"Torockóban, a Tóbiás-házban Kovács Ildikó megszervezte a VI. alkotótábort. Torockó történelméről, az itt lakók viseletéről volt szó. A tábor ideje alatt a múzeum helyet adott annak a gyermekrajz-kiállításnak, amelyen 5 év válogatott munkáit mutatták be. A táborozók szorgalmasan rajzoltak, az utolsó napon kiállították ki a "termést". /(horváth): A VI. torockói alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"

A Firtos Művelődési Egylet augusztus 14-én és 15-én az idén is megrendezi az árcsói fogadónál a hagyományos fazekasvásárt. A műsorban szerepel a 10. évét betöltött, Hazanéző című korondi lap köszöntése, illetve a szovátai népi tánccsoport és a korondi fúvószenekar fellépése. A nagyenyedi Castellum Alapítvány szeptember 4-én és 5-én konferenciát rendez Nagyenyeden, Vállalkozásfejlesztési gondolkodásmód alakítása hazai és nyugati céltámogatási rendszerek szemszögéből címmel. A rendezvényt a Castellum Alapítvány közgyűlése zárja. Az alapítvány céljai közt szerepel egy album összeállítása az erdélyi történelmi családok épületeiről, ezért illetékesei arra kérnek mindenkit, hogy hozzon magával fényképet régi otthonukról (udvarház, kastély stb.). /Kerámiavásár és konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

Az 1999?2000-es tanévben megszűnnek a hagyományos, IX. osztálytól kezdődő ötéves időtartamú óvó- és tanítóképző osztályok, s helyüket az érettségi vizsga utáni hároméves főiskolai szintű képzés lesz. Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója, Bálint Mihály elmondta, hogy a tanítóképző jelenlegi X?XIII. osztályai még a megszokott óvónői és tanítói kettős szakképesítésre tervezett tanmenet szerint fejezik be az oktatási ciklust, de a következő tanév két IX. osztálya már könyvtárosi, nevelői és szabadidő-szervezői szakképesítést kap. - A Benedek Elek Tanítóképzőben a Református Kollégiumhoz tartozó középiskolai évfolyamok is működnek. Bálint Mihály arról tájékoztatott, hogy az intézményben induló főiskolai szintű oktatás évfolyama a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű tagozataként fog működni, s a három tanulmányi év befejeztével a tanítói mellett angol nyelvből is szakképesítést adnak. Az első évfolyamra 30 ingyenes és 10 fizetéses helyet hagyott jóvá a Tanügyminisztérium. /Tanítóképző főiskola Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

Idén huszonötödik alkalommal szerveztek táborozást a Nyugaton élő magyarok gyermekeinek Sárospatakon azzal a céllal, hogy a fiatalok magyarságismeretét elmélyítsék. 1990-től vehetnek részt ezen a táborozáson a határon túli kisebbségi sorban élő magyar diákok is. 1999-ben is érkeztek fiatalok Szlovákiából, Ukrajnából, Jugoszláviából és Romániából is. A táborozók választhattak az irodalom, történelem vagy művészettörténet csoport között. Hétvégeken autóbuszos kirándulásokat tettek. /Élménybeszámoló a Sárospataki Nyári Kollégiumról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 6./

Július második felében holland segítséggel helyreállították a szamosardói általános iskola tetõzetét és vízvezetékkel látták el az épületet. A hollandiai Oldebroek Szabad Evangéliumi Gyülekezetének képviselõi '91 óta rendszeres látogatói, támogatói a településnek. A holland önkéntesek Szamosardón végezve, a követkeõ napon, július 29-én, a Maros megyei Pókakeresztúr református gyülekezetéhez mentek dolgozni. /Újabb segítség Szamosardónak. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 11. évfolyam 641. szám, aug. 6-12./

