A MIÉRT megalakulását az Erdélyi Napló így jellemezte: az egyik székely fürdővárosban összegyűlt a Vén Aktivisták Tanácsa. Látván, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács nem akar betagozódni a nagy nemzeti hurál jurtájába, úgy döntöttek, hogy a fiatal farkasokat tömörítő klubot leváltja egy ugyancsak fiatal, ám ezúttal sakálokat kitermelő inkubátorra (a Magyar Ifjúsági Értekezletre). /Grausam Géza: MIT – MIÉRT? Mert! "A káderek mindent megoldanak...". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

A legújabb bukaresti magántévé telefonos kérdéseire adott válaszból áradt a magyar nemzeti közösség felé megnyilvánuló gyűlölet. Átlagban tíz magyarokat ostorozó véleményre jutott egyetlen megértő, európai szintet képviselő válasz. A telefonhívások egyaránt szidták a pofátlan magyarokat, akik ahelyett, hogy meghúznák magukat a béketűrő, jóindulatú, barátságos stb. románok között, most is szemtelenül olyan jogokat követelnek, amelyek ismeretlenek a földkerekségen. Hallatlan, mit nem kívánnak, hiszen vannak iskoláik, egyetemeik, ez is példátlan Európában! Bezzeg a szerencsétlen magyarországi románok félelmetes elnyomás alatt élnek, se egyetem, se himnusz, és még a pap is magyarul prédikál. A kutya székelyek nem is akarnak megtanulni románul, annak ellenére hogy ők magyarul beszélő románok. Egy öreg harciasan ajánlkozott, hogy akár bocskorban is hajlandó Budapestre menni fegyverrel a kezében. /Jósa Piroska: Nemzetállam és himnusz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

Birtalan Ákos képviselő azt érzékelte, hogy az utóbbi napokban az RMDSZ-frakcióban a jelenleg többségben lévő kollegák egy olyan viselkedési kódexet akarnak kikényszeríteni, amely leszűkítené a képviselők megnyilvánulási terét a lehető legminimálisabb szintre. Ez ellen Polgári Szárnyhoz csatlakozók tiltakoznak. Most a plenáris ülésen egy olyan tervezetet vitattak, amely törvénnyé válva előírná, hogy a felsőoktatási intézetek, beleértve a magánegyetemeket is, jövedelmének tíz százalékával az állam rendelkezne. A kormánypárt elvárja az együttműködési protokollum szellemében, hogy ezt az RMDSZ megszavazza. Ezt Birtalan nem tudja megtenni. A Polgári Szárny azon van, hogy a protokollumból minél többet valósítsanak meg. Azt szeretnék tudni, hogy az RMDSZ megtett-e mindent a pontokban lévők megvalósításáért. Ez idegesíti az RMDSZ vezetőit. /Román Győző: Birtalan Ákos a protokollumról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

Aradon tíz éve aktívan működik egy magyar civil szervezet, az aradi Alma Mater Alapítvány. Márc. 13-án tartották évi közgyűlésüket, számolt be Nagy István, az Arad megyei RMDSZ művelődésügyi alelnöke, pécskai alpolgármester. Az Alma Mater megalakítását jó tíz éve kezdeményezte Éder Ottó, aki évek óta az alapítvány elnöke és a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, becsületes, önzetlen ember. A közgyűlésen, amikorra a szavazásra került volna sor, már nem volt meg a kvórum. Előtte ugyanis gittegyletnek, vagyis jelentéktelen, de fontoskodó szervezetnek nevezte az Alma Mater Alapítványt Király István, az RMDSZ Arad megyei elnöke. Emiatt sokan távoztak. Ez az alapítvány évek óta a legnagyobb a költségvetésű a megyében működő magyar egyesületek közül, amelyik évente százmilliókat gyűjt össze és fordít a gyermekek oktatásának támogatására. - Nem az a jó, ha mindent és mindenkit ugyanaz a 8–10 ember vezet és irányít, szögezte le Nagy István. /D. L.: Bomlasztják az aradi békét. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

Király András, Ilyés Gyula és Lakatos Péter, az RMDSZ Arad, Szatmár és Bihar megyei elnökei február végén nyílt levélben bírálták az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, Tőkés László püspököt, valamint a Református Egyházkerület Igazgatótanácsát, amiért az egyházfő és a vezető testület úgymond nem egyeztet velük, amikor a párt csúcsvezetésének politikáját és helyi korifeusainak magatartását nyilvánosan elmarasztalja. A három területi vezető kifogást emelt az ellen, hogy a református egyház és vezetői elvárásokat fogalmaznak meg az RMDSZ-szel szemben, megalkuvóknak nevezik a szövetségnek a hatalomhoz dörgölőző politikusait, hiányolják a reális népképviseletet, sürgetik a visszatérést az eredeti programhoz, számon kérik a kongresszusi határozatok megvalósítását és általában kárhoztatják az RMDSZ politikai versenypárttá válását. Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

