Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Félévenként tartalmas néprajzi kiadvány jelenik meg, a Kútfő. Kiadja a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Főszerkesztője Burus János magyartanár. A szerkesztőbizottságban négy tanár és nyolc diák van. A Kútfő teret ad a szórványterületekről származó kutatásoknak, dolgozatoknak is, Küküllőpócsfalvától Külsőrekecsinig. Nem csupán diákok gyűjtését közli, hanem úgyszólván minden korosztályt felvonultat. Burus János a hatvanas éveit tapossa, szívén viseli szülőfaluja, Pipe sorsát. Pipe híres szülötte Gyulai Zoltán /1887-1968/ tudós, fizikai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1998-ban, halála 30. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tudós tiszteletére a szülőfalu templomának előterében. Szövege: „Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor, GYULAI ZOLTÁN (1887-l968), aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest egyetemein működött. E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Unitárius Egyház, a Babes-Bolyai Tudományegyetem. ” Pipe – mint sok tucatnyi más erdélyi kistelepülés – haldoklik, az utolsókat rúgja. Jó volna összefogni, utat javíttatni, s belakatolás helyett belakatni ezt a pompás tájat. /Bölöni Domokos: Az embert elviszi az esze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Budapesten újra az a gond, mint 1848-ban: szabad-e, helyes-e, egyáltalán kell-e ünnepelni? A különbség mindössze annyi, hogy 159 évvel ezelőtt a bécsi kamarilla és budai meg pesti helytartóitól kellett tartani, hogy nem lövetik-e, nem veretik-e szét az utcára vonulókat, ma pedig bátorítani kell a magyarokat, hogy ne féljenek, a saját, demokratikusan választott kormányuk nem mer még egyszer közéjük lövetni, nem merészel ellenük lovasrohamot vezényelni, kardlapozást elrendelni. A legnagyobb szégyen, hogy egyáltalán felmerülhet egy magát demokratikusnak mondó államban, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepén kivonulhat-e köztérre, utcára állampolgára, megjelenhet-e a felmenőinek krajcárjaiból összerakott Országháza előtt, hogy Kossuth Lajos szobrához egy szál virágot elhelyezhessen. Erdélyben nyugodtabban, nagyobb szabadságban és biztonságban készülhetnek március 15. megünneplésére, mint ott, ahol ez az ünnep megszületett. Magyarországon szellemiségében új Bach-korszakra, Kun Bélára és társaira emlékeztető dolgok történnek. Szégyen. Márciusi szégyen. /Sylvester Lajos: Márciusi szégyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

Kovács Kálmán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára meghívására Korodi Attila romániai környezetvédelmi államtitkár és Sárkány Kiss Endre, az Apáthy István Egyesület elnöke részt vett a környezetvédelmi témájú, március 8-án megrendezett magyar–magyar egyeztetésen Budapesten. A RMDSZ képviselői mellett jelen volt minden határon túli érdekképviseleti szervezet. A programjavaslat a határokon átívelő környezetvédelmi együttműködés megteremtését tűzi ki célul. Korodi javasolta az ifjúság minél szélesebb körű bevonását a programba. Elhangzott, a Magyar–Magyar Környezet Program hatékony érvényesítése érdekében az RMDSZ szorosan együttműködik majd az Apáthy István Egyesülettel, valamint a Magyar Ifjúsági Értekezlettel. /Magyar–magyar zöldprogram elindításáról tanácskoztak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

„Mindig csodálattal figyeltem hatalmas munkabírását, kifogyhatatlan vállalkozó kedvét, amely sohasem torpant meg a szinte megoldhatatlannak tetsző feladatok előtt. Számunkra annak az erdélyi magyar helytállásnak a korunkbeli példaembere volt, amelyet korábban Mikó Imre, Orbán Balázs, Kós Károly, Reményik Sándor, Tamási Áron képviselt. ” – hangzott el Beke György búcsúztatásán a budapesti Farkasréti temetőben 2007. február 1-jén. Pomogáts Béla méltatta Beke György életművét. 