Székelyudvarhelyen a csonka (12 RMDSZ-es és egy független tanácsosból álló) képviselő-testülete az idei költségvetés megvitatásakor önkormányzati támogatás nélkül hagyta az 1993-tól működő SZINFO ifjúsági információs és tanácsadó irodát, a nyugati pályázati pénzekből létrehozott Tourinfo irodát, valamint harmadára csökkentette a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely szubvencióját. A költségvetési támogatás nélkül maradt udvarhelyi intézmények közül kettő létrejötte és mindegyik felvirágoztatása Szász Jenő független, az UPE által támogatott polgármester és az általa vezetett hivatal érdeme. A Verestóy Attila szenátor nevével fémjelzett RMDSZ-csapat törekvése: ellehetetleníteni a városvezetés sikeres megvalósításait, majd a nyilvánosság előtt támadni kudarcai miatt. A fenti eset és a Verestóy-féle kormánypárti udvarlás között rengeteg az összefüggés, írta az Erdélyi Napló. Sem a szenátornak, sem az általa Udvarhelyen verbuvált csapatnak nem számít, hogy mi az érdeke az erdélyi, székelyföldi, udvarhelyi magyarságnak: büntetik a választópolgárokat azért, mert független polgármestert választottak. A Verestóy Attila dominálta RMDSZ-nek azért kell paktumra lépnie az Iliescu–Nastase-féle "nemzeti szociáldemokráciával", mert a szenátor kiterjedt egyéni és családi érdekei ezt kívánják, állapította meg Z. Nagy István. /Z. Nagy István: Büntet az RMDSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./ Székelyudvarhelyen az RMDSZ-frakcióból és egy független tanácsosból álló tanács majdnem felére csökkentette a kulturális intézmények finanszírozására szánt összeget, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. Előzőleg a két hivatásos intézményt – a Tomcsa Sándor Színházat és az Udvarhelyi Táncműhely népi együttest – működtető művelődési ház, a városi könyvtár és a Haáz Rezső Múzeum vezetői egyeztettek Szász Jenő polgármesterrel az idei finanszírozási kérdésekben. A polgármester és a hivatal által kidolgozott tervezetben mintegy 10 milliárd lej szerepelt a három intézmény, meg a Szinfo ifjúsági információs iroda és a Tourinfo turisztikai információs iroda működtetésére. A művelődési intézmények vezetői kevésnek találták ezt az összegeket. A városi könyvtár igazgatója, dr. Hermann Gusztáv Mihály és a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczáner Jenő elmondták, a tervezett összegek éppen az alkalmazottak bérének kifizetésére és a fenntartási költségek fedezésére elegendők. A dec. 12-i önkormányzati testületi ülés ezzel szemben 1,7 milliárd lejt hagyott jóvá. Szász Jenő szerint a kapott összegek arra elegendőek, hogy a Szinfo és a Tourinfo már most becsukhatja kapuit, a színház és a táncegyüttes márciusban, a múzeum és a könyvtár pedig szeptemberben. /Sarány István: Megcsappant kulturális költségvetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

