Kerekasztal-beszélgetést tartottak december 14-én Kolozsváron a restaurálás előtt álló Mátyás-szoborcsoport felújítási munkálatairól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöksége szervezésében. A rendezvény meghívottjai a Főtéren álló Fadrusz János alkotás múltját, jelenét és jövőjét vázolták, kitérve a restaurálásra. Murádin Jenő művészettörténész a szobor keletkezéstörténetét ismertette, kiemelve, hogy a pozsonyi Fadrusz János a szoborcsoportot belekomponálta a térbe. Boros János, Kolozsvár alpolgármestere ismertette a restauráció elindításának körülményeit, eddig csak a helyreállításhoz szükséges dokumentációs tanulmányok leadásának történt meg. A szaktanulmányok elkészítését a városi költségvetésből finanszírozták, a restaurálás 1 millió 200 ezer euróra tehető teljes költségét a magyar és a román kormány közösen vállalta. /Musca Szabolcs: Kerekasztal-beszélgetés a királyszoborról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Magyarország december 21-től a Schengen övezetbe tartozik. Ezáltal új korszak nyílik a határon túlra szakadt magyarsághoz fűződő, amúgy is feszült, viszonyban. A kárpátaljai és a vajdasági magyarok immár csak Schengen-vízummal utazhatnak Magyarországra. A kárpátaljaiaknak ugyan rendelkezésére áll az úgynevezett “kishatárátlépő”, amellyel a határtól 50 kilométerig lehet mozogni. Ha netán valaki tanulmányi, üzleti, orvosi kezelés vagy hasonló célokkal huzamosabb időt akar tölteni Magyarországon, már csak az igen költséges és nehezen beszerezhető Schengen-vízummal teheti. Mindez előrelátható volt. A határon túli magyarság újabb elszakításának kivédésére felvetődött a kettős állampolgárság, amelyet Gyurcsány Ferenccel az élen Magyarország elutasított 2002. december 5-én, fájdalmas lelki sebet okozva. Leszögezték az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészeknek: Magyarország legfeljebb részben anyaország. A nemzettelen kommunista agymosás diadalmaskodott ugyanis a határon túliakkal való összetartás fölött. Gyurcsányék fő érve az volt, hogy a kettős állampolgárság leple alatt 23 millió román (!) özönlené el Magyarországot. Ez ellen kell a védőfal. Három év elteltével a helyzet így fest: Románia bármely állampolgára szabadon utazhat Magyarországra, sőt, tulajdont szerezhet és munkát is vállalhat – utóbbit maga Gyurcsány biztosította a nagyszebeni közös magyar–román kormányülésen. A kárpátaljai és délvidéki magyarok viszont a “védőfalon” kívül rekedtek. Ismét önhibájukon kívül. /Chirmiciu András: Védőfal. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

A Sapientia Alapítványt létrehozó négy erdélyi magyar történelmi egyház vezetői december 20-án nevezték ki az alapítvány új kuratóriumát. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője látja el a következő négy évben is az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető alapítvány vezetését. A korábbi kuratórium mandátumának lejártával az új testület sok üzletembert vonultat fel. Kató Béla ezt azzal magyarázta, hogy egy magánegyetem finanszírozásának ügye nem zárkózhat el az üzleti szférával való folytonos kommunikációtól. „A támogatást nem csak az anyagiakra kell érteni, hanem mindazokra a tanácsokra is, amit az üzleti szféra szereplőitől kaphatunk a végzős diákjaink munkahelyi lehetőségeinek megteremtéséhez” – fogalmazott Kató. Az elnök beszámolt az egyetem három helyszínének infrastrukturális beruházásairól (Kolozsváron, Marosvásárhelyen új bentlakások épülnek jövőtől, Csíkszeredában pedig bővítik az oktatási teret). „Jelenleg is zajlik az egyetem végleges akkreditációjához szükséges dokumentumok leadása. Nagy jelentőséggel bír, hogy jövőre az egyetem megszerezze az önálló státusát, hiszen ettől kezdve úgy a hazai, mint az uniós forrásokhoz is hozzáférhet. A legutóbbi román–magyar kormányülésen ismételten megerősítették, a román állam is részt kíván venni az egyetem finanszírozásában, ha