A pozsonyi AB-Art Kiadó igazgatója, az erdélyi származású Balázs F. Attila rámutatott, a kiadó célja a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nő-szerzők és a ritkán megszólaló írók felkarolása. Számukra nagyobb kihívást jelent, hogy felfedezhetnek fiatal, tehetségeket, mint az, hogy divatos írókat próbáljanak megjelentetni. A szlovákiai magyar irodalomnak kitűnő írói, költő vannak, jó kritikusaik, köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Tóth László. Egységes magyar irodalomban gondolkodnak, nem tagadva, hogy az erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom sajátos színnel gazdagítja a magyar irodalmat. Szeretnék a magyar és román irodalmat népszerűsíteni valamennyi uniós országban. Elkészült már egy erdélyi antológia szlovén nyelven, amelyet a ljubljanai Apokalips Kiadó jelentet majd meg, AB-Art Kiadóval közösen. /Varga Melinda: A kortárs irodalom mentora. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

November 6-án nyitja kapuit a háromnapos könyvvásár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétszintes előcsarnokában, jelezte Káli Király István, az eseményt szervező Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, a Mentor Kiadó igazgatója. Eddig ilyen sok kiadó még nem jelentkezett a könyvvásárra. Idén sem tudják vendégül látni a felvidéki, vajdasági, kárpátaljai magyar kiadókat, mert nincs anyagi fedezetük a részvételre. Negyvenhárom neves román kiadónak is küldtek meghívót, de nem is válaszoltak. A marosvásárhelyi román kiadóknak ingyenes részvételt biztosítanak, ők bizonyára itt lesznek. A Mentor Kiadó több új könyvvel jelenik meg. Simonfy József verseskötete az egyik, a Kővel vetett ágy. Kuriózum Molter Károly újra kiadott Bolond kisváros című novelláskötete. Néprajzi munkák is lesznek: az Emberek és kontextusok sorozatban Berekméri István András Minden poklokon keresztül című kötete jelenik meg, a sáromberki bácsi önéletírását Vajda András néprajzkutató rendezte sajtó alá. Napvilágot lát a Népmondák sorozatban a csángó Tankó Fülöp Gyugyu történeteit bemutató könyve, valamint Ozsváth Ilona Lámpások voltunk című, három udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét tartalmazó kötete. Remélhetőleg elkészül a vásárig Makki Gergely Ökológiai gazdálkodás című könyve. Sebestyén Spielmann Mihály Időtár című vásárhelyi kronológiája is kapható lesz. Készül Barabás László néprajzkutató 700 oldalas könyve a farsangi szokásokról, valamint Tófalvi Zoltánnak az erdélyi ’56-os mártírokról szóló harmadik könyve is. -Erdélyi kiadványokkal szinte lehetetlen betörni a magyar könyvpiacra. A magyarországi boltokban az erdélyi köteteket felteszik egy magas polcra, s onnan ritkán kerülnek a vevők elé. /Máthé Éva: A román kiadók távol maradnak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Vajdaság szerepét felértékelő hármas parlamenti elnöki találkozó volt október 29-én Újvidéken Szili Katalin magyar házelnök, Slavica Djukics-Dejanovics szerb és Egeresi Sándor vajdasági törvényhozási elnök részvételével. A vajdasági parlament elnöke ezúttal nem pusztán szervezője, hanem egyenrangú résztvevője volt az eseménynek. Szili Katalin az utóbbi években gyakorlattá tette szerb partnereivel a legalább félévenkénti megbeszélést, most találkozott először Slavica Djukics-Dejanoviccsal, aki a májusi parlamenti választás nyomán nyerte el tisztségét. Szili Katalin arról beszélt, hogy a Vajdaságnak, mint összekötő kapocsnak kiemelkedően fontos szerepe van abban, hogy megvalósuljon a régiók közti együttműködésről alkotott európai uniós elképzelés. Ezzel kimondatlanul is támogatásáról biztosította a Vajdaság új, nagyobb autonómiát előirányzó alaptörvényét, amelyet az újvidéki parlament már elfogadott, de törvényerőre emeléséhez még a belgrádi törvényhozás egyetértésére van szükség. Nagyszerb körök részéről heves támadások érik a dokumentumot, amelyben sokan Szerbia további feldarabolásának, a Vajdaság elszakításának eszközét látják. /Felértékelődik a Vajdaság szerepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Nemzetiségi hovatartozásuk mellett a közös európai értékek fogják össze a határon túli magyar közösségeket – mondta a témáról az Európai Parlament brüsszeli épületében november 11-én rendezett meghallgatáson Tőkés László, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöke. A független EP-képviselő elmondta: a határon túli magyar közösségek fő célja, hogy országaikban autonómiát érjenek el, ami stabilizálná is a Kárpát-medencét. A meghallgatást szervező református püspök kiemelte azt is, hogy hiteles, igazán demokratikus Európai Unió a kisebbségi jogok teljes körű biztosítása nélkül nem képzelhető el. A fórumon a határon túli szervezetek képviseletében Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, valamint Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke szólalt fel, ismertetve az érintett közösségek helyzetét, és a brüsszeli illetékesek segítségét kérve problémáik képviseletéhez. /Kisebbségi jogokról Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./ November 11–13-a között Tőkés László európai parlamenti képviselő meghívására a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács (KMAT) küldöttsége Brüsszelben tartózkodik. A küldöttség tagjai – Fodor