A falunapok keretében elhelyezték Rugonfalva református templomában ereklyeként a falu fél évszázada rejtegetett országzászlóját. A falu piros-fehér-zöld, koronás címeres zászlóját 1945-ben két helybéli férfi rejtette el a román hatóságok elől. Kérésükre 1971-ben dr. Rugonfalvi Kiss Csaba Budapestre menekítette tovább a zászlót, mert a helybéliek már nem tudták biztosítani a megőrzését. Hazahozatalát már 1990 januárjában, közvetlenül a rendszerváltás után kezdeményezte a két, azóta elhunyt rugonfalvi zászlóőrző férfi, a marosvásárhelyi fekete március miatt azonban akkor lemondtak róla. A zászlóátadás ünnepi istentiszteletének meghívott szónoka dr. Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke volt. A falunapokon a helyi műkedvelők mellett a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes is fellépett, majd Papp László 2003-ban elhunyt többszörös ökölvívó olimpiai bajnokra emlékeztek, akinek édesanyja rugonfalvi származású volt. /Kovács Csaba: Ismét Rugonfalván az országzászló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Budapesten az ünnepi könyvhéten a legkeresettebb kiadvány Nagy Gáspár összes versei című kötet volt. Idén 93 magyarországi és 13 határon túli magyar kiadó művei között lehetett válogatni. /Könyvtárbusszal a kultúráért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Az elmúlt héten rendezték meg „Szejke” Néptánc- és Népzenefesztivált. A Műtermek, amatőr fényképészek és filmesek szerepe a népi örökség megmentésében című előadás után a Kováts fényképész-dinasztia több száz darabot számláló fotóanyagából láthattak kisfilmet az érdeklődők. A film dr. Fogarasi Klára, a budapesti Néprajzi Múzeum fotótörténésze kezdeményezésére készült. A néptáncegyüttesek fellépése sikeres volt. Magyarországi együtteseket is vártak, de azok anyaországi támogatás nélkül nem tudtak eljönni. /Barabás Blanka: A Szejke-fesztivál legkiválóbb pillanata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Jó kezdeményezésnek tartja a nemzeti összetartozás napjáról szóló esetleges törvényjavaslat ötletét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki ugyanakkor kételkedik abban, hogy éppen a Trianon-évfordulót kell ilyen nappá nyilvánítani. Németh Zsolt, a magyar külügyi bizottság fideszes elnöke budapesti sajtótájékoztatóján bejelentette: a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatban kezdeményezi, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának emlékére június 4. legyen a nemzeti összetartozás napja. Különböző hangsúlyokkal, de támogatják a vajdasági magyar pártok a Fidesz és a KDNP törvényjavaslatát. Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke támogatásáról biztosította a javaslatot. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szimpatikusnak nevezte a javaslatot. „Ezer százalékkal támogatja” a javaslatot a legfiatalabb vajdasági magyar párt, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László. Szintén üdvözölte a kezdeményezést Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem utasítja el a törvényjavaslatot. Csáky Pál, az MKP elnöke leszögezte, pártja véleménye szerint „a végső döntést a magyar Országgyűlés pártjai hivatottak meghozni. ” /Vélemények a nemzeti összetartozás napjának ötletéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Ünnepi állománygyűlésen iktatták be hivatalába Bencze József vezérőrnagyot, az új országos rendőrfőkapitányt június 5-én Budapesten. Kinevezésével kapcsolatosan az ellenzék kifogásokat fogalmazott meg. A Fidesz és a KDNP arra kérte a kormányt és a miniszterelnököt, hogy ne nevezze ki országos rendőrfőkapitánynak Bencze Józsefet. Lázár János, az Országgyűlés rendészeti bizottságának fideszes elnöke szerint Bencze a személye kapcsán kialakult botrány miatt tehertételt jelent a rendőrség számára. Bencze előző munkahelyén, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán háromszor is pénzjutalomban részesítette barátnőjét. /Jutalom a barátnőnek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

Vasas Samu- Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek /Kráter Műhely Egyesület, Pomáz 2007/ című kötet hatalmas gyűjtőmunka eredménye, hiszen egy egész tájegység, a tágabb értelemben vett Kalotaszeg 41 falujának teljes ünnepi szokásanyagát veszi számba, továbbá a gazdasági évhez kapcsolódó szokásrendjét, az ünnepek szokásainak verses és prózai szövegeit. A kutatás 1965-ben kezdődött és tartott 1981-ig, melyhez 1973-ban csatlakozott Salamon Anikó néprajzkutató. Minden falut végigjártak, és az azonos témájú vizsgálatok eredményeit összehasonlítva saját új és régebbi gyűjtésükkel, mások gyűjtéseivel, elemezték. /Vasas Samu- Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. /Gondola. hu, jún. 6./ Vasas Samu /Bencéd, 1927. júl. 14. – Bánffyhunyad, 1997. dec. 20./ 1973-1987-ig, nyugdíjazásáig a bánffyhunyadi líceum tanára. Néprajzi munkái: Népi gyógyászat. Kalotaszegi gyűjtés /Kriterion, Bukarest, 1985/, Kalotaszegi ünnepek /társszerző, Budapest, 1986/, A kalotaszegi gyermek /Kolozsvár, 1993/, Népi jelvilág Kalotaszegen /Budapest, 1994/. A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület elnöke, a Kalotaszeg folyóirat főszerkesztője volt. Salamon Anikó (Réty, 1945. júl. 2. – Kolozsvár, 1981. júl. 1./ magyar-néprajz szakot végzett. Néprajzi kutatásai főleg a szellemi néprajz, a népi hitvilág elemeinek feltárására, értelmezésére irányultak. - Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák /Budapest, 1987/

