Az Agape – Koltó-Katalini Falusi Szociális Támogatások Alapítványt 1999-ben hozták létre Koltón. Elnöke, Bencze Béla nyugdíjas ácsmester. Vallja, hogy Koltó nem létezhet alapítvány nélkül. 1999-ben, induláskor négymillió lejes alaptőkével rendelkezett az Agape, amihez még hozzájött a huszonöt alapító tag – értelmiségiek, gazdák – anyagi hozzájárulása. A székhely – mely egyben az elnök családi háza – a Petőfi Sándor Kultúrotthon szomszédságában található. Koltón a Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész alkotta Petőfi–Júlia-szobor körülötte por és földnyomok, a talapzat márványlapjai közül legalább öt elvált, kettő pedig már el is törött. A tollat már ki is törték a költő kezéből. A kastély jelenlegi gondnoka, Szász Imre nemigen törődik a dolgokkal. Az alapítványnak jelenleg harmincmillió lejes tőkéje van, emellett természetesen magyarországi alapítványok, szervezetek is segítik működésüket. Az Illyés Közalapítvány támogatásával egy albumot adtak ki az itteni faluturizmus népszerűsítése céljából, amely Vendégváró Koltó címmel kétszáz példányban jelent meg. Emellett a Határon Túli Magyarok Hivatala – már működésünk kezdetén – 100 ezer forintot adományozott nekünk, aminek a kamataiból a helyi . A Pro Hungaristól ezer könyv és százhúsz videokazetta érkezett. /Szika Levente Zoltán: Tenni akarnak falujuk jövőjéért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./

Csíkszeredán ma már négy kereskedelmi rádió működik. Egyikük, az Uniplus Rádió másfél éve sugároz, és igényes, jó zenéje mellett még egyebet is kínál: magyarságot. Igazi, profi rádiósok dolgoznak egy magyarul szóló rádióban. Mezey Zsolt programigazgató elmondta, hogy szignáljaik mind magyarul szólnak, a mai napig rádiójuk az, amelyik a legmagyarabbul szól. Óránként frissítik híreikkel web-oldalukat is a világhálón. A címen bárki értesülhet Csíkszereda legfrissebb történéseiről, a város programajánlatairól. Reggeli szórakoztató és információs műsorukat, a Talpra, magyart! hamarosan a Csíkszeredában induló Pro TV-stúdió is közvetíti a helyi tévénézőknek. Csibi Zoltán az egyedi reklámok elkészítésében vállalt főszerepet a rádiónál. /Kristály Lehel: Nem százasok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./

Civil parlament létrehozását indítványozták a nemrégiben Kolozsváron megtartott Civil Fórum egyes részvevői. A kezdeményezők szerint elérkezett az ideje annak, hogy az erdélyi civil társadalom átvegye a pártként működő RMDSZ-től a különböző közösségek, szervezetek, egyesületek érdekvédelmét, beleértve a civil szférának szánt magyarországi és romániai pénzalapok kezelését, amelyet immár tizenkét esztendeje a magyar párt oszt szét a maga kénye-kedve szerint. A történtekkel kapcsolatban megszólaló Markó Béla, az RMDSZ elnöke elismerte ugyan, hogy a civil szervezetek egy része az RMDSZ-en keresztül jutott hozzá például a magyarországi pénzbeli támogatásokhoz, de – állítása szerint – a magyar párt csak kényszerűségből vállalta az osztogató szerepet. A Communitas Alapítvánnyal kapcsolatban Markó azt mondta, hogy "az a román kormány által a szövetségnek mint kisebbségi érdekvédelmi szervezetnek juttatott pénzekkel gazdálkodik. Az alapítvány azonban az összegből civil szervezeteknek is juttat támogatást". Arról viszont nem nyilatkozott a szövetségi elnök, hogy milyen kritériumok, feltételrendszerek alapján történik a közpénzek szétosztása. Szentgyörgyi László szerint önkényesen, preferenciális módon történik az osztogatás. /Szentgyörgyi László: Markó esete a civil társadalommal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 17./

Katolikus vidék Felső-Háromszék, megtartotta vallását, Szentföldnek is nevezik. Központja Esztelnek, az obszerváns Ferenc-rendi kolostorával és annak az egész vidékre kiterjedő apostoli buzgóságával. Azonban a kolostorban ma már csak két agg szerzetes él. Az utánpótlás ugyanis késik. Esztelneken a kolostor a mellette levő templommal együtt 1923 karácsonyán leégett, és értékes kéziratokat őrző könyvtára megsemmisült. 1951 Szent István napja is szomorú emlékként maradt fenn. Éjfélkor ugyanis megjelentek a milicisták, és közölték a házfőnökkel, hogy el kell hagyniuk a kolostort. Az erdélyi ferenceseket tulajdonképpen ezen a napon gyűjtötték össze, és fogolyként Máriaradnára, gyűjtőtáborba vitték. Az üresen maradt kolostorba 1951. aug. 21-én huszonegy minoritát, kapucinusokat, iskolatestvéreket és a nagyváradi egyházmegye világi papjait deportálták. A kolostor épületét szegényesen tudják fenntartani, kaszálóikat és legelőiket bérbe adják. Tarziciusz atya nem elkeseredett. Azt mondta, volt még úgy, hogy Csíksomlyón egyetlen barát élt a kolostorban, és később mégis benépesült. /Kristály Lehel: Kihalóban a Ferenc-rend Felső-Háromszéken. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

