"Puskás Bálint szenátorral beszélgetett Barabás István. Puskás Bálint /sz. Szováta, 1949/ 1981-ben végezte el a Babes-Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi Karát. Tanár volt, majd jogtanácsos Sepsiszentgyörgyön. Mélyen vallásos volt. 1987-ben néhány társával Sepsiszentgyörgyön a gyülekezet színe előtt a Bibliára megesküdtek, hogy vallásukat megvédik és kitartanak mellette. Az előzmény az volt, hogy Csathó Béla plébános kezdeményezésére meg akarták ünnepelni Márton Áron püspökké avatásának évfordulóját, de a hatóságok ezt szigorúan megtiltották. Erre ezzel az ünnepélyes fogadalomtétellel emlékeztek az évfordulóra. Puskás Bálint hallgatója lett a Bálint Lajos akkori püspök által elindított úgynevezett katakomba teológiának. Az állam a nyolcvanas években leszűkítette a papképzést és úgy nézett ki, hogy lassanként felszámolja a magyar történelmi egyházak teológiai intézeteit. A gyulafehérvári püspökség ezért indította el azt, hogy kihelyezett tagozatokon önkéntesek elvégezhessék a teológiát és a végzetteket diakónussá avassa. Puskás Bálint is végezte a teológiát, 1990-ben következett volna az ünnepélyes avatásuk, de erre már nem került sor, mert jöttek az 1989-es események. Puskás Bálint alapító tagja volt a helyi RMDSZ-nek és 1996-ig /szenátorrá választásáig/ a Kovászna megyei RMDSZ elnöke volt. A változás első napjaiban sikerült megszerezniük Gabrea volt megyei kommunista párti propagandatitkár fiókjából egy jelentős kordokumentumot: a Kovászna megyében halálra ítélt magyar műemlékek jegyzékét, mellettük szakszerű utasítások voltak arról, hogyan kell eltünteti ezeket a föld színéről. El is kezdték ennek végrehajtását. Bereckben például eltűnt a milleniumi emlékmű. Köveit beépítették a helybeli milícia székházába. Biztosan voltak más megyékben is ilyen dossziék, de azokat eltüntették. - Puskás Bálint szenátorként kilenc törvényt kezdeményezett, melyeket el is fogadtak. Jelenleg magas tisztségeket tölt be, a szenátus alelnöke. 1997 őszén az akkor ellenzék egy csoportja, élén a Társadalmi Demokrácia Pártja és a Nagy-Románia Párt képviselőivel, a székelyföldi ortodox püspök kíséretében Hargita és Kovászna megye magyar iskoláiba látogatott, hogy bebizonyítsa a magyarság szeparatista törekvéseit. Puskás Bálintnak sikerült megakadályozni, hogy elfogult jelentésüket a parlament megtárgyalja. Puskás Bálint ehelyett meghívta a parlament állandó bürójának tagjait, jöjjenek el Kovászna megyébe, látogassanak el, ahova akarnak, kérjenek a boltban románul kenyeret, ha nem szolgálják ki őket, akkor ő elfogad minden magyarellenes vádat. A küldöttség el is ment. A látottakról szóló sajtóértekezletükön nem tudtak semmi rosszat mondani. Érdekes módon a látogatás után a megye román ligáinak, egyesületeinek panaszlevél-áradata megszűnt. Más kérdés, hogy a 2000. novemberi választás után újból jöttek panaszlevelek - például arról, hogy a magyarok az utcán magyarul beszélnek. /Katakombától a parlamentig. Puskás Bálint szenátorral beszélgetett Barabás István. = A Hét (Bukarest), márc. 1./"

"A Moldávia Köztársaságban hatalomra került új vezetés nyíltan románellenes álláspontra helyezkedik, de Bukarest bízik abban, hogy ez nem állítja le a két román állam közötti párbeszédet - jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök. A kormányfő szerint a románbarát pártok képtelenek voltak összefogni, így hiába szerezték meg a szavazatok közel 50 százalékát, ez az eredmény csak néhány parlamenti helyet eredményezett. Románia tudomásul veszi a geopolitikai változást, azt a tényt, hogy keleti határán egy Moszkva felé irányuló övezet jött létre - szögezte le Nastase. A febr. 25-én tartott előrehozott moldáviai választások eredményeként a kommunista párt kétharmados többséghez jutott a parlamentben. A román sajtó egybehangzóan úgy értékelte a moldáviai választást, hogy Bukarestnek egy időre le kell tennie Nagy-Románia álmáról. /Elmarad a nagy álom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./"

"Moldáviában a nemrég megtartott parlamenti választásokon a Vladimir Voronyin vezette kommunista párt győzött. A kétharmadosnál magasabb parlamenti képviselet megszerzésével ők diktálnak. A moldáviaiak megelégelték a mérhetetlen nyomort - az átlagbér havi 32, a nyugdíj 7 dollárnyi -, s többek között emiatt is a kommunistákra szavazott a nyugdíjasok tömege, a házi termelésre beálló gazdálkodók, no meg a lakosság 35 százalékát (!) kitevő szláv népcsoportok s a türk eredetű gagauzok is. Kisinyov (Chisinau) legerősebb gazdasági partnere eddig is az Orosz Föderáció volt, Románia az oroszok után következik, mindössze 6,2 százalékos exporttal. Moldávia elsősorban bort és melaszt küld dömpingáron Romániába cserében villamos energiáért, élelmiszerért és fogyasztási cikkekért. Ismeretes az is, hogy erdélyi és bukaresti középiskolákban, egyetemeken ezrével tanulnak havi 800 000 lejes juttatással moldáviai fiatalok, amiből nem is egy az otthon nyomorgó családnak hazaküldi a megtakarított pénzt. Ez a nemes gesztus valóban figyelemre méltó, más nemzetek más országban élő közösségei számára is példamutató. A választás győztesei már a választások előtt leviziteltek Vlagyimir Putyinnál, II. Alexij orosz pátriárka is fogadta őket. /Sylvester Lajos: A moldáviai visszarendeződés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította nemrég a magyar Országgyűlés február 26-át. A szocialisták mérsékelt hangnemben szóltak, egyedül Nagy Sándor parlamenti frakcióvezető adott hangot döbbenetének az ülésen elhangzott két felszólalás eszmeiségét illetően. A felszólalók - s ezt maga Nagy Sándor is elismeri - személyes fájdalmuk okán és jogán tettek "szélsőséges" kijelentéseket, de a képviselő elvárja, hogy a jelen lévő köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyilvánosan határolja el magát a mai magyar társadalom békéjét háborító kijelentésektől. Hogy ez megtörténik-e, nem tudhatom. Thürmer Gyula, a kommunista hagyományokat nyíltan fölvállaló Munkáspárt vezetője már veszélyesnek és haszontalannak ítélte az emléknap deklarálását. Érdemes mégis továbbgondolni a történteket. Először is: miért beszélnek "diktatúrákról"? Az első fejezet 1919-re vonatkozik, amikor a Károlyi-féle fiatal demokratikus köztársaságot átjátszották Kun Béla nemzetidegen bolsevista diktatúrájának, s a Lenin-fiúk, Szamuely Tibor véreskezű komisszárjai kímélet nélkül gyilkolásztak szerte az országban, s áldozataik között volt ex-miniszterelnök, nemzethű, nemzetféltő értelmiségi, egyszerű munkás és parasztember, írta Magyari Lajos, hozzátéve, hogy nem lehet megfeledkezni az "ellentételezésről" sem, Prónay, Héjjas és Ostemburg keretlegényeinek atrocitásairól. Azokra sincs mentség. A második, a hosszú "felvonás" 1945-ben kezdődött, amikor a kommunista párt, miután kiirtotta, letaglózta politikai ellenfeleit, korábbi koalíciós partnereit, a szociáldemokratákat, a kisgazdákat, rövid úton lehetséges kommunista riválisaival is leszámolt, Rajk László, Sólyom tábornok a legismertebbek közülük. Többet pisszenés sem lehetett az országban, mert az ellenvélemény a gyűjtőfogházba, Vácra, Márianosztrára, Recskre vezetett. Vagy a bitófára. Fortélyos félelem igazgatott az országban - mint mindenütt a "béketáborban" - egészen ötvenhat őszéig, a forradalomig. Következett a megtorlás. Igenis emlékezni kell, hangsúlyozta Magyari, méltósággal, önvizsgálattal, a nemzeti megbékélés egyedül méltóságos szándékával. /Magyari Lajos: Kell-e emlékezni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"Nagy hiányt pótol a napokban megjelent gyergyószentmiklósi-maroshévízi Helytörténeti Füzetek 1-es száma, amely történelmi dokumentumokat és visszaemlékezéseket közöl a térség első. világháborús kálváriájáról. A maroshévízi Kemény János Alapítvány kiadásában megjelent füzet tartalmazza például a Gyergyóújfaluból behívottak teljes névsorát, de megtudjuk azt is, valójában kik nyugszanak a temetőben, amelyet a diktatúra idején a román hősöknek sajátított ki az RKP. A füzet jelentős teret szentel Maroshévíz pusztulásának az első világháborúban, Komán János összeállításában. /Helytörténeti füzetek Ki viszi át a Szerelmet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./"