1998-ban történt, hogy az Adevarul című bukaresti, valamint a Cuvintul Liber és a 24 Ore Muresene című helyi lapokban megjelent cikkek szerzői azt kifogásolták, hogy a marosvásárhelyi bíróságon a román nyelvet kellőképpen nem ismerő fél meghallgatása magyar nyelven történt. A szaktárca azonnali vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az érintett bíró, Adorjáni Erzsébet eljárása mindenben megfelelt a törvényes rendelkezéseknek. Ennek ellenére ezt követően sem Adorjáni, sem más többé nem követte a három évtizedes gyakorlatot, azóta kizárólag a hivatalos román nyelvet használják. - A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvhasználati joga az alapvető emberi jogok közé tartozik – mondta Tőkés József, aki 1968-tól nyugdíjaztatásáig, 1975-ig volt a Maros Megyei Törvényszék elnöke. –Tőkés szerint a hetvenes évek végéig nem is volt gond, hisz a bírói testület tagjai fele-fele arányban voltak románok és magyarok. Mára ez az arány megváltozott, a vásárhelyi bíróság 24 tagú, valamint a megyei törvényszék 21 tagú bírói testületének csupán 2, illetve 3 magyar nemzetiségű tagja van, ami nem tükrözi a város s a megye etnikai összetételét. - A mintegy három évtizeden át folytatott, magyar nyelvet is használó gyakorlat során – ugyancsak Tőkés szerint – egyetlen alkalommal sem merültek fel kifogások sem az igazságügyi tárca, sem más államigazgatási szervek, sem az egyes ügyekben megidézett személyek részéről. Egészen a már említett 1998-as esetig. Azonban semmiféle indoka nincs a ‘98-ig követett joggyakorlat megváltoztatásának. Markó Béla szövetségi elnök a 2000 augusztusában Marosvásárhelyen tartott IX. Anyanyelvi Konferencián még a következőképpen nyilatkozott: "Amit mi itt Erdélyben teszünk, küzdelem az anyanyelvhez való jogért, amelyet másképpen, mint az édesanyához való jogot, nem tudok elképzelni. Ez tehát nem politika, annál több, fontosabb, lényegesebb. Ez nem a fordításhoz, nem a szinkronizáláshoz való jog." Rá alig öt hónapra viszont – igaz, közben parlamenti választások voltak, s megköttetett az utódkommunistákkal az együttműködési egyezmény is – egy ügyvezető elnökségi ülés után már azt nyilatkozta, hogy "vannak még fontos területek, amelyeken szabályozni kell az anyanyelv használatát, mint például az igazságszolgáltatás, ahol létezik ez a lehetőség azáltal, hogy fordítót biztosítanak". Legutóbb Kerekes Károly képviselő próbálkozott azzal, hogy a kormánypárttal kötött, 2002-re érvényes együttműködési protokollumba illesszék be a bíróságok megszervezésére vonatkozó 92-es számú törvény módosítását, olyan értelemben, hogy az garantálja a kisebbségek anyanyelvének használatát. Azonban ez nem sikerül. /Szentgyörgyi László: Amikor Justitia nem ért magyarul – és nem is akar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

A nagybányai Gr. Teleki Sándor Cserkészcsapat márc. 1–3. között ismét megrendezte a Regős-Cserkész Hétvége nevű rendezvénysorozatot. Több mint száz, Erdély minden részéből érkező cserkészt fogadtak a házigazda nagybányaiak. Nem hiányzott a népdal és a néptánc sem. /(szika): Cserkésztanya Teleki Sándor egykori házában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./

Birtalan Ákos képviselő, a Polgári szárny tagja az Erdélyi Napló hetilapnak adott interjújában arról beszélt, hogy a jelenleg többségben levő kollégák egy olyan viselkedési kódexet akarnak kikényszeríteni, amely leszűkítené a képviselők megnyilvánulási terét a lehető legminimálisabb szintre. Erről kérdezte Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője Kelemen Attilát, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjét. Kelemen beszámolt arról, hogy Márton Árpád képviselő javasolta: bizonyos esetekben erősítsék meg a frakciófegyelmet, hogy bizonyos elemi szabályokat betartsanak. /(Gyarmath János): Viselkedési kódexről, ami nincs. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