meglesz a végleges akkreditáció” – tette hozzá Kató. /O. M. : Üzletemberek a Sapientia új kuratóriumában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A frissen megalakult Demokrata Liberális Párt Kovászna megyei szervezetének legfontosabb célja a 2008-as választások megnyerése mellett kiiktatnia a parlamentből és a kormányból az RMDSZ-t – jelentette ki a párt megyei elnöke, Gheorghe Baciu. Kormányra kerülésük esetén átvennék az összes megyei intézmény vezetését. Baciu szerint megyei szinten egyértelműen az RMDSZ-t tekintik legfontosabb politikai ellenfelüknek, és azzal vádolta a szövetség színeiben megválasztott helyi és megyei vezetőket, hogy bár élvezték a kormány teljes támogatását, mégis nagyon keveset tettek a régióért. /Az RMDSZ az ellenfél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Úgy tűnik, hogy végleg meghiúsult a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása, miután a szenátus jogi bizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a román–magyar alapítvány létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az immár három alkalommal együttes ülést rendező budapesti és bukaresti kormánynak ez az első olyan megállapodása, amely úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve. A szakbizottságban csak az RMDSZ és a liberális honatyák egy részétől kapott kedvező voksot. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli: nem létezik politikai akarat a kétoldalú egyezmény parlament általi elfogadására. Magyarországon zökkenőmentesen zajlott a rendelet ratifikálása, ezzel szemben Romániában csak az első lépéseket sikerült megtenni akadálymentesen. A bukaresti kormány 2005. december 1-jén fogadta el az alapítvány létrehozásáról szóló magyar–román egyezmény ratifikálásának törvénytervezetét. 2006. március 30-án egyetlen szavazatkülönbséggel bukott el a képviselőházban a közalapítványról szóló törvénytervezet. Az elutasító álláspont kialakulásában jelentős szerepet játszott az alapítvány létrehozása elleni román sajtóhadjárat, amelynek zászlóshajója a Ziua napilap volt. Ehhez csatlakozott később a román ortodox egyház, valamint a Román Tudományos Akadémia is. /borbély: Kudarcos román–magyar Gozsdu-egyezmény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

Traian Basescu államelnökkel találkozott december 28-án a négy fő szakszervezeti konföderáció vezetője, hogy meggyőzzék arról, ne írja alá a 2008. évi állami költségvetési törvényt abban a formában, ahogyan azt a parlament megszavazta, hanem küldje vissza a törvényhozásnak a szakszervezetek által javasolt kiegészítések beiktatására. Basescu elnök megígérte, hogy elemezni fogja a követeléseket, majd január 3-án találkozni fognak a kormány és a szakszervezetek képviselői az államelnöki hivatal védnöksége alatt, hogy újratárgyalják a szakszervezetek módosító javaslatait. /Államelnök–szakszervezetek találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Tompa Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója szerint támogatás hiányában Kolozsváron elmaradhat az Európai Színházi Unió Fesztiválja. Az Európai Színházi Unió (UTE) soros elnöke, a Bulandra igazgatója szerint nincs ok aggodalomra, a novemberi szemlét nemcsak a kormány, hanem magánvállalkozók is támogatják majd. Emil Boc polgármester bejelentette: a helyi büdzséből mindössze 100 ezer eurót különítenek el erre a célra. A kolozsvári önkormányzat ötven éve egyszer sem finanszírozta a magyar színházban folyó programokat. /Rostás-Péter Emese: Pénz, remény, ígéret. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

