"A marosvásárhelyi tanács megszavazta, hogy a kaszárnyaudvaron, ami a város tulajdona, újabb ortodox templom épüljön, és ezért a hadsereg ingyen kapja meg a területet. Az újabb "hagymakupolás honfoglalás" vita nélkül zajlott le, csupán két ellenszavazattal (Ráduly Levente, Spielmann Mihály). Ezt követte egy másik határozattervezet, amelyben a Bodoni út 2. szám alatti területet kérte bérbe a római katolikus plébánia, egy ifjúsági központ felépítése céljából. A román tanácsosok javasolták a döntés elnapolást, amit meg is szavazott néhány RMDSZ-es tanácsos Kolozsváry Zoltán vezetésével. A magyar többségű helyi képviselő-testület képtelen magyar egyházi intézmények mellett kiállni, miközben háborítatlanul épülhetnek az ortodox templomok. /Folyamatos meghátrálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Évente egy alkalommal a Kárpát-medence más-más régiójában rendezik meg a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági lapok szakmai tanácskozását. Az idei, nov. 27. és dec. 1. közötti rendezvénysorozat házigazdája a Nagyváradon szerkesztett Szemfüles gyermekmagazin volt. Az ötnapos találkozón újvidéki, szabadkai, eszéki, beregszászi, burgenlandi, magyarországi, illetve erdélyi gyermek- és ifjúsági lapok képviseltették magukat. A gyermeklapok helyzetéről, szerepvállalásáról esett szó, majd zárónyilatkozatban rögzítették a közös feladatokat. A gazdag programban egyebek mellett városnézés, a dévai Corvin Kiadó bemutatkozása, nagyszalontai kirándulás és a Medve-barlang megtekintése szerepelt. A rendezvényre időzítve jelent meg a Szemfüles gyermekmagazin 2004-es évkönyve is, igen változatos tartalommal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának tiszteletet s rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Először Nagyváradon folyt az elszigetelése, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Bécsbe települt át a diktatúra legsötétebb évei elől. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt a hazai irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szervezése is segített abban, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Sokat jelent számár a szülőföld, Szilágyzovány, harminc éve minden önéletrajzának alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Életének valamennyi állomása példaképekhez is kötődik. Elsőnek Wanek Wilhelm Franzot, valamikori rajztanárát említette (Wanek Ferencként ismert, jelenleg épp Kolozsvárott tanár), ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre s a másság tiszteletére. Néhai Visky Árpád színművésztől kitartást és igényességet tanult, Bajor Andortól humorosan elviselni az elviselhetetlent, de még sorolhatná tovább. Amikor el kellett hagynia Erdélyt, először New Yorkba ment, ahol barátja várta műteremmel, lakással. Azonban szó szerint azzal utasította vissza az akkori bécsi amerikai nagykövet, hogy az Államoknak semmi szüksége hozzá hasonló izgató és elégedetlen elemekre. Így aztán egy idő után Bécs mellett döntött feleségével. Azért kellett létrehozni Erdélyi Magyar Írók Ligáját, mert intézményesített formákra van szükség, hogy a közösség érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Dokumentumértékű kötet jelent meg nemrégiben Balogh Béla nyugalmazott nagybányai történész-főlevéltáros szerkesztésében: Nagybányai boszorkányperek /Balassi Kiadó, Budapest/. Balogh Béla elmondta, hogy az adatgyűjtés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézetének felkérésére kezdődött: igyekeztek feltárni a természetfeletti erőkben történő hit (boszorkányság, kuruzslás) világához kapcsolódó okmányokat, Pócs Éva témavezető irányításával. Az ötkötetesre tervezett A magyarországi boszorkányság forrásai című kiadvány első kötete 1997-ben látott napvilágot. A rendkívül gazdag nagybányai anyag azonban nem fért be ebbe a keretbe, ezért a Várostörténeti források címen most indult alsorozat első kötete lett. A 17-18. századi Nagybánya jegyzőkönyveit, peres iratait kellett átnézni. Az eredeti anyag már több mint tíz éve nincs Nagybányán, így csak mikrofilm formájában hozzáférhető. Nagybányán boszorkányság vagy kuruzslás vádjával mintegy 73 személyt fogtak perbe. Az utolsó boszorkányper Nagybányán Mária Terézia uralkodásának második évtizedében. volt A vádlottaknak szerencséjük volt, jött egy körlevél (1750-es évek közepén), hogy az ilyen jellegű ítéleteket csak a császári/királyi ítélőszék jóváhagyásával lehet végrehajtani. Tulajdonképpen ekkortól szűnnek meg az égetések, de a boszorkányság vagy kuruzslás miatt perbe fogottak üldözése helyenként még a 19. század első éveiben is nyomon követhető. /Szika Levente Zoltán: Nagybánya boszorkányai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Ungvári Barna András, Hídvég falu akkori református lelkésze 1998-ban határozta el egy sziklatömbemlékmű Földváron való felállítását. Ioan Cioaca földvári polgármester 1999 júliusában a sziklatömbnek a hajdani fogolytemető helyére való szállítását akadályozta meg, majd 2000 júliusában, amikor a mártíremlékművet mégis a helyszínre szállították és talapzatra állították, ugyancsak Cioaca ledönttette azt. Az 1944 novemberében Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy a lágerben. A Földváron történteket nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kellene ismerni, hogy mindenért, ami itt történt, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. 