Magyarhonban a státustörvény már-már megnyugodni látszó vizeit korbácsolja naphosszat jobb ügyhöz méltó elánnal a liberálbolsevik szolgalelkűség, szögezte le Dénes László. A magyar ellenzék veszélyes játékba kezdett azzal, hogy a honpolgárokat a kedvezmények, illetve a határon túli magyar nemzetrészek ellen hergeli. /Dénes László: Szelek és vitorlák. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Végre született egy olyan egyezmény, amely elősegíti a román–magyar közeledést. A magyar egyrészt számunkra előnyöket biztosít az anyaországban, másrészt a románoknak is biztosított munkavállalási lehetőség baráti gesztusnak számít, állapította meg Gábor Attila. Ennek ellenére nagy vihart kavart, az ellenzék, támadva a törvényt. Most már nemcsak Bukarestben beszélnek magyar veszélyről, hanem Budapesten is román veszélyt emlegetnek, a baloldaliak huszonkétmillió munkavállaló özönével riogatják a népet ez bizony románellenességet szül a magyarokban. Valójában a külföldön munkát kereső románok álma nem Magyarország, hanem az attól nyugatabbra lévő térségek. Feszültséget, ellenséges érzületet keltenek a szocialista és szabaddemokrata politikusok, akik úton-útfélen a toleranciáról prédikálnak. /Gábor Attila: Pálfordulások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Az Erdélyi Napló leszögezte, hogy a magyarországi közvélemény hergeléséből a zömmel balliberális kötődésű sajtó is alaposan kiveszi a részét, kritikátlanul visszhangozva a politikai ellenzék kampányízű nemzetféltő tirádáit. A különben mértéktartó HVG is így vezette be január 5-én megjelent, vezető anyagként tálalt összeállítását (Induló státustörvény – 33 millió magyar kormánya): "Az ukrajnai, szlovákiai, jugoszláviai, szlovéniai és horvátországi magyarok mellé a 22 milliós Románia munkavállalóit is »ráeresztette« a magyar munkaerőpiacra az Orbán-kormány abbéli igyekezetében, hogy a státustörvény, ha törik, ha szakad, hatályba léphessen. A magyar és a román miniszterelnök erről szóló megállapodását a magyarországi ellenzék totális vereségnek, a kabinet csekély áldozatokkal járó jó alkunak tartja." A HVG idézett az MSZP-vel szövetséges Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének az "Orbán–Nastase áruló paktumról" kiadott állásfoglalásából is, amelyben egyebek mellett ez áll: "A külföldről érkező, kollektív szerződés nélkül, éhbérért is dolgoztatható munkaerő éppen a határvidékekre, a munkanélküliségtől leginkább sújtott Szabolcs, Hajdú és Békés megyékbe érkezhet, elvéve a kenyeret az ott lakók elől." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Önmagát minősíti a mai román politika – mely a saját, jól kitaposott útját járja – a csángómagyarsághoz, a csángóébredéshez való viszonyulásával. Akárcsak a státustörvény elleni hajszájával vagy az egész magyarellenes gyűlölködés szításával, olvasható Gazda József írásában. "A csángók nem magyarok." Ezt állította például a román politika és tudományosság egyik meghatározó egyénisége, C. V. Tudor udvari poéta és hivatásos rágalmazó, aki "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapozva állapította meg a csángókról (akik moldvai "román katolikusok"), hogy egy "kancelláriai kitalálásnak" az eredményei. "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold (=Zöld) Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a »Magyar Konyo-Ház« ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414–428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783." Vadim Tudor egy másik bizonyítéka: "Az általuk beszélt és tökéletesen uralt nyelv a román, és nem a magyar, melyet legtöbbször nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is használnak, mely annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Közismert, hogy 2001. május 15-én az Európai Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta 1521-es számú ajánlását a Romániában élő csángók kisebbségkultúrájának védelmében. Ehhez fogadott el ugyanennek a tanácsnak a Miniszteri Bizottsága végrehajtási határozatot, melyben fölhívja a szakembereket, hogy végezzenek kutatásokat a csángók körében, a csángó kultúra értékeinek feltárására, s melegen ajánlja Romániának, hogy teremtse meg az anyanyelven való tanulás lehetőségét, biztosítson osztálytermeket és fizetést azoknak a tanároknak, akik a csángó nyelvet tanítják. Úgyszintén felhívta a figyelmet, hogy biztosítani kell az anyanyelvű miséket. "Sajátos programokat kell beindítani, melyekre az erősödő öntudat és a kisebbségek iránti tisztelet jegyében kerül sor." A fél csángóföld férfilakossága külföldről, Olaszországból, Spanyolországból, Magyarországról küldi haza pénzét. Gheorghe Prisacaru szenátor Párizsban nem kis kétszínűséggel üdvözölte az Európa Tanács dokumentumait! És "tájékoztatott" is! "Tájékoztatta" a tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságát, hogy egyes magyarországi hivatalosságok továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. "A dokumentumokat megvetve azt követelik, hogy a miséket magyar nyelven celebrálják számukra, és a gyerekek magyar iskolákba járhassanak." Visszaélésnek minősítette a csángók "magyar kisebbségbe való beolvasztására tett kísérleteket". Hazatérve pedig már úgy nyilatkozott, hogy az Európa Tanácsnak nincs joga beleszólni a csángóság ügyébe! A nemzetközi politikának végre szembe kell néznie azzal, hogy Európa közepén az Európai Unió felé kacsintva van egy ország, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat, alárendelnek népüldöző-beolvasztó politikájuknak mindent, még a tudományosságot is, mely a korrektségnek még a legminimálisabb elvárásait is félrerúgva hazudik. /Gazda József: Csángóügy – a román politika önmaga-minősítése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Újabb bravúrt hajtott végre a román posta: a december 21-én Budapesten feladott levelet január 7-ére juttatta el Nagyváradra, a levél a Határon Túli Magyarok Hivatalának szívélyes üzenetét tartalmazta. /Képesek vagyunk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Az Udvarhelyi Híradó több politikust, közösségi vezetőt megkérdezett: igényelni fogja-e a magyar igazolványt? Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Hegyi Sándor udvarhelyi református lelkipásztor, Kedei Mózes udvarhelyi unitárius esperes, Ladányi László tanácsos, az RMDSZ udvarhelyi szervezetének elnöke, Obán Árpád volt udvarhelyi alpolgármester, Szász Jenő udvarhelyi polgármester, Markó Béla RMDSZ-elnök, Tőkés László mind azt nyilatkozta, hogy igénylik a magyar igazolványt. Dr. Verestóy Attila szenátor, udvarhelyszéki RMDSZ-elnök válasza: "Nem. Azt hiszem, nem egy dokumentummal kell igazolnom a magyarságomat. Aki kételkedik ebben, annak elég bizonyíték lehet eddigi tizenkét éves politikai ténykedésem. Továbbá nem vagyok rászorulva azokra a kedvezményekre, amelyeket ez a törvény biztosít. Inkább azok igényeljék, akiknek valóban szükségük van erre, vagyis a diákok, pedagógusok, nyugdíjasok." /Vezetőink többsége elöl jár az igénylésben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 16.) Az Udvarhelyi Híradó számai interneten olvashatók, azonban a lap jan. 16-i száma nincs az interneten /a jan. 16-i számra kattintáskor a jan. 9-i jelenik meg/. Ezt a felháborodást kiváltó Verestóy nyilatkozatot az Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29-i száma újraközölte.