"Augusztus 4-én Kolozsváron az RMDSZ vezetősége megbeszélést tartott a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanáraival. Jelen voltak: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Nagy F. István oktatásért felelős ügyvezető alelnök, Kötő József, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora, továbbá Balla Csaba, Csucsuja István, Egyed Emese, Kozma Dezső, Néda Árpád, Németh Sándor, Pándi Gábor, Szamosközi István dékán-helyettesek, egyetemi tanárok. A jelenlevő egyetemi oktatók beszámoltak a tanszékek, a kihelyezett tagozatok, az ősszel induló tanítóképző főiskolák sajátos gondjairól, a végrehajtás során várható nehézségekről. /Politikusok és egyetemi oktatók párbeszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./ Markó Béla ezúttal is védelmébe vette a tanügyi törvényt. Kötő József államtitkár tájékoztatta a jelenlévőket arról a cselekvési tervről, amit a kisebbségi felsőoktatást érintő, a törvénybe is belefoglalt jogok érvényesítése érdekében készített elő. Nagy F. István, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint 838 állami finanszírozású magyar tannyelvű helyet kaptak az idén, emellett 263 tandíjasat és 127-et másoddiplomások számára. További 185 helyet tartanak fenn a távoktatási, illetve levelezési képzési formára jelentkezők számára. Nagy F. István nem tart attól, hogy a Partiumi Egyetem létrehozása gyengítené az állami magyar tanintézet megalakításának esélyeit. "A magánegyetem létrehozásához egyébként nem kell Bukarest engedélye, az akkreditációnak pedig megvannak a saját fázisai." ? szögezte le. /Közelebb a saját egyetem megteremtéséhez. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./"

"Bemutatták Vincze Gábor Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû könyvét. A szerzõ célja, hogy a nagyközönséggel értesse meg, valójában mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 õszétõl 1989 végéig. Könyvében szerepelnek a különbözõ magyar?román határtervezetek, a baloldali Groza-kormány nemzetiségpolitikája, bemutatta a magyar vagyonok megszerzését célzó román törekvéseket, az 1945-ös földreformot és következményeit, a magyar szövetkezetek küzdelmeit önállóságuk megvédéséért, az oktatásügy helyzetét, a második világháború utáni csángósorsot és a magyar egyházak helyzetét. A ?80-as években Tötössy Istvánné készített doktori disszertáció a Magyar Népi Szövetség történetérõl, majd 1990-ben Lipcsey Ildikó történésznek jelent meg egy kandidátusi disszertációja ugyanerrõl a témáról. Ezek a dolgozatokat mára szemléletükben elavultak, tényanyagukban hiányosak. Mindenesetre õk voltak az elsõk, akik ezzel a témával elkezdtek foglalkozni. - Vincze Gábor megállapíthatta, hogy nem látja a huszonéveseket, az utánpótlást, akik foglalkoznának ezzel a korszakkal. Vincze Gábor ugyanis Bárdi Nándorral /Teleki Alapítvány munkatársa/ Kolozsváron, az egyetemen tartott két félévres kurzust magyar történelem szakosoknak. Reménykedtek, hogy sikerül találni a hallgatók között olyanokat, akik majd a jövõben Erdély jelenkori történelmével foglalkoznak. Azonban csalódniuk kellett, a fiatalok nem akarnak dolgozni. /Szatmári László: Beszélgetés Vincze Gábor történésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), 1999. aug. 6./ Vincze Gábor /Szeged/ történész nyolc éves kutatómunkáját tartalmazza az Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû kötete. Vincze Gábor Szegeden végezte az egyetemet, ahol két professzor, Csatári Dániel marxista történész és fiatalabb kollegája, Raffay Ernõ foglalkozott Erdéllyel. Õk voltak azok, akik a nyolcvanas évek elején viszonylag nyíltan beszéltek arról, hogy milyen nacionalista, elnemzetlenítõ politika folyik Romániában. Vincze Gábor rájött, hogy a legkevesebbet a '45 utáni évtizedekrõl lehet tudni, így választotta ezt a kutatási területet. Elõször elkészítette a kronológiát, ami 1994-ben könyv alakjában is megjelent, A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994 - Kisebbségi Adattár I./ címmel. "Az illúziókat követõ csalódások, azt hiszem ciklikusan váltakozva végigkísérték az elmúlt nyolcvan évet. Az alcímet - Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl - adtam, mert ez nem egy kész monográfia." - nyilatkozta Vincze Gábor. Ezt a könyvet nem egy szegedi történésznek kellett volna összeállítania, vallja Vincze Gábor. "Sajnos, az erdélyi magyar jelenkor-történetírás mint olyan, kis túlzással szinte nincs is." "Sajnos, Magyarországon is egyedüli kutató vagyok, aki ezzel a témával foglalkozik." "Elsõsorban Erdélyben kellene kinevelni egy jelenkor-történész csapatot". Az RMDSZ fejlõdését látva, egyre inkább emlékeztet a Népi Szövetségnek a hibáira, állapította meg Vincze Gábor. /Daczó Dénes: Könyvemet nem egy szegedi történésznek kellett volna írnia. Beszélgetés Vincze Gáborral könyvbemutatója ürügyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"