2001 augusztusában sikerült mégis emlékművet avatni Földváron. Boros Ernő 1997-2001-ben sorra járta a 20 Szatmár megyei települést, ahonnan a román csendőrök 1944 novemberében embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből közölt néhány emlékezést. A szaniszlói római katolikus templom Historia Domusából: A román hadsereg előrenyomulásával egyidejűleg román csendőrség jött a faluba. Felszólították a lakosságot, hogy aki 1940-től bármilyen formában katonai szolgálatot teljesített, katonai helyzetének tisztázása céljából jelentkezzen előbb a helybeli csendőrőrsön, majd vegyen magához három napra való élelmet, és menjen Csanálosra. A Csanálosra érkezőket ott egy csűrbe zárták, olyan - állítólag az akkori községi elöljárók által is aláírt - kísérőiratot fogalmaztak róluk, amely szerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Más szóval magyar partizánoknak lettek beállítva. Ezt követően többnapi fogva tartás után fegyveres kísérettel Zilahra lettek irányítva, és aki útközben megszökni nem tudott, a hírhedt Brassó melletti Földvárra vagy Focsani-ba jutott. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben Erdéllyel kapcsolatban az állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A román kormány mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározták: nem maradnak tétlenül, a biztonság kedvéért lépéseket tesznek az ügy előmozdítása érdekében. Észak-Erdély hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy sebtében, amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki:a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); leplezett formában történő etnikai tisztogatás.Földvár az utóbbi célt szolgálta. Ebben a Dél-Erdély területén létrehozott lágerben nem közvetlenül lelőtték, felakasztották stb., hanem olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy ilyen eszközök alkalmazása nélkül pusztuljanak el közülük minél többen. /Boros Ernő: "Mindennap eljött a halál". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tavaly karácsonyra az Ifjú Magyarok Egyesülete egy keresztet állított a budapesti Moszkva téren, melyet azonban máig ismeretlen tettesek ledöntöttek. Az idén a szervezet kezdeményezését felkarolta a Jobbik Magyarországért Mozgalom: terveik szerint az ország mintegy harminc helységében ötméteres, adventi koszorúval díszített fakeresztet állítanak fel. Miként a Jobbik híradása fogalmazott: "A legforgalmasabb helyekre kerülő keresztény jelképpel a karácsonyi bevásárlási láz miatti rohanásban fel kívánják hívni az emberek figyelmét az ünnep igazi értelmére." A makói önkormányzat baloldali többsége megakadályozta a helyi keresztállítást. Ennél csak az indoklás megdöbbentőbb: egyesek érzékenységét sértheti a kereszt. Eme gondolat felér egy kórképpel. /Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tengerentúli magyar közösségeket felkereső útja során Patrubány Miklós Torontóban ellátogatott a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok - az Amerikai és a Kanadai Magyarság - szerkesztőségébe. A látogatás során a Magyarok Világszövetségének elnöke a Mindszenty-emlékiratok bezúzásának körülményeiről szerzett tudomást. Torontóban a Vörösváry István alapította "kék újság" immár nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is megjelenik. Az MVSZ elnökét Gaál Csaba főszerkesztő és Cúth János szerkesztő fogadta. Gaál bemutatta annak a szerződésnek az eredeti példányát, amely 1974. ápr. 17-én köttetett, és amellyel Mindszenty József bíboros megbízta a Vörösváry vezette kiadót emlékiratainak magyar nyelven történő kiadásával. Magyarország egykori hercegprímásának emlékiratai leleplezik a kommunizmus borzalmait. Az utókor itt szembesülhet az Andrássy út 60. szám alatt levő épületben - a mai Terror Házában - elkövetett embertelenségekkel. Magyarország első számú egyházi vezetőjét ebben a házban kínozták: 39 napon át nem hagyták aludni, és minden éjjel meztelenre vetkőztetve háromszor botozták végig a testét. A szerződés kikötötte, hogy a magyar nyelvű kiadás nem előzheti meg a kötet világnyelveken történő kiadását. Az emlékiratok világnyelveken való kiadását egy világcég, a McMillan Kiadó vállalta. A magyar nyelvű és a világ szinte minden kultúrnyelvére lefordított könyv egyazon napon jelent meg a világ nagyvárosainak könyvesboltjaiban - 1974. nov. 4-én. Mindszenty bíboros könyve oly súlyos csapást jelentett a kommunista világra, hogy a szovjet hatalom még aznap megmozdult. Ügynökei megkeresték a McMillan Kiadót, és felszólították, hogy haladéktalanul vonja vissza a Mindszenty-könyvet. Cserébe felajánlották az összes orosz zenemű kiadási jogát. Másnap a Mindszenty-emlékiratok angol nyelvű kötete eltűnt Amerika minden könyvesboltjából. "A McMillan cég pedig még ma is kiadója az orosz zeneműveknek" - summázta tényfeltáró elbeszélését Gaál Csaba főszerkesztő. /A Mindszenty-emlékiratok bezúzása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"A napokban egy felhívás járta végig a román parlament két