A különböző segélyek és pótlékok kiigazításról határozott a Tariceanu-kabinet. Az újszülöttek után ezentúl 204 lej helyett 213 lejt kap a szülő. 4,5 százalékkal nőtt az elhelyezési pótlék, így a nevelőszülőkhöz adott vagy örökbe fogadott gyerekek után 90 lej jár. Nőtt a családi pótlék is: egy gyerek után ezentúl 36 helyett 38 lejt kapnak a szülők, kétgyerekes családnak 42-ről 44 lejre, háromgyerekesnek 70-ről 73-ra, míg a négynél több gyerekes családnak 79-ről 83 lejre emelték. Ez csak azoknak a családoknak jár, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 184 lejt. A fogyatékossági pótlék januártól 179 lejről 187-re emelkedett, a halmozottan fogyatékosok pedig 147 lej helyett 154 lejt kapnak. Az ő esetükben a családi pótlék is nőtt. /M. L. : Megemelt segélyek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Czika Tihamér hozzászólt Csutak István Székelyföld modernizációjáról szóló cikkéhez. Csutak írása hiánypótló és nagyon időszerű, nézőpontja hiányzik „tájaink nemzeti-keresztény nacionalista közéletében” – írta Czika. A székelyföldi értelmiség töredezett és érdektelen ilyen kérdésekben. Mindenkinek a maga kisebb háztája a legfontosabb, akár versenyben is a másikéval. Az erősödő székelyföldi politikai polarizáció a politikai elit teljes kettészakadásához fog vezetni. A helyhatósági választások a megkoronázása lesz Székelyföld teljes politikai kettészakadásának. – Nincs egységes politikai koncepció Székelyföld jövőjéről. A székelyföldi politikai értelmiség megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza, Bukaresttel kell tárgyalni erről. Bukarest azonban ellenséges és a nyugat az etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel. A cikkíró szerint máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? A történelmi Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 2-3 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Az etnikai határ alapján ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket, amelyek, bár történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, de az etnikai határon vannak, ezért kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falu van mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányában. Székelyföld határairól még magyar konszenzus sincs. Czika hozzátette, az erdélyi elit – beleértve a székely politikai elitet is – nem érdekelt egy konfrontációban a román kormányzattal a régió területei szabályozásának megváltoztatásáért. Mostanában hallatszik: „mi küzdeni fogunk az autonómiáért”! Aztán jön a túlsó oldal, hogy mi is, még jobban. Ez nacionalista tromfolás, írta Czika. Ugyanakkor gazdasági összeszövődések vannak román érdekekkel: a magyar vállalkozások szoros hálóban vannak román politikusok bizniszeivel. – Székelyföld gazdaságát lehetetlen egységes fejlesztés alá vonni, egységes adminisztráció nélkül. Czika Tihamér szerint „az élet szinte minden kérdését nemzeti és keresztény szempontból megítélő domináns értékrend a székelyföldi értelmiség körében nem EU kompatibilis”. Az értelmiség elsősorban kulturális, irodalmi, egyházi vagy népművészet centrikus. Székelyföldön „a hangadók még ma is a középkorú, vagy idős nacionalisták” és a cikkíró nem látja, hogy ez fejlődne, „ideológiailag liberálisabb irányba”. Czika Tihamér kárhoztatja a nacionalista mentalitást. (Forrás: figyelo. ro) /Czika Tihamér: Valós vagy virtuális régió Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., folyt. 11./ Czika Tihamér az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tanácsadója, blogger. Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A nagyszebeni magyar-román kormányülés eredményeként végre megalósulhat a Bartók-központ a bánsági Nagyszentmiklóson. A zeneszerző szülőfalujában Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke állt a kezdeményezés élére. Fuchs Sándor helyi amatőr szobrász Bartók-mellszobra áll Nagyszentmiklóson, a Nákó-kastélyban berendezett emlékszobában Tamás Sándor elmondta, Demeter András kulturális minisztériumi államtitkár javasolta, hogy a Pro Bartók Társaságot alakítsák át közhasznú társasággá, és miután ez megtörtént, nyújtsanak be pályázatokat a két kormány által létrehozott kulturális alapítványokhoz. Ő beindította a közhasznú