Murvai László hatalmas adatbankot hozott össze, amelyből ízelítőt ad A számok hermeneutikája ? A romániai magyar oktatás tíz éve ? 1990?2000 /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest/ című könyvében. 1989-ben a 7 százaléknyi magyar lakosság magyarul tanuló gyermekei a diákösszlétszámnak már csak 4,3 százalékát tették ki. 1990?1991-es tanévben hirtelen 4,9 százalékra ugrott a magyarul tanulók részaránya. 1994-ig megmaradt a 4,9 százalékos részarány, ezután újra csökkenni kezdett az arány. A romániai magyar oktatás újabb mélypontjának elérésekor erősödött meg Magyarországon a polgári kormány annyira, hogy testvéri kezet nyújthatott a határon kívül rekedt nemzetrészeknek. /N. Á.: Megszakadó tendenciák. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, hogy Moldvában, az MCSMSZ által működtetett bákói irodában eddig több mint százan kérték a magyarigazolványt. Szövetségük tagsága már meghaladta a háromszázat. Gyűlnek a kérvények a hivatalos magyar nyelv és irodalomoktatás beindításához. A népszámlálást illetően azonban a falvak nagy részében problémák vannak. Az is megtörtént, hogy meg sem kérdezik a nemzetiséget és az anyanyelvet, és akadt település, például Trunk, ahol a vallásra sem kérdeztek rá a számlálók. Az is megtörtént, hogy elhallgattatták az embereket, mondván: a biztosok tudják, hogyan kell kitölteni az adatlapokat, és majd otthon fejeznek be bizonyos részeket. A bákói Desteptareaban nemrég olyan cikk jelent meg, amely azt hangsúlyozta az RMDSZ szórólapjainak kapcsán, hogy magyarsággal mérgezett röplapokkal manipulálják az embereket. Az MCSMSZ végül küldött egy jelentést az illetékes megyei bizottsághoz, amely operatívnak is bizonyult. Kimentek a helyszínre, és néhány manipulált jegyzőkönyvet újraírtak. Az egyik esetben ugyanis a polgár azt nyilatkozta, hogy ő magyar, mire azt válaszolták, hogy ezt nem lehet beírni, így csángóként jegyezték fel. Egy másik esetben pedig a számlálóbiztos üresen hagyta a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. A Klézsén élő Hegyeli Attila, aki az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatással van megbízva, olyan moldvai településről tud, ahol az utcán is mindenki magyarul beszél, mégis alig vallotta néhányuk magyarnak magát. /Kristály Lehel: Jó és rossz hírek a csángómagyaroktól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

Dr. K. Ajtay Mária nyílt levéllel fordult Frunda Györgyhöz, aki a március 15-ei ünnepi beszédében leszögezte: ?Soha annyi magyar diák nem tanult az egyetemeken, mint ma? (Népújság, 2002. március 16.). Ez nem igaz. Ajtay Murvai Lászlót idézte, aki A számok hermeneutikája ? A romániai magyar oktatás tíz éve ? 1990?2000 című tanulmánykötetében megállapította: "az önálló magyar nyelvű tanintézetek száma meredeken zuhan; a magyar nyelvű beiskolázás arányszáma az 1948/1949 tanév 9,3 százalékáról 1999-re országosan 4,2 százalékra esett vissza; a magyar állami felsőoktatási tanulási lehetőségek drasztikusan csökkentek, közel állanak a teljes felszámolódáshoz." Ugyanez a tanulmánykötet megállapította, hogy a magyar egyetemisták országos részaránya 1949 és 1989 között 5,8 százalékról 4,5-re esett vissza, az utóbbi tíz esztendőben (1990?2000) pedig 3,95 százalékra zuhant. Továbbá a magyar anyanyelvű diákoknak, tehát ennek a 3,9 százaléknak kevesebb mint egyharmada (29,72 százalék) tanul csupán magyarul, mivel a szakok többségén az egyetemeken az oktatás románul folyik. /Prof. dr. K. Ajtay Mária, Marosvásárhely: Nyílt levél Frunda Györgynek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

Kovászna megyében a kormánypártiak le akarják váltani Keresztély Irma megyei főtanfelügyelőt. Tavaly ősszel már érkezett egy bizottság a minisztériumból, hogy munkáját értékelje. Ennek az eredményét máig nem közölték vele, ellenben a minisztériumból kiszivárgott a végső döntés: tevékenységét nem szakmai, hanem politikai szempontokból kell megítélni. Keresztély Irma nem hátrált meg, annak ellenére, hogy próbáltak négyszemközt is nyomást gyakorolni rá. /Kristály Lehel: A főtanfelügyelő még marad. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

Dézsy Zoltán /Sepsiszentgyörgy/ grafikái, tollrajzai, linómetszetei ismertek. Különböző lapok /Romániai Magyar Szó, Háromszék, Arménia, Európai Idő stb. közölték grafikáit, karikatúráit vagy tollrajzait. Szándékában áll Háromszék összes templomának megörökítése, felekezettől függetlenül. Művészi hajlamát nem törte le, hogy csak egészségügyi technikumot végezhetett. Marosvásárhelyen, Baróton, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Budapesten volt egyéni kiállítása. /Ferenczy L. Tibor: Grafika és aforizma. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

