Harmincmillió lejt adományoz a kormány az ortodox egyháznak a bukaresti Nemzet Megváltása katedrálisának fölépítésére. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök egyúttal adakozásra szólította az állampolgárokat, az üzletembereket és a civil szervezeteket is. /Balogh Levente: Harmincmillió lej az ortodoxoknak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Elutasította a parlament október 3-án a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt. A szenátus és a képviselőház együttes ülésén a honatyák többsége a kormánybuktató kezdeményezés ellen foglalt állást. Az indítvány mellett 220-an szavaztak, vagyis tizenkettővel kevesebben, mint amennyire szükség lett volna elfogadásához. Következésképpen a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ alkotta kormánykoalíció a helyén marad. A kiszivárgott hírek szerint 7 szociáldemokrata párti szenátor és 15 képviselő az indítvány ellen voksolt. Mircea Geoana PSD-elnök szigorú megrovást helyezett kilátásba azoknak, akik nem szavazták meg az indítványt. A Demokrata Párt (PD) a jelenlegi kabinet megbuktatása mellett szavazott. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla közölte: a szövetség honatyái nem szavazzák meg az indítványt, és hangsúlyozta, hogy a dokumentumban felsorolt érvek gyenge lábakon állnak, illetve minden korábbi kormány ellen felhozhatók. /Helyén marad a PNL–RMDSZ alkotta Tariceanu-kormány. Nem sikerült a szociáldemokraták kormánybuktató kísérlete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Áttörést jelenthet a román politikában az az állásfoglalás, amelyben a Demokrata Párt tartományi parlament és kormány létrehozása mellett tör lándzsát. Ezt egyelőre nem kommentálta az RMDSZ sem. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) viszont közleményében lelkesen üdvözölte a kezdeményezést. A demokraták a jelenlegi régiók megtartásával képzelik el azok hatáskörének kiterjesztését, az RMDSZ készülő javaslata pedig ezek határainak megváltoztatásáról szól. Az RMDSZ-nek a közvélemény előtt október 13-án, Marosvásárhelyen bemutatandó átszervezési javaslatának egyik alapelve, hogy Maros, Kovászna és Hargita megye külön régiót alkosson, és hogy a jelenlegi 8 régió helyett 15 jöjjön létre: nyolc Erdélyben, hét a Kárpátokon kívüli területeken. A szakértői csoportban részt vevő Csutak István volt európai integrációs államtitkár tanulmánykötetében körvonalazta a régiós határokat. A régiók átszervezésére vonatkozó RMDSZ-kezdeményezést a koalíciós társ egyik vezető egyénisége, Bogdan Olteanu, a képviselőház liberális elnöke bírálta elsőként. Az RMDSZ évek óta küzd a székelyföldi régió létrehozásáért. A liberálisok egyetértenek a történelmi régiók határainak figyelembevételével. /Románia Szövetségi Köztársaság? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Traian Basescu államfő hevesen bírálta a kormányt, amiért módosította a miniszteri felelősségre vonásra vonatkozó törvényt, és így a miniszterek korrupciós ügyeit vizsgáló elnöki bizottság nem folytathatja munkáját. A 2007/95-ös sürgősségi kormányrendelet értelmében az államelnöki hivatal többé nem adhat engedélyt volt és jelenlegi miniszterek elleni bűnvádi eljárás kezdeményezésére. Ezt a jövőben egyedül a miniszterelnök, a főügyész vagy a Legfelsőbb Ügyészség teheti meg. Az államfő szerint ez a rendelet az igazságszolgáltatás normális működését akadályozza meg. Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke szintén azzal vádolta meg a Tariceanu-kabinetet, hogy így szeretné megvédeni a korrupcióval gyanúsított minisztereit. Újabb névvel bővült az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) feketelistája: ezúttal Decebal Traian Remes, a mezőgazdasági tárca vezetőjéről van szó. /Felfüggesztették az elnöki bizottságot. Basescu élésen bírálja a kormány döntését. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Joseph Daul, az Európai Parlament Európai Néppárt (keresztény-demokrata) csoportjának elnöke október 6-án Temesváron kijelentette, fennáll annak a veszélye, hogy Románia ellen életbe léptessék a védzáradékot, mivel nincs meg annak a biztonsága, hogy az európai pénzek oda jutnak, ahova szánják őket, illetve azért, mert a kormány nem tesz semmit a korrupció felszámolásáért. /Joseph Daul (PPE): életbe léptethetik a védzáradékot. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./