társasággá való alakulás folyamatát. Felújították és bővítették a Nákó-kastélyban 1969-ben berendezett Bartók-emlékkiállítást, anyaországi támogatással beszereztek egy koncertzongorát és Bartók Béla összes műveinek gyűjteményét digitális formában. Post mortem Nagyszentmiklós díszpolgárává avatták Bartók Bélát; szülőháza falán emléktábla, a város központjában Jecza Péter 1993-ban leleplezett mellszobra állít emléket a város legnagyobb szülöttjének. /Pataki Zoltán: Valóvá lett Bartók-álmok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Az első világháborút követően, 1920-ban megkötött versailles-i békeszerződés után a bukaresti kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Ennek eredményeként 1920. július 29-én a román királyság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét XV. Benedek pápának. Még az év október 17-én megérkezett Bukarestbe az első apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek. Utána Angelo Maria Dolci (1923–1932), Valerio Valeri (1933–1935), Andrea Cassulo (1936–1947) és Patrik Gerard O’Hara (1947–1950) álltak a romániai nunciatúra élén. 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta az Apostoli Szentszék és Románia között 1927. május 10-én kötött konkordátumot. 1950. július 4-én Ana Pauker kommunista vezető és külügyminiszter elrendelte, hogy a pápa nagykövete és munkatársai három nap alatt hagyják el az országot. Távozása előtt Gerard Patrik O’Hara nunciatúrai kormányzó svájci fennhatóság alá helyezte a pápai képviselet székhelyét az akkor nemzetközileg elfogadott szabályzat értelmében. Ennek ellenére elkobozták a nunciatúra épületét és berendezését, a palotát gondozó nővéreket elűzték. Moldvai csángó származású elöljárónőjüket letartóztatták, és a Vatikánnak való kémkedés koholt vádjával 14 esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit néhány hónap híján letöltött. A nunciatúra palotája 1990 júliusában került vissza jogos tulajdonosához. 1992. november 5-én hivatalosan újra megnyílt a pápai képviselet romániai székhelye. 1998. január 1-jétől Románia kormánya visszatért a régi hagyományhoz, miszerint a mindenkori apostoli nuncius egyúttal a diplomáciai testület dékánja. A kommunizmus bukását követő új korszakban a következő személyek töltötték be az apostoli nunciusi tisztséget: John Bukovsky verbita (1990– 1995), Janusz Bolonek (1995–1998), Jean-Claude Périsset (1998-2007), majd Mauro Lalli tanácsos, ideiglenes ügyvivő (2007. november 10. –2008. február 10. között) Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után decemberben XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát Francisco Javier Lozano panafieli címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket, illetve Vatikán államot. Az új nuncius-érsek 1943-ban született Spanyolországban. A főpap 1976-ban állt a szentszéki diplomácia szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is anyanyelvi szinten beszélő érsek várhatóan február első felében érkezik Bukarestbe. /Fodor György: Új apostoli nuncius Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

Adrian Cioroianu román külügyminiszter kormánya fenntartásait hangoztatta Párizsban Koszovó függetlenségének kinyilvánításával szemben. Cioroianu szerint Koszovó függetlenségének kikiáltásához nincs jogi alap, másrészt – Románia álláspontja szerint – a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogait, nem pedig a kisebbségek kollektív jogait kell támogatni. /Cioroianu újra Koszovóról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Traian Basescu bűnvádi eljárás megindítását kérte nyolc volt és jelenlegi kormánytag ellen az igazságügyi tárca élére ideiglenesen kinevezett Teodor Melescanutól. Mint hangsúlyozta: döntésével segíteni kívánja az igazságszolgáltatás munkáját. Nagy Zsolt volt informatikai tárcavezetőről, Adrian Nastase volt miniszterelnökről, Paul Pacuraru jelenlegi munkaügyi