Ápr. 3-án Marosvásárhelyen Vártemplomi Nőszövetség rendezvényén az EMKE javasolta, hogy a kilencvenedik évébe lépett id. Haáz Sándort a város fogadja díszpolgárává. A Napsugár táncegyüttes tagjai tánccal köszöntötték id. Haáz Sándort. Az EMKE megyei alelnöke, Barabás László néprajzkutató a szakma nevében méltatta id. Haáz Sándor néprajzos munkásságát. /Bölöni Domokos: Marosvásárhely díszpolgára lesz Haáz Sándor. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./ Id. Haáz Sándor tanárt, képzőművészt és néprajzkutatót köszöntötték Marosvásárhelyen. A magyarországi szakoktatásban ma tankönyvként használatos Székelyek ünneplőben című monumentális munka 150 Haáz-rajzot tartalmaz, szövegét Gazda Klára írta. Haáz Sándor munkásságának jelentős állomása az Udvarhelyi varrottasok (1976) című könyve, de ő készítette a Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (1978), valamint a Széki iratosok (1983) című kötetek rajzait is. /Sz. L.: A gondviselés vigyázza lépteit. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Kincses Előd ügyvéd szerint vitatható és elavult gondolkodásmódra vall az a döntés, amit az Alkotmánybíróság márc. 5-én hozott az általa kezdeményezett "egylejes perben". Mint ismeretes, a neves ügyvédet - hathatós RMDSZ-segédlettel, egy feljelentés alapján - a választási törvényre hivatkozva kettős állampolgársága miatt törölték a 2000-es parlamenti választások jelöltlistájáról. A hivatkozási alapul szolgáló jogszabályt alkotmányellenesnek minősítve, Kincses ? amiként a hasonló elbánásban részesült liberális Dinu Zamfirescu is ? beperelte a román államot, egylejnyi kártérítést követelve. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az ügyet, és jogszerűnek találta Kincsesnek a jelöltlistáról való törlését, mivel a kettős állampolgárságúak nem lehetnek a törvényhozás tagjai Romániában. Ilie Ilascu ugyan kettős, román és moldovai állampolgárként lett szenátor a Nagy-Románia Párt színeiben, de őt nem jelentette föl senki emiatt, ügye nem került bíróságra. Kincses alkotmányellenesnek nevezte a 10-es számú, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényt, mivel az nem vonatkozik az egyházi és kisebbségi közösségi javakra is. Véleménye szerint az említett jogszabály sérti a tulajdonformák egyenlőségének elvét, illetve a diszkrimináció tilalmát. A premontreiek jogi képviselőjeként eljáró Kincses ? a szerzetesrend egyebek mellett egykori félixfürdői ingatlanjait követeli vissza ? beadványának helyt adva a területileg illetékes Bihar Megyei Törvényszék az Alkotmánybírósághoz utalta az ügyet. Kincses elmondta még, hogy a Tőkés László püspök által az Associated Press tudósítója, Allison Mutler ellen indított, az alsóbb fokokon megnyert, de felsőfokon végül elveszített rágalmazási per után memorandumban kérte a szaktárca vezetőjét, indítványozza a határozat semmissé nyilvánítását. Az ügyvéd arról is beszámolt, hogy bepanaszolta az RMDSZ Etikai Bizottságánál Markó Attilát, a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottság elnökét. Kincses elfogadhatatlannak tartja, hogy az említett testület elnöke már húsz hónapja halogatja a Maros megyei szervezet elnöki tisztségéből történt szabálytalan eltávolítása kapcsán beadott panaszának kivizsgálását. /(szentgyörgyi): Kincses nem adja fel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Tavaly ősszel Nagykárolyban és a környékén élő festők, fotóművészek, írók, költők, zenészek, újságírók megalakították a Provinciart Művelődési Egyesület, ma már bejegyzett jogi személy és 2001 októberétől már számtalan tevékenységet szervezett. A Városi Művelődési Ház kiállítóterme lett a fő tanyájuk. Az eddig megrendezett három közös tárlaton túl volt már államvizsgadolgozat-bemutató (Erli Mária Tünde munkája a Nagykárolyban élt mindenkori festő-, grafikus és fotóművészekről) és Vénig László színes diáinak vetítése. /K. F.: Provinciart Nagykárolyban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Ebben az évben a Bihar megyei Tanítók Klubja szervezte meg az Országos Magyar Drámapedagógiai Napokat március 22. és 24. között, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Erdély hét megyéjéből, tizennyolc helységéből jöttek a részvevők. A háromnapos rendezvény bemutató foglalkozásokat, előadásokat és szakmai beszélgetéseket kínált. A találkozó több mint félszáz részvevője azt bizonyította, hogy nő a gyermekközpontú oktatók száma, gyarapodnak a drámapedagógia hívei. Lassan kikristályosodik a pedagógusok tudatában, hogy a dramatikus nevelés nem csak a magyar szakos oktatók által alkalmazható módszer és feladat. Az óvónőtől az egyetemi tanárig bárki alkalmazhatja bármilyen tantárgyon belül, ha alaposan ismeri a módszertant. /T. P.: Játszva tanulni. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Péterfy László /sz. Nyárádselye, 1910/ református lelkész történelem?földrajz szakos tanári képesítést szerzett. 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig Nagykenden szolgált. A második világháború alatt és után pedagógusi feladatokat is vállalt. Egyház- és falutörténeti kutatásait már a harmincas években elkezdte, de a ?89-es politikai változások előtt nem jelenhettek meg munkái. 2000-ben és 2001-ben a millennium tiszteletére sorozatban láttak napvilágot falumonográfiái, szám szerint nyolc. Péterfy László, most is dolgozik, Makfalva monográfiáját állítja össze. Negyvenöt esztendeje Siklóddal kezdte a falumonográfia írását, majd párhuzamosan gyűjtötte az anyagot a Balavásárról és Gyulakutáról és Kibédről. Megírta szülőfaluja Nyárádselye monográfiáját, aztán jött a Kend(ek)-ről szóló kötet. Végül szintén párhuzamosan végzett gyűjtő- és kutatómunka eredményeként megszületett Bonyha és Héderfája monográfiája is. 1994-ben Mátyus András, Mátyus Mihály és Bálint Mózes felkérésére nekilátott az anyagok aktualizálásához. A kötetek kiadása az ő közreműködésük és támogatásuk nélkül nem történhetett volna meg. /Szentgyörgyi László: Nem csak hittel, tollal is. Beszélgetés Péterfy László nyugalmazott lelkésszel, falumonográfia-íróval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