A Nemzetközi Valutaalap (NVA) Washingtonban jóváhagyta a régen várt 547 millió dolláros készenléti hitelt Romániának, de nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a román kormány mutassa meg képességét a reformígéretek beváltására. - Tavaly egy előző készenléti hitel folyósítását az NVA leállította, mert Románia nem teljesítette a reformokra vállalt feltételeket. Az új NVA-hitel gazdasági feltételei között szerepel a legfeljebb 40 százalékos idei infláció, a GDP 3,5 százaléknál nem nagyobb visszaesése, és a nemzeti bruttó össztermék 3,7 százalékát meg nem haladó államháztartási hiány. Radu Vasile kormányfő aug. 6-i sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az országnak sikerült megtörni annak a bizalmatlanságnak az ördögi körét, amellyel Romániát kezelték nemzetközi viszonylatban, mivel a korábbi kormányok nem tartották be ígéreteiket. /Washingtonban jóváhagyták az NVA-hitelt Vasile: Romániának sikerült megtörni a bizalmatlanság ördögi körét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Július 18-25. között Megtartó erő címmel Uzonkafürdőn rendezett ifjúsági tábort, keresztyén honismereti találkozót és fórumot a nagyvárad-olaszi református gyülekezet IKE-csoportja, melyen a Kárpát-medence államaiban élő magyar református fiatalok vettek részt. Két évvel ezelőtt dr. Kocsis Attila mezőtúri (Magyarország) lelkipásztor és a várad-olaszi lelkész elhatározták, hogy az utódállamokban élő református fiatalokat nyári táborba hívják. Az előző két alkalommal az anyaországi reformátusok voltak a vendéglátók, a borsodi Jósvafőn és a szatmári Csengeren, idén a várad-olasziak. Fiatalok érkeztek mintegy kilencvenen: magyarországiak (Mezőtúrról), romániaiak (Szilágysomlyóról, Nagyváradról, Szovátáról), horvátországiak (Dél-Baranyából, Szlavóniából) és kárpátaljaiak. Előadás hangzott el a székely nemzet történetéről, népművészetéről. A Székelyföld politikai, gazdasági és szociális integrációjáról kormányzati szakemberek szóltak. /Veres Kovács Attila: Megtartó erő. Ifjúsági tábor Uzonkafürdőn. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./

Tizennégy kanadai, közép- és nyugat-európai, valamint kárpát-medencei együttes hatszáz táncosa vesz részt a Minden Magyarok VI. Néptáncfesztiválján, amelynek augusztus 20. és 22. között Gyula ad helyet. A magyarországi és a határon túli magyar néptáncegyüttesek hagyományos Körös-parti találkozóján öt magyarországi, két kanadai, egy hollandiai, két felvidéki, egy délvidéki, két erdélyi s egy lengyel csoport lép közönség elé. /Minden Magyarok Néptáncfesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7-8./

Sződemeteren aug. 6-án Kölcsey-ünnepséget szervez a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, a tasnádi és a szilágypéri RMDSZ, valamint az EMKE. Köszöntőt mond Varga Sándor sződemeteri református lelkipásztor és Muzsnay Árpád, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnöke. Beszédet mondanak: Bosák Nándor debreceni római katolikus püspök, Hamar Péter, a fehérgyarmati Kölcsey Társaság titkára, Kötő József oktatásügyi államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke, Mészáros István miskolci református püspök, Riedl Rudolf, Szatmár megye prefektusa, Tabajdi Csaba magyarországi országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Vulturescu George, Szatmár megye művelődésügyi főtanácsosa. Ez alkalommal két évfordulóra emlékezik a sződemeteri református magyar közösség: idén tizedik alkalommal emlékezhetnek templomukban Kölcsey Ferencre születésnapján, és öt éve avatták fel a cinteremben elhelyezett Kölcsey-szobrot, Kő Pál művét. /Gáspár Attila: Augusztus 6-án Kölcsey-ünnepség Sződemeteren. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./ Sződemeteren a magyarul még jól-rosszul beszélők száma nem éri el a negyvenet. - A helybeli görög katolikus lelkész plébániáján, a hajdani nemesi úrilakon 1890-ben elhelyezett emléktábla hirdeti, hogy itt született Kölcsey Ferenc. Két évtizede felső parancsra le kellett volna szedni a feliratot, de az akkor még ortodox hitű sződemeteriek nem engedelmeskedtek a pártutasításnak: bevakolva mentették meg a márványtáblát. 1989 után, az első szabad évforduló nyomán a kúria külső falára helyezett kétnyelvű emléktábla eltűnt, s a másodikat is leverték ismeretlen tettesek, de a lelkész biztosította a szülőházban tisztelgőket arról, hogy a Kölcsey emlékét megörökítő felirat rövidesen a helyére kerül, méghozzá véglegesen. /Szilágyi Aladár: A tizedik Kölcsey-ünnep Sződemeteren. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./

"Aug. 6-án Sződemeteren Kölcsey Ferencre emlékeztek. Vajon kiérdemeljük-e a védőkart, melyet a Himnusz mint Isten a küzdőknek nyújt? - tette fel a kérdést beszédében Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke. A sorrendben tizedik sződemeteri találkozóra ezúttal is többszázan is eljöttek. Eljött Mészáros István miskolci református, Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, köszöntőt mondott Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Bitay Károly kolozsvári főkonzul, más személyiségek. Ezt követően Muzsnay Árpád, a szatmári Kölcsey Kör elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök Kölcsey emberi nagyságáról beszélt. Kölcsey példáját időszerűnek tartja a diszkriminációval szemben. "Mi itt akarunk élni és itt akarjuk jól érezni magunkat!" Tőkés László püspök az egyszerű dolgokban megnyilvánuló hazaszeretetet, a szülőföldhöz ragaszkodást hangsúlyozta, kiemelve, hogy csak a cselekvő hazaszeretetnek van értelme. "Igen, nemzetrészek vagyunk és azok akarunk lenni! Az együttgondolkodásban és a közös felelősségben látjuk a megmaradás feltételeit. Igaz, rosszul állunk, de nem olyan rosszul, hogy ne tudnánk előre lépni" /A Himnusz atyjánál, Sződemeteren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

Aug. 7-én ünnepi szentmisével - melyet Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke celebrált - és a csíksomlyói passió bemutatásával ért véget Csíksomlyón Katolikus Közösségek Hálózata, közismert nevén a Háló egyhetes homoródfürdői tábora. A Kárpát-medence minden tájáról összesereglett 600 katolikus hívő egynegyede az anyaországból, több mint harmada Erdélyből érkezett, Kárpátaljáról nyolcvanan, Felvidékről és Délvidékről 60-60-an jöttek el Homoródfürdőre, képviselve azt a csaknem 700 közösséget, amelyek a Háló segítségével építettek ki kapcsolatot egymással. Puchard Zoltán, a Háló vezetője elmondta, hogy az elmúlt években már több országban szerveztek hasonló összejövetelt, így a felvidéki Párkány melletti Kovácspatakon, a székelyföldi Csíksomlyón, a délvidéki Horgoson, valamint a Szeged közeli Domaszéken. A mostani táborozásnak dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek volt a fővédnöke. //botlik/ [Botlik József]: Hálósok találkozója Homoródfürdőn. Kárpát-medencei közösségépítés. = Magyar Nemzet, aug. 9./

"Emil Constantinescu elnök az Egyesült Államokban magánlátogatása során a múlt hét végén a világszerte nézett CNN hírtelevízió Kérdezz-felelek rovatának volt a meghívottja. A műsorban a tévénézők is kérdéseket tehettek fel Emil Constantinescunak. Constantinescu elnök válaszaiban ezúttal sem hiányzott a nemzetközi közösség, a demokratikus Nyugat kritikája. Az utóbbi időben az elnök ismételten hangot adott ilyen értelmű meglátásainak. Arra a kérdésre, hogy mit nyújthat Románia a NATO-nak, Constantinescu kifejtette: éppen azt, ami az észak-atlanti szövetség célja, tehát regionális stabilitást, mivel az országnak kitűnő a viszonya minden szomszédjával. Az elnök úgy vélte, a koszovói "eseményeket" meg lehetett volna előzni, ha Romániát korábban felvették volna a NATO-ba. Az érv: Bukarest úgymond központi szerepe a térségben, illetve Románia baráti viszonya Szerbiával. Az államfő igen furcsa és Nyugaton alig értelmezhető nemzeti prioritásokat fogalmazott meg, azt nyilatkozta: "Ami számunkra fontos a NATO-val való viszony kapcsán, az nem annyira az ország jövője, mint inkább a múltja, és több, mint egy biztonsági probléma, inkább egy méltósági kérdés." "Románia egész történelmi múltja során az európai civilizáció részét képezte, ezért az egyszerű román az ország NATO- és EU-integrációjában a történelmi sorsszerűség helyreállítását látná". - Sem Brüsszel, sem Washington nem fog könnyekre fakadni a román nemzeti érzékenység atavisztikus, a 19. század közepét idéző szubjektív vonzataitól, hanem a gazdasági eredmények, a privatizáció üteme, a jogbiztonság és -következetesség, az emberi és kisebbségi jogok helyzete, illetve a hadseregreform és -modernizáció, az interoperabilitás, a katonatisztek angolnyelv-tudása stb. iránt érdeklődik, amikor mérlegel. Constantinescu mindehhez hozzátette: a jugoszláviai újjáépítést azonnal meg kellene kezdeni, attól függetlenül, hogy Milosevics még hatalmon van, és "meg kellene hagyni a szerb nép büszkeségét, hogy az buktassa meg Milosevicset, nem pedig nemzetközi katonai és gazdasági nyomásgyakorlással megpróbálni leváltatni". - Constantinescu a CNN műsorában megismételte, hogy a rendszerváltás után Románia semmilyen támogatást nem kapott Nyugat-Európától, ellentétben más közép-kelet-európai államokkal, s hogy az utóbbi években a romániai átalakulás "rendkívüli" volt, a jelenlegi kormánykoalíció célja pedig az ipari magánosítás befejezése. - Belpolitikai ügyekben az államfő kiállt a jelenlegi koalíció mellett, s úgy vélekedett, hogy a partnerek közötti ellentétek a talk-show-k szintjén jelennek meg. Arra a kérdésre, hogy vannak-e még kommunista struktúrák Romániában, az elnök határozott nemmel válaszolt. /Wagner István: A nemzeti büszkeség mint integrációs érv. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./"

"Az RMDSZ Reform Tömörülés platformja állásfoglalást adott ki az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. A koalíciós partnerek szószegésének, illetve az RMDSZ kormányzati politikájának köszönhetően "nem sikerült áttörést elérni közösségünk jogainak intézményes biztosításában." Az 1995-ös oktatási törvény néhány diszkriminatív előírása (szakoktatás, egyetemi felvételi, egyetemi karok létesítése stb.) a kisebbségi közösségek számára pozitívan módosult, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni több, az RMDSZ programjában kiemelt helyen szereplő problémára: Románia földrajzának és történelmének nem anyanyelven történő oktatása, a felekezeti oktatás magánszférába helyezése ellehetetleníti a magyar történelmi egyházak komoly erőfeszítéssel újraalakított iskoláit, az önálló állami magyar egyetem (újra)létrehozása középtávon is lehetetlenné vált. A törvény lényegesen jobb ugyan, mint az előző kormányzati ciklusból átörökölt változat, de nem visz közelebb a teljes anyanyelvi oktatási rendszer megteremtéséhez. Emiatt a Reform Tömörülés elhibázottnak tartja az RMDSZ csúcsvezetése által sugallt önelégült sikerhangulatot. Az RMDSZ egész politikája komoly felülvizsgálatra szorul. A kormányzati pozíció önmagában nem alkalmas olyan stratégiai jellegű célkitűzések elérésére, mint amilyen az RMDSZ programjába foglalt belső önrendelkezés elvén alapuló háromszintű autonómia. "Közéletünk sajnálatos erkölcsi politikai válságáról tanúskodik", hogy midőn a csúcsvezetés által választott stratégia nem hozta meg a várt eredményt, az RMDSZ elnöke az ezt szóvá tevő tiszteletbeli elnök ellen támadott. - A "tiszteletbeli elnöknek nemcsak joga, de kötelessége megszólalni és helyzetértékelésével elősegíteni a szükséges pályakorrekció végrehajtását." /A Reform Tömörülés állásfoglalása Az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./"

Aug. 6-án először történt, hogy Csíkszereda zászlaját az ez alkalomra felállított zászlórúdra a magasba vonják, a hajdani székely himnusz akkordjaira. Ezzel kezdődtek az idei városnapok. Az elmúlt időben szobrokban gazdagodott a város. Van Apáczai, Mailáth Gusztáv, Domokos Pál Péter szobor, 56-os kopjafa és Petőfire emlékeztető tábla. /Népünnepély Szeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Az idei Nyári Bolyai Egyetem tanfolyamainak egy része a szlovákiai Nagymegyeren is zajlott. Nagymegyeren a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot, ez a város volt a házigazdája július 4-9-e között a magyar pedagógusok szakmai továbbképzésének, több ágazatban úgy mint: magyar, illetve szlovák nyelv és irodalom, történelem, informatika, tanítói, osztályfőnöki képzés és nem utolsó sorban angol nyelv. Idén is elég kevesen vették igénybe az RMPSZ által felkínált lehetőséget. /Bolyai Nyári Egyetem - a csallóközi Nagymegyeren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

Inaktelkén Bálint Ferenc református lelkipásztor és felesége, Erzsébet évek óta küszködnek, hogy összegyűjtsék a vidékre jellemző munkaeszközöket, népviseletet, varrottasokat, szőtteseket. Gazdag gyűjteményük pillanatnyilag a parókia garázsában van. Nemrég sikerült megvennie az egyháznak egy 28 áras területet, egy öreg házzal. Ezt szeretnék múzeumnak berendezni. A tiszteletes elmondta, hogy 1993-ban svájci segítséggel sikerült felépíteniük gyülekezeti termüket. A lelkész megtanulta a bútorfestést is. /Horváth Gyöngyvér: A lelkész bútort fest és kórust vezet. Látogatás az inaktelki múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

"A Maros megyei Bözödújfalu egykori lakói aug. 8-án tartották az idei falutalálkozót. 1989 nyarára emlékeztek. Ekkor a diktátor parancsának engedelmeskedve, építettek a falu fölé egy árvízvédelmi gátat, és elárasztották a völgyben fekvő települést. Hetvenöt településre szóródott szét a falu lakossága, a többség a környező településekre, Bözödre, Székelykeresztúrra, erdőszentgyörgyi panellakásokba költözött. Csupán tizennégy család döntött a maradás mellett. A tó partjára, a domboldalra építették fel házaikat. A székely szombatosok egykori lakhelye ma a horgászok, fürdőzők kedvenc helye. A templom a vízben áll. A megemlékezésen "a modern idők gyilkos tava"-ként emlegették e helyet. A domboldalra állított emlékműnél tartottak ökumenikus istentiszteletet. Évről évre hazatérnek ide mindazok, akik kötődnek e helyhez. 1995 óta az emlékműnél gyűlnek össze, melyet a jelenleg Bécsben élő bözödújfalvi Sükösd Levente állíttatott. A márványtáblán olvashatjuk: "A tó fenekében Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszóródva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma." /Bözödújfalvi megemlékezés. Falu a tóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./"

A marosvécsi kastély parkjában sikerült végre elhelyezni gróf Wass Albert Amerikából hazahozott hamvait. Hatalmas ? háromtonnás ? kőtömbbe zártan ott nyugszanak a Farkasverem, A kastély árnyékában, a Kard és kasza alkotójának földi maradványai egykori pályatársa, a helikoni összejövetelek felejthetetlen házigazdája: báró Kemény János sírja mellett. Cegei és szentegyedi gróf Wass Albert 1936 júliusában vett részt első ízben Helikon-találkozón. A marosvécsi Helikon részvevői tervezett emlékhelyének kialakítása nem járt eredménnyel. Kevés esély van arra, hogy Marosvécs kastélya irodalmi hajlékként állhasson a közjó szolgálatában. - Wass Albert egyik regénye, A funtinelli boszorkány rövidesen megjelenik a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában ? egyszerre magyar és román nyelven. /Marosvécsen, öreg tölgyek alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

"Jászberényben megrendezték a IX. Csángó Fesztivált, idén kiszélesítve a kört, az európai kisebbségek folklórfesztiválja zajlott. Ezen a fesztiválon szervezték meg a csángó konferenciát, melyen kiemelt helyet kapott a kolozsvári Magyar Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság által 1991-1998 között végzett kutatás ismertetése: Jelenkutatás a moldvai csángó falvakban. A Csángósors /Budapest/ a Magyarságkutatás Könyvtára sorozat XXIII. köteteként jelent meg, szerkesztette Pozsony Ferenc, a kolozsvári tanszék tanára. A könyvben publikáló, önmagukat "kolozsvári iskolaként" meghatározó fiatalok következtetései a liberális eszmerendszerbe ágyazottak. Az egyik tanulmány szerzője a csángókra vonatkozó népszámlálási adatokat reális tényként kezelte, holott az durva manipuláció eredménye. Előfordult, hogy többezres székelyes csángó településeken a népszámlálás szerint egyetlen magyar sem él. A kötet néhány írásának következtetése egybeesik a csángók létét tagadó Martinas könyvével. /Sylvester Lajos: Európai kisebbségek Jászberényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./ "

Eredményes tanácskozást tartott aug. 9-én a Nagyváradhoz közeli Félixfürdőn a Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSZ) elnöksége és választmánya, amelyen nyolcvanhárom küldött vett részt: Erdélyből, Szlovákiából, Jugoszláviából, Kárpátaljáról, Amerikából, Kanadából, Ausztráliából, valamint Magyarországról, a tagegyházak képviseletében. A találkozó napirendi pontjai közt szerepelt az elmúlt év zárszámadása, a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem megindítása, valamint a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának előkészítése. Tőkés László püspök elmondta, hogy az 1998. augusztus 12-13-i ülés óta eltelt időszakra rányomta bélyegét az elnöki tisztségről való kényszerű lemondása. Tőkés László nehezményezte, hogy a nagyváradi ügyvezető iroda felállítása mindmáig nem vált lehetségessé, változatlanul hiányzik a világszövetség működéséhez szükséges költségvetési háttér. A IV. Magyar Református Világtalálkozót 2000. június 30-július 22. között tartják. A tervezett programban szerepel egy országjáró körút, melyben a résztvevők ellátogatnának Ópusztaszerre. A záró istentisztelet július 15-én, Budapesten, a Hősök terén lesz, melyen több mint 40 országba szakadt hívő vesz részt. /Józsa Tímea: Mérföldkő az egységesedés útján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./ Egy héttel később, július 22-én az MRVSZ genfi zarándoklata teszi teljessé a világtalálkozót, leróják kegyeletüket a Reformáció genfi emlékművénél, s Erdély nagy fejedelme, Bocskai István szobra előtt. - Az MRVSZ összmagyar keresztyén csúcstalálkozó megrendezését is kezdeményezi. /Keresztyén csúcstalálkozó megrendezését kezdeményezi 2000-ben a Magyar Reformátusok Világszövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Maros megyében a legutóbbi hét végén valóban megsokasodtak az agyhártyagyulladásos fertőzöttek. Inkább gyerekek betegednek meg, és a higiéné föltétlenül meghatározó.- Erdély viszonylatában az első helyen áll Maros megye az AIDS-es megbetegedések tekintetében. Ennek a magyarázatát eddig senki nem fogalmazta meg. Ahhoz alapos kutatásokat kellene végezni. Megdöbbentő, hogy január elsejétől újabb négy esetet regisztráltak Maros megyében. Majdnem mindegyik gyermek, a kritikus periódusban injekciókkal kezelték őket. - Általános megelőzés, módszeres szűrés nem történik. /(Máthé Éva): Agyhártyagyulladás- és AIDS-helyzet Maros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

A magyar nőnevelés egyik úttörője, Teleki Blanka a 48-as szabadságharc bukása után másfél esztendőt a Szatmár megyei Pálfalván töltött. Aug. 7-én bensőséges ünnepség keretében avatták fel Pálfalván azt a márványból készült domborművet, amely Teleki Blankának és francia származású férjének, De Gerando Ágostnak állítottak. A domborművet a település szülötte, Balogh Gáspár István készítette. Az ünnepségen jelen volt és beszédet mondott Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Külön előadást tartott Ábrám Lídia tiszteletes asszony, a pálfalvi Teleki Blanka hagyományok egyik feltárója. Jelen volt és koszorúzott Riedl Rudolf prefektus, Szabó Károly szenátor, Varga Attila és Pécsi Ferenc parlamenti képviselő. Az ünnepség keretében leplezték le a II. világháború hőseinek emlékére állított táblát és a 48-49-es szabadságharcra emlékeztető kopjafát. /Sike Lajos: Pálfalvi főhajtás Teleki Blanka előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

"A Kolozsvári Rádió hírül adta, hogy a Transilvania Jurnal védelmébe vette ezt az elnyomott, beolvasztásra ítélt szerencsétlen magyarországi román nemzeti közösséget, amelynek létszáma 200 000-ről 20 000-re csökkent, mivel nem biztosított részükre a magyar állam se külön egyetemet, se más jogokat, hogy megőrizhessék nemzeti azonosságukat, sőt, még ma sincs képviseletük a magyar parlamentben. Kocsis István beolvadásuk megállítása végett a javasolta, hogy országos felmérést kell készteni mindazon románokról, akik ezen elnyomatás miatt voltak kénytelenek otthonukat elhagyni, és ide, Romániába menekültek, továbbá felmérést kell készíteni azokról a családokról, amelyek mégis vállalják az ide átköltözést, és lehetőséget adni nekik, hogy itteni magyar családokkal cserélhessék ki ott maradó vagyontárgyaikat. Ezeket a javaslatokat az RMDSZ parlamenti képviselői tehetnék meg, hogy bebizonyíthassák, nemcsak az erdélyi magyarok érdekeit képviselik, hanem az ország egyik kormányzó pártjaként a határon kívüli románság sorsát is szívükön viselik... /Kocsis István: A "szegény" magyarországi románság érdekében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./"

"Építkezések és átalakítások zajlanak a Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera épületében. Tompa Gábor színigazgató nyilatkozatából kiderült, hogy a társulat új, fiatal színészekkel bővült, akik egyrészt a marosvásárhelyi színiakadémián, másrészt pedig a helyi, kolozsvári színészképző magyar tagozatán végeztek; de számos művész érkezett a szintén helyi román színháztól is, színészek és rendezők egyaránt; s külföldi, idegen nyelvű szerzők műveit játszván, ily módon sikerült némileg bizonyos nemzeti és nemzetközi szellemi, kulturális kapcsolatrendszerbe is bekapcsolódnia a színháznak. Tompa Gábor igazgató kifejtette, hogy "művészi és esztétikai teljesítményeink meg kell hogy birkózzanak a helyi, kulturális szempontból igencsak zárt ízlésvilággal, valamint az elhivatottságtudattal is - igen, a konzervativizmussal. S mindezek ellenére sikerült mégis színházunknak számos fergeteges sikert elérnie bel- és külföldön egyaránt." A társulat az elkövetkezőkben külföldi turnékon vesz részt, tehát hamarosan Budapestre utazik a Troilus és Cressidával, valamint Csehov Cseresznyéskertjével, aztán a franciaországis Grenoble-ba Ionesco: Székek című darabjával, majd Párizsba ismét csak a Cseresznyéskerttel, továbbá pedig Barcelonába, Marsiliába és Limogeba a Troilus és Cressidával. Tompa Gábor úgy látja, valószínűleg marad még egy-két évadot. /Kisgyörgy Réka: Retrospektív számvetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./"

Tíz éve létezik az Országos Magyar Diákszövetség /OMDSZ/, a romániai magyar egyetemistákat tömörítő szervezete, azonban idén rendezik meg először a műhelytábort, hogy kidolgozzák a szervezet új stratégiáját. Az OMDSZ ernyőszervezet. Vulkán Nimród, a szervezet elnöke elmondta, hogy a kolozsvári és temesvári tagszervezet versengése volt eddig jellemző, a tét a pénzforrások megszerzése. Az egyetlen pénzforrás az Illyés Közalapítvány támogatása. /OMDSZ Műhelytábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./

A Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület és a nagybányai EMKE Füzetek szerkesztősége ismertette a tavasszal meghirdetett néprajzi pályázat eredményét. Öt pályamunka érkezett be, témájuk Nagybánya és környéke néphagyományainak különböző területeit ölelte fel. Az első díjat Görbe István /Szatmárnémeti/ tanár nyerte el. /Kiosztották a Misztótfalusi Egyesület néprajzi pályázatának díjait. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 13. - 642. sz./

"Dénes László vitathatónak, elutasítandónak tartja Bíró Bélának a Brassói Lapok 29. számában megjelent Bálványos-Tusnád tizedszer című írásának azt a megállapítását, hogy az RMDSZ-nek "a koalíciós partnerek támogatásával, ha kínkeservesen is, de a kisebbségi követelések jelentős hányadát sikerült elfogadtatni." Dénes László ugyancsak vitathatónak tartja, hogy Bíró Béla szerint a Bálványosi Szabadegyetem. "a magyar szellemi élet egészét felölelő rendezvény az idők múltával egyre inkább a FIDESZ-nek és holdudvarának ügyévé szűkült." Valójában, hangsúlyozta Dénes László, a rendezvény a román és magyar politikai elit ügyévé bővült. /Dénes László: Rejtett ellentmondások. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 13./"