Hároméves tervezés után máj. 16-án kézbe vehették az érdeklődők a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) tudományos periodikáját, mely a Partiumi Egyetemi Szemle nevet viseli /380 oldalas kiadvány/. A félévente kiadásra kerülő lap a Partiumban élő magyar kutatók és értelmiségiek fóruma kíván lenni. Kovács kiemelte, hogy egy alkotó nemzetnek nemcsak a múltba kell tekintenie, hanem időnként magának is alkotnia kell. A rektor még hozzátette, hogy 2002-ben már 40 doktorandusa volt a PKE-nek, az ő kutatásaik méltóak arra, hogy egy ilyen kiadványban nyilvánosságot kapjanak. /(fábián): Szellemi erőtérként kívánnak megnyilvánulni. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

Garda Dezső A székely közbirtokosság /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002/ című munkája, két vaskos kötet, mintegy évtizednyi munka gyümölcse, elvezet a közbirtokosságok 18. századi megjelenésétől napjainkig. Könyvét nemcsak a szakemberek forgathatják, hanem minden érdeklődő. A törvény megszületésében, amely révén visszakerülhettek a székely közbirtokosságok jogos tulajdonosaikhoz, Garda Dezsőnek gyergyói honatyaként oroszlánrésze volt. Amikor a román parlamentben először hozakodott elő a közbirtokosságok visszaállításának ügyével, sokan értetlenül bámultak rá. Nem egyszer saját kollégái sem értették meg. Garda napjainkban azért küzd, hogy az újjáalakult székely közbirtokosságok az ugyancsak az ő közreműködésével létrehozott magánerdészetekhez kerüljenek, hogy véget érjen a hatalmi klikkek vezényelte állami rablás, a központilag irányított erdőgarázdálkodás. /Román Győző: A lényeg a székely közbirtokosságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./

Megalakult Magyarországon az új Országgyűlés. Elnökéül Szili Katalin szocialista képviselőt választotta az alig tízfős többséggel rendelkező balliberális koalíció, noha a hölgy nem büszkélkedhet semmilyen tekintélyes politikai vagy közéleti múlttal. Zömmel hasonló szürke pártemberekből állt össze végül az új kormány is, amelynek névsorát Medgyessy Péter (MSZP) terjesztette be, együtt "saját" kormányprogramjával, amely egyszerre hemzseg az ígéretektől és a korrekciós utalásoktól, az előző kabinetnek címzett bujtatott kritikáktól. A kormány 15 tagú, közülük négyen az SZDSZ emberei. A tárcavezetők, valamint a melléjük rendelt államtitkárok zöme tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, egyesek közülük vezető funkciót töltöttek be a kommunista pártapparátusban, illetve a KISZ-ben. A kabinetnek három hölgytagja van, régi hivatalnok mindegyik, de Lamperth Mónika belügyminiszteri kinevezése így is megütközést keltett. Akárcsak a Jánosy György szocialista népművelőnek kiosztott tárca új elnevezése (Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium. A hivatalba lépett MSZP– SZDSZ-kormány máris átfogó tisztogatásba kezdett az államapparátusban, amelyet folyamatosan tölt fel a pártklientúra embereivel. Különös hangsúlyt fektetnek a Miniszterelnöki Hivatalra, ahol számos bizalmi helyet kap így például az a Szabó Vilmos (MSZP) is, aki a határon túli magyarokért felel majd úgy, hogy a témával és az egyes régiókkal csak most kezd majd el ismerkedni... További nyugtalanságra adhat okot, hogy a külügyben az a Bársony András lesz a politikai államtitkár, aki nem túl erélyesen képviselte eddig az össznemzeti magyar érdekeket különféle európai testületekbe delegálva. Érdekesnek mondható Bálint-Pataki József kinevezése is a Határon Túli Magyarok Hivatalának élére, aki az előző kormány idején is vezető beosztást töltött be itt, ami egyfelől kontinuitást sugallhat az eddigi törődésben, odafigyelésben, támogatásban, másfelől ekkora balliberális bizalom magyarázatra késztetheti az új elnököt. Medgyessy Péter volt MSZMP KB-tag, Kádár János legszűkebb köréhez tartozó bizalmi ember. A Grósz-kormányban pénzügyminiszter, a Németh-kormányban miniszterelnök-helyettes. Később a Horn– Kuncze-kormány idején, Bokros Lajos utódjaként mint "párton kívüli szakértő" ismét a pénzügyi tárca irányítója. Miniszterelnök-helyettesként írja alá a bős-nagymarosi vízlépcső "végleges" megállapodását, amelynek eredményeként Csehszlovákia elterelte a Dunát. Pénzügyminiszteri tevékenysége betetőzéseként 1998-ban – már a választások elvesztése után – parlamenti jóváhagyás nélkül még hirtelen aláírta a budapesti 4-es metró megépítéséhez kapcsolódó 160 milliárd forintos kormányzati kezességvállalást, melyet 2001-ben a Legfelsőbb Bíróság is törvénytelennek minősít. Jelenleg az Ügyészségi Nyomozóhivatal vizsgálatot folytat gazdasági tanácsadó cége ellen a Gresham-palota értékesítése során feltárt 100 ezer dolláros megvesztegetés ügyében, amely által Medgyessy markát kb. 30 millió forint ütötte holmi lobbi-tevékenység honoráriumaként. /A régi újak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./