A korondi Páll Gusztávot cserepeit bemutatta már Amerikában is, az életfát Washingtonba is elvitte, és elmagyarázta a jelentését. Korondon boltjából a magyar külügyminiszter sem megy el üres kézzel. Két fia lépdel a nyomában, Domokos a kolozsvári képzőművészeti főiskolán a kerámia szakra jár, Árpád fia pedig mindig mellette van. Nemcsak én járom a világot, hanem a világ is eljön hozzám, jegyezte meg Pál Gusztáv. A kendi Nagy Margit háncsból font virágokat kínál eladásra. A virágok is eljutottak az Újvilágba. Washingtonban csodájára jártak. /Román Győző: Életfa a palotában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Mazalik Alfréd gimnáziumi tanár, politikus, közismert publicista, a történelmi táj, Máramarossziget jeles kutatója, több évtizedes kutatói munkálkodásának eredményét tartalmazza a Máramaros az évszázadok tükrében /Máramarossziget, 2001/ című munka. Viszonylag ritkán jelentkezik Máramaros a médiában, a szakirodalomban. Mazalik Alfréd megszólaltatott több Máramaroshoz kötődő, de jelenleg szerte a világban élő szülöttet, könyvtárnyi írott emléket lapozott és tanulmányozott át hézagpótlásért, a történelmi tények igaz voltáért. A kötetben 158 szerző sorakozik, de Mazalik Alfréd írta, állította össze zömét, építette köztük az összekötő kapcsokat. Lehet használni útikönyvként, történelmi segédirodalomként, ugyanakkor szórakoztató olvasmány is. /Szöllősy Tibor: Összerakott töredékek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

Ápr. elején Kovászna városban és a közigazgatásilag hozzá tartozó szülőfaluban, Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor halálának 160. évfordulójára emlékeztek. Jeles személyiségek tették tiszteletüket a rendezvény alkalmából szervezett szakmai tanácskozásokon. A Kőrösi Csoma-napok egyik főszervezője, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, Gazda József visszaemlékezett: egyik legfontosabb rendezvényük, az első, az 1992-es volt, ekkor a tudós halálának 150. évfordulójára emlékeztek az akkori, vendégként jelen lévő magyar kormányküldöttséggel. Kőrösi Csoma Sándor szobrát az 1968-as megyésítés után állították fel. Ehhez Király Károly megyei párttitkár beleegyezése is szükségeltetett, Bukarestből Fazekas János miniszter is sokat segített. /Kristály Lehel: Kőrösi Csoma tekintélye. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 16./