Imre, SZNT-alelnök, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének alelnöke – részt vettek az Integráció, autonómia és stabilitás témakörben tartott parlamenti közmeghallgatáson, ahol nemzeti közösségeik helyzetéről és problémáiról, valamint az általuk vezetett szervezetek időszerű törekvéseiről nyújtottak tájékoztatást. Tőkés László, a KMAT soros elnöke a szervezet által célul kitűzött közös autonómiaképviselet fontosságát hangsúlyozta.,,A Kárpát-medencei magyar nemzetrészek számára többszörösen hátrányos, elnyomott – kisebbségi – helyzetükben a közösségi önrendelkezés – az autonómia – jelentheti az egyetlen életképes alternatívát és megoldást" – mondta az EP-képviselő, ugyanakkor sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a küldöttségből kimaradtak az RMDSZ és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselői. Fodor Imre bejelentette, hogy az SZNT újból a román törvényhozás elé kívánja terjeszteni Székelyföld autonómiastatútumát, továbbá kezdeményezi a magyar–román államközi alapszerződés felülvizsgálatát. /Ferencz Csaba: Az önvédelemtől az autonómiáig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

Házi olvasmányokkal, szótárakkal és más kötetekkel gazdagodott 113 vajdasági, magyarul is oktató általános iskola könyvtára a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága könyvtár-támogatási programjának első lépéseként. A 113 iskola közül 87-ben folyik teljes egészében magyar nyelven az oktatás, a többiben lehetőség van a magyar nyelv oktatására vagy az anyanyelvápolásra. A könyveket november 11-én Szabadkán adták át a Magyar Házban. Gémesi Ferenc szakállamtitkár hangsúlyozta, hogy az oktatási intézmények építése mellett fontos a pedagógusok szakmai munkájának a támogatása is. A most átadott könyveket az 5-8. osztályos korosztály számára állították össze vajdasági oktatási szakemberek segítségével. /Tankönyvcsomagok a vajdasági magyar iskoláknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Az Európai Parlamentben „a kisebbségi kérdés váljon nyilvános közvita tárgyává” indítványozta a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) november 12-én Brüsszelben. Ez áll abban a nyilatkozatban, amelyet a tanács küldöttségének európai parlamenti látogatása alkalmából adtak ki. A küldöttség tagjai – Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Tőkés László romániai magyar EP-képviselő, a KMAT elnöke – azt is jelezték, hogy a látogatáson „a Kárpát-medencei magyar ügy békés politikai rendezéséhez” kerestek politikai támogatást és megbízható szövetségeseket. Tőkés László hangsúlyozta, hogy népszerűsíteni kívánták az autonómia kérdését is. A nyilatkozatban meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kisebbségi jogokat európai ügynek kell tekinteni, és egyetértésükről biztosították az EP kisebbségügyi frakcióközi csoportjának azon törekvését, hogy vezessenek be egységes európai kisebbségvédelmi rendszert. /Váljon közvitává a kisebbségi kérdés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Nyílt levélben szólította fel az egyik délvidéki magyar párt vezetője Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét arra, hogy ne írjon alá Szerbiával semmilyen, egyelőre csak a tervezés fázisában lévő szerződést sem. Halassza el a Szerbiával kötendő együttműködési szerződés aláírását addig, amíg Szerbiában "a magyarverésekkel kapcsolatos megelőző intézkedések eredményt nem hoznak". A VMDP elnöke azt is kérte, hogy ne legyen előrelépés a magyar–szerb parlamenti kapcsolatokban, amíg "meg nem születik a megfelelő nemzeti tanácsokról szóló törvény, valamint (amíg) a szavatolt parlamenti helyek intézménye mind a vajdasági, mind a köztársasági parlament vonatkozásában nem kerül be a köztársasági választási törvénybe, a Vajdaság statútumába (amelyet a szerb parlamentnek kell véglegesíteni), de legalább a tartományi választási határozatba". /Feltételt szab a VMDP. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Másfél évtizede indultak a Kárpát-medencei magyarsághoz szóló tematikus műsorok a Magyar Televízióban. A Határon Túli Műsorok Szerkesztősége kétnapos ünnepséget szervezett a jubileum alkalmából. A budapesti találkozóra Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Szlovéniából és Délvidékről több mint száz riporter, szerkesztő érkezett. Az ünnepségen magyarországi és határon túli politikusok is részt vettek, köztük Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke és Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács elnöke. „Elismerésre méltó, hogy a Magyar Televízió tizenöt éve segíti a határon túli magyarságot, bemutatja életüket, problémáikat. A médiának hatalmas felelőssége van abban, hogy a megosztottságon túllépve bemutassa az összmagyarság sokszínűségét, és erősítse a nemzet tagjai közötti párbeszédet” – mondta el Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, a rendezvény fővédnöke. Peták István, az MTV volt elnöke, a határon túli műsorok alapítója kifejtette, korábban számos alkalommal megkérdőjelezték az MTV ilyen jellegű műsorainak létjogosultságát. Mint elmondta, azóta megszületett a magyar médiatörvény, amely a nemzeti jelleg megjelenítésének feladatáról is rendelkezik. „Ha már a történelem így alakult, érthetetlen számomra, hogy egyáltalán felmerül: a nemzeti közszolgálati televíziónak feladata-e a nemzet minden egyes tagjához szólni, felkínálni a lehetőséget, hogy kapcsolatban maradjon kultúrájával?” – tette fel a kérdést Peták István. A legnépszerűbb határon túli tematikájú műsor a 25 perces Kárpát Expresszt is a Kárpát-medencei tudósítóhálózat teszi naprakésszé. A Magyar Televízió 1993-ban indította el a határon túli magyarság életét bemutató első önálló műsorsorozatát. Az MTV létrehozta Kisebbségi Szerkesztőségét. /Határon túli tévések ünnepe. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