1969-ben ismerte meg Beke Györgyöt, emlékezett Pomogáts Béla, aki már akkor is az erdélyi magyar szellem egyik mindenese volt. Munkáiban benne van „az erdélyi magyarság társadalma és kultúrája, múltja és jelene. Valóságos erdélyi magyar enciklopédia – ebben csak az általa is mesterének választott Orbán Balázs életműve vetekedhetne vele Beke György könyveiből rekonstruálni lehetne, hogy miként élt és küzdött Erdély magyarsága a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. Ebben a gazdag és hiteles személyes könyvtárban kiemelkedő szerepet kap a Barangolások Erdélyben című, tíz kötetre tervezett riportsorozat, amelynek a minap vehettük kezünkbe a nyolcadik kötetét. ” „Az erdélyi magyarság sorsát és küzdelmeit ő állította, mondhatnám így is: példaként a huszadik és huszonegyedik század magyarsága elé” – vallotta róla Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Búcsú Beke Györgytől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

A budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Levelező Tagozata, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Agrártudományi Szakosztálya és az Erdélyi Magyar Kertésztársaság március 10-én szervezte meg a kertészeti termékbemutatót, vásárt és magbörzét. Összesen 22 cég és magánvállalkozás mutatta be termékeit Nyárádszeredán, előadások is elhangzottak. Dr. Jakab Sámuel főszervező számára nagy elégtétel, hogy a kiállítók több mint fele a budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Levelező Tagozatának végzőse. Ez bizonyítja, hogy a nyárádszeredai kertészmérnöki oktatás nem hiábavaló. Nagyobb lélegzetű előadást tartott az RMGE országos elnöke, Sebestyén Csaba Európai gazdaként kezdeni, Erdélyi gazdaként folytatni címmel. Elhangzott dr. Wagner István, a Romániai Rózsatermesztők Szövetsége elnökének vetítéssel egybekötött előadása. /(kilyén): IV. Nyárádszeredai kertésznap. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./

Közjogi vitát váltott ki Sólyom László államfő romániai magánlátogatása. Sólyom László ünnepi beszédét a kolozsvári Magyar Operában március 14-én este mondja el, melyet a Duna Televízió élőben fog közvetíteni. Az államfő március 15-én délelőtt Nagyváradon kezdi a napot, majd onnan érkezik Budapestre, ahol március 15-e alkalmából állami kitüntetéseket ad át a Parlamentben. Este pedig a köztársasági elnök ott lesz a Művészetek Palotájában zajló ünnepségen is. A Népszabadság március 12-i száma felrótta az államfőnek, hogy „a nemzet egységének hivatalos letéteményeseként” nem áll a nemzet hivatalos zászlaja alatt március 15-én, különösen most, amikor fennáll a veszély, hogy az ünnep ismét a nemzet megosztottságának jelképévé válik. /Erdélybe „menekült” a magyar államfő? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Március 15-én is zárt terület marad a Kossuth tér. Szigorú ellenőrzésekre készül a rendőrség március 15-én az állami ünnepségek budapesti helyszínein. Az ünnepségek minden kiemelt helyszínén magaslati figyelőpontokat létesítenek, ahol az őrezred távcsővel és rádióval felszerelt, civil ruhás munkatársai figyelemmel kísérik a rendezvények résztvevőit. Az állami megemlékezéseken bevezetett biztonsági ellenőrzések között van az igazoltatás és a csomagellenőrzés is. /Szigorúan őrzött ünnep. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

,,Az a célunk, hogy kevesebb ágyon, de jobban végezzék a gyógyítást!” – nyilatkozta Molnár Lajos egészségügyi miniszter Budapesten, miután nyilvánossá vált, hogy 2600 kórházi ággyal lesz kevesebb. Több kórházat bezárnak, vagy ágymegvonások miatt már nem folyik gyógyítás, mint például a budai gyermekkórházban. (Noha számtalan tüntetésen álltak ki mellette) A sajtóban megjelenő ellenzéki vádakra reagálva a miniszter kijelentette, szó sem lehet kórházépületek elidegenítéséről, magyarul: nem bocsátanak áruba egyetlen volt kórházépületet sem, néhány nap múlva kiderült, mégis: két bezárt kórház épületét máris árulják ,,s a pénzt – mondta a miniszter ugyanolyan nyomatékosan, mint három nappal azelőtt, amikor erőteljesen cáfolt – az egészségügybe fordítják vissza”. A vizitdíjről a miniszter kijelentette, hogy egyre elfogadottabb lesz a lakosság körében. A parlament MSZP-s képviselői elutasították a rendőrségi törvény módosításáról szóló Fidesz-javaslatot – hogy a rendőrség ne használhasson gumilövedéket. A civileknek megtiltják a golyóálló mellény használatát. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Március 20-tól Budapesten a Néprajzi Múzeumban a székelyudvarhelyi fényképész Kovátsok fotográfiáiból, valamint a százéves napfénytetős műteremről nyílik kiállítás. A huszadik század első évtizedében épült Székelyudvarhelyen, a Kossuth utcában az a napfényműterem, amelyben egykoron idős Kováts István, majd ifjabb Kováts István, napjainkban pedig Kováts Árpád és felesége fényképezi a betérőket. A helyi fotográfusok lokálpatrióta polgárok és alkalmi fotóriporterek is voltak, rengeteget fényképeztek a műterem falain kívül, írta Fogarasi Klára fotótörténész, a kiállítás rendezője. /Barabás Blanka: Udvarhelyi fényképész-dinasztia budapesti múzeumban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 13./

Sólyom László köztársasági elnök a legszentebb magyar ünnepen az erdélyi magyarok között tartózkodik. Mi, erdélyiek jó néven vesszük, hogy magánlátogatásával felhívja ránk a magyarság egészének és másoknak is a figyelmét, írta Sylvester Lajos. Bözödújfalu elárasztott temploma, amelyet az elnök meglátogatott, az esztelen és értelmetlen pusztítás mementója, Petőfi ispánkúti, százszor is meggyalázott szobra emlékjel, de felkiáltó jel is. Az elnök erdélyi küldetésének lényegét maga fogalmazta meg, amikor a ,,van még esély” kijelentéssel az európai parlamenti választások jelöltjeinek ügyében az egyfrontos indulás mellett szólott. Sólyom László Szovátán meglátogatta a Teleki Intézetet is. „Budapesten egy hasonló nevű, de más arcélű tudományos intézetet éppen most számol fel a magyarság szellemi építményeit önkezével pusztító gátlástalan hatalom” – emlékeztetett írta Sylvester. Budapesten a nagy kérdés, hogy a nemzeti ünnepen szemmagasságban lőjenek-e vagy csak lábra. Budapesten az államfő nem lesz jelen a szimbolikus zászlófelvonáson. Valószínűleg a köztársasági elnök sem érezné jól magát a duplán körbe vaskorlátozott Országháza előtt. „Sólyom László Erdélybe jött. Jó helyen, az övéi között van. ” /Sylvester Lajos: Sólyom László Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Az államfőhöz hasonlóan az ellenzéki párt sem lesz ott a Kossuth téri zászlófelvonáson. – Szabad március 15-ét akar a Fidesz – mondta a párt budapesti sajtótájékoztatóján Deutsch-Für Tamás, a Fidesz elnöki kabinetfőnöke, hangsúlyozta: arra kérik az ünnepi rendezvényükre érkezőket, hogy semmilyen pártzászlót, transzparenst és önkényuralmi jelképet ne vigyenek magukkal. A politikus elmondta: sem pártja, sem a KDNP nem vesz részt március 15-én reggel a Kossuth téren az állami lobogó felvonásán, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy „a Gyurcsány-kormány börtönbe zárja az állami lobogót”. A Fidesz tudomásul veszi és tiszteletben tartja azt, hogy Sólyom László köztársasági elnök március 15-én és az azt megelőző napokban milyen köztársasági elnöki programot bonyolít le. Deutsch-Für Tamás leszögezte: a Fidesztől, a párt megemlékezésén résztvevőktől nem kell senkinek sem tartania. Nyakó István, az MSZP szóvivője megjegyezte: az, hogy az ellenzék vezető pártja az árpádsávos zászlótól nem határolódik el, az állami lobogótól viszont igen, ez a márciusi ifjak emlékének meggyalázása. Ez maga a botrány, ez maga a Fidesz – nyilatkozta. /Fidesz: börtönbe zárták az állami lobogót. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./

Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász jelentette ki: az anyaország védőhatalmi státusa nélkül, a nemzetileg elkötelezett magyar kormány támogatása nélkül autonómiaküzdelemnek kicsi az esélye. Nemzetéért felelős magyar kormányt kér immár hónapok óta tartó tüntetésein Budapesten a magyar nemzeti oldal. A súlyos államadóssággal küszködő Magyarország mély gazdasági válságban van. Megerősödött nemzettudattal sok mindent újra lehetne kezdeni. /Makkay József: Közös felelősség március idusán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 14./

Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Az Erdélyi Riport hetilap két írásában támadta Sólyom László köztársasági elnököt: Jó képet kénytelen vágni az RMDSZ két, láthatóan nem különösebben kedvére való dologhoz: a májusi európai parlamenti választás elhalasztásához, illetve Sólyom László magánjellegű ünnepi erdélyi vizitjéhez, írta Szűcs László főszerkesztő. Az EP-választás őszre halasztása, szemben politikai ellenfelükkel, a független jelölt református püspökkel, aligha hiányzott Markóéknak. Szűcs László szerint „a három héttel korábbihoz hasonlóan újfent a Tőkés-kampányt segítő megjelenése a legfőbb magyar közjogi méltóságnak a zűrzavaros román politikai viszonyok között akkor sem a legjobban időzített, ha érkezése magánjellegét oly sokszor emlegetik. ” Hozzátette: „Sólyom aligha lép majd fel nyíltan az RMDSZ ellen, úgyhogy a mosoly kötelező. ” /Szűcs László: Két tűzoltás között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./ Az Erdélyi Riport hetilapban Ágoston Hugó is elítélően írt Sólyom László köztársasági elnök látogatásáról: kihívásként is értelmezhető, hogy a rendszerváltás óta először nincs jelen Budapesten március 15-én. Az újságíró a Népszabadságot idézte, Nagy N. Péter jegyzetét: Sólyom László nem lesz a helyén. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én 1989 után tizennyolcadik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ott, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz-osztrák csapatokkal. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben – a rendszerváltás óta immár szabadon – megemlékeznek a nyergestetői hősökről. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, budapesti huszárok, a Dunántúli Betyárok és a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak díszőrséget. Fábián Dénes kászonújfalusi plébános mondott ünnepi beszédet. Dr. Vass László hagyományőrző őrnagy felolvasta azt a díszparancsot, melyben a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége a katonai hagyományőrzés terén végzett áldozatos munkájának elismeréseként a szövetség legmagasabb kitüntetését, az arany tisztikeresztet adományozta Boldizsár Béla hagyományőrző ,,hadnagynak”, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetőjének. /Iochom István: Ifjak és hagyományőrzők a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

Ostromközeli hangulatban készül Budapest a magyar nemzeti ünnepre. A rendfenntartó szervek készenlétben állnak. Az országos, illetve a budapesti rendőr-főkapitányság külön műveleti központot hozott létre az „események koordinálására”. A rendőri készültség kiterjed a budapesti rendezvények helyszínének közelében működő mintegy száz térfigyelő kamerára is. Egy nemzetközi emberjogi megfigyelő-hálózat 100-150 tagja felügyeli az eseményeket. /Március 15. – egy ünnep, több nemzet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Március 19-25-e között Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen vendégszerepel a Honvéd Kamaraszínház. A társulat gerincét azok a Marosvásárhelyről Budapestre települt fiatal színművészek alkotják, akik rendkívül fontosnak érzik, hogy munkájukat „otthon” is megmutassák. A Rusznyák Gábor által rendezett Bozgorok a Honvéd Kamaraszínház sikertörténetének úttörője. A Bozgorok Shakespeare-parafrázis. „Shakespeare száműzöttei az ardennes-i erdőben élnek. A magyar változat szereplői Erdélyben. Erdélyi a színészek egy része is. Egy ideig Marosvásárhelyen játszottak. Átjöttek. Bozgorok ők is? Hazátlanok? De hol? – írta Koltai Tamás az Élet és Irodalomban. Másik előadásuk, a Szíkölök szövege, cselekménye a próbák során folyamatosan alakult ki. A jelenetfüzér a székelyek történelméről, szokásairól és világképéről ad szórakoztató mesét. Az kiindulópont a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe, a vége pedig a 2004. december 5-i népszavazás. Az előadás nem fut aktuálpolitikai aknamezőre. /Lokodi Imre: Bozgorok a Kamarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A magyar nemzet