A történelmi régiókhoz kellene ragaszkodni
Elhibázott szembeállítani a kisebbségvédelem belpolitikai eszközeit az európai szintű együttműködéssel
A Székely Nemzeti Tanács szerint végre kell hajtani a közigazgatási reformot, azonban úgy kell megtenni, hogy közben ne sérüljenek azok a nemzetközi kötelezettségvállalások, amelyeket Románia az elmúlt évek során tett, és ne sérüljenek a demokrácia alapelvei – nyilatkozta sajtótájékoztatón Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Azok a tervek, amelyeket Románia kormánya előterjesztett, és a jelenlegi fejlesztési régiókat akarja közigazgatási egységekké alakítani, nem felelnek meg ezeknek az alapvető elveknek, megszegik Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, sértik a demokrácia alapelveit. A hét végén levélben kérték az SZKT-t, ne hozzanak olyan döntést, amely a közösséget hátrányosan érinti. Az SZNT szerint valóban nem hoztak olyan döntést, amely ártana. “Tehát ez a minimum: nem ártani. Persze, ez így önmagában kevés, ennél többet kell tenni”. Azt is elhibázottnak tartják, hogy az RMDSZ-vezetők szembeállítják a kisebbségvédelem belpolitikai eszközeit az európai szintű együttműködéssel, és egymást kizáró aktusként jelenítik meg a bukaresti politizálást a brüsszeli politizálással, mondta Izsák Balázs.
Véleménye szerint a kormány által javasolt felosztás nem egyszerű politikai lépés, történelmi léptékű döntés. A székelységnek a saját szülőföldjén történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, akár székely székeknek, akár vármegyéknek nevezték őket. Mélyen antidemokratikus, hallatlanul magyarellenes, kisebbségellenes lépésnek nevezte a hatalom mostani szándékát.
Kérdezzék meg a lakosságot!
Bíró Zsolt, Marosszék Székely Tanácsának elnöke felhívta a figyelmet, hogy még a kommunista diktatúra idején is létezett autonómia: a Magyar Autonóm Tartomány, amelyet 1952-ben hoztak létre, majd 1960-ban, azzal a szándékkal, hogy megbomoljon az etnikai arány, ezt a tartományt kissé átszervezték, Háromszék egy részét Brassó megyéhez, a Mezőséget pedig Maros megyéhez csatolták, de még mindig Maros Magyar Autonóm Tartományról beszélhettünk abban az időben.
Kijelentette: az SZNT ragaszkodik ahhoz, hogy az új közigazgatási határokat úgy húzzák meg Romániában, hogy a lakosságot előbb kérdezzék meg ebben az ügyben, vagyis helyi referendumokat szorgalmaz, ezek mellett szólnak a nemzetközi ajánlások és konvenciók, és ezt ajánlja az államelnök által létrehozott Stanomir-bizottság is mint járható utat. Az SZNT szerint ha ténylegesen érvényesülne a közakarat, akkor a leendő Székelyföldnek egyértelműen része maradhatna Marosszék is.
Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható
Az SZKT-hoz intézett nyílt levélben az SZNT kijelenti: “Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai között, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező, autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell”.
Emlékeztette a testületet, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt, Maros, Kovászna és Hargita megyéből álló régió lakosságának már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%-a volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Felhívta a figyelmet, hogy Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre a Székelyföld mint önálló közigazgatási régió.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megszüntetnék a tandíjas helyeket az állami egyetemeken
Veszélybe kerülne az állami egyetemek működése, amennyiben a parlament jóváhagyja azt a törvénytervezetet, mely szerint a felsőoktatási intézmények nem hirdethetnének meg tandíjas helyeket – vallják az illetékesek. Cătălin Croitoru és Petru Filip demokrata-liberális párti (PDL) szenátor javaslatát hallgatólagosan elfogadta a képviselőház, miután a június 22-i határidőig nem sikerült megtárgyalni azt, jelentette be tegnap Roberta Anastase házelnök. Az új oktatási törvényt módosító javaslat kimondja, hogy Romániában az állami felsőoktatási intézményekben ingyenes az oktatás, a beiskolázási számot pedig a kormány hagyja jóvá. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a magánegyetemek hallgatóinak tandíjat kell fizetniük, amelyet az illető intézmény vezető testületei szabnak meg.
A törvénytervezetet a szenátusnak is jóvá kell hagynia, mely ez esetben a döntő fórum, a javaslat vitájára várhatóan csak az őszi ülésszakban kerül sor. A tervezet még nem került a szenátus oktatási szakbizottságának asztalára, közölte a Krónikával Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor. Az oktatási bizottságban tevékenykedő honatya szerint a kezdeményezés a magánegyetemek nyomására születhetett meg, amelyek óriási lobbit folytatnak annak érdekében, hogy az állami egyetemeken megszűnjenek a tandíjas helyek, és így ők több diákra tegyenek szert. „Nagyon sok kolléga a magánegyetemeken dolgozik, így érthető a kezdeményezés. A józan ész azonban azt mondja, hogy ne hagyjuk jóvá” – mondta lapunknak a háromszéki szenátor, hozzátéve, ő személy szerint arra fogja ösztönözni RMDSZ-es kollégáit, ne támogassák a kezdeményezést.
Fizetésekre sem futná?
Amennyiben a parlament jóváhagyná a kezdeményezést, az veszélybe sodorná az állami egyetemek működését – jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. „Az jó dolog, ha egy állam teljes körű ingyenes felsőfokú oktatást biztosít, mi azonban úgy gazdálkodunk, hogy nem tudnánk fenntartani magunkat, ha megszűnnének a tandíjas helyek” – magyarázta Magyari, hozzátéve, hogy az államnak más módon kellene kompenzálnia az ily módon jelentkező veszteséget. A magyar tagozat vezetője szerint a kolozsvári egyetemen jelenleg csak a helyek 40 százalékát finanszírozza az állam, a fennmaradó 60 százalékot az egyetem maga teremti elő, a tandíjak pedig komoly összeget tesznek ki. Mint elmondta, a tandíjmentes helyek számát az állam szabja meg, ezek fenntartását a központi költségvetésből állják – ez a szám a Babeş–Bolyai Tudományegyetem esetében a legnagyobb, a jövő tanévre 4820. A tandíjas helyek számáról az egyetem vezetősége dönt, de ezt a számot a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságnak (ARACIS) is jóvá kell hagynia, ez határozza meg ugyanis a maximális létszámot, hogy melyik egyetem hány diákot „bír el”.
Magyari Tivadar szerint az egyetem román tagozatán a tandíjas helyek vannak túlsúlyban: a román diákok 60 százaléka fizet tanulmányaiért, s csupán a 40 százalékuk részesül ingyenes oktatásban. Ezzel szemben a magyar tagozaton fordított, sőt annál is jobb az arány: a diákok 60–65 százaléka tanul állami helyen, és csupán 35–40 százalékuk tandíjas. Mint mondta, ez annak köszönhető, hogy a magyar tagozaton nincs akkora túljelentkezés az egyes szakokon, kevesebb az érdeklődő. Magyari szerint egyébként a közhiedelemmel ellentétben a tandíjas helyek nagy száma nem befolyásolja az oktatás minőségét. Mint elmondta, az esetleges minőségi romlás inkább annak tudható be, hogy a közoktatás minősége gyengült, kevesebb a felkészült diák, és nem annak, hogy tömegessé vált az egyetemi oktatás. Ugyanakkor elismerte, ha kevesebb diák lenne, jobban tudnának foglalkozni velük a tanárok, azonban nem lenne miből fenntartani az egyetemet, ennek alapvető működése kerülne veszélybe. Egyes karokon a tanárok bérét sem tudnák kifizetni, vélte a rektorhelyettes.
Ötször több tandíjas hely
A kolozsvári egyetem egyes nagy népszerűségnek örvendő szakjain egyébként jóval nagyobb a tandíjas helyek száma, mint az államiaké. A jogon például román tagozaton 145 állami helyet hirdettek meg az idei felvételire, míg 365 fiatalt tandíjas helyre vesznek fel; a magyar tagozat esetében 20-20 az arány. Marketing szakon román vonalon az állam által finanszírozott 58 helyhez 192 tandíjas helyet társítottak, magyar tagozaton 31 ingyenes, 19 költségtérítéses helyet hirdettek meg az új tanévre. Könyvelés szakon közel ötször több tandíjas hely van, mint állami: előbbiekre 330, utóbbiakra 70 jelentkezőt várnak. Nagy a különbség a szintén népszerű újságírói szakon is, román vonalon 43 állami és 155 fizetéses, magyar tagozaton 12 állami és 23 tandíjas hely van.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) jóval kevesebb a tandíjas helyek száma, az idei felvételire meghirdetett 268 állami helyet 82 tandíjassal pótolták, ezek fele-fele arányban oszlanak meg a román és magyar tagozat között. Nagy Örs rektorhelyettes kérdésünkre nem kívánta kommentálni a törvénytervezet esetleges hatásait, mint fogalmazott, „nagyobb bajuk is van ennél”.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Megyésítésről
A Demokrata Liberális Párt (PDL) nem erőlteti Románia közigazgatási átszervezését, ám a kormányzó alakulatok egyetértenek abban, hogy szükség van a minisztériumok fennhatósága alá tartozó megyei intézmények decentralizálására – hangzott el a koalíciótanács tegnapi ülésén. Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető tájékoztatása szerint a tanácskozáson eldőlt, hogy a kisebbségi törvény elfogadását őszire halasztják, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a jogszabályt az RMDSZ által kért formájában nem sikerül az ülésszak végéig elfogadni.
„A miniszterelnök továbbra is ecsetelte, hogy milyen előnyökkel járna az ország közigazgatási átszervezése, ám végül elfogadta az RMDSZ álláspontját, amely szerint a témát jegelni kellene” – számolt be lapunknak a tanácskozásról Fekete. Elmondta, a koalíció továbbra is prioritásnak tekinti a decentralizációt. Arról azonban, hogy ez miképpen történik majd, nem lehet tudni még részleteket.
A frakcióvezető tájékoztatása szerint az RMDSZ álláspontja az, hogy a megyei szintről városi, községi szintre kellene levinni a különböző minisztériumi intézmények és hivatalok hatásköreit. „Ezt már évek óta hangoztatjuk” – jelentette ki. Azzal azonban az RMDSZ nem ért egyet, hogy a decentralizáció tulajdonképpen a jelenlegi fejlesztési régiók mentén történő központosításként történjék, mint ahogy azt több PDL-s politikus, illetve az államfő is felvetette.
Traian Băsescu a képviselők és szenátorok előtt mondott beszédében egyébként úgy fogalmazott: „szeptemberig gondolkozzanak és ősszel találjunk megoldást arra, hogy miként tudnánk szétverni azt a helyi közösségekre rátelepedett hálót, amely nem hagyja lélegezni az országot”. A koalícióban végül az az egyezség született, hogy munkabizottságot alakítanak a decentralizáció mikéntjének kidolgozására.
„Mint hogy ebben a formájában fogadják el, inkább nem is kell” – indokolta Fekete azt, hogy miért kérte az RMDSZ a kisebbségi törvény őszire halasztását. Szavai szerint „két-három pontban” kellene még egyeztetni a koalícióban a jogszabályról. Bár részleteket nem említett, vélhetően az etnikai arányok megváltoztatásáról szóló cikkely, illetve a Kulturális Autonómia Tanács hatásköreit szabályozó paragrafus kapcsán tér el a felek véleménye. A frakcióvezető reményei szerint őszig sikerül egyezségre jutni ezekben a kérdésekben is.
Új minisztériumot hoznak létre az uniós pénzalapok menedzselésére
A tegnapi koalíciós tanácskozáson az RMDSZ is egyetért azzal, hogy hozzák létre az uniós alapok minisztériumát. A tárca feladata az európai uniós pénzügyi programok menedzselése lesz. Fekete Szabó András frakcióvezető tájékoztatása szerint az új minisztérium létrehozását az Európai Bizottság kérte a román kormánytól. „Brüsszelben azt szeretnék, hogy ne tizenvalahány miniszterrel, hanem csak eggyel tárgyaljanak, ha uniós pénzekről van szó. Magyarországon és Lengyelországban ilyesmi már működik” – magyarázta a politikus.
Mint mondta, nem tudni még, ki vezetné a létrehozandó minisztériumot. „Csak abban egyeztünk meg, hogy szaktekintélynek kell lennie, olyan személynek, akinek a miniszterek előtt is van tekintélye és Brüsszelben is ismerik” – tájékoztatott Fekete, hozzátéve: mivel a tárca létrehozásával változik a kormány szerkezete, a kérdésben a parlamenté az utolsó szó. Román lapértesülések szerint a tisztség várományosa Leonard Orban elnöki tanácsos
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kő hull
Nem tudhatja senki ember, csak az ítélkező és könyörülő Isten, hogy Cs. Gyimesi Éva, amikor önkéntes halálának formája mellett döntött, gondolt-e a legnagyobb 20. századi erdélyi regény, a Kő hull apadó kútba hősnőjére, Szilágyi István Szendy Ilkájára, a balladás önbüntetés legmegrázóbb magyar példájára. Ha a halált önbüntetésnek szánta egyáltalán, egy végzetesen elhibázott, tehát hatásában bűnös, életstratégiává züllő politikum szükségszerű és kényszerű tanulságlevonásának… Vagy csak a betegségek elviselhetetlen sokfélesége mondta ki a végső szót? Beismerés volt tette vagy menekülés, penitencia vagy panacea? Ezt sem tudjuk meg már soha. Démoni a kép: a tajték csapkodta óriáskavicsokra és betonkoloncokra hulló törhetetlen kövek között egy megtört és megtöretett női test. Démoni a látvány – és groteszk. Mert a nyári Szamosban nemcsak havasok küldte gömbölyű sziklák hemperegnek dölyfösen, hanem mindenféle csúf uszadékok is, és az aláhulló testet sem ophéliás virágok övezik, hanem valami ócska hátizsák húzza a mélybe. Mint Szendy Ilka karját a kővel teli kosarak, várja lent az elvermelhetetlen vétek, a kút szájánál koszos malacok visongják a végzetet.
Ki tudja, mióta ismertük egymást, sokszor találkoztunk, de soha közelebbi kapcsolatban nem voltunk, igazából nem volt közünk egymáshoz. Mi tagadás, soha nem érdekelt, mert soha nem tudtam megszeretni. Szenvelgőnek láttam és magabiztosnak egyszerre, mártírnak és kérlelhetetlennek, megértést követelőnek, akinek nincs köze másokhoz, okoskodónak és bizalmatlannak. Hisztériás nőszemélynek. Vagy csak nem ismertem eléggé. Soha már meg nem bocsátom ezt magamnak. Könyvei itt vannak a polcon, s csak pár aláhúzásom mutatja, hogy forgattam-olvasgattam őket valaha.
Utoljára Szombathelyen találkoztunk, pár éve ennek, egy díszes ebédelőasztalnál, a Kolozsvárról idekerült, hetvenéves Láng Gusztávot ünnepeltük, csak miatta jöttem ide, a távolabbról jött vendéggel nagyon nem akartam találkozni. Egy szót ha válthattunk. Ahogy az asztal túlnani végén ült, csak motyogását hallottam, egyszer mintha Gyurcsányt emlegette volna ugyan egy önironikus mondatban magával, mintha úgy néznék őt egyesek, mint Gyurcsány könnyes zsebkendőjét... Vagy rosszul hallottam. Kicsi volt, zavart és magabiztos. Láttam ekkor az utolsó előtti képet is: fut át a kolozsvári főtéren, leszegett fejjel be a Szent Mihály-templomba, a diktatúra utolsó évében, megszállottan Isten felé egy szürke reggelen.
Megszállottja volt az irodalomnak, azt hiszem, mindenekelőtt az erdélyinek. Bár távol legyen tőlem az a gusztustalanság és ripőkség, hogy egy embertársam pusztulását okoskodással tetézzem, nem hallgatom el a véleményem: tragédiájának végső oka az lehetett, hogy megtagadta azt a szellemiséget, amelyet Erdély irodalmának legjava sugároz felénk a múltból és a félmúltból. Ami azt jelenti, hogy a diktatúra megszűnte után rosszul, „témaidegenül” döntött, amikor úgy vélte, minden és mindenki, ami és aki a vegytiszta liberális elvekkel nem egyezik, az ellenség. A nemzeti-nemzetiségi elv ezért sovinizmus, etnicizmus, rasszizmus. És ha így látta, így láttatták vele, szegény balekkel az „elvtársai”, akkor mihez kezdhetett a későbbiekben Kányádival és Sütővel, Dsidával és Lászlóffy Alival, Kós Károllyal és az öngyilkos Szilágyi Domokossal. Aki az irodalom rajongója, az nem mozgósíthatja fogyó energiáinak javát Wass Albert gyalázására. Pedig, pedig… Nem hittem, hogy valaha még Tamás Gáspár Miklóst idézni fogom – óh, a régi Gazsi, ahogy ott kucorog az Utunk legsötétebb odújában –, azt írja most nekrológjában, mintegy odavetve: „Tanúsíthatom, a félig öntudatlan magyar nacionalista kísértéseket nehéz volt elhárítani. Hiszen óhajaink nemzetiségi természetűek voltak…”
Áll szegény teremtés valamelyik Charta-pódiumon a rafinált sakálok között – beszél és sír. Kilencvenes évek eleje. És ez a szuverén szellem mint a verkli: Horthy, keresztény kurzus, az RMDSZ gondolkodni képtelen Lászlója és Gézája, a Tőkés meg a Szőcs… Az idén még a médiatörvény, Orbán…
Szegény Éva. Sóhaj egy hajdani Cseh Tamás-dalból.
Biztos vagyok benne, hogy több szánalommal és szeretettel gondolunk rá, mi – ellenfelei és ellenségei –, mint azok, aki manipulálták, akik gyengeségével visszaéltek, akik maguk közül valónak hazudták. Akik már el is felejtették. Mert már nem használhatják.
Azon tűnődöm, hogy a Kő hull apadó kútba megjelenésekor írt-e valamit Gyimesi Éva Szendy Ilkáról. Biztos vagyok benne, hogy igen. Meg fogom keresni, de félek elolvasni. Hátha megtudom belőle azt, amit tudnom kellett volna Éváról. Akkor. És akkor könnyebb lenne talán most is.
Alexa Károly
Magyar Hírlap

Kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezés
Az Európai Parlament több képviselőjével találkozott tegnap délben Brüsszelben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) vezetősége. A FUEN intenzívebbé szeretné tenni kapcsolatait az EU fővárosában, főként az Európai Parlamentben, ezért a munkaebéddel egybekötött szemináriumon Hans Dietrich Hansen, a FUEN elnöke és Jan Diedrichsen, a szervezet igazgatója az európai kisebbségvédelem szempontjából fontos témákat vetett fel.
A rendezvény meghívott előadójaként Winkler Gyula, az RMDSZ EP-képviselője a kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezésről beszélt. A FUEN júniusi ausztriai kongresszusa az RMDSZ javaslatára egyhangúan úgy döntött, hogy a legnagyobb kisebbségi ernyőszervezetként kezdeményezőként lép fel a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogi eszköz – egymillió európai állampolgár által támogatott indítvány – hasznosításában.
A szemináriumon Winkler Gyula utalt arra, hogy a FUEN-kongresszus óta eltelt időben a magyar közösségeken kívül több európai kisebbségi szervezet és EP-képviselő támogatta a kisebbségi kezdeményezés gondolatát. Az RMDSZ képviselője javasolta, hogy az őszi ülésszakban kezdődjön el a szakértői munka a kezdeményezés konkrét tartalmáról és az aláírásgyűjtés stratégiai kérdéseiről. Esélyeikkel kapcsolatban Winkler Gyula úgy fogalmazott: „az EU-ban a kisebbségi kérdés érzékeny témának számít, de mi nem adhatjuk fel erőfeszítéseinket”. Sógor Csaba, az RMDSZ másik EP-képviselője a romániai közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy Közép- és Kelet-Európában még gyenge a demokrácia, kisebbségi vonatkozásban pedig egyelőre lehetetlen jogbiztonságról beszélni.
Erdély.ma

