A kisebbségi ember nem érti, hogy a többségi miért ellenséges és agresszív vele szemben. Balázs Sándor Onisifor Ghibu – álarc nélkül (Komp-Press, Kolozsvár, 2005) című könyve választ kínál erre. A román tudós 1968. augusztus 21-én (beszédes dátum!) ezeket írta naplójába: „Ne feledjük el, hogy másfél millió magyar él közöttünk, őket a szovjetek amolyan Benjáminnak nézik, aki elvárja tőlük, hogy becézgessék. Nincs kizárva, hogy Ceausescu és valamennyi többi szatellitjének cikcakkos politikája miatt maholnap egész Erdélyt a nyugati szomszédunknak adják. Úgy hiszem, hogy egy ilyen tökéletesen kidolgozott részletes terv már létezik Budapesten, s Moszkva áldását adta rá. ” Decemberben már nemcsak Erdélyt, hanem az ország többi részét is attól félti, hogy „felosztják egymás közt az oroszok és a bolgárok”, majd egy évtized múltán ismét: „Ceausescu Romániája összeomlik, és mi akár a magyarok, akár az oroszok uralma alá kerülünk. ” Ghibu a jelek szerint a „bécsi diktátum-szindrómá”-ban szenvedett: elképzelte, hogy megismétlődik Erdély 1940. évi felosztása. E félelemnek a párizsi béke után soha nem volt valóságalapja. Amellett továbbra is kérdés: honnan származik Ghibu (1883–1972) magyargyűlölete 1940 előtt? /Horváth Andor: Erdély féltése. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Nagyváradon tartotta vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ), a rendezvényen a régió kiemelkedő személyiségeiről hangzottak el előadások. A szövetség elnöke a Budapesten élő Medvigy Endre, aki főként a kommunizmus idején mellőzött írók – Sinka István, Nyirő József, Wass Albert – munkásságát kutatja. Az irodalomtörténész nemcsak a munkája révén kötődik a Partiumhoz: szülei Nagyváradon születtek. Medvigy Endre a vele készült interjúban kifejtette, a szövetség elnevezése egy ernyőszervezetet takar, amely közel negyven tagszervezetet számlál a Kárpát-medence minden régiójában. Egyetemes magyarságban gondolkodó, határokat, politikai megosztottságot figyelmen kívül hagyó szervezetről van szó, amely a Kárpát-medence egy-egy szeletének értékeit igyekszik felmutatni a vándorgyűléseken. Korábban többek között Kassán, Gyulán, Gyergyószentmiklóson tartottak rendezvényeket. Sok előadás hangzott el a mostani vándorgyűlés három napja alatt, Partium neves személyiségeiről olyan szaktekintélyek értekeztek, mint Jankovics Marcell vagy Andor Csaba. Dsida-évforduló van, ezért hívták meg Lisztóczky László irodalomtörténészt, az egri Dsida Jenő Baráti Kör elnökét. Madách Imre felesége, Fráter Erzsébet Nagyvádon hunyt el, Andor Csaba tartott előadást róla. Hlatky Endre főispánnak rendkívül fontos szerepe volt nemcsak a nagyváradi, de az egyetemes magyarság életében is. A magyar rádió igazgatójaként József Attilát szerepeltette, és 1944-ben ő olvastatta be Horthy Miklós fegyverszüneti proklamációját. Hlatky nevéhez főződik továbbá az Ady-emlékmúzeum létrehozása is, hiszen ő vásárolta fel 1940 után a múzeum törzsanyagának számító gyűjteményeket. Medvigy Endre Sinka Istvánról tartott előadást, akinek a munkásságával régóta foglalkozik. Sinka István költészete sokkal nagyobb értéket képvisel a magyar irodalomban, mint amennyire ma elismerik, hangsúlyozta. /Gergely Gizella: Repülőgépről a Partium. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./ Július 15-én ért véget Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének XVI. Vándorgyűlése. Jakobovits Miklós nagyváradi festőművész Hollósy Simon festőművész és a nagybányai művésztelep címen beszélt Hollósy életéről, művészi hitvallásáról, Urbán László irodalomtörténész Nagyvárad egykori szerelmes trubadúrjáról, Nadányi Zoltánról. Bertha Zoltán irodalomtörténész Németh László partiumi gyökerei és nagyváradi beszéde című előadásában felidézte azokat gondolatokat, melyeket az író figyelmeztetésként szánt a magyar nemzetnek. Németh László nagyváradi beszédében fogalmazta meg: „Magyar az, aki az érdekei ellen is magyar akar maradni”. A Bihar megyei poéták közül Gellért Sándor költészetébe kalauzolta a jelenlévőket Gellért Gyula református esperes, a költő fia. Lipcsey Ildikó történész Páskándi Géza munkásságáról tartott előadást. Az előadásokat Bálint István János szerkesztő zárta Boldog Várad címmel. /Szőke Mária: Kis ízelítő szellemi kincseinkből. = Reggeli Újság (Nagyvárad), 2006. júl. 16./

