"A magyarság szavazatai nélkül nem lett volna érvényes a hét végi romániai népszavazás" - jelentette ki állítólag Markó Béla a szégyenteljes körülmények között lezajlott alkotmány-referendum eredményét kommentálva. Az RMDSZ elnöke szerint a romániai magyarság szavazatai a leadott voksok több mint hat százalékát jelentették, de hogy ezt milyen titkosszolgálati forrásokra alapozva számolta ki, nem tudni. Ugyanis egy demokratikus jogállamban a szavazás titkos, szögezte le az Erdélyi Napló. Ismeretes, hogy az urnák zárása előtt két órával még több millió voks hiányzott, de egy bukaresti intésre hirtelen meglett a fele plusz egy. A magyarság szavazatai nélkül is meglett volna. Markónak azt is a szájába adta a hírhedt Népszabadság még hírhedtebb kolozsvári tudósítója, hogy "a Tőkés László püspök vezette ellenzéki csoport a népszavazás bojkottálására szólított fel". Ez már közönséges hazugság. Ugyanis a püspök részvételre, ám nemleges voksra biztatott. /D. L.: Blöff és hazugság. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 28./Népszabadság kolozsvári tudósítója Tibori Szabó Zoltán."

"Észak-Erdély visszacsatolására emlékeztek annak évfordulóján szept. 12-én Kolozsvárott, a nemzeti érzelmű fiatalokat összefogni kívánó Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet rendezésében. A még mindig élő félelem miatt a Belsőmonostori RMDSZ és a Pro Iuventute székháza nem telt meg. Herédi Zsolt szociológus, a rendezvény egyik házigazdája elmondta: fontosnak tartják a témáról történő felvilágosítást, mert az ellenpropagandák következtében a kornak és az eseménynek egy erősen torzított képe él a fejekben. Levetítették a Kelet felé! című filmet, amely a magyar királyi honvédsereg városról városra történő erdélyi bevonulásának, visszatérésének képeiből 1940-ben készített válogatás. A honvédeket mindenütt könnyeket fakasztó meghatottsággal fogadták az erdélyi magyarok. Sipos Gábor egyetemi docens, levéltáros szerint ez nem a propaganda felnagyítása, hiszen a nagyszülők mesélték: 1940 szeptembere leírhatatlan örömmel töltötte el Erdély magyarságát. A régi-új magyar közigazgatás nemcsak igyekezett egyenlő mértékkel mérni, hanem segítette is a kisebbségeket. Középiskolában mindenki számára kötelező volt a román nyelv tanulása, a görög katolikus és az ortodox papok fizetése a református papokénak háromszorosa volt, akárcsak a románul tanító magyar tanároké a többi tanári fizetéshez viszonyítva, a zömmel románok lakta vidékeken a közigazgatás a többség nyelvén folyt. A románságot semmiféle atrocitás nem érte, a visszatért területekről Dél-Erdélybe és a Kárpátokon túlra "menekülőket", a Trianon utáni román megszállást válogatott eszközökkel megvalósítókat rossz lelkiismeretük üldözte csak el. A fasiszta, antiszemita és más címkékkel ellátott Horthy-korszakot bátran tanulmányozhatnák a Romániát ma vezető politikusok, hiszen a szélsőségesnek mondott magyar kormány nemzetiségpolitikája háborús időkben is emberségesebb volt, mint a mindenkori román kormányoké békeidőkben. /Bagoly Zsolt: Észak-Erdély visszatért! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 28./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Az elmúlt héten a román vezetők a nagyvilágot járták, közben otthon egymást érték a diák- és munkástüntetések. Iliescu elnök néhány nap alatt három kontinensen járt: az Egyesült Államokban viszonozta Bush bukaresti vizitjét, Portugáliában az EU-csatlakozás újabb támogatóit kereste, Szenegálban pedig gazdasági tárgyalást folytatott. A kormánypárt, az SZDP küldöttsége a pártelnök-miniszterelnökkel az élén Brazíliába utazott: az SZDP végre teljes jogú tagja lett az összejövetelét Sao Paoloban tartó Szocialista Internacionálénak. A tagság egyetlen ellenszavazattal történt meg: az ugyancsak romániai Demokrata Párt szavazott ellenük. - Országszerte ellenőrzik a kórházakat és majdnem mindenütt súlyos visszaéléseket fedeznek fel.. /Molnár Judit: Itthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"Ceausescu huligánoknak nevezte a temesvári tüntetőket 1989. dec. 20-án, Iliescu "golanoknak" bélyegezte 1990 első felében az Egyetem téren demokráciát követelő fiatalokat, Kovács László külügyminiszter Orbán arroganciájáról beszélt a Benes-dekrétumok felemlítésének ügyében, Markó Béla az autonómia kisajátításával vádolta meg a Székely Nemzeti Tanácsot. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége lett volna az autonómia képviselete, hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila. Erkölcsi kötelessége, mert esküt tett rá 1992. okt. 25-én a Szent Mihály-templomban, és politikai kötelessége mindmáig, mert elnökként a szervezet programja kötelezi rá. Markó Béla azonban román versenypárttá alakította a nemzeti önkormányzati szövetséget. Amikor megalakult egy közképviseleti fórum, mely végre közbeszéd tárgyává tette az autonómiát, Markó megtámadta a testületet és az autonómia kisajátításáról beszélt. Lehet-e kisajátítani az autonómiát? /Borbély Zsolt Attila: Kisajátítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"Vekov Károly Kolozs megyei képviselő a megosztás-meghátrálás politikáját 1997-től számítja, Jakabffy Attila szerint viszont 1990-ben. Jakabffy szemtanúként állította, hogy a meghátrálás, cserbenhagyás politikája, a megosztottság már a marosvásárhelyi fekete márciust követő napon, vagyis 1990. márc. 21-én elkezdődött. Akkor a pogromkísérlet két napját, március 19-ét és 20-át Budapesten töltő Markó Béla, továbbá valamint Borbély László és Béres András Kincses Elődnek, a Maros megyei Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa alelnökének kifejezett tiltakozása ellenére leült tárgyalni a Vatra Romaneasca vezetőségével. Kincses azzal érvelt, hogy nem szabad összemosni az agresszort és az áldozatot. Ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi román párttal kell tárgyalni, nem csak a Vatrával. Markóék azonban Verestóy Attilára hallgattak, aki már akkor a román központi hatalmat képviselte, és Kincsest eltávolítva leültek tárgyalni - írta Jakabffy. Ezzel kialakították magukról a toleráns, a román hatalommal mindenáron egyezkedő politikus képét - későbbi karrierjüket így alapozták meg. A cserbenhagyott Kincses Elődnek el kellett menekülnie az országból, csak közel hat év után, a gyilkosságra való felbujtás vádjának visszavonását követően térhetett haza. A "tárgyalók" pedig kisajátították a romániai magyar érdekképviselet vezetését. /Jakabffy Attila, Marosvásárhely: Mikor kezdődött az osztódás? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"A Maros megyei Lőrincfalvát 1332-ben említették először az oklevelek. Mára mindössze 360 lelkesre apadt a színmagyar lakosság. A faluban régen elfeledett szüreti bált és termésnapokat ünnepeltek nemrégiben. A faluból sokan csak évente kétszer járnak haza külhoni munkahelyekről. /Kovács D. István: Elfelejtett szüreti bál. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"Második könyve jelent meg Pokorny Lászlónak, a marosvécsi kórházotthon igazgató főorvosának: Mérgező növények kézikönyve /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2003/. Előző könyvében, a Gyógyító füvek, fákban az Erdélyben, illetve szűkebb pátriájában, Marosszéken fellelhető növények jótékony hatásáról írt. /K. D. I.: Pokorny László második füveskönyve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"A Nagyszalontán élő Kósa-Kiss Attila /sz. 1954/ közzétette ismeretterjesztő cikkeit és tudományos igényű írásait Rejtőző sasbérc. Csillagvilág /Literator Kiadó, Nagyvárad/ címen. A szerző elsősorban az égbolt titkaival foglalkozik, továbbá a meteorológiai viszonyokkal, érdekes vagy talányos fizikai jelenségekkel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"