Máj. 19-én Sajtóklub a Tilosban címmel új típusú rendezvényt tartottak Csíkszeredában. Négy jobboldali publicista volt a meghívott: a Magyar ATV-n sugárzott Péntek esti sajtóklubból ismert Bayer Zsolt, a Fidesz alapító tagja, a parajdi származású Lukács Csaba, a Magyar Nemzet munkatársa, Szondy Zoltán, a Hargita Népe, valamint György Attila, a Székelyföld szerkesztője. A felvetett témák többnyire a magyarországi kormányváltást érintették. Bayer Zsolt kifejtette, hogy a határon túli magyarokat a szocialisták unják, púpnak érzik őket a hátukon, kipipálandó költségvetési tételnek. A problémákat majd "lepicsipacsizzák" az erdélyi magyarság vezetőivel, ahogyan mindig is tették, mert Markó elnök és Verestóy szenátor egy alomból valóak az MSZP-vel – mondta Bayer. Verestóy Attila szenátorról Bayer Zsolt közölte: "Úgy tudom, hogy nem más szeretne beülni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori székébe, mint a bukaresti-székelyudvarhelyi nagyvállalkozó. És amit ő akar... Ez azért van, mert az ilyen fazonok, mint a szenátor elvtárs, az emberek félelmére játszanak. A megoldás pedig az marad, hogy a félelmeket félretéve, oda kell mennie a Sapientia bejáratához százezer embernek, és azt mondani, hogy Verestóy Attila oda akkor teszi be a lábát, ha négyen viszik, deszkán". /K. L.: Sajtóklub a Tilosban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./

A koltói Általános Iskola tanári kara kollektív levélben elutasította az "etikátlan támadássorozatot", mely a tanárokat érte Erdélyi Naplóban (május 14-én, a "Tenni akarunk falujuk jövőjéért" című írásban) és a múlt heti Bányavidéki Új Szóban az "Oktatási fórum: tartjuk a formánk" című cikk révén. A két cikk szerint kizárólagosan a tanárokat illeti a felelősség az ottani állapotokért. Valójában a tanárok minden áldott reggel egy valakinek a jóvoltából ingáznak, mert koltói busz két éve egyszerűen nincs. Az iskolában nincs egy korszerű illemhely, a koltói polgárok fösvények arra, hogy akár közadakozásból egy egyszerű illemhely építtessék. "Alávaló rágalom", miszerint a tanárok késnek az iskolából, délidőben már távoznak s nem foglalkoznak a tanulókkal. Valójában a tanárok minden évben szerepeket taníttatnak be és előadásokat tartanak a gyermekekkel tanévkezdéskor, karácsonykor, tanévzáráskor, illetve a Petőfi-ünnepség alkalmával. /Replika: fájó igazságok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 7./

Ellentétben a szemérmes honi magyar sajtóval, a román média az elmúlt évek során több alkalommal is megszellőztette az RMDSZ-t alapítása óta irányítgató politikus-nagyvállalkozó Verestóy Attila üzleti ügyeit, a mögöttük lévő politikai-hatalmi összefonódásokat. Legutóbb a nagy példányszámú román napilap, a Romania Libera világította át a Verestóy-cégbirodalmat, amely átnyúlik a határokon is. Erről a Budapesten megjelenő HVG is tudósított, a téma a Transindex című hazai internetes portálon ugyancsak teret kapott. Mivel a honi magyar sajtó továbbra is szőrmentén kezeli Verestóy szenátor ügyeit, a politikus számos médiumnak tulajdonosa vagy résztulajdonosa is, ezért választókörzetében, Udvarhelyszéken állítólag fénymásolt és sokszorosított újságoldalakat juttattak el a polgárokhoz valakik. A szenátor-vállalkozó szerint politikai ellenfelei próbálják így lejáratni – áll abban az interjúban, amelyet a közlemények hatására s azokat mintegy ellensúlyozandó sietett adni Verestóy Attila az Udvarhelyi Híradónak. A Pintér D. István főszerkesztő által szignált, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor üzleti ügyeiről és egyéb pletykákról című jún. 3-ai sajtóanyag első része a Verestóy-cégbirodalom publikussá vált részéről ad vázlatos képet. Ugyanakkor a megjelent sajtóközleményekben nem esik szó a politikusnak nem a saját nevén – hanem rokonai, barátai, lekötelezettjei nevén – futó ügyleteiről, s ezekre ő maga sem tér ki. /A birodalom visszavág. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

