Elfogadta a kormány a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) működését szabályozó határozatot. Ennek értelmében az átvilágító bizottság a rendelkezésére álló dokumentumok ismeretében csak megállapíthatja, hogy az illető tagja volt vagy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, de az igazságszolgáltatás feladata ítéletet hozni ezekben az ügyekben. Marius Oprea, a kormányfő tanácsosa szerint az átvilágító bizottságnak az elmúlt években elfogadott döntései továbbra is érvényesek. /Csak „véleményezhet” a CNSAS. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Országos botrányt és kedvezőtlen nemzetközi visszhangot váltott ki az alkotmánybíróság január 31-i határozata, mellyel az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a lusztrációs törvény azon cikkelyeit, amelyek a politikusok, tisztviselők és egyéb közszereplők átvilágítására hivatott intézmény, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) és levéltára (ACNSAS) működését szabályozták. Az alkotmánybíróság határozata nyomán fennállt a veszély, hogy az átvilágító testület működését törvényen kívül helyezik, az egyes személyek állambiztonsági érintettségéről szóló korábbi döntései semmissé válnak, és a nem minősített, kutatható iratok ismét zár alá kerülnek. Február 6-án a civil tiltakozás nyomására kompromisszumos megoldás született. A Tariceanu-kormány sürgősségi kormányrendelettel lehetővé tette működésének folytatását, szűkül azonban a hatásköre. Mindez jelzi, hogy a román politikai elit egy jelentős része kísérletet tesz a lusztrációs folyamat megállítására. A csehszlovák válságot követően, 1969-ben Nicolae Ceausescu parancsot adott egy titkos katonai egység létrehozására (UM 0110), amely a Varsói Szerződés ellen folytatott hírszerző és elhárító munkát az adott ország területén is. Ceausescu idejében a Szekuritáté fontos gazdasági tevékenységet is folytatott. Ennek első megjelenési formája volt a német és a zsidó származású román állampolgárok ,,eladása” az NSZK-nak, valamint Izraelnek. A folyamat 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család kivándorlásában /személyenként 4000–6000 dollár/, ez a Szekuritáté ellenőrzése mellett történt. A hatvanas évek végétől az NSZK kormánya is hasonló módszerekhez folyamodott, és ,,kivásárlási” programot indított, amit az 1978-as államközi egyezmény csak szentesített. Az eddigi kutatások szerint az 1968 és 1989 között kivándorolt, kb. negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok közel kétszázezer németet ,,vásároltak meg”. Marius Oprea történész szerint az ,,idegenek” kivándorlásának köszönhetően a Külügyi Hírszerző Igazgatóság (DIE) kb. négyszázmillió dolláros tiszta profitot könyvelhetett el. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: az intézkedés nemcsak az elhárítást, hanem a Külügyi Hírszerző Igazgatóságot és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990-ben a marosvásárhelyi incidens utáni héten, március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. 1999. december 9-én hosszú egyeztetések után elfogadták az átvilágító bizottságot /CNSAS/ létrehozó törvényt. Magyarországhoz hasonlóan Romániában is többfokozatú hálózat működött. A képzettebb, megbízhatóbb hálózati személyek (titkos megbízott, titkos munkatárs) tartása sokkal informálisabb keretek között zajlott, nem beszélve az szt-tisztek rendszeréről. Az átvilágító bizottság öt év alatt, 2005-ig alig több mint kétszáz ,,ügynököt” lepleztek le, miközben az országot kormányzó Nastase több száz, 1997 óta ,,pihentetett” volt hírszerzőt és elhárító tisztet reaktivált. Larry L. Watts nemzetbiztonsági szakértő becslése szerint 2003-ban az SRI teljes apparátusának tizenöt százaléka, a külföldi hírszerzéssel foglalkozó szolgálat húsz százaléka 1989 előtt kezdte pályafutását. Az utóbbi időszakban, az EU-hoz való csatlakozás előtt látványosan felgyorsult az átvilágítási folyamat. A Hivatalos Közlöny több száz volt tiszt és ügynök személyes adatait tette közzé, és a nemzetbiztonsági szervek állományában nagyobb megújulásra került sor. Tariceanu kormányfő történeti intézetet hozott létre Marius Oprea történész és nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével, Basescu államfő pedig nemzetközi bizottságot, melyet Vladimir Tismaneanu amerikai politológus irányított. A fennmaradt, közel húszezer folyóméternyi dokumentáció zöme 2006 végéig a jelenlegi szakszolgálatok raktáraiban maradt, mivel ,,gazdáik” lassították vagy egyenesen megtagadták azok átadását a levéltárnak. Elnöki parancsra 2006 őszén közel kétmillió dosszié átadása történt meg, a több ezer folyómétert kitevő anyag feldolgozásának tavaly kezdett neki az átvilágítók közel háromszáz fős stábja. /Stefano Bottoni történész, az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézet külső munkatársa: Átvilágítási (kudarc)történet Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