"Erdélyben járt Gyurcsány Ferenc, a magyar kormány gyermek- ifjúsági és sportminisztere. A látogatás megerősítette azt, ami eddig is nyilvánvaló volt: a balliberális kormány nem kezeli sem kiemelten, sem fontosságának megfelelően a határon túli magyarságpolitikát. Gyurcsány kijelentette, hogy a magyar kormány a jövő esztendei költségvetés tervezetében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára mindössze 1,8 milliárd forintot irányzott elő. Nos, ez 200 ezerrel kevesebb az eddigi 2 milliárdnál, és jóval kevesebb annál, mint amennyi szükséges lenne az egyetem kitűzött céljainak megvalósításához. Leszögezte továbbá: "A magyar kormány a romániai magyar ifjúságot érintő problémákban egyetlen hivatalos partnerének ezentúl az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT) tekinti". Ez tiszta beszéd, világos üzenet annak a Magyar Ifjúsági Tanácsnak, amely az 1989 után alulról szerveződött s az RMDSZ-től való függetlenséget mindmáig megőrzött ifjúsági szervezeteket tömöríti. Ezután mondta a miniszter, hogy tartózkodni fognak az ifjúsági szervezeteknek juttatandó anyaországi támogatások elosztási módjába való beavatkozástól. /Sz. L.: Egyenes beszéd - ferde szándék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"

"Nov. 7-én a jelentősebb kolozsvári ifjúsági szervezetek találkoztak a Protestáns Teológiai Intézetben. A találkozót a Magyar Ifjúsági Tanács, az Areopagus Alapítvány, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint a Kolozsvári Református Ifik Szervezete kezdeményezte. Herédi Zsolt szociológus beszélt az ifjúsági szféra és a politika kapcsolatáról. Herédinek egyik tanulmánya az RMDSZ ifjúságpolitikáját elemezte mint az alulról építkezés csődjének tökéletes példáját, komoly vitát váltott ki. Az előadás témakörét leginkább a politikának a civil szférával való összefonódása határozta meg. Az 1989-es változás után az erdélyi magyarságnak megsokszorozódtak betölthető elitpozíciói, s ez nemcsak felhígulást eredményezett, hanem az ifjúsági szervezetek kádertartalékként kialakított térnyerését is. A helyek idővel megteltek, a bent lévők féltették beosztásukat. Ez is hozzájárult a MIT kilépéséhez az RMDSZ kirakat-struktúráiból. Közben felcseperedett az újabb nemzedék, mely számára már itt sem volt hely, ugyanakkor más tulajdonságok határozták meg, mint elődjét: globalizált lévén, hiányzott belőle a nemzeti szolidaritás, és karrierista beállítottságú volt. Ez ideális volt az RMDSZ-szel együttműködő, látszólag civil, tulajdonképpen politizáló, illetve tagjait arra kiképző ifjúsági szervezet számára, melyből a politikai polcokra kerülés a szolgalelkűség fokának alapján történik. /Bagoly Zsolt: Tisztánlátó fiatalok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"

"A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./"

"Domokos Pál Péter A moldvai magyarság című, 1931-ben első ízben megjelent könyvét tájékoztatásul szánta a csángómagyarok kilátástalan sorsáról, egyúttal pedig figyelmeztetésül a székelyeknek, mi leselkedhet rájuk is. A könyvet azóta többször is kiadták. Most hatodik alkalommal jelent meg, a nagy hírű Moldva-kutató születésének századik évfordulója előtt tisztelegve. A jelen kiadás értékét gazdagítja, hogy olyan, hagyatékból megkerült néprajzi és fényképanyag egészíti ki, amely az előző kötetekben nem szerepelt. Domokos Pál Péter a Székelyföldről indult útnak, hogy felkeresse a csángómagyar településeket, megismerje és megismertesse népzenéjüket. 1929-ben járt először Moldvában, amikor a nagyobb településeket látogatta végig. A könyv nem csupán néprajzi gyűjtőmunka eredménye. A kötet első része történeti tanulmány, melyben a csángók sorsát egészen a honfoglalástól követhetjük a 19. század végéig. Az 1884-ben megszervezett jászvásári püspökség és papnevelde célja volt, hogy a csángó fiatalokból római katolikus vallású nacionalista román identitású papokat neveljenek ki. Domokos Pál Péter szavai ma talán még időszerűbbek, mint majd egy évszázaddal ezelőtt: "Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem." /Mészáros Orsolya: Egy történeti-néprajzi bestseller. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"

