A Román Munkáspárt felvette a Román Kommunista Párt nevet, új elnökének Niculae Ion Cristiant választották meg. /Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 4./

Petru Lucinschi moldovai államfő szerdán Ion Ciubuc távozó miniszterelnököt bízta meg új kormány alakításával, ami által gyorsan helyreállhat az országnak a nemzetközi pénzintézetekkel való együttműködése. Az államfő és a politikai erők a március 22-i parlamenti választások óta tartó, több mint hat heti tárgyalássorozat után máj. 5-én megállapodtak abban, hogy ismét Ciubuc alakítson kormányt. A választásokat a kommunisták nyerték meg a szavazatok csaknem egyharmadának megszerzésével. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank 1994 óta összesen 1,28 milliárd dollár kölcsönt nyújtott Moldovának. Januárban, várva a választások eredményét és az új kormány megalakulását, felfüggesztette együttműködését a volt szovjet tagköztársasággal. Ciubuc 55 éves, az egykori kommunista párt tagja volt. Független, mérsékelt vezetőnek tartják, és Viktor Csernomirgyin volt orosz kormányfőhöz hasonlítják. 1991-92-ben Moldova moszkvai nagykövete volt. 1993-ban külügyminiszter-helyettessé, majd pénzügyminiszter-helyettessé nevezték ki. 1997 januárja óta kormányfő. /MTI/

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatása szerint Orbán Viktor jövendő kormánya az idő előtt megszakadt magyar-magyar párbeszédet intézményes formában kívánja folytatni. A tájékoztató szolgálat által kiadott közlemény szerint Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a FIDESZ-MPP budapesti székházában máj. 25-én felkereste Orbán Viktor pártelnököt és gratulált a párt sikeréhez. Tőkés kifejezte meggyőződését, hogy ez a győzelem az igazi magyarországi rendszerváltozás folytatását jelenti. A választási fordulat szervesen beleillik a kelet- és közép-európai utódkommunista pártok bukásának folyamatába (például Lengyelország és Románia) - fejtette ki Tőkés László. Hangsúlyozza továbbá: a romániai magyarság abban érdekelt, hogy a mesterségesen késleltetett demokratikus átalakulások egész térségünkben, így Magyarországon is folytatódjanak. A kisebbségi kérdés, a határon túli magyarság helyzete megoldásának is ez az alapvető feltétele és biztosítéka - fűzte hozzá. A közlemény szerint Orbán Viktor köszönetet mondott az RMDSZ tiszteletbeli elnökének a pártja választási sikeréhez nyújtott segítségért. A romániai magyarságtól Orbán bizalmat kért pártja és eljövendő kormánya iránt, mely az idő előtt megszakadt magyar-magyar párbeszédet intézményes formában folytatva az egész nemzet érdekeit kívánja képviselni. Ugyanazon a napon Tőkés László telefonon gratulált Torgyán József pártelnöknek a pártja által elért választási eredményekhez. /MTI/