Kónya-Hamar Sándor a nemrég megjelent 2007 legyen VALÓBAN az egyenlő esélyek éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című könyvben közzétette a 2007. október 9-i brüsszeli közmeghallgatáson elhangzottakat. A közmeghallgatást megelőzte Kónyának az Európai Parlamentnek benyújtott írásbeli nyilatkozata, amely elítélte Románia elutasító, diszkriminatív magatartását a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Kónya-Hamar Sándor szerint a Bolyai Tudományegyetem jogilag nem szűnt meg, ugyanis a királyi dekrétumot egy szakminisztériumi parancs próbálta érvényteleníteni. Jogi értelemben ez semmisnek mondható. Max van der Stoel maga is belátta, hogy a multikulturalitás megvalósítása ebben az intézetben teljesen kudarcot vallott: 2003. februárjában írt utolsó levelében kudarcnak minősítette azt, ami a Babes–Bolyain történt, és Marga professzortól, az egykori, valamint az újonnan megválasztott rektortól is megvonja azt a jogot, hogy arra hivatkozzék, miszerint Európában modellként kezelik a Babes–Bolyai multikulturalitását. A 2007. évi közmeghallgatást Kónya szervezte, meghívta a román kormány képviseletét, a Babes–Bolyai tanári karának román képviseletét is, azonban a román meghívottak közül mindössze Gabriel Andreescunak volt mersze eljönni. Az RMDSZ-nek a 1996 és 2000 között, az első kormánykoalícióban való részvétének egyik feltétele volt, és Ciorbea akkori miniszterelnök ígéreteként ez a kormányprogramban tételesen szerepelt, 1997 márciusában Budapesten is azt nyilatkozta, hogy lesz állami magyar egyetem Romániában. A kormányrendeletet azonban Basescu mostani államfő és Berceanu nem támogatták. 1997-ban új elképzeléssel álltak elő: a Petőfi–Schiller Egyetem ötletével. Pénzt különítettek el rá, különbizottság alakult. Amikor látták, hogy a Radu Vasile-kormány sem tartja be a szavát, akkor 1998. júniusában négyen benyújtották az első törvénytervezet-változatot. Végül a parlamenti szakbizottság elfektette, a törvényhozási ciklus végéig nem dolgozta ki a törvénytervezettel kapcsolatos jelentést. Később újabb gond jelentkezett: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári kara és magyar illetékesei a saját hatáskörükbe követelték ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az egyetem újraindításához nem volt kellő politikai akarat. Azonban ami történt a Babes–Bolyain magyar tanári közösségi szinten, azért is vállalni kell a felelősséget. Több magyar egyetemi tanár eljött Brüsszelbe, vállalta a kockázatot. De hol vannak a fiatal tanárok? Magyari Tivadar például, akinek ellenlobiját fölhasználta Bocsan, az akkori rektor, az Európai Parlamentben. Magyarit hozta fel példának, hogy íme a magyar szakmának és a magyar közösség bizonyos rétegének nem kell az, amit az erőszakos, szélsőséges radikális magyar politikus akar. Ezek a fiatal tanárok féltették állásukat. A Babes–Bolyai magyar tanári karának tanácsa kijelentette, hogy őket Hans Péterék nem képviselik. Emiatt Pöttering, az Európai Parlament elnöke tartózkodó és kiváró álláspontra helyezkedett. Az egyetem ügyében egyet kellett volna értenie az RMDSZ csúcsvezetőségének, a szakmának, az ifjúsági szervezeteknek, a civil szervezeteknek, hangsúlyozta Kónya. Kónya Hamar Sándor ezt a könyvet tavaly december 18-án bemutatta az Európai Parlamentben, a dedikált példány átadásával szimbolikusan átadta az ügyet is Sógor Csabának. A munka tovább folytatódik. /Zsehránszky István: Kónya: átadtam a Bolyai-ügyet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Emlékeztető: Kónya Hamar Sándor képviselő, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István képviselőkkel együtt 1998. jún. 16-án benyújtotta a törvénytervezetet a magyar egyetem újralétesítésére. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. jún. 17./

Pert készül indítani a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány a magyar állam ellen, jelentette be Laurentiu Streza, Erdély ortodox metropolitája, aki egyben az alapítvány elnöke. Akkor indítanak majd jogi eljárást, ha ehhez megszerzik a román állam támogatását is. Az alapítvány támogatót is keres, mivel nincs pénzük a per költségeinek fedezésére. Az eljárás nyomán a XIX. század második felében Budapesten sikeres ügyvédként dolgozó Emanuil Gojdu vagyonát remélik visszaszerezni. Az egyházi vezető szerint a szebeni alapítvány néhány milliárd eurót szeretne visszaszerezni még akkor is, ha a Budapest központjában található nyolc ingatlant már eladta a magyar állam. Streza szerint emiatt az ingatlanok visszaszerzésében nem reménykednek, de – mint fogalmazott – kártérítést követelnek majd az épületek értékének becslése alapján. Streza utalt a román-magyar Gozsdu Közalapítványra