Július 15-én nyílt meg Kalotaszentkirályon a felvidéki, délvidéki, erdélyi és magyarországi középiskolások Útjaink, állomásaink a pompás magyaroknál című olvasótábor, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága rendezett. A táborozás alatt az irodalmi hagyományápoló diákok Ady Endre, Arany János és Kós Károly nyomába erednek, az emlékhelyeket bejárva ismerkednek Kalotaszeg néprajzával és Erdély szellemi kincseivel. A táborba több kolozsvári jeles személyiség fogadta el a meghívást, így Péntek János professzor, Kántor Lajos, a Korunk, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, és Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész, akik mindannyian kötődnek Kalotaszentkirályhoz. /Ady és Arany nyomában a Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Megjelent Szekernyés János: Gallas Nándor /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007/ című könyve, a Művészeti Monográfiák sorozatban. Ez az első jelentős magyar nyelvű összegzése az 1893-ban, Temesvárott született, Lovrin községben 1949-ben meghalt szobrászművész életművének. A két világháború közötti korszak erdélyi művészeti életének egyik legjelentősebb alkotója Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1915-ben orosz hadifogságba esett, Szibériába, a hírhedt krasznojarszki táborba került, ahonnan 1917-ben sikerült megszöknie. Moszkvában különböző fizikai munkákból tartotta el magát, de tehetsége révén elérte, hogy a Képzőművészeti Főiskolára is járhasson. 1921-ben fogolycsere útján került haza Temesvárra. 1922-ben Varga Albert festőművésszel és Sinkovits Dezső díszítőművésszel nyitotta meg első tárlatát. Gazdag életműve, amely nagyrészt Temesvár és a régió művészi értékeit gazdagította, szobrokat, domborműveket, portrékat, épületszobrokat, emlékműveket, síremlékeket ölel fel. /(Sz. I.): Megjelent a Gallas Nándor-album. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

A falusi vendéglátás elméleti és gyakorlati tudnivalóit sajátíthatták el a Krasznán megszervezett tanfolyam résztvevői, akik a hét végén vették át diplomáikat. A november óta tartó képzést az RMDSZ, a Nyíregyházi Főiskola, a budapesti Gazdasági Főiskola, továbbá a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége szervezte. A tanfolyamon részt vevő 54 személyből a sikeres vizsga után 44-en kaptak oklevelet. /Gergely Gizella: Faluturizmus: csupán apróságok hiányoznak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Újra benépesült az élesdi művésztelep, amelyet idén 11. alkalommal szerveztek meg a Bihar megyei kisvárosban. A nemzetközi hírű alkotótáborban harminc-negyven grafikus, festő és szobrász fordul meg egy hónap alatt. A csoport magját a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2000-es végzősei alkotják, közülük többen erdélyi származásúak. Tavaly a táborban készült munkákat Strasbourgban is kiállították. Az élesdi születésű, Budapesten élő Bodoni Zsolt festő a tábor szervezője. Az alkotóközösség most a református templom melletti iskolaépületben kapott helyet, amelyet nemrég kapott vissza a helyi egyházközség. A magyar kormány 8 millió forintos támogatásából telket vásároltak Élesden, és saját műterem építésébe fogtak. A munkálatok azonban jelenleg szünetelnek, mivel a további, megígért támogatás késik. /Gergely Gizella: Élesden, kényelmesebben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Az Új Magyar Szó a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal szemben Magyari rektor-helyettes mellé állt. A lap munkatársa, Szőcs Levente úgy minősítette, hogy a a BKB „fennállása óta viccel”, azt hiszi, hogy „szeggel-kalapáccsal a kézben ki lehet vívni a kétnyelvűséget”. Bodó Barna, a BKB elnöke szerint a magyar rektor-helyettes bármikor visszavonható, kis eredményekkel próbálja kifogni a szelet azok vitorláiból, akik számon kérik rajtuk a mulasztásaikat. Az ÚMSZ megállapította, a BKB kihelyezett feliratait azonnal eltávolították, miközben Magyari bannerjei egyelőre a helyükön vannak. A napilap szerint a BKB története a magyar oktatás szempontjából kudarctörténet, visszahúzó erőként hat. Az újságíró szerint nincs magyarázat arra, hogy egyes magyarországi politikusok miért „tárgyaltak” a BKB képviselőivel, a magyar tagozat vezetőségével viszont soha. Ennél is súlyosabb, hogy Budapesten az Országgyűlésben is többször fogadták a BKB-sokat úgy, mint a romániai magyar oktatók képviselőit. A „BKB-t nem választotta meg senki, hogy a kolozsvári magyar oktatók és hallgatók, sőt újabban a marosvásárhelyi diákok nevében is fellépjen. ” /Szőcs Levente: Komolyan viccelődve. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