November 21-22-én a tehetséggondozás lehetőségei és kihívásai címmel tartottak szakmai konferenciát Temesváron a Bartók Béla Gimnáziumban, magyarországi, vajdasági és erdélyi oktatási szakemberek részvételével. A szakmai műhely útjára indította a Tálentum 2 internetes tehetséggondozó programot, amelynek célja a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása, illetve egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyei és vajdasági oktatási intézmények részvételével. A tehetséggondozó program címe Valódi testvériskolai kapcsolatok. – Tehetséggondozás reál szakterületen e-tanulással. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója, projektfelelős megnyitó beszédében hangsúlyozta: az első Tálentum program sikerét bizonyítja, hogy 250 diák és 30 pedagógus részvételével beindulhat a második tehetséggondozó program, amely hazai viszonylatban úttörő tevékenységnek számít. A 8 éve működő sárospataki Arany János tehetséggondozó program tapasztalatait Tóth Tamás (Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak) osztotta meg a konferencia résztvevőivel. A Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében tanárokat részesítenek tehetséggondozó szakmai képzésben – a debreceni tehetségműhelyről dr. Dávid Imre tartott előadást. A találkozó során felmerült, hogy erdélyi pedagógusoknak is javára válna a tehetséggondozó szakértői képzésen való részvétel. A most induló, 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartó Tálentum határon átnyúló e-tanulásos tehetséggondozó programot Erdei Ildikó pszichológus mutatta be. A program keretében technikai játszóház létesül a vajdasági Zentán. Az on-line képzés eredményességét a program befejező szakaszában szervezett vetélkedőkön mérik fel. /Pataki Zoltán: Tálentum 2 tehetséggondozó program. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

Erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki kézművesektől, hagyományőrzőktől hangos az adventi hétvégeken Budapest. A XII. alkalommal megrendezett Budavári Mézesnapokon nemcsak a „méhészet gyümölcseivel” találkozhatott az ember, hanem a Kárpát-medencei ünnepi, karácsonyi népszokások is megelevenedtek. A Magyar Kultúra Alapítvány székháza megtelt moldvai csángó népzenével, a szilágysomlyóiak a szállást kereső szent család történetét és a kisded születését bemutató betlehemet játszották, lucáztak a felvidékiek, a székelyudvarhelyiek pedig táncban elevenítették fel az adventi szokásokat. A székházban Kárpát-medencei karácsonyesti „terülj asztalkám¨ is volt. A hatalmas aulában Kovács Pali Ferenc a jeles népi bútorfestő piros, fehér és kék színben pompázó, kalotaszegi motívumokkal díszített kis ládáival, dobozaival jelent meg. A mákófalvi mester már 25 éve készíti egyedi darabjait. /Kánya Gyöngyvér: Adventi mézesnapok Budán. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

December 9-én elhunyt dr. Burány Béla nyugalmazott zentai orvosprofesszor, néprajzkutató, közíró, /sz. Zenta, 1931. febr. 12./ 1949-ben szülővárosában érettségizett, orvosi oklevelet 1956-ban Zágrábban szerzett. Vajdaságban elsőként tette le az epidemiológusi szakvizsgát (1961). Az 1975-ben megvédett kandidátusi értekezése alapján elnyerte az orvostudományok doktora címet, 1981-től egyetemi magántanár, 1988 óta pedig rendes tanár volt az Újvidéki Egyetem orvosi fakultásán. 1996-ban vendégtanárként Milánóban tanított. 1999-ben a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma részesítette ünneplésben, amikor a délvidéki magyarok közül őt tüntette ki Mocsáry-díjjal, amelyre a laudáció szerint „a Németh László-i teljességű hungarológiai munkásságával, különösen népe biológiai pusztulása gondjának a tudatosításával szolgált rá”. A „fehér halál” jelenségére hosszú évtizedek óta figyelmeztetett: a születésszám csökkenésén, a népesség elöregedésén kívül az egyke, a kivándorlás, mind-mind a délvidéki magyarság vészes csökkenéséhez vezet. Nagy visszhangot váltott ki az 1998-ban Újvidéken megjelent Szakad a part! című könyve, amely a Tünetek magyarságunk kórélettanából alcímet viseli. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották. A szellemi néprajz területén végzett gyűjtőmunkájának eredményeit 1962 óta 24 kötetben tett közzé. Zenta vidéki népballadákon, juhásznótákon, rabénekeken, balladákon, gyermek- és játékdalokon, katona- és más népdalokon kívül gondozta és sajtó alá rendezte az egyik első naiv önéletírást ezen a vidéken (Zabosné Geleta Piroska: Így zajlott az életem), népművészeti hímzésmintákat is kiadott. Az utóbbi években a déli Tisza-vidék jeles és jeltelen napjainak népszokásait gyűjtötte két kötetbe, valamint egy négy generációjú juhászcsalád néprajzi hagyatékát három könyvben (A juhászok így élnek, úgy élnek). A 2000-ben Budapesten kiadott Így éltünk a Délvidéken /Nap Kiadó, Budapest/ című könyve elnyerte Magyarországon Az Év Könyve címet a szociográfiák kattegóriában. /Hajnal Jenő magiszter: In memoriam dr. Burány Béla (1931–2008) = Magyar Szó (Újvidék), 2008. december 10./

