Médianap kreatív feladatokkal
Szombaton Nagyváradon a katolikus püspökség VI. alkalommal szervezett médianapot. A helyszín ezúttal is a Posticum volt, Kolozsvárról és Szatmárról is érkeztek résztvevők, az egyházmegyén kívülről.
„Az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a kommunikáció és az irgalmasság között fennálló kapcsolatról. Az, amit mondunk és az, ahogy ezt mondjuk, minden szavunk és tettünk ki kellene, hogy fejezze azt az együttérzést, gyengéd szeretetet és megbocsátást, amellyel Isten fordul az ember felé”. (Ferenc pápa üzenete a Társadalmi Kommunikáció 50. Világnapjára). Ezzel a mottóval, illetve Irgalmasság a kommunikációban címmel a már több éves hagyománnyal rendelkező Egyházmegyei Média-napot az elmúlt szombaton idén is megszervezte Nagyváradon a Római Katolikus Püspökség, hogy új meglátásokkal gazdagodva, az egyházi és világi sajtó képviselői hatékonyabban tudjanaktevékenykedni a kommunikáció, különösképpen a vallásos kommunikáció terén. A jó hangulatú találkozó előadója Szerdahelyi Csongor, az egyszemélyes budapesti Ferences Sajtóközpont igazgatója volt, illetve neki segítséget nyújtott munkájában Rochlitz Bernadett, a Jel folyóirat főszerkesztője.
Micaci Cristian pasztorális referens, főszervező felvezetője után rövid köszöntőjében Exc. Böcskei László megyés püspök több kulcsfogalmat emelt ki a Szentatya pasztorális hangvételű, a Társadalmi Kommunikáció 50. Világnapjára megfogalmazott hosszabb üzenetéből, úgymint: béke és harmónia építése, osztozás, mások meghallgatása. Arra hívta fel a figyelmet: mennyire fontos személyes közelséget teremteni úgy, hogy ez magában hordozza a másik személy méltóságának tiszteletben tartását. Hozzátette: az összejövetelnek két fő célja van az egymás erősítésén, bátorításán túl: a kommunió, vagyis egymás jobb megismerése a gondolatok kicserélése által, valamint az arról való párbeszéd folytatása, hogy az evangelizálás miként valósulhat meg a médián keresztül.
Keresni a jót
Egy újságíró ne önmagára legyen kíváncsi, ne a saját véleményét akarja hangoztatni, visszahallani mindenkitől, vagy másokra erőltetni, hanem a beszélgetőpartnereiből igyekezzen kihozni azt, ami az egyedi bennünk, hiszen csodákat rejtünk magunkban valamennyien- hangsúlyozta prezentációjában Szerdahelyi Csongor. Beszámolójából az is kitűnt: igyekszik minden a pozitív oldalát bemutatni, keresni, egy újságíró pedig szabadidejében is újságíró, akárcsak utazás közben, a hét minden napjának 168 órájában.
Rendkívül szórakoztató és érdekes volt a két műhelyfoglalkozás, különösen az, melynek keretében Rochlitz Bernadett kreatív feladatok megoldására ösztökélte a résztvevőket. Az idei médiatalálkozóról is hasznos tapasztalatokkal, lelkileg feltöltődve távozhattak az ott lévők.
erdon.ro

Biciklitúra és "várköltöztetés” – elkezdődtek a Szent László Napok
„Várköltöztető” gyalogtúrával kezdődött el szombaton a Szent László Napok elnevezésű, június 26-ig tartó nagyváradi rendezvénysorozat. A szervezők közleménye szerint a túra alkalmával a résztvevők a Szent László korabeli időket próbálták feleleveníteni – természetesen korhű öltözékekben –, azt az időszakot, amikor a térség „súlypontja” Biharról a közeli Váradra került át.
A rendezvény vasárnap is erőt próbáló programmal folytatódott: a Két keréken határok nélkül elnevezésű, Nagyvárad és Biharkeresztes közötti biciklitúra keretében a kerékpárutak építésének szükségességére, a környezettudatosságra, valamint a sportolás fontosságára hívták fel a figyelmet a helybeliek. A váradiak fogékonyak voltak a szervezők felhívására: sok család is csatlakozott a biciklizőkhöz, a legfiatalabb résztvevő nem volt két éves, a legidősebb pedig elmúlt már hetven.
A váradi várnál mintegy hatvanan gyűltek össze a reggeli eligazítóra, de útközben folyamatosan csatlakoztak, így a csapat a határátkelő előtt már közel 80 fősre duzzadt. A határ másik oldalán pedig további húsz kerékpáros fogadta a váradiakat, köztük volt Semlyényiné Mizák Ágota, Biharkeresztes alpolgármestere is, aki szerint az államhatár már nem választja el a térség magyarságát.
Krónika (Kolozsvár)

Képzőművészeti egyetem Sepsiszentgyörgyön: pró és kontra érvek
Felsőfokú oktatással bővítené a székelyföldi művészeti képzést Ütő Gusztáv képzőművész. De mit szólnak ehhez az erdélyi képzőművészek?
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád polgármester, Ütő Gusztáv képzőművész, tanácsosjelölt és Bedő Zoltán tanácsosjelölt bejelentették a június 5-i helyhatósági választások előtt, hogy székely képzőművészeti kar beindításában gondolkodnak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében. A helyszín a Kovászna Megyei Kórház tüdőgyógyászati osztályának helyet adó műemlék épület, az egykori fiúárvaház lenne.
Az Erdélyi és Székelyföldi Művészeti Egyetem (ESZME) ötletgazdája és névadója, Ütő Gusztáv szerint a székelyföldi képzőművészeti középiskolák diákjainak legközelebb Nagyváradon van lehetőségük magyarul továbbtanulni, ami a szülőknek komoly anyagi megterhelés – számolt be a Háromszék. A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika tanszékének adjunktusa hangsúlyozta, Sepsiszentgyörgy már most jelentős művészeti központ, sikerült megvalósítani Baász Imre képzőművész erre vonatkozó elképzelését, olyan művészeti intézmények működnek, mint az Erdélyi Művészeti Központ (Eműk), a Székely Nemzeti Múzeum, a felújítás alatt álló Gyárfás Jenő Képtár, a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, a Plugor Sándor Művészeti Gimnázium, tehát már csak a magyar nyelvű művészeti felsőoktatási intézmény hiányzik – számolt be a Krónika.
Az ESZME a fiatalok itthon tartásának is hatékony eszköze lehetne, hiszen nem kényszerülnének több száz kilométerre költözni, hogy tovább tanulhassanak, sőt, a székely megyéken kívüli diákok egy részét is ide lehetne vonzani, és meg lehetne előzni, hogy Nagyváradról már csak Nyugatra irányuljanak.
B. D. T.
Transindex.ro