házát, amelyben Adrian Severin, jelenlegi kormánypárti képviselő arra kérte a honatyákat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéséhez, és véglegesen döntsék el: az aradi Szabadság-szobrot ne az egykori Attila téren állítsák fel, ha egyáltalán erre sor kerül, mert ez csak a magyar irredenták találkozóhelyéül szolgálna. Severin eddig magyarbarátságáról volt ismert, a Tusványosokon is nem egy alkalommal maximális toleranciáját villogtatta. A románok nem akarnak emlékezni arra, hogy ezer éven át Erdélyben és a Bánságban a történelmi események főszereplői nem ők, hanem a magyarok és a szászok meg svábok voltak. Aradot például 1880-ban 44 320 fő lakta, ebből 21 148 volt magyar, tehát az összlakosság 47,7 százaléka, 10 770 fő volt német, és csak az összlakosság 21,3 százaléka román (9440 fő). 1910-ben a magyarság a városban az összlakosság 63,4, míg a románság 19,1 százalékát tette ki. Mára már Arad lakosainak döntő többsége román, a magyarság létszáma évről évre fogy. És az újonnan betelepedtek nem akarnak emlékezni arra az időkre, amikor Erdély és a Bánság városaiban a magyarság volt többségben. Mert amint Severin az említett felhívásában említi is: élénken él bennük 1940, amikor is Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, és érdekes módon a különböző etnikumok nagyvárosokbeli aránya is hirtelen megváltozott. Kolozsváron például a magyarság létszáma az 1930-beli 53,3 százalékról 1941-ben 87,1 százalékra nőtt, míg a románságé 35,6 százalékról 10 százalékra csökkent, Nagyváradon pedig ugyanebben az évben a magyarok részaránya a 67,8 százalékról 92,1 százalékra emelkedett, míg a románságé 24,5 százalékról 5,2 százalékra csökkent. Kolozsváron például ma már állítólag a 20 százalékot sem éri el a magyarok száma. És ugyanilyen változás ment végbe a többi nagyvárosban is. Még a többségben magyarok lakta székelyföldi megyékben is folyamatosan növekszik a románság részaránya. A kérdés csak az: Severin "mikor őszinte, amikor Tusnádfürdőn mosolyog ránk, vagy amikor Bukarestben ágál ellenünk?" - kérdezte cikkében Román Győző. /Román Győző: Te is fiam, Severin?! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"A következő választás számadás is lesz, szögezte le Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke e vele készült beszélgetésben. Az SZDP-vel való együttműködés elhozta azt a népszerűtlenséget vagy népszerűséget, amellyel választóink elé kell állni. Erdélyben nemcsak gazdasági és szociális, hanem etnikai értelemben is nagy az elégedetlenség. Elég csak felidézni, hogy mi történt Aradon a Szabadság-szoborral vagy Kolozsváron a két magyar egyetemi kar be nem indításával, vagy feleleveníteni a Székely Nemzeti Tanács elleni hatósági fellépést. A magyar választók egyre növekvő része szerint az RMDSZ egy végtelenül korrupt, az országot rossz irányba vivő kormányzat kollaboránsa. S míg az RMDSZ lojális az SZDP-hez, a kormánypárt nem figyel a magyar érdekekre. Az egyéni választókörzetes voksolási rendszer olyan politikai kultúrát föltételez, amellyel a román választók nem rendelkeznek. Az EU nagyon gyakran behunyt szemmel dönt, ha Romániáról van szó. Ezt a román politikusok is tudják. Az erdélyi magyar közvéleményt megmozgatta az aradi Szabadság-szobor ügye. Azonban az RMDSZ vezetői megpróbáltak a háttérben maradni. A kormánypárt a hatalom megszerzéséért bármire képes. Ha szükséges, teret enged a nacionalizmus tombolásának. Az RMDSZ-nek nem volna szabad kutyahűséggel követni azt a Nastase-csapatot, amely ráadásul a protokollum több pontját nem teljesítette. Az erdélyi autósztrádánál megegyeztek a nyomvonalban, de a kormánypárt megváltoztatta azt. A civil társadalomban is nagyok az ellentétek. Ott van például a szentgyörgyi Mikó-kollégium ügye, ahol magyar a magyarral feszül egymásnak. Mint amiképpen Kolozsváron a Brassai és az unitárius kollégium tanári kara, diákjai is egymás ellen harcolnak. A polgári mozgalom bejelentette a választásokon való részvételét, amire az RMDSZ vagy arrogánsan reagált. Le kellene ülni végre egy kerek asztal köré. Meg kellene keresni azokat a közös célokat, amelyek egyben tartják az egyre fogyó erdélyi magyarságot, ezeket kellene újra megfogalmazni és fölvállalni. /Román Győző: Nem választás, számadás lesz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Forrai Tibor bejelentette, hogy az Udvarhelyszéki RMDSZ egyik legrégibb tagjaként kilép az RMDSZ-ből. Döntését keserű hangú nyilatkozattal indokolta. Az RMDSZ ugyanis kemény, diktatórikus párttá alakult. Amit a felső vezetés művel, teljesen elszakadva a tagságtól, kimeríti a boszorkányüldözés fogalmát. Aki nincs velük, az a kizárás, büntetés sorsára jut. Az RMDSZ nem vállalja Bardóczy Csabát, továbbá Tőkés László püspököt tiszteletbeli elnökként, megfosztotta dr. Farkas Csabát alelnöki funkciójától, indokolatlanul visszahívta Pécsi Ferenc és Szilágyi Zsolt képviselőket a különböző parlamenti bizottságokból, nem áll ki a bögözi Wass Albert-iskoláért, az RMDSZ szenátora, széki elnöke nem igényelt magyarigazolványt /Verestóy Attilára gondolt/, az RMDSZ képviselői a szocialista magyar miniszterelnökkel koccintottak a román nemzeti ünnepen , nem tűrték el az Udvarhelyért