"Romániai Kommunista Ellenzék néven új, szélsőbal csoport alakult a Marxista-Leninista Romániai Kommunista Párt kezdeményezésére. Programja szerint küzdeni fog az "ősi rög" védelméért, Moldávia visszaszerzésérét, nemet mond az újburzsoázia diktatúrájára, a monarchiára, az újkapitalizmusra, a vallásra és a pénzre. /Magyar Hírlap, szept. 12./"

"Külön nyilatkozatban emlékezett meg az RMDSZ Maros megyei szervezete az 1956-os forradalom romániai vonatkozásairól. A forradalom leverése nyomán Erdélyben tragikus fordulat következett be a nemzetiségi politikában. A kommunista párt ekkor hirdette meg nyíltan nacionalista vonalát, és Kádár János marosvásárhelyi nyilatkozata, "szolgai megalázkodása" után felszámolták a legfontosabb kisebbségi intézményeket, megszüntették a Bolyai Tudományegyetemet. Máig sincsenek pontos adatok, de a Romániában bebörtönzött és kényszermunkára hurcolt magyarok száma megközelíti a Magyarországon börtönbe zárt szabadságharcosokét. - Az RMDSZ szívvel-lélekkel 1956 örökösének vallja magát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25., Magyar Nemzet, okt. 24./"

Okt. 4-én Iliescu elnök Strasbourgban aláírta a Helyi Autonómia Chartáját, rá nyolc napra, okt. 12-én adták ki a 706-os számú kormányhatározatot, mely a prefektúrák, azaz a kormány hatáskörébe utalta át a kommunista párt megyei székházait, melyeket eddig jobbára a megyei tanácsok birtokoltak. A Temes megyei tanács a bírósághoz fordul a törvénytelennek vélt kormányhatározat megsemmisítése érdekében, ugyanezt kéri a 442-es kormányhatározatra vonatkozóan is. Ez utóbbi a megyei fennhatóság alól központi fennhatóság alá vonta a kulturális intézményeket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

"A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ történetére pillantott vissza, szerepét értékelve Beke György. Megalakulásától kezdve az MNSZ a Román Kommunista Párt függvénye volt. A létrehozására felhívó kiáltvány aláírója, Szemlér Ferenc évtizedek múlva tárta fel, hogy az események mögött Vincze János, a kommunista párt tartományi titkára állt. /Ugyanő később budapesti román nagykövet, majd Ion Vinte néven román helyettes belügyminiszter, majd megint Vincze Jánosként a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának alelnöke az 1989. dec. 22-i fordulatig./ Az MNSZ az igazán nagy történelmi próbák majdnem valamennyién elbukott. 1945 novemberében az MNSZ százas intézőbizottsága a "romániai magyarság nevében" a trianoni határok visszaállítása mellett foglalt állást. Márton Áron gyulafehérvári püspök ekkor erélyesen elítélte az MNSZ vezetőinek önfeladó politikáját. "Bukdácsolásai ellenére, a végig kiszolgáltatott helyzetben levő Magyar Népi Szövetség a magyar iskolahálózat kiépítésében, a művelődés szervezésében, még előbb, 1944 őszén a Maniu-gárda gyilkosságainak megfékezésében, a magyar népállomány megmentésében történelmi érdemeket szerzett." - állapítja meg Beke György. /Magyar Nemzet, nov. 30./"

Nov. 30-án a Magyar Népi Szövetségről /MNSZ/ tartott tudományos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat és a Politikatörténeti Alapítvány. Lipcsey Ildikó történész elmondta, hogy az MNSZ a Román Kommunista Párt egyfajta fiókszervezetévé vált. Tíznél több előadás hangzott el, többek között a kolozsvári Gáll Ernő, Katona Szabó István, Fülöp Mihály és Beke György. Balogh Edgár, az MNSZ egykori alelnöke írásban küldte el hozzászólását, ebben hangsúlyozta a szövetség szerepét az erdélyi magyar kultúra fennmaradásáért vívott küzdelemben. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, dec. 1./

Novemberben megjelent Tg. Jiuban Scinteia címmel egy fénymásolt lap, alcíme: az RKP országos tanácsának lapja. Dec. 22-én újból ki akarják adni a Scinteiát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