A romániai választások után az anyaországban is visszajöttek a régi jó elvtársak, ezúttal szocialistának, szocdemnek, liberálisnak becézve magukat. Jött a középszerű, jellegtelen Medgyessy Péter, a szószátyár Kovács László, hogy Horn Gyuláról ne is beszéljünk, az ő kampánybeli szereplése egyetlen szóval jellemezhető: minősíthetetlen, írta Gábor Attila. Valószínű, hogy a kedvezménytörvény, illetve az azt követő román?magyar egyezmény miatt az Orbán-csapat vesztett néhány százalékot, hiszen a baloldal az erdélyi magyar és román munkavállalók millióinak beözönlésével riogatta ? néha Jörg Haidert is leköröző stílusban ? a választókat. A szocialistákhoz és szabaddemokratákhoz közel álló sajtó túlsúlya vitathatatlan, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava ellenében a Magyar Nemzet áll egyedül a napilapok porondján, és hasonló a helyzet a heti- és havilapok tekintetében is, nemkülönben az audiovizuális sajtó területén, ahol a mindent behálózó kereskedelmi rádió- és tévéállomás-rendszer gátlástalan kormányellenes kampányt folytatott, miközben a nyugati sajtó a közszolgálati médiumok pártatlanságát kérdőjelezte minduntalan meg. Következhet a megtorlás: "semleges és független" vezetők kinevezése, suba alatt persze, "hangváltás" várható a Vasárnapi Újságnál, a tévében "bekékül-rózsaszínesedik" A Hét, a Panoráma, a péntek esti Sajtóklub, és ami minket még inkább érint, kevesebb műsoridő jut majd a határon túliakra, sőt az előjelekből ítélve veszélyben a Duna TV is. Akik az új hatalommal baráti vagy elvbaráti viszonyban vannak, azok még jól is járhatnak, Medgyessy Péter, Tabajdi Csaba vagy Magyar Bálint tájainkon való meleg fogadtatásáért valószínűleg nem lesznek hálátlanok a pestiek, akik pedig Orbán Viktorral bratyiztak, megkapják méltó büntetésüket. /Gábor Attila: Ott is visszajöttek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./

Csak Aurel Perca segédpüspök fogadta ápr. 12-én azt a közel negyvenfős pusztinai csángó küldöttséget, amely a jászvásári Római Katolikus Püspökségen személyesen Petru Gherghel püspökkel akart tárgyalni a magyar nyelvű misézés bevezetéséért falujukban. A püspököt azonban elszólították a városból hivatali kötelezettségei. Az utazás eredményéről Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke számolt be. Pusztina 2100 lelket számláló katolikus közössége az évek során már több kérvényt eljuttatott Jászvásárra. A legutóbbit tavaly több mint 300-an írták alá. A püspökség által a helyszínre küldött bizottság mégis azt állapította meg, hogy "a kérvényezők részegesek, aláírásaikat nem kell komolyan venni". Nyisztor szerint azonban az aláírók közül senkivel nem álltak szóba Pusztinán. Ezért akarták püspöküktől személyesen is kérni a magyar nyelvű liturgiát, és ha nem találnak meghallgatásra, készek Rómában keresni igazukat. Perca segédpüspök dokumentumokkal próbálta bizonygatni, hogy a Vatikán tiltja a dialektusokban tartott misézést. "Ekkor felvilágosítottuk, hogy mi ezt sosem kértük. Mi mindig is a magyar nyelvű mise bevezetését igényeltük" - mondotta Nyisztor Tinka. A pusztinaiak beszámoltak papjuk viselkedéséről is. Arról, hogy bánásmódja durva, magyarellenes, sőt el sem temeti halottaikat. Egyszer még szinte verekedést is szított. A segédpüspök azonban visszariadt a jelen lévő újságíróktól, arra hivatkozott, hogy ilyen gyorsan nem lehet tisztázni az igényeket, majd távozott. A harminchét ember ezért inkább a jelen lévő riportereknek tudta elmondani panaszait. Az Erdélyi Napló utólag felvette a kapcsolatot Petru Gherghel püspökkel, aki értetlenségét fejezte ki katolikus hittestvéreinek megmozdulásai és tüntetései miatt. Egyetlen pozitív jellegű válasza az volt, hogy a panaszosok ügyét, mint eddig is tették, tovább vizsgálják, és ha az erre vonatkozó adatok elfogadhatóaknak bizonyulnak majd, akkor meghajtja fejét a csángómagyarok akarata előtt. /Kristály Lehel: Tántoríthatatlan csángók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./

