Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/egykori elnöke helyesbítette Gémesi Ferenc szakállamtitkárnak a HTMH működési költségeire vonatkozó adatát. Gémesi „tájékozatlanságból vagy ki tudja milyen megfontolásból túloz, nagyvonalú, csúsztat vagy éppen „hamis tanúbizonyságot” tesz” – írta Bálint-Pataki József. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára azt nyilatkozta: a magyar-magyar kapcsolattartás intézményeinek gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. Egyebek mellett „a 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. Fenti állítással szemben a tények, írta Bálint-Pataki: A Határon Túli Magyarok Hivatala megszüntetése évében, a 2006-os költségvetési törvény alapján 566,8 millió forint támogatásban részesült. Ebből évközben történt egy 19,7 milliós elvonás, így az ‘1 milliárdot megközelítő összeg’ pontosan 547, 1 millió forint volt. (A fenti adatok elérhetők a Miniszterelnöki Hivatal honlapjáról Pénzügyminisztérium honlapjára lépve a http://www.pm.gov.hu „költségvetések” fejezetcímen). Bálint-Pataki József reméli, hogy az említett nyilatkozatban szintén szereplő és jövőbeni, a határon túli magyar közösségek számára juttatandó támogatási összegeknél nem érvényesült hasonló „nagyvonalúság”. /Bálint-Pataki József pontosított. = Felvidék. ma, okt. 18./ Előzmény: Új támogatási forma segíti a jövő évtől kezdődően a kárpátaljai és a vajdasági magyarokat az anyaországgal való kapcsolattartásban – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára október 16-án Budapesten. A tervek szerint évi 720 millió forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a Vajdaságban és a Kárpátalján élő magyarok magyarországi beutazását támogassa az anyaország. Az egyéni támogatásra pályázni lehet majd. Gémesi Ferenc elmondta, hogy az elképzelések szerint évente egyszer lehet majd ilyen támogatást kérni, és ebből az összegből várhatóan mintegy 50 ezer határon túli magyar magyarországi beutazását lehet majd segíteni. Az államtitkár elmondta, idén a korábbi szinten maradtak a határon túli magyarok támogatását szolgáló pénzösszegek, a kormány által most benyújtott jövő évi költségvetési törvényjavaslatban az e célra szánt összeg 200 millió forinttal emelkedik. A jövő évi költségvetési javaslatban a határon túli magyarok oktatási programjainak támogatására valamivel több mint 1 milliárd forintot, a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési célokra, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3 milliárd 475 millió forintot, a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2 milliárd 422 millió forintot; a Szülőföld Alap törvény szerint 1 milliárd forintjával együtt összességében 7,9 milliárd forintot terveznek. Az idei elfogadott támogatási összeg 7 milliárd 696 millió forint volt. Gémesi Ferenc hangsúlyozta, hogy az oktatási-nevelési támogatás kerete felülről nyitott, az idén a tervezett 3,475 milliárd forintot ténylegesen csaknem 2 milliárd forinttal túllépik. Egyéb forrásokból a Szülőföld Alap törvény szerinti 1 milliárd forintja a duplájára nő. Az államtitkár szerint hasonló helyzetre lehet számítani jövőre is. Kiemelte, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás intézményrendszerének gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. A határon túli magyarok támogatásával foglalkozó korábbi három közalapítvány évi 160 millió forintos költségével szemben a Szülőföld Alap működési költsége 100 millió forint. A 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel. Az államtitkár elmondta, hogy a jövő évben tervezik a határon túli magyarok támogatásával a szomszédos országokban foglalkozó öt különböző hálózat integrálását is. /Gémesi Ferenc: új támogatási forma segíti az anyaországgal való kapcsolattartást, MTI, okt. 16./

Sike Lajos, a lap munkatársa elmondta, valamikor nagy Fidesz-párti volt. Gyarmath Jánoshoz, a lapelőd, a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjéhez elküldte 1999 őszén felmondólevelét, mert az újság, amelynek ő is vezetőségi tagja volt, kétszeri tiltakozása ellenére továbbra is közölt Fideszt bíráló cikkeket. Gyarmath János kérte, ne siesse el döntését, inkább figyeljen Orbánék erdélyi tevékenységére. Pár hónap elég volt, hogy megváltozzon Sike véleménye. Belátta, hogy a Fidesz csakis saját „brancsát, az alakuló jobboldalt segíti. ” Emlékezetes marad számára Németh Zsolt kampányolása. Azt üzente Székelyudvarhely népének: a magyar kormány tízmillió dollárt ad a városnak, hogy az visszavásárolja az utóbb elhíresült, románoknak átjátszott árvaházat. „Szász Jenő, a díszszékely azóta is ott trónol a székely anyavárosban – a románok pedig a fölötte lévő Csereháton. ” Sike Lajos azért is Fideszt hibáztatja, mert csökken a város magyar lakossága. A vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető, írta Sike Lajos. /Sike Lajos: Csókolózhatnak! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