is. Szerinte annak működtetésére a román és magyar állam által felkínált 200–200 ezer euró nevetséges összeg a Gozsdu-vagyon valós értékéhez képest. A közalapítvány nem jöhet létre, mivel a román parlament nem ratifikálta a román-magyar együttes kormány ülésen 2005-ben született erre vonatkozó megállapodást. /Perelné a magyar államot a Gozsdu Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Közhasznú szervezetté kívánja nyilvánítani a kormány az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítványt. A romániai magyar kisebbségnek nyújtott állami támogatást kezelő, és Takács Csaba volt RMDSZ ügyvezető elnök által vezetett alapítvány preferenciális költségvetési finanszírozásban részesül, és a közvagyonhoz tartozó javak ingyenes felhasználására is jogosult. A kormány korábbi törvénytervezete arra kötelezi a közhasznú tevékenységet folytató alapítványokat és szervezeteket, hogy ne folytassanak politikai tevékenységet, és ne támogassanak pártokat. /Közhasznú lesz a Communitas? = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Aránytalan módon osztotta el a kormány a Hargita megyei iskolák felújítására szánt pénzt, a román tannyelvű tanintézetek nagyobb összegben részesültek, mint a magyar tannyelvűek, állapította meg Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő. Másfél millió lej ugyanis négy román iskola között oszlik meg, a fennmaradó mintegy 6,5 millió lejből pedig a többi 165 iskolának kell gazdálkodnia. „Először történik meg, hogy a politikum beleszólt a tanügyi kérdésekbe” – fejtette ki a főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár segítségét kérte az ügy tisztázására. /Székely Zita: A román iskoláknak több pénz jár? = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Az RMDSZ kezdeményezésére március 12-én a kormány elfogadta az 1999/105-ös kormányrendelet módosításait, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött romániai állampolgárok kárpótlásának kérdésében folyó következetlen jogalkalmazási gyakorlat egységesítését szolgálja. Hosszú éveken át egyes nyugdíjosztályok és egyes bíróságok visszautasították a kárpótlási kérést azon magyar kérelmezők esetében, akik a román fennhatóság alatt lévő Dél-Erdélyből etnikai okok miatt Észak-Erdélybe menekültek. Emiatt az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, amelynek döntése következtében a főügyész jogegységesítési folyamodással fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. /Egyenlő bánásmód az etnikai alapon üldözöttek kárpótlásában. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Közhasznú szervezetté nyilvánította a kormány az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítványt. A rendelet lehetővé teszi többek között, hogy a közhasznú civil szervezetek ingyenesen vegyenek használatba köztulajdonban levő javakat. Takács Csaba, az alapítvány elnöke nem válaszolt a Krónika hívásaira, Markó Béla RMDSZ-elnök nem ért rá, Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke későbbre ígérte válaszait a Krónika kérdéseire. Takács a Transindex portálnak elmondta, az intézkedés lehetővé teszi, hogy a Communitas a közeljövőben többletfinanszírozásban részesüljön. Pályázhat ugyanis a kormány által meghirdetett különböző programokon keresztül megszerezhető pénzösszegekre is. Az új státus nem változtatja meg a szervezet pénzügyi ellenőrzésének a szabályait. A módosuló jogszabály tiltja, hogy a közhasznú szervezetek „politikailag elkötelezett” tevékenységet folytassanak, politikai pártokat, politikai vagy választási szövetségeket, valamint köztisztségeket viselő vagy ezekre pályázó személyeket támogassanak. A Communitas Alapítvány és az RMDSZ összefonódásaira korábban a Számvevőszék is felfigyelt. Egy ellenőrzés során megállapította, hogy a Communitas nem tett eleget a kisebbségi alapok elosztásáról szóló jogszabályi előírásoknak. E kormányhatározatok rögzítették, hogy nem részesülhetnek a kisebbségeknek szánt pénzekből olyan szervezetek, amelyek parlamenti pártként is költségvetési támogatáshoz jutnak. A Krónika korábban közölte, az RMDSZ a Communitas tulajdonaként telekkönyveztette azt a kolozsvári ingatlant, amelyben a szövetség ügyvezető elnöksége működik, és az alapítványra terhelte az ügyvezető elnökség működési költségeit. Amikor a Krónika ezt megírta, azt a hivatalnokot büntették megrovással, aki az adatokat kiszolgáltatta. A Krónika arra is felhívta a figyelmet, hogy a Communitas a költségvetésből kapott összegeknek csupán harmadrészét osztja ki nyilvános pályázatokon. A fennmaradó kétharmaddal még soha nem számoltak el a romániai magyar közösség előtt. A Krónika tényfeltárásai nyomán az alapítvány honlapot hozott létre, amelyen immár a nyilvános pályázatokon megítélt támogatások visszakereshetők. A kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996-os párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. 