Miért vannak erdélyi „külön-szervezetek”, ha az erdélyi írók összmagyar irodalomban gondolkodnak? – kérdezte Elek Tibor, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője. Elek Tibor, aki egyben az aradi Irodalmi Jelen kritika rovatának szerkesztője, időnként Kolozsváron, Budapesten, Békéscsabán szervez kulturális rendezvényt. A Bárka folyóirat 2000 óta táborokhoz való tartozástól függetlenül közöl a magyar nyelvterület egészéből. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult interneten, teljes spektrumú irodalmi portál. Mind a nyomtatott, mind az internetes változatban gyakran tekintenek az erdélyi irodalom felé. Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1986 óta él Gyulán. 1999-től a Bárka főszerkesztője. 2004-ben szerzett doktori fokozatot Székely János erdélyi szerzőről írt monográfiája megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen kritikai rovatát. /Hevesi Mónár József: Régi-új irodalmi „csontok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Sikeresnek nevezte csángóföldi kerékpáros „küldetését” Ferkó Zoltán, akit Iasi-ban magas rangú egyházi vezetők fogadtak, az ottani püspökkel folytatott megbeszélése pedig a viszontlátás ígéretével ért véget. Másfél hónappal ezelőtt, április 22-én indult Budapestről, hogy e hosszú útjával a moldvai csángó magyaroknak a magyar nyelvű templomi szolgálat iránti igényére hívja fel a közvélemény és az egyházi elöljárók figyelmét. A Vatikánban adta át a magyar misére vonatkozó petíciót, majd Horvátországon és Magyarországon áthaladva érkezett Erdélybe. Marosvásárhelyen barátságtalan gesztusokban is része volt, „felsőbb” parancsra kiutasították a főtérről, pontosabban a plébánia udvarára tessékelték. Hosszú útja során itt igazoltatták először! A magyar nyelvű mise ügyének rendezése várat még magára. „A moldvai egyházi elöljárók azzal érvelnek, hogy a magyar misét kérők táborokra osztják a falvakat, megbontva azok egységét” – mondta a kerékpáros zarándok. Abszurdumnak nevezte, hogy vannak olyan falvak, amelyekben mindenki magyarul beszél, beleértve a katolikus papot is, de a templomban csak román szó hangozhat el. /Négyezer kilométer kerékpárral a moldvai csángó magyarokért. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

Budapesten a Szent István-bazilika előtt fogadták június 10-én a csángó ügy támogatói a 4000 kilométeres kerékpáros zarándokútjáról visszatért Ferkó Zoltánt. A csángókért misézett dr. Szabó Géza kanonok, a misén és az ünnepségen részt vett Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vallási felelőse is. A 31 éves budapesti fiatalember sikeresnek tartja zarándoklatát, hiszen Európa több országában sok százezer ember figyelmét hívta fel a csángók anyanyelvi miséjének hiányára. Ferkó Zoltán elmondta: a zarándoklat ugyan véget ért, de a küzdelem folytatódik. /A zarándoklatnak vége, a küzdelem folytatódik. Ferkó Zoltán hazaért = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./

Az erdélyi magyar szervezetek sikertelenül pályáztak a minisztérium Promocult 2007 programján. A kortárs román kultúrát az Európai Unióban népszerűsítő alkotások számára kiírt programban egy-egy pályázat legtöbb 400 ezer lej vissza nem térítendő támogatást nyerhetett a tízmilliós alapból, képzőművészet, színház, zene, tánc, film és irodalom kategóriában. „Nem a román művészeket, nem a kortárs román kultúrát képviseli a tervezet” – indokolta az elutasítást a Nemzeti Kulturális Alap (AFNC) a temesvári Csiky Gergely és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház esetében, továbbá a sepsiszentgyörgyi Háromszék és az udvarhelyi Kékiringó Táncegyüttes pályázatát is hasonló indokkal utasították el. Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója szerint etnikai diszkrimináció miatt nem kaptak pénzt a magyar pályázók. „Úgy látszik, minket nem tekintenek a romániai kultúra részének, tehát nekünk nem jár pénz” – háborgott Nagy Pál, aki fontolgatja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul az ügyben. Az AFNC előadója, Cristina Vlad szerint a nemzetiségi részrehajlásnak még a látszatát is igyekeztek elkerülni. A tanácsos szerint általános elvárás volt minden pályázóval szemben, hogy a világnyelvi elérhetőséget megteremtse, például fordítással. A Háromszék Táncegyüttes a Duna Karnevál nevű nemzetközi néptánc-fesztiválon vett volna részt Budapesten. A tánchoz ugyan nem szükséges szinkrontolmácsolás, a pályázati kiírás szerint azonban a szellemi örökséget bemutató előadásokat, műveket nem támogat a Promocult 2007 program. „Úgy látszik, magyar pályázó csak politikai közbenjárásra kaphat pénzt Bukarestből, nem a teljesítményére” – vélekedett Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója. „A Duna Karneválon már tizedik éve rangos olasz, görög, spanyol, lengyel együttesekkel közösen veszünk részt. Még mielőtt európai uniós tagállam lett volna Románia, mi a hazai kortárs táncművészetet képviseltük a fesztiválon. Most először írtak ki részvételi támogatásra pályázatot, de ki is zárnak belőle” – tette hozzá. A Temesvári Állami Csiky Gergely Színház egy Kirkegaard-adaptációval, A csábító naplójával vett volna részt a kecskeméti dán kulturális intézet tízéves évfordulójának ünnepségén. Pályázatukat elutasították. /Kovács Csaba: Pályázni művészet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Gyergyóalfaluban a templomban a lemeszelt freskókat restaurálták, a felújított templombelsőt június 10-én, vasárnap áldották meg. Az Alfaluból Magyarországra települt Bege Attila vállalkozó, a Budapest környéki Székely Kör elnöke Velledics Lajos magyarországi festő-restaurátort kérte fel a templom egykori falfestményeinek megvizsgálására. Az oltár két oldalán két új kép is megjelent, mindkettő Velledics Lajos alkotása. A bal oldali kép a csíksomlyói búcsúra induló, István pap vezette alfalviakat ábrázolja, a másik kép: az elvándoroltakat mindig szívesen várja haza a falu. A szentmisén a népszerű magyarországi operaénekes, Pitti Katalin is énekelt. A Szent Korona Szövetség néhány tagja Szent István koronájának egy másolatával érkezett, élükön vitéz Kiss Imre elnökkel. A templomi szertartás után a Helikon fúvószenekar muzsikájára a művelődési otthonban folytatódott az ünnepség, melyen a helyi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület tagjai remekeltek. /Bajna György: Alfaluban tudnak ünnepelni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Budapestnek érdeklődnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen ez nem csak romániai belpolitikai ügy – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó szerint nyilvánvaló, hogy a romániai igazságszolgáltatás nem független. Emlékeztetett arra, hogy nem csak Nagy Zsolt ellen vizsgálódik a román ügyészség: másik négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen is büntetőjogi vizsgálatot indítottak. Úgy vélte: a magyar kormánynak rá kellett volna kérdeznie arra, hogy mi történik, hiszen nem csak belpolitikai kérdés, ha egy másik országban hátrányos helyzetbe kerülnek a magyarok. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára szerint nem a magyar, hanem a román belpolitikai helyzet alakulása eredményez az RMDSZ számára politikai nehézségeket. Ezzel reagált az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártja vezetőjének nyilatkozatára. /Markó: Budapestnek érdeklődnie kell, amikor a magyarok külföldön hátrányos helyzetbe kerülnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

A magyar pályázók közül egyedül az A Hét internetes újság részesült a kultuszminisztérium Promocult 2007 programja támogatásában, a többi magyar pályázatot visszautasították. A kortárs román kultúrát az Európai Unióban népszerűsítő alkotások számára írták ki a Promocult 2007 programot. A legtöbb erdélyi magyar szervezet pályázatát annak ellenére utasították el, hogy az értékeléskor magas pontszámot kaptak. „Nem a román művészeket, nem a kortárs román kultúrát képviseli a tervezet” indoklással utasították el például a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes pályázatát. Az indoklás alapján az érintettek etnikai diszkriminációnak tulajdonítják az elutasító döntést, Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója fontolgatja, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordul az üggyel. Az egyetlen magyar nyertes az A Hét a Kelet-európai irodalom versus közép-európai irodalom című tervével, amelyet Prága, Pozsony, Bécs, Budapest és Bukarest helyszíneken szerveznek meg. „Kortárs elsőkötetes vagy kiadás előtt álló fiatal román íróknak szervezünk találkozót lehetséges fordítóikkal közép-európai fővárosokban”– foglalta össze a pályázat célját Parászka Boróka felelős szerkesztő. Elképzelhető, hogy magyar alkotók is bekapcsolódnak a programba – tette hozzá. /Kovács Csaba: Helyünk Európában. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A romániai kisebbségügyi törvény, a Babes–Bolyai Tudományegyetem kétnyelvű feliratai, Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint Traian Basescu román államfő magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentése is szóba került Szőke László külügyminisztériumi szakállamtitkár és Ireny Comaroschi budapesti román nagykövet június 13-án történt találkozóján. A szakállamtitkár örömmel nyugtázta, hogy július 3-án Bukarestben ülést tart a kétoldalú kisebbségügyi vegyes bizottság, egyben tájékoztatást kért a romániai kisebbségi törvény immár hosszabb ideje előirányzott, de továbbra is húzódó parlamenti elfogadásának kilátásairól. Emellett emlékeztetett arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-jétől kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen; a szakállamtitkár érzékeltette: a magyar fél előrelépésre számít az egyetemmel kapcsolatos kérdésekben. A találkozón Szőke László elmondta, sajnálattal értesültek Traian Basescu elnöknek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) bukaresti diszkriminációellenes konferenciáján elhangzott, a magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentéséről. A közlemény szerint az államtitkár kitért arra is, hogy aggályokat kelt a Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint a további négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen indult büntetőjogi vizsgálat is, mert a körülmények alapján nem lehet kizárni, hogy ezek az eljárások az RMDSZ ellen irányuló politikai törekvéseket is szolgálhatnak. /A magyar–román kapcsolatok aktuális kérdései. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Értékes, érdekes előadások hangzottak el Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére tartott Nemzetközi Történész Konferencián június 7-én és 8-án. A korábban évente, majd kétévente dr. Garda Dezső országgyűlési képviselő által szervezett ünnepi rendezvényen az első napon háromszázan, második napon közel kétszázan hallgatták az előadásokat. A Nemzetközi Történész Konferencia a vásárjog 400 éves évfordulójának, illetve a városjog 100 éves évfordulójának megszerzése szellemében tajlott. Csukovits Enikő a budapesti Akadémiai Történeti Intézet történésze a magyar városfejlődés általános jellemzőit mutatta be, Tringli István a piac és a vásár működési mechanizmusát érzékeltette a középkori Magyarországon. Horn Ildikó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője előadása Rákóczi Zsigmondról szólt, aki rövid fejedelemsége idején vásárjogot adott Gyergyószentmiklósnak. Garda Dezső, a város történésze bemutatta Gyergyószentmiklós jogi, közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási feladatkörének az alakulását. Szabó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára által, illetve B. Szabó János, a Zrinyi Miklós Honvédelmi Egyetem tanára II. Rákóczi Ferencről beszélt. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója a múzeum rövid történetét ismertette, Magyari Levente Gyergyó közéletéből 1899-ben címen értekezett. Pál Antal Sándor ny. levéltáros Az 1956-os évi magyarországi forradalom és szabadságharc hatása és következményei Gyergyóban című munkája erőt ad azoknak, akik félnek, még mindig nem beszélnek a történtekről. A rendezvény végén a gyergyószárhegyi Ferencz Hedvig néni mondott köszönetet dr. Garda Dezsőnek a konferenciáért, a székelységért folytatott küzdelméért, és erőt kívánt a további harchoz. Garda Dezső az újságíró kérdésére elmondta, hogy 1977-től kezdődően szervezett tudományos ülésszakokat kolozsvári egyetemi előadótanárok részvételével, melyek 1990-től kezdődően a magyarországi történészek előadásaival Nemzetközi Történész Konferenciákká váltak. A mostani alkalommal Demény Lajos és Egyed Ákos betegsége miatt nem tudott eljönni Gyergyószentmiklósra, R. Várkonyi Ágnes akadémikus asszony a szervezés időpontjában nagyon beteg volt. /Kedves-Tamás Gyopár: Ünnepi történész-konferencia. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

A Magyar Rádió új műsorstruktúrájáról vitáztak Budapesten; az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának ülésén szinte minden felszólaló képviselő talált kifogásolnivalót a változtatásokban. A június elejétől bevezetett módosítások értelmében Magyarország legnagyobb közszolgálati adója, a Kossuth Rádió leegyszerűsített műsorráccsal, hír- és információ-központú ajánlattal várja hallgatóit, a Petőfi Rádió a legfrissebb zenei összeállításokat kínálja, a Bartók Rádió komolyzenei programja változatlan, de hallgatottsága továbbra is alacsony. A vitában főként a Kárpát-medencei identitás megtartásához hozzájáruló műsorok hiányát érintették. /Vita a Magyar Rádióról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