A vajdasági és az erdélyi magyar közösségek együttműködéséről tárgyalt Szabadkán október 17-én Nagy Zsolt, az RMDSZ külügyi megbízottja. A látogatás során Nagy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetőivel találkozott. Nagy emlékeztetett, volt már ilyen jellegű megbeszélés a felvidéki MKP-val, de a vajdaságiakat is látták már vendégül Erdélyben. „Elmondtuk a vajdaságiaknak, mi az eMagyar Pontokat hogyan töltöttük fel tartalommal, miként kívánjuk továbbvinni, ezáltal is közösen gondolkodva a hálózat jövőjéről”. Nagy találkozott a VMSZ és az MNT vezetőségével, akikkel arról tárgyaltak, miként lehet Románia előcsatlakozási és csatlakozási tapasztalatait, régiófejlesztési elképzeléseit a Vajdaságban is meghonosítani. /Lokodi Imre: Vajdasági–erdélyi magyar együttműködésről tárgyaltak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Az Országos Ifjúsági Hatóság által szervezett második Szórvány Karaván keretén belül koncertezett Kolozsváron október 26-án Rúzsa Magdi vajdasági magyar énekesnő. Borbély Károly, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke elmondta: az énekesnő fellép még Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is. „Azért választottuk őt, mert szórványban élő magyarként dalaival pozitív üzenetet közvetít az erdélyi magyar fiataloknak” – mondta. „Dalaimban érezhető a rock és a líra kettőssége, mindkettőt nagyon szeretem, és úgy gondolom, hogy sikerült megteremtenem a háromszöget hallgató, Isten és előadó között” – mondta az énekesnő. /(D. I.): Rúzsa Magdi koncert Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Az európarlamenti választási kampány során október 30-án ketten jártak Kolozsváron az RMDSZ jelöltjei közül: Frunda György és Sógor Csaba szenátorok. Elmondták, bármerre jártak, nagy volt az érdeklődés, tájékozatlanság és aggodalom fogadta őket. Az emberek hiányolták az RMDSZ és az ellenzék közötti kiegyezést. Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, a Fidesz elnöke nemrég tett kijelentésére, miszerint fiaskó esetén őneki nem lesz lelkiismeretfurdalása, legyen inkább az erdélyi magyar választóknak, Kelemen Hunor kijelentette: mi Magyarországon nem politizálunk, nem ügyködünk a lakosság megosztásán. Kelemen Hunor ügyvezető elnök hangsúlyozta: ez a legcinikusabb kijelentés, amit magyarországi politikustól az elmúlt 17 évben hallott. Kelemen szerint a vajdasági és kárpátaljai példák igazolják, hogy ott, ahol a magyarországi politika beavatkozott a kisebbségi képviselet kérdésébe, a magyar kisebbség kiszorult a parlamentből, a közösség pedig megosztottá vált. Frunda György elmondta: az RMDSZ mindent megtett a közös lista megteremtéséért, de Tőkés László azt visszautasította. Sógor Csaba azt emelte ki, hogy ami jó a romániai magyarságnak, az jó a románságnak is. Sógor egyetért Tőkés Lászlóval abban, hogy november 25-én nemcsak ésszel, de szívvel is kell dönteni. /Ö. I. B. : Kelemen: Orbán kijelentése az eddigi legcinikusabb megnyilvánulás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Veszélybe kerülhet az erdélyi magyarok európai parlamenti képviselete, ha egyes magyarországi politikai erők megosztó tevékenysége tovább folytatódik – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter november 5-én, Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott tárgyalását követő sajtótájékoztatón. Minden magyarországi pártnak érdeke kell, hogy legyen, hogy a romániai magyarok közvetlenül is képviseltessék magukat az Európai Unió parlamentjében, a független jelöltek pedig csak arra jók, hogy az RMDSZ-től elvegyék a szavazatokat a november 25-i uniós parlamenti választásokon – vélekedett a sajtótájékoztatón Markó Béla. A kancelláriaminiszter és az RMDSZ elnöke a november 14-én esedékes nagyszebeni magyar– román kormánytalálkozó tennivalóiról is tanácskozott. Markó Béla felhívta a figyelmet, hogy a két állam kölcsönösen támogatja egymás iskoláit. Ezt a támogatást – az ösztöndíjas kapcsolatokkal együtt – még intenzívebbé kell tenni – tette hozzá. A politikus fontos fejlesztendő területként említette a műemlékvédelmet és hangsúlyozta, hogy a hadisírokról szóló kormányközi megállapodást mihamarabb alá kell írni. A Szülőföld Alap jövőre várhatóan kétmilliárd forint támogatást tud nyújtani a szomszédos országban élő magyarságnak, létszámához képest kiemelten a Kárpátalján, illetve a Vajdaságban élőknek – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ egyaránt arról beszélt újságírók előtt, hogy elfogadhatónak tartják a támogatás mértékét. Csáky Pál elmondta, hogy a szlovákiai és a romániai magyar közösség lemondott a források egy részéről Kárpátalja és Vajdaság javára. Markó Béla az erdélyi támogatási prioritások közé sorolta az anyanyelvi felsőoktatás és a szórványtámogatást. /Pesti prológus a szebeni közös kormányüléshez. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A vajdasági magyar kisebbség sérelmére elkövetett incidensekről tájékoztatott az újvidéki rendőrség. Az eset október 28-án történt Temerinben. Tíz fiatal egy buszmegállóban sértegetett és tettleg bántalmazott nemzeti hovatartozása miatt egy 18 és egy 19 éves magyar fiatalembert. Ugyanez a csoport az Újvidékre tartó autóbuszban fizikailag bántalmazott két másik magyar fiatalt, egyikük 18, a másik 21 éves volt. A rendőrség fényt derített néhány elkövető kilétére, a többieket pedig még keresi. /Magyarellenes incidensek Újvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Felvették a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) az Európai Néppártba – jelentette be brüsszeli sajtótájékoztatóján Pásztor István, a VMSZ elnöke. Szavazati joggal járó tagságot kaptak, annak ellenére, hogy a tagság kezdeti szakaszában a Néppárt hivatalosan megfigyelői státusnak nevezi az új tagpárt jogállását. A VMSZ vezetője arra számít, hogy e befolyásos pártcsaládba kerülve növekszik a Vajdasági Magyar Szövetség súlya, és kinyílik számára a politizálás lehetősége az európai színtéren is. „Erre nagy szükség van, mert a vajdasági magyar közösséget ma is komoly veszélyek fenyegetik” – tette hozzá. Az egyik ilyen veszélyt abban jelölte meg, hogy a koszovói rendezés során újabb menekülthullám indulhat el a dél-szerbiai tartományból. További veszély az, hogy a január elsején életbe lépő EU-szerb toloncegyezmény alapján az azt követő 15 hónap során több tízezer embert – túlnyomó többségben koszovói származású romát – fognak kitoloncolni az Európai Unió területéről Szerbiába. „Attól tartunk, nehogy ezek az emberek a Vajdaságban telepedjenek le, azokban a térségekben, ahol mi élünk, mert ezzel még jobban megváltoznának a nemzetiségi arányok” – fogalmazott Pásztor. Jelenleg a Vajdaságban a rendőrség összeírja az üresen álló házakat. /Felvették a VMSZ-t az Európai Néppártba. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A rendszerváltás óta a nemzetpolitika folyamatos illúzióvesztésének vagyunk tanúi, és ebben az EU-s csatlakozás sem segített – jelentette ki Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. „Sohasem gondoltuk volna, hogy az Európai Unió keretei közé beengedett Szlovákia félfasiszta kormányzattal fog dicsekedni, és ezen félfasiszta kormányzat intézkedéseit az Európai Unió cinkos hallgatása övezi” – mondta. A politikus szerint az államigazgatásban új alapokról kellene újjáépíteni a nemzetpolitikát. A rendezvény végén elfogadott zárónyilatkozatban a Fidelitas a határon túli magyar oktatás, valamint a vajdasági és a kárpátaljai magyarok könnyített határátlépése érdekében való kiállásra szólította fel a budapesti kormányt. A nyilatkozatban felkérték a kormányt, hogy hívja össze a Magyar Ifjúsági Konferenciát, valamint kérték a Magyar Állandó Értekezlet összehívását. Emellett szorgalmazzák, hogy a magyar diplomácia a 2010-es EU-s elnökség egyik célkitűzéseként fogalmazza meg a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó uniós szabályozás megalkotását. /Kövér László: új nemzetpolitikát! = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

