Az 1989-es fordulat után azt hitte mindenki, hogy a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság visszatér Romániába. Azután a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik – az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére – azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani” merészelik. Jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak.  A magántévék sem különbek, eladósodtak, adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében szolgálnak.  A román sajtóban alig néhány lap nem hódolt be a Nastase vezette hatalomnak. Kivétel alig van, talán az Adevarul, az Evenimentul Zilei, a Catavencu és a Dilema Noua. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független. Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. A magyar lapokat az RMDSZ tette szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Krónika vagy a Háromszék, mely hűséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát. /Simó Erzsébet: Szabad-e a sajtó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

A Communitas Alapítvány az RMDSZ Tájékoztatóban közzétette a sajtó szaktestület döntését a magyar lapok támogatásáról. Ezek között szerepel, hogy a Romániai Magyar Szó két mellékletére kapott támogatást: Törvénytár, 100 millió lej, Színkép 50 millió lej, a Népújság kulturális melléklete, a Múzsa 80 milliót, a Krónika Szempont melléklete 50 milliót, az Erdélyi Riport baloldali hetilap 120 milliót, az Erdélyi Napló semmit, a Művelődés folyóirat 60 milliót, a Korunk 250 milliót, a Magyar Kisebbség 120 milliót, az Udvarhelyi Híradó két melléklete is kapott támogatást /Koröltő- 10 millió, Iskolaudvar 10 millió/, a Hargita Népe – művelődési melléklete 50 milliót, A Hét hetilap 250 milliót. /RMDSZ Tájékoztató, ápr. 8. 2690. sz./

Dr. Ioan Selejan, bihari származású ortodox pap 1994 őszén érkezett Csíkszeredába, hogy átvegye a frissiben alapított Hargita–Kovászna egyházkerület püspöki tisztségét. Alig telt el egy év, és a Vocea Romaniei 1995. szept. 14-i számában már így panaszkodott: „Alig emeljük fel a telefonkagylót, máris bekapcsolják a lehallgatót. Mikor a beszédünk nem tetszik, zavarni kezdik." Romániában a telefonközpontokat fegyveres karhatalom őrzi, felmerül a kérdés, vajon kik figyelik az ortodox püspököt? Államellenes aknamunkájának gyanúja fel sem merülhet, hiszen 1997 októberében ő kalauzolta a székelyföldi, úgymond, románellenes megnyilvánulásokat felülvizsgáló, 30 tagú parlamenti rohamosztagot, benne George Pruteanu szenátorral. Ilie Neacsu, a Nagy-Románia Párt képviselője később a Románia Mare hetilap hasábjain cikksorozatban közölt diadalittas beszámolót leleplezéseikről: magyarországi kiadványokat találtak iskolai könyvtárakban, a gyermekek szünetekben magyarul beszélnek egymás között, az iskolákban és az utcákon magyar feliratok láthatók stb. A szerző elismerően méltatta Ion Selejan püspököt, aki segített a hasonló szörnyűségek felleltározásában. 1997. nov. 19-én az Adevarul így ujjongott Hargita és Kovászna, a románizmus romjain című cikkében: „Őszentsége, Ioan Selejan visszahozta a reményt a két megye százezer hívőjének lelkébe. Fiatal papokat hozott, akik buzgón szolgálják gyülekezetüket. Egyházkerületében három év alatt 40 új templomot építtetett vagy renováltatott, jelenleg is 56 helyen épül templom, kolostor, parókia." Selejan püspök magyar újságíróknak csak elvétve nyilatkozik, kivétel volt, amikor az Erdélyi Napló 2003. máj. 7-i számában Oláh-Gál Elvirának adott terjedelmes interjút. Bevezetőül ezt mondja: „Én békével a lelkemben jöttem, azt is mondhatnám, olajággal a kezemben." „Missziót vállaltunk ezen a vidéken." Hogy milyen missziót? Legutóbb, ápr. 5-én a Duna Televízió számolt be egy folyamatban lévő akcióról. A 700 lakosú Csíklázárfalvára márc. 17-én rendőrségi kísérettel, négy pópa társaságában Selejan püspök érkezett, hogy elfoglalja a római katolikus templom mellett álló kis kápolnát. Ha a lakosság nem lép közbe, kitűzte volna az ortodox olajágat az ódon műemlék oromzatára. A rendőrség hamar elvonult a színről, mert rájött, hogy az őszentsége hamissággal vétkezett. A kápolnát 300 évvel ezelőtt a község magyar görög katolikus gyülekezete építtette. A kis közösség idővel átállt a római katolikus hitre, így törvény szerint kápolnája is a plébánia tulajdonába került. 1948-ban a kommunista hatalom betiltotta a görög katolikus egyházat, és minden vagyonát az ortodoxoknak ajándékozta. Híveit és kétezer papját megkísérelte beolvasztani, de ez a törekvése sohasem sikerült. A görög katolikus egyház 1989 után újra színre lépett, ingatlanjait az évek során visszakapta, kivéve azokat a templomait, amelyekről az ortodox klérus akkor sem mond le, ha nem használja: a Brassó megyei Sárkány gyülekezete törvényileg kapta vissza ősi templomát, de a helybeli ortodox pópa befalaztatta az ajtaját. Sike Lajos újságíró emlékeztetett az S.A. Prundus–C. Plaianu szerzőpár Scurt istoric al Bisericii Unite cu Roma (A görög katolikus egyház rövid története) című, 1994-ben Kolozsvárott megjelent könyvére, amely megrázó képet festett a görög katolikusok, az unitusok 1948 utáni drámájáról, tizenkét püspökük mártíriumáról, a beolvadást megtagadó 500 lelkipásztoruk szenvedéseiről. Mindez nem akadályozza Selejan püspököt, hogy gátlástalan honfoglalását ma is folytassa, erről Hajdú Gábor csíkszeredai jogász, az RMDSZ volt Hargita megyei szenátora mandátuma idején, 2000-ig, rendszeresen tájékoztatta a közvéleményt és interpellált is, de hiába. Tudni kell azt is, hogy 1928–32. között a Csíki Magánjavaktól mindent törvényes alap nélkül elkobzott területén épült fel a csíkszeredai görögkeleti gyülekezet temploma (jelenleg a püspökség minikatedrálisa). Selejan püspök beiktatása után egyházkerülete számára megvásárolta a csíkszeredai UGIRA ingatlant, amelynek keretében ruhagyár is üzemel. Azóta elmaradhatatlan ügyfél az árveréseken, legutóbb 2003. novemberében csekély 3,4 milliárd lejt fizetett ki a csíkszeredei Romarta üzletsor földszinti épületszakaszáért. A püspök a szünet nélkül terjeszkedő ingatlanbirodalmat bérbe adja kereskedelmi társaságoknak. /Barabás István: A béke ortodox olajága Csíkban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Markó Attila Burján Emil nyílt levelére (RMSZ, szeptember 23.) válaszolva szabadkozott: ő nincs az RMDSZ „csúcsvezetésében”, ő az RMDSZ Szabályzat-felügyelő Bizottságának elnöke és a kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Markó Attila leszögezte, hogy az RMDSZ valamennyi parlamenti képviselőjét védelmezi. Az RMDSZ ugyanakkor saját háza táján néha kritikákat is megfogalmaz különböző személyek tevékenységét illetően. Markó Attila azt állította, hogy a Burján Emil által említett konkrét ügynek nem ismeri a részleteit. Markó Attila továbbá dicsérte a Romániai Magyar Szót, mely helyet ad a lapot, vagy az RMDSZ-t bíráló írásoknak, ugyanakkor az Erdélyi Napló „polgári hetilap” sohasem közölt olvasói véleményt, amely bírálta volna a lap egyoldalúságát. /Markó Attila: Válasz egy nyílt levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Rokaly József gyergyószentmiklósi történész a Timpul – 7 Zile in Romania si in Lume román hetilapban közlő Zeno Millea sorozatos magyargyalázó többéves tevékenységére reagált az Erdélyi Napló aug. 10-i számában. Erre jött a fenyegető válasz: „ünnepélyesen megígérem: megmutatom, hogy meg fogja bánni még a pillanatot is, amelyben elhatározta, hogy golyóstollat vesz a kezébe!” /Timpul…, szept. 4. / írta Zeno Millea. A Gyergyói Székely Tanács állásfoglalásában felháborodva reagál a sajtóban közzétett fenyegetésre: „Íme, Szerbia és Montenegró után, ahol a vajdasági magyarok sorozatos etnikai támadásoknak, atrocitásoknak vannak kitéve, most (…) Romániában fenyegetnek meg létében és intellektuális mivoltában egy olyan magyart, aki szóvá merte tenni a magyarok és történelmük sorozatos gyalázását. – Így készül Románia integrálódni az Európai Unióba?" /Bajna György: Megfenyegették! = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./ Előzmény: Rokaly József: Dilettáns magyarfaló. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10.