Mindkét nagy román párttal tárgyal az RMDSZ
A PNL-vel és a PSD-vel is koalíciós tárgyalásokat folytat az RMDSZ. Míg Bihar megyében a szociáldemokratákkal lépnek szövetségre, Kolozs megyében a kétnyelvű kolozsvári helységnévtáblák képezik a tétjét az esetleges PNL-RMDSZ-megállapodásnak – számol be Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda és Vásárhelyi-Nyemec Réka a kronika.ro-n.
Mindkét nagy román politikai alakulattal, a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) is tárgyalásokat folytat az RMDSZ az erdélyi megyei és helyi önkormányzatok megalakulása előtt. Míg megyei szinteken a PSD-vel kötött egyezség, a nagyvárosokban a PNL-vel való együttműködés kedvezne a szövetségnek.
Maros megyéhez hasonlóan Bihar megyében is a PSD-vel lép koalícióra a magyar érdekvédelmi szervezet, erről rövid közleményben tájékoztatta a sajtót. Eszerint az RMDSZ a Bihar megyei önkormányzatban a PSD-vel, illetve a Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) lépett koalícióra, ezáltal alakítva többséget a választásokat megyei szinten is megnyerő PNL-vel szemben. A liberálisoknak ugyanis az egyszerű többséghez sem volt elég a megszerzett 17 önkormányzati képviselői mandátum, a PSD 9 és az ALDE 2 képviselője ellenben már többséget tud alkotni az RMDSZ 7 tanácsosával.
A szűkszavú közlemény szerint a megállapodást Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke, Ioan Mang, a PSD, és Traian Bodea, az ALDE megyei elnöke látta el kézjegyével. Ennek értelmében a Bihar Megyei Tanácsnak RMDSZ-es elnöke lenne, míg a két alelnök a PSD, illetve az ALDE tanácsosai közül kerülne ki.
Elúszott a váradi alpolgármesterség?
„Ha ez igaz, akkor egyértelmű, hogy Nagyváradnak nem lesz magyar alpolgármestere” – reagált lapunknak a hírre Huszár István. Nagyvárad leköszönő alpolgármestere, volt polgármesterjelölt a városi tanácsba nyert újabb mandátumot a szövetség színeiben, de mint leszögezte, a megyei szintű koalíciós tárgyalások nem tartoztak a hatáskörébe, nem ő írta alá az erről szóló döntést. Huszár úgy vélte, ezek után már városi szinten sincs amiről tárgyalni a PNL-vel, hiszen a váradi tanácsban többségben lévő liberálisok korábban egyértelművé tették: csak akkor engedik át a magyaroknak az egyik alpolgármesteri tisztséget, ha megyei szinten nem a szocialistákkal kötnek paktumot.
Lapunk információi szerint a párt legutóbbi ülésén Ilie Bolojan polgármester már egyértelművé tette, hogy a városnak két PNL-s alpolgármestere lesz, egyikük Florin Birta, aki a Városi Sportklubot irányítja. A váradi döntéshozó testületben egyébként a PNL-nek 18, a PSD-nek 5, míg az RMDSZ-nek négy tanácsosa van, kettővel kevesebb, mint korábban.
A Bihoreanul hetilap internetes kiadásában arról számolt be, hogy a szövetség bihari politikusait megosztotta a koalíciós tárgyalási folyamat, és míg Kiss Sándor a PSD-vel, Szabó Ödön ügyvezető elnök és a párt fiatalabb tagjai a PNL-vel szerettek volna egyezségre jutni. Szabó Ödönt lapzártánkig nem sikerült elérnünk.
Ragaszkodnak a kolozsvári helységnévtáblákhoz
Kolozs megyében eközben a kisebbségi nyelvi jogok érvényesítéséhez köti az RMDSZ, hogy melyik román párttal működik együtt a következő négy évben a megyei, illetve a helyi önkormányzatokban. Bár még múlt héten elkezdődtek a tárgyalások az RMDSZ és a PNL megyei vezetése között, egyelőre nem sikerült megegyezni – erősítette meg a Krónikának Csoma Botond, a szövetség megyei elnöke a helyi román sajtóban megjelent értesüléseket.
Csoma Botond lapunknak elmondta: a szövetség megyei szervezete szabad kezet kapott az RMDSZ országos vezetéstől arra, hogy a lehető legkedvezőbb helyi megállapodást kösse. Elismerte azt is, hogy a koalíciós tárgyalásoknak a kétnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezése is feltétele volt. A megyei elnök kedden Horváth Anna kolozsvári RMDSZ-elnökkel közösen egy közleményt is szétküldött a sajtónak a koalíciós tárgyalások tárgyában. „Meggyőződésünk, hogy az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó Kolozsváron és Kolozs megyében csak azzal a politikai alakulattal köthetünk középtávú együttműködési megállapodást, amely hajlandó ezt a 12 éve megoldásra váró kérdést mindenki számára átlátható és felvállalható módon rendezni” – olvasható a kommünikében. „Publikussá fogjuk tenni a teljes megállapodást a végén” – ígérte Csoma Botond, hangsúlyozva, hogy még nincs végleges megállapodás.
A Ziua de Cluj ugyanakkor PNL-s forrásokra hivatkozva úgy tudja, a két politikai alakulat megegyezett arról, hogy amennyiben létrejön a megállapodás, a liberális Alin Tise lesz a megyei közgyűlés elnöke, cserében pedig az RMDSZ megkapja az egyik alelnöki széket és Horváth Anna megőrizheti a kolozsvári alpolgármesteri tisztséget.
A portál szerint emellett az is hátravan, hogy a felek megegyezzenek az aranyosgyéresi, bánffyhunyadi, szamosújvári, szászfenesi és gyalui alpolgármesteri tisztségről, illetve az együttműködés formájáról azokon a településeken, ahol többséget tudnak alkotni. Az RMDSZ eközben a PSD-vel is tárgyal, és sajtóinformációk szerint a szociáldemokraták a megyei önkormányzat elnöki tisztségét kínálták fel a szövetségnek, ha velük lép koalícióra.
PNL-s ajánlat Szilágyban
Szilágy megyében eközben a megyei önkormányzat elnöki vagy két alelnöki tisztségét ajánlotta fel az RMDSZ-nek a PNL, amennyiben vele alkot többséget, a szövetségnek ugyanis – akárcsak a többi megyében – a PSD is „udvarol”. A Szilágy megyei döntéshozó testületben a PNL-nek 10, az RMDSZ-nek 8, a PSD-nek pedig 12 tanácsosa van.
Az Agerpres beszámolója szerint Lucian Bode, a liberálisok megyei társelnöke kedden úgy nyilatkozott, ha az RMDSZ-nek van embere és programja a térség fejlesztésére, egy PNL-RMDSZ-egyezmény esetén elnököt állíthatna, ha ellenben nincs erre felkészülve, két alelnökkel vehetne részt a megye vezetésében. Hozzátette, hogy a PNL megyei vezetésének hétfői döntése értelmében az esetleges megyei együttműködést Zilah, Szilágysomlyó, Szilágycseh önkormányzatára és nyolc községre is kiterjesztenék – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Főnemesek leszármazottjai Erdővidéken
Az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány hétvégén Erdővidéken tartotta az általuk „kicsi Castellumnak” nevezett találkozót.
A negyvenkét főnemesi leszármazott szombaton autóbuszos kiránduláson Miklósvárt kereste fel, ahol Kálnoky Anna vezetésével megtekintették a felújítás alatt álló kastélyt, Olaszteleken a Daniel-kastélyszállót és a vargyasi Daniel-kastélyt keresték fel, meglátogatták a fafaragó és bútorfestő Sütő család rezidenciáját és az unitárius templomot. Délután Kisbaconban a Benedek Elek-emlékházban időztek hosszasabban a bodvaji vashámor megtekintése előtt. Vasárnap Baróton szentmisén vettek részt, majd a közös ebédet követően tértek haza.
A találkozó egyik szervezője, Fleckhammer Ottó ezen események legnagyobb értékét abban látja, hogy a csak ritkábban találkozó társaság fiatalabb tagjai ismeretséget kötnek egymással, illetve a meglévő kapcsolatokat mélyítik el, az idősebbeknek pedig a közös emlékezés miatt fontos a részvétel. „A nagynak mondott, általában Gernyeszegen tartott – idén kivételesen Csíksomlyón kerül sor a rendezvényre – és a világ negyven-ötven országából érkező vendéget fogadó Castellum-találkozótól eltérően a »kicsi« inkább családiasnak mondható, hiszen főleg a Marosvásárhely, Nagybánya és Nagyvárad környékén lakók jönnek el. Nagyon jónak tartom, hogy a különböző nemzedékekhez tartozók keresik egymás társaságát” – mondotta.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Migráció, biztonság, Európa
Csütörtök délután a váradújvárosi református templomban Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, közgazdász és egyetemi tanár tartott előadást Migráció, biztonság, Európa címmel. A Budapesti Corvinus és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanáraként a nemzetközi tekintélynek örvendő, elismert szakember a világ jelenlegi arculatáról és az Európát sújtó migrációs válságról beszélt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének, Tőkés László európai parlamenti képviselőnek a meghívására érkezett Nógrádi György kilencéves korában átutazóban már járt ezelőtt is Nagyváradon, de előadást most először tartott a helyi közönségnek. A szaktekintélyt és a vele érkező vendégeket Sándor Lajos nagyvárad-újvárosi lelkipásztor köszöntötte, megindokolva a szokatlan helyszínválasztást: az előadás a keresztény gyülekezetek számára fontos témát boncolgat, és a rendkívül nagy érdeklődés következtében nem volt hol máshol befogadni a nagyszámú érdeklőt. Tőkés László bevezető beszédében elsősorban arra tért ki, hogy az Európai Uniónak mindenekelőtt a saját állampolgárainak a biztonságával és védelmével kellene foglalkoznia, az állampolgárok egészséges önvédelmi mechanizmusának támogatásával, amelyről az elmúlt évtizedek során a kisebbségben élők kitartása és ragaszkodása tanúskodhat leginkább.
Segíteni kell a beilleszkedés folyamatát
Az esemény moderátoraként Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke az előadásra érkezett vendégek sorában Fischl Vilmosnak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának adta át a szót, aki egy rövid ismertetőt tartott az iszlám világról. Az evangélikus lelkész, aki Líbiában nőtt fel, és beszéli az arab nyelvet, az iszlám Amerika- és Nyugat-ellenességéről beszélt egy olyan korszakban, amely a kereszténység sajnálatos hanyatlásával néz szembe. Kiemelte, hogy természetesen megértőnek kell lennünk a háborús övezetekből menekülőkkel szemben, és azok esetében, akik megkapják a tartózkodási engedélyt, segíteni kell a beilleszkedés folyamatát, de semmiképp sem a saját kultúra és Európa feladásával. Kitért továbbá arra is, hogy Nyugat-Európa, és a világ legtöbb országa máris nagyszámú muzulmán lakossal rendelkezik, így Európa kereszténysége – a sok bevándorlóval és vegyes házassággal – eleve fenyegetett helyzetben van.
Nem csak az iszlám világ fenyegetésétől kell tartani
Nógrádi György a maga fesztelen és mérhetetlenül tájékozott, információgazdag stílusában Fischl kijelentésével kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok (USA) példáját említette, amelyről a statisztikák tükrében elmondható, hogy a most születő lakosságát 50%-ban nem fehérbőrű emberek teszik ki. Az előadását három globális tényezőre, azaz a 21. század három nagyhatalmára – az USA, Kína és Oroszország – és ezek egymáshoz való viszonyára, valamint ezen hatalmak céljaira és közvetett módon a migrációs válsághoz való viszonyukra vonatkozó ismeretekre építette, és szót ejtett Nagy Britannia valószínű kilépéséről is az Európai Unióból (a június 23-i népszavazásról) és ennek hátrányos következményeiről. Ezen ismeretek – melyeket nemzetközi fórumokon való részvétel és személyes kapcsolatok erősítenek – eléggé aggasztó jövőképet festenek, melyben nem csupán az iszlám világ fenyegetésétől kell tartani, hanem a hatalmi viszonyok megváltozásától is, amelyek várható Csendes-óceáni csatáktól lesznek terhesek, mivel Ázsia, illetve Kína egyre látványosabban tör felfelé, és minden erejével igyekszik világméretű játékossá avanzsálódni. Egy esetleges világháborútól ugyan nem ezen törekvések vagy az iszlám folyamatos beszivárgása miatt kell tartani (egy harmadik világháború Nógrádi szerint az Izrael és Irán vagy Észak- és Dél-Korea közötti ellentétek okán törhet ki), de a migráció kérdése és a hozzáállás máris alaposan megosztotta Európát.
A világpolitika játékosai közül ugyanakkor azok, akik rendelkeznek a megfelelő hálózattal és kapcsolatrendszerrel (Az Öt Szem nevű hírszerzési szövetség – az USA, Nagy Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland), igenis képesek az egész világ profi lehallgatására, tevékenységüket 90%-ban gazdasági információk gyűjtésére összpontosítják, és csak a maradék 10% jut a terrortámadások esetleges megakadályozására.
Európa az egyetlen lehetőség
„A háborúval sújtott Szíriából először a környező országokba (Jordániába, Libanonba) menekült családok az elmúlt két évben a balkáni és a líbiai-olasz vonalon jöttek Európába, amely tárt karokkal fogadta őket – mostanáig –, míg a világ más országai (az USA, Ausztrália és a Közel-Kelet is) egyszerűen kijelentették, hogy nem kérnek belőlük” – foglalta össze a válság világméretű ismertetőjegyeit a biztonságpolitikus. Ily módon Európa marad az egyetlen lehetőség a menekülők számára, és mivel az érintett európai országok közül a legtöbben ( Lengyelország, Csehország, Románia) nem akarják elfogadni a megszabott migránskvótákat, ezért ezeket – különösen Magyarországot, ahol népszavazásra bocsátják a kérdést – rossz szemmel nézi az Unió. Mindezek ellenére Nógrádi állítja, hogy a menekültek fő befogadóországával, Németországgal nem romlottak meg Magyarország kapcsolatai. „Jó viszonyban kell lennünk Németországgal, mert ahogy a világpolitika alakulása az USA szövetsége nélkül elképzelhetetlen, úgy Magyarország sem politizálhat anélkül, hogy jó viszonyban lenne Berlinnel. Ugyanígy Oroszországra is szükségünk van” – fogalmazott.
Zárásképpen, a temérdek kérdésre adott válaszokban Nógrádi a folyamatokra és tényállásokra rámutatva összegezte a saját véleményét a migrációs válság felszámolásának módjaival kapcsolatban: szerinte „először is profi hírszerzésre van szükség, amely kideríti, hogy honnan jönnek és miért is jönnek egészen pontosan a migránsok, másodszor hajóikat vissza kellene fordítani oda, ahonnan indultak, azaz Líbiába, és harmadszor, ha az ottani partraszállásuk nem tetszik a helyi kormánynak, akkor tenni róla, hogy megváltoztassák a véleményüket. Azok esetében pedig, akik megkapják az engedélyt a bejövetelre, a befogadó ország és annak törvényrendszere diktál.” Végezetül pedig arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a család és a közvetlen környezet ápolása és óvása az egyes ember legfőbb feladata, amelyek a nagyobb társadalmi szerkezetek, illetve a világ makrotársadalmának alappilérei.
Szamos Marian
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egyre csak romlik az Ady-múzeum állaga
A napokban a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum három munkatársa és E. Csorba Csilla főigazgató végzett kutatásokat a váradi Ady Endre Emlékmúzeumban, aki exkluzív interjút az Erdély Online-nak.
– Úgy tudom, hogy látogatásának egyik fő célja az Aurel Chiriac-kal, az Ady Endre Emlékmúzeumot működtető Körösvidéki Múzeum igazgatójával való tanácskozás volt, bár ez a találkozó végül nem valósult meg…
– Aurel Chiriac igazgató urat nagyon régóta ismerem, mindig kitűnő volt a munkakapcsolatunk. A Körösvidéki Múzeummal rendeztünk közös kiállítást is, Balogh István festőművész emlékére a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Arra gondoltam, arról beszélgethetnénk, hogy miként lehetne egy kicsit előrelépni az Ady-emlékmúzeum ügyében, mellyel ő tisztában van, tehát nem egy újdonságot mondanék neki. Azt tapasztaljuk a kollégáimmal- több éve jövünk már látogatóba-, hogy az épület állaga egyre romlik, és ez az állapot, ami most van, véleményem szerint a személyekre is veszélyes, mert olyan gombás fertőzések nyomait véljük felfedezni a falakon, ami ártalmas lehet az emberek egészségére nézve. A műtárgyaknak pedig ez a nedves tér szintén nem jó. Tudjuk, hogy mindenkiben megvan a szándék arra, hogy megváltozzon ez a helyzet, de hogy mégsem születik megoldás, az viszont nagyon kártékony hatással lehet erre a nagyon fontos és értékes épületre, amiből egy gyönyörű ékszerdobozt lehetne varázsolni itt, Nagyvárad közepén. A gyűjtemény darabjaiból egy szép állandó kiállítást lehetne összeállítani, illetve a műtárgyak variálásával kisebb időszaki tárlatokat is. Úgy érzem, a város turizmusának a fellendítésében is ez a hely jelentős szerepet játszhatna. Biztos vagyok benne, hogy mindezt Aurel Chiriac is tudja. Ugyanakkor az a bonyolult helyzet, ami az Ady-emlékmúzeum épületének tulajdonjogát illeti- tudomásom szerint az ortodox egyház birtokában van-, nem tett lehetővé előrelépést, és ezért mi arra kérnénk a megfelelő felettes szerveket, legyen az politikai, vallási, vagy bármilyen vonal, hogy valamilyen értelemben jussanak megegyezésre, mert egy nagy értéknek a pusztulása van kibontakozóban, ami igazából nem lehet az érdeke senkinek sem, mert ha az épület elpusztul, akkor az senkinek se jó. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ennek az épületnek Váradon úgymond hagyománya van, mindenki tudja, hogy ez az Ady-emlékmúzeum. Ady életéhez is van kötödése, és tulajdonképpen a nagysága és a mérete is alkalmas rá, hogy egy kis emlékháznak a funkcióját betöltse. Akár iskolai órák megtartására, akár csoportos, kisebb előadások, koncertek lebonyolítására is ez az épület kiválóan alkalmas lenne, pláné ha még az alsó traktus is be lenne vonva ezekbe.
– Hogyan befolyásolhatja pozitív irányba a történéseket a PIM?
– Mi, mint Petőfi Irodalmi Múzeum, természetesen a helyi viszonyok alakításába nem tudunk, és nem is akarunk beleszólni. Amit tenni tudunk, az a szakmai háttér biztosítása, az, hogy az itt található kéziratok, fotók, könyvek, képzőművészeti alkotások szakszerűen fel legyenek dolgozva, kutathatók legyenek, illetve a kutatáshoz hozzátegyenek, mert vannak itt olyan anyagok, melyeket korábban a tudományos kutatók sem ismerhettek. Próbálnánk a figyelmet is felkelteni, hogy egy-egy darabnak az állagát az állomány védelme szempontjából meg kellene óvni, illetve milyen lépéseket kéne tenni e téren. Tudjuk, hogy kiváló restaurátorok dolgoznak a Körösvidéki Múzeumban. Kellene tehát egy kis pénzt és figyelmet fordítani arra, hogy az Ady-hagyatékban levő műtárgyak is állagmegóvási céllal legyenek áttekintve. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ha az épületnek a felújítása megtörténne, és megfelelő körülmények teremtődnének, akkor a PIM biztosan vállalná azt, hogy egy állandó, időszaki vagy bármilyen kiállítás létrehozásában segítséget nyújtson.
Interaktívan
– Több mint tíz éve vezeti a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Hogyan alkalmazkodik az Ön által irányított kulturális intézmény az egyre gyorsabban változó világhoz? Gondolok itt arra, hogy manapság már nem elég annyi, hogy kitesznek valamilyen tárgyat egy tárlóba.
– A Petőfi Irodalmi Múzeumban a kiállítások építése mindig is egyik fontos és középpontban álló feladat volt. A múzeum egészét az jellemzi, hogy egy nagyon nyitott kulturális intézmény, mely megpróbál a látogatók minden rétegéhez szólni, kicsiktől nagyokig, a kevés olvasottsággal rendelkezőktől az egyetemet végzettekig, és általában a művészetek iránt érdeklődőkhöz, hiszen nagyon sok olyan kiállítást és egyéb rendezvényt szervezünk, melyekben a társművészetek is szerepet játszanak. A tárlataink nagy része interaktív, tehát sok olyan játékos, érintőképernyős, vagy speciális oda kifejlesztett tudásközpontként működő elemek vannak, melyek egyrészt a nagyon is számítógéphez szokott fiatalokat újabb és újabb információkhoz juttatnak, másfelől pedig azok számára, akinek a falon levő anyag nem elegendő, akár egy tágabb elmélyülési lehetőség is adott. Az elmúlt évtizedben az egyik legnagyobb áttörést a Weöres-kiállítás jelentette, amely most éppen Sátoraljaújhelyen látható, mert vándorol az egész országban. Ezt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen hoztuk létre, mivel Weöres Sándor hagyatéka nem tartozik a múzeumhoz. Csak interaktívan, installációk segítségével mélyülhetünk el több száz Weöres-versben, és ez nagyon kedvelt kiállítása volt a PIM-nek. A kiállításainkkal sok díjat nyertünk, most legutoljára a Múzeumok Majálisán a IX. kerületi önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum megnyerte Az év kiállítása-díjat a Gát utcában levő József Attila-emléklakás kialakításával. A múzeum tevékenységéhez az is hozzátartozik, hogy határon túl részt vegyen az emlékházak megújításában. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban Csúcsán megújult az az ingatlan, ahol Ady és Csinszka laktak, és legutóbb Zilahon, ahol a költő tanult és lakott. Az érmindszenti felújításban kis mértékben ugyan, de szintén szerepet játszottunk. Nagyon remélem, hogy egyszer ebbe a hosszú sorba a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum is beilleszkedik.
Modern megoldások
– Mennyire lehetne ezt itt korszerű módon megoldani?
– Szerintem itt is minden megoldható. Nem kell soha Ady Endre egész életét és munkásságát bemutatni, tehát nem az a cél, hogy egy ekkora térben Ady Endre egész jelentőségét, költészetét, ennek minden kapcsolódó hálóját, barátait és művészeti kötődéseit bemutassuk, hanem inkább arra lehetne fókuszálni, hogy a váradi kötödését, tartózkodását, és az innen elszálladzó baráti és szerelmi viszonyait bemutassuk, illetve költészetének azon részét, mely valóban a szülőföldjéhez, illetve hát a Partiumhoz köti. Természetesen lehet más tematikai csoportokat is kitalálni, ez attól függ, hogy miután renoválják az épületet, mire lenne igény. Nyugodtan lehet képernyőn lapozható könyveket kirakni- hiszen manapság nem feltétlenül szükséges a maguk fizikai formájában bemutatni a kiadványokat-, számítógépen feltüntetni a helyszíneket, ahol élt, vagy a Párizsból küldött képeslapjait. Ötletként említem, hogy például ugyanígy a kéziratait is egyenként meg lehetne nézni, rájuk közelíteni. Ezzel együtt persze a tárgyak önmagukban is rendkívül fontosak, és a múzeumnak van egy nagy relikvia gyűjteménye. Egyre többször fordulunk a tárgyakhoz, mert úgy tapasztaljuk, hogy közönség mindinkább igényli azoknak a tárgyaknak a jelenlétét, melyekről úgy gondolja, hogy az író megérinthette, vagy az ő látókörében volt, valamire inspirálta, vagy hozzátartozott a megjelenéséhez, imidzséhez. Ady öltözködésének is megvan a maga sajátossága. Neki nem nagyon volt Váradon saját lakása, ezért nagyon nehéz azokat a bútorokat összeszedni, melyek őt jellemezték. Nem hiszem ezért, hogy Nagyváradon nagyon sok eredeti dolgot lehetne felfedezni, de azért mégis, amelyek itt vannak, reprezentatívnak tekinthetőek.
– Milyen munkát végeztek most az Ady-múzeumban?
– A korábbi előrendezések után a kollégáim most palliumokba, majd savmentes dobozokba rakják az eredeti kéziratokat, fotókat, illetve más itt található hagyaték részeket. Arra is próbálunk odafigyelni, hogy bizonyos eredeti, papír alapú tárgyakat nem szabad hosszabb időre kiállítani, mert elsavasodnak, elszíneződnek, és a tintaírás teljesen kifakul bennük. Találtunk olyan értékes dokumentumokat is, melyek az Ady-emlékmúzeum létrehozásával, a történetével kapcsolatosak, tehát ha valaha valaki akár egy szakdolgozat keretében rekonstruálni szeretné ennek a kulturális intézménynek a történetét, akkor ezt meg fogja tudni tenni. Értékes könyveket is találtunk, melyekben fontos bejegyzések vannak, aláírások, melyeket eddig nem regisztráltak. Ez a hét megint egy nagy adag munka elvégzésére volt tehát alkalmas, és úgy érezzük, hogy még egy fordulóra szükség lesz, de hogy erre mikor fog sor kerülni, azt most nem tudnám megmondani.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nagyváradi fesztivál a nemzetegyesítés jegyében
A magyar kultúra határok fölötti egyesítő szerepéről beszéltek a Szent László Napok nyitógálájának szónokai a rendezvénysorozat hétfő esti megnyitó gáláján.
A Kiss Tünde, Kiss Huba, Lévai Tünde és Szilágyi Ágnes alkotta alkalmi zenekar 15. századi Szent László himnuszokkal és reneszánsz dalokkal indította a 4. Szent László Napokhivatalos megnyitó gáláját, melyet a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében bonyolítottak le. Hajrá magyarok! felkiáltással kezdte ünnepi köszöntőjét Zatykó Gyulafőszervező, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, aki az éppen zajló labdarúgó Európa-bajnokság aktualitásán keresztül szemléltette: ahogyan nemzeti válogatottunk helyt áll a pályán, úgy kell helyt állanunk a hétköznapokban. „Jó néha megállni és ünnepelni egy olyan rendezvény keretében, amely összeköti szívünket, lelkünket” – fogalmazott, reményét fejezve ki, hogy a Szent László Napok egy ilyen rendezvénye a nagyváradi magyarságnak.
Partnerség
Papp László, Debrecen város polgármestere beszéde elején gratulált Nagyvárad szemmel látható fejlődéséhez, majd hozzátette: jelenléte jelzi azt, hogy a határ két oldalán élő magyarság számíthat egymásra. „Büszkék kell lennünk kultúránkra, melynek szerves részeNagyvárad és Debrecen szövetsége is. Regionális együttműködésünket folytatnunk kell, s ennek jeleként partnerséget ajánlunk a nagyváradiaknak: érjük el közösen, hogy 2023-ban Debrecen Európa Kulturális Fővárosa lehessen” – mondta.
Nagyvárad önkormányzatát Huszár István alpolgármester képviselte a gálán, aki kijelentette, hogy olyan, saját igényekhez igazodó rendezvénysorozatot kell szervezni, amely mintaként szolgál majd más települések számára. Párhuzamba állította a Varadinum fesztiválsorozat és a Szent László Napok megálmodóit és megvalósítóit, hiszen ezek a rendezvények hozzájárulnak ahhoz, hogy Nagyváradnak saját kulturális arculata legyen. Utalva Papp László polgármester felvetésére, kijelentette: „A nagyváradi Szent László Napokat tovább kell építenünk, fejlesztenünk és még színesebbé tennünk, hogy 2023-ra részese legyen a debreceni kulturális főváros rendezvénysorozatnak”.
Gyökerek
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára illendőnek és méltónak nevezte, hogy az anyaország és a határon túli közösség együttműködésben tekintse át hagyományait és gyökereit. „Olyan értékek, kincsek birtokosa Nagyvárad, amelyekre méltán lehetnek büszkék a mai generációk. Ha tehát Szent László Napokra érkezünk, köszönetet mondani jövünk azért az értékőrzésért, értéktartásért, amelyet önök és az önök elődei generációk óta végeznek” – jelentette ki az államtitkár. Hoppál Péter azt ígérte: Balog Zoltán miniszterrel együtt azon lesz, hogy a kormány által idén létrehozott kulturális fesztiválok támogatási sorában szerepelhessen aSzent László Napok rendezvénye is.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a rendezvénysorozat mindenkori házigazdája köszöntő beszédében Szent Lászlónak és Márton Áron erdélyi római katolikus püspöknek azt a közös tulajdonságát emelte ki, hogy a kegyesség mellett erősek és rendíthetetlenek voltak országuk és népük védelmében. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus úgy vélte, azért van szükség a szent király és Márton Áron püspök példázatára, „mert Európának hite sincs, de már az életösztönei sem működnek; politikusai megfeledkezni látszanak arról, hogy elsődleges feladatuk saját polgáraik, saját népük védelme”. Véleménye szerint ebben a kontextusban ismételten értelmet nyer a lovagkirály által megtestesített eszmeiség, és Szent László újra a magyarság hitének és önvédelmének megtestesítője lehet. „Nagy királyunk szellemiségével kell védelmeznünk Európát, az anyaországot és a külhonba szakadt testvéreinket” – fogalmazott.
A népzene érték
A beszédek után az 1973-ban alakult Muzsikás együttes lépett színpadra és örvendeztette meg a közönséget egy rövid, de annál nagyszerűbb koncerttel. A Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter, Hamar Dániel felállású zenekar a magyar népzenei hagyomány számos értékét sűrítette bele háromnegyed órás műsorába, hiszen kalotaszegi muzsikával indítottak, többek között somogyi, dél-dunántúli, illetve szatmári zenével folytatták, hogy aztán moldvai csángó muzsikával zárják koncertjüket, e zenei programjukkal is a magyar nép politikai határok felett átnyúló egységének eszméjét fejezve ki. Az esten fellépett Petrás Mária csángó származású neves énekesnő, aki csángó egyházi énekeket énekelt szólóban, a koncert végén pedig a Muzsikás együttessel közösen szólaltatott meg moldvai népi énekeket rendkívül tiszta, kifejező, a csángó ének-zenei, nyelvi sajátosságokat tökéletesen visszaadó hangján. A Muzsikás együttes igényes koncertjével megadta egy színvonalasnak ígérkező kulturális rendezvénysorozat alaphangját.
Pap István
erdon.ro