Az erőtlenség ellenszerei
Nem tartozom azok közé, akik az RMDSZ vereségeként fogják fel azt, ahogy legutóbb visszavonult a régiósítási vita csatateréről, noha üres kézzel tért meg, sőt, kisebbségi törvénytervezete azonnali elfogadtatásáról is kénytelen volt lemondani az adott helyzetben.
Ez fájhatott a szövetségnek a legjobban, dédelgetett célja volt e törvényjavaslat, és fájó szívvel nézte, ahogy annak lemészárlásába kezdenek a bizottságban tulajdon szövetségesei, akik annyira jutottak a paragrafusok önmagukból való kiforgatásában, hogy e féltett magzatra tulajdon édesanyja sem ismerne rá. Ilyen formában nem is kell az már neki, új alkuk rehabilitáló kezelésében bízik, abban, hogy azok majd visszaadják szegényke emberi ábrázatát.
Mondom, ennek ellenére nem tartom vesztesnek az RMDSZ-t, mivel úgy vélem, a hatalomban maradni sem utolsó dolog. Amíg Romániában a pénzek elosztása a mai rendhagyó rendszer szerint folyik, addig a kormányban való jelenlét szokásos hatalmi pozíciónál több, tulajdonképpen a kijátszás lehetőségének kijátszása, és mint ilyen, megbecsülendő.
No de a várt nyereség, melyre pedig olyannyira számított az RMDSZ, amit szinte biztosra vett, s amire szavazói előtt olyannyira szüksége lett volna, mégis elmaradt. Bizony, a nagy játékosként az erőviszonyokat bármikor fonákjukra fordító, a politikai helyzetteremtés nagy mestereként hírhedtté vált elnök játszmáiban nem először maradt alul a szövetség, s a dolog alighanem bármikor megismétlődhet. Különösen, hogy az elnököt és pártját most mindenekelőtt választási esélyeinek növelése motiválja. A nemzetiségi jogegyenlőségért folyó birkózásban újabb számottevő siker számunkra egy időre aligha ígérkezik. Az RMDSZ kényszerű, ámbátor bizonyos értelemben méltányolható visszatáncolása azonban legélesebben a szövetség eszközeinek szegényességére világított rá. Kiderült – és már hányadszor –, hogy nem csupán saját erőnk nem elegendő, hanem a kormánybeli partnerek szavahihetőségét sem szabad túlbecsülni. Ne kerteljünk, a szövetség mai politikai vezetése múltjának adósa. Kudarcos taktikája akkor alakult ki, mikor csak magára számíthatott a kilencvenes években. Mióta azonban új nemzetstratégia lépett érvénybe, ideje lenne ott keresni a távlatilag is megbízható és kitartó szövetségeseket, ahol azok magamagukat kínálják, határokon túl és innen. A nemzeti oldalon. 
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott –, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? – Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? – Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? – Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben? – 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől... – Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait? – Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Román Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról… – Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás? – Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Basescu: zsarolás, hogy az RMDSZ akadályozza a közigazgatás reformját
Zsarolással vádolta Traian Basescu román államfő csütörtökön a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amely megakadályozta az ország általa javasolt területi-közigazgatási átalakítását.
A román államfő egy televíziós műsorban beszélt erről. Kifejtette, kell lennie egy határnak abban a zsarolásban, amit az RMDSZ tesz azzal, hogy politikai instabilitás előidézésével fenyegetőzik.
Basescu arra utalt, hogy az RMDSZ kilátásba helyezte, kilép a kormányból, ha akarata ellenére végrehajtják a közigazgatás átszervezését. Az RMDSZ-nek egy ilyen esetleges döntése lehetetlenné tenné az Emil Boc vezette kabinet további kormányzását. A kormánykoalíció az RMDSZ múlt heti elutasító döntése nyomán úgy határozott, hogy őszre halasztja a közigazgatás átszervezését.
A román elnök kifejtette: nem tartja korrektnek, hogy egy nemzeti kisebbséget képviselő párt megakadályozza a többség kedvező fejlődését etnikai érdekekből. Basescu szerint a magyar politikusoknak érdekük fenntartani a megyei tanácsokat, de meg kell gondolniuk, meddig tolják ki az “etnikai ellenállás” határát, hiszen amikor miattuk sérül a többség érdeke, akkor ez az ellenállás mérgezővé válhat.
Hozzátette: még bízik abban, hogy méltányos megoldást találnak ősszel az RMDSZ vezetőivel a közigazgatás átszervezésének kérdésében. Basescu leszögezte: egy kisebbség miatt nem szenvedhet kárt a többség érdeke.
Basescu elismerte, hogy a román kormánykoalíció fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PDL) egyes politikusai sem támogatták a közigazgatási átszervezést, szerinte ugyancsak politikai érdekekből.
A román államfő nyolc “óriásmegye” létrehozását javasolta egyötödére csökkentve a jelenlegi megyék számát. Ezt a tervet azért utasította el az RMDSZ, mert a romániai magyarság csaknem 90 százalékát befogadó két óriásmegyében a magyar lakosság számaránya 30, illetve 20 százalék alá csökkent volna.
Kompromisszumos megoldásként Basescu tíz megye létrehozását javasolta úgy, hogy a magyarok által többségben lakott Hargita és Kovászna megyék külön közigazgatási egységként megmaradjanak. Az RMDSZ azért vetette el ezt a javaslatot is, mert megosztotta volna a magyarságot vagyis a jelenlegi Maros megye egy jövendő óriásmegyébe olvasztva elveszítette volna minden lehetőségét a döntések befolyásolására, akárcsak Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs megyék magyar közösségei.
erdon.ro

Egyelőre nem lesz kisebbségi törvény. Jobb így?
Erdély FM
Csütörtökön lejár a tavaszi ülésszak, a meggyámbászott tervezet pedig a szakbizottságban vesztegel. Kelemen Hunor és Varga Attila nyilatkozott az Erdély FM-nek.
Nem lesz kisebbségi törvény egyelőre, annak ellenére, hogy elfogadása kormányzati prioritás, és az RMDSZ június 30-ig szerette volna megszavaztatni a jogszabályt. A határidő holnap lejár, így esély sincs arra, hogy a mostani parlamenti ülésszakban döntsenek róla. A csúszás viszont még jól is jöhet, mivel a jelenlegi politikai közhangulat nem kedvez a jogszabálynak. Magyarán nem szavaznák meg. Az Erdély FM közéleti műsora, az Arcvonal az RMDSZ reakciójára volt kíváncsi.
”Ebben az időszakban nagyon nehezen tudtunk előre haladni a kisebbségi törvénnyel, ha előrehaladásnak lehet nevezni azt, hogy a parlamentben, a bizottságban néhány cikkelyt megvitattunk. A bizottságban valóban elkezdődött a munka, és a jelentés gyakorlatilag el is készülhetne a jövő hétre, de június 30-ra ebből nem lesz megszavazott törvény. Akkor, amikor a protokollumot aláírtuk a kollégákkal, június 30-át, a tavaszi ülésszak végét jelöltük meg a kisebbségi törvény elfogadási határidejeként. Nyilván a politikai kontextus mindent fölülírhat, illetve sokmindent befolyásolhat. Ebben a felturbózott magyarellenes hangulatban, ebben a mostani politikai viszonyban, ahol az ellenzék és a kormányoldal semmiben nem akar és nem tud közös nevezőre jutni, nehezen látom azt megvalósíthatónak, hogy június 30-án egy olyan kisebbségi törvénnyel álljunk elő, amely megfelel az elvárásainknak. De azt igenis kötelességünknek tartom, hogy továbblépjünk, hogy továbbvigyük ezt a kisebbségi törvényt, keressük a partnereket, párbeszédet folytassunk, érveljünk és alakítsuk ki azt a politikai helyzetet, amikor a kisebbségi törvényt el lehet fogadni. Nekünk most, ebben a pillanatban, nem egy kétnyelvű táblát, nem is egy kétnyelvű feliratot, mégcsak nemis a nyelvhasználatot, hanem az elmúlt 21 esztendőben elért eredményeinket kell mindenestül megvédenünk” - mondta el az Arcvonalnak az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor. 
Varga Attila, a képviselőház emberjogi bizottságának tagja szerint jelenleg nem is menne át a kisebbségi törvény a parlamenten. “Az emberjogi bizottság tagjaként részese vagyok annak a vitának, ami a kisebbségi törvény körül közvetlenül is zajlik ezekben a napokban is. A konklúziók: az elmúlt napok, hetek tapasztalata azt mutatja, hogy a kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan kialakítható egy közel kétharmados többség. Sajnos nem mellette, hanem ellene, ami nyilván a mi pozíciónkat is meghatározza” - fogalmazott. Kelemen Hunor azt mondta a szombati SZKT-n, hogy újra kell kezdeni az egyeztetéseket annak érdekében, hogy a kisebbségi törvény valóban a magyarság érdekeit szolgálja, és megteremtse a kulturális autonómia kereteit. Ezért inkább halasztódjon a törvény elfogadása, semmint egy olyan törvényt szavazzanak meg, amely hiányos - mondta el a szövetség elnöke. Az RMDSZ korábban a koalícióban maradás feltételeként szabta meg a kisebbségi törvény elfogadását még ebben a parlamenti ülésszakban. Varga Attila képviselő szerint viszont ha kilép a kormányból az RMDSZ, mert nem sikerült végigvinni a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, akkor az nem jelenti azt, hogy majd az ellenzékkel meg lehet ezt valósítani. “Ha mi kilépünk a kormányból azért, mert a kisebbségi törvényt nem fogadják el, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nem találunk jelenleg olyan romániai parlamenti partnert, amelyik ezt támogatná. Tehát nem logikus vagy nem ésszerű a kilépés. Akkor lenne ez ésszerű, ha úgy lépnénk ki, hogy partnerek lennének körülöttünk, akik támogatják majd a kisebbségi törvény megszavazását. Szívem szerint én kilépnék, de eszem szerint tudom, hogy csak egy gazdasági és politikai válságot mélyítenénk el, miközben kisebbségi törvény nem lenne. Tehát eszem szerint én is amellett vagyok, hogy most, ebben a pillanatban nincs hova kilépni” - fogalmazott Varga. Annak ellenére, hogy Teodor Baconschi külügyminiszter nemrég még azt hangoztatta, a kisebbségi törvény elfogadása a koalíció legfontosabb céljai között van, a képviselőház emberjogi bizottságában olyan módosításokat is jóváhagytak, melyek hátrányosan érintik a magyar közösséget, és nem csupán az ellenzéki pártok képviselői szavaztak ezekre a módosításokra. Ráadásul a törvény vitáját nem onnan folytatták, ahol évekkel ezelőtt abbamaradt, hanem az első cikkelytől, tudtuk meg Varga Attilától. 
A képviselő beszámolt az Erdély FM-nek: “Politikai partnerünk, a PDL segítségével elölről kezdtük a vitát, de olyan módon, hogy módosultak bizonyos cikkelyek, amelyek szerintem már most elfogadhatatlanná teszik számunkra így a kisebbségi törvényt, és vannak függőben lévő kérdések.” Varga elmondta: “A partnereink nem akarnak már hallani az autonómiáról, magát a szót, a kifejezést sem akarják, és nem is merek rákérdezni, hogy a tartalmát értelmezik-e valamilyen módon vagy sem. Azt is kifejtették, hogy döntési kompetenciát nem hajlandóak biztosítani valamilyen autonómia-tanácsnak, és ha ezt nem teszik meg, akkor értelmetlen az egész jogszabály ezen része. Nagyon veszélyes, hogy az elnök is, mások is elmondták, nem tudnak egyetérteni azzal, hogy vétójoga legyen a kisebbségügyi szervezetnek vagy valamilyen tanácsnak például akkor, ha egy kisebbségi iskola megszűnéséről van szó, mert hogy hozható az állam olyan helyzetbe, hogy ne tehessen meg bármit? Ennél is súlyosabbnak vélem azt, hogy egyszerűen törölték azt az egyértelmű rendelkezést a törvénytervezetből, amely azt mondja ki, hogy normatív illetve közigazgatási eszközökkel nem változtatható meg az etnikai arány. Ugyanennek a cikkelynek a következő bekezdését, amely azt mondja ki, hogy nem módosíthatóak a közigazgatási határok úgy, hogy sérüljenek az etnikai arányok, módosították. A tiltást pozitív módon fogalmazták meg, hogy az állam megteheti, csak nem csorbulhatnak a jogok. Nyilván teljesen másról van szó, hiszen itt a jog maga a meglévő etnikai arány. 
Tehát nem állunk jól a vitában. Ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy erőnket arra kelljen összpontosítsuk, hogy kivédjünk egy olyan döntést, amellyel netán megszavaznak egy olyan kisebbségi törvényt, amellyel nem tudunk egyetérteni.” A képviselő nem zárja ki, hogy júliusban egy rendkívüli parlamenti ülésszakon a kormány felelősségvállalással fogadja el a kisebbségi törvényt. Ugyanakkor nem sok esélyt lát arra, hogy ebben a formában megszavazzák a jogszabályt.
Transindex.ro