November 12-én a Temesváron tartott sajtótájékoztatón Csókási Eszter, a Duna–Körös–Maros–Tisza Fejlesztési Ügynökség ügyvezető igazgatója és Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke, bemutatták az INTERREG III/A határon átnyúló együttműködési program két kiemelkedő projektjét. Az ERIC – Eurorégiós Információs Központ célja egy átfogó regionális adatbázis létrehozása, amely tartalmazza a térségről szóló valamennyi ismeretet és a potenciális fejlesztési lehetőségeket. A program keretében létrehoztak egy négynyelvű – magyar, román, szerb és angol –, az eurorégió életéről híreket szolgáltató eurorégiós hírügynökséget, a www.ericinfo.eu internetes hírportált. A Tematikus turisztikai útvonalak a DKMT Eurorégióban című projekt célja a magyarországi Dél-Alföldi Régiót, a romániai Nyugati Régiót és a Szerbiához tartozó Vajdaság Autonóm Tartományt magába foglaló 70 000 négyzetkilométernyi, 5,4 millió összlakosságú eurorégió közös elemeket tartalmazó turisztikai potenciálját megismertetni a nagyvilággal. /Pataki Zoltán: Ötmillió embernek a DKMT eurorégióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./

Magyarország schengeni csatlakozásával a magyar-magyar kapcsolatban kihívás keletkezik – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter, miután november 12-én fogadta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökét. „Ez a kihívás azt jelenti: hogyan lehet azokkal a határon túli magyar kisebbségekkel fenntartani a kapcsolatot, akik számára a schengeni határ kötelezettségeket teremt” – mondta Kiss Péter. A kancelláriaminiszter emlékeztetett: már korábban bejelentették, hogy a Szülőföld Alap módosításával újabb támogatási formát léptetnek életbe: a kapcsolattartás támogatására. Ez elsősorban Kárpátalja és Vajdaság esetében jelent lehetőséget arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel szemben támogatni tudják a kapcsolattartást. Pásztor István, a VMSZ elnöke a megbeszélést követően úgy fogalmazott: „a két ország közötti kapcsolat messze nem olyan szinten van, nem bontakozott ki olyan mértékben, mint ahogy az lehetséges volna”. Józsa László, a vajdasági magyarok országos kisebbségi önkormányzataként működő MNT elnöke közölte: a találkozón jelezték Kiss Péternek, hogy az államközi kisebbségi vegyes bizottsági ülések megtartásának további szorgalmazására van szükség. /Újabb kihívás a magyar–magyar kapcsolatokban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

A Kárpát-medencében élő határon túli magyarok azt az államot, illetve régiót tartják elsősorban hazájuknak, ahol élnek – derült ki a témában készített kutatásból, amelynek eredményeiről november 15-én számoltak be egy budapesti konferencián. Veres Valér, a kutatás egyik vezetője, a romániai Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke közölte: a Kárpát Panel 2007 elnevezésű, a kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzetével foglalkozó kutatás során 2. 930 – Magyarországról 700, Erdélyből 900, Szlovákiából 600, Vajdaságból 380, Kárpátaljáról 350 – embert kérdeztek meg. A válaszadók közül csak nagyon kevesen tekintik kimondottan hazájuknak Magyarországot. Egyedül a kárpátaljai magyarok közül mondta tíz százalék, hogy Magyarországot tartja hazájának. A megkérdezettek többsége arra a kérdésre, hogy ha szabadon választhatna melyik országban szeretne élni, azt válaszolta: abban az országban maradna, ahol jelenleg él. Megfigyelhető az erdélyi nemzeti identitásszerkezet terén, hogy az erdélyi magyarok körében az otthonosságérzet mindeneknél dominánsabb. Az erdélyi magyarok többsége – mintegy 53 százalékban – akkor is Romániát választaná hazájának, ha szabadon választhatnának. Az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarokat túlnyomórészt pozitív érzéssel tölti el a magyarsághoz való tartozás. A vajdasági válaszadók 76,5 százaléka viszont azt válaszolta, hogy „szégyennel tölti el” a magyarsághoz való tartozás. A kutatók szerint ennek okát ki kellene vizsgálni. A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete és a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány kezdeményezte. /A magyarság ott maradna, ahol jelenleg is él. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./ A határon túli magyar közösségek külön csoportként reprezentálják saját országuk magyar közösségét a magyarországi magyarokhoz, valamint országuk nemzeti többségéhez képest is. Veres Valér szerint az erdélyi magyarok otthonosságérzetének egyik fontos összetevője az RMDSZ folyamatos szerepvállalása a román állami intézményrendszerben. Az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát, csak különböző arányban: a magyarnak a megkérdezett erdélyiek 82, míg a románnak 65 százaléka. „Ez a jelenség a kisebbség részéről eddig nem volt tapasztalható, a többi határon túli régióban mindez el sem éri az ötven százalékot, csak Erdélyben figyelhető meg az otthonosságérzetnek ez a típusa és mértéke” – jelentette ki Veres Valér. A magyarországi megkérdezettek nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy az ottani kisebbségeket és a határon túli magyarokat is a magyar nemzet részének tekinti. /Rostás Szabolcs: Egy közösség, két nemzet? = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