Polgári Egyesület másságát, csak Kincses Előd kettős állampolgársága esetében fordultak a román igazságszolgáltatáshoz, és elnézték a Nagy-Románia Párt színeiben induló moldovaiaknak ugyanezt, az RMDSZ elkeseredett harcot folytatott a tömbmagyarságban is a függetlenek ellen, feladva közben a marosvásárhelyi polgármesteri széket, nem vállalta fel a z aradi Szabadság-szobor ügyét, nem élt azzal a jogával, hogy beterjessze a több mint 500 ezer magyar aláírással támogatott tanügyi törvényt a román parlamentbe. Az RMDSZ nem vállalta fel saját, Szent Mihály-templomban tett esküjével megerősített programját a székelyföldi autonómia ügyében. /Forrai Tibor: Kilépési nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Jövő márciusig Bilibók Jenő alelnök látja el az elnöki teendőket a moldvai csángószövetségnél, miután a szervezet nov. 30-án tartott közgyűlése elnapolta a vezetőválasztást. A tisztség Bartha András lemondásával üresedett meg. A szervezet működéséhez szükséges anyagiak hiánya, illetve az ebből fakadó állandó stressz miatt Bartha András októberben lemondott tisztségéről. Számos csángó képviselő azt javasolta, halasszák jövő tavaszra az új elnök kijelölését, mivel a szövetség alapszabálya olyannyira elavult, hogy a szervezet nem képes hatékonyan működni. A továbbiakban tizenegy tagúra bővítették a csángószövetség vezetőségét, amelybe újabb testületi tagokat választottak. A frissen létrehozott területek között található például a gazdasági, a külkapcsolatokért vagy az ifjúsági ügyekért felelős szekció; Bartha András exelnököt kommunikációs ügyekért felelő alelnökké választották. Az MCSMSZ közgyűlése a továbbiakban felhatalmazta az új összetételű vezetőséget, hogy márciusig dolgozza ki a csángószövetség alapszabályát, amely alapján majd megválasztják az új elnököt. /R. Sz.: Márciusban lesz elnöke a csángószövetségnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Csak második nekifutásra sikerült új vezetőséget választania a Maros Megyei Orvosi Kollégiumnak. A 11 magyar jelölt közül egyetlenegynek, Szabó Bélának sikerült bekerülnie a huszonegy tagú vezető testületbe. A részvevők szinte kizárólag etnikai hovatartozásuk szerint voksoltak, ezt bizonyítja, hogy egy olyan személy is bekerülhetett a vezető testületbe, aki ellen okirat-hamisítás miatt büntetőjogi eljárás van folyamatban. A folyamatosan tartó kitelepedési hullám következményeként a Maros Megyei Orvosi Kollégium tagságának jelenleg mindössze 25-30 százalékát teszik ki a magyar nemzetiségűek. Az orvoskamara most leköszönő tizenkilenc tagú vezető testületében öten voltak magyarok, a frissen megválasztott vezetőségben viszont már nem tükröződnek az etnikai arányok. Talán újra időszerűvé válhat a 90-es évek elején Dienes Sándor professzor által elindított, a magyar orvostársadalom tagjait tömörítő kamara létrehozásának gondolata. /Sz. L.: Kiszavazták a magyar orvosokat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Kalotaszegen mondják, hogy a régi szép népviseletet már csak a románoktól lehet venni.1945-ben ugyanis vásár ivolt Bánffyhunyadon. A közeli hegyekből románok jöttek. A vásár általános fosztogatássá fajult. A hegylakók megrakott szekereivel volt tele a havasok felé vezető út. Alig több mint egy évtized múltán, amikor 1956-ban tűzvész puszított Bánffyhunyadon. A kétségbeesett az égő házakból az udvarokra vitték évszázadok alatt összegyűjtött javaikat. A románok újra megjelentek, most is azok a szekérsorokkal vitték el az értékeket. Az erdélyi románság büszkeségei a máramarosi román fatemplomok. Ősiségük és fejlett kultúrájuk legfontosabb bizonyítékai között tartják azokat számon. Egy elfelejtett erdélyi restaurátor, Bágyuj Lajos, amikor e templomok felújítására kérték fel, összegyűjtötte azok valamennyi mesterjegyét. Egytől egyig kalotaszegi magyar ácsok mesterjegyei voltak. /Szász István Tas: A hullarablás formáiról és tanulságairól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Goron Sándor mezőtelegdi születésű fiatal nagyváradi költő Napesti promenád című második verseskötete jelent meg nemrég a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával /Újabb NAT-könyv. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Sorbán Attila Burleszk, avagy fekete-fehér némafilm kópiája öt dobozban című prózakötete után ismét verskötettel jelentkezett. A Levelek Isonzóból /Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetében az első világháborúból ismert harctérről egy katona "verses leveleit" küldi haza, a kilátástalanságról ír, túlélésre alig mutatkozik remény. /Levelek Isonzóból. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Glatz Ferenc Kádár-kori történész Nagyváradon jártában azt mondta: "Erdély az erdélyieké". Illene tudnia azt, hogy Erdély egy középkori magyar képződmény, amely akkor keletkezett, amikor Magyarország háromba tört, és hogy Erdély lakói akkoriban nagyon nagy többségben magyarok voltak. Az erdélyiek azok, akik itt születtek, akiknek ide temetkeztek őseik; nem bevándorlók. Illene ma már eldönteni, hogy ki az erdélyi, az itt született itt élők vagy a Moldvából, Munténiából és Olténiából betelepítettek? - írta Toducz Endre. Erdély ma Romániáé, Erdély ma Románia; sok román bevándorlóval és velünk, szomorú, kevés, megtévesztett magyarokkal, akik halottak napján gyertyát gyújtunk őseink még megmaradt sírjain és lelkes beletörődéssel várjuk elmúlásunkat-elmulasztásunkat. A mi sírunkon lesz, ki gyertyát gyújtson? A bevándorlók nem fogják emlékünket ápolni, beérik egykori házaink, műemlékeink, sírjaink döntögetésével is- fejezte be Toducz Endre megjegyzését. /Toducz Endre. Mikháza: Glatz Ferenc blődségeiből. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Kaszta István második kötetét mutatták be Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. Az első, az "Amíg élünk, emlékezünk" című kötet májusban látott napvilágot, a zilahi magyar nyelvű oktatás történetét tekintette át, felvázolta a szilágysági magyarság múltját és jelenét. A második kötet "Lét és munka" címmel cikkgyűjtemény. Azokat az írásokat fogja csokorba, amelyek az utóbbi tizenkét évben láttak nyomdafestéket a Bányavidéki Új Szó, Szilágysági Vidéki Napló, Erdélyi Napló, valamint a Glasul Maramuresului hasábjain. A fejezetcímek is jelzik /Lét és munka, Helytörténet, Tanügy, Tudósítások stb./ hogy az írások tematikája változatos. Mindkét könyv a Helvetica Lap- és Könyvkiadó /Nagybánya/ gondozásában látott napvilágot. /Dávid Lajos: Kaszta István: Lét és munka. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./ "

"A Magyar Ifjúsági Tanács dec. 12-én tartotta soros küldöttgyűlését Kolozsváron. A tagszervezetek képviselői az általános szervezeti életről szóló beszámolókat követően tárgyaltak a Magyar Ifjúsági Konferencia legutóbbi ülésén vállalt feladatokról, melynek részeként a MIT a konferencia kommunikációs stratégiájának tervezetét készíti elő. A MIT küldöttgyűlése hosszasan tárgyalt a romániai és magyarországi támogatási rendszer hiányosságairól. A küldöttek többsége elégedetlenségét fejezte ki az Illyés Közalapítvány szaktestületei és az erdélyi alkuratórium részrehajló, igazságtalan működésével szemben. A Communitas Alapítvány támogatási rendszerének átláthatatlanságát ugyancsak bírálta a küldöttgyűlés. Felavatták az önállósult MIT-irodát Kolozsváron a Petőfi (ma Avram Iancu) utca 27. szám alatt. /Szókimondó MIT. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./"

"A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közgyűlése nov. 30-án Bákóban az elnöki teendők végzésével Bilibók Jenőt, a szervezet alelnökét bízta meg, ideiglenesen. Elmondta, hogy Bartha András elnök lemondásával a szövetség egyik pillérét veszítette el. Eddig Bartha adta a pénzügyi és jogi biztonságot, és mindenki végezte a dolgát a maga területén. Az MCSMSZ-nél soha nem dolgozott egy mérlegképes könyvelő, a pénzügyi dologban tanácstalanok voltak. Több ember kellett volna, ezért távozott Bartha és ezért fog távozni Bilibók is mandátuma lejárta után. Lelkes és lelkiismeretes a csapat, de komoly pénzügyi támogatás, optimális irodaműködési feltételek nélkül nincs jövője. Újabb fiatalokat kellene idehozni a munka végzésére, de ez azt jelenti, hogy életfeltételeket és anyagi biztonságot kell nekik biztosítani. Az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentése szerint a csángóság ügyében nagy előrelépés, javulás történt. Bilibók nem látja ezt az előrelépést. Egyelőre annyi történt, hogy sikerült elfogadtatni: Moldvában is léteznek magyarok. Hivatalosan már nem tagadják, hogy jogosak az itt élők oktatási kérelmei. Ehhez természetesen kellett az RMDSZ politikai támogatása is. /D. L.: Hiányos a csapat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./"

"Idén ötvenfős, gyermekekből és felnőttekből álló pusztinai csoport érkezett Sepsiszentgyörgyre, a csángó napra, dec. 6-ra Nyisztor Tinka, a Szent István Társaság vezetőjével az élen. A vendégek egy része meglátogatta egykori falustársuk, ifj. Erőss Péter nyomdáját, aki munkahelyet is kínált egy olyan pusztinai fiatalnak, aki magyar nyelven végezte tanulmányait. Az est során a csángó karácsonyi énekek és szokások csokrát nyújtották át a nagyszámú érdeklődőnek. Nyisztor Ilona új, sorrendben ötödik hanglemeze is - Tánczos Vilmos néprajzkutató bemutatása szerint - e páratlan világ rejtelmeibe nyújt betekintést. /Csáky D. Tibor: Hogy egy ideig jó magyarok lehessünk... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./"

"Péter Miklós lelkész-professzort 1959. márc. 22-én tartóztatták le és 1964. aug. 2-án szabadult. Az egész időt a szamosújvári börtönben töltötte. A többi börtönben embertelenebbek voltak a körülmények. Olyanokat hoztak vissza Szamosújvárra, akik vagy sárgaságba vagy tífuszba estek. Az utókezelésüket itt tudták megoldani. Péter Miklósnak letartóztatása után egy évig szintén része volt a borzalmas nyomorúságban, például hetekig nem láttak vizet. Nemcsak mosakodásra, de ivásra sem jutott. A börtönben a papokat elkülönítették, így ők valóságos intézetet hoztak létre. A különféle felekezetű lelkészek majdnem másfél évig voltak együtt. Külön csoportban voltak az ortodox lelkészek, de köztük is külön a szerzetesek. A másik csoportot a görög katolikusok képezték, köztük is külön csoportot, akik engedve a nyomásnak, áttértek ortodoxnak. ők valahol a kettő között voltak - egyik közösség sem