg a CNSAS döntését. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

A politikusoknak, egyetemi tanároknak, újságíróknak, minden magas rangú tisztségviselőnek fel kell vállalnia múltját, és elismernie, ha együttműködött az egykori Szekuritátéval – hangoztatják azok a civil szervezetek, amelyek újabb listákat nyújtottak be a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Catalin Cotoi szociológus benyújtott az átvilágító bizottságnak egy névsort, ezen 400, állami egyetemeken tanító rektor, rektor-helyettes és dékán neve szerepel. A Tiszta Kormányzásért Koalíció nevű szervezethez tarozó civil szervezetek is azt követelik, hogy az átvilágító bizottság hozza nyilvánosságra azon köztisztségviselők névsorát, akik a Szekuritátéval való együttműködésre kötelezték el magukat. Az utóbbi hónapban az átvilágító bizottságot elárasztották azok a kérések, amelyek egykori Szekuritáté-kollaboránsok leleplezését követelik, emellett pedig számos magánszemély is kérvényezte a saját dossziéjához való hozzáférést. Jelenleg a bizottságnak legkevesebb 80 ezer személyt kell átvilágítania, ami – tekintettel az alkalmazottak létszámára – már-már lehetetlenné teszi a munkát. Egyre több politikust gyanúsítottak meg az utóbbi időben. Az ügynökmúlttal vádoltak mindegyike cáfolta, hogy besúgó lett volna. Mona Musca volt miniszter és Adrian Nastase volt miniszterelnök tagadta, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval. /B. T.: Több mint 80 000 átvilágítandó személy. A mostoha munkakörülményekre panaszkodnak az alkalmazottak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Több csoport alakult ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságban (CNSAS). A radikális csoport tagjai – az elnök Claudiu Secatiu, Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu – az iratok teljes felderítését akarják, és szigorú intézkedések foganatosítását azokkal szemben, akik együttműködtek a Szekuritátéval. A mérsékeltek – Cazimir Ionescu (SZDP), Csendes László (RMDSZ) és Corneliu Turianu (DP) – az együttműködés árnyaltabb elemzését kívánják, Laurentiu Tanase (SZDP), Florin Chirisescu (SZDP), Dragos Petrescu (az államelnök jelöltje) a láthatatlanok csoportjába tartozik, míg Constantin Buchet, a Nagy-Románia Párt képviselője az Onisoru idejében meghonosodott gyakorlatot szeretné folytatni, tudósított az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

A Szekuritáte egykori kollaboránsairól sok cikk jelenik meg. Fodor Sándor emlékeztetett: az RMDSZ első szabadon választott elnöke, Domokos Géza lemondott, amikor szemére vetették régi kommunista, sőt Központi Bizottsági póttag múltját. Fodor Sándor méltatta Domokos Géza remek politikai érzékét, ügyes helyzetfelismerését. Lemondásával megmutatta, mint kell viselkednie a demokrácia körülményei között annak a vezetőnek – akiben megingott a bizalom. Példáját azóta se követte senki az RMDSZ „önjelölt vezérei közül”. Az RMDSZ-ben javarészt volt párttagok vannak a vezetésben, akiket Fodor túlnyomó többségünkben tisztességes embereknek tart. Most azonban, tizenhat évvel a rendszerváltás után, mégis megkéri az RMDSZ vezetőségét, belső ellenzékének a hangadóit, hogy mondjanak le a közéletben betöltött vezető funkcióikról, adják át helyüket a fiataloknak – akik egyike-másika már igencsak bizonyított (mint például Nagy Zsolt). /Fodor Sándor: Hozzászólás – és javaslat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