A vizsgálatok igazolták azt a korábbi felismerést, hogy a 20. század folyamán a megváltozott államhatárokkal a magyar nyelv anyaországi és külső régiókbeli változatai szétfejlődtek. Az anyaországi nyelvhasználat is folyamatosan változott, a nyelvi kodifikáció pedig – amely a magyar nyelv közös főváltozatát, a standardot szűkítette és merevítette – szinte kizárólag csak erre volt tekintettel. A külső régiók nyelvhasználata úgy változott külön-külön, hogy ebben a változásban a státusbeli hasonlóság alapján sok volt a párhuzamosság, az analógia. Jórészt a korábbi közös kutatásokban is részt vevő nyelvészekre alapozva 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóállomásokat hozott létre a külső régiókban: Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetet, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Irodát, Beregszászon a Hodinka Antal Intézetet. Ennek a közös programokon dolgozó hálózatnak a kisebb régiókban (Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Vajdaságban) is van legalább egy-egy munkatársa. A közös kutatási és nyelvi tervezési programok közül talán a legfontosabb az, amelyet ez a munkaközösség „határtalanítás”-nak nevezett el. A program célja a közelítés a regionális nyelvi értékek megőrzésével. A magyar nyelv kisebbségi változataiban a sajátos elemek regionális jellegűek, gyakran kölcsönzések. Megnehezítheti az összehangolást, hogy jelentős szemléletbeli eltérés van a szakmabeliek körében a nyelvi tervezési célok tekintetében. Péntek János hangsúlyozta, hogy a nyelvmegtartás stratégiája még nemzeti keretekben is megelőzi a nyelvőrzés eszméjét vagy a nyelvféltés érzését. /Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke: A határtalanítás a magyar nyelvi tervezésben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Az RMDSZ november 18-án Marosvásárhelyen a helyi sportcsarnokban tartotta eddigi legnagyobb kampányrendezvényét. Felolvasták a közel ezer erdélyi magyarlakta település nevét, amelynek képviselői részt vettek az eseményen. A romániai magyarságnak azért kell összefognia, hogy sokszínűségét megőrizze – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Számos jó verset olvasott már, mondta, de a világ legszebb költeménye ez a településnév-felolvasás volt, amelyet Szent István királytól kezdve, az erdélyi fejedelmek és a magyarság vezetői alkottak ezer év alatt. A politikus hangsúlyozta: jövő vasárnap az erdélyi magyarságnak választania kell egyebek között az egység és a széthúzás, az együttműködés és a viszály, az autonómia és a kiszolgáltatottság, illetve a megmaradás és az elsorvadás között. Rámutatott: az RMDSZ nem párt, nem ideológiai szervezet, hanem egy nép, – mint fogalmazott – „itt Erdély magyar népe van jelen”. Kifejtette: lesz még egy fontos névsorolvasás Brüsszelben, amelyen az erdélyi magyarságnak a dél-tiroliakhoz, a korzikaiakhoz, a finnországi svédekhez és a bulgáriai törökökhöz hasonlóan „jelent” kell válaszolnia. A találkozón közfelkiáltással elfogadtak egy kiáltványt is. A 12 pontos dokumentum Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében kinyilvánítja, hogy a romániai magyarságot államalkotó tényezőként kell elismerni, minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát, és át kell szervezni a jelenlegi romániai gazdasági régiókat. A kiáltvány szerint Romániában biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösség számára, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját, helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét, minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást, és vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet, lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misézést, ezen kívül meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét. Az RMDSZ brüsszeli küldöttei a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő autonómia-modellek romániai alkalmazásáért és a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. A rendezvényen Antonio Lopez Isturiz, az Európai Néppárt (EPP) főtitkára is részt vett, aki az RMDSZ-t az EPP teljes mértékű támogatásáról biztosította. /Jelent kell mondanunk a brüsszeli névsorolvasáson. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./ Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke kifejtette: „Nehéz kampányt folytattunk, minden városban, településen megtapasztaltuk az összetartozást, miközben ezekben az órákban a megosztás szellemei járják be Erdélyt. A széthúzás először a Vajdaságot, majd Kárpátalját, aztán a Felvidéket érintette, odáigmenően, hogy Újvidéken gátlástalanul hangoztatják: magyarok, takarodjatok! Van tanulság bőven, van érvünk arra, miért kell egységben maradnia az erdélyi magyaroknak. ” Markó Béla hangsúlyozta: „mi nem is politikai áramlatot képviselünk, hanem egy nép vagyunk, Erdély magyar népe. ” Végezetül Markó maga egy táblát emelt a magasba, amelyben ez a szó állt: Erdély. „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája, adjatok eszközöket Markó és Sógor kezébe, hogy e földet képviseljék” – tette hozzá. „Jelentem, csapatunk készen áll, hogy elfoglaljuk a nekünk járó brüsszeli parlamenti székeket. Jogokat akarunk, jogi honfoglalást hozni Brüsszelből. Biztos vagyok abban, hogy ott leszünk” – fejezte ki reményét Frunda György szenátor, EP-jelölt. /Lokodi Imre: „Erdély az RMDSZ helységnévtáblája” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./A 12 pont szövege: Kiáltvány. Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt romániai magyarok, Erdély közel ezer településének magyar közössége nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk: 1. A Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként kell elismerni. 2. Minden kisebbségi közösségnek biztosítani kell a kulturális autonómiát. 3. Át kell szervezni a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiókat, és közigazgatási önállóságot kell adni ezeknek. 4. Románián belül biztosítani kell az önrendelkezést minden nemzeti közösségnek, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 5. Helyi vagy regionális szinten hivatalos nyelvként kell elismerni a kisebbségek anyanyelvét. 6. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell az anyanyelvű oktatást. Vissza kell állítani az önálló állami magyar egyetemet. 7. Lehetővé kell tenni a csángók anyanyelvű oktatását és templomaikban az anyanyelvű misét. 8. Meg kell szüntetni Erdély hátrányos helyzetét, és ennek érdekében együtt akarunk munkálkodni az erdélyi románokkal, a többségi románság minden demokratikus érzelmű képviselőjével. 9. Együttműködést ajánlunk minden romániai kisebbségnek céljaink közös képviseletére. 10. Küldötteink Brüsszelben a romániai reformokért, a kisebbségi jogokért, a megfelelő európai autonómiamodellek itthoni alkalmazásáért, a magyar nemzet határok nélküli együttlétéért fognak küzdeni. 11. Felemeljük szavunkat a Szlovákiában, Szerbiában vagy más országokban tapasztalt magyarellenes és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 12. Jövőnkért folytatott küzdelmünkben minden magyarra szükségünk van. Felelősek vagyunk egymásért, és visszautasítunk minden megosztó kísérletet, mert amit célul tűztünk ki, csakis egységben valósíthatjuk meg! Itt, Marosvásárhelyen, ahol 1990 márciusának véres eseményei intő jelként élnek ma is bennünk, de ugyanakkor a magyarság összefogása azokban a napokban felemelő példát is jelent mindannyiunk számára, vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk ezután is minden hazai és nemzetközi fórumon. A szórványnak szüksége van a székelységre, a székelyeknek szükségük van a szórványban élőkre. Minden magyarnak szüksége van minden magyarra, mert csak együtt vagyunk erősek. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2007. november 18./Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./