A magyar kultúrát ünneplik: megnyitották a 4. Szent László Napokat
Hétfőn este hivatalosan is megkezdődött az idén negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok. Az ünnepélyes megnyitót a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében tartották, ahol a köszöntőbeszédek után Petrás Mária és a Muzsikás Együttes lépett fel.
A Kiss Tünde, Kiss Huba, Lévai Tünde és Szilágyi Ágnes alkotta alkalmi zenekar 15. századi Szent László himnuszokkal és reneszánsz dalokkal indította az ünnepi eseményt. Ezt követően Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke szólt a jelenlévőkhöz.
Hajrá magyarok! – kezdte ünnepi köszöntőjét Zatykó, aki az éppen zajló labdarúgó Európa-bajnokság aktualitásán keresztül szemléltette: ahogyan nemzeti válogatottunk helyt áll a pályán, úgy kell helyt állanunk nekünk is apaként, anyaként, mérnökként, orvosként vagy rendezvényszervezőként a hétköznapokban. „Jó néha megállni és ünnepelni egy olyan rendezvény keretében, amely összeköti szívünket, lelkünket” – fogalmazott. Reményét fejezte ki, hogy a Szent László Napok egy ilyen rendezvénye a nagyváradi magyarságnak, és a továbbiakban is lesz szervezői kedv, támogatás és a város önkormányzata részéről pozitív hozzáállás, hogy folytatása legyen az immár négy éves hagyománynak.
Papp László, Debrecen város polgármestere, beszéde elején gratulált Nagyvárad szemmel látható fejlődéséhez, majd hozzátette: megtiszteltetésnek érzi, hogy jelen lehet a Szent László Napok nyitóünnepségén, jelenléte pedig azt is jelzi, hogy a határ két oldalán élő magyarság számíthat egymásra. „Büszkék kell lennünk kultúránkra, melynek szerves része Nagyvárad és Debrecen szövetsége is. Regionális együttműködésünket folytatnunk kell, s ennek jeleként partnerséget ajánlunk a Nagyváradiaknak: érjük el közösen, hogy 2023-ban Debrecen Európa Kulturális Fővárosa lehessen” – mondta Papp László.
Nagyvárad önkormányzatát Huszár István alpolgármester képviselte az ünnepélyes gálán, aki szerint a Szent László Napoknak, illetve a városnak nem Kolozsvárról vagy más városból kell mintákat követnie, hanem egy sajátot kell megteremtenie. Szent István államot alapított, Szent László várost, nekünk pedig az a küldetésünk, hogy továbbfejlesszük a kapott örökséget – fogalmazott.
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára Nagyvárad történelmi jelentőségére és a Szent László-kultusz évszázados hagyományaira hívta fel a figyelmet. A politikus köszönetet mondott a szervezőknek, akik évről-évre megszervezik a rangos eseményt, valamint mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben aktív részesei voltak a nagyváradi magyar kultúra megőrzésének. „Napról-napra tennünk kell azért, hogy az erdélyi és partiumi magyarságnak ne csak múltja és jelene, de jövője is legyen. Értékőrző és értékteremtő munkát kell végeznünk, s ennek szellemében szorgalmazzuk, hogy a jövő évtől a Szent László Napok is az állandó támogatásban részesülő fesztiválok között szerepeljen a magyarországi költségvetésben” – jelentette ki az államtitkár.
„Kilencszáz év után is visszavárjuk oltalmazó Szent László királyunkat, hiszen nemzetünknek ismételten védelemre van szüksége” – mondta Tőkés László, európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és a Szent László Napok mindenkori házigazdája. Tőkés emlékeztetett: a bel- és világpolitikai változások, valamint a még mindig megoldásra váró migránsválság olyan helyzetet teremtettek, melyben Európa elvesztette hitét és önbecsülését. Véleménye szerint ebben a kontextusban ismételten értelmet nyer a lovagkirály által megtestesített eszmeiség, s Szent László újra a magyarság hitének és önvédelmének megtestesítője lehet. „Nagy királyunk szellemiségével kell védelmeznünk Európát, az anyaországot és a külhonba szakadt testvéreinket. De hiába kérjük – Szent Lászlóhoz hasonlóan – az isteni segítséget, ha mi magunk nem cselekszünk, s nem küzdünk – a rendelkezésünkre álló békés eszközökkel – közös jövendőnkért” – jelentette ki az EMNT elnöke. Tőkés László szerint a Szent László Napok az elszánt cselekvés kiváló példája, s megköszönte a szervezők áldozatos munkáját. „A vár- és térfoglalás útján járva kell haladnunk, s ideje kezünkbe vennünk sorsunkat. A boldog Váradot emeljük ki boldogtalanságából, s így adjuk át az utókornak” – zárta beszédét erdélyi képviselőnk.
A beszédeket követően a Muzsikás együttes és Petrás Mária A mi népzenénk címmel lépett színpadra, és aratott nagy sikert széles merítésű népzenei produkciójával.
A Szent László Napok programkínálatát, valamint további információkat megtalálhatják a www.szentlaszlonapok.ro internetes oldalon és a rendezvény Facebook-oldalán.
maszol.ro

Mintaként szolgálna másoknak a váradi Szent László Napok
A magyar kultúra határok fölötti egyesítő szerepéről és Szent László király országvédő szerepéről beszéltek a nagyváradi Szent László-napok hétfő esti nyitógálájának szónokai.
Hivatalosan is kezdetét vette az idén negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok, amelynek ünnepélyes megnyitóját a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében tartották hétfőn este; a köszöntőbeszédek után Petrás Mária és a Muzsikás Együttes koncertezett.
„Hajrá, magyarok!" – kezdte ünnepi köszöntőjét Zatykó Gyula, a rendezvénysorozat főszervezője, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, aki a labdarúgó-Európa-bajnokság aktualitásán keresztül szemléltette: ahogyan nemzeti válogatottunk helyt áll a pályán, úgy kell helyt állnunk nekünk is apaként, anyaként, mérnökként, orvosként vagy rendezvényszervezőként a hétköznapokban. „Jó néha megállni és ünnepelni egy olyan rendezvény keretében, amely összeköti szívünket, lelkünket" – fogalmazott Zatykó.
Papp László, Debrecen polgármestere kijelentette: városa 2023-ban Európa kulturális fővárosa akar lenni, és a majdani programsorozatban partneri együttműködést szán Nagyváradnak és a partiumi térség más településeinek is. „Büszkék kell lennünk kultúránkra, melynek szerves része Nagyvárad és Debrecen szövetsége is. Regionális együttműködésünket folytatnunk kell, s ennek jeleként partnerséget ajánlunk a nagyváradiaknak: érjük el közösen, hogy 2023-ban Debrecen Európa Kulturális Fővárosa lehessen" – mondta Papp.
Huszár István nagyváradi alpolgármester – megemlítve, hogy a nagyváradi rendezvényt a Kolozsvári Magyar Napok mintájára indították el – a gálán úgy vélekedett: a Szent László Napoknak, illetve a bihari megyeszékhelynek nem Kolozsvárról vagy más városból kell mintákat követnie, hanem olyan, saját igényekhez igazodó rendezvénysorozatot kell szervezni, amely mintaként szolgál majd más települések számára.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a rendezvénysorozat mindenkori házigazdája köszöntő beszédében Szent Lászlónak és Márton Áron erdélyi római katolikus püspöknek azt a közös tulajdonságát emelte ki, hogy a kegyesség mellett erősek és rendíthetetlenek voltak országuk és népük védelmében. (Márton Áron életútja bemutatására a Szent László Napok keretében nyílt kiállítás hétfőn Nagyváradon).
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus úgy vélte, azért van szükség a szent király és Márton Áron püspök példázatára, „mert Európának hite sincs, de már az életösztönei sem működnek; politikusai megfeledkezni látszanak arról, hogy elsődleges feladatuk saját polgáraik, saját népük védelme". „Kilencszáz év után is visszavárjuk oltalmazó Szent László királyunkat, hiszen nemzetünknek ismételten védelemre van szüksége. A vár- és térfoglalás útján járva kell haladnunk, s ideje kezünkbe vennünk sorsunkat. A boldog Váradot emeljük ki boldogtalanságából, s így adjuk át az utókornak" – mondta Tőkés László.
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára illendőnek és méltónak nevezte, hogy az anyaország és a határon túli közösség együttműködésben tekintse át hagyományait és gyökereit. „Olyan értékek, kincsek birtokosa Nagyvárad, amelyekre méltán lehetnek büszkék a mai generációk. Ha tehát Szent László Napokra érkezünk, köszönetet mondani jövünk azért az értékőrzésért, értéktartásért, amelyet önök és az önök elődei generációk óta végeznek" – jelentette ki az államtitkár. Hoppál Péter azt ígérte: Balog Zoltán miniszterrel együtt azon lesz, hogy a magyar kormány által idén létrehozott kulturális fesztiválok támogatási sorában szerepelhessen a Szent Lászl Napok rendezvénye is.
A nyitógálán a Muzsikás Együttes és Petrás Mária A mi népzenénk című előadását nézhette meg a közönség. A szombaton megkezdődött fesztiválnak idén is a felújított vár ad otthont. Több mint 110 programra várják a határ mindkét oldaláról az érdeklődőket. A Szent László-napok vasárnap zárulnak Koncz Zsuzsa és vendégei koncertjével. A rendezvénysorozat programkínálatát, valamint további információkat találhatnak a rendezvény honlapján és Facebook-oldalán.
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradi fesztivál a nemzetegyesítés jegyében
A magyar kultúra határok fölötti egyesítő szerepéről beszéltek a Szent László Napok nyitógálájának szónokai a rendezvénysorozat hétfő esti megnyitó gáláján.
A Kiss Tünde, Kiss Huba, Lévai Tünde és Szilágyi Ágnes alkotta alkalmi zenekar 15. századi Szent László himnuszokkal és reneszánsz dalokkal indította a 4. Szent László Napokhivatalos megnyitó gáláját, melyet a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében bonyolítottak le. Hajrá magyarok! felkiáltással kezdte ünnepi köszöntőjét Zatykó Gyulafőszervező, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, aki az éppen zajló labdarúgó Európa-bajnokság aktualitásán keresztül szemléltette: ahogyan nemzeti válogatottunk helyt áll a pályán, úgy kell helyt állanunk a hétköznapokban. „Jó néha megállni és ünnepelni egy olyan rendezvény keretében, amely összeköti szívünket, lelkünket” – fogalmazott, reményét fejezve ki, hogy a Szent László Napok egy ilyen rendezvénye a nagyváradi magyarságnak.
Partnerség
Papp László, Debrecen város polgármestere beszéde elején gratulált Nagyvárad szemmel látható fejlődéséhez, majd hozzátette: jelenléte jelzi azt, hogy a határ két oldalán élő magyarság számíthat egymásra. „Büszkék kell lennünk kultúránkra, melynek szerves része Nagyvárad és Debrecen szövetsége is. Regionális együttműködésünket folytatnunk kell, s ennek jeleként partnerséget ajánlunk a nagyváradiaknak: érjük el közösen, hogy 2023-ban Debrecen Európa Kulturális Fővárosa lehessen” – mondta.
Nagyvárad önkormányzatát Huszár István alpolgármester képviselte a gálán, aki kijelentette, hogy olyan, saját igényekhez igazodó rendezvénysorozatot kell szervezni, amely mintaként szolgál majd más települések számára. Párhuzamba állította a Varadinum fesztiválsorozat és a Szent László Napok megálmodóit és megvalósítóit, hiszen ezek a rendezvények hozzájárulnak ahhoz, hogy Nagyváradnak saját kulturális arculata legyen. Utalva Papp László polgármester felvetésére, kijelentette: „A nagyváradi Szent László Napokat tovább kell építenünk, fejlesztenünk és még színesebbé tennünk, hogy 2023-ra részese legyen a debreceni kulturális főváros rendezvénysorozatnak”.
Gyökerek
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára illendőnek és méltónak nevezte, hogy az anyaország és a határon túli közösség együttműködésben tekintse át hagyományait és gyökereit. „Olyan értékek, kincsek birtokosa Nagyvárad, amelyekre méltán lehetnek büszkék a mai generációk. Ha tehát Szent László Napokra érkezünk, köszönetet mondani jövünk azért az értékőrzésért, értéktartásért, amelyet önök és az önök elődei generációk óta végeznek” – jelentette ki az államtitkár. Hoppál Péter azt ígérte: Balog Zoltán miniszterrel együtt azon lesz, hogy a kormány által idén létrehozott kulturális fesztiválok támogatási sorában szerepelhessen aSzent László Napok rendezvénye is.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a rendezvénysorozat mindenkori házigazdája köszöntő beszédében Szent Lászlónak és Márton Áron erdélyi római katolikus püspöknek azt a közös tulajdonságát emelte ki, hogy a kegyesség mellett erősek és rendíthetetlenek voltak országuk és népük védelmében. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus úgy vélte, azért van szükség a szent király és Márton Áron püspök példázatára, „mert Európának hite sincs, de már az életösztönei sem működnek; politikusai megfeledkezni látszanak arról, hogy elsődleges feladatuk saját polgáraik, saját népük védelme”. Véleménye szerint ebben a kontextusban ismételten értelmet nyer a lovagkirály által megtestesített eszmeiség, és Szent László újra a magyarság hitének és önvédelmének megtestesítője lehet. „Nagy királyunk szellemiségével kell védelmeznünk Európát, az anyaországot és a külhonba szakadt testvéreinket” – fogalmazott.
A népzene érték
A beszédek után az 1973-ban alakult Muzsikás együttes lépett színpadra és örvendeztette meg a közönséget egy rövid, de annál nagyszerűbb koncerttel. A Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter, Hamar Dániel felállású zenekar a magyar népzenei hagyomány számos értékét sűrítette bele háromnegyed órás műsorába, hiszen kalotaszegi muzsikával indítottak, többek között somogyi, dél-dunántúli, illetve szatmári zenével folytatták, hogy aztán moldvai csángó muzsikával zárják koncertjüket, e zenei programjukkal is a magyar nép politikai határok felett átnyúló egységének eszméjét fejezve ki. Az esten fellépett Petrás Mária csángó származású neves énekesnő, aki csángó egyházi énekeket énekelt szólóban, a koncert végén pedig a Muzsikás együttessel közösen szólaltatott meg moldvai népi énekeket rendkívül tiszta, kifejező, a csángó ének-zenei, nyelvi sajátosságokat tökéletesen visszaadó hangján. A Muzsikás együttes igényes koncertjével megadta egy színvonalasnak ígérkező kulturális rendezvénysorozat alaphangját.
Pap István
erdon.ro