"A magyarországi közvéleményt hetek óta foglalkoztatja a zámolyi romák franciországi befogadási kérelme. Az állítólagos magyarországi cigányellenességet világgá kürtölő roma csapat körüli hullámok, úgy tűnik, nyugvópontra jutnak, miután kiderült: a francia külügyminisztérium befogadási engedélyt adott számukra. Az első hírek szerint szociális döntés volt: a párizsi külügy szóvivője sietett hangsúlyozni, hogy a magyarországi cigányok nem menekültügyi státust kaptak. A döntés mégis elegendő volt ahhoz, hogy elhitessék: a mai Magyarországon diszkrimináció folyik a közel félmilliós cigány közösséggel szemben. Ez újabb indok arra, hogy megosszák a magyar közvéleményt: az ellenzék tücsköt, bogarat rámond a kormányra. Nyilván jönnek a választások, és a kormányt már nem lehet más módon lejáratni, hiszen folyamatosan nő az életszínvonal, az emberek derűlátóbbak, egyértelműen jobban élnek, mint négy évvel ezelőtt. Az utóbbi két-három évben sok milliárd forint vándorolt különféle támogatásként a roma közösség felé. Ma már minden roma gyerek, aki tanulni akar, jelentős állami ösztöndíjat élvez, ami nem egyértelműen mondható el az anyagi gondokkal küszködő magyar szülők gyerekeiről. Köztudott, hogy a magyar igazságszolgáltatás immár másodszor kérte a vándorútra indult zámolyi romák egyes tagjainak a kiadatását, akikre az az alapos gyanú hárul, hogy egy huszonéves fiatalember halálát okozták. Az angol Janes Intelligence Digest titkosszolgálati lap megírta, hogy a zámolyi romák Magyarországot lejárató kampánya mögött orosz titkosszolgálati erők rejlenek, akik azért harcolnak, hogy Magyarország se lehessen tagja az Európai Uniónak. Hasonló próbálkozások voltak Csehország és az új szlovák kormány esetében is, amikor az egykori kommunista pártok utódpártjaiból verbuválódott kormányok megbuktak. Ugyanezt lengyelországi lapok is megerősítik. Különben eléggé hihetetlen volna, hogy egy iskolázatlan, idegen nyelveket nem beszélő roma csapat a strasbourgi Európa Tanács illetékeseihez úgy kopogtat be, és úgy szervez sajtótájékoztatót a "magyarországi romaüldözésről", mintíha egytől egyig profi emberjogi harcosok lennének. Moszkva és Párizs újbóli egymásratalálása visszanyúlik a francia baloldali értelmiség egykori kommunizmus-szimpátiájára. /Makkay József: Menekültügy vagy konspiráció? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Mircea Dinescu, a közismert román költő, a szekusdossziékat vizsáló országos bizottság tagja keményen bírálta Ion Iliescu államfőt és Teoctist ortodox pátriárkát. Szerinte Iliescut be kellett volna perelni, mivel azt állította, hogy a szekusdossziékat vizsgáló országos bizottság tagjai feketelistákat állítanak össze és tönkre akarják tenni bizonyos emberek életét. "Kollégáim túl szelídek, nem támogatták ötletemet", mondta. Szerinte Teoctist ortodox pátriárkának felelnie kell a kommunista időszakban lebontott görögkeleti templomokért. "Jobban tette volna, ha testével vétkezik, minthogy megengedje a templomok lebontását. Teoctist után egy olyan egyházvezetőre van szükségünk, aki nem járult hozzá a templombontáshoz és nem volt jó kapcsolata a kommunista párttal. Voltak bátor ortodox papok, akik ellenálltak" - tette hozzá Dinescu. /Dinescu keményen bírál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./"

"Zilahon tartottak egy magyar-magyar, azaz partiumi magyar és csángómagyar találkozót, Simonfy Irén, a Szilágy megyei EMKE elnöke kezdeményezésére, melyen sok fiatal érdeklődő volt jelen. László László történész előadásából megismerhették a jelenlevők a moldvai csángók eredetét, történelmét. A pusztinai származású Nyisztor Tinka néprajzkutató életútja kiváltságosnak mondható, csángómagyarságában ugyan is a néhány kiemelkedő közéleti személyiséghez tartozik. Román nyelven végezte a középiskolát, Sepsiszentgyörgyön szerzett darukezelő szakmát, majd számítógépkezelő lett. A rendszerváltást követően Budapesten az ELTE néprajz szakán diplomázott, jelenleg svájci ösztöndíjasként készíti doktori disszertációját a keleti táplálkozási szokásokról. Jelenleg nyáron nyolcvan csángó gyermek tanulja anyanyelvét, a hazatérők tanítanak. - Háromszor gyűjtöttek aláírásokat anyanyelvű misézésért, a Vatikán viszont arra hivatkozott, hogy nem jutott el hozzájuk az irat, pedig Budapesten a pápának is átadták az írásos kérést. A moldvai csángók 1968-ig imádkoztak, énekeltek magyarul, noha a zsinat megengedte az anyanyelvű misézést, a moldvai papok román nyelvre változtatták az imádságot. 1990-től a papok vezették be a köztudatba a "román katolikus" fogalmat, hogy a csángók tudatlanságát kihasználják. - Elgondolkoztató, hogy a moldvai katolikus falvakban a folkloristák egyetlen román népballadát sem tudtak gyűjteni. Ellentmondás, hogy miközben Brassóban az Európai Nyelvek Éve rendezvényeit tartották hazai kisebbségek képviselői részvételével, pár száz kilométerrel távolabb, Bákóban éppen a csángósággal szembenálló "kulturális szervezkedés" zajlott. Megalakult az A. D. Martinas nevével fémjelzett egyesület. A kommunista diktatúra idején Adrian Paunescu lapja, a Flacara 1986. február 28-i számában méltatta azt a D. Martinast, aki könyvében igyekezett bizonyítani a csángók román eredetét. Annak idején a méltatók kiemelték: "a IX. kongresszus újító forradalmi szelleme tette lehetővé a könyv megjelenését". - A kommunista pártkongresszus szelleme él tovább Moldovában bizonyos művelődésinek mondott egyesületben. /Fejér László: Háromszor gyűjtöttek aláírásokat anyanyelvű misézésért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./"

"Csatószeg és Barót után Tusnádfürdő lett a szolgálati helye 1980-ban Incze Dénes plébánosnak. Előzőleg szülőfaluja, Csíkcsatószeg középkori templomát restauráltatta, nekifogott a templomépítésnek Tusnádfürdőn. A nyolcvanas évek elején, a falurombolás kezdetekor veszedelmes volt akár két tégla egymásra helyezése is, ha templomról szó. Szükség volt a templomra, mert alig hatvan-hetven ember fér be a rozoga kápolnába. Incze Dénes bátor hívekre talált, még a megyei hivatalnokok között is. Kápolnajavítás ürügyén indultak a munkálatok, lebontották a kis imaházat, hogy helyébe új épületet húzzanak. A Székelyföld szívében, a főútvonal mentén ékeskedő új templom az ellenállás szimbólumává vált. A plébános szerint legnagyobb ellenségük Tankó Gyula volt, a Gyimesekből származó csángó néptanácselnök, aki folyton feljelentette a papot és gyülekezetét, de a kommunista párt jobbakaratú megyei vezetői mindig eltussolták az ügyet. Akkor lett baj, amikor a Ceausescu házaspár megszállt az üdülőbeli pártvillában. Egy délutáni sétájukon belebotlottak az építkezésbe, és megkérdezték, mi készül ott. A diktátor kikelt magából, ordított, hogy elég templomuk van a magyaroknak Erdélyben, rögvest bontsák ezt le. A megyei pártvezetés egy részét leváltották, mert nem jelentették az esetet, a plébánosra pénzbüntetést szabtak ki, gyóntatószékébe, hálószobájába poloskákat szereltek, és a saját hívei közül állítottak rá egy sereg besúgót. A templomhoz viszont senki sem nyúlt, a nép azt mondta, hogy az bontsa le, aki parancsot adott rá... Mindent elkövettek azért is, hogy Inczét Tusnádról elhelyezzék, viszont a főegyházmegye püspöke nyíltan kiállt mellette. A plébános megjegyezte: Hogy élve megúsztam, azt csak a 89-es események kitörésének köszönhetem. Incze János azóta újra építkezésbe kezdett, méghozzá léleképítésbe. Úgy érezte, hogy hiányzott a Székelyföldön egy egyszerű emberekhez szóló, a már elfeledett tanítást felfrissítő lap. Csíksomlyói paptársával, József páterrel indították a Krisztus Világossága folyóiratot. Incze János emellett évi kalendáriumot szerkeszt s vállalkozott a négykötetes Szentek élete megírására is. /Templom- és léleképítő szolgáló között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./"