"Októberben megjelent Arad kulturális szemléje, a Szövétnek 7. évfolyamának 4. száma. Egyik fő témája természetesen október 6-a, a tizenhárom vértanú és a szoborbotrány. Fekete Károly az aradi katolicizmus történetéből adott ízelítőt, Pálfi Sándor a helyi magyar kollégium újjáépítéséről írt. László Lajos a kisiratosi képzőművészeti táborról, Ruja Ildikó az új színházi évadról számolt be. Erdősné Veress Zsuzsanna Gyorokot mutatja be. /Lapszemle. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"

"Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője hozzászólt Dénes Andrásnak a Bányavidéki Új Szóban megjelent, a nagybányai helyi sajtót, valamint általában az erdélyi magyar médiát bíráló írása, továbbá a Tamási Attila és ifj. Valdmann István replikája, illetve magának a szerkesztőségnek a megjegyzése. Dénes László Dénes András megállapításait igazítaná ki, nem lehet általánosítani, az Erdélyi Naplót nem sikerült az RMDSZ etetőjéhez terelni. És vannak még olyan lapok, amelyeket nem köt köldökzsinór a pénzosztó párthoz, pártokhoz, államhatalomhoz. Dénes András abban tökéletesen igaza van, hogy ma már egy kezén megszámolhatja azokat a romániai magyar médiumokat, amelyek nem függnek a román és magyar hatalomtól, az RMDSZ-től, illetve a Romániában és Magyarországon s működő sajtótámogatási rendszertől, gyakorlattól. A politikum megtalálja az útját-módját annak, hogy lekötelezze valamilyen módon a médiát például a kisebbségek nyelvén megjelenő újságoknak szánt támogatások, reklámdíjak, egyéb kedvezmények célzatos áramoltatásával. Pártpolitikai döntések állnak amögött, hogy az egyik lapnak nagy összegeket juttatnak a Markó Béla elnökölte fő- és alkuratóriumok, a másiknak pedig semmit. /Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője: Rosszul van gombolva. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./"

"Az RMDSZ egy ideje tévúton halad. A Markó-ellenességgel aligha vádolható Gabriel Andreescu román létére kifejtette: az RMDSZ nem az egész erdélyi magyarság érdekeit képviseli, hanem egy szűk csoportét, valamilyen klikkét. "Az utóbbi időben az RMDSZ, de más kisebbségi szervezetek is arra törekednek, hogy monopolizálják a képviseletet. A kisebbségek parlamenti csoportja elfogadott egy kisebbségi törvénytervezetet, amelyben a sajátjukon kívül ki szeretnének zárni minden más szervezetet a kisebbségi érdekképviseletből" - nyilatkozta a Duna Televíziónak. Barátilag figyelmeztetett: egy ilyen típusú "autonómiatörekvést" ijesztőnek tart, hiszen a belső önrendelkezés a közösség sokszínűségének a kifejezése kell hogy legyen, és nem a képviselet monopolizálása. Az angol Románia-szakértő, Tom Gallaghe kívülálló, mégis a kolozsvári Szabadságban megjelent interjúban látleletet készített az RMDSZ tévelygéseiről. A külföldi politológus szerint a Markó-féle RMDSZ önérdekkereső elánnal halad vállvetve egy zsákutcában a Romániát rosszul kormányzó SZDP-vel, elvesztette demokratikus jellegét, egy kirekesztő, arrogáns, acsarkodó és hiperérzékeny román versenypártocskává silányult. Az RMDSZ-nek nincs és nem is lehet hiteles, érdemi válasza sem Andreescu, sem Gallagher kritikáira, de nem is foglalkozik ezzel. Médiabirodalmát építi - országos szórású önálló tévét ígért neki a minap az MSZP -, készül a választási kampányra, mindenáron nyerni akar, az SZDP oldalán szeretné megvalósítani a pártállamot. Amikor a volt politikai foglyok vitázni ültetnék le Szász Jenőt Markó Bélával, utóbbi azt üzeni: neki nem partner egy udvarhelyi polgármester./Dénes László: A diagnózis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A volt RMDSZ-szenátor Csapó József, az erdélyi magyar önrendelkezés egyik teoretikusa és élharcosa nemcsak a román nacionalizmus kereszttüzébe került, hanem magára vonta az MSZP-SZDSZ- RMDSZ finanszírozta balliberális média ellenszenvét is. Nyilvánvaló politikai lejáratási célzattal készült terjedelmes összeállítás jelent meg az Erdélyi Riport című hetilapban, amely Csapó doktornak az 1989 előtti romániai magyar sajtóban megjelent, a Román Kommunista Párt agrárpolitikáját népszerűsítő propagandisztikus írásaiból tallóz. Az összeállítás aláíratlanul jelent meg, de a szövegösszefüggésből kiderül: Csapó egykori pártsajtóbeli kollégái állnak a háttérben, akik 