Zeno Millea az Erdélyi Napló szerkesztőségének írt levelében visszautasította, hogy a Timpul hetilapban közölt írásai „magyarfalásról” szólnának. Szerinte Rokaly József írása rosszindulatú hamisítás. – A szerkesztőség válaszában leszögezte: Rokaly József és sok más magyar ember számára azért furcsák az írásai, mert nem a tudományos történelemszemlélet alapján foglalkozik a magyarság múltjával. „Mi magyarok, beleértve az Erdélyi Napló munkatársait is, soha nem írtuk azt, hogy Erdély csak a magyaroké, hogy itt ősidők óta csak magyarok éltek. Azokért a jogokért harcolunk, amelyeket az önhöz hasonló gondolkodású emberek minduntalan elvitatnak tőlünk.” /Postabontás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 12./ Előzmény: Rokaly József: Dilettáns magyarfaló. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10., Bajna György: Megfenyegették! = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

A Magyar Polgári Szövetséget megalakulása óta az a vád éri, hogy megosztja a romániai magyarságot, illetve megakadályozhatja azt, hogy az RMDSZ-nek képviselete legyen a román törvényhozásban.  Tulit Attila, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-képviselet nem egyenlő a magyarság parlamenti képviseletével. Ha sikerült volna megteremteni az összmagyar előválasztások intézményét, ahogyan azt az MPSZ a helyhatósági választások előtt szorgalmazta, ma egészen más helyzet lenne. Az MPSZ, ellentétben az RMDSZ-szel, megalakulásuktól támogatta autonómiatörekvéseiben a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.  Az RMDSZ politikájával elégedetlenek közül is többen kifogásolták, hogy az MPSZ román párt listáin indítja képviselő- és szenátorjelöltjeit.      Tulit leszögezte: Smaranda Enache asszony és az AP vezető politikusai megbízhatóbb szövetségesek lehetnek annál a román pártnál, amelyet négy év óta az RMDSZ kiszolgál. Az Emil Constantinescu vezette párt támogatja a magyarság autonómiaigényét. Tulit úgy látja, hogy az Erdélyi Napló, a Krónika, a Háromszék, többnyire a Brassói Lapok is objektíven tájékoztatott. /Makkay József: A hosszabb távú párbeszéd elkerülhetetlen. Beszélgetés Tulit Attilával, a Magyar Polgári Szövetség alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 23./

Sike Lajos újságíró az Erdélyi Napló egyik számából Borbély Zsolt Attila írását idézte: „Ma úgy tűnik, az RMDSZ parlamenti képviseletének megszűnése több haszonnal járna nemzetpolitikai síkon, mint amennyi kárral. Úgy vélem, az MPSZ nem szabad partnere legyen, de még cinkosa sem abban, hogy az RMDSZ még egyszer parlamenti képviselethez jusson.” Ha nem lesz az RMDSZ a parlamentben, akkor majd „Zsolti barátunk” fogja elintézni, írta ironikusan Sike, hogy az EU követelte új régiós felosztással ne csatolják Bakóhoz Csíkszeredát, ő nyargal majd Pestre Kövér Lászlóhoz, az erdélyiek nagy-nagy barátjához, hogy a háromszéki román rendőrök ismét magyarországi tankönyvekért kutatnak a székely iskolások táskájában. Biztosan magával viszi harcostársát, Bayer Zsoltot is. /Sike Lajos: Jéghideg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