A küszöbön álló népszavazás margójára
„Elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság a politikai zsarolás fegyverét használva állítsa szembe a továbbra is szűkölködő kelet-európai polgárokat a migránstömegekkel.” Csűry István református püspök nyilatkozata.
250 ezer eurós, úgymond „szolidaritási hozzájárulást” fizettetne az Európai Bizottság minden menekült után azokkal a tagállamokkal, amelyek nem hajlandóak befogadni más tagállamból áttelepített menekültet – adta hírül a sajtó.
Az Európai Bizottság farizeusi „szolidaritásigénye” teljes ellentétezése a keresztény értékrendből fakadó európai alapértékeknek: kényszergetés ez inkább, mintsem az emberi méltóság, a szabadság, a népakarat, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete. Európa vezetői irreális tartozásba kergetnék azokat a – zömmel kelet-európai – népeket, amelyek amúgy is számtalan társadalmi és gazdasági nehézséggel küzdenek, tovább rontva felzárkózási esélyeiket.
Isten az áldozatok hozatalakor azt kéri, hogy mindenki annyit adjon, amennyi „kitelik az ő módjától” (3 Móz 14,30). A legfrissebb romániai statisztikák havi 457 euróban rögzítik a hazai átlagkeresetek összegét, úgyhogy a „szolidaritási hozzájárulás” egy romániai EU-polgár szinte 50 évnyi összkeresetét jelentené. Ha pedig arra gondolunk, hogy egy-egy romániai gyermek után 19 eurós gyermeknevelési pótlék jár havonta, könnyen kiszámítható, hogy társadalmunk 1302 gyermekre áldozza az egyetlen menekülttel való szolidaritási összeget, 2 éves koruktól 18 éves korukig. Hovatovább 77 migránssal való „szolidaritásvállalás” árából megépülhetne a felette szükséges partiumi kórház, amely évente sokezer rászorulónak nyújthatna élet- és lélekmentő segítséget.
Ezek fényében joggal merül fel a kérdés, hogy miféle egyenlet alapján sikerült az Európai Bizottságnak a „szolidaritási hozzájárulás” összegét kiszámolni?
Politikai zsarolás
Mindezeket azért tartom fontosnak leszögezni, mert a menekültenkénti negyedmillió eurós „tartozás” nevesítése és követelése önkéntelen ellenállási reakciókat szül, sőt az Európai Bizottság felvetése egyenesen gyűlölet szítására alkalmas vidékünkön. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság a politikai zsarolás fegyverét használva állítsa szembe a továbbra is szűkölködő kelet-európai polgárokat a migránstömegekkel. Különösképpen, hogy a véreskezű diktatúrákból a szabad világ felé igyekvő kelet-európai társadalmaink felé mutatott, hasonló mértékű uniós szolidaritásnak nyomát sem láttuk az elmúlt évtizedekben…
„Európa válságos időket él, hiszen óriási menekülthullámmal és az ezzel együtt járó nehézségekkel kell szembenéznie. (…) Egyházunknak ebben a helyzetben meg kell tennie azt, ami küldetéséből fakadóan is feladata, vagyis, hogy imádkozzon és imádságra buzdítson” – hirdettük 2015. szeptember 29-i körlevelünkben, és erre a szolgálatra kértük egyházkerületünk híveit. Arra kérem tehát az európai intézményeket, hogy ne kergessenek bennünket bele a felebarát elutasításának bűnébe! Mi nem tartozunk senkinek, csak azzal, amivel felebarátaink nekünk is tartoznak. Isten és ember előtt annyit vállalunk, amennyi tőlünk telik – ahogyan azt a Teremtő reánk hagyta.
Nagyvárad, 2016. június 22.
A békesség kötelékében: Csűry István püspök
erdon.ro

Az élboly felé tart a Szent László Napok
Két rendezvénnyel zárult a már zajló a Szent László Napok felvezető napjai közül a keddi. Előbb tárlatnyitó volt, majd egy érdekes könyvet mutattak be – amelyben maga az a rendezvény is szerepel, amelyen bemutatták.
Érdekes kiadvány kapható, 35 lejért, és be is mutatták Várdon: az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadása az, ami egy hete jelent meg Kolozsváron. Immár a harmadik ilyen ez, és minden évben más tematikájú az évkönyv. Idén a kifejezettem magyar rendezvényekkel, az úgymond magyar nap jellegű eseményekkel foglalkozik. Bodó Barna az, aki szívügyének tekinti, és összefogja ezt a projektet, és mint a bemutatón elmondta, komoly adatgyűjtő, majd szerkesztői és tördelői munka eredménye “ez a szép könyv”. Amelyet egyébként rajta kívül Szabó Lilla és Széman Emese Rózsa szerkesztett, és 20 szerző írt. A könyv félezer itteni magyar rendezvényt említ, a nagyobbakról pedig külön írások szólnak. Váradról épp a Szent László Napokat mutatja be részletesen, amely napok egyik programpontja volt maga ez a kötetbemutató is, de kitér a Varadinumra is. Jelenleg egyébként még fejlődőben van az ilyen rendezvények itteni piaca: a leginkább mérvadó a a Kolozsvári Magyar Napok amelyről rövid ismertetőt hallhattunk a programigazgatótó, Szabó Lillától. E kincses városbeli rendezvényhez igyekszik felzárkózni a Szent László Napok is, amelynek egyik szervezője, és a kötet egyik szerzője, Mészáros Tímea ez utóbbi rendezvényt ismertette. Mint mondta, már sikerül erős márkanévvé emelni a Szent László Napokat, a magyarok kedvelt és ismert rendezvénye, a románság felé való nyitás viszont lassabban halad. Utóbbinak az a fő célja, hogy egyrészt megismertessék Szent László szerepét a város történetében azokkal, akik nem is hallottak róla, másrészt előmozdítsák a párbeszédet. A kötet három fejezetből áll: az első 17 a főbb rendezvényeket mutatja be, aztán másik 18 fesztivált ismertet a sajtóvisszhangok alapján, majd egy rendezvényjegyzék következik, sok régió “magyar napjaival”, de itt már például falunapok is szerepelnek.
Tárlat
A bemutató előtt, ugyancsak a várban, szintén a a Szent László Napok részeként nyílt meg a Molnár László József nagyváradi származású művész tárlata. A művész életművén kalauzolja át a látogatót a nagyváradi vár galériájában berendezett, Retrospektív című tárlat. A Pece-parti várost a nyolcvanas években elhagyott művésznek ez az első önálló kiállítása szülővárosában. Volt évfolyamtársa, Holló Barna váradi képzőművész hívta meg. Zatykó Gyula, a kulturális fesztivál főszervezője rövid felszólalásában azt emelte ki, hogy „a művészet híd és kapocs román barátainkkal”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az elkövetkező évekre is az a Szent László Napok szervezőinek célkitűzése, hogy minél több váradi művészt mutassanak be.
A multikulturalitást pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a művészt és alkotásait Ramona Novicov műkritikus méltatta, aki magyarul is köszöntötte az érdeklődőket. Mint mindta, Molnár László József alkotásai magukon viselik a Kolozsvári iskola jegyeit, ugyanakkor hangsúlyosan megjelenik bennük a múlt század nyolcvanas éveinek a valósága. A kiállítás június 21–23. között 15 órától 18 óráig, június 24–26. között pedig 11-től 18 óráig látogatható.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Évadzárás a Nobilitasnál
Kedd délután évadzáró összejövetelt tartottak az erdélyi és partiumi nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai a Kanonok sori székhelyükön.
Ezúttal nem hívtak vendégelőadót, hanem Mons. Fodor József római katolikus általános helynök, egyesületi elnök elevenítette fel a Márton Áron püspökkel kapcsolatos személyes benyomásait, élményeit, lévén hogy a tanítványa volt, és 1967. április 2-én ő szentelte pappá Gyulafehérváron. A „kegyelmes úr” tulajdonságai közül kiemelte, hogy imádkozó szent ember volt, bölcs tanító és határozott vezető, s nem mellesleg 1939 és 1942 között Várad apostoli kormányzója.
A rendezvényen a tagok díszes okleveleket kaptak, illetve bemutatták a Voiticsek-házaspár nyomdájában készült, az egyesület 15 éves tevékenységét ismertető, Fodor József és Széll Katalin egyesületi titkár által szerkesztett igényes kivitelezésű kötetet, melyben olvasható cikkek zöme, illetve fényképek többsége a Bihari Naplóban jelent meg az évek folyamán, és amelyek szerzője alulírott.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Négy Szent László búcsú
Az ország megszilárdítója, az erkölcsi rend őrzője Szent László, akinek sírjánál csodák történtek.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Krasznabéltek, Lázári, Nagysomkút és Gencs templomait szentelték Szent László tiszteletére. A sorban először, idén Gencsen tartanak búcsút, vasárnap öt órától, Simon Attila, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa szentbeszédével.
Krasznabélteken már az ünnep napján, hétfőn délelőtt tizenegy órától lesz a búcsúmise Ulmer Mihály szakaszi plébános prédikációjával. Lázáriban ugyanazon a napon és időben Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal egyházközösség plébánosa szentbeszédével tartják a búcsúmisét, Nagysomkúton pedig szintén hétfőn, de este hattól ünnepelnek Ambrus István kapnikbányai plébános szónoklatával.
Szent László Király 1046 körül született Lengyelországban. Atyja I. Béla magyar király volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. Életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi. Az ő feladata lett az ország "megállapítása'', vagyis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása. Ahogy a krónikás feljegyezte, László "minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt". Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott "boldog teste" (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra. Kultusza halála után hamarosan kifejlődött.
Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
szatmar.ro