fogadta be teljesen őket. Aztán voltak a római katolikusok és a protestánsok abban az ökumenében, ahogy a teológián voltak együtt. Mindenki a saját hite szerinti imádsággal, áhítattal, igehirdetéssel kezdte és zárta a napot. Napközben voltak kis csoportos foglalkozásaik is közös ülések is, amikor közös volt a téma. Az egyháztörténelmi előadásokat egy ortodox pap tartotta. A világirodalom történetével egy szász evangélikus lelkész foglalkozott. Voltak nyelvkurzusok, angolt, németet, franciát lehetett tanulni. A cellában megismétlődött az egyháztörténet: kirobbant egyik oldalon a reformátusok-evangélikusok, másik oldalon az unitáriusok részéről a vita. Később a református közösségen belül kezdődtek el a súrlódások, a hagyományos kálvinisták és a pietista irányzat követői között. A görög katolikusokat azért ítélték el, mert 1948 óta tiltott volt számukra az egyházi tevékenység, amelyet ők lelkiismeretük, meggyőződésük szerint titokban, illegálisan is folytattak. Az ortodox papok közül főleg azok kerültek be, akik az üldözött partizánoknak lelki vagy egyéb segítséget nyújtottak. Voltak akik a háború után hosszú-hosszú ideig bujkáltak a hegyekben. Időnként be-bementek egy-egy közeli faluba orvosi segítséget kérni. Az őket ellátó orvosok is börtönbe kerültek emiatt és a papok is, akik meggyóntatták őket. A katolikus és protestáns lelkipásztorokat, magyarokat és szászokat a lehető legkülönfélébb indoklással ítélték el. A cél talán fontosabb volt, mint az ok: "megverni a pásztort, és szétszéledjen a nyáj". Visky Ferenc könyvében megállapította, hogy szinte minden egyházból voltak börtönbe zárt püspökök, csak éppen a református egyházból nem. Péter Miklós szerint ennek az az oka, hogy két püspökük közül az egyiket már az a rendszer "teremtette", a másiknak, Vásárhelyi Jánosnak pedig akkora volt a tekintélye, emellett idős volt, hogy nem volt tanácsos "hozzányúlni". A papokkal való bánásmódban 1960-ban éreztek változást. Egy Párizsban tartott nemzetközi kongresszusnak volt erre hatása, és a Szovjetunió Kommunista Pártja akkori kongresszusának is. Péter Miklós azon mérhette le a változást, hogy volt egy őr, aki pusztán azért, mert ő pap, minden alkalommal, amikor szolgálatban volt, megverte. Ennek 1960-ban lett vége. Akkor civilizáltabb körülményeket teremtettek a börtönben. Az ellátástól kezdve minden javult és emberségesebben viselkedtek velünk. A börtönben a magyar nyelv használatát igyekeztek korlátozni.Péter Miklóst szabadulása után Nagyváradon Buti Sándor püspök fogadta, az a Buti Sándor, aki annak idején személyzeti előadóként éppen az ő a letartóztatását segítette a szekusoknak megszervezni. Péter Miklóst Belényesre nevezték ki, ahol nagy szeretettel fogadták. Miután megtudták, hogy börtönből jött, a tenyerükön hordták és igyekeztek minden elképzelhető testvéri szeretettel kárpótolni őt. A börtönből szabadulásukkor a börtönparancsnok elmondta, hogy nagyon kiéleződik a nemzetiségi kérdés, és ha vitákba merülnek, könnyen visszakerülhetnek ide.A börtönből szabadultak minden lépését figyelték. /Fábián Tibor: Börtönévek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./ "

"Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége elnöke román nyelvű halálos fenyegetést kapott, derült ki az MVSZ múlt heti sajtótájékoztatóján, ahol Patrubány Miklós elmondta: az idén már kapott halálos fenyegetést tartalmazó levelet, de annak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A mostanival azért fordult a nyilvánossághoz, mert a levél dec. 1-jén, Románia nemzeti ünnepének, egyben Erdély elcsatolásának évfordulóján lett postázva. "Szimbólumtartalma felerősíti a benne foglalt könyörtelen üzenetet" - mondta az elnök, majd hozzáfűzte: "Abban az országban, amelynek belügyminisztere a sajtón keresztül börtönnel fenyegeti meg egy nyilvános és békés, a szólásszabadság jegyében ülésező közösséget, mint történt az a múlt héten megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, abban az országban sok minden lehetséges." /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

"Bukaresti megalakulásának tizennegyedik évfordulóján ünnepelte az RMDSZ Marosvásárhelyen. Ez alkalommal került sor az Ezüstfenyő-díjak átadására is, amelyet tavaly óta azoknak a személyeknek adományoznak, akik "kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszerzés, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében". Az RMDSZ elnöke, Markó Béla ezúttal is keményen bírálta azokat, akik "más utat választottak", mondván: "gyáva, aki küzdelem helyett kinyilatkoztatásokat tesz". A kitüntetettek között van az a Nagy Benedek csíki exképviselő is, akit néhány éve az akkor még tiszteletbeli elnök Tőkés László elleni áskálódásai miatt kizártak az RMDSZ-ből, s akit nyilvánosan a mai napig nem rehabilitáltak. /Sz. L.: Kitüntet a párt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