 Egy bértollnok a romániai magyar baloldali sajtóban újabban az Erdélyi Naplóval kötekedik, írta Nits Árpád. Nevét nem említi, mert meggyőződése, hogy ezek az újságok és munkatársaik annak arányában részesülnek bizonyos alapítványi pénzekből, hogy milyen gyakorisággal “monitorizálják” az egy-két jobboldali lapnál dolgozó két-három, anyagilag független újságírót. Régebben akkor váltunk az RMDSZ-oldali bértollnokok céltáblájává, amikor kiálltak a Bolyai Egyetem újraalapítása, a kettős állampolgárság intézményesítése és az autonómia megteremtése, valamint Tőkés László mellett. Most azon lovagolnak, hogy az Erdélyi Napló egyik munkatársa az egykori bukaresti pártfőiskola végzettje.  Róla, Nits Árpádról van szó. „Kíváncsian várjuk, miért fognak belekötni az Erdélyi Naplóba az elkövetkező hetekben.” – írta. /Nits Árpád: Népszavazás káderügyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 30./ Nits Árpád nem írta ki, de Kuszálik Péternek erre a cikkére célzott: Morfondír. Egy kis lapszemle! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Román Győző publicisztikai figyelmeztetésére (Tiszta vizet a nyílt kártyákba, Erdélyi Napló, márc. 8.) válaszolt Kereskényi Sándor. Román Győző három kirívó példát említett: Kelemen Attila, Kereskényi Sándor és Csutak István esetét. Szerinte az első ostobán, a második szánalmasan, a harmadik megalkuvó módon viselkedett új, hatalmi helyzetében. Kereskényi Sándor kifejtette, hogy a sajtóban a kilencvenes évek közepén az ún. neptunosokat elmarasztalta ugyan, de valójában nem volt annyira ellenzéki. Megmagyarázta, hogy fellépésében „inkább a szereplés, mint az alternatívaképzés igénye” vezette. Csutak István koccintgathat ugyan Nagy Benedekkel, de egyeztetni a Duna-parti metropoliszban Gézával vagy Zsolttal szokott. /Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Tar Károly válogatott írásai címmel megjelent CD-lemezen a Svédországban élő szerző munkáiból válogatva versek, regények, színjátékok, közírások, riportok, szociográfiai írások, napló, fordítások és szótárak /Viselkedjünk, Romániai magyar nyelvvédő szótár és az Illemszótár/ sorakoznak. Szubjektív válogatás, mondta a 70 éves szerző. Tar Károly író, szerkesztő /sz. Kolozsvár, 1935/ dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként és tervezőként, 1958–1968 között a kolozsvári Igazság napilap munkatársa, 1987–1988 között a Napsugár főszerkesztője. 1990-ben a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának vezetője, a Szabadság napilap egyik alapítója, külső munkatársa, megszűnéséig a Szabad Európa Rádió tudósítója. 1991-ben az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakításának egyik törvényes beiktatója, a Magyar Nemzet tudósítója, az Erdélyi Kiskönyvtár alapító szerkesztője, 1994 végétől 1995-ig az ESZC intézője, 1993-tól az Erdélyi Napló főmunkatársa. 1995 végén Svédországba költözött, ahol összefogja az ottani magyarságot, magyar nyelvű lapokat, magyar rádióadást indított. A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. /F. I.: Tar Károly válogatott írásai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

A Kolozs megyei RMDSZ megvonta támogatását Török Ferenctől, mert a vezetők elégedetlenek a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettes munkájával. Ilyen az elmúlt években történt, írta az Erdélyi Napló, hogy valaki rosszul végzi munkáját, ezért meneszteni kell – RMDSZ-vonalon. Felvetődik a kérdés, hogy vajon más szinten, más területen mikor lesz meg a lehetőség, mikor lesz meg a politikai akarat arra, hogy hasonló döntések szülessenek. Lesz-e valaki, aki majd veszi a bátorságot, hogy megvonja a támogatást a kolozsvári magyar színház vezetőségétől? Hogy a kincses városban valóban népszínház működjék. Hogy ne csak 20-30 meghívott fő ücsörögjön a színpadon, hanem ezer ember tapsoljon a nézőtéren. /S. B.: Érdekképviselet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Dinnyés József daltulajdonos előadásával, rövid politikai fórummal fűszerezett laptalálkozót tartott az Erdélyi Napló hetilap szerkesztő- és írócsapata Sepsiszentgyörgyön. A szeptember 23-i találkozón megjelent mintegy kéttucatnyi érdeklődő, eljött a városi RMDSZ elnöke, illetve a Székely Nemzeti Tanács két alelnöke is. Arra a kérdésre, hogy délibáb-e az autonómia, mind Tóth-Birtan Csaba RMDSZ-elnök, mind Sánta Imre és Ferencz Csaba nemmel válaszolt. Hogy ebben kialakítható-e egy nemzeti minimum, abban már eltértek a vélemények: az RMDSZ-elnök a kompromisszum fontosságát hangsúlyozta, az SZNT képviselői úgy vélték, hogy Székelyföld területi autonómiája nem lehet alku tárgya. A Nagyváradról Kolozsvárra költözött hetilap munkatársai a kiadvány polgári és nemzeti jellegét hangsúlyozták. Makkay József főszerkesztő hangsúlyozta, hogy a hullámvölgyből immár kifelé tartó lap – négy és félezer példányban jelennek meg – támogatás nélkül kénytelen kivívni helyét a piacon, hangvétele, tartalma ugyanis a pénzosztó gépezetként is működő politikai képviselet elvárásainak nem éppen hízelgő. Fábián Tibor, Szentes Szidónia és Bagoly Zsolt a lap törekvéseiről beszélt, Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata főmunkatársa pedig a magyarországi hetilapról beszélt. /(Dánél): Szükség van a nemzeti hangra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