A Communitas esete a magyar sajtóval
Szinte észrevétlenül jelent meg a napokban a Communitas Alapítvány tavaszi kiírásának az eredményhirdetése. A kuratóriumok hozták formájukat, különösebb meglepetést nem okoztak. Az RMDSZ holdudvarához tartozó, vagy hozzájuk közel álló szervezetek idén is taroltak. Az alapítvány által kezelt lejmilliók kis hányadát nyilvános pályázati úton elosztó kuratóriumok hűek maradtak önmagukhoz: ahogyan eddig is, tették „kötelességüket”, és kirostálták a nem oda való, a más magyar pártok irányába elcsángáló delikvenseket.
Lévén, hogy idén egy-két ellenzéki napilapnak is hullattak némi morzsát, nagy felhajtás nem volt a Communitas örökös visszaéléseinek ügyében. Az meg bizonyára sokaknak nem tűnt fel, hogy a százszázalék RMDSZ-ellenőrzés alatt álló heti- és havilapok, vagy más időszakos periodikák kuratóriumában az RMDSZ-monopóliumot legkeményebben bíráló Erdélyi Napló, Polgári Élet vagy Erdélyi Gazda idén sem kapott egy banit sem.
Érdemes néhány szót szólnom a sajtótámogatások ügyéről, már csak azért is, mert a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsi tagjaként az előző években nekem is szerepem volt abban, hogy a napilapok által megpályázható nyilvános sajtótámogatások megítélésében az újságírószakmának is beleszólása legyen. Elértük, hogy hosszas kirekesztés után nem csak a Krónika, hanem a két, ellenzéki hangvételű megyei napilap, a Háromszék és a Reggeli Újság is támogatásban részesülhessen.
Ha jól számolom, a MÚRE képviseletében összesen három ilyen kuratóriumi ülésen vettem részt. Ha már a jobboldali sajtó részéről egymagamban voltam ott, valamit mozdítani próbáltam. Napilap számára jelképes összeg a megítélt évi 10 000-20 000 lej, mégis jó volt tudni, hogy a Reggeli Újság vagy Krónika részére nem volt kis siker keresztülvinni ezeket a döntéseket.
A párhuzamos sajtókuratóriumban viszont ez a fajta szakmai egyeztetés már nem működött. Itt a Communitas Alapítvány hozta hagyományos formáját: mindig hithű RMDSZ-katonák osztották az erdélyi magyarság pénzét, így természetesen szóba sem jöhetett, hogy az RMDSZ-vonaltól eltérő lapok részesüljenek támogatásban. Persze, mindig akadt egy-két kuratóriumi tag, aki azért rákérdezett, hogy az Erdélyi Napló például kaphat-e pénzt? A kétezres évek végéig ez úgy működött, hogy Markó Béla tudatta a nagyérdemű kuratóriummal, kik vannak tiltólistán. Az Erdélyi Napló néhány más lappal együtt hosszú éveken át a lista oszlopos tagja volt. Aztán kis erdélyi világunk változott, és az RMDSZ egyezkedésre kényszerült Tőkés Lászlóval. Ettől persze az RMDSZ-csúcs nem változott meg, de hirtelen, szemszúrásból eltűnt a virtuális lista. Tíz év után így eshetett meg, hogy az Erdélyi Napló 2009-ben egyszer csak kereken 5 000 lejt kapott, nagyjából annyit, mint egy községi polgármesteri hivatal faliújságja. Összehasonlításként írom, hogy az RMDSZ egyik szócsöveként elhíresült Erdélyi Riport hetilap abban az évben az általunk kapott összeg több mint hatszorosához jutott hozzá.
Amikor RMDSZ-tisztségviselőknek panaszkodtunk a méltánytalan pénzosztásról, válaszuk rendszerint az volt: miért nem megyünk Tőkés Lászlóhoz vagy Szász Jenőhöz pénzt kérni? Az természetesen egyikük fejében sem fordult meg, hogy a szétosztásra kerülő pénz nem valamiféle RMDSZ-mágnás személyes vagyona, hanem a romániai magyarság adólejeiből megítélt támogatás.
Az RMDSZ pénzosztó kuratóriuma semmit nem hajlandó saját hibáiból tanulni. Úgy tűnik, idén a kuratóriumokban ismét „listás szavazás” folyt. A Communitas ismétli önmagát, akár a történelem. Miközben a magyarországi kormányváltás rendre mindent kihúzott az RMDSZ alól, a figyelmeztetés nem elegendő. Ugyanott folytatják, mintha mi sem történt volna.
átvette Makkay József blogjából, 2011. május 23
Erdélyi Polgár /Az MPP Kolozs megyei lapja.

Az RMDSZ kikéri magának
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elutasítja Traian Băsescu kijelentéseit, miszerint az RMDSZ zsarolt volna a területi-közigazgatási átszervezés ügyében, hangsúlyozva: a szövetség döntése nem a többség és az államfő ellen irányul – mondotta.
Kelemen tegnap a Mediafax tudósítójának mondta el: "Nincs szó semmiféle zsarolásról, az ilyen döntések nem személyesek. Ha valaki elmegy hozzám, Hargita megyébe, Csíkkarcfalvára, a Szigethegységbe vagy Szovátára, és megkérdi az emberektől, hogy szeretnének-e nagyobb megyét, Gyulafehérvár székhellyel, vagy hogy a gyulafehérváriak menjenek Brassóba, akkor a válasz nemleges. Halasztásról van szó, a tárgyalás lehetőségéről, hogy megoldást találjunk, mert szükség van a közigazgatási reformra. A döntés nem a többség, nem az államfő ellen irányul. Mi értékeltük Băsescu javaslatát. Elutasítom a zsarolásról szóló kijelentést anélkül, hogy vitába szállnék az államfővel, mert jelenleg nem ez a mi feladatunk, és nem ez a fontos". Kelemennek meggyőződése, hogy tárgyalások és párbeszéd révén lehet olyan megoldást találni, amely következtében megvalósítható a minden állampolgár és minden közösség érdekeit szolgáló közigazgatási reform. (-kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)