Garda Dezső parlamenti képviselő beszámolt arról, hogy perek az erdős gazdák és a közbirtokosságok birtokba helyezését Hargita megyében. A csíkszeredai erdészeti igazgatóság megpróbálja megakadályozni a magánerdészeti struktúrák létrejöttét, ők pereskednek. Bár a pereket a közbirtokosságok alapfokon megnyerték, az igazgatóság fellebbezett. Barbulescu, az Állami Erdőgazdálkodási Vállalat egyik aligazgatója kijelentette, hogy mindenkit be kell perelni, aki magánerdészeti struktúrában gondolkodik. Ezért az Antal István képviselő készítette kimutatásokkal bementek Verestóy Attila szenátorral Ilie Sarbu mezőgazdasági miniszterhez. Kérték a perek felfüggesztését. A miniszter megígérte, hogy felülvizsgáltatja a peres ügyeket. /Román Győző: Per a fáért. Beszélgetés GARDA DEZSŐ Hargita megyei parlamenti képviselővel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház jan. 23-án megnyitja előcsarnokát, hogy jelképes ravatalánál a közönség búcsút vehessen a december végén elhunyt Zsoldos Árpádtól, az erdélyi magyar színjátszás nagy alakjától. Az elhunytat végakarata szerint elhamvasztották, hamvait minden szertartás nélkül az Oltba szórták. A közkedvelt színész 1933-ban született Kolozsváron, Marosvásárhelyen diplomázott 1954-ben, a sepsiszentgyörgyi mellett dolgozott a kolozsvári és szatmárnémeti társulatoknál is, 1995-ös nyugdíjazása után is aktív volt, emlékezetes színpadi alakításait jó néhány film- és tévészerep egészítette ki és tette maradandóvá. /Búcsú. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./

Nits Árpád egyelőre nem váltja ki a magyar igazolványt. Nem azért, "mint közismerten magas jövedelmű és mindkét országban előnyös kapcsolatokkal rendelkező magyarjaink, akik nem szégyellték kijelenteni, hogy szégyellik kiváltani a magyar nemzethez tartozást bizonyító igazolványt". Nits kivárja az áprilisi választásokat, és ha újra hatalomra kerül az MSZP és az SZDSZ," akkor megmaradok annak, ami most vagyok. Vagyis nemzettelennek." Hogy miért nem csipegetne kedvezményeket az MSZP és az SZDSZ tenyeréből? Azért, "mert ezek a tenyerek a hatalomátvétel után azonnal ökölbe szorulnának." A jobboldal a nemzeti összetartozás híveit egyesíti táborába, "akkor a baloldalnak létérdeke azok megnyerése, akik különböző okokból nem akarnak tudni a határon túli rokonokról." "Ha a választók többsége úgy ítéli meg, hogy a cél (a hatalom-visszaszerzés) elfogadhatóan szentesít bármilyen eszközt, akkor győz az MSZP és az SZDSZ, és megbukik a sikeres polgári kormány. Egy olyan kormány, amely nyolc évtizede először próbált tenni valamit a nemzet lelki egyesítéséért." /Nits Árpád: Kivárás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29./

Asztalos Lajos műfordítóként, nyelvészként és helytörténészként vált ismertté. Nyelvész helyett talán helyesebb lenne a nyelvészkedő, nyelvművelő, javította ki az újságírót. Osztálytársaival létrehoztak egy szervezetet, aminek gyermeki komolysággal az Illegális Kommunistaellenes Szervezet, azaz IKESZ nevet adták. Kétezer példányban röpcédulát nyomtattank, s ezeket a társaság egy része szétszórta Kolozsváron, Szövege kb. így hangzott: "Emberek! Harcoljatok a vörös kutyák zsarnoksága ellen! Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családi életeteket!" 1952. augusztus 23. előtt tartóztatták le. 16–17 évesek voltak, 3–8 évre ítélték őket, amiből kettőt ültek le. Palocsay Rudolf, a nemzetközi hírnévnek örvendő virágnemesítő közbenjárására szabadultak. Asztalos Lajost eltávolították az egyetemről. Megtanulta a portugál, majd a spanyol nyelvet, fordítgatott. 1970-től az Utunk közölni kezdte fordításai. Közben Spanyolországból egy galego nyelvű verseskötetet kapott. Az északnyugat-ibériai, galiciai galegók helyzete akkoriban az erdélyi magyarokéhoz hasonlított. A különbség az volt, hogy ott lehetett erről írni, itt viszont nem. Asztalos magyarított egy kis kötetre való galego népmesét, ezt baszk és portugál népmesékkel, a magyar népmesékkel való rokonságukról írt utószóval egészítette ki. 1990 után a Creanga Kiadó magyar részlege megszűnt, az Európa népmesesorozata szintén. Így a kézirat csak 1998-ban került nyomdába, a galego mesék felnőtteknek valókkal bővítve 2001 őszén. 1993-ban, 1994-ben, majd 1998-ban eljutott Santiago de Compostelába. - Asztalos Lajos az utcanevek kapcsán figyelemmel követte Kolozsvár alakulását, változását. 1964-ben a Kossuth, Báthori, Bethlen, Apáczai stb. neveket is eltüntették az utcanévtáblákról. 1990 után kezdte közölni a régi kolozsvári utcaneveket. 1995-ben és 1996-ban az új adatok mellett emléktáblákról, feliratokról évekig gyűjtött anyagát hasznosította két társszerzővel kiadott a Kőbe írt Kolozsvár. Emléktáblák, feliratok, címerek című terjedelmes kötetben. Asztalos Lajos galego nyelvre fordította Az ember tragédiáját. 1998-ban a galego színház igazgatója, aki addig nem hallott Madáchról, hajlandónak mutatkozott a mű bemutatására. Közben a terjedelmes kolozsvári helynévanyagon is dolgozik. /Osváth Emese: A röpcézéstől a galegóig. Beszélgetés Asztalos Lajossal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29./