A vártnál nagyobb érdeklődés övezte az Erdélyi Napló székelyföldi közönségtalálkozóit. Az Erdélyi Napló négyfős csapatához (Makkay József, Fábián Tibor, Bagoly Zsolt és Szentes Szidónia) ötödikként Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata munkatársa csatlakozott. Dinnyés József énekes fellépései meghitté tették a találkozást. A daltulajdonos magyar költők megzenésített verseivel hívta kárpát-medencei utazásra a jelenlévőket. A rendezvényeken szó esett arról, hogy az Erdélyi Napló már évek óta nem részesül semmiféle anyagi támogatásban, s pályázataikat az illetékes fórumok mindig leseperik az asztalról. A hetilap legújabb szolgáltatása révén nemzeti elkötelezettségű kiadók könyveit, hangkazettáit kínálja olvasóinak. Az Erdélyi Napló találkozóin sikerült egy asztal mellé ültetni az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT képviselőit. A körút szeptember 22-én Sepsiszentgyörgyön kezdődött. Csíkszeredában Toró Tibor parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor valamint Márton Róbert, az MPSZ csíki területi elnöke és Kovács Csaba, az internetes Erdély ma főszerkesztője is jelen volt. Toró Tibor a kisebbségi törvényről szólva kifejtette, hogy a tervezetnek számos hibája van, de a pozitívumokat lehetőségként kell felfogni. Sógor Csaba azokat a lépéseket vázolta, amelyeket az autonómia eléréséért lehet tenni. Fontosnak mondta, hogy a románok megismerjék Erdély történelmét. Márton Róbert úgy vélekedett, amíg az RMDSZ-képviselők nem az erdélyi magyarság ügyét képviselik, hanem parlamenti tisztségeket akarnak megnyerni, addig nincs esély az autonómiára. Marosvásárhelyen megjelentek Szentgyörgyi László és Tófalvi Zoltán, a hetilap egykori munkatársai, továbbá Fazekas Károly Csaba és Szász István Tas, akiknek írásai szerepelnek Erdélyi Naplóban. /Szentes Szidónia: Az Erdélyi Napló székelyföldi körútja. Ellenszélben a magyar ügyért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 27./

Minisztériumi támogatás hiányában, a lap fenntartására szánt összegből gazdálkodva új székhelyre költözött Kolozsváron a Korunk folyóirat szerkesztősége. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Rákóczi úti székháza Kántor Lajos főszerkesztő szerint távolról sem megfelelő, és eddig mintegy ötvenmillió régi lejt fordítottak a költözködésen kívül tatarozásra, víz- és gázszerelésre. A Korunk rendelkezésére álló három helyiséget – egy teremben az Erdélyi Napló szerkesztősége dolgozik – sikerült rendbe tenni, a nagyobb munkálatokhoz azonban Kántor Lajos szerint negyvenezer euróra lenne szükség. Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja elmondta, a folyóirat támogatási ügyében felkereste Onisei államtitkárt. Az esetleges eredményekről ezen a héten kíván tájékozódni Kelemen Hunor. A Korunk eddig egy Nagy-Szamos utcai épületben működött, a Romániai Írók Szövetsége által kiadott két szépirodalmi folyóirat, a román nyelvű Apostrof, valamint a Helikon szomszédságában. Utóbbiaknak még nem sikerült új székhelyet találniuk. A nyáron az épületet az ortodox egyház kapta vissza, amely a szerkesztőségektől megfizethetetlenül magas bérleti díjat kért. /Rostás-Péter Emese: Költözés áldozatokkal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Elment a magyarság színe-javától nagyra becsült és nagyon szeretett Nits Árpád, búcsúztatta kollégáját a hetilap. Meghalt Nits Árpád. Ő akkor mert szólni, amikor mások hallgattak, vagy a nemzet ellen elkövetett súlyos bűnöket éppen erénynek igyekeztek feltüntetni. Búcsúzik tőle az Erdélyi Napló szerkesztősége és olvasótábora. /Búcsú Nits Árpádtól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./ Elhunyt a 67 éves Nits Árpád újságíró /Kolozsvár, 1938. júl. 15. – Kolozsvár, 2005. nov. 11./ A kolozsvári Igazság munkatársa volt, majd az Ifjúmunkás, 1985-től az Előre, 1990-1992 között a Romániai Magyar Szó munkatársa, 1992-ben tért vissza Bukarestből Kolozsvárra. Akkor egy évet dolgozott a Szabadságnál, 1993-1996 között a Szövetség, az RMDSZ folyóiratának szerkesztője, 1996-ban azután újból visszatért a Szabadsághoz, és nyugdíjazásáig, 1998 decemberéig volt a lap munkatársa, az Erdélyi Napló szerkesztője volt haláláig. /Barta Éva: Búcsú Nits Árpádtól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ 1999-ben kezdett rendszeresen közölni az Erdélyi Naplóban egy kolozsvári közíró, Nits Árpád. Az Erdélyi Napló olvasói közül a legtöbben az ő karakán, szókimondó írásait szerették a legjobban. Amikor a lap átköltözött Nagyváradról Kolozsvárra, az első nehéz esztendőben a szerkesztőség lelkiismereteként tette azt, amiről úgy érezte, hogy tennie kell. A fiatal újságírókat segítette. /Fábián Tibor: Az Árpi bácsi. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Dr. Indig Ottó, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, a jeles irodalom- és művelődéstörténész, kritikus, publicista és tanár 69 esztendős korában elhunyt /Gertyámos, 1936. okt. 18. – Nagyvárad, 2005. dec. 9./. Több évtizedes középiskolai és főiskolai pedagógusi munkája mellett a Kelet-Nyugat, a Bihari Napló, az Erdélyi Napló, majd a Várad folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Irodalom-, sajtó- és színháztörténeti szerzőként tizenegy kötetet jelentetett meg, képzőművészeti kritikusként és műgyűjtőként is nagyra becsült tagja volt a város polgárságának. /A Nagyváradi Ady Társaság: Elhunyt dr. Indig Ottó. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