Az újvidéki Dnevnik szerkesztősége határozottan válaszolt a magyar külügyminisztérium reagálásra, amely szerint a Göncz Kinga külügyminiszterrel készített interjú egyes megállapításai félreértéseken alapulnak: megvan az interjú hangfelvétele, amely bizonyítja, hogy a Dnevnikben megjelent szöveg híven tolmácsolja a magyar külügyminiszter szavait. A lapban megszólaltatott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke példátlannak és károsnak nevezte a Göncz Kinga-interjút, és beavatkozásként értékelte a vajdasági magyar közösség belügyeibe. Az ilyen nyilatkozatok gyengítik a vajdasági magyarok pozícióit Szerbiában. A területi autonómia ugyanis nem tárgya semmiféle tárgyalásoknak, a kettős állampolgárság kérdése pedig a magyar politikai színtér témája lehet. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) megdöbbenéssel értesült Göncz Kinga kijelentéseiről, amelyek ellentétesek a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójával. „Olyan magyar külügyminiszter még nem volt – hangoztatja a VMDP választmányának a közleménye –, aki itt a Vajdaságban parentálta volna el a területi autonómia ügyét, méghozzá egy szerb lapban”. A szerb sajtó is felkapta a témát. /(FH): VMDP: megdöbbentőek Göncz kijelentései. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./

A lap munkatársa felidézte a Népújság egyik 2005-ben megjelent hírét. Vajdaságban több településen megemlékeztek a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétében. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, de nem kapott rá választ. Teleki Júlia, a csurogi 1944–45-ös megtorlások kutatója, a megemlékezések szervezője Teleki Pál Érdemérmet kapott. Ezzel azok tevékenységét ismerik el, akik védelmezik a magyar örökséget, és követik Teleki Pál (1879-1941) egykori miniszterelnök szolidaritásvállalását, példamutató emberiességét. Teleki Júliával az újvidéki Magyar Szó december 8-i számában a napilap munkatársa készített interjút /Stanyó Tóth Gizella: Én mertem magyar lenni. A kollektív bűnössé nyilvánítottaknak a teljes rehabilitáció jelentené a megbékélést – Beszélgetés a Teleki Pál-díjas Teleki Júliával. / Ebben Teleki Júlia elmondta, családjából már ő van életben. Édesanyja és testvérei nem tudták megérni azt, hogy az ő küzdelmének legyen eredménye. Neki nem volt igazán gyermekkora, mert mindig nélkülöztek, egyik házból a másikba költöztek, amikor kiengedtek őket a koncentrációs táborból. Ők nem kaptak segítséget senkitől. Teleki Júlia tíz hónapos volt, mikor elvitték édesapját és kivégezték. Kutatni kezdte a Csurogon, Zsablyán és Mozsoron 1944–45-ben, a katonai közigazgatás idején történteket. A képviselőházban is megfenyegették, mikor megtudták, hogy ő csurogi. Egy illető rákiabált, hogy minden csurogit ki kellett volna végezni, hogy ne maradjon egy sem. Ilyen körülmények között kellett Teleki Júliának kiállnia a saját és a nemzeti közösség, valamint az emberi jogok megvédéséért. Sok fenyegetést kapott. 1944 őszén, mikor a magyarellenes atrocitások voltak, már nem volt háború ezen a vidéken. Idén tizenötödik alkalommal emlékeztek meg azon a méltatlan helyen, és még mindig nem tudták elérni azt, hogy méltó emléktáblát állítsanak fel az áldozatok emlékére. „Ott, azon a helyen, ahol apáink vére áztatta a földet, emlékparknak kellene állnia éppen azért, mert Csurogon nem, vagy alig élnek magyarok” – mondta Teleki Júlia. „Azok az ártatlan áldozatok a magyar nemzet áldozatai is. ” „A Teleki Pál Érdemérmen ez áll: Merjünk magyarnak lenni! Én mertem és merek magyarnak lenni. ” /Bölöni Domokos: Aki mer magyarnak lenni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng őrizve, továbbadva kézről-kézre, előbb repülőben, majd vonatokon, autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba... Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektől a magyarországi cserkészekhez, tőlük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a piros vonalas határokon, s persze Erdélybe is. Az erdélyi cserkészek először 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló” cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot. Idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a szeretet lángját, majd elindult a busz, hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot. Idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a szeretet lángját. /Salló Emőke, RMCSSZ: Erdélybe érkezett a Szeretet Lángja – a cserkészek terjesztik. = Erdely. ma, dec. 17./