1997-től az RMDSZ-nek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, különben elesett volna a politikai alakulatként kapott támogatástól. Az EMKE kuratóriuma az RMDSZ vezérkarából állt. A kuratóriumot ma Takács Csaba, az RMDSZ tavaly leköszönt ügyvezető elnöke vezeti, tagjai: Kelemen Hunor jelenlegi ügyvezető elnök, Szép Gyula, Lakatos András és Kovács Péter ügyvezető alelnökök, Lakatos Péter és Seres Dénes képviselők és Verestóy Attila szenátor. /Gazda Árpád: Több pénz, több kockázat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Ha jól pályázik és nyer, a jövőben több költségvetési forrásból gazdálkodhat az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvány, mely a március 12-i kormányülésen elnyerte a közhasznú minősítést. Kelemen Hunor, a kuratórium tagja örvendetesnek nevezte a kormány döntését. Az éves tevékenységi beszámolót a jövőben a Hivatalos Közlönyben is meg kell jelentetni. /Cs. P. T. : Közhasznúvá vált a Communitas. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Gyurcsány Ferenc kormányfő őszödi „hazugságbeszéde” utáni össznépi felháborodás, valamint a nem átgondolt kormánypolitika iránti ellenszenv miatt volt ilyen elsöprő a népszavazás eredménye. Lemond ezek után az a kormányfő, az a kormány, melynek politikáját ekkora arányban utasította el Magyarország? Gyurcsányék hallani sem akarnak erről. Magyarországon a nép sem utcai tüntetésekkel, sem népszavazással nem tud megszabadulni tőlük. Nem más a helyzet Romániában sem. /Szondy Zoltán: Mennyit ér a nép hatalma? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Erőteljes nacionalista kampány folyik Ukrajnában a magyar szimbólumok helyreállítása kapcsán, amely már kisebb diplomáciai súrlódást is okozott Kijev és Budapest között. Ukrán szélsőségesek elsősorban a vereckei honfoglalási emlékmű tervezett felavatása, valamint a munkácsi turulmadaras alkotás visszaállítása miatt tiltakoznak. Emiatt Sólyom László köztársasági elnök a napokban lemondta ukrajnai útját, sőt a magyarok bejövetelének emléket állító alkotás március 14-ére tervezett avatóünnepsége is későbbi időpontra csúszik. Ungváron március 12-én mintegy félszázan tüntettek a szélsőjobboldali Ukrán Nacionalista Kongresszus és más szélsőséges szervezetek felhívására a vereckei emlékmű és a Kárpátalján szerintük erősödő ruszin szeparatizmus ellen „Kifelé Ukrajnából a magyar imperializmussal!” és „Nemet mondunk a külföldi provokációkra” feliratokkal. Válaszként a kárpátaljai megyei tanács visszautasította az ukrán nacionalista szervezetek vádjait. A 150 ezres lélekszámú kárpátaljai magyar közösség 1996 óta szorgalmazza emlékmű felállítását annak a 2,5 méter magas, régi obeliszknek a helyére, amelyet a Kárpát-medencébe bevonuló honfoglaló magyarok tiszteletére emeltek a Vereckei-hágón, és amelyet 1964-ben lebontottak. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) több mint tíz évvel ezelőtt már kísérletet tett az emlékmű felállítására – felkérésére Matl Péter szobrászművész neki is látott az alkotásnak –, de az ukrán hatóságok „megfelelő engedélyek hiányában” megakadályozták a tervet. Az emlékmű felállítását korábban támogatásáról biztosította Viktor Juscsenko ukrán államfő is. Idén januárban a probléma rendezésére létrehozott szakértői bizottság úgy határozott, hogy Matl Péter fejezheti be a szoborkompozíciót, amelynek költségét a magyar állam vállalta fel. Az épülő emlékművet a Szvoboda Összukrajnai Szövetség Voliny megyei szervezete a napokban a magyar állam jelképének nevezte, és a Vereckei-hágón kialakítandó park szerinte Magyarország egykori határát állítja vissza. A munkácsi turulmadaras emlékmű egy héttel ezelőtti visszaállítását a zakarpat.info ungvári internetes hírújság bírálta élesen. Erdélyben Aradon az 1890-ben felavatott Szabadság-szobrot 1925-ben a Ion. I. C. Bratianu vezette román kormány eltávolíttatta, a szoboregyüttes darabjait 1999-ig az aradi várban őrizték, amikor Radu Vasile kormánya átadta az aradi minorita rendnek. A restaurált alkotást 2004. április 25-én avatták fel újra, az aradi Tűzoltó téren román nacionalisták füttykoncertje közepette. Mátyás király 1902-ben felavatott kolozsvári lovas szobrának talapzatáról az 1918-as impériumváltást követően a román hatóságok eltávolíttatták a magyar címert, 1945-ben pedig a Mátyás király feliratot a semleges Mathias Rex szövegre cserélték. 