A Nox együttes fellépését visszamondó Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda ismét karcsúsíthat az Ars Hungarica – Magyar Hét programján, amelyből várhatóan más magyarországi fellépőket is ki kell iktatnia. „Közel 50 ezer eurónk hiányzik a mintegy 290 ezer eurós költségvetésünkből. Ez pontosan az a rész, amelyre magyarországi intézmények, alapítványok részéről számítottunk” – jelentette ki Serfőző Levente. A magyarországi illetékesek részéről az ígéretek be nem tartása vagy elodázása odavezetett, hogy a magyar jellegű kulturális programok szervezőiként máig nem fizették ki teljesen a márciusi magyar napokra érkezett előadókat, például a Győri Balettnek még mindig tartoznak 5000 euróval. Nagyszebenben augusztus 23-án telt házas stadiont remélnek az István, a király című rockopera bemutatóján. A produkcióban Budapesten élő marosvásárhelyi színészek és a nagyváradi színház Szigligeti Ede Társulatának tagjai is fellépnek. A 120 tagú tánccsoportot az öt erdélyi hivatásos együttesből válogatták. Meg sem kezdték a Petőfi parkba elképzelt erdélyi pavilon ácsolását, máris baj van. Nagyszeben magyar közösségének kezdeményezésére készülő pavilon körüli jogi és adminisztratív jellegű viták miatt Klaus Johannis polgármester csak ideiglenes engedélyt adott ki. A város magyarsága viszont azt szeretné, ha a parkban a pavilon konferenciateremmel és kiállítótérrel rendelkezne. „Műépítészként úgy vélem, a pavilon végleges épületként is megállná a helyét” – fejtette ki a véleményét a város főépítésze, Guttman Szabolcs, akinek csatát kellett vívnia a polgármesterrel. Hasonlóan vélekedett Durbák Eszter miskolci építész is, aki hónapok óta /Szucher Ervin: „Karcsúsodhat” a szebeni magyar hét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

Július 19-én Budapesten bírálta a magyarországi támogatások rendszerét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, mondván, döcög a támogatások odaítélésének folyamata. Kérte, ezt gyorsítsák fel. „Az RMDSZ célja, hogy minél nagyobb hangsúlyt helyezzünk Erdély fejlesztésére” – emelte ki Markó, aki Budapesten Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterrel és Kiss Péter kancelláriaminiszterrel folytatott tárgyalásokat. Markó kijelentésére reagálva Kiss Péter hangsúlyozta, a két ország együttes kormányülése előtt külön konzultálnak az RMDSZ-szel, hogy a számunka is fontos kérdések napirendre kerülhessenek. Az egyeztetések után Bajnai Gordon közölte: hetvenmilliárd forint uniós fejlesztési pénzt kaphat közösen Magyarország és Románia a határ menti térségek fejlesztésére. /Markó: döcögő támogatások. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

Budapesten 1993 óta megrendezik a Ferencvárosi Fesztivált. Idén a Kolozsvári Magyar Opera társulatának egy része is jelen volt a fesztiválon, a Lammermoori Lucia című operával. /Fekete Adél: Vendégszereplés a Ferencvárosi Fesztiválon. Lammermoori Lucia a Bakáts téren. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Szükségesnek látják az RMDSZ-szel való párbeszédet a Tőkés László református püspököt támogató szervezetek, amelyek vezetői július 20-án egyeztettek erről a tusványosi táborban, kikötve, hogy e tárgyalások ne személyekről vagy az európai parlamenti választási lista valamely biztos helyéről szóljanak, hanem az erdélyi magyar közéletben szükséges tisztulásról, megújulásról, összefogásról. Ezt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke mondta el Tusnádfürdőn miután tanácskozott Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével. Tőkés László megrökönyödéssel fogadta a hírt, miszerint Markó Béla közölte: azért nem jött el a tusványosi táborba, mert nincs hivatalos meghívása. Márpedig napi rendszerességgel folyt erről egyeztetés az utóbbi időben – mondta Tőkés, aki azt remélte, hogy Markóval a táborban ülhet le majd tárgyalni. Orbán Viktor szerinte nem Budapestnek kell eldöntenie, hogy „Erdélyországban” mi a helyes politikai irányvonal, az az „erdélyi rendekre, választópolgárokra, pártokra, kiemelkedő személyiségekre” tartozik. Úgy vélte, az anyaországnak az a kötelessége, hogy támogassa az ott kialakult közakaratot. /Szükségesnek látják a Tőkést támogató szervezetek a párbeszédet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

Nem lejöttünk Budapestről, hanem azért vagyunk itt, mert szolgálni szeretnénk – ezekkel a szavakkal vezette be dr. Pálmai Tamás, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége országos elnökségének tagja július 19-én a közönségtalálkozót Sepsiszentgyörgyön. A szövetség bemutatására dr. Osztie Zoltán római katolikus plébános, egyetemi tanár, a KÉSZ országos elnöke vetített képes előadással készült, erre azonban – az áramszolgáltató ,,jóvoltából” – nem kerülhetett sor. Osztie bocsánatot kért, amiért némely politikusok a két és fél év előtti népszavazáson elárultak bennünket. Véleménye szerint összetartozásunk nem lehet vitatéma. Épp ezért tartja a KÉSZ feladatának, hogy a jelenlegi országhatárokon belül élőkkel megismertesse Erdélyt, a most regnáló politikum és a kommunista rendszer által beléjük sulykolt tévhit eloszlatásához segítve. A KÉSZ célja az evangelizáció – a keresztény örömhír terjesztése. Meghirdették a Spirituális harc Magyarországért nevű kezdeményezést, böjttel és imádsággal próbálják megtörni a gonosz hatalmát a nemzet felett. /Váry O. Péter: Szolgálni jöttek (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