A rendszerváltozással született meg a Segítő Jobb, hogy a határon túli magyarságnak egészségügyi segítséget nyújtson. Előbb humanitárius munkát végeztek, 1995-től viszont professzionalizálódtak. Kalmár László professzor szerint ugyanis azon az alapon képtelenség volna működtetni a rendszert, hogy segítenek mindenkinek, amíg a pénzük engedi. 1989-1990-ben igen sok romániai magyar beteg került magyarországi gyógyintézetekbe. Például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Belklinikájára, ahol Kalmár László akkoriban dolgozott. - Óriási volt a lelkesedés. Így ment ez egészen addig, amíg az Antall-kormány Népjóléti Minisztériumának közigazgatási államtitkára, Jávor András azt nem mondta: álljon meg a menet, ezt egyetlen ország sem bírja ki. Ekkor Kalmár doktor szakértői csoportja nevében fölajánlotta az államtitkárnak, hogy alapítványt szervezve sokkal gazdaságosabban vállalják a határon túli magyarok gyógykezelését, ha megkapják a szükséges költségvetési támogatást. 1990 decemberében megszületett a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány. Kijelölt céljak voltak: 1. A határon túli magyarság egészségügyi ellátása azokon a területeken, melyek számukra otthon nem volt elérhető. 2. A környező országok (nemcsak magyar) egészségügyi szakembereinek magyarországi továbbképzése. 3. A legkülönfélébb orvosi eszközöknek a környező országokba való eljuttatásával szolgálni a betegek lakóhelyükön történő ellátását. Romániában is javulni kezdtek a technikai feltételek, ami a Segítő Jobb szempontjából nagyon fontos volt, gyorsan, faxon, majd később e-mailben lehetett az információkat továbbítani. Ettől kezdve kaptak a romániai magyar orvosok egy formanyomtatványt. Ezen lehetett kérni bizonyos dolgokat. Ennek az lett az eredménye, hogy 1994-ben még csaknem 8 ezer beteget küldtek Magyarországra, 1995-ben pedig 5 ezer alá esett az ide érkezők száma. Kalmár Lászlóéknak egy idő után pontos térképük lett arról, hogy a környező országokban hol, milyen műszerek vannak, kik azok a szakemberek, akiknek a munkájára támaszkodni lehet. Segítették például Romániában a vesebetegek számára nélkülözhetetlen dialízisállomás felállítását, illetve ösztönözték ugyanott a csontvelő-átültetés gyakorlatának meghonosítását. Fontos szerepet szántak a továbbképzésnek. A környező országokból a rendszerváltást követően 2000-2500 orvos távozott Magyarországra, Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra. A magyar egyetemekre fölvett határon túli hallgatók a legtöbb esetben itt maradtak. Ezért szervezte meg a Segítő Jobb a debreceni Ady Endre Akadémia Orvosi Szekciójának tanfolyamát. A Korszerű diagnosztika és terápia című kéthetes kurzusra évente átlagosan ötven határon túli orvost fogadtak Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Jugoszláviából és Horvátországból. A Segítő Jobb szerint az egészségügy szerves része kell, hogy legyen a határon túli magyar kisebbség önszerveződésének. Kalmár professzor szerint mostanáig körülbelül 3,5 milliárd forint értékben szervezett betegellátást a Segítő Jobb. 2006 óta az egészségügyi kormányzat másképp kezeli őket, mint korábban. – Mi, civilek gyanúsak lettünk a hivatal számára – összegezte tapasztalatait az alapítvány vezetője. Először a miniszter, azután egyre kisebb funkciójú hivatalnokok vélték jobban tudni, mint Kalmárék, hogy mi a teendő. Olyan emberek, akiknek életükben nem volt dolguk romániai, kárpátaljai, vajdasági betegekkel. Így alakult ki az helyzet, hogy egy székelyföldi beteg csak a bukaresti biztosító kontójára jöhet Magyarországra azon a címen, hogy immáron Románia is tagja az Európai Uniónak. A Vajdaságból és Kárpátaljáról a betegeknek a követségeken és konzulátusokon leadott zárt borítékokban kell eljuttatni Magyarországra kérelmeiket a minisztériumba, ahonnan hatvan napon belül kell választ kapniuk. A sürgős beavatkozásokra így nincsen mód. Az adminisztráció mértéktelen megnövekedése nyomán jelenleg sokkal kevesebb betegre költik bizonytalan, rossz hatékonysággal a rendelkezésre álló pénzt. Nem kaptak támogatása jelenlegi kormánytól, ezért abba kellett hagyni az Ady Akadémián folyó továbbképzést is. Romániában igen nagy azoknak a betegeknek a száma, akik szemészeti mikrosebészeti beavatkozásra szorulnak. Magyarországon számos kiváló szemészspecialista van. Kapóra jött, hogy 2004-ben a nagyváradi püspökségnek visszaadta a román állam az egykori kórházait. Ezek épületeiből kapott a Segítő Jobb egyet Tempfli József megyés püspöktől, aki immáron két évtizede támogatja az alapítvány munkáját. A kialakított Nagyváradi Szemklinika úgynevezett mátrix-rendszerben működik. Ez azt jelenti, hogy az odautazó magyarországi orvosok egész nap operálnak, olyan műtétek várnak rájuk, amelyeknek ők a specialistái. A Nagyváradi Szemklinika jelenleg magánintézményként működik, ahol a betegek meghatározott díjazásért európai színvonalú ellátást kapnak. /Hovanyecz László: Kalmár professzor és a jól Segítő Jobb. = Népszabadság (Budapest), jan. 2./

Az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda közel másfél évtizede a kultúra eszközeivel épít kapcsolatokat Magyarország és a külhoni magyar területek között. Idén Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója, valamint a magyar kultúra napjának jegyében folytatja mindezt. Az immár hagyományosnak nevezhető egész estét betöltő Égtájak január 19-én tartandó évnyitó célja a Kazinczy Ferenc szellemében a zene, a tánc és az anyanyelv szálait egymásba fűzni. A budapesti Thália Színházban sorra kerülő előadáson a vendégeket Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és dr. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára köszönti majd. /Művészet határok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