1990 után pár évig a politikusi karriert az akkori RMDSZ-vezérkar kérésére és támogatásával felkaroló agrárszakember kegyeit keresték, ma viszont felsőbb utasításra, politikai megrendelésre annak sohasem titkolt múltjában vájkálva igyekeznek "leleplezni". /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy mivel megrendült bennük a bizalom, visszahívja Szilágyi Zsoltot az európai integrációs bizottságból, Pécsi Ferencet pedig a FUEV-ből. Pécsi Ferenc rámutatott, ő már 1989 előtt is végigjárt egy ilyen boszorkányüldözést. Miután elvégezte a külkereskedelmi fakultást, rövid minisztériumi kitérő után a szatmárnémeti Unió gépgyárhoz került. Járta a világot és végezte a teendőket. 1985-ben azonban a gépgyárhoz helyeztek egy román embert, aki őt akarta lejáratni, hogy magyar volta miatt lecserélhessék. Kutatott a papírjai között, másolgatta ezeket. Végül a szeku egy titkos levelet küldött a vállalatnak, közölve, megvonják Pécsitől a külföldiekkel való tárgyalás jogát. Most pedig Markó pártelnök kijelentette, hogy nem azért hívják vissza Pécsit, mert nem tevékenykedett volna jól, hanem mert a bizalom megszűnt. Tehát lényegében ugyanaz történt, mint akkoriban. Az RMDSZ addig süllyedt, hogy ugyanazt a módszert használja, amit a kommunista diktatúra. /R. Gy.: Régi módszerek köszönnek vissza. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Még jól meg sem alakult a Székely Nemzeti Tanács, már támadták őket a román nemzetféltők. Az élen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, aki szerint az említett tanács minden tagját bilincsbe kell verni. Egymást túllicitálva kérik, követelik az SZNT-vel való leszámolást, annak megszüntetését. Az RMDSZ vezetői különböző rész- és önérdekek miatt erről nem akarnak beszélni, tárgyalni erről. Romániában a nacionalista hang még mindig uralkodó, "államalkotó" gondolat. Románia nem demokrácia. A tévében a kormánypárti Adrian Paunescu, . Ceausescu udvari költője nacionalista tirádákkal, mítoszokkal szédíti az egyszerű emberek millióit. Több régi volt főelvtárs ma felsőházi tag, s a legvadabb nacionalisták közül valók. Azután a priuszos Pruteanu, a szovjet őrnagyból román honatyává avanzsált Ilie Ilascu, a folytonosan háttérügyek után kutató Sergiu Nicolaescu - így áll pillanatnyilag a román politikum.Az ország érdeke az, hogy a szélsőséges nacionalizmustól és nacionalista politikusaitól megszabadult korszerű, demokratikus Románia kopogtasson az Európai Unió kapuján. /Román Győző: Bilincszörgetés Bukarestben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A Capital című bukaresti gazdasági hetilap tavaly még csak százas, idén már háromszázas listát állított össze a leggazdagabb romániaiakról. 80 millió dollárosra saccolt vagyonával továbbra is a kommunikációs szolgáltatóiparban utazó Teszári Zoltán a legtehetősebb magyar, ám a tavalyi második Verestóy Attila a harmadik helyre csúszott le. Megelőzte őt a marosvásárhelyi-bécsi illetőségű Prosszer kereskedő házaspár, de utolérte a kétes eredetű magyarországi pénzeket forgató Mudura Sándor is. Az RMDSZ szenátorát idén már csak 25 milliósra taksálta a bukaresti lap, ám még ez is több csekély ötmillióval, mint amennyit tavaly jeleztek. Verestóy egyébként csupán 172 ezer dollárt írt be a 25 millióból, amikor nemrég a honatyákat vagyonbevallásra kötelezték... /Szegény Verestóy. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Egyre színesebb és gazdagabb a sajtópiac Erdélyben. Valójában ez közönséges propaganda: az RMDSZ önigazolása a valós cél. Az RMDSZ számos központi és helyi orgánuma mellé újabb sorakozott fel: az RMDSZ bihari szervezete "időszaki kiadványként" jelentette meg nyolc újságoldalon a Bihari Szövetség című közlönyt, a megyei napilap, a Bihari Napló mellékleteként. A bihari RMDSZ lapjában csak a pártvezetés iránt végletekig lojális választott tisztségviselők neve jelenhetett meg. Hargita megyében "havonta megjelenő tájékoztatót" ad ki a megyei tanács, egyszerre kettőt is: egyet magyarul Megyeháza címen, egyet románul Comitatus