Magyarország 1944 őszén, ‘45 tavaszán történelmének egyik legnehezebb szakaszát élte meg. A nyilas uralom idején a magyarság kiválóságait internálták a sopronkőhidai börtönbe. Az ország legnépszerűbb férfi színészétől, Jávor Páltól öt magyarországi miniszterelnökig a nemzet színe-javát. 1945 elején az egyik internált magyar katonatiszt, Révay Kálmán huszár százados lerajzolta fogolytársait. Az egyik arckép alá a lerajzolt személy a következőt írta: ,,Ha beledöglik is, kibírja! Veress Lajos Veress Lajos” Ez a mondás felbukkan a vezérezredes nagybácsi unokaöccse, az író, irodalomtörténész, drámaíró Veress Dániel esetében is. Veress Dániel a Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, azonban 1951-ben eltávolították az egyetemről. A Sepsiszentgyörgyre hazatérő egyetemista Veress Dániel felkereste dr. Izsák József magyartanárt, aki később Illyés Gyuláról, Asztalos Istvánról írt monográfiát, s a tanár úr a következőket mondta: ,,Ne búsulj, Danikám, én kidolgozok neked egy hároméves olvasási programot, s ha te ezt végigolvasod, tízszer annyit fogsz tudni, mint akik most marxista módon értelmezve az irodalomtörténetet hallgatják az egyetemen. ” Így is lett. Később elnyerte az egyetemi diplomát. Megpróbálták Veress Dánielt a társadalmi élet széléről is kiszorítani, tizenöt esztendei küzdelmet vívott, de utána már ő vette számba az alkotókat. Az 1968-ban a Mikesről írt Négy tél, ‘70-ben a Báthori Zsigmond korát megjelenítő Véres farsang, egy évre rá a Grafenbergi éjszakák, öt évre rá az Örvényben, ‘82-ben az ünneprontók s 1991-ben A megtévesztett jelzi drámaírói munkásságának gazdagságát. Eközben szöveggyűjteményekkel szolgálta az erdélyi magyar öntudat megtartását A bölcsészet parancsai, A magyar elbeszélő költészet remekei és az Emlékezetül hagyott írások című köteteiben. Legkedvesebb témája Mikes Kelemen munkásságának feltárása volt. Az első a Négy tél című Mikes-dráma volt, majd 1972-ben a Rodostói csillagnéző, 1976-ban a Mikes és a szülőföld című kötet. Budapesten 1978-ban jelent meg az Így élt Mikes Kelemen című életrajzi regény és a Törökországi levelek 1974-ben. Utána 1988-ban Mikes Kelemen: Törökországi levelek és a kevésbé ismert Mikes-mű, a Mulatságos napok. A Sepsiszentgyörgy szülötteit ábrázoló szoborgalériában ott lesz Veress Dániel mellszobra is. /Kónya Ádám: Mélyen tisztelt emlékező közösség! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Emlékeztető: Dr. Izsák József (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1. - Marosvásárhely, 2004. jún. 23.) irodalomkritikus, irodalomtörténész, a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének tanszékvezető tanára volt 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig.

Gabriel Andreescu emberjogi aktivista a Tőkés–Markó-vitáról kifejtette, hogy a közösség alapvető problémáját belső demokráciájának tönkretétele jelentette, 2004-ben a helyhatósági választási törvény megszavazásával az RMDSZ megakadályozta politikai riválisa, a Magyar Polgári Szövetség választási részvételét. Most mindkét félnek fel kellene adnia támadó, egymást minősítő retorikáját. Budapest és a többi határon túli magyar szervezet is érdekelt az erdélyi magyar közösség brüsszeli képviseletében. Basescu a nép támogatására törekedve támadta a pártok oligarcháit. Néhány RMDSZ-vezető nevének említésével csupán a korrupció felszámolását akarta érzékeltetni. Az RMDSZ-nek az elmúlt időszakban szinte egyetlen, a magyar közösség javára szolgáló eredményt sem sikerült kiharcolnia a kormányban. /Rostás Szabolcs: Egységgel a szubjektivizmus ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