Bocék „eltörölték” a Székelyföldet
Kiiktatta egy tavalyi dokumentumából a Székelyföld és a Barcaság megnevezését szerdai ülésén a Boc-kormány. A kabinet a tavaly áprilisban elfogadott, majd a Hivatalos Közlöny május 11-i számában megjelent, Illyefalva község címerének elfogadásáról szóló 402-es számú határozatából törölte a két régiót. Noha Gáti István kormányfőtitkár-helyettes szerint a döntésnek nincs köze az elmúlt hetek Székelyföld-ellenes hangulatkeltéséhez, a módosítás kapitulálásnak tűnik a román balliberális ellenzék támadássorozata előtt.
Az egy évvel ezelőtt elfogadott kormányhatározat a Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Illyefalva új címerét, annak heraldikai elemeit hagyja jóvá, és a címerben szereplő ezüst határkő leírásánál jelenik meg indoklásként, hogy a díszgúla azt jelképezi: a település a Székelyföld és a Barcaság határán fekszik. Gáti István helyettes kormányfőtitkár csütörtökön a Krónikának elmondta: a határozatot azért kellett módosítani, mert a Kovászna megyei prefektúra felszólítására az illyefalvi önkormányzat utólag Kovászna és Brassó megyére cserélte a két tájegység elnevezését, tudniillik a kormány területi képviselője kifogásolta, hogy Székelyföld és Barcaság néven Romániában nem létezik önálló közigazgatási egység. „A módosítás közel egy éve szerepel a kormány napirendtervezetén, és nincs összefüggésben a régióátszervezés kapcsán az elmúlt időszakban tapasztalt Székelyföld-ellenes hangulatkeltéssel” – magyarázta kérdésünkre az RMDSZ-es politikus. Az ominózus kormányhatározatot azonban már tavaly össztűz alá vette a Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fóruma. A szervezet alkotmányellenesnek tartja a hivatalos dokumentumban szereplő Székelyföld megnevezést, sőt a „határ” szó használatát is elfogadhatatlannak nevezte, mivel az a román értelmező szótár szerint „két országot egymástól elválasztó” vonalat jelent.
Erőteljes nyomást gyakorolt a kormányra az ügyben Horia Grama szociáldemokrata (PSD) parlamenti képviselő is. A Kovászna megyei ellenzéki honatya nemrég a miniszterelnöknek címzett interpellációjában Románia alkotmányos berendezkedése elleni merényletnek, a Hargita, Kovászna és Maros megyében élő románok elleni sértésnek titulálta, hogy a kormány hivatalosan elismerte a Székelyföld létezését. Grama szerint a Boc-kabinet nemzetbiztonsági ügyet sértett azzal, hogy hivatalos rangra emelte azt a régiót, ahol a romániai magyar politikai szervezetek „etnikai alapú autonómiát” kívánnak kialakítani. Később, a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitása apropóján Olguţa Vasilescu PSD-s szenátor bírálta éles hangnemben a Boc-kormányt, amelyet azzal vádolt, hogy a „fű alatt” elismeri a Székelyföld létezését az illyefalvi címerről hozott határozattal.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Winkler a kisebbségi szemináriumon
Az Európai Parlament több képviselőjével, köztük Winkler Gyulával is találkozott szerdán Brüsszelben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) vezetősége.
A szervezet intenzívebbé kívánja tenni kapcsolatait Brüsszelben, főként az EP-ben, ezért a munkaebéddel egybekötött szemináriumon Hans Dietrich Hansen elnök és Jan Diedrichsen igazgató az európai kisebbségvédelem szempontjából fontos témákat vetettek fel. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője a kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezésről beszélt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Táltosok
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetőjét, a leendő Néppárt főgondozóját kérdik az ország új közigazgatási átrendezése kapcsán kipattant botrányról. A pesti közszolgálati médiák új súlypontozásával magyarázható, hogy miért éppen őt szólaltatják meg, aki csak statiszta ebben az ügyben is, és miért nem Kelemen Hunort, Markó Bélát, Korodi Attilát, Lakatos Pétert vagy másvalakit, akik sokkal többet tudnak erről a kérdésről, hisz az RMDSZ-szel ott vannak a tűzben, a parlamentben és a kormányban, kapják a pofonokat jobbról is meg balról is. De nem, nekik inkább Toró kell, mert ő egyeseknek, akik jó távolságból nézik dolgainkat, most statisztaként is bárkinél hitelesebb. Kívülről nézve, az EMNT ügyvezetője aránylag reálisan értékeli a helyzetet. De a végén rendíthetetlen bátorsággal odamar ellenfelének, az RMDSZ-nek. Például felrója, hogy Kelemen Hunor csak végső eszköznek tekinti az utcára vonulást! Vagyis nem kell betojni, legyünk keményebbek a románokkal, és nem kell annyit tárgyalni, majd az utca úgyis a mi javunkra dönt. Mert ugye, mi vagyunk az erősebbek! De hol és miben? Vízilabdában, halászléfőzésben vagy békaugratásban mindenképpen.
Ám a politikában kisinasai sem lehetünk a románoknak. Bizonyíték rá a kettős állampolgárság ügye. Băsescuék szép csendben, egy belügyminiszteri rendelettel megadták a moldovánoknak, s nem ordították világgá a tévében, hogy most már minden román együvé tartozik. Mi pedig annyit szájalunk, nagymagyarkodunk vele, hogy sikerült felhergelnünk a szomszédokat!
Na, mondom, azért se teszem le a libatollat, kivárom, hogy Toróék ne csak az erdélyi magyarságot, de a román parlamentet is meghódítsák! Lelki szemeimmel már látom is, amint Geoană, Antonescu, Boc és a többiek leborulnak az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői előtt, és nemcsak a Székelyföld területi autonómiáját, de a moldovai csángók önállóságát is megadják. Mert azok, akik korábban az RMDSZ képviseletében alig szólaltak meg a bukaresti parlamentben, s mert nem választották őket újra, durcásan félreálltak, most a Népbárt bűvös erejével (és a Pestről kapott pénzekkel!) valósággal megtáltosodnak és akaratukat átviszik a románokra!
Ezért is rémálmot látnak azok, akik azt gondolják, hogy az eddig kivívott jogaink is elúsznak...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az autonómia intézményei
A romániai magyar gyűjtőkönyvtár és az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény lehetne az autonómia irányába lépő Székelyföld első saját intézménye – fejtette ki Székely István, az RMDSZ főtitkárságának társadalomszervezéssel megbízott főtitkárhelyettese.
Székely István őszig, az immár tartalommal is megtöltendő Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalakulásáig Erdélyt járja, a szakemberekkel, civil szervezetekkel egyeztet a két intézmény megalakításának mikéntjéről, majd ezt a politikusok elé terjeszti, hogy a szükséges adminisztratív döntéseket meghozhassák – ismertette az RMDSZ sepsiszentgyörgyi székházában tartott sajtóbeszélgetésen. Székely István elmondta, az RMDSZ egyik legnagyobb gondjának azt tartja, hiányzik a 90-es évek elejére jellemző együttgondolkodás a civil szférával, ezt szeretnék most újraéleszteni. A KAT szerepe éppen a politikum és civil szféra együttműködésének intézményesítése, a magyar gyűjtőkönyvtár és a képzőművészeti közgyűjtemény létrehozását már olyképp tervezik, hogy azt ne a politikusok alapítsák, hanem szakemberek mondják el, milyen legyen felépítése, berendezése. Kitétként két alapkövetelmény fogalmazódott meg: olyan régióba telepítsék ezeket az intézményeket, ahol hosszú távon biztosított a magyar vezetés, és rendelkeznek a romániai pénzösszegek fogadására alkalmas struktúrával. Ilyen megközelítésben Hargita és Kovászna megye alkalmas, hogy otthont adjon az egyébként erdélyi hálózatban elképzelt gyűjtőkönyvtárnak és a képzőművészeti közgyűjteménynek. Utóbbinak nagy valószínűséggel éppen a Székely Nemzeti Múzeum biztosíthatja a működési keretet, hiszen a megyei tanács által tavaly a múzeum szomszédságában megvásárolt telken új épület is létesíthető. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ célja a stabilitás
Markó Béla szerint a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. "A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint az RMDSZ attól tart, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz.
Mindenki védeni próbálja a döntéshozási hatalmát. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk, ha befolyásunk lenne, és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy" – nyilatkozta a miniszterelnök-helyettes egy tegnapi zilahi sajtótájékoztatón.
Markó azt mondta, az RMDSZ érdeke és célja a jelenlegi koalíció stabilitásának fenntartása, a szövetség szeretné megőrizni a jelenlegi koalíciót a kitűzött időpontig, azaz a jövő évi választásokig. "Ter­mészetesen ez csak közös érdekek esetében lehetséges, ha minden partnerünk hasonlóan gondolkodik, és ők is meg akarják őrizni ezt a koalíciót. Mi így viszonyulunk a koalíció kérdéséhez, szeretnénk folytatni a választásokig, egyrészt szeretnénk végigvinni mandátumunkat, másrészt a stabilitás elsődleges ebben a pillanatban a romániai politikai életben" – mondta az RMDSZ volt elnöke. A kérdésre, hogy 2012-ig a koalícióban maradva az RMDSZ nem kockáztatja-e, hogy nem lesz tagja a következő kormánynak, Markó azt válaszolta: "A belépés egy koalícióba vagy kormányba sok feltételtől, kritériumtól függ. Ha ezek teljesülnek, akkor tagjai lehetünk egy eljövendő kormánynak, ha nem, nem. Ne­künk eb­ben a pillanatban nem a következő kormányon kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy egy koalíció, kormány tagja légy, be kell jutnod a parlamentbe, a közvélemény-kutatások szerint jelenleg megvan a szükséges öt-hat százalékos támogatottságunk." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nyolc javasolt megye túl nagy
Markó Béla, miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon azt nyilatkozta, hogy ki kell gondolni egy közigazgatási átszervezést Romániának, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz.
„Az RMDSZ véleménye szerint is gondolkodnunk kell a közigazgatási átszervezésen. A jelenlegi megyék túl kicsik, hogy stratégiát érvényesítsenek, emiatt még nem kötelező a felszámolásuk, de megoldást kell keresni. Amit javasoltak, a nyolc nagy megyével, elfogadhatatlan volt. Mi azt mondtuk, komoly elemzésekre, tanulmányokra van szükség, mert a javasolt megyék túl nagyok, a terület hatékony közigazgatása szempontjából. Ha a jelenlegi megyék, vagy közülük egyesek túl kicsik, hogy végigvigyék elképzeléseiket, akkor a nyolc javasolt túl nagy”, nyilatkozta egy sajtótájékoztatón Markó Béla.
Az idézett forrás szerint, azt mondták, az RMDSZ azért találta elfogadhatatlannak a nyolc megyés változatot, mert így elveszítheti befolyását bizonyos térségbe, „ami igaz”.
„A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint mi attól tartottunk, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz- és természetes, hogy védeni próbálod döntéshozási hatalmadat. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk ha befolyásunk lenne és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy”, nyilatkozta Markó Béla, miniszterelnök-helyettes.
Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást és elkerüljék az olyan megoldást, „amely nem volt eléggé előkészítve, megemésztve”.
A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását, nyilatkozta a Mediafax tudósítójának az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor.
Roberta Anastase, a PDL első alelnöke hétfőn azt nyilatkozta, hogy a koalíció képviselőinek egy bizottsága őszig elemzi a regionalizáció kérdését és ezzel párhuzamosan a kormány folytatja a decentralizációt.
Mediafax. Nyugati Jelen (Arad)

Markó megtartaná a koalíciót a következő választásig
Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon tartott sajtótájékoztatón elmondta, az RMDSZ azt szeretné, hogy a jelenlegi koalíció egészen a következő választásokig stabil maradjon. Markó szerint ehhez elengedhetetlen a másik kormányzófél ilyen irányú elkötelezettsége. Ez csak akkor lehetséges, ha a partnereink is hasonló módon gondolkodnak. Végig szeretnénk vinni ezt a mandátumot, a politikai stabilitás nagyon fontos Romániában, idézi Markót a Mediafax hírügynökség. Arra a kérdésre, hogy akkor is kitart-e az RMDSZ a koalíció mellett, ha fennáll annak a veszélye, hogy a következő ciklusban nem kerülnek kormányra, Markó azt válaszolta, hogy úgy kell cselekedniük, hogy az RMDSZ jövőre is a jelenlegi arányban képviselhesse a magyarságot a parlamentben. Emellett Markó Béla elmondta, hogy ki kell gondolni Románia közigazgatási átszervezését, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást. A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását. (mediafax, paprikaradio) Transindex.ro

Izsák: Székelyföldön dől el az autonómia kérdése
A Székely Nemzeti Tanács az utcára is hajlandó kivinni az embereket, hogy megakadályozzák a régiós reform terveit – mondta a Székely Nemzeti Tanács elnöke a 180 percben.
A székely autonómia kérdése a Székelyföldön dől el – jelentette ki a Kossuth Rádió reggeli adásában az elnök.
Izsák Balázs a tervezett romániai közigazgatási reform, illetve a régiók kialakítása kapcsán megjegyezte: szervezete számára elfogadhatatlanok a jelenlegi román tervek, amelyek eredményeként a Székelyföldet egy román többségű régióba olvasztanák be. Izsák Balázs hangsúlyozta: a Székely Nemzeti Tanács akár az utcára is hajlandó kivinni az embereket, hogy megakadályozzák ezeket a terveket. A politikus egyben elégtétellel nyugtázta, hogy az RMDSZ sem hajlandó elfogadni a régiók létrehozására irányuló jelenlegi román szándékokat. Kossuth Rádió. Erdély.ma