A „rendszer” ma is működik – véli a volt államelnök, Emil Constantinescu, aki mandátuma végén magát a szeku áldozatának nevezte. A rendszer a vezetői réteg és kapcsolathálózata, amely az állampárt idején a politikai rendőrség bonyolult szövevényét kiépítette. A nyolcvankilences hatalomváltással a diktátorcsalád bukott, jöhetett a második arcvonal. A rendszer ismét hasznosnak bizonyult. S mert a gazdaság ellenőrzése is feladatai közé tartozott, emberei az ország legfontosabb gazdasági pozícióit is megszerezték. Ügynökeit most már nem csupán információk begyűjtésére használja – hiszen a nagyfokú nyilvánosság ezt részben fölöslegessé teszi – hanem befolyásolásra, zavarkeltésre. Gazdasági hatalmával élve a régiek mellé, új, úgynevezett. „tiszta” ügynököket verbuvál, akik a politikában, a sajtóban teljesítenek szolgálatot, kapnak különféle megbízatást. Példaként a volt elnök többek között a Nemzeti Kezdeményezés Pártja vezetőjeként elhíresült, ambíciós Cosmin Gusát említette. A leleplezett informátorból lett sajtómágnás, Gusa lapjában meghirdetett leleplező-hadjárat lassan összemossa a bűnözőt az áldozattal, és esetenként szerecsen-mosdatásba is átcsap. Erre példa az egykor Félix fedőnévre hallgató Dan Voiculescu konzervatív pártvezér esete, akit nyilvánvaló szekuskapcsolatai dacára hajszál híján makulátlannak kiáltottak ki a bizottsági tagok. /Németh Júlia: Hálózat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Mona Musca képviselő, volt művelődési miniszter nem írt jelentéseket a Szekuritáténak, viszont a temesvári egyetem tanárjaként tájékoztatta a titkosrendőrséget az ott tanuló külföldi diákokról, ismerte el sajtótájékoztatóján. Mona Musca fenntartotta, hogy nem végzett politikai rendőri tevékenységet. A dossziéban szereplő kötelezvényről elmondta, abban csupán azt vállalta, hogy értesíti a karhatalmi szerveket a külföldi diákok „helyzetéről, problémáiról és a Romániával szembeni esetleges ellenséges megnyilvánulásaikról”. Egy évvel a kötelezvény aláírása után Mona Musca együttműködése megszakadt a Szekuritátéval, mert – saját következtetése szerint – a szolgálat vezetői nem voltak megelégedve hírszerzési munkájával. Ennek nincs nyoma az iratokban. Mona Musca közölte: nem bánja, hogy aláírta a kötelezvényt, mert „nincs ebben semmi rendkívüli”, illetve mert a „Románia területén lévő diákok biztonsága és az ország biztonsága” forgott kockán. /Szőcs Levente: „Csak” szóban súgott be Mona Musca. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

Markó Béla RMDSZ-elnök, Borbély László megbízott miniszter és Verestóy Attila szenátor után most Frunda Györgyről írta a Romania Libera és az Evenimentul Zilei, hogy dossziéja átkerült a hírszerzéstől az átvilágító bizottsághoz. Az Evenimentul Zilei megállapította, hogy a Frunda dossziéja az ügynök dossziék kategóriába tartozik. Frunda határozottan cáfolta, hogy együttműködött volna a volt titkosszolgálattal. Hozzátette: 1988-1989 között körülbelül háromszor hívták be a Szekuritátéhoz, de megfigyeltként és nem besúgóként. Hozzátette: eddig többször is kérte, hogy adják ki a róla szóló aktákat, de ezt megtagadták, mivel abban szerepelt még néhány aktív titkosügynök. Mona Musca bemutatta dossziéjának a nyilvánosságra hozható részleteit. /Frunda is cáfolja, hogy együttműködött volna. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

A Szekuritatáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ tevékenységét állandó botrányok kísérik. A besúgó és besúgott szerepe gyakran felcserélődik, belép a képbe a zsarolás, a pártok és politikusok s a média abban érdekelt, hogy lejárassák egymást. Az Evenimentul Zilei című lap villámgyorsan egy kormánypárti és egy ellenzéki politikust is hírbe kevert. Adrian Nastase exminiszterelnökről és Mona Musca liberális képviselőről, volt művelődési miniszterről van szó. Nastase kifejtette, dossziéit azért titkosították, mert olyan információkat is tartalmaztak, amelyeket a hírszerzés a NATO-tagállamok követségeiről szerzett be. Mona Musca tagadta a vádakat, kijelentve, hogy egyetlen pillanatig sem folytatott politikai rendőrségi tevékenységet. Végül mégis kiderült, hogy aláírt egy nyilatkozatot. Azokról viszont, akik a Szekuritáté szörnygépezetét mozgatták, az egykori tartótisztekről, a ,,cég oszlopairól” nem esik szó. Ez furcsa. /Bogdán László: A dossziék útvesztői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

A Magyar Nemzet cikkét vette át a Reggeli Újság. Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának elnöke, „Románia bűneiről” írt könyvet. A könyvbemutatón az ellenzéki politikus azt nyilatkozta: őszig száznál is több román politikusról derül ki, hogy együttműködött a Securitatéval, és közöttük lesz az RMDSZ vezetőségének többsége. „A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a romániai magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek, ezért az 1989-es államcsíny után – mert az volt, nem forradalom – az egykori kollaboránsokat segítették hatalomba. Nem véletlen, hogy kiszorították a szervezetből azokat – például Tőkés Lászlót vagy a fiatal politikusok jelentős részét –, akik nem voltak zsarolhatók, vagy nem tudták megvásárolni őket” – szögezte le Cosmin Gusa. „A Securitate a saját besúgóit is megfigyelte, hiszen így tudta ellenőrizni őket. Verestóy Elena Ceausescu kutatóintézetében dolgozott – gondolja, hogy oda beengedtek bárkit is, aki nem volt annak a rendszernek az embere?” – tette hozzá. /Lukács Csaba: Romániában a besúgókat is megfigyelték. A régi elitnek az állt és áll az érdekében, hogy a magyarok vezetői zsarolható emberek legyenek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 11./

Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

„Nem voltam ügynök, besúgó, a Szekuritáté vagy más hazai, külföldi titkosszolgálat beépített embere. Soha nem írtam alá ilyen jellegű kötelezettségvállalást a Szekuritáté, a SRI vagy egyéb román vagy külföldi titkosszolgálatnak, soha nem írtam egyetlen nyilatkozatot, jelentést vagy bármilyen iratot, ami a Szekuritátéhoz jutott volna” – jelentette ki augusztus 11-én sajtótájékoztatón Frunda György RMDSZ-szenátor. A szenátor kifejtette, hogy 1996-ban és 2000-ben megkapta azt az igazolást, amelyből kiderül, hogy nem volt titkosszolgálati ügynök. Édesapját az ’56-os forradalom idején kifejtett politikai tevékenysége miatt ítélték halálra, majd ezt az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mindez rányomta bélyegét a szenátor további életére, egyetemistaként, ügyvédként is zaklatta a Szekuritáté. Mindössze két nyilatkozatot tett, mindkettőt akkor, amikor két külföldi útjáról visszatért, amiben elmondta, hogy nem folytatott senkivel beszélgetést Romániáról. Frunda szerint a támadások célja egyrészt az, hogy a közvéleményben fenntartsák a magyarveszélyt, másrészt az RMDSZ elismert, hiteles és népszerű csúcsvezetői – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila és személye – ellen irányulnak. Frunda úgy látja, Cosmin Gusa „megkapja a témákat, információkat és pontosan tudja, mikor kell támadni”. /Antalfi Imola: Frunda György cáfol: nem jelentett a Szekuritáténak! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

Az átvilágító tanács (CNSAS) két héten belül dönt annak a 29 politikusnak az esetleges besúgói múltjáról, akiknek szekuritátés dossziéja nemrégiben került a testülethez. A sajtó által megszellőztetett nevek között nyolc RMDSZ-es honatya szerepel. Frunda György szenátor szerint éppen az RMDSZ vezetőinek hitelrontása a cél, azokat támadják akik „személyesen ki tudtak állni, akik a rendszerváltás után közvetlenül a Szekuritaté ellen szót mertek emelni, akik olyan törvényeket képzeltek el, amelyek a volt Szekuritáté embereinek érdekeit sértik.” Frunda hozzátette, mindig távollétében éri a támadás. Februárban támadták, édesanyja halálakor, amikor azt nyilatkozta, hogy ő nem Románia, hanem elsősorban a választói érdekeit képviseli. Most is távollétében próbálják besározni. Frunda hangsúlyozta: „nem írtam alá semmiféle dokumentumot, aminek alapján bármilyen formában elköteleztem volna magamat, hogy a Szekuritáté besúgója legyek. Nem írtam jelentést, feljegyzést egyetlen emberről sem, se jót, se rosszat nem közvetítettem senkiről, azt viszont írásban utasítottam vissza, hogy bármilyen formában a Szeku spiclije legyek.” Egyetem alatt nem egyszer zaklatták. Ügyvédi praxisa alatt is többször behívatták, mert védte a Jehova tanúit, a homoszexuálisokat és azokat az orvosokat és nővéreket, akiket Ceausescu rendszere elítélt tiltott abortuszért. Nem mondatták, hogy van egy papír: kötelezettséget vállalt a Szekuritátéval szemben. „Épp ahogy felmutatták Tőkés Lászlóról, rólam is felmutathatták volna, csakhogy nem tehették.” Látható, hogy az RMDSZ-t kétszer is jobban támadják, hogy bebizonyítsák, a szövetségben is vannak besúgók. Frunda rámutatott, egyformán kezelik az üldözöttet és a besúgót. /Lokodi Imre: Egyformán kezelik az üldözöttet és a besúgót. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Nyilvánosságra került annak az első 28 parlamenti politikusnak a neve, akik egykoron a múlt rendszer politikai rendőrségének nyilvántartásában szerepeltek, és időközben dossziéjuk a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS) került. „A helyzet rendkívül súlyos, hiszen szolgálati titkok jelentek meg az újságokban” – nyilatkozta Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője. Tájékoztatása szerint a kiszivárogtatás felelősei akár börtönnel is fizethetnek tettükért. Csendes László, a CNSAS titkára már felkérte Claudiu Secasiut, a testület elnökét, indítson belső vizsgálatot a tettesek kilétének felfedésére. A sajtó szerint Frunda György szenátor úgynevezett megfigyelési, illetve beszervezési dossziéval egyaránt rendelkezik. Frunda György és Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor tagadta, hogy valaha is együttműködött volna a Szekuritátéval. A megfigyeltek között szerepel Kelemen Attila képviselő, aki elmondta, bárt tudja, hogy kik és miért figyelték a kommunista rendszerben, már nem sok figyelmet fordít a leleplezési folyamatnak. Toró T. Tibor képviselő, akit szintén megfigyeltek, ugyancsak azt állítja, soha nem volt besúgó. Életében csupán egyszer, a kommunista rend elleni szervezkedéssel vádolt apja védelmében írt alá nyilatkozatot a Szekuritáténak. Becsek-Garda Dezső kijelentette: tudja, hogy megfigyelték és mai napig megfigyelik, lakását, telefonbeszélgetéseit lehallgatják. /Cseke Péter Tamás, Gujdár Gabriella: Nyolc magyar a huszonnyolcból. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Ion Iliescu volt államfő kijelentette: a Szekuritáté irattárából származó iratcsomók nyilvánosságra hozása nem tesz mást, mint rehabilitálja a Ceausescu-korszak eme intézményét és rontja a jelenlegi politikusok hitelét. A dossziék előrángatásával lejáratják a politikai élet szereplőit. Szerinte haszontalan a dossziék interneten történő közlése, ugyanis ezek az érintettek személyes életére vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Iliescu boszorkányüldözésről beszélt. /Iliescu: manipulálnak a szekus dossziékkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ Ugyancsak boszorkányüldözést említ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója: „Valóságos boszorkányüldözés indult be Romániában a hírhedt Securitate, a kommunista titkosszolgálat levéltárának megnyitását követően.” /Tibori Szabó Zoltán: Besúgóhisztéria tört ki Romániában. = Népszabadság (Budapest), aug. 14./ Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke pedig hisztériának nevezte a napokban kirobbant botrányt, és felszólította azokat a szekustiszteket, akik nem öltek és nem loptak, hogy csatlakozzanak az általa vezetett alakulathoz. /Farcádi Botond: Sógor Csabát is szekusmúlttal vádolják. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