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa a kolozsvári Állami Magyar Színházban tartotta jún. 27-28-án ülését. Az SZKT nyilatkozatot fogadott el az RMDSZ kormányzati tevékenységével kapcsolatban, határozatot hozott az RMDSZ tisztségviselőinek politikai átvilágításáról és felhívást intézett területi szervezeteihez, társszervezeteihez, valamint más szervezetekhez és egyesületekhez, csatlakozzanak az elindított gyűjtési akciókhoz az árvízkárosultak megsegítése érdekében. a/ Az SZKT a tanácskozásról sajtóközleményt adott ki: Az SZKT zárt ülésen hallgatta meg a szövetségi elnök beszámolóját a kormányzati tevékenységről valamint az Ügyvezető Elnökség, a képviselőházi és szenátusi frakciók féléves tevékenységi beszámolóit. Markó Béla szövetségi elnök szerint az ország helyzete sok szempontból válságos, fontos területeken a szükséges reform első lépéseit sem sikerült megtenni. Az általános válságtól az RMDSZ nem függetlenítheti magát, ennek hatásai megmutatkoznak a szövetségen belül. A helyzet komoly önvizsgálatot tesz szükségessé minden egyes tisztségviselő és testület részéről. Az előterjesztéseket követő vita során megfogalmazódott, hogy a kormányprogramba foglalt feladatok közül a reformok felgyorsítása, a decentralizáció és a helyi autonómiát szolgáló törvények kidolgozása mellett, a testület prioritásként jelöli meg a diktatúra idején elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását, az oktatási törvénynek a koalíciós megállapodások szerinti véglegesítését, a kolozsvári központú magyar állami egyetem létrehozását. A kormányzati szerepvállalással kapcsolatosan elfogadott Nyilatkozat leszögezi: az oktatási törvényt illetően 1998. október 31-ig, a magyar állami egyetem létrehozásával kapcsolatosan pedig 1998. végéig szülessen meg a várt megoldás, ellenkező esetben lehetetlenné válik a szövetség további kormányzati felelősségvállalása. Ugyancsak kifejezést nyert az a vélemény, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellenére még mindig születnek kisebbségellenes, diszkriminatív intézkedések, mint például az, amely szerint az anyanyelvi tantárgyolimpiák országos díjazottjait nem illetik meg azon tanügyminisztérium által finanszírozott jutalomkirándulások, amilyeneket például a román nyelv és irodalom vagy a fizika tantárgy-győztesei számára biztosítottak.A Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta a szövetségi elnök és az ügyvezető elnökség beszámolóit. A szövetség tisztségviselőinek politikai átvilágításával kapcsolatos kérdés vitája során megfogalmazódott: a romániai társadalomnak szüksége van az erkölcsi megtisztulásra és ennek a folyamatnak szerves része a vezető tisztségeket betöltő személyiségek átvilágítása. Csakhogy az utóbbi időben diverziós szándékkal olyan dokumentumok kerültek nyilvánosságra, amelyek egyes magyar közéleti személyiségek nyilvános lejáratását célozták. Elfogadhatatlan, hogy a személyi dossziék anyagának szelektív kiszivárogtatása révén félrevezető szándékkal különböző információkat terjesszenek a nyilvánosság elé. A testület dr. Bárányi Ferencet a jelzett gyakorlat áldozatának tekinti, és elfogadja valamint magáénak tekinti az RMDSZ képviselőházi frakciója, az Operatív Tanács és a Temes megyei RMDSZ e kérdésben kiadott állásfoglalásait. A testület határozatot hozott arról, hogy az RMDSZ tisztségviselői záros határidőn belül tegyék le politikai önéletrajzukat az Operatív Tanácsnak. Az SZKT együttérzését fejezi ki mindazon román állampolgárokkal, akiknek az utóbbi hetek esőzései miatti árvizek anyagi károkat okoztak. Határozatában a testület felkéri az RMDSZ területi és társszervezeteit, hogy csatlakozzanak az árvízkárosultak megsegítését célzó, már elindított gyűjtési akciókhoz. A Szövetségi Képviselők Tanácsa a továbbiakban megerősítette tisztségében Péter Pált, a Takács Csaba ügyvezető elnök által kinevezett gazdasági alelnököt. b/ Az SZKT a következő nyilatkozatot adta ki: Az RMDSZ, mint a romániai reform elkötelezett híve, az új kormány kialakításakor, a koalíció többi pártjaival együttműködve, meghatározó szerepet töltött be a kormányprogram kidolgozásában, elsődleges szempontként kezelve a reformok felgyorsítását, a politikai és gazdasági stabilitás megerősítése érdekében. A kormányprogramba foglalt, határidőre lebontott, cselekvési irányvonalak prioritásként jelölik meg az elkobzott javak, és ezen belül az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását, az anyanyelvű oktatatás minden szinten való megvalósítását, kisebbségi törvénytervezet véglegesítését, az anyanyelvhasználat lehetőségét a közigazgatásban, valamint a földtörvény véglegesítését. Ezen törvények benyújtása a Parlamentbe, valamint megszavazása a kormányprogram előírásainak megfelelően elengedhetetlenül szükséges a reform folytatása érdekében. Az eltelt két hónap azt bizonyítja, hogy ezek a reformfolyamatok jelentősen lelassultak és a kormányprogramban lévő néhány jelentős intézkedés nem teljesült a feltüntetett határidőre. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a kormánykoalíció politikai tényezői és a parlament felelősen kezelje a kormányzati prioritásokat és teljesítse ezek kivitelezését. Az önálló magyar állami egyetem létrehozásának módozatait vizsgáló bizottság létrehozásáról, valamint egyes elkobzott közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló kormányhatározattal Románia kormánya bebizonyította, hogy, ha létezik politikai akarat, akkor megvalósíthatók a kormányprogramban foglalt célok. Az SZKT, a kormánykoalíció tevékenységét elemezve, a kormányprogram szellemében elengedhetetlenül szükségesnek tartja a továbbiakban a következőket: I. A Képviselőház október 31-ig fogadja el a 36/1997-es sürgősségi kormányrendeletet a kormánykoalíción belül megkötött protokollumok szerint, valamint az ülésszak végéig a parlament véglegesítse a törvényt. II. A magyar állami egyetem létrehozásának módozatait vizsgáló bizottság jelentése alapján év végéig történjenek konkrét lépések az egyetem beindítása érdekében. III. Az őszi ülésszakban a parlament fogadja el a decentralizáció, a helyi autonómia megerősítését célzó törvénytervezeteket (a helyi pénzügyekről szóló törvényt az állami tulajdont és a helyi közösségek tulajdonát szabályzó törvényt és a helyi közigazgatásról szóló törvényt). IV. A parlament év végéig fogadja el az új alapokra helyezett költségvetési törvényt. Az RMDSZ kormányzati tényezőként mindeddig felelősen vállalta a reformok kivitelezésében hozott kormányzati intézkedéseket és adott esetben ezek népszerűtlen jellegének következményeit. Meggyőződésünk, hogy csak akkor lehet eredményes kormányzati tevékenységet folytatni, ha a kormány és a koalíciós partnerek a kormányzási keretet meghatározó kormányprogramot és azokban feltüntetett határidőket betartják, ellenkező esetben lehetetlenné válik szövetségünk további kormányzati szerepvállalása. c/ Az SZTK a következő határozatot hozta az RMDSZ tisztségviselőinek politikai átvilágításáról: A Szövetségi Képviselők Tanácsa megbízza az Operatív Tanácsot, hogy jelen határozat elfogadásától kezdődően 10 napon belül szólítsa fel a Szövetség megválasztott illetve kijelölt tisztségviselőit, hogy készítsék el politikai önéletrajzukat és azt, újabb 10 napon belül, zárt borítékban juttassák el az Operatív Tanácshoz. Politikai önéletrajz elkészítésének kötelezettsége az alábbiakra vonatkozik: a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai, miniszterek és államtitkárok, vezérigazgatók, kormánytisztviselők, a szövetség országos testületeinek (SZKT, SZET, Operatív Tanács, Országos Önkormányzati Tanács, Ügyvezető Elnökség, az Ellenőrző, Etikai, és Szabályzatellenőrző Bizottságok) tagjai, prefektusok, alprefektusok, prefektúrák főtitkárai, megyei tanácsok elnökei és alelnökei, megyei illetve területi szervezetek elnökei. Ezen kötelezettség a jövőben megválasztandó illetve kinevezendő személyekre is vonatkozik. -A politikai önéletrajznak kötelező módon tartalmaznia kell a szekuritátéval 1990 előtti, a SRI-vel 1990 utáni kapcsolatok, valamint a kommunista pártban betöltött tisztségek leírását. A hivatalos átvilágítási törvény hatályba lépése után az SZKT, a szövetségen belüli átvilágítás elmélyítése érdekében, visszatér a kérdésre. d/ Az SZKT a következő határozatot hozta: Az utóbbi két hétben Románia egész területét (több mint harminc megyét) az esőzések nyomán árvíz sújtotta. Az SZKT együttérzését fejezi ki mindazon állampolgárokkal akiknek az árvíz anyagi károkat okozott. A kialakult súlyos helyzet nyomán az SZKT felkéri az RMDSZ területi szervezeteit, társszervezeteit, valamint más szervezeteket és egyesületeket, csatlakozzanak az elindított gyűjtési akciókhoz az árvízkárosultak megsegítése érdekében. Ugyanakkor felkérjük az RMDSZ tisztségviselőit, járuljanak hozzá ezen megsegítési alaphoz. Az elkövetkezendőkben, a kormányban lévő tisztségviselőkön, prefektúrákon, megyei- és helyi tanácsokon keresztül az RMDSZ megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek, reméljük, enyhíteni fogják az árvízkárosultak súlyos helyzetét. Az intézkedések végrehajtásával az SZKT az Ügyvezető Elnökséget bízza meg. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 29. - 1293. sz./

Júl. 3-án Kolozsváron tartotta ülését az RMDSZ Operatív Tanácsa. Az Ügyvezető Elnökség javaslatára az Operatív Tanács Hajdú Gábor szenátort jelölte az egészségügyi miniszteri tisztségbe. Radu Vasile miniszterelnök a javaslatot elfogadta. Hajdú Gábor 1938. október 15-én született a Hargita megyei Csíkszentmártonban. Tanulmányait 1958-ban fejezte be a kolozsvári Bolyai Egyetem jogi karán. Ügyvédi pályafutását Székelyudvarhelyen kezdte, majd 1961-től 1990-ig Csíkszeredában folytatta. 1964 és 1968 között a csíkszeredai ügyvédi kamara igazgatója, 1968 és 1977 között pedig a Hargita megyei ügyvédi kamara elnöke volt. 1990-ben, az RMDSZ jelöltjeként választották meg Hargita megyei szenátornak, majd 1992-ben és 1996-ban újraválasztották. 1990 és 1991 között az alkotmányt alkotó bizottság tagja, 1992 és 1996 között a munkaügyi, társadalomvédelmi és munkanélküliséggel foglalkozó bizottság elnöke, 1996 óta alelnöke. Nem volt a kommunista párt tagja. Nős, 3 gyermek apja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 3., 1297. sz./