egységéről, az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának fontosságáról beszélt Sólyom László köztársasági elnök március 15-én Nagyváradon. Találkozott Tőkés Lászlóval, majd részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem március 15-i ünnepi műsorán, ahol mindketten köszöntő beszédet mondtak. Előadásában Tőkés visszatekintett a magyar nemzet elmúlt évszázadainak történetére, hangoztatva, hogy ezt a nemzetet többször is kárhoztatta a „kollektív feledékenység”. Ez a „közösségi amnézia” – mondta – nemrég az anyaországon is elhatalmasodott, és a 2004. december 5-i népszavazásba torkollott. Ebből a szempontból értékelte nagyra Sólyom László mostani látogatását, mondván: a köztársasági elnök szakított ezzel a feledékenységgel, segített ismét tudatosítani, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet elidegeníthetetlen része. Az államfő Tempfli József püspököt is felkereste, aki meghatottan mondta: Sólyom László ezzel az erdélyi látogatásával helyre hozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását. A köztársasági elnök megtekintette a székesegyházat és a visszaszolgáltatott püspöki palotát. Sólyom a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál is látogatás tett. Itt egy környezetvédelmi rajzpályázat nyerteseinek, 6–12 éves gyermekeknek adott át ajándékokat, majd gépkocsival sietett haza Budapestre, hogy délután kitüntetéseket adjon át a Parlamentben. /Tőkéssel és Tempflivel is találkozott Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Sólyom László március 15-én Nagyváradon hangsúlyozta, az ünnep üzenete az, hogy a 12 milliós európai magyar nemzetnek tudnia kell mit akar, és azt meg is kell valósítania. Olyan nemzetstratégiát kell kidolgozni, amely nemcsak gazdaságilag, hanem szellemileg is integrál, és a Kárpát-medence magyar egyetemeit egységes tudományos műhelyben összesíti. „Köszönjük, hogy az összmagyarság nemzeti ünnepén eljött hozzánk – Erdélybe és Partiumba –, és szakítván a közösségi feledékenység nemzetrontó hagyományával, világosan értésünkre adta, hogy nem vagyunk egyedül. Nemzetstratégiai igényű megnyilatkozásait idézve, mi is öntudattal valljuk, hogy az erdélyi, a határon túlra szakadt magyarság nem holmi jöttment kisebbség, hanem a magyar nemzet teljes értékű, elidegeníthetetlen része, amely önálló társadalmi létének teljes voltában kér éltet vagy halált” – mondta Tőkés László. /Gergely Gizella: A közös tudásra kell építeni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Lehet, hogy eleddig példátlan, hogy egy ország államfője a legnagyobb nemzeti ünnepet a határon túl töltse el. Lehet elítélni (képmutató szörnyülködéssel!), de lehet dicsérni is, ha úgy fogjuk fel, hogy a Magyar Köztársaság elnöke azért ünnepelt Erdélyben, mert az erdélyi magyarság ugyanúgy méltó és jogos örököse a negyvennyolcas hagyományoknak, akár az anyaországi, írta Magyari Lajos. Nem csodálkozott azon, hogy a magyarországi baloldali sajtó valósággal morajlott a megrökönyödéstől, az államfő gesztusát elítélte. Sólyom László nemzetben gondolkodik. Az „anyaország hivatalos idefigyelése gyászosan megcsappant az elmúlt legutóbbi öt esztendő során”, állapította meg a cikkíró. Ma Budapesten ketrecbe próbálják kényszeríteni 1848-49 emlékét, a felszabadult ünneplést, de mindig akad a Kárpát-medencében egy térség, egy helység, ahol szabadabban és tisztább lélekkel lehet ünnepelni. /Magyari Lajos: Velünk ünnepelt Sólyom László. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

