A Kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnap, szeptember 16-án megnyitja a 215. színiévadot, a tavalyi évad nagysikerű vígjátékát, az Elie Malka által rendezett Jákobi és Lájdentál című zenés komédiát láthatják az érdeklődők. Ezzel az előadással nagy sikerrel vendégszerepeltek Budapesten, a Thália Színházban zajló Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek program keretében, valamint Sepsiszentgyörgyön, illetve a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján is. Szeptember folyamán felújítják a tavalyi évad olyan előadásait, mint a Hosszú péntek, a Bohémélet és A windsori víg nők. Részletes program a www.huntheater.ro oldalon. Az évad további bemutató előadásai: A. P. Csehov: Ványa bácsi (rendező: Andrei Serban) G. Puccini: Gianni Schicchi (rendező: Silviu Purcarete), A. P. Csehov: Három nővér (rendező: Tompa Gábor), Thomas Bernhard: A vadásztársaság (rendező: Dragos Galgotiu), H. Ibsen: Peer Gynt (rendező: David Zinder) és Danilo Kis: Borisz Davidovics síremléke (rendező: Robert Raponja). Az évad kiemelkedő eseménye a kolozsvári színjátszás 215. évfordulója alkalmából szervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, melynek keretében hat külföldi és két hazai társulatot látunk vendégül. /Évadkezdés a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász művészetéről megjelent könyvet, Nagy Miklós Kund és Tarjányi József kötetét szeptember 13-án Kiskunfélegyházán is bemutatják. Hunyadi Lászlót az alföldi városban ottani Petőfi- és Szent István-szobra révén sokan ismerik, a budapesti Közdok Kiadónál közzétett monográfiájának szerzői munkásságát méltatják a félegyházi közönség előtt. Szeptember 16-án Fertőszéplakon is főszereplő lesz a szobrászművész. A helybeli műemlék templom falán felavatják Mindszenty József bíborosról készített domborművét. /Hunyadi László kettős rendezvénye. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./

Sarusi Mihály neve nem ismeretlen az aradiak előtt. A 1990-es évek elején, amikor végre megnyíltak a határok, újságíróként, MTI-tudósítóként gyakran járt Aradra és a megyébe, erős a kötődése ehhez a vidékhez. Bár Békéscsabán született, felmenői, kiterjedt rokonsága révén legalább félig kisiratosinak vallja magát, és ez írói munkásságán is meglátszik. Életművéből majdnem tíz “Arad megyei”, hat kimondottan “kisiratosi”. Éppen két évtizede jelent meg az egyetem, a budapesti ELTE kiadásában a Kisiratos helynevei c. kötetecske. A következő volt Kisiratos ragadványnevei (ELTE, 1992), azután újabb köteteken át (az egyik, a Szalbek-Iratos az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg 2005-ben) mostanra elérkezzen a 6. kötethez, a Fő, hogy mögvagyunk /Szépírás Kiadó-Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc/ címűhöz. Ezt és másik friss, Kaposvárott 2007-ben kiadott könyvét (Az mái labancokrúl) hozta el az elmúlt napokban Aradra és Kisiratosra. Mindkét alkalommal Réhon József ny. tanár mutatta be a köteteket. Az mái labancokrúl c. munka címlapján azt olvashatjuk: Kurta Miska levelei Zaránd vármegyéből. A könyv szellemes visszavágás a jelenkori baloldali magyarországi sajtó vezetőket ajnározó dicshimnuszaira. A könyv 127 Kurta Miska-levelében az 1990-es évek végének magyar belpolitikai életéről, baloldali politikusairól fest nem hízelgő képet a szerző. Annak idején (1995–98-ban) egy budapesti lapban jelentek meg ezek az írások az említett álnéven, Sarusi Mihályt, az MTI-s újságírót ugyanis kirúgták volna állásából, ha saját neve alatt közöl ilyen írásokat. A másik bemutatott kötet, a Fő, hogy mögvagyunk öt kisiratosi emberről szól. Egyikükről, Hodács Ágostonról (tudós katolikus pap, író) elmondták, hogy halálakor (1951) írói hagyatékát, jegyzeteit szekérre pakolva a fogyasztási szövetkezetbe vitték, s a papírokba évek múltán is élesztőt csomagoltak… Ki tudja, milyen értékek vesztek oda. A kisiratosi könyvbemutatón az Alma Mater Alapítvány a Wieser Tibor- emlékéremmel fejezte ki elismerését a szerzőnek. /Jámbor Gyula: Wieser Tibor-emlékérem Sarusi Mihálynak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

A két megyére kiterjedő Temesvári Református Egyházmegye lelkészei szeptember 11-én Szapáryfalván gyertyafénynél tartották meg negyedévi lelkészértekezletüket, mert áramszünet volt. Az istentiszteletet és az előadást dr. Higyed István nyugalmazott lelkész tartotta. Az előadás az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) megalakulásának (1927. szeptember 18.) nyolcvanadik évfordulója apropóján hangzott el. Az előadó beszámolt a budapesti Reménység Szigetén eltöltött, nyugdíjas lelkészek részére szervezett üdülésről, illetve a Budapesten megtartott doktorok kollégiumának rendezvényeiről is. /Makay Botond: Gyertyafényes református lelkészértekezlet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./

Tamás Sándor képviselőnek nagy térkép-gyűjteménye van. 1990 óta él hobbijának, budapesti egyetemistaként kezdte az antikváriumokat járni, elsősorban Erdélyről szóló térképeket, erdélyi részvénytársaságok által kiadott részvényeket, Kossuth-bankókat gyűjt. A képviselő szeptember 21-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban mutatja be gyűjteményét. A részvények érdekessége, hogy sok köztük a kétnyelvű: a „román világban” román és magyar nyelvű részvényeket adtak. Térképgyűjteményének legrégebbi darabja egy fametszet 1544-ből, amely a Sebastian Münster által kiadott Cosmografia című atlaszból származik. Zsámboky János az egyik kedvenc térképésze rendkívül igényesen, esztétikailag is szépen ábrázolta munkáiban Erdélyt. Tamás Sándor egy brassói térképtörténésszel, Mariuca Raduval készítenek tanulmányt Székelyföld a régi térképeken témával. Ebből az első nagy fejezet – Székelyföld a XVI. századi térképeken – már elkészült, májusban, a Sepsiszentgyörgyön megtartott első térképtörténeti konferencián mutatták be. Dokumentumok bizonyítják, hogy a Székelyföld már az első térképeken rajta volt. /Sz. K. : Erdély-térképek, régi részvények, Kossuth bankók. Beszélgetés Tamás Sándor képviselővel, térképgyűjtővel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Új ismeretterjesztő sorozat az m2 műsorán szombatonként 17. 30-tól. Három budapesti és három erdélyi fiatal utazza végig Erdély keleti területeit a Magyar Televízió új, tizenöt részes ismeretterjesztő sorozatában. A Szabadlábon Erdélyben című szubjektív útifilm-sorozatot szeptember közepétől láthatják a nézők. Mit tud ma egy huszonéves budapesti fiatal Erdélyről? Mi történik vele, ha egy térképpel és egy kamerával a kezében egyszer csak Székelyföldön találja magát? /Szabadlábon Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