Az SZKT-nak a politikai átvilágításról szóló határozata alapján az Operatív Tanács meghatározta a személyi és szervezési feladatokat a határidők szigorú betartása érdekében. Mint ismeretes, a politikai önéletrajznak kötelező módon tartalmaznia kell a szekuritátéval 1990 előtti, a SRI-vel 1990 utáni kapcsolatok, valamint a kommunista pártban betöltött tisztségek leírását, és elkészítésének kötelezettsége az alábbiakra vonatkozik: a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai, miniszterek és államtitkárok, vezérigazgatók, kormánytisztviselők, a szövetség országos testületeinek (SZKT, SZET, Operatív Tanács, Országos Önkormányzati Tanács, Ügyvezető Elnökség, az Ellenőrző, Etikai, és Szabályzatellenőrző Bizottságok) tagjai, prefektusok, alprefektusok, prefektúrák főtitkárai, megyei tanácsok elnökei és alelnökei, megyei illetve területi szervezetek elnökei. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 3., 1297. sz./

Miközben az RMDSZ-ben és a kormányban súlyos problémát okoz a Bárányi titkos dossziéjából törvényellenesen kiemelt és közzétett néhány lap, a parlamentben Mircea Gheordunescu, a dossziék őrizetét jelenleg ellátó Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ helyettes igazgatója egy interpellációra válaszolva feltárta, hogy az egykori Securitate mintegy 300 ezer volt besúgójának dossziéit megsemmisítették az elmúlt évtizedekben, arról nem is beszélve, hogy egy 1971-es párthatározat értelmében a Securitate kommunista párttag informátorairól nem készítettek többé írásos aktákat. Gheordunescu szerint 1973-ban e határozat alapján bezúzták 127 395 párttag informátor Securitate-nyilvántartását. 1971 és 1979 között összesen 270 ezer személyre vonatkozó aktacsomót semmisítettek meg, bár egyes dossziék kivételt képezhettek. Az SRI tisztjei saját kezdeményezésükre további 27 ezer besúgó dossziéit megsemmisítették. Valahányszor egy informátor belépett a pártba, a dossziéját megsemmisítették. Ily módon az a paradox helyzet állt elő, hogy aki nem csupán besúgott, de a pártba is belépett, arról ma nincs dosszié, aki viszont ennyire nem lelkesedett a kommunizmusért, vagy éppen gyanús volt a hatóságok szemében, arról megmaradt az esetenként kompromittáló nyilvántartás. Ráadásul az 1989-es fordulattól 1990 márciusáig Gheordunescu közlése szerint 1878 besúgó dossziéját emelték el a Securitate központjából. Az átvilágítás így meglehetősen egyoldalúnak ígérkezik. /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), júl. 23.- átvéve a 22 című hetilap 27. számából/

"1996-ban azt hittük, írta Sipos János, hogy a koalíciót alkotó pártok, a közös megegyezésen alapuló programot tiszteletben fogják tartani, és azt semmilyen személyi, csoport- vagy pártérdek nem fogja megváltoztatni. Azonban "nagyot csalódtunk, ugyanis az iliescui rendszertől örökölt politikai, gazdasági, szociális és erkölcsi válság az új hatalom helyben topogása miatt tovább folytatódott. Most már bizonyossá vált, hogy a változáshoz szükséges politikai akarat általában hiányzott." Sok politikusnak a hatalom fontosabb, mint az ország sorsa. "Ez a mentalitás megmételyezte a koalíciós partnerek egy részét is, ami sok esetben oda vezetett, hogy egyet mondottak és mást cselekedtek, illetve, amit ma mondottak, másnap megmásították, vagy szemrebbenés nélkül lehazudták. Példa erre az a húzd meg ereszd meg" politika, ami a magyar, illetve a "Petőfi-Schiller" egyetem létrehozását illeti, s ami "nem más, mint mézes madzag az RMDSZ kormányban (koalícióban) való maradásáért. Ez ugyanis nagy szolgálatot tesz (tett) Románia nemzetközi megítélésében." Általános a káosz és erősödnek a nacionalista tendenciák. "Nap mint nap, nacionalista csoportosulások (nemzeti gárdák, legionárius fészkek, halállal fenyegető brigádok stb.), valamint szélsőséges bal- és jobboldali nacionalista érdekszövetségek jönnek létre." Sipos kevésbé ismert tényre, hasonlóságra emlékeztetett: "Hasonló érdekszövetségre, hazai viszonylatban, már volt példa 1944/45-ben, amikor a kommunisták toborozták a legionáriusokat, s így a Panaitescu-féle "keresztény-szocialista" (?!) csoportosulással, valamint a szovjetek által Németországból repatriált vasgárdával "protokollt" kötöttek, amelyet, a Román Kommunista Párt részéről Teohari Georgescu, míg legionárius részről Nicolae Patrascu "alvezér" írt alá." "Bátran ki kell mondanunk, hogy jelenleg a nemzeti szocializmus elvetemedettebb formája - a fasisztoid nemzeti kommunizmus veszélyezteti Romániát!" A szélsőséges erőket tehát meg kell fékezni, sürgette Sipos János. /Sipos János: Fasisztoid nemzeti kommunizmus. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./"