A Cotidianul című bukaresti lap szerint kolozsvári beszédében Sólyom az autonómia mellett érvelt; demokratikus párbeszédet szorgalmazott a népek között, hogy a többségi lakosság autonómiával kapcsolatos előítélete megszűnjön. Álláspontja azonban „kevésbé volt árnyalt”, mint az egy hónappal korábban. A Jurnalul National című lap azt emelte ki rövidhírének címében, hogy miközben Sólyom Romániába látogatott, „Budapesten szidják”. A tényszerűen beszámoló Evenimentul Zilei-jel ellentétben a Gardianul azt írta: „Sólyom hiába jött Erdélybe Tőkés érdekében”. A cikk szerint a magyar államfő erdélyi körútjának az volt a fő célja, hogy támogassa Tőkés László református püspököt, független EP-jelöltet. /Román sajtóvisszhang a Sólyom-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Budapesten sem a Fidesz, sem a KDNP nem vett részt március 15-én az állami lobogó felvonásán, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy „a Gyurcsány-kormány börtönbe zárja az állami lobogót”. A budapesti Kossuth Lajos teret ugyanis teljesen lezárta a rendőrség, a térre vezető utcákat fémkordonokkal, keresztbe állított rendőrautókkal állták el. Az érdeklődök fémdetektoros kapukon keresztül juthattak az ünnepség helyszínének közelébe. A Kossuth tér hónapok óta kordonokkal elzárt részére csak az eseményre akkreditált újságírók léphettek be a meghívott személyiségeken kívül. Amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megjelent a Kossuth téren, a kordonon kívül összegyűlt néhányszáz főnyi tömeg hangos fütyülésbe, kiabálásba kezdett. A füttyszó folyamatosan hallatszott a nemzeti lobogó és a történelmi zászlók bevonulása során. Az emberek folyamatosan a miniszterelnököt gyalázó jelszavakat kiabáltak. A Nemzeti Múzeumnál is füttykoncert kísérte a kormányfő megjelenését, a tömeg ekkorra 15 000-re növekedett. Ezt követően többezer ember indult a Március 15. térre, a Petőfi szoborhoz, a budapesti önkormányzat ünnepségének helyszínéhez. A tüntetők, kifütyülték és tojással dobálták meg Demszky Gábor főpolgármestert, beszéde alatt a biztonsági emberek esernyőkkel védték a szónokot a bedobált tojásoktól és paradicsomtól. A Fidesz nagygyűlésén hatalmas tömeg, több mint 200 ezer ember gyűlt össze megtöltve a Kossuth Lajos utcát, egészen az Astoriáig. „Mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős” – jelentette ki Orbán Viktor. Este összecsapás kezdődött a rendőrök és a tüntetők között. /Ostromhangulat Budapesten a magyar nemzeti ünnepen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A rendőrség Budapesten a Deák téren elfogta Budaházy Györgyöt, akit tavaly szeptember óta köröztek a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű megrongálása miatt és a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületébe vitték. Több száz ember indult az épület felé Budaházy kiszabadítása érdekében. /A rendőrség elfogta Budaházy Györgyöt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./ Fémkordonnal lezárta a rendőrség a Nemzeti Nyomozóiroda Aradi utcai épületét, ahová Budaházy Györgyöt szállították. Budaházy kiszabadítását követelni estére mintegy ezer tüntető gyűlt össze, őket könnygázzal és vízágyúval szorította ki a rendőrség az Oktogonig, miután kövekkel és üvegekkel dobálták a rendfenntartókat, illetve egy építkezésről elhordott anyaggal barikádot próbáltak emelni az Andrássy út közepére. Késő estére több kis csoportra oszlatták szét a tüntetőket. /Március idusa Magyarországon: Tömegoszlatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

A politikai szembenállás a mindennapok szintjére is átszivárgott, 2004. december ötödike óta pedig a határon túli magyarok többsége még akkor sem tudna szimpatizálni a jelenlegi magyar kormányfővel, ha az úgy döntene, hogy komoly, a nemzet összetartozását hangsúlyozó változásokat kívánna bevezetni a magyar–magyar kapcsolatokban. Budapesten a rendőrség – szinte már gyanús, de inkább komikus túlbuzgósággal és eredményességgel – napi fél tucat „terroristagyanús” személy őrizetbe vételéről számolt be. – Az, hogy végre visszakapjuk az ünnepeinket, mindkét oldal politikai és közéleti szereplőinek felelőssége, írta a lap munkatársa. /Balogh Levente: Vissza az ünnepet! = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