Jan. 29-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit katolikus tanulmányi házban zajlott le a két és fél órás eszmecsere, ahol a romániai magyar napi- és hetilapok, illetve rádió- és tévéadások szerkesztőségeinek vezetői, munkatársai voltak jelen. Markó Béla elnök időről időre kötetlen beszélgetésre kéri fel a médiumokat, most is ez történt. A kedvezménytörvény kapcsán Markó Béla a magyar-román egyetértési nyilatkozatot szükséges és jó kompromisszumnak nevezte, és hangsúlyozta: jó, hogy annak vitája nem gyűrűzött be Romániába, és jóval a magyarországi parlamenti választások előtt létrejött, tehát szerinte a státustörvény erdélyi kihatásai nem befolyásolják a magyar választás kimenetelét. (Ezzel több jelen levő újságíró nem értett egyet, úgy vélték - a kedvezménytörvény a magyar választásokat igencsak befolyásoló tényező.) Az elnök ismételten aláhúzta: az RMDSZ nem bírálja el senkinek a magyar tudását, mikor magyar igazolványért folyamodik. Ezt iratokkal lehet bizonyítani. A PSD-RMDSZ megállapodásról elmondta: aláírása előtt széles körű egyeztetés folyt, a területi elnökökkel, az egyházakkal is tárgyaltak erről. Az elnök szerint a korábbi dokumentumhoz képest az idei szigorúbb kötelezettségvállalásokat tartalmaz. A legpozitívebb hozadéknak azt tartja, hogy a PSD-nek ezután mindenben konzultálnia kell az RMDSZ-szel, mármint a törvénytervezetekről, és csakis az RMDSZ támogatásával vihet keresztül törvényeket. Tehát - szerinte - nem történhet meg, hogy ha az RMDSZ nem ért egyet valamivel, akkor azt a PSD megszavaztathatja más párttal. Arra kérdésre: miért nincs benne az egyezményben az, hogy rendezni kell a csángómagyar oktatás kérdését, Markó kifejtette: az egyezményben van olyan általános passzus, mely alapján elméletileg rendezhető ez a kérdés, de az valóban alku tárgya volt, hogy szó essen-e kifejezetten a csángókról. "Ez is hozzátartozott a kompromisszumhoz" - ismerte be. Természetesen szóba került a Verestóy-ügy is. Markó Béla elutasította azt, hogy bárki azt firtassa, kiváltotta-e a magyar igazolványt. "Ez magánügy. Mindamellett én igenis ki fogom kérni igazolványomat. Ne osztályozzuk a hazai magyarokat aszerint, hogy kell-e nekik az igazolvány vagy sem. Innen már csak egy lépés lenne odáig, hogy vércsoport-nézegető akcióba kezdjünk. Ilyesmit tett a kommunizmus és a fasizmus is, de nekünk nem szabad ebbe a csapdába esnünk" - vélekedett Markó. A sajtó képviselői felvetették, hogy a Partiumban a kábeltévé-társaságok nem a regionális műsorokat sugározzák, hanem a központit, így a kolozsvári megújult és sokat bővült magyar adás nem jut el a magyar nézőkhöz. Dénes László főszerkesztő szóvá tette: Markó Béla nem volt hajlandó interjút adni az Erdélyi Naplónak. Az elnök kifejtette: "Tudom, hogy vannak itt olyanok, akik nem értenek egyet velem. Elismerem, nem szeretem a kritikát, dehát ki szereti? Viszont ha az elvszerű, és ha talál, akkor elismerem, hogy talál, hogy az illetőnek, aki nekem ellentmond, igaza van. De a kritikában ne legyen csúsztatás, igaztalan vád. Mert ha egy véleményben ilyesmit fedezek fel, akkor az egész bírálat érvényét veszti. Márpedig az Erdélyi Naplóban többször jelentek meg csúsztatások. Egy olyan újságíró, akinek közismert a kommunista újságírói múltja, engem ne kommunistázzon." /(Máthé Éva): Az RMDSZ és a sajtó. Markó Béla korrekt, elvszerű kritikát igényel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./ A romániai magyar újságok, egy-két időszaki kiadványt leszámítva, nem RMDSZ-lapok, nem a szövetség pénzén jelennek meg, szögezte le Borbély László, egyetlen laptól sem várható el, hogy kizárólagosan az RMDSZ szócsöve legyen. A kritikai hang, a megalapozott bírálat jogosságát az RMDSZ vezetősége elismeri, egyes esetekben mégis zokon veszi a szókimondást, amit aztán éreztet a renitenskedő lapokkal. A szerkesztőségek képviselői többek közt ezt a megkülönböztető bánásmódot rótták fel Markó Bélának. – Közös a cél. "A Hargita Népe elleni decemberi orvtámadás, mely az RMDSZ egyik meghatározó vezetőjének tudtával történt, semmiképpen sem szolgálja ezt a közös célt." – szögezte le Borbély László. /Borbély László: RMDSZ és a sajtó. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Az RMDSZ csúcsvezetése – a tiszteletbeli elnök Tőkés László kivételével – egy újabb egyéves protokollum aláírása mellett döntött, általában mellőzve a szélesebb körű konzultációt az erdélyi magyar társadalom különböző rétegeivel, illetve csak formális egyeztetést folytatva a történelmi magyar egyházakkal, egyes közösségi szerveződésekkel. Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar sajtó képviselőinek tartott tájékoztatóján, a szerződés jan. 29-ei ünnepélyes fővárosi aláírása utáni napon elismerte: a protokollumban gyakorlatilag semmivel sincs több, mint amit a kormányzó párt hajlandónak mutatkozott belefoglalni, bizonyos "magyar elvárások" irányában az SZDP nem volt receptív. Az RMDSZ-en belüli ellenzék a szűk körű pártvezetés szintjén folytatott elvtelen, a szövetség programját mellőző, alapszabályzatát megkerülő, személyi és klikkérdekeket érvényesítő paktumpolitikát felemlegetve és azt elutasítva, vehemens kritikával illette eme újabb együttműködési szerződést hiányosságai, illetve megkötésének körülményei miatt. /Előnyös szerződés vagy biankó csekk?. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