" Adrian Nastase miniszterelnök Tusnádfürdőn júl. 28-án kijelentette, hogy a romániai magyarság sorsáért egyedül a román kormány felel. Nemzetközi fórumokra is csak az emberi jogok durva megsértése esetén tartoznék a kérdés. Ez az elmélet nem új. Ceuasecu fogalmazta meg, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak szószólója és védelmezője - egyedül a Román Kommunista Párt. Minden külföldi beleszólás csak "durva beavatkozás" lehet - az ország belügyeibe. Fodor Sándort meglepte, hogy Németh Zsolt államtitkár üdvözli a tényt, hogy a román fél kimondta: az erdélyi magyarság sorsáért egyedül a román állam felel, sőt államtitkár úr még hozzá is tette: "Ha csak ennyi haszna lenne a vitának, hogy ez kimondatott, már akkor is megérte volna." Fodor Sándor szerint ez Balogh Edgáros optimizmus. A román fél által kifejtett gondolat másik része az, hogy a nemzetiségi kérdés kezelése minden ország szigorúan vett "belügye". /Fodor Sándor: Kezdődik...? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./"

"Az ország európai uniós és NATO-csatlakozását igyekeznek meggátolni azok a külső és belső erők, amelyek azt terjesztik, hogy Romániának problémái vannak szomszédaival - jelentette ki Gheorghi Prisacaru, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. Leszögezte, ennek az akciónak az a célja, hogy a nemzetközi közvéleményben olyan kép alakuljon ki: Romániára nem stabil ország és már nem jelenti a stabilitás elemét a térségben. Prisacaru hangsúlyozta, hogy Romániának nézeteltérései vannak ugyan Magyarországgal, Moldávia Köztársasággal és Ukrajnával, de ezek a nézeteltérések minden esetben a szomszédos ország magatartása miatt keletkeztek. Magyarország esetében a státustörvényt említette; a moldáviai kapcsolatot a kommunista párt választási győzelme, majd a románellenes magatartás rontotta meg, Ukrajnával pedig azért támadtak nézeteltéréseink, mert hozzákezdett a vitatott kontinentális talapzat kiaknázásához és elutasította az ukrán-román kisebbségi vegyes bizottság megállapodásának aláírását. /Rossz szomszédság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./"

"Az okt. 23-i találkozón Adrian Nastase miniszterelnök azt javasolta, hogy az RMDSZ tagsági könyv szolgáljon magyar igazolványként a romániai magyarok számára Magyarország területén. A találkozó után Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: "nagyon érdekes felvetés, és úgy néz ki, hogy a miniszterelnök komolyan gondolja". Markó hangsúlyozta: természetesen a magyar kormánynak kell döntenie arról, hogy figyelembe veszi-e ezt a javaslatot. Véleménye szerint Nastase felvetése járható útnak látszik. /Nastase: RMDSZ-tagság a magyar igazolványhoz. A szövetség szerint "érdekes" és "megfontolandó" a felvetés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ - Nagyon megdöbbentett a javaslat annál is inkább, mert az Operatív Tanács legutóbbi ülésén az egyik jelenlevő már felvetette ezt a gondolatot - kommentálta a Szabadság kérdésére Tőkés László tiszteletbeli elnök az okt. 23-i találkozón elhangzottakat. - Ez az összefüggés azért is feltűnő, mert az RMDSZ nem tiltakozott a felvetés ellen. Közismert: az RMDSZ-tagság nem jelent föltétlenül etnikai hovatartozást, a státustörvény pedig magyar nemzethez való tartozáshoz kapcsolja az igazolvány kiadását. Ilyenformán az RMDSZ hajlamos a szabad identitásválasztás helyett a "szabad pártválasztás" alternatívájával kacérkodni - mondotta. - Megerősödött az a gyanúm, hogy az RMDSZ valóban kizárólagosságra törekszik a státustörvény ügyében, hiszen már csak az egyházakért, és a civil szervezetekért vissza kellett volna azonnal utasítani a javaslatot - jelentette ki a tiszteletbeli elnök hozzátéve: a kommunista pártra volt jellemző az, hogy a párttagságtól tett függővé bizonyos előnyöket. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Szabad identitásválasztás helyett "szabad pártválasztás"? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Rendkívül hevesen bírálta Adrian Nastase javaslatát Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke. Stoica úgy fogalmazott, hogy Adrian Nastase megsemmisítette mindazt, amit Románia az elmúlt fél évben tett a magyar státustörvény ellen. Válaszában Markó Béla úgy nyilatkozott: Valeriu Stoica nacionalista megnyilvánulásaival politikai tőkét akar kovácsolni. - Nem szeretnénk vitába bonyolódni a liberális párttal, amellyel négy évig partnerek voltunk. Abban a periódusban, amikor a Nemzeti Liberális Párt az RMDSZ partnere volt a kormányban, a liberálisok mindig európai magatartást tanúsítottak a kisebbségi kérdéskörrel kapcsolatban, mostani megnyilvánulásuk - véli Markó - afféle "konjunktúra-méltatlankodás". /Stoica: Nastase egy csapásra megsemmisítette a státustörvény elleni hadjárat eredményeit. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ - A miniszterelnök javaslata nem tette semmissé Románia eddigi lépéseit. A felvetés a kialakult helyzet áthidalására szolgált, s logikusan következik a Velencei Bizottság ajánlásaiból - hangsúlyozta szerdán Victor Micula román külügyi szóvivő. Elmondta, hogy az elkövetkező időszakban további román-magyar konzultációk lesznek a státustörvény kérdéséről. Mint mondta, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás november 16-ra tervezett bukaresti csúcstalálkozója újabb lehetőséget adhat arra, hogy olyan megállapodásra jussanak, amely megfelel mindkét fél érdekeinek. /Újabb egyeztetés november 16-án? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"

"A Sepsiszentgyörgyön született Moyses Márton költő lelkébe az 1956-os magyar forradalom kitörölhetetlen szabadságvágyat ültetett. Az akkor tizenöt éves baróti diák október utolsó hetében titokban útra kelt, de nem jutott át Magyarországra. Vizsgálati fogságba került, majd más iskolába, Marosvásárhelyre kényszerítették. 1960-ban a kolozsvári tudományegyetem első éves magyar irodalom szakos hallgatóját a Securitate emberei a tanteremből vitték el. Az akkor 19 éves Moysesnek kommunistaellenes, forradalmi versei miatt kellett bűnhődnie. Verseit elkobozták, őt pedig hét év börtönre ítélték. Szabadulásával a megaláztatások nem értek véget. Nagyajtára kényszerítették - istállószolgának. A költő 1970. február 13-án, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, leöntötte benzinnel, és meggyújtotta magát. Megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, május 15-én halt meg. - November 3-án Brassóban Moyses Mártonra fognak emlékezni. Brassó, Alsó-Háromszék és a Barcaság templomaiban délelőtt 11 órától öt percig szólnak majd a harangok, utána a város főterén a magyar egyházak, a Magyarok Világszövetsége és a megyei RMDSZ tiszteleg emléke előtt. Raduch Zsolt evangélikus lelkész igehirdetését követően Tófalvi Zoltán beszél a mártír költővel kapcsolatos kutatásairól, utána az egykori osztálytárs, Kincses Előd emlékezik a mártír költőre. /Brassó (és Erdély) Moyses Mártonra emlékezik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./ November 3-án Moyses Mártonra emlékeznek Brassóban, a prefektúra előtt, ott, ahol a nagyajtai ötvenhatos a kommunista rendszer elleni tiltakozásként 1970. január 13-án az akkori pártszékház előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. A székely Jan Palachra egykori osztálytársa, Kincses Előd emlékezik. Jelen lesz Tófalvi Zoltán újságíró is, akinek bemutatják a Moyses életútjáról szóló filmjét. Délután Földváron a volt fogolytábor utolsó közös sírdombjánál lesz halottak napi megemlékezés. Az 1944 ősze és 1945 ősze között itt szenvedett, illetve elhunyt erdélyi és anyaországi magyarok emlékére koszorúkat helyeznek el, majd Hídvégen megtekintik a Fogoly-emlékszobát. /(be. l.): Megemlékezés Brassóban és Földváron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./"

"Székelyudvarhelyen nov. 7-én az RMDSZ-frakció tanácsosai rendkívüli tanácsülést kezdeményeztek. Az RMDSZ-frakció tanácsosai mellett az ülésen megjelentek a szeptember 29-én mandátumuktól megfosztott UPE-s tanácsosok is. Tíz órakor mintegy 80 - UPE-szimpatizáns polgár érkezett a nyílt tanácsülésre. A szimpatizánsok közbekiabáltak. Szász Jenő polgármester is csatlakozott az elégedetlenkedő szimpatizánsaihoz, és felolvasta Verestóy Attila egykori kommunista pártba történt belépésekor tett nyilatkozatát. Az UPE-s tanácsosok kifejtették, hogy amíg a megvont mandátumukat nem szentesíti törvényes értesítés, addig tanácsosoknak tekintik magukat. Ladányi László ülésvezető elnök kérte a zárt ülés megszavazását. Végül is az RMDSZ-frakció külön teremben tartott zárt tanácsülést, miközben az UPE-tanácsosok aláírásokat gyűjtöttek, azon kiáltvány elismerésére, mely szerint a választók akarata érvényesüljön és nem vonhatják meg az UPE-tanácsosok mandátumát. /Bágyi Bencze Jakab: Botrányos tanácsülés Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./"