1992. december elsején Gheorghe Funar akkori polgármester az 1932-ben egyszer már elhelyezett, „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult” – feliratú táblát illesztetett a talapzatra Mátyás román eredét, illetve Stefan cel Mare moldvai vajda elleni sikertelen portyáját bizonygatva. A Maros megyei Fehéregyháza melletti Ispánkútnál Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén álló, 1969-ben leleplezett emlékművén a kőbe faragott Petőfi-arcképet az 1990-es évek elején ismeretlenek kalapáccsal rongálták meg, emiatt 2005-ben bronz féldomborműre cserélték ki, majd az emlékművet restaurálták. Az 1911-ben felavatott pozsonyi Petőfi-szobrot többször meggyalázták, legutóbb 2007 tavaszán levágták a költő és a múzsáját jelképező szoboralakok kezét, az alkotás sérülékenyebb részét „lefaragták”. /B. E. L. : Kárpátaljai emlékművita. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Aradon a Szabadság-szobor előtt mintegy 300-400 ember volt jelen a két nyelven, magyarul és románul zajló ünnepségen, amelyet Matekovits Mihály tanár, minisztériumi vezérigazgató vezetett le. Horváth Levente alprefektus tolmácsolta a román kormánynak a romániai magyarokhoz intézett üzenetét, Szentpétery István, a kolozsvári főkonzulátus konzulja pedig a magyar kormány üzenetét olvasta fel. Az aradi ünnepség szónoka, Király András, a megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő beszédében emlékeztetett, választási évben vagyunk. Emlékeztetett a közelmúlt eredményeire. Eljött az ideje annak, hogy a közösség új elképzeléseket fogalmazzon meg, új terveket készítsen, új feladatokkal bízza meg azokat, akik a következő négyéves mandátum alatt a helyhatóságokban képviselik majd az RMDSZ-t. /Jámbor Gyula: A múlt iránti tisztelet, a jövőbe vetett hit jegyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

Mindössze négy ellenszavazattal fogadta el a szenátus azt a kompromisszumos javaslatot az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működésére vonatkozóan, ami miatt Eckstein-Kovács Péter szenátor és az RMDSZ szenátusi frakciója között éles vita alakult ki. A nézetkülönbség miatt a szenátor lemondott a jogi bizottság éléről. A szenátorok eldöntötték, hogy az ANI felügyelői a nem igazolható vagyon esetében is adatokat gyűjthetnek, s ha indokoltnak találják, kérhetik a bíróságtól – a szerintük – törvénytelen vagyonrész elkobzását. Az RMDSZ frakció nevében Frunda György szenátor azt szorgalmazta, hogy a felügyelők csak a törvénytelen vagyonrész elkobzását kérhetik, ami Eckstein-Kovács szerint fölöslegessé tette volna az ANI munkáját. Eckstein-Kovács elmondta: üdvözli a szenátus döntését, mindenekelőtt azt, hogy sikerült meggyőznie az RMDSZ szenátorait, változtassák meg korábbi álláspontjukat, és támogassák a kormány által elfogadott rendeletet. /Elfogadta a szenátus az ANI-rendeletet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Március 19-i ülésén a kormány jóváhagyta Pataki Csaba kinevezését a Szatmár megyei alprefektusi tisztségre. Pataki Riedl Rudolfot váltja székében, aki nyugdíjba vonult. A 35 éves Pataki Csaba villamosmérnöki egyetemet végzett, mesteri fokozatot szerzett villamosmérnökségből, illetve közigazgatásból. Az elmúlt nyolc évben a megyei tanácsnál tevékenykedett. „Előző beosztásomban uniós források lehívásával, és a projektek menedzselésével foglalkoztam, és az itt szerzett tapasztalatomat szeretném kamatoztatni. A megyei szintű pályázatok esetén a kormány is társfinanszírozó, ezért képviselőinek nyomon kell követniük a megvalósításokat. ” – nyilatkozta az alprefektus. /Babos Krisztina: Pataki az új alprefektus. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

A román parlament elutasította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a bukaresti kormány jóváhagyta a budapesti székhelyű Gozsdu Alapítványra vonatkozó magyar–román egyezményt. Bukarestben az ortodox egyház és néhány – közismerten legionárius és szélsőségesen magyarellenes beállítottságú – bukaresti román újságíró hatalmas nyomást gyakorolt a kormányra és a törvényhozásra. Azt hangoztatták, hogy a kormány „több milliárd eurót érő” vagyont engedett át jogellenesen Magyarországnak. Márpedig ha az erdélyi magyar egyházak visszakapják rendre elkobzott ingatlanjaikat, Magyarországnak kötelessége lenne Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) vagyonát a román ortodox egyháznak „visszaszolgáltatni”. Ebben csúsztatás van. Gozsdu alapítványi vagyonának igazgatását nem az ortodox egyházra, hanem világi kuratóriumra bízta. A vagyon jelentős része – a részvények és a készpénz elsősorban – már az első világháborúban elveszett. Megmaradtak viszont a pesti ingatlanok, amelyeket ma Gozsdu-udvarként ismerünk, s amelyeket a magyar állam – jogellenesen – a második világháborút követően államosított. Ugyanakkor Románia számtalan, a Gozsdu-vagyonnál nagyságrendekkel nagyobb értékű erdélyi magyar alapítványt vett állami tulajdonba, s ezeknek a vagyonoknak a visszaszolgáltatásáról mindmáig szó sem esett. A felek ugyanis 1953-ban ún. pénzügyi megállapodást kötöttek, amelyben egymás javára lemondtak mindenféle korábbi követelésről. Ha ezt az egyezményt valamelyik fél megkérdőjelezné, az azt jelentené, hogy a visszajáró Gozsdu-vagyon mellett a magyaroknak is vissza kellene szolgáltatni mindazokat a magánalapítványi vagyonokat, amelyeket az idők folyamán elvettek. /Tibori Szabó Zoltán: Kié Gozsdu Manó vagyona? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Szakmai bizottság ellenőrizte, hogy a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem megfelel-e az akkreditáláshoz szükséges kritériumoknak. „Mint valahány, már akkreditált magánegyetem, a nagyváradi sem felel meg tökéletesen ezeknek a szempontoknak az akkreditálásért történő kopogtatás pillanatában, és csak a politikusok jóhiszeműségén múlik az elfogadása” – fogalmazott Asztalos Ferenc parlamenti képviselő. Az ellenőrző bizottság jövő héten olyan jelentést tesz a parlamenti oktatásügyi bizottság asztalára, amellyel meggyőzi az ellenzéket is az egyetem akkreditálásáról. „Remélem, két-három hét múlva arról számolhatunk be, hogy mind a bizottság, mint a képviselőház plénuma elfogadta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálását, ami azt jelenti, hogy megszervezheti végzős diákjainak a licencvizsgát, és saját nevével ellátott oklevelet bocsáthat ki” – fejezte ki reményét a képviselőAz ellenzék zöme mindent elkövetett, hogy az első magyar nyelvű magánegyetem akkreditálását megakadályozzák. A kifogásaik közt szerepelt az egyetem neve, a partiumi megnevezés, hogy csak magyar nyelvű oktatás folyik, továbbá: a szakmai tanács azért véleményezte pozitívan a Partiumi Keresztény Egyetem működését, mert az RMDSZ kormányon lévén nyomást gyakorolt rá. /Bágyi Bencze Jakab: Asztalon a Partiumi Egyetem akkreditálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

A kormány több mint 80 millió új lejt hagyott jóvá 371 magyar, illetve magyar tagozattal rendelkező vegyes tannyelvű tanintézet (iskolák, óvodák, napköziotthonok) javítására, bővítésére, modernizációjára, valamint kampuszok építésre. Kolozs megyében 28, főleg vidéki tanintézmény részesül támogatásban. /Nyolcvanmillió lej magyar tanintézeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Nagy darabokban omlik a kolozsvári Berde-palota homlokzata a járókelők nyakába. Kordont húz fel a kolozsvári rendőrség, miután a szüntelen hulló vakolat téglákat és elkorhadt deszkadarabokat ránt magával. „Abban az esetben, ha műemlék épületről van szó, a felújítási költségek 66 százalékát egyenlő arányban a kormány, illetve a helyi tanács állja, míg a fennmaradó összeg kifizetése a tulajdonosokra testálódik” – fogalmazott Vági László építész, a nagyváradi helyi tanács tagja. Magánszemély számára állami támogatás nincs, mondja Bogdanovits Péter, Nagyenyed főépítésze. Más a helyzet az állami tulajdonban lévő műemlékekkel. Kötelesek megőrizni és karbantartani az épületek külső és belső állagát a tulajdonosok, függetlenül attól, hogy műemlék épületről van szó, vagy sem – szögezte le Boros János kolozsvári alpolgármester. A tanács megelőlegezi az épületek külső tatarozásának költségét, amelyet a lakóktól utólag behajtanak. /Fejre omló történelem. Omladoznak az erdélyi városok műemlék épületei. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke április 9-én Romániába látogatott. A Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokról, az infrastrukturális fejlesztéseket érintő kérdésekről, valamint a határon átnyúló regionális együttműködésről tárgyalt Kóka Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában. A találkozón kitértek a román és magyar úthálózatok összekapcsolásának lehetőségeire is. Markó Béla a találkozót követően elmondta, a regionális együttműködésről beszélve Székelyföldre is kell gondolni, ahol nagy szükség van a beruházásokra. Kóka János és Markó Béla tájékoztatták egymást a két politikai szervezet helyzetéről is. Kóka János Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel is találkozott. /Gazdasági együttműködést szorgalmaz Kóka. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ Kóka János az ÚMSZ-nek elmondta, a román gazdaság azért is példaértékű Magyarország számára, mert érdemi belpolitikai konfliktus nélkül sikerült a gazdasági reformokat végigvinnie a liberális-RMDSZ-kormánynak. „Az igazi cél, hogy hazavigyük magunkkal azokat a tapasztalatokat, amiket a román kormány magáénak tudhat az egyszázalékos adókulcs bevezetéséből származó gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően” – fogalmazott a magyar politikus a Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökkel, valamint Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszterrel való találkozása után. Kóka Jánost Szent-Iványi István EP-képviselő és Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának SZDSZ-es elnöke kísérte el. /Oborocea Mónika: Tanulni jött Kóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Személyesen kereste fel Calin Popescu Taricanu miniszterelnök az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei telephelyét, ahol közölte, hogy az idén körülbelül 400 millió eurót fordít a kormány a munkálatokra. A látogatás akkor történt, amikor kétségessé vált az építkezés folytatása. A miniszterelnök szerint az említett összeg lehetővé teszi, hogy az idén átadjanak 25 kilométert Kolozs megyében. /B. T. : Van pénz az észak-erdélyi autópályára. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