Az 1998-as magyarországi parlamenti választásokat követően a Magyar Szocialista Párt bejelentette, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készül. Készült, készült, de közben kifutott az időből, és most már nem készül. Azazhogy készül, de nem ellenzékiségre, hanem egyenesen a kormányzásra. Kovács László pártelnök – aki 2001-ben csak az ATV Kereszttüzében tizenhétszer jelent meg – második, harmadik mondatával általában egyenesen Orbán Viktor miniszterelnököt támadta, bármi is volt a kérdés. És követték őt ebben mások is, ki szelídebben, ki kevésbé szelíden. A státustörvény, a magyar–román megegyezés kapcsán azt a valótlan és hihetetlen kijelentést tették, hogy Magyarországot pontosan 22 millió román munkavállaló fogja majd elárasztani. Visszatérve a magyar–román egyezséghez: Orbán Viktor nem önfejűen cselekedett, ugyanis az Országgyűlés felhatalmazta a magyar kormányt, hogy kedvezménytörvény-ügyben mindenik szomszédos országgal tárgyaljon és megállapodásra jusson! Megállapodni pedig a legtöbb esetben csak kompromisszumok árán lehet. Az MSZP (az SZDSZ-szel karöltve) már nyolc évvel korábban is jól "odaütöttek" a Világkiállításnak. Orbán Viktorral szembenHorn annak idején kijelentette, hogy ő bizony megelégszik azzal a bizonyos kétharmaddal, minek bonyolítani a helyzetet. Keller képviselő pedig a magyar–román egyezmény kapcsán "totális diplomáciai vereségről" beszélt, Horn pedig "árulásról", mert szerinte "csak vesztes kormány írhat alá ilyen szerződést". Amikor például az osztrák választásokat követően Jörg Haider a munkaerő szabad mozgásának korlátozásáról beszélt, a magyar baloldal igyekezett felhívni Európa figyelmét eme európaiatlan praktikára. Most ugyanazok másképpen vélekednek, s egy enyhe haideri gesztusra maguk is képesek lennének. Mert ha kormányra kerülnek, majd véget vetnek a nagy jövés-menésnek. /Németh János: Az MSZP és a nyuszika sapkája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

Jékel Géza nyílt levéllel fordult a pápai nunciushoz, miután megnézte a tévében a nunciussal készített beszélgetést. Mérhetetlen felháborodással hallhatta, hogy a nuncius olyan dolgokról nyilatkozott, amelyekről nincs ismerete. A nuncius ugyanis "szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy csángók pedig nincsenek. Akik mégis vannak, azok nem magyarok, s ha netán magyarnak vallják magukat, az nem igaz, hiszen nem tudnak magyarul." A nunciusnak a pápa "feladatul szabta ki a moldvai magyar, római katolikus csángók kérésének teljesítését". A nuncius kétségbe vonta, hogy az Európa Parlament jogosan ismerte el a csángókat magyar népcsoportnak. A nuncius a valóságot szándékosan elferdítő, apartheid indíttatású elméletet fogadott el és védett meg, melyet a mindenkori román politika, a hatalom vall magáénak. /Jékel Géza, Szatmárnémeti: Nyílt levél a bukaresti pápai nunciushoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

Közel két esztendeje, hogy a Gyergyószentmiklóson létrejött a Polgári Csoport. Olyan, a városért tenni akaró személyek, akik önkéntes alapon részt vesznek Gyergyószentmiklós közösségi problémáinak megoldásában. Konkrét céljuk pedig a lakosság és önkormányzat közötti távolság áthidalása, és egy egészséges párbeszéd kialakítása – lehetett megtudni a vezetőtől, Hideg Csaba tanártól. Jelenleg huszonnyolc tagjuk van, köztük nyugdíjas, tanár, tanító, építész, újságíró, intézményvezető, de munkanélküli is. Kényes témákat boncolgatnak rendszerint a találkozókon. A csoport tudatosította például, hogy értékes épített öröksége van Gyergyószentmiklósnak. A Polgári Csoport önálló egyesületté szeretne válni, nem várhatják el, hogy költségeiket a Polgár-Társ Alapítvány állja. /Balázs Katalin: Polgárok a polgárokért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