Muzsnay Árpádról egy kicsit másként
A 75 éves Muzsnay Árpád életének néhány olyan mozzanatáról beszél a vele készített interjúban, ami bizonyára sokak számára ismeretlen. Köszöntésére ma, a Mihai Viteazul utca 32. alatti Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont dísztermében kerül sor, 17 órakor.
— Sokan kérdezik öntől, miért kötődik ennyire ahhoz a házhoz, amelyikben él.
— A válasz egyszerű. Nem volt párttitkár nagybátyám, nem volt sohasem nagy fizetésem — a nyugdíjamról ne is beszéljek —, és így nem volt lehetőségem jobbat szerezni. Számomra, és a lakók egy része számára — bár voltak, akik mindent megtettek és megtesznek, hogy elkorhadt gerendákkal körbevéve a város szégyeneként, romhalmaznak tűnjék az az épület, melyet az általuk egykor vezetett intézmény munkatársainak hanyagsága és gondatlansága megrokkantott — részben még mindig lakható. Persze áldatlan állapotok és körülmények között. Nekem szülőházam. De ami annál több: a Zárda épületével szemben lévő egykori Rácz-ház olyan történelmi emlék, amilyet Európa e térsége egyetlen városa sem tud felmutatni. Ha toleranciáról beszélünk, különösen Szatmárral kapcsolatosan, akkor ez az épület vitathatatlan bizonyíték. Hiszen az 1860-as években az épület régi részében működött Szatmárnémeti első zsidó leányiskolája. Máramarossziget, Nagyvárad vagy akár a térségünkben szintén komoly zsidó közösséget magáénak tudható Kisvárda nem tud felmutatni hasonló — még álló, rendbe tehető — épületet, pedig ezekben a városokban is működtek zsidó iskolák. Ez bizonyítja azt is, hogy a szatmáriak mindig adtak az oktatásra. Akkor senkit sem zavart, hogy épp a Zárdával szemben felépült egy másik felekezet vagy etnikum tanintézete. Én még gyerekkoromban az épület padlásán találtam héber könyveket. Csak később jöttem rá arra, hogy a szatmári zsidók tudatában voltak, hogy ez az épület valamikor az övék s kultúrájuk egy része volt, ezért jöttek oda előszeretettel lakni. A második világháborút megelőzően négy, azt követően pedig a múlt század hatvanas éveiig legkevesebb három zsidó család lakott ott. A deportálásból csak egy család jött vissza, gyerek nélkül, mert ő odaveszett. Felber Etelka néni későbbi sógornőjével kalandos úton érkezett haza Auschwitzból, a férje pedig szovjet hadifogságba került munkaszolgálatoskét menekült meg, és engedték haza 1947-ben. Ezzel a családdal szüleim és én nagyon jó viszonyt ápoltunk. Ortodox zsidók voltak, szombatonként én gyújtottam be a tüzet és segédkeztem olyan dolgokban, amit nekik azon a napon nem volt szabad. A nénit — valószínű — emlékeztettem az odaveszett, velem egy évben született Zoltán fiára. Sokszor mesélt Etelka néni nekem a szatmári magyar zsidókról a sógora kapcsán is, kit szintén Zoltánnak hívtak, Felber Zolinak — találkoztam is vele többször —, aki magyarságára sokat adó, magyar keresztnevére büszke, jó labdarúgója volt városunknak. Emlékszem, Etelka néni hívta fel a figyelmemet Markovits Rodionra, Zelk Zoltánra, akikről úgy beszélt mint egykori személyes ismerőseiről.
— Milyen volt a gyerekkora?
— Nekem a háborút követő nyomorúság, a ma már sokak által hallomásból sem ismert pontrendszer, az alapvető élelmiszerekért való — sokszor — félnapos sorban állások ellenére is, úgy érzem, szép gyerekkorom volt. Nem a rendszernek, hanem az engem körülvevő, velem kapcsolatba került kitűnő embereknek köszönhetően, akik meghatározták életemet, és mintha ma, háromnegyed századdal születésemet követően a kezemet fognák, bátorítanának. Az irodalom és a kultúra szeretetét elsősorban anyámtól örököltem. Ő mindig büszke volt arra, hogy református létére városunk legjobb iskolájának, a számtalan kiváló pedagógust foglalkoztató Zárdának volt tanulója. Az első világháborút követően például olyan magyar szakos tanárnője volt, aki diákjainak — a lányoknak — 1920-ban, a Zárdában Ady Endréről beszélt, a legnagyobb szeretettel és elismeréssel. Anyám irodalomkedvelő volt, talán a budapesti Veress Pálnéban „fertőződött” meg — hiszen, amíg a Petőfi Társaság tagja, de különben kiskereskedő nagyapám anyagi lehetősége megengedte, abba az iskolába járatta a lányát. Édesanyám szerette, sokszor idézte Ady Endrét, József Attilát, Mécs Lászlót, Reményik Sándort. Lényegében a könyv gyűjtésének szenvedélyét is tőle örökölhettem. Kistisztviselő apámmal a két világháború között megjelent s olcsón megvásárolható világ- és magyar irodalmi klasszikusok sorozatait gyűjtötte. Igaz, akkor lehetett vigécektől részletre könyvsorozatokat vásárolni. De könyvei között nem egy Nyírő József-, Tamási Áron-, Herczeg Ferenc-, Somogyvári Gyula- és Zilahy Lajos-kötet is volt — tükrözve a századelő szatmári magyar irodalmi ízlését. Jó néhány olyan könyv is akadt köztük, melyeket a népi demokrácia éveiben a padláson rejtegettünk lekvárosszilkékben — onnan keltek majd lábra, valószínű az ócskasorra, valamelyik jó szomszédnak köszönhetően. A könyv nálunk a legértékesebb ajándékok egyike volt — ma is féltve őrzöm a karácsonykor kapottakat.
Mindig mérvadónak tartottam édesanyám véleményét. Kezdő tanárként, mikor hazaérkeztem, az aznap megérkezett újságokkal várt. Ki volt készítve, mit érdemes — szerinte — feltétlenül s elsőként elolvasnom. Minden akkor megjelent romániai központi magyar nyelvű újságra, sőt, édesapámnak köszönhetőn, ki a postán, s ott egy ideig a sajtóterjesztésnél is dolgozott, néhány magyarországi lapra is előfizettünk — míg a cenzúra engedte. Sokat köszönhetek ugyanakkor egykori tanáraimnak is, akik a jelen és a jövő pedagógusainak mintaképei lehetnének. Az ő érdemük, hogy az államosítást követően a szatmári oktatás nem csupán megőrizte, de jelentősen növelte addigi színvonalát. Példamutatóan fátylat tudtak borítani a felekezeti és egyéb különbségekre, ellentétekre. Megszűntek Szatmárnémeti neves egyházi iskolái, de létrejött egy szellemiekben nagyon komoly, kiváló tanárokat foglalkoztató állami fiú- és leánylíceum, amelyekben a legjobb református és római katolikus tanárok oktattak. Ők — és ez igaz a reál érdeklődésű tanárainkra is — nagyon erős, irodalom és történelem iránti érdeklődést neveltek belénk.
— Ön nem tanárnak készült, de nem is újságírónak.
— Mint minden fiatal, én is sok minden szerettem volna lenni. Érdeklődtem például a színművészet iránt. Szerencsém volt, hogy nagyon fiatalon érettségiztem — még 16 éves sem voltam, s ezért egy évet itthon maradtam. Még a színháznál is dolgoztam Harag György igazgatása alatt. Segédkellékese voltam a ma klasszikusként emlegetett egykori társulatnak. Szerencsére már a marosvásárhelyi felvételi előtt rájöttem arra, hogy nem is vagyok én olyan nagy tehetség, mint amilyennek képzeltem magamat, és már akkor elkezdtem a felkészülést a bölcsészkarra. A sikertelen színi vizsgát követően azonnal a magyar nyelv és irodalom szakra jelentkeztem, és jutottam be az elsők közt. Bolyaisként kezdtük — az első évfolyam végén egyesítettek az egykori Babeş-sel. De ez a történet külön beszélgetés témája lehetne…
— Amikor kihelyezték Kiskolcsra, mennyire ismerte a falusi életet?
— Nem nagyon, bár szoros kapcsolat fűzött gyerekkoromban Árva Bethlen Kata szülőfalujához, a Küküllő menti Bonyhához. De ott lényegében mindig vendég voltam — kívülálló. Kiskolcsot azonban még annyira sem ismertem, mint Bonyhát, holott egyik osztálytársam, Csomai Miklós annak a falunak a szülötte volt. Egyszerűen az volt a helyzet, hogy tanulmányi eredményeim alapján harmadikként választottam helyet az egyetem elvégzése után. Lehetőségem lett volna Szászmedgyesre menni. Ez volt a legrangosabb hely a két kutatói státus mellett, amit az 1963-ban végzett magyar szakosoknak felkínáltak. Én haza akartam jönni Szatmárnémeti közelébe. Így választottam Kiskolcsot mint olyan települést, amelyiket abban az időben Szatmárnémetiből nap mint nap legkönnyebben meg lehetett közelíteni. Egyik kedves tanárom fel is rótta nekem, amiért nem Medgyest választottam. De úgy vélem, megértette válaszomat, érvelésemet. Nekem itt, a szülőföldemen még a kövek is mesélnek. Ismerem ennek a vidéknek a történelmét, itt érzem otthon magamat. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben szűkebb pátriám lakosai mellett, amikor csak tehettem, mindenki figyelmét igyekeztem felhívni arra, hogy Szatmárnémeti és vidéke milyen sokat adott a magyar kultúrának. Anyanyelvünk, amit köz- vagy irodalmi nyelvként ismerünk, használunk és gyakorlunk. Károli Gáspárnak, valamint Kazinczy Ferencnek köszönhetően a szatmári nyelvjáráson alapszik. És ki kinek a nyelvén írta meg legszebb imánkat, az összmagyarság himnuszát?! De ne folytassuk ezt a témát. Erről köteteket lehetne mondani, írni.
— A ma embere, főként a fiatalok tudatában vannak ennek?
A Magyar Páneurópa Unió és a Konrad-Adenauer-Stiftung 2005-ben Eötvös-díjat adományoztt Muzsnay Árpádnak
— Hadd kérdezzek vissza: tudatosítjuk-e egyáltalán bennük? Sokan azzal mentegetőznek, hogy nincs benne a tananyagban. Véleményem szerint nem is muszáj s képtelenség is, hogy minden benne legyen a tananyagban. Régebben sem volt, de a tanáraink és a szüleink megtanították nekünk, felhívták, amire csak lehetett a figyelmünket. Holott nem csekély veszéllyel járt akkoron. Az iskolai és azon kívüli oktatásra és a nevelésre óriási felelősség hárul abban, hogy valaki tudatában legyen, tudatosuljon benne: honnan származik, s tudja azt, hogy mit köszönhet, mivel tartozik elődeinek, és adósa a jövő nemzedéknek, annak a szűkebb vagy tágabb közösségnek, melynek tagjai közé született és amelyhez tartozónak vallja magát. Valamilyen csodabogárként néztek egyszer rám, amikor felvetettem: miért ne lehetne például magyar irodalomból olyan érettségi dolgozatot íratni, amelyik az illető iskola egykori növendékéről, annak kultúránk terén végzett munkássága jelentőségéről szólna? Hogyan ismerjük meg és értékeljük kellően történelmünket és kultúránkat, ha közvetlen környezetünkkel kapcsolatos ismereteink hiányosak és felületesek? Móricz Zsigmond Sáraranya jut eszembe: észre sem vesszük, lábbal tapossuk a sárba értékeinket.
— Újságíróként is a szerencsésebbek közé tartozott. Ez hogy sikerült?
— A tanügyből 1973 elején helyi tudósítóként az Előre nevű napilaphoz szerződtem. Ma már áldott szerencsének tekintem, hogy egyik cikkem miatt alig másfél év után a Falvak Dolgozó Népéhez „passzolt át” az országos napilapunk teljhatalmú főszerkesztője. Olyan hetilaphoz kerültem, amelyiket a cenzúra nem piszkálgatott különösebben, s amelyik olyan egykori munkatársakkal büszkélkedhetett, mint Kacsó Sándor, Asztalos István vagy Sütő András, kollégája lehettem ugyanakkor Cseke Péternek, Zágoni Attilának, Ferenczes Istvánnak vagy a kiváló agronómus szak- és közíró Nagy Miklósnak, hogy csak néhányukat említsem. Abban az időben például mi nemegyszer közvetve, de írtunk a falurombolásról. Nem támadó jelleggel, hanem olyan megközelítésben, hogy milyen értékeket képvisel és mutathat fel egy-egy kis település. Máriás József, a Falvak Dolgozó Népének is írogató kiváló szatmári újságíró indította be lapunkban a Kicsi falvak nagy problémái című nagy sikerű riportsorozatunkat. Ezek az írások a kis települések, a kis közösségek megmentését voltak hivatottak szolgálni, szóltak a kis településeink tervezett oktalan felszámolása ellen. „Falvaknépésként” nekem főleg Szatmár, Máramaros, Szilágy és Maros megye volt a „vadászterületem”, ez utóbbiban a Kis-Küküllő menti falvakat jártam és azokról írtam. Elsősorban is a kulturális és társadalmi kérdéseket feszegettem, már amennyire ezt meg lehetett tenni abban az időben egy agrárlapnak tekintett sajtótermékben. Szerettem a terepjárást, mert lehetőségem volt elbeszélgetni az emberekkel, dokumentálódnom a helységek történetéről.
— Miben látja a magyarság jövőjét?
— Kisebbségben élő magyarságunk jövőjét az önálló intézményeink teljes körű létrehozásában látom. Ez például — Szatmár megyére vonatkoztatva — fontos lenne a színház vonatkozásában is. Ha visszagondolok arra, hogy amikor én középiskolás voltam, működött megyeszékhelyünkön egy nagyon erős önálló magyar fiúlíceum és egy nagyon erős lánylíceum, és ezekkel párhuzamosan létezett a Mihai Eminescu román fiúlíceum és a D-na Stanca román leánylíceum, az messzemenően hasznos volt a város és a megye alkotta mindkét nemzeti közösség számára. Egészséges és becsületes versenyre sarkallta őket: tanárokat, diákokat egyaránt. Valamilyen kis csíráját látni vélem most a Kölcsey és az Eminescu esetében, de ez még nem az igazi. Bántó és bénító a még mindig erős központosítási törekvés és annak kikényszerített gyakorlata. Szabad kezet kell adni a művelődési életnek s az oktatásnak egyaránt, és nem szabad spórolni sem az egészségügyön, sem a tanügyön, sem pedig a kultúrán. Mindhárom messzemenő támogatása egy olyan távlati befektetés, ami később kamatostól megtérül.
Egy közösség jövője tagjai mindegyikétől függ. A múlt, jelen és a várható jövő ismeretétől éppúgy, mint a létet garantáló egyéni hozzáállástól. Nem véletlen, hogy művelődéssel foglalkozóként tanácsolhatom: törekedjék mindenki szülőföldje és kultúrájának, családja történetének megismerésére. A család és a szülőföld története ugyanis kicsiben a nemzet, az ország története. Az én nemzedékemet népszolgálatra nevelték. Én hittem és ma is hiszek értelmében, és tiszta szívből ajánlom a nemes értelemben vett népszolgálat gyakorlását napjaink politikusainak is. Egykori egyetemi tanárom, Balogh Edgár igyekezett belénk nevelni, hogy azt, amit kaptunk: az ingyen tanulás lehetőségét s azt, hogy egy közösség értelmiségéhez tartozóaknak tudhatjuk magunkat, vissza kell adnunk. Ténykedésünket közösségünk érdekei, céljai kell hogy meghatározzák. Azokat kell szolgálnunk, akik szárnyra bocsátottak és lehetőséget teremtettek arra, hogy tanuljunk, hogy dolgozhassunk. „Ki a köznek él, annak élni érdemes!” — választotta jelmondatául az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az a művelődési szervezet, melynek tagjaként több száz rendezvényt szerveztem az elmúlt negyedszázadban. Az élet értékes ajándéka számomra, hogy a népszolgálat fontosságának hitében és gyakorlásában társként sokakat érezhettem mindig magam mellett. A jövő attól is függ, hogy az utánunk következők közösségben tudnak-e majd gondolkodni és cselekedni — jobban és eredményesebben, mint a mi nemzedékünk.
Elek György
frissujsag.ro