Targu Jiu városban újabb kommunista párt alakult, az RKP-94. Valószínűleg a kommunista utódpártból, az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapártból kizártak jönnek majd ebbe az új alakulatba. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 14./

"A 22 hetilap a Jane`s Intelligence Rewiev című lapból vette át Marko Milivojevicának, az amerikai bradfordi egyetem professzorának a tanulmányát. A szerző szerint a Román Hírszerző Szolgálatot, az SRI-t 1994-ben átszervezték: az alkalmazottak majdnem egynegyedét kicserélték. Virgil Magureanu igazgató menesztette mindazokat, akik utódaiként számba jöhettek volna és vezető állásokba a volt szeku /Securitate/ kemény magjának tagjait nevezte ki. A szeku rehabilitálásában nagy szerepet játszott a másik titkosszolgálat, az UM 0215, melynek alapítója Gelu Voican Voiculescu. Az UM 0215 titokban anyagi támogatást nyújt a szélsőséges nacionalista és neokommunista pártoknak, elsősorban az ellenzék diszkreditálása és a választások meghamisítása céljából. Az SRI Iliescu elnöknek tartozik engedelmességgel. Az UM 015-öt "megtisztították" Petre Roman szimpatizánsaitól. /22 (Bukarest), ápr. 12-18./ "

"A romániai radikalizálódás felszítja a feszültséget Magyarországgal, címmel ír a Le Monde jan. 27-i számában Christophe Chatelot, a párizsi lap bukaresti tudósítója. Horn Gyula miniszterelnök lemondta a Hrebenciuc kormányfőtitkárral való találkozót, így tiltakozva "a vad támadások ellen, amelyeket az utóbbi időben a bukaresti hatalom intézett a jelentős romániai magyar kisebbség pártja, az RMDSZ, és a pártnak a helyi autonómiára vonatkozó követelései ellen." Az RMDSZ elleni offenzíva egybeesik azzal, hogy egyezményt írtak alá Iliescu pártja és három nacionalista és exkommunista párt között. Egyikük, Funar, az RNEP elnöke az RMDSZ betiltását követeli. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./ "

Ki kell költöznie az RMDSZ-nek egyik legfontosabb székházából, a kolozsvári Pavlov utcai épületből. Itt működik az RMDSZ megyei és városi szervezete és az ügyvezető elnöki hivatal. Grigore Zanc a kormányhatározatra hivatkozik: a protokollapnak kell átadni épületeket, olyanokat, ahol megszállhat a köztársasági elnök vagy más magasrangú vendég. 1990 előtt a kommunista párt rendelkezett ilyen épületekkel. Funar tárgyalt az RMDSZ tanácsosaival, nem ajánlott fel új épületet, mondván, maguk gondoskodjanak erről. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 16./

Nov. 2-án háromnapos hivatalos látogatásra Romániába érkezett Konsztantinosz Sztefanopulosz görög köztársasági elnök, aki Iliescu elnökkel és más vezetőkkel is találkozik, majd kulturális egyezményt ír alá. Ugyancsak nov. 2-án érkezett Bukarestbe a kormány hivatalos meghívására Hu Csin-tao, a Kínai Kommunista Párt politikai bizottságának tagja. Vacaroiu miniszterelnök ebből az alkalomból méltatta a két ország közötti jó kapcsolatot, amelyet megerősített Iliescu elnök kínai látogatása és Li Peng miniszterelnök romániai vizitje. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Király Károly /sz. Dicsőszentmárton, 1930./ önéletrajza megjelent Nyílt kártyákkal (Nap Kiadó, Budapest, 1995) címmel. Könyvében mintegy ötszáz ma is élő ember szerepel, mondta. Király Károly vállalja múltját, kommunista párttagságát, egykori tetteit. 1972-ben elsőként szállt szembe Ceausescu magyarellenes politikájával. - Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság megállja a helyét, saját bankra lenne szüksége. Erre vonatkozó magyarországi tárgyalásai nem vezettek eredményre. Nem sikerült támogatást kapnia a Magyarok Világszövetségétől sem. /Magyar Hírlap, nov. 16./