A képviselőházi jóváhagyás után, a szenátus október 9-i ülésén megszavazta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját ratifikáló törvényt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 1992-ben elfogadott jogszabály ratifikálását az RMDSZ már tíz éve folyamatosan szorgalmazza, a kormány azonban csak 2006-ban fogadta el a tervezetet, az RMDSZ közbenjárására. A Nyelvi Charta néven közismert európai jogszabály a különböző országok területén beszélt kisebbségi nyelvek nemzetközi súlyú védelmét szolgálja, szabályozza a nyelvhasználati jogokat az oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, művelődés, a gazdasági élet, a média területén valamint az anyaországgal való kapcsolatokban. A tervezet elfogadása mellett érvelve mind Frunda György és Eckstein-Kovács Péter szenátorok, mind pedig Markó Attila államtitkár kifejtették: ez a jogszabály Romániában kiemelkedő fontosságú, hisz európai szintű jogi norma hatálya alá emeli a különböző jogszabályokban rögzített jogokat. Garantálja az anyanyelven történő oktatást minden szinten, biztosítja a nyelvhasználatot mind a közigazgatásban, mind pedig a közszolgáltatások terén, rögzíti az anyanyelv-használati jogot az igazságszolgáltatásban, nem csak a bírósági eljárásban, de az anyanyelven készült bizonyítékok érvényességét tekintve is. Románia az Európa Tanács tagállamai közül huszonkettedikként ratifikálja a nyelvi chartát. /Elfogadták a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Október 10-én a kormány elfogadta a 2008-as évre vonatkozó költségvetési tervet, amely a bruttó hazai össztermék 2,7 százalékának megfelelő államháztartási hiánnyal számol. Ez alatta marad az idei évre tervezett 2,8 százalékos GDP-arányos hiánynak. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök közölte, hogy a kormány jövőre az inflációt 3,8 százalékra, a gazdasági növekedési ütemet pedig 6,5 százalékosra tervezi. /Elfogadta a költségvetést a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Lemondott tisztségéről Decebal Traian Remes mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, Calin Popescu Tariceanu kormányfő kérésére. Remest azzal vádolják: 15 ezer eurót fogadott el egy üzletembertől, cserében megígérve, hogy az elbírálásnál közbenjár az illető érdekében. Remes lemondásának hírére, mind a Demokrata Párt (PD), mind a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy nyilatkoztak: nem csak a mezőgazdasági miniszternek, hanem az egész kormánynak mennie kellene. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint megfelelő megoldás volt Remesnek a miniszterelnök által kikényszerített lemondása. Hozzátette: ezzel az ország újabb lehetőséget kap arra, hogy elvégezze az Európai Unióval szembeni kötelezettségeit. /Lemondott Decebal Traian Remes, a mezőgazdasági tárca vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Szeptember utolsó napjaiban nevezték ki Horváth István kolozsvári szociológust a Kisebbségkutatási Intézet igazgatójává. Horváth István és Hetea Roxana aligazgató mandátuma öt évre szól. A tisztségeket versenyvizsga nyomán nyerték el. Horváth István elmondta, a legfontosabb tervek között szerepel a kisebbségi kataszter elkészítése, amely leltározza a kisebbségek fontosabb intézményeit és rendezvényeit. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia által elindított hasonló program mintájára készítenék el mind a tizenkilenc romániai kisebbség számára. A szociológus megjegyezte: sokkal kisebb mozgásterük lesz, mint például a Teleki László Kisebbségkutató Központnak, mivel a romániai intézmény a kormány alárendeltségébe tartozik, míg a magyar intézet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik. Legfeljebb 35 alkalmazottal működhet Kolozsváron az intézet, amelynek legkevesebb 25 kutatót kell foglalkoztatnia. – Néhány olyan intézményes funkciót akarnak vállalni, amelyek megszokottak ilyen intézetben. Például a publikációk folyamatos leltározása egy dokumentációs központ létrehozása érdekében. Ennek az lenne a feladata, hogy rögzítse mindazt, amit a kisebbségekről Romániában publikálnak. A kisebbségi politizálással kapcsolatos anyagokat is gyűjteni fogják. Egy másik projekt keretében etnodemográfiai statisztikát készítenek majd. Romániában ugyanis 1992-ről regisztrálják a gyerekeknek, a házastársaknak és az elhalálozottaknak a nemzetiségi hovatartozását. Romániában ezt nem igazán dolgozták fel. A romániai magyar kisebbség kutatása intézményes szempontból eddig alapvetően magyarországi kezdeményezésként működött. A Magyar Tudományos Akadémia magyar kisebbségek kulturális intézményeinek feltérképezését kezdeményező programjához is szeretnének csatlakozni. /Borbély Tamás: Kisebbségkutatás román állami támogatással. Horváth István igazgató terveiről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ A román kormány mellett eddig nem működött olyan kutatóintézet, amely segítette volna a helyes kisebbségpolitika kidolgozását. A Kisebbségkutató Intézet beindításáról már 2000-ben döntöttek, azonban a kormány csak idén júliusban hagyta jóvá az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. Horváth István igazgató elmondta: jövő héten kiírja a versenyvizsgát 25 kutató és nyolcfős adminisztrációs személyzet számára. A legjobb kutatónak járó havi bruttó fizetés a 2200-2300 lejt is elérheti. 2008-tól az intézetnek évente 4,5 milliárd lejt juttat a kormány, amit további uniós pályázati pénzekkel akarnak kipótolni. Az intézet rendezvényeket is szervez, szakkönyvkiadással is foglalkozik. /Oborocea Mónika: Kutató kerestetik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

A kormány idén 180 millió euróval, 2008-ban pedig várhatóan 300 millió euróval finanszírozza az észak-erdélyi autópálya építési munkálatait – közölte Tánczos Barna, közlekedési minisztériumi államtitkár. Az az autópályát építő amerikai Bechtel várhatóan 2009 végéig fejezi be a Bors–Berettyószéplak és Kolozsvár–Aranyosgyéres közötti első két szakaszt. /B. T. : Félmilliárd euró az észak-erdélyi autópályára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Borbély László fejlesztési miniszter kijelentette: a kormány által előkészített 2008-as költségvetést jóváhagyja a parlament, mivel azt más pártok is felvállalhatják. Borbély közölte, a kormány a jövő héttől megbeszéléseket tart minden parlamenti csoporttal. /Átmegy a költségvetés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./

Frunda György RMDSZ-es szenátor október 13-án Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az EP-választások után a Demokrata Párt (DP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) is beléphetne a kormányba. Hozzátette, az SZDP és a DP tagjai alkalmasak erre. Emil Boc PD-elnök kijelentette, Frunda György szenátor nem tudja, mit beszél, mivel az RMDSZ kormányon van, a DP pedig ellenzékben, és nem is fog az SZDP-vel kormányra lépni, mivel politikai programja ezt tiltja. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Törvényhozási kuriózumnak számít lassan, ami a kisebbségi törvénnyel történik a román parlamentben. Kezdeményezője, az RMDSZ, kormánypártként sem tudta elfogadtatni elképzeléseit a honatyákkal. Amikor Traian Basescu államfő lett, megígérte az RMDSZ-nek, hogy a kisebbségi törvény a kormányprogram része lesz. Az lett. Azóta sok változás történt, a jelenlegi két kormánypárt – a liberálisok és az RMDSZ – parlamenti támogatottsága húsz százalékosra apadt. A kisebbségi törvényt a szociáldemokraták támadásai után először a koalíciós társ Konzervatív Párt, majd a szintén koalíciós társ Demokrata Párt – az államfő alakulata – torpedózta meg röviddel azután, hogy a kormány, elfogadta a tervezetet. /Cseke Péter Tamás: Kuriózumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