A Molnár C. Pál Baráti Kör tagjai, meghívott vendégművészek – köztük Kristófi János nagyváradi festő – és nagynevű elődök munkáin keresztül ismerhetik meg a magyar egyházművészetet, történelmet, tájakat és városokat a Budapesten járó érdeklődők a Szent István Bazilika altemplomában megnyílt kiállításon. Molnár C. Pál festőművész, grafikus és egyházművész neve fémjelzi azt a társaságot, mely húsz éve alakult meg hivatalosan. De a barátságok, amelyekből született, jóval régebbi időkre tehetőek. /Kánya Gyöngyvér: Bazilikatitkok váradi színei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Szeptember 14-én tartja újabb ülését Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). Az új nemzetpolitikai stratégia kialakításának szándékával előkészített találkozóról a fórumalapító Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyilatkozott az ÚMSZ-nek. Egy nemzetpolitikai stratégiát kívánunk elfogadni, amelynek kidolgozása több mint egy évre nyúlik vissza, mondta el Szili Katalin. A lényege a fejlesztés alapú nemzetpolitika, ami a határon átnyúló fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Szili Katalin örül annak, hogy a Vajdaságban a különböző magyar politikai erők együttműködnek, szemben az erdélyi megosztottsággal. /Szűcs László: Jó esély egy új időszámításra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Az először 2004-ben, Szili Katalin házelnök kezdeményezésére összehívott és azóta évenként egy alkalommal ülésező összmagyar egyeztető fórum mostani ülésén Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatja a résztvevőket a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati célkitűzésekről, majd az ezt követő zárt ülésen többek között megvitatják A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című, Szili Katalin által előterjesztendő dokumentumot. A nemzetpolitika stratégiai távlatait és irányait lefektető, törvényi szintű jogszabály a Kárpát-medencei magyarság politikai közössége által kidolgozott követendő tájékozódási és célrendszert állítana fel Magyarország számára. A tervezet szerint létrehoznának olyan véleménynyilvánító fórumokat, amelyeken a civil szféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek. A tervezet szerint fontos lenne a magyar közösségek brüsszeli lobbiirodájának létrehozása. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Krónika kérdésére elmondta, a szövetség küldöttsége többek között a támogatásrendszer, a magyar közösségnek szánt pénzek, illetve az autonómia kérdésében is véleményt nyilvánít. „Nem értünk teljesen egyet azzal, ahogy folyamatosan visszanyesik az itteni magyarságnak szánt kulturális támogatási összegeket, és az sem tetszik, hogy máshonnan mondják meg, mi is legyen a mi autonómiánkkal” – emelte ki a frakcióvezető azon kérdésköröket, amelyben az RMDSZ véleménye nem egyezik a magyar kormány álláspontjával. A Magyar Állandó Értekezlet újrafelállítása nem lenne más, mint puszta intézményduplikáció, amire a politikailag ugyan támadott, de szakmailag jól működő, jelenlegi többoldalú intézményrendszerben semmi szükség nincsen – áll a kormány háttérintézményeként működő Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány tanulmányában. A tanulmány szerint a Magyar Állandó Értekezlet szimbolikus tartalmat is hordozott. Azt a gondolkodást, mely a kilencvenes évek elejétől kezdve egy Budapest és magyar állam központú, paternalista, elosztó politika folytatásához biztosított hátteret, végül pedig egy valamennyi magyart egységbe forrasztó, romantikus politikai közösség képviseletét ellátó, nem hatékony szervezet létrehozásában tetőzött. /Balogh Levente: Magyar jövőképről egyeztetnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./; Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője Törzsök Erika.

Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségvezetője, az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke a kárpát-medencei képviselők fórumának szeptember 14-i budapesti ülésén terjeszti elő azt a javaslatát, amely egy hatékony, reprezentatív és legitim világszervezet, a Magyar Világtanács létrehozására irányul. Az egyetemes magyarság méltó képviseletet érdemelne, egy jól működő világszervezetet formájában. A jelenleg működő Magyarok Világszövetsége, dilettáns politikájával, erre alkalmatlan. /Tabajdi Csaba Magyar Világtanács létrehozását javasolja a Magyarok Világszövetsége helyett. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

A csíkmadéfalvi Olti Ágoston, a budapesti ELTE doktorandusz-hallgatója tavaly az államelnök által létrehozott, kommunizmust vizsgáló Tismaneanu-bizottság szakértői csoportjának tagjaként kutatásokat folytatott a Román Kommunista Párt és az Állambiztonsági Szolgálat levéltáraiban. Elmondta, hogy a bukaresti levéltárak a kilencvenes években szinte hozzáférhetetlenek voltak a magyar kutatók számára. A 2000-es években történt elmozdulás, és bizonyos anyagok kutathatóvá váltak. A Tismaneanu-bizottság szakértőiként hozzájutottak a kommunista párt iratanyagához is. Vannak korlátok, így csak személyekről szóló dossziékat lehet kérni, és minden újabb dosszié áttanulmányozására heteket kell várni. Mindig csak besúgókról beszélnek, nem a tisztekről, pedig kötetekben is megjelent, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ által kiadott dokumentumokból nyilvánvaló, hogy kik voltak a székelyföldi Szekuritáté tisztjei. Arról sem beszélnek, hogy mi történt, miután a Szekuritáté begyűjtötte az anyagokat: azokat összegezték, elemezték, és kidolgoztak egy cselekvési tervet. A Szekuritáté nem öncélúan tartott fenn egy hatalmas besúgói és tiszti hálózatot, hanem azért, hogy a társadalmat terror, ellenőrzés alatt tartsa. A székelyföldi tisztek a magyarság soraiból kerültek ki. A rendszeren belül egy elitet jelentettek. Léteztek fedett ügynökök is, akik gyárakba, szerkesztőségekbe kihelyezve, álcázva dolgoztak, és léteztek olyanok, akik a szeku megyei ügyosztályán tevékenykedtek. /Daczó Katalin: Besúgók, tisztek, dossziék. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 14./