A kecskeméti Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat két munkatársa volt a Kolozsvár Társaság vendége január 15-én. Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a lap főszerkesztőjével és Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel Kántor Lajos beszélgetett. A Kolozsvár Társaság elnöke a Kárpát-medence egyik legjobb folyóiratának nevezte a Forrást. Füzi László elmondta: a folyóirat idén márciusban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A lap 1969-ben a teljes magyar irodalom összefogását tűzte ki célul, és ezt az alapelvét napjaink pénzhiánya közepette is megpróbálja megőrizni. Az est folyamán szó esett többek között a lap szerkesztési technikájáról, illetve a tanulmányok erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzői és a kecskeméti Buda Ferenc az Isten szalmaszálai című kötetéből olvasott fel verseket. /F. ZS. : A Forrás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Február 9-én, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vendégjátékával kezdetét veszi az Égtájak Iroda Határon túli színházi estek című népszerű sorozatának 22. szezonja. A „Vendégségben Budapesten” 11. évadának tavaszi idényét az évfordulók jegyében állították össze. Az idén 25 éve annak, hogy Bocsárdi László és barátai megalapították Románia első – és a rendszerváltásig egyetlen – alternatív színtársulatát. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió a magyarországi Anger Zsolt színész-rendező által színre-állított Figaro házassága vígjátékkal és a 3 tánc Beckettre című produkcióval jelentkezik. Januárban ünnepelte 35. születésnapját az Újvidéki Színház, amelyet 1974-ben azért alapítottak meg a Vajdaságban, hogy az akkori konzervatív, főként tájoló feladatokkal megbízott Szabadkai Népszínház mellett a délvidéki magyaroknak lehetőséget biztosítsanak másfajta színpadi igényekre, kísérletekre is. Márciusban a teátrum három előadással érkezik: Lorca Bernarda Alba háza című drámája Radoslav Milenkovics vendégrendezésében, Egressy Zoltán Portugálja az igazgató László Sándor színre állításában, a néhány évig Magyarországon élő Gyarmati Kata visszaszerződött Újvidékre: a Hét nap a világ című „játékát” vajdasági barátai vitték a közönség elé, Puskás Zoltán rendezésében. Áprilisban két előadással ünnepelik a Beregszászi Illyés Gyula Színház 15. születésnapját: Vidnyánszky Attila rendezésében Az ember tragédiája és Cervantes Don Quijote című műve Vidovszky György magyarországi vendégrendezésével. 15 éves a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház is, amelyet eredetileg a Népszínház időlegesen megszüntetett magyar tagozatát pótolandó hoztak létre. A szabadkai állandó társulat hamarosan újra működhetett, a Kosztolányi pedig a fiatalok kísérleti műhelyévé vált. Májusban, a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek keretében jelentkeznek. /Darvay Nagy Adrienne: Évfordulók idénye. Határon túli színházi estek Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

A délvidéki magyarok ellen a második világháború vége előtt elkövetett bűnök feltárására és beismerésére szólította fel a szerbeket három magyar pártvezető a szerb államfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt közös levelében. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnöke az 1944-es és 1945-ös atrocitásokról írt, amelyeknek, több ezer magyar polgári áldozatuk volt. A VMDK, a magyar nemzeti közösség első politikai szervezeteként, amely közvetlenül a többpártrendszer bevezetése után jött létre, már 1990-ben kezdeményezte a szerbiai, a vajdasági és a Magyar Tudományos Akadémiánál, hogy kezdjék meg az említett események kivizsgálását, de az elmúlt két évtized semmilyen eredményt nem hozott. Levelükben kitértek a szerb sérelmekre is – azokra a bűncselekményekre, amelyeket magyar katonák és csendőrök követtek el 1941-1942 telén Újvidéken és Nyugat-Bácskában polgári lakosok ellen. A szerzők szerint azonban a „hideg napokról” szóló, Cseres Tibor regénye alapján Kovács András által rendezett film szembesítette a magyarokat katonáik és csendőreik bűneivel. „Ez volt az első lépés a történelmi megbékélés felé, de a másik fél részéről a mai napig nincs válasz” – írták. /A magyarok elleni bűnök feltárására szólította fel a szerbeket három vajdasági magyar pártvezető. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

Délvidéki S. Attila közel két évtizede kutat. Ennek eredménye egy roppant méretű összefoglaló munka, sokkötetes könyv lesz. A tervezett könyvsorozat címe: Lángoló temetők – Az úgynevezett Vajdaság kihasításának elhallgatott titkai és borzalmai (1268–1868). Ezt mutatja be a most megjelent Fejeztek a rácjárások történetéből című kötet. Ismeretterjesztő jellegű, de tudományos igényességű könyv, szerb és angol nyelven is megjelenik majd. Jeszenszky Géza történész, egykori magyar külügyminiszter, Arday Lajos és Barta János MTA doktorok, Domonkos László sokkötetes szerző és még sokan mások ajánlják az olvasó figyelmébe. Teljesen új megközelítést nyújt nemcsak a Csernovics pátriárka által végbevitt nagy rác betelepítésnek és az úgynevezett Kossuth-legendának is, amikor a magyar forradalom vezéregyénisége állítólag kijelentette volna: „Akkor döntsön köztünk a kard!” A mindenért magyarokat hibáztató történet a szakadár lázítók meséje, amit a szerbezés hívei utólag koholtak: Kossuth és Sztratimirovics György ténylegesen nem találkozott soha, 1865 előtt. Mi több, a vérgőzös mondat eszmei