„Vagy megszavazzák, vagy elutasítják!” Ez az RMDSZ álláspontja a kisebbségi törvény tervezetéről, amelyről közel másfél éve készül a szakbizottsági jelentés a képviselőházban. A szövetség ezért a plénum elé viszi a tervezetet. A kisebbségi törvény tervezetét 2005. májusában terjesztették elő a szenátusban, félévvel azt követően, hogy bekerült a kormány programjába. A késedelem oka az volt, hogy az RMDSZ ragaszkodott hozzá: a kezdeményező a kormány legyen. Egyes miniszterek azonban – a Demokrata Párt képviselői, valamint Mona Musca művelődési tárcavezető, hosszú időn át ellenezték a tervezet elfogadását a kabinet ülésein. A szenátus nem foglalkozott a dokumentummal mindaddig, amíg „jóindulatú” képviselők nem figyelmeztettek, hogy lejár az alkotmányban megszabott hatvannapos határidő, amely után a tervezet elfogadottnak számít. A felsőház plénumában – egy héttel az első román–magyar együttes kormányülés után – a koalíció egyes képviselői is nemmel szavaztak, így a tervezet megbukott. Ekkor felmerült az RMDSZ kilépése a kormányból, de végül nem borult a koalíció, miután a Konzervatív Párt és a Demokrata Párt vezetése ígéretet tett arra, hogy helyrehozzák a hibát a képviselőházi, döntő szavazáson. Ebbe a szakaszba a tervezet az azóta eltelt két év alatt sem jutott el. A 2006. június végétől a tervezet cikkelyeinek ötödét sem sikerült elfogadni. /Döntés kisebbségi törvény-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Markó Béla RMDSZ-elnök bemutatta az önálló közigazgatási egységet alkotó Székelyföld tervét. A terv elfogadásához a parlamentben kell lenni, kormányon kell lenni, RMDSZ-polgármesterek és tanácsosok százai, ezrei kellenek. Lehetne mondani, miért nem mondták ezt előbb, hiszen a szinte-szinte magyarellenes jelenlegi felosztást a kormányon levő RMDSZ támogatásával követték el 1998-ban. Ugyancsak lehetne kérdezni, miért nem állt ki ezzel az RMDSZ tavaly, miért a választási kampányban? Szondy Zoltán emlékeztetett: négy éve az autonómia, majd a kulturális autonómia volt a népszédítő s hol van az most? Ugyanaz az RMDSZ ígérte… /Szondy Zoltán: Régióznak szemrebbenés nélkül... = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

Egymillió lejt utalt ki a román kabinet a harmadik együttes román–magyar kormányülésre, tájékoztatott Cseke Attila államtitkár, az előkészítő bizottság vezetője. Cseke Attila szerint a korábbi együttes ülések számos konkrét eredményt hoztak, mint például az egyszeri, közös határellenőrzés, a konzulátusok megnyitása Csíkszeredában és Gyulán, valamint a kulturális központok bővítése. /Költségvetés- kiegészítés a román–magyar kormányülés megszervezésére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Niculescu Tóni külügyi államtitkár felszólalt az ENSZ 62. Közgyűlésén. Előzőleg, 1996-ban, Genfben az ENSZ Emberi Jogok albizottságának égisze alatt működő kisebbségi munkacsoport ülésén is felszólalt a Nem Képviselt Népek és Nemzetek Szervezete (UNPO, az ENSZ társult tagja) svájci székhelyén, az RMDSZ nevében. A román kormány kisebbségpolitikáját, pontosabban a kilencvenes évek közepén elfogadott helyi közigazgatási, valamint a tanügyi törvényt kérte számon Bukaresten. Pozsonyban kormányra kerültek a magyarok képviselői. Megszerezték a miniszterelnök-helyettesi posztot is. Azóta sajnos jelentős visszalépés történt. Niculescu Tóni október 1-jén az ENSZ-ben, a Franciaország és az UNICEF által kezdeményezett A kiskorúak és a hadviselés című miniszteri találkozón szólalt fel. Másnap a Demokráciák közössége miniszteri gyűlésén kapott szót, október 4-én pedig előadást tartott a közgyűlés nagytermében a kultúrák és vallások közötti, valamint a békéért folytatott együttműködést célzó magas rangú párbeszédcsoport munkálatain. Az ENSZ-ben járatos kollégái készítették elő a szövegeit. Előadására kapóra jött Nagyszeben valamint az idei ökumenikus világtalálkozó. Bíró Anna-Mária a kilencvenes évek elején az RMDSZ-elnök akkori külügyi tanácsosaként szólalt fel Genfben. Niculescu szerint „sokat veszítettünk, amikor az angolul és franciául tökéletesen beszélő kolléganőnk „átigazolt” a világ legismertebb kisebbségkutató intézetéhez, a londoni Minority Rights Grouphoz”. /Ágoston Hugó: Magyar képviselő az ENSZ-ben. Beszélgetés Niculescu Tóni külügyi államtitkárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