,,Betelt a pohár, ebben a csapatban én nem tudok tovább játszani” – jelentette ki az Erdélyi Naplónak Kása Zoltán, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára, dékán-helyettes, az egyetem szenátusának, valamint kari tanácsának tagja, aki írásban is benyújtja lemondását említett tisztségeiről. Példáját több kollégája is követni készül. Kovács Lehel adjunktus hírül adta, az egyetem szenátusa leszavazta a magyar informatika tanszék létrehozására irányuló indítványt. A BBTE vezetősége közleményben cáfolta a hírt, azt állítva, hogy a szavazás nem a tanszék létesítésének az elutasításáról szólt, mindössze elhalasztották a kérdés tárgyalását. Ez a közlemény váltotta ki Kása Zoltán és a magyar oktatók felháborodását, szerintük ugyanis a közlemény jegyzői valótlant állítanak. Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese azt állította egy konferencián, hogy gerillaháborút folytatnak a magyar oktatók a karokért, melyeknek ügye ,,a rivalizáló radikalizmusok területére került”. /Nézeteltérés a kolozsvári egyetemen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Veszélyeztetett román hagyományok cím alatt Ioan Selejan, az 1994-ben létrehozott Hargita-Kovászna ortodox egyházkerület püspöke az Adevarul január 4-i számában ismertette, milyen gondokkal küszködik az új év kezdetén. A legsúlyosabb: a pásztor nélkül maradt román közösségeket beolvasztották. Ott azonban, ahol a pap ellenállt az állam és az együtt élő etnikumok nyomásának, sikerült megőrizni a hitet és a román nyelvet. A román identitás megőrzése érdekében e tájakon az államnak aktívabb szerepet kellene vállalnia. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetőül idézett néhány régebbi cikket. Adevarul, 2003. november 3.: Iskolák összevonása nyomán, országszerte 3000 gyermek naponta több kilométert gyalogol, hogy tanulhasson. A Suceava megyei Arini község 17 gyermekének a 7 kilométerre eső iskoláig veszélyes vadállatokkal tele erdőn kell áthaladnia. Adevarul, 2003. október 16.: A Kovászna megyei Lécfalva elemi iskolájának román tagozatán egyetlen gyermek tanul: a IV. osztályos Marin Gavrila, számára a minisztérium engedélyével külön tanítónőt szerződtettek. Jurnalul National, 1997. május 17.: Ioan Selejan interjújának címe: Hargita és Kovászna megyében nincsenek román papok és román nyelvű iskolák. A püspök elpanaszolja, hogy a románok elmagyarosodnak, mert nincs papjuk, tanítójuk. Egyes helységeknek a 20. század elején másfél ezer román lakosuk volt, ma pedig tíznél is kevesebben vannak. Az interjút záró kinyilatkoztatás: „A román nép a dákoktól örökölte erkölcsi tisztaságát.” Erdélyi Napló, 2003. május 7.: Missziót vállaltunk ezen a vidéken cím alatt Ioan Selejan püspök interjúban számolt be kilencévi munkasikereiről. Több mint tíz templomot építtetett, és minden parókiára sikerült papot hoznia. Maroshévízen a meglevő mellé még két parókiát hozott létre, hogy 50-100 családra jusson egy lelkipásztor. (Közben a Gyergyói-medencében 2000 római katolikusra jut egy plébános.) Örvendetesen nőtt a kolostorok száma is: míg jövetele előtt csak Maroshévízen volt ilyen hajlék, addig 2000-ben a két megye területén hét kolostor építése kezdődött el, miután a marosfőit már 1996-ban felszentelték. Selejan püspök panaszkodott, hogy milyen szegény az egyházkerülete, mert az állam nem támogatja: „Ha a román állam pénzéből építkeznénk, akkor ott állnánk kinyújtott tenyérrel az utcasarkon és koldulnánk.” Hargita Népe, 2003. november 21.: A Postabank árverésre bocsátott, Virág utcai üzletsorát az ortodox püspökség vásárolta meg 3,4 milliárd lejért. A püspökség a csíki ingatlanpiac egyik legaktívabb ügyfele. Adevarul, 2000. november 18.: A marosfői kolostor kőfalára ismeretlen tettesek fölírták: „Székely, ébredj!” Az esettel kapcsolatban Selejan püspök így nyilatkozott: „Provokáció és kísérlet arra, hogy tüzet lobbantson fel Erdély peremén, majd lángra lobbantsa a Kárpátokat. A felirat biztatás Erdély különválására.” Romania Literara, 2000. július 5.: „A Román Ortodox Egyház a jövendő lehetséges szélsőséges nacionalista-fundamentalista mozgalmainak melegágya lett.” /Barabás István: Hagyományos rögeszmék. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Tiltakozik a Kráter Műhely Egyesület, a szerző magyarországi életműkiadója, hogy Wass Albert novelláját cenzúrázta az erdélyi Mentor Könyvkiadó. Káli Király István azt mondta, hogy “Publicisztikai fogás nem illik egy novellába”, ezért vették ki Tőkés László nevét. Az egyesület álláspontja szerint azonban ez az indok nem állja meg a helyét, mert a név kivétele a novella jelentését módosítja. Wass Albert novellája nem publicisztikai, hanem politikai irodalom. A Kráter Műhely Egyesület PoLíSz című folyóirata februári számában közli a cenzúrázatlan, eredeti novellát. Az Erdélyi Napló 2005. november 22-i számában olvasható volt az eredeti szöveg. Korábban az Ember az országút szélén című Wass-műből maradt le az utóirat, amelyben a szerző a Ceausescu-rendszert bírálta. A második kiadásban viszont már szerepel ez a részlet. /A Kráter Műhely Egyesület sajtóközleménye. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Militáns mozgalom? Szélsőséges fiatalok, akik Románia egységét magyar társaiktól féltik? Sorjáznak a kérdések a Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű szélsőséges román ifjúsági szervezet és hasonszőrű társai tevékenységéről. Romániában zavartalanul virágkorukat élik a magyar-, cigány- és zsidóellenes, valamint a másság minden formáját nyíltan elítélő szélsőjobboldali román szervezetek. Sokan úgy vélik, a szálak a titkosszolgálatokhoz, de még inkább a román ortodox egyházhoz vezetnek. Az államilag támogatott Bolyai Egyetem visszaállításáért tartott év végi kolozsvári tüntetésen a Noua Dreapta tagjai is ott voltak. Igaz, ők nem Bolyait követeltek, hanem valami furcsa nevű, „Dacia Superior” egyetemet. A szervezők felhívták rájuk a rendezvényt biztosító csendőrök figyelmét. Az egyik szervező tanúsága szerint oda is mentek, csak a figyelmeztetés volt a szokásostól kissé eltérő az ellentüntető román fiatalok részére: „Vigyázzatok, észrevettek benneteket.” A román szervezet egyik körlevele szerint a magyar szeparatizmus ellen és a nemzeti egységért az Új Jobboldal nagyszabású röpcédula- és szórólapterjesztést rendezett október 17-én, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előtti irredenta és szeparatista tüntetésre válaszul, ahol több mint 500 magyar nemzetiségű egyetemista az összes román és más nemzetiségű egyetemista eltávolítását és az egyetem állami magyar egyetemmé való alakítását követelte. A többségükben magyarok lakta városok polgármesterei és RMDSZ-es képviselői nyugtalanságra és polgári engedetlenségre szólítottak fel, nyíltan szembeszegülve a román állam alkotmányával és törvényeivel. Az Új Jobboldal felszólítja az illetékes állami szerveket, hogy sürgősen indítsák el azokat a törvényes intézkedéseket, amelyekkel ellensúlyozni tudják a magyar irredentizmus és elszakadás elharapózását. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke nem tartja kizártnak, hogy a szélsőjobboldali ifjúsági szervezet együttműködik a román titkosszolgálattal, de még inkább a román ortodox egyházzal. A Noua Dreapta nyíltan a Corneliu Zelea Codreanu által vezetett Vasgárda utódjának vallja magát. A szomorú az, hogy nem valamiért jöttek létre, hanem valami(k) ellenében. Érdekes, hogy ilyen jellegű szervezetek szinte egy időben jöttek létre Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, sőt már közösen is szerveznek rendezvényeket. Például tavaly június 4-én Trianon melletti szimpátia-felvonulásuk volt. Valószínűleg ez az új kisantant-szerű szervezetlánc. Ők próbálták megzavarni az önálló Bolyai Egyetemért tartott kolozsvári tüntetést. Azóta volt még néhány provokatív megnyilvánulásuk. Például december elsején Sepsiszentgyörgyön koszorúztak, ahogy ők fogalmaztak: „átélve a nemzeti ünnep örömét, a magyar szeparatista nyomás alatt élő Kovászna megyei románsággal”. Ahhoz, hogy ez a szélsőséges szervezet honlapot tartson fenn, egyenruhákat készíttessen, tengernyi zászlót megvegyen, ahhoz pénz kell. Az Erdélyi Napló eljuttatta kérdéseit a Noua Dreaptához, de nem kaptak választ. /Fábián Tibor: Szélsőjobb román fiatalok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