Az egyik országos román napilap nyilvánosságra hozta a politikusok szekus dossziéit tartalmazó úgynevezett “29-es listát”. A rajta szereplő parlamenti képviselők legtöbbjének üldözött dossziéja van, s csupán 10-nek van együttműködési dossziéja, azaz ők politikai rendőrségi tevékenységet folytattak. A feltételezett együttműködők listáján Mona Musca (PNL), Frunda György és Sógor Csaba (RMDSZ), Cristian Radulescu (PD), Liviu Campianu és Gheorghe Dragomir (PNL), Radu Terinte (konzervatív), Ion Mocioaica (SZDP) és Constantin Mocanescu (volt nagy-romániás) mellett egy Hunyad megyei honatya neve is szerepel: Firczák György, a rutén kisebbség parlamenti képviselője, s az egyik Hunyad megyei forradalmár szervezet elnöke. A történész végzettségű Firczák György azt állítja, hogy a Securitate figyelte őt 1989 előtt, elsősorban Erdély történetéről szóló írásai miatt. /(CH. A.): Csiripelő Hunyad megyei képviselő? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

Constantin Ticu Dumitrescu nem tartja természetesnek, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai véleménye radikálisan különbözzön, és a tagok egymás ellen szavazzanak. Dumitrescu szerint tartózkodni a tanácsbeli szavazásokon gyávaságról tanúskodik. Akik így szavaznak, azok a felelősségtől próbálnak szabadulni, állítja a volt politikai fogoly. Csak akkor oldható meg a CNSAS jelenlegi krízise, ha a törvényt egyértelműen és egységesen alkalmazzák. Leszögezte: aki együttműködött a Szekuritátéval, akit beszerveztek, az segített a politikai rendőrségnek, ezért hibás. /Isán István Csongor: Ticu: a tartózkodás gyávaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ Constantin Ticu Dumitrescu, CNSAS-tag azzal vádolta Ion Iliescu a volt államfőt, hogy államelnökként szekusokkal vette körül magát, mandátuma ideje alatt pedig a korrupció védnöke volt. Addig nem lehet igazságszolgáltatásról beszélni az országban, ameddig Iliescut nem vonják felelősségre bűnei miatt. Ticu Dumitrescu heves bírálatát a volt államfő nyilatkozata váltotta ki, amelyben azt szorgalmazta, hogy a CNSAS-nek döntéshozatalaiban különbséget kellene tennie azon személyek között, akik anyagi előnyök fejében működtek együtt a volt titkosszolgálatokkal, és azok között, akiket együttműködésre kényszerítettek, mint Corneliu Coposu, Mircea Ionescu-Quintus vagy Alexandru Paleologu. Ticu Dumitrescu istenkáromlásnak nevezte, hogy Iliescu egy kategóriába sorolná Coposut Quintussal. Leszögezte ugyanis: hat éve kutatja a Szekuritáté irattárát, és egyetlen jelentést sem talált, amely Coposu tollából származott volna. Dumitrescu ugyanakkor provokációnak nevezte Iliescu azon kijelentését, miszerint boszorkányüldözésnek nevezte az átvilágítást, amelynek hátterében politikai érdekbefolyást sejt. Ticu Dumitrescu nehezményezte, hogy a titkosszolgálatok még mindig akadályozzák a CNSAS kutatásait. Szerinte politikusok szekusmúltjának valós átvilágítása egyelőre blöff marad, hiszen a hozzájuk eljuttatott 29 politikus dossziéját előzőleg „kipofozták”. /Iliescu ellen Ticu Dumitrescu. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Nem mindenki számít a Szekuritáté kollaboránsának azok közül, akik valamilyen formában nyilatkozatot adtak a Szekuritáténak, mi több a hálózati dosszié sem egyértelmű bizonyítéka az együttműködésnek – jelentette ki a Krónikának Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja. Csendes kifejtette, a Szekuritáténak többféle megfigyelési módja volt. Egyes személyek számára a politikai rendőrség egyszerű megfigyelési dossziét nyitott (dosar de supraveghere informativa; dsi), melybe az illetővel