1956 őszén, 1957 elején az erdélyi kérdés megoldására négy, számos kitételében ma is továbbgondolásra késztető terv, elképzelés született. A négy tervezethez kapcsolódik a Bolyai Tudományegyetem Történelem–Nyelvtudományi Karának 1956. októberi diákszövetségi „Határozati javaslata”, amely mindmáig a romániai magyar egyetemi oktatás reformjának egyik legátfogóbb és legsokrétűbb programja. Ezek a tervek, elképzelések a román kommunista diktatúra egyik, véres terrorról ismert korszakában születtek. Tófalvi Zoltán közölte dr. Dobai István által megfogalmazott ENSZ-memorandum szövegét, melyet ő fedezett fel a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) bukaresti levéltárában. Dr. Dobai István a 2007-ben Kolozsváron megjelent Mulandó Szilágyság című kötetében elmondta, az ENSZ-memorandum néven ismert dolgozat legfőbb inspirálója Wesselényi Miklós, aki azt sugallta: az erdélyi kérdés megoldásának a vitatható területek méltányos megosztását és a lakosságcserét tartja. Dobai és társai úgy képzelték el, hogy „a magyar kérdés” egyfajta appendixeként az ENSZ elé tárják az erdélyi magyarságot a trianoni békeszerződéssel ért súlyos igazságtalanságokat és jogsértéseket. A memorandum egy-egy példányát el akarták juttatni az ENSZ-hez, a magyar és román kormányhoz, a Román Munkáspárthoz, illetve a legnevesebb magyarországi személyiségekhez. /Dobai István ENSZ-memoranduma. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Október 18-i ülésén a kormány ötszázezer lejt szavazott meg a Tamási Áron Színháznak épületjavításra és a működési költségek fedezésére. A színházépület régóta ázik, tetőszerkezete is javításra szorul. Az intézmény többször próbálkozott a kulturális minisztériumnál pénzt szerezni épületjavításra, ám a tárca csak a nemzeti színházakat támogatta. Most RMDSZ-lobbi közbenjárására ítélte meg a kormány a félmilliót. /Váry O. Péter: Kormánypénz a színháznak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A kormány felelősséget vállal az egyéni szavazókörzetek bevezetését szabályozó törvényért. Erről a vezető kormánypárt, a liberálisok (PNL) országos vezetősége döntött. Október 22-én járt le az államfő ultimátuma, eszerint a parlamentnek október 22-ig el kellett volna fogadnia a tervezetet, ellenkező esetben Traian Basescu referendumot ír ki ebben a kérdésben. /SZ. K. : Felelősséget vállal a kormány az egyéni választókerületekért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Az Ifjúsági Karaván az Anyanyelvű Oktatásért október 6-án ért vissza arról a kerékpáros körútról, amellyel fel akarta hívni az Európa Tanács figyelmét a romániai felsőoktatási rendszer hiányosságaira és a kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre. A rendezvény fő szervezője, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyik alelnöke, Kovács Lehel kifejtette, eredményes volt körútjuk, a kormány azóta ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Ez nem kizárólag az ő érdemük, de úgy véli, a BKB is tett az ügy érdekében. A BKB az önálló magyar egyetem létrehozásában is bízik. Kovács Lehel elmondta, az ideális az lenne, ha a Babes–Bolyai Egyetem különválna. Románia törvényei ezt megengedik, a felsőoktatási intézmény román vezetősége azonban akadályozza ennek megvalósítását. Állatorvosi, képzőművészeti vagy mezőgazdasági szakon nem lehet Romániában magyar nyelven tanulni. A BKB ezen szeretne változtatni. „Az ifjúsági karaván által eljuttatott határozattervezet már az Európa Tanács Oktatási és Kulturális Bizottságánál van, remélhetőleg hamarosan a plénum elé kerül, és megoldás születik a benne foglalt problémákra” – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Kovács Lehel. /Szász Cs. Emese: Elérhető cél a Bolyai Egyetem létrehozása? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely),. okt. 23./