Horváth István költő egy teljes egyetemi cikluson át Bartók György /1882-1970/ filozófus professzor, rektor mellett dolgozott. Kevés emléke van erről lányának, a 75 éves Horváth Aranynak. Apja idején lakásuk volt Kolozsváron az írók, szerkesztők és művészek találkozóhelye. Horváth Arany szerkeszti a Transsylvania folyóiratot, mely egy idő óta csak interneten jelenik meg. Horváth Arany Pontot, vesszőt nem ismerek című könyve 50 000 példányban jelent meg, és egy hónap múlva Budapesten nem lehetett megtalálni az üzletekben. Az Elrabolt méltóság című könyve fél éven belül Erdélyben megérte a második kiadást. Horváth Arany /sz. Magyarózd, 1932. szept. 17./ a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián végzett. 1963-ban a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője lett, melynek 1990-től 1994-ig főmunkatársa és főszerkesztő-helyettese. 1994-ben az újrainduló Erdélyi Gazda főszerkesztésével bízták meg, 1997-ben az Amerikai Erdélyi Szövetség felkérésére elvállalta a Transsylvania irodalmi-kulturális folyóirat európai főmunkatársi feladatkörét. 1993-ban létrehozta a Horváth István Alapítványt, tragikusan elhunyt édesapja emlékére. /Csép Sándor: A hamisság elviselhetetlen bűn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szeptember 14-i budapesti ülésén elfogadta a Szili Katalin által előterjesztett nemzetpolitikai stratégiát. Szili Katalin beszámolt arról is, hogy a KMKF elfogadott egy állásfoglalást a szlovák-magyar megbékélési dokumentumról, amelyben üdvözlik a kezdeményezést, és csalódottságuknak adnak hangot a szlovák kormánypártok megnyilvánulásai miatt. A határon túli magyar szervezetek támogatják a nemzetpolitikai stratégiát és az erről szóló nyilatkozatot, a vajdasági és kárpátaljai szervezet azonban további egyeztetést szeretne a schengeni csatlakozás hatásairól. A dokumentum javasolta, hogy a politikai egyeztetés mellett hozzanak létre olyan véleménynyilvánító fórumokat, amelyeken a civil szféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek. /Elfogadta a nemzetpolitikai stratégiát a KMKF. Lobbi-iroda Brüsszelben a határon túli magyaroknak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A neves budapesti kutató, Sümegi György újabb monográfiával egészítette ki a festő Nagy Istvánról szóló irodalmat. Az 1873-ban, Csíkmindszenten született és 1937-ben Baján elhunyt „nagy magányos, stílusirányzatokba nehezen sorolható” festő különleges egyénisége, sajátos életútja, művészete a művészettörténeti érdeklődés homlokterébe került, így született róla az idők folyamán több könyv, Surányi Miklós, Lyka Károly, Pap Gábor, Solymár István és Murádin Jenő monográfiái. A három országban, Romániában, Magyarországon és Jugoszláviában élt és alkotott festőről megszületett a hatodik monográfia. Sümegi György felkutatta és közzétette a bajai író, újságíró Lóránth László kutatásainak eredményeit, amelyek egy 1950-ben készülő monográfia részeként fontos adatokkal gazdagították a Nagy Istvánról szóló irodalmat. A kötet második felében Sümegi azokat a dokumentumokat adja közre, amelyeket kutatómunkája során fedezett fel. /Lóránth László – Sümegi György: Nagy István, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ A monográfiát Nagy István pasztelljeiről, szénrajzairól készített színes és fekete-fehér fotók egészítik ki. /Németh Júlia: Küzdelmes menetelés határokon innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Megvan a veszélye annak, hogy sem az RMDSZ jelöltjei, sem a függetlenként induló Tőkés László nem jut be az Európai Parlamentbe – nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke Budapesten. A szövetségi elnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán vett részt a magyar fővárosban. /Nagy B. István: EP-választás RMDSZ-szemmel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Elfogadta a Szili Katalin által előterjesztett nemzetpolitikai stratégiát és az erről szóló nyilatkozatot a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) hét végi budapesti ülésén. Mint a házelnök elmondta, az ülésen elfogadott stratégia alapja lehet egy törvénynek, amely létrehoz egy intézményrendszert, és hosszú távon kiszámíthatóvá teszi a támogatási és finanszírozási kérdéseket. Markó Béla szövetségi elnök úgy értékelte: sikerült kidolgozni egy olyan nemzetstratégiai dokumentumot, amely közös nevezőre juttatja a határon túli közösségeket. Az Országgyűlés elnökét, Szili Katalint a KMKF tavalyi plenáris ülése kérte fel egy olyan stratégiai vitaanyag kidolgozására, amely áttekinti, hogy az európai integráció milyen, eddig kihasználatlan lehetőségeket rejt a magyar–magyar kapcsolatok további erősítésére és a közös érdekek hatékonyabb érvényesítésére. Ezt a nem nyilvános dokumentumot a KMKF albizottságai és az állandó bizottsága már megvitatták. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a kettős állampolgárság egyéni kérelem alapján történő megadását tartaná a legfontosabb megoldásnak. /Lokodi Imre: Szili új nemzetpolitikája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Az 1989-es rendszerváltó temesvári forradalom első mártírjára, Újvárossy Ernő építészre emlékeztek szeptember 16-án, vasárnap a Belvárosi Református Egyházközségben. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a gyülekezet akkori lelkésze, az áldozat lelki barátja hirdetett igét. Újvárossy Ernő (1934–1989) amiatt esett a hatalmi önkény áldozatául, mert aktív szerepet vállalt a gyülekezetben, és Tőkés híve, követője volt. 18 esztendeje, szeptember derekán találtak holttestére a Vadászerdőben. Halálának körülményei tisztázatlanok, a püspök szerint erkölcsi kötelesség kideríteni a történelmi igazságot. A püspök azzal a nem titkolt szándékkal (is) jött Temesvárra, hogy a gyülekezet támogatását kérje a november 25-i európai parlamenti választásokon, amelyen független jelöltként indul az egyik brüsszeli képviselői mandátumért. Szerinte a romániai magyarságnak biztosított ilyen-olyan jogok, tisztségek, bársonyszékek csak porhintés, mert a temesvári Magyar Házat, a nagyváradi református iskola sportpályáját nem sikerült visszaszerezni, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját hátráltatják, az önálló állami magyar egyetem vagy az autonómia biztosításáról nem is beszélve. “Aprópénzzel kifizetnek bennünket. Azért vagyunk kormányon, hogy szentesítsük ezt? – tette fel a kérdést. – Sem Bukarestre, sem Budapestre nem számíthatunk ebben, ezért Európában kell szövetségeseket keresnünk. Trianon óta először lehet a romániai magyarságnak külképviselete, és ehhez kérem a segítséget. Teszem bátran, mert jó ügyhöz kérem, hiszen RMDSZ-eseket és RMDSZ-en kívülállókat is képviselni fogok. ” A gyülekezet az erzsébetvárosi temetőbe vonult, ahol Gazda István, az Új Ezredév Református Egyházközség lelkésze méltatta Újvárossy Ernő tevékenységét. /Pataky Lehel Zsolt: Újvárossy-megemlékezés és Tőkés-kampány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Az idén tavasszal megalakult Márciusi Charta aláíróinak egy része szeptember 14-én zártkörű tanácskozást tartott. Megvitatta Pozsgay Imre előterjesztését arról, hogy a szervezeten belül milyen műhelyeket kellene létrehozni a megbetegített nemzet életének megjavítására. Járai Zsigmond egy gazdasági és pénzügyi műhely megalakítását javasolta, amely föltárja a nemzeti vagyon széthordásának követhető és eleddig követhetetlen útjait. A jelenlévők abban is megállapodtak, hogy az 1956-os forradalom kirobbanásának emléknapján, október 23-án felhívással fordulnak a hazai, a Kárpát-medencei és a világban szétszóródott magyarokhoz: Milyen legyen Magyarország? Szó esett a Márciusi Charta Alkotmánybírósághoz benyújtott első beadványáról. A szervezet jogászai és orvosai bíznak abban, hogy az elmúlt hónapokban kidolgozott, egészségügyhöz kapcsolódó és az azt kiegészítő beadványukkal az alkotmánybíróság már az ősz folyamán foglalkozik. Csoóri Sándor a tanácskozáson bejelentette, hogy amennyiben az alapító tagok úgy határoznak, találkozót kezdeményez a Márciusi Charta Sólyom László köztársasági elnökkel a civil társadalom egyre inkább elmérgesedő viszonyáról. /Milyen legyen Magyarország? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./; Előzmény: Márciusi Charta néven új civil értelmiségi mozgalom alapításáról döntött május 5-én Budapesten több mint száz közéleti személyiség. A mozgalom zászlóbontását Csoóri Sándor író kezdeményezte, akinek márciusban írt leveléhez számos író, művész, tanár, közgazdász, tudós, egyházi személyiség csatlakozott. /Megalakult a Márciusi Charta. = Népszabadság, máj. 7./