Két új kiadvány és ritka képeslapkiállítás
20 naptár, 8 évfolyam, 2 nagyváradi címlap és 40000 megjelent példány. Ezt tette le eddig az asztalra falinaptár fronton Balázs D. Attila nagyváradi író, szerkesztő, aki legfrissebb jubileumi naptárát és legújabb könyvét is bemutatja július 25-én, szombaton délelőtt 10 órakor, a Szent László Napokon.
A kettős bemutató keretében nyílik meg a Szent László és Nagyvárad című régi képeslap kiállítása is a Könyv-vár sátorban, a kézművesudvarban.
Az érdekesnek ígérkező rendezvényen Mihálka Nándor, a Nagyváradi Vármúzeum történésze és régésze faggatja a szerzőt, aki a 2017-es Nagy Magyarország Anno falinaptár, valamint a Torockó és környéke régi képeslapokon című kötet elkészültének kulisszatitkaiba is beavat majd bennünket.
A Nagy Magyarország Anno falinaptárról tudni kell, hogy a budapesti Százszorkép Kiadó egyik legsikeresebb kiadványa, amely immár negyedik éve röpít vissza bennünket a történelmi Magyarországra ritka régi képeslapok segítségével. A magyarok mellett a külföldieknek is célzottan szól ez a kalendárium, ami meglehetősen ritka és merész kezdeményezésnek számít a témában megjelenő kiadványok körében. A benne szereplő régi felvételek és a magyarázó szövegek a jelen állapotokra is utalnak, akárcsak az az 1912-es püspökfürdői képeslap, amely a 2017-es esztendőre szóló naptárban a kiszipolyozott hévízi tavunkat ábrázolja még teljesen életképes állapotában.
Az pedig, hogy váradiként valaki épp a Világörökség-várományos Torockóról írjon egy olyan könyvet, amelyhez hasonló még sosem jelent meg eddig, bizonyára sokakat különösen érdekel, úgyhogy találkozzunk június 25-én, szombaton délelőtt 10-kor a nagyváradi várban, azon belül is a Könyv-várban.
Az említett kiadványokat természetesen kedvezményes áron meg lehet majd vásárolni a helyszínen.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A három, bennünk élő Nagyvárad…
Bár a világ különböző pontjain élnek, más-más élményeket és emlékeket hordoznak, az egyik kérdésre mindannyian ugyanazt a választ adták: ha bárki megkérdezi őket, azt vallják, nagyváradiak… Idén is megszervezték az elszármazottak találkozóját, a vár pincetermében.
Mi, váradiak félszavakból is megértjük egymást, tizenöt-húsz év olyan, mintha meg sem történt volna, ezek a kapcsolatok nem tudnak megváltozni, mondta bevezetőként Boros Zoltán filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő a vasárnap délelőtti találkozón, a kellemesen hűvös pinceteremben. A találkozót a három, bennünk élő Váradnak szenteli, tette hozzá. Az egyik az irodalmi Várad, Ady és a Holnaposok Váradja, a verseké, melyekkel felnőttünk; a másik az a Várad, ahol most vagyunk, a harmadik pedig, mely szintén bennünk él, élményeink, emlékeink Váradja, az épületeké, melyek mesélhetnének. „Az élményeket pedig főleg tőletek fogjuk hallani” – jelentette ki az esemény házigazdája, aki a későbbiekben Juhász Gyula, Ady Endre, valamint Emőd Tamás váradi vonatkozású verseiből is megosztott részleteket a jelenlévőkkel.
Slágerek
Később Trifán Lászlót konferálta be, az egykori, váradi Metropol együttes oszlopos tagját. Mint elmondta, a Metropol az egyedüli hazai együttes, mely bekerült a budapesti rockmúzeumba. A későbbiek során Trifán László régi slágereket énekelt, melyeket – mint ahogy azt a nagyváradi közönség már megszokhatta – gitáron és szájharmonikán ő maga kísért. A találkozó során elhangzott a Dalnok, valamint Az autóstoppos című szám, melyek szövegét Mácza Gyula szerezte, továbbá a Sárga villamos, melynek szövegszerzője Tóth Ágnes.
Az énekszámok között a műsor házigazdája Váradról elszármazottakkal beszélgetett – például a Budapesten élő Kovács Tiborral, aki egyetemistaként élte át a rendszerváltást, s ott volt a Mária-téren, amikor „románok, magyarok, németek, szerbek összefogtak, hogy a Securitate ne vigye el Tőkés Lászlót”. Kovács Tibor a hazai egyetemekben felgyűlt szellemi tőkéről is említést tett, melyet később annyian tudtak külföldön kamatoztatni.
Váradiak maradtak
Miközben Villányi Zoltán szerkesztő-riporter Nagyváradról szóló dokumentumfilmje ment a háttérben, a műsor házigazdája Ausztráliában, New Yorkban, Svédországban élő váradiakkal beszélgetett. Molnár Turcu Julianna elmondta, minden látogatáskor nagyon nehéz itthagynia otthonát, váradi szülőházát. Markó László arról szólt, hogy milyen magyarnak lenni Ausztráliában, a Svédországban élő Tóth Kati pedig többek között arról tett említést: az ember „kétéltűvé” válik, egy idő után hazavágyik, itthon pedig pár hét múlva érzi, hogy mehetnékje van… Kérdésre válaszolva Szilágyi Ágnes is felszólalt, aki férjével együtt, Szilágyi Zsolttal, aki Tőkés László EP-képviselő irodavezetője, nyolc éven keresztül Brüsszelben élt, de amikor eljött az idő, örömmel jött vissza Váradra. Szilágyi Ágnes egyébként, Brugós Anikóval együtt népdalokat is előadott – egy gyimesi keservest, egy lassú magyarost és egy csárdást. A New Yorkba emigrált Kajcsa Lajos elmondta: bár az egész család Amerikában él, mindhárom lánya és két unokája is beszéli a magyart. „Nincs itt senkim már, de a szívem az itt van” – tette hozzá. Bár a világ különböző pontjain élnek, más-más élményeket és emlékeket hordoznak, az egyik kérdésre mindannyian ugyanazt a választ adták: ha bárki megkérdezi őket, azt vallják, nagyváradiak…
Boros Zoltán Indig Ottó színházi történész, művészettörténész és helytörténész Váradról szóló szavaival zárta a találkozót.
Visszahódítani
A találkozó utolsó része során a Váradról elszármazott, Bukarestben élő és külföldön is hírneves blues-zenész, Weinberger Attila – művésznevén A. G. Weinberger – vallott saját magáról, Váradról. Mint mondta, vissza szeretne jönni Váradra – pontosabban vissza szeretné hódítani Váradot a jövevényektől. „Nagyon fáj, hogy a jövevények ellopták Váradot, itt alakult ki a lelkiismeretem, ebben a városban, s én olyan vagyok mint egy sas, fentről nézem a világot, az Univerzum a tenyeremben van, s nem fogom megengedni, hogy az Univerzum súlya a vállamra nehezedjen” – vallotta az előadóművész, aki a húszas évekből származó blues-számot, egy régi amerikai balladát, majd Stevie Nicks Landslide című számát adta elő. Mint hozzátette, úgy érzi, itt Nagyváradon megállt az idő, a város saját tehetetlen frusztrációjának csapdájában él, s ráhagyatkozott a körülményekre – de hát miért nem e város társadalma alakítja a körülményeit? – tette fel a kérdést. A későbbiekben Trifán Lászlóval együtt adtak elő blues-számokat, teljes összhangban.
Neumann Andrea
erdon.ro

Családias hangulatban zajlott a nagyváradi Szent László Napok
A barátságtalan hőség ellenére is népszerűek voltak a vasárnap este véget ért, családias hangulatú Szent László Napok programjai Nagyváradon.
Vevők voltak a nagyváradiak a Szent László Napok kínálatára: a vasárnap este véget ért rendezvénysorozat idén is több ezer helybélit és környékbelit meg tudott szólítani, a legtöbb program pedig igazi családias hangulatban zajlott. Bár a kánikula gyakran „beavatkozott” a váradi magyarság legfontosabb kulturális rendezvényébe, a késő délutáni és esti programok még a barátságtalan időjárás ellenére is rendkívül népszerűnek bizonyultak
A Szent László Napok legfontosabb helyszínén, a váradi várban szombat este az Intim Torna Illegál és a Republic fellépése alkalmával még a teltház-táblát is ki lehetett volna akasztani a várkapura: a népszerű magyarországi együttesekre legalább tízezren voltak kíváncsiak.
Vasárnap délután a nagyváradról elszármazottak számára tartottak találkozót a várban, míg a világzene kedvelőit Palya Bea szólította a színpad elé. A Szent László Napok résztvevői a Pece-parti Párizs szépségeivel, nevezetességeivel is megismerkedhettek. Szombaton szervezett városnéző séta is volt, be lehetett jutni a római katolikus bazilika kriptájába, Simon Judit újságíró vezette körbe az érdeklődőket a Darvas–La Roche-villában, a várgondnokság szervezésében pedig a frisssen felújított várat is meg lehetett ismerni.
A várban az állandó programok – kiállítások, kézműves vásár, könyvvásár, gyermekprogramok, kaktuszkiállítás és sok egyéb meglepetés – várták az érdeklődőket, a vár hűvös terei és a sörsátrak, lacikonyhák ernyői nyújtottak menedéket a forróság elől .
A hőségre való tekintettel szombaton a nagyváradi várban kialakított nyári színpad helyett a várudvar egy árnyékosabb részén tartották meg Ilyés Szabó Anna előadását, melynek során székely népmesékkel örvendeztette meg a kicsiket és nagyokat. A közönség a tréfás meséken kívül népdalokat is hallhatott a mesemondó előadásában, melyek csak még színesebbé tették az ismerős történetek által megteremtett mesei világot.
Délelőtt gyerekek százai követték figyelemmel a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának előadását. A csillagos eget a földdel, a napot a holddal összekötő égig érő fa és a királylány meséje sokak számára ismert. A Benedek Elek által újrafogalmazott hagyományos magyar népmesét Lélek Sándor Tibor alkalmazta színpadra, és Bíró Böske nemezből és tüllből készült díszleteinek és Trifán László bábjainak segítségével tárult a közönség elé. Az előadást a váradi gyerekek áprilisban láthatták először, s most a Szent László Napokra is elhozták nekik a művészek, Szentpéteri Lenke, Németi Emese, Lélek Sándor Tibor és Varga Imre.
A délután folyamán két könyvbemutatóra is sor került: elsőként Molnár János Most és mindörökké című könyvét ismerhették meg a Könyv-Várba érkezők, ezt követően pedig Csinta Samu erdélyi író, újságíró eddig megjelent köteteit mutatták be.
Krónika (Kolozsvár)

Nagyjaink sírjainál
A Szent László Napok keretében pénteken a nagyváradi Rulikowski temetőben látogathatták meg a megyeszékhely nyagyjainak sírját Farkas László vezetésével.
A sajtó képviselőin kívül egy tucatnyian érkeztek, és elsősorban az időssebb korosztály volt jelen, akik a közel kétórás sírkerti sétán pontos képet kaphattak arról, hol nyugszanak Nagyvárad neves szülöttei. Az első állomás természetesen a temető névadójának, a lengyel származású Rulikowski Kázmérnak a sírja volt. A szabadságától megfosztott nemzet hős fiát, aki mint orosz dzsidáskapitány átállt a magyar forradalom mellé, ezért 1849. augusztus 28-án a Bóné kút mellett kivégezték. Ott is temették el, de később a váradiak díszsírhelyre temették az újonnan megnyitott köztemetőbe, ami a nevét is viseli. Alig valamivel fennebb, a Steinberger kápolnával átellenben nyugszik Rimler Károly, Várad leghosszabb ideig tisztségben lévő polgármestere, aki olyan fejlettségre emelte Nagyváradot, ami az akkori időkben a monarchia nagy városaival versenyzett. Rimler Károly 1902. március 20-ától 1919 május 31-áig Nagyvárad polgármestere.
Sulyok István református lelkész sírjánál is megálltak. Az egyházi írót háromszor választották meg a Trianon után alakult Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének (1921-ben, 1926-ban, 1939-ben), a román hatóságok azonban egyszer sem járultak hozzá beiktatásához. A Rulikowski temetőben nyugszik Ritoók Zsigmond Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja is. A temetőlátogatók megtudhatták ugyanakkor azt is, hol nyerte el végső nyugalmát Soós István, Rimler Károly méltó utóda, aki a gettósítást nem volt hajlandó megvalósítani, így inkább lemondott. Felkeresték még Tabéry Géza sírját, és eglátogattak még a két katonasírt, a magyar és a német katona, valamint Árvay Árpád sírját is, akiről sokan tudják, hogy író, újságíró, országgyűlési képviselő volt, Fény gyúlt a toronyban címmel pedig riportkötetet írt a magyar hatalomátvétel első napjairól Nagyváradon. Ötvös Béla szintén író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó minőségében vonult be a várostörténetbe. Mindezek mellett még a jó kétórás temetői sétán felkeresték Bölöni Sándor, Madas István színész és Busth Dávid sírját is.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A mi Nagyváradunk
Az idei Szent László Napok is alkalmat adott a Nagyváradról elszármazottak számára, hogy amennyire idejük engedi, legalább évente egyszer újra találkozzanak. A várpincében tartott összejövetelen Boros Zoltán zeneszerző, filmrendező, televíziós szerkesztő köszöntötte a rövid időre hazatérő vendégeket.
A Szent László Napok utolsó napján, vasárnap délelőtt megtartott rendezvényen Boros Zoltán köszöntötte a Váradról elköltözött és a Váradon maradt megjelenteket. „Nekem mindig nagy élmény régi Nagyváradiakkal találkozni. Fél szavakból is megértjük egymást.” – mondta a találkozót moderáló gyantai születésű médiaszereplő. Az interaktív, beszélgetős összejövetelt Boros „a három Váradnak” szentelte: először annak a városnak, amely irodalmi élményekkel gazdagította az elszármazottakat (elsősorban versekkel), másodsorban a mostani városnak, amelyben már nem ugyanolyan élni, mint hosszú évekkel ezelőtt vagy éppenséggel, amikor elhagyták azt, harmadszor pedig annak a Váradnak, amelyik bennük él, az emlékeikben.
Az ismerkedéssel, nosztalgiával és emlékcserével zajló találkozó remek hangulatáról zenei előadók gondoskodtak: Trifán László, aki az 1968-ban alakult nagyváradi Metropol együttes (Metropol Group) gitárosaként (mely tízévnyi hallgatás után legutóbb tavaly decemberben koncertezett a Budapesti Rockmúzeum színpadán) adott elő szövegírójuk, Mácza Gyula dalaiból, valamint Szilágyi Ágnes népdalénekes dalait lehetett hallani, akit Brugós Anikó kísért „gordonyon” (gordonkán).
A Magyarországról, Brüsszelből, Svédországból, Ausztráliából, Amerikai Egyesült Államokból, Marosvásárhelyről és Zilahról érkezett elszármazottak a találkozó alatt megtekintették Villányi Zoltánnak, a Várad videoportál alapítójának nagyváradról készült kisfilmjét is, amely pillanatképekben kalauzolta végig őket a történelem folyamán átalakuló város utcáin.
Szamos Mariann
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Régi zene szólt a vártemplomban
Pannóniának, Magyarországnak ragyogó csillaga… Énekek és dallamok Szent László korából címmel Andrejszki Judit és zenész barátai régizene koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők június 26-án, vasárnap 18 órától a Vártemplomban, a IV. alkalommal megszervezett Szent László Napok keretében.
Andrejszki Judit a magyar régi zenei élet emblematikus alakja. Barokk énekes, csembalista, számos ismert historikus együttes tagja, a régi zenei élet aktív résztvevője. Különös hangsúlyt fektet a magyar régi zene bemutatására és megismertetésére. Váradon először a nagyközönség előtt Sebestyén Mártával mutatkozott be szintén a Szent László Napok keretében.
Mostani fellépése alkalmával a művésznő betekintést nyújtott a Szent László-kultusz zenei irodalmába, a középkortól a 18. századig. Ebben az évszázadokon átívelő zenei utazásban segítségére voltak zenész barátai (Kállay Katalin, Lackó Pető Balázs, Molnár Andrea, Szabó Zsolt) és természetesen a különböző korhű hangszerek (tekerő, fidula, csembaló, viola da gamba, furulya stb.)
erdon.ro