kapcsolatos véletlenszerűen befutó anyagokat gyűjtötte. A fókuszoltan megfigyelt személyek számára követési dossziét (dosar de urmarire informativa; dui) nyitottak. Az ilyen módon megfigyelt személyeknek álnevet adtak, ez került a dosszié címlapjára. A követési dossziékba kerültek a megfigyelést elrendelő tiszt cselekvési tervei, de ide gyűjtötték a telefonlehallgatási, levelezési jegyzőkönyveket, a besúgók álneves jelentéseit és a megfigyelt személytől vett nyilatkozatokat is. A megfigyeltektől vett nyilatkozatok alapesetben afféle vallatási jegyzőkönyveknek számítanak. Ezekben általában a nyilatkozó fél áll a vádlott pozíciójában. Az átvilágító bizottság valamennyi saját néven aláírt nyilatkozat esetében mérlegeli, hogy az milyen körülmények között született. Azt is vizsgálják, hogy a nyilatkozatot adó személy csak azzal a témával kapcsolatban vall-e, amivel kapcsolatban kérdezték, vagy ettől eltérő információkat is szolgáltat a politikai rendőrségnek. Fokozottan figyelnek arra, hogy nyújt-e olyan információkat, amelyek – akár csak elméletileg is – árthatnak valakinek. Csendes László elmondta, elképzelhető, hogy egyik-másik kollégája ilyen, saját néven írt nyilatkozat alapján is arra a következtetésre jut, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt, ő azonban nem osztja ezt a nézetet. Általában azokat minősítik besúgóknak, akik kötelezvényt (angajament) írtak a Szekuritáténak, melyben azt vállalták, hogy bizonyos fedőnéven besúgói jelentéseket (nota informativa) írnak. A hálózati dosszié megléte nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt. Csendes László elmondta, a besúgói jelentések szerzői gyakorta arra hivatkoznak, hogy adtak ugyan álneves jelentéseket, de ez nem tekinthető politikai rendőrségi tevékenységnek. A kérdés megítélésében eltér Csendes László és Constantin Ticu Dumitrescu véleménye. Utóbbi úgy tekinti: valamennyi álneves jelentő politikai rendőrségi tevékenységet végzett, Csendes viszont a törvényre hivatkozott, mely szerint csak azokat a jelentéseket kell politikai rendőrségi jellegűeknek tekinteni, amelyek valakinek kárt okozhattak. A vizsgálat során mindenképpen enyhítő körülménynek számít, ha a nyilatkozatot író fél figyelmeztette a nyilatkozatában említett személyeket arról, hogy kénytelen volt róluk vallani a Szekuritáténak. /Gazda Árpád: A Szekuritáté fogalomtára – nem mind besúgó, aki nyilatkozott. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Kelemen Hunor RMDSZ-es parlamenti képviselő a volt politikai rendőrség iratcsomóinak nyilvánosságra hozásával kapcsolatosan leszögezte: Aki együttműködött a Szekuritátéval, az ne vállalhasson köztisztséget. Emlékeztetett, hogy az érdekvédelmi szervezet megvált azoktól a politikusoktól és közéleti szereplőktől, akik esetében felmerült az együttműködés gyanúja. Példaként Bárányi Ferenc volt egészségügyi minisztert és Fazakas László margittai lelkipásztort említette. Kelemen Hunor elújságolta, nemrég vette kézbe a róla szóló megfigyelési dossziét. Az iratcsomó teljes tartalmát az interneten nyilvánosságra fogja hozni. Kelemen szerint feltevődik a kérdés: miért csupán ennyi iratcsomót hoztak nyilvánosságra? Miért Cosmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (NKP) elnöke hozza nyilvánosságra az információkat a politikusok iratcsomóiról? Hozzátette: a dossziék nyilvánosságra hozását Traian Basescu államfővel kellene kezdeni. Nem maradhatnak ki a polgármesterek, városi tanácsosok, valamint a befolyásos újságírók és egyházi vezetők sem. /K. O.: Ideje megszabadulni a volt besúgóktól. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