Kónya-Hamar Sándor képviselő a protokollumról megállapította, hogy jóval több a konkrétum benne, mint az előzőben, de nagyon sok pontjában a föltételes mód érvényesül. Mert benne van például, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen külön magyar karok és tanszékek indulnak, de az is oda van biggyesztve, hogy az érvényben lévő törvények szellemében. Vagy: megvizsgálják annak a lehetőségét, indíthatnak-e magyar részleget a marosvásárhelyi orvosin, illetve magyar csoportokat a kolozsvári zeneakadémián, a mezőgazdasági főiskolán, valamint a vásárhelyi műszaki főiskolán. Kónya-Hamar Sándor értesülései szerint az oktatásról szóló részben egy nappal az aláírás előtt még benne volt a csángókra vonatkozó Európa tanácsi határozat száma is. Ez kikerült belőle, helyette csak "a tanügyi törvény 121. cikkelyének megfelelően és a vonatkozó Európa tanácsi ajánlásoknak a szellemében" fogják biztosítani az állami közoktatásban "a magyar nyelv tanulását", ráadásul "a konkrét és valós igények függvényében". Sokan azt állítják, hogy mi mindig a nagykabátot kérjük, és kapunk egy silccgombot. A megállapodásban az önálló állami magyar univerzitásról és az autonómiáról szó sincs. Ez a protokollum a kormány kezében ütőkártya az európai integrációt illetően. A képviselő ígérte, hogy Kolozsváron több konkrétumot fognak bevinni a helyi pártközi egyezségbe. /Román Győző: Nagykabát és sliccgomb. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 12./

A kilenc romániai magyar színház és színtársulat összesített műsorával, színházi kritikákkal és írásokkal jelent meg a Transindex internetes közszolgálati portáloldal színházi melléklete, a Hamlet. A http://hamlet.transindex.ro internetes címen található melléklet a csíkszeredai Csíki Játékszín, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat, nagyváradi Szigligeti Ede Társulat, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a szatmárnémeti Harag György Társulat, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a temesvári Csíki Gergely Színház aktuális műsorait összesíti. Közölték a kolozsvári színház műsorpolitikájáról folyó vita sajtóbibliográfiáját is. A Hamlet-melléklet vezetője Bodó A. Ottó kritikus, a Függöny című internetes színházi szakfolyóirat szerkesztője. A Transindex több kulturális mellékletet működtet. Ilyen a távközlés világkarrierjével foglalkozó Kommunikációtörténet, a kortárs képző- és fotóművészetet bemutató Art. /Színházi mellékletet indít a Transindex. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 12./

Az Erdélyi Matematikai Lapoknak története önmagában is bibliográfiai kuriózum. Gamma című elődjét a sokoldalú Bencze Mihály (matematikus, költő, pedagógus, lap- és könyvkiadó, közösségszervező, népművelő) alapította 1977-ben s adta ki 1989-ig, néhány évnyi szünet után 1996-ban szINFonia néven jutottak hozzá a szerencsések, 2000-től pedig az említett címen jelenik meg, szórványosan. A kiadványt a Wildt József Tudományos Társaság és a Bencze vezette Fulgur Kiadó jelentette meg Brassóban, Borzási Dávid szerkesztésében. A szerzők egy része a brassói Áprily Lajos Középiskola diákja. Ugyacsak Brassóban jelent meg tavaly novemberben az Erdélyi Bumeráng, Bencze Nimród szerkesztésében, ez egy viccgyűjtemény, de még inkább humorturmix. Kilencedikes diákok egy csoportja hozta össze. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 12./

Az újabb RMDSZ–SZDP-paktum megkötésénél az egyezmény magyar nyélbeütői is ugyanazt hozták fel érvként, mint amit a románok: a protokollum bel- és külpolitikai stabilitást hoz az egész országnak. Nastase és kormánya nyugodtan alhat egy esztendeig. "Az állampártként működő SZDP éppen azt tehet velünk, amit akar" – állapította meg Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Szólnia, kiabálnia, kellene az RMDSZ-nek mindannak láttán, ami makro- és mikrogazdasági szinten folyik. Azonban az RMDSZ nem szól, hanem épp ellenkezőleg, némasági fogadalmat tesz egy pártközi protokollum formájában. Egyházi és közösségi magyar vagyonok restitúciója egyhamar nem lesz a protokollum alapján. A moldvai magyarok meg sincsenek említve. Állami felsőoktatás bővítése elodázva, mert a román többségű egyetemi szenátusok autonómiájába az SZDP nem szólhat bele. /Dénes László: Ki a nyugodt? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 19./ Veress Dávid elítélte a protokollumot, mert ezzel az RMDSZ feladta a honi magyarságunk belső önrendelkezéséért megkezdett harcot. Ez a feladás a moldvai Szaláncfürdőn született meg, éppen abban az országrészben, ahol évszázadok óta tűzzel-vassal irtják a magyar nyelvet a csángók körében. "Nyíltan ki kell mondani, hogy a moldvai csángómagyar véreink ellen a Hatalom – érdekvédelmi szövetségünk felső vezetésének viselkedése láttán – megfélemlítő, megsemmisítő lélektani hadjáratot folytat." Veress Dávid határozottan tiltakozott ezen magatartás ellen. A magyar igazolvány után, amely a nemzet újjászületését is jelenti, "egy emberibb és magyarabb jövőkép kell, ezt pedig csak a kiépítendő autonómiánk, belső önrendelkezésünk biztosíthatja." /Veress Dávid, Csíkszereda: A feladás helyett jövőképet! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 19./