Dupla váradi szurkolótábor a magyar fináléban – képgalériával
Nem csalódtak a váradi szurkolók sem, ezúttal sem a magyar válogatottban. Mert nem is lehet csalódásnak mondani a mostani EB-n játszott utolsó meccset sem, a vereség dacára.
Nem a szomorúság jellemezte a magyar csapat ezen az EB-n játszott utolsó meccse utáni hangulatot sem, és a közbenit sem. Lelkes tömeg buzdította – immár két helyen is – újra a magyar labdarúgókat Nagyváradon, a kivetítős meccsnézéseken. Az immár megszokott helyen, a Szent László téren ismét sokan gyűltek össze megnézni a válogatott újabb szereplését, ugyanakkor ezúttal meccsnézés volt a hét végén csúcsra járatott Szent László Napokon is. Az utóbbi a várban zajlott, és ott, akárcsak a város főterén ikonikus helyszín magyaroknak szurkolni. Éltek is e lehetőséggel több ezren: megint reménykedve skandáltak, magyar zászlókat lobogtattak. Sőt, a várban a koncerteket is előrébb hozták, hogy ne ütközzenek a mérkőzéssel. A Szent László téren a szokott román nyelvű közvetítés ment, míg a másik helyszínen a színpadi kivetítőn lehetett nézni a Magyarország– Belgium Európa-bajnoki nyolcaddöntős mérkőzést, magyar kommentár mellett (M4) szurkolhattak a nemzeti tizenegynek. A vereség dacára a szurkolók mindkét helyen megtapsolták a magyar válogatottat, megköszönték az így is kitűnőnek mondható szereplést. Ráadásul a jelenleg legjobbnak tartott európai csapattól úgy kaptunk ki, hogy a végeredmény dacára a meccs legnagyobb részében benne volt a magyar egyenlítés és az esetleges továbbjutás is. Értették ezt a szurkolók, akik úgy mentek bele végül a váradi éjszakába, hogy mindenhonnan dícsérő szavakat lehetett hallani tőlük a válogatottra. Sokan úgy vélik, már a világbajnoki szereplés is elérhető közelségbe került, már ha a magyarországi stadionépítések mellett lesz utánpótlás-nevelés és stratégia is.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke nyilatkozata, valamint az ebben említett Feljegyzést a hivatalban lévő püspök titkosszolgálati múltjáról
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyhatósági választásokkal kapcsolatos szereplése, valamint titkosszolgálati átvilágítása tárgyában
Május folyamán egy-egy sajtóértekezleten, illetve nyilatkozatban foglalkoztam az idén sorra kerülő választások (1), valamint az egyházi titkosszolgálati átvilágítások (2) kérdésével.
(1) Miként akkor, utólag is csak megismételni tudom, mennyire méltatlan, hogy jobb sorsra érdemes egyházkerületünk a júniusi helyhatósági választások alkalmával valóságos pártegyházként tolta a szekerét az RMDSZ-nek. És ezzel a történetnek még nincsen vége. Minekutána huszonhat évvel a rendszerváltozás kezdete után az ország újból „bevörösödött”, az egyeduralmát megőrző RMDSZ Erdélyt is „bepirosítva”, begyűjtött szavazatait alkalmi pártpolitikai alkuk pillanatnyi előnyeire váltva, Bihar megyében a posztkommunista szociáldemokratákkal kötött titkos paktum oltárán kész feláldozni a magyar érdekeket, csúfos nagyváradi vereségéről ezúttal nem is szólva.
Akár gratulálni is lehet az RMDSZ-nek. Közel 100 ezer szavazattal ugyan kevesebbet kapott, de országos szinten hozta a papírformát, szemben az Erdélyi Magyar Néppárttal, melynek sajnos nem sikerült áttörést elérnie. A korrupt román hatalmi rendszerbe beágyazódott RMDSZ-szel szemben viszont még ha kevesen is vagyunk, akkor is igazunk van. Ennek tudatában kérjük és várjuk el megválasztott helyi magyar képviselőinktől, hogy a hatalmi, anyagi és pártérdekeken felülkerekedve és az összefogás útját keresve vállalkozzanak a hiteles és hatékony nemzeti érdekérvényesítés felelős munkájára.
(2) Az Egyház titkosszolgálati átvilágítása kérdésében is csak megerősíteni tudom az egy hónappal ezelőtt mondottakat. Egyházi és nemzeti létérdekünk, Egyházunk megújulásának pedig nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy az elhúzódó, illetve szándékosan késleltetett átvilágítást továbbvigyük, és több mint két évtized után egyházi életünket végre ténylegesen megtisztítsuk és megszabadítsuk a kommunista múlt nyomasztó és visszahúzó örökségétől. Erre nézve a közzétett kimutatások tanulságai változatlanul érvényesek. Az előttünk álló egyházi és országos választások az átvilágítás következetes véghezvitelét egyaránt szükségessé teszik.
Említésre érdemes, hogy a választásokra és a titkosszolgálati átvilágításra vonatkozó megnyilatkozásaimra „a legjobb védekezés a támadás” elve jegyében, nemtelen módon vágtak vissza – mások mellett – Csűry István püspök, Varga Attila törvényellenesen választott egyházkerületi főgondnok és Lakatos Péter, az Állami Számvevőszék tagja. A figyelemelterelés módszerét alkalmazva a felvetett kérdések – úgymint a korrupció és a Securitate-kollaboráció – megválaszolása helyett célzatos támadást intéztek szerény személyem ellen. (Csűry István „Reagálás: Tőkés László előző püspök” című írásának szerzője egyébként nagy valószínűséggel nem az aláíró.)
Lakatos Péter korrupcióban részes RMDSZ-pártember „rendhagyó körlevelében” attól sem riad vissza, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel takarózzék és próbálja igazolni „Csűry István püspök tevékenységét”. Nem kétséges, hogy ez alkalommal is a hatalomhoz való dörgölőzés egy olyan sajátos esetéről van szó, melynek révén az MSZP-útitárs bihari RMDSZ vezető figurája köpönyegforgató módon a Fidesz-KDNP-kormánynál keres magának legitimációt.
Ugyanebbe az irányba mutat Csűry Istvánnak „a küszöbön álló népszavazást” népszerűsítő – amúgy vélhetően szintén nem maga által megfogalmazott – írása ( Bihari Napló, 2016. június 23.), mely más hasonló megnyilvánulásaival együtt szintén Orbán Viktornál és kormányánál igyekszik piros pontokat gyűjteni. A Fidesz-KDNPszíneiben európai parlamenti mandátumot szerzett képviselőként jól érzékelem, miként próbálnak éket verni a Nemzet miniszterelnöke és szerény személyem közé.
Csűry István nem válogatós. Annak idején nekem volt egyik leginkább lojális munkatársam: püspökhelyettesem. Helyembe lépvén a Medgyessy-Gyurcsány-barát RMDSZ oldalára igazolt át, velük együtt pedig utóbb Orbánék zsoldjába igyekszik szegődni. Mindig az éppen aktuális hatalomban találja meg a gazdáját. Vélhetően azonban még ennél is régebbre nyúlik vissza a román titkosszolgálathoz fűződő viszonya, melyről a mellékelt Feljegyzés tanúskodik. FELJEGYZÉS
Csűry István püspök titkosszolgálati múltjáról
A (zsibói) Molnár János, a Kovács Imre, a Gellért Gyula és a Juhász Tamás dossziéiban nyolc (8) feljegyzés található egy KISS fedőnevű informátortól, aki az 1980-as évek első felében szalárdi lelkész. Ebben az időben Csűry István volt Szalárdon a református lelkipásztor.Ez nyílván közvetett bizonyíték, de bizonyíték.(Nem kell a gyilkos bevallja, hogy gyilkolt, közvetett bizonyíték alapján is elítélhető.)
Ezen felül, szintén a zsibói Molnár János dossziéjában található egy lehallgatási jegyzőkönyv,1982.07.07-i keltezéssel, melynek egyik részlete így szól: „15 óra 43 perckor a célszemély (a fiatal JÁNOS) tárcsázta a következő számot: 51539, Dani Judit, Nagyvárad, Iza utca 19 szám, S/4, ap. 14. Beszélt egy Istvánnal, aki neki barátja, és akit meghívott, a feleségével együtt (akit JUTKÁNAK hívnak) hozzájuk, egy beszélgetésre, mivelhogy még jön hozzájuk több olyan személy, akikkel jó lett volna, ha ISTVÁN találkozik. Ezek között lett volna egy IRMA nevezetű is. ISTVÁN sajnálattal közli, hogy nem tudja elfogadni a meghívást, mivel hozzájuk is jönnek ma estére vendégek.” („La orele 15,43 obiectivul (tânărul JANOS) a format numărul 51539, Dani Judita str. Iza, nr.19, S/4, ap.14, şi a vorbit cu unu ISTVAN, prieten de al lui, pecare l-a invitat, împreună cu soţia (pe care o cheamă JUTKA) la el acasă, la o partidă de discuţii; fiindcă mai vin la ei încă câteva persoane, cu care bine ar fi făcut ISTVAN dacă s-ar fi întâlnit, printre aceştia se afla şi una IRMA. ISTVAN cu părere de rău, dar n-a putut accepta invitaţia, fiindcă vin şi la ei musafiri de seară.”)
A jegyzőkönyvet elemző tiszt (Raţ Ioan százados) a fenti telefonszámhoz a következő kommentárt fűzte: „Ez a Csűry István család, Roşescu informátor.” („Este fam. Csűry István, inf. Roşescu.”) Ez a „Roșescu” a zsibói Molnár lányainak keresztelőjére is hivatalos, és onnan is küld jelentést. Tudtommal Dani Judit volt Csűry felesége, és az említett nagyváradi címen laktak, tehát a lehallgatási jegyzőkönyvben nevesített István, nem lehetett más, csak Csűry.
Természetesen tudom, hogy A Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) azt állítja, hogy nem áll rendelkezésükre semmilyen dosszié Csűry Istvánról. De mivel az anyag 40%-át a mostani titkosszolgálat nem adta át a CNSAS-nak, ez az igazolás lehet igaz is, de nem azt igazolja, hogy Csűry nem volt informátor, hanem azt, hogy nincs birtokukban ilyen adat. Ők ugyanis azt nem vizsgálják, hogy más informátorok és célszemélyek iratgyűjteményeiben ki és hogyan szerepel. Hát ennyit tudok én erről a sajnálatos esetről mondani. Ettől akár még bölcsen is végezheti a püspöki szolgálatot az egykori KISS/ROŞESCU fedőnevű informátor.
2015
Molnár János
tokeslaszlo.eu

Szent László Napok: tízezren a váradi zárókoncerten
Koncz Zsuzsa és Bródy János fergeteges koncertjével ért véget vasárnap este a Nagyváradon negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok rendezvénysorozat, amelynek nagysikerű zárófellépésen legalább tízezren vettek részt.
A koncert időpontját az eredeti tervekhez képest egy órával előbbre hozták a fesztivál szervezői, mivel 22 órától Magyarország labdarúgó-válogatottja játszott Belgiummal az Európa-bajnokságon – így senkinek nem kellett választania a két programpont közül. Emiatt a Pribojszki Mátyás Band is egy óráva hamarabb kezdte meg koncertjét. A mérkőzést egyébként több ezren követtek figyelemmel a nagyszínpadon elhelyezett kivetítőn. Koncz Zsuzsa és Bródy János fellépését megelőzően a népes közönség előtt Zatykó Gyula, a rendezvénysorozat főszervezője szólalt fel, aki a szervezői csapatnak, az önkénteseknek és természetesen a résztvevőknek is köszönetet mondott.
Vasárnap lépett fel a Szent László Napokon Palya Bea magyarországi énekesnő is, aki ezúttal gyermekdalokkal érkezett Nagyváradra, ahol többek között Altatok című albumáról adott elő dalokat. Palya Bea pillanatok alatt hatalmába kerítette a kicsikből és nagyokból álló közönséget, akik közül többen együtt énekeltek az előadóval, a legkisebbek pedig táncra perdültek a várpincében tartott koncerten. Szép számban begyűltek az érdeklődők a Szent László Napok keretében megszervezett vasárnap esti sörkóstolóra is. A hűs várpincében tízféle magyarországi kézműves sör várta az ínyenceket a legvilágosabbtól a legsötétebbig
Krónika (Kolozsvár)

Pásztor Sándor lett a Bihar megyei tanács elnöke
Az RMDSZ-es Pásztor Sándor választotta meg elnöknek keddi alakuló ülésén a Bihar megyei tanács. A két alelnök a szociáldemokrata párti (PSD) Ioan Mang és a Demokraták és Liberálisok Szövetsége (ALDE) színeiben megválasztott Traian Bodea lett. A liberálisok (PNL) megjelentek az ülésen, de az elnök megválasztása előtt botrányosan kivonultak.
Verekedés éppen nem tört ki, de lökdösődés és ordibálás volt a Bihar megyei tanács keddre harmadjára összehívott alakuló ülésén. Claudiu Pop prefektus köszöntése után az ülést a korelnök RMDSZ-es Szabó István vezette. A mandátumigazolás során kiderült, hogy a PNL-s Florina Şchiop visszalépett, helyét a listán következő Ovidiu Bezi foglalta el. A mandátumigazolás, a frakcióvezetők megválasztása – az RDMSZ Pásztor Sándort választotta – és az eskütétel gond nélkül lezajlott.
A tanácselnök megválasztása következett. Szabó István az RMDSZ-s Pásztor Sándor, Ionel Avrigeanu a liberális Mircea Mălant jelölte. Utóbbi szívhez szólónak szánt szavakkal mondta, hogy a választóik miatt fogadja el a jelölést, bár tudja, nem választják meg.
Ordibálás, lökdösődés
A botrány a szavazólapok kiosztását követően kezdődött. A liberálisok azzal vádolták a PSD-s Stela Babăut, hogy már az asztalnál voksolt, és szavazatát megmutatta, így sérült a szavazás titkossága. Dacian Foncea PNL-s tanácsos ordítva, az ülésvezető és a megyei tanács jegyzője, Carmen Soltănel szavába is többször kérte új szavazás elrendelését, majd, mikor ez nem sikerült, és a tanácsosok az urnához vonultak, lökdösődés alakult ki.
Emiatt később Anamaria Tiron tanácsos panaszt is tett, mint mondta, Foncea egy adott pillanatban el akarta vinni az urnát. Látva, hogy az ordítozásuk nem jár eredménnyel, a PNL-sek kivonultak a teremből, ezzel kiváltva ott lévő szimpatizánsaik tapsát.
Az ülés ezt követően folytatódott. Pásztor Sándor megválasztását a 18 jelen lévő tanácsos támogatta. Az ülésvezetést átvevő RMDSZ-es tanácselnök elmondta, sajnálja a kialakult helyzetet, és mindent megtesz a normalizálásáért. Ezt később nyilatkozatban is elismételte. Azt is hangsúlyozta: fontos nyereség, hogy hosszú kihagyás után ismét magyar ember vezetheti Bihar megyét.
Pásztor Sándor az RMDSZ ötödik tisztségviselője, akit megyei önkormányzati elnökké választottak. A két magyar többségű megyén - Hargitán és Kovásznán - kívül a román pártokkal kötött egyezségek alapján az RMDSZ Szatmár, Maros és Bihar megyében szerezte meg a megyei önkormányzati elnöki tisztséget.
Az alelnököket, Ioan Mangot és Traian Bodeát szintén 18-18 szavazattal választották meg, a szakbizottságok összetételének jóváhagyását azonban Pásztor Sándor javaslatára elnapolták a következő tanácsülésre.
Miért álltak össze a PSD-vel?
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábbi nyilatkozata szerint azonban a PNL "nem sok választási lehetőséget hagyott" az RMDSZ-nek. "A liberálisok 70 százalékos többséggel nyertek Nagyváradon, ott nincs igazán szükségük ránk, csak dekoratív szerepünk lehetne. Ilie Bolojan polgármester mellett nagyon nehéz lenne dolgozni úgy, hogy nincs szüksége ránk. Biztos vagyok benne: csak azért ajánlották fel az alpolgármesterséget, hogy megszerezzék a megyei tanácselnöki posztot, de a kollégáim inkább abban voltak érdekeltek, hogy megszerezzék a megye vezetését, mert egy megyei tanácselnök már egyenrangú félként tárgyalhat a város polgármesterével" - magyarázta a Bihar megyei RMDSZ döntését Kelemen Hunor a Mediafax hírügynökségnek.