A magyar kormány egyik fontos feladata lenne, hogy újból megteremtse a magyar–magyar párbeszéd kereteit – szögezte le az MTI-nek nyilatkozva Nagyváradon Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus az V. Magyar Református Világtalálkozó erdélyi eseményeinek alkalmából tartózkodott Nagyváradon, ahol részt vett és beszédet mondott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) központi rendezvényén, az ifjúsági nagytalálkozón. Az MTI-nek kifejtette: napjainkban a határon túli magyar ügy kettős kihívással szembesül. Egyrészt számolnia kell a szomszédos országokban ismét megerősödő nacionalizmussal. A politikus szerint ez részben azzal magyarázható, hogy megszűnt az európai uniós csatlakozás folyamatában korábban érvényesülő korlátozó hatás az említett országok nacionalista köreire. Ebben a helyzetben van ma a felvidéki magyarság, és félő – mondta a honatya –, hogy hasonló sorsra juthat majd az erdélyi magyarság is. Németh Zsolt utalt arra, hogy Romániában a Szekuritatéval együttműködőkről a román közéletben az a hiedelem kezd kialakulni, mintha mindenkinek, aki abban az országban „szekus” ügynök volt, feltétlenül magyarnak kellett lennie. Németh Zsolt szerint e szemlélet terjedése az elszabaduló magyarellenesség előszele. A másik kihívás, hogy az anyaországban a nemzetpolitika erős belpolitikai jelleget öltött a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán. Úgy véli, a mai kormánypártok vannak nehéz helyzetben. Hiszen – mint fogalmazott – egyértelműen el kellene ismerniük, hogy a népszavazási kampányban rövid távú pártpolitikai megfontolásokból használták fel a határon túli magyarság ügyét, e téma révén manipulálták a magyar közvéleményt. Eddig legalább háromszor alkalmazta ezt a módszert a magyar baloldal – állította Németh Zsolt. A jelenlegi kormányzó koalíciónak be kellene látnia – mondta –, hogy ez megengedhetetlen politikai magatartás a határon túli magyarokkal szemben. Ki kellene alakítani egy egységes összmagyar nemzetpolitikai szemléletet – szögezte le a fideszes politikus. /Németh Zsolt: újból meg kell teremteni a magyar–magyar párbeszéd kereteit. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Frunda György RMDSZ-szenátor megtekintette mind az öt szekusdossziét. Az átvilágító bizottság /CNSAS/ leköszönő szóvivője, Cazimir Ionescu bejelentette: ezentúl titkosan, és csakis igennel vagy nemmel szavazhatnak, de mindaddig nem hoznak döntést a politikusok ügyében, ameddig a két titkosszolgáltat, az RHSZ és a KHSZ nem adja írásban, hogy valamennyi politikus-dossziét átadtak. Frunda, miután szembesítették dossziéi tartalmával, ismételten kijelentette: nem működött együtt a Szekuritátéval. Nem írt alá együttműködési kötelezvényt, nem írt jelentéseket, nincs fedőneve, a róla kiállított megfigyelési dossziékban viszont öt álnevet használtak vele kapcsolatban. – Ebben a helyzetben van a többi RMDSZ-vezető is – vélekedett Frunda, aki szerint ennek a dosszié-cirkusznak a célja – többek közt – a szövetség kompromittálása. Elmondta: ’89 előtt két nyilatkozatot is írt, az egyikben visszautasította az együttműködést, a másikban pedig arról „tett ígéretet”, hogy nem hozza nyilvánosságra a titkosrendőrség behálózási kísérletét. E két nyilatkozat közül csak a második lelhető meg az iratok közt. A szenátornak összesen öt, két hálózati és három megfigyelési dossziét mutattak be. Frunda szerint a hálózati iratcsomók, amelyeket azon személyek számára is kiállítottak, akiket megpróbáltak ugyan behálózni, de nem sikerült, az ő esetében is ilyen sikertelen kísérletről tanúskodnak. – Amikor 2000-ben az államfői tisztségre jelöltek, kértem, mutassák meg a dossziémat, de visszautasítottak azzal az indoklással, hogy olyan tisztek neve szerepel benne, akik még mindig aktívak, és akiknek személyét nem lehet nyilvánosságra hozni. Most viszont, amikor átnéztem az iratcsomók tartalmát, egyetlen ilyen nevet sem találtam, csak azokét a régi szekusokét, akik még Marosvásárhelyen figyeltek – mondotta. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint ez az egész dosszié-hisztériának Traian Basescu az értelmi szerzője. Basescu mindent megpróbált, hogy kiteljesítse hatalmát. A szenátor szerint azzal, hogy Basescu jóváhagyta a parlamenti képviselők eddig titkosított dossziéinak a nyilvánosságra hozatalát, elsősorban nem a szekusmúltat akarja tisztázni, hanem a román törvényhozást akarja lejáratni, a teljes káoszban pedig kiprovokálni az előrehozott választásokat. Az SZDP szóvivője, Cristian Diaconescu bejelentette: pártja megfosztja párttagságától minden olyan tisztségviselőjét, akiről kiderül, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke, akit az átvilágító bizottság korábban elmarasztalt, kijelentette: biztos forrásból tudja, hogy Traian Basescu államfő is együttműködött a Szekuritátéval. Ezt az álláspontot képviseli Emil Constantinescu volt államfő is, aki már tavaly decemberben megkereste a bizottságot azzal a kéréssel, hogy világítsák át Basescu múltját. Claudiu Secasiu, a bizottság elnöke bejelentette: elkezdték a vizsgálatot Constantinescu bejelentése nyomán, eddig azonban csak a Külügyi Hírszerző Szolgálattól /SIE/ kaptak választ, amely szerint egyetlen, Basescu elnök múltjával kapcsolatos dokumentumra sem akadtak az archívumban. Cazimir Ionescu szóvivő cáfolta azokat a sajtóban napvilágot látott információkat, amelyek szerint a következő „csomagban” olyan politikusok dossziéi szerepelnek, mint Theodor Stolojan, Teodor Melescanu, Adrian Severin és Mircea Geoana. Ioan Talpes független szenátor, a SIE volt elnöke azt nyilatkozta, hogy azon politikusok, akiknek megfigyelési dossziéja – akár hiányosan is – a CNSAS-nál van, egytől-egyig besúgók és ügynökök. Ezzel Talpes cáfolta a politikusok azon állítását, miszerint a megfigyelési dosszié léte nem a Szekuritátéval való együttműködést, hanem a megfigyelést jelentette. Ioan Talpes szerint újabb dosszié-hullám várható: az 1990 után keletkezett dossziék is a politikusoknak a Szekuritátéval való együttműködését bizonyítják. Szerinte léteznek olyan politikusok, akik 1990 után is együttműködtek a Szekuritátéval a régi hagyományok szellemében, akiket új, „pozitív, a változásoknak megfelelő” feladatok elvégzésével bíztak meg. /Sz. K.: Szavazási módszert változtatott az átvilágító bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