A történelmi Bánságban és a Dél-Alföldön, illetve az ezekkel szomszédos területeken (a mai Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégióban) tevékenykedő helytörténészek, kutatók, honismerettel foglalkozó civilszervezetek tartották meg találkozójukat Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A történelmi dialógus – délvidéki hagyományok 2006–2007-es program keretében rendezett konferencia A nándorfehérvári diadal és Dél-Magyarország címet kapta. Matekovits Mihály, a román minisztérium nemzetiségi főosztályának vezérigazgatója tartott előadást a szokások sokféleségének létjogosultságáról, majd Papp Sándor turkológus, a Szegedi Tudományegyetem docense Ulászló tragikus sorsának és a békekötés feltételeinek török forrásokban fellelhető adatait ismertette, Koszta László docens Délvidék középkori egyházszervezetét mutatta be, Blazovich László egyetemi tanár meg a 15. századi dél-alföldi városfejlődésről tartott előadást. A konferencia első napját a honismereti műhelyek találkozója zárta, a kerekasztal-beszélgetés moderátora a budapesti Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke volt. Bemutatkoztak a régió honismereti kiadványai: a szabadkai Bácsország, a budapesti Honismeret, a Szeged, az aradi Szövétnek és a temesvári Régi(j)óvilág. A második napon a régió városainak, Makó, Gyula, Temesvár középkori történetével ismerkedhettek meg a részvevők. Temesvárról, a Bánság fővárosáról Vicze Károly történész tartott előadást, majd Bodó Barna mutatta be a temesvári Szórvány Alapítvány eurorégiós honismereti stratégiáját, amely a sajátos értékek védelme és a honismereti oktatás hatékonyabbá tétele érdekében született. Szeged és testvérvárosai tükörben címmel hangzott el Fodor Enikőnek, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanárának az előadása, amely Hunyadi Jánosnak és korának az iskolai oktatásban elfoglalt helyét világította meg. Temesvár nevezetességeiről Kiss Ferenc tanfelügyelő szólt, emellett bemutatkozott Szabadka és Szeged is, Dévát és Hunyad megyét pedig Kofity Magda vajdahunyadi tanár ismertette. A konferencia végén a jelenlévő civilszervezetek, köztük a Karácsony János Honismereti Egyesület, a Bácsország Vajdasági Honismereti Egyesület, a Nyitott Távlatok és a Szórvány Alapítvány képviselői együttműködési egyezményt írtak alá. /Pataky Lehel Zsolt: Honismereti műhelyek euroregionális együttműködése. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Március 16-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megnyitották az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt megszervezett XII. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A hagyományoknak megfelelően, az idei rendezvényen is – a hazaiakon kívül – Budapestről, Kecskemétről, Debrecenből, Pozsonyból érkezett egyetemi tanárok és fiatal kutatók vesznek részt. Bevezetőjében dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke hangsúlyozta, az előadássorozat célja az erdélyi fiatal magyar műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a kutatómunka ösztönzése, a tudományos kapcsolatok gazdagítása és a magyar műszaki nyelv művelése. Dr. Gyenge Csaba akadémikus, EME-alelnök arra emlékeztetett, hogy a közel ötven fiatal mindig örömmel jön Erdélybe, ahol kutatásainak eredményeit ismertetheti. Köszöntőt mondtak még dr. Csibi Vencel az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság alelnöke, Máthé Márton egyetemi docens /Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem/, továbbá a magyar egyetemek tanárai. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arra emlékeztetett, hogy az utóbbi időben Kolozsváron sok multinacionális vállalat telepedett meg, amelyek nagyon igénylik a fiatal kutatók munkáját. Délelőtt plenáris előadásokat tartottak, délután hat szekcióban, az EME székhelyén és a Sapientia Egyetemen, ötven előadás hangzott el. /Ö. I. B. : Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Háromszéken a március 15-i rendezvények programjait, visszhangjait böngészve egyértelművé válik, hogy évről-évre tágul az ünnepség köre, kevesebb az ünnep nélküli fehér folt, a települések szintjén is megszülettek azok a kegyhelyek, emlékjelek és emlékhelyek, ahová a kegyelet virágait, a műsoros rendezvényeket el lehet vinni. Felső Háromszék Kézdivásárhely központtal mindig is a leglátványosabb ünneplés. Sepsiszentgyörgyön a központi ünnepség lankadtabb és szürkébb volt az előző években