miniszterről, Miron Mitrea korábbi szállításügyi, Tudor Chiuariu volt igazságügyi, Victor Babiuc volt védelmi, Decebal Traian Remes volt mezőgazdasági miniszterről, valamint Codrut Seresről, a gazdasági tárca volt vezetőjéről van szó. Paul Pacuraru liberális munkaügyi miniszter szerint ez a kezdeményezés nem más, mint az államfő kísérlete politikai leszámolásra. Az államelnöknek alkotmányos joga van ahhoz, hogy az ügyészség felkérésére igent mondjon egyik vagy másik jelenlegi vagy volt miniszter elleni bűnvádi eljárásra, vagy pedig visszautasítsa ezt – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. „Viszont az, hogy ő ezt úgymond ‘csomagban’ teszi nyolc jelenlegi és volt miniszter esetében, szerintem nem véletlen: ezáltal is megvetését fejezi ki a miniszteri tisztség és általában a kormány intézményével szemben“ – jelentette ki. /Nyolc miniszter „egy csapásra” = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

A nagyváradi Pro Familiae Alapítványt, a kolozsvári Életfa Egyesületet, az üvegcsűri Családi Körben Egyesületet, a nyárádszeredai Erdélyi Nagycsaládokért Egyesületet, a marosvásárhelyi Szomszédság szervezetet, a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítványt, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért családszervezetet és a kézdivásárhelyi Őrcsillag Családok és Nagycsaládok Egyesületet összefogó Erdélyi Családszervezetek Szövetsége határozottan tiltakozik a román kormány 2008. január 8-án elfogadott azon rendelete ellen, mely értelmében elveszik a gyerekpénzt azoktól a nappali tagozatos diákoktól, akik betöltötték 18. életévüket, akkor is, ha még nem fejezték be középiskolai tanulmányaikat. Ez hátrányos megkülönböztetés, mert e támogatás az Európai Unió valamennyi országában jár a diákoknak. /Csíki Sándor elnök, Dánél Sándor alelnök, Kundi Enikő alelnök Tiltakozik az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./

Január 19-én iskolát avattak Magyarózdon. Húsz gyerek köszöntötte rövid verses-dalos műsorral az egybegyűlteket. A meghívottak közül csupán Lokodi Edit megyei tanácselnök és Horváth Arany, az iskola nevét viselő Horváth István költő lánya jelent meg. Ballai György, Magyarbükkös polgármestere frissen sült fánkkal, üdítővel kínálta a megjelenteket. A kormány 300 ezer lejt utalt ki az iskola felújítására, így sikerült kicserélni az épület tetőszerkezetét, szigetelni a falakat, bevezetni a vizet, központi fűtést szerelni, belső vécéket és mosdókat kialakítani. A tanfelügyelőség jóvoltából új bútorzattal és tanfelszerelésekkel, számítógépekkel rendezték be a helyiségeket. Az iskolának az ‘50-es évek elején nagyon sok tanulója volt. A magyarózdi iskola 2004-ben vette fel a Horváth István nevét, ahová ma 19 gyerek jár óvodába, 17 I. -IV. osztályba és 21 tanuló V. -VIII. osztályba. /(kilyén): Háromszor született a magyarózdi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

A kormány már több éve beindította a tej-kifli programot, amelynek keretében hétköznapokon egy pohár tej és egy kifli jár az óvodásoknak, valamint az elemi tagozatos diákoknak. Január elején a megyei tanácsok átiratban kérték a tanfelügyelőségeket: mivel 2008-tól kezdődően az V–VIII. osztályos tanulók is részesülnek ebben a juttatásban, küldjék el helységekre lebontva a gyereklétszámot. Nehéz a helyzetük a megyei tanácsoknak, három hét áll a rendelkezésükre a versenytárgyalások lebonyolítására és a program beindítására. /Nagy-Hintós Diana: Középiskolásoknak is jár a napi tej és kifli. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Nem szükséges a parlament jóváhagyása ahhoz, hogy a Tariceanu-kormány korrupcióval vádolt volt és jelenlegi miniszterei ellen, akik tagjai a szenátusnak vagy a képviselőháznak is, bűnvádi eljárás induljon – fejtette ki Laura Codruta Kövesi, Románia főügyésze. A Monica Macovei volt miniszter személyét érintő vádakat illetően Kövesi elmondta: ügy a nyomozás megkezdése előtti szakaszban van csupán. Eckstein-Kovács Péter szerint nem világos, hogy a miniszteri felelősség törvénye alapján bűnvádi eljárás indításakor szükséges-e annak a háznak a jóváhagyása, amelynek tagja az illető képviselő vagy szenátor, vagy sem. /Kövesi: Nem szükséges a parlament jóváhagyása a bűnvádi eljáráshoz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Példaértékű, ami itt történik Gyergyóremetén, állapította meg Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter a január 25-én, Hargita megyében tett látogatásán. A vezetékes víz bevezetését célzó program két új helységgel is bővült, Gyergyóditró és Gyergyóremete vízvezeték-rendszerének kiépítésére a minisztérium 5,7 millió dollárt különített el. Borbély Gyergyószárhegyen a kormány tartalékalapjából felújított kultúrotthont, valamint az egyedi tervek alapján készülő sportterem javasolt helyszínét vizsgálta meg. /Barabás Márti: Dicsért Borbély Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Romániában szinte kizárólag politikai alapon juttatják központi pénzekhez az önkormányzatokat – ez valamennyi kormányzás alatt így működött. Emil Boc kolozsvári polgármester panaszolta: hússzorosan csökkent a kormány rendelkezésére álló alapokból a Kolozsvárnak kiutalt pénz azt követően, hogy 2007 áprilisában a Demokrata Párt kilépett a kormányból. Funar polgármesterkedése alatt állandóan harcban állt mindenkivel helyi, regionális és központi szinten egyaránt. Ilyen körülmények között kevés pénzt kapott az akkori kormánytól. Most Boc jutott Funar sorsára. /Kiss Olivér: Funar sorsára jutott Boc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Szavazóképes többség hiánya miatt jövő hétre halasztották a vitát a választási törvénytervezetről a szenátus és a képviselőház jogi bizottságaiban. A testületeknek az a feladata, hogy a jogszabályt, amelyért a kormány felelősséget vállalt, olyan formában módosítsák, hogy az összhangban legyen az Alkotmánybíróság kifogásaival. Traian Basescu államfő alkotmányellenesnek tartotta, hogy a töredékszavazatok visszaosztásakor olyan pártlistán szereplő jelöltek kapjanak mandátumot, akik egyéni választókerületben nem méretkeztek meg. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke szerint többféle javaslat van arra vonatkozóan, hogyan kellene a tervezetben módosítani a kifogásolt passzusokat. /Sz. K. : Egyéni választókerületek: politikai döntésre várva. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A RMDSZ „belső nyomására” meghátrált január 30-án a kormány, és csupán azután véglegesíti a személygépkocsik regisztrációs adójáról szóló rendeletet, miután konzultált az ügyben a pártokkal. Az adó mértékével nem csak az ellenzéki alakulatok, hanem az RMDSZ sem értett egyet. /Cs. P. T. : „Koalícióbomlasztó” adó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Egy új magyar párt megjelenése a román belpolitikai porondon veszélybe sodorja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) létét – írta január 30-i számában a Ziarul Financiar napilap. A lap emlékeztetett arra, hogy a RMDSZ tizenkét esztendeje különböző módon vette ki részét a kormányzásból. A Demokratikus Konvenció keretében 1996 és 2000 között kormányzati szerepet vállalt, majd kívülről támogatta Adrian Nastase kabinetjét, most pedig a liberálisokkal együtt van jelen a kormánykoalícióban. Az RMDSZ tehát nélkülözhetetlen volt a kormányalakítás szempontjából minden olyan román párt számára, amely megnyerte a választásokat – szögezte le a Ziarul Financiar. /Lapvélemény. Az MPP megjelenése veszélybe sodorja az RMDSZ létét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette, a nyolc miniszter feljelenése azt jelenti, hogy az államfő sakkban akarja tartani a kormányt. Az államfő ezzel azt a látszatot kelti, hogy itt már egyfajta bűnözői csoportról, a nyolcak bandájáról van szó. Holott a nyolc esetnek nincs köze egymáshoz. Markó