A hét végén ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület. Fennállása során a szervezet mintegy 350, tizennyolc évet betöltött, gyermekotthonban, gyermekelhelyező központban, családi otthonokban nevelkedett ifjút támogatott, jelenleg nyolcvan fiatalnak viseli gondját. Romániában a gyermekotthonok alapszabályzata előírja, hogy azok a 18 évet betöltött növendékek, akik nem folytatják tanulmányaikat, tovább nem maradhatnak az intézetben. 1989 után ezek a fiatalok kilátástalan helyzetbe kerültek. Keresztúron volt Románia legnagyobb magyar gyermekotthona, sok itteni, 18 évet betöltött gyermekotthoni fiatal szembesült ezekkel a nehézségekkel. Nagy részük napszámossággal tengette életét, többüknek szállása a vasútállomás mellékvágányán lévő régi vagonok voltak. 1992-ben megalakították a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesületet, amelynek fő célja ezen fiatalok támogatása, 1993-ban Flöhében megalakult a német Domus Egyesület a keresztúri testvéregyesület anyagi támogatására. Az egyesület az elmúlt években több értékes pályázatot nyert, a kormány is segítette munkájukat, de a legnagyobb anyagi támogatást mindig a német testvéregyesülettől kapták. Lakásokat vásároltak Székelykeresztúron és Marosvásárhelyen. Ezekben jelenleg több mint 50 fiatal lakik. 2005-ben a két Domus és a németországi CJD egyesületek összevonásával a CJD Domus elnevezéssel új, nagyobb nemzetközi alapítványt hoztak létre. 2006 végén az alapítvány átvette a keresztúri Domus vagyonának nagy részét. Az évfordulós ünnepen Szőcs Pál, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket. /László Miklós: Tizenöt éves a Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Beváltotta fenyegetését Basescu államfő: bár a kormány kész felelősséget vállalni az egyéni választókerületek bevezetéséről szóló törvénytervezetről, az államfő mégis népszavazást ír ki a választási rendszer reformjáról az EP-választások napjára, november 25-re. A referendumon a következő kérdést intézik a szavazókhoz: Egyetért-e azzal, hogy a képviselőket és szenátorokat egyéni választókerültekben, kétfordulós rendszerben, többségi szavazattal válasszák meg? Az egyéni választókerületes rendszernek ez a formája lényegesen más, mint amiért a kormány felelősséget kíván vállalni. /Kiírta a referendumot az államfő. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Csaknem 63 millió lejt juttat a kormány magyar és vegyes tannyelvű iskolák számára. A most elfogadott két kormányhatározat értelmében több mint 500 magyar érdekeltségű tanintézet részesül támogatásban. Egyes iskolák a javítási, felújítási munkálatok fedezésére, mások pedig hatástanulmány készítésre fordíthatják a kiutalt összeget. /Kormánytámogatás félezer magyar és vegyes tannyelvű tanintézetnek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke sajtótájékoztatóján élesen bírálta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt azért, mert hallgat, miközben kormányának RMDSZ-es tagjai kampányindító rendezvényükön a magyar himnuszt énekelték. Boc szerint a miniszterelnök képes mindent eltűrni csak azért, hogy megőrizze kormányfői székét. /B. T. : Boc: A magyar Himnusz megalázza a románokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Elhalasztotta a tanügyi törvénycsomag vitára bocsátását az Oktatási Minisztérium. A döntést azzal indokolták: a tárca nem akarta, hogy ez a fontos kérdés vitája egybeessen az EP-választásokkal. Más források szerint azonban az RMDSZ „zsarolásáról” van szó, a szövetség állítólag azzal fenyegette meg a liberálisokat, hogy kilép a kormányból, ha nem módosítják a tervezet különböző passzusait. Mindenekelőtt azon akar változtatni az RMDSZ, hogy az új törvény életbeléptetését követően a román nyelvet ne ugyanolyan formában oktassák a magyar középiskolásoknak, mint román társaiknak, hanem idegen nyelvként. Továbbá: azon oktatási intézményekben, ahol a magyar tanulók többségben vannak, kötelező módon magyar legyen az igazgató. /”Zsarol” az RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Egyre nagyobb a feszültség Románia és Moldovai Köztársaság között, s a bukaresti vezetők időről időre olajat öntenek a tűzre. Így történt ez szeptember végén is, amikor Traian Basescu államfő a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) ülésén utasította a kormányt, hogy egyszerűsítse a moldovaiak román állampolgársági kérelmének elbírálását. Az államfő arra utalva, hogy Besszarábia egykor Románia részét képezte, kifejtette: „Romániának erkölcsi és politikai kötelességei” vannak a moldovai állampolgárokkal szemben. Vasile Tarlev moldvai miniszterelnök elítélte Basescu elképzelését. A Basescu-féle kezdeményezést követően a kisinyovi hatóságok bevonták a Román Televízió sugárzási engedélyét. A román állami televízió évek óta külön országos csatornát bérelt Moldovában, csakúgy mint a Pervij Kanal orosz televízió, s adásait az ország egész területére eljuttatta. Traian Basescu kijelentése Nyugat-Európában is nagy visszhangot keltett. A londoni Daily Express szerint ha Basescu utasítását a román kormány végrehajtja, Moldova Köztársaságból, Európa legszegényebb országából az uniós munkapiacot több százezer munkavállaló rohamozhatja meg. Becslések szerint a már román állampolgársággal rendelkező moldovaiak száma több százezerre rúg. Más források ezt a számot egymillióra teszik. Vlagyimir Voronyin moldovai államfő oroszbarát politikája azóta vált nyíltan Románia-ellenessé, hogy a Konstanca melletti amerikai katonai támaszpont megkezdte működését. Mihai Razvan Ungureanu volt külügyminiszter, Románia képviselője a Délkelet-Európai Együttműködési Kezdeményezés (SECI) vezető testületében néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta: nem lehetetlen a két román ország, Moldova és Románia egyesülése. A „moldovai nyelvet” annak idején a Szovjetunió találta ki, hogy ezzel is elválassza Moldovát Romániától, ezt azonban 1991 után a Pruton túliak különállásuk és önálló államiságuk megerősítése végett időről-időre továbbra is hangoztatják. A valóság az, hogy a Moldovai Köztársaság lassan átcsúszik az orosz érdekszférába, s ez Bukarestnek fáj. Transznisztria pedig alig várja, hogy Koszovo elnyerje függetlenségét, amelyben saját önállóságának precedens értékű nemzetközi jogi megerősítését látja. /Tibori Szabó Zoltán: Befagyasztott román–moldáv testvériség. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Az esélyegyenlőség elvét semmibe vevő jogi előírást szorgalmaz az RMDSZ és a liberális párt alkotta Tariceanu-kormány. A választási törvény diszkriminatív előírását az RMDSZ-nek először a 2004. évi helyhatósági választásokat megelőzően sikerült érvényre juttatnia, megakadályozandó, hogy az Magyar Polgári Szövetség indulhasson a mandátumokért. A kísérlet akkor bevált. Most ez annyi változással ismétlődik, hogy az új választási törvénytervezetet benyújtó kormány csökkentené az indulni szándékozó nemzetiségi tömörülések által begyűjtendő támogató aláírások számát. Ebben a kiszorítósdiban az RMDSZ-csúcsvezetés vállal főszerepet, szeretné nehéz helyzetbe hozni az erdélyi megközelítésből különösebb választási lehetőséget nem jelentő, szintén „pártosodó” MPSZ-t. A felmérések szerint az EP-választásokon az előzetes felmérések szerint négy százalék alatt teljesítő, bukástól tartó RMDSZ csúcsvezetése ugyanis látja: ekkora „támogatottság” a jövő évi parlamenti választásokon is előfordulhat, ezért az RMDSZ-oligarchia parlamenti jelenlétét kockáztató bármely magyar kísérletet el kell fojtani. /Benkő Levente: Kiszorítósdi. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

Az oktatási reformra vonatkozó törvénycsomag vitájának elhalasztása, valamint a kabinet felelősségvállalása a választási reformért tükrözi, mennyire felemás helyzetben van az RMDSZ a kormányon belül. Miközben az EP-választásokra készülő RMDSZ vezetői a kormányzati részvétel korlátlan előnyeiről beszélnek, útjavításokkal, sztrádaépítéssel, iskolák felújításával példálózva, azonban világossá válik, hogy a politikai célkitűzések többségének megvalósítására esély sincs. Nem a területi autonómiáról vagy az önálló székelyföldi régióról van szó, de még azt sem sikerült elérni, hogy a magyar diákok anyanyelvükön tanulhassák Románia földrajzát és történelmét, a román nyelvet pedig külön tanterv alapján oktassák. /Farcádi Botond: A hatalom sáfárai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./