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állásfoglalása: A Kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyarok egyeztető fórumaként működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2007. szeptember 14-én megtartotta éves plenáris ülését, amely az alábbi kérdésekben fogadott el állásfoglalást: 1. A magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után követendő nemzetpolitikai stratégia kérdése. A KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése – A KMKF albizottságaiban folytatott politikai egyeztetés alapján végzett előkészítő munkát követően, illetve, – összegezve a nemzetpolitikai kérdéseknek azon körét, amelyekben – a politikai erők számos más téren mutatkozó véleménykülönbsége ellenére – mind Magyarországon, mind a határon túli magyarság körében konszenzus tapasztalható, – kifejezésre juttatva annak igényét, hogy a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után a magyar nemzet az új helyzetnek megfelelő, reális közös jövőképpel és modernizációs stratégiával rendelkezzen, – meghatározva a közös jövőkép legfontosabb alapvetéseit, elfogadta. A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című dokumentumot. A dokumentum elfogadásával a KMKF kéri, hogy a magyar kormány valamint a magyarországi és határon túli magyar politikai pártok vegyék figyelembe A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című dokumentumban foglaltakat. A dokumentum alapját képezheti a szükséges jogalkotási és jogszabály-módosítási munkának. A KMKF plenáris ülése felkéri a jogi albizottságot, hogy kövesse figyelemmel a nemzetpolitikai koncepció gyakorlati megvalósításához szükséges jogalkotási folyamatot. A KMKF plenáris ülése továbbá felkéri az albizottságokat, hogy vizsgálják meg a „magyarság napja” bevezetésének lehetőségét, illetve lehetséges időpontját. 2. A magyar–magyar kapcsolatok és a nemzetközi kisebbségvédelem kérdései. A plenáris ülés elégedettségét fejezte ki a KMKF négy albizottságának felállítása kapcsán. Az albizottsági rendszer létrehozásával a magyar-magyar parlamenti együttműködés új szakaszba lépett. A kialakított egyeztetési mechanizmus megteremti a törvényhozás vonatkozásában a folyamatos párbeszéd lehetőségét a KMKF határon túli és magyarországi tagjai között. A KMKF üdvözli és figyelembe veszi a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma 2007. szeptember 1-jei találkozóján elfogadott zárónyilatkozatot. A KMKF értékes dokumentumnak és kiindulópontnak tartja a határon túli tagjai által készített nemzeti közösségük helyzetét feltáró tájékoztatókat és a KMKF magyarországi parlamenti frakciók által előterjesztett jelentéseket. A KMKF felkéri tagjait, hogy évente tekintsék át és tájékoztassák a KMKF-t aktuális helyzetükről. A KMKF hasonlóképpen nagyra értékeli az Európai Parlament három magyar képviselőjének a KMKF 2007 őszi plenáris ülése elé terjesztett jelentését az Európai Parlamentben végzett kisebbségvédelmi tevékenységükről. A KMKF felkéri az Európai Parlament magyar delegációit, hogy a fórum következő plenáris üléseire készítsenek tájékoztatót az Európai Parlament kisebbségvédelmi téren kifejtett tevékenységéről, illetve ennek további perspektíváiról. A nemzetközi kisebbségvédelem fejlődése szempontjából rendkívül előremutató az a tevékenység, amelyet az Európai Parlament végez a hagyományos nemzeti kisebbségek védelme érdekében, különös tekintettel a Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért nevű munkacsoport tevékenységére. Tekintettel arra, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása jelentős részben nem oldotta fel a magyarsággal szemben a Kárpát-medence egyes térségeiben érvényesülő diszkriminációt, a KMKF az új helyzetben is időszerűnek tartja a magyarság személyi elvű és területi autonómiájának kérdését. A KMKF úgy ítéli meg, hogy a határon túli magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek minden téren súlyt adhat és érdemi segítséget nyújthat, ha az Országgyűlés frakciói, valamint a magyar kormány következetesen kiállnak ezen törekvések mellett, és nemzetközi szinten támogatják azok érvényesítését. A KMKF megnyugvással értesült arról, hogy a magyar kormány illetékes hivatalai megvizsgálták és meghatározták annak lehetőségét, hogy az Európai Unió vonatkozó szabályozásával összhangban miként lehetne biztosítani az Ukrajna és Szerbia területén élő magyarok akadálymentes anyaországi kapcsolattartásának legalább a mai szintjét Magyarország schengeni csatlakozása után is, valamint azt, hogy ennek módját az érintett szervezetekkel való konszenzusban kívánják kialakítani. A KMKF plenáris ülése felkéri a külügyi és Európa-ügyi albizottságát, hogy kövesse figyelemmel a schengeni rendszer magyarországi bevezetése után kialakult helyzet kezelésére vonatkozó kormányzati javaslatok kidolgozását. 3. Az elmúlt egy évben felmerült egyes aktuális kérdések Az egész magyarság örömére szolgál, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalások tovább folytatódnak Horvátországgal. A KMKF szükségesnek látja, hogy a tárgyalások továbbra is Horvátország egyéni teljesítménye alapján haladjanak előre annak érdekében, hogy Horvátország mielőbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz. A KMKF üdvözli, hogy Románia 2007. január 1- jétől az Európai Unió teljes jogú tagja, ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy az ország uniós tagsága nem hozta meg a remélt változásokat a nemzeti kisebbségek jogai terén, bár általános szinten új lehetőségeket teremtett a jogállami normák eredményesebb számonkérésére azokon a területeken, amelyeket az unió közös jogrendje szabályoz. A KMKF minden arra irányuló romániai erőfeszítést indokoltnak tart és támogat, hogy minél több parlamenti képviselője legyen az Európai Parlamentben a romániai magyarságnak. A KMKF tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak. A KMKF tagjai reményüket fejezik ki, hogy az ukrán kormány rugalmas és segítőkész megközelítésével hozzájárul a kárpátaljai magyar felsőoktatás működését akadályozó hivatalos ukrán rendelkezésekből (az oktatók magyar tudományos fokozatainak elismerésének jelenlegi szabályozásából) eredő nehézségek felszámolásához. A KMKF résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését a felsőoktatási intézményekbe felvételizők számára, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását. A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy diplomáciai eszközökkel is segítse elő a nemzetközi egyezményben szabályozott kérdés mielőbbi megoldását. Szükséges ugyanakkor, hogy Magyarország továbbra is szorgalmazza az Európai Unió illetékes intézményeinél Ukrajna európai integrációs perspektívájának a megteremtését. A KMKF tagjai aggodalommal állapítják meg, hogy a tavaly nyáron Szlovákiában tettlegességig fajult magyarellenes incidens továbbra sem nyert megnyugtató és az európai jogállami normák alapvető követelményeinek megfelelő megoldást. A KMKF elengedhetetlennek tartja az ügy jogállami kívánalmaknak megfelelő lezárását. A KMKF megnyugvással veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet jelenleg és a jövőben is. A KMKF üdvözli és egyetért azzal a nyilatkozattal, amelyet a magyar Országgyűlés képviselőcsoportjai ezen állásfoglalással párhuzamosan adtak ki a szlovák és magyar állam közötti megbékélési nyilatkozatra vonatkozó MKP-kezdeményezésről. A KMKF nyugtalansággal és várakozással figyeli Koszovó jövőbeli státusa rendezésének elhúzódása körül mutatkozó nehézségeket. Szerbia sorsa alapvetően meghatározza a vajdasági magyarság helyzetét, amely abban érdekelt, hogy az ország, amelyben él, a Nemzetközi Közösség elvárásainak megfelelően rendezze problémáit és világos európai integrációs perspektívával rendelkezzék. Budapest, 2007. szeptember 14./Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