Három napja próbál bejutni Iliescu elnökhöz, nyilatkozta Frunda György szenátor, Traian Chebeleuval már beszélt. Felvetette Cseresznyés Pál ügyét, ítélete igazságtalan és gesztus lenne Iliescu elnöktől, ha kegyelmet adna, ugyanezt kérte a hét zetelaki fiatal ügyében is, akiket távollétükben ítéltek el. Ítéletükben szerepel, hogy elégették a Román Kommunista Párt zászlaját, és kötelezték őket, hogy fizessék ki a pártzászló ellenértékét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

"A korszak kutatója, Vincze Gábor /Szeged/ ugyancsak vitatta Csákány Béla megállapításait: "csak egy Magyar Népi Szövetségről beszélhetünk, melynek három, jól elkülöníthető korszaka volt." A Magyar Dolgozók Szövetsége, a MADOSZ 1944. szeptember elején az RKP utasítására lépett ki az illegalitásból, és kezdett hozzá az országos szervezkedéshez. A Magyar Népi Szövetség nevet fölvéve, 1945 tavaszán még nagy bizalmi tőkével rendelkezett a vezetőség. Vezetőségében kezdettől fogva jelen volt a szélsőbal szárny. Az első korszak az 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozattal zárult. Ez a nyilatkozat nagy felháborodást váltott ki. Az MNSZ függősége az RKP-tól 1946-ban nyilvánvalóvá vált. Az 1947 májusi hírhedt Luka-cikkel kezdődött az MNSZ utolsó, harmadik korszaka. /Korunk (Kolozsvár), 7. sz./"

"Dec. 9-én megalakult a Román Munkáspárt, amely az 1989-ben széthullott kommunista párt örökösének tekinti magát, és folytatni kívánja "mindazt, ami annak politikájában jó volt". /Népszabadság, dec. 11./"

Fél éve alakult meg a Román Munkáspárt, amely a Román Kommunista Párt /RKP/ örökösének vallja magát, a párt elnöke Ion Cristian Niculae, aki tavaly fordított hátat Ilie Verdet és Paunescu Szocialista Munkapártjának. A Szocialista Munkapárt is üdvözletet intézett az új párt országos értekezletéhez, amelyen huszonkét megye 344 küldöttje vett részt. /Örökös jelszó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 20./

"A Szocialista Munkapárt országos konferenciája Adrian Paunescu szenátort választotta a párt jelöltjévé az őszi elnökválasztásra. A kétnapos pártértekezleten a posztkommunista párt tanácskozásának résztvevői valamennyi dokumentumot egyhangúlag szavaztak meg. A pártértekezleten több szónok élesen bírálta a Társadalmi Demokrácia Pártját, a kormány vezető erejét, ugyanakkor Adrian Paunescu és más szónokok is méltatták Ion Iliescu államfő tevékenységét. A SZMP jelöltje szólt a kivégzett diktátor, Nicolae Ceausescu "érdemeiről" is és sajnálkozását fejezte ki "tragikus sorsával" kapcsolatban. /A. Paunescu a szocialisták elnökjelöltje. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

"Hintsch György 1982-ben felkereste Illyés Gyulát és - engedelmével - hangszalagra vette akkori beszélgetésüket a magyar szellem felelősségéről. Ezt közölték most az újságban. A mai napig Hitler utolsó csatlósának gyaláznak minket, vetette fel Hintsch György. "Az, hogy Magyarország volt az utolsó csatlós, majdnem egy tudatos rágalomhadjárat volt." - felelte Illyés. "A román kormány mozgósíthatta az egész román nemzeti érzést azzal: Visszafoglaljuk Erdélyt! Ez volt a nagy tét. Tehát ezért csatlakozzunk az angol és a keleti fronthoz. A magyarok azt mondják: Menjetek harcolni, hogy elveszítsük Erdélyt?! Ez képtelenség. A történészek nem nézték meg az ország lelkiállapotát, ilyet akkor Magyarországon nem lehetett kimondani." "Én világosan látom, itt meg kellett bénítani a nemzeti tudatot, a magyarság ne is gondoljon arra, hogy mi volt akkor a tét? A magyar anyanyelvűek közössége. Hogy ez megmaradjon! nem igaz, hogy a régi Magyarország határait akarták megtartani, hanem igenis az etnikai határokat. Ebben majdnem mindenki egyetértett." - A kommunista pártok egyik tanácskozásán Rákosi azt mondta, hogy elég bajos kilencmillió fasisztával a szocializmust építeni. A szovjet küldött a tanácskozáson helyre tette Rákosit. /Magyar Nemzet, máj. 25./"