A magyar kormány azt ígérte: a határon túli magyarokat nem használja majd eszközként a választási kampányban. Ennek ellenére az utóbbi hetekben elszaporodtak Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elleni támadások. A jelenlegi kormánypártok célja: a „Fidesz-barát” Szász Jenő elleni vádakkal árnyékot vetni a polgári ellenzékre is.    Az Erdélyi Napló szerint azért esett a választás Marosvásárhelyre, hogy alkalmat nyújtsanak Pomogáts Bélának arra, hogy – a Székelyudvarhelyért Alapítvány immár négy esztendeje szabályszerűen elszámolt pályázata ürügyén – támadja Szász Jenőt. Pomogáts kifejtette, azért álltak el a pertől, mert nem akartak „egy erdélyi magyar alapítványt bukaresti román bíróság előtt perelni”. Valójában perelni akartak, olvasható a hetilapban, de budapesti keresetüket, megalapozatlanként, két ízben is visszautasították.  Pomogáts Béla gyaníthatóan politikai megrendelésre tette ezt. „A napokban olvastam a Népszabadság egyik erdélyi tudósításában, hogy az udvarhelyi árvízkárok enyhítésére befolyó, a magyar társadalom adakozásából összegyűlt magyarországi segélypénzek nem az árvízkárosultak otthonainak, templomainak a felépítését szolgálták, hanem egyszerűen a polgármester magánszámlájára kerültek, és az udvarhelyi sportcsarnok renoválására használták fel” – mondta Pomogáts, majd a következőképpen folytatta: „Helytelen lenne, ha a közvélemény egyszerűen szemet hunyna ezek fölött a tények fölött, csak azért, mert egy olyan emberről van szó, akinek befolyásos helyzete van a román politikai életben és a magyar politikában is.”  /Szentgyörgyi László: Erdélyben kampányolnak a magyar kormánypártok. Szász Jenőt mondanak, Fideszt gondolnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./