A diplomáciai gyakorlatban szokatlannak nevezte a bukaresti Külügyminisztérium azt, hogy június 13-án Szőke László magyar külügyminisztériumi szakállamtitkár aggályait fejezte ki Irene Comaroschi budapesti nagykövetnek Nagy Zsolt távközlési miniszter elleni bűnvádi eljárás miatt. „Egy jogállamban a bűnvádi eljárások nem etnikai kritériumok alapján zajlanak. Romániában a törvény előtt mindenki egyenlő” – szögezi le a bukaresti minisztérium közleménye, amely pontokba szedve választ adott a magyar külügy tájékoztatójában felvetett kérdésekre. Szőke László szakállamtitkár emlékeztette a román diplomatát arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-től kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A bukaresti külügy arról tájékoztatta Budapestet, hogy a kisebbségi törvényt jelenleg a parlament szakbizottságai tárgyalják. A közlemény a Babes-Bolyai Tudomány kétnyelvű feliratai kapcsán emlékeztetett arra, hogy tavalyi levelében Razvan Ungureanu akkori külügyminiszter „nem tett ígéretet olyan vállalásokra, amelyek csorbítanák az egyetemi autonómiát”. A külügyi tájékoztató a Traian Basescu államfő kijelentéséhez fűződő budapesti kifogásokról megállapította: a magyar és a román fél korábban is eltérően viszonyult a kisebbségi kérdés rendezéséhez. A román-magyar „diplomáciai szóváltás” egy nappal azután robbant ki, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: Budapestnek érdeklődnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek. Markó szerint a romániai igazságszolgáltatás nem független. /Cs. P. T. : Román külügy: szokatlan Budapest eljárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához intézett beadványon 25 aláírás szerepel, köztük 15 romániai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi magyar személyiségé. A petíció bemutatja a romániai magyar felsőoktatásban, különösen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struktúrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást a kérdésben, az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre, továbbá kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizottság kezdeményezze a rektornál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszavételét, illetve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű. Bár a magyar nemzetiségű lakosság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk tanulhat magyar nyelven – fejtik ki az aláírók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, amelyek során a két önálló egyetem összeolvasztásával létrejött a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). A BBTE ma a romániai magyar diákság által legnagyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikulturálisként határozza meg, azonban az egyetem vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a magyar oktatási vonal nagyobb önállóságát és a magyar tagozat számára a valós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romániában nincsen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. A petícióban említették a „tábla-akciót” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi adjunktus az egyetem három épületében magyar nyelvű feliratokat helyezett el a román nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági személyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázatlan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsátották a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelyezésében, az egyetem vezetőinek értelmezésében az akció előkészítésében játszott szerepe miatt sújtották a szankcióval. Hantz Péter a lapnak elmondta: az aláírási folyamatot többen is akadályozni próbálták, és valamilyen mértékben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány – egyelőre bátortalan – lépés a többnyelvűsítés irányába, május 19-én dr. Máthé János vegyészprofesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát függesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szintjén is lehet olykor találkozni a magyar nyelvvel. A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete – Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet – Csíkszereda, Magyar Ifjúsági Tanács – Kolozsvár, továbbá Benkő Samu akadémikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény Lajos akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, Forray Ferenc egyetemi adjunktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sándor költő, Kolumbán József akadémikus, Maros Dezső akadémikus, Nagy-Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Sógor Csilla egyetemi adjunktus, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zoltán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Európához intézett petíció a romániai magyar felsőoktatásért. A kezdeményezést a romániai magyar akadémikusok zöme támogatja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Domokos Péter akadémikus, a finnugrisztika