A Magyar Polgári Pártot bírálta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Csíkszeredában szervezett Regionális Önkormányzati Konferencián: „Jelöltvadászat folyik, Szász Jenő felhívja, és az MPP-hez akarja csábítani az előválasztásokon vonal alatt maradt, azaz nem befutó helyen álló jelölteket. De nem fog sikerrel járni” – jelentette ki. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke azzal magyarázta Kelemen Hunor kijelentését: félelem ütötte fel a fejét az RMDSZ-ben. Mint elmondta, a hét végén megalakult Hargita megyei MPP-küldöttgyűlésen, ahol mintegy ötven szervezet és száz küldött volt jelen, eldöntötték, szorgalmazni fogják az RMDSZ-szel való párbeszédet. „Utolsó dátum április 16., amikor ezeket a tárgyalásokat le kell bonyolítani. Ha addig nincs megállapodás az RMDSZ és az MPP között, akkor 17-én az MPP a saját listáit fogja véglegesíteni Bihar megyében Nagyváradon, Margittán, Szalontán, Szatmár megyében Szatmárnémetiben, Szilágy megyében Zilahon, és Kolozs megyében Kolozsváron, Maros megyében Marosvásárhelyen” – jelentette ki. Szász Jenő. Az MPP-elnök tagadta, hogy telefonon hívott volna fel alulmaradt jelölteket. Kelemen Hunor kijelentésére, miszerint nem olyan önkormányzatot akar az RMDSZ, mint az udvarhelyi, Szász megjegyezte, Székelyudvarhelyen a kormány oszlatta fel a helyi tanácsot. „Annyi szabálytalanság és törvénytelenség történt az RMDSZ-többségű tanácsban, amit még az RMDSZ sem tolerál” – mondta Szász. /Székely Zita: Kelemen: Szász jelöltvadász. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

Kormányellenes támadásra adtak okot a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) Markó Béla RMDSZ-elnök legutóbbi, az autonómiára és a decentralizációra vonatkozó, egy hét végi csíkszeredai konferencián tett kijelentései. A PSD új szóvivője, Marius Lazar alkotmánysértéssel vádolta az RMDSZ elnökét, amiért „párhuzamot vont Koszovó és Erdély között”, illetve arról beszélt, hogy Koszovó „precedenst jelent az erdélyi magyarok számára, illetve a világ minden kisebbsége számára”. A szociáldemokraták álláspontja szerint az RMDSZ „már nem képviseli a romániai magyarság érdekeit. ” A kijelentések miatt Marius Lazar arra kérte Calin Popescu-Tariceanu kormányfőt, többé ne tolerálja „az RMDSZ alkotmányellenes uszításait”, és pártja foglaljon hivatalosan is állást az RMDSZ-szel szemben. A miniszterelnöknek azonnal ki kellene zárnia az RMDSZ-minisztereket és államtitkárokat a kormányból. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Lazar kijelentései sikertelen szavazatszerző kísérletek. /I. I. Cs. : Sérti a PSD-t Markó beszéde. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

Üzenem a román kormánynak, óvakodjék a költségvetési deficit növelésétől! – mondta dr. Bokros Lajos volt magyar pénzügyminiszter, a CEU Közép-Európai Egyetem professzora Kolozsváron, a Mikó Imre Szakmai Napok keretében tartott előadásán. El kell kerülni a „magyarországi betegséget”. A magyar kormányok felelőtlen gazdaságpolitikát folytattak. /Ördög I. Béla: ”Üzenem a román kormánynak... = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A román képviselők úgy döntöttek, hogy visszaküldik az ipari bizottsághoz az Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ) és Gheorghe Funar (PRM) szenátorok által kezdeményezett törvénytervezetet a ciánnak a bányászatban való betiltásáról. Iulian Iancu (PSD) bizottsági elnök elmarasztalta a kormányt, hogy nem vállalta magára a cián felhasználásnak betiltását egy sürgősségi rendelet kiadásával. Bogdan Olteanu képviselőházi elnök hangsúlyozta, hogy a liberális csoport támogatja a cián betiltását a bányaiparban, vagyis támogatja a törvénytervezetet. Eckstein-Kovács Péter szenátor kritikával illette az ipari bizottságot, mivel az eltörölte a kezdeményezők szövegét, és helyébe más szöveget tett be. Véleménye szerint ezzel megszegték az alkotmányt. /Függőben a „ciánügy”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