A huszárbandérium volt a hétvégi gyilkostói ünnepség fő attrakciója. Tucatnyi gyergyószentmiklósi fiatal dacolt a hőséggel, és végigkerekezte a 25 kilométernyi utat a 170 éves Gyilkos-tó megmentésére a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács szervezte rendezvényen. A július 20–21-én tartott 13. Gyilkostói Népművészeti Sokadalom. Sikere volt a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület vitézeinek. A Portéka Egyesület kézművesei kínálták szebbnél szebb áruikat. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint jelentős összegekre pályázhat Gyergyószentmiklós önkormányzata is, amennyiben benyújtanak egy jól átgondolt tervet. Romfeld Ákos fotóművész A Gyilkos-tó arcai című fotókiállítását tekinthették meg az érdeklődők, fellépett a Fábián Ferenc Amatőr Színtársulat, a kolozsvári Tarisznyás együttes, Cserey Csaba ütőhangszerművész és a Triora. Másnap a gyergyószárhegyi Cika, a gyergyószentmiklósi Hóvirág és Romavirág néptáncegyüttes, illetve a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület táncosai, valamint a Budai Babszem budapesti és a vajdaszentiványi néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget. Délután a Csabafiak és Barantások kápráztatták el a közönséget fegyverbemutatójukkal, a huszárvirtusból pedig a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjai nyújtottak ízelítőt. /Jánossy Alíz: Sokadalom hagyományőrzőkkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

Vándorszínházi társulat alakult, a marosvásárhelyi és kolozsvári színis növendékekből álló csapat július 23-án útnak indult, a célpont Dicsőszentmárton és környéke. Csuja László Budapestről érkezett, az ottani Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dramaturg-forgatókönyvíró szakos hallgatója, szeret Erdélybe járni. Eddig öt rövidfilmet készített, munkái díjat is nyertek. Ő alapította meg az Erdélyi Vándorszínház Egyesületet, majd pénzalapok után nézett. A társulattoborzás is elkezdődött. A férj szomorú komédiája és bonyodalmas históriája címet viselő produkció a commedia dell’arte vásári hagyományait próbálja újjáéleszteni. Július 22-én, vasárnap „főpróbát” tartottak Küküllődombón, és annyira jól sikerült, hogy úgy érzik, akár bemutatóként is elkönyvelhetik az eseményt. A „hivatalos” bemutató Dicsőszentmártonban volt. Jövőre – amennyiben tovább tudja éltetni a kezdeményezést – Csuja László más vidékeket céloz meg, más produkcióval. /Köllő Katalin: Vándorszínház Erdély tájain. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Gyergyóalfaluban Bükkfőn július 25-én megnyílt a Vadárvácska művésztábor. A megnyitón Pitti Katalin /Budapest/ operaénekes énekelt. /Gyergyóalfalu. Vadárvácska tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 26./

Őrizetbe vették azt a 33 éves békéscsabai fiatalembert, akit azzal gyanúsít a rendőrség, hogy előbb rongált, majd gyújtogatott a békéscsabai román ortodox templomban. A férfi beismerő vallomást tett. Az ortodox templomba előbb július 20-án tört be a gyanúsított, másodszor július 23-án, amikor meggyújtotta az oltár asztalát, a zászlókat és a székeket. A gyanúsított Magyarországon született, majd 1997-től kezdve négy és fél éven át egy moldvai kolostorban élt. Hazaérkezését követően skizofrénia miatt orvosi kezelés alatt állt, majd egy Budapest környéki szerb ortodox gyülekezetbe lépett be. Két évvel ezelőtt Békéscsabára költözött, s istentiszteleteken alkalomszerűen megjelent. /Őrizetbe vették a békéscsabai gyújtogatót. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Lehet-e a baloldal és a jobboldal mai szembenállását a racionalitásra, illetve az irracionalitásra való hajlam küzdelmének tekinteni? Elég Ion Iliescu és Traian Basescu legújabb „levélváltására”, a volt és a jelenlegi államelnök érvelésére gondolni, látható, hogy két teljesen eltérő gondolkodásmód csap össze, két politikai nyelvezet is. Ez a jelenség Kaczinskyék Lengyelországában és Orbán Viktor Magyarországán is egyre lázasabb formát ölt, írta Buda Péter és Gábor György Metafora és küldetéstudat címen a budapesti Élet és Irodalom legutóbbi számában. A szerzők szerint a jobboldali politikai nyelv metaforizálódik, amivel mintegy támadhatatlanná válik, hiszen a „képes politika” ellen nem lehet észérvekkel küzdeni. Ugyanakkor a baloldali értékként számon tartott racionális kritikát hisztériásan elutasítja. Ágoston Hugó idézett a terjedelmes tanulmányból. A diktatórikus attitűd szívesen hivatkozik a valláserkölcs szellemiségére. A vezér /Orbán Viktor/ a „felborult erkölcsi rend” helyreállításán fáradozik, minthogy ez „isteni küldetése”. Az ÉS cikkírói szerint aki tőle eltérő álláspontra helyezkedik, az Sátánnal válhat egylényegűvé. A cikkírók szerint szakrális háború ez, a fennálló fenyegetettség szándékos eltúlzása. /Ágoston Hugó: A jobboldal esete a lélekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Július 29-én, vasárnap emlékeznek meg Erdőhegyen (Kisjenő) a helység szülötte, dr. Balogh Ernő (1882–1969) geológus, barlangkutató, természetfotós, tanár születésének 125. évfordulójáról. Az református istentiszteletet követően Magyar Gábor ny. geológus (Budapest) és Csanádi János ny. tanár mutatja be a tudós életútját, a Körösmente Irodalmi Kör irodalmi műsort ad elő, majd Erdélyi tájakon címmel megnyitják a Balogh Ernő természetfotóiból összeállított kiállítást. A rendezvény záró mozzanata a Balogh család találkozója egyházi, tudományos, kulturális és közéleti személyiségekkel, valamint az erdőhegyi rokonsággal, előbb azonban sor kerül az erdőhegyi templom falán elhelyezett Balogh Ernő-emléktábla leleplezésére. Az emléktábla kivitelezői Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész és Kátai Lajos nagyzerindi kőfaragó. /Emléktábla dr. Balogh Ernőnek Erdőhegyen. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