professzora több mint hetven év múltával tért vissza először szülőfalujába, Gyergyóalfaluba. Emlékeiben még mindig élnek az édesapjához – Domokos Pál Péterhez – fűződő történetek, amelyek az ő székely- és csángóföldi látogatásai utáni hazatéréseket idézik. Domokos Péter kifejtette, Magyarországon baj van a magyarságtudattal, nevezetesen a magyar szó értelmezésével. A másságot, a globalizációt, a nemzetköziséget helyezik az önazonosság-tudat elébe. Ha magunkról beszélünk, ha a társadalom magyarságtudatát próbáljuk erősíteni, már ránk sütik a nacionalizmus bélyegét. A finnek csak és kizárólag nyelvrokonaink, és semmi több. Semmi faji közünk nincs sem a finnekhez, sem többi a nyelvrokonhoz, udmurtokhoz, komikhoz, manysikhoz és hantikhoz. Ők kicsik, ferde szeműek, a finnek magasak és kék szeműek, az évezredek során ilyen emberré alakultak. A nyelv viszont egészen más dolog: a nyelvükben legalább ezer olyan szót őriznek, amely mindent bizonyít. Nyelvi törvények léteznek, amik meghatározóak. A lengyel, az orosz, a bolgár is érti egymást. Miért? Mert ezer évvel ezelőtt még egymás mellett éltek. Mi viszont hatezer éve élünk távol egymástól, és nagyon eltávolodtak egymástól a nyelveink. Mostanában sokfajta eredetelmélet látott napvilágot: például vannak, akik a suméroktól vagy az etruszkoktól származtatják a magyar népet. Domokos Péter leszögezte, ezek azok az elméletek, amelyekről vitatkozni sem érdemes. Álmodozó emberek mindig lesznek, akik különböző elméleteket gyártanak. Domokos Péter fölöslegesnek és meddőnek tartja az erről szóló vitákat. Ugyancsak nevetséges, hogy egyesek a székelység nyelvjárását külön nyelvként akarják feltüntetni. Egy himnuszunk és egy magyar nyelvünk van, ebbe beletartozik a székelység is teljes egészében. A csángó nyelvjárásról is a románok próbálták elterjeszteni, hogy „elrontott” román nyelven beszélnek, ez viszont nem igaz, ők a Kazinczy-féle nyelvújítás előtti magyar nyelvet őrizték meg napjainkig. Minden nyelvben vannak tájszavak, de az alap mindenhol ugyanaz. Domokos Péter /sz. Gyergyóalfalu, 1936. jan. 15./ Tanulmányait Kolozsváron, Veszprémben, Szombathelyen és Budapesten végezte. A nemzetközi finnugrisztika elismert művelője: több mint 30 önálló kötete, összeállítása, mintegy 350 cikke, tanulmánya jelent meg, számos egyetemen tanított. 1960 óta előadó az 5 évente megrendezett Nemzetközi Finnugor Kongresszusokon. 1989-ben közreműködött a Finnugor Írók Nemzetközi Társasága megalapításában, amelynek éveken át alelnöke, majd elnöke is volt. Létrehozta az MTA Uralisztika Komplex Bizottságát. /Jánossy Alíz: Nyelvrokonság, semmi több. Beszélgetés Domokos Péter akadémikussal, a finnugrisztika professzorával. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Június 15-én tudományos konferencia zajlott Budapesten Kádár Jánosról, illetve a nevét viselő korról „Kádár János – mihez kezdjünk vele?“ címmel. Ideje annak is, hogy végre objektíven próbáljunk beszélni erről a korszakról egész Kelet–Európában, írta Veres István, a lap főszerkesztője. Traian Basescu elnök hivatalosan elítélte a kommunizmust, de ez merő porhintés a Nyugat felé, egy korszakot nem lehet alapos elemzés helyett egy elítéléssel elintézni. Schmidt Mária magyarországi történész, a XX. Századi Intézet igazgatója, szervezte a konferenciát. Romániában még nem volt az említetthez hasonló tudományos konferencia. /Veres István: Mihez kezdjünk a kommunizmus örökségével? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 16./

Ismét megerősítette lemondási szándékát a miniszterelnök-helyettesi tisztségről Markó Béla május 15-én tartott kolozsvári sajtótájékoztatóján. Egyelőre még nem döntöttek arról, hogy az RMDSZ-nek járó államminiszteri tisztségre továbbra is igényt tart-e a szövetség, és ha igen, kit jelöl helyébe. Az RMDSZ-es EP-lista sorsáról érdeklődő újságíróknak Markó elmondta: a szövetség továbbra is támogatja Nagy Zsolt jelölését. A tisztségéből felfüggesztett minisztert az RMDSZ alkalmasnak tartja arra, hogy a szövetséget külföldön, az Európai Unióban képviselje. Megerősítette: az RMDSZ párbeszéd-párti, és hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Tőkés László független EP-jelölttel, de előbb a programban, a célokban, prioritásokban kell megegyezni, s csak ezután a tisztségekben, személyi kérdésekben. Az RMDSZ helyesli a magyar külügy gesztusát. Azokra a vádakra, miszerint Budapest számonkérése beavatkozás Románia belügyeibe, Markó kifejtette: ha Románia szó nélkül elfogadja a Brüsszel által támasztott feltételeket, akkor el kell fogadnia azt is, hogy egy másik EU-tagállam kérdéseket tegyen fel Bukarestnek. – Utoljára 89 előtt hallottam azt a képtelenséget, hogy a romániai kisebbségek helyzetéről érdeklődni beavatkozás az ország belügyeibe – vélekedett a szövetségi elnök. Emlékeztetett: nem is olyan rég Traian Basescu arról értekezett, hogy három országban, Ukrajnában, Szerbiában és Magyarországon nem tartják tiszteletben az ott élő román kisebbség jogait. Ha az államfőnek megengedett az ilyen sommás kijelentés, akkor nézzék el Budapestnek is, ha kérdéseket tesz fel, mondotta a politikus. A Magyarországon élő román kisebbség „sanyarú” sorsával kapcsolatban megjegyezte: az RMDSZ egyáltalán nem bánná, ha az ott érvényben levő kisebbségi törvényt Románia egy az egyben átvenné. /Sz. K. : Helyesli az RMDSZ a magyar külügy gesztusát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