"Dec. 15-én tartották Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak (SZET) együttes ülését. A testület napirendjén a Markó Béla elnök tájékoztatója, az RMDSZ költségvetése és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatása szerepelt. Borbély Zsolt Attila azt javasolta, hogy az SZKT vitassa meg, az RMDSZ milyen feltételek mellett hosszabbítsa meg jövő januárjában a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Az SZKT elnöke, Frunda György szenátor ezt elvetette, mondván, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szakembereiből bizottság alakult a megállapodás kiértékelésére. A testület végül 37 nem, 17 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett elvetette Borbély javaslatát. Markó Béla szövetségi elnök ismertette politikai helyzetelemzését. Elmondta: az RMDSZ alapvető tényezője volt annak a politikai stabilitásnak, amelyet idén sikerült érvényesíteni Romániában. Úgy véli, ennek a stabilitásnak eredménye a vízummentesség bevezetése 2002. január 1-jétől, amely szerinte nagyrészt az RMDSZ-nek a kormánypárttal való együttműködésének a következménye is. Markó reméli, hogy a többség elégtétellel fogadja a Hivatalos Közlönyben megjelent 1002 magyar helységnevet, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) engedélyezését, a Székelyföldön visszajuttatott mintegy százezer hektárnyi erdőt, a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar rádióadások bővítését. Markó a kormánypárttal való együttműködés híve, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. A székelyföldi megyék elleni támadásokról szólva Markó rámutatott: a konfliktus nem oldódott meg, s egy új megállapodás aláírásához garanciák kellenek, hogy ilyen helyzetek többé nem ismétlődnek meg. A szövetségi elnök kudarcnak nevezte az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlanságát, illetve a nemzeti szimbólumok használatának korlátozását. Van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, mondotta Markó, ennek oka az agresszív román nacionalizmus, a szociális elégedetlenség, a biztos jövőkép hiánya. A státustörvényről szólva elmondta: "a jogszabályt jónak tartjuk, alkalmazásának előkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. " A vita során Borbély Zsolt Attila leszögezte: Markó Béla helyzetelemzése fordulópont az RMDSZ-retorikában, az "ökölrázós stratégiát" azonban Borbély költői túlzásnak tartotta. Kifejtette: az együttműködési politikával egyetlen aduját játssza el az erdélyi magyarság, ugyanakkor pedig a román politikát hitelesíti Európa felé. Szilágyi Zsolt sokkal több konkrétumot várt el az elnök beszámolójától. Úgy vélte, a szövetségen belül nem igazán működik a sokszínűség elve és azt javasolta, hogy az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a tanügyi kérdések, valamint a csángóügy rendezése az RMDSZ és a kormánypárt közti együttműködés alapfeltétele legyen. Erre reagálva Frunda György emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ törvénytervezetet terjesztett elő az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a kormány azonban erre nem reagált. Birtalan Ákos képviselő hangsúlyozta: fel kellene már vállalni az erdélyi magyar közösség építkezését. Kónya-Hamar Sándor szerinte az RMDSZ eddigi történetében mindig az értelmezéssel, a végrehajtással volt a gond. A státustörvényről szólva kifejtette: sikerült újra nemzetünket jogi és politikai szinten elfogadtatni Európában. Eckstein-Kovács Péter szenátor emlékeztetett arra, hogy mára sikerült gyakorlatba ültetni az RMDSZ egyik jelszavát: Vízum nélkül Európában. A kolozsvári magyar színház kapcsán kirobbant vitára utalva, a szenátor kifejtette, veszélyesnek látja a provinciális mentalitást és a múlthoz tapadó megoldáskeresést. Vekov Károly képviselő szerint nem lehet újabb protokollumot aláírni, mivel ezáltal magunkat tesszük nevetségessé, majd javasolta, hogy a testület foglaljon állást a nemzeti szimbólumokat tiltó jogszabállyal kapcsolatban. Toró T. Tibor képviselő úgy vélte, elsősorban a stratégiai elképzeléseket kellene közös nevezőre hozni. Szerinte létezik egy "konfrontációs" és egy "kollaborációs" gyakorlat. Egy nemzeti kerekasztal összehívását javasolta, hogy "nézzük meg milyen nemzeti stratégiáink vannak, próbáljuk meg azokat egyeztetni, és ne egymást kiszorítani". Ráduly Róbert képviselő kezdeményezte: amennyiben aláírják a kormánypárttal az új együttműködési megállapodást, azt az SZKT tűzze napirendre és ratifikálja. Kelemen Attila képviselő kijelentette: a protokollumot meg kell újítani a kormánypárttal. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform elnöke, Katona Ádám rámutatott: a jelenlegi körülmények között semmilyen optimizmusra nincs okunk. Szerinte jelenleg az RMDSZ rossz irányba halad, és az egykori kommunista párthoz hasonló pártként működik. Meg kell tartani a belső választásokat, mert ezáltal az olyan személyek, mint például Verestóy, nem jutnak majd be a RMDSZ "miniparlamentjébe". Verestóy Attila egyetértett azzal a javaslattal, hogy az új protokollumot az SZKT vitassa meg és ratifikálja. Frunda György szenátor úgy vélte, nem igaz az az állítás, hogy az erdélyi magyarság körében nagyfokú elégedetlenség uralkodik. Markó Béla kifejtette: annak legékesebb bizonyítéka, hogy az RMDSZ nem az egykori kommunista párt gyakorlatát követi, épp az, hogy Katona Ádám egyáltalán elmondhatja bírálatát. Szerinte tagadhatatlan, hogy a magyart közösség elégedetlen. Az SZKT-SZET zárt ülésen tárgyalta meg az RMDSZ költségvetését. Takács Csaba a köztudatban státustörvényként meghonosodott jogszabály jelentőségét hangsúlyozta. Szerinte helyesen járt el, amikor felszólította a magyar és a román kormányt a folyamatosan konzultációra a státustörvénnyel kapcsolatban. Az ügyvezető elnökség előterjesztett egy, a jogszabályt üdvözlő nyilatkozatot, amelyet az SZTK egyöntetűen megszavazott. Toró T. Tibor is üdvözölte azt a konszenzust, amely Erdélyben és Magyarországon is a státustörvényt övezte, illetve azt, hogy az SZKT-SZET, ha megkésve is, de végre napirendre tűzte a státustörvény kérdését úgy, ahogy azt a Reform Tömörülés korábban javasolta. A platform nevében azt indítványozta: a státustörvény erdélyi végrehajtását felügyelő, hármas paritású országos testületbe delegált RMDSZ-tagokat az SZKT jelölje ki. Markó Béla úgy ítélte meg, a lehető legobjektívebben járt el akkor, amikor a testület RMDSZ-képviseletét felkérte a feladatra. (Mint ismeretes, a szövetség részéről a SZET, az SZKT, az Országos Önkormányzati Tanács, a szenátusi és képviselőházi frakcióvezetők, az ügyvezető elnök és két alelnök, illetve a Területi elnökök Konzultatív Tanácsa által kijelölt személy vesz részt az országos felügyelő tanácsban.) Az SZKT végül nem kérte a bizottság RMDSZ-delegációja összetételének a módosítását. Nyilatkozatban erősítették meg az RMDSZ-nek a moldvai csángók jogai melletti kiállását, és elítélték a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság Harkov-jelentését. A marosvásárhelyi tanácskozáson elítélték a román nemzeti jelképek használatáról szóló törvényt, amely pénzbírsággal bünteti más államok himnuszainak éneklését, nemzeti szimbólumainak használatát. A tiltakozás jeleként Takács Csaba javaslatára az ülés végén a szövetségi képviselők elénekelték a Himnuszt. /Papp Annamária, Székely Kriszta: Tisztázni kell a politikai véleménykülönbségeket. Együttes ülésen az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ Bakk Miklós feltette a kérdést, miért csak most fogalmazta meg Markó Béla a stratégiával kapcsolatos dilemmákat az SZKT ülésén, hogy olykor választani is kell a két centrum, Bukarest és Budapest között? Velük szemben ki kell jelölni, hol van az autentikus erdélyi érdek igazi centruma. Szükség van egy Erdély-stratégiára, amely nem a klientúrák alkuján keresztül vet számot a Budapestről jövő modernizációs minták és a Bukarestből megszerezhető állami támogatások helyes arányával. /Bakk Miklós: Bukarest is, Budapest is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./"