"Rosszhiszeműen fogadta a román közvélemény Frunda György szenátornak, a román ET-küldöttség tagjának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jogi bizottsága frissen megválasztott alelnökének azt a javaslatát, amely az európai kisebbségek jogainak tiszteletben tartását vizsgáló ad hoc bizottság létrehozását célozta. A román sajtóban napvilágot látott tudósítások szerint mind a koalíciós, mind az ellenzéki pártok hevesen tiltakoznak e bizottság létrehozása ellen, és Románia monitorizálásának felújításán való mesterkedéssel vádolják az RMDSZ-t. - "Ezt a javaslatot nem most, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének múlt heti ülésén tettem, hanem még 1998 szeptemberében, de csak az idén került napirendre" - részletezte az ügy hátterét Frunda szenátor. - A javaslatot készségesen támogatók tíz különböző országból és meglehetősen különböző ideológiájú csoportból valók. Már csak ez a tény is azt bizonyítja, hogy mennyire odafigyelnek mindenhol a kisebbségi kérdésekre, és mennyire igyekeznek orvosolni ezeket. Ennek a bizottságnak a létrehozása nem románellenes, és nem célozza Románia monitorizálásának újraindítását. Ez egy olyan testület lenne, amely felleltározná minden országban a létező kisebbségi problémákat, ugyanakkor kötelezi a tagországokat, hogy aláírják és ratifikálják a Kisebbségi Keretegyezményt, illetve a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A bizottság ugyanakkor kidolgozna egy mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez - magyarázta Frunda hozzátéve: ennek a mellékletnek a kidolgozására vonatkozó tervről még 1993-ban megegyezés született, amelyet kézjegyeikkel szentesítették az ET-tagállamainak elnökei, köztük a volt román elnök, Ion Iliescu is. "Indirekte", tehát ő maga is kezdeményezte a bizottság létrehozását. - Nem célom Románia monitorizálása - hangsúlyozta Frunda. - Sőt! Ismeretes, az Amnesty International nyomást gyakorol különböző nyugati képviselőkre, hogy indítsák végre újra a monitorizálást. Felszólalásomban viszont épp amellett érveltem, hogy igenis támogatni kell a jelenlegi román kormányt, mert csak ez szavatolhatja a demokratikus jogállam létrehozását Romániában. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a ET bürója elfogadta azt a nyilatkozatot, amelyet múlt hétfőn mutatott be Daniel Tarchys főtitkár, és amely feltétlen támogatásáról biztosítja a román demokráciát és kormányt - mondotta Frunda. - Egyértelmű tehát - folytatta -, hogy akik támadnak, rosszhiszeműen teszik, a céljuk nem más, mint kiszorítani az RMDSZ-t a kormányból, engem meg lehetőleg az ET küldöttségéből. Nem is csoda, hiszen ez a fajta hozzáállás egyértelműen sérti a nacionalista, posztkommunista pártok érdekeit - nyilatkozta a szenátor kijelentve: a vitatott bizottság különben a román állam számára is jogi keretet biztosíthat a külföldön élő román közösségek védelmére. Frunda Györgytől megtudtuk, mind Strasbourgban, mind a román delegáció tagjainak a részéről a javaslat fogadtatása - bár erről a román sajtó nem tájékoztat - igenis kedvező volt. /Székely Kriszta: Nem célunk Románia monitorizálásának újraindítása - nyilatkozta Frunda György szenátor. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./"

"Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilatkozatot tett közzé az új tanügyi törvénnyel kapcsolatban. A törvény elfogadását az RMDSZ hivatalos vezetősége "jelentős előrelépésként" értékelte, annak diszkriminatív jellegét elhallgatván, az ellene szavazó dr. Csapó József szenátorral szemben szankciókat helyeztek kilátásba, azzal vádolván őt, hogy "együtt szavazott az anyanyelvű oktatást korlátozni szándékozó ellenzéki politikusokkal", (Verestóy Attila szenátor), és "egy korszerűbb és európaibb törvény ellen voksolt" (Székely Ervin képviselő). A valóság az, hogy nem Csapó József szenátor, hanem éppen a vádaskodók szavaztak együtt a Szenátusban az Iliescu-féle posztkommunista párttal. A törvény megszavazásával mi magunk szentesítettük, állapította meg Tőkés László, az önálló állami magyar egyetem helyreállításának jogától való megfosztatásunkat. - Az elfogadott törvény az egyházi oktatást a magánoktatás körébe száműzte, és állami tulajdonként telekkönyvezteti az erdélyi történelmi egyházaktól 1945 után elvett, több mint ezer iskolaépületet. A törvény értelmében a felekezeti gimnáziumok magániskolákká minősülnek vissza, és - példának okáért - a nagyváradi Sulyok István Főiskola is magánegyetemként, az állami pénzügyi támogatás teljes hiányában kénytelen - puszta - fennmaradásáról gondoskodni. /Tőkés László: Nyilatkozat a Tanügyi Törvény tárgyában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"A Transilvania Jurnal nov. 1-jei száma terjedelmes interjút közölt Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Ebben a kérdezett igen kemény vádakkal illette az RMDSZ-t és Markó Béla elnököt. Tőkés László szerint az RMDSZ "egyfajta kommunista párttá változott át", amelyben minden hatalmat egy elit birtokol. A szövetségi elnököt és a köré csoportosult "klikket" a tiszteletbeli elnök azzal vádolja, hogy feladták az RMDSZ fő célkitűzéseit - az autonómiát és a magyar egyetem ügyét -, s a kormányszereplés érdekében konformistákká és opportunistákká váltak. A nyilatkozattal kapcsolatban Wagner István Markó Béla véleményét kérdezte. Markó Béla kifejtette, hogy "Tőkés püspök úr szeret nagyot mondani, és szereti, ha ezáltal a közvélemény figyelmének középpontjába kerül". Nyilatkozatában közvetve vagy közvetlenül lekommunistázta az RMDSZ többségét. Markó Béla leszögezte: nem bocsátkozik polémiába ezzel kapcsolatosan, "mert az méltatlan lenne hozzám." /Wagner István: "Fel a nagyotmondás spirálján" = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 2./"

Az 1945 utáni romániai magyar baloldali vezető értelmiség a román baloldallal szövetkezve kezdte építeni a jövőt. A front mögött azonnal létrejött a Magyar Népi Szövetség, amelynek vezetését a baloldali értelmiség vette át. A konzervatív vezető értelmiség fokozatosan kiszorult a közéletből, átadva helyét a baloldalnak. Erdélyben azonban nem volt az anyaországihoz hasonlítható elválasztóvonal a különböző társadalmi osztályok, illetve a különböző ideológiai platformok képviselői között. A huszonkét éves kisebbségi lét bizonyos fokig közelítette-egyesítette őket, legalábbis a kisebbségi sorskérdések tekintetében. - Az 1944-1948 közötti MNSZ-vezetőség nem volt egységes a szocializmus, illetve a nemzet iránti elkötelezettség tekintetében: voltak közöttük keményvonalasak is, de zömében elsődlegesen a nemzeti érdekeket tartották szem előtt, az osztályszemlélet szabta határok között. A szervezet kezdeti eredményes működésének köszönhetően kialakult egy olyan romániai magyar intézményrendszer, amely az elkövetkező évtizedekben, a felszámolások és sorozatos csonkítások ellenére, az egyetlen menedéket nyújtotta a kisebbségi magyarság számára. Ma a Magyar Népi Szövetséget a politikai közvélemény és a történetírás jó része is csak a Román Kommunista Párt fiókszervezetének tartja, vezetőit pedig a román hatalom kiszolgálóinak. Gál Mária szerint voltak hibák és később bűnnek minősülő politikai tévedések, de voltak érdemek is. Tíz év elteltével a sajtóban Balogh Edgár és az MNSZ puszta említése is elegendő ahhoz, hogy felizzanak a romániai magyar indulatok. Gál Mária kiállt Balogh Edgár mellett, szerinte Balogh Edgárt és társait a történelem süllyesztőjébe próbálja söpörni a jelen, anélkül, hogy szembenézne az elmúlt ötven évvel. /Gál Mária: A múltat nem elvetni, hanem értékelni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Gál Mária baloldalt rehabilitáló szándékának ellentmond a Magyar Népi Szövetség tevékenységét bemutató színvonalas és alapos tanulmány: Vincze Gábor: A Magyar Népi Szövetség válsága /Magyar Kisebbség (Kolozsvár), 1999. 2-3. sz./