Markó megtartaná 2012-ig a koalíciót
Markó Béla szerint az RMDSZ nem csupán etnikai jellegű megfontolásból utasította el az ország regionális átszervezésének tervezetét, a szövetség fő kifogása az volt, hogy behatóan elemezni kell a kérdést, mivel a javasolt szupermegyék túl nagyok lettek volna ahhoz, hogy hatékony igazgatásuk biztosítható legyen.
A kormányfőhelyettes pénteken Zilahon hangsúlyozta: a jelenlegi fejlesztési régiók nem működnek megfelelően, az RMDSZ pedig 8 helyett 16 régióra osztaná az országot, de ez nem jelenti feltétlenül a megyék megszüntetését is. Markó közölte azt is, az RMDSZ szeretné, ha a jelenlegi kormánykoalíció 2012-ig megmaradna, hogy teljesíthesse ígéreteit, és hogy biztosítsa az ország politikai stabilitását.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/belfold/marko-megtartana-2012-ig-a-koaliciot) Krónika (Kolozsvár)

Bocsánat?
„Ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?” – mereng vagy inkább szomorkodik mindnyájunk helyett Markó Béla az Élet és Irodalomban megjelent s az UMSZ által átvett cikkében, amelyben a harmadik erdélyi magyar párt körüli pesti és hazai tüsténkedést, s a nyomában létrejövő helyzetet próbálja felmérni.
A válasz kézenfekvő: senki nem fog bocsánatot kérni! Ki kért bocsánatot a felvidéki magyaroktól, hogy fele annyi képviselőjük sem jutott be a szlovák parlamentbe, mint korábban, mert a Fidesz támogatta MKP tárgyalni sem akart a Bugár Béla vezette Hid-Most vegyes párttal? Jól emlékszünk Csáky Pál lekezelő szavaira: szóra sem érdemes pártnak nevezte Bugárékat! Hát megfizettek érte, s fizet bőven a felvidéki magyarság (lásd az ottani állapotokat, a nyelvtörvény és a honosítás körüli botrányokat!), mert az MKP Orbánék fáradozásával sem érte el a parlamenti küszöböt, a mellőzött Híd viszont nyolc százalék fölött teljesített!
Nem jártak jobban a kárpátaljai magyarok sem: három- négy hellyel kevesebb képviselőjük lett a megyei tanácsban (az egymásnak feszülés nyomán a kijevi parlamentből már korábban kihulltak). A Fidesz ott is csak az egyik, az „igazi” magyarként nyilvántartott Kovács Miklós pártját, az UMDSZ- t támogatta, a Gajdos Miklós vezette formáció ellenében. S láss csodát: a választáson mégis Gajdosék szerepeltek jobban! A széthúzás okozta eredménytelenség miatt az ottani magyarság is sebezhetőbb lett. Gondoljunk csak a magyarnyelvű oktatás visszaszorítására és a magyar állampolgárságot kérők titkosszolgálati megfigyelésére és behívatására!
S még nincs vége. Az egyoldalú pesti támogatásnak is köszönhető, hogy a múlt évben nem csak Szabadkán, de a 68 százalékban magyar Révkomáromban sem sikerült magyar polgármestert választani. Először! Fennáll a veszély, hogy a tavaszon nemcsak a negyven százalékban magyar Szatmárnémetinek, de a hetvenkét százalékos Sepsiszentgyörgynek sem lehet újfent magyar előljárója, mert három civakodó magyar párt közt könnyen a negyedik román győzhet.
Mások mellett Kövér László biztos nem fog az erdélyi magyarságtól a lehetséges kudarcért bocsánatot kérni. Ezt onnan tudom, hogy a tavaszon, Szatmárnémetiben járva, megkérdeztem tőle: az új párt hangsúlyos támogatása és az RMDSZ mellőzése okán nem lesz lelkiismeret-furdalása, ha nem jutunk be a román parlamentbe? Válasza: nem lesz, mert ők csak a legjobbat akarják nekünk! Már bocsánat: mi olyan hülyék lennénk, hogy Pest nélkül képtelenek vagyunk eldönteni, mi a legjobb nekünk?
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

A vezér neve: Orbán
Újraválasztották a Fidesz elnökét, Orbán Viktort tegnap, a párt XXIV., tisztújító kongresszusán. Továbbra is alelnök Kósa Lajos, Pelczné Gáll Ildikó, Pokorni Zoltán és Varga Mihály is. Mind az öten ellenjelölt nélkül indultak.
A tanácskozáson elmondott beszédében Orbán Viktor kijelentette: a Fidesz megtanulta, hogy nem ideológiákért, hanem Magyarországért kell kiállnia, így kiállt az országért „a nemzetközi és a hazai baloldallal szemben” is. „Kiálltunk az emberekért, amikor bank- és válságadót vezettünk be a megszorítások helyett; amikor csendben és békében elköszöntünk az IMF-től” – jelentette ki.
„Kiálltunk és továbbra is kiállunk azért, hogy Magyarországon is legyen következménye a szavaknak és a tetteknek, ezért ragaszkodunk az elszámoltatáshoz” – mondta Orbán Viktor, nyilvánvalóan a Szilvásy-ügyre utalva. Szavai szerint készen állnak arra, hogy megvívják a Fidesz történelmének legnagyobb küzdelmét a múlt hibáival és azokkal, akik ma is védelmezik e hibákat. Vannak, akik jól jártak, miközben az emberek elveszítették munkájuk gyümölcsét; vannak, akik degeszre keresték magukat azon, hogy az országot a feje búbjáig eladósították – sorolta, és hozzátette, hogy vannak, akik a jövő útjáról a „görög útra” akarják terelni Magyarországot.
A pártelnök-miniszterelnök szerint a kormány le fogja győzni az adósságot, ennek érdekében visszahív a munka világába mindenkit, aki munkaképes, és segély helyett munkát fog adni nekik. Kifejtette, hogy kormánya felszámolja a kiváltságokat, az indokolatlan előnyöket, és megteremti az érdem szerinti boldogulás lehetőségét. Ehhez kérte a küldöttek támogatását, és hangsúlyozta: továbbra is az emberek megkérdezésével fognak kormányozni.
A kongresszuson jelen volt, de nem szólalt fel Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Ugyanakkor szót kapott a szlovákiai magyarság képviseletében Berényi József. „Aki nem vállalja fel a magyarság megmaradásának igényét, az nem igazán demokrata” – hangoztatta a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, aki szerint a magyar kormány értékmentő politikát folytat, és őszinte a részéről az együttműködési igény.
Úgy fogalmazott: nagy öröm és boldogság volt számukra látni a választási eredményeket, tudták, új korszak kezdődött Magyarországon és a Kárpát-medencében. Számukra azonban a Felvidéken ez már nem így volt, helyet kapott egyfajta álpolitizálás, és mára nyelvhasználati jogaik rosszabbak, mint korábban voltak – vont mérleget.
Berényi József üdvözölte az alaptörvény elfogadását; mint mondta, Magyarországon elérték, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. „Mi nagyon messze vagyunk ettől” – tette hozzá. Azokról a vádakról, hogy kapcsolatuk a Fidesszel vazallusi lenne, azt mondta, aki ezt állítja, vagy hazudik, vagy szándékosan félretájékoztat, vagy magából indul ki. Megjegyezte: Szlovákiában kettős állampolgár lehet bárki, csak néhány felvidéki magyar nem, kettős mércét alkalmaznak, amit elfogadni nem lehet. Új Magyar Szó (Bukarest)

Mátyás-szoborcsoport táblaügy: a rendőrséghez fordul a kulturális tárca 
Mivel nem közeledett egymáshoz a kolozsvári polgármesteri hivatal és a kulturális minisztérium álláspontja a Mátyás-szoborcsoport elé helyezett, magyarokat sértő tábla ügyében, a szaktárca a rendőrségen akar feljelentést tenni – írta szerda számában a Krónika.
A kolozsvári önkormányzat május 23-án olyan táblát helyezett el a Mátyás-szoborcsoport talapzata elé, amelyen Nicolae Iorga román történész e sorai olvashatók: „A csatákban győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult". Ez kiváltotta az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek felháborodását és a magyar diplomácia megdöbbenését. Kelemen Hunor kulturális miniszter május végén hivatalos levélben szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt és Sorin Apostu polgármestert, hogy azonnal távolítsa el a frissen elhelyezett táblát a Mátyás-szoborcsoport elől, az elöljáró azonban akkor nem reagált érdemben a felszólításra. A szaktárca most a Kolozs megyei prefektúrát (a kormánynak a törvényesség betartására hivatott megyei képviseletét) kérte levélben a törvényesség helyreállítására, és a napokban rendőrségi feljelentést is tesz – tudta meg a lap a kulturális minisztérium sajtóirodájától. 
Debreczeni Hajnal, Kelemen Hunor sajtótanácsosa a Krónikának elmondta: Sorin Apostu időközben válaszolt a miniszteri felszólításra, de válaszlevelében továbbra is állítja: a Iorga-idézetet tartalmazó táblát már a szoborcsoport restaurálási terve is tartalmazza, ezért szerinte nincs abban semmi kivetnivaló. A polgármester annak ellenére ragaszkodik eredeti álláspontjához, hogy a kulturális tárca elküldte neki azt a dokumentációt, amelyből egyértelműen kiderül: csupán a műalkotás megnevezését tartalmazó négynyelvű táblára bólintott rá az Országos Műemlékvédelmi Bizottság és a kolozsvári önkormányzat, a Iorga-idézet nem szerepel a restaurálási dokumentációban.
A minisztérium hivatalos álláspontja szerint az ezt tartalmazó tábla továbbra is törvénytelenül áll Kolozsvár főterén. A sajtótanácsos szerint a minisztérium a napokban a rendőrségen is feljelentést tesz. László Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeit képviselő alpolgármester a lapnak jelezte: valószínűleg polgári per lesz a Iorga-idézetet tartalmazó tábla ügyéből. Május végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) büntetőjogi feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a kolozsvári ügyészségen, mert hivatalos engedély nélkül helyezték el a táblát a szoborcsoport előtt. A rendőrség hivatalból megkezdte a nyomozást, de eredményekről még nem számolt be. „Semmilyen választ nem kaptunk az ügyészségtől, a napokban személyesen bemegyek érdeklődni, mert azt feltételezzük, hogy el akarják altatni az ügyet" – mondta a lapnak Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi regionális elnöke.
Először 1932-ben került fel a szoborra az említett idézet, amelyet 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben. 
A szoborcsoportot magyar-román közös finanszírozással nemrég felújították, e munkálatok során eltávolították azt a táblát. Az utóbb elhelyezett tábla nem azonos ugyan a Funar-félével, de ugyanazt a Iorga-idézetet tartalmazza.
MTI
Erdély.ma