Betörések, rablások potenciális áldozataivá válnának a magas rangú köztisztségviselők, ha nyilvánosságra hoznák vagyonbevallásukat. Többek között ezzel indokolta a felsőház emberjogi bizottságának elnöke, Frunda György RMDSZ-es szenátor azt, hogy az általa vezetett testület elutasította a nagyobb átláthatóságot biztosító törvénymódosítást. A tervezet alapján a választott tisztségviselőknek, magas állami funkciót betöltőknek a nyilvánosság számára is hozzáférhető nyilatkozatot kellene tenniük ingatlanaikról, vagyontárgyaikról, a 10 ezer eurót meghaladó bankbetéteikről vagy vállalati részesedéseikről. Frunda és szenátortársai szerint viszont egyrészt a mostani mandátumuk alatt az érintettekre nem ruházhatók új kötelezettségek, másrészt pedig a tervezetben szereplő bevallandó javak – például autók, házak – amúgy is láthatók. - A Különleges Távközlési Szolgálat (KTSZ) – a romániai titkosszolgálatok egyike – teljhatalmat kapott a kormánytól a telefontulajdonosok ellenőrzésében. A kabinet legutóbb arról rendelkezett, hogy az országban működő összes – akár hagyományos, akár mobil – távközlési szolgáltató köteles átadni adatbázisát a KTSZ-nek, amely így gyakorlatilag bármely hívót bármikor azonosítani tud. Az intézkedéshez az szolgált ürügyként, hogy a "különleges távközlőkre" bízta a kormány a 112-es általános segélyhívó szolgálat üzemeltetését. A nyugaton már régóta működő szolgáltatás hazai bevezetését ekképpen összevonták egy példátlan, még a Securitate idejében sem létező ellenőrzési hálózat megteremtésével. Mi több, a kormány sürgősségi rendeletben felhatalmazta a KTSZ-t, hogy a távközlés területéhez tartozó szolgáltatásokat végezhessen magán- és jogi személyeknek, aminek bevételét saját céljaira fordíthatja. /Máté Zsófia: Hétszámra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 26./

Toró T. Tibor képviselő, a Reform Tömörülés elnöke leszögezte, a Polgári Szárny léte tény volt eddig is. Az RMDSZ képviselőházi frakciója egyszerűen l eldöntötte, hogy nincs szükség a csúcsvezetést bírálókra a parlamenti csoport vezetésében. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, s a kisebbségben maradtak közül kilenc képviselő megalakította a Polgári Szárnyat. A Polgári Szárny nem akar szavazógépezetté válni. A kormánypárttal folytatni akarják a dialógust, együtt akarnak működni vele, hogy a protokollumnak minden pozitívuma megvalósuljon. A Polgári Szárny vissza akarja hozni az alkotó dialógust a frakció munkájába. /Román Győző: Polgári értékek, magyar érdekek. Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, a Reform Tömörülés elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 26./

A Nemzetépítő Platform nyilatkozatban üdvözölte a Polgári Szárny megalakulását az RMDSZ képviselőházi frakcióján belül, mivel ennek révén ténylegesen is érvényesülhet az RMDSZ programjában meghirdetett politikai sokszínűség. "Mindaddig, amíg az RMDSZ csúcsvezetősége nem a konszenzusos alapon megfogalmazott célkitűzéseket veszi figyelembe a protokollum szövegének véglegesítésénél, szükségesnek tartjuk, hogy a Polgári Szárny képviselői monitorizálják az RMDSZ–SZDP-protokollum előírásainak betartását. – olvasható a nyilatkozatban. /Nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 26./

Négy különböző testület ellenőrzi egyszerre a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalt. A Hargita Megyei Építészeti Felügyelőség, a Hargita Megyei Pénzügyi Igazgatóság, a Prefektúra, valamint a Miniszterelnöki Ellenőrző Testület. A Pénzügyi Igazgatóság először ellenőriz Polgármesteri Hivatalt a megyében – rutinellenőrzés címén. Beavatottak szerint az ellenőrző hadjáratnak a városvezetés munkájában kellene olyan hibákat találnia, amelyek az Udvarhelyért Polgári Egyesület támogatta független polgármesternek, Szász Jenőnek a hivatalából való felfüggesztését eredményezhetnék. /Ellenőrök hada Udvarhelyen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 26./

A protokollum szerint április végéig kell benyújtania a kormánypártnak az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvénytervezetét, mondta el Sógor Csaba szenátor. Lesznek majd olyan ingatlanok, amelyeket nem fognak visszaadni, de ne semmit sem érő értékpapírokat adjanak értük, szögezte le álláspontját a szenátor. Szerintemvannak olyan ingatlanok, amelyekért nagyon kell majd harcolni, mint például a gyulafehérvári Batthyaneum, a nagyváradi Püspöki Palota. Nagy a veszélye annak, hogy az ingatlan-visszaadás is úgy fog működni, mint az RMDSZ kormányba lépte idején a csángóföldi anyanyelvtanulás beindítása: minden központi engedély megvolt, csak éppen a helyi hatóságok tettek keresztbe. Ugyanez a helyzet jelenleg a kolozsvári kollégiummal. Funar polgármester nem hajlandó érvényesnek tartani a kormánydöntést. Ami a protokollum betartását illeti, sok a kérdőjel: már az aláírása utáni napokban kijelentette az SZDP főtitkára, hogy az aradi Szabadság-szoborcsoportot nem biztos, hogy visszaállítják, a kolozsvári egyetem román tanárai szerint pedig nincs szükség önálló magyar karokra. /R. Gy. : Baktatunk vagy megyünk? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 5./