"Szembenézés a múlttal címmel szervezett nemzetközi szemináriumot neves magyarországi és hazai előadók részvételével a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a temesvári forradalom 12. évfordulóján. Neves magyarországi és romániai történészek, politológusok és teológusok értekeztek a kommunista rendszer kutatásának fontosságáról, az átvilágítás szükségességéről. Dr. Schmidt Mária, a XX. Század Intézet elnöke a nyolc évvel ezelőtt nagy botrányt kavart "fekete könyv" történelemformáló szerepéről beszélt. Elmondta, a kommunista pártok központi személyiségeit megszólaltató tényfeltáró kötet olyan áttörést jelentett, amely a 90-es évek elején az addig szigorúan titkosnak nyilvánított levéltári dossziék közkézre bocsátását eredményezte. "A kommunista állam lejáratta magát. Nem a közérdeket szolgálta, hanem önmagát. Hitetlen, eszménytelen és cinikus hatalomnak adott teret, s ezáltal korrumpálta a neki alárendelt polgárt" - hangzott Tőkéczki László történész jellemzése. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) tevékenységéről Gheorghe Onisoru elnök elmondta, kutatási eredményeiket egy januárban megjelenő kiadványban teszik majd közzé. Ugyanakkor lát napvilágot az első dokumentumgyűjtemény is, amelynek anyagát titkosszolgálati tisztek kéziratai alapján állítják össze. Forró László előadó-tanácsos szerint az előző években az archívumokat, amellett, hogy megcsonkították, "felmentő" vagy "befeketítő" iratokkal kiegészítették, ezért nem támogatja a református egyházi bíróság és a CNSAS közti együttműködést Tőkés László püspök komoly gondnak ítélte azt a tényt, hogy tizenkét évvel a forradalom után még mindig nagyszámú átvilágítatlan lelkész szolgál. /Gurzó K. Enikő: Szükséges a lelkészek átvilágítása is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./"

Jan. 10-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa. A testület megvitatta és elfogadta az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti 2001-es évi együttműködés elemzését és a 2002-es évre szóló megállapodás-tervezet alapelveit. Az Operatív Tanács kiemelt kérdésként kell kezelni a tulajdonszerkezet átalakításának befejezését 2002-ben. Ennek feltétele a már elfogadott tulajdontörvények alkalmazása, illetve az államosított egyházi és közösségi tulajdonok visszajuttatása. Az Operatív Tanács megbízta az RMDSZ négy tagú tárgyalócsoportját, hogy folytassa a megbeszéléseket a megállapodásról. Az Operatív Tanács ülését megelőző sajtótájékoztatón Markó Béla szövetségi elnök elmondta: a protokollum valószínűség szerint tartalmazni fogja azokat a tételeket, amelyek nem valósultak meg a 2001-es év folyamán, különös hangsúlyt fektetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve az állami magyar nyelvű egyetemi oktatás bővítésére. Amennyiben a felek a tárgyalások során megállapodnak az együttműködés meghosszabbításában, az egyezményt az új parlamenti ülésszak előtt fogják aláírni. Az alkotmánymódosítás nem fogja a tárgyalások témáját képezni. Az esetleges egyezményben foglaltak megvalósítása érdekében a protokollum konkrét és határidőhöz szabott pontokban fogja tartalmazni az RMDSZ elvárásait. Markó Béla hangsúlyozta: nincs szó az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról. Az ülésen nem volt jelen Tőkés László püspök, aki levélben igazolta hiányzását. (Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Budapesten, a magyar ország-gyűlés egészségi és szociális bizottságának tegnapi rendkívüli ülésén vett részt, ahol a státustörvény egészségügyi vonatkozású kérdéseit tárgyalták.) A Szabadságnak adott nyilatkozatában Tőkés László elmondta: kifejezetten ellene van egy olyan utódkommunista, nacionalista párttal kötendő félkoalíciós együttműködésnek, amely az elmúlt félévben is arról tett bizonyságot, hogy magyarellenes és a visszarendeződés politikáját folytatja. Politikai alku csak egyenrangú partnerek között jöhet létre. Itt azonban politikai megalkuvásról lehet szó, az RMDSZ parlamenti együttműködésével nem tesz mást, mint hitelesíti a kormányon levő utódkommunista párt kisebbségellenes és antidemokratikus politikáját — mondotta a tiszteletbeli elnök, aki furcsállja, hogy az RMDSZ közelebb áll az SZDP-hez, mint az ellenzékhez. Tőkés László megjegyezte: véleménye szerint nem lett volna szabad az SZKT-nak az együttműködésre vonatkozó előzetes határozata híján elkötelezni a szövetséget. /Sz. K.: Prioritás az integráció felgyorsítása. Az új RMDSZ–SZDP együttműködés alapelveiről tárgyalt az Operatív Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Az orosz nyelvoktatásnak a Moldovai Köztársaságban való kiszélesítése ellen tavaly decemberben hirdetett utcai tüntetést a KDNP. Iurie Rosca pártelnök az ország törvényeire hivatkozva felkérte a főváros polgármesteri hivatalát: tegye lehetővé, hogy a politikai alakulat parlamenti frakciója január 9-én találkozhasson választópolgáraival Chisinau Nagy Nemzetgyűlés terén. Január 3-án kibocsátott határozatával azonban a városháza visszautasította a kereszténydemokraták kérését, mivel a hivatal álláspontja szerint az orosz nyelv kötelezővé tétele elleni tüntetések engedélyezése a gyülekezési jogszabály hatáskörébe esik. Most viszont, jan. 26-án Chisinau polgármesteri hivatala felfüggesztette január 3-i határozatát, amelyben nem engedélyezte a Kereszténydemokrata Párt (KDNP) képviselőinek, a gyűlést. Ion Iliescu államelnök jan. 256-i nyilatkozatában határozottan cáfolta azokat a moldovai kijelentéseket, miszerint a román hatóságoknak közük lett volna a chisinaui utcai megnyilvánulásokhoz. Victor Stepaniuc, a Kommunista Párt parlamenti frakcióvezetője a KDNP három képviselője mentelmi jogának felfüggesztése után pénteken kijelentette: a chisinaui feszült helyzet részben a Romániából irányuló támogatás miatt alakult ki. Iliescu alaptalan és barátságtalan kijelentésnek nevezte Stepaniuc megállapítását, és élesen bírálta a moldovai hatóságok döntését, amellyel felfüggesztették három ellenzéki képviselő mentelmi jogát. /Rostás Szabolcs: Visszakoztak Chisinauban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

A marosvásárhelyi RMDSZ SZKT utáni napon Tőkés László püspök a kormánypárttal megkötött egyezségről nyilatkozott. "Véleményem szerint csak két egyenrangú párt köthet alkut kölcsönös előnyök elérése érdekében. Egy kisebbségvédelmi szervezet az elnyomó hatalommal semmiképpen sem köthet méltányos alkut" Az egyezmény támogat egy nyilvánvalón magyarellenes kommunista utódpártot. Az RMDSZ a román utódkommunista pártot "bebetonozza" a hatalomba. Az egyházi ingatlanok ügyében a püspök leszögezte. "n Európában hiszek, nem a protokollumban. Azt gondolom, nincs más lehetőség, minthogy visszaadják az ingatlanokat." Nem került be a protokollumba az a szó, hogy csángó. Az viszont bekerül, hogy a székelyföldi román kisebbséget védeni kell. "Nagyon hazardíroz az a politikus, aki politikai alku tárgyává teszi a Bolyai Farkas Líceum helyreállítását, de hallgat a csereháti botrányról." /(Pataki Zoltán): Elő-ítélet egy protokollumról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

A chisinaui kormány febr. 13-i döntése értelmében a moldovai oktatási intézmények tantárgyai közül ezentúl kiiktatják a román történelmet. A határozat szerint Moldova Köztársaság iskoláiban csak Moldova történelme oktatható. Vladimir Voronin államfő tavaly júniusban rendelte el a Moldova történelmét taglaló tankönyv kibocsátását; a történelemkönyv kidolgozásával pedig Vladimir Taranovot, a moldovaiság elméletének egyik szülőatyját bízták meg. Taranov szerint a román és a moldovai nyelv teljesen különbözik egymástól, a románok és a moldovaiak két különálló népet alkotnak.A chisinaui kommunista vezetés rendelkezését heves ellenkezéssel fogadta az ellenzék, illetve az orosz nyelvoktatás kötelezővé tétele ellen több mint másfél hónapja tiltakozó proromán moldovaiak. Febr. 13-án a fővárosban minden eddiginél többen, mintegy húszezren gyűltek össze a polgárok, és a román történelem tanításának elhagyása, valamint az orosz nyelvoktatás kiszélesítése ellen tiltakoztak. A Moldovai Köztársaság fővárosában az elkövetkező napokban tízezrek készülnek utcára vonulni a Kommunista Párt rendelkezései ellen. /R. Sz.: Feketelistán a román történelem. Csak Moldova történelmét oktatják a Pruton túl. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