A magyarországi politikai táborok nem értenek egyet az anyaországnak a határon kívüli magyarsághoz való viszonyában. Salamon Márton László főszerkesztő politikai primitivizmusnak nevezte az anyaország és a határon kívülre szakadt közösségek rendszerváltás előtti viszonyát. A Magyarországot körülvevő, jelentős magyar közösségeket területükön tudó államok agresszív-uralmi jellegű nacionalista viszonyulásával szemben állt a Kádár-rezsim szocialista internacionalizmusa, ezért csak a nyolcvanas évek második felében vett tudomást a politika a határokon kívüli magyar közösségek létezéséről. A rendszerváltás után jött az „Antall-féle bűvös tizenötmillió bódulata, majd később a Fidesz státustörvény-mézesmadzaga”, a főszerkesztő szerint ezek tévutak voltak. A magyarországi baloldal hol országok közti alapszerződésekre, hol sebtében létrehozott magyar–magyar testületekre, „hol érdektelen budapesti kormányhivatalnokokra bízta ennek a kényes kérdésnek a kezelését. ” A maga érzéketlenségében „talán még a Gyurcsány-kormány tűnt a legfrankóbbnak abban, amit üzent a határon túliak felé: tessék szépen megállni a magu(n)k lábán... ” A Szili Katalin nevével fémjelzett új nemzetpolitikai stratégiát a szintén az Országgyűlés elnöke által életre hívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán fogadták el a testület tagjai. Szili ezzel pártján belül próbál helyezkedni, erősítve, hogy az MSZP-ben is van azért kíméletesség. „Kicsit úgy viselkedve, mint a nagykorúsodott gyermek védelmében a szigorú apa akaratával szembeszálló anya. ” /Salamon Márton László: Anya, ország. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Egy éve, 2006. szeptember 17-én került nyilvánosságra a magyar miniszterelnök őszödi beszéde, aminek hatására utcai demonstrációk kezdődtek országszerte. A beszéd a 2006-os választási győzelem után, az MSZP-frakció május 25–26-i balatonőszödi zárt ülésén hangzott el, de azt máig nem tudni, ki szivárogtatta ki a hangfelvételt. A Magyar Rádió szeptember 17-én közölt részleteket a beszédből, többek között azt, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondja: „nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. ” Gyurcsány Ferenc még aznap elismerte, a hangfelvétel eredeti, és azt mondta: szavai jelentését, üzenetét vállalhatónak tartja, nem mond le. Szeptember 17-én estére spontán tüntetés kezdődött a Kossuth téren, a Parlament előtt, a miniszterelnök távozását követelve. Szeptember 18-án Sólyom László köztársasági elnök is megszólalt, és bár nem szólította fel lemondásra a miniszterelnököt, rámutatott morális felelősségére. Addigra már országszerte alakultak ki kormányellenes tüntetések. Budapesten a Kossuth téren folytatódtak a demonstrációk, késő este tüntetők egy csoportja megindult a Magyar Televízió Szabadság téri székházához azzal a szándékkal, hogy a beolvastatják kiáltványukat. Ezt nem engedték, ezért a tüntetők elkezdték kővel dobálni épületet, több autót felgyújtottak, a székház védelmére kirendelt rendőrök pedig többször is sikertelenül próbálták kiszorítani a térről a tüntetőket, akik végül „elfoglalták” az épületet. Az MTV éjjel megszakította adását. Másnap, szeptember 19-én az öt parlamenti párt az Erőszak ellen és a békességért címmel fogadott el nyilatkozatot, a köztársasági elnök és a miniszterelnök pedig köztörvényes bűncselekménynek nyilvánította az MTV székháza előtt történteket. Szeptember 19-én és 20-án éjjel tovább folytatódtak a tüntetések a Parlament előtt, valamint a fővárosban utcai harcok alakultak ki a demonstrálók és a rendőrök között. A Fidesz szeptember 21-én bejelentette, hogy elhalasztja a 23-ára tervezett nagygyűlését, mert készülő robbantásos merényletekről kaptak tájékoztatást az állami szervektől. Október 1-én a jelentős fideszes sikert hozó önkormányzati választások urnazárása után Sólyom László arról beszélt, hogy a társadalmi bizalom helyreállítása a parlamenti többség kezében van, másnap pedig a miniszterelnök bizalmi szavazást kért programjáról és saját személyéről. A Fidesz október 6-ától október 19-ig minden nap nagygyűlést tartott a Kossuth téren, de ezt követően is maradtak a téren tüntetők, akik addigra lényegében oda is költöztek, sátrakban laktak. Október 23-án hajnalra, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából tartott központi megemlékezésre hivatkozva kiürítették a teret, napközben és este azonban újabb atrocitások történtek, a tüntetőket és a Fidesz Astoriánál tartott gyűléséről távozókat együtt oszlatta fel a rendőrség, amely éjszakáig tartó összecsapásokat folytatott a demonstrálókkal. Az október 23-i erőszakos rendőri fellépést a Fidesz és civil jogvédők is kifogásolták, több feljelentés is született az ügyben, rendőrök és tüntetők ellen is. – Orbán Viktor az október 23-i Fidesz-nagygyűlésén jelentette be, hogy népszavazásokat kezdeményeznek több témában. /Egy éve vált nyilvánossá az őszödi beszéd. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./