a Székelyföldről szóló vitát fontosnak tartja. Mi az RMDSZ szándéka az erdélyi magyar ellenzékkel: tárgyalás, kiegyezés, együttműködés vagy verseny? Markó szerint néhányan, akik valamikor az RMDSZ-en belül és most ezen kívül politizálnak, nem azért kerültek kívülre, mert másképpen gondolkodnak, hanem mert összeférhetetlenek. Velük nehéz megegyezni. Markó kifejtette: aki jelöltetni szeretné magát, iratkozzon be az RMDSZ-be. Tőkés Lászlónak ott a helye a néppárti frakcióban, de ne várja senki Markótól, hogy sajnálja, amikor Tőkés még most is dicséri az államelnököt. „Ha ő ennyire szereti az államfőt, akkor intézze el, hogy bekerüljön a frakcióba. ” /Simon Judit: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Ideje lenne kijózanodni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./

A nyugdíjasok a Nyugdíjasok Nemzetközi Föderációjának segítségét kérték: lépjen közbe a kormánynál az öregeknek az államosított ingatlanokból való kilakoltatásának leállítása érdekében, amíg a helyi tanácsok nem tudnak más lakást biztosítani az idős személyeknek. „2006-tól léptünk fel azért, hogy megállítsák a nyugdíjas családok kilakoltatását az államosított ingatlanokból, de ezeket nem vették figyelembe. Tavaly októberben ismét petíciót nyújtottunk be, de azt a választ kaptuk, hogy problémáinkat a 2007/74-es sürgősségi kormányrendelettel oldják majd meg, amely azonban semmit nem old meg” – jelentette ki Preda Nedelcu, a Romániai Nyugdíjasok Országos Föderációjának alelnöke. Tavaly ősszel csupán Bukarestben 2. 800 olyan nyugdíjas család volt, akiket vagy nemrég lakoltattak ki az államosított ingatlanokból, vagy a kilakoltatásra vártak. /Ne lakoltassák ki az idős embereket! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

A Vasúti Szállítók Föderációja február 1-jén reggel leáll a munkával, és leáll minden személyszállító és tehervonat, mivel a szakszervezetek elégedetlenek a kormány által javasolt béremeléssel. A követeléseket támogatja az ágazatban működő többi szakszervezet is. /Munkabeszüntetést jelentettek be a vasúti szállítók. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Az erdélyi magyar sajtóorgánumok (írott sajtó, rádió, televízió, on-line) vezetőivel tartott hagyományos sajtóbeszélgetésen Markó Béla, az RMDSZ elnöke mellett megjelentek Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselők is. Utóbbiak pár hetes munkájukról számoltak be. Markó Béla szövetségi elnök szerint az utóbbi hónapok történései veszélybe sodorhatják a romániai demokratikus berendezkedést. Bírálta azt, hogy Traian Basescu államfő állandóan megkérdőjelezi a parlament, a kormány munkáját, hitelét és tekintélyét. Szerinte a kormánynak mihamarabb rendelkeznie kell a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) működésének folytatásáról. A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzésével kapcsolatban emlékeztetett: nem az első eset, amikor az RMDSZ más magyar alakulattal száll versenybe. Szólt arról, hogy 1990-ben három törvényesen bejegyzett párttal mérkőzött meg az érdekvédelmi szövetség: a Kereszténydemokrata Párttal, a Kisgazda Párttal és a Független Magyar Párttal. Elismerte viszont, hogy a közel húsz évvel ezelőtti helyzet más volt. Figyelmeztetett: az MPP létrehozása Traian Basescu államfőnek az erdélyi magyar közösség megosztása érdekében tett újabb lépése. Sógor Csaba kifejtette, tevékenységében kiemelten figyel majd a Kárpátokon túli magyarság helyzetére is, ezért Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kolozsvár és Szatmárnémeti mellett Bákóban is nyitott képviselői irodát, tervben van ugyanakkor egy kárpátaljai képviselet megnyitása is. /Kiss Olivér: Markó: nem hiszem, hogy sikerül tárgyalni az MPP-vel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