Miközben a szerb védelmi miniszter arról beszél, hogy a Koszovó státusáról zajló tárgyalások során albán zavargások robbanhatnak ki, egyre-másra hívják be a vajdasági magyar veteránokat, azért, hogy átvegyék „háborús beosztásukat”. Pásztor Tibor, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a magyar kisebbségnek semmilyen háborúban nem kellene részt vennie. A VMSZ elnöke rendkívül aggasztónak tartja a helyzetet. /Vajdasági behívók. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Jövőre közel egymilliárd forinttal jut több a határon túli támogatásokra, mint az idén – mondta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. Ugyanakkor a Sapientia Tudományegyetem csak akkor kap elég pénzt, ha sikerül legalább három szakot akkreditálnia. Az újságíró közbevetésével, hogy az új támogatáspolitikával mindenki elégedetlen, Gémesi nem ért egyet. Szerinte az információ, az együttgondolkodás, az együttműködés hiánya az, ami azt a képzetet keltheti, hogy nem megfelelőek a pályázatok. A szakmai szempontokat kell figyelembe venni. A határon túli delegátusoknak kell felmérni a szükségleteket. Nem a budapesti kormány dönti el, mi a fontos, hanem az adott közösség, hangsúlyozta Gémesi. A magyarországi helyzet ellenére többletforrások szerepelnek 2008-ra 2007-hez képest. A nagy nemzeti programok területén jó kétszázmilliós többlet van. Kárpátalja és a Vajdaság vonatkozásában érvényesül egy teljesen új támogatás: a kapcsolattartási támogatás, ez meghaladja a hétszázmillió forintot, valamint a magyarországi kutatóintézeti támogatásban is lesz növekedés. Összességében egymilliárdnyi többlet áll rendelkezésre a teljes soron a Miniszterelnöki Hivatalban. A 2007-es támogatásra a Szülőföld Alap-pénzekkel együtt 7,5-6 milliárd volt, ez 2008-ra nyolc és valamennyire ment föl, ebben nincsenek benne a minisztériumok. A tárcákkal együtt összejön mintegy tízmilliárd. Gémesi szerint le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy nagyon rövid idő alatt minőségi felsőoktatási intézményt lehet csinálni a semmiből. A legfontosabb cél megszerezni az akkreditációt a Sapientia Tudományegyetemen. A magyarországi támogatások, melyek most 98 százalékban fedezik az egyetem működését, össze lesznek kötve azzal, hogy hogyan teljesülnek az akkreditációs feltételek. Az akkreditáció utáni helyzetre készülve fel kell mérni a normatív finanszírozást, főleg a már diplomát kibocsátó szakokon, hogy meg tudják mondani: a magyarországi költségvetés mennyi szociológust, filozófust, mérnököt és orvost fog finanszírozni. Tavalyig folyó áron 12 milliárd forintot fektetett be a magyar állam a Sapientia Tudományegyetembe az Orbán-kormánytól napjainkig. Meg kell nézni, hogy mire van valós munkaerő-piaci igény, és azokat a szakokat kell fejleszteni. Arra törekednek, hogy megkérjenek néhány Romániában is működő céget, hogy küldjön oda olyan embereket a Sapientia kuratóriumába, hogy akik a gazdaság, a munkaerőpiac oldaláról vizsgálnák a képzést. /Simon Judit: Gémesi Ferenc, a MeH nemzetpolitikai szakállamtitkára − Többletforrások 2008-ra. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 29./