A Magyar Polgári Szövetség erdővidéki területi vezetősége egyetért Tőkés Lászlóval, hogy nem fogadta el az RMDSZ ajánlatát, s nem indul közös listán a közelgő EP- választásokon. Az MPSZ a következő időszak legfontosabb tennivalójának a baróti és a települési tisztújítást tartja. Az MPSZ és a Bardoc-miklósvárszéki Széki Tanács támogatja a Bardoc-Miklósvárszék Egyesületet abban, hogy még a tél beállta előtt elkészüljön az I. világháborúban hősiesen helytálló Székely Hadosztálynak emléket állító képzőművészeti alkotás. A három harcoló katonát ábrázoló emlékmű Blaskó János budapesti képzőművész műhelyében készül, megszületéséhez az Ábel Alapítvány nyújtott segítséget. /Hecser László: Kampányra készülnek (Erdővidék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

Csaknem 700 millió forintos különtámogatást juttat a határon túli, nemzeti fontosságú intézményeknek és programoknak a magyar kormány. Ezt az összeget, a költségvetési vitáktól függetlenül, három évig biztosan megkapja az a mintegy negyven intézmény és program, amely bekerült a támogatási körbe. A támogatottakról a határon túli szervezetek állapodtak meg a kormánnyal. A legtöbb pénz, közel 400 millió forint Romániába kerül. Támogatják többek között – a májusban bejelentetett egymilliárd forinton túl – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, továbbá a támogatott intézmények és programok között van az Iskola Alapítvány – Tanári lakás, illetve szakkollégium létrehozása Erdélyben c. programja, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Teleki Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Magyar Házak hálózata, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség és a Szövetség a Szórványért Alapítvány. Dávid László, a Sapientia rektora elmondta: az intézménynek szánt plusz kétszázmillió forint nem jelent számukra meglepetést. „Ezzel az összeggel már számoltunk az idei költségvetésünk kialakításakor. Az jelentette volna a meglepetést, ha az idén kétmilliárd forint fölötti összeggel gazdálkodhatunk, hiszen az idei elérhető 1,6 milliárdból éppen csak tengődni tudunk” – mondta a rektor, aki nem tud arról, hogy a Sapientia Egyetemet az esemény alkalmából meghívták volna Budapestre. A KMEI igazgatója, Veres Valér úgy tudja, az általa vezetett intézmény ötmillió forintot kap. „Nem nagy összeg, természetesen örülünk, hogy 17 év után beindult ez a folyamat” – mondta. /Cs. P. T. : Hétszázmillió a határon túlra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ A különtámogatásból forráshoz jut a pozsonyi Selye János Egyetem és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola is, amelyek – hasonlóan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemhez – egyébként is kapnak költségvetési juttatást. /Különtámogatás a határon túli intézményeknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Cigány prímások balladájával nyitotta az évadot a Háromszék Táncegyüttes Sepsiszentgyörgyön. A világhírű szászcsávási zenészdinasztia sorsát bejátszott hangfelvételeken, valamint koncertjeiken keresztül ismerhette meg a nagyközönség. „A szászcsávási zenekar sajnos ma már csak a táncházmozgalom valamely megnyilvánulása alkalmából zenél együtt”- mondta a Csávási Ballada főpróbája után a műsor rendezője, Ivácson László. A műsorral Budapesten, a Nemzeti Színházban is fellépnek. /Erdős Zsófia: Roma „multikulti”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