Március idusa idén újraélesztette az autonómiába vetett hitet, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. A Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlése lázba hozta az országot. Nem véletlen az RMDSZ háza táján a retorikaváltás. Frunda György marosvásárhelyi kiállása a Székelyföld területi autonómiája mellett, vagy Markó Béla miniszterelnök-helyettes szokásosnál keményebb ünnepi beszéde, amelyben a székelyföldi román köztisztviselőket a helyi többségi lakosság nyelvének elsajátítására szólítja fel, jelzésértékű. Azonban az RMDSZ csúcsvezetősége továbbra sem hajlandó az érdemi párbeszédre azokkal, akik az RMDSZ-ből kiválva új pártot alakítottak. Ma az első számú közellenség Szász Jenő. Nem véletlen az igazi RMDSZ-hatalmat megtestesítő Verestóy Attila SZKT utáni kétségbeesett nyilatkozata az RTV1 hírműsorának, hogy összeesküvést lát az RMDSZ ellen Basescu államelnök vezénylete alatt és a magyarországi jobboldal (értsd a Fidesz) asszisztálásával. Udvarhelyen totális háború folyik az RMDSZ, illetve az ellenzéki párt színeiben bejutott tanácsosok és a polgármester között, ami szintén akadályozza az MPSZ és az RMDSZ közötti közeledést. Az RMDSZ-ben a Markó Béla, Verestóy Attila, Borbély László és Frunda György alkotta csúcs elmozdításával és a hátukban szerveződő néhány agilisabb fiatal hatalmi helyzetbe jutásával egyből megváltozhat sok minden. /Makkay József: Esélylatolgatás március idusa után. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagja közleményt juttatott el az Erdélyi Naplóhoz. A Hét című folyóirat felelős szerkesztője, Parászka Boróka interjút kért tőle az erdélyi magyar felsőoktatás időszerű kérdéseiről. Parászka Boróka és munkatársai mind szóban, mind pedig írásban megerősítették: eleget tesznek kérésének, hogy az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése érdekében átnézhesse az interjú szövegét.  Többszöri sürgetése után az interjú szövegének első részét lapzárta előtti délután küldték el elektronikusan, és lapzárta után kapta kézhez. Második részét mindmáig nem látta. Közben nyomtatásba került az általa nem pontosított, gyakorlatilag szerkesztés nélküli szöveg. Mivel Parászka Boróka elutasította, hogy saját nevében elnézést kérjen a történtekért, és föltegye A Hét honlapjára az interjú szerkesztett változatát, Hantz Péter azzal a kéréssel fordult több sajtóorgánumhoz és világhálós portálhoz, hogy hozzák nyilvánosságra az első rész szerkesztett változatát. /A Hét parászkálkodása. Hantz Péter tiltakozik. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport hetilap a leggazdagabb romániai magyar politikus, Verestóy Attila tulajdona, akinek részvényei vannak a Krónikában is. Továbbá médiaérdekeltségei Kovászna és Hargita megyében, s ahol nem ő vásárolja fel a lapokat, rádióadókat, megteszi azt sógora, Ferenczy Ká­roly udvarhelyi vállalkozó – írta az Evenimentul Zilei bukaresti lap. Kelemen Hunor szenátornak, a SZET elnökének, Verestóy egyik leghűségesebb politikai harcostársának tulaj­dona a népszerű internetes hírportál, a Transindex – folytatta a lap. A magyar olvasók kénytelenek a RMDSZ sajtómágnásaihoz lojális újságokat olvasni. Ez csak részben igaz, tette hozzá a Háromszék. Léteznek még RMDSZ-tisztségviselőtől független lapok Erdélyben. Többek között a Háromszék vagy az Erdélyi Napló, a Krónika is, ahol lehet ugyan 11,2 százalék részvénye Verestóynak és embereinek, de meghatározni az újság profilját nem tudták. A Krónikánál tulajdonosváltás volt. A lap többségi részvénycsomagját Nagy Elek kolozsvári származású, Magyarországon élő üzletember vásárolta meg, akinek polgári elkötelezettsége közismert. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

Ugyanazok kerülnek vissza a hatalomba, akik az elmúlt négy év ámokfutásával vészesen eladósították az országot, megtagadták a határon túli magyarságot, és a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatták a nemzetközi tőke kényének-kedvének. A Fidesz liberálisabb része által (is) leszélsőségezett párt elnöke, Csurka István lapjában és országjáró körútján kampányolt a Fidesz ellen.  Magyarország a környező országokhoz képest is hátrányosabb helyzetben van a sajtószabadság terén. A balliberális magyar sajtó uralja a tömegkommunikációt. Ilyen ellenszéllel kétszeresen nehéz nemzeti elkötelezettségű pártoknak választásokat nyerniük, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszereplője. A kormányzó pártok elzárkóztak a legdurvább választási csalásnak tekinthető láncszavazás elleni intézkedésektől, ezzel szemben a választási bizottság megrótta Orbán Viktort a kampánycsend megsértése miatt a Fideszbe beépült szocialista ügynökök feljelentése alapján.  A nemzeti oldal újabb veresége a határon túli magyarok számára a legtragikusabb. Fidesz-győzelem esetén újraindulhatott volna több olyan kárpát-medencei magyar–magyar terv, amely nélkülözhetetlen az egészséges nemzettudat fejlődéséhez. Minden marad a régiben: Gyurcsány Ferenc kevéssé fog törődni azzal, hogy Erdélyben kifütyülik, a szocialistáknak és szabaddemokratáknak elkötelezett RMDSZ-es elit zavartalanul élheti tovább nyugodalmas hétköznapjait.   /Makkay József: A vereség tanulságai. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./

A magyarországi választási kampányban alig esett szó a határon túli magyarságról. Erre a mai kormánypártokhoz közel álló magyarországi szociológus, Tamás Pál adott egyféle magyarázatot az elmúlt héten Kolozsváron, a magyar főkonzulátus rendezvényén. A szociológus szerint nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává, hanem sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. A liberális baloldal által hangoztatott vélemény azonban alapjaiban hibás, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője, mert a kárpát-medencei magyarság autonómiatörekvésének elodázása, az utódállamok által történő folyamatos visszautasítása önmagában súlyos retorzió. Ha ez a téma felszínre kerül és kampánybeli nyilvánosságot kap, óriási segítséget jelenthetett volna az autonomista törekvéseknek. Az idei magyar választási kampány nemzetpolitika-mentessége káros is lehet: az utódállamoknak azt üzeni: az erdélyi magyarság ügye Románia belügye.      Markó Béla, az RMDSZ elnöke sokkal szorosabb kapcsolatot épített ki az elmúlt négy évben a szocialistákkal, mint korábban a Fidesz-kormánnyal, bár a támogatások csökkentek, a MÁÉRT elmaradt. Most Markó Béla azt nyilatkozta, hogy a magyar kormánnyal minél termékenyebb együttműködést szeretnének kiépíteni. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélekedett: a régi-új magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját. Ezt a véleményét osztotta többek között Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki azt szeretné, hogy a leendő magyar kormány meghozza a nemzet egységére vonatkozó döntéseket is. Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke azt várja az új kormánytól, hogy érlelje ki támogatáspolitikáját, és mellőzze a „kényszerpályás lépéseket”.   Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke azt szeretné, ha a budapesti kormány a jövőben nagyobb lépéseket tenne a határon túli magyarok felé, vagyis összehívná a Magyar Állandó Értekezletet. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke pedig azt várja, hogy az új magyar kormány átértékeli feszült viszonyát a KMKSZ-hez. Változást sürget a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Bunyik Zoltán is.   Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke, Székelyudvarhely polgármestere szerint a romániai magyarságnak le kell vonnia a következtetést, miszerint első-, másod- és harmadsorban is csak önmagára számíthat, és csak negyedsorban az anyaországra. /Makkay József: Hiú ábrándok? Új magyar nemzetpolitikát akar a határon túli magyarság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 1./