Kovács Ferenc emlékezett barátjára, a 25 éve elhunyt Jordáky Lajosra. Jordáky 1943-ban adat ki a 48-as Erdély című emlékkönyvet, amelynek létrehozásában Józsa Béla is közreműködött. 1944-ben a két munkáspárt, a szocdem és a kommunista őt javasolja a Szakszervezetek Tanácsa főtitkári tisztségére, majd 1945. február 22-étől ő lett a Román Kommunista Párt kolozsvári szervezetének titkára. Jordáky népgyűléseken szónokolt, ezt a tevékenységét ellenezte Lakatos István szocialista csoportja és a Szociáldemokrata Párt kolozsvári szervezetének hivatalos lapja, az Erdély. Jordáky rövidesen egyetemi tanár lett, a Józsa Béla Athenaeum Kiadóvállalat egyik vezetője, ő szerkesztette a Marx-Engels Könyvtár sorozatot. Jordákyt 1952-ben letartóztatták, koholt vádak alapján, három évig volt börtönben. 1957 áprilisától újból több hónapos vizsgálatot indítottak ellene. Végül rehabilitálták. Előbb a kolozsvári magyar színház irodalmi titkárságán dolgozott, majd az Akadémia kolozsvári fiókja Történeti Intézetében, mint kutató. 1971-ben megjelentette Janovics Jenő és Poór Lili (két színész arcképe) című kötetét, megírta Az erdélyi némafilmgyártás történet e története című összefoglalóját, és halála előtt egy esztendővel megjelent Kótsi Patkó János, a kolozsvári színházalapító A régi és új Theátrom históriája és egyéb írások című könyve a Kriterionnál. /Kovács Ferenc: Ifjúkori szomszédom, Jordáky Lajos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke román újságíróknak tett nyilatkozatában az állította, hogy az RMDSZ-re a kommunista pártok reflexei jellemzőek, Markó Béla pedig kommunista típusú pártvezér, aki hatalmát a körülötte kialakult, kialakított klikk segítségével gyakorolja stb. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője körkérdést intézett az RMDSZ vezetőségének tagjaihoz, állami tisztségviselőihez, létezik-e egy Markó-klikk. Gyarmath János neveket említett, a teljesség igénye nélkül: Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, dr. Bárányi Ferenc volt egészségügyi miniszter, Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter és elődje, Tokay György, Birtalan Ákos egykori turisztikai miniszter, Demeter János, a kormány főtitkárhelyettese, Bara Gyula, a kormány tanácsosa, volt államtitkár, Kötő József, Borbély László, Kelemen Hunor, Pete István államtitkárok, Lányi Szabolcs egykori államtitkár, a Tudományos, Technológiai és Innovációs Országos Ügynökség elnöke, Birtalan József, a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Ügynökségének alelnöke, Erőss Viktor, az ÁVA alelnöke, Varga Gábor, a Találmányi és Védjegy Hivatal igazgatója, Neményi József államtitkár, Kerekes Gábor, a Román Fejlesztési Ügynökség alelnöke, Dézsi Zoltán és Riedl Rudolf prefektusok, Czédly József, Bognár Levente, Buchwald Péter, Burkhárdt Árpád, Fekete-Szabó András Levente, Gazda László, Modok Gusztáv, Winkler Gyula alprefektusok, Köble Csaba prefektúrai főtitkár, Péter Elek, Reisz Péter, Antal István János országos társasági, illetve egyedárusági, Tőkés Elek kultuszigazgatósági, Reman Domokos György mezőgazdasági minisztériumi, Markó Attila igazgatók, Nagy Ágnes, az RNB igazgatótanácsi tagja, Lokodi Emőke és Szarka Edit, a számvevőszék tanácsosai, Kozsokár Gábor, az alkotmánybíróság bírája, Gálfalvi Zsolt és Boros Zoltán, a tévé-, illetve a rádiótársaság igazgatótanácsának tagjai, Magyari Lajos, az Országos Audiovizuális Tanács igazgatója. Gyarmath az említetteknek kérdéseket tett fel: egy kommunista típusú párt tagjainak érzik magukat, mivel érdemelték ki tisztségüket, talán a Markó-klikk tagjai? Mit tudtak megvalósítani? /Gyarmath János: RMDSZ- színvallató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Az RMDSZ-színvallató sorozatban Kelemen Hunor államtitkár válaszolt a körkérdésre, Tőkés László püspök minősítésére. Nem érzi magát egy kommunista párt típusú szervezet tagjának, az RMDSZ egyetlen vezetője részéről sem érezte egyetlen pillanatig a kommunista típusú vezető magatartását. Feltette a kérdést: egy kommunista típusú szervezet tiszteletbeli elnöke vajon nem egy kommunista típusú tiszteletbeli elnök-e? - Kelemen Hunor kifejtette, hogy jelölése az államtitkári tisztségbe számára meglepetés volt, hiszen 1997 januárja előtt semmilyen szerepet nem vállalt az RMDSZ-ben. A minisztériumban minden területen kuratóriumokat hoztak létre és a közpénzek elosztását nyílt pályázati rendszerben végzik, ez lehetővé tette azt is, hogy az elmúlt tíz évben először a jelentős erdélyi magyar könyvkiadók is részesüljenek a román állam költségvetéséből. /Kelemen Hunor, a Kulturális Minisztérium államtitkára - RMDSZ- színvallató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

"Nov. 27-én bensőséges ünnepséget tartottak Marosvásárhelyen, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága, a VET kitüntette a Kinga szentté avatása alkalmából a nyáron Ószandecen felállított székely kapu faragóit és támogatóit. A meghitt ünnepséget beárnyékolta egy ismétlődő szabotázsakció. Patrubány Miklós, a VET elnöke ismertette a történteket: erre az ünnepségre plakátokat készíttettek. A "Ránk bízták" címet és "Székelykapu Árpád-házi Szent Kingának" alcímet viselő plakátok egyenként mintegy százezer lejbe kerültek. A kinyomtatott száz darab plakátot kiragasztották. A járókelők jelezték, hogy városszerte zajlik a Szent Kinga plakátok leragasztása. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata Nagy Romulus előadást hirdető plakátot éppen a Szent Kinga plakátokra ragasztották. Ezeket eltávolították, azonban másnap, az ünnepség előtt, újra leragasztották a Szent Kinga plakátokat. A leragasztó plakátok és a tettes is ugyanaz volt. A történtek jól érzékeltetik, hogy a romániai magyar közéletet mennyire súlyosan terheli az ateista-kommunista örökség, a mai napig közéleti tisztséget betöltő volt kommunista pártfunkcionáriusok tettei, állapította meg Patrubány. /Okos Márton: Megfertőzött romániai magyar közélet? Szentek és kommunisták plakátharca Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./"