"Febr. 19-én Kolozsvárra látogatott Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, akit erdélyi körútjára Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke is elkísért. A politikus Vasile Soporan prefektussal és Serban Gratian megyei tanácselnökkel folytatott tárgyalásokat, majd Markó Bélával és Takács Csabával, az RMDSZ elnökével és ügyvezető elnökével találkozott. Ezt követően megtekintette a Központi Tájékoztatási Irodát, majd Kónya-Hamar Sándor képviselővel, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökével folytatott rövid megbeszélést. Az erdélyi magyar történelmi egyházfőkkel való munkaebéd után az államtitkár részt vett a Sapientia Alapítvány ünnepi kuratóriumi ülésén. Délután Németh Zsolt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezte Polgári Fórumon tartott előadást, amelyen jelen volt Tőkés László és Pap Géza református püspök is. A Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral estére tervezett találkozó a román fél távolmaradása miatt elmaradt. Németh Zsolt kolozsvári programja a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (ELTE) készített dokumentumfilm és a Video-Pontes készülő új stúdiójának megtekintésével zárult. Németh Zsolt a sajtótájékoztatón kifejtette: jelen pillanatban teljes az egyetértés a magyar–román kapcsolatok terén. Úgy vélte: a Magyarország és Románia közti jó kapcsolat a térség stabilitásának fontos tényezője és hozzájárul ahhoz, hogy az egész régió szabályozott, rendezett módon haladjon az európai integráció útján. Örömmel állapította meg, hogy Kolozs megye több magyarországi településsel tart fenn elmélyültebb kapcsolatot, kifejezve reményét, hogy ezt a jövőben sikerül majd még szorosabbra fűzni a gazdaság, a tudományos és kulturális élet számos területén. Németh Zsolt végül közölte: együttműködésre vagyunk ítélve, Románia és Magyarország, a románok és magyarok érdekei nem ellentétesek egymással. Vasile Soporan prefektus úgyszintén pozitívnak ítélte meg a román–magyar kapcsolatokat, hangsúlyozva, hogy a Nastase-Orbán megállapodás aláírása történelmi pillanat volt. Az RMDSZ csúcsvezetőségével folytatott tárgyalások után Németh Zsolt és Markó Béla közös sajtóértekezletet tartott. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a látogatásra rendkívül fontos és jó pillanatban került sor, a két ország közötti kapcsolatok az utóbbi időben rendkívül dinamikusan fejlődtek. Magyarország és Románia a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos egyetértési nyilatkozat aláírásával az egész térség számára fontos üzenetet fogalmazott meg az etnikai kérdést illetően azáltal, hogy az együttműködés és nem a konfrontáció útját választotta. Az RMDSZ elnöke örömmel újságolta el a sajtónak, hogy Németh Zsolt különös meglepetést okozott számára, ugyanis a magyar államtitkár személyesen hozta el a szövetségi elnök nevére kiállított magyar igazolványt, amit Markó fontos ajándéknak, szimbolikus meglepetésnek értékelt. - Az elmúlt évek során nagy utat tettünk meg Románia és Magyarország kapcsolatépítésében. Ez az időszak egyszerre vezetett Magyarország és Románia, illetve az erdélyi magyarság és az anyaország összefogásához - mondotta Németh Zsolt. A politikai államtitkár mindenekelőtt azt emelte ki, az Orbán-Nastase megállapodás egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. - Nem csupán a magyar–román összefogás tekintetében tettünk meg azonban nagy utat — folytatta —, hanem a Kárpát-medencei magyarság összefogásának a terén is. Ennek nagyon fontos célja volt, hogy megerősítsük az összetartozás érzését a Kárpát-medencében. Biztosak vagyunk abban, hogy egy egészséges identitású magyarság nagymértékben hozzájárul a szomszédos országok belső felemelkedéséhez és gyarapodásához. Ezért volt nagy jelentőségű például a Millenniumi-ünnepségsorozat, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása és nem utolsósorban a státustörvény megalkotása — szögezte le a magyar politikus. Kifejezte reményét, hogy az új romániai magyar konzulátusok megnyitásának ügye kimozdul a holtpontról. Este zajlott az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezésében a Polgári Fórum. Németh Zsolt előadásában többek között a Magyarok Világszövetségének 1997-ben tartott ülését idézte fel, amelyen az akkori magyar kormányfő, Horn Gyula jelenlétében Tőkés László püspök a kétszeres kisebbségi sorsot kifogásolva kijelentette: eljött az idő a határon túli magyarok egyenjogúsítására. A magyar politikus szerint a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest 2002-ben mind a Kárpát-medencei összefogás, mind pedig a korábban bizalmatlansággal átitatott román–magyar viszony kedvezőbb lett. A hosszú, feszültséggel telített időszakra a kedvezménytörvény kapcsán megkötött Orbán-Nastase megállapodás tett pontot, mondotta az előadó. Az EMTE létrehozását az államtitkár egyedülálló munkának értékelte. Nincs fontosabb az egyetem sikerre vitelénél, hiszen ez fontos eleme az erdélyi magyarság jövőképének, fogalmazott. Azt ígérte, hogy a magyar polgári kormány minden támogatást megad majd az intézménynek. Pap Géza református püspök megköszönte a magyar kormánynak az ádáz harcot, kitartást, amellyel a kedvezménytörvény megalkotásáért és érvényesítéséért harcolt. Tőkés László püspök előadása kezdetén közölte: Németh Zsolt egy magyar igazolvánnyal lepte meg. A püspök úgy véli: a jelenlegi RMDSZ-politika hitelesíti és alátámasztja azt a hamis állítást, miszerint Romániában modellértékű a kisebbségpolitika. Tőkés László utalt a kormánypárt politikusainak azon kijelentéseire, hogy külföldön kívánják mediatizálni az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodást, hogy "ország világ lássa, Romániában milyen jól megy sorunk". Hangsúlyozta: a magyarság asszimilációja és az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás azonban nem támasztja alá azt a sikerpropagandát, amelyet az RMDSZ terjeszt. "Olyan csapdába kerültünk, amely végig ment Neptunon, Snagovon és Slanic Moldovan", mondotta. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte: sok helyen az RMDSZ a kormánypárt platformjává válik, mint például Szilágy megyében. Hangsúlyozta: senki sem tudja elhitetni vele, hogy ez az "utódkommunista párt", a romániai MSZP, amely minden nyomorúságunk mögött áll, az erdélyi magyarság szövetségese lehet. Kifejtette: a romániai magyar közösség természetes szövetségese a magyar nemzet, és csak rájuk támaszkodva törhet ki ebből a helyzetből, hiszen a jelenlegi politikai palettán Romániában nem találhat igazi partnert. Felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai asszimáláció, a magyar politikai osztály beleolvadása a román politikába a magyarság számára végzetes lehet. Vigyázni kell, hogy "a kolozsvári gödrök ne váljanak az erdélyi magyarság csapdájává", összegezett a püspök. /Papp Annamária: Erdélyi körúton Németh Zsolt. Markó Béla átvette magyar igazolványát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./"