"Borbáth Erzsébet a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1992. decembere óta az alapítvány mindenese. A moldvai csángó gyermekek százai jöttek a Székelyföldre magyar nyelven tanulni. Nagyon sok türelemre, megértésre, szeretetre volt szükségük. 2000 novemberében Hegyeli Attila kezdeményezésére Klézsén a Csángószövetség hazatért fiatal értelmiségi vezetői az RMDSZ, az EMKE és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakembereinek segítségével kidolgoztak egy cselekvési tervet. Az oktatási fejezetet az erdélyi és moldvai tapasztalatok alapján Hegyeli Attila és Borbáth Erzsébet együtt készítette el. 1992-től 2003. szeptemberéig a Domokos Pál Péter Alapítvány gondoskodott az Erdélyben tanuló moldvai csángó diákok teljes bentlakási ellátásáról és a gyermekek felzárkóztató-nevelési programjáról. Olyan év is volt, hogy 134 diák költségeit kellett fedezni, ebből csak Csíkszeredában 104 diákét. A román kormány nem gátolt, de nem is támogatott. A magyar kormányok az első kormányváltás után fokozatosan csökkentették a támogatást. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a pénzt. Sok-sok amerikai, kanadai, nyugat-európai, magyarországi, erdélyi magánszemélynek, civil szervezetnek is köszönhetik a csángó diákok, hogy magyarul tanulhattak, tanulhatnak. Végre a 2003-2004-es tanévre sikerült kidolgozni egy átfogó, egységes csángó oktatási programot. Ennek a részévé vált az erdélyi képzés is. A DPPA továbbra is felelősen hozzájárul a program megvalósításához, de a felelősséget átadta a megerősödött Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. /D. L.: Gyermekek százai jöttek a Székelyföldre tanulni. Beszélgetés Borbáth Erzsébettel, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./A csíkszeredai székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - idén szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángómagyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez a 2003-2004-es tanévben. Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. - Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszichopedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló Iancu Laura Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjteménye. Azonban egyre kevesebben folytatják tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Beszédes számok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

"A Pro Media Alapítvány által októberben Nagyváradon megszervezett Szerzői és szerkesztői szándékok az etnikumközi kérdések megjelenítésében témájú vitafórumon elhangzott Balló Áronnak, a Szabadság főszerkesztőjének előadása. Ennek szövegét hozta az Erdélyi Napló. Balló Áron leszögezte: Romániában valójában nem létezik országos magyar sajtó a szó klasszikus értelmében. A magukat országosnak tekintő napi-, heti- és más lapok az ország negyven megyéjéből lényegében az erdélyi tizenhatban támaszkodhatnak magyarul tudó olvasóközönségre, s ez még akkor is regionális médiát jelent, ha egyes sajtótermékek kis mértékben eljutnak Bukarestbe, netán egy-két más nagyobb regáti városba, esetleg a csángóvidékre is. A szó hagyományos értelmében vett helyi lapok egy része tehát "helyi-regionális" lap, mert sokszor nemcsak egy megyehatáron belül érhető el. Mindaz a nyolc napilap, amelyet Aradtól Sepsiszentgyörgyig egy-egy megyében, esetenként pedig a szomszéd megyékben is terjesztenek, javarészt általános kitekintésű. Jól elkülönül ezeknek a lapoknak a jellege Erdély három nagyobb térsége közti különbségek tükrözésében is. Több rokon vonás tapasztalható a partiumi lapok között, de talán még markánsabb a helyzet a székelyföldi újságok csoportján belül, és szépen kirajzolódik a belső-erdélyi magyar sajtó arcvonala is. A gyenge vásárlóerő, a bizonyos fokú érdektelenség, a nem megfelelő terjesztés stb. miatt a hatás is szerényebb. A hét erdélyi magyar napilap közül hat piacvezető, azaz ott, ahol kiadják, a legnagyobb példányszámot képviseli, nyelvtől függetlenül. A kolozsvári Szabadság például hiába a legnagyobb példányszámú és legolvasottabb helyi-regionális napilap Kolozsváron, a román hirdetők nem veszik igénybe. A helyi magyar napilapoknak olvasható internetes változata, a Szabadságnak mindenhez képest legrégebb időktől, 1995. márc. 15-étől. Egy nap ne kerüljön fel valami műszaki hiba miatt, vagy csak késve az aznapi szám, reggel tele a levelesláda stockholmi, ausztráliai vagy kanadai kérdőre vonásokkal. Fontos az is, hogy nemcsak a román kormány és a Határon Túli Magyarok Hivatala, no meg számos magyarországi hírügynökség és médium szemlézi rendszeresen, de a New York-i Magyar Emberjogi Alapítványtól az európai kisebbségi napilapok szövetségén (MIDAS) és a brüsszeli Eurolang kisebbségi nyelvi hírügynökségen keresztül az amerikai külügyig többen is elsődleges forrásnak tekintik az erdélyi magyar helyi lapokat. /Balló Áron: A helyi sajtó egyre inkább nemzetközi? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