Eklektikus tárlat nyílt a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban, a július 18–29. között megrendezett csereművésztábor munkáiból. A helyi Művészeti és Alkotóközpont idén negyedik alkalommal szervezte meg a művésztelepet, ahol ezúttal nemcsak festményeken és grafikákon dolgoztak a résztvevők: Szalontai Ábel, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára irányításával – síkfilmről, kontaktmásolattal – fehér-fekete fotókat is készítettek. Siklódi Zsolt művészeti referens közölte, a nemrég átadott új szálláshelyen a jövőben egész évben vendégeket fogadhatnak. A gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont eddigi partnerintézményei között a Budapest Galéria, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szerepel. /Jánossy Alíz: Állandósult a műhely. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

A kászonaltízi Tiszástőn augusztus 2-án kezdődik a XII. Minimum Party alkotótábor, összművészeti fesztivál és szakmai fórum. A múlt emlékeinek megfogalmazása és azok rögzítése lesz az idei alkotótábor kiindulópontja és a szakmai fórum témája. Az alkotótábor médiaműhelyét a Budapestről érkező Szigeti Gábor Csongor vezeti. A fotóműhelyt a szintén Budapestről érkező Zátonyi Tibor fogja vezetni. A környéken, Kászonszék falvaiban járva a szubjektív dokumentarizmus eszközeivel próbálnak meg alkotni, képekben fogalmazzák meg a mindennapi eseményeket. A Déjà vu címet viselő íróműhelyt a kolozsvári Selyem Zsuzsa vezeti. Az építészműhelyben a székelyudvarhelyi Ványolós Endre irányításával építészfeladatokat vitatnak meg. A kézművesműhelyben a gyergyószárhegyi Csergő Melinda vezetésével a makramé technikájának elsajátításával, a különböző minőségű fonalak felhasználásával tárgyakat készítenek. /Antal Ildikó: Múltidéző Minimum Party. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

A gyakorlatban aki itthon szeretne dolgozni külföldön megszerzett diplomájával, sokszor reménytelen harcba kezd, legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Az ilyen fiatalok számára nem marad sok választási lehetőség, néhány év küzdelem után foghatják cókmókjukat, és visszaköltözhetnek az őket korábban befogadó országba, vagy sutba dobják nehezen megszerzett oklevelüket, és itthon, de más szakmában próbálnak boldogulni. Elkeseredett édesanya kereste fel a szerkesztőséget. Elmesélte, hogy családjuk Kanadába emigrált. Fia és lánya Torontóban járt iskolába, majd Vancouverben érettségizett, és felvették őket az ottani egyetemre. Úgy döntöttek azonban, hogy egyetemi tanulmányaikat magyar nyelvterületen folytatnák, édesanyjuk érdeklődni kezdett, megkereste a nagyváradi, kolozsvári, a budapesti és más magyarországi vidéki egyetemeket: hol ismernék el gyermekei kanadai felvételijét, melyik intézmény fogadná be őket? Egyedül az Eötvös Loránd Tanárképző Főiskolán mondták, hogy átveszik őket. A lány 2001-ben, a fiú 2002-ben végzett. A család időközben, 1996-ban hazaköltözött Sepsiszentgyörgyre. A fiú angol–testnevelés szakos diplomájával érkezett haza, tanárként kívánt elhelyezkedni. Ekkor kezdődött el a kálvária, azóta próbálják elismertetni magyarországi diplomáját, de sikertelenül. Az egyik aktatologató egyértelműen fogalmazott: ,,Mit akarsz itt, menj vissza a te országodba”. Nem adták fel, végül a hatodik-hetedik út után sikerült megszerezniük a papírt, de később kiderült, az értéktelen. A fiatalember versenyvizsgázni készült tanári állásra, azonban a tanfelügyelőségen elutasították jelentkezését, arra hivatkozva, hogy még a szakterülete sem szerepel a dokumentumon, így nem tudhatják, milyen posztra jelentkezhetne. Még helyettesítő tanári állásra sem pályázhat, mert kanadai érettségijét sem fogadják el.,,Hiába beszéli anyanyelvi szinten az angolt, az én fiamra nincs szükség” – mondja az elkeseredett anya. A megyei tanfelügyelőségen az is kiderült, az eset nem egyedi, többen jelentkeznek hasonló magyarországi főiskolai oklevéllel, melyet itthon nem fogadtak el. Az RMDSZ oktatási főosztályán több mint tíz éve foglalkoznak a diplomahonosításokkal. Átvállalták a teljes ügyintézést, ennek összes költségét, és eddig több mint 1900 külföldi oklevelet sikerült elismertetniük a román állammal. Hosszú évek alatt, úgy ahogy, gördülékennyé tettük az utat – mondja Miklós Eliza, az oktatási főosztály alkalmazottja. Elismerte azonban, hogy a magyarországi tanárképző főiskolákon szerzett oklevelek esetében ők is tehetetlenek. 1998 óta létezik a két ország között egyezmény a diplomahonosításról. Romániában szintén négyéves az oktatás, de egyetemi szintű, és nem főiskolai, így nem fogadják el azonosnak a szomszéd országban szerzett oklevelet. Csak a tanítók és óvónők esetében lehet honosítani a diplomát, ez a képzés Romániában ugyanis csak hároméves. /Farkas Réka: Elüldözzük a hazatérőket? (Diplomahonosítási kálvária). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