A budapesti Magyar Narancs című hetilap Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke új nemzetstratégiai koncepcióját minősítette. A lap szerint a kezdeményezés mögött az elnök asszony politikai ambíciója van. A Magyar Narancs úgy tudja, hogy a „határon túli magyar problematikum az elmúlt években kiszorult a magyar politikából, nem kis részben a Gyurcsány-kormány tudatos erőfeszítései miatt. ” Gyurcsány miniszterelnök felszámolta a Máértet, Szili javasol többpártilag valami hasonlót helyette, „hátha jó pontokat szerez Gyurcsány külső vagy belső ellenzékénél”. A hetilap szerint: e szavaknak – nemzetpolitika, nemzetstratégia, meg a többi: területi autonómia, ilyen autonómia, olyan autonómia, kettős állampolgárság – idestova húsz éve nem sikerül értelmet találni. A Magyar Narancs szerint minden rendben van: az „elmúlt tizenhét évben a hat. túli m. -ok Romániában és Szlovákiában önkormányzati és parlamenti képviselők, miniszterek, miniszterelnök-helyettesek, polgármesterek sokasága révén érvényesíthették speciális érdekeiket; könyvekben, újságokban, honlapokon, egyetemeken, iskolákban, templomokban, civil szervezetekben találhatták meg nemzeti önazonosságukat”. Továbbá: az identitásnak, amit meg akarunk őrizni, néhány múzeumi tárgyon kívül semmi egyéb tartalma nem lesz, mint hogy meg akarjuk az identitást őrizni. /Harangozó Katalin: Méltó módon. = Magyar Narancs (Budapest), szept. 20./

Magyarok Világszövetsége helyett Magyar Világtanács létrehozására tett javaslatot Tabajdi Csaba a Kárpát-medencei magyar képviselők minap megtartott budapesti találkozóján. /Sike Lajos: Magyar Világtanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

Szeptember 20-án Adrian Cioroianu román külügyminiszter Budapesten tárgyalt kollégájával, Göncz Kingával. Megállapodtak abban, hogy november 14-én tartják a soron következő, harmadik magyar–román együttes kormányülést Nagyszebenben. Az elsőt 2005 októberében tartották Bukarestben, a másodikat tavaly novemberben Budapesten. Tárgyaltak a két ország közötti szociális egyezményről, amely rendezné a nyugdíjfolyósítás kérdését. A román diplomácia vezetőjét Sólyom László köztársasági elnök is fogadta. A megbeszélésen szó volt a romániai kisebbségi törvény elfogadásáról, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásáról, valamint a magyar nyelvű felsőfokú oktatás fejlesztéséről. Érintették azokat a témákat, amelyekkel kapcsolatban a magyar államfő hivatalos romániai látogatása óta előrelépés történt. Ilyenek az 1956-os romániai magyar és román politikai elítéltek rehabilitálása, a román államfő kezdeményezésére a román nyelv idegen nyelvként való oktatása a magyar tanítási nyelvű iskolákban, a Székelyföld fejlesztésével kapcsolatos elképzelések, illetve a verespataki beruházás felfüggesztése – olvasható a közleményben. A külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy a két tárca mihamarabb együttműködési megállapodást köt egymással. Göncz Kinga a sajtóértekezleten elmondta: a megbeszélésen szó volt a romániai kisebbségi törvényről, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem finanszírozásáról és magyar karok és szakok létrehozásáról a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Adrian Cioroianu hangsúlyozta: kormánya fontosnak tartja a kisebbségi törvény elfogadását, amely már a romániai képviselőház napirendjén van. A koszovói rendezés nem szolgálhat modellként a székelyföldi autonómia-törekvésekhez – mondta Adrian Cioroianu. Kiemelte: nagyon pontosan meg kell határozni, hogy ki mit ért autonómia alatt, tisztázni kell a különböző koncepciókat. Göncz Kinga is azt hangsúlyozta, hogy az autonómia fogalma nagyon széles spektrumot fed le, ideértve a kulturális, az oktatási és a nemzeti autonómiát is. A Romániában tervezett kisebbségi törvény a kulturális és az oktatási önrendelkezést garantálná – tette hozzá. A magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán Adrian Cioroianu azt mondta, lassú, de konkrét lépések történtek az ügyben. A román külügyminiszter tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is. Egyetértettek abban, hogy a novemberi közös kormányülésen mindenekelőtt a regionális együttműködés fejlesztésének lehetőségeit szükséges áttekinteni. /Újabb magyar–román együttes kormányülés novemberben. Cioroianu kisebbségi kérdésekről is tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./ A magyar féltől várja az autonómiáról való tárgyalás felvetését a román külügyminiszter. Göncz Kinga kijelentette, ahhoz, hogy megvalósuljon a székelyföldi autonómia, a többségi társadalom támogatására is szükség van, ehhez pedig az RMDSZ kormányzati szerepvállalására és befolyására. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: analógia valóban nincs Koszovó és Székelyföld között, de bizonyos értelemben lehet példa a balkáni terület rendezése. A pártvezető szerint az lehet modellértékű, hogy Koszovóban is sajátos megoldást próbálnak találni, nem pedig egy sablont akarnak alkalmazni. „Az autonómia elérése érdekében Magyarországtól is várnak támogatást a romániai magyarok” – tette hozzá Markó. /Újabb közös kormányülés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Adrian Cioroianu román külügyminiszter Budapesten kijelentette: ha a magyar fél kéri, a magyar autonómiatörekvésekről is lehet tárgyalni a közös kormányülésen. Cioroianu olyan téma iránti nyitottságáról tett tanúbizonyságot, amelyet tudomása szerint a magyar kormány nem fog felvetni. Gyurcsány Ferenc augusztus végén kifejtette: rosszul tenné a magyar kabinet, ha támogatná az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket; az SZDSZ pedig az egyéni jogok oldaláról határolódott el az autonómiától. /Gazda Árpád: Kicentizett diplomácia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Antall József szerepe történelmi jelentőségű volt életünkben, mert az önállóság elvén alapult. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek, és hogy az egységes magyar nemzet eszméjét csakis így lehetett ébren tartani – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 20-án Budapesten, Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökének politikai művét méltató rendezvényen. A Deák Ferenc Közéleti Klub, az Antall József Baráti Társaság és az Antall József Alapítvány által szervezett eseményen az RMDSZ elnöke mellett, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Salamon Konrád történész, Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője, Elek István közíró, valamint Szávay János irodalomtörténész tartott előadást a „nemzet miniszterelnökének” máig meghatározó politikai munkásságáról. Markó Béla kifejtette: „Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk. ”Antall József kormánya hozta létre a határon túli magyarság támogatását szolgáló intézményeket, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Duna Televíziót is. /Antall Józsefre emlékeztek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Száztíz éve született Tamási Áron Farkaslakán, az író szülőfalujában minden évben megemlékeznek az évfordulóról. Az emlékezésen a farkaslaki gyökerekkel rendelkező budapesti professzor, Sipos Lajos Tamási Áronról írt monográfiájával ismerkedhettek meg az egybegyűltek. A neves irodalomtörténész hiteles élet- és pályarajzával új adatokkal gazdagította a Tamási-irodalmat. Amint könyvében írja, 1961-ben pártutasításra Tamási munkásságát ki akarták iktatni az irodalmi hagyományból. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok szerint Tamási Áron a tíz leginkább megfigyelt személy egyike volt, maga Kádár János szorgalmazta ezt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1959. június 30-i ülésén mondotta Kádár: „A választmány (ti. A létrehozandó Írószövetségé) rendben van, én egy nevet kifogásolok. Tamási Áronnal kapcsolatban amellett voltam, tárgyaljunk vele, vállalja, vagy nem. Most mégis felvetem, szabad-e neki itt lenni? Mégis ez az ember írta a Gond és Hitvallást. (Az 56-os forradalom eszmeiségét vállaló kiáltványt) Azokat a csepeli munkásokat, akik ezt terjesztették, börtönbe zárták, ő maga még ki sem nyögte, hogy megbánta... ” Sipos Lajos könyvének nagy érdeme, hogy feltárja Tamási életének ezeket a kevésbé ismert mozzanatait. A lap a könyv két részletével érzékeltette, hogy Tamási Áron az állandó zaklatások közepette is megmaradt egyenes derekú, tisztességes embernek. Az egyik részlet Déry Tibor és társai ellen indított íróperrel foglalkozik. Az íróperben 1957. október 30-án tanúnak beidézték Tamási Áront is, akit vallomástételre akartak kényszeríteni Déry ellen. Tamási belépett és mélyen meghajolt a vádlottak, az írók előtt. Ezt tette távozásakor is. Kádár János, a párt vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958. október 13-i ülésén kifejtette: „említem ezeket a csodabogarakat, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres (Péter) meg még Szabó Pál nélkül is, aki – ugye – már a jelöltek közé van számítva. ” „…érdemes az ilyen személyek kérdésén gondolkodni, mert én abban nem látok semmi borzasztót, ha 20 olyan félellenzéki van a parlamentben. Beszélni sajnos nem mernek (...), de már szemrehányó pofájuk [sic!] figyelmeztet minket bizonyos dolgokra (...). „Egyébként lehetséges (...) – tette hozzá Kádár–, hogy a közeljövőben le kell tartóztatni újra embereket, akik nem hallgatták meg a tanácsainkat, hogy rakják le a fegyvert, és még ma is motoszkálnak a sötétben. Nem fogja senki félreérteni, hogy ha valami író vagy újságíró, akkor szabad neki a népi hatalom ellen cselekedni. ” /(Borbély László): Száztíz éve született Tamási Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