Az Udvarhelyért Polgári Egyesület versus RMDSZ botrányról írt Kelemen Endre Dénes. Elsősorban legitimációs vagy bizalmi válság van. A Székelyföldi Fórum kiáltványa és petíciója (2001. nov. 22., www.transindex.ro) szerint: "A demokrácia védelmében hívjuk fel minden erdélyi magyar figyelmét, hogy a most kialakult udvarhelyi helyzet egy város és közösség akaratának lábbal tiprása, hiszen néhány önjelölt RMDSZ-politikus eljutott oda, hogy saját érdekeit a közösség érdekei fölé helyezi, és kormánypárti politikai szövetségeseit arra használja, hogy egy magyar közösség vezetését erőszakosan kisajátítsa". A szembenálló fél ugyanígy beszélt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a következőképpen fogalmaz egy interjúban: "Ön hogyan határozná meg erkölcsileg azokat, akik azért, hogy tanácsosok lehessenek, az egységbontást is vállalják, ellenszervezetet hoznak létre Székelyudvarhelyen, és közben az UPE fő-fő alapítója azzal tetszeleg, hogy ő továbbra is RMDSZ-tag?" (www.transindex.ro). Ugyanilyen szellemű cikkeket közöl az RMDSZ-t támogató helyi sajtó is: "?arról van szó, hogy az UPE létrehozta a hatalom megragadásának eszközét, önmagát. Az UPE mindenáron politikai elit akart lenni, és saját hatalmi érdekeinek védelmét programszerűen közösségi érdekvédelemnek álcázta" (Udvarhelyi Híradó, 2001. aug. 21.). A következmény: a lakosságnak megrendül a vezetőibe vetett hite. A feszültség feloldását segítené, ha a politikacsinálók a rájuk szavazó polgárok érdekeit próbálnák előmozdítani, és nem csak saját jólétük maximalizálására törekednének. Együttműködésen alapuló hosszú távú stratégiát kell kidolgozni. /Kelemen Endre Dénes: Még egyszer az UPE?RMDSZ-botrányról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./ Helyi referendum kiírását kéri a Székelyudvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület Szász Jenő polgármester leváltása érdekében. A szervezet közleménye szerint az elöljáró menesztésére az egyre több lakossági panasz miatt van szükség. Az aláírásgyűjtés elkezdése utáni napokban a városban található összes postaládába Ha Orbán megbukik, Szász Jenőnek is vége? címet viselő ívet dobtak be a polgármester szimpatizánsai ennek tudta nélkül. Az ív kérdéseket sorol, melyek révén a magukat udvarhelyi polgárokként azonosító kezdeményezők szembesíteni próbálják a népszavazás kiírását esetleg aláírásukkal támogató udvarhelyieket Szász megvalósításaival. "Milyen politikai és gazdasági szereplőknek lehet érdeke Szász Jenő polgármester leváltása?", "(...) kinek volt érdeke az Udvarhelyért Polgári Egyesület tanácsosainak meghurcolása és kizárása a helyi és megyei tanácsból?" - tették fel a kérdést a szórólap szerzői. /Zilahi Imre: Leváltanák a polgármestert. Népszavazás kiírása érdekében gyűjt aláírásokat egy egyesület. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

A magyar kultúra nagyon sokat vesztett pozíciójából Váradon — fogalmazott Pomogáts Béla, aki az Anyanyelvi Konferencia képviseletében vett részt a Varadinumon, a máj. 2-i magyar—román kulturális közeledés napjának pedig egyik szorgalmazója volt. "Az EU sokat adhat Váradnak, használják ki! Sürget az idő, a város határozott identitással az eurointegrációban nagyobb szerepet kaphat" - javasolta Pomogáts azon a kerekasztal megbeszélésen, melyen a román kulturális folyóiratok főszerkesztőivel és nagyváradi magyar írókkal, költőkkel találkozott. Hubay Miklós drámaíróval díszvendégei voltak a román—magyar kulturális közeledést szorgalmazó egész napos eszmecsere-sorozatnak. Fölvetődött, hogy próbáljanak két nyelvű, kulturális folyóiratot indítani, amelyben magyar szerzők románra átültetett alkotásait, illetve a román írók, költők magyarra fordított munkáit közölnék. A Körösvidéki Múzeumban bemutatkozott valamennyi folyóirat és fiatal váradi testvérük, a Várad, melyet a helybeli Ady Társaság és elnöke, dr. Indig Ottó ad ki, mindenféle támogatás nélkül. Tavaszy Hajnal az Ady Társaság titkára a provincializmus kérdését taglalta: a távolságok miatt nem igazán tudni, mi történik a két fővárosban a kulturális kapcsolattartás szintjén. Dénes László költő, az Erdélyi Napló főszerkesztője szerint a kultúrát, s benne a váradit is, megölték a kommunizmus évei. /(Balla Tünde): Magyar—román kulturális közeledés a Varadinumon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Sokszor feltevődik bennünk a kérdés, vajon mi lesz azokkal az árvaházi gyerekekkel, akik miután betöltik a 18. életévüket, a szó szoros értelmében az utcára kerülnek. A nagyváradi Caritas Catholica Szentjobbon szociális központot létesít a környező településekről származó otthontalan gyermekek számára. A centrum a következő funkciókat szeretné ellátni: oktatási központ, családcentrikus otthon gyermekek számára, ifjúsági ház, menhely (krízishelyzetben lévő gyerekek és fiatalok számára), elméleti és gyakorlati képzés, mezőgazdasági tevékenység. Tempfli József megyés püspök jelenlétében elhelyezték a szociális központ alapkövét. /Nagy Andrea: Alap és kő. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./