A kormányban két volt szekus tiszt is van, jelentette ki Marius Oprea történész egy tévéműsor keretében. Calin Popescu Tariceanu kormányfő biztonsági szaktanácsadója két személyt nevezett meg: az egyik Silvian Ionescu, a Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője, a másik pedig Aurel Teodorescu, a Munkaerő Migrációs Hivatal igazgatója. A két demokrata párti tisztségviselő elismerte szekus múltját, amelyet – állításuk szerint – soha nem tagadtak. Előzőleg Emil Boc, Demokrata Párt (DP) elnöke, kijelentette, hogy kizárják a pártból mindazokat, akik együttműködtek a Szekuritátéval. Ionescu elmondta, hogy a DP-nek tudomása volt múltjáról, ennek ellenére támogatták, és tisztségekkel bízták meg. /Demokrata párti szekus tisztek a kormányban. A DP ismerte múltjukat, amikor kineveztette őket. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

Traian Basescu államfő nyilatkozatában cáfolta, hogy a Szekuritáté besúgója lett volna. Traian Basescu azt követően döntött úgy, hogy kiáll a nyilvánosság elé, hogy többen is besúgással vádolták meg. Beszédében emlékeztetett, hogy a rendszerváltás óta ő az első államfő, aki több mint 1 millió 350 ezer dosszié hozzáférhetőségét tette lehetővé, majd a politikusokra vonatkozó, eddig a nemzetbiztonsági szempont miatt zárva tartott akták titkosítási kötelezettségét is feloldotta. Basescu bírálta, hogy a múlt feltárása Romániában az elmúlt hetekben politikai csatározásokba csapott át. Cáfolta, hogy az akták vizsgálhatóvá tételével politikai ellenfeleit szeretné lejáratni. /B. T.: Basescu: „Nem voltam a Szekuritáté besúgója vagy alkalmazottja”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