Valószínűleg március elején kerül a standokra Bihar megye új napilapja, a Reggel, amely a mostanában kialakuló Micula médiabirodalom egyik kiadványa lesz. A nagyváradi székhelyű Transilvania cégcsoport tulajdonosai nemrég országos tévétársaságot, a National-tévét hozták létre, aztán felvásárolták a szélsőséges nézeteiről híres Crisana napilapot, és híre kelt, hogy sikertelen ajánlatot tettek a város egyetlen magyar napilapja, a Bihari Napló megvásárlására osztrák tulajdonosánál. Az Erdélyi Napló hetilap korábbi főszerkesztőjének, Dénes Lászlónak az irányításával induló új magyar nyelvű újságnak már készülnek a próbaszámai. A főszerkesztő egyelőre nem nyilatkozott a lap politikai beállítottságáról, de polgári színezetű napilap létrejöttéről szól a fáma Nagyváradon. Hónapokkal a helyhatósági választások előtt egyes elemzők a Miculák magyarságmegosztó szándékát vélik fölfedezni a Reggel megalapításában, amely majd az RMDSZ ellen próbálja hangolni olvasótáborát. Dénes László műfajilag és tematikailag gazdag, olvasmányos újságot ígér, egyelőre nem hivatalosan. /(Balla Tünde): Magyar napilapot ad ki a Micula médiabirodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

A Romániai Magyar Szó csak szerkesztőségi kommentárral hozta le Dénes László közleményét. Az Erdélyi Napló főszerkesztője szerint a megjelenendő új nagyváradi napilapról közölt adatok nem felelnek meg a valóságnak. Ahelyett, hogy a Romániai Magyar Szó felvilágosítaná az új lapról az olvasókat, rágalmazással vádol és fenyegetőzik. /Cáfolat van, válasz nincs. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ Balla Tünde tudósítása /Magyar lapot ad ki a Micula médiabirodalom, Romániai Magyar Szó, febr. 19./ valótlan állítások és alattomos sejtetések kompilációja, írta Dénes László. Bihar megyében nem kerül a standokra Reggel címen semmiféle új napilap. „Micula-médiabirodalom" néven ugyanis nem létezik olyan kiadó, amely ezen a címen magyar nyelvű lapot szándékozna indítani. (Az Euro Media Kiadói és Sajtóház valóban tervezi egy megyei napilap indítását, de más címmel.) Ő az Erdélyi Napló hetilapnak nem a korábbi főszerkesztője, hanem a jelenlegi, helyesbített. Balla Tünde megkereshette volna, hogy nyilatkozzon a tervezett napilap politikai beállítottságáról. /Dénes László: Még nincs, de már földbe döngölik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ Balla Tünde válaszolt Dénes László írására. Futótűzként terjednek Nagyváradon az információk. Miért kellene egy újságalapításnak titokban maradnia? – kérdezte. /Balla Tünde: Egy válaszadás margójára… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Ettől a számtól kezdve Nagyvárad helyett Kolozsváron lesz a szerkesztősége, de a már megszokott stílusban készül az Erdélyi Napló, jelentette be az új főszerkesztő, Makkay József. A munkatársak többsége a régi maradt. Az új főszerkesztő folytonosságot ígért, szókimondó, ellenzéki újság marad az Erdélyi Napló. Továbbra is arról szeretne hitelesen tájékoztatni, hogy ki miként szolgálja (avagy nem szolgálja) a nemzeti közösség érdekeit. /Makkay József: Kedves Olvasóink! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 9./

Tófalvi Zoltán /sz. Korond, 1944. márc. 24./ Kolozsváron szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában volt tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, jelenleg az RTV magyar adásának szerkesztője. Művei: Pogány fohászok faluja (riportok, 1979), Ceramica din Corund – A korondi kerámia (kétnyelvű monográfia Kardalus Jánossal, 1981), A Temesváron élő atyhai közösség (szociológiai tanulmányok, 1984), Ha egyszer egy ember támad (riportok, 1989), Kövek egy siratófalhoz (vallomások a kommunista diktatúra mártírjairól, Gazda Józseffel közösen, 1994), A sóvidéki népi fazekasság (monográfia, 1996), Északi változatok (Beszélgetések Dániában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban élő jeles magyar értelmiségiekkel, 2000), Élet a föld alatt (Balaskó Vilmos református lelkipásztor 1983-ban papírra vetett emlékirata – felfedezte, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el T.Z., 2000), Fodor Pál és az erdélyi kérdés (tanulmány, Korunk, 2003), A Dunánál (sorozat az erdélyi ötvenhatosokról a Székelyföld c. folyóiratban). A hatvanéves Tófalvi Zoltán riporter, kutató, helytörténész, monográfus, író és 1956 kutatója. A történetkutatás mellett fontosnak tartja a néprajzi kutatást, doktori dolgozata témája is a sóvidéki fazekasság volt. Óriási anyagot kell átnézni 1956-ról is, például csak a Szoboszlay-per perirata több mint harmincezer oldalt tesz ki. Tófalvinak van szerepe abban, hogy a kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi magyar mártírok nevei is, és Budapesten a 301-es parcellában is ott olvashatóak ezek a nevek. /Bölöni Domokos: "A pászma, melyet vállaltam". = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője írta, az új napilap még meg sem született, a Romániai Magyar Szó máris a földbe tapossa. Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársa szerint a Reggeli Újság nyugodt, kiegyensúlyozott, sokkal inkább a hagyományt, mint a pesti bulvárlapok stílusát követi. Általában jónevű újságírók írnak benne, így Indig Ottó és Wagner Csilla. Dénes László nem hozta magával ”előző lapja, az Erdélyi Napló avitt, érzelmi kifakadásokkal, nemzeti mellveregetéssel és cifrákodással, s ugyanakkor magyar búskomorsággal teli stílusát.” „Jó lesz megismerkedni azzal az egyre inkább terebélyesedő erdélyi magyar sajtóval (médiával), amely román vállalkozók, üzletemberek pénzén jelenik meg. Érdekvédelmünk szétverése, politikai megosztottságunk fölötte kedvez e folyamatnak.” – írta Sike Lajos. /(Sike Lajos): Jó reggelt! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./