Autonómiáról szó sem lehet, jelentette ki Traian Basescu államfő Gáll Kinga európai parlamenti néppárti képviselőnek, aki Bukarestben a romániai magyarság autonómiatörekvésének ügyében kilincselt. Az erdélyi magyarság szempontjából a koalíció a múlt héten ismét meghalt. A kisebbségi törvény elfogadása is várat magára. Ha az RMDSZ valóban a romániai magyarság érdekérvényesítését szolgálná, akkor a koalícióból emelt fővel távozna, hiszen a magyarság kívánsága nem teljesült, és remény sincs teljesülésére. Az RMDSZ kivonulásával összeomlana a kormány. Gáll Kinga szóvá is tette Bukarestben, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele nem garancia a kisebbségi jogok kiharcolására.      Néhány évvel Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője előző munkahelyén, a Szabadság napilapnál egy internetes újsággal közösen azt akarták elérni, hogy az erdélyi magyar közéleti személyiségeket megszólaltató interjúsorozatban (amelynek kérdéseit olvasók tették fel) Verestóy Attila is megnyilatkozzék. Verestóy azonban nem akart válaszolni megkeresésre. (Szinte minden kérdés feltételezett szekuritátés múltjára és jelentős vagyonának eredetére vonatkozott.) Makkayt akkori méltatlankodásakor egy RMDSZ-hivatalnok kioktatta, mondván, alkalmazkodni kell a „romániai realitásokhoz”. A román újságírók nem annyira szemérmesek, mint a romániai magyarok. A román lapok saját politikusaik viselt dolgainak kiteregetésével párhuzamosan, nem kímélik a magyarokat sem. /Makkay József: Halott a kormánykoalíció. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, a Babes–Bolyain 5500 magyar hallgatót tartanak számon. Egy 1993-as adathoz képest (800 fő volt a magyarul tanulók száma) a létszám közel meghétszereződött, s ha az egykori Bolyain évente tanulók számával (1200–1500) összevetjük, akkor ez a mai létszám annak több mint háromszorosa. A napokban megjelent felvételi tájékoztató szerint a 103 szakosodási lehetőségen belül 58 magyar nyelvű tanulmányi ágazat van meghirdetve, de nem közlik, milyen mértékben biztosított a magyar tanszékrészlegeken a diszciplínák megfelelő szakemberekkel történő lefedése. A jelenleg magyarul tanuló diákok létszáma, ha a Babes–Bolyain kívül a Partiumi Keresztény Egyetemet, a Sapientiát, a teológiai karokat, a színész- és orvosképzést és a bukaresti hungarológia szakot stb. is egybevesszük, huszonháromezer, tehát nagy tömegű értelmiségi utánpótlás létezik. Azonban a nyilvánosságban ez a magyar diákság nem látszik eléggé. Ehhez képest a két világháború közötti fiatal egyetemista értelmiség sokkal artikuláltabban jelenítette meg érdekeit (Venczel József és mások). A problémákra rákérdező diákot (Száfta Szendét) a Szabadságban rögtön valamely beszervezés, manipuláció, rosszindulatú politikai szándék eszközének tekintik. A diákok esélyegyenlőségének feltétele a jó könyvtárak, laboratóriumok, egyetemi jegyzetek, internet-hozzáférés kellő mennyiségének biztosítása (lenne), különösen ma, a tömegoktatás korszakában. A mai romániai egyetemekre – és ezen belül a magyar tagozatokra is – az eltömegesedés jellemző. A nagy csoportlétszám, a megfelelő infrastruktúra és az egyetemi jegyzetek hiánya miatt kinek-kinek személyesen kell megtalálnia a módját, hogy a minőséget ne sodorja el teljesen a mennyiség uralma. A bukaresti román sajtóban, különösen a 22 címűben, hónapok óta a felsőoktatás eltömegesedése és a minőségbiztosítás (akkreditáció) az egyik legfőbb téma. A romániai akkreditációról a magyar oktatói testület körében sem igen folyik párbeszéd. A kolozsvári egyetem magyar oktatóinak egyik utolsó fórumán Cs. Gyimesi Éva két megfontolandó szempontra hívta föl a figyelmet. Az egyik szerint a viták helyett vegyék a közös célt vegyék figyelembe: a hallgatók szakmailag hatékony képzését. A másik: vonják be azokat az egyetemi tanárokat is, akik az egykori Bolyai diákjai, majd tanárai voltak, és van néhány évtizednyi tapasztalatuk a tanszékszervezésben. Ezekről javaslatairól azt írta az Erdélyi Naplóban egy váradi újságíró, hogy Cs. Gyimesi Éva „ezúttal két értelmetlen mondatra ragadtatta magát”. A budapesti Felsőoktatási Kutatóintézet munkacsoportja, élén Kozma Tamással, a tavalyi kézikönyv után (Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, 2005.), amely a romániai magyar felsőoktatás intézményei közül csupán a Partiumi Keresztény Egyetem képzési struktúráját tárgyalta alaposan, belehelyezve a romániai kisebbségi oktatás szerkezetébe (Szűcs István tanulmánya), idén kiadtak egy másik könyvet: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában, Kozma Tamás és Rébay Magdolna szerkesztésében (Új Mandátum Könyvkiadó, 2006.). Megállapítható, hogy Romániában tekintélyelvű, bezárkózó, a diákok véleményszabadságát kizáró oktatási struktúra dominál. /Cs. Gyimesi Éva: Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

Július 13-án a Házsongrádi temetőben végső nyugalomra helyezték a balesetben elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét. A koporsójánál lerótták kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró kollégái, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők és az olvasók. A gyászszertartást Bibza István református esperes vezette. A szerkesztőség nevében az elhunytat Tibori Szabó Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott emlékbeszédet. /Gyászunk órái. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ A húszéves érettségi találkozót Balló Áron szervezte a legnagyobb lelkesedéssel. Minden előkerülő osztálytárshoz volt üzenete, minden beérkező üzenetre volt válasza. Az osztályfőnöki órán pedig szinte minden hiányzó osztálytárs életének alakulásáról ő tudott beszámolni. Mindenki számára biztos volt, hogy öt év múlva is, tíz év múlva is, szervezni fog fantasztikus osztálytalálkozókat. Tudták, hogy Áronra lehet számítani. Áron tüneményesen fiatalos maradt, és annyi cselekvő energia volt benne, mint egy érettségizőben. /Farkas Emőd: Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./