Radnóton az etnikai arányok az ötvenes évektől, a hőerőmű építésével kezdődően folyamatosan változtak s változnak manapság is. A hatezres városka lakosságának jelenleg alig több mint húsz százaléka magyar nemzetiségű. Öt évtizede még fordított volt az arány. Radnót legjelentősebb ipari létesítménye az ötvenes esztendőkben épült hőerőmű, amelyben 1960. és 1961. között indult be a villamos energia termelése. 1997-ben még az ország energiatermelésének közel kilenc százalékát adta. A gazdasági hanyatlással csökkent a villamos energia iránti szükséglet, jelenleg kapacitásuk alig negyedével termelnek, ami azt jelenti, hogy jelentős számú elbocsátások is történtek. Radnót munkaképes lakossága alig több mint felének van csak állandó munkahelye. Sokan járnak Magyarországra, ahol többnyire feketemunkát vállalnak, de számosan – főleg a fiatalok – már az EU-tagállamokba is eljutottak. Többségük nemhogy Radnótra, de az országba sem tér már vissza. Az általános iskolában a román tagozat huszonkilenc, a magyar nyolc osztállyal működik. A magyar tagozaton összesen 91 gyermek tanul. Jövőre, úgy tűnik, nem jön össze az első osztály beindításához szükséges számú gyermek. Szeretnék a tanfelügyelőség jóváhagyását megszerezni az előírtnál kisebb létszámú osztály indításához. Mester Imre református lelkipásztor szerint 1996-ban Radnóton 1200 tagja volt egyházközségünknek, ma már a reformátusok létszáma alig éri el az ezret. Öregedő, fogyó közösségről van szó. 1999-ben néptánccsoportot alakítottak, jelenleg egy 18 tagú gyermekcsoport készül a júliusban Kecskeméten tartandó nemzetközi gyermektalálkozóra. Radnóton 485 nyilvántartott tagja van az RMDSZ-nek. A kétnyelvű helységnévtáblákat a mai napig sem állították fel. /Szentgyörgyi László: Radnóti magyarság – önbizalmát vesztett közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

Nagy Olga és Vöő Gabriella Havasok mesemondója /Akadémiai Kiadó, Budapest/ című kötete Jakab István 41 legszebb meséjét tartalmazza. Meséiből a magyarországi szakember és olvasó első ízben ismerheti meg az erdélyi magyar mesemondás, illetve elbeszélő művészet egyik reprezentatív képviselőjét. Murádin László kolozsvári nyelvész a kiadvány meséinek nyelvészeti sajátosságát elemezte. Megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy közös ajándéka. A sorozat elgondolója és elindítója, Szabó T. Attila több évtizedes levéltári gyűjtése alkotja a szótár törzsanyagát. Ez később kiegészült néhány erdélyi történet- és emlékíró (mint Apor Péter, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Kemény János) munkáinak nyelvi anyagával. Célja a 16–19. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének az eleven nyelvhasználatban való bemutatása a szövegrészletek segítségével. Földrajzilag kiterjed a hajdani Erdély valamennyi megyéjére, így a vizsgált területen belüli nyelvjárási különbségeket is tükrözi. /Könyvsarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

A 85 éves Szabó Magdának a 4. Simonyi Napok keretében adta át egy Arad megyei küldöttség jún. 2-án Debrecenben az idei összevont Simonyi-díjat, amelyet a körösközi Simonyi Társaság ítélt oda földijének, az ágyai származású írónőnek. Az elismerést egy színházi gálaest keretében személyesen vette át a kitüntetett a cívis városban, miután megtekintette a Régimódi történet című művének színpadi adaptációját, a nagyváradi Szigligeti Társulat vendégjátékát. A díszoklevelet a partiumiak nevében Tőkés László püspök és Hevesi Mónár József egyesületi elnök nyújtották át Szabó Magdának, aki méltatta a körösköziek ragaszkodását, szeretetét, nemkülönben a váradiak kiváló játékát. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

Eddig Frunda György szenátort tartotta a legszimpatikusabbnak az RMDSZ-vezetésben, írta Jékel Géza olvasói levelében. Éppen ezért megdöbbentette, hogy az Európa Tanács május 15-ei bukaresti ülésén elérte, hogy Romániát mentesítsék a további megfigyelés alól. Az a legszomorúbb, hogy ennek a monitoring-bizottságnak a két vezetője magyar: Bársony András (MSZP) és Frunda György RMDSZ-es szenátor. A szocialista-internacionalista Bársony Andrást még megérti. Azonban érthetetlen: az erdélyi magyarok szavazataival megválasztott szenátor tiltakozás nélkül elfogadta a köztudottan valótlan állításokat. Ezzel az erdélyi magyarokat megfosztotta utolsó reményüktől is. Ennek máris látható jelei: a román miniszterelnök már nem tartja fontosnak a kedvezménytörvényt, bár törvény tiltja, még tucatnyi városban van háborús bűnösről elnevezett út, utca, tér, de áll még szobor is, hadjárat folyik az újságírók ellen. /Jékel Géza, Szatmárnémeti: Nyílt levél Frunda György szenátornak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 18./