látottaknál. A televíziós közvetítések – elsősorban a Hír TV, a Duna Tévé, az MTV 1-2 – széles körű terítésben jelenítették meg az ünnepséget. Ennek köszönhetően élőben lehetett látni a Fidesz 200-250 ezres budapesti ünnepségét, a zászlórengeteget, a szónokok révén európai keretbe helyezett monumentális és rendkívül fegyelmezett rendezvényt. Szomorú volt a többiek erőlködése, az SZDSZ szónokának esernyős védelme a tojásos és paradicsomos ostromtól, a kormányfő füttykoncertes, fogadtatását, bárhova is lépett, s a vasrácsok mögötti zászlófelvonás. Ezen a március 15-én a kormánykörök erkölcsi veresége minden előzőt felülír, állapította meg írta Sylvester Lajos. S akár szándékos volt, akár nem Budaházy Györgynek az őrizetbe vétele és a fogva tartás címének közhírré tétele, az utána Budapest belvárosában elszabadult éjszakai pokol, mindez nem tudta feledtetni azt a tömegélményt, amelyet az Erzsébet hídfő igazi ünneplése nyújtott. Sólyom László egyéni teljesítménye – erdélyi körútjának állomásai és szavai – szintén emlékezetre méltóak, s az is, amint egy kommandós különítményekkel teletűzdelt városon végigsétált a kordonos Országházig. /Sylvester Lajos: Ünnep után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

A március 15-i ünnepségek keretében osztották ki a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a Pápai Páriz Ferenc pályázat díjait és a Simon László-ösztöndíjakat. A Pápai Páriz Ferenc pályázat kiírója dr. Szőcs Gyula budapesti orvos, az iskola támogatója ezáltal kívánt emléket állítani nagyapjának, Szőcs Gyula egykori enyedi diáknak. A pályázat lebonyolítását a Bethlen Alapítvány vállalta fel. Idén két témakörből lehetett választani: Nagyenyed és környéke XIX. századi történelmének a feldolgozása vagy egy XIX. századi nagyenyedi református vagy katolikus lelkipásztor élete, munkássága. A díjakat dr. Szőcs Gyula fia és felesége jelenlétében adta át a nyerteseknek. Simon László, a Kollégium néhai pedagógiatanárának Svájcban élő fia, ifj. Simon László ösztöndíj alapításával állított emléket. Idéntől a Simon László-ösztöndíjakat a jó tanulmányi eredményt elért és az iskolán kívüli tevékenységekben is jeleskedő két diák kapja. /Takács Ildikó: Pályázatok, ösztöndíjak az elődök emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

Igen szoros kapcsolat épült ki Illés Lajos, a nemrég elhunyt zenekarvezető és a disznajói fiatalok között. Illés Lajos özvegye, Makkai Lilla lelkipásztor 1992-ben parókiáján, a magyarországi Kisorosziban létrehozta a Protestáns Ifjúsági Missziót. Felvállalták, hogy határon túli tehetségeket támogatnak, így jutottak el Erdélybe, Szászrégenbe, majd a Marosvécs községhez tartozó Disznajóra, ahol 1993-ban meghívták Kisorosziba a Csősz Irma nyugdíjas óvónő által vezetett naiv festészeti kör tagjait. Disznajón hagyományőrző néptánccsoport is tevékenykedik. Felkérték a táncosokat, hogy szerepeljenek Tolcsvay Béla Napfényfia című zeneművében. Ezután Illés Lajos magyar költők hazafias verseinek feldolgozásával megírta Magyar Ének (Cantus Hungaricus) c. művét, amiben szintén a disznajói fiatalok táncoltak. 1993 óta folyamatosan turnéznak a darabbal. Voltak vele 1998-ban a Magyarok Világtalálkozóján, de bejárták Erdélyt, a Felvidéket, s Budapesten is többször színpadra léptek. Illés Lajosék annyira megszerették Erdélyt, hogy Énlakán vásároltak házat, oda jártak nyaralni. /(vajda): Illés és a disznajóiak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Az RMDSZ javaslatára Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Olosz Gergelyt nevezte ki a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöki tisztségébe. Olosz Gergely /sz. Sepsiszentgyörgy, 1976. szept. 30./ korábban az Országos Urán Társaság elnök-vezérigazgatója volt. Közgazdasági oklevelet szerzett 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán, majd jogi szakokleveles közgazdászdiplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. /RMDSZ-tisztségviselő felügyeli a gázszabályozást. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./