"A Thürmer Gyula vezette Munkáspárt Elnöksége állásfoglalás bocsátott ki a "Magyarország és a határon túli magyarság" című tanácskozáson júl. 5-én elfogadott közös nyilatkozatról. "A magyar kormány csatlakozás a közös nyilatkozathoz nyílt fordulatot jelent a magyar külpolitikában, visszahozni igyekszik az 1990-94 közötti jobboldali magyar kormányok leplezetlen nacionalista politikáját." A nemzetiségi autonómia "előbb-utóbb a határok megváltoztatásának problémáját is felvethetné, veszélyes és megvalósíthatatlan." "A magyarországi parlamenti pártok azon nyilatkozata, amelyben saját törvényalkotó munkájukat összekapcsolják a határon túli magyarokkal való konzultációval, kimeríti a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozás fogalmát. Elfogadhatatlan az is", hogy az éves költségvetés százalékban rögzített hányada illesse meg a külföldi magyar szervezeteket. A költségvetésnek az itt élő magyarok problémáit kell megoldani. A Munkáspárt követeli, hogy a kormány érvénytelenítse a nyilatkozatot. /A Szabadság (Budapest), júl. 19./ A szélsőséges kommunista párt elutasító, a szomszédos magyarellenes pártok dühödt támadásait visszhangzó nyilatkozatának néhány megállapítását szintén hangoztatja a liberális hetilap főszerkesztője, Lipovecz Iván: a "magyar kormányhivatalokban nem gondolták módszeresen végig, miféle diplomáciai bonyodalmakkal is járhat egy efféle nyilatkozat elfogadása." Lipovecz szerint igazán "delikát" kötelezettséget vállalt a magyar kormányzat: elfogadta, hogy a határon túli közösségeket Magyarország mindenkori éves költségvetésének bizonyos százaléka illesse meg. "Túl azon, hogy a maga idejében nem lesz könnyű egy ilyen költségvetési fejezetnek a konkrét ?külmagyar? címzettjeit megnevezni, a százalékos nagyságrend azt sejteti, hogy több tízmilliárd forintra rúgó támogatásra számíthatnak a magyar állami költségvetésből a határon túl." Ehhez "a pénzügyminiszternek is lehet néhány keresetlen szava." /Lipovecz Iván: Magyar-magyar csúcs után. 12 mínusz egy pont. = Heti Világgazdaság (Budapest), júl. 20./ A cikk mellett olvasható Domány András beszámolója /A lengyel változta/ arról, hogy a lengyeleknél nincs "Határon Túli Lengyelek Hivatala". Ugyancsak a cikk mellett áll a másik bekeretezett írás: Gyógyító kezek. Ebben a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány határon túli magyarok gyógykezeléséről számol be, ezt a költségvetés 1995-ben 150, idén 180 millió forinttal támogatta. Az elmúlt hat évben összesen 18 ezer határon túli beteget gyógykezeltek, mondta el Kalmár László kuratóriumi elnök. - Ez is alátámasztja Lipovecz mondanivalóját. - "

Új román történelmi folyóirat indult augusztusban, a Dosarele istoriei címmel /magyarul: A történelem iratcsomói/. Az első szám 1956 hatásával foglalkozik. Ioan Cristoiu a folyóirat igazgatója, Mircea Suciu a főszerkesztője. A főszerkesztő kifejtette, hogy Romániában a hivatásos történészek és a nagyközönség között nincs átjárás, ezen akar segíteni a folyóirat. Az 1956-os forradalom leverése után a szovjetek annyira megbíztak a románokban, hogy Nagy Imre kormányának letartóztatott tagjait Romániába deportálták, Snagovba, ahol a Román Kommunista Párt magyarul tudó veteránjai, Valter Roman, Goldberger Miklós és Vass László hallgatták ki őket. /Páll Árpád: Új román történelmi folyóirat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

A SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 6-án alakult meg, akkor még az RMDSZ aktív támogatója volt. Később azonban Borbély Levente az önálló székely nemzet képviseletét hirdette meg Zengő Nyíl című, 1991-es felhívásában. Ebben már szembefordult az RMDSZ-szel, kirohant azok ellen, akiket anti-székelyeknek hívott, köztük volt Sylvester Lajos, Magyari Lajos költő és Fülöp Lajos székelykeresztúri múzeumigazgató. A SZIF tehát a káros megosztást szolgálja. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész már 1992-ben megfogalmazta véleményét, melyet a Tiszatáj (Szeged) 1992/6-os számában publikált. Megállapította, hogy a Borbély Levente, a SZIF ideológusa azt bizonygatja, hogy a székelység külön nemzet. Mindez politikai hazárdjáték. A kovásznai Fábián Ernő pedig megírta, hogy Dumitrascu konstancai szenátor, egykori kommunista párttörténész valóságos szózatot intézett a székelyekhez, hogy elégeljék meg a magyarok elnyomását és szabaduljanak meg a galád magyaroktól. /Fülöp D. Dénes: Önpusztító SZIF-ideológia. Nem magyar a székely? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 31./

Nov. 17-én elnökválasztás lesz a Moldovai Köztársaságban. A kilenc jelöltből háromnak van komoly esélye. Mircea Snegur jelenlegi államfő a szavazatok 34 %-ára számíthat. Legfőbb ellenfele a miniszterelnök, Andrei Sangheli, akire a szavazóknak az előrejelzés szerint a 30 %-a adja voksát, és akit a baloldali erők támogatnak. A parlament elnöke, Petru Lucinschi 18 %-ra számíthat. Mindhárman a volt kommunista párt központi bizottságának titkárai voltak a szovjet időben. Snegur a gazdaság liberalizálásának és az Európa Tanáccsal való együttműködésnek a híve. Sangheli viszont ellenzi a föld magánkézre adását, a volt szovjet tagköztársaságokkal akar szoros kapcsolatot kiépíteni. A Dnyeszteren túli területen élő orosz nemzetiségű lakosság nem hajlandó részt venni a szavazásban. Az orosz katonai erők továbbra is ott állomásoznak, ezt éppen a napokban erősítette meg a Duma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Iliescu utolsó napjaiban még élt hatalmával: rendelettel előléptetett számos magasrangú rendőrtisztet, kegyelembe részesítette a Román Kommunista Párt szabadlábon levő tagjait, Dumitru Popescut, Lina Ciebonut, Nicolae Constantin Olteanut, Gheorghe Opreát, Gheorghe Panat, akiket 1991 áprilisában 11-14 év börtönbüntetésre ítéltek. Nem adott kegyelmet viszont Cseresznyés Pálnak, akiért az RMDSZ megmozgatott minden lehetséges nemzetközi fórumot. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 29., Magyar Nemzet, nov. 29./

A Moldovai Köztársaságban a szavazás második fordulójának eredményeként Mircea Snegur elnök helyett az oroszbarát Petre Lucinschit választották az ország elnökének. Lucinschi /korábbi nevén Pjotr Kirillovics Lucsinszkij/ a múltban a moldovai kommunista párt főtitkára volt, azt ígérte választóinak, hogy mielőbb megköti a moldovai-orosz alapszerződést, orosz orientációt és baloldali értékeket ígért. /Népszabadság, Új Magyarország, dec. 3./

"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor '90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának »lenini művészetéhez«. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2/"

"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor 90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának ?lenini művészetéhez?. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2./"

"Románia jelenkori történetét megírni kockázatmentes vállalkozás. Ezt az eredetileg az Egyesült Állalmokban kiadott Románok története című könyvében /The Romanians. A History. Los Angeles, American-Romanian Academy of Arts and Scientes, 1984, hazai kiadása: Istoria romanilor, Editura Humanitas, 1995/ Vlad Georgescu /1937-1988/ is megállapította, aki Georges Haupthoz /1928-1978/ hasonlóan az emigrációt választotta, visszautasítva a tálcán fölkínált hivatalos történetírói szerepet. - A kommunizmus történetével foglalkozott Marin C. Stanescu és Gheorghe Neacsu. Kettejük könyve /Moszkva, a Komintern, a balkáni kommunizmus hálózata és Románia /1919-1944/ 1994-ben jelent meg Bukarestben. A szerzők az egykori Román Kommunista Párt Történettudományi Intézetének volt munkatársai, akik könyvükben kifejtették, hogy a Komintern internacionalista politikája a zsidó, magyar és bulgár kisebbségben találta meg természetes szövetségeseit, ők azonban nem tudták megérteni a román állam érdekeit. /Mariana Ioan: Önátnevelés. A romén történetírás és a kommunizmus. = Élet és Irodalom (Budapest), febr. 21./"