Lassan három hónapja, hogy kitudódott: az ortodox egyház folyamatos székelyföldi terjeszkedésének legújabb célpontjául a Marosvásárhelytől 17 km-re fekvő, színmagyar lakosságú Székelykált szemelte ki. Egy kormányhatározat nyomán a prefektus átiratban utasította a nagyernyei önkormányzatot – közigazgatásilag idetartozik Székelykál –, hogy a 90 hektárnyi káli gyümölcsösből mérjen ki a 40-et az ortodox egyház részére, amely állítólag öregotthont szeretne ott építeni. A nagyernyei polgármester akkor megtagadta az utasítás végrehajtását, ugyanakkor – nyilván a segítség reményében – a kialakult helyzetről tájékoztatta az RMDSZ Maros megyei elnökét, Kelemen Atillát, Virág György megyei tanácselnököt és Burkhárdt Árpád alprefektust, aki a megyei földosztó bizottságnak is tagja. A megszólítottak reagálása, határozott állásfoglalása azóta is késik. A bizonytalanság hátterében egyesek újabb, a színfalak mögött megkötött SZDP–RMDSZ-megegyezést sejtenek. Ezek szerint az RMDSZ a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosításáért cserébe elvi beleegyezését adta az ortodox egyház székelykáli honfoglalásához. Ezt látszik alátámasztani a nemrég kinevezett prefektus minapi nyilatkozata is, miszerint a káli ügy megoldottnak tekinthető; az összesen 90 hektárnyi területből előbb kimérik a volt tulajdonosoknak járó részt, majd a helyi egyházközségekét, a maradékból pedig bőven jut az ortodoxoknak is. /Sz. L.: Székelykált az isteni gondviselésre bízták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 18./

Ki gondolta volna, hogy a "demokratikus baloldal" egyszer 56-os pufajkás karhatalmistára, másszor meg KGB-ügynökre bízza a szabadon választott felelős kormány vezetését? Most nagy garral folyik a szerecsenmosdatás, a sárdobálás, a mellébeszélés. Acsarkodik a kormányoldal, hogy így az ellenzék megy úgy az ellenzék. Medgyessy Pétert ráadásul virtigli hazafiként mutatkozott, mert ő főállásban hárította el a pénzügyminisztériumot ostromló idegen kémeket 1977 és 1982 között, a szovjet megszállás és KGB-uralom teljében. Medgyessy ma nyugatbarát miniszterelnökként parolázna azokkal, akiket annak idején "elhárított". Kommunista titkosszolgálati múltjának kitudódása – amely állítólag a saját pártját is meglepte – "a nemzetközi világban semmifajta megrökönyödést nem keltett", próbálta elhitetni a Sevillából hazatérő Medgyessy a hiszékenyekkel. Mi meg csak legyintünk: Medgyessy, Kovács, Iliescu, Nastase, Putyin – együtt a régi gárda, írta Dénes László. /D. L. [Dénes László]: Ügynökök, vörösök, szocik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 25./

"A mindenkori román kormányzatot látszólagos megállapodásokkal, de valójában feltétel nélkül kiszolgáló RMDSZ-vezérek köré az alapítványi támogatások úgymond központosításával a meglévőnél még erősebb támfalat épít a jelenlegi magyarországi kormányzat, írta Nits Árpád. Tabajdi Csaba jelenleg Strasbourgban a lelkét kiteszi a kedvezménytörvény elleni áskálódás leszereléséért. De ki táplálta be a Jürgensbe azokat a hiedelmeket, hogy a polgári kormányzat idején Magyarország feszültséggóccá változott? Kinek a leleménye az, hogy a Fidesz túlszerette a határon túli magyarokat? Jürgens ellenérveit Tabajditól, valamint pártjától, az MSZP-től és az SZDSZ-től kapta. Amennyiben egy szomszédos ország miniszterelnöki hivatalában maradhat egy fedett tiszt, ez a tény önmagában is erősíti az itteni szekusok politikai és gazdasági hatalmát. Érdekes, hogy Medgyessy Péter nem tanult meg angolul, amikor a Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalásokon kellett állítólag a fülét hegyeznie, viszont jól tud románul. Medgyessy sikeres pártaktivista és bankár. Nem véletlenül seper végig Magyarországon a leváltások hulláma. /Nits Árpád: Őrnagyangyalok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 2./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatott a Zilahhal kapcsolatos két peres ügyről. Június 12-én az egyház számára kedvező ítélettel ért véget a zilahi Kálvineum művelődési ház peres ügye, melyet a város önkormányzata indított mintegy két éve az egyház ellen. A Kolozsvári Ítélőtábla hivatkozott ítélete a Zilahi Polgármesteri Hivatal fellebbezését visszautasította. A közvetlenül a felépítése (1947) után önkényesen elkobzott épület visszajuttatásával zilahi reformátusok régi vágya teljesült. A Kálvineumért folytatott küzdelmében a Szilágy megyei RMDSZ magára hagyta az egyházat. Június 13-án a Seres Dénesné - az egyházkerület által felmentett igazgatónő - önkényes intézkedésével állásából elbocsátott László Kálmán iskolagondnok és a Zilahi Református Egyházmegye perét tárgyalta a Kolozsvári Ítélőtábla. A Zilahi Református Egyházmegye pert vesztett. Az egyháza elleni perben Seres Dénesné elbocsátott, de a hatalom által hivatalban tartott igazgatónő periratában tagadta az iskola egyházi jellegét. Seres Dénes RMDSZ-szenátor, a férj által elnökölt Szilágy megyei RMDSZ az igazgatónő oldalán áll. / Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata: Közlemény a zilahi helyzetről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 2./"

"Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének /AESZ/ 7. füzeteként jelent meg korlátozott példány-számban két esztendővel ezelőtt a Román-magyar közigazgatási szójegyzék című kötet. Az azóta eltelt időszakban tovább dolgozott a Román-magyar közigazgatási szótár megteremtését célként kitűző munkacsoport, ennek eredménye a nemrég Sepsiszentgyörgyön megjelent kötet, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával kiadott szótár. Előszavában Péntek professzor - a szótárt kiadó AESZ elnökeként - leszögezte, hogy elsősorban azoknak a közigazgatási, önkormányzati hivatalnokoknak az igényeit szeretnék kielégíteni, akik természetesnek tartják és vállalják a magyar nyelvű ügyintézést. - Az AESZ hírlevelének, a Hírhordónak júniusi számában Komoróczy György számolt be "A Magyar Nyelv Napjai Marosvásárhelyen" című áprilisi rendezvényről. - Murádin László a 75 éves Bartha János munkásságát méltatta. /Nyelvőr. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 2./"

"Magyarország választott miniszterelnöke megbukott! Erkölcsileg nullával egyenlő, becsülete, emberi tartása, szavahihetősége elúszott, állapította meg Nánó Csaba. Jún. 18-án kiderült: Medgyessy Péter hazudott. Hazudott tízmillió magyar állampolgárnak, s becsapott még ötmillió magyart. A D-209-es elvtárs először tagadta az okmány hitelességét, majd kijelentette: ha a belügyminisztérium tisztje volt, titoktartás kötelezi. Másnap Medgyessy Péter elismerte, bizony ő a D-209-es SZT-tiszt. Medgyessyt berendelték az SZDSZ székházába, ajánlottak neki: bevallja, hogy a Belügyminisztérium fizetett, szigorúan titkos tisztje volt, ennek fejében a koalíció elterelő hadműveletbe kezd: kérni fogja az egész III/III-as ügyosztály iratainak nyilvánosságra hozatalát. Medgyessy egy kereskedelmi televíziós csatornának nyilatkozott: ő hős volt ebben az embertelen gépezetben, hiszen a Pénzügyminisztérium titkait védte... a KGB-től (!?). Ez nevetséges. Emellett két egykori átvilágító bíró, Tarr György és Gondos András, akik évekig vizsgálták a III-as főcsoport tevékenységét, kijelentették: a különböző III-as ügyosztályok között elmélyült munkakapcsolat volt, egyik sem létezhetett a másik nélkül. Belovai István volt SZT-tiszt szerint az iratok másolatai Moszkvában még megtalálhatók. Rozgonyi Ernő, a D-209-es volt pénzügyminisztériumi munkatársa elmondta, senkinek eszébe sem jutott, hogy Medgyessy belügyis tiszt. /Nánó Csaba: Medgyessy, a D-209-es. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 9./"

"A hét végén az Európa Tanács küldöttei Jászvásáron tartottak úgynevezett csángószemináriumot: "szakértői" vitát folytattak e népcsoport múltjáról. Az eseményt az ET szorgalmazta, ugyanis a szervezet miniszteri bizottsága tavaly novemberben az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvű misézés bevezetését kérte a csángó közösség számára. Négy magyar és tizenkét román szerző értekezett a csángókról. A kimerítő előadások miatt két nap alatt alig egy óra jutott vitára. A román szakértők vehemensen igyekeztek bizonyítani a csángók románságát. Ezekkel a "szakvéleményekkel" állították szembe a moldvai katolikusság több évszázados asszimilációját igazoló hiteles történelmi elemzéseket, illetve a csángók képviseloinek a jogsérelmekrol, valamint a román hatóságokkal és a római katolikus egyházzal folytatott harcról szóló eloadásait. /Mózes Edith: Eroszakkal is... ha jólesik. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./ A tanácskozáson Gheorghe Bejan, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kifejtette: az Európa Tanács bedőlt a magyar propagandának, amikor a csángóajánlásokat megfogalmazta, mert "a moldvai katolikusok románok, és mindig is azok voltak". A vendégeket olyan két katolikus faluba vitték helyszíni szemlére, amelyekben ma már valóban a román identitás, a román nyelv a meghatározó. E demonstráció azonban alighanem balul sült el. A színpadon a csángókat gyalázó csasztuskákat szavaltak, amikor a közösség apraja-nagyja túlfűtötten harsogta a "Noi suntem romani" (mi románok vagyunk) kezdetű dalt. /Gazda Árpád: Félresikerült demonstráció. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ Sógor Csaba szenátor szerint a konferencián főördögnek Tánczos Vilmos néprajzkutatót kiáltották ki, akinek az előadását ízekre szedték a botcsinálta nyelvészek, etnográfusok és történészek. Könyvészeti forrásként a Dumitru Martinas féle művekből merítettek a román előadók, mire Tánczos elmondta, hogy azok írója egyszerű, magát románnak valló moldvai csángó volt, írásaiból nem lehet sokra következtetni. -Martinas szerint a csángók lél vagy rér szavára egy latin megfelelőjű kifejezést találtak, amely alátámasztja a csángók román eredetét. Erre Tánczos válaszként elmondta, hogy a szó a sógorsági viszonyt jelenti, és sehol máshol a román nyelvterületen nem fordul elő, csak a moldvai csángók körében, miközben a magyar nyelvterületen nagyon sokfelé megjelenik. A csángó szervezetek képviseletében előadást tarthatott Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Az előadásokat végighallgató Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök agresszíven vitatkozott Tánczos Vilmossal, aki szó szerint idézte a csángó megfélemlítetteket, akikről templomi szószéken jelentették ki, hogy nyelvük az ördögé. /K. L.: Szemet szúrt az olasz lobogó, hát meggyalázták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 9./"