A Pro Minoritate Alapítvány által – Veszélyeztetett kisebbségek Erópában címmel – Budapesten febr. 15-én rendezett nemzetközi konferencia harmadik része a csángókról szólt. Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkára bemutatta a csángókról kiadott angol nyelvű ismeretterjesztő tanulmánykötetet. A könyv címe: Hungarian Csángós in Moldavia. Pozsony Ferenc jelezte, hogy a Kriza János Néprajzi Társaság rövid időn belül román nyelvű tanulmánykötetet jelentet meg. Némeh Zsolt elmondta, hogy az angol nyelvű kiadványt az tette szükségessé, hogy a XX. század folyamán csupán magyar nyelven volt hozzáférhető a csángómagyar kulturális örökség. "A magyar tudomány adóssága az összeurópai kultúra felé, hogy a csángó kultúra kapuját, amennyire lehet, kitárja a nem magyarok felé is" – hangsúlyozta az államtitkár. A csángók kultúrája a világörökség része is. A csángókra vonatkozó tudományos írásokból készült angol nyelvű válogatás bemutatja életük, történelmük, művészetük, nyelvük, vallásosságuk főbb jellemzőit, a szociológiai és ezen belül a demográfiai folyamatokat. Az ülés moderátorai Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, valamint Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke voltak. Az előadások sorát a finn Tytti Isohookana Asunmaa asszony nyitotta meg, aki a moldvai csángó kultúra veszélyeztetettségéről beszélt. Az Európa Tanács csángókra vonatkozó, 2001/1521. sz. Ajánlása az ő jelentése alapján született meg. Száz évvel ezelőtt volt már Finnországban egy kiemelkedő csángó szakértő, Yrjö Wichmanns, aki magyar néprajzkutatóval kötött házasságot, és így kapcsolatba került a csángó kultúrával, melyet behatóan tanulmányozott az 1900-as évek elején. Munkatársaival összesen 4680 csángó szót gyűjtött össze, 197 kifejezést és 37 dalt. A csángó nyelvet két részre – északira és délire – bontották. Akkor 8000 családot számláltak össze. Wichmanns 1936-ban tanulmánykötetet adtak ki a csángó nyelvről, annak fejlődéséről. docense – a csángó nyelvjárásokat ismertette. Az egyre mélyülő asszimilációs folyamat következtében ma már külön kell beszélni úgynevezett magyar csángó dialektusokról, illetve román csángó dialektusokról. Az 1850-es népszámlálás adatai alapján a moldvai római katolikusok 71,6%-a magyarul beszélt, 52 811 személyből 37 825. Napjainkban ez az arány fordított. Megemlítette, hogy annak az elméletnek a fő kézikönyvét, mely szerint a csángók eredetileg román etnikai identitással rendelkeztek, 1985-ben adták ki a Román Kommunista Párt propagandaosztályának közreműködésével. Tóth István György, a Történettudományi Intézet munkatársa a moldvai csángómagyarok történetéről beszélt, az írott források tükrében. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke A csángók jelene és jövője Moldvában címmel tartott előadást. Vázolta az asszimilációs folyamatot, melynek során nemcsak nagyméretű nyelvvesztés és identitászavar következett be, hanem egyfajta akulturizáció is, esetükben a román populáris kultúra térhódításával a hagyományos rovására. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke kifejtette: az éppúgy európai, mint magyar és román örökséget képező, veszélyeztetett csángó kisebbségi kultúra megőrzése érdekében összpontosítani kell a partneri kapcsolatok megtalálására a kisebbségvédelem és a politikai akarat között. Hangsúlyozta, hogy a csángó kultúra európai védelem alatt áll, és megítélése szerint éppúgy élveznie kellene a román állam védelmét is. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság társelnöke elmondta: a csángók körében végzett kutatásaik során egyértelművé vált, hogy identitásukat illetően többféle megközelítési mód alakult ki. Vannak, akik románnak vallják magukat, vannak, akik magyarnak, és vannak olyanok is, akik különbséget tesznek a csángó magyarok és az erdélyi, illetve a magyarországi magyarok között. Kitért arra, hogy a csángók érdekeiért síkra szálló jelentősebb csoportosulások magyar identitást akarnak. /Guther M. Ilona: Veszélyeztetett kisebbségek Európában. A csángó kultúra Romániában 2. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ Smaranda Enache asszony megítélése szerint a csángókra nehezedő nyomás okát elsősorban a régi totalitárius rendre jellemző mentalitás maradványaiban kell keresni. Felvetette, hogy ha a közoktatás szolgáltatás, amelyet nyújtani kell az adófizető állampolgárnak, akkor a csángóknak joguk van magyar nyelvet tanulni, vagy magyarul hallgatni a misét, ha ezt igénylik. Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő (RMDSZ) elmondta, hogy a csángókról szóló jelentést követően, miután végigjárta az Európa Tanács különböző fórumait, az RMDSZ számára is meglepően kemény fellépést tapasztaltak a román állam részéről. Hangsúlyozta, hogy a román tanügyi törvény alapján réges-rég be lehetett volna indítani a fakultatív magyarnyelvoktatást azokban a csángó falvakban, ahol azt igénylik. Hegyeli Attila tanár, az MCSMSZ oktatási programjának vezetője konkrét adatokkal alátámasztva ismertette a moldvai csángómagyarok megpróbáltatásait az anyanyelvű oktatáshoz való joguk érvényesítéséért folytatott küzdelmükben, kitérve arra is, hogy az 1950-es években már voltak ennek előzményei. Megjegyezte, a magukat csángómagyaroknak vallók anyanyelve körüli viták teljesen fölöslegesek, hisz tapasztalatból mondhatja, hogy a gyerekek képesek 1–2 hónap alatt olyan szinten megtanulni a magyar irodalmi nyelvet, hogy bármelyik erdélyi vagy magyarországi iskolában megállnák a helyüket. Hegyi Attila kifejtette, hogy csak akkor lesz korrekt és elfogadható a csángók identitásválasztása, ha a román történelem és kultúra mellett biztosítják számukra a magyar történelem és kultúra megismerését is. Bartha András, az MCSMSZ elnöke a csángók körében egyre erősödő közösségépítő folyamatról számolt be. Megjegyezte, hogy a csángómagyar népesség zömében megbántott emberekből áll, akiket kultúrájukban, nyelvükben a többség lenéz, nem hallgat meg. Záróbeszédében Szabó Tibor, a HTMH elnöke összefoglalta a konferencia munkálatain elhangzottakat. Kiemelte azokat az európai trendeket, melyek a kisebbségvédelemről, az emberi jogokról, a kultúrák és a nyelvek védelméről, a sokszínűségről, a közösségek Európájáról szólnak, ezen belül pedig a magyar vonatkozásokat. A nemzetek feletti európai szervezetek tevékenysége mellett kiemelte, hogy több európai állam is folytat határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban támogató politikát. Hangsúlyozta, hogy ilyen szempontból is legitimnek tekinthető a magyar kedvezménytörvény. A csángókérdéssel, kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy a román kormány beváltja ígéreteit, ezt a problémát kivizsgálja és érdemben megoldja. Megemlítette, hogy eddig több mint 150-en kérelmezték a magyar igazolványt az MCSMSZ által működtetett információs iroda révén. /Guther M. Ilona: Veszélyeztetett kisebbségek Európában. A csángó kultúra Romániában 3. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

Olyan miniszterelnöke lesz Magyarországnak, aki beszél románul? - tette fel ápr. 9-i számának címlapján a kérdést a Ziarul Financiar. A román pénzügyi körök lapja a román?magyar kapcsolatok várható alakulásának szempontjából elemezte az MSZP kormányra kerülésének lehetőségét. Az újság arra hívta fel a figyelmet, hogy az MSZP és a Romániában jelenleg kormányon lévő Szociáldemokrata Párt egyazon politikai családhoz tartozik, és ez megkönnyíti majd a román kormánnyal folytatott párbeszédet. Ugyanakkor az SZDP az MSZP-t egy olyan szövetségesnek tartja, amely egyengeti útját a Szocialista Internacionáléba. Ugyancsak Medgyessy Péter román nyelvtudását emelte ki a bukaresti Adevarul is. A lap szerint "a kiváló pénzügyi szakember, az egykori kommunista párt központi bizottságának tagja, aki paradox módon nem tagja a szocialista pártnak, a párton belül egymással harcoló frakciók kompromisszumaként lett az MSZP kormányfő-jelöltje". /Románul tudó miniszterelnöke lesz Magyarországnak Medgyessy Péter, az egykori MKP KB-tag személyében? Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

A magyarországi választási kampánnyal kapcsolatban Makkay Józsefet megdöbbentette a főleg szocialista politikusok azon állítása, hogy Magyarországon még mindig félnek az emberek, mert a hatalmon levő kormány által úgymond megosztott ország "másik fele" nem érezheti biztonságban magát saját hazájában. Makkay ma sem érti, hogy a ioniliescuk, horngyulák, medgyesipéterek, kovácslászlók és sok-sok száz közép-kelet-európai, az elmúlt totalitárius rendszerekből átöröklött, továbbra is vezető funkcióban maradó sorstársaik miként tudnak demokráciáról, gyűlöletmentes világról szónokolni, amikor jól tudják: ha sokan bele is fáradtak üldözőik gyűlölésébe, az emlékezet tovább él. A volt kommunista utódállamok egykori pártaktivistái szociáldemokrata, szocialista bőrbe bújva a nyugati szociáldemokráciához mérik magukat, holott köztudott, hogy az igazi szociáldemokrácia képviselői politikai foglyokként sínylődtek a kommunista börtönökben, mivel elveiket nem voltak hajlandók feladni. A magukat utódaiknak tekintő mai elvtársak az egykori kommunista pártok egyenes leszármazottjai, ilyen minőségükben pedig nincs erkölcsi alapjuk egy emberibb világ illúziójával hitegetni a népet. A reformkommunisták a Rákosi-rendszert kiszolgálókhoz viszonyítva becsületesebb kommunisták, de csak kommunisták voltak. /Makkay József: A múlt elkezdődött? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Megalakult Magyarországon az új Országgyűlés. Elnökéül Szili Katalin szocialista képviselőt választotta az alig tízfős többséggel rendelkező balliberális koalíció, noha a hölgy nem büszkélkedhet semmilyen tekintélyes politikai vagy közéleti múlttal. Zömmel hasonló szürke pártemberekből állt össze végül az új kormány is, amelynek névsorát Medgyessy Péter (MSZP) terjesztette be, együtt "saját" kormányprogramjával, amely egyszerre hemzseg az ígéretektől és a korrekciós utalásoktól, az előző kabinetnek címzett bujtatott kritikáktól. A kormány 15 tagú, közülük négyen az SZDSZ emberei. A tárcavezetők, valamint a melléjük rendelt államtitkárok zöme tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, egyesek közülük vezető funkciót töltöttek be a kommunista pártapparátusban, illetve a KISZ-ben. A kabinetnek három hölgytagja van, régi hivatalnok mindegyik, de Lamperth Mónika belügyminiszteri kinevezése így is megütközést keltett. Akárcsak a Jánosy György szocialista népművelőnek kiosztott tárca új elnevezése (Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium. A hivatalba lépett MSZP– SZDSZ-kormány máris átfogó tisztogatásba kezdett az államapparátusban, amelyet folyamatosan tölt fel a pártklientúra embereivel. Különös hangsúlyt fektetnek a Miniszterelnöki Hivatalra, ahol számos bizalmi helyet kap így például az a Szabó Vilmos (MSZP) is, aki a határon túli magyarokért felel majd úgy, hogy a témával és az egyes régiókkal csak most kezd majd el ismerkedni... További nyugtalanságra adhat okot, hogy a külügyben az a Bársony András lesz a politikai államtitkár, aki nem túl erélyesen képviselte eddig az össznemzeti magyar érdekeket különféle európai testületekbe delegálva. Érdekesnek mondható Bálint-Pataki József kinevezése is a Határon Túli Magyarok Hivatalának élére, aki az előző kormány idején is vezető beosztást töltött be itt, ami egyfelől kontinuitást sugallhat az eddigi törődésben, odafigyelésben, támogatásban, másfelől ekkora balliberális bizalom magyarázatra késztetheti az új elnököt. Medgyessy Péter volt MSZMP KB-tag, Kádár János legszűkebb köréhez tartozó bizalmi ember. A Grósz-kormányban pénzügyminiszter, a Németh-kormányban miniszterelnök-helyettes. Később a Horn– Kuncze-kormány idején, Bokros Lajos utódjaként mint "párton kívüli szakértő" ismét a pénzügyi tárca irányítója. Miniszterelnök-helyettesként írja alá a bős-nagymarosi vízlépcső "végleges" megállapodását, amelynek eredményeként Csehszlovákia elterelte a Dunát. Pénzügyminiszteri tevékenysége betetőzéseként 1998-ban – már a választások elvesztése után – parlamenti jóváhagyás nélkül még hirtelen aláírta a budapesti 4-es metró megépítéséhez kapcsolódó 160 milliárd forintos kormányzati kezességvállalást, melyet 2001-ben a Legfelsőbb Bíróság is törvénytelennek minősít. Jelenleg az Ügyészségi Nyomozóhivatal vizsgálatot folytat gazdasági tanácsadó cége ellen a Gresham-palota értékesítése során feltárt 100 ezer dolláros megvesztegetés ügyében, amely által Medgyessy markát kb. 30 millió forint ütötte holmi lobbi-tevékenység honoráriumaként. /A régi újak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./