A térségben alighanem egyedülálló tehetséggondozó módszert indított útjára a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum az internetes oktatás alkalmazásával, aminek eredményét bemutatták az iskolában, a PHARE-program révén uniós alapokból finanszírozott Tálentum elnevezésű projekt záró rendezvényén. Virginás-Tar Judit igazgató és Erdei Ildikó pszichológus, a projekt ötletgazdája és egyik szakmai irányítója egyaránt kiemelte, ezért hoztak létre egy “virtuális osztályt”. A 10–15 éves diákok a www.etanulas.bartok.ro internetes oldalon léphettek be ebbe az osztályba, egyénileg és csoportosan vetélkedhettek, és a természettudományi feladatok megoldására kapott pontok alapján alakult ki a rangsor. Egyénileg több mint 120, csapatokban több mint 150 diák vett részt ebben. A Bartók líceum partnere a Vajdaságból a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, valamint a temesvári Doszitej Obradovics szerb tannyelvű iskola voltak, ezenkívül az összes Temes megyei iskolát is bevonták a programba, amelyekben működik magyar tagozat. /P. L. Zs. : Jelképes tanévzáró a “virtuális osztályban” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

Bemutatták a Bánsági városok kronológiája című történelmi kiadvány szerb nyelvű változatát Nagybecskereken. A történelmi Bánság nyolc nagyvárosa – Temesvár, Lugos, Resicabánya, Karánsebes, illetve a szerb oldalon Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova, Versec – történeti kronológiáját tartalmazó kötet a PROMINED román–szerb Phare CBC-projekt keretében, a temesvári Diaszpóra Alapítvány és a vajdasági Szórvány Alapítvány együttműködésének gyümölcse. Bozsidar Vorgics, a nagybecskereki múzeum igazgatója hangsúlyozta: a bánsági kronológia megjelentetése az első lépése a határ két oldalán élő történészek közös együttműködésének, egy hosszú évtizedekig „aláaknázott” területen. Bodó Barna projektvezető kiemelte: 1997 óta, a történelmi Bánság területét magában foglaló Duna-Körös–Maros–Tisza Eurorégió létrejöttétől politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek között történő felélesztésére. Csömöre Zoltán nagykikinidai történelemtanár a román és szerb nyelven megjelentetett kronológia magyar nyelvű változatának kiadását kezdeményezte. /Pataki Zoltán: Identitást erősítő kiadvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./ A temesvári Szórvány Alapítvány és vajdasági partnere, a muzslyai Szórvány Alapítvány Nagybecskereken tartotta meg a Bánsági városok kronológiája című hiánypótló történelmi kiadvány szerb nyelvű változatának bemutatóját. A munka történész szakértők, történelemtanárok, a nyolc város iskoláiban létrehozott helytörténeti körök közös munkája gyümölcse. Dr. Bodó Barna, a BBTE professzora, projektvezető elmondta: a projekt kezdeményezői kutatásokkal bizonyították, hogy az államhatárokkal mesterségesen elválasztott közösségek tudatában tovább él a regionális identitás. Mióta 1997-ben létrejött a történelmi Bánság területét magába foglaló Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió, politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek közötti felélesztésére. A mintegy száz évvel ezelőtt megjelent Borovszki Samu-féle monográfiák óta nem jelent meg olyan kiadvány, amely egységesen tárgyalja a Bánság történetét. Pacsa Árpád, a nagybecskereki gimnázium történelemtanára, aki maga is részt vett kronológia létrehozásában, elmondta: A kötet jelentősége elsősorban abban áll, hogy végre egy helyen található meg minden lényeges információ a bánsági városokkal kapcsolatban. /Pataki Zoltán: Bánsági kronológia-bemutató a nagybecskereki múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

Csapody Miklós MDF-es politikus elsősorban a vajdaságiaknak kérne kettős állampolgárságot, de amint elmondta, az Európai Unióhoz csatlakozott országokban élő magyarság is joggal támaszthat ilyen igényeket. Minden határon túli magyar közösségnek jogos igénye van a kettős állampolgárságra. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás félresiklott. A felvidéki és a romániai magyarság is tagja lett az EU-nak, nem lehet mondani, hogy ezzel bármit is megoldódott volna. A felvidéki magyarság amellett, hogy a politikai nemzet része, nem államalkotó, ugyanúgy a romániai magyarság sem. Megszűnt a Máért, van helyette – Csapody szerint – „bizonyos szempontból előbbinél még jobb fórum, ez a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma”. Arra a kérdésre, hogy jár-e az EU-hoz csatlakozott nemzeti közösségeknek kettős állampolgárság, Csapody kifejtette, nem annyira fontos, de támogatandó a kettős állampolgárság, ugyanúgy, mind a Schengenen teljesen kívül rekedő magyaroké. /Lokodi Imre: „Másfél állampolgárság kellene” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

Eörsi Mátyás szabad demokrata országgyűlési képviselő a vele készült interjúban elmondta, nem érti, hogy a kettős állampolgárság ügye hogyan került megint előtérbe, hiszen már rég lekerült napirendről. Eörsi azt állította: minden felelős politikai erő egyetértett abban, hogy a 2004-es népszavazás óriási felelőtlenség volt. Szerinte egyes magyarországi politikusok számára a határon túli magyarok ügye nem több mint holmi eszköz belpolitikai feszültségek létrehozatalához. Eörsi elveti kettős állampolgárság kérdését, hallani sem akar róla. Azon országok, amelyek egyelőre nem tagjai az Európai Uniónak, a vízumrendszer leegyszerűsítésével, a költségek jelentős csökkentésével akarja elérni, hogy a vajdasági és a kárpátaljai magyarok kapcsolattartása Magyarországgal ne szenvedjen csorbát. /L. I. : „Inkább önrendelkezésre van szükség” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