címen. Az RMDSZ-es többségű önkormányzat megvalósításairól olvashatunk mind a nyolc oldalon. Marosvásárhelyen újraindult a tavasszal Bukarestben megszűnt A Hét című hetilap, igazgatója az RMDSZ médiapolitikusaként elhíresült Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, felelős szerkesztője a szakmában ismeretlen kezdőnek mondható Parászka Boróka. A Hét balliberális irányultságú. Ugyanazok írogatják szinte ugyanazt, amit eddig is írogattak a Korunkban, Látóban, Helikonban. Új lap jelent meg Udvarhelyen is, Székelyföldi Közélet a címe, ingyen osztogatják a levélpapír formátumú nyolc oldalas, erőteljesen balra húzó lapot. /T. P.: Erdélyi magyar pazar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Kisebbfajta csoda, hogy a KEDD még megjelenik. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum kiadásában negyedévente napvilágot látó ifjúsági lap ugyanis az elmúlt években elég közel állt az RMDSZ által megbélyegzett Magyar Ifjúsági Tanácshoz és távol a hatalomtól ahhoz, hogy ma már szinte semmi támogatást ne kapjon. Ennek ellenére a lap él, nemrég jelent meg a 2003. őszi száma, a már megszokottan változatos tartalommal. /Lapszemle. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Ifj. Hegedüs Lóránd MIÉP-es politikus közösség elleni izgatás vádja alóli felmentése után a rendszerváltozás óta nem tapasztalt politikai támadások kereszttüzébe kerültek a magyar bíróságok. A MIÉP egykori képviselője azért került az igazságszolgáltatás elé, mert a magyarországi zsidó kisebbség önérzetét sértő cikket írt pár éve egy kis kerületi lapba. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős felmentő ítélete után Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter közleményében tudatta: megdöbbenéssel vette tudomásul a bíróság döntését. Újhelyi István, a szocialisták médiapolitikusa hangsúlyozta: a maga részéről "büntetendőnek" tartja Hegedüs kijelentését. Répássy Róbert (Fidesz) képviselő azt a hangnemet tartja "megdöbbentőnek", amellyel a hatalmon lévő politikusok "nekimentek a bíróságoknak". Hozzátette: egy jogállamban kormánypárti politikus nem engedheti meg magának, hogy a független bíróságok ítéleteit bármilyen módon kommentálja. A Magyar Hírlapban Tamás Gáspár Miklós Erdélyből áttelepült filozófus antiszemitizmussal vádolta meg a Hegedüs ügyében ítélkező bírót. Állítása szerint "a bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket". Ezt követte a balliberális értelmiség egy részének akciója: országos napilapokban fizetett hirdetés formájában fejezte ki nemtetszését a felmentés miatt. A hirdetés szövege szerint az ítélet "azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek". Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszautasította a magyar igazságszolgáltatást ért támadásokat. Egyben felkérte a köztársasági elnököt, a kormányt és az Országgyűlést, hogy ítélje el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Az elmúlt időszak jelenségeinek "burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. Ez egy jogállamban megengedhetetlen" - jelentette ki a főbíró. /Sz. Á.: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége felhívást juttatott el az Európai Újságírók Szövetsége elnökéhez, nehezményezve, hogy a szervezet 41. kongresszusára egyetlen magyarországi nem kormánypárti újságíró-szervezet sem kapott meghívást. A felhívásban a MEÚSZ kifejtette: "Néhány hónappal az EU-s csatlakozás előtt Magyarországon veszélybe került a sajtó-, szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága. Visszatért a kommunista időkre emlékeztető cenzúra a közpénzekből finanszírozott közszolgálati televízióban. Medgyessy Péter miniszterelnök magához hívatta a közszolgálati médiumok vezetőit, és ezután menesztették az MTV Híradójának főszerkesztőjét, megszüntették az egyetlen nem kormánypárti másként gondolkodó műsort. Folyamatos politikai támadások érik a konzervatív értékrendet képviselő műsorkészítőket, újságírókat. A liberál-szocialista kormány elleni tüntetéseken megverik, megbilincselik, letartóztatják