Medgyessy Péter miniszterelnök szerint az erdélyi magyarságot az elmúlt négy esztendőben "túlszerették" (az ő szóhasználata). "Túlszerettek bennünket? Az 1990 előtti több mint negyven esztendőben egyetlen kommunista pártfőtitkár, államelnök, kormányfő soha tudomást sem vett rólunk. Mintha nem is léteztünk volna." – állapította meg Ujj János. A román–magyar alapszerződéssel kapcsolatban "Horn Gyula akkori miniszterelnök úgy lerázott bennünket, mint kutya a bolháját! Kétségtelen, hogy fentiekhez képest az Orbán-kormány törődése a határon túli magyarság iránt, igyekezete az egységes, a határokon átnyúló nemzet megteremtésére túl soknak tűnik a kommunista elveket továbbvivő szocialistáknak." /Ujj János: Túlszerettek bennünket? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

"Hagyjuk a múlt fantomait és kísérteteit ott, ahol a helyük: a történelemkönyvekben" - jelentette ki jún. 24-én a világ összrománságát képviselő bukaresti sajtófórumon Mircea Geoana román külügyminiszter. Mircea Geoana reagált a Románok Világszövetségének egyik reprezentatív képviselőjének arra a felvetésére, hogy miképp lehetnek hitelesek a Nyugat szemében a román hivatalos személyiségek, akiknek többsége a letűnt rendszer és az egykori kommunista párt haszonélvezői voltak, mint ő maga is - hiszen Románia mai külügyminisztere egy volt szekuritatés tábornok fia. Azzal vágott vissza, hogy a forradalom után tizenkét évvel "az ilyen felvetésnek nincs értelme". Geoana hozzátette: büszke mindarra, amit az édesapja a román hadsereg tábornokaként tett. Ugyanazon a sajtófórumon Emil Constantinescu volt államfő kijelentette: az egykori román politikai rendőrség és a volt titkosszolgálatok egykor Nyugaton tevékenykedő tisztjei, akiket 1996 és 2000 között eltávolítottak a román hírszerző szolgálatokból, ma parlamenti képviselőkként, tanácsosokként vagy államtitkárokként vannak jelen a román államgépezetben. Constantinescu elmondta: 2000 után hivatalos külföldi személyiségek értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a jelenlegi román hatalom olyan embereket reaktivált, akik tagjai voltak az egykori politikai rendőrségnek vagy a hírszerzésben dolgoztak. /Hagyjuk a múltat — mondja Geoana. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 26./

A sepsiszentgyörgyi születésű, nagyajtai nevelkedésű Moyses Márton mindössze 29 éves életének történetét legfőképpen a mellette mindvégig kitartó húga, Moyses Éva ismerte. 1970. február 13-án Moyses Márton felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. 1969 telén a prágai egyetemi hallgató, Jan Palach, majd néhány napra rá Budapesten a Nemzeti Múzeum lépcsőin a középiskolás Bauer Sándor, egy év múlva pedig Moyses Márton felgyújtotta magát. Ezt tette a brassói Liviu Babes is 1989-ben, Brassó-Pojánán. - Moyses Márton egyetemi hallgatót 1960-ban tartóztatta le a Securitate. A kiváló képességű fiatalembert a matematikatudományok, az irodalom, a folklórkutatás, a társadalomfilozófia, az atomfizika mellett különféle találmányok is foglalkoztatták. Az 1956-os magyar forradalom idején a baróti gimnáziumból megszökve nekivágott negyedmagával a román—magyar határnak, hogy a szabadságharc oldalára szegődjön. Moyzes 1962-ben kiszabadult a börtönből, nem folytathatta tanulmányait, sőt, állami munkahelyet sem kaphatott, hanem a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak. A lap két részletet közölt a Moyses Márton kálváriáját összeállítani igyekvő, Bűn volt a szó című kötetből. 1960. decemberében Moyzes a marosvásárhelyi Securitate egyik kihallgatója előtt elismerte, hogy ő írta a Holnap forradalom című verset, továbbá a Szomorú beszéd magamról (Barátomnak) és az Igaz emberséggel ölni címűt. Moyzes a börtönben levágta a nyelvét, mert olyasmire kényszerítették, hogy mondja azt, amit nem csinált. Erre a kegyetlenül, érzéstelenítés nélkül visszavarrták a nyelvét. Az öncsonkítás 1962. szeptember 28-án történt. - Moyses Mártont a Szovjet Kommunista Párt Központi Vezetőségéhez Moszkvába írt levelében /1969-ben/ az erdélyi magyarság kérdését is felvetette: Erdély 1944 utáni kérdése olyan problémát jelenthet, amely ,,a kommunista tábor egységét veszélyeztető tényezővé válhat". ,,Az 1944 után kialakult helyzet marxista elemzését sem a romániai, sem a magyarországi kommunisták nem végezték el (Ezért a felelősség kölcsönös.)". Mindkét állam kommunista vezetőségének oda kell hatnia, hogy megkülönböztetett barátság alakuljon ki Románia és Magyarország között, hogy a két állam között levő határ váljon adminisztratív határrá, ne legyen politikai határ, javasolta. - Moyses Márton folklórgyűjtéssel is foglalkozott. ,,A válogatásnál arra törekedtem, hogy olyan termékeket mutassak be, amelyeket a Konsza-gyűjtemény nem közöl (sok esetben a Vadrózsák sem)" — írta. /Benkő Levente: Bűn volt a szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28., jún. 29./

"Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke júl. 24-i sajtótájékoztatóján Adrian Nastase kormányfő nyilatkozatára utalva kijelentette: gyakran nem ért egyet Tőkés László tiszteletbeli elnökkel, de ugyanakkor nem fogadja el a kormányfő javaslatát. "Azt hiszem, komoly véleménykülönbségek léteznek a mi megközelítésünk, és Tőkés László szemlélete között, de mi határozzuk el, hogy kinek van és kinek nincs helye az RMDSZ-ben" - mondotta az elnök. Tőkés László a Szabadság kérdésére kifejtette: okosabban tette volna Nastase, ha nem alkalmaz hasonlatokat. A püspök érdekesnek tartja, hogy a miniszterelnököt az önkormányzatiság, az autonómia ügye dühítette fel. A tiszteletbeli elnök szerint Nastaseból az egypártrendszeri reflex szólalt meg, hiszen látni való: a román politikai ellenzék szinte teljesen elenyészett már. A püspök kijelentette, az RMDSZ akkor segítene leginkább Románia demokratikus átalakulásában, ha az utódkommunista párttal szemben ellenzékben állna. Tőkés Lászlót kellemesen meglepte Markó Béla nyilatkozata, mivel nemrég fegyelmi megrovásban részesítette az SZKT. - Nastase úgy nyilatkozott, mintha az SZDP magyar tagozatának lennék a tiszteletbeli elnöke - fogalmazott Tőkés. /Markó Béla védelmébe veszi Tőkés Lászlót. Nastasénak semmi beleszólása nincs az RMDSZ belügyeibe. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./ "

"A Román Munkáspárt a Bukaresti Törvényszéken kérte nevének Román Kommunista Pártra változtatását. A párt képviselői szerint 1989 előtt négymillió román büszke volt "piros könyvecséjére". A tárgyaláson részt vevő ügyész a kérelem elutasítását szorgalmazta arra hivatkozva, hogy az ellenkezik a nemzetbiztonságról szóló 1991/51-es törvénnyel. A jogszabály szerint sérti a nemzetbiztonságot "a totalitárius, kommunista, fasiszta, legionárius, rasszista, antiszemita, revizionista, szeparatista akciók kezdeményezése, megszervezése és támogatása". A Bukaresti Törvényszék júl. 29-én dönt a Román Munkáspárt kérelméről. /Újjászületőben a Román Kommunista Párt? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ "