Erdély fényei címmel Németh György szegedi fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás Budapesten, a Kolta Galériában. Az MTI fotóriportere három éve járja a hegyeket, az aprócska falvakat. Tavaly a XXIV. Magyar Sajtófotó-pályázaton a természet és tudomány kategóriában első díjjal jutalmazott felvételek eddig tucatnyi önálló és társas kiállításon szerepeltek, Magyarországon, a párizsi Magyar Intézetben és Marosvásárhelyen is. /Erdély fényei fotográfiákon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Több olyan író van, akik valamilyen módon kapcsolódnak a történelmi Szatmár megyéhez. Bródy Sándor évente többször meglátogatta a Szatmárnémetiben a családi házat, ahol édesanyja élt. Szerette Bródy Sándor ezt a várost, és ennek több művében adott hangot. Dénes Sándor /Mikola, 1880- Auschwitz, 1944/ a XX. század eleji szatmárnémeti szellemi életnek egyik vezéralakja volt, kiváló újságíró Tárcái, novellái, színpadra írt munkái, riportjai népszerűek voltak. A huszadik század első harmadának egyik legnépszerűbb írója Markovits Rodion éveken át a Szamos című lap munkatársa volt. A Szibériai garnizon, az Aranyvonat, Sánta farsang című regényei nagy népszerűséget szereztek neki, műveit 14 nyelvre fordították le. Szép Ernő is gyakori vendége volt Szatmárnémetinek, édesapja évtizedeken át a szatmárnémeti zsidó hitközség titkára volt. Kaczér Illés /Szatmárnémeti, 1884. okt. 10. – Tel-Aviv, 1980. márc. 20./ első novellái a Szamos napilapban jelentek meg. A Füst című vígjátékát 1908-ban tűzte műsorára Heves Béla színigazgató szatmárnémeti társulata. A sikeres ősbemutató után fővárosi és vidéki színházak is játszották a darabot. Kolozsváron A kolozsvári Magyar Színház mutatta be Megjött a Messiás, Tűz, Gólem ember akar lenni c. drámáit. év 1924-től Csehszlovákiában élt. Később áttelepült Budapestre, ahol az Újság, a Pester Lloyd, a Nyugat közölte munkáit. Kaczér Illés Izraelbe települ, ahol trilógiát ír Ne félj, szolgám, Jákob (Tel-Aviv, 1952) címmel, amely a magyar zsidóság történelmi regénye. /Csirák Csaba: Kaczér Illés Szatmárnémetiről írt regénye. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 11./

A budapesti Noran Kiadó nagy ívű vállalkozása (húsz kötetben több mint hatszáz szerző) talán többet elárul a 20. századról ez a nemzetek vagy épp kontinensek szerinti összeállítás, mint több történelemkönyv. A 2005-ben indult sorozatban eddig a francia, német, brit, olasz, orosz és cseh novellatermésnek múlt századi válogatása jelent meg, vaskos, szép kiállítású kötetekben. Szinte mindenki benne van, aki számít. Plusz rengeteg olyan szerző, akinek írását most olvashatjuk először magyarul. Szerepelnek majd a szomszédok is: román és szlovák novellacsokorral. Eddig az orosz kötetet övezte a legnagyobb érdeklődés. /Papp Sándor Zsigmond: Némi mosollyal. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 11./

A 81 éves Dánielisz Endre irodalom- és helytörténész a vele készült beszélgetésében összegezte pályafutását. Szinte az egész Nagyszalontát tanította, 23 könyvet írt, kilencet szerkesztett. Itt született 1925-ben, kisiparos szülők gyermekeként. Nemrég jelent meg a Biharország népi világa című kötete, amelyben helyet kapott az a ballada- és folklórgyűjtemény, amit a negyvenes évek végén jegyzett föl a belényesi medencében. A Bolyai Egyetemen végzett, majd Aradra került, a pedagógusképzőbe. Az aradi magyar pedagógusképzést megszüntették, így 1955-ben visszajött Nagyszalontára, az Arany János Emlékmúzeum igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia részéről megkereste őt Keresztury Dezső akadémikus, korábbi magyar kulturális miniszter, aki megbízta őt Arany addig ismeretlen jegyzői múltjának felkutatásával. Munkája eredménye, az első általa szerkesztett kötet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt jelent meg, Arany János összes művei 13. köteteként, Arany jegyzői iratait tartalmazta. Dánielisz Endre a helyi Arany János Irodalmi Kör első elnökeként budapesti útjai során Sinka Istvánnal, 1962-ben pedig Illyés Gyulával is találkozott. A Szekuritáté a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak Romániába való érkezésére felkészült. Gábor Ferenc költő, az akkori levélkihordó önéletrajzi írásából kiderült, hogy őt bízták meg az érkezők és Dánielisz megfigyelésével. 1965-ben az irodalmi múzeumok vezetőinek kétnapos bukaresti tudományos tanácskozásán vett részt, onnan hazaérkezve Dánieliszt egyenesen a Szekuritátéra vitték. Kihallgatása után a szekusok megállapították, hogy Dánielisz a párt és a román állam ellensége, magyar nacionalista, ezért le kellett mondania a múzeumi vezetőségről meg az irodalmi körben betöltött funkciójáról is. Áthelyezték a Pionírházba, ahol a bélyeggyűjtő kört meg a bábszínházat bízták rá. Néhány év múlva átkerülhetett az Arany János Gimnáziumba. 1977-ben újrakezdődött a szeku érdeklődése. Felajánlották az iskola aligazgatói állását, ha jelentéseket ír, de ő ebbe nem ment bele, így lett belőle újra elemi iskolai tanító, onnan ment nyugdíjbaA Dánielisz által írt 23 kötetből 5 Aranyhoz kapcsolódik, egy a nyelvészethez, a többi helytörténet. Felesége orvos, ketten összefogtak, és megírták a szalontai egészségügy történetét az 1700-as évektől napjainkig. Összegyűjtötte egy kiadványban azokat a helyi születésű hírességeket, akik valóban letettek valamit a magyarság asztalára. Nagyszalontának három Kossuth-díjasa van: dr. Kiss Ferenc anatómus professzor, a párizsi akadémia tagja, post mortem kapta meg a díjat Sinka István költő, és még életében megkapta a híres szobrász, Kiss István is, aki a szoborparkban álló Arany-emlékszobrot is alkotta. Dánielisz Endre kitüntetései: Pro Lingua Hungariae Díj (1992), az EMKE Kun Kocsárd Díja (1977), a Magyar Kultúra Lovagja (2004). /Gergely Gizella: A múlt kutatása: kötelesség. Beszélgetés Dánielisz Endre irodalom- és helytörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Erdély fényei címmel Németh György szegedi fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Kolta Galériában. Az MTI fotóriportere 2004-ben kezdte megörökíteni Erdély és a fény szépségét, s a következő években is visszatért. Az Erdélyi fények című sorozatot tavaly, a XXIV. Magyar Sajtófotó-pályázaton a természet és tudomány kategóriában első díjjal jutalmazták. /Erdély fényei fotográfiákon. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

A bonyhádiak két évvel ezelőtti példáját követve január 10-én a kaposváriak avattak Wass Albert-szobrot a helybeli Klebersberg Kunó Kollégium udvarán. Az ünnepséget dr. Giber Vilmos igazgató nyitotta meg, felemlítve többek között azt is, hogy a magyar állam megtagadta a magyar állampolgárságot Wass Alberttől. Leleplezték a délvidéki Csasznyi István festőművész alkotását, a Wass Albert-mellszobrot. Ugyancsak ő készítette a kollégium névadójának, Klebersberg Kunónak a szobrát is. Ünnepi beszédet mondott Bartha József holtmarosi lelkész, aki a román hatóságok által korábban eltávolíttatott Wass Albert. szobrot a templom falai között őrzi. Az ünnepségen a Magyarok Világszövetsége jelenlévő tagjai mintegy refrénként reagálva az “Elvásik a veres csillag” jeleneteire, a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű elköltöztetését célzó népszavazási aláírás íveket osztogattak a jelenlévő résztvevőknek. /Wass Albert-szobor Kaposváron. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./

Szakmai lírának, illetve lírai szakkönyvnek nevezte Csávossy György legújabb, Magyarán a borról /Mezőgazda Kiadó, Budapest/ című munkáját Farkas Zoltán, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Kolozs megyei elnöke, a kiadvány január 13-i, kolozsvári bemutatóján. /Kulcsár Andrea: Lírai szakkönyv: a bor bölcselete. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

Január 15-én az Árkosi Művelődési Központ Istálló Galériájában megnyílt Péter Alpár könyv- és folyóirat-illusztrációiból válogatott grafikai kiállítása. A Budapesten már kétszer kiállított anyagot olyan szerzők ihlették, mint Benedek Elek, Lázár Ervin, García Lorca, Bogdán László, Bánffy Miklós, de van indián mese és Saint-Exupéry is. /(a. l.): Ahol a rajz az úr. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./

Traian Basescu és Vladimir Voronin államfő január 16-án Kisinyovban két ideiglenes román konzulátus megnyitásáról döntött Balti és Cahul városban, mivel a moldovai állampolgároknak vízumra van szükségük ahhoz, hogy Románia területére lépjenek. /Két új konzulátus Moldovában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Arra utalva, hogy a moldovai állampolgároknak vízumra van szükségük, hogy Romániába lépjenek, Vladimir Voronin elnök elmondta, „a helyzet rendhagyó és meg kell változtatni”. „Az állampolgárság kérelmezésével kapcsolatban Voronin elnökkel megegyeztünk, hogy a románoknak és a moldovaiaknak választási joguk van, annál is inkább, mert a két állam alkotmánya megengedi a kettős állampolgárságot” – mondta Basescu. A román elnök hangsúlyozta, jelenleg 530. 000 kérvény létezik a román állampolgárság megszerzésére. „Bizonyos kérvények 2-3 személyt vagy egy családot is magukba foglalnak, mások csak egyetlen személyre vonatkoznak. Románia nem tudja egyszerre kezelni a nagy mennyiségű kérvényt. Prioritást élveznek a Romániában egyetemet végző diákok és a felsőfokú végzettségű személyek” – mondta Basescu. /Megengedett a kettős állampolgárság. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./ Traian Basescu államfőt „Éljen Nagy-Románia!”, „Le a Ribbentrop-Molotov paktummal!” jelszavakat skandáló románok éljenezték a moldovai fővárosban. A Pruton túli „testvérnemzet” tagjainak nyilvánvalóan revizionista megnyilvánulását persze Bukarestben senki sem fogja szóvá tenni. A jelenlegi magyar kormány határon túli, illetve nemzetpolitikája elsősorban a szomszédos államok többségi lakosságának tűréshatárához alkalmazkodik, ritkán vállalva a nyílt konfrontációt éles kérdésekben. (A kolozsvári BBTE-ről eltávolított magyar adjunktusok miatti budapesti össztiltakozás is szalmalángnak bizonyult). Eközben Románia percig sem ódzkodik nemzeti érdekei hangsúlyos, szükség esetén kemény érvényesítésétől, ha ezt kívánják a határain túl élő kisebbségei. Beszédes példája ennek, ahogyan a bukaresti diplomácia nekiment Chisinaunak az új román diplomáciai kirendeltségek létesítését célzó javaslat félresöprése miatt, mint ahogy az is, hogy a román állampolgárságot és vízumot igénylő moldovaiak tömegét látva Basescu kész tények elé állította Vladimir Voronyint a román konzulátusok megnyitásáról szóló bejelentésével. És hány évet kellett várni, amíg Csíkszeredában létrejöhetett a magyar főkonzulátus? /Rostás Szabolcs: Érdekek éneke. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Budapesten a parlamenti bizottság elnöksége az Országházban fogadta január 17-én a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetőit, köztük a két kizárt egyetemi adjunktust. Németh Zsolt, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke hangsúlyozta: az összes parlamenti politikai erő támogatja a két kolozsvári oktatót, Hantz Pétert és Kovács Lehelt és elvárják, hogy a tanárok megfelelő eljárás után „teljes rehabilitációban részesüljenek”. Az ellenzéki politikus egyúttal kiemelte, hogy szerinte legalább hét magyar nyelvű felsőoktatási intézményre lenne szükség Romániában, a magyarság arányának megfelelően. Határozattervezetet nyújtanak be magyar politikusok az Európa Tanácshoz (ET) a jövő héten a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemről (BBTE) kizárt két oktató ügyében – jelentette be Kozma József, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának szocialista alelnöke. /Határozattervezet Hantz és Kovács védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

A Kárpát-medencei Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány különböző országokból gyűjti az adományokat. Olyan nagyvállatokkal van kapcsolatuk, mint például a Richter Gedeon. Nagy hangsúlyt fektetnek a rászoruló betegek megsegítésére. Az alapítvány vezetőjének, Földes Istvánnak az UNICEF nagyköveti cím további lehetőségeket nyújt. Az UNICEF-en belül olyan lehetőségek vannak, melyek százszorosan meghaladják eddigi kereteiket. Senkit nem támogattak pénzzel, hanem megvásárolnak mindent, így biztosabbak lehetnek abban, hogy tényleg a rászorulókhoz, gyerekekhez jut a segély. Idén több százmillió forint értékben akarnak támogatást adni a Kárpát-medence rászoruló gyermekeinek. Az előző évekhez hasonlóan hátrányos helyzetű gyerekeket kívánnak ingyen táboroztatni. Ez évente 300-500 gyereket jelent, kísérőkkel együtt, különböző magyarországi táborokban, teljes ellátással. Legutóbb éppen bölöni gyerekeket táboroztattak. Földes István háromszéki családból származik /sz. Budapest, 1951./. Az 1989-es forradalom után azonnal megkezdte a segélyek szállítását Erdélybe. Tevékenysége az egész Kárpát-medencére kiterjed, az évek során sokszáz-millió forint értékű adományt juttatott a rászorulóknak. Az UNICEF a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezete, mely 160 országban van jelen programjaival. /Bokor Gábor: Reménysugár rászoruló gyerekeknek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 19./

A 87. évét töltő dr. Horváth Attila harmadmagával megalapította a Gyógyszerészeti Kart Marosvásárhelyen, majd bátyjával, Horváth Imrével Románia első fotópapír-üzemét hozta létre, az 1960-ban induló Tanárképző Főiskola üres falai között pedig a fizika-vegytan szakot indította be, s szerelte fel a tanításhoz szükséges laboratóriumot, majd a természettudományi kar tanszékvezetője és dékánja volt több mint egy évtizeden át. Jelenleg Marosvásárhelyen egy szerény tömbházlakásban a nyugdíjasok életét éli. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ az egyetem fizika-vegytan szakát végezte el. Kinevezték gyakornoknak az analitikai kémia tanszékre, majd 1944-ben doktorált. Doktori címét Romániában, mivel az egyetem, ahol a tudományos fokozatot megszerezte, akkor Magyarországhoz tartozott, soha nem ismerték el. Így csak a tanári oklevelét hasznosíthatta. Dr. Hankó Zoltán egyetemi főgyógyszerésznek jutott eszébe, hogy a gyógyszerészetet is Marosvásárhelyre kellene hozni, hogy együtt legyen az orvosi karral. Hankó Zoltánnak sikerült elérnie, hogy az akkori harmadévesek Marosvásárhelyen folytathassák tanulmányaikat. A Vásárhelyre költözött fakultás első előadóit a Hankó–Horváth–Jablonkay hármas alkotta. Dr. Jablonkay István a botanikát tanította, Hankó Zoltán gyógyszerészetet, Horváth Attila pedig a gyógyszerészet-technológiát. 1948-tól rendeződött a helyzet, a megbízott dékán, dr. Obál Ferenc adjunktusként alkalmazta őket, majd Csőgör professzor felterjesztésére dr. Horváth Attilát kinevezték egyetemi előadótanárnak. 1952-ben Horváth Attilát elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. Nem volt hajlandó Popov-féle Herz-hullámokról beszélni és elmondta, hogy a transzformátort a budapesti műszaki egyetem tanárai, Zipernovszky, Bláthy és Déry, tehát magyar tudósok találták fel. Azt is a szemére vetették, hogy katolikus gimnáziumban végzett stb. Bátyjának köszönhető, hogy a háború utáni Romániában egy új iparág, a fényérzékeny anyagok gyártása létrejött. Horváth Attila pedig szakdolgozatát a fotográfiai folyamatok fiziko-kémiájáról írta. Ketten hozták létre az első fotópapírgyárat. A marosvásárhelyi tanárképző főiskolán 1960-ban, az induláskor csak az üres falak voltak. Ide ment át tanítani dr. Horváth Attila. A főiskolán 12 évig volt tanszékvezető, s tizenegy éven át a fizika-vegytan és a matematika szak dékánja. Kezdetben Szilágyi Margit rektornak az volt az elve, hogy azokat a tantárgyakat, amelyeket a diákok nem fognak tanítani az iskolában, románul adják elő. Horváth Attila az iskola teljes leépüléséig tanított. /Bodolai Gyöngyi: Mindig újrakezdve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

László Ferenc népszerű volt, szerették hallgatni napi sportjegyzetét a kolozsvári rádió hullámhosszán. Most elköszönés nélkül megváltak tőle. Rádiós sportriporterként 1954-től szerepelt, kisebb-nagyobb megszakításokkal a kolozsvári rádió magyar műsorában. Tartott ez 2007. január 3-ig. Sportújságírói pályafutása még gazdagabb. 1950. november 1-től az Igazság sportújságírója 1989-ig, majd a Szabadságnál töltötte be ugyanezt a szerepet nyugdíjazásáig, 1990-ig. Az Igazságnál 1979-ben és 1984-ben Penna-díjat kapott, 2003-ban a kolozsvári rádió életműdíjjal tüntette ki. Karrierjének kiemelkedő mozzanata volt az 1991-es esztendő. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége sportújságírói és rádiós sportriporteri életműdíjként Budapesten, fényes ünnepség keretében, az Aranytoll kitüntetést adományozta számára. /Tatár Zoltán: Nem történt semmi... Fiatal kolléga váltja László Ferencet a Kolozsvári Rádióban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Új, a korábbinál átláthatóbb szerkezetben látja el a jövőben a hazai nemzetiségi, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat a kormányzat – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára Budapesten. Gémesi Ferenc azt hangoztatta, hogy a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos kérdésekben nem politikai, hanem szakmai döntések születnek majd. A szakállamtitkárság keretein belül látják el a jövőben a most megszüntetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), továbbá az utóbbihoz kapcsolódó közalapítványok feladatait, főosztályi keretek között. Az olcsóbb működtetés indokai között említette, hogy amíg a HTMH működtetése az elmúlt évben 900 millió forint volt, addig például az Illyés Közalapítvány egymilliárd forint támogatási forrás elosztásáról dönthetett. A támogatáspolitika átalakítása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a megjelent hírekkel szemben a kisrendezvények projektjeire is tudnak forrásokat biztosítani a Szülőföld Alap keretéből. Elmondta, míg a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat ellátó intézményekben korábban közel 140-en dolgoztak, addig a jövőben a szakterületen mindössze 46-an tevékenykednek majd. Gémesi Ferenc terveik között említette, hogy kijelölnék azokat a határon túli fontos, „nemzeti jelentőségű” intézményeket, amelyeknek támogatására több évre garanciát vállalnának. Az úgynevezett „zászlóshajó-projektek” között említette azt az elképzelést, amely szerint a 2007 és 2013 közötti időszakban a magyar határ két oldalán, több mint száz helyen „visszaépítenék” a településeket összekötő útszakaszokat. /Új kormányzati szerkezetben Magyarországon a nemzetiségi ügyek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

Nagyenyed városi tanácsa január 18-i ülésén egyhangú szavazattal díszpolgári címet adományozott dr. Csávossy Györgynek. Csávossy György a mezőgazdasági tudományok doktora, több mint 12 fajta, illetve fajtajelölt szőlő előállítója. Ő teremtette meg Belső-Erdély legjobb, Herkules nevű vörösbor fajtáját. Bodzavirág illatú fehér bora, a Nauszikaa külföldi szakemberek szerint is Közép-Európa egyik legillatosabb bora. Hét szakmai kötete közül a “Jó boroknak szép hazája, Erdély” a magyar nyelvterület legjelentősebb szőlészeti-borászati monográfiája, amelyért 2003-ban a magyarországi mezőgazdasági kiadványok sorában az év szerzője címet kapta. Az elmúlt év karácsonyi könyvvásárán jelent meg Budapesten a “Magyarán a borról” című kötete, melyben a borleírás irodalmi nyelvezete és a bor gasztronómiai szerepe a legjelentősebb fejezetek. Legutóbbi kiadványa (Borászat) a napokban jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál. Csávossy költőként, drámaíróként és publicistaként is ismert az erdélyi magyar kortárs irodalomban. Kilenc színművet írt, minden erdélyi magyar színházban, valamint Bukarestben román fordításban is volt ősbemutatója. Legutóbbi verskötete, a Hervadás havában az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban jelent meg. Az aranytollas publicista a Magyar és a Román Írószövetség tagja, melynek kolozsvári fiókja a tavaly Kacsó Sándor-díjjal tüntette ki. /Takács Ildikó: Csávossy György Nagyenyed díszpolgára. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Kiss Pál /Marosvásárhely, 1911. júl. 27. – Budapest, 2001/ egyetemi tanulmányait Kolozsváron a történelem- és földrajztanári szakon 1932-ben summa cum laude eredménnyel végezte. Tanári működését a marosvásárhelyi kollégiumban kezdte el. Minden órán a tananyaghoz kapcsolódó képzőművészeti ismeretekkel bővítette magyarázatait. 1943-ban jelent meg a Marosvásárhely és a Közművelődési ház képtárának magyar értékei című két kisméretű kötete, ugyanebben az évben Marosvásárhely története című könyve. Az 1944. évi államváltozáskor köteteit elkobozták s tanári működését Budapesten folytathatta. Budapesten a Lónyai utcai gimnáziumban, majd 1951–1976 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban a történelmet és a művészetek történelmét oktatta. 1946-ban summa cum laude eredménnyel szerezte meg a művészettörténész doktori címet. 1946-tól kezdve művészettörténeti írásait M (Marosvásárhely) előnévvel jegyezte. Művészettörténeti előadásokat tartott a József Attila Szabadegyetemen Budapesten és vidéken (Szeged, Sopron, Győr, Kalocsa, Baja, Miskolc stb.). A Magyar Rádió Szabadegyeteme műsora keretében éveken át előadásokat tartott az erdélyi székely művészekről. Ismeretterjesztő előadásainak és nyomtatásban megjelent írásainak anyagát nagyrészt – az erdélyi képzőművészek életéről, alkotásairól – könyvtárak, múzeumok és magángyűjtemények felkutatása révén gyűjtötte össze. Számos ismertető cikket tett közzé Marosvásárhely műemlékeiről, valamint az erdélyi magyar festőkről és kiállításaikról. (Dósa Géza, Boér Márton, Szabó János, Vida Árpád, Bikfalvi Koréh Zsigmond, Nagy István, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla, Berde Amál, Gámentzi Zoltán, Karácsony János, Ferencz Júlia). A Művészettörténeti Értesítőben jelentek meg ismertető írásai. Az 1990-ben megjelent, az Erdélyi magyar művészek a XVIII–XX. században című nagy kötetében foglalta össze az alig ismert, vagy méltatlanul elfelejtett magyar festők és szobrászok életrajzi adatait és művészeti alkotásait. Társszerzőként írt a Művészeti Lexikon I–IV. köteteiben is. M. Kiss Pál 2001-ben Budapesten halt meg, a marosvásárhelyi református temetőben alussza örök álmát. /Keresztes Gyula: Dr. M. Kiss Pál tanár, művészettörténész. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./

Geo Serban irodalomkritikus személyében bukaresti előadót láttak vendégül január 19-én Maros megye magyar szakos tanárai, akik az érettségi tételeket megvitatták a pedagógiai körben. Geo Serban, aki a magyar irodalom kiváló ismerője kifejtette, hogy korábban szerepe volt Budapestnek a román kultúra és irodalom fejlődésében. A Budapesten 1770-ben alapított nyomdában láttak napvilágot az első román könyvek, s a Familia című lapban közölte első versét Mihai Eminescu, majd a XX. század elején a Budapesten megjelenő Luceafarul című folyóirat jelentett fórumot az alkotóknak. Mindezekről Budapest fennállásának 100. évfordulójára egy kiadvány is készült az előadó szerkesztésében. Geo Serban elmondta, a kapcsolattartás ma már nehézkessé vált, nincsenek olyan kitűnő fordítók sem, mint akik abban az időben román nyelven tolmácsolták a magyar irodalom értékeit. A tanárok az érettségi tételekről elmondták: egymásnak ellentmondó kérdések vannak az érettségi tételek között, ezért javaslatot tesznek a hibás, nem egyértelmű tételek javítására. /Kijavítják a hibás tételeket. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

A Magyar Kultúra Napján a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjait adták át. Debüt-díjban részesült Burus János Botond elsőkötetes prózaíró, Vermesser Levente költő, az alig 37 évesen 11 kötetes életművel rendelkező Térey János budapesti költő, író, műfordító. A Látó díjazta Szepesi Attila Beregszászról származó, Budapesten élő költőt is. /XVI. Látó-nívódíjkiosztó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

A magyar és a román tudományos akadémia közötti együttműködésről írt alá megállapodást január 22-én Budapesten a két intézmény elnöke. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke. Vizi E. Szilveszter elmondta, hogy mindenekelőtt a fizika, a matematika, a kémia, valamint a nyelvészet, a történelemtudomány és a zenetudomány területén folytatják az együttműködést. A hétfőn aláírt jegyzőkönyvhöz tartozó témajegyzék 14 közös projektet tartalmaz. A listán szereplő programok címeiből kiderül: a magyar és a román kutatók együtt vizsgálják majd többek között a két ország uniós tagságának tapasztalatait, a nagyvárosoknak a regionális fejlődésben betöltött szerepét, a XIX–XX. századi Erdély etnikumai közötti kapcsolatokat és a szociális migrációt, valamint a zene és tánc helyét az európai kulturális örökségben. /Magyar–román akadémiai együttműködés. Közös programok 2010-ig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Elment Beke György is. Hetvenkilenc éves korában Budapesten érte a halál. Itthoni ellehetetlenítése miatt 1989-től élt a magyar fővárosban, fizikailag távol ugyan, de lélekben mindig szülőföldjén maradva. Egyedülálló teljesítménye a Barangolás-sorozat, Erdély tájegységeinek bemutatása. Itthon kezdte, Magyarországon teljesítette ki szociográfiai riportsorozatát. Az anyaországiaknak szánt intés és figyelmeztetés minden kötete, Erdély veszélyeztetett értékeire kívánta felhívni a közvélemény, a mindenkori hivatalosságok figyelmét. Változóban vannak az idők, a kormánypolitikától függetlenül, sőt annak dacára, megértőbb, befogadóbb a magyarországi közhangulat az elszakított nemzetrészek iránt. Ha így van, valamennyi író közül Beke György tette könyveivel a legtöbbet ezért. Barangolás-sorozatában négy vagy öt kötetet szánt a Székelyföld – az erdélyi magyarság anyaországa – bemutatására. Hárommal elkészült, a folytatás, épp az útnak indító Háromszékről, immáron bevégzetlenül marad. Maros- és Udvarhelyszék után Csík és Gyergyó vidékéről írt terjedelmes könyvet. Az utolsót a karácsonyi könyvvásárra jelent meg. Beke György a Hargita Népében is gyakorta jelen volt írásaival. /Borbély László: Rólunk írta utolsó könyvét – Beke György halálára – = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

A Magyar Kultúra Lovagja elismeréseket adták át január 22-én Budapesten, a magyar kultúra napján. A Stefánia-palotában tartott gálán elismerést kapott többek között Gaal György kolozsvári történész, Both Aranka székelyudvarhelyi néptáncoktató, Szőcs Lajos korondi helytörténész, valamint post mortem Sütő András író. /Erdélyieket is lovaggá ütöttek Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem többnyelvű színháztudományi szakfolyóiratát, a Symbolont mutatták be a magyar kultúra napja alkalmából január 22-én Budapesten. A multidiszciplináris szemlélet jegyében indult tudományos folyóirat 2000-től jelenik meg, a színháztudományi kutatások megújítását a célja. A Symbolon a színháztörténeti, esztétikai, antropológiai, szociológiai, szemiotikai és a színészképzéshez kapcsolódó pszichológiai kutatások mellett teret ad a színpadi nyelvet megújító kortárs kísérleti törekvések bemutatásának is. A lap románul, magyarul és a legfontosabb világnyelveken egyaránt közöl írásokat. A folyóirat mellett kutatóműhely szerveződött. Az est a határon túli színházak bemutatkozására indított sorozat része volt, a közönség megismerhette Ungvári Zrínyi Ildikó: Bevezetés a színházantropológiába, Ion Cojar: Színművészeti poétika és Király Kinga Júlia: A rothadás esztétikája – A baljós és bűbájos Carlo Gozzi című kiadványát is. /A Symbolon budapesti bemutatkozása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

Magyarország kormányzójának filmre vitt históriája azért mérföldkő, mert az 1993-as kenderesi újratemetés óta nem történt hasonló kaliberű esemény Horthy Miklós utóéletében. Budapesten és több magyarországi városban vetítik Koltay Gábor Horthy, a kormányzó című dokumentumfilmjét, melyben megszólal megszólaló özvegy Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona, valamint fia, ifj. Horthy István. /Balázs D. Attila: Az elfeledett kormányzó. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

A magyar és román tudományos akadémia elnöke aláírta a két intézmény közötti együttműködés részleteit 2009 végéig rögzítő jegyzőkönyvet. A városfejlődés, a politikai nemzeti tudat alakulása és a modern kori kisebbségi kérdés szerepel egyebek között a magyar–román történész vegyes bizottság együttműködési témái között – mondta Szász Zoltán, a bizottság magyar tagozatának elnöke. A magyar–román történész vegyes bizottság 1971 óta működő testület, bár 1983 és 1992 között szüneteltette munkáját. A vegyes bizottság kétévente ülésezik, felváltva, hol Magyarországon, hol Romániában. Legutóbbi ülésükön, amelyet 2006 novemberében tartottak Budapesten, a természet és az ember kapcsolatát vizsgálták a történelem folyamatában. „Olyan kérdésekkel foglalkoztunk, mint a Kárpát-medencei térség vízügye, vízrajza, vízgazdálkodása, a gátak, települések és a természeti környezet. De olyan kérdéseket is vizsgáltunk, hogy hogyan látták az embert és a természetet már a XVII. századtól különböző szakemberek, vagy a szépirodalomban hogyan jelenik meg a természeti ember képe” – tette hozzá a magyar tagozat elnöke. A következő – 2008-ban Romániában megrendezendő – ülés témája a vallások és a társadalom kapcsolata. /Magyar–román történész vegyes bizottság. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 25./

A Budapesten néhány napja, 80 éves korában elhunyt Beke György író, újságíró a magyar nyelv ügyét mindig hűségesen szolgálta. Kezdő újságíró kora óta figyelte az anyanyelv mindennapjait. Talán nem is volt olyan könyve, riportja, tanulmánya, amelyben ne esett volna szó a magyar nyelv helyzetéről, a megmaradásban betöltött fontos szerepéről. A nyelvművelés közügy – írta csaknem negyven évvel ezelőtt. Rendszeresen felkereste a magyar nyelv erdélyi tudományos műhelyeit. A Budapesten néhány éve megjelent Védekező anyanyelv című könyvében Beke György szemügyre vette a határon túli oktatási és nyelvtörvényeket, beszélt a moldvai magyarság nyelvi börtönéről. A Kárpát-medencei magyarság egységes nyelvhasználatának szükségéről is beszélt. Több jeles személyiség nyelvről szóló eszmefuttatását lejegyezte vagy összegyűjtötte Beke György. Az egyik így szól: A bűnök közt legnagyobb az anyanyelv elvétele. Olyan lopás ez, amelyet az Isten nem bocsát meg. /Komoróczy György: Védekező anyanyelv – Beke György emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./

Január 23-án Szatmárnémetiben, a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében telt ház előtt vetítették le a budapesti Kamaraszínház Közművelődési Pódiumának előadásában Madách Imre Az ember tragédiájának keresztmetszetét. A vetítés után a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjaiból összeállt csoport mutatta be Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája című paródiáját. /Magyar Kultúra Hete a Merk Mihály-teremben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

Partnerség jött létre a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja (MKKKK), a Kovászna Megyei Művelődési Központ (KMMK), valamint a Bod Péter Megyei Könyvtár (BPMK) között Sepsiszentgyörgyön. Ennek eredménye volt Vetési László református lelkész szórványügyi előadása, Mészáros Tibor irodalomtörténész, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa gondozta Márai Sándor-emlékkiállítás, illetve Réti Balázs zongoraművésznek, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárának hangversenye. Másfél éve Imreh-Marton István, a művelődési központ igazgatója kezdeményezte a kulturális intézményvezetők havi-kéthavi találkozóját, együttműködését. /Domokos Péter: Kultpezsgőtabletták. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

„Megérkeztünk az Európai Unióba?” címmel tartják január 26-27-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban az immár hatodik alkalommal megrendezett Kereszténység és Közélet Tanulmányi Napokat. A budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ, valamint a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezte vitafórumon erdélyi és magyarországi teológusok, politikusok és társadalomkutatók értekeznek az egyház és a társadalmi folyamatok viszonyrendszeréről, az egyház társadalomneveléséről, valamint a hitélet kérdéseiről. Sulyok Elemér tart előadást az emberi méltóságáról. Az előadók között lesz Markó Béla, Kádár Béla közgazdász, Borbély László miniszter, Nagy Zsolt informatikai miniszter, Varga Attila képviselő, Markó Attila államtitkár és Kötő József. /Kereszténység és Közélet Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.