Dr. Szenik Ilona, a népzenetudomány professzorasszonya szeptember 7-én lett nyolcvanéves. Akik tanszékét örökölték és a többiek, akiket ő vezetett be a népzenetudományba, akik az ő irányításával nyerték el a doktori címet, születésnapjára nem adtak ki tisztelgő tanulmánykötetet, nem rendeztek tudományos értekezletet. Egy nagyon szűk munkatársi kör vacsorameghívása volt az egyetlen ünneplés, amely a szakma részéről kijutott neki. Az emlékezetes, Faragó-Jagamas-Szegő jegyezte Moldvai csángó népdalok és népballadákban (1953) jelentek meg gyűjtései. Legkorábbi műve, az Almási Istvánnal és Zsizsmann Ilonával közös A lapádi erdő alatt című népdalgyűjtemény épp ötven éve jelent meg. Ioan R. Nicola és Traian Mirza mellett társ-szerzője volt a román zeneakadémiai képzés történetében úttörő, kétkötetes folklór-kurzusnak (1963, 1969). Tanulmányai, melyeket eddig nem foglalt kötetbe, részint magyar, részint román tárgyúak. Közvetítői szerepvállalásának körébe egy Kodály pedagógiai rendszerét ismertető román szakdolgozat is belefért (1969). Eddigi főműve az Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek című, vaskos műfaj-monográfia (1996). Ő a tudományos megalapozója annak a hatalmas, kétkötetes kolinda-gyűjteménynek, amelyben neki és több másoknak sokéves munkája fekszik, és amelyet Ioan Bocsa nála doktorált docens jegyzett elsőként, mint a mű szerzőcsapatának összehangolója (2003). Bő 3000, terepen gyűjtött és saját kezűleg lejegyzett dallammal gazdagította az archivált magyar és román népzenekincset. Pályakezdő kora óta tanít a Dima Főiskolán, 1990 óta konzulens tanári rangban. A doktorképzésben ma is nélkülözhetetlen. Amióta elszaporodtak a romániai magyar felsőoktatás intézményei, másutt is tanított és ma is tanít, a nagyváradi Sulyok István, majd Partiumi Egyetem után most a Babes–Bolyai Tudományegyetem református teológiai karán. Nemcsak a folklór a tárgya, hanem a zenetanítás módszertana is. Számtalan különböző rangú szakdolgozatnak volt irányító tanára. Hírlik, hogy tanítványainak munkáiba legalább annyi munkát fektet bele, mint a magáéiba. A Budapesten felfutott Pávai Istvánnak és Kelemen Lászlónak, az itthon maradottak közül Szalay Zoltánnak volt útnak indítója. /László V. Ferenc: Hetvenkedőből nyolcvankodó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./