"Újabb etnikai feszültségek helyszíne lehet Maroskeresztúr. A helyi és központi román nyelvű sajtó híresztelései szerint a magyarok miatt nem épülhet ortodox templom a településen. Fülöp Lajos, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke vázolta a történteket. Az ortodox egyház, templomépítés céljára, telket igényelt a helyi tanácstól. Igaz, hogy a rendszerváltás után a római katolikus, valamint a református egyház is épített templomot, de egyik sem közterületre, hanem a saját telkére. Ezt hangsúlyozta akkoriban maga Ioan Sanpalean polgármester is. Az ortodox egyház a temető mellett kért helyet templomépítésre, amelyet a tanácsi határozat szerint 49 évre meg is kapott. Később a prefektúra átiratban közölte az önkormányzati testülettel, hogy a templomépítésre kijelölt telek "nem felel meg a célnak". Az ortodoxok most már a falu központjában akarják felépíteni a templomukat. A márciusi tanácsülésen a polgármester kérve a testület beleegyezését, hogy a központi területet bocsássák az ortodoxok rendelkezésére. Ezt a indítványt a tanács elutasította. Ezek után történt az ortodoxok pünkösdi engedély nélküli keresztállítása. Az RMDSZ helyi elnöke azzal vádolja a polgármestert, hogy elhanyagolja feladatait, személyi igazolványa ugyan Keresztúrra szól, de ő maga a városban lakik, 9-10 órakor érkezik a hivatalba, s 12-13 óra után már hiába keresik ott. Kifogásolta továbbá, hogy bár a lakosság fele magyar nemzetiségű, még sincs sem kétnyelvű helységnévtábla, sem kétnyelvű felirat egyetlen közintézményen sem. A helyi RMDSZ kész akár a nemzetközi fórumokig vinni az ügyet, mert a megyei RMDSZ is csak küldözgeti őket egyik helyről a másikra. /Sz. L.: Maroskeresztúr. Etnikai konfliktus van kialakulóban? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 9./"

"Domokos Pál Pétert 1931-ben érték- és nemzetmentő törekvése volt az Ezer Székely Leány Napja megrendezése. Idén hatszáz fellépő táncolt a csíksomlyói Hármashalom oltár színpadán, fiúk-lányok vegyesen. Négy éve Ezer Székely Leány Napja néven alapítvánnyá szerveződött az a társaság, amely az újból hagyományossá vált rendezvényt hívja életre minden júliusban. Idén is több mint 25 csoport jelentkezett Erdély több részéről, és Magyarországról is két társaság jött el. András Mihály, az Erdélyi Néptáncszövetség elnöke, aki egyben a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója sürgette, el kell dönteni azt, hogy hogyan tovább. Szerinte fontos lenne az iskoláikban magyar népzenét és néptáncot is tanítani. /Kristály Lehel: Az Ezer Székely Leány Napjának néhai és mai intelmeiről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 16./"

"Marosvásárhelyen működik Kron Ernő könyvkötő műhelye. A nyolcvanadik életévéhez közeledő Kron Ernő egy könyvkötő-dinasztia utolsó sarja. Dr. Varga Gábor főiskolai tanár megírta a család történetét dióhéjban: Adatok egy vásárhelyi könyvkötő dinasztia történetéből. A Debreceni Bibliofil Műhely 10. kiadványa, 1997. Készült 100 példányban. Kron Ernő István (sz. 1924) A könyvkötést, díszítést szabadidejében művelte, nyugdíjazása óta csak ezzel foglalkozik. /Balázs Ildikó: Rendhagyó tudósítás egy könyvkötő-dinasztiáról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 16./"

"Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./"

"Székelyudvarhely képviselő-testületét az Udvarhelyért Polgári Egyesület, illetve az RMDSZ-listán bejutott tanácsosok alkotják. Ez utóbbi frakciója célja, hogy Szász Jenő polgármestert teljesen ellehetetlenítse. Stratégiájuk lényege: a legkevesebb eszközt hagyni meg a polgármesternek, hogy az egyszerűen ne tudjon tevékenykedni és érvényesülni. Mindent megpróbálnak megvétózni, amihez hathatós segítséget kapnak a mindenható Verestóy Attila-sógor, Ferenczy Károly kezében levő médiától (Star Rádió, Digitál 3 TV). Az RMDSZ-frakció mindent feljelent, amit Szász Jenő dűlőre visz. Verestóy támogatásával azt is elérték, hogy - kizárólag Udvarhely esetében - a város polgármesteri hivatalában csak a bákói és brassói számvevőszék tarthasson vizsgálatot. Ugyanis a Hargita megyei számvevők nem hajlandók feltétel nélkül teljesíteni a Verestóy-utasítást: márpedig valami kompromittálót kell találni Szász tevékenységében. Ezt az RMDSZ-frakciót elnökként Borbáth István, a helybéli ROSEAL Rt. igazgatója vezeti, aki a legtöbbször hangoztatja: Szász "csal, lop, hazudik". Borbáth ellen viszont nemrég pénzügyellenőri kivizsgálás kezdődött. Borbáth István a Szász Jenő leváltását kezdeményező aláírásgyűjtés során "parancsba adta" alkalmazottainak, hogy írják alá az íveket. Az aláírásgyűjtést a Ferenczy Károly által támogatott (és létrehozott) Székelyudvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület szervezi. /Kristály Lehel: Mégis, ki a tisztességes Udvarhelyen? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./"