A Communitas Alapítvány sajtókuratóriuma /a román kormány illetékes hivatala ezt az RMDSZ csúcsvezetése által létrehozott alapítványt bízta meg azzal, hogy a honi magyar sajtó támogatására biztosított állami költségvetési összegeket szétossza/ az Erdélyi Napló az idén sem – akárcsak a tavaly – nem kapott támogatást. /Preferenciális sajtótámogatás az idén is. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 5./

A Magyar Ifjúsági Tanács, a MIT nyilatkozatot adott ki, miszerint az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalából irányítják azt a szervezett akciót, amelynek célja az erdélyi önszerveződő ifjúsági közösségek, szervezetek helyzetének ellehetetlenítése és a Magyar Ifjúsági Tanács megsemmisítése. Az RMDSZ csúcsvezetősége nem tudja elfogadni, hogy a MIT a Szövetségen kívül eredményesen működik, ezért Asztalos Csaba által, aki Markó Béla elnök jogtanácsosa, előbb bejegyeztette a bukaresti elnöki hivatal címére az Itthon, fiatalon mozgalmat, majd február 14-én ugyanerre a címre megkezdte a MIT bejegyzését. - Az RMDSZ, átcsoportosítva az Itthon, fiatalon mozgalmat, létrehozza a MIÉRT-et (Magyar Ifjúsági Értekezlet), amely országos ernyőszervezet szerepét tölti majd be a MIT ellenében. Történik mindez miközben a MIT a népszámlálás, a fiatalok hazai érvényesülése, az ifjúság szakmai fejlődése, a nemzeti öntudat megerősítése és a partnerkeresés kérdéseivel foglalkozik. /Jakab István MIT-elnök: MIT-nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 12./

Az RMDSZ parlamenti csoportja keretében létrejött Polgári Szárny márc. 5-ei közleményében leszögezte, hogy egyik fontos feladatának tekinti az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti megállapodás gyakorlatba ültetésének figyelemmel követését. A február végi első határidőre a megállapodásban előírtak csak részben teljesültek. A Polgári Szárny tartja az ellenük, valamint az őket támogató RMDSZ-szervezetek ellen irányuló megfélemlítési és lejáratási kísérleteket. /Uszulnak rájuk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 12./

Kézdialbis református temploma padlóját 1998-ban javították. A szentgyörgyi múzeum munkatársai ekkor kezdtek ásatásokat végezni a templomban, és egy 13. századi kegyhely maradványaira bukkantak. Mivel a vonatkozó írások szerint a település az 1500-as években a környező Dálnokból és Csernátonból idetelepültekből létesült, a feltárás így Kézdialbis történelmét kétszáz évvel visszaviszi. A templomot 1710-ben protestáns falfestményekkel díszítették. Ezeket is restaurálni fogják, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma több millió forinttal segítette a munkát. /Kristály Lehel: Felső-Háromszéken visszaszámlálnak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 12./

A Szociáldemokrata Párt Maros megyei alapszervezete kiszemelte magának a Köpeczy–Teleki ház néven ismert ingatlant. Az ügyben a március végére összehívott rendkívüli tanácsülésen döntenek Marosvásárhely városatyái: kiutalják-e vagy sem a város egykori első múzeumát a kormánypártnak. A Köpeczy–Teleki ház a város legrégebbi polgári háza, amelyet Köpeczy Tamás építtetett. Itt volt Teleki József híres könyvtára, itt rendezték be a város első múzeumát a természetrajzi, állattani és ásványi gyűjteményből, valamint a fizikaszertárból. A ház legutolsó tulajdonosa a Marmarosch Bank zsidó származású vezérigazgatója, Ádám Lajos és neje, Janka volt, akik az auschwitzi haláltáborban pusztultak el. A hagyatéki tárgyalást 1951-ben folytatták le, az ingatlant az Ádám család négy gyermeke örökölte. A 2001/10-es törvény megjelenése után a még életben levő Ádám István és húga, Éva visszaigényelte a szülői házat. A városi tanács három kormánypárti tagja az ingatlan megszerzésében az RMDSZ-es frakció szavazataira számít, amiért cserében több olyan határozattervezetet is hajlandó támogatni, amelyet a magyar párt jónak lát. A legutóbbi tanácsülésen az RMDSZ-es városatyák kijelentették: addig, amíg a jogászok nem tisztázzák az ingatlan tulajdonjogi helyzetét, nem lenne szerencsés döntéseket hozni. Ennek ellenére a kormánypártiak kijelentették, ha az RMDSZ nem tartja be korábbi ígéretét, az SZDP sem hajlandó a szövetség határozattervezeteit támogatni. /Bereczki Réka: SZDP–RMDSZ-paktum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 12./