az újságírókat, fotósokat. A közmédiumokban pártkatonákat ültetnek vezetői pozíciókba. Az MTV-nél a miniszterelnök lánya, baráti köre kap közpénzekből műsorkészítési lehetőséget. Folyamatos politikai zaklatással lemondásra akarják kényszeríteni a közszolgálati Magyar Rádió elnökét. A diktatórikus nyomásgyakorlás másik eszköze a pénzügyi kiéheztetés. Miközben állítólag nincs kellő anyagi forrás a közrádió számára, a miniszterelnök közeli munkatársa az adófizetők pénzéből új rádióadót indíttat. Hirdetési bojkott alá veszik a konzervatív-nemzeti értékrendet képviselő újságokat, így például az egyetlen polgári napilapot, a Magyar Nemzetet. A miniszterelnök megfenyegeti a kereskedelmi televíziókat azzal, hogy vizsgálni akarja, kik, miből finanszírozzák működésüket. Miközben a gyűlöletbeszéd elítélésének törvénybe iktatásáról folyik a vita, a gyakorlatban folyamatosan fenyegetik, mi több, életveszélyesen megfenyegetik Magyarország volt miniszterelnökét, a polgári oldal politikusait, a sajtó képviselőit, a Magyar Rádió markánsan nem kormánypárti műsorát, a Vasárnapi Újságot." A MEÚSZ elnöksége felkéri a szakmát: tegyen meg mindent azért, hogy az előbb felsorolt törvénytelenségek létezéséről a nemzetközi közvélemény és újságíró-társadalom tudomást szerezzen. /Kárpát-medence. Vészjelzések. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"Miközben a moldvai csángó falvakban újraindították az alternatív magyar nyelvű oktatást, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének betiltását kérte a bíróságtól. - Nem lehet elmagyarosítani valakit csak azért, mert az Európa Tanácsnál valaki úgy akarja - nyilatkozta a Bákó Megyei Tanfelügyelőség csángókérdésben illetékes vezetője. A strasbourgi dokumentumok szerint a helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvi oktatáshoz, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. Megalakult az ellenszervezet, a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület. Elnöke, Gheorghe Bejan.A hetilap részletet közölt Bayer Zsolt-Lukács Csaba szerzőpáros Haza a magasban című, 2002-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával megjelent könyvéből. /Leiskolázva. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Óriási szerepe van a határon túli civil szervezeteknek a megmaradásban, ezért is folytat átgondolt támogatói tevékenységet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma" - ez a tárca álláspontja a határon túli magyarok kulturális életének támogatásáról. A határon túli szervezetek érdekegyeztető fórumaként működő Magyar Állandó Értekezlet kulturális szakértői bizottsága az NKÖM-nél tartotta meg ülését, amelyen szó esett a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól a kultúra területén. 2003-ban a kulturális tárca félmilliárd forinttal segítette a határon túli régiókat, ebből a csángómagyarok 100 millió forintot, mintegy 15,4 milliárd lejt kaptak. "A fentieken kívül a tárca alapított meseírói, prózaírói, költői és kritikai ösztöndíjat, amely egyben a határon túli magyar írók egzisztenciáját is segíti" - áll az ülésről kiadott közleményben. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének leköszönt elnöke szerint a csángó érdekvédők alig jutnak támogatáshoz. A szövetségnek nincsenek alkalmazottai, így az elnök és alelnök fizetését az RMDSZ biztosítja. Az MCSMSZ működéséhez szintén az RMDSZ biztosít havi nyolcmilliót. A minisztériumi támogatás, a 100 millió forint csak kulturális programokra költhető el. Az MCSMSZ volt elnöke úgy véli, nem biztos, hogy az összeg egynegyede eljut Moldvába. /A támogatás negyede sem jut el a csángókhoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Fülöp István nyugalmazott matematikatanár, a hajdani híres csombordi mezőgazdasági iskola aligazgatója életét az ifjúságnak szentelte. Csombordon több mint négy évtizeden át tanított. Nyugdíjba vonulása után adta ki a Volt egyszer egy iskola - Csombordi Emlékkönyv 1935-1995 /Corvin Kiadó, Déva, 1996/ című munkát. Idén pedig Hogyan tovább, erdélyi fiatalok? /Tinivár, Kolozsvár/ címen diákantológiát állított össze. A szerző aggodalommal figyeli a fiatalság életének egyre kilátástalanabb voltát: a munkanélküliséget, a tömeges, kényszerű kivándorlást, az alkoholba vagy a kábítószerbe menekülést, és "lámpás" szeretne lenni, világítani a sötétben.A diákantológiát nemrég a nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében mutatták be. A hetvennyolc éves Fülöp István gazdag pedagógusi munkásságát Csávossy György, a barát és egy életen át munkatárs méltatta. /Józsa Miklós: Hogyan tovább, erdélyi fiatalok? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./"

"Két hete avatták fel a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi székházát. Az új székházban munkanapokon négyórás szolgálat lesz. Nov. 27-én nyílt meg az immár egyéves Magyar Polgári Egyesület nagyváradi információs központja, amely egyben a szervezet székhelyéül is szolgál. A megnyitón az egyesület három társelnöke, Orbán Mihály, Sárközi Zoltán és Lengyel György vázolta a megalakulás óta eltelt egy esztendő fontosabb eseményeit, rendezvényeit. Sándor Lajos előadótanácsos a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jóindulatát méltatta, hiszen az iroda a Lorántffy-gimnázium épületében kapott helyet. /Magyar Polgári Szövetség. Székházavatók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Szinte egy kezén megszámolhatja az ember azokat a határon túli magyar törvényhozási, önkormányzati képviselőket, akik kisebbségi helyzetben élni szoktak, élni mernek az anyanyelven való megszólalás jogával. Vajdaság tartományi parlamentjében Teleki Júlia és Bacskulin István képviselők szólalnak fel magyarul. Marosvásárhely városi tanácsában - ahol ráadásul abszolút többségben vannak a magyar képviselők - egyedül Ráduly Levente beszél anyanyelvén. Mindkét testületben több magyar képviselő van, akik nem élnek az anyanyelvhasználat természetes és törvényes jogával. Marosvásárhely városi tanácsa az RMDSZ képviselőinek egyetértésével nem alkalmaz tolmácsot és fordító berendezést, bár a törvény szerint erre lehetőség lenne. A magyar többségű Hargita megyei tanács ülésein korábban Bardóczy Csaba beszélt magyarul. Később Borsos Géza kezdeményezésére az RMDSZ képviselőcsoportja határozatot fogadott el, kötelezve tagjait anyanyelvük használatára. /Magyar képviseletet magyar nyelven! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Ráduly Levente azon fiatalok egyike, akiket Kincses Előd, a Maros megyei RMDSZ korábbi elnöke vont be a politikai életbe. Ráduly Marosvásárhelyen a tizenhárom képviselőből álló helyi RMDSZ-frakció egyetlen tagja, aki következetesen él az anyanyelvhasználat törvény által biztosított jogával a tanácsüléseken. Benedek István, a tanács RMDSZ-frakciójának vezetője szerint többé-kevésbé sikerült ütőképes csapatot kialakítaniuk. Ráduly Levente szerint a városi RMDSZ-frakció teljesítménye lehetett volna jobb is. Hiba volt a túl hosszúra nyújtott türelmi idő is, amelyet Dorin Florea polgármesternek biztosítottak. Etnikailag eleve két részre oszlik a testület, ennél fogva lehetetlen a helyi tanács román tagjaival a román polgármester elleni egységes fellépés. A városközpont átalakításának megakadályozása érdekében ki kell mondani: nem értenek egyet azzal, hogy a modernizáció ürügyén balkáni mintára átalakítsák a főteret. Néhány magyar képviselő a román oldallal szavaz, ez az opportunizmus gátolta a frakciót abban, hogy hatékonyabb munkát végezhessen. Az RMDSZ késlekedik a maga jelöltje megnevezésében a következő polgármester jelölését illetően. Ráduly szerint a polgári erők esetleges indulása a magyar szavazatok számának növekedését eredményezheti. Nem beszélve arról, hogy két magyar szervezet, a töredékszavazatok által, több mandátumot szerezhet, mint egy. Marosvásárhely magyar lakossága érdekeinek képviseletére két párt is éppen annyira alkalmasnak bizonyulhat, mint az eddigi egy. /Szentgyörgyi László: "Két magyar szervezet több mandátumot szerezhet, mint egy". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"