A három évvel ezelőtt, 2004. december 5-én a kettős állampolgárság kérdésében eredménytelenül végződött népszavazásról tartottak megemlékezést In memoriam: december 5. címmel december 5-én Budapesten, a Polgárok Házában.,,Azért gyűltünk össze, hogy felmutassuk a mi konok hűségünket az egy és oszthatatlan magyar nemzet iránt” – nyitotta meg az ünnepséget Hende Csaba, a Polgárok Házát fenntartó Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumi elnöke, fideszes politikus. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy három évvel a népszavazás után ,,legalább három tapasztalattal lettünk gazdagabbak”: a magyarországi politikai, szellemi elit túlnyomó része ma már nem ellenzi a kettős állampolgárságot; a vajdasági magyarság az őt sújtó, aránytalanul nagy csapások ellenére csak kismértékben fordult el az anyaországtól; valamint a magyar–magyar viszonyrendszerben korszakváltás zajlik. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere beszédében úgy fogalmazott: ,,2004. december 5-től ismét szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen határon túl. A szabadkai piacon, ahol azóta bátrabban ütnek arcon, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény, és Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra, hogy hazátlanok vagytok, magyarok. ” ,,December 5-én Kádár és Gyurcsány népe olyat tett, amely példátlan az európai nemzetek történetében: a gyomrán, a zsebén áthaladó érzelemtől uralva elutasította 3,5 millió testvére feléje nyújtott kezét” – mondta. Szász Jenő beszéde végén tiszteletbeli székely címet adományozott az ünnepségen jelen lévő Mádl Ferenc volt köztársasági elnöknek egyebek mellett azért, mert síkraszállt a nemzetegyesítés ügyéért. /A kettős állampolgárságról szóló népszavazásra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az Arad-belvárosi Református Egyházközség, a Szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvány rendezésében vetítik december 7-én Dulka Andor Emberek a halál árnyékából c. történelmi dokumentumfilmjét, amely a délvidéki magyarok elleni 1944-ben történt atrocitásokat mutatja be. Dulka Andor történelemtanár /sz. Beodra, 1952/ feleségével, Viola Lujzával együtt egy Versec melletti magyar faluban, Ürményházán tanítanak. Dulka Andor tagja és szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szórvány Közalapítványnak, melynek keretében a bánáti szórványban élő magyar gyerekeket próbálják összegyűjteni és magyar iskolába járatni, kollégiumi ellátást biztosítva nekik. A Vajdaságban élő magyar nemzetrész megmaradásáért folytatott küzdelme, keresztyén szellemiségű közművelődési tevékenysége elismeréseként megkapta az Aracs-díjat, a Márton Áron-emlékérmet és a Teleki Pál-érdemérmet. /Meghívó filmvetítésre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban megnyílt Giriti Ágnes debreceni festő vándorkiállítása, Nemzetünk öröksége címmel. Székelyudvarhely a tárlat 9. állomása. Giriti Ágnes arra vállalkozott, hogy a magyar – gyakorta pusztulásra ítélt – épített örökséget vásznon örökítse meg. Magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági, illetve horvátországi várak, kastélyok, történelmi magyar családok udvarházai, templomok láthatók zömmel a tárlaton. /Barabás Blanka: Magyar örökség képekben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./

Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét indítja közös jelöltként három délvidéki magyar párt a legközelebbi szerbiai elnökválasztáson. A VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vezető testületei december 10-én hagyták jóvá a jelölést. A negyedik vajdasági magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyelőre várakozó állásponton van, támogatását feltételekhez kötötte. A négy délvidéki magyar politikai erő pár hónapja jutott elvi egyetértésre arról, hogy közös elnökjelöltet állít a szerbiai elnökválasztáson. Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke elmondta, pártja támogatásának legfőbb feltétele az, hogy szülessen egy részletes, az elnökválasztáson túl a helyhatósági választásokkal is foglalkozó, s a politika egyéb területeire is kiterjedő koalíciós szerződés. Pásztor István áttörésként értékelte jelölését, azt, hogy az éveken át tartó sokfelé húzást követően a vajdasági politikai erők egy része össze tudott fogni egy fontos kérdésben. /Közös magyar elnökjelölt Szerbiában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Vajdasági, kárpátaljai, felvidéki és erdélyi magyar napilapok képviselőit látta vendégül a Magyar Televízió legutóbbi, Átjáró című műsora. Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó, Kókai Péter, az újvidéki Magyar Szó, Kőszeghy Elemér, az ungvári Igaz Szó és Csinta Samu, a Krónika főszerkesztője félórás beszélgetés keretében vitatták meg a Kárpát-medencei magyarságot leginkább foglalkoztató aktuális témákat. Az újságírók előbb a magyarigazolványok kezdeti, öt évvel ezelőtti megítélését taglalták, majd az igazolvány jelenlegi megítélését, értékét elemezték. Az év legfontosabb, a határon túli magyarságot érintő közéleti-politikai események is terítékre kerültek a beszélgetés során. Kókai Péter elsősorban a vajdasági behívókról beszélt, Kőszeghy Elemér a kárpátaljai magyar oktatás sikereit hozta szóba, Molnár Norbert pedig a szlovákiai magyarellenesség témáját tartotta fontosnak. Csinta Samu az európai parlamenti választás nyomán körvonalazódó romániai magyar–magyar párbeszéd fontosságát emelte ki. /Főszerkesztők az Átjáróban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