maszol.ro

SZENT LÁSZLÓ NAPOK: MINDENKIT VÁRT A KÖNYV-VÁR IS
Számos könyvbemutató is színesítette a június 18–26. között negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok programját, a nagyváradi vár belső udvarában kialakított Könyv-Várban pedig minden korosztály talált kedvére való olvasmányt.
Akárcsak a vár, a Könyv-Vár is péntek reggeltől várta az érdeklődőket, és aznap tartották meg az első könyvbemutatót is. Benkő László szombathelyi születésű író történelmi témájú könyveit ismertette, különös tekintettel a Szent Lászlóról eddig megjelent két műre (Szent László – A lázadás parazsán, Szent László – A korona ára), valamint említést tett az előkészületben lévő harmadik kiadványról is. Benkő elmondta: a műfaj megköveteli az alapos dokumentálódást, s feladatának tekinti, hogy a sokszor száraz, tudományos kutatási eredményeket olvasmányos formában közvetítse a szélesebb közönség felé.
Kiállítással egybekötött könyvbemutatóval indult a szombati nap a Könyv-Várban, Balázs D. Attila 2017-es Nagy Magyarország Anno és Torockó és környéke régi képeslapokon című kiadványát ismerhették meg az egybegyűltek, a könyvsátor falán pedig gyönyörű régi képeslapok kinagyítva várták a betérőket. A kiadványokat Mihálka Nándor régész mutatta be. Mint elhangzott, Balázs D. Attila a Kárpát-medence egész területéről gyűjti a képeslapokat, a 2017-es kiadvány címoldalára pedig egy szimbolikus helyszínt választottak: a képeslap Esztergomot és Párkányt ábrázolja a Mária Valéria híddal. „Remélem, hogy a naptár is kapocs lesz az elcsatolt országrészek között” – hangsúlyozta a szerző.
A bemutatón kiderült ugyanakkor, hogy a képeslapok helytörténeti adalékokkal is szolgálnak, például a nagyváradi Sas-palota passzázsának nemrég lezárult belső restaurálásakor is képeslapokat használtak fel. Kuriózum ugyanakkor a tárlaton is megtekinthető, a váradi várat ábrázoló képeslap, amin királyszobrok is szerepelnek, ám azt még nem tudni, hogy kiket ábrázolnak. A Torockóról szóló kiadvány kapcsán kiemelte, hogy eddig többnyire néprajzi munkák láttak napvilágot a gyönyörű Fehér megyei településről, ez az első olyan könyv, ami a képanyagát dolgozza fel. És máris készül a második kötet, egyik vásárlója ugyanis egy kiadványra való képeslapot ajánlott fel neki. „Mindez arra inspirál, hogy Váradról is készüljön egy hasonló kiadvány” – avatott be Balázs D. Attila, aki szerint nincsenek minőségi albumok a Pece-parti Párizsról.
György Attila íróval folytatódott délben a Könyv-Vár programja, a székelyföldi szerző a Harminchárom és a Bestiarium Siculorum köteteit hozta magával Váradra. Előbbiről megtudhattuk, hogy a családregénynek álcázott történelmi mű, ami harminchárom generációt követ nyomon Krisztus előtt 50-től a 20. század derekáig. A Bestiarium révén huszonnégy különleges állatfajjal ismerkedhetünk meg, ott találjuk között a szeszmacskát, a részeges disznyót, a medvét, ami nem játék, a fába szorult férget, de megtudhatjuk azt is, hogy milyen a székely mintaférj és a székely fehérnép. Utóbbi kettőt a felolvasások révén behatóbban is megismerhette a könyvbemutató közönsége, és mindenki jól derült a humoros részleteken.
A délután folyamán két könyvbemutatóra is sor került: elsőként Molnár János Most és mindörökké című könyvét ismerhették meg a Könyv-Várba érkezők, ezt követően pedig Csinta Samu erdélyi író, újságíró eddig megjelent köteteit mutatták be. A nagyszalontai születésű Molnár teológusként, egyházi íróként, költőként és prózaíróként is ismert, bemutatott munkáját pedig dr. Szász László, a Károli Gáspár Református egyetem irodalmi tanszékének nyugalmazott egyetemi docense méltatta. A bemutatón elhangzott: Molnár János regénye nem csak Magyarország ezidei szociális térképét nyújtja, de elmélyülten, és magas művészi színvonalom beszél bűnről, bűnhődésről és büntetésről, vagyis alapvető emberi dilemmákról is.
Csinta Samu erdélyi újságíró, író köteteit Dénes László újságíró mutatta be. A szerző három művét is megismerhették az érdeklődők, így a Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényt, a Kallós Zoltán munkásságával foglalkozó Lélekmentőt, valamint az erdélyi nemesség múltját és jelenét bemutató Erdély újranemesítői címűt. A szombat délután megszervezett beszélgetésből kiderült: Csinta munkássága nyomán fontos erdélyi történeteket és megkerülhetetlen személyiségeket örökít meg az utókor számára, s úgy végez értékmentő munkát, hogy közben olvasmányos, a széles közönséghez szóló műveket hoz létre.
Az ábécé betűi elevenednek meg Tóth Ágnes ABC parádé című verseskötetében, amelyet a Szent László Napokon is bemutatott, vasárnap délelőtt. A gyerekek körében ismert és szeretett nagyváradi költőnő kedves, ritmikus és dallamos versei játékosan és könnyeden segítenek a kisiskolás korosztálynak megismerni az betűket. „Még az ly-ról is írtam, pedig az nem volt könnyű” – jegyezte meg tréfásan a könyvbemutatón Tóth Ágnes. A versek mellett a kötet azonos fontosságú elemei a színes, plasztikus illusztrációk, Kovács Klaudia nagyváradi képzőművész munkái, aki Tóth Ágnes előző gyerekvers-kötetét, a Macskadombi verseket is képekbe álmodta. Az illusztrátor azt mondta, mielőtt nekifog a rajznak, megpróbál a sorok közé látni, és a szövegben meg sem jelenő részleteket odaképzelni a papírra, mint a gyermek, aki szárnyaló fantáziájával egész kis világot lát a versek köré. Az illusztrációk vegyes technikával készültek, akvarellel és temperával, majd számítógépes utómunka révén nyerték el végső formájukat.
Tóth Ágnes mind az ABC parádéból, mind a Macskadombi versekből szavalt a jelen lévőknek – ez utóbbi kötetben a színekre írt egy-egy verset. A költő kedves történetekben mesélte el, hogyan születtek a versek, például megtudhattuk, hogy egyszer egy üveg régi tinta ömlött a ruhájára, ebből lett a Kék vers, amelyet aztán, hogy „árván” ne maradjon, további színes költemények követtek. Aniszi Kálmán szerkesztő, újságíró munkásságáról, és a Csillagösvényeken. Életutak a változó időben című interjúkötetéről is esett szó vasárnap délután a Szent László Napok keretében felállított Könyv-Várban. Dénes László újságíró kérdezte a Nagyváradról elszármazott szerzőt, aki őszintén beszélt Bihar megyei emlékeiről, karrierjének személyes vetületeiről. Aniszi a 90-es években költözött Magyarországra, és hagyta fel korábbi tanári pályáját az újságírásért. A Csillagösvényekben az élet különböző területein tevékenykedő neves interjúalanyait szólaltatta meg. A közönségtalálkozón Meleg Vilmos olvasott fel a szerző műveiből.
Balázs Attila
A Szent László Napok sajtószolgálata
szentlaszlonapok.ro

Pásztor Sándor lett a Bihar megyei tanácselnök
Az RMDSZ jelöltjét, Pásztor Sándort választotta elnökévé keddi alakuló ülésén a Bihar megyei tanács. A korábban vízügyi államtitkári tisztséget betöltő politikus a magyar érdekképviselet ötödik tisztségviselője, akit megyei önkormányzati elnökké választottak. A két magyar többségű megyén – Hargitán és Kovásznán – kívül a román pártokkal kötött egyezségek alapján az RMDSZ Szatmár, Maros és Bihar megyében szerezte meg a megyei önkormányzati elnöki tisztséget.
A testületben relatív többséggel rendelkező jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) korábbi bojkottja miatt a Bihar megyei tanács csak a harmadik összehívásra tudta megtartani alakuló ülését. Pásztor Sándort a Szociáldemokrata Párt (PSD) és szabadelvű szövetségese, az ALDE támogatásával választották meg. Ha a PNL tanácsosai a harmadik összehívásnál sem jelentek volna meg, elveszítették volna mandátumukat. A keddi ülést ezért már nem bojkottálták, ám a szavazáson tiltakozásképpen nem vettek részt.
A 35 tagú Bihar megyei tanácsban a PNL 17, a PSD 9, az RMDSZ 7, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 2 mandátummal rendelkezik. A PNL, amelynek egyetlen szavazat hiányzott ahhoz, hogy maga állítson elnököt, a választói akarat megcsúfolásának minősítette, hogy a kisebb támogatottságú pártok összefogtak ellene.
Kelemen Hunor szövetségi elnök korábbi nyilatkozata szerint azonban a PNL „nem sok választási lehetőséget hagyott" az RMDSZ-nek.
„A liberálisok 70 százalékos többséggel nyertek Nagyváradon, ott nincs igazán szükségük ránk, csak dekoratív szerepünk lehetne. Ilie Bolojan polgármester mellett nagyon nehéz lenne dolgozni úgy, hogy nincs szüksége ránk. Biztos vagyok benne: csak azért ajánlották fel az alpolgármesterséget, hogy megszerezzék a megyei tanácselnöki posztot, de a kollégáim inkább abban voltak érdekeltek, hogy megszerezzék a megye vezetését, mert egy megyei tanácselnök már egyenrangú félként tárgyalhat a város polgármesterével" – magyarázta a Bihar megyei RMDSZ döntését Kelemen Hunor a Mediafax hírügynökségnek.
A június 5-i önkormányzati választások után az RMDSZ nem kötelezte el magát országos szinten a román jobb- vagy baloldal mellett: a Szövetségi Állandó Tanács a területi szervezetekre bízta a koalíciós egyezmények megkötését a helyi igények és lehetőségek függvényében. Az RMDSZ nyolc megyei tanácsban lett része a helyi többségnek.
A települési önkormányzatokban kötött megállapodások nyomán első ízben választottak magyar alpolgármestert Temesváron Farkas Imre személyében, megerősítették alpolgármesteri tisztségében Bognár Leventét Aradon, és magyar alpolgármestert választottak a Maros megyei Szászrégenben, Márk Endre, illetve Marosludason Kis István személyében.
MTI
Erdély.ma

Diktatúra a demokráciában: Tőkés László kampány-ármányára való válasz
Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.(2Tim 1,7) Tőkés elnök úr és képviselő érezhető indulattal és fékezhetetlen dühvel támad rá többek között az aláíró püspök utódjára, aki a partiumi magyarság nehéz helyzetében keresni merészelte munkatársaival a járható utat, hogy a helyi önkormányzatokban mégis megvalósulhasson, amennyire lehet, a magyarok térfoglalása.
Ebben az értelemben az általa pártegyháznak megbélyegzett egyházkerület választáson való részvételre szólította mind az Erdélyi Néppárt, mind az RMDSZ tagjait és a velük rokonszenvet érező polgártársakat.
Az egyházak felkérése ellenére is a választásokon való részvétel drámaian alakult. A Részeken és Erdélyben a választásra jogosultak több mint fele nem élt sorsbefolyásoló lehetőségével, inkább otthon maradt. Ebben a küzdelemben az abszolut vesztes a Tőkés László fővédnöksége alatt vitézkedő Erdélyi Néppárt. Az RMDSZ eredménye sem nevezhető sikernek, de mégis lett Szatmár megyében, Biharban megyei tanácselnök. Visszaszerezhettük a szatmárnémeti polgármesteri tisztséget. Temesvárnak alpolgármestere lett, hogy csak néhány sikert emlegessek azokon a helyeken, ahol éltek testvéreink a választás lehetőségével. A Néppárt sajnos újból megbukott, még akkor is így van ez, ha zavart keltő ködösítéssel azt halljuk, hogy nem sikerült a remélt áttörést vérehajatani. Megbukott a választásra jogosultak több mint fele, de mentségükre szolgál az, hogy ilyen árokásó politikával manipuláló emberek nyomán, mint Tőkés és elvbarátai, nem akartak megnyilvánulni.
Tőkés László, mint az autonómia harcosa leleplezte magát, amikor a helyi önkormányzatokba, jelenlegi adott helyi “autonóm” testületekbe bekerült személyeket letámadja, verbális agresszióval bírálja. Erdély nem azért “pirosodik be”, mert valaki is óhajtja a jelenlegi győztes román pártok ölelését, hanem azért, mert nincs más. A politikai prérin sehol sem látszanak az önmagukat nemzetinek és keresztyénnek meghatározó alakulatok. Joggal vádolhatjuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségét azzal, hogy eredeti küldetésének megfelelően, nem tudta a Romániába szorult magyar nemzetrészt egyesíteni, sőt egyetlen párthoz elszegődve, a felszabdalódásunkat támogatta. Jelenleg tisztázás folyamata, hogy mennyire gonosz szándék áll a történtek hátterében, vagy csupán a hatalom miatti hajsza vakította el a főszereplőket.
A nemzetrész felszeletelése mellett állandó támadás érte az egyházakat, különösen a királyhágói református egyházkerületet és annak püspökét. A titkosszolgálattal való együttműködés vádja éppen egy évtizeddel ezelőtt éledt. Tőkés László által vezényelt átvilágítás igen szelektív módon jelentkezett. A hivatalos folyamatot megelőzte egy úgynevezett tudományos kutatás, amelynek anyaga részben könyvek formájában meg is jelent. Részben nem jelentek meg anyagok, vagy kísérlet történt arra nézve, hogy fontos személyek esetében elnézéssel legyenek a dossziék kezelői. Vannak személyek, akik akkor is elmarasztalhatóak, mint a jelenlegi püspök, ha csak közvetetten ráutaló iratok feltételezhetőek. Tőkés leleplező buzgalmában le is írja, hogy ezek nem bizonyítékok, de azért fogadjuk el, mert az ő véleménye mindenek feletti. A szelektív emlékezet elfeledteti, hogy ő személyesen általunk is látott két alkalommal kötelezte el magát a szolgálatoknak, ugyanakkor két esztendő hiányzó dokumentuma mellett sikerült igazolania ügynöki fedhetetlenségét.
Tőkés László elismerést érdemlő forradalmi tevékénységét követően érthetetlen módon lesz folyamatosan mélyülő formában méltatlan azokra a tisztségekre, amelyeket betöltött és amelyeket betölt. (Eltekintünk ezen írásban foglalkozni az egyházkerület immár lerendezett adóságával, vagy a Partiumi Keresztyén Egyetem botrányával.) Diktatúra van az általa hirdetett demokráciában, ameddig választott vezetőket támad ki. Királyhágómelléki Egyházkerület jelenlegi püspökét kétszázezer ember képviselete választotta meg 80 százalék feletti arányban. Diktatúra van abban a világban, amelyben a demokratikus egyházi választás után olyanoknak a hangja és szerepe nő meg, akik hatalmat kapnak, vagy szereznek arra, hogy egy közösség fejlődését akadályozzák, esetleg a legitim vezetőket hazugságaikkal bemocskolják.
Tisztelettel kérem a FIDESZ-KDNP nemzeti kormány felelőseit, hogy az általuk nevünkben delegált EU-képviselő munkáját és káros tevékenységét vizsgálják meg közelebbről. Alázattal kérem a nemzeti stratégiát szervező és irányító testületeket, hogy elemezzék körültekintőbben az anyaország határain kívül rekedt nemzetrészek sorsát. Várjuk a magunk munkájának a felülvizsgálatát, terveink megtárgyalását. Szóbeszéd és hamis információ nem buktathatja meg kórházépítő vállalásunkat, nem fékezheti itthontartó szolgálatunkat.
Tőkés Lászlót felkérjük, hogy igyekezzen valódi közösségi lekületet gyakorolni. Közelgő nyugdíjazásáig törekedjen Isten útján járni. Félelme nincs azoknak, akik erőt és szeretetet hordoznak az éberség világosságában.
Nagyvárad, 2016. június 29.
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök
erdon.ro

Népszerű volt a Nagyváradi Szent László Napok
Rendkívül népszerű volt a Nagyváradiak körében az immár negyedik alkalommal megszervezett, idén kilencnaposra bővített Szent László Napok: a június 18-a és 26-a között sorra került családbarát rendezvénysorozatra tavalyhoz képest számottevően többen látogattak el – közölték csütörtöki kiértékelő sajtótájékoztatójukon a szervezők.
„A kánikula és a labdarúgó-Európa-bajnokság ellenére sikeres fesztivált zártunk" – fogalmazott Mihálka Melinda programigazgató. A várfelújításnak köszönhetően a rendelkezésükre álló fesztiválterület is megnőtt, ezért idén már nem volt panasz a zsúfoltságra, és a lacikonyhák előtt sem kellett sokáig sorban állni.
Zatykó Gyula főszervező arról számolt be: tulajdonképpen mindegyik programponttal elérték a céljukat, hiszen a hőség ellenére családokat, fiatalokat és időseket egyaránt a várba vonzott minden esemény. A hagyományokhoz híven a gyermekprogramok, a Nagyváradról elszármazottak találkozója, az örömfőzés, a kerékpártúra és a városlátogatás ezúttal is töretlen népszerűségnek örvendett, de az Ady Endre-gimnázium sportklubját vezető König Péter által szervezett Vártájfutás is közel hetven érdeklődőt vonzott. Ennek különösen örülnek a szervezők, hiszen nem csupán a sportágat és a sportolást népszerűsítették, hanem még a várat is sikerült „feltérképezniük".
Mihálka Melinda arra is kitért, hogy a több mint száz programpontból álló rendezvénysorozat nem jöhetett volna létre a társ- és partnerszervezők, valamint támogatók nélkül. Zatykó Gyula köszönetet mondott a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Bethlen Gábor Alapnak, az OTP Banknak, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft.-nek, és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy idén is sikeres Szent László Napokat tudhassanak maguk mögött.
„Önkéntes alapon szervezzük a Szent László Napokat, nem a profitért, ezért lehet kevés pénzből ilyen színvonalas rendezvényt tető alá hozni" – fogalmazott Zatykó Gyula, aki a Székely Betty által koordinált mintegy huszonöt önkéntesnek és a szervezői kemény magnak is külön köszönetet mondott a megfeszített munkáért.
Idén egyébként karkötők vásárlásával lehetett támogatni a fesztivált, de mint kiderült, ezeknek alig felét sikerült értékesíteni. Sikeresnek bizonyult ugyanakkor a programfüzet helyét átvevő, idén első alkalommal bevezetett FestivApp elnevezésű mobiltelefonos alkalmazás, amelyet több mint ezren töltöttek le. A szervezők remélik, hogy a Szent László Napoknak jövőre is lesz folytatása.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)