"A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány nevében Budapesten állásfoglalást adtak ki, felkérve az illetékes magyar kormánytényezőket, hogy támogassák a romániai magyarság jogos igényét az önálló magyar egyetem helyreállítására. A Bolyai Egyetemért Alapítvány élén álló Incze Miklós történész tudományos pályafutása a kolozsvári magyar egyetemen indult, 1945-ben. Nemrég tüntették ki 75. születésnapja alkalmából Budapesten. Dénes László megjegyezte, hogy "amikor végre nemzeti összefogás látszik kialakulni az önálló romániai magyar állami egyetem visszaállítása ügyében, s amikor a többségi hatalom ellenséges viszonyulása is oldódni látszik, ismét akadnak olyan közösségi szószólóink - akárcsak 1959-ben, az RKP színeiben - akik halogatás, tétovázás, időszerűtlenség, patópálság örve alatt egyenese a proletár internacionalizmus és az asszimiláns együttélés múltbeli tapasztalatait sem tartják elvetendőnek." /Dénes László: Ne legyen ábránd a magyar egyetem! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./ Állásfoglalásról: márc. 13."

"A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ éves jelentése újra tartalmaz a magyarságot elmarasztaló kitételeket. A jelentés 3.6 alfejezetének címe: "Alkotmányellenes mozgalmak: etnikai szeparatizmus, politikai szélsőségek, törvényellenes szervezetek, amelyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot". Az apolitikus szélsőségesek csoportjában szerepel a Vasgárda, a Mihály Angyal Légiója és a trockistának mondott Román Kommunista Párt, az etnikai szeparatizmust a következőkkel illusztrálják: egyes külföldi körök akadályozni akarják Románia euroatlanti integrációját, szabotázzsal igyekeznek érvényesíteni területi követeléseiket, alkotmányellenes struktúrák a magyarlakta vidékeken törvényhozási hatásköröket igyekeznek megszerezni /erre példa a Székelyföldi Konzultatív Tanács/, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés autonomista struktúrák létrehozásán fáradozik, Nagyváradon, Nyárádszeredáben, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön egyetemi és posztgraduális képzés folyik, külföldi egyetemek segítségével, ez törvény- és alkotmányellenes. A jelentésről szóló parlamenti vitában több kormánypárti képviselő, köztük Frunda György szenátor elítélte ezeket a megállapításokat. Virgil Magureanu, az SRI eddigi vezetője felszólalásában a kormány bel- és külpolitikáját támadta. Az ellenzéki pártok dicsérték a jelentést, az SRI tevékenységét, adott tájékoztatást a jelentés tárgyalásáról Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./"

"A kommunista diktatúra idején a Duna-deltában levő salciai láger volt a leghírhedtebb haláltábor, ugyanis volt olyan éjszaka, amikor 800 embert végeztek ki Albion szekuritatés ezredes parancsára. Salcián több tömegsírt takar a föld, a gát és a Duna, ugyanis mindennap voltak kivégzések. A kivégzendőket meztelenül vagy egy szál ingbe vitték a kivégzőhelyre, megásatták velük sírjaikat, majd tartólövéssel végeztek velük. A foglyokkal télvíz idején, térdig érő vízben nádat vágattak. Az ott levő belügyisek, Pavel Ioan parancsnok vezetésével, válogatott szadista hóhérok voltak. Sok esetben élve eltemettek foglyokat. Nyáron fejjel lefelé akasztották fel őket, kitéve a szúnyogok marásának. Az egyik túlélő írta ezt a rövid emlékezést, arról értesülve, hogy a Nagy Románia Párt és a Szocialista Munkáspárt jún. 27-én Bukarestben szervezett tüntetésén a Román Kommunista Párt zászlait lengették. /Sipos János: A salciai haláltábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./"