Romániának és a Moldovai Köztársaságnak a kishatárforgalmi egyezménnyel egy időben alá kell írniuk a határegyezményt is, mivel a két dokumentum szoros kapcsolatban áll egymással – foglalt állást Andrei Stratan moldovai külügyminiszter. Ez eloszlatná azt a benyomást, hogy Bukarest nem ismeri el a szuverén Moldovai Köztársaságot. Sratan szerint a kormány jogi hátteret kíván teremteni a Romániával fennálló viszonyban. Traian Basescu államfő kijelentette: a határegyezmény aláírása nem jelent prioritást a román állam számára. Románia a Szovjetunió felbomlása után elismerte a Moldovai Köztársaság függetlenségét, így nem indokolt a határegyezmény aláírása. /Chisina türelmetlen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

A román kormány olyan közös államközi egyezmény megkötését kezdeményezi Magyarországgal, amely megoldást jelenthet a romániai szállítók panaszaira, miszerint a magyar hatóságok túlságosan szigorúan és gyakran diszkriminatív módon bánnak velük – közölte Tánczos Barna, a szállításügyi minisztérium RMDSZ-es államtitkára, miután néhány nappal ezelőtt megbeszélést folytatott a magyar Közlekedési Hatóság és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) illetékeseivel. /Rostás Szabolcs: Közúti egyezmény körvonalazódik. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

A Romania Mare szélsőséges sovén-nacionalista hetilap, a hasonszőrű Nagy-Románia Párt szócsöve április 18-án öles címben hirdette: A Har-Kov jelentés plágium. Petre Turlea, a cikk szerzője a Vatra Romaneasca alapító agitátora volt. Ilyen minőségében 1996-ban Kovászna megye parlamenti képviselője lett, célja volt, hogy megakadályozza a székelyföldi románság elmagyarosítását. Könyvet jelentetett meg a Maniu-bandák tisztára mosása szándékával oly módon, hogy szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vérengzéseiket indokolt hazafias akcióknak tüntette fel. Turlea később a Romania Mare házi történésze lett. Mostani cikkében azt fájlalta, hogy bizonyos Dragos Zamfirescu szóról szóra lemásolta a parlament 1991. évi Har-Kov jelentését, és ezt 2002-ben saját műveként kiadta az Egyesült Államokban. Az egész könyv egyszerűen plágium, csak a cím Zamfirescu saját alkotása: Transylvania, Romanians Hunted Down in their County Harghita, Covasna, Tg. Mures, megjelent a floridai Romanian Historical Studies sorozatában. Már a címből is kiderül, hogy a jelzett megyékben és Marosvásárhelyen vadásznak a románokra, ami egyet jelent elűzésükkel. 1995-ben az akkori román kormány a Har-Kov jelentést az adófizetők pénzéből angol, francia és német nyelven ötezer példányban terjesztette világszerte, mégpedig a román nagykövetségeken keresztül. 1991-ben a Har-Kov jelentést képviselőként Petre Turlea fogalmazta meg. A jelentést az RMDSZ parlamenti képviselete nem írta alá, így fejezte ki tiltakozását az égbekiáltó hamisítások ellen. Az RMDSZ-es képviselők cáfolatai nem kerültek be a parlamenti jelentésbe. /Barabás István: Amerikai Har-Kov. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./

A szenátus elsöprő többséggel jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely régészeti és természeti védett területnek nyilvánítja Verespatakot. A végső döntés a képviselőház feladata. Ez mindenképpen újabb védőpajzsnak számít Verespataknak, miután a környezetvédelmi tárca nyomására a kormány tavaly megtiltotta a ciánalapú nemesfém-kitermelést. /Újabb pajzs Verespataknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

Victor Athanasie Stanculescu tábornok ügyvédje szerint 1989 decemberében külföldi katonák is lőttek Temesváron. Alice Draghici ügyvéd a ’89-es temesvári megtorló akciók vezetésével vádolt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok perének bukaresti tárgyalása után beszélt újságíróknak. Kérte, hogy oldják fel egyes katonai jelentések titkosságát. Ezek némelyikéből kiderül, hogy 1989 decemberében Temesvár utcáin olyan férfiakat is láttak, akik katonaruhát viseltek, de nem a román hadseregben használt fegyverekkel voltak felszerelve. Az ügyvéd szerint nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy kik lőttek Temesváron. A két tábornok fölött tavaly áprilisban ítélkezett a Legfelsőbb Bíróság, mindkettőjüket 15 évre ítélte. A bírák úgy tekintették, a tábornokokat nem mentesíti a felelősség alól, hogy a diktátor parancsára cselekedtek. Chitacot és Stanculescut 1999-ben már jogerősen elítélték 15 évre. Büntetésüket azonban nem töltötték le, mert a Nastase-kormány idején felfüggesztették az ítélet hatályát, és az ügy újratárgyalását rendelték el. /Gazda Árpád: Szórnák a felelősséget. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Brassóban elkezdődött kilenc magyar színház, két német színház, az Állami Zsidó Színház és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem találkozója – az Interetnikai Színházi Fesztivál. A román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával intézményesült a rendezvény, megérte a negyedik évét. /Zsehránszky István: Költői vízió németül. Napló a brassói IV. interetnikai színházi fesztiválról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./