Arra kérdésre vonatkozóan, hogy büntetőjogilag felelősségre vonhatók-e a korábban magukat tisztának tekintő, az átvilágítók rostáján mégis fennakadó politikusok az RMDSZ jogász politikusai közül, Frunda György és Máté András Levente nemmel, míg Ecktstein-Kovács Péter igennel válaszolt. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) csíkszeredai szervezete felkérte Garda Dezsőt, Kelemen Hunort, Sógor Csabát és Verestóy Attilát, hogy hozzák nyilvánosságra a teljes dossziéjukat. Az MPSZ csíkszeredai elnöke, Márton Róbert kijelentette, a Székelyföld lakói képesek lesznek az iratok alapján eldönteni: ki volt besúgó, és ki nem. Hasonló módon kezdeményezte a Transindex internetes újság, hogy Frunda György szenátor is hozza nyilvánosságra a Szekuritáté vele kapcsolatos anyagát. /Traian Basescu: nem lesz megtorpanás az átvilágításban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Pár hete a román közvélemény a „dossziéhadjárattól” hangos, mutatott rá Cristian Ghinea, a Dilema Veche politikai elemzője, akit megrémisztettek a közelmúltbeli romániai események. A sajtó csak elmélyíti azt az erkölcsi káoszt, amelyben a politikai elit „fetreng”. Mona Musca esete igazi pszichológiai regény-téma: ismert, hogy az NLP-képviselő mennyire kardoskodott a Szekuritáté archívumának nyilvánosságra hozatala mellett, saját dossziéjának napvilágra kerülése viszont politikai karrierje végét jelenthette. Ghinea szerint ami mostanában történik, az a Szekuritáténak a román társadalom felett aratott győzelme. Ezek a dossziék állam-méretű gazemberségek, mocskok, amelyet a román társadalom alja „zúdított ránk”. Romániának szüksége van az erkölcsi megtisztulásra. Voltak hegyekben élő partizánok, a hét évi teljes elszigeteltségben, a börtönben Corneliu Coposu elfelejtett beszélni, a Máramarosszigeten elpusztult az elit. Most a diktatúra udvari költője a romániai politikai élet harmadik legismertebb személye. Azt az embert, aki annak idején a külföldi sajtónak Ceausescu-ellenes nyilatkozatokat tett, ma Ceausescu költője mocskolja. A Nucsoara falubeliek nem egyeztek bele, hogy egy hegyi partizán sírjára keresztet tegyenek – sokan még ma is rablóknak tartják őket. A régi polgári réteg, az értelmiség volt a célpont, őket kellett ellenőrzés alatt tartani, innen kellett beszervezni az embereket, és ha nem vállalták jószántukból, megzsarolták őket. „A kisstílű gazemberek, aktivisták, költők mind makulátlanok, ők nem működtek együtt a rendszerrel. Ők maguk voltak a rendszer. Ezért idegesít Iliescu mostani mérsékelt hangvételű tanácsosztogatása. Ő, az az aktivista, aki megbocsát a politikai elítélteknek…” Az olyan nyilatkozatok: „Alulírott, kijelentem…”, amelyeket később a Szekuritáté felhasznált a perben, ha erre került sor. Így nyilatkoztak a Duna-csatornához hurcolt politikai elítéltek, miután órák hosszat verték őket. /Cristian Ghinea: legyőzött a Szekuritáté! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Traian Basescu államfő augusztus 16-i i nyilatkozatában elismerte, hogy a Szekuritáté ma is gyakorolja hatalmát. Az elnök figyelmeztetett: a politikai leszámolásba torkolló átvilágítással azt kockáztatjuk, hogy nem tudjuk meg a legfontosabbat, vagyis hogy mekkora gazdasági és politikai hatalma volt és van ma is az egykori kommunista politikai rendőrségnek. Tizenhat év után ő az első államfő, aki a gondosan őrzött akták nyilvánosságra hozásáról dönteni mert. Nem fogadható el, hogy Basescu használná fel ellenfeleinek lejáratása érdekében az átvilágítást. Cristian Parvulescu politikai elemző szerint az egész átvilágítást saját maguk biztonsága érdekében a Szekuritáté volt tisztjei irányítják. A romániai civil szféra hangadói is kezdik felismerni, hogy az átvilágításnak nem szabad az együttműködők leleplezésénél megállnia. Szintén Basescu hívta fel a figyelmet arra, hogy nem szabad elveszni a részletekben. Mona Musca földbe döngölése azonban bizonyította, hogy ez valós veszélyt jelent. A szekuval együttműködők és besúgók vétke nem olyan nyilvánvaló, mint ahogyan azt sokan gondolják. Minden aláírás külön sorsot, különböző előzményeket és indítékokat rejt. Csakis ezek alapos vizsgálata alapján ítélhető el valaki a behálózási nyilatkozat aláírásáért. Ennél sokkal fontosabb, hogy kiderüljön, kik voltak azok a szekuritátés tisztek, akik a rendszerváltás után gazdasági és politikai hatalomra tettek szert. Félév, egy év múlva kiderül, mennyire volt őszinte Basescu, amikor megígérte, hogy most végre a múlt feltárásának végére járhatunk. /Borbély Tamás: A Szekuritáté hatalma. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./