Kóka János, az SZDSZ elnöke augusztus 3-án Budapesten megbeszélést folytatott Eckstein-Kovács Péterrel, az RMDSZ szenátorával. A találkozón a politikusok az egyik legfontosabb célként a határon innen és túl élő magyarok „közös kulturális terének kitágítását” jelölték meg. Az SZDSZ-nek új liberális nemzetpolitikát kell képviselnie, amely az európai integráció értékeire, valamint az emberi jogok, a demokratikus intézmények, a kulturális hagyományok, és a kisebbségek jogainak következetes védelmére épül – fejtette ki Kóka János. Eckstein-Kovács Péter kitért arra, hogy a regionalizmus a kibővült EU egyik legfontosabb kérdése, ennek formálásában partnernek tekinti az SZDSZ-t és a román liberális pártot is. /Kóka–Eckstein találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Hetvenedik születésnapja előtt beszélgetett Kántor Lajossal, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével a lap munkatársa. Kántor Lajos pályafutása összefonódott a patinás kiadvánnyal. Huszonévesen lett a Korunk irodalmi rovatának vezetője, 1990-től a lap főszerkesztője. Szerinte a lap Dienes-féle korszaka, az 1926-os indulástól egészen ‘28-29-ig, amíg Gaál Gábor át nem vette a lapot, ez a legértékesebb hagyomány. A legelső lapszám egyik szerzője a legnagyobb veszélynek a fasizmust és a bolsevizmust jelölte meg. 1957-es újraindulása után a szerkesztőség ki volt szolgáltatva a politikai körülményeknek, akkor nagyon sok elmarasztalható szöveg jelent meg. A ‘60-as évek közepétől lehet új periódusról beszélni, a kultúrpolitikában a ‘70-es évek elejéig-közepéig javuló légkör érvényesült. Kántor szerint a mai Korunk már nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak. Nem szempont a szerzők pártszimpátiája. Arra vigyáznak, hogy a folyóirat ne legyen színtere aktuálpolitikai összecsapásoknak. Kántor Lajos /Kolozsvár, 1937. augusztus 7./ író, irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő, művészetkritikus. Az 1990-es években óraadó tanár a Babes-Bolyai Egyetemen, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője (1994-98). 1979-ben Kolozsváron megszerezte az irodalomtudományok doktora, 2001-ben Budapesten az MTA doktora címet. Társszerzője (Láng Gusztáv mellett) a máig alapmunka Romániai magyar irodalom 1945-1970-nek (1971), irodalomtörténeti tanulmányainak témái többek közt József Attila, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos. Legújabb könyvei: Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007); Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Kalligram, Pozsony, 2007). /Stanik Bence: Helyet adni annak, ami érték. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Nem lesz könnyű dolga annak, aki Kántor Lajos életművéről átfogó értékelést ír. Évekre lesz szüksége már csak arra is, hogy az eddig kinyomtatott negyvenhárom kötetét elolvassa, ehhez jönnek tanulmányai, kritikái. Kántor Lajos legfontosabb munkájának a Korunk szerkesztése látszik. Amelyet a világon széles körben ismer a magyarság, s amelynek az 1990-ben indult harmadik folyamát ő alakította igazán rangos fórummá. Kántor Lajos fő hivatása: az alapvető fontosságú, kolozsvári központú erdélyi intézmények megszervezése és működtetése. Legyen szó a Kolozsvár Társaságról, amelynek elnöke, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről, amelynek évekig elnöke volt, a Komp-Press Kiadóról, a Korunk Baráti Társaságról, Szabédi-napokról, kalotaszegi Ady-ünnepségről, kolozsvári Reményik- vagy Cs. Szabó-megemlékezésről, budapesti Korunk-találkozóról, erdélyi magyar politikai vagy közéleti fórumról, a magyar-román kölcsönös megismerést és párbeszédet szolgáló Magropressről, Sajtófókuszról, Cumpanáról, a szélesebb bemutatkozást elősegítő Renderről, de akár az RMDSZ vagy a Szabadság alapításáról is. /Tibori Szabó Zoltán: Kántor Lajos, a hetvenes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Székedi Ferenc publicista, a galéria igazgatója nyitotta meg Horváth Levente pályakezdő képzőművész kiállítását a csíkszeredai Kriterion Házban. Horváth Levente a monumentális festészet újjáélesztője, 1996-ban fejezte be a csíkszeredai Nagy István Képzőművészeti Líceumot, majd Budapesten tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és munkásságát itthon, Erdélyben szeretné folytatni. /Horváth István: Székelyföldi posztmodern. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Az Országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja tisztelgő emlékútjának állomása a zabolai vártemplom castellumának tövében 1991-ben állított gróf Mikó Imre-szobornál volt, ahol Pásztori Tibor Endre a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesület, dr. Szőts Dániel a református Székely Mikó Kollégium nevében helyezte el a tisztelet koszorúját. Jövetelük célja – mely egyben kapcsolatfelvétel is – gr. Mikó Imre és gr. Széchenyi István szellemi hagyatékának közös ápolása. Az országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja meghívta a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesületet a 2007. szeptember 21-i ünnepi rendezvényre Budapestre a Széchenyi-szoborhoz. /(Pásztori): A Széchenyi-kör Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Új nemzetpolitikát szeretne képviselni az SZDSZ, amely az európai integráció értékeire, valamint az emberi jogok, a demokratikus intézmények, a kulturális hagyományok és a kisebbségek jogainak következetes védelmére épül, mondta Kóka János pártelnök Eckstein Kovács Péternek, amikor Budapesten találkozott a Szabadelvű Kör vezetőjével. A nemzetpolitikával kapcsolatban az SZDSZ azt fogalmazta meg, hogy az nem épülhet a 20. század sérelmeire, mert „ha sérelmeken, kudarcokon alapul, és nem a kibontakozás lehetőségét keresi, hanem a konfliktuspontokat, akkor az tartós kilátástalanság-érzéshez vezet. A magyarországi konzervatívok a sérelmekre és kudarcélményekre rájátszva tartották karban ezeket a vitákat. Úgy gondolom, nekünk ki kell lépnünk ebből a viszonyrendszerből, pragmatikusan, a fejlődést szolgáló programokat megfogalmazva kell megteremtenünk a határon túli politika vízióját”, mondta Kóka. Ebben a kontextusban jelölte ki Budapesten a két liberális politikus a „közös kulturális tér kitágítását”. Markánsan ellenezte az SZDSZ a kettős állampolgárság bevezetését, mivel „a nemzet egyesítése nem teátrális gesztusok által kell történjen, hanem az Európai Unión belül”. Az SZDSZ a két ország, a határon túli magyarság integrációjában véli megvalósulni a nemzet egységét, és az európai normarendszerre, valamint a gazdasági fejlődésre, együttműködésre, a kultúrára alapozza a nemzetpolitikát. Ide sorolja továbbá a szomszédság-politikát. „Magyarország jó együttműködése azokkal a szomszédos országokkal, ahol magyar kisebbségek élnek, szintén megoldást jelent a kisebbségi jogok, az identitás megőrzésére” – áll az SZDSZ egyik, a külpolitikára vonatkozó dokumentumában. A kormány nemzetpolitikáját, az új támogatási rendszer bevezetését alapjaiban a liberális Törzsök Erika szociológus, a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatokért és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságának főigazgatója dolgozta ki. A liberálisok szerint a kisebbségben élő közösségek csak az adott állam többségi nemzetével együttműködve érhetik el kitűzött céljaikat. /Simon Judit: Liberális nemzetpolitika Kóka módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

Augusztus 9-13-a között 38. alkalommal rendezték meg a majláthfalvi hétvégét. Az ünnepek idején megeredt az eső, áramszünet keletkezett. A majláthfalviak nem ijedtek meg, pillanatok alatt beindítottak egy áramfejlesztőt, s kezdődhetett a műsor. A Pro Majláth Egyesület első alkalommal ítélte oda a Majláthfalva tiszteletbeli polgára címet, amelyet Kapor János helybeli plébános, Király András megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő és Matekovits Mihály, a Nevelési, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezérigazgatója kapott meg. A címmel járó díszoklevelet és faluzászlót Kaslik András, a Pro Majláth Egyesület elnöke és Jankó András, az egyesület alelnöke nyújtotta át. Következett a meghívott néptáncegyüttesek színes kavalkádja, a pécskai Búzavirág, a kisiratosi Gyöngyvirág, a simonyifalvi Leveles, a nagyiratosi Rozmaring, a helybeli Nefelejcs és a végvári Csűrdöngölő szerepelt, többek között. Luptovics László aradi születésű, jelenleg Budapesten élő zongora- és orgonaművész orgonakoncertet adott a templomban. /Kiss Károly: 38. Majláthfalvi hétvége. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./