szerzője valójában maga Sztratimirovics, aki a legközönségesebb háborús bűnökre és népirtásra uszította híveit a máig elhallgatott kiáltványaiban… A tanulmánykötet legmegrendítőbb állomása az aknamunkájukat magyar oldalon kifejtő áruló osztrák katonatisztek segítségével 1848. július 14-én Bácsszenttamáson (ma Szenttamás) végbevitt magyarirtás, amelyet hihetetlen kegyetlenséggel hajtottak végre a városkát megszálló, úgynevezett „rácvédő” (szerbobranac) lázadók. Zákó István 1848-as országgyűlési képviselő szerint csak a kikarózott emberfejek száma 1500-ra ment, a szerző aprólékos mérlegelés után mintegy kétezerre becsüli a halálra kínzott fegyvertelen szenttamási emberek, édesanyák és kisgyermekek számát. Tiszaföldvár (ma Bácsföldvár) magyarságát ugyancsak legyilkolták három nap múlva, ugyanilyen bécsi aknamunka következtében. Az áldozatok maradványait mindmáig az óbecsei út mellett látható hatalmas Csonthalomban vannak. A magyar történetírás azóta sem dolgozta föl a tárgyat: ha eltekintünk a földvári templomban gúlába rakott magyar gyermekfejeknek itt-ott olvasható esetétől (ami gyakran összemosódik a később lemészárolt zentai magyarság koponyahegyeivel), mindkét magyarirtásról e kötet tárgyalja először. 1849 februárja táján Bácsszenttamás és Tiszaföldvár rettenete megismétlődött egész Dél-Magyarországgal: Sztratimirovics szabad kezet kapó fegyveresei gyökeres nemzetiségi tisztogatásokba kezdtek az Al-Dunától Kaponyáig és Zentáig, a kor legnagyobb magyarirtásának a színhelyéig. Mindennek nem állítottak emléktáblákat, szobrokat, a történt gyilkosságoknak nyoma sincs a tankönyveinkben. Cseres Tibor és Matuska Márton délvidéki vonatkozású könyvei óta nem született hasonló jelentőségű kötet e tárgyban. A kötetet, mely a délvidéki történelem tanulmányozóinak fontos kézikönyve lehet, részletes irodalom- és forrásjegyzék, lapalji jegyzetek, név-, hely- és tárgymutató teszi teljessé. /Dzsida Eszter: Fejezetek a rácjárások történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 18./

Nem terveznek változtatni a határon túli magyarok támogatásán – derült ki Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára vajdasági látogatásán. A szakállamtitkár a határon túli magyarok támogatásáról elmondta: ,,Azt szeretnénk, mindenképpen arra törekszünk, hogy azokat a területeket, amelyek meghatározóak a magyar közösségek szempontjából, ne érintsék a szükségszerű és kényszerű változások, amelyek a költségvetés egészét érintik.” /Nem terveznek változtatni a támogatáson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Közös nyilatkozatban méltatta Sólyom László köztársasági elnök határon túli magyarok körében tett látogatásait március 8-án négy kisebbségi magyar szervezet. „A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) változatlanul nagyra értékeli Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének a határon túli magyarság körében tett látogatásait és a magyar nemzeti ünnepek közös megünneplését” – olvasható a dokumentumban, amelyet az említett szervezetek elnökei írtak alá. A dokumentum aláírói – Csáky Pál, az MKP elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke és Tőkés László, az EMNT elnöke – leszögezték: „Sólyom László köztársasági elnök úr ez irányú tevékenysége a jövőben is élvezi támogatásunkat”. A nyilatkozat reagálás arra, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség elnöksége március 6-án lemondta a március 15-ére tervezett közös ünnepi programot. A határon túli szövetség azért döntött úgy, hogy egyedül ünnepelnek, mert a magyar államfő lerövidítette eredeti programját. „Az államfő sajnálattal értesül arról, hogy a VMSZ mai váratlan nyilatkozatában lemondja a március 15-ére tervezett közös programot. Sólyom László vajdasági meghívással kapcsolatos e heti döntését a szerbiai magyarság hosszú távú érdekeit, az országaink közötti jó kapcsolat fenntartását és a nemzeti ünnep közös megünneplésének célját szem előtt tartva hozta meg” – tartalmazza a közlemény. /Négyes fogat Sólyom mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Eltanácsolták a román illetékes hatóságok Sólyom László magyar köztársasági elnököt erdélyi látogatásától március 15-én – adta hírül az RMDSZ. Az RMDSZ közleményében megdöbbenésének adott hangot, meggondolatlan, rossz döntésnek tartva a magyar államfő látogatásának visszautasítását. „Sem az egyre szorosabb román–magyar viszonnyal, sem a két országnak az Európai Unióban elfoglalt helyével, sem népeink regionális egymásra utaltságával nem fér össze egy ilyen álláspont, amely érzelmileg és eszmeileg is könnyen visszavethet minket oda, ahonnan elindultunk: a kilencvenes évek elejére” – áll a közleményében. Az eredeti tervek szerint Sólyom László a Vajdaságban szerette volna ünnepelni március 15-ét, de Belgrád szerint ez veszélyeztette volna a fontos politikai kérdések rendezését. A magyar köztársasági elnök ezért úgy döntött: a háromnaposra tervezett látogatást néhány órára csökkenti, de mégis elmegy. Sólyom László visszakozása azonban megdöbbentette a Vajdasági Magyar Szövetséget, amely lemondta a magyar államfő látogatását. Budapesten változatlanul tart Sólyom László erdélyi látogatásának előkészítése. A magyar Köztársasági Elnöki Hivatal semmiféle változásról nem tud Sólyom László erdélyi útjával kapcsolatban. /Ellentmondó