A kormány saját hatáskörében próbál megoldást találni arra, hogy folytathassa tevékenységét a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), amelynek a működését szabályozó törvényt az alkotmánybíróság a napokban minősítette alkotmányellenesnek – jelezte Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Első lépésként olyan döntést hoznának, amely lehetővé tenné, hogy az átvilágító bizottságnál lévő dossziék valamelyik közintézménynél maradjanak, ne kerüljenek vissza a titkosszolgálat vagy a hadsereg kezébe, vagyis hozzáférhetőek legyenek az állampolgárok számára. Második lépésként a kormány sürgősségi rendeletet fogadna el. Ez figyelembe venné az alkotmánybíróság ítéletét is, amelynek szellemében az igazságügyi szervek hatáskörébe utalná az egyes személyek ügynökmúltjával kapcsolatos ítéletek egy részét. Leszögezte, hogy a CNSAS nem fog a kormány ellenőrzése alá kerülni. Marius Oprea történész szerint a megoldás az lenne, ha az egykori kommunista titkosszolgálat irattárát nyilvánossá tennék. Javasolni fogja, hogy a CNSAS kerüljön a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet fennhatósága alá. /Kormányfői lépések a CNSAS működtetésére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Az utóbbi időben azon háborogtak, hogy a romániai politikai és közéletben háttérbe szorulnak a nők. Itt van ellenpéldának ez az Udrea hölgy! Tüneményes karriert futott be őszőkesége. Nemsokára viszont Basescu elnöki palotájába is bejárt, záróra után is. Előbb a Nastase-kormány szolgálatában álló ügyvédként közel két és fél milliárd lejt vágott zsebre, azután a liberálisokkal flörtölt, majd Basescu demokratáihoz átlibbenve államfői kabinetfőnök lett, most pedig demokrata párti ügyvezető titkárként parkol. Elena Udrea asszony hamarosan doktorál, méghozzá hadtudományokból. Tüneményes gyorsasággal végzett el mindenféle felkészítő, továbbképző, szakosító tanfolyamot, mint ama másik feleség-Elena, ősztől már egyetemi tanár lesz. /Bogdán Tibor: A férfipótló szőke nő. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

Czika Tihamér két írásában megkérdőjelezte az egyházi iskolák szükségességét, szerinte csakis az állami iskoláké lehet a jövő, írta Asztalos Lajos Az egyházi iskolák folyamatosan alkalmazkodtak a kor növekvő elvárásaihoz. Miért kell aggódni, ha a pártállami rendszer bukása után ismét teret nyernek az egyházi iskolák? Eldurvult világunkban nem árt, ha megismerkednek a tíz parancsolattal. Úgy tűnik, a kommunizmus évtizedeiben sikerült az agymosás: az egyházi iskolák a maradiság fellegvárai, a nacionalizmus melegágyai. Ezt visszhangozza Czika Tihamér is, amikor fölemlíti, hogy a vallásórákon „csatolt csomagként ott vannak... az állandó nacionalista beütések”. Az egyházi iskolák építésére az állam, kormány egy megveszekedett vasat sem adott. Az egyház vagyonából, a hívek adakozásából összegyűlt javakból építkeztek. Szó sem volt közmunkáról, különösen nem a jobbágyokéról. A református és az unitárius egyháznak nem voltak jobbágyai. Ideje volna ezt az első világháború után kitalált és azóta – így a jelenlegi polgármester által is – sulykolt román jobbágyos mesét figyelmen kívül hagyni. Az egyházi iskolák teljes állami támogatást akarnak élvezni. Mégis, miből tartsák fönn magukat ezek az iskolák, ha az ehhez szükséges alapot, földjeik és erdeik legnagyobb részét az első világháború után a román állam kisajátította, majd a maradékra a pártállam tette rá a kezét? Czika Tihamér írta, nézzünk szembe a történelmi valósággal, nézzünk szembe saját bűneinkkel. Érti ez alatt a román jobbágyokat. Nos, a mi bűnünk-e talán az, hogy amikor a románok a XIII. század végén, a XIV. század elején megjelentek Erdélyben, a folyóvölgyekben, a jó földeken már ott voltak a mi eleink? Ezt bizonyítja a településnevek, a kis folyók nevének nagy többsége. /Asztalos Lajos: Egyházi iskola, nacionalizmus, közmunka, fejlődéselmélet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Előzmény: Czika Tihamér: Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./