EU Tábor: mit kívánnak az erdélyi magyarok?
„Erdélyi identitás értékek nélkül nem létezik: értékek, amelyek évszázadok során alakultak ki” – mondta Kelemen Hunor a marosfői EU Tábor első napján tartott előadásában. A „Mit kívánnak az erdélyi magyarok?” című előadáson az RMDSZ elnöke két jellegzetes erdélyi értékről beszélt, egyiknek az önállóságot, másiknak pedig a szülőföldön való boldogulás szándékát nevezte.
„Az erdélyi magyar politika egy hármas tengelyen valósul meg: Budapest – Bukarest – Brüsszel tengelyen. Ezek közül mindegyik életünk alakításának egy-egy meghatározott eleme. Fontos viszont ismerni a sorrendet, hogy kinek, melyik helyszínnek, avagy intézményrendszernek milyen szerepe van a döntéshozatalban, mivel az erdélyi magyar politikát Erdélyben kell meghatározni, itt kell eldönteni mi jó az erdélyi embereknek és ezeket Erdélyben kell érvényesíteni”.
„A romániai magyar politikát itthon kell végezni a parlamenten, a kormányon és az önkormányzatokon keresztül” – mondta Kelemen. Szerinte ehhez hasznos Budapest odafigyelése, nincs szükség arra, hogy diktáljanak.
Kelemen a régióátszervezés jelenlegi helyzetére reflektálva kiemelte: a közigazgatási átszervezésre szükség van, de oly módon, hogy az etnikai arányokat ne változtassa. Átgondolt, racionális döntést kell hozni, amely biztosítja, hogy a döntések nem kerülnek a közösségtől a messzi megyeközpontokhoz.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára úgy vélte:Kelemen Hunor megválasztása egy új fejezetet jelent, az Erdélyi Konzultáció nyomán a kisközösségek szintjén is kirajzológik egy problématérkép. Mint mondta: kideríthető, mit gondolnak az emberek a szervezetről, milyen problémákkal küszködnek, és mi kell az RMDSZ napirendjén szerepeljen. „Az új fejezetben bizonyítani akarjuk, hogy az RMDSZ képes tanulni a hibáiból és belülről megújulni” – mondta Kovács Péter.
Az RMDSZ főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy az említett Bukarest – Budapest - Brüsszel hármas tengely mára lassan, Erdéllyel kiegészülve egy négyes tengellyé alakul át, melyet a helyi közösségek decentralizáció által megnövekedett hatásköre is erősít. Krónika (Kolozsvár)

A sajtószabadság ürügyén születik a véleményszabadság korlátozása
Az újságíró nem lehet magánember, állítják egyesek, és ekként nem mondhat véleményt semmiről, mert a politikai elkötelezettség vádja alá kerül. Vagyis a sajtószabadság talaján születik a véleményszabadság korlátozása, fogalmaz Bíró Zsolt, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa a Demeter András, a Román Rádió elnök-vezérigazgatója és Borbély Melinda, a Román Rádió kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztője figyelmébe ajánlott nyílt levelében.
Bíró Zsolt tegnap a sajtó nyilvánossága előtt elmondta, hogy a múlt héten harmadik alkalommal kérették be a Marosvásárhelyi Rádió igazgatótanácsa elé, amiért szerepet vállalt a Székely Nemzeti Tanács tevékenységében, s "a régi idők szellemét idézve" kijelentették, alkotmányellenes az SZNT tevékenysége, hiszen a Székelyföld autonómiájáért küzd.
Az újságíró szerint ez a tárgyalási "taktika" megfélemlítésként értelmezhető csupán, de akkor is "félelmetes, hogy magukat értelmiséginek tartó személyek képesek ilyen állításokat fenntartani". "Miután sokadszorra is közlöm velük, hogy ez a szervezet csakis a jog és a törvényes út betartásával küzd az autonómiáért, hogy maga a statútum is erről szól, hiszen a törvényhozás számára készült, mintegy törvénytervezetként, kissé visszavesznek a támadó hangnemből és az összeférhetetlenséget kezdik firtatni", nyilatkozta Bíró Zsolt, hangsúlyozva: "egy olyan szervezetről van szó, amely hivatalosan nem létezik, és amennyiben létezik is de facto, mozgalomként tevékenykedik. Nem párt, nem állít jelölteket választásokon, nincsenek fizetett tisztségviselői. Az összeférhetetlenséget pedig ilyen paraméterek kapcsán szokás felhozni."
A továbbiakban kijelenti: amennyiben folytatódik a "boszorkányüldözés", azt csakis jogi úton tudjuk tisztázni, akár Strasbourgig is elmenve.
Fiktív, mondvacsinált ürügy
Ugyanakkor "személyes meghurcoltatásnak" minősíti az ellene folyó "koncepciós eljárást", mivel a rádió vezetősége azzal vádolja, hogy "egy be nem jegyzett civil szervezetben tölt be tisztséget", s leszögezi: "az SZNT autonómiát szorgalmazó tevékenysége nem más, mint egy pusztán közigazgatási, adminisztratív átszervezésre irányuló mozgalom, amely pártpolitikától független. Mint ilyen, pártok felett álló és pártsemleges mozgalom, így az összeférhetetlenség kritériumai nem érvényesek".(…) "Véleményem szerint az Önök által feszegetett összeférhetetlenségi kérdés egy fiktív, mondvacsinált ürügy csupán, melynek valós háttere csakis a politikai ellenőrzés lehetőségének fenntartása, gyakorlása. Önök a megfélemlítés eszközét alkalmazva, egzisztenciálisan próbálnak ellehetetleníteni, arra számítván, hogy egy háromgyermekes családapa a létbizonytalanságot és ezt a meghurcoltatást nem vállalja." – olvasható egyebek mellett Bíró Zsolt beadványában, figyelmeztetve ugyanakkor, hogy "hosszú évek óta senkinek sem szúr szemet, hogy a Román Rádiótársaság kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztő, aki egyben a Marosvásárhelyi Rádió aligazgatói pozícióját is betölti, nem más, mint Borbély László miniszter felesége. Borbély László pedig köztudottan az RMDSZ egyik legbefolyásosabb politikusa (politikai alelnöke). Románia törvényei garantálják a sajtószabadságot és garantálják a szólás szabadságát, éppúgy, mint ahogyan garantálják az információhoz való jogot. Hogyan lehet elfogulatlan, pártatlan az a szerkesztő, akinek közvetlen családtagja, férje nem csak egyszerű politikai közszereplő, hanem Románia egyik minisztere? A kérdést viszont fordítva is feltehetem: hogyan lehet miniszter az a személy, akinek felesége a közszolgálati rádióban vezető tisztséget tölt be, családtagjainak alkalmazásával nepotizmust, tevékenységével pedig politikai cenzúrát érvényesít?".
Bíró Zsolt egyelőre fizetetlen szabadságot vett ki.
(mózes)