„Románia belügyeibe való beavatkozás”-nak, „szokatlan diplomáciai eljárásnak” minősítette a június 15-i román sajtó az RMDSZ politikusai ellen indított büntetőjogi eljárásokkal kapcsolatos magyar álláspontot. Az Evenimentul Zilei azt emelte ki, hogy Magyarország „meghúzta a fülét” a román igazságszolgáltatásnak. A Cotidianul címében azt emelte ki, hogy „Magyarország számon kéri a Nagy Zsolt és Markó Béla elleni ügyészségi vizsgálatot”. Petre Roman volt román külügyminiszter szerint sokkal jobb lett volna, ha Magyarország „békés úton” közli aggodalmát, például a két ország külügyminisztere vagy miniszterelnöke közötti telefonbeszélgetés révén, Adrian Severin, a PSD európai parlamenti képviselője kijelentette: nem számított ilyen megnyilvánulásra a modernnek és európainak tartott budapesti kormány részéről. A Romania Libera szerint „az RMDSZ ügyészség által vizsgált vezetői Budapesten is ügyvédekkel rendelkeznek”, hiszen „Magyarország védelmükre sietett”. Cristian Diaconescu a PSD jogászpolitikusa úgy nyilatkozott az újságnak, hogy a Magyarország szokatlan lépése „meghaladja a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretét”. A Ziua szerint Magyarország „nekitámadt” Romániának az RMDSZ miatt. /Budapest beavatkozott Románia belügyeibe. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Még nem tudható, mi az oka annak, hogy a magyar kormány feladta a külpolitikai langyosvíz-politikáját Romániával szemben. Budapest erőteljesebb lépéseket kíván tenni. Feltételezhető, hogy a magyar külügy konkrét arculatot kíván adni az új külpolitikai stratégiának. Az is lehet, hogy a magyar kormányt csupán az RMDSZ pozíciójának megromlása foglalkoztatja. /Bakk Miklós: Frontváltás? = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Június 17-én Pusztakamaráson, a mezőségi falu maroknyi magyar közössége és az onnan elszármazottak Sütő András-emlékünnepséget szerveztek a református templomban. Markó Béla RMDSZ-elnök leplezte le a marosvásárhelyi Vörösmarty utca 36. szám alatti házon – ahol a Herder- és Kossuth-díjas író, Sütő András, csaknem 40 évig élt és alkotott – azt a domborművet és emléktáblát, amelyet a Marosvásárhelyi Írók Társasága megbízásából Hunyadi László szobrász készített. Sütő András június 17-én lett volna nyolcvanéves. Az emlékünnepségen ott voltak az író családtagjai, marosvásárhelyi és budapesti barátai, pályatársai. Az írót mindig figyelték a titkosszolgák, emlékeztetett Markó Béla emlékbeszédében. Gálfalvi Zsolt kifejtette: „Sütő András életműve, amióta a könnyű álom anyai ígérete működik benne, a világ retteneteit nevükön nevező, kimondó és így feloldó írásművészet“. /Lokodi Imre: Sütő András születésnapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./ 1992-ben Marosvásárhelyen köszöntötték 65. születésnapján, a Kultúrpalota ritkán látott akkora tömeget. 1997-ben az ünneplésen ott volt Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Czine Mihály. 2002-ben saját kérésére szűk körben köszöntötték. Gálfalvi György nyitószavaival kezdődött a mostani emlékezés. Markó Béla mint költő és bajtárs emlékezett, párhuzamot vont a megváltozott utcanév, városnév és múlt között. Sütő András végig Marosvásárhelyen, a Vörösmarty utcában lakott, akkor is, ha a hosszú fülű ügynökök Tirgu-Muresen a Marasti utcában figyelték. A Magyar Művészetért Díj kuratóriuma részéről dr. Gubcsi Lajos nyújtotta át a családnak az Árpád fejedelem-emlékdíjat, amelynek mondandója Sütő András életművéhez hasonló: sikerben, kudarcban, vesződségben együtt kell lennünk, megmaradnunk. /Nagy Botond. Tábla a csodafakasztó műhely falán. Nyolcvanéves lenne Sütő András. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

A Magyar Örökség-díjjal kitüntetett budapesti Evangélium Színház június 22-én Nagyváradon lép fel, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. Szabó Magda Szent Bertalan nappala című kétrészes történelmi játékát adják elő. /Nagyváradon az Evangélium Színház. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