A kormányválság idején Radu Vasile megpróbálta megszerezni a prefektusok támogatását, és felhívott telefonon több tábornokot is, írta a Transilvania jurnal. - A volt kormányfőt az RKP stílusában zárták ki a pártból, állapította meg az Adevarul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

Az RMDSZ megalakulása Gyergyószentmiklóson dr. Garda Dezső nevéhez fűződik, aki a szervezet első elnöke is volt. A kezdetekről elmondta, hogy 1989. dec. 23 fölvette a kapcsolatot gyergyói fiatalokkal, az alakuló ülés dec. 25-én, karácsony napján volt, ahol elnökké választották. A gyergyószentmiklósi RMDSZ programjából sok megvalósult, ami jelzi, hogy nem üres célokat tűztek magunk elé. A kulturális önkormányzatot a romániai magyarság számára a legtöbb szinten sikerült megvalósítani. A helyi közigazgatási törvény lehetőséget ad arra, hogy politikai-közigazgatási önkormányzat legyen a többségében magyarlakta területeken is. A magyar nemzeti és egyházi ünnepek szabad megünneplésének akkori követelése megvalósult. A programban szerepelt a Hungarológiai Intézet megalakítása is. A Hungarológiai Intézet Bukarestben valósult meg, s nem Erdélyben, és más célt szolgál, ezért jó lenne, ha Erdélyben is létrejönne egy ilyen intézet. A programban szerepelt a magyar nyelvű oktatás visszaállítása minden szinten, valamint a moldvai csángó magyarok anyanyelvi tanintézményeinek visszaállítására. A Gyergyószentmiklósonon levő Salamon Ernő Líceum jogilag önálló magyar középiskola, a valóságban azonban a Sf. Nicolae középiskolával úgy összefonódik, hogy önálló magyar középiskoláról nem lehet beszélni. A vegyes iskolák fölszámolása csak Gyergyószentmiklóson nem sikerült, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában megvalósult. A moldvai csángó magyarok oktatási intézményeinek visszaállításával szintén próbálkoztak, de a kezdeményezések ellenállásba ütköztek. A követelések között szerepelt a múzeumokban, irodalmi- dokumentációs könyvtárakban lévő emlékek megmentése, a magyar színházak, népi együttesei újraszervezése, a magyar nyelvű rádió és televízió visszaállítása, valamint a magyarországi rádió- és tévéadók magyarlakta vidékeken történő sugárzására. Ezek megvalósultak, a Duna Televízió, a kábeltévé-hálózatok ezt biztosítják. A magyarlakra vidékekre magyar vezetők kinevezése, és a magyar szakemberek szülőföldjükre való visszahelyezése megoldódott. - Garda Dezső az RMDSZ-ben levő vitákkal kapcsolatban kifejtette, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kell szolgálni a közösséget. Nem ért egyet azzal, hogy az RMDSZ-t a régi kommunista párttal azonosítsák. /Gál Éva Emese: Egy programtervezet tíz év távlatából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Jún. 5-én Marosvásárhelyen, az RMDSZ megyei szervezetének székházánál megjelent dr. Kincses Előd, felfüggesztett megyei RMDSZ elnök, aki bejelentette, hogy visszafoglalja elnöki székét. Kincses Előd hamarosan elhagyta az irodát, és a következő sajtónyilatkozatot adta: "Arról van szó, hogy az RMDSZ sajnálatos módon, kommunista pártként működik. Előre a lenini úton, ebből mi nem kérünk, egy lépés előre, kettő hátra, ez nálunk tűrhetetlen. Ezért nagyon fontos, hogy egy rendkívüli SZKT tiszta vizet öntsön a pohárba, mert megengedhetetlen az, hogy a szövetségi elnök és az Operatív Tanács hatáskör nélkül, a demokratikusan megválasztott megyei elnököt felfüggessze, nincs erre hatáskörük, az Operatív Tanács határozatában nem is jelölik meg a jogszabály-helyet, mert ilyen nincs, hanem csak egyszerűen felfüggesztenek." Kincsest a vele kapcsolatos eljárás emlékeztette a 89 decemberi Tőkés-perre. Minderre - az újságírók felkérésére - dr. Kelemen Attila reagált. Szerinte egy országos fórum döntését "nem lehet helyi szinteken megtámadni, majd döntenek azok, akik erre jogosultak. Én se hatalmat, se várat, se széket nem adhatok vissza", jelentette ki. Szepessy László, a szövetségi elnöki iroda igazgatója ismertette a szövetségi szabályzatfelügyelő bizottság május 26-án keltezett, most nyilvánosságra hozott határozatát. Eszerint elutasítják Kincses Előd óvását. A bizottság megállapította Kincses Előd kötelezettségszegésének tényét. /Bögözi Attila: "Se hatalmat, se várat, se széket nem adhatok.". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

"Az idők során több tanulmány, cikk, emlékezés jelent meg Nagy Istvánról, a proletár-íróról, aki élete utolsó szakaszában maradandó jelentőségű memoár-kötetekben (Sáncalja, 1968; Ki a sánc alól, 1969; Hogyan tovább?, 1971; Szemben az árral, 1974) tekintett vissza sorsára. Viszonylag kevés szó esett eddig a három esztendeig tartó professzori pályafutásáról. Nagy Istvánt 1948-ban kinevezték a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanárának, később pedig annak rektora lett. A két világháború közötti romániai / erdélyi magyar irodalomról tartott előadásokat. Köztudott, hogy Nagy István mindössze négy elemi osztályt végzett el, csupán később - autodidaktaként - tett szert némi műveltségre. Nagy István, a fegyelmezett kommunista pártfeladatnak tekintette a nyakába szakadt megbízatást. Buzgalmában egy elvakult hályogkovács szakmai hozzáértésével ítélkezett hétről-hétre az élő és a holt erdélyi magyar írók fölött. Nagy István tanári működése idején László Gyula, a BTE egyik legkiválóbb tanára, értesülvén, hogy mi megy végbe némely irodalomtörténeti órákon, remek karikatúrát készített, amelyet aztán a kari faliújságon minden érdeklődő megtekinthetett: Nagy István stilizált hóhérként áll egy tönk mellett, kezében vérfoltos bárd, amellyel le-lesújt a sorban eléje érkező írókra - Tamásira, Nyírőre, Bánffyra, Reményikre, Makkaira -, akik kezükben szorongatják könyveiket, amelyek a hatalmas sújtás nyomán egy nagy kosárba hullanak. Fergeteges sikere volt László Gyula játék-bírálatának - nem csupán a diákság körében. Nagy István viszont mérhetetlenül megsértődött, és pártgyűlésen követelte kollégája elítélését (rövidesen László távozott is az egyetemről). Az emlékezést író Nagy Pál leírta, hogy kinevezték tanársegédnek az irodalomtörténeti tanszékre. Neki kellett a tájékozatlan Nagy Istvánnak segíteni a szükséges könyvészeti anyag kiválasztásában. Amikor javasolta Nagy Istvánnak, hogy pl. Tamási tárgyalása kapcsán fontos lenne betekinteni a vonatkozó irodalomba, megismerni a jelentősebb tanulmányokat, megvető szigorral förmedt Nagy Pálra: hogy merészeli őt holmi polgári, reakciós, nacionalista, harmadik-utas vélekedések irányába befolyásolni?! Efféléről szó sem lehet! Úgy vélte, az a legfontosabb, hogy keményen felvegye a harcot "a burzsoázia ideológiai tankhadosztályaival". Mint később megjegyezte, azokban az években a hozzá hasonló kiválasztottak nem választhatták a "laboratóriumi elmélyülést", az "aprólékos górcsövezést", a "mikroszkopikus vizsgálódás belefeledkezését", mert folytonosan "mozgósított állapotban" voltak. /Nagy Pál: Nagy István elhallgatott ügyei. Hályogkovács az egyetemen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./"