Kelemen: ne Budapest diktálja, mi jó nekünk!
Példátlan mozzanat ejtette gondolkodásba az immár 8-ik alkalommal, idén július 5. és 10. között szervezett EU-tábor résztvevőit: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Kovács Péter főtitkár előadása előtt Thunderbold 2 típusú szubszonikus sugárhajtású csatarepülőgépek repültek el Marosfő fölött. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Főtitkársága és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara szervezésében, valamint az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság és a Hargita Megye Tanácsának társszervezésében zajló, Erdélyinek lenni jó! mottójú rendezvény megnyitóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a MIÉRT és az érdekvédelmi szervezet közti „erősítő párbeszédet méltatta. Kiemelte, hogy a szervezet »ugródeszka a politika irányába«.
Szintén a megnyitón Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának a dékánja emlékeztetett: a felsőfokú oktatási intézmény immár a negyedik éve a rangos rendezvény társszervezője. Bodor László, a MIÉRT elnöke úgy ítélte meg, a politikusok legnagyobb kihívása, hogy megtalálják a válaszokat a közembereket foglalkoztató mindennapi kérdésekre. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke megjegyezte: Marosfőn a Mókus cukrászdán és a vasútállomáson kívül nem sok minden van, de az EU-táborban alkalom adódik a barátkozásra.
Erdélyi konzultáció avagy Mit kívánnak az erdélyi magyarok című előadásában Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ-nek más-más választ kell adnia a tömbben és a szórványban, azaz az úgynevezett interetnikus környezetben élő erdélyi magyaroknak. – Erdélyi értékként fogalmazható meg az önállóság. Hármas tengely körül mozog az életünk: Bukarest–Budapest–Brüsszel. Az első fővárosban dőlnek el a minket érintő sarkalatos kérdések, Budapest az érdekérvényesítésben segít, Brüsszel pedig megtanított arra, hogy összehangolt döntéselőkészítést végezzünk – fogalmazott a politikus. Hozzátette: az erdélyi politikai irányvonalat, a célokat itt kell eldönteni. Szükség van Budapest tanácsára, egy valamire viszont nincs szükség: a magyar fővárosból diktálják, mi jó az erdélyi magyarságnak.
Úgy ítélte meg, hogy az elmúlt másfél év kormányzati szerepvállalás bebizonyította, hogy az RMDSZ komoly feladatra vállalkozott. Szerinte a gazdasági válság miatti megszorító eszközök kemény diónak bizonyultak. – Viszont 2009-ben az évnyi ellenzéki státus bebizonyította, hogy pillanatok alatt visszaállítható az, amit 5, 6, 10 vagy akár 20 esztendő alatt sikerült elérnünk, így a kormányzati szerepet szinte bármilyen körülmények között vállalnunk kell – fogalmazott a szövetségi elnök
Szerinte az erdélyi magyarság elsődleges akarata az, hogy a szülőföldjén maradhasson, s itt boldoguljon. – Azt várják el tőlünk, hogy megfelelő jogi, intézményi keretek között, barátságos, partneri környezetben éljék meg magyarságukat, s a szabadságot – mondta Kelemen Hunor. A román–magyar viszonyról szólva a szövetségi elnök úgy ítélte meg, hogy a kettős állampolgárságnak a kapcsolattartás, utazás vonatkozásában nincs konkrét gyakorlati haszna. – Szimbolikus jelentősége van, jóvátételt jelent. Sajnálom, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyintézésben a magyar állam nem tartott igényt a segítségünkre. A kettős állampolgárság nem lehet megoldás a magyarországi demográfiai deficit megoldására, azaz nem lehet a következménye, hogy kiürítjük Erdélyt. Ha ez volt a cél, akkor nem volt őszinte a szándék – jegyezte meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt küszöbön levő bejegyzéséről szólva úgy fogalmazott: 2012-ben parlamenti képviselet nélkül maradhat az erdélyi magyarság.
– A megoldás az egységes képviselet. Mindent feltételt meg tudunk teremteni az összefogásra – hangsúlyozta.
Ugyanazon című előadás keretében Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára azon véleményét fejezte ki, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt kudarcot vall ugyanúgy, mint azon korábbi próbálkozások, amelyek az RMDSZ-en belüli hatalomátvéltelről vagy a szervezeten kívüli hatalomra kerülési próbálkozásokról szóltak: Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISSZ), Reform Tömörülés, Magyar Polgári Párt. – Valóban 600 ezer magyar szavazó fordult el az RMDSZ-től 1990 óta, de ennek több oka van. 1990-ben 86 százalékos részvétel mellett 1 millió voksot kapott az RMDSZ. 2008-ban csak 400 ezren szavaztak ránk 39 százalékos részvételi arány mellett. Ne feledjük el, hogy mintegy 200 ezer erdélyi magyarral kevesebb van ma. Ugyanakkor sokan elfordultak a politikától. Tartsuk szem előtt azt is, hogy Tőkés László és Toró T. Tibor hosszú évekig az RMDSZ vezető politikusai voltak. Rájuk semmilyen felelősség nem hárul? – tette fel a kérdést a politikus.
A főtitkár szerint 21 év alatt „a másik csoport” semmilyen kiemelkedő teljesítményt nem tudott felmutatni. – Még az autonómia szót is kifelejtették az új párt alapszabályzatából. Több munkára és kevesebb dumára van szükség – mondta a főtitkár.
A Szabadság kérdésére válaszolva Kelemen Hunor arról számolt be, hogy a tárca a rendőrségen tesz feljelentést, amennyiben nem távolítják el a Mátyás-szobor talapzata elől a törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblát. – Másodjára is arra kértem levélben Sorin Apostu kolozsvári polgármestert és Florin Stamatian prefektust, hogy a törvényességet tartsák be, és mihamarabb távolítsák el a táblát. Ha nem intézkednek, akkor a rendőrségen teszünk feljelentést a tábla törvénytelen kihelyezése miatt – hangsúlyozta Kelemen, hozzátéve: mivel a szobor nem képezi a kulturális tárca tulajdonát, jelen pillanatban ez az egyetlen dolog, amit tehetnek, az ügy kimenetele a továbbiakban a rendőrségi eljárástól függ.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Önállóan élni Erdélyben
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyitotta meg Marosfőn a nyolcadik EU-tábort
Önállóan élni, a szülőföldön boldogulni – ezek Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarok legfontosabb igényei, s ezeket az értékeket kell előtérbe helyeznie az erdélyi magyar politizálásnak is.
„Az erdélyi magyarok megtanulták, hogy elsősorban önmagukra számíthatnak, amikor jövőt kell építeniük önmaguknak vagy az egész közösségnek. Ezt az értéket évszázadok óta őrizzük, visszük tovább, ez határozza meg az erdélyi magyar politikum cselekvését” – jelentette ki tegnap Kelemen Hunor a Marosfőn megszervezett 8. EU-tábor megnyitóján.
Az RMDSZ elnöke 250 fiatal táborlakónak tartott beszédében arra a kérdésre kereste a választ: mit kívánnak az erdélyi magyarok? A politikus szerint az önállóság megőrzése mellett az erdélyi magyarok másik igénye a szülőföldön való megmaradás és boldogulás. „Én ezt a két értéket helyezem előtérbe, amikor az erdélyi magyar politizálásról beszélek” – jelentette ki Kelemen.
A hármas tengely
Az RMDSZ elnöke szerint az erdélyi magyar politizálás az elmúlt évtizedekben hármas tengelyre épült: a Bukarest–Budapest –Brüsszel tengelyre. „Bukarestben döntenek az életünk jelentős részét érintő kérdésekben, az itteni képviseletet nem lehetett és nem lehet felváltani soha valami másra. Budapest azért fontos, mert szükség van a támogatásukra, arra, hogy Magyarországnak tekintélye legyen a régióban. A Brüsszelben zajló politikai események és döntések fontosságát felismerve az RMDSZ számára nem volt kérdés, hogy ott kell lenni” – magyarázta a politikus.
Hangsúlyozta azonban, hogy a hármas tengely egészként működik, felcserélni az elemeket nem szabad. „Sem Brüsszel, sem Budapest nem oldja meg a mi napi problémáinkat, éppen ezért fontos a sorrend megértése” – jelentette ki.
Szerinte egy dologra nincs szüksége az erdélyi magyaroknak: arra, hogy diktáljanak, hogy megmondják, mi a jó nekik. „Mi sem mondjuk meg sem a belgáknak, sem a Nagykörút két oldalán élő budapesti lakosoknak, hogy mi a jó nekik. Ezt mindenki a maga helyén, életterében tudja, és ennek tudatában tervezi az életét, a jövőjét” – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ koalíciós szerepvállalásáról szólva a szövetségi elnök elmondta, már amikor elvállalták a kormányzást, 2009-ben, politikusaik tudatában voltak annak, hogy a gazdasági válság miatt nehéz időszak következik, azonban a múltból tanulva elvállalták ezt a feladatot.
„A kormányzás felvállalása jó döntés volt, mert 2009-ben, ellenzékben, megtapasztaltuk, hogy milyen gyorsan visszafordíthatók az elért eredmények. Hiszen tudjuk, hogy az erdélyi magyarok itthon akarnak élni, de azt is tudjuk, hogy jólétben, biztonságban akarnak itthon élni, magyarként akarnak itthon élni. Az RMDSZ javaslatára a kormány már elfogadott egy kis- és középvállalkozóknak szóló ösztönző csomagot, őszre pedig egy újabb javaslatot tesz le a kormány elé, amely a munkahelyteremtés ösztönzésére vonatkozik” – ismertette a politikus.
A megnyitó folytatásában Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja köszöntötte a fiatalokat, majd Bodor László, a MIÉRT elnöke üdvözölte a táborlakókat. Utóbbi felszólaló beszédében az RMDSZ és a MIÉRT folyamatos és következetes kapcsolatára tért ki, mely a kezdetek óta sikeres tevékenységeket és eredményes érdekképviseletet tett lehetővé. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, mint volt MIÉRT-es vezető köszöntötte a részvevőket.
Kisütött a nap
Egyébként a keddi szeszélyes időjárás után, tegnap már napsütéses volt a szakmai programok kezdetének napja. „A tábor pillanatnyilag mintegy 90 százalékos létszámnak örvend, ami azt jelenti, hogy néhány bejelentkezett résztvevő kivételével szinte mindenki megérkezett már Marosfőre” – számolt be az ÚMSZ érdeklődésére tegnap Jakab Adorján főszervező.
Tájékoztatása szerint már a regisztrációs nap is nagyszerű hangulatban zajlott: az adminisztrációs teendők után a csapatok bemutatkozása következett, a nyitónapot karaokeverseny és telt házas buli zárta. „Fennakadásokkal egyelőre nem találkoztunk, a visszajelzések jók” – jelentette ki kérdésünkre Jakab. Új Magyar Szó (Bukarest)

Világtalálkozó Verőcén (Erdélyország az én hazám)
Idén ötödik alkalommal nyitja meg kapuit az Erdélyország az én hazám világtalálkozó Verőcén, a Csattogó-völgyben. A július 8. és 10. között zajló találkozó olyan kiemelt témákkal foglalkozik, mint például a Székelyföldért Társaság által szervezett autonómia-fórum.
A tanácskozásra meghívták az anyaországi és erdélyi pártok képviselőit, hogy fejtsék ki véleményüket a székelyföldi önrendelkezéssel kapcsolatban. Részvételi szándékát eddig Bíró Zsolt (Székely Nemzeti Tanács), Kalmár Ferenc (KDNP), Potápi Árpád (Fidesz), Szabó Vilmos (MSZP), dr. Gaudi Nagy Tamás (Jobbik), dr. Dorosz Dávid és Berze Márton (LMP), valamint Szász Jenő (MPP) jelezte. A szervezők bíznak benne, hogy az RMDSZ és az alakulófélben lévő EMNP részéről is elfogadják a meghívást, és megtisztelik jelenlétükkel a fórumot. A fesztivál másik kiemelt témája a magyarországi és erdélyi unitárius egyház egyesülése, amelyet az unitárius hívek országunk szétszabdalása óta áhítanak. Az unitárius egyház jövőjéről Balázsi László megbízott püspök-főjegyző tart előadást. A vasárnapi ökumenikus istentiszteletet követően megemlékeznek a bukovinai székelyek áttelepülésének 70. évfordulójáról. Ezt követően a Csángó Keresztszülők Egyesületének képviselői mutatják be a tiszteletre méltó mozgalmat, amelyet a csángóföldi magyar oktatásért folytatnak. A keresztszülők által támogatott gyermekek társaságában fellép például Petrás Mária népdalénekes-keramikusművész. Izgalmas helyszínnek ígérkezik a Litea-könyvsátor. Szombaton bemutatják Margittai Gábor szórványmagyarságról írt kötetét, a Trianoni menyecskét, de elkalandoznak az erdélyi magyar irodalom legendás helyszíneire is: Kolozsvárra Szász István Tas a Hitelről írt kötete által, Marosvécsre a Helikon Alapítvány bemutatkozásával, illetve Nagyváradra a Holnaposok révén. Vasárnap Böjte Csaba testvérrel találkozhatnak az érdeklődők, aki ökumenikus szentmisére várja a híveket Nagy Árpád református és Balázsi László unitárius püspökkel együtt. Csaba atya a rendezvényen dedikálja legújabb műveit, de a Csattogó-völgybe várják Kányádi Sándor költőt is. A felhőtlenebb, de komoly szórakozás ígéretével hirdetik meg a Ki tud többet Erdélyről? vetélkedőt, melyet az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesületének lelkes csapata szervez Csíki András elnök vezetésével. A Székelyföldért Társaság – mely július 4-én hivatalosan is bejelentette megalakulását – meghirdette a II. Székelyföldért Labdarúgótornát. Minden este koncerttel zárul. A pénteki főszereplő a sokak által várt Bikini, szombaton délután a Swetter zenekar, este pedig Tamás Gábor lép fel a nagyszínpadon. Vasárnap este az Ismerős Arcok koncertje zárja a programsorozatot.
Frigyesy Ágnes. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmányellenesség: vád, melyet az RMDSZ fogalmazott meg. Összeférhetetlenséget állapított meg Demeter András, a Román Rádió elnök-vezérigazgatója Biró Zsoltnak a Marosvásárhelyi Rádiónál végzett szerkesztői munkája, valamint a Székely Nemzeti Tanácsban betöltött tisztsége között. Az elmúlt hetekben háromszor kérették a Marosvásárhelyi Rádió Igazgatótanácsa elé. A több mint egy évtizede ott dolgozó újságírót azzal vádolják, hogy a rádión keresztül alkotmányellenes autonómiatörekvéseinek adott hangot. (Erdely.ma) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)