A budapesti Vox Hungarica Női Kar egyházzenei koncertet ad magyar szerzők műveiből Margittán Ujjongjatok az Úrnak, minden Földnek címmel a római katolikus kistemplomban június 22-én. /Egyházzenei hangverseny Margittán. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

Háború a háború után – ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeumban nyitottak meg, és amely egy olyan háborúról szól, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtak. A második világháború után, 1944 és 53 között a litvánok kitartó ellenállást szerveztek a szovjet elnyomás ellen, erről szól a megnyitón bemutatott dokumentumfilm is. A szovjet hatóságok olyan sikeresen titkolták el ennek a háborúnak a tényét, hogy arról évtizedekkel később sem tudtak. Az első híradások nyugat felé 1947–48-ban jutottak el, amikor ennek a függetlenségi mozgalomnak több képviselője nyugatra szökött, és különféle dokumentumokat – a szovjet megszállásról, az NKVD-s alakulatok atrocitásairól és a deportálásokról – vittek magukkal. A dokumentumok: az akkori illegális sajtó, szamizdat kiadás Litvániában. Másrészt rengeteg fénykép készült, a lakosság óriási többsége támogatta ezt a partizánmozgalmat. A litván ellenállás több fázisban zajlott. Az első 1944-től 46-ig. Ez volt a legaktívabb szakasz. Ebben körülbelül 10 ezer ember vesztette életét. A következő nagy szakasz 1946-tól 48-ig tartott, amikor a különböző, szinte független partizáncsoportok megpróbáltak egységesülni. 1949 februárjában hozták létre a különböző partizánszervezetek kongresszusát, és egységes vezetést alakítottak ki. Lényegében ekkor hozták létre azokat a katonai körzeteket, amelyek alapján szervezett, egyenruhás, rangjelzésekkel ellátott mozgalommá alakult át. Ez az első igazán nagy csapásoknak az időszaka, mert tömeges deportálással válaszoltak a szovjet hatóságok. A harmadik szakasz a leágazó szakasz, 1948-tól 53-ig tart, amikor lényegében 2–3 ezer ember maradt, ők kitartottak az erdőkben, földbe ásott bunkerekben. Különböző adatok vannak: 118 ezertől 130–140 ezer embert ért megtorlás. Különböző kimutatásokat lehetett olvasni: 1953-tól 55-ig a lakosság tíz százalékát érte Litvániában különféle megtorló intézkedés, deportálás, börtönbe vetés, bírósági ítélet. /Litván ellenállás. Egy háború, amiről nem tudott a világ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

”Hogy mi történt 1956-ban? Hogy mi történt? Megkérdeztem az embereket. Tégedet, őt, őket. Titeket kérdezlek meg, nemzettársaim. Titeket, magyarokat itt és ott, szerte a nagyvilágban. Mert ötvenhat általad, általam, általunk, általatok vált sorsunk részévé. ” Ez áll a fenti alcímmel napvilágot látott ‘56-os könyv, Gazda József A Tűz októbere – 1956 magyar sorsokban /Püski Kiadó, Budapest/ címet viselő könyvében, melyet a kolozsvári Bulgakov kávéházban mutatott be június 29-én Benkő Levente. Gazda József nemcsak a kárpát-medencei ‘56 kronológiáját tekinti át részletesen, hanem el is helyezi térben és időben az eseményeket. Végigkíséri, hogyan roppantották össze a magyarság gerincét a XX század második felében. „Alulnézetből” mutatja be a forradalom és szabadságharc eseményeit és a kommunista diktatúrát, azaz „oral history”-val egészíti ki a krónikát, a levéltárakból hiányzó történeteket és sorsokat ismertet. „Bár a vallomás-mozaikkockákat igyekeztem a történések időbelisége és színhelye szerint egybefűzni, e könyv célja elsősorban mégsem ezerkilencszázötvenhat eseményeinek a dokumentumszerű, hiteles felidézése. Inkább egy nagy betekintés a lelkek birodalmába. Egy nagy betekintés azokba a sorsokba, melyek valamiképpen ötvenhat függvényében alakultak, formálódtak” – mutatta be a könyvet maga az író, aki nemrégen ünnepelte hetvenedik születésnapját. A most bemutatott közel hatszázötven oldalas könyv háromszáz egykori 56-os sorsát ismerteti (megszólal köztük Wittner Mária és Rácz Sándor is), ezen történetek begyűjtéséhez a fél világot bejárta a kutató, azokat a helyeket, ahol elűzött szabadságharcosaink élnek. Gazda József keserűen jegyezte meg: magyarnak lenni csak a Kárpát-medencében jelent hátrányt vagy szégyent, legfőképpen a Csonkaországban. Könyvének előszavában így ír a szerző az 56-osokról: „A nemzet története: szenvedések története. De e szenvedések nélkül mit érne a lét? Mit érne a nemzet? A magyar lét részévé vált történelme során a szenvedés. Ti sem voltatok különbek, kedves barátaim, ti, e könyvben megszólalók, mint a tatárjárás korának népe, mint a török hódoltság korának a népe, a nagymajtényi síkon letört zászlónak a népe. Mint Kossuth és Széchenyi népe. Mint Trianon népe. Néha felemeljük a fejünket, felkelünk a szenvedések ellen, és szenvedéssel fizetünk érte. És mégis: mennyivel szebb így, mint sorsunkba beletörődve élni. Valahogy így tudtunk megmaradni is. ” /Bagoly Zsolt: Gazda József, megmaradásunk krónikása. 1956 magyar sorsokban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./