" A román hadsereg új vezérkari főnöke, Mihail Popescu tábornok ugyanaz a Mihail Popescu ezredes, aki 1989. december 22-én, a IV. Erdélyi Hadsereg tisztjeként Ceausescut támogató és a "temesvári huligánokat" elítélő nyilatkozat szerzője - emlékeztetett a Ziua de Ardeal a lemondott Mircea Chelaru tábornok utódjának személyéről. A cikk szerzője a "Lőjétek le őket, mert nem emberek" című kötet szerzőit, Liviu Domsát és Victor Lungut szólaltatta meg, akik tudni vélik, Popescu akkor "mély elkötelezettségét fejezte ki Nicolae Ceausescu elvtárs és a Román Kommunista Párt igazságos és bölcs politikájával szemben". (A szerző szerint különben Popescu elsők között tett szert egy forradalmár igazolványra is.) Az újdonsült vezérkari főnök nagybátyja és az egykori diktátor közötti barátság is közismert, és a fenti kapcsolat alapján Popescut még tisztiiskolásként a szilágysomlyói katonai egység parancsnokává nevezték ki - írta a Ziua. A lap meg nem nevezett forrásai szerint az 1989 decemberében a IV. Erdélyi Hadsereg parancsnokhelyettesi tisztségét ellátó Popescu a forradalom után a Victor Athanasie Stanculescu tábornokhoz és Ion Iliescuhoz közel álló, a Hadsereg Stabilitásáért Tevékenykedő Bizottság tagja volt, Constantin Degeratu tábornokkal, jelenlegi elnöki tanácsossal együtt. Doina Cornea a Szabadság kérdésére nem tudta alátámasztani a sajtóban megjelent információkat. /Ceausescut támogató nyilatkozatot fogalmazott 1989. december 22-én az új vezérkari főnök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./"

A marosvásárhelyi Cuvantul liber napilap szept. 20-i számában a főszerkesztő, Lazar Ladariu, nemzeti egységpárti parlamenti képviselő támadta Wass Albertet, annak kapcsán, hogy Hargita megyében iskolát neveztek el az íróról. Ladariu szerint a kolozsvári Népi Törvényszék halálra ítélte Wass Andrást és Wass Albertet, mivel 1940. szeptember 23-án parancsot adtak a magyar honvédeknek arra, hogy embereket öljenek meg. A cikk szerint Wass Albert háborús bűnös volt. Ezek után Marosvásárhelyen, a Nemzetközi Könyvvásáron bemutatták az író trilógiája, A Funtineli boszorkány román fordítását (Langa Scaunul Domnului címmel). A regény fordítója Corneliu Caltea. Ion Coja, bukaresti történész-professzor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a könyv íróját Erdélyben halálra ítélték. Marosvásárhelyen van egy utca: Ion Antonescu. Őt is halálra ítélték. Ugyanakkor sok olyan egyént nem ítéltek el, akik tényleg gyilkosok voltak. Sokan közülük a kommunista párt tagjai lettek. A kommunizmus perére többek között azért nem került sor, hogy ez ne derüljön ki. Végül kimondta: Wass Albert tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. /Máthé Éva: Wass Albert - románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A volt titkosrendőrség archívumában nem szerepel semmiféle Iliescu-dosszié, tehát nincs mit összevetni az RTDP államfő-jelöltjének írásos vallomásával, amelyben tagadja, hogy Szekuritáté-kollaboráns lett volna, jelentette ki Csendes László, a szekus dossziékat tanulmányozó bizottság RMDSZ-es tagja. A Román Demokratikus Konvenció-2000 ugyanis felszólította az átvilágító bizottságot, hogy bírálja felül korábbi döntését, amelynek értelmében Ion Iliescu múltja tiszta. Iliescu ugyanis 1974-1979 között a Román Kommunista Párt Iasi megyei első titkára volt, s mint ilyen, hatáskörébe tartozott a szekuritáté megyei felügyelősége tevékenységének koordonálása. - A bizottság eddig 4331 dossziét nézett át, most pedig kihallgatásra várják azokat a személyeket, akiknek múltjában tisztáznivalóra akadtak. Ezek között van két-három RMDSZ-jelölt is. A bizottság nov. 22-én hozza nyilvánosságra azok nevét, akiknek múltjában foltokat fedezett fel. /[Székely Kriszta] Sz. K.: Eltüntették Iliescu szekus dossziéját? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke elmondta: "a magyaroknak nincs más választása, csak az, hogy ne szavazzanak senkire". Az RMDSZ-t semmi sem kényszerítheti arra, hogy kormányzást vállaljon Iliescu posztkommunista pártjával. A püspök attól tart, hogy az RMDSZ kész lesz belépni a koalícióba. Tőkés László azonban leszögezte, semmi áron nem szabad koalícióra lépni az RTDP-vel. /Tőkés: Nem szabad koalícióra lépni az RTDP-vel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./"