Gábor Zoltán /sz. 1947/ gyermekkora óta pap akart lenni. Gyulafehérváron római katolikus kántorképzőbe járt. Legjobb tanárai közé számította Márton Áron püspököt. Papi pályafutását Gyergyószárhegyen kezdte, de több helyen volt, Zágonban is. "Az élet derűjét hirdettem mindig, mert az evangélium is valójában örömhírt jelent, és tulajdonképpen egy derűsebb világba próbálja az embereket elkalauzolni. Az evangélium üzenetét tolmácsolom tehát, ami legyen egy örömhír számukra, és mivel húsvét után vagyunk, azt mondom: alleluja. Ez pedig azt jelenti a magyar nyelvben, hogy dicsérjétek az Istent!" – mondta. /Kristály Lehel: Az élet derűjét hirdeti. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./

1990 tavaszán indult a Kelet-Nyugat, pár év múlva megszűnt, Nagyvárad ismét kulturális folyóirat nélkül maradt mostanáig. Közösségi összefogásként jelent meg április utolsó napjaiban a Várad című irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos negyedévi periodika első száma, a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában. Javarészt ugyanazok szerkesztik-írják, akik a jó emlékezetű Kelet-Nyugatot. Ismert és kevésbé ismert nevek sorakoznak az első számban, köztük Indig Ottó, Zudor János, Fábián Sándor, Varga Gábor, Gittai István, Dénes László, Balla D. Károly, Beke György, Toró Tibor. A Várad második száma júniusra várható. /Feltámadás? Újjászületés? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./

Az Erdélyi Napló egykori riportere, majd főszerkesztője, később a Krónika című kolozsvári napilap egyik alapítója, ma vezető szerkesztője – a temesvári forradalmár Gazda Árpád, aki Mikor kicsi voltam, magyar voltam címmel jelentette meg riportjainak gyűjteményét a Kriterion Kiadónál. A riport sohasem tökéletes, ezért "vettem a bátorságot, hogy belejavítsak az újságokban közölt írásokba, esetenként megváltoztassam a címet, lábjegyzetben egészítsem ki azokat a történeteket, amelyek folytatódtak a riport megjelenése után" - jelezte. Az írások mindenféle utólagos toldás-igazítás nélkül is megállják a helyüket, az erdélyi magyar kortárs hírlapírás csúcsteljesítményei közé tartoznak. /D. L.: Titkok feszegetése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./

Az 1968-as megyésítés jelentősen megváltoztatta Csíkszék közigazgatási térképét. Jómódúvá vált községek, kistérségi struktúrák tűntek el, zilálódtak szét, kerültek új függőségi helyzetekbe. Az újonnan létrehozott Hargita megye keleti határán kiszakították a természetes közegből és Bákónak ajándékozták Gyimesbükköt. Csíkszenttamás Csíkkarcfalvába olvadva vesztette el községi rangját, és ugyanígy járt Csíkmadaras is, Csíkdánfalvához csapva. Az összevonások alól Alcsík sem mentesült. Ott Csíkszentkirály alá rendelték Csíkszentimrét, illetve Csíkszentmárton községközpont rendelkezhetett Csíkkozmás és Csíklázárfalva fölött. Az 1989 után a települések lakosai megkezdték önállóságuk alapjainak letételét. Néhányuknak évtizednyi bukaresti kopogtatás, győzködés és küszködés után sikerült kimozdulni a holtpontról. Csíkkozmáson 2000-ben referendumot tartottak. Ekkor Kozmás és Lázárfalva 2400 lakosának akaratába a szentmártoniak is beleegyeztek, hogy a két község a jövőben önálló legyen. A kozmási községháza két hete kopott és elhanyagolt állapotban vette fel régi/új szerepét. A községet jelenleg négy ember vezeti, a polgármester és helyettese, a számvivő és a jegyző. A két utóbbi szakember eddig a szentmártoni hivatalban dolgozott. - Amióta Szentmártonhoz csatoltak minket, csak visszafejlődtünk, mondják Csíkkozmáson. Minden pénz odament, a középületeket és a jegyzői lakást eladták, ami olyan volt, lebontották, mindent értékesítettek. Fel akarják újítani az orvosi rendelőt és az iskolát, illetve be akarják illeszteni a társadalomba azt a közel félezer lelket számláló roma közösséget. Csíkmadaras is önálló község lett, Csíkdánfalvától elszakadva. /Kristály Lehel: Önállóság három évtized után. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./