hírek Sólyom László látogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Nyílt levélben hívta magánlátogatásra a magyar államfőt a március 15-i erdélyi ünnepségekre a Magyar Polgári Párt, miután a román illetékes hatóságok eltanácsolták Sólyom Lászlót március 15-i erdélyi látogatásától. A levél szerint: „Értesültünk arról, hogy miként néhány napja a szerb hatóságok eltanácsolták Önt a március 15-ei délvidéki látogatásától, úgy a román hatóságok sem látják szívesen, hogy a magyarok nemzeti egységét megtestesíteni hivatott magyar államfő az erdélyi magyarok körében ünnepeljen”. A Magyar Polgári Párt arra kérte az államfőt: „közös magyar önbecsülésünk érdekében, függetlenül mindenféle tanácsoktól, magánlátogatás keretében, az európai uniós tagállam Magyar Köztársaság államfőjeként jöjjön el március 15- én Erdélybe, és ünnepeljen az erdélyi magyarokkal”. Az RMDSZ közleményében meggondolatlan, rossz döntésnek tartotta a magyar államfő látogatásának visszautasítását. „Mi továbbra is szívesen látjuk a magyar államfőt is, más magyarországi felelős személyiségeket is, románok és magyarok közös otthonában, Erdélyben, Székelyföldön vagy másutt” – olvasható abban a közleményben, amelyet Markó Béla elnök és Kelemen Hunor ügyvezető elnök jegyzett. /Magánlátogatásra hívják Sólyom Lászlót. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Helyzetünk rosszabb, erkölcsi állapotunk romlottabb, mint valaha, írta Sylvester Lajos publicista. Az anyaország szerepét a magyar alkotmány értelmében is vállalni köteles ország annyira gyenge, külpolitikáját az utódállamok annyira lenullázták, hogy egyszerűen gúnyt űzhetnek a magyarság egészéből. Sólyom László köztársasági elnököt kitiltják Vajdaságból, mert március 15. tájékán azokat a kegyhelyeket is felkeresné, amelyek az ország örökös szégyenei, akárhányszor lerombolják, összezúzzák a sírkerteket és emlékjeleket. A szlovákiai, vajdasági magyarverések s a tettesek kézre kerítése körüli állami falazás már bevett szokás. Románia és Szlovákia nyelvi sovinizmusának felerősödése, a román nyelv elsajátításának szakmai félreirányítása, Szlovákiában a földrajzi nevek használata körüli bonyodalmak mind-mind a magyarság immunrendszerének meggyengülésével hozhatók kapcsolatba. Változások szükségesek, a változás kulcsa: a magyar összefogás. /Sylvester Lajos: Változásért vonít a világ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Megdöbbentő, hogy dr. Sólyom László köztársasági elnököt a román hatóságok eltanácsolták a márciusi nyergestetői és csíkszeredai megemlékezésekről. A román sajtó hallgatott. Sólyom László eredetileg március 15-én a vajdasági ünnepségekre készült, de ott Borisz Tadics szerb államelnöknek észrevételei voltak bizonyos helyszínek felkeresésével kapcsolatosan. Azok a helyek a vajdasági magyarok ellen a második világháborúban tömegesen elkövetett szerb atrocitásokra emlékeztetnek. Végül is a román ellenérzések dacára, a közös önbecsülés érdekében Erdélybe jön a magyar államfő. Március 14-én lesz a nyergestetői kopjafaavatás, lesz elnöki beszéd. /Sylvester Lajos: Lesz nyergestetői ünnepköszöntő és kopjafaavatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Magyar származása miatt vertek meg egy 16 éves fiút a vajdasági Zomborban. A 7-8 szerb fiatalból álló társaság hátulról támadt a magyar fiúra, akit súlyos sérülései miatt meg kellett műteni. Többen elmondták: szinte mindennaposak a szerb diákok részéről a magyarokat sértő megjegyzések. A sértett édesanyja elmondta, hogy fiát azok a 18 év körüli szerb fiatalok támadták meg, akik ugyanabba a műszaki középiskolába járnak, ahova a fia. Az édesanya elmondta, hogy fiát magyarsága miatt támadták meg, a rendőrök azt válaszolták, hogy „hagyják ezt a nemzeti alapon történt támadás mesét”. Az Emberi Jogi Központ közleményében, a helyzet tarthatatlanságára való tekintettel, felszólította a Magyar Koalíció vezetőit, Pásztor Istvánt, Ágoston Andrást és Páll Sándort, hogy a leghatározottabban ítéljék el a történteket. Az Emberi Jogi Központ munkatársa elmondta, a központ alapvető céljai között szerepel a sértettek ingyenes jogi képviselete, feladatát nem tudja ellátni, mivel már több mint két éve nem részesült magyar állami támogatásban. /Magyar fiatalt vertek meg a Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

Az utóbbi napokban több magyarellenes incidens történt a Vajdaságban. Ismeretlenek festékkel öntötték le a bácskossuthfalvi (Stara Moravica) Kossuth-szobor talapzatát. Április 1-jén a temerini Kókai Imre Általános Iskola központi épületének falán jelent meg nemzeti gyűlöletet szító, Magyarországra a magyarokkal felirat. A magyar iskolán korábban is jelent már meg rosszindulatú felirat. Egeresi Sándor, a vajdasági képviselőház elnöke nyugtalanítónak tartja ezeket, és a korábban Temerinben, Zomborban és Újvidéken történt incidenseket. A politikus ezért jelentést kért az újvidéki rendőrségtől, amely megerősítette, hogy pár hete Temerinben etnikai indíttatásból támadtak meg egy magyar fiatalt. Ugyancsak a nemzeti gyűlölet szításának szándéka vezette azokat, akik az újvidéki katolikus temető kápolnájára a magyar és a horvát közösséget sértő, illetve fenyegető üzeneteket írtak. /Magyarellenes incidensek a Vajdaságban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./