A jövő évi magyar költségvetésben 720 millió forint szerepel a kárpátaljai és a vajdasági magyaroknak az anyaország schengeni csatlakozása miatt megnövekedett kapcsolattartási költségei támogatására. Magyarország december 21-i schengeni csatlakozása után az ukrajnai és a szerbiai állampolgárok, így az ottani magyarok is csak vízummal léphetik át a határt. A 35 eurós vízummal fél év alatt kilencven napon át tartózkodhatnak a Schengen-zónában, ahol teljesen szabadon közlekedhetnek. A megnövekedett kapcsolattartási költségekre lesz egy alap, amelyből a költségek egy részét vissza lehet igényelni. A vajdasági és kárpátaljai szervezetek pályázhatnak arra, hogy a támogatások visszaigénylését intézzék. A tervek szerint a magyar igazolvánnyal rendelkezők kaphatnak támogatást. A vízumdíj alól mentességet kapnak többek között a nyugdíjasok, a tanulók és a kulturális kapcsolatot fenntartók. A Fidesz szerint a kormánynak alkotmányos kötelessége felelősséget viselni a határon túl élő magyarokért. /Kapcsolattartási támogatás a vajdasági és a kárpátaljai magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Új korszak köszöntött be az elszakított területek magyarsága és az anyaország közötti kapcsolattartásban. A schengeni zónának Magyarország külső határaiig való kiterjesztése az eddiginél költségesebb határátkelési procedúrát „ígér”. Az új helyzet nem pártolja a szabad ember- és eszmeáramlást, a megoldások pedig nem terjedhetnek túl a pótcselekvés kategóriáján. Alkalmatlanok arra, hogy támogassák a nemzethez való tartozás érzését a két, perifériára szorult régió, a Vajdaság és a Kárpátalja magyar ajkú lakosságában. Az utóbbiakban ambivalens érzéseket kelt a most útjára bocsátott kishatár-átlépős projekt. A kiszorítottság érzését erősíti a schengeni normák betartásával indokolt szigorú vámolási procedúra. Kiábrándító a magyar hivatalosságok attitűdje. Tetten érhető benne a kishatár-átlépős megoldás feletti elégedettség, az uniós tárgyalások sikerének propagandája, valamint a rosszallás, hogy a vajdaságiak – „Kaszáék” – nem éltek a felajánlott lehetőséggel. Ők inkább kettős állampolgárságot akarnak. A kárpátaljaiak valamivel olcsóbban és gyorsabban jutnak bevásárló vízumhoz, mint schengenihez. /Csinta Samu: Tesco-vízum. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

December 21-től Magyarország is tagjává válik az európai szabad mozgást biztosító Schengen-övezetnek, amikor kilenc országgal bővül a szabad mozgást biztosító övezet. Úgynevezett mélységi integrációs szűrőhálót alkalmaz a magyar határrendészet a kishatár-átlépő biztosította jogosítványokkal esetlegesen visszaélő ukrán állampolgárok kiszűrése érdekében. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egész területén ellenőrizhetik az úti okmányokat s a tilosban járókat – azaz a 30 kilométeres határ menti sávot elhagyókat – figyelmeztetéssel, pénzbírsággal, végső esetben pedig kitiltással is sújthatják. Az uniós határok átlépése hosszabb időt vesz majd igénybe, mint az eddigi határátkelések. A Szerbiában és Ukrajnában élő magyarok csak a schengeni vízum birtokában léphetnek Magyarország területére. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára úgy nyilatkozott, a magyar állam fenntartja az eddig érvényben lévő ingyenes nemzeti vízumot, amely viszont csak Magyarország területére érvényes. A többi schengeni tagország esetében meg kell vásárolni a 35 euróba kerülő schengeni vízumot. A magyar kormány a kishatárforgalmi engedélyek kibocsátását is felajánlotta, amely jelentős segítséget jelenthet a kárpátaljai és délvidéki magyaroknak. Ennek lényege, hogy a két államban a határ mentén élő ukrán állampolgárok, így magyarok is, a határszakasz két oldalán legtöbb 50 kilométeres sávban az igazolvánnyal átléphessék a határt. Kárpátalján ez Técső, Szolyva, Ilosva határolta vonalig terjed. A vajdasági magyarság képviselői nem éltek ezzel a lehetőséggel, mivel az – szerintük – nemzetiségi konfliktusokhoz vezethet. /Nagy B. István: Bonyolított csatlakozás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Magyarország december 21-től a Schengen övezetbe tartozik. Ezáltal új korszak nyílik a határon túlra szakadt magyarsághoz fűződő, amúgy is feszült, viszonyban. A kárpátaljai és a vajdasági magyarok immár csak Schengen-vízummal utazhatnak Magyarországra. A kárpátaljaiaknak ugyan rendelkezésére áll az úgynevezett “kishatárátlépő”, amellyel a határtól 50 kilométerig lehet mozogni. Ha netán valaki tanulmányi, üzleti, orvosi kezelés vagy hasonló célokkal huzamosabb időt akar tölteni Magyarországon, már csak az igen költséges és nehezen beszerezhető Schengen-vízummal teheti. Mindez előrelátható volt. A határon túli magyarság újabb elszakításának kivédésére felvetődött a kettős állampolgárság, amelyet Gyurcsány Ferenccel az élen Magyarország elutasított 2002. december 5-én, fájdalmas lelki sebet okozva. Leszögezték az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészeknek: Magyarország legfeljebb részben anyaország. A nemzettelen kommunista agymosás diadalmaskodott ugyanis a határon túliakkal való összetartás fölött. Gyurcsányék fő érve az volt, hogy a kettős állampolgárság leple alatt 23 millió román (!) özönlené el Magyarországot. Ez ellen kell a védőfal. Három év elteltével a helyzet így fest: Románia bármely állampolgára szabadon utazhat Magyarországra, sőt, tulajdont szerezhet és munkát is vállalhat – utóbbit maga Gyurcsány biztosította a nagyszebeni közös magyar–román kormányülésen. A kárpátaljai és délvidéki magyarok viszont a “védőfalon” kívül rekedtek. Ismét önhibájukon kívül. /Chirmiciu András: Védőfal. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./