"Sógor Csaba református lelkészként lett szenátor, másfél éve. Számára ez azt jelenti, hogy a közösségért igyekezzen mindent megtenni. "Amibe nem sikerült beleszólnom, az a megyei vagy akár az országos nagyhatalmi politika" - jelentette ki. Markó Béla RMDSZ elnök legutóbbi csíkszeredai látogatására sem Ráduly Róbert képviselőt, sem őt nem hívták meg. Annak ellenére, hogy a megye régióiba, útfelújításokra szánt pénzek elosztásáról volt szó, amibe így bele sem tudott szólni. Sógor Csaba emberjogi és a szociális kérdések területén otthonosabban mozog. /K. L.: Sógor Csaba másfél éve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./"

"A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság júl.20-án emlékülést tartott 200 éves a magyar muzeológia, 130 éves a nagyváradi múzeum címmel Nagyváradon, a Református Püspöki Palota dísztermében. Neves magyarországi és hazai szakemberek tartottak előadásokat többek között a magyar muzeológia kezdeteiről, a néprajzi múzeumok történetéről, a Szatmár megyei muzeográfia múltjáról és jelenéről, múzeumalapítási törekvésekről, továbbá az aradi és a nagyváradi múzeum történetéről. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./ Megemlékeztek a 130 éve alakult első Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egyletről is. Portik Imre helytörténész a város első múzeumáról beszélt. A történelmi Magyarország múzeumi áttekintőjét tartotta meg dr. Bodó Sándor, a budapesti Történelmi Múzeum főigazgatója. Külön beszélt az erdélyi múzeumokról, amint kifejtette 1914-re már majdnem 100 bejegyzett múzeumuk volt. A szilágysági muzeológia múltját és jelenét a Zilahról érkező Hegyi Éva, hasonlóképpen a Szatmár megyeit Németi János Nagykárolyból. /Emlékülés a magyar muzeológia tiszteletére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"A Nyárádszentmártonban tartott MIÉRT-táborban az RMDSZ elnöki hivatalából származó tájékoztatás szerint "az európai integráció és a kisebbségpolitika kérdéseiről tartottak vitafórumot vezető magyar és román politikusok". A híradások semmiféle vitáról nem szóltak, ugyanis a táborban teljes volt a baloldali összhang mind román-magyar, mind magyar-magyar, mind generációs viszonylatban, állapította meg az Erdélyi Napló. A felszólaló Markó Béla RMDSZ-elnök szerint egyes eszközök programadó jelentőségűekké válhatnak. Példaként említette, hogy a kormányon lévő SZDP és az RMDSZ parlamenti együttműködése modellként szolgálhat arra, miként lehet a többségi demokráciát "megállapodásos demokráciává" változtatni. Markó hangsúlyozta Nyárádszentmártonban, hogy a romániai magyarság olyan önálló közösséget kíván formálni magából, amely részese a román társadalomnak, ugyanakkor szervesen kapcsolódik a magyar nemzethez. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke egyaránt arra helyezték a MIÉRT-táborban a hangsúlyt, hogy alapvetően a folyamatosság elve érvényesült az elmúlt 12 évben a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyar politikában. Szabó az előző négy évhez képest elsősorban a szomszédságpolitikában tart szükségesnek változásokat. Itt kell helyreállítani a megbillent egyensúlyt. Ebből a körmönfont megfogalmazásból kihámozható, hogy az egyensúlyt a polgári kormány billentette fel - nyilván Magyarország kárára - a kedvezménytörvény megalkotásával, amely viszont a szocialista kormány szerint is fontos eredmény volt. Tehát az egyensúly helyrehozása az illető törvény visszavonásával lenne elérhető, akármennyire is fontos eredménynek mondják. Magyarország javát egy olyan egyensúly szolgálná a szomszédságpolitika terén - Szabó szavaiból következtetve -, amely nem adna okot a szomszédos államok berzenkedésére, ám mivel a szomszédok a területükön élő magyarok iránti budapesti érdeklődést és gondoskodást veszik leginkább rossznéven, ergo ezt kell visszafejleszteni, megszüntetni, csökkenteni. /D. L.: Egy- és kétértelműségek Nyárádszentmárton kapcsán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 30./"

"Júliusban Szegeden rendezték meg az egyhetes II. Nemzetközi Ifjúsági Médiafesztivált. Elsősorban Magyarországról, továbbá Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből összesereglett félszáz diákújságíró. Az Újságíró-etika az Európai Unión innen és túl című rendezvényt a Szegedi Ifjúsági Ház Regionális Ifjúsági Médiaközpontja szervezte. /Diákújságírók Szegeden. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 30./"