"Gaál György folytatásokban közölt kronológiájában /Kolozsvári kronológia/ 1944 októberéig ért: 1944. október 12-től 1945. március 13-ig Kolozsvár - Észak-Erdéllyel együtt - szovjet fennhatóság alatt autonóm terület volt, március közepén kebelezte be a román közigazgatás. 1944 októberétől a szovjet parancsnokság Tudor Bugnariu tanárt Kolozsvár polgármesterévé, Demeter János ügyvédet pedig alpolgármesterré, Teofil Vescan tanárt a megye prefektusává, Csőgör Lajos fogorvost pedig alprefektussá nevezi ki. 1944 decembere és 1948 februárja között Erdély címmel szociáldemokrata napilap, 1944-1952 között Világosság, a Magyar Népi Szövetség napilapja /szerk.: Balogh Edgár/, 1945 márciusától az Erdélyi Szikra című hetilap /Kommunista Párt Kolozsvár Kerületi Bizottságának lapja/, mely rövidesen Igazság címen napilapként jelent meg 1989 decemberéig. /Gaal György: Kolozsvári kronológia. Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Kolozsváron tehát 1944-1948 között három magyar napilap jelent meg. Azóta évtizedekig egy napilap volt /1989 december vége óta Szabadság néven/. Második magyar nyelvű napilappal Szőcs Géza akart indulni, azonban az Új Ezrednek csak négy száma jelent meg /1993. jan. 15-19./. A Krónika 1999. október 30-i indulása sikeres volt: azóta két magyar napilap létezik Erdély fővárosában. "

"A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) vezetői febr. 12-én találkoztak a kínai kommunista párt küldöttségével. A delegáció RTDP-s meghívásra látogatott Romániába, vezetője Cai Wu, a kínai kommunista párt központi bizottságának külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának miniszterhelyettese. A küldöttség Adrian Nastase kormányfővel is találkozott. /Kínai kommunisták Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./"

"Bepereli a Szekuritáté irattárának tanulmányozására kinevezett bizottságot Gabriel Andreescu, a Társadalmi Párbeszéd Csoport elnöke. Febr. 20-i sajtóértekezletén Andreescu kifejtette: az átvilágító bizottság megsértette a Szekuritáté-dossziék hozzáférhetőségét szabályozó törvényt. A bizottsághoz a múlt évben benyújtott, saját dossziéja megtekintésére vonatkozó kérvényére mind a mai napig nem kapott választ. A bizottság megtagadta a volt Szekuritáté és az Ortodox Egyházi Zsinat tagjainak esetleges együttműködésére vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát. Szerinte a bizottság az egész nemzetet érintő kárt okozott a Ristea Priboi esetének "kezelésével". Elképzelhetetlen, mondta, hogy 11 évvel a forradalom után egy volt kémelhárító tiszt kerüljön a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság élére. Andreescu nem fogadta el, hogy Ion Iliescu "tisztának találtatott", jóllehet az államfő közismerten RKP-első titkár volt a Ceausescu-diktatúra alatt. /Andreescu bepereli az átvilágító bizottságot. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21/"

"Gabriel Liiceanu kezdeményezésére a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS) kizárta soraiból Gabriel Andreescu politológust, a csoport egyik alapító tagját. Andreescut Andrei Plesuról tett nyilatkozata miatt közösítették ki. Ismeretes, hogy múlt heti sajtóértekezletén a politológus úgy nyilatkozott: Andrei Plesu és Mircea Dinescu több okból is alkalmatlanok arra, hogy a Szekuritáté irattárát átvizsgáló bizottság tagjai legyenek. Többek közt azért, mert mindketten a Román Kommunista Párt tagjai voltak. Andreescu nem tette hozzá, hogy a két neves személyiséget végül pártellenes megnyilvánulásaik miatt kizárták az RKP-ból, a volt titkosrendőrség pedig nemegyszer meghurcolta emiatt őket. Andreescu kijelentette: nincsenek ugyan bizonyítékai, de az az érzése, hogy 1989 előtt Plesu kollaborált a Szekuritátéval. A GDS sajtóközleményében felháborodásának adott hangot Andreescu nyilatkozata miatt, és szolidaritását fejezte ki Plesuval. - Febr. 21-én a GDS kerekasztalt szervezett az átvilágító bizottság tevékenységéről. Horia Roman Patapievici, aki mind a GDS-nek, mind pedig az átvilágító bizottságnak a tagja, elmondta: hiába háborognak egyesek amiatt, hogy az olyan közismert expártaktivisták, mint amilyen Ion Iliescu, vagy a Ceausecu házaspár "bárdja", Corneliu Vadim Tudor, "tisztának" találtattak, de az irattárban semmiféle terhelő bizonyítékot nem találtak velük kapcsolatban. Patapievici egyetértett Zoe Petre volt elnöki tanácsossal, miszerint ez annak tulajdonítható, hogy az illető dossziékat az érintettek még az átvilágítás megkezdése előtt eltüntették. /Liiceanu kezdeményezésére kizárták Andreescut Panaszkodnak az átvilágítók: nem férhetnek a SIE-dossziékhoz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./"

"A kommunista erők megnyerték a parlamenti választásokat Moldva Köztársaságban. Az összeszámolt 97,26% szavazatból, a Kommunista Pártnak 50,2%-ot sikerült megnyernie. Így abszolút többséggel fognak szerepelni az országgyűlésben, lehetőséget kapva az államelnök választására. /A moldvai választások . = RMDSZ Sajtófigyelő, febr. 26. - 38. sz./ Moldovában a kommunisták visszaszerezték a hatalmat, tízévi demokrata kormányzás után - ez derült ki a szavazókerületek több mint kétharmadából beérkezett, előzetes adatokból. A Vlagyimir Voronyin vezette kommunisták több mint hatvan helyhez juthatnak a 101 tagú parlamentben. Így ők alakíthatnak kormányt, és megválaszthatják az elnököt, valamint a parlamenti elnököt. A centrista miniszterelnök, Dumitru Braghis tömörülése a vártnál kisebb támogatást kapott, 14 százalék körüli voksaránnyal. A Romániával való egyesülésért fellépő kereszténydemokrata párt 8 százalékra számíthat. A kommunisták népszerű választási ígéreteiknek köszönhetik sikerüket (a korrupció, bűnözés és munkanélküliség felszámolása, az Oroszországhoz és a Független Államok Közösségéhez, vagyis Moldova fő piacaihoz fűződő kapcsolatok erősítése, csatlakozás az orosz-fehérorosz unióhoz). A Független Államok Közösségének országai közül Moldova az első, ahol a kommunisták visszatértek a hatalomba. /Kommunista visszatérés Moldovában. Erősíteni kívánják a kapcsolatot Moszkvával. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./ A román politikai vezetők - Adrian Nastase miniszterelnök, Adrian Severin, Andrei Chiliman, Ilie Neacsu - úgy vélik, hogy a kommunisták Moldova Köztársaságban elért győzelmét az ország nehéz gazdasági és társadalmi helyzete, valamint a többi politikai erő szereplése idézte elő, és reményüket fejezik ki aziránt, hogy az ország tovább halad a reformok útján és tovább fejlődnek majd a Romániával fenntartott kapcsolatok - írja az Adevarul és a